Az évtized legnagyobb üzlete a faipar területén, hiszen a mostani privatizátor lesz a meghatározója az udvarhelyi fapiacnak, fôleg, akkor ha sikerül egyszer s mindenkorra visszaszorítani Székelyudvarhelyen és környékén a falopást.
Hetekkel ezelôtt még kevesen gondolták volna, hogy a városunkban mûködô fafeldolgozó vállalat, az egykori IFET és a mai FOROS Rt. privatizációja vihart kavarhatna. Annál is inkább, mivel a hosszú évtizedek óta mûködô vállalat valahogyan mindig kimaradt a zajos újsághírekbôl. A fafeldolgozó vállalatnál sosem volt akkora baj, hogy vészharangokat kellett volna kongatni.
Száraz hír az Állami Vagyonalap hirdetési értesítôjébôl: fô tevékenységi területe — fakitermelés, elsôdleges fafeldolgozás; társasági tôke — 7.592.200 ezer lej; üzleti forgalma — 31. 880.601 ezer lej; az elmúlt esztendôben megvalósított nettó profitja — 19.869 ezer lej.Az egyszerû újságolvasó és halandó akkor kapta fel a fejét, amikor a június 21-én lezajlott nyitott árverésen kiderült, hogy az alig több mint 20 milliárdra értékelt vállalat részvényeiért több mint 80 milliárd lejt ajánlottak. Ez a vállalat (fel)becsült értékének négyszeresét jelenti, és ahhoz a következtetéshez enged közel, mely szerint hatalmas üzlet lappanghat az eddig dicstelen és csendes vállalat deszkái mögött.
A fûrészárut elôállító vállalat a ‘98-as esztendô júliusától szakadt le a központtól, a brassói BRAFOR vállalattól. A szakadás, ha egyebet nem is, de több mint 5 milliárdos adósságot hagyott az új udvarhelyi vállalat nyakán. Az amúgy haldokló fafeldolgozó ipar palettáján csak éldegél a FOROS Rt., az arab és zsidó exportnak köszönhetôen, melynek nyereségét felemésztik a veszteséges belföldi tevékenységek. Az egykor 1.000 alkalmazottat foglalkoztató üzemben ma 700-an dolgoznak, de közülük csak 57-nek volt annyi pénze, hogy egyáltalán a privatizációban való részvételre gondolhasson. Ennyien adták össze a nyilvános árverésen való részvételre feljogosító több mint 165 millió lejt, melybôl 5 millió a részvételi díj, 4 az ún. tenderfüzet és 155.235.000 lej a garancia volt.
Június 21-én került rá sor az Állami Vagyonalap (FPS) csíkszeredai székhelyén. A nyilvános liciten az Impar, a Laprolem, a Lemnzet, az Alkalmazottak Egyesülete (PAS), valamint Orbán Attila vett részt. A különben szoksásos, licit elôtti egyezkedésre ebben az esetben nem került sor, éppen ezért verte ki a verejték a résztvevôk homlokát, amikor a 25.000 lejrôl induló részvények ára túllépte a 36.000 lejt. Ekkor már mindenki kiszállt a versenybôl az Alkalmazottak Egyesülete és Orbán Attila kivételével. Ahogyan Cseke Lajos, a FOROS Rt. igazgatója elmondta, már az is lélegzetelállítóan sok idôt vett fel, amíg eljutottak 427.000 lejig, ezresével. Ekkor adta fel Orbán Attila, és ezután következett a botrány. Hiszen képzeljünk csak el egy magánszemélyt, amint zsebredugott kézzel megjelenik egy liciten, és milliárdos vagyont feltételezô magabiztossággal ráígér mindenre, ami a teremben elhangzik. Ez aztán a meglepetés... A FOROS Rt. Alkalmazottainak Egyesülete agyonnyerte magát, oly mértékben, hogy egyszerûen képtelenség kifizetni az általuk végül megnyert árverés anyagi terheit. S ráadásul mindezt 3 év alatt kell kifizetni.
Valóságos pánikhangulat tört ki a FOROS Rt. vezetôségében, hiszen magabiztosan indultak neki a privatizációnak. A vállalat igazgatója egyértelmûen és határozottan fogalmaz: mindent megtesznek, hogy ôk, tehát az Alkalmazottak Egyesülete (a mostani vezetés) nyerje meg a licitet. Cseke igazgató szerint, a FOROS Rt. mostani vezetése nem engedheti meg, hogy a vállalat jövôjét nélkülük képzelje el valaki. "A FOROS Rt. privatizációjából mindenki vagyonszeletet szeretne kiszakítani, tehát a vállalat felosztását képzelik el." — nyilatkozta az igazgató.— Minden eljárásbeli tévedést, hibát felhasználunk, amennyiben az javunkra szolgálhat. Ezért jelentettük fel a rendôrségen Orbán Attilát, aki magánszemélyként, és nem egy külföldi befektetô képviselôjeként járt el. Hiszen ebben az esetben egészen más a procedúrája az árverésen való részvételnek. Sem Orbánt, sem az állítólagos magyar befektetôt nem értjük... — fûzte hozzá az igazgató.Orbán Attila ezzel szemben annyit tud megerôsíteni, hogy magyar befektetôi érdekeket képviselt az árverésen. Az árverés nyilvános volt, tehát neki joga volt magánszemélyként részt venni.
Kivárás..., mert a FOROS Rt. jelenlegi vezetése marad a posztján mindaddig, amíg el nem dôl, hogy a mostani licit eredményét jóvá írják-e vagy sem. Aki idôt nyer, lehetôséget is nyer — állítják. A mostani árverés megsemmisítését, valamint újabb licitet remélnek. Egyezkedésre egyelôre nem is gondolnak, mert nem akarják feladni tárgyalási pozíciójukat, melyet veszni látnának, ha másvalaki nyerné az árverést. A kockázat azonban nagy, annál is inkább, mert a több mint 80 milliárd lejt a vállalat aligha tudja majd kifizetni. Akkor pedig ismét veszélyben az üzem. A remélt jó tárgyalási pozíció pedig viszszájára fordul...
A FOROS Rt. talpraállítása beruházó nélkül elképzelhetetlen. Ehhez pedig karcsúsítani kell a személyzeten, de átszervezést és némi vagyonértékesítést is végre kell hajtani, függetlenül attól, hogy ki a tulajdonos.És igen, az udvarhelyi fafeldolgozó vállalat kemény szereplôje az udvarhelyszéki fapiacnak, hiszen a fakitermelés több mint 50 százalékát a FOROS Rt. biztosítja.
Aki fôrészvényesként tulajdonjogot szerez a vállalatnál, annak fôszerep jut az udvarhelyi fapiacon. És az oszd meg, és uralkodj elvet mindig is annak sikerült eredményesen érvényesíteni, aki a királyi székben ül. Ezért van tétje a kérdésnek: ki lesz a fakirály?
SZÔKE László
Bármilyen feljelentést köteles kivizsgálni a rendôrség, még akkor is, ha tudja: az aláírók csak fiktívek – nyilatkozta múlt héten a megyei rendôrparancsnok lapunk kérdésére.
Pozitív mérleggel zárta az elsô félévet a megyei rendôrség, hangzott el a július elsejei sajtótájékoztatón, amelyet Csíkszeredában a megyei rendôrség székházában tartottak. Az elmúlt év elsô félévéhez viszonyítva csökkenô tendenciát mutatnak a statisztikai mérlegek. Egyetlen ágazat, ahol növekedett a bûncselekmények száma - a falopás. Különösen Borszék, Maróshévíz, Tölgyes és Kápolnásfalu környékén gyarapodott, ahol hagyománya is van ennek — mondta Butnaru Stefan Mircea, ezredes.Az utóbbi idôben megnövekedett a koldusgyerekek száma, hangzott el a megyei rendôrség sajtótájékoztatóján. Még mindig sok azon bûncselekmények száma, amelyet italozás következtében követnek el. Sok kívánni valót hagy maga után az italok minôsége is — mondta Butnaru Stefan Mircea ezredes. A közlekedési kihágások is csökkenôben vannak. A tavalyi félévhez viszonyítva 54 százalékkal kevesebb volt a szabálysértés. Megszaporodtak viszont a nappali lakásbetörések, fôleg a nyaralás idejét használják ki a betörôk — hangzott el a rendôrség tájékoztatóján.Az UdvarhelySzék kérdésére Butnaru Stefan Mircea rendôrparancsnok azt is elmondta, hogy a mai eljárások szerint minden feljelentést kötelesek kivizsgálni, függetlenül attól, hogy ismerik-e vagy sem a feljelentôt. Az is elôfordulhat, hogy akár száz fiktív feljelentô által állítottakat is ki kell vizsgáljanak az állam, az adófizetôk költségén.A Szász Jenô polgármester elleni feljelentésrôl a rendôrparancsnok elmondta, hogy alaptalan volt, a kivizsgálás ezt állapította meg. Sajnos, azonban — fûzte hozzá a rendôrparancsnok —, a sértett félnek a hasonló feljelentéseket követôen nincsen módja erkölcsi kárát pótolni vagy helyrehozni. Legtöbb, amit tehet, hogy ismeretlen elkövetô ellen indít eljárást a sértett, mely azonban hónapok teltével fiókban végzi, hiszen nincsen mód a névtelen feljelentôket azonosítani. Ez történik Székelyudvarhely polgármestere esetében is. Elkövetô nincs, de a cirkuszra sor került.
uszék
100 milliárdos alaptalan túlszámlázát állapított meg a Versenyhivatal az országos szakszervezetek kérésére készített jelentése következtetéseként. A jelentést a miniszterelnöknek is átadták a szakszervezeti vezetôk. Amint kiderült, 1997. március 1-je és 1998. június 30- a között, amikor még a RomTelecom egyedárúság volt, háromszor emelték az elôfizetôi bérletet anélkül, hogy a Versenyhivatal vagy a kormány jóváhagyását kérték volna. Az önkényes áremelések a távközlési vállalat privatizációja után is folytatódtak. A bérletek, valamint az impulzusok ára 117 százalékkal nôtt úgy, hogy a RomTelecom mûködését szabályozó kormányrendelet csak 30 százalékos növekedést engedett meg. És emelték az árakat mindamellett, hogy a nagyfogyasztású termékek csak 30, míg a dollár árfolyama 40 százalékkal nôtt. A RomTelecom vezetése megkérdôjelezi a Versenyhivatal jelentésének adatait.
Az Orbán Balázs utcai útmodernizálás jó ideje bosszantja a város lakóit. Elhûlve állapítja meg az idegen gépkocsivezetô is, hogy bizony minôsíthetetlenek az útviszonyok Székelyudvarhely Szováta felôli bejáratánál. Az áldatlan állapot pedig még jó ideig tartani fog. Ez állapítható meg abból a beszélgetésbôl, amit Puskás Katalinnal a Polgármesteri Hivatal beruházási osztályának szakfelügyelôjével folytattam.— Ha jól ítélem meg a dolgokat, a kanalizálás- bôvítés után a lakók nem egyengették el kellôképpen a talajt. Így a tavaszi esôzések után az úttest járható része eléggé elkeskenyedett, még az útburkolat felszedése elôtt.- A fôvezetéket az INSTHAR helyezte el, a lakók köttették be a házak szennyvízlevezetôit. Tulajdonképpen a Városgazdálkodási Vállalat kellett volna a munkálatokat kivitelezze, ám a lakók túl költségesnek találták azt, és maguk végeztették el. Két lakó nem kapcsolódott be a hálózatba, annak az Urbana a saját pénzén vitelezte ki a bekötést, csakhogy utólag ne kelljen feltörni az aszfaltot. A huza-vona késleltette a munkálat befejezését.— Miét nyerte meg a brassói Conas cég a versenytárgyalást, netán rövidebb határidôre vállalta a munkát?— Két cég jelentkezett a liciten, a fent említett cég valamint az Út- és Hídépítô Vállalat udvarhelyi kirendeltsége. Elôbbi olcsóbban, azaz 1.690.839 millió lejért és rövidebb futamidôre, 5 hónapra ígérte a munkálat befejezését. Kalendarisztikus 5 hónapra, tehát ha zuhog az esô, és nem tudnak dolgozni, azokat a napokat kiütik a munkaidôbôl.
— Azt jelenti, hogy nem lehet sürgetni a munkálatot? Bárhogy szervezi meg a cég a munkát, bele kell nyugodnunk abba, hogy 5 hónapon keresztül alig lesz járható az út? Mert hát nem igazán használják ki a munkaidôt, szombaton egyáltalán nem dolgoznak.
— A cég még egy munkálatot végez a városban, a lyukakat tömi be, a gépek egy része emiatt foglalt. A munkaütem megszervezése rá tartozik, a határidôt kell betartania.
— Vagy netalán nincs elég pénz?
— A pénz kétharmada már megvan. Már a tavaly kaptunk erre alapot, azt anyagvásárlásra költöttük. Tehát nincsenek ilyenszerû gondok.
Be-betör hozzánk is Európa. Különbözô formákban, álruhában is. Például akkor, amikor fogyasztókként szerzôdést kötünk a villanyáram- szolgáltató vállalattal. Hogy európai módra, papíron rögzítsük kötelességeinket.Hogy jusson eszünkbe, valahányszor rápillantunk az okmányra: késlekedés nélkül kell kifizetnünk a borsos árat a szolgáltatásért. Cserében demokratikusan kiválaszthatjuk, milyen számlázási rendszer szerint kívánjuk lepengetni a kért összeget. A szerzôdés megkötése egyszerû: a szolgáltató vállalat munkatársa elénk tesz egy típusnyomtatványt — el se kell olvasni, csak alá kell írni. Kell!Egyetlen ismerôsömnek jutott csak eszébe, hogy a szerzôdés tulajdonképpen két fél megegyezése.S ahogy ez eszébe jutott, merészen közölte a villamossági vállalat munkatársával. Megkérte, hogy egészítse ki a nyomtatványt. Mindenfélével, ami nem szerepelt benne. Például, hogy a szerzôdés értelmében a szolgáltató kötelezi magát, hogy az áramszolgáltatás megszüntetése elôtt 24 órával értesíti a fogyasztót, és meghibásodás esetén néhány órán belül kijavítja azt. Kérésére azt a választ kapta, hogy a szerzôdés szövege országos szinten egyforma. Attól nem lehet eltérni, hogy is gondolhat ilyet: "Kérem szépen, a szerzôdést aláírni kötelezô, mégpedig úgy, ahogy mi akarjuk." ... Ezt is lenyomták a torkunkon — úgy, ahogy ôk akarták...
E.J.
Július 2-án, pénteken kerekasztal- beszélgetést szervezett a LADO emberjogvédelmi szervezet a székelyudvarhelyi Mûvelôdési Házban, amelyen a civil szervezetek képviselôi mellett önkormányzati képviselôk, rendôrségi szakemberek és más érdeklôdôk vettek részt. A Lado alelnökei, Andrei Damian és Cornel Cojocaru kezdetben bemutatták a szervezet tevékenységét, elmondták, hogy fô céljuk kivizsgálni azokat az eseteket, melyek során megsértik az alapvetô emberi jogokat.Nicolae Stefan-Draganesti, a Lado elnöke rámutatott, hogy Romániában nem tartják be az emberi jogokat, így szükség van a szervezetre, amely próbálja orvosolni a gondokat. Az emberjogi szervezet elnöke azt is kifejtette, hogy Romániában nagyon sok esetben adódnak gondok a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával. Mint mondta, Romániában szeretik egyéni érdekekhez igazítani a kisebbségek jogait.A beszélgetésen részt vett Mircea Costrut a megyei rendôr- felügyelôség képviselôje, aki elmondta, hogy egyik legfontosabb problémának a családon belüli erôszakot tartja. Ezután vidékünk jellegzetes problémáira terelôdött a szó, majd Nicolae Stefanescu-Draganesti kérésére a Cserehát-ügy került terítékre. Ezzel kapcsolatosan parázs vita alakult ki Bardóczy Csaba volt megyei tanácsos és Burján Gabriel Hargita megyei LADO-megfigyelô között. A vitát Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester "mediálta", rávilágítva arra, hogy a csereháti konfliktus a román törvénykezés hiányosságai miatt alakult ki, hiszen mindaddig, amíg a közösségi tulajdon nem válik ismertté és elismertté, Székelyudvarhelyen magyarként is kisebbséginek számítunk.
Ehrenkrantz Judit
Kedden befejezôdött az idei érettségi, amely a tavalyinál sokkal sikeresebb volt. A zárónapon az Egészségügyi líceum és a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola érettségi elnökét, Felician Roscat faggattuk.— Hogyan látja az idén az érettségizô diákok felkészülési szintjét?
— Véleményem a diákok ebben az évben sokkal felkészültebbek voltak, mint az elôzô években, sok diák komolyabban vette a vizsgákat. Az érettségi vizsga nem csak az iskola befejezését és egy diploma kézbevételét jelenti, hanem felméri úgy a diákok mint a tanárok felkészültségi szintjét. Köztudott, hogy a nyugati országokban az egyetemekre nem felvételi vizsga alapján kerülnek be, hanem az érettségi általános a mérvadó. Akkor kapja meg majd nálunk is az érettségi az ôt megilletô tekintélyt, amikor mi is erre a szintre jutunk.Most még az elején vagyunk. Ha a tavalyi érettségi megrázó volt a diákoknak, az idei (úgy tûnik) a normális kerékvágásba került.
— Tapasztalt-e valamilyen rendellenességet, szabálytalanságot az érettségi alatt?
— Nem is történhetett semmi, mert tapasztalatom szerint a felügyelô a tanárok korrektek voltak az írásbeli vizsgák alatt. Nem érkezett panasz sem a diákok, sem a tantestület részérôl. A diákok a szóbeli vizsgákon elért eredményeivel is meg vagyok elégedve.
(D.T.)
A fotoszféraA Napnak az a rétege, melyet szabad szemmel, illetve fényszûrôvel ellátott távcsôvel láthatunk, legfeljebb néhány száz kilométer vastagságú. Ebbôl a rétegbôl sugárzik ki a látható fény 99 százaléka. A fotoszféra hômérséklete 6000 Celsius fok körüli, jóval alacsonyabb, mint a Nap középpontja környékén, ahol legalább 10 millió fok a hômérséklet.A fotoszféra legfeltûnôbb jelenségét a napfoltok képezik. A foltok nem kihûlt helyek a Napon. Megállapították, hogy a foltok legalább 1000 Celsius fokkal hûvösebbek a környezô napfelszínnél. A Nap - akárcsak a Föld - forog tengelye körül. Ezt a tényt, valamint a forgás lineáris és szögsebességét a napfoltok helyváltoztatásából lehet kiszámítani.A kromoszféra
A Nap légkörének következô rétege a kromoszféra a fotoszféra fölött helyezkedik el. Vastagsága 500 és 15000 km között változik. A kromoszférában felfelé haladva a hômérséklet emelkedik, a legfelsôbb tartományban eléri a 10000 Celsius fokot. Ez a réteg átmenetet képez a fotoszféra és a korona között.A koronaA naplégkör legkülsô tartománya. Ez a kromoszféránál ezerszer kisebb sûrûségû gázburok. Alakja változó: napfolt-maximum idején szinte gömb alakú, minimumkor erôsen belapult. A korona hômérséklete rendkívül magas, több mint egymillió Celsius fok. Teljes napfogyatkozáskor, amikor a Hold a fotoszférát teljesen eltakarja, rövid idôre szabad szemmel is látható a korona, és ilyenkor a legszembetûnôbb sajátságáról elnevezett "színes gömb" jelentésû kromoszféra is felcsillan.
A napfizikai kutatások terén jelentôs lépést jelentett Bernard Lyon francia csillagásznak 1930- ban megvalósított találmánya: a kronográf. Ez a készülék a belsô napkorona részeinek tanulmányozását tette lehetôvé napfogyatkozáson kívül is.
A fentiek ismeretében mondhatjuk, hogy a fotoszféra, kromoszféra és a korona a neve - rendre - a Nap belsô, középsô és külsô légkörének.
PÉTER Attila
Egy nemrég elkészült tanulmány rámutat arra, hogy a versenyhelyzet miatt 1998 februárja és 1999 februárja között a fejlett országokban csökkentek a telefonárak.A tanulmány készítôje a National Utility Service (NUS) konzultánsiroda, melyet az AFP francia hírügynökség idéz. Az egyperces telefonimpulzusok árait három kategóriában vizsgálták: helyi, nemzeti és nemzetközi beszélgetések. A vizsgálat körébe 10 országot vontak be. Eszerint francia frankban kifejezve a helyi beszélgetéseknél Belgium vezet (80,8 centime/perc), ôt követi Ausztrália (78,9 c/perc), NagyBrittania (72,6 c/perc), majd Franciaország (60,3 c/perc); ezután a sorrend: Svédország, Németország, Hollandia, Olaszország, USA (38 centime/perc), Kanada (ingyenes).Országos beszélgetéseknél a legdrágább ország Olaszország (3,32 frank/perc), majd csökkenô sorrendben: Ausztrália (2,61/perc), Franciaország (2,48 frank/perc), ezután Belgium, Németország, USA, Kanada, végül a sort zárják: Nagy Brittania (1,23 frank/perc), Hollandia 1 frank/perc), Svédország (0,94 frank/perc).Nemzetközi beszélgetések esetében a legdrágább ország Belgium (8,5 frank/perc), ôt követi Olaszország (7,06 frank/perc), Ausztrália (6,5 frank/perc), majd tovább csökkenô sorrendben Kanada, Németország, Franciaország, USA, végül a sort zárják: Nagy Brittania (3,62 frank/perc) és Svédország (3,53 frank/perc).Ami a telefon-elôfizetéseket illeti, ez a legalacsonyabb Franciaországban. A ‘98-as év folyamán az árcsökkenések Németországban voltak a legnagyobbak: 36%-al csökkentek a helyi beszélgetések, 64%-al az országos és 55%-al a nemzetközi beszélgetések díjai.A nemzetközi beszélgetések díjai több mint 50%-al csökkentek az USA-ban és 53,9%-al Hollandiában.Az erôs nemzetközi verseny miatt csökkennek a szolgáltató társaságok impulzusonkénti haszonrátái. Ugyanakkor megfigyelhetô, hogy mindegyik nagy társaság elsôsorban a nemzetközi piacon igyekszik megvetni a lábát, mutat rá még a NUS tanulmánya.
(Forrás: Adevârul Economic 1999/19 sz.)CS.J. István
Városunkban és másutt is elég gyakoriak a kihágások. Tudnunk kell ezzel kapcsolatban, hogy olyan cselekmények minôsülnek kihágásnak, amelyeket a törvény büntet ugyan, viszont súlyosságukat illetôen nem minôsülnek bûncselekménynek. Tehát el kell különíteni a bûncselekményt a kihágástól, és természetesen a más jellegû jogviszonytól.Több törvény is szabályozza a különbözô kihágásokat, ezek egyike az 1990-ben megjelent és módosított 61-es számú törvény. Ezt a törvényt a kihágások alaptörvényének is hívják. (u.i. ez a törvény váltotta fel az azelôtt érvényben levô, demokratikusnak nem éppen nevezhetô 153-as törvényt.)Errôl a törvényrôl tudni kell, hogy felsoroló jellegû, elôírja, hogy milyen cselekmények minôsülnek kihágásnak. Ugyanakkor elôírja az eljárást, amelyet kihágások esetén alkalmaznak.Ami az olvasót érdekelheti ebben az esetben, az fôleg a büntetéssel kapcsolatos, azaz tudnunk kell, hogy milyen jellegû, összegû büntetés róható ki a különbözô kihágásokért. Erre vonatkozóan elsôsorban az az irányadó, hogy elsôbbségi jelleggel eljáró hatóság pénzbüntetést alkalmaz. Súlyosabb esetekben alkalmaznak börtönbüntetést. A kihágásokért kirótt börtönbüntetés nem számít bûnügyi büntetésnek. Tudni kell, hogy az ilyen jellegû büntetés nem szerepel a bûnügyi nyilvántartóban. Tehát az a személy, akire ilyen jellegû büntetést róttak ki, tiszta erkölcsivel rendelkezik. Az európai jogrendszerhez való alkalmazkodás szellemében hazánkban is bevezették a közhasznú munkát, amely kizárólag a kihágásokért kirótt büntetések esetében alkalmazható. Az imént említett törvény teszi lehetôvé, hogy azon személyek esetében, akik kihágásokat és nem bûncselekményt követtek el, alkalmazzák a közhasznú munkavégzésre való kötelezést. Számos esetben tették fel a kérdést, hogy a börtönbüntetés letöltése átváltoztatható-e közhasznú munkára. A válasz egyértelmûen nemleges (u.i. kizárólag a kihágások esetén alkalmazható ez az újonnan bevezetett jogintézmény).A közhasznú munkára való kötelezés azt jelenti, hogy a büntetésben részesülônek, mint a nevébôl is kitûnik, a köz javára kell munkát végeznie. Ez tételesen azt jelenti, hogy a polgármesteri hivatal meghatároz bizonyos területeket, ahol ilyen jellegû munka végezhetô, és az illetô személynek azt a munkát kell elvégeznie. Ennek számos elméleti és gyakorlati jelentôsége van, bevezetése, mint írtam, a jogrend humánusabbá tételével függ össze.Mindezek mellett azt sem kell elfelejteni, hogy bárki számára, aki elkövet egy ilyen jellegû cselekményt, sokkal emberibb közhasznú munkát végezni, mint börtönben letölteni egy ilyen jellegû büntetést. Az államnak viszont azért jelent könnyebbséget, mert nem kell eltartania az elítéltet, aki így azt a bizonyos jellegû munkát is elvégezi, tehát hasznot hajt a köz javára.
Nagy Zoltán ügyvéd
KÖRKÉP
Vándorútjáról végleg hazatért a havasok — a Hargita — világába, a Madarasi Hargitára Csoma István. A hamvaidat tartalmazó URNA ott áll a fehér lepellel borított asztalon. Sorra érkeznek barátaid virágokkal, koszorúkkal. Áhitatos léptekkel közelednek az URNA felé. Mintha a mai délutánra lelassult volna a rohanó élet ritmusa. Fôhajtással tisztelgünk az URNA elôtt, emléke elôtt, és fejezzük ki részvétünket a család tagjainak. Lélekben itt vannak mindazok - határon innen és túlról -, akik rajtad keresztül megismerték és megszerették szent hegyünket: a Hargitát. Minden bizonnyal az Örök Csúcsokról letekintenek mindazok, akik egykoron megálmodták és fel is építették itt a Madarasi csúcs közelében az immáron közel 60 esztendôs Menedékházat.1999. július 4-e ,délután 3 óra. Az emlékezés, a búcsúzás percei következnek. Az égbeszálló ima, az emlékezô szavak elhangzása után az URNÁt örökre befogadta a Hargita földje. Örök pihenôd helyét a vulkáni gránitra erôsített fémtábla jelzi: CSOMA ISTVÁN 1908 - 1999. A tábla fölött szeretett virágod, a havasi gyopár tiszteleg elsônek, melyet annyiszor csontba mintáztál. Sírodat a tisztelet virágai borítják, és Szervátiusz fába álmodott nagyszerû alkotása vigyázza. Ide látszik a Menedékház is, melynek 14 esztendeig gondnoka voltál. A Mihály-havas ma szomorúbb mint máskor, a környezô csúcsokkal együtt. A Hargita szerelmese, az állatok, a fenyôk, a patakok barátja örökre eltávozott testileg a havasok világából, de szelleme itt fog élni mindörökre!Elnézem kis házadban lévô munkaasztalodat. Mintha a szerszámok is gyászolnák gazdájukat. Azok a szerszámok, melyekkel csontba, fába vagy fémbe álmodtad gondolataidat, érzéseidet, szeretetedet a HAVAS csendjében.És az Emlékkönyv, melynek sorai az irántad és a Hargita iránti tiszteletrôl és szeretetrôl beszélnek. Arról a szeretetrôl, mely annyi turista életét mentette meg hóviharok idején és más alkalmakkor. Az igazi emlékkönyv azonban azoknak a lelkében íródott, akik a Te vendégszeretetedet élvezték, hiszen a TE házad mindig nyitva állott, és szeretettel fogadta az ide belépôt!Életed javát a Hargitán élted le. A Hargita és a Te neved a HAVAS iránti szeretet melegén keresztül forrott össze. Nyughelyed így nemcsak az irántad, hanem a Hargita iránti tiszteletadás színhelye is lesz ezután. Az utókornak mementó: legyünk mindig méltóak a Hargita szelleméhez!Nyugodj békében a természet nagy templomában, a Madarasi Hargita csendjében!
Péter Attila
Az utóbbi években mifelénk is egyre többet beszélnek a cigányoktatásról, egy súlyos problémáról, amelyet évtizedekig elhallgattak. A felmérésekbôl kiderült, hogy a roma lakosság jelentôs hányada írástudatlan. A Hargita Megyei Roma Szervezetnek köszönthetôen megyénk több helységében cigány osztályokat indítottak, ám sok esetben ezek további mûködése pénz és tanterem hiánya miatt nem biztosított. Tanügyminisztériumi rendelkezésre a megyei tanfelügyelôség versenyvizsgát hirdetett a cigányoktatással foglakozó tanfelügyelôi állás betöltésére. A versenyvizsga "nyertese" Demeter Annamária szociálpedagógus. Vele beszélgettünk terveirôl, arról, hogy miként próbálja csökkenteni az írástudatlanságot a roma közösségek körében:
— Bár a cigánykérdéssel eddig nem sokat foglalkoztam, nem félek a kihívástól, amelyet új állásom jelent. Szociálpedagógus vagyok, dolgoztam már fogyatékosokkal is, azt hiszem, feltalálom magam nehéz, váratlan helyzetekben is. Fontosnak tartom megismerni a roma közösség összetételét, gondjait. Ugyanakkor fel kell térképeznem a helyhatóságok és más intézmények kapcsolatát a roma közösséggel. Természetesen elsôsorban arra kell koncentrálni, hogy minél több roma gyermek járjon iskolába.
— A cigányoktatással kapcsolatban konzultált-e ön a roma közösségek képviselôivel?
— El sem tudom képzelni munkámat anélkül, hogy megbeszélném velük. Nem hagyhatom figyelmen kívül a szereplôket, azaz a romákat és a többségi lakosságot. Múlt héten részt vettem egy szemináriumon, ahol a cigányoktatással kapcsolatos problémákról beszélgettünk, szóba került a cigány nyelv tanításának kérdése is. Heves vita alakult ki a nyelv oktatásának fontosságáról. Véleményem szerint nem kell erôltetni a cigány nyelv tanítását, ha azonban a szülôk kérik, találnom kell cigányul beszélô tanítókat.
— A romakérdés megoldására több stratégiát dolgoztak ki. Ön mit tart helyesnek: az asszimilálást vagy az identitástudat erôsítését?
— Bár az asszimiláció, a beolvasztás jelentené az esélyegyenlôséget, fontosnak tartom azt is, hogy a romák ôrizzék meg identitásukat. Fel kell vállalniuk önmagukat, nemzetiségüket, másságukat...
E.J.
Megyénk hat gyermekotthonában több mint nyolcszáz kiskorút nevelnek.A Gyermekjogvédelmi Igazgatóság célja, hogy minél több gyermek otthonra leljen nevelôszülôknél. Eddig hatvannégy gyermeket helyeztek el családoknál.Ion Proca, a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetôje ismertette az általa vezetett intézmény mûködését. Elmondta, hogy az igazgatóságot megyei tanácsi határozattal hozták létre, a megyei önkormányzat feladata "eltartani" az intézményt. A gyermekvédelmi intézmény foglalkozik az elhagyott vagy árva kiskorúak elhelyezésével, az igazgatóság vezetôsége stratégiát dolgozott ki, amelyben meghatározzák a legfontosabb irányelveket. Ezek egyike, hogy az intézményekben nevelkedô gyerekeket családoknál helyezzék el, akár hivatásos nevelôszülôknél, akár pedig örökbefogadóknál. Eddig 34 hivatásos nevelôszülôt tartanak nyilván Hargita megyében, ôk a gyermeknevelésért fizetést kapnak. Egy angol alapítvány vállalta, hogy segítséget nyújt a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság által elindított programok kivitelezéséhez, így az alapítvány támogatásával oldották meg a nevelôszülôk bérezését. Ion Proca azt is elmondta, hogy megyénkben a gyermekotthonok "lakóinak" több mint hetven százaléka roma származású. Az intézmény vezetôsége ezért külön stratégiát dolgozott ki a roma gyermekek elhelyezésére vonatkozóan. Bár Ion Proca megjegyezte, hogy "az árva vagy elhagyott gyermeknek nincs nemzetisége, nem leltározhatjuk fel a kórházakban felejtett kisbabákat, de lehetôségeinkhez mérten megpróbáljuk a cigány közösségekbôl származó gyermekeket roma családoknál elhelyezni". Természetesen a nevelôszülôk kiválasztását aprólékos felmérések elôzik meg. Az a cél, hogy ezt a munkát lehetôleg roma származású szociális dolgozók végezzék el, hiszen ôk hatékonyabban tudnak értekezni a cigány nevelôszülôkkel.
Ehrenkrantz Judit
Balhíreket közöltek a lapok a székelyekrôl. Egyik általános szegénységrôl, másik már ínségrôl, harmadik falvak pusztulásáról, nagymérvû kivándorlásról szólott. Nem akartunk hinni a nyomtatott betûknek, felkerekedtünk hát, hogy bejárjuk a sokat emlegetett Székelyföldet, s saját szemünkkel lássuk, mi igaz a sok mende- mondából, híresztelésbôl.Sokat nem tervezgettünk, hosszú ideig nem készülôdtünk. Hiányos felszereléssel, hét év elôtt elsajátított földrajzi ismeretekkel, nagyjában megállapított útitervvel indulunk meg. A bejárandó terület valódi nagyságáról csak sejtelmünk volt, helyes beosztással nem állapítottuk meg, milyen messzire kelljen eljutnunk mindenik napon. Épen ezért a gyaloglás , az irány helyes megtartása, az éji szállás és élelmezés idônket elfoglalta, késése figyelmünket lekötötte, a lakosok vagyoni helyzetének tanulmányozására rá nem értünk.Kitûzött célunkhoz nem jutottunk el, pontos értesülésekre szert nem tettünk, de láttunk gyönyörû tájakat, ritka természeti jelenségeket, s ez bôven kárpótolta fáradságunkat, szenvedéseinket. Egyébiránt utazásunk minden fontosabb mozzanatáról szóljanak az itt következô kibôvített följegyzések.1902. június 9-én, szerdán virradatkor tettük az elsô lépéseket célunk felé, mégpedig a feleki hegy oldalán felfelé. A Fellegvár fokain ágyúk dörögtek, indulók akkordjait hozta fülünkbe a hajnali szellô, a katonák zászlószentelése épen erre a napra esett. Míg a felkelô nap küzdött a szakadozott fellegekkel, túlhaladtunk Kolozsvár határán, Isten hozzádot mondtunk kalaplengetéssel az ébredezô városnak s nekivágtunk a meszszeségbe kanyargó országútnak. Nem nagyon egyhangú, de nem is nagyon változatos vidéken vezet ez keresztül Tordáig, nem beszélek hát a látott tájakról, hanem inkább keveset magunkról. Hárman lépdeltünk egymás mellett, kiket ugyanazon szándék vezérelt: jómagam és két társam, név szerint Csuszner Ferenc és Voith Sándor. Csaknem egyforma szürkésszínû ruházat fedte tagjainkat, némileg hasonló volt felszerelésünk is. Mindegyikünknek vállára takaros viaszos vászonból készített táska volt csatolva; mind a hárman jókora husángot cipeltünk jobb kezünkben, mely nem annyira támaszkodásra, mint inkább a kutyák elriasztására szolgált. Bal karunkon könnyû felsôkabát feküdt esetleges záporok ellen. A jövô-menô emberek jó része mesterlegényeknek nézett bennünket, mert hiszen batyunk tartalmával nem volt tisztában. Remélem, a tisztelt olvasó jobban fog vélekedni felôlünk, ha megtekinti, mit foglal magában a gyanúsított vászoncsomag. Legalul pár cipô húzódik meg kemény tapintatú tárgyak társaságában. Ilyenek: kefe, bádogszelence kötözôszerekkel sérülések esetére, borszeszes üveg bogarak számára stb. Középen a szükséges fehérnemû foglal helyet, legfelül az eleség, s ugyancsak kíméletlenül nehezedik rá a jobb bánásmódhoz szokott ingekre. Ugyebár nincs benne kalapács, gyalu, harapófogó, dikics vagy mit tudom én, micsoda szerszám? S egyéb tekintetben sem szolgáltattunk gyanúra okot. Jegyzôkönyvünk van, nem munkakönyvünk, s benne gimnáziumi hetedik osztályról szóló bizonyítvány, nem munkásigazolvány van, márpedig az armerreizenderek ugyancsak szûkiben vannak a pénznek. Anyagiakról szólva nem hagyhatom említés nélkül fegyvereinket. Két revolvert vittünk magunkkal védelmünk érdekében. Ennyi mindenfélével láttuk el magunkat háromheti távollétre. Ugyanis huszonegy napot szántunk rá, hogy Kolozsvártól Marosásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, Sepsi-szentgyörgyön keresztül Brassóba jussunk el. Jól telt az elsô délelôtt. Lelki szemeink elôtt csak a cél lebegett, s eltörpült e mellett az elválás keserûsége, a jövô bizonytalanságának érzete. Semmi bántó érzés nem uralkodott rajtunk, sôt amily mértékben a szállongó por izzadt arcunkat belepte, olyan arányban nôtt jókedvünk; nem ártott annak a perzselô nap.Vidáman beszélgettünk hol errôl, hol arról a dologról, amint eszünkbe ötlött, s így hamar, kilenc órakor elértünk a harmincadik kilométerhez s az elsô pihenôhelyhez, Torda városához. Sok idôvel rendelkezhettünk, jól megpihentünk, megebédeltünk, s csak fél kettôkor mentünk tovább. Az eget ekkor már sûrû felhôk borították, sietnünk kellett. Torda csakhamar hátunk mögött maradt az Aranyoson átvezetô érdekes fahídjával. Széles fennsík következett ezután, a Keresztesmezô jobbkéz felé messze elhúzódott, míg csak elôtünedezô magaslatok, a Székelykô elôhegyei határt nem szabtak terjedésének. Ellenkezô irányban nem tehette ezt. Az Aranyos folyását hûn követô Függôkô nevû meredek partszegély útját állta. A síkság szélén csak a távol kékjében szemlélhettük a tordai hasadékot, a torockói hegyeket, a Muntyele maret, ez a vízmosás nyomait feltüntetô középmagasságú hegy közvetlen közelünkben vonult tova. Fûvel benôtt, csak néhol csupasz oldalán lépcsôszerû alakulások a folyó romboló munkájáról beszéltek. Sokáig kísértük figyelemmel a gigászi munkára valló nyomokat, már csak azért is, mert a gyepszônyeg néhol megszakadt s az elôtûnô sárga agyag- és szürkés palarétegekbôl következtetnünk lehetett a hegy anyagára is. Azonban bárminô tanulságos és érdekes volt is a geológiai tanulmányozás, figyelmünk csakhamar más irányba terelôdött. Körös-körül jól mûvelt földeken gazdag termés ígért bô aratást a szántóvetônek. A búzatáblákon már-már sárgultak a kalászok, a zöld tengeri is nagyra növekedett, hogy helyenként csaknem elfedte szemünk elôl a Gyéres tôl-Tordáig húzódó vasúti töltést. Csinos, jól épült falvak következtek egymás után ilyen sorrendben: Keresztes, Aranyos- Polyán, Aranyos-Gyéres, Gyéres-Szent-király, Aranyos-Lóna, Gerend. Lassan és nehezen jutottunk el egyikbôl a másikba. Három óra tájban esô ért utól bennünket, jól megáztunk elôször, és nem utoljára. Ez egyszer hasznunkra vált a zápor. A por nem alkalmatlankodott többé, a levegô felfrissült, a hôség megszûnt. Minden körülmény kedvezô volt hát, csak éppen mi magunk állottunk csehül. A vízhólyagokat nem számítva, keletkezôben levô tyúkszemek kínoztak, fáradtak voltunk. Minden ürügyet felhoztunk, csakhogy pihenés végett megállapodhassunk. Polyánban egyik ház kéményének tetején gólyafészket láttunk négy fiókával letelepedtünk hát a tollasodó jószágok megfigyelésére. Gyéresen, Lónán szintén hosszú ideig nyugtattuk kimerült testünket anélkül, hogy erôre kaptunk volna. Lépegetve haladtunk a kétfelôl ültetett gyümölcsfák aljában a vékony füves szalagon, a középen kiálló hegyes kavicsok erôsen nyomták talpunkat. Este hét órakor Gerend elsô házai között voltunk, tehát abban a faluban, melyben megszállani akartunk. Sok kérdezgetés után megtaláltuk ismerôseink lakását, a Fôutcában volt ez, vagyis az országút szélén. Az ablak elôtt a kétszázkettôs számot viselô jelzôkô állott, fáradt elménknek nem kellett bonyolult mûveleteket elvégeznie, rövid kivonás után kerek összeg jött ki eredményképpen: ötven kilométer ide Kolozsvár. A Bethlen-bástya elôtt ugyanis százötvenkettô van bevésve a jelzôkôbe. A szíves fogadtatás feledteti velünk, hogy vállunkat a szíjak, lábunkat a cipô feltörték, talpunk ég, nyakunk merev, testünk kimerült, csak tíz óra után gondolunk lefekvésre. Igaz ugyan, hogy az ágyban tüstént elfogott az álom, ámde a három óra hosszat tartó társalgás sok idônket rabolta el s a szórakozásnak káros következményei másnap mutatkoztak is. Július tizedikén, csütörtökön hajnali négy óra helyett félnyolckor keltünk fel. Ezzel elrontottuk egész napunkat. Kedvünket szegte a késés, sôt bosszankodtunk is, ha meggondoltuk, mily messze lehetnénk már, ha el nem alusszuk el az idôt. Hosszú búcsúzkodás miatt fél kilenckor indulhattunk csak el. Mint a robotban dolgozók, kedvetlenül, lassan gyalogoltunk. Megvolt annak az oka. Az éjszakai nyugvás nem hozta vissza régi erônket, lábizmaink nem mûködtek a kellô szabatossággal , biztossággal, azonfelül az áldott nap bôkezûen szórta sugarait, s a meleg valósággal elbágyasztott. Az elsô községen, Hadréven, megállás nélkül haladtunk keresztül, Maros-Kecén már pihenôt tartottunk. A fehérfalú házak zöld lombok közül kandikáltak ki, a hûs árnyék hívogatólag integetett felénk. Nem tudtunk a csábításnak ellenállni. Ezt a cseppnyi élvezetet, rövid ideig tartó enyhülést drágán fizettük meg késôbb. Közepes magasságú, de meredek hegy választott el bennünket MarosLudastól, s nekünk fel kellett másznunk arra akkor, amidôn a nap sugarai csaknem merôlegesen tûztek le a földre.A rekkenôség nem hagyott alább egy percig sem. Éreztük is hatását. Lankadt menésünk vánszorgásnak is beillett, mindegyik kútnál teleszívtuk magunkat jó-rossz vízzel, csakhogy pár lépéssel odébb ismét száraz torokkal vágyakoztunk forrás után. Elôbb kellett volna említenem, hogy elmaradt mellôlünk az Aranyos, s a bérces hazarész legnagyobb folyójának, a Marosnak völgyében voltunk. Ne tessék szó szerint értelmezni ezt. Csak délután értünk sík területre, addig hegyre fel, völgybe le vitt a kanyargós út.Eleinte hegygerincen végig , míg hirtelen fordulattal Maros-Ludas házai közé nem ereszkedett le. Vágyódó pillantásokkal kísérte szemünk a mélyben zöld mezô közepén kanyargó folyót, s ugyancsak vártuk a percet, amikor partján lehetünk. Eljött az nemsokára, de nem szolgált hasznunkra. Maros-Ludas a Marosig nyúlt ki, fürdésre gondolni sem lehetett. Megbámultuk hát a partokon lomhán terpeszkedô széles tutajokat, aztán ismét magaslatokra kapaszkodtunk fel. Nem sok idô telt el, újra felcsillant elôttünk a víztükör. Csak ez kellett nekünk. Futásnak nem eredtünk ugyan, nem voltunk arra elég élénkek, de gyorsabban szedtük lábainkat, hogy minél hamarább véget érjenek szenvedéseink.Jogosan használhatom ezt a kitételt. Az izzadság patakokban folyt le rólunk, a csomag kegyetlenül nyomta vállunkat, felsô kabátunknak nem találtunk alkalmas helyet. Vándorolt egyik karunkról a másikra, végre nyakunkra vetettük, hadd fogja fel a pörkölô sugarakat. A közlekedés szolgálatában rozzant fahíd nyúlt el hosszasan számos lábon, alája telepedtünk le. Alkalmasabb helyet keresve sem találhattunk a környéken. Sehol árnyékvetô fa vagy bokor nem terjesztett védelmezô lombokat, minden lépésünkre a szúnyogok raja emelkedett fel a növények leveleirôl. A meder kavicsai szárazok voltak, árnyékot vetett a rozoga alkotmány.Elégedetten nyújtózkodtunk a köveken, megszabadultunk minden tehertôl, kíntól.Hanyatt feküdve a híd eresztékét vizsgáltuk egy darabig. Egyszer csak szekér robogott el felettünk; prüszkölve fordultunk ellenkezô oldalra, szemünk, arcunk porral, piszokkal telt meg. Csekély kellemetlenség! Úgysem akartunk hosszasan heverni. Mihelyt valamennyire lehûltünk, egymás után dobáltuk le magunkról a ruhadarabokat, melyeken átütött az izzadtság, s egymás után ugráltunk a hûs habokba.
Jaklovszky Dénes
Fülei Szántó Lajos a közelgô negyvennyolcas évforduló kapcsán újból az agyagfalvi réten felállítandó emlék ügyéért emeli fel szavát. Amint megfogalmazta "A történelmi nagy hagyományokat nem hagyhatjuk veszni! Ez egyenértékû lenne a nemzeti önérzet, az erkölcsi érzék iránti elfásultsággal, amirôl Kölcsey kesereg... Ha ôseink erényeit nem ápoljuk, bizony édes véreim, csak afféle pakfong székelyek leszünk" , ... majd bizakodva a székely nép buzgóságában, a hazafias munkát erényszámba vevô felfogásában ismét felszólít "Ne engedjük tehát a Székely- emlék ügyét vesztegetni, szívós kitartással törjünk elôre ebben a dologban is. Az egyetértô munka még a porszemekbôl is fényes templomot építhet." Késôbb Becsek Aladár, a laptulajdonos szól a közönséghez, újságja hasábjain újból megismételve a felhívást: "Mit tagadjuk, csappant az a nemzeti erôs érzés, amely önállóságunknak negyvennyolcban létesített sáncaiból maradt örökül e nép számára. Atomizálódtunk, szétszóródtunk, külön-külön érdeket kergetô egyénekké, vagy legföljebb osztályokká. Van zászlónk, kinek fehér, kinek zöld, kinek vörös, de a három színt együtt fölemelni s egységes nemzeti célok egységes jelvényéül mindannyian fennen lobogtatni vajmi ritkán vagyunk képesek." Viszont közelgett a nagy ünnep.
Városunk másik jeles személyisége, Biró Lajos az Udvarhelyi Hiradó-ban meghirdeti a július 31-i, segesvári Petôfi-ünnepélyt. "Most, 50 év alkonyán felgyújtjuk a kegyeletes emlékezés vesztatüzét, országos ünnepet szentelünk az aranykalászos róna szülöttjének és a bércek halottjának ... Székelyek, véreim, készüljünk az ünnepélyre. Taroljuk le újból a mezôk virágait, fonjuk koszorúba s vigyük el a fehéregyházi mezô dicsô halottjainak sírjára". Petôfi halálának ötvenedik évfordulóját rendezô székely bizottság elnöke Ugron Gábor volt. Budapestrôl Bartók Lajos, a Petôfi Társaság elnöke levélben kérte fel a székelyudvarhelyi Dalegylet elnökét "miszerint ez újabb országos ünnepen is méltóztassanak megjelenni, s részt véve ugyanott a közremûködésben énekökkel: hadd dobbanjon meg az a rég elhallgatott szív, hallván Talpra Magyarját az ô székelyei hatalmas hangján zengeni". Az Udvarhelyi Hiradó szerkesztôsége felhívta a város lakosságát, hogy lobogózzák fel e napra házaikat, mondván "megemlékezünk így külsôleg is e napon a múltról, hogy annak gyászából és dicsôségébôl tanulságot és honi érzetet gyûjtsünk a jelenre." Ekkor valóban megmozdult a város és a környék. Akkoriban még, ez alkalomra Pestrôl külön vonat érkezett, és Udvarhely és Keresztúr vidékérôl is négy vonat vitte a begyûlt embereket — mintegy ötezret — az emlékezés színhelyére. Ugron Gábor és Soó Rezsô által megfogalmazott falragaszok is megtették a hatást. Udvarhelyen kihaltak voltak aznap az utcák. Az összes kereskedelmi egység, kivéve a Flórián B. és Fia céget, zárva tartott. Petôfi sírját és a segesvári szobrot virágerdô borította; a sajtó megfogalmazásában "a haza minden rónájáról, valamennyi hegyoldaláról szedi a virágot a kegyelet". A székelyek mintaszerû felvonulása az öreg rabonbánnak, Ugronnak a vezetésével történt. A gyalogos és szekeres székelyek mozdulatai az ágyúk elhangzó lövéseihez igazodtak. Az eseményekrôl Pakots József számol be Sírhant és szobor címû cikkében.
Fankovich Gyula és Pálffi Károly fôreál- iskolai tanárokat 25 éves tanári mûködésük alkalmából tanártársaik a Budapest szállóban rendezett társasvacsora kíséretében egy-egy, a kollégák portréit tartalmazó emlékalbummal lepték meg.
... ide vagy oda, nôi egyenjogúság, de még mindig szenzáció a diplomás nô Székelyudvarhelyen. A városi diplomás nôk száma hattal szaporodott, ugyanis ennyien nyertek tanítónôi diplomát. Ahogy akkor megfogalmazták, "... az ilyen formán megteremtôdött igen sok ferdeségen is, egy alapos korrigáció szükséges..." Ma már tudjuk, hogy mennyire elnôiesedett ez a szakma.
Mint jeleztük, váltásra került sor a vármegye élén. A Hunyad megyei Hollaki Arthur ebben a hónapban érkezik a megyébe. Hogy hogyan fogadták? Hát hosszadalmas procedúrával körített nagy csindarattával. Érkezése napján a héjjasfalvi, újszékelyi, nagygalambfalvi és a bögözi állomásokon a fôszolgabírók, Keresztúron a város és a vidék vezetôsége, az udvarhelyi állomáson Gyarmathy Dezsô polgármester és a városi közönség fogadták beszédek kíséretében. Ez akkoriban kijárt neki, úgy látszik. A székhelyen az állomási indóháztól rezesbanda kíséretében díszfelvonulással vitték a vármegye házába, amelynek dísztermében az alispán, Jakab Gyula fogadta. A következô nap díszközgyûlésre került sor. Az érdeklôdô közönség elôjegyezhette magát a karzati álló- és ülôhelyekre. Ekkor fogadta a kisteremben a tisztelgô küldöttségeket. A beiktatási ebédet a fôreáliskola tornacsarnokába tervezték, de végül is a 350 terítékû ebéd elfogyasztására az említett iskola játszóterén ideiglenesen felállított színben került sor. Este fáklyás menetet tartottak, amikor is 300-350 db. fáklya égett. Hogy ki volt Hollaki Arthur fôispán? Nem volt más, mint "... akiben a kormány megtalálni vélte azt az embert, akit képesnek ítélt arra, hogy itt a rabonbánok megyéjében, a meglevô társadalmi élet ellen anabázist indítson, s aki elég erôt érzett magában arra, hogy azt keresztül is tudja vinni". Akit bôvebben érdekel az részletes életrajzot és pályaképet olvashat a korabeli sajtóban róla. Mindenesetre társadalmi és erkölcsi reformot hirdetett. Ebbe sok minden belefért. Ígérte az önkormányzati jogok tiszteletben tartását, a szólásszabadság biztosítását, a törvények és rendeletek igazságos végrehajtását, a közönség jogos és törvényes kívánalmainak figyelembe vételét, a közvagyon és a közpénzek hûséges, tiszta kezelését, a hitfelekezetek jogainak tiszteletben tartását, az iskolák támogatását, a földmûvelés és a mezôgazdaság felkarolását, és egyben jó munkatársi viszonyt.Mindenképpen a várt váltás bekövetkezett. Ami megtörtént országos síkon Széll Kálmán alatt, az beállt vidéki szinten is dr. László Mihály országgyûlési képviselô által elôkészítve: a megyei ellenzék — a volt nemzeti párt — beolvadt a megyei szabadelvû pártba.
Ha július, akkor ... úgy látszik nem csak a természetet, de az emberi agyat is elöntötte néha a forróság. A váltás nem zajlott le ugyanis minden incidens nélkül. Az elhangzott és sajtónyilvánosságot nyert nyilatkozatok kapcsán a szenvedélyek is fellángoltak. Még pisztolypárbajra is adott alkalmat a Pap-kert háta mögötti tisztáson. Még tiszta szerencse, hogy Fortuna a megsértôdött felek mellé szegôdött: "a gróf Lá-zár [Ádám] pisztolya csütörtököt mondott, míg gróf Haller [János] lôtt, de nem talált". Így, ha a felek nem is békültek ki, legalább nem tettek kárt egymásban... Még ha egyedi lett volna az eset. De ebben a hónapban három ilyen "lovagi tornára" került sor. Ugron István árvaszéki elnök Kovácsy Albert ügyvédjelölt cikkét találta sérelmesnek, melyet "egyszeri golyóváltásban, harminc lépés distáncéval" látott megoldhatónak. Az elôbbihez hasonlóan lezajlott összecsapás után ôk már kibékültek. Az esethez közvetve hozzászólt Becsek Aladár is egy vezércikkben, mondván, hogy "azzal a levegôi két lyukkal úgy hirtelenében meg nem történtté tenni nem lehet" a tényeket. Bár ne tette volna, mert ôt, most a maga rendjén Kovácsy "provokáltatta". Itt az is bonyolította a helyzetet, hogy az érintett felek csak a fegyverbíróság hatására tudtak kiegyezni a használandó fegyvernem fölött. Kovácsy lôtt a Sós-réten, de nem talált, mire Becsek lovagiasan nem élt a lövés jogával. A kedélyeket le kellett hûteni, a viszályokat ki kellett oltani tehát.
Ha nem is a kedélyek csillapítására, de a valódi tûzesetek megfékezésére mutatta be viszont Kittel és Társa cég megbízottja a "Pyrobest" tûzoltószerkezetet, ugyancsak egy forró júliusi délutánon. A korabeliek csak reménykedhettek, hogy kerül majd belôle a tûzoltóságra is, hiszen mint mondották "... ha kezeinket megmártjuk e szerben, képesek vagyunk minden melegség érzése nélkül égô ruhanemûeket azonnal eloltani".Italmérés
Július elsejétôl még inkább figyelte fogyasztó és eladó a kimért ital szintjét, ugyanis ettôl a dátumtól kezdve csakis hitelesített koronabélyeggel ellátott palackokban, illetve poharakban szolgálhatták ki az arra szomjúhozókat.
Mit nekünk villanyvilágítás - gondol(hat)ta magában a Budapest szálló tulajdonosa, Müller Károly, amikor éttermében, kávéházában és azok mellékhelyiségeiben gázvilágítást rendezett be. Egy ötletes masina termelte a gázt "ligroin"-ból [?!] Az emberek ekkor még csak latolgatták a villanyáram elônyeit: "az új világításra nézve, szinte el fog az aggodalom, ha valljon a nagy költséggel berendezendô villanyvilágításunk fog-e majd annyira beválni, mint éppen ez, ami ha tényleg meg is történik, amannak földfeletti vezetéke félakkorára fogja leszállítani értékét."
A városi közgyûlési tudósításokból tudunk meg dolgokat a város egyéb dolgairól. Például arról, hogy zugárusok még a vám elôtt felvásárolják a falusiak termékeit, amelyeket aztán sokkal magasabb áron értékesítenek. Rápolthy Domokos hozzászólásából a kutak alapos kitakarításának és a Varga-patak befedésének szükségességérôl, a községi iskola állandó helyiségének biztosításáról vagy a rendôrség új felszerelésének igényérôl tudhatunk. Egy korabeli cikkben meg arról olvashatunk, hogy "a járda szélére az egyes szebb fák közé egy néhány csinos vaspadot állítana be a tanács", hiszen a mintegy 6000 lakost számláló városnak nincs igazi üdülôhelye, de még játszótere se. Sétatér sincs még ekkor, és a meglévô "kollégiumi kertet nem látogatják annyian, mint amekkora közönséget e szép hely megérdemelne." Az üres telkeket felvásárolták és rohamosan beépítették. Így részbeni megoldást az említett padok nyújtanának. "Annyival is szükségesebb ez mivel csak nem lehet kívánni a közönségünktôl — írta a sajtó —, hogy ha egyszer kitette lábát az utcára, mintegy felhúzott automat addig sétáljon, amíg csak haza nem tért".
RÓTH András Lajos
Sokféle-fajta idegen szó van, használjuk is ôket szép számmal, s idônként nyakra-fôre, méghozzá úgy, hogy idegen eredetükrôl nem is igen szerzünk tudomást.A már korábban említett idegen szavaktól az ilyen "sport" típusú szavakat az különbözteti meg, hogy helyettesítésükre létezik magyar megfelelô, csakhogy a két szó egymástól eltérô jelentésárnyalatot vett fel. Ilyen jelentés-eltolódás következett be a sport, testedzés, illetve testnevelés szavakban, akárcsak a brigád-csapat, dráma-színmû, probléma- kérdés, klinika-kórház, szanatórium- üdülô szópárokban.Szükséges idegen szók ezek, akárcsak azok, amelyek nem jelentésben, hanem hangulatilag térnek el egymástól. Mert objektíve lehet, hogy mindegy hogy a bakter okulárét visel-e szemüveg helyett, s hogy bármiféle kreatúra képes-e a vircsaftra, de hangulatilag nem mindegy, s az sem biztos, hogy minden teremtmény képes a gazdálkodásra. Mint ahogy nem minden teremtmény-kreatúrának áll jól a rúzs, a púder vagy a frakk sem, bárhogyan is sminkelje magát. Túlnyomórészt zsargon- vagy divatszavak ezek, és nincs magyar megfelelôjük. Többnyire lényegtelen fogalmakat jelölnek, csak flörtölni érdemes velük, a maguk helyén azonban szükségesek, akár a manikûr.Aztán vannak olyan idegen szavak, amelyeket a sparherd körül használunk, azaz a familiáris stílusréteghez tartoznak, és az igényes nyelvhasználat kerüli ôket, legfeljebb a fater használja a hokedlin üldögélve, mielôtt elindulna a spájz felé, hogy kirámolja a szajrét.Az idegen szavak "tárházában" aztán vannak frissen bekerült idegen szók, amelyekkel kommunikálni lehet a snack bárban, chipet ropogtatva. Hogy mi lesz a sorsuk, no nem a ropogtatni valónak, hanem ezeknek a szavaknak, elôre nem tudhatjuk, az viszont örvendetes jelenség, hogy az ilyen típusú szavakat aránylag gyorsan felváltja a magyar megfelelô, akár a számítógép a komputert, vagy a tizenéves a tinézsert. De nem csak a tinédzsernek okozhat fejtörést egy idegen szónak a kiejtése.Az erobik helyesen aerobik, s az inekció is kevésbé fájdalmas, ha injekciónak ejtjük, s a nejlon sem annyira idejétmúlt anyag, ha helyesen ejtjük, s sztereotíp szavaink is elfogadhatóbbak, ha a maguk helyén használjuk ôket. De csakis ott, ahol színt, hangulatot kölcsönöznek a szövegnek.
Kovács Ágnes
Díjmentes bérbeadásHatározattervezet született az orvosi rendelôk bérlésérôl. Tervek szerint egy évre vehetik "bérbe" díjmentesen a rendelôket az orvosok, ingyenesen használhatják a mûszereket is. Az orvosokat mindöszsze a rezsiköltségek terhelik majd. Amennyiben a parlament mindkét háza elfogadja a tervezetet, ez újabb lépést jelent majd az egészségügyi reform terén. Találkozó CsoórivalCsütörtökön este 20 órától polgári estet szerveznek a Városháza dísztermében. Ez alkalommal Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke találkozik az udvarhelyi polgárokkal.Régizene fesztiválMár tizenhatodik alkalommal rendezik meg idén Csíkszeredában a régizene fesztivált a Mûvelôdési minisztérium, a Hargita Megyei Tanács, valamint a Megyei Mûvelôdési Felügyelôség támogatásával. A háromnapos fesztivál július 7-én, szerdán kezdôdik. A meghívottak között szerepel Kobzos Kis Tamás Budapestrôl és Er-dal Sali-koglu Isztambulból. Székelyudvarhelyt a Tompa László Általános Iskola régizene együttese képviseli. Egervári elôadásA székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház az Egervári Várkastély színpadán vendégszerepel július 8, 9, 10 és 11-én az Egervári Nyári Várszínházzal közösen elkészített produkcióval, a Carlo Goldoni: "Két úr szolgája" címû vígjátékkal. A darabot a székelyudvarhelyi közönségnek szeptember 24-én mutatja be a társulat. Többmilliós bírságLejárt a Bâsescu-adó befizetésének határideje! Azok a gépkocsitulajdonosok, akik nem fizetik ki a kötelezô adót, három- és tízmillió lej között váltakozó pénzbírságra számíthatnak.
A sörnek hatalmas keletje van Székelyudvarhelyen, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hétvégén a minifoci pályán focimérkôzések helyett háromnapos sörfesztigyál lesz. A szervezôk mindent elkövetnek, hogy a vendégek jól szórakozzanak. A vállalkozó szellemûek vetélkedhetnek különbözô versenyeken, akik pedig táncolni akarnak, azoknak jobbnál jobb zenekarok húzzák a talpalávalót. Tehát az év második felében, a második sörfesztivál, és második alkalommal a csíki sörfesztivál. Péntek, szombat, vasárnap.
VIDÉK
Zetelaka egykori tanyavidéke, Ivó, ma már nemcsak a helybélieké, hanem nagyon sok székelyudvarhelyi lakos is második otthonának mondhatja a Madarasi Hargitára vezetô útvonal két oldalán, az Ivó-patak völgyében elhelyezkedô települést.
A fenyôfáktól mindig zöldellô domboldalak tövében az egyre gyarapodó ízléses hétvégi házak még vonzóbbá teszik Udvarhelyszék északkeleti határvidékét.A múlt században még csak nyári szállásként szolgált a zetelaki gazdáknak, akik a nyári idôszakban költöztek ide, hogy a fenyvesek közti birtokaikat megmûveljék, s a tél beálltakor hazaköltöztek Nagy-Küküllô parti falujukba. Aztán a bátrabb fiatalok egyre többen vállalták a hosszú tél megpróbáltatásait, családjukkal állandó lakhelyül választották a vidék eme egyik legszebb területét.A ma már közel 400 lelket számláló falu egyik nehezen megközelíthetô völgyében, a Kôcsupor- patakában lakó 38 éves Márton Sándort kerestem fel, hogy életkörülményeirôl faggassam.— A nagyapám még Zetelakán született — mondta a háromgyermekes családapa, aki épp a sógorával, György Árpáddal a kaszálógépet javította —, de apám már idevalósi volt, s én is itt születtem, helyesebben az udvarhelyi szülészeten, de ide hoztak haza.Nem tudni, hogy mi vonzotta ide az embereket, de ma már a szétszórtan lakó családok egy közösséggé formálódtak. A falunak van 8 osztályos iskolája, üzlete, hetente egyszer a zetelaki orvos is kijár, "de pont olyankor nem mindig van idônk betegnek lenni" — mondta kacagva a házigazda.1984-tôl a falu központjában saját templomuk is van, amit Sarlós Boldogasszony tiszteletére emeltek.Ott jártamkor az asszonyok a sürgôs szénacsinálást mellôzve sütés- fôzéssel foglalatoskodtak, mert a búcsú alkalmából az elköltözött gyermekek, ismerôsök mindig felkeresik az ivóiakat.— Nem könnyû itt az élet — folytatta a beszélgetést Márton gazda —, az ennivalót mi magunk termeljük meg, de a mi munkánk nagyon bizonytalan, tavaszi munkánknak csak a jó Isten segítségével lehet eredménye. Minden az idôjárástól függ. Már jó pár éve a kenyérnek valót is sikerül elôállítanunk. Ha szeptember közepe táján el tudjuk vetni az ôszi búzát, akkor remélhetjük, hogy egész évre lesz, amibôl kenyeret süssön az asszony. A tej, sajt, tojás meg a hús kikerül a pajtából. A pénzkereseti lehetôséggel van csak gondunk, de azt is megoldjuk valahogy. Fakitermeléssel dolgozunk, most már nem is annyira az IFET-nek, hanem a Kft.-knek kell besegíteniük a bélyegezett fák levágásában és a fôútig való beszállításában. A gyermekek pedig pásztorkodnak, én magam is az voltam gyermekkoromban, s abból kapunk pénzt.Legnagyobb gondunk a villannyal van. A falu alsó felében van még villanyvilágítás, ide hozzánk még nem hozták ki. Igaz, hogy ígérgetik, de én azt hiszem, hogy az nem lesz egyhamar. Nyáron nincs is olyan gond, mert korán virrad, és késôn sötétedik, de a téli esték nagyon hosszúak. Petróleumhoz is elég nehezen jutunk hozzá.— Öregségükre gondoltak-e, hogy mikor már nem tudnak így dolgozni, s nyugdíj sem lesz, hogyan fognak megélni?
— No látja, ez elég rossz az államtól, hogy a gazdaságban dolgozóknak nem oldja meg ezt a problémáját, pedig ha biztosítanák a nyugdíjat, akkor az elköltözött fiatalok közül is többen visszajönnének a föld mellé. De azért lesz valahogy velünk is, az én apámnak sem volt nyugdíja, s mégis megérte a 80 évet.
— Arra nem gondoltak, hogy leköltözzenek Zetelakára vagy a városba, ahol könnyebb lenne az élet?
— Tudja-e maga azt a közmondást — kérdezte Márton Sándor —, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon? Az is igaz, hogy az ember a jót, a kényelmet hamar megszokná, de szülôföld csak egy van a világon, s a miénk pedig ez a hely, akármilyen nehéz is itt a megélhetés.
A zeteváraljai plébánia a testvéri kapcsolatokat ápoló központ.Az egykori Zsigmond-telep, ma Zeteváralja 1988-ig a zetelaki egyházközséghez tartozott. Ma már önálló plébánia a hozzátartozó Ivóval, Sikaszóval és Libánnal együtt.Ft. Mátyás Gábor plébános tevékeny munkája révén virágzó és a külföldiek által is nagyon látogatott központtá nôtte ki magát.1984-ben egy autójavító mûhelyt alakítottak át templommá, majd Ivóban és Sikaszón is kápolnát építettek, akkor csak ezt engedélyezte a kommunista uralom, majd a rendszerváltás után mind a három helyen toronnyal bôvítették az Isten-házát.A nagy kiterjedésû egyházközösségben ma 1241 lélek lakik, s komolyan igyekeznek a keresztény erkölcsök szerint élni. Buzgó rózsafüzér-társulatok és Kolping- családok segítik a plébánost a lelkipásztori munkában.A plébános boldogan emlékezik az évenként megismétlôdô házszentelésekre, amikor január elsején az Ivó-patakában végzi ezt az ôsi szertartást, a más felekezetû hétvégi háztulajdonosok is mindig szívesen fogadják a szent keresztet vivô és házukat megáldó papot.A zeteváraljai templom mellett épült szállodai méretû plébániáról nyilatkozva Mátyás Gábor elmondta, hogy nem azért épített ilyen nagy papilakot, hogy pénzforrást kovácsoljon belôle, hanem azért, hogy hajlékot nyújthasson a magyarországi testvérfalvakból Székelyföldre kiránduló barátainak. Tulajdonképpen az ô anyagi támogatásukkal sikerült felépíteni ezt a szép épületet.Évente többször jönnek kirándulók Kismarosról, Balatonfenyvesrôl, Gyöngyöspatáról, s a Gyôr melletti Koroncáról. De másoknak is szívesen adnak szállást. "Jelenleg is a budapesti Vakok Szövetségétôl vannak itt, egy autóbusznyi csoport" — mondta a mindig vidám és vendégszeretetérôl híres plébános.— Itt ingyen kaphatnak szállást a vendégek, ha fizetnek is valamit, az csak jelképes összeg. Már többször voltak itt az udvarhelyi szellemi- fogyatékos és mozgássérült gyerekek. Az épület inkább karitatív célt szolgál, nem szálloda jellegû.Nagy segítségemre vannak a falu lakói, az asszonyok mindig besegítenek a fôzésnél és az épület tisztántartásában.A fô célom az, hogy a keresztény közösségek közti kapcsolatokat ápolhassam — nyilatkozta Mátyás Gábor plébános.
Az oldalt összeállította:Derzsy András
Aki Székelykeresztúrt Udvarhely felôlrôl közelíti meg, megütközik a várost szegélyezô üvegházak elhagyatottságát látva. Mindez történik 10 évvel a rendszerváltás után. Bárhogy idegenkedünk a rendszerváltás szó használatától, annyiban helyénvaló, hogy a mai rendszer lehetôséget nyújt a vállalkozásra, sôt szükségessé teszi azt a megélhetés érdekében.Ennek ellenére a keresztúri üvegházak egy részében paradicsom és szegfû helyett gyom terem, a legmegfelelôbb feltételek között. Mégis, minden szombaton friss zöldség kerülhet a keresztúriak asztalára. Hogy honnan? Megtudhatjuk a városi piacon, ahol ha nem érkezik idejében a paprika, paradicsom, kérdezgetik, hogy "hol a csekefalvi ember?" Ki is ô? Jánosi Lajossal aratás és szénaforgatás között sikerül beszélgetnem, példájából és kitartásából bármelyikünk erôt meríthetne.
— 1975 táján fogtunk neki kertészkedni a feleségemmel 10 négyzetméteres területen, hobbikertészkedésként — mondja. Volt egy kis, családból örökölt tudomány is, amit felhasználtunk, emellett nagyon szerettük is, amit végeztünk. Üvegházat készítettünk már a fordulat elôtt. Volt megtakarított pénzünk, és arra gondoltunk, hogy a munkahelyünk mellett a zöldséggel való munka szórakozás lesz, elfoglaljuk magunkat délutánonként, és még hoz is a konyhára. A változás után a keresztúri Lengyár, ahol dolgoztam, felbomlott, így hazakerültem. Ezzel egyidôben kaptuk vissza a földeket is, aminek nagyon örültünk, mert reményeink, kilátásaink lettek. A szórakozásnak ígérkezô hobbiból kemény munka lett, hiszen a határon levô földek is sok idôt felemésztettek. Kezdetben a volt SMA gépeivel mûveltettük meg a földeket, aztán magánkézben levô traktorokkal, ma a saját gépállományunkkal dolgozunk. A falusi gazda nálunk nem szakosodik, vegyes gazdálkodást folytat. A tyúktól a tehénig, a hagymától a búzáig, mindent maga próbál elôállítani. Mi is ezt teszszük, aminek az a következménye, hogy a tavaszi mezôgazdasági munkák egybeesnek a kerti munkával, és egész évben gondunk kell legyen arra, hogy a krumplit permetezzük-e, vagy a szalmás gabonával foglalkozzunk, s az ide-oda kapkodás sok idôt és energiát felemészt.— Mekkora területen termesztenek zöldséget?
— 15 áras területen, itthon a kertben foglalkozunk kertészettel. A határon nem tehetjük, mert akkor egy állandó ôrt kellene alkalmaznunk, és ezt még nem engedhetjük meg. Az elején krumplit is termesztettünk, de végül kiiktattuk, mert a betegség legnagyobb gócpontja. Ahol krumpli van jobban kell vigyázni másfajta zöldségre. Leginkább paprikával foglalkozunk, és elmondhatom, hogy az idén másfél hónappal sikerült megelôznöm a piacon a regátiakat, velük szemben az is elônyöm, hogy az én árum mindig friss meg olcsóbb mint az övéké, ezért értékesítési gondjaink nincsenek. Palántát is olyan minôségût állítunk elô évek óta, hogy piacra sem kell vinnünk, itthonról elhordják Udvarhelytôl Segesvárig. A keresztúri piacra hetente 150 kg paprikát viszek ki.
— Honnan van a szakmai felkészültség, ami az elôállított termék minôségén is megmutatkozik?
— Elôször szakkönyvekbôl tanulgattam, majd szaklapokból gyarapítottam tudásomat, végül elvégeztem a Szentábrahámon tartott Ezüstkalászos tanfolyamot, amelyen részt vett a televízióból jól ismert Bálint gazda is, akit nagy örömmel fogadott az itteni gazdatársadalom. Ezenkívül tanulhattunk egyetemi tanároktól, mezôgazdasági és állattenyésztési szakemberektôl.
— Kik segítenek a kertészetben?
— A kertészetünk családi vállalkozás, ami azt jelenti, hogy a feleségem, a fiam és jómagam dolgozunk, ugyanúgy a mezôgazdasági munkákat is mi végezzük. Néha segítenek a rokonok, ismerôsök. Az utolsó esztendô meglehetôsen nehéz volt, mert a fiunk katona volt, de most az aratási munkákra leszerelt. Ô foglalkozik a gépekkel, hiszen az évek során elég szép gépparkra tettünk szert. Vettünk három traktort, és azt kell mondanom, hogy sajnos, mert nincsenek lefedve munkával. Két vetôgépünk van, egy búza-, meg egy törökbúzavetô, kapagép, két eke és utánfutók segítenek a munkában. Számításunkban volt egy permetezôgép vásárlása is, de lemondtunk róla a magas ára miatt. A munkánk továbbvivôjét a fiunkban látjuk, amióta itthon van könnyebbé vált a ránk nehezedô teher. Ô elvégezte az autóvillamossági szakot, de olyan kevés fizetést ajánlottak azért a munkáért, hogy inkább úgy döntött itthon marad. Még ebben a reménytelen helyzetben sem csügged el, bízik abban, hogy az elvégzett munkának van értelme.
— Miért látja reménytelennek a helyzetet, és miben látná a kiútat?
— Úgy látom, a mi vidékünkön nem jövedelmezô mezôgazdasággal, gabonatermesztéssel foglalkozni. A regátban a jó minôségû talaj és a szalmásgabonának kedvezô földrajzi elhelyezkedés következtében, kevesebb ráfordított munkával nagyobb termést érnek el. Nálunk a dombos vidék miatt van olyan hely, ahol csak egyirányban lehet szántani. Egy jó átlagtermés 2000-3000 kg hektáronként, délen pedig a kétszerese. Olyan év is volt, hogy 1000 kg alatt értünk el termést. Jó lenne áttérni állattenyésztésre, de ahhoz anyagi tôke, segítség kellene, emellett ott a kockázat, hogy mégsem válik be. Mi is zöldségre szeretnénk szakosodni, mert a mezôgazdasági munka nem hoz hasznot. Most járt le az árpa aratás, de a termés ülhet a pótkocsin, nem veszi meg senki, tárolásra pedig nem vagyunk berendezkedve. A gabonatermesztés ráfizetéses, de együtt végezve a kertészettel, az ottani veszteség az itt elért haszonnal néha egyenesbe hozza egymást.
— Szeretnénk bôvíteni a kertészetet, újabb üvegházat létrehozni, és kinti(határ) területre is kiterjeszkedni. Sajnos ez magánerôbôl nem megvalósítható. Szándékunkban áll pályázni, és talán az újonnan kihozott törvény is segíteni fogja a kisvállalkozókat. Ha ez sikerülne, 10 embernek tudnánk a munkája által fizetést biztosítani, ami falusi viszonylatban nem kis dolog. Ahogy szegényedik a nép, egyre inkább agresszívvé válik, és egymás iránt rosszindulatúvá. Pedig összefogásra lenne szükség nem torzsalkodásra, mert azzal haladást és elôbbrejutást, eredményt nem tudunk elérni.
PÁL Júlia
A 75 éves Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) megválasztotta az évszázad legjobb sportolóit. Azt a 25 világklaszszist, akik az elmúlt 100 esztendô alatt legnagyobb egyéniségei voltak a sportvilágnak. Az AIPS fennállásának 75. évfordulója alkalmából tartott kongresszust Budapesten rendezték, így itt díjazták a sportolókat is. A gálamûsornak a Vígszínház adott otthont.
A 25 világklasszis közül 9 jött el Budapestre, így a két magyar jelölttel, Papp Lászlóval és Puskás Ferenccel együtt tizenegyen vehettek részt a díjátadó gálán. Két elhunyt bajnokot, Paavo Nurmi atlétát és Juan-Manuel Fangio autóversenyzôt az utódok képviselték, a betegeskedô Emil Zatopek atléta díját pedig a diszkoszvetô Bugár Imre vette át.Az eseményen megjelentek egyformán nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy bekerültek az elitbe, és örömmel fogadták el a szervezôk meghívását. Szavao Kato, japán tornász elmondta: kellemes emlékek fûzik Magyarországhoz, hiszen 1973-ban éppen a tatai edzôtáborba készült, amikor értesült arról, hogy megszületett a kislánya.A kínai Li Ning nem ért egyet azokkal, akik lemondták a részvételt: szerinte a sportolók számára ez az évszázad egyik legfontosabb eseménye. Dawn Fraser, az ausztrálok olimpiai bajnok úszónôje elárulta, hogy az edzôsködés mellett még mindig versenyez, javában készül a jövô évi veterán világbajnokságra.A három olimpián kilencszeres aranyérmes orosz tornászfenoménnek, Larissza Latinyinának más elfoglaltsága van: ô nyugdíjas, rendszerint unokáival tölti az idejét. A gálán jelen volt Alekszandr Karelin orosz kötöttfogású birkózó -, Kipchoge Keino kenyai atléta, Jean Claude Killy az alpesi síelôk koronázatlan királya, Naim Szulejmanoglu török súlyemelô és természetesen Papp László, valamint Puskás Ferenc, az Évszázad Gólkirálya.A bajnokokon kívül díjat adtak át az évszázad legjobb sportvezetôinek. Elismerésben részesült Juan Antonio Samaranch, valamint posztumusz a francia Pierre de Coubertin báró és Jules Rimet. Az újkori olimpiai játékok megteremtôje és a labdarúgó-világbajnokság "feltalálója" helyett az egykori síelô, Jean-Claude Killy, illetve a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség képviseletében Michel Platini vette át a kitüntetetteknek járó szobrot.A gáláról különbözô okok miatt távol maradt tíz egykori sportoló, ezért szépséghibával tarkított volt az esemény. Az 1980-ban elhunyt Jesse Owens amerikai atlétát sem képviselte senki.Az évszázad sportolóit köszöntô budapesti gála után külföldrôl elismerés és köszönet árad, Magyarországon viszont néhány megnyilatkozásba, az önmarcangoláson túl, olyan tévedések, netán tudatos csúsztatások keveredtek, amelyekbôl akár per is indulhat.Míg a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség kongresszusának közel nyolcvan országból érkezett küldöttei a gálát követô ülésnapon valósággal áradoztak a rendezvényrôl, és ezt — újságírók lévén — odahaza nyilván írásban és szóban is megteszik, a díjazottak meghatottan mondtak köszönetet, az ausztrál úszónô, Dawn Fraser pedig faxüzenetben fejezte ki háláját és maximális elismerését, addig a magyarországi beszámolók egy, igaz, kisebb része igyekszik leszólni az eseményt.
— világ- és európabajnok német labdarúgó ‘72,’76 AranylabdásaBobby Charlton
— világbajnok és Aranylabdás (1966) angol labdarúgóNadia Comaneci
— ötszörös olimpia-, kétszeres világ- és hétszeres európabajnok román tornásznôJuan-Manuel Fangio
— ötszörös világbajnok, argentin autóversenyzôDawn Fraser
— négyszeres olimpiai bajnok, ausztrál úszónô (27 világcsúcs)Wayne Gretzky
— olimpiai bajnok, kanadai jégkorongozó, az Év Sportolója 1990-benMichael Jordan
— kétszeres olimpiai bajnok, amerikai kosárlabdázóAlexander Karelin
— háromszorors olimpia-, nyolcszoros világbajnok, 1985 óta veretlen, aktív orosz birkozóSzavao Kato
— nyolcszoros olimpiai bajnok, japán tornászKipchoge Keino
— háromszoros olimpiai bajnok, kenyai atlétaJean Claude Killy
—háromszoros olimpiai bajnok, francia sízôLarissza Latinyina
— kilencszeres olimpiai bajnok, orosz tornásznôNicki Lauda
— háromszoros világbajnok, osztrák autóversenyzô, az Év Sportolója 1977-benCarl Lewis
— kilencszeres olimpiai bajnok, amerikai atléta, sokszoros világcsúcstartó, 1983-ban az Év SportolójaLi Ning
— háromszoros olimpiai-, hatszoros világbajnok, kínai tornászEddie Merckx
— többszörös világbajnok, belga kerékpáros, az Év Sportolója: 69, 71, 74- benMuhammed Ali
— olimpiai bajnok, amerikai ökölvívó, 1975-ben az Év SportolójaPaavo Nurmi
— kilencszeres olimpiai bajnok, finn atléta (22 világcsúcs)Jesse Owens
— négyszeres olimpiai bajnok, amerikai atlétaMark Spitz
— hétszeres olimpiai bajnok, amerikai úszó (33 világcsúcs)Naim Szulejmanoglu
— háromszoros olimpiai-, huszonkétszeres világbajnok, török súlyemelôEmil Zatopek
— cseh atléta (15 világcsúcs), az Év Sportolója: 49, 51, 52-benPele (Edson Arantes de Nascimento)
— háromszoros világbajnok, brazil labdarúgó, az Év Sportolója 70-benPapp László
— 73 éves magyar ökölvívó, az egyedüli bokszoló, aki három egymásutáni olimpián (48, 52, 56-ban) aranyérmet szerzett, ezután áttért a profikhoz, de megfelelô menedzselés hiányában nem vitte sokraPuskás Ferenc
— 72 év