A csereháti iskola építkezési engedélyének meghosszabbítási perét elveszítette Székelyudvarhely Bukarestben. Borbély László államtitkár a tárgyalás elôtt egy nappal írta alá azt a dokumentumot, melyre a Szeplôtelen Szív apácarend jogi képviselete alapozott, és mellyel nyert a tárgyaláson. Borbély László, az RMDSZ színeiben lett kormánytisztviselô, azután írta alá az általunk is mellékelt dokumentumot, miután lezajlott a találkozó a minisztériumban Székelyudvarhely képviselete, valamint a Szeplôtelen Szív görög-katolikus kongregáció érdekeit képviselôk között. Ott ígéretet tett Szász Jenô polgármesternek: nem ír alá semmi olyat, ami a bírósági tárgyalás átpolitizálását jelenthetné. Nem így történt.

Örök, tehát minduntalan visszatérô kérdés, hogy lehet-e egy valamilyen szempontból kisebbségi érdeket feláldozni a többségi érdekekért.Marad a kérdésfelvetés akkor is, ha a többséget a romániai magyarság, a kisebbséget pedig a még utolsó, majdnem száz százalékosan magyar Székelyudvarhely város jelenti. Bár érthetô, hogy az RMDSZ politikájának a csereháti kérdés csupán egy kérdés, Udvarhely számára sok tekintetben a kérdést jelenti. Hasonlóan az orvos és a páciens mûtét elôtti lelkiállapotához, hiszen a beteg számára a mûtét esetleg a végsôt jelentheti, az orvos számára viszont csupán egyet a sok közül. Ezért nem cserélhet soha szerepet a mûtétet végzô orvos és betege a beavatkozás megítélésében.Székelyudvarhely számára azért volt sorsdöntô az építkezés meghosszabbításának kérdése, mert ez volt az utolsó kapaszkodója a csereháti kisegítô iskolának eredeti rendeltetésének megôrzésére, valamint az azt majdan mûködtetô intézmények kérdésében. A Szeplôtelen Szív kongregáció ugyanis teljesen kizárja az önkormányzattal való együttmûködést, valamint Udvarhely és környéke kisegítô iskolája helyett árvaházat akar mûködtetni az épületben, ami nem felel meg a közel 100 évre szóló területbérbeadási szerzôdésben foglaltaknak, melyben a román görög- katolikus apácarend érdekeit képviselô ARIS INDUSTRIE Rt., valamint az udvarhelyi polgármesteri hivatal megállapodott. Az önkormányzat azzal tudta ez idáig befagyasztani a megállíthatatlant, hogy az alapperben (a területbérbeadási szerzôdés megszegésének kérdésében) születendô végleges bírósági döntésig a csereháti kisegítô iskola építése fel volt függesztve. Ugyanis ez az egyetlen olyan adminisztratív döntés, melyben nem lehet megkerülni az önkormányzatot. A sors, vagy a politika (?) fintora, hogy éppen egy RMDSZ államtitkár kézjegye miatt veszítette el utolsó aduját az utolsó, 98 százalékban magyarlakta romániai város.

SZÔKE László

A rendôrség gazdasági osztálya egy feljelentés alapján hallgatta ki kedden Székelyudvarhely polgármesterét és több munkatársát.A rendôrség munkatársai a polgármester és néhány alkalmazottjának külföldi kiszállásai felôl érdeklôdtek. A polgármester és munkatársai kiszállásaival kapcsolatosan különben a számvevôszék már tartott kivizsgálást, melynek során nem tapasztaltak szándékos mulasztást. Feltehetôen emiatt fordultak a feljelentôk a rendôrség gazdasági osztályához.Információink szerint hárman írták alá a gazdasági rendôrségnek címzett feljelentést, akik között ott található a Benedek Csaba név is, mely megegyezik az Udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezetô elnökének, Benedek Csabának a nevével.A feljelentést cáfolja az ügyvezetô, a rendôrség sajtóosztályához egyelôre nem jutottak nyilvános információk.A Polgármesteri Hivatalban ellenôrzés ellenôrzést ér, egyelôre eredménytelenül.

Az elmúlt héten lezajlott rendôrségi kihallgatások óta Sófalvi az Udvarhelyi Híradóban fordult a nyilvánossághoz. Az alpolgármester véleménye szerint Szôke László és Balázs Árpád szerkesztôk visszaéltek a rájuk bízott felelôsséggel, és ennek következtében bírósági úton is felelniük kell tettükért, amiért közreadtak egy telefoninterjút.Az ügyészségen feljelentett szerkesztôk véleménye szerint azonban: hivatalában a közhivatalnok nem csupán magánember.

Az álhírek és a sok fúrás- faragás ellenére él és mûködik a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház — mondta évadnyitó sajtótájékoztatóján Merô Béla színházigazgató.A sok irányból jövô ellenséges hangulatra csak egy példa: Kisvárdára azért nem kapott meghívót a társulat, mert a határon túli színházak fesztiválját megszervezô csapattal elhitette valaki: becsôdölt, tehát nem mûködik az udvarhelyi színház. A rendezôk pedig hittek a mesének, és nem vették fel a telefont, hogy az érintettnél is érdeklôdjenek...A kedvezôtlen elôjelek ellenére is jó hangulatban készülnek a frissiben leszerzôdtetett színészek a július 8-i bemutatóra. Rendhagyó lesz az évadkezdés, hiszen mindjárt külföldön kezd az együttes: az Egervári esték keretében az Egervári Nyári Várszínházzal közös produkcióban mutatják be Carlo Goldoni Két úr szolgája címû kétrészes komédiáját. A darab rendezôje Gáspár Tibor Jászai-díjas mûvész. A székelyudvarhelyi bemutatóra szeptember 24- én kerül sor, egy nappal azután, hogy egy másik premieren a Hókirálynô címû mesejátéknak tapsolhatunk — így tartva be egy régi ígéretet, miszerint a társulatnak felnôtt és gyerek egyaránt fontos. És hogy ne csak két napból álljon az öröm, szeptember 25-én Színészbálra is sor kerül a Mûvelôdési Házban.A társulat ígéretesen alakítja külföldi kapcsolatait is: testvérvárosunk. Békéscsaba színészképzô fôiskolájával hosszú távú megállapodás született (a jelenlegi udvarhelyi csapatból hárman most is ott tanulnak), az ottani színház pedig a díszlettel és a jelmezekkel segíti a komédia bemutatóját. A Hókirálynôhöz Egerbôl jön a jelmez, több tíz-milliót spórolva ezzel. Végezetül pedig pár szót magáról a társulatról: Fincziski Andreát már ismerjük a Nem élhetek muzsikaszó nélkülbôl, új tag a vásárhelyi fôiskola friss végzôse, Csíky Csengele. Boér Orsolya sepsiszentgyörgyi (és Békéscsabán tanul), szeptembertôl pedig a magyarországi Petô Nóra is csatlakozik a csapathoz. Gábor László szatmári, Sütô Udvari András pedig temesvári tag az új csapatban, Deme Róbert és Csurulya Csongor esetében egyaránt Kézdivásárhely-Békéscsaba életútról beszélhetünk.Dunkler Róbert — akit a társulatban csak Csókának neveznek — Nagyváradról érkezett, és még függôben van Lôrinc András szerzôdése, aki Szatmárról érkezik, ha vállalja a Küküllô-parti úttörôséget. Arról is szó van, hogy a Budapesti Színház és Filmmûvészeti Fôiskola díszlet- és jelmeztervezô szakán tanuló erdélyi diákok városunkban fognak diplomamunkázni — munkájukkal segítve a Tomcsa Sándor társulatot.

uszék

Beláthatatlan ideig legalábbis ez a helyzet a szentegyházi tömbházlakásokban.Kedden a reggeli órákban a polgármesteri hivatalban munkaülést tartott a két szentegyházi lakóbizottság képviselete, az önkormányzat és a Közüzemek vezetôsége.Az ülés idôpontjában már két hete elmúlt, hogy nincs melegvíz- szolgáltatás Szentegyházán. Ennek egyetlen oka az, hogy a szentegyházi közüzemek háromszázmillió lejjel tartozik a medgyesi Romgaznak, ugyanakkor a lakosság nem kevesebb mint ötszázmillió lejjel tartozik a Közüzemeknek. A nagy tartozás miatt a Romgaz elzárta a gázcsapokat, a Közüzemek pedig képtelen a melegvíz szolgáltatására. A keddi ülésen az önkormányzat úgy döntött, hogy azoknak a lakóknak, akik több mint három hónapja nem fizették a közköltségeket, lakásaikban a gázcsapot is elzárják. Egyelôre tehát a szentegyházi tömbházlakások egy részében csak hideg víz csordogál a csapokon. A népszerûnek nem nevezhetô intézkedés csak azokat a családokat érinti, ahol az adósság meghaladja az egymillió lejt, de van olyan család, ahol az adósság eléri a 8 -11 milliót is. Rusz Sándor polgármester elkerülhetetlennek tarja az intézkedést. ‘’A szentegyházi átlagfizetések jóval az udvarhelyi, vagy a csíkszeredaiak alatt vannak, de így is kénytelenek vagyunk a szolgáltatások árát ilyen módon behajtani, más lehetôség nincs"— mondta.

G.I.

Manapság egy kisvállalat fennmaradásának egyetlen lehetôsége az, ha sikerül külföldi megrendelôket, termékeinek pedig piacot szereznie. Nincs ez másképp a szentegyházi Munkás Kisipari Szövetkezet esetében sem.A cég, amely jelen pillanatban közel hétszáz alkalmazottat foglalkoztat, (és ami a legfontosabb: ki is fizeti ôket), a múlt rendszerben munkavédelmi ruházatot gyártott az ország nagyüzemei számára. A rendszerváltás, az ország gazdasági arculatának megváltozása során már nincs erre igény, a szentegyháziaknak változtatniuk kellett: most készruhát állítanak elô, bérmunka formájában Németország számára. A klasszikus ruházati darabokon kívül gyermekholmikat gyártanak, de fô profiljuk a sportruházat: anorákok, mellények, illetve más, megrendelt sportruházati cikkek. Katona Csaba, a szövetkezet elnöke bízik a vállalat és annak dolgozói jövôjében, a vállalatot életképesnek tartja. Természetesen ôk sem mentesülnek azoktól a nehézségektôl, amelyek egy kisvállalatot manapság sújtanak. "Tekintettel arra, hogy szövetkezet vagyunk, a felszereltségünk nem veheti fel a versenyt egy nagy készruhagyárral" — mondotta az elnök. És a fizetések sem érik el, mondjuk az udvarhelyi szintet . Épp ezért mindent megteszünk, hogy munkásainknak tisztességes fizetést, munkalehetôséget biztosíthassunk. Ehhez elengedhetetlen az export. Egyik legnagyobb gondunk a helyi útviszonyok siralmas állapota. A nyugati megrendelô inkább 2000 kilométerrel többet utazik, mintsem megtegye azt a 200 méteres rossz szakaszt Szentegyházán". A szentegyházi útviszonyok nem különböznek a megye más településeinek útviszonyaitó, de ez a szentegyháziakat nem boldogítja. A kisipari szövetkezet jövôjén kívül, a szintén komoly külföldi partnerekkel rendelkezô Vasöntöde, vagy akár a virágkötô vállalkozó jövôje is a az utak minôségétôl függ. Nem csak Szentegyházán.

Gáspáry István

Lapunk megjelenésével egy idôben tartja Székelyudvarhelyen országos gyûlését a Szabadelvû Kör.

A Siculus Ifjúsági Házban zajló értekezést tegnap este találkozó elôzte meg: a Küküllô Szálló fehér termében más platformok vezetôivel, környékbeli polgármesterekkel és vállalkozókkal, valamint a civil szféra képviselôivel tanácskoztak a politikusok.Az 1992-ben alakult RMDSZ-platform tagjai jelen vannak a kormányban is: Eckstein Kovács Péter személyében (aki különben a Kör elnöke) kisebbségi minisztert, Bara Gyula személyében pedig kormánytanácsost üdvözölhetett a mintegy ötven fônyi hallgatóság. A kötetlen eszmecserén a szabadelvûek részérôl részt vett — többek között — Egyed Péter kolozsvári egyetemi tanár, Péter Pál, az RMDSZ gazdasági-, valamint Székely István önkormányzati alelnöke.Mint ahogyan azt Thamó Csaba tanár, a Szabadelvû Kör helyi vezetôje az Udvarhely Széknek elmondta, a pénteki országos gyûlésen az alapszabály aktualizálása mellett szóba kerül a programmódosítás, az idén novemberben sorra kerülô RMDSZ-beli belsô választások kérdésköre és ennek vitás kérdései, a tanácskozás végén pedig sor kerül a tisztújításra is.

uszék

1999. június 5-én Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter találkozott Max van der Stoellel, az EBESZ Kisebbségügyi Fôbiztosával, aki hivatalos látogatást tesz Romániában.A vendég tájékoztatást kért a Tanügyi Törvényt módosító 36/1997. számú Sürgôsségi Kormányrendelet, valamint a Helyi autonómia általános rendszerét, a helyi közigazgatás szervezését és mûködését szabályozó törvény parlamenti elfogadásának helyzetérôl, az egyházi- és közösségi javak visszaszolgáltatásáról, a zsidó deportáltak kártalanításáról, valamint a roma kisebbség összetett kérdésérôl.A két törvénnyel kapcsolatos általános jellegû információk mellett Eckstein-Kovács Péter tájékoztatta az EBESZ Fôbiztosát a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal szándékáról, hogy kezdeményezi az üldözést szenvedettek kárpótlásáról rendelkezô 118/1990 számú Rendelet törvénymódosítását, hatályának kiterjesztését 1940-ig. Ugyanakkor elmondta, hogy a román kormány politikai akarata az egyházi- és közösségi tulajdonok helyzetének rendezése. Ez az akarat eddig négy, errôl intézkedô, sürgôsségi kormányrendeletet eredményezett. A romák helyzetének javítását célzó országos stratégia kidolgozásával kapcsolatban a miniszter tájékoztatta a vendéget arról, hogy mind az ezt célzó, a Kisebbségvédelmi Hivatal által koordinált PHARE program keretében, mind a Minisztériumközti Kisebbségi Bizottság Roma Albizottságban partnerkapcsolatok jöttek létre a kormányzati szféra és a roma szervezetek képviselôi között.A megbeszélés során a kisebbségügyi miniszter Max van der Stoel segítségét kérte olyan, költségvetésen kívüli források azonosításához, amelyek hozzájárulhatnak a kormányprogramban szereplô kisebbségi kutatóintézet létrehozásához.

(Bartunek István)

Harmadszor mutatkozott be a székelyudvarhelyi mûvészetszeretô és -pártoló közönségnek az Udvar képzômûvészeti csoport. S mint ahogyan azt már megszokhattuk, most is különleges helyszínt találtak munkáik bemutatására: a Haáz Rezsô Múzeum képtárának padlását. Pár soros tudósításban felelôtlenség volna értékelni a kiállított mûveket, amelyek egy része hagyományosnak mondható alkotás, másik — nem elhanyagolható — fele viszont egyáltalán nem az: divatos szóval multimédiás, több érzékre ható, nem konvencionális felületeket felhasználó üzenet-közvetítô.A nyolcvanas évek elején Mambó-magnón Cseh Tamás-dalokat hallgatva a képzômûvészeti fôiskolára készülô baráti társaság mára beérett: a kisvárosba hazacsempészve valamit a nagyvárosi avantgárdból, pincétôl- padlásig tartó felfordulást okoz. Kiállítja az indulásnál jelen lévô magnót — rajta ugyanazzal a csehtamással — mellé számítógép kerül, pár gerendával odébb különleges technikával (fotó és rézlemez) készült képek, a cserép alatt hagyományos festmény, arrébb átlátszó üveglemezre piktált formák és idomok, mellette pedig nagyanyáink kincsesládája, a sarokban pedig lerobbant parabolaantenna, talán hogy jelezze: a határ a csillagos ég.

Az ingatlanadó befizetése miatt állandó a torlódás

A Városháza udvarán a több napja — az ingatlanadó befizetésének tegnapi határideje miatt — tartó többórás sorban állás indokolja, hogy a Polgármesteri Hivatal nyilvánosságra hozza az alábbi közleményt:Az adófizetô városlakók iránti tiszteletbôl kívánjuk tisztázni az esetleges félreértések elkerülése végett, hogy a Városháza épületében jelenleg a Polgármesteri Hivatalon kívül még számos intézmény, illetve szervezet mûködik. Például: munkaügyi hivatal, kincstárbank, pénzügyi igazgatóság, RMDSZ képviselô iroda, szenátori iroda, adóhivatal, és így tovább.A lakosság tudomására hozzuk, hogy az adóinkasszálás egyelôre nem tartozik a Polgármesteri Hivatal hatáskörébe. Mihelyt a jogszabályok a készülô átszervezések nyomán az adóbehajtást a Polgármesteri Hivatalok munkakörébe fogják utalni, mindent megteszünk, hogy az adóbefizetéseket sorbaállások nélkül végezhessék el az állampolgárok.Mindezek ellenére a Polgármesteri Hivatal megköszöni a polgároknak az ingatlanadó befizetése során tanúsított türelmét.

Polgármesteri Hivatal
Sékelyudvarhely, 1999. jún. 16.

Kedd délután 3 óráig lehetett még kifizetni büntetôkamat nélkül a fél évre szóló helyi adókat és illetékeket. Dombi Dezsô, a helyi Pénzügyi Igazgatóság vezetôje elmondta, az egy évre a helyi tanács által megállapított adókat és illetékeket évi négy egyenlô arányban kell kifizetni. Mivel a kormány az idén több alkalommal módosította az épület- és gépkocsiadót, olyan határozatot hozott, mely szerint az elsô két negyedévet összevonja, így a március 15-ei határidôt kitolta június 15-ére. Aki ma déli 3 óráig nem tett eleget adófizetési kötelezettségének, holnaptól napi 0,3%-os büntetôkamatot fizet — tájékoztatott az igazgató.

Vasárnap Székelyudvarhelyen tartotta elnökségi ülését a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete. Az ülésen jelen volt Csávossy György, a szervezet elnöke is, aki tavasszal benyújtotta ugyan lemondási kérését, de ezzel a tagság nem értett egyet. Az ülésen a megyei képviselôk mellett részt vettek az Erdélyi Gazda szakfolyóirat szerkesztôi is. Napirendi pontok között szerepelt a gazda kft-k jogi helyzetének véglegesítése, az elnökségi munka kiértékelése, a mezôgazdászok magyarországi kiállításon való részvételének elôkészítése, valamint az egyesület stratégiájának kidolgozása az RMDSZ belsô választásain.

Május utolsó napján a III-as számú Református Egyházközségnek nem mindennapi élményben volt része. Egy öt tagból álló bizottság látogatott meg bennünket: Antal Zoltán esperes, Szász Tibor András felsôsófalvi tiszteletes — ifjúsági felelôs, Fosztó József agyagfalvi tiszteletes — gyerekkérdés, Farkas Ferenc rugonfalvi tiszteletes — missziófelelôs, Vajda Domokos csekefalvi tiszteletes, aki az anyagi dolgokat ellenôrizte.Az istentiszteletet Szász Tibor András tartotta, aki a Bibliában sokféleképpen emlegetett Isten nevébôl a Jahve ritka nevet ragadta ki — aki a puszták Istene. Prédikációjában arra keresett választ, hogy: Milyen az Isten? Milyen népünk? Milyen vagy te, "a porszem"? Az Atya, Fiú, Szentlélek — Teljes Szentháromságban való hit megerôsít bennünket, magabiztosságot ad. Sokan magyar népünket csak negatív oldaláról nézik, de ha Isten szemszögébôl nézzük, büszkék lehetünk, hogy magyarok vagyunk: mert népünk "árva, de nem egyedüli, mert Isten velünk van; özvegy, de nem támasz nélküli; történelmileg számûzött, de nem hontalan; fogoly, de szabadságra hivatott". Isten feloldoz, új utat mutat, gyógyító erejével hat, ha templomainkban igéjét hallgatjuk. Ezért van az, hogy Mózes Sátora, Salamon Temploma után egyre sûrûsödnek a felépítendô templomrajzok, mindenütt hajlék épül, "Egy darabka Mennyország", amit az ige tölt be. Ezeken keresztül készít fel Isten bennünket a mindennapi harcra. Ha Rá hallgatunk, boldog élettel teli hajlékunk, otthonunk lesz. Ha a Szentlélek, Imádság, Fohász jelen van életünkben, akkor jó, mert együtt lehetünk Istennel. És Ô felkészít a bizonytalan, de nem reménytelen életre.Az Istentisztelet után a bizottság tagjai a vizitáció eredményeirôl számoltak be, majd kis összejövetelünkön — Berde László lelkipásztor meghívására — a Bethlen negyedi testvérgyülekezetek képviselôi szólaltak fel: Botár Gábor katolikus plébános, valamint Rüsz Domokos unitárius lelkész személyében.Antal Zoltán, az egyházmegye esperese üdvözölte a vendégeket, akik az ökumenia jegyében, református egyházközségünkkel közösen, békességben küszködnek a Bethlen negyedi lakosok hitéletének felvirágoztatásáért, hogy mindenki érezze, hogy egy bizonyos építô egyház tagja, melyben a fô cél Isten igéjének követése. Szeretettel üdvözölte továbbá a templomban a presbitereket, nyugdíjas lelkészeket, hitoktatókat, a Bethlen Gábor református kórus tagjait, annak vezetôjét, Máthé Vilma kántor- tanárt, valamint a szép számban megjelent református hívôket, akiket a háromezer hat lélekszám képviseletének tekinthetünk.A III-as Református egyházközség élete az 1992-es vizitáció óta eltelt hét év alatt hosszú, fáradtságos volt, hiszen a negyedbeli kazánházból lélekfûtôház lett. A 121. Zsolt. "Szemeimet a hegyekre emelem" szavaival élve Antal Zoltán hangsúlyozta, hogy e gyülekezetnek azért sikerült felépítenie a házat, mert "tudott felfelé nézni" , a maga ereje társult hathatós külföldi segítséggel, és így hite által eredmény született: tudott, és tud építkezni. Az évek alatt kialakult kép: a Szentlélek jelenléte erôvel hatott. Berde László lelkipásztor az esperesi hivatal helyettes jegyzôje áldozatos munkájával, a presbitérium segítségével bebizonyította, hogy lelki élet nélkül nincs anyagi élet. Örvendetes — ünnepekkor, a testvérgyülekezetek látogatásakor — a Bethlen Gábor dalárda, a versmondók szolgálata. Az esperes úr szerint: egy erôteljes, dinamikusan élô, helytállásból megnyugtató látványt mutató gyülekezetrôl van szó. Az iroda fenntartása is hibátlan. Ezúttal megköszöni a gyerekek, fiatalok (IKE), nyugdíjas lelkipásztorok segítségét is, akik karöltve a helybéli lelkésszel, és a presbitériummal hathatósan végzik léleképítô, házépítô tevékenységüket. Isten áldása legyen munkájukon!Az évezred utolsó vizitációjakor elhangzott méltató szavak után Kakassy Árpád beszéde következett. A Bethlen negyedi református egyházközségben lakó, négy nyugdíjba vonult nevében szólt, hogyha felkérik ôket szolgálatra, teljes készséggel válaszolnak. Szerinte egy-egy ilyen bizottság ellenôrzése nem egyéb, mint a lelki, szellemi, és anyagi élet vizsgálata. Az egyházközségi szép, tiszta, gondos munka tulajdonképpen történelemírás, az egyházi irattár története. Sajnos, nincs ilyen dinamikus egyházélet, az elnéptelenedett falvakban, pedig régebb a megtartó erôt a falusi gyülekezetek jelentették. Sajnos, az értelmiség jó hányada elhúzódott a falvakról, pedig jó segítségére válhattak volna, és válhatnának az ún. "végvárakon" tevékenykedô lelkészeknek. Ezért ezeket a gyülekezeteket a városi egyházközségeknek segíteniük kell! Mert a szórványban dolgozó lelkipásztorok, ha becsületesen munkálkodnak, naponta hét-nyolc órát is szolgálatuknak kell éljenek, csak így tarthatják híveiket szülôfalujukban!Botár Gábor a Bethlen negyedi Szt. Teréz katolikus egyházközség és a III. református egyházközség közös dolgairól, feladatairól beszélt: közös házépítés, közös gondok, közös lélekgazdagítás, egymás hibáiból tanulás. Hála Istennek a közös találkozásért!Rüsz Domokos Bethlen negyedi unitárius lelkész megtiszteltetésnek vette, hogy a református esperesi bizottság, mind a Forrás utcai katolikus plébániát, mind az épülô unitárius templomot meglátogatta. Ugyanakkor örvend, hogy református egyházközségünk munkaünnepén részt vehetett. Mostanában sok esemény volt a gyerekek életében: elsô áldozás, konfirmálás, abszolválás, felvételi. Ami azt jelenti, Isten mindeneket megvizsgál, még a lélek mélységét is. A Bethlen negyedi egyházközségekben, ahol az egyház építése több munkaidôt igényel, Isten hídépítô vaskeze lenyúl mindannyiunkhoz, Péter szavaival élve "Ti magatok, mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá!" Farkas Ferenc rugonfalvi tiszteletes úr, a székelyudvarhelyi III. egyházközséget a háromezer hat lélekszámával ideálisnak tartja, hiszen az udvarhelyi egyházmegye negyvennégy egyházközségébôl csak kilenc olyan, amely ezer lelken felüli. A nagyobb lélekszámmal bírók: Székelyudvarhely, Sóvidék, Székelykeresztúr, a Gyergyói- és Csíki medence. Ezen népes egyházközségben hat év alatt 106 személy képezi a természetes szaporulatot (169 keresztelés, 63 halál), mely pl. meghaladja Siménfalva teljes lélekszámát (95). A templomban az Istentisztelet látogatása megegyezik az egyházmegyei átlaggal, ünnepekkor pedig jóval nagyobb. E pár év alatt 72 házasságot kötöttek, a kiköltözések száma 154, a konfirmáltak száma pedig 500-on felüli. A rugonfalvi lelkész Isten kegyelmét kérte egyházközségünk minden tagjára, akik a más felekezetekkel való testvéri építkezéssel ökumeniára, közös hálaadásra törekszenek. Vajda Domokos a gazdasági javak ellenôrzése kapcsán, valamint a három épülô — különbözô, de egy célt szolgáló — templom megtekintése után megállapította, hogy ezen "nagy eredmény" változtathat népünkön. Épülô egyházaink, templomaink kisugározzák Isten megtartó erejét, összefogják a Bethlen negyed népét, "új Mózeseket adva", hogy népünk el ne vesszen, "a mélybe le ne bukjon" (Magyari Lajos). A sok anyagi segítség, a lelki munka mellett a templomba járók mintha megtisztulnának ezekben a "mennybôl alászállott templomokban". A Berde László lelkipásztor kapcsolataiból származó kiadás- pótlásokon kívül, nagy volt, és továbbra is nagy a Bethlen negyed áldozatkészsége, amit az épületek létrejöttébe fektettek és fektetnek egyházjárulékaikon keresztül. Isten áldását kéri a jókedvû adakozókra. Ezeket a gazdasági javakat, valamint kiadásokat pontosan lekönyvelték, tehát anyagilag is rendet találtak egyházközségünkben. Szász Tibor András mint ifjúsági felelôs szólalt fel, és boldogan nyugtázta a hitoktatók jelenlétét a templomban. A gyülekezeti élet szervesen bekapcsolódik az iskolai hitoktatásba, és fordítva. Az iskolai vallásos oktatás kellemes és hasznos kell legyen, mert végsô hivatása az, hogy a gyerekeket összekösse az élô, eleven élettel.A hitoktatói tevékenység "mint befektetés" akkor fog teremni, amikor ifjaink gyülekezeteinkben otthon érzik magukat, és elfoglalják méltó helyüket, mert "az ifjúság hatalmas kincs". Ezúttal az ifjakat július elsô hetében Felsôsófalvára hívja egy találkozóra, hogy egymás hite által épüljenek! Fosztó József agyagfalvi tiszteletes úr az egyházközség vallásos nevelését elemezte. Örvendetes dolog, hogy ezen térségben a konfirmáltak száma szinte egy-egy gyülekezeti létszámnak felel meg. A félezer gyerek tanítása, nevelése a lelkipásztor, hitoktatók, tanítók, tanárok részérôl nagyon sok energiát követel, de e felsorolás nem lenne teljes, ha nem említenénk az Istenfélô édesanyák, édesapák áldozatos, de szép munkáját, amit egyházközségünk gyerekeibe fektettek, és lehajoltak, vagy a pünkösdi Szentlélek tüzében megtisztulva felemelkedtek a gyerekekhez. Teremtsük meg a kapcsot a templom és iskola között! Gyerekeink, ifjaink csak Istenbe vetett szívbéli bizodalmukkal lehetnek "igazi alkotótársaink". Ahogy mondja bölcs Salamon az Ószövetségben: "Tanítsd a gyermeket!", "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!", az Élet Fejedelméhez. Adja az Isten, hogy sokáig éljen ez a hitünk, mert csak így tudjuk továbbadni azt a sok szépet, jót, magasztost, amit ôseinktôl kaptunk, és kötelességünk továbbadnunk gyerekeinknek, unokáinknak! A kétórás lelki áhítat, a lelki- szellemi- anyagi ellenôrzésen részt vett lelkészek méltató szavai után a Bethlen Gábor református kórus mûsorára került sor, mely még ünnepélyesebbé tette találkozónkat. Majd ezt követôen, a Református Egyházközség szép számmal megjelent presbitériumának gyûlése következett. A beszámoló elfogadása után presbitériumunk nevében Incze Zoltán gondnok szólalt fel mondván, hogy lelki házunk bôvítésének befejezése után (tárgyalóterem, könyvtár, irodák, papi lak, szálláslehetôség stb.) még többet fogunk majd tenni az ifjúságért! Hiszen mindannyiunk egyházát építgetjük, szolgálva ezáltal a református egyházközségünk híveit, a Bethlen negyedi lakosokat, egyre szépülô- épülô városunkat, magyar népünket, nem feledve "porszemként" a 121. zsolt. 1-et: "Szemeimet a hegyekre emelem".

Nagy-Imecs Zsuzsanna, presbiter

Székelyudvarhelyen május elején nagyon körülményesen lehetett hozzájutni a gyermeksegélyhez. Nyolcadikán vagy a nyolcadikát követô napokon Ceausescu-idôkre jellemzô "emberöléses" sor volt a Postabank helyi kirendeltsége elôtt.A tumultus abból is adódott, hogy a hónap legelejétôl való kifizetésekrôl ekkor tértek vissza a 8-i és 8-a utáni kifizetésekre. S persze, mostanában egyre nehezebben tart ki az egyik pénzöszszeg a másikig... A Postabanknál viszont legalább biztos a pénzek kiadása, míg a Postahivatal Kossuth utcai és Bethlen negyedi kirendeltségétôl legtöbbször azt a választ kapja az érdeklôdô, hogy nincs pénz. Miért tart évek óta, és miért súlyosbodik ez az állapot? Ennek próbáltam végére járni. Miután Bugarschi Deian, a Postahivatal vezetôje részletesen tájékoztatott, felfogadtam, hogy ezentúl emiatt kevesebbet boszszankodom. Bizonyára Önök is. Ebben az esetben is a fejétôl büdösödik... — Minden kifizetés végrehajtói, beleértve a nyugdíjakat, munkanélküli-, gyerek- és pótsegélyeket, mi vagyunk — mondotta Bugarschi Deian. Vagyis a Postahivatal a szolgáltató. A szolgáltatást tehát úgy kell végrehajtanunk, ahogy azt a feladó - a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium — kéri. Ennek érdekében áprilisban a minisztérium idôszerûsítette a Román Postával ‘92-ben kötött megállapodását. Eszerint: a munkaévek utáni-, utódlási- és mezôgazdasági nyugdíjakat 14-28 között kellene fizetnünk. A Munkaügyi Minisztérium 4 részletben utalja át a szükséges összeget: 8-án 40%-ot, 14- én 30%-ot, 17-én, illetve 24-én 15-15%-ot. A veteránnyugdíjakat 5-17 között, átutalás 1-jén 66%, 8-án 34%. Kisgyerekek (7 éven aluliak) segélyét és gyerektartási segélyeket 5-27 között, átutalás 1-én 66%, 12-én 34%. Munkanélküli segélyeket és szociális (a következô 18 hónapra járó) segélyeket 7- 19 között, átutalás 3-án 66%, 10-én 34%. Akárhogy szeretenénk mi, akárhogy kívánná a közönség, hogy napirenden legyünk a kifizetésekkel, többet, mint amenynyit átutaltak, nem tudunk kifizetni. Át tudnánk ugyan venni más célra virált összegekbôl, de akkor nem tudnánk kifizetni azokat a juttatásokat, amelyekre a pénzek beérkeztek. Áprilisban például a kisgyerekek segélyének második részletét 28-án utalták át, 29-én kaptuk meg 8-a helyett, tehát 20 napos késéssel. Az összegek biztosítása tehát azok feladata lenne, akik kezelik ezeket az alapokat.Azért, hogy ne ismétlôdhessen meg az a dolog, ami a kifizetésekkel áprilisban történt, a legkisebb egységet is beleértve grafikonokat készítünk minden kirendeltség esetében. A beérkezett készpénzt arányosan osztjuk el a kirendeltségek között. Tehát Udvarhely sem kap részarányban többet, mint például Varság. Ez a rendszer a múlt hónapban indult be, és a kifizetések a múlt hónapban eléggé jól, zökkenômentesen folytak.Ebben a hónapban például a munkanélküli segély elsô részletéhez az átutalási kivonatot 7- én kaptuk meg, ami elég megnyugtató. Nagyobb összegek esetében azonban a késés 2-4 napos, s ha az átutalás péntekre esik, a hivatal számlájára az összeg csak az utána való kedden érkezik be, szerdán ütemeznek be a banknál, és csak csütörtökön kezdhetjük el a kifizetéseket. A kicsik (7 évesnél kisebb gyerekek) után járó gyermeksegélyek esetében a kifizetési rendeletet (ordinul de plata) a Kincstári Bankhoz teszik le. Ha a nap elsô óráiban sikerült ezt elintézni, a rendelet onnan még aznap a Nemzeti Bankhoz kerül. Másnap a mi bankunkhoz, a Postabankhoz megérkezik a pénz, és harmadnap jelenik meg nálunk, a Postahivatalnál a számlán. Ezeket a postás most házhoz viszi. A nagyobb gyerekek esetében, annak a megegyezésnek értelmében, amelyet a Postabankkal kötöttünk, a segélyek kifizetésének feladata rájuk tartozik. Ugyanazon egyezmény értelmében mi is kifizethetjük a segélyeket, de csak saját bevételeinkbôl, vagyis amit a postai díjszabásokból megvalósítunk. Minden munkanap végén a begyûlt összeget elküldjük Brassóba, Brassó másnap leadja a Postabanknak, és néhány nap múlva a Postabank visszautalja azt a pénzt a számlánkra, amit azelôtt beszedtünk. Itt van a probléma. Ez legkevesebb 4 nap. Minden egység külön, a saját bevételébôl oldja meg ezt a fajta kifizetést.— Azért nincs tehát a Bethlen negyedi postahivatalnál majdnem soha pénz, mert kevés a bevétel? — A múlt hónapban például nem voltak ennek az egységnek ilyenszerû gondjai. Több volt a befizetés... Néha a kis forgalmú egységeket kisegítjük, mert hanem például Agyagfalva vagy Kissolymos soha nem tudná kifizetni a gyereksegélyeket. — Eszerint nem is lenne kötelessége a Postahivatalnak, hogy a CEC-könyvekre ô fizesse a gyereksegélyt?— Nekünk is érdekünk ez a fajta kifizetés, mert a pénz úgy jelenik meg a számlánkon, mint jövedelem (venit). Hónap elején viszont kevés a befizetés, a gyereksegélyek iránti igény azonban nagyon nagy, ezért vannak a bajok.— Ha már itt tartunk, a Bethlen negyedben panaszkodnak a lakók a családi pótsegély miatt is. A postás nem viszi ki idejében, magánál tartja napokig az összeget, nem hagy értesítést...— Errôl van tudomásom. Ebben a hónapban komoly ellenôrzéseket végzünk, és megtesszük a szükséges intézkedéseket.A Postabank helyi kirendeltségének igazgatójától azt kérdeztem, hogy lehetne-e valamit tenni a torlódások elkerüléséért.— Jelenleg 11 órától este 7-ig fizetjük a segélyeket. Egy személy foglalkozik ezzel, hiszen a kirendeltség kis létszámmal, sofôrrel és igazgatóval együtt 20 alkalmazottal dolgozik. Egy óra alatt 100 embert ki tudunk szolgálni. Én gondolom, hogy ez egy elfogadható ütem, állapot. Május elején valóban zsúfoltság volt. Különösen akkor adódnak kellemetlenségek, ha a sorban állók zöme olyan diák, akiknek délután óráik vannak, vagy ingáznak. Ilyenkor türelmetlenek, gyurakodnak. Udvarhely szinten 3000-4000 család valóban nagyon rá van szorulva erre a segélyre, akiknek nem mindegy, hogy mikor kapják meg a pénzt.A napokban még javítottak a helyzeten: a Postabank bejáratánál hivatalnok segített, illetve ellenôrizte a CEC-ek kitöltését, alkalomadtán két helyen is adták az összegeket.

Bálint Rozália

Az Oroszhegy községhez tartozó Ülke igaz, hogy kis település, sokan elszármaztak a faluból, de összefogásban, a szülôföldhöz való ragaszkodásban követésre méltó módon nagynak mondható. Ezt bizonyította a június 13-i nagy esemény, amikor Ft. Bálint Lajos nyugalmazott érsek, a templom búcsúnapján megszentelt három új harangot és egy emlékmûvet, amit a három falu (Ülke, Tibód, Szenttamás) hôsi halottjainak tiszteletére állítottak.Három évvel ezelôtt, Oláh József plébános vezetésével, szinte teljesen önerôbôl templomot épített a falu magának. Évszázadokon keresztül a szenttamási templomba jártak Istent dicsérni, de a rendszerváltás adta lehetôségeket kihasználva, saját templomra vágyva, véghez is vitték tervüket.A faluból elszármazott ülkeiek csatlakozni akartak az otthon maradt templomépítô falus társaikhoz, és elhatározták, hogy a Szent Antal tiszteletére emelt templomnak közös összefogással harangokat öntetnek.A tehetôsebbek többet, a szegényebbek kevesebbet, de mindenki szívbôl adta adományát, amibôl összegyûlt az a nem kis összeg, ami fedezni tudta a harangöntés költségeit.A gyûjtési munkában részt vállalt Péter Ilona és Péter Julianna, akik a gyûjtésen kívül a kisebb harang költségeit teljesen magukra vállalták.Lakatos Imre és felesége, Edit, székelyudvarhelyi — Ülkébôl származó — vállalkozók példásan bizonyították, hogy a becsületesen szerzett anyagi javakat nemcsak öncélra lehet felhasználni, hanem egy közösséget szolgáló nemes célra is. A 120 kilós harang költségeit ôk adományozták.A szülôföldért és a szabadságért vérüket ontott hôsi halottakról való megemlékezést jelképezô, Tamás István kôfaragó mester által készített emlékmû is az ülkeiek áldozatkészségének és ôseik iránti tiszteletüknek eredménye.Név szerint említésre méltó Fancsali István családja és rokonai fáradságot nem ismerô közremûködése, az oroszhegyi Polgármesteri Hivatal, Sebestyén Domokos plébános, az egyháztanáccsal karöltve, akik az emlékmû részére követ adományozták, az Ikos-Conf. igazgatónôje, valamint a Melinda Impex KFT, s nem utolsó sorban id. Benedek József kômûves mester.A három falu lakói is derekasan kivették részüket, kezük munkáját adva, hogy ôseik hôsiességét méltó jelkép hirdesse.

Derzsy András

Törvénysarok

Vidékünkön is, de másutt is eléggé gyakoriak a laksértések, illetve a birtokháborítási bûncselekmények, ui. bizonyos esetekben bûncselekményekrôl beszélhetünk.Azért írom, hogy bizonyos esetekben, mert a birtokháborítás történhet olyan formában is, hogy a cselekmény nem képez bûncselekményt, ilyen esetekben a sértettnek, ha nincs más megoldási módja, a polgári bírósághoz kell fordulnia jogorvoslatért.Térjünk vissza a laksértéshez.A büntetôtörvénykönyv meghatározása szerint jogtalan behatolásnak számít valakinek, bármilyen módon, egy lakásba, mellékhelyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített részbe, olyan esetben, ha az illetô személy, aki használója az ingatlannak, nem egyezik ebbe bele, illetve, aki ily módon behatol és a fent említett személy kérésére nem hagyja el azonnal az ingatlant.Ebbôl a meghatározásból kitûnik, hogy milyen feltételeknek kell eleget tegyen az, aki ezt a bûncselekményt elköveti. Ezzel a jogi normával védi a törvény az embert, házamba tehát csak az jöhet be, akit én beengedek. Ily módon bárkinek meg lehet tiltani, hogy az általam használt lakásba, illetve bárminemû ingatlanba bejöjjön. Abban az esetben, ha "hívatlan vendég" érkezik, akinek jelenléte kellemetlen, illetve nem akarjuk, hogy házunkban maradjon, mindössze annyit kell tennünk, hogy felszólítsuk annak elhagyására, ha nem tesz eleget felszólításunknak, akkor el is követte a laksértés bûncselekményét.Ehhez még azt kell hozzátenni, hogy abban az esetben, ha mindezt fegyveresen, ami eléggé ritka, két vagy több személy együtt követi el, éjszaka követik el, vagy valaki hivatalos minôségét használja fel, nos, ezekben az esetekben a büntetési tétel nagymértékben megemelkedik. Az elsô esetben a törvény vagylagos büntetést ír elô, tehát börtön, illetve pénzbírság, míg a második esetben kizárólag börtönbüntetést ami 2-7 évig terjedhet.A cikk elején említettük a birtokháborítást is, mint lehetséges bûncselekmény tárgyát is.A meghatározás szerint egy ingatlan teljes mértékû vagy részbeni elfoglalását jelenti egy személy által, olyan esetben, amikor az ingatlan más bírlatában van. Tehát ez egy olyan bûncselekmény, amikor a törvény nem kéri feltételként, hogy olyan ingatlant foglalódjanak el, amelyet a tulajdonos használ.Az ilyen bûncselekmények fôként területek esetén fordulnak elô, napjainkban is eléggé gyakori, és fôként területek esetén a földtörvény alkalmazása, illetve nem alkalmazása kapcsán merülnek fel ilyen jellegû gondok. Ui. rengeteg a tisztázatlan jogi helyezetû föld, és ilyen esetekben bizony elôfordul, hogy valakit elmarasztalnak azért mert elkövette az imént említett bûncselekményt. Azért, hogy a fent említett bûncselekménnyel járó kellemetlenséget elkerülhessük, polgári úton kell tisztázni a jogi helyzetét az ingatlannak, semmi esetre sem jó a saját szakállunkra cselekednünk, és magunknak igazságot szabnunk, még olyan esetekben sem, ha igazunk nyilvánvaló és egyértelmû. A jog eszközei azért vannak, hogy éljünk velük, és használjuk a saját érdekünkben.

Nagy Zoltán, ügyvéd

Bükkfanyelv

Itt a nyár, felforrósodott a levegô, elôkerültek a forrónadrágok, és irány a vízpartra, ahol egy kis hûvös árnyékban, forrókutyát majszolgatva "nyelvi" forródrótokról is beszélgethetünk. Ilyen idegenszerûségekrôl, amelyekkel kiültünk a vízpartra. A közvetlen kapcsolatot jelentô forródrót kezd már meghonosodni nyelvünkben, a másik két "forró szó" azonban a nyár ellenére is idegenül hangzik, mert a bennük lévô kép csak nehezen, áttételesen követhetô. Aztán nyár ide, nyár oda, nem élvezheti mindenki zavartalanul a szabadságát. Elôfordulhat ugyanis, hogy az éppen nyaralni készülô csúcsvezetô forródrótot kap, és máris indulnia kell a csúcsértekezletre, jöhet hát neki újra a nonstop (folyamatos) program. De hát ezért csúcsvezetô. És sajnos, hiába van nyár, országszerte tovább folytatódnak a leépítések, egyre nehezebb behozni, még nyáron is, a sokéves mulasztást, s még mindig hiányoznak az elôfeltételek ahhoz, hogy ez a mi társadalmunk végre kinôhesse magát. Ezért aztán állandóan folyik a vita valami felett, de nem biztos, hogy ez is egyáltalán vezet majd valamihez. A kiemelt példákkal gyakran találkozunk a sajtóban, idegenszerû tükörszó, -kifejezések ezek, sokukkal meg is barátkoztunk már, de azért vannak eredeti magyar megoldások is, ezeket is használhatjuk, s akkor az idegenszerû sem üresedik ki, nem kopik el. A leépít helyett használhatjuk az elbocsát, csökkent, megszüntet szavakat, a behoz szót pótolni lehet a pótolt-tal, s aki kinövi magát, az tulajdonképpen fejlôdik, emelkedik, s az elôfeltétel sem más puszta feltételnél, s vitatkozni valami felett ugyanannyit ér, mint vitatkozni valamirôl, s ha ez vezet is valamihez, az eredményez, illetve okoz valamit. Jól megférnek tehát germanizmusok, anglicizmusok és magyar kifejezések egymással a nyelvben ilyenkor, nyáron is, forróság idején. Sôt olyan esetek is elôfordulnak, amikor stilisztikailag kifejezetten üde az idegen szó használata, olyan esetekben például, amikor komikus, nevettetô beszédhelyzetben fordul elô. Az egyszer ziccer, hogy még a hecc kedvéért sem cukkolom fel magam ilyenkor, gyönyörû nyári napsütésben, bármilyen link perszóna is próbálkozna notóriusan ezzel. Fel tudok én mérgelôdni magyarul is, forrónadrágban, forrókutyát majszolgatva odakint a Küküllô partján. Különben nem vagyok olyan dáma, aki ne érteném a heccet, de a szellemes, magyar szójátékon alapuló adomát is megértem odakint, a víz partján.

Kovács Ágnes

TANULMÁNY

Vallatási és kínzási technikákA történelem sötét évezredei alatt a harcoló felek mindig is igyekeztek erôszakkal olyan információkat kicsikarni egymás harcosaitól, melyeknek hadászati értéke volt. A vallatás és kínzás azonban nem csak a háború sajátossága. Alkalmazta az inkvizíció, a középkori igazságszolgáltatás, a hûbérúr a jobbágya ellen, és a sort még folytathatnánk. Tény, hogy aki nem vallott, arra hosszú és kínos halál várt. Sajnos, a Föld civilizált és kevésbé civilizált részein ma sincs ez másképp. Az utóbbi idôben a következô tendenciák figyelhetôk meg:1) egyre nagyobb szükséglet, hogy a mindenkori foglyot minél hamarabb szóra lehessen bírni2) a vallatási és kínzási technikák egyre inkább a tudományos kutatások eredményeire támaszkodnak3) a vallatók az ún. "láthatatlan" módszereket részesítik elônyben, melyek nem hagynak - a nemzetközi emberjogi szervezetek által regisztrálható nyomot az emberi testen.Az Amnesty International (a politikai üldözöttek és bebörtönzöttek védelmével foglalkozó emberjogi szervezet, melynek székhelye London) szerint egyre többször élnek kínzással a bûntettel gyanúsítottak és az alacsonyabbrendûnek tekintett etnikai kisebbségekkel szemben is. Egy, a Redress Trust (1995) által kiadott jelentés 151 országot említ, ahol ilyen módszereket alkalmaznak, annak ellenére, hogy 106 ország aláírta a Kínzás Elleni Nemzetközi Konvenciót.A modern kínzási technikák eredetét a szovjet NKVD-ig lehet visszavezetni, mely már a szenzoriális depriváció (érzékelés megvonás) egyes formáival és más brutális technikák alkalmazásával igyekezett foglyait a vallatáshoz szükséges stresszállapotba hozni. A cél az összes elérhetô információ kiszedése mellett a személyiség és énidentitás oly mértékû szétbomlasztása volt, amelyen túl a fogoly bármit hajlandó volt vallani az akkori koncepciós perek során.A második világháború után az USA-ban széleskörû kutatásokat indítottak a különbözô drogok vallatásban való felhasználhatóságáról. Ekkor a vallatott akarati ellenállásának kémiai kiiktatása állt az érdeklôdés középpontjában. A kutatások folytatódtak a koreai háború idején is, a felhasznált kémiai anyagok közül megemlítendô a meszkalin, szkopolamin és az Anabasis aphylla hatóanyaga. Késôbb a CIA folytatta a kutatásokat a "Bluebird", "Artichare", "MKDELTA", "MKULTRA" programok keretében, melyek egyik témája az volt, hogy lehet-e embereket dolgok segítségével tudat alatt programozni titkos akciókban való részvételre. (Errôl a kísérletrôl nemrég a Discovery adó sugárzott egyórás dokumentumfilmet "Mindkontroll" címen - a ford.)1955-ben az ENSZ irányelveket fogadott el a fogvatartottak kezelésérôl (United Nations Minimum Rules For the Treatment of Prisoners, 1955), melyben elsôsorban a fizikai kínzás különbözô módozatait tiltja. Azonban a tortúra eszközei közé tartoznak az olyan kémiai anyagok is, mint az aminazin, apomorfin, curara, suxamethon, haloperidol, inzulin, sulfazin, triftazin, tizertsin, sanapax, etaperasin, frenolong, seduxin és motidendepo.Helen Barber, a Brit Orvosi Alapítvány a Kínzottak Kezelésére igazgatója szerint az elektrosokk egyre kedveltebb kínzóeszköz világszerte. Az elektrosokkhoz felhasznált áram nagyfeszültségû és alacsony áramerôsségû. A célzott szervek elsôsorban az izmok. Kiderült, hogy egy fél másodpercig tartó elktrosokk már mozgásképtelenné teszi az egyént. Egy és két másodperc közötti idôtartamú elektrosokk után az áldozat már nem képes talpon maradni. Három-öt másodpercnyi elektrosokk után olyan mértékû izomgörcs áll be, amely 5-15 percig tartó teljes mozgásképtelenséget idéz elô.Az 1950-es évek második felében olyan úttörô pszichológusok mint Hebb, 1955, Smith és Lensky, 1959, Lilly, 1955, Zuber és Solomon, 1959, munkássága nyomán ismertté vált a szenzoriális depriváció fogalma (ismeretes, hogy az idegrendszer normális mûködéséhez bizonyos szintû ingerlés szükséges. A túlingerlés gyors kifáradást okoz, az alulingerlés, illetve a monoton, alacsonyszintû ingerlés a szenzoriális megvonás tüneteit idézi elô- a ford.) Hebb leírja, hogy miután szenzoriális megvonásnak voltak kitéve a kísérletre jelentkezô önkéntesek, dezorientáltakká és a propagandára igen fogékonnyá váltak. A börtönök sokkal durvább viszonyai között a szorongás következtében olyan mértékû tudatkonfúzió okozható, hogy a fogoly személyisége megváltozhat. (lásd Virgil Ierunca a Pitesti Szigetcsoport címû könyvét, hazai adalékként). Lilly és Smith munkái is igazolták, hogy az ilyen kísérletek következményei a személyiségidentitás elveszítése és a realitásérzék megszûnése.A félelem és a pánik már két óra után jelentkezik, 24 óra után pedig az egyén pszichikailag feladja. Ennél hosszabb idô után pedig beállhat a poszttraumatikus stressz néven ismert tünetegyüttes.Az elôbbiekben leírtak alapján a vallatás tipológiája a következô:1) Elkülönítés: Célja: megfosztani az áldozatot a közösségtôl, ahonnan segélyt és együttérzést remélhet. A fogoly befele fordul, kezdi félteni önnmagát, kezd lélektanilag függôvé válni a vallatótól.2) Az érzékelés monopolizálása: megfosztja a foglyot az idô- és térérzékeléstôl, a mozgásszabadságtól, ugyanazt az ételt kapja. Ez fokozza a befelefordulást. Eszköze, többek közt, az állandóan és erôsen megvilágított, üres, szûk cella.3) Fizikai legyengítés: célja a fogoly fizikai és szellemi legyengítése. Eszköze a kiéheztetés, megbetegítés különbözô betegségekkel, alvásmegvonás, megerôltetô fizikai gyakorlatok, hosszú vallatások stb.4) Fenyegetések: Célja a szorongás és kétségbeesés növelése. Fenyegetni lehet a vallatók viselkedésének megváltozásával, halállal, családtagok halálával stb.5) Idôleges engedmények: Célja a remény és hálaérzet felcsiholása. A fogoly "jóindulata" elôsegíti az odaadóbb viselkedést. Megakadályozza, hogy a fogoly beletörôdjön körülményeibe.6) A mindenhatóság demonstrálása: Célja bármilyen ellenállás-kifejtés értelmetlenségének bizonyítása.7) Degradálás: Célja az ellenállás további csökkentése az állati igényekig süllyesztéssel. Eszközei: a legelemibb személyi higiénia lehetôségének megvoánsa, mocskos helyeken való tartása.8) Különleges parancsok újbóli elôadása: Célja a parancsoknak való alávatés fejlesztése ("Pavlovi" reflexek kifejlesztése).Az utóbbi években a vallatási és kínzási technikák szoftverérôl lehet beszélni, mely jó áron oktatásra is kerül. A ‘80-as években került felszínre az a CIA által készített tankönyv, melynek címe Human Resource Exploitation Training, azaz az Emberi Erôforrások Kiaknázásának Gyakorlása. A tankönyvet külföldiek kiképzésénél használták. Ez ellentmond a CIA azon állításának, hogy soha nem tanított ilyesmit senkinek.A tankönyv fô fejezetei közül néhány cím: erôs félelem, maximális fáradtság, elkülönítés magánzárkában, szorongás és félelemgerjesztés a végsôkig, vigyázállásban órákig, alvás- és ételmegvonás, a fogvatartottak meztelenül tartása, sötétzárka toalett nélkül és szemlekötéssel.A CIA az ilyen tankönyvek felhasználását csak 1997-ben tiltotta be. Idôközben a világ más részein hasonló tartalmú és jellegû tankönyvek jelentek meg mint, például egy palesztin szerzô által készített, amely 1994 májusában jelent meg.Az USA hadserege a CIA-vel karöltve résztvett a dél- amerikai elnyomó rezsim katonáinak ilyen irányú kiképzésében is. 1998-ban nyilvánosságra hozott dokumentumok bizonyítják, hogy a Fort Benning-i (USA) katonai támaszpont volt az ilyen irányú tanfolyamok egyik színhelye. Az itt felhasznált tankönyv, a "Project X" terjesztését 1991-ben állították le, amikor (csak ekkor?!) etikai és ilegális problémák merültek fel.Epilógus helyett: (a ford.) A fentebb közölt tudósítás az eredeti angol tanulmány igencsak megvágott változata. Rámutat viszont arra, hogy amit csak a kommunista világ elnyomó rendszerei praktikáinak hittünk, azokat ugyanúgy kutatták és gyakorolták, esetenként nagyobb tökélyre fejlesztették az ún. liberális demokráciában is. Igaz, talán kisebb tömegskálán. A rendôri és biztonasági technikák ma már nyugatról keletre terjednek.A bûnözés megállíthatatlanul terjed, az USA-ban 1,5 millió a bebörtönzöttek száma. A kérdés az, hogy a rendôrségi és biztonsági technikák fejlesztése s fôképp felhasználása meg tud-e maradni a jogállam keretei között, s ha nem, mikor mondható, hogy a jogállam fejlett rendôrállammá nôtte ki magát. Végezetül két mondás, szerzôk nélkül:a) "a politika sokkal fontosabb, minthogy csak a politikusokra bízzuk"b) mert "ahol a hatalomnak joga van, ott a jognak nincs hatalma"

Cs. J. István

NYUGATI MAGYARSÁG

Napjainkban élénk érdeklôdés tapasztalható a határainkon túl élô magyarság tevékenysége, kulturális élete iránt. A legtöbb információ a szomszédos országokban, Nyugat-Európában, illetve az Észak-Amerikában élô magyarokról jut el hozzánk. Jóval kevesebbet hallunk viszont a világ más tájain, így a Dél-Amerikában, Brazíliában élôkrôl.Az 1994/95-ös tanévet Sao Paulóban töltöttem, ahol tájékozódtam a magyar kolónia kulturális életérôl is. Írásomban elsôsorban a sao paulói magyarok kulturális életének néhány mozzanatát igyekszem vázlatosan áttekinteni az 1920-as évektôl napjainkig.Magyarok BrazíliábanA nagy földrajzi felfedezések idején több spanyol és portugál hajónaplóból kiderül, hogy megfordult néhány magyar a dél-amerikai partok mentén. A XVIII. században 54 magyar pap tevékenykedett Latin-Amerikában A Brazíliába irányuló elsô jelentôs magyar bevándorlási hullám az 1880-as évekre esik. Többek között a Ligure Americana hajóstársaság ügynökei toborozták az embereket. 1890-ben Veszprém megyei magyarok érkeztek a dél-brazíliai államokba. Fô telepeik a Santa Catharina állambeli Jaragua-n, a vele szomszédos Garibaldi-n és a Rio Grande do Sul államban lévô Jaguary-n voltak. Az elsô világháborúig - mint ahogy az Egyesült Államokba is — vendégmunkásként érkeztek a magyarok, de a háború megváltoztatta eredeti terveiket. 1900-ban 12000 fô magyar bevándorlóról beszéltek. (Az Egyesült Államokban ekkor már 500000 magyar élt.) A második nagy magyar bevándorlási hullám 1919/20 és 1941 közt zajlott le. E 21-22 éven belül — hasonlóan a többi országba történt bevándorláshoz — több-kisebb szakasz is megkülönböztethetô. Az alábbi periódusokat különböztethetjük meg: az elsô 1919/20 - 1927 közé esett. Fôleg az elcsatolt területekrôl, illetve Magyarországról politikai okokból emigrálók érkeztek; zömükben városiak, munkások és iparosok. Sokan az Egyesült Államokban 1924-ben felállított kvótarendszer miatt kényszerültek Brazíliába. 1927-tôl 1934-ig tart a következô periódus. Ekkor már Magyarország tudatosan épített a külföldön élôk tevékenységére - fôleg politikai értelemben, illetve nagymértékben támogatta a külföldi magyar egyesületeket, egyházakat, iskolákat. A Magyar Kir. Külügyminisztérium egy 1928-as rendelete alapján évente 300000 pengôt adott a külföldön élô magyarok kulturális céljaira. A becslések szerint ekkor már kb. 85000 magyar élt Brazíliában. A dél-amerikai Magyar Hírlap (DMH) 1933. június 15-i száma 150000-re teszi a brazíliai magyarok számát, ebbôl 130000-re a Sao Paulóban élôket. Ezek a számok minden bizonnyal túlzóak. A Brazil Munka- és Bevándorlási Bizottság 1934-ben 50000 fôre becsülte a magyarok számát. Pontos adatokat nehéz megállapítani, mert a magyaroknak csak kis része érkezett magyar útlevéllel. Mint ahogy korábban a Monarchia, most az utódállamok papírjaival voltak ellátva, így román, jugoszláv vagy csehszlovák állampolgárként kerültek nyilvántartásba. A brazíliai magyar koloniális élet egyik legvirágzóbb szakasza ezekre az évekre esett. Ez a kiemelkedô idôszak a 30-as évek végével — brazil belpolitikai okok miatt — le is zárult. 1934-41 közé datáljuk e második nagy szakasz utolsó periódusát. Ekkor már Getuloi Vargas — a Kongresszus által választott — elnök (1934-37), illetve diktátor (1937-45) áll Brazília élén. 1938-ban a Vargas-féle nemzetiesítô politika következményeként többek között megtiltották a külföldiek bárminemû politikai, ideológiai tevékenységét. 1942 augusztusában Brazília a Szövetségesek oldalán belépett a második világháborúba, és ezzel Magyarországgal is hadiállapotba került, a diplomáciai kapcsolat is megszakadt. A második világháború után nem beszélhetünk tömeges brazíliai magyar bevándorlásról, de még érkeztek emigránsok 1945-46-ban, 1948-1950-ben, valamint 1956-57-ben. Számuk nem túl jelentôs, de tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a kolónia munkájának sokszínûségéhez. Ma 60000 és 80000 közé teszik az itt élô magyarok számát, de ezek az adatok inkább a származást alapul véve lehetnek helytállóak. Noha a két ország 1961. március 21-én létesített újból követségi szinten diplomáciai kapcsolatot, a magyar kolónia - érthetô okokból idegenkedve az otthoni rendszertôl — inkább csak a 80-as évek végén kezdett hivatalosan együttmûködni a diplomáciai testülettel. A brazíliai magyarok legnagyobb központja Sao Paulo államban, a vele megegyezô nevû metropoliszban van. Találunk még magyarokat — igaz, jóval kisebb számban — Rio de Janeiroban, Belo Horizonteban, Porto Alegreben és más, kisebb helységekben is.A sao paulói magyarokMár az elsô nagy bevándorlási hullámban sok magyar érkezett Sao Paulo állam területére. Számuk a második periódusban (1919/20-1941) több tízezerre nôtt. A Magyarországon és a szomszédos országok magyarlakta területein megjelent toborzó ügynökök elsôsorban a nehéz körülmények között lévôket tudták átcsábítani az óceán túlpartjára. Herberger Gyula még könyvet is írt, hogy kedvet keltsen a kivándorláshoz. Vonzó életfeltételeket ígértek (földet, pénzt, tégla- vagy kôházat, vetômagot, 10-12 éves törlesztési lehetôséget), de ezeket senki sem biztosította. A bevándorlók zömmel Santos kikötôjébe érkeztek. Innét egy részük a városba került, mások pedig fazendákra, kávéültetvényekre. Megkezdôdött a magyar falvak alapítása: 1923-ban Boldogasszonyfalva, 1924-ben Istvánkirályfalva, 1925-ben Mátyáskirályfalva és Rákóczifalva. Ezekben a falvakban magyar iskola létesült és templom épült, élénk kulturális élet folyt. A leghíresebb magyar falu Árpádfalva volt, amely mintegy 900 km-re feküdt Sao Paulótól, 1924-ben létesült. A telepesek elôször itt is nehéz körülmények között éltek, de hamarosan virágzó településsé fejlesztették. Épült az iskola mellett katolikus, református, baptista és nazarénus templom is. Bangha Béla, századunk egyik jeles jezsuitája is járt itt 1934-ben. Sao Paulo városában kezdetben a már iparos szakmával rendelkezôk telepedtek le. Késôbb beköltöztek a városba a fazendákon csalódott emberek is. Az alábbi kerületekben éltek jelentôsebb számban magyarok: Alto da Moóca, Anastácio, Pompeia, Ypiranga, Ipojuca, Pirituba és Freguesia.Az elsô magyar társas körökA Santosba ékezôk, miután vonattal Sao Paulóba utaztak, a "Hospedaria de Imigrantes" nevû bevándorlási szállásra kerültek. Innét igyekeztek minél hamarabb elköltözni, és önálló életet teremteni. Nagy szerepük volt a magyarok összetartásában a magyar vendéglôknek. Ezekben a vendéglôkben kapták meg az otthonról érkezett leveleket, híreket, hallgattak magyar zenét. Az elsô magyar egyesületek is a vendéglôkben alakultak: 1921-ben a Brazíliai Magyar Kör, Rióban pedig a Brazíliai Magyarok Egyesülete. 1925. szeptember 23-án alakult meg a Sao Paulói Magyar Egyesület. Majdnem minden kerületben, ahol nagyobb számban éltek magyarok, több egyesület is mûködött. Ezeket elôször az 1931-ben megalakult Sao Paulói Magyar Egyesületek Szövetsége fogta össze. Élénk színházi, zenei élete volt a magyar kolóniának, több színtársulattal, énekkarral. Ezek tárgyalására helyszûke miatt nem keríthetek sort. Vázlatosan írok viszont a Könyves Kálmán Szabadegyetemrôl, a Magyar Házról, a magyar nyelvû sajtóról, a magyar iskolákról, könyvtárakról, a cserkészetrôl és az egyházi életrôl.A Könyves Kálmán SzabadegyetemFontos fejezetet alkot a kolónia mûvelôdéstörténetében a ma is igen aktívan mûködô Könyves Kálmán Szabadegyetem. 1949 augusztusában hivatalosan is megalakult a Szabadegyetem, 1953 márciusában vette fel mai nevét. Céljait a következôkben jelölte meg: "Az Amerikába szakadt magyarságnak — különösképpen az ifjúságnak — rendelkezésére állani valamennyi emberi probléma tudományos feldolgozásában....; A brazíliai magyarok részére szellemi, kulturális központot teremteni". A máig eltelt 49 év alatt több száz elôadás hangzott el a Szabadegyetem keretein belül. Az elôadók az Egyesült Államokból, Németországból, Olaszországból, Svájcból, Argentínából Ausztriából és Magyarországról érkeztek. Az elôadások szinte valamennyi tudományágat felölelik, az irodalmi, filozófiai, mûvészeti, történelmi témák mellett találunk fizikai, orvosi, vallástörténeti, katonai, jogi és még számtalan más tárgyú kérdést is. A jelenlegi dékánátus is arra törekszik, hogy minél magasabb színvonalú és különbözô témájú elôadásokat hallgathassanak az érdeklôdôk. A Szabadegyetem gondozásában könyvek, kiadványok jelentek meg.A sao paulói Magyar Ház1926-ban Czezarovics Balázs szalézi szerzetes felszentelte az elsô ideiglenes Magyar Otthont, melyet a magyarok "Menhely" néven emlegettek. 1934-ben Magyar Ház Bizottságot neveztek ki, melynek feladata a jövôbeli állandó házzal kapcsolatos szervezés intézése volt. 1942-ben megvettek egy ingatlant, amit Árpádháznak hívtak. A költségekhez ifj. Horthy Miklós és a magyar kormány is hozzájárult. A Mûködési Szabályzat, egyebek mellett, a következô célokat nevezi meg: " A Magyar Ház célja a magyar mûvelôdés, nyelv és nemzeti öntudat ápolása és fenntartása, ezenkívül a Ház otthont nyújt mûvészesteknek, baráti összejöveteleknek, a tánccsoportoknak, és a már említett Szabadegyetem elôadásainak. A magyar nyelvû sajtó"Emigráns körülmények között a sajtó pótolja az emberek közötti személyes érintkezést és kölcsönös eszmecserét. A szétszórtságban a levelezés és a sajtó helyettesíti a találkozást, gyûlésezést, szélesebb körû kapcsolatrendszer fenntartását" — írja Borbandi Gyula. Számos hosszabb-rövidebb életû lap jelent meg Rioban. Orbán Leo alapította a dél-amerikai Magyar Hírlapot, melynek szerkesztôsége 1925-tôl Sao Pauloban mûködött. A 80-as évek elején közel 3 éven keresztül havonta megjelent a Szóval címû lap, melyet már az itt született magyar fiatalok írtak és szerkesztettek. A Segélyegylet is évek óta rendszeresen kiadja Híradóját.A magyar könyvtárak1928-tól egy 2000 kötetes könyvtára is volt a Segélyegyletnek, amelyet a Magyar Királyi Belügyminiszter, dr. Scitovszki Béla küldött. "Ebben a könyvtárban együtt van az egész régi Magyarország. Olvasás és tanulás céljából küldjük e könyvtárat. A másik magyar könyvtár a Szent Gellért Apátsági Könyvtár keretein belül mûködik. Ez a könyvtár Dél-Amerika legnagyobb ilyen jellegû magyar intézménye, kb. 10000 kötettel, illetve folyóirattal. Ma már az interneten keresztül is látogatható a könyvtár, állománya folyamatosan kerül rá a világhálózatra. A cserkészet"A cserkészet szervesen egészítette ki az iskolai nevelést, és igyekezett a fiatalokban magyarságtudatot ébreszteni"- írja Borbandi Gyula. Szántó Miklós könyvében pedig a következôket olvashatjuk: "A cserkészet az egyetlen olyan szervezet, amely megtalálja a nyitját, hogyan élheti túl a fiatalok magyarságtudata azt az erôs késztetést a beolvadásra, amelyet életük egésze képvisel. E padagógiai csodának az a kulcsa, hogy a természetszeretetet összekapcsolja a magyarság iránti szeretettel. Érzelemgazdag tevékenységgel szeretteti meg a magyar értékeket." A sao paulói magyarok már a második világháború elôtt megszervezték cserkeszcsapataikat. 1932-ben 132 fôs tagságot tartottak nyilván A háború után a cserkészetet Magyarországon elfojtotta a politikai rendszer, de külföldön tovább élt. Rio de Janeiróban alakult meg a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elsô tengeren túli csapata.Záró gondolatok"A szétszórt magyarok lelki iránytûje Magyarország felé mutat(...), mert onnan kaptuk nyelvünket, a kultúrát, a nevelést. Mint ahogy a fenti idézet is mutatja, napjainkban felerôsödött a külföldön élôk kötôdése Magyarországhoz. A meglévô jó kapcsolatokat fejleszteni kell, és kölcsönösen arra kell törekedni, hogy minél szélesebb körûek legyenek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy "az emigrációs tevékenység nagyrészt külpolitikai munka".A tanulmányban vázlatosan bemutatott sao paulói magyar egyesületek, intézmények, egyházak és személyek kitartó munkájukkal komoly eredményeket értek el a magyar kultúra mûvelésében, megismertetésében. A Jaragua do Sul-ban feléledt magyar kulturális élet is annak a bizonyítéka, hogy ezeréves európai mûvelôdésünk a földteke déli részén is érdeklôdésre talál.

Pongrácz Attila

Június a nyári szezon kezdete. Megnyílt az Erzsébet-kert, és a hónap elején újból kinyitotta kapuit a kápolna melletti, kellô csinossággal berendezett hideg sósfürdô. Jódos- brómos sósvizét a görvélyes, csúzos betegségek, ízületi bajok, csontszú, csonthártyalob ellen használták. De mirigydaganatok, altesti és nôi bajok, valamint egyes bôrbajok esetében is javallták. Egy fürdôjegy ára 15 krajcár volt. Kereskedô szellemben nem volt hiány. 12 jegyet 1 Ft 50 krajcárért, míg 25 jegyet már 3 Ft-ért lehetett kapni. A századvég embere csak szomorúan könyvelheti el, némi fakult fénykép és emlékfoszlány alapján, a fürdô egykori létét.Schimpf Frigyes szobafestô és mázoló mintasablonokkal fokozatosan fejlesztett mûhelyét Medgyesrôl városunkba költöztette át. Róth G. Ármin viszont, akirôl korábban már szóltunk, a hónap végén távozott a városból, miután elkészítette Sebesi Ákos kollégiumi fôgondnok életnagyságú portréját, amelyet a jelzett iskolának ajándékozott.Száz évvel ezelôtt is verôfényes nyári napon vonulhattak fel Úrnapján a katolikus hívôk. "Az istentisztelet 10 órakor vette kezdetét, s a körmenetre már oly sokan gyülekeztek össze, hogy az egész piac egy mozgó embertengernek látszott... a felsô Piac-téren a 82. gyalogezred egyik százada volt felállítva, (amely úrfelmutatáskor, áldozáskor és evangéliumkor sortüzet adott a szertartás déli egy órakor ért végett, mely után az összesereglett nagyközönség az ünnepnap örömeinek adta át magát." Ugyanezen a napon, a kolozsvári országos diákkongresszus alkalmából rendezett torna- és sportversenyen Flórián János és Ungváry János korláton elsô és második díjat szereztek.De volt, aki panaszkodott, s nem minden indok nélkül. A temetôkertek elhanyagoltak voltak. A kerítést renoválni kell, mert akkor miért vannak a temetôkapuk, ha azon kívül bárhonnan megközelíthetôek. A sírokat is rendezni kellene (esetleg jegyzékbe lehetne foglalni, miután leszámozták ôket), és ki kellene szabni a hozzá vezetô utakat is. Na persze, minderre ügyelhetne egy fizetett temetôôr - írta a helyi sajtó. Volt baj az utakkal is. Az Árpád utcai lakosok az élénk forgalomra hivatkozva kérték annak kikövezését, annál is inkább, mivel tudtukkal "a városi kövezet-alap olyannyira jól áll, hogy az évente elôirányozni szokott összeget ugyancsak igyekezzék jól hasznosítani a vállalkozó, hogy el tudja használni". (Napjainkban is elkelne egy ilyen kifogyhatatlan aszfalt alap!) És akkor miért ne szólnánk a távíróoszlopokról is. A drótokat fenyôfaoszlopokon vezették a vasúti távírdáig. A posta viszont elköltözött a Bethlen utcából a Kossuth utcába. Akkor meg "miért vannak a Bethlen utcában még mindig ott a régi hórihorgas oszlopok, — kérdezte az Udvarhelyi Híradó —, s rajtuk véges végig egy ménkô vastag drót sodrony, amely a vasúton érkezôkre nem a legkellemesebb benyomást gyakorolja. Ideje volna azokat onnan eltávolítani, vagy amennyiben még szükség van reájuk, újakkal fölcserélni, mert így általános szépítési szempontból sem állhatnak egy fejlôdésileg mobil állapotban lévô városban".De hogy ez a fejlôdés mennyire volt kisvárosi, kispolgári gondolatvilágú, azt legjobban az állami kô- és agyagipari szakiskola esete ábrázolja. Ennek korábban 25000 forintért felépült épületét kínálta fel a szakminisztérium a városnak egy 70000 forint költségen emelt új, modern palota ellenében. Ez viszont megbukott a városi képviselôtestület magatartásán. Ezt a korabeli sajtó így elemezte: "Különben az régi, hagyományos átka volt városunknak, hogy ha nem is az általános, de a szomszédos vármegyékkel bár, lépést haladni ne tudjon, s csak így képzelhetôk el azok a furábbnál furább építkezések, amelyek városunk utcáit tarkítják; szomorú bizonyságot téve a jó ízlés hátramaradottsága mellett. Valóban ritka kedvezô alkalom kínálkozott egy új hatalmas palotával emelnünk városunk külbecsét. És íme, a képviselôtestület maradisága következtében elestünk tôle." Ebben a hónapban zajlottak, — akárcsak napjainkban is iskoláink évzáró vizsgái és ünnepélyei. A fôreáliskolában Kuncz Elek tantestületi fôigazgató és Haraszti Gyula egyetemi tanár felügyelték a vizsgákat. Ugyanezt a katolikus gimnáziumban Kuncz mellett Jung Cseke Lajos apát- plébános tette, míg Ballagi Aladár egyetemi tanár a református kollégiumba volt beosztva. Akkor sem volt könnyû az érettségi; ezen utóbbi tanintézményben a 27 jelentkezôbôl jelesen hárman, jól nyolcan, egyszerûen tizenketten vizsgáztak. Javítóvizsgára hármat utasítottak, és ismétlô maradt egy diák. A református kollégiumban zene- és énekpályázatokat hirdettek meg ez alkalomból, és gyorsíró versenyre is sor került. A siker nem maradt el: "csaknem félóráig tartott a részint régi alapítványokból, részint a mostani nemes intenciók következtében befolyt adományokból létesített pályadíjak és jutalmak kiosztása." Az állami felsô leányiskolában önképzôköri záróvizsgákat tartottak, míg tornavizsgájukon szabad- és füzérgyakorlatokat mutattak be. A községi elemi- és ipariskolában a kereskedô tanoncok munkakiállítással jelentkeztek; a vizsgálatot a régi városháza nagytermében tartották, az érdeklôdô közönség nyilvánossága mellett. A református kollégium és a fôreáliskola tornavizsgálatokat is tartott. "... a kollégium-kertben Szabó András és Szabó Árpád tanárok vezetése mellett a tanulók katonás rendben, 3 szakaszba beosztva vonultak zászlókkal, dob- és kürtszó kíséretében a vizsgálat színhelyére, s ott az impozáns felvonulás után elôször a kisebbek csoportjával Szabó Árpád tanár mutatott be 10 szabadgyakorlatot 8-as ütemben, majd mûrendgyakorlatokat, zártrendû szabadgyakorlatot s végül néhány tornajátékot, mindeniket igen ügyes s a legszebb elismerésre méltó kivitelben. Erre következett a nagyobbak (IV-VIII. osztályok) vizsgálata két csoportban Szabó András vezetése mellett. Az I. csoport (IV-V. oszt.) a zártrendû szakaszgyakorlat legegyszerûbb oktatásait mutatta be, s befejezésül néhány futó-, hadakozási és labdajátékot. A II. csoport (VI- VIII. oszt.) kiváló katonás magatartással és példás figyelemmel a zártrendû szakaszgyakorlat legmagasabb fokú komplikáltabb alakításaival kezdte vizsgálatát, folytatva társas játékokkal és ütô-labdajátékokkal. Az ütôjátékok közül játszotta a hazánkban is annyira kedvelt hosszúmétát; továbbá az angolok egyik legrégibb játékát, a közmétát (Rounders) s az Egyesült Államok nemzeti játékát, a négyes métát; a vizsgálat befejezéséül pedig széllabdával a harcias határrugót mutatta be. A vizsgálat végeztével megtartattak a szokásos versenyek futás, mászás, távolugrás, magasugrás, rúdugrás, nyújtó, gyûrûhinta, korlát, súlydobás (10 kilós vasgolyóval)".Jelen sorok írója még jól emlékszik gyerekkora iskolás tornaünnepélyeire. Kár, hogy megfeledkeztünk mostanság róluk. Élmény volt az iskolásnak, szülônek, tanárnak egyaránt. És egészséges... Hogy milyenek is voltak? Talán a múlt századvégiekhez viszonyítva nem annyira gazdagok...Június 11-én Marosvásárhelyen leleplezték a Kossuth-szobrot. Az avatáson városunk küldöttségének az élén Gyarmathy polgármester helyezte el a koszorút a következô felirattal: "Székelyudvarhely város — a szabadság apostolának".Mint már korábban jeleztük, gróf Haller János lemondott. Helyét Hunyad megye alispánja, Hollaky Arthur foglalta el. Hallert távozásakor a város nyílt ünnepi közgyûléssel, fáklyás zenével és bankettel köszöntötte. A leírások alapján "este nyolc órakor mozsárlövés jelszóra egyszerre két helyrôl indult el a fáklyásmenet. A Kossuth utcában a kaszárnyán, míg a Bethlen utcában a kórházon felül gyülekeztek nagy számban a fáklyavivôk, és amíg ezek az elsô zenekar hangjai mellett vonultak, amazoknak a polgári zenekar játszotta az indulót. Nyolc óra elmúlt volt, midôn a két csapat a hely színére ért, melyet impozánsan kivilágítottak. Az elhelyezkedés után a Dalárda elénekelte a Szózatot." Haller búcsúbeszédében az alkalomhoz és a helyhez illôen beszélt: "Nem feledem — mondotta — egy percre sem, hogy hol beszélek. Magyarország megszentelt földének e részecskéje, a székelység anyavármegyéje, mindig erôs, megvívhatatlan bástyája volt a magyar nemzet nyelvének, szokásainak, aspirációinak, hazaszeretetének, és mindig teljesítette a hazaszeretet kötelességeit, ha élni, ha meghalni kellett. Legyen e föld mindig mintaképe a hazaszeretetnek!" Különben arról a tizennyolc tagú, 15-20 forintért temetéseken is szereplô polgári zenekarról van szó, amelyet hosszas szünet után Solymossy Endre szervezett újjá, és amely Morascher Hugó karnagy vezetésével intenzíven gyakorolt a vármegyeház kistermében, hogy majd eleget tudjon tenni hivatásának az önkéntes tûzoltóegylet nyári táncmulatságán, amelyet a Galter-féle kerthelyiségben terveztek az egylet ruhatára javára. Az akkori idôjárás többször is beleszólt a szervezésbe, többszöri halasztásra adva alkalmat. Mindezen akár kacaghattak is a korabeliek. De vigyázat, A kacagás pszichológiája szerint a kacaj jellemáruló lehet, írta a századvégi sajtó:"Egy tudós professzor megfigyelte, hogy a kacagásnak különbözô fajai vannak, és hogy a kacagásból következtetni lehet az ember jellemére. Íme, a megfigyelései : Azok az emberek, kik Á-ban nevetnek, ôszinték, szeretik a zajt, a mozgást, és gyakran ingatag-, változó jellemûek. A kik E-ben nevetnek, flegmatikusak vagy búskomorak. Az I-ben való nevetésbôl naivságra, odaadásra, félénkségre és határozatlanságra lehet következtetni Az O-ban nevetôk nagylelkûek és merészek. Aki U-ban nevet: embergyûlölô."

RÓTH András Lajos

A C- osztályos labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában gyôzelemre volt szüksége a Budvárnak ahhoz, hogy biztos legyen a bentmaradás.A Sétatéri Stadionba pont a Dorna Vatra Dornei érkezett, amelyik direkt ellenfélnek számított, sôt, a döntetlen is nekik kedvezett volna. Ennek tudatában lépett pályára az eltiltások és sérülések miatt megtizedelt hazai csapat, Kis Lajosnak nem sok változata volt, így a következôképpen kezdett a hazai gárda: Foaltin - Gál, Tifán, Gâtu - Nagy, Kis, Vâtâmâniuc, Demény, Laczkovics - Jenei, Kandó. Sokáig nem köntörfalaztak, lerohanták ellenfelüket, és az elsô tíz percben Deménynek két lövése is fölé szállt, de rögtön válaszoltak a vendégek, szerencsére Fortuna akkor Budvár-mezben feszített. Nagy Andris is próbára tette a vendégkapust, majd a 16. perc a Jeneié volt (vagy lehetett volna): elôbb közelrôl fejelt, de védett Câlinescu, késôbb pedig kapáslövése kerülte el a kaput. Félórányi egyértelmû hazai dominálás után Laczkovics elôtt adódott gólszerzési lehetôség, de Kandó kitûnô beadása után addig tétovázott, amíg a védôk odaértek, és így csak az oldalhálóba tudott lôni. De Kandó nem adta fel, a 34. percben már jobbról adott be, a vendégek félig- meddig felszabadítottak, de újból a tûzoltónkhoz került a labda, akinek második beadása már gólpasszal ért fel, ugyanis középen érkezett Gâtu, és Bierhoff-módra fejelt a hosszúba: 1-0.Sajnos, a nagy iramú elsô félidô és a nagy hôség kivette a játékosok erejét, a vezetés tudatában odalett a küzdôszellem, így egy gyenge színvonalú, idônként idegesítô második játékrész kezdôdhetett a moldvai csapat kezdeményezésében.Frissítésként Vâtâmâniuc helyett Miklós lépett pályára, de ô fáradtabbnak tûnt társainál. Késôbb Simó cserélte le Jeneit, és rögtön helyzetbe is került, de a vendégkapus jól mozdult ki. A 69. percben újból helyzetbe került, de lövése elakadt, Demény ráadása pedig csúnyán fölé szállt. Közben az ellenfél kezdett vérszemet kapni