Sófalvi László alpolgármester feljelentését követôen, június 3-án délelôtt kihallgatták a rendôrségen László Jánost, a Príma Rádió tulajdonosát.
Sófalvi László alpolgármester 100 millió lej kártérítést követel László Jánostól azon a címen, hogy szerinte titkos telefonlehallgatásnak minôsül az a telefoninterjú, melyet Szôke László készített a városi RMDSZ volt elnökével a városban zajló körzeti tisztújító gyûlések idôpontjainak és helyszíneinek titkosságára vonatkozóan.
A Príma Rádió és az UdvarhelySzék fôszerkesztôit hétfôn hallgatták ki a rendôrségen, ugyancsak a Sófalvi feljelentését követôen. A helyi rendôrség bûnügyi osztályán nyilatkozatot írattak az érintettekkel a telefoninterjú készítésének körülményeirôl, melyek alapján a rendôrség megállapítja, hogy lehet-e bûnügyrôl beszélni, vagy sem. Amenynyiben nem, Sófalvi civil perben fogalmazhatja meg követeléseit.
Amint arról már beszámoltunk, Sófalvi László nem élt a replika jogával. A Balázs Árpád Aktuális c. mûsorában lejátszott telefoninterjú közzététele után 30 nappal fordult az udvarhelyi ügyészséghez feljelentésével az udvarhelyi alpolgármester és RMDSZ-funkcionárius, melyben titkos telefonlehallgatással, valamint az Audiovizuális Törvény megszegésével vádolja Szôke Lászlót és Balázs Árpádot.
Az ezredvégi rohanásban, miközben menedéket, utat, jövôt keresünk magunknak ebben a világban, nem tehetjük meg, hogy közönyösen átlapozzuk a naptárat - mely, ha nem is jelzi, de tudatja velünk, hogy június negyedike van. A trianoni szerzôdés aláírásának napja, mely Magyarország történelmi területének kétharmadát vette el, és minden harmadik magyart idegen kormányok uralma alá kényszerített. Ez a szomorú esemény a Versailles kastély mellett lévô Kis Trianon palotában történt. De nézzük csak a statisztikát, mi is történt e nevezetes gyásznapon.
Az okmány szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését, s egyben a történelmi Magyarország felbomlását is. Eszerint Magyarország területe 325 ezer négyzetkilométerrôl 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága 20,1 millióról 7,6 millióra csökken. Magyar statisztikai adatok szerint - az 1910-es népszámlálás adatait alapul véve - Ausztriához kerül négyezer négyzetkilométer, 292 ezer lakos - közülük 26 ezer magyar. Csehszlovákia kap 63 ezer négyzetkilométert és 3,5 millió lakost, közülük 1 millió 72 ezer magyar. Jugoszláviához kerül 63 ezer négyzetkilométer, 4,15 millió lakos, közülük 465 ezer magyar. S végül Románia 102 ezer kilométerrel részesül az egykori Magyarország területébôl. Az 5,2 millió lakos közül 1.664.000 magyar. Noha nem kerek évfordulóról van szó, illendô a megemlékezés, mégha egyesek irredentának is titulálnak emiatt, hisz az emlékezés joga nemcsak a gyôzteseket illeti meg. A tragédia részesei is visszazarándokolhatnak gondolatban a múltba. Az emlékezés jogát remélhetôleg nem tagadják meg tôlünk, noha az elmúlt 79 évben erre is volt példa bôven. Ezt mutatja az is, hogy a békediktátummal kapcsolatos ismereteink hiányosak, és említésekor elítélôen vagy legfeljebb közönyösen vélekedünk. Még mindig félünk beszélni róla. Bármennyire is igyekszünk tabuként kezelni ezt az eseményt, mindenképp be kell vallanunk, hogy akkor kezdôdött el nemzetünk tragédiája, amikor e nevezetes dátumon szerte az országban megkondultak a harangok. A diktátum aláírásának perceiben bing-bang-jukkal bejárták a Kárpát-medencét, siratva az elszakított területeket és velük együtt az elkövetkezô évtizedeket. Az akkori jövôt, a mai múltat. Errôl az eseményrôl méltató szavakat mondani nem lehet. Domokos Pál Péter szerint a trianoni temetônappal kezdôdik Erdély ötödik metamorfózisa...
Gergely László
Forrong az egészségügy Székelyudvarhelyen is. Amennyiben az ígéreteket nem tartják be, Udvarhelyen is várható az egészségügyi dolgozók sztrájkja.
Május 27-én, csütörtökön, a Csíkszeredában tartott megbeszélésen a Sanitas szakszervezet és a biztosítóház képviselôi megegyeztek a fizetésemeléseket illetôen. Bokor Balázs, a Sanitas egészségügyi szakszervezet székelyudvarhelyi fiókszervezetének elnöke tájékoztatott:
— A kialakult konfliktushelyzetet az okozta, hogy április 1- jétôl a biztosítóház az új fizetési kritériumok szerint kellett volna az egészségügyi dolgozók fizetését átutalja. Ez azt jelenti, hogy a fôorvosok a személyzetet 2- 5 pontig osztályozták, figyelembe véve azok szakmai felkészültségét és tevékenységét. Eszerint egy bizonyos százalékos fizetésemelésben részesültek az alkalmazottak. Ennek a gyakorlatba ültetése nem történt meg, mert Hargita megye azon hét megye közé tartozott, amely megegyezett a biztosítóházzal, hogy a fizetéseket az egészségügyi dolgozók júniusig az Egészségügyi Minisztériumtól kapják, a régi fizetési rendszer szerint. A Sanitas szakszervezet az orvosok szakszervezetével közösen egy bedványban kérte az új fizetési rendszer alkalmazását a 154-es törvény értelmében. Erre a beadványra 30 nap múltán sem érkezett válasz. A múlt héten a Sanitas megyei elnöke Bukarestben volt a Sanitas vezetôk megbeszélésén, ahol kiderült, hogy az ország minden megyéjében megtörtént az új rendszerre való áttérés, ami 40—80 százalékos fize- tésemelést jelentett. Tulcea, Mehedinti és Arges megyékben 80 - 100%-kal emelték az egészségügyi dolgozók fizetését, kivéve az említett hét megyét, köztük Hargita, Kovászna és Maros megyét. Csütörtökre a Sanitas összehívta a Hargita megyei Sanitas vezetôket és a kórházak igazgatóit a biztosítóház elnökével való megbeszélésre. Mindkét fél felkészülve érkezett. A biztosítóház képviselôje 45%-os fizetésemelést ajánlott, amit nem fogadhattunk el, hiszen az adórács alkalmazásával ez a valóságban csak 25%-os fizetésemelést jelentett volna. A szakszervezet az alapfizetések emelésének 60%- át kérte és azt, hogy ezt április 1-jéig viszszamenôleg kapjuk meg. Másfél- kétórás vita után végül megegyeztünk, hogy május 1-tôl a megyei egészségügyi dolgozók, orvosok, asszisztensek, kisegítô személyzet fizetését 60 %-al megemelik. Hogy így lesz-e, megtudjuk majd június 13-án, fizetésosztáskor.
— Mi az oka annak, hogy a biztosítóház eddig nem fizetett?
Karda Emma, a Sanitas alelnöke: A megyében 8000 vállalat kellene befizessen az egészségügyi biztosítási alapba, azonban több mint fele nem teszi. A biztosítóház pedig csak annyi pénzzel tud gazdáskodni, amennyit sikerül begyûjtenie, ennek arányában tudja a fizetéseket bíztosítani, és a gyógyszertárakkal egyezséget kötni az ártámogatott gyógyszereket illetôen. A megyei biztosítóház által összegyûjtött pénz 25%-a Bukarestbe megy, a központba. Tehát a megyei biztosítóház a begyûjtött pénz 75 %- ával gazdálkodik, ebbôl 5 % a biztosítóház fenntartására marad, a többit szétosztják a kórházak számára különbözô alapokra, fizetési-, gazdasági és egyéb alapra. Ezt szigorúan az illetô célra kell felhasználni, nem lehet átutalni egyik alapból a másikba. Nincs törvény arra , hogy a vállalatokat kötelezni lehessen a biztosítási pénz befizetésére. A legtöbb esetben a vállalat levonja az alkalmazottaitól a pénzt, azonban nem fizeti be a biztosítási alapba, hanem visszaforgatja a saját hasznára ezt az összeget. Elôfordul, hogy a dolgozó, aki ingyenes egészségügyi ellátást igényel, joggal, hiszen a fizetésébôl levonták a pénzt, hoz egy igazolást, hogy a biztosítása ki van fizetve, hiszen a vállalatnál szemrebbenés nélkül kiállítják ezt a papírt, a valóságban azonban az illetô vállalat a nem fizetôk listáján van. Mi lenne ilyenkor a megoldás? Törvényes keretet biztosítani annak, hogy a vállalatokat kötelezni lehessen az erre a célra levont összegek befizetésére a biztosítóhoz.
Kosztolányi Zsuzsa, a Sanitas szakszervezet titkára: — Az egészségügyi szakszervezet 1990-tôl létezik. Kezdetben az egészségügyi dolgozók közös érdekvédelmi szervezete volt, de 1992-tôl szétvált, és megalakultak a független szakszervezetek, külön az orvosoknak, asszisztenseknek. A Sanitas az asszisztensek érdekvédelmi szervezete, 324 tagja van a székelyudvarhelyi fiókszervezetnek. Az elért eredmény jó hírére új tagok jelentkeztek. Az emberekben lassan tudatosulni kezd, hogy ez a szervezet nem, az a szakszervezet, amelyben ha kellett, ha nem levonták a tagdíjat, hanem valóban érdekvédelmi szövetség. A tagdíj a fizetések 1%-a, ebbôl 50% a csíkszeredai megyei szakszervezethez kerül, 25%-ot visszakapnak az osztályok, és a maradék 25%-kal rendelkezik a székelyudvarhelyi szervezet, amit kiszállások költségeinek a fedezésére használunk.
Pál Júlia
A Megyei Kulturális Központ Orvosi Munkacsoportjának meghívására, Hargita megyébe látogatott dr. Bácsy Ernô, a MTA doktora, egyetemi tanár, a magyar Egészségügyi Miniszter helyettes-kabinetfônöke.
Dr. Bácsy Ernô látogatásának célja a Kulturális Központ keretében zajló orvos — továbbképzési program hátterének megismerése és a régió egészségügyének a helyzetérôl való tájékozódás.
A magyar Egészségügyi Miniszter helyettes — kabinetfônöke megbeszéléseket folytatott a Megyei Tanács elnökével, Kolumbán Gáborral, valamint a Megyei Tanács alelnökével, Minier Gáborral, a Megyei Egészségügyi Igazgatóság, a Megyei Kórház, valamint a Megyei Egészségügyi Biztosító vezetôivel, a székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi Kórház vezetôivel.
Ötnapos látogatása során dr. Bácsy Ernô meglátogatta Hargita megye három legfontosabb kórházát, valamint a gyergyószárhegyi körorvosi rendelôt is.
CS. I.
A Tábor utcai úgynevezett nyugdíjas tömbházak lakói tiltakoznak a tetôtér beépítése ellen. Az ott lakók, többnyire nyugdíjasok, az építkezés okozta károktól és kellemetlenségektôl tartanak. Ahogyan nyílt levelükben fogalmaztak: mindent elkövetnek, hogy ne építsenek lakásokat a "fejük" fölé. A tömbház tetôterének beépítésérôl két éve döntött a városi tanács. A próbaképpen elkészülô lakások pótolhatnák a város lakáshiányát.
Június elsején sorsoltuk az UdvarhelySzék és a Szuper áruház fogalmazás- és meseíró pályázatának nyereményeit. A Príma Rádióban lezajlott sorsolás és értékelés alkalmával egy MOUNTAIN BIKE kerékpárt sorsoltak ki a résztvevôk között, valamint 16 értékes ajándékcsomaggal jutalmazták azokat a meseírókat, akiket a legjobbaknak ítélt a zsûri.
Az ajándékok átvétele június 2-án zajlott a Szuper áruházban. Az UdvarhelySzék hetilap diplomával is jutalmazta azokat, akik nyertek a nyolctagú, pedagógusokból álló zsûri értékelése alapján. A fogalmazás- és meseíró pályázatba Udvarhelyszék településeinek nagy része bekapcsolódott. Olyan iskolákból is küldtek be meséket, ahol csupán hárman járnak elemi iskolába.
A fônyereményt, a MOUNTAIN BIKE típusú kerékpárt Duta Beáta, a kobátfalvi Gálfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos diákja nyerte el, akinek napi két kilométert kell gyalogolnia Kiskadácsról az iskoláig. A fônyeremény tehát olyan kisdiák tulajdonába került, akinek tényleg szüksége volt rá, de a versenyrôl, valamint a mesepályázat értékelésérôl bôvebben a
8-9 oldalon.
Pünkösdöt követô második csütörtökön ünnepelte a katolikus egyház az Úrnapját. A székelyudvarhelyi fôesperesi kerület búcsúja délelôtt fél 11-kor kezdôdött a Márton Áron téren. A fôesperesi kerület falvaiból a plébánosok vezetésével a térre érkeztek be a keresztalják, ahol a szentmise után szokásos úrnapi körmenetre indultak a Barátok- temploma fele. Szentbeszédet Tamás József csíkszeredai püspök mondott.
uszék
Kolumbán Gábor megyei tanácselnök meghívottként vett részt a június 3-5 között a Teleki László Alapítvány Közép-Európai Intézete által szervezett kerekasztal- beszélgetésen, melynek témája "A délkelet-európai régió jövôje a balkáni háború után". Megvitatásra kerülô témák: A balkáni háború hatása a transznacionális gazdasági és társadalmi kapcsolatokra a régióban, A már megkezdett regionális együttmûködések sorsa a háború után, Újjáépítési forgatókönyvek, A Vajdaság gazdasági orientációinak változása a háború hatására. A résztvevôk között neves politológusokat, a határon túli magyarság politikai elemzôit és gyakorló politikusokat találunk. Erdélybôl még meghívást kapott Birtalan Ákos parlamenti képviselô.
Pénteken dönt a megyei állatorvosok kollégiumának igazgatósága közösen a szakszervezettel arról, hogy csatlakozik-e az országos sztrájkhoz, vagy sem.
Dr. Ferenczy Ferenc, a kollégium igazgatója elmondta, a megye szakszervezete eddig nem kapott hivatalos értesítést a sztrájkkal kapcsolatban. Az igazgató elmondta, hogy már két hónapja nem kaptak fizetést, pedig az udvarehelyi állategészségügy a városi tanácshoz tartozik.
Ferenczy szerint a fizetés késésének oka Szász Jenô, aki nem tesz semmit az állatorvosok érdekében.
Az utóbbi idôben egyre többet használjuk a minôségbiztosítás, a minôségellenôrzés fogalmakat, de nem biztos, hogy mindannyian ugyanazt értjük, amit valójában ezek a kifejezések jelentenek.
Az ápolás-menedzsment egyik központi kérdése az ápolás minôségének biztosítása. A minôségi ápolás pedig az ápolói hivatás egyik legfontosabb összetevôje. A megvalósítók pedig valójában azok a személyek kell legyenek, akik a mindennapos gyakorlatban tevékenykednek, tehát az ápolás esetében maguk az ápolók.
Amint a beteg belép az egészségügy rendszerébe, kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátás elemeivel (személyzet, eszközök, gyógyszerek), és egy folyamatot indít el, melynek fontos alkotó- eleme az ápolás folyamata is: végül az ellátás eredménye a minôség indikátora.
A minôségbiztosítással kapcsolatos kutatások fô célja, hogy megtaláljuk a hibákat, azok okait, és természetesen kellôen intézkedjünk a megtalált hibák kijavítására. Az ápolói tevékenység javítását tûzte ki célul az az alapítvány, melyet a kórházi fônövér és pár lelkes munkatársa hozott létre ez év márciusában. A FLORENCE NIGHTINGALE nevet viselô alapítvány fô célkitûzése a szakmai tudás elmélyítése, a viselkedéskultúra javítása, egyszóval az ellátás minôségének jobbítása. Az alapítvány több ponton próbál a problémák megoldásában segíteni. Pályázatok, adományok és támogatók nyújtotta anyagi forrásokkal segít a szakmai továbbképzôk, elôadások megszervezésében, támogatást nyújt az ápolóknak különbözô oktatási programokon való részvételben, lehetôvé teszi szakmai találkozók szervezését és különbözô szakkiadványok beszerzését.
Egy tervnek azon az elképzelésen kell alapulnia, hogy konkrét lépések után az elképzelések valóra válthatók legyenek. Sok izgalmas tevékenység folyik az ápolás fejlesztésének területén Európában, a WHO és más szervezetek támogatásával. Reméljük, hogy az ilyen irányú kezdeményezések nálunk is támogatókra találnak, és lehetôvé teszik, hogy mi is részesei legyünk a változásnak.
Nagy Hajnalka
Június 7-én általános sztrájkba lépnek a tanügyi dolgozók - tudtuk meg abból a nyílt levélbôl, amellyel a négy nagy szakszervezeti tömb vezetôi fordultak Radu Vasile miniszterelnökhöz június 2-án. A levelet Kocs Ilona, a székelyudvarhelyi körzet szakszervezeti vezetôje juttatta el szerkesztôségünkbe. A szakszervezetek sztrájkjának oka, hogy a kormány nem tett egyetlen lépést sem annak érdekében, hogy csökkentse a tanügyben kialakult feszültségeket.
SZ. E.
Valószínûleg szerdán írják alá a francia Renault társasággal a Dacia autógyár privatizálásáról szóló szerzôdést, mivel a kormány határozatot hozott a Renault-nak ígért kedvezmények megadásáról.
A francia társaság és a pitesti autógyár állami tulajdonosa között már hónapokkal ezelôtt megszületett az egyezség, hogy a Renault megveszi a Dacia részvényeinek 51 százalékát. A megállapodás aláírása azonban nem történt meg, mert bizonytalanná vált a tárgyalások során tett román ígéretek sorsa.
A kormány azért került nehéz helyzetbe, mert a Nemzetközi Valutaalapnak idôközben olyan ígéretet tett, hogy a gazdasági szigorpolitika keretében felfüggeszti a beruházóknak korábban megadott pénzügyi kedvezményeket. Az ellentétek feloldására a kormány azt a megoldást találta, hogy határozatot hozott az 50 millió dollárt meghaladó beruházásokhoz esetenként nyújtható kedvezményekrôl. Ennek elsô kezdeményezettje lett most a Renault.
A kedvezmények értelmében vámmentességben, áfa-fizetési könnyítésekben részesül, s öt évre mentességet kap a profitadó fizetése alól az elsô nyereséget hozó évtôl számítva, azzal a feltétellel, hogy a Daciát a szerzôdés aláírása után három éven belül jövedelmezôvé teszi. Az adókedvezmények fejében a francia társaságnak öt éven belül legkevesebb 269,7 millió dollárt kell befektetnie.
Az összeg magában foglalja a részvénycsomag vételárát is. A Renault vállalta, hogy az idén beruház legalább 129,6 millió dollárt, beleértve a részvénycsomagért fizetendô összeget is.
A megállapodás értelmében a részvénycsomag megvásárlásától számított öt éven belül a Renault egy teljesen új Dacia márkával jelenik meg a piacon, s ennek a kocsinak az ára nem haladhatja meg a 6 ezer dollárt.
Ha nem teljesíti a vállalt kötelezettségeket, a Renault köteles visszafizetni az elengedett adókat és illetményeket.
Románia 37 büntetés végrehajtási intézetében (30 börtön, öt börtönkórház, két fiatalokat átnevelô intézet) 53 208 személyt tartanak fogva. Számuk a rendszerváltást követô kilenc év során megkétszerezôdött, míg a helyek száma mindössze 4.533-mal növekedett. Emiatt a börtönök kihasználtsága a 110 százalékostól a 268 százalékosig (bákói fogház) terjed, aminek következtében, sok helyen ketten, illetve hárman alszanak egy ágyban, 30 rabra jut egy zuhanyozó, 20-ra egy illemhely. Mint az elítéltek helyzetérôl szervezett múlt heti országos tanácskozáson kiderült, az okok sokrétûek: az 1977-es rendelet, amely közel hatvan börtönt, illetve részleget szüntetett meg; az elôzetes letartóztatásban tartott személyek magas száma; az 1996. évi 23-as törvény, amely az európai normákhoz viszonyítva a kétszeresére emelte a kiszabható büntetések idôtartamát; továbbá, hogy Romániában a börtönön kívül nem létezik választási lehetôség a büntetések letöltésére.
A Román Nemzeti Bank Ügyvezetô Tanácsa május 26-28. közötti ülésén elemezte a bankrendszer helyzetét. Az ülésrôl kiadott közleményben többek között utalnak arra, hogy a 36 romániai bankból jelenleg 29 életképes. A közlemény nyomatékolja, hogy az utóbbi idôben számos valótlan információ látott napvilágot, ami veszélyes helyzetet teremthet, banki pánikot okozhat. Ennek kapcsán leszögezi: a lakossági letétek biztonságban vannak, s védettek az infláció kihatásától. A problémás bankok közül a Columna, a Dacia Felix és a Credit Bank jogi helyzete bizonytalan, a jogi eljárás folyamatban van. Az Albina Bank mûködési engedélyét visszavonták. Nehéz helyzetben van a Bankcoop, de adott korlátok közt fizetôképes, s lehetséges talpraállása.
A romániai Közigazgatási Dolgozók Szakszervezeteinek Országos Szövetsége május 27-29 között tanácskozást tartott, amelyen állást foglalt a parlamentnek a köztisztségviselôk státusát szabályozó törvénytervezetével és helyi, közigazgatási törvénymódosításával kapcsolatban. A tanácskozáson részt vett 120 küldött döntô többsége ellenezte a magyar nyelv használatának jogosultságát a közigazgatásban, amelyet alkotmányellenesnek tartanak, mivel az ország minden állampolgára köteles ismerni a hivatalos román nyelvet. A huszonnyolc megye küldöttei ellenzik bármilyen nemzeti kisebbség nyelvének a közigazgatásban való törvényes használatát.
Június elsején kezdôdött a VIII. osztályt végzett diákok számára a kisérettségi. A román és magyar vizsga zökkenômentesnek bizonyult, az országszerte egységes tételhúzást a Román Televízió egyes csatornája élôben közvetítette, innen tudta meg minden vizsgabizottság vezetôsége, hogy a tanfelügyelôségek által szétküldött tételek közül melyiket kell kibontani. A matematika vizsga a legtöbb helyen több mint egy óráskéséssel kezdôdött, mivel a tételeket román nyelven kapták kézhez az iskolák igazgatóságai, ennek lefordítása és sokszorosítása idôigényes volt. Annak ellenére, hogy a Rompres hírügynökség tájékoztatása szerint a megyei vizsgáztató bizottság kellett volna lefordítsa a tételeket magyar nyelvre, ezt minden bizottság helyi szinten, a vizsgaközpontokban fordította le.
Hargita megyében összesen 31 vizsgaközpontban zajlik a kisérettségi vizsga. Szentegyházán 144-en, a Tompa László Általános iskolában 138-an vizsgáznak, az Orbán Balázs Általánosban a 143 jelentkezôbôl csak 139-en jelentek meg a vizsgán, a Bethlen Gáborban 124-en, a Móra Ferenc iskolában 164-en kisérettségiznek. Zetelakán 92, Székelykeresztúron 189 diák vesz részt a megmérettetésen. Amint Hodgyai László megyei tanfelügyelôtôl megtudtuk, megyeszinten 3.452 diák vizsgázik. A sikeresen vizsgázókat 2.500 középiskolai és 1.250 szakiskolai hely várja. A felvétel a kisérettségi vizsga eredménye alapján fog történni, versenyvizsgát csak azokban az iskolákban hirdetnek meg, ahol túljelentkezés lesz.
uszék
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság ÉPKO 99 néven építész- konferenciát szervez Székelyudvarhelyen június 4 és 6 között. A konferencia elnöke dr.Köllô Gábor, az elôadók hazai és külföldi szakemberek. Az elôadásokon szó lesz az épületek rehabilitációjáról, hidak alapozásáról, vasúti pályák és hidak karbantartásáról, közutak feljavításáról. Több magyarországi és hazai cég mutatja be termékeit. A konferencia megnyitója péntek délután 3 órakor lesz a Polgármesteri Hivatal épületében.
A megyei tanácselnök rágalmazási pere
A legfelsôbb Törvényszék május 27-én tárgyalta Kolumbán Gábor megyei tanácselnök kérését, hogy az ellene folyó rágalmazási tárgyalást fellebbviteli fokon Vasluiból más megyei törvényszékre helyezzék át. Az ítélet értelmében a következô per színhelye Máramaros megyében lesz, a pontos idôpontról még nincs értesítés — tájékoztatott a megyei tanács sajtóirodája. Mint ismeretes, alapfokon a vaslui bíróság úgy ítélkezett, hogy Aristide Roibunak, aki a csereháti perben mint adományozó szerepel, Kolumbán Gábor egymilliárd lej erkölcsi kártérítést köteles fizetni, amiért egy nyilatkozatban rávilágít az üzleti érdekek összefonódására, és "szubverzív" —nek nevezi Roibu udvarhelyi ténykedését.
A Hargita Megyei Tanács háromtagú küldöttsége szakmai felkészítôn vesz részt a falufejlesztés témakörében a magyarországi Pro Professione Közérdekû Tanácsadói Társaság meghívására június elseje és 7-e között.
A program ötnapos tanulmányutat foglal magába az Alföldre és a Dunántúlra, ahol a résztvevôk megismerkedhetnek négy magyarországi, sok év óta sikeresen mûködô kistérségi fejlesztési társulás tevékenységével.
A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal a munkanélküliség felszámolása érdekében május folyamán pályázatot nyújtott be a megyei Foglalkoztatási és Átképzési Ügynökséghez, valamint a Világbanki képviselethez. Megbeszélésre került sor a Városházán, ahol a polgármester találkozott azzal a 44 munkanélküli személlyel, akiket június elsejétôl alkalmaz a polgármesteri hivatal az útjavítási munkálatokra, valamint a játszóterek és zöld övezetek felújítására, karbantartására. A polgármesteri hivatal a 44 személynek hat hónapra biztosít munkát, a havi nettó fizetés egymillió körül mozog, a munka minôségétôl függôen. A hat hónap lejárta után a polgármesteri hivatal az alkalmazottak közül 4-5 személyt alkalmazni fog hosszú távon is.
Birtoklevelek kiosztásának helyzete Udvarhelyen
Székelyudvarhely és körzete mezôgazdasági területeinek egyharmada van felmérve és tulajdonba helyezve. Amint a polgármesteri hivatal mezôgazdasági osztályának vezetôjétôl megtudtuk, 1996-ig a területeknek mindössze 5%-a volt tulajdonba helyezve, 96 óta az osztály 430 hektár területet mért fel, amelybôl 380 hektár a szombatfalvi körzetben található. A felvett adatok számítógépes feldolgozása után 180 személy birtoklevelének elôzetes aktáit állította ki. Az osztályvezetô elmondta, a 97-ben megjelent, a földmérésre vonatkozó 169-es számú törvény alkalmazása hátráltatta nagymértékben az osztály munkáját, a jelenleg használt módszerrel azonban felgyorsult a mérés, így két év leforgása alatt Székelyudvarhelyen befejezôdik a tulajdonjogba helyezés.
Május 30-ától változott a vasúti járatok menetrendje. Amint a helyi kirendeltségtôl megtudtuk, Székelyudvarhelyrôl a továbbiakban 6 óra 17 perctôl, déli 14 óra 21 perctôl, valamint este 22 óra 15 perctôl indul vonat Segesvár fele. A Segesvárról induló járatok menetrendje is változott, eszerint a Kolozsvár- Várad fele közlekedô vonat 17 óra 54 perckor, míg a Bukarest fele közlekedô 17 óra 38 perckor indul.
Az éjszakai járatok esetében a Segesvár- Kolozsvár-Várad-Szatmárnémeti útvonalon nulla óra 33 perckor, tehát az eddiginél fél órával hamarabb indul, a Bukarest fele közlekedô gyorsvonat indulási idejét pedig 1 óra 22 percre tették át. A Fekete-tengerre kirándulók számára a szezonvonatokat június 26-ától kezdôdôen helyezik forgalomba. A Segesvártól Mangaliáig tartó szakaszra, a 23 óra 5 perctôl induló vonatra helyfoglalóval együtt 135 ezer lejbe fog kerülni a jegy, ülôhely a székelyudvarhelyi pénztárban is foglalható.
Kedvezményes hitelekre készül a takarékpénztár
A takarékpénztár az év második felében 1000 milliárd lej értékben nyújt hiteleket a kis- és középvállalatok tevékenységének támogatására. A jelenleg gyakorolt 75-80 százalékos kamat túl magas lenne a kis társaságok számára. Következésképpen a kamat egy részét más forrásokból kell majd fedezni, hogy a vállalkozók ennek csak 30-40 százalékát állják.
Május 28-án Gyergyószentmiklóson polgárvédelmi témájú szakmai versenyre került sor középiskolások számára. A megyei szakaszú versenyen a városunkat képviselô Marin Preda Elméleti Líceum tanulóiból álló hattagú csapat elsô helyezést ért el.
Drágulnak a postai díjszabások
A Román Posta május 24-tôl megemelte a külföldre címzett levelek díjszabásait. Egy maximum 20 grammos levél célországtól függetlenül ezután 7300 lejért jut el a címzetthez, a 20 és 50 gramm súly közötti pedig 12000 lejért. A levelezô- vagy üdvözlôlapot 4700 lejért szállítják a határokon túlra. Mindemellett drágult a belföldi csomagküldés és gyorsposta díjszabása is.
Mennyibe kerül majd egy kilowatt?
Még drágább lesz hamarosan a villamos energia, igaz, a pontos értékeket egyelôre még a megyei villamosmûvek sem ismerik, a kormány még nem döntötte el, 50 vagy 70 kilowattóra lesz-e a szociális támogatás határértéke, s azt sem jelentették be hivatalosan, mennyibe kerül majd egy kilowatt az átlagfogyasztónak.
A fogyasztóvédelmi felügyelôség az élelmiszerüzletek ellenôrzése során több ízben talált nem megfelelôen tárolt, romlásnak indult tej- illetve hústermékeket, közölte Ilyés György a Kereskedelmi Fôosztály vezetôje a tegnapi sajtótájékoztatón. A felügyelô felhívta a kereskedelmi egységek vezetôinek figyelmét, hogy a nyári, melegebb idôszak beálltával az említett élelmiszeripari cikkek tárolása több figyelmet igényel.
A román titkosszolgálat jelentést tett le a szenátusi bizottságnál, amelyben alaptalannak ítéli a Frunda György RMDSZ-szenátortól ért kritikákat mind a sajtóban, mind pedig az Európa Tanács parlamenti gyûlésén. Frunda György szerint túl sok az információs osztály, nem tökéletes a törvényes mûködés szabályozása, és nem felel meg az Európa Tanács követelményeinek, hogy a titkosszolgálatok nem kizárólag a költségvetés pénzén élnek, és nagy kihagyásai vannak a szolgálat parlamenti ellenôrzésének.
A legfrissebb felmérések szerint Románia legalább 850 millió dollárt veszít az idén a NATO jugoszláviai hadmûveletei miatt. A várható gazdasági következményekrôl és kereskedelmi károkról nyilatkozva Andrei Plesu külügyminiszter elmondta: az Európai Uniónak és a nemzetközi pénzintézeteknek életképes megoldásról kell gondoskodnia a károk pótlására. Plesu aggodalommal emlékeztetett arra, hogy azok az országok, amelyek a boszniai háború idején rosszul jártak a Jugoszlávia elleni olajembargó miatt, semmiféle kárpótlást nem kaptak gazdaságuk élénkítése érdekében.
Nincs elôrelépés az oktatási törvényben
Még mindig várat magára az oktatási törvénynek a nemzeti kisebbségek nyelvén történô oktatást szabályozó cikkelyének megvitatása. A parlament két házának vegyes szakbizottsága átugrotta az említett pontok tárgyalását. Az egyeztetôbizottság tagjai nem fogadták el Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselô javaslatát, hogy a törvényben szereplô sorrendben essék szó az oktatási törvény minden, így a kisebbségeket érintô cikkelyeirôl is.
Május 25-tôl többet kell fizetnünk a vezetôi jogosítványokért és a forgalmi engedélyekért. A konkurencia-hivatal által kijelölt tarifa szerint a jogosítványért 140 000, a forgalmi engedélyért 86 000 lejt kell fizetni. Akik az áremelés elôtt fizették ki az említett okiratok árát, és 25-ig nem adták le a közlekedésrendészeten a fizetést igazoló nyugtát, azoknak a különbözetet ki kell fizetniük.
Késnek a fizetések az egészségügyben
Akadozik az egészségügyben dolgozók fizetésének kézbesítése. A székelyudvarhelyi kórház 81 alkalmazottja még nem kapta kézbe bérét, az alkalmazottaknak a megyei kórház bérezési osztálya kellett volna kiutalja a fizetéseket. Dr. Tóth Attila a városi kórház igazgatója kérdésünkre elmondta, az egészségügyi Biztosítóházhoz tartozó alkalmazottak megkapták fizetéseiket.
A megyei kórház elosztása szerint ebbe a kategóriába tartoznak a napköziotthonok, a bölcsôdék, a fertôzô osztály, illetve a családtervezési osztály alkalmazottai.
Ha késôre is de, érkeznek levelek a jogi rovat címére, több fiatal olvasónk érdeklôdik válásjogi kérdésekrôl, illetve az azt követô vagyonmegosztásról.
Tételesen olyan kérdések tevôdtek fel, hogy a mai viszonyok közepette is ugyanolyan körülményes a válás, mint ‘89 elôtt, vagy enyhébbek, illetve gyorsabban történhet a válás? Milyen szabályok irányadóak a vagyonközösség megszüntetése esetén?
Röviden összefoglalva a válaszokat a következôket tudom a kedves olvasók, illetve a kérdezôk tudomására hozni: 1989-et követôen a válási szabályok egyszerûsödtek, a válóperek idôben sokkal hamarabb véget érnek.
Mindenekelôtt tudnunk kell azt, hogy nem létezik az úgynevezett "gondolkodási" idô, ugyanis ez 1989 elôtt létezett, és abban az esetben szabta ki a bíróság, ha a házasságban gyerek született. Ekkor ennek a kiszabása kötelezô volt, a válási eljárásnak szerves része. Az eljáró bíró döntötte el, hogy 3-6 hónapig milyen idôtartamot állapít meg gondolkodási idôként.
A másik dolog, ami a válást megkönnyíti, az "egyezséges" válás lehetôsége, van rá lehetôség, hogy a felek megegyezzenek a válásban, ekkor a bíróság nem vizsgálja a válóperi okokat.
Hogyha egyértelmûen választ kell adnom a feltett kérdésre, akkor azt kell mondanom, hogy a válás sokat liberalizálódott, a szabályozás sokat javult, és emberibbé vált.
Ami a kérdés második felét illeti, a válást követô vagyonelosztásról akkor tudnunk kell a következôket: a törvény ebben az esetben feltételezi a közösséget, azt, hogy a vagyont a volt házastársak együtt és egyenlô részarányban szerezték. Ez a vélelem, ezt nem kell bizonyítani.
Abban az esetben, ha valaki saját vagyonrészt akar megállapítani, akkor azt neki kell bizonyítania az eljárás folyamán.
Tudnunk kell még azt is, hogy bizonyos javak saját vagyontárgyaknak minôsülnek, például a házasság elôtt szerzett javak, az egyik fél által a másiknak adományozott javak, illetve az olyan javak, amelyek a saját javak eladási árából vásárlódtak. Vannak más esetek is.
Gyakori az olyan vita, hogy a szülôk vásárolnak gyereküknek ingatlant, a házastársak ezt az ingatlant feljavítják, ilyenkor felmerül sok-sok kérdés, mi a teendô ezek eloszlatásával?
Azt kell tudni ebben az esetben, hogy a szülô által vásárolt és adományozott ingatlan tulajdonjoga a gyereket illeti, akinek vásároltak, illetve adományoztak. Az adományozás ingatlan esetében csak autentikus ajndékozási szerzôdéssel történhet.
Ami a befektetett összeget illeti, az a felek közös tulajdonát képezi, és osztás tárgya lesz annak mértékében, hogy a volt házastársak milyen arányban fektettek be.
A gyakorlat az, hogy a felek egyezséget kötnek, viszont eléggé gyakori a bíróság elé vitt esetek száma is.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Nekem olyan jó. Mindenki embert akar faragni belôlem, anyu, apu, a tanár, a szomszéd, és olykor még a kutyám is. Hogy mi lesz ebbôl? Hátha végül sikerül...— mondhatja a legtöbb gyerek. Mi az elvárás ma a nevelés terén, és mennyire felel meg ennek a feladatnak a mai oktatási rendszer? Mennyit segít ebben az emberfaragásban az oszióra?
— A gyerek születésekor tabula rasa, amit kedvünk szerint formálhatunk és alakíthatunk. Vajon így van-e, menynyire szól bele a formálhatóságba a genetika, mit hozunk magunkkal?
— A gyermek személyiségfejlôdését, formálhatóságát három tényezô határozza meg: az átöröklés, a nevelés és a környezet. A gyermek lelke születéskor tiszta tábla, állítja John Locke, az újkor legelsô filozófusa. Ez nagyon demokratikusan hangzik, a felnövekvô polgári társadalomnak nagyon tetszett az elképzelés, hogy születéskor mindannyian egyenlôek vagyunk. Ez természetesen nem igaz. Jogilag kétségtelenül egyenlôek vagyunk, az átöröklésben viszont vannak különbségek. A gyerek tiszta táblának nevezhetô a nevelhetôség szempontjából. A tiszta táblára a nevelônek kell felírnia minden jót és szépet, állítja Comenius. A különbözôség az örökletes tulajdonságoknál lép fel, befolyásoló tényezô a testtipológia, az örökletes betegségek, a hajlamok. Ezeket tekintve nem egyforma csomaggal jövünk.
— Bármi, bárkinek megtanítható?
— Az elmélet úgy szól, hogy mindenki nevelhetô, mindenki többé alakítható, mint amenynyivel született. A kérdés, hogy ki mennyire nevelhetô, az emberi civilizációnak sokáig központi kérdése volt. Platón szerint a nevelés olyan fontos, hogy ha elvégzi feladatát, az állam hajója biztosan halad. Démokritosz szerint a gyermek annyit örököl a szülôtôl, mint a növény a földtôl. Vannak tehát, akik az átöröklés jelentôségét hirdették, vannak, akik a nevelhetôséget helyezték elôtérbe, de olyanok is vannak, akik a környezet fontosságát tartották a legjelentôsebbnek, ilyen Jean-Jacques Rousseau. Tehát a hajlam még nem képesség, csak lehetôség. Ha a hajlamra ráépül a nevelés, (információk, jártasság), akkor képességgé válhat. A hajlam örökölhetô, de a lelki tartalom nem. A nevelhetôség a hajlam arányában gyümölcsözôdik.
— A gyümölcsözôségben nagy szerepe van a nevelônek is. Ki lehet tulajdonképpen nevelô?
— A nevelô hivatása, hogy a felnövekvô nemzedéknek átadja az elôzô nemzedék tapasztalatait. A tapasztalatokba nem csupán információk tartoznak, hanem a szokásrendszerek, a viselkedésmódok is. A felnôttek társadalma belekényszeríti a gyereket egy kész viselkedési rendszerbe, ôk is úgy tanulták szüleiktôl, nagyszüleiktôl. A nevelés végsô célja, hogy a gyermek be tudjon illeszkedni a társadalmi életbe, ennek viszont a legfôbb módja és eszköze nem a beszéd, hanem a szoktatás. Tehát, nem azt kell megtanulja — például —, hogy mi az igazmondás, hanem azt, hogy igazat mondjon.
— Milyen képességeket próbál egy adott társadalom kifejleszteni az ifjú nemzedékben?
— Minden idôben létezik egy társadalmi igény, aminek meg kell feleljen egy fiatal. Gyakorlatilag a társadalom megrendeli a nevelôktôl ezt az embertípust. Az a társadalom, amely nem tudja az utánpótlását kitermelni, az bebukik. A múlt rendszerben a tanárok nem feleltek meg egyértelmûen ennek a szabvány-ember termelésnek, ezért a szocializmus be is bukott. A mai társadalomnak versenyképes, felkészült, piactársadalmi emberre van szüksége, ezt kéri tôlünk, pedagógusoktól a társadalom.
— Tudja-e a mai oktatási rendszer mindezt biztosítani egy végzôsnek?
— Az oktatási rendszerben benne van ez az igény, a reformprogramtervezet tulajdonképpen a személyiség formálásának, formatív alakításának lehetôségét tartalmazza. Sokáig leckéket magoltattunk a gyerekekkel, holott nem ez a lényeges, a személyiségformáló erre kell erôs legyen egy iskolának. Meg kell tanítsuk a gyerekeket helyesen gondolkodni, helyesen látni, kommunikatív és szociábilis gyerekeket kell nevelnünk.
— Azt viszont el kell ismernünk, hogy manapság a nevelés elcsúszott az oktatás fele.
— Sajnos, így van. Ismerjük a mondást, hogy "saját sorsán spórol az a nép, amelyik a nevelésen spórol" — márpedig ma rajtunk spórolnak. A társadalom kontinuitása múlik azon, hogy a mai gyerek milyen termelô lesz. Amit alkot, amilyen munkát végez, értéket képvisel-e? El tudja-e fogadni az utasítást, és, ha kell, fog-e tudni utasítani másokat? Kétségtelen, hogy elcsúsztunk a didakticizmus fele. Minden tanárnak oktatni és nevelni kellene, de felgyorsult az idô, és mivel semmi nem motiválja ôket, igyekeznek megtartani az óráikat, és utána saját dolgaikat intézik.
— És akkor kire marad a gyerek nevelése?
— Ma már csak oktatunk, a nevelés a tanítóra, késôbb az osztályfônökre hárul. Ennek a lényege — és tulajdonképpen a nevelés mûvészete — úgy megszervezni a gyerek életét, olyan helyzeteket teremteni, hogy az saját cselekményei alapján szerezzen tapasztalatokat. És ezt nem lehet az osziórán megtenni, csakis ezen kívül. Fontos az iskolán kívül eltöltött idô, a kötetlen beszélgetés. Ebben az információözönben, amellyel a média eláraszt bennünket, a gyermek menekül a verbalizmustól, és ha végigüli a napi 6-7 órát az iskolában, utána már nincs szüksége beszédre. Nem ez kell az osziórán. Szerintem a nevelô legfontosabb feladata ismerni a gyereket, hiszen "A gyermeket nem ismerni annyit jelent: vakon nevelni a legkisebb siker nélkül" — állítja Makarenko. Ha megismerem a gyermeket, akkor tudom, hogy mi az érdeklôdési köre, ismerem belsô motivációs rendszerét, s ennek ismeretében tudom, mirôl beszélhetek vele, milyen feladatot kell adnom neki. Mindenkiben van valami szép, a nevelô feladata megtalálni és csíszolni ezt az értéket. Mester Zsuzsa tanárnô, osztályfônök: A nevelésnek az intézményesített kerete tulajdonképpen az osztályfônöki óra. A tanár számára ez biztosítja a legtöbb szabadságot, ezzel a szabadsággal viszont nem sokan tudnak élni. Az osztályfônök feladata a személyiségfejlesztés, megtanítani a gyereket dönteni, vállalni a következményeket, hiszen ez a felnôtté válás jellemzôje.
— Milyen kell legyen a jövô társadalmának embere?
— Mindenekelôtt legyen öntudatos, legyen önbizalma, legyen rugalmas és nyitott az újra, legyen tájékozott, ismerje képességeit és ezt tudja kamatoztatni, tudjon élni a szabadsággal, tudjon gazdálkodni idejével és anyagi-szellemi javaival, legyen igényes, elsôsorban magával szemben, ismerje jogait, kötelességeit, legyen toleráns, ismerje népét, szülôföldjét, örökségét. Merje elmondani véleményét, de tudjon meghallgatni másokat is. Tudjon a társadalom hasznos tagja lenni, anélkül, hogy megtagadná önmagát. Mindezt úgy kell elmondania az osztályfônöknek, hogy a gyerek a késôbbiekben meg legyen gyôzôdve a tanultak igazáról.
— A hétköznapi életben nap mint nap találkozik a gyerek negatív jelenségekkel, közösségellenes, antihumánus megnyilvánulásokkal, még a saját családjában is. Mit mutat a tapasztalat, mit kell tenni olyankor, amikor a szülôk ellenében kell nevelni a gyereket?
— A gyeremek értelmi és érzelmi nevelést is kell kapjon. A szülôknek 99%-a jót akar a gyerekének, nem merek százat mondani. A szülô a saját meggyôzôdése szerint nevel, van, amikor ez jó hatással van a gyerekre, van, amikor nem. Hiszen tudjuk, a pokolba vezetô út is jó szándékkal van kikövezve. Az abszolút szófogadás sem mindig jó, engednünk kell, hogy a gyermek elmondhassa véleményét. A gyerek mindig azt hallja: légy jó! De vajon ez mit jelent? A meséket sem vehetik alapul, hiszen Piroska letér a nagymama fele vezetô útról, Hamupipôke a tiltás ellenére elmegy a bálba. A gyereket kis korától arra nevelik, hogy hallgasson, és ne mondjon ellent. A gyereknek a legtöbb családban még mindig "hallgass" a neve. Ennek nagyon sok rossz következménye lehet: nem tud majd véleményt formálni, hiszen soha senki nem kérdezte. Mire eljut arra a szintre, hogy önmagának kell bizonyos dolgokról döntenie, már döntésképtelen lesz, szülôi támogatás nélkül összeomlik, nem lesz önálló. Ha túlzottan szigorú a nevelés, akkor a kötelékek lazulásával a gyerek mindent az ellenkezôképpen fog tenni, mint azt neki tanították, nem tud majd a szabadságával kellôképpen élni.
— Önnek nagyon sok tapasztalata van az osziórák terén, ezeket egy könyvben gyûjtötte öszsze, amelyet akár osztályfônöki kézikönyvnek is nevezhetnénk. Milyen igény hozta létre a könyvet?
— Fiatal tanárként egy ellenôrzés során kérték tôlem az osztályfônöki füzetet. Nem volt nekem ilyen, és igazából nem is tudtam, hogy ezt hogyan kell összeállítani. A pályakezdô fiatalok valóban semmilyen segítséget nem kapnak ezen a téren, sôt az egyetemen sem tanítják ezt. Akkoriban elhatároztam, hogy fiatal kollégáimon mindenképpen segíteni fogok. Tanácsokat adni viszont nem olyan egyszerû, nem lehet ráerôltetni senkire ezeket. A magam számára gyûjtögettem a kidolgozott osztályfônöki óráka anyagát, ha kollégáim kérték, kölcsönadtam. Ezek tulajdonképpen gyakorlatok, amelyeket bármelyik osztályban el lehet végezni. Úgy gondoltam, ha már összegyûjtöttem, akkor ki kellene adni, így bárki elolvashatja és csak azt tartja meg a tanácsokból, amit ô is fontosnak tart.
Mára már megjelent a könyv, a Paletta, az osztályfônök példatára, amely annyira sokoldalú és színes, hogy szinte mindenben segítséget nyújt, ami kamaszodó diák és nyitott tanár között témaként felmerülhet. Szükség volt erre a palettára, mert osztályfônöknek lenni jó, szép és nehéz, "...a gyakorlatban azonban itt áll a hatalmas kérdés: ki képes, ki alkalmas arra, hogy tanítsa az ifjúságot? Léteznek az idôsebbek, akik tanítják az ifjakat, de az idôsebbek hajlamosak arra, hogy azt a világot közvetítsék tanulóik felé, melyben maguk is felnövekedtek. Ki tanítja akkor a tanítókat? És milyen világba akarunk elérni?
Osztályfônöknek lenni tehát a pedagógus tevékenységének legnehezebb területe. A tanulókhoz, a kamaszokhoz megtalálni az útat, a szót pedig a legszebb része a pedagógusi munkának. Érdemes hát beülni a padba egy-egy osziórára a gyerekekkel, a Palettával, és sokszínûvé tenni tanár-diák kapcsolatát. Hátha így az élet is derûs iskola lesz.
A könyv a Móra Ferenc Általános iskolában kapható.
1. Magyar nyelvû mûszaki és természettudományos folyóirat megjelentetése
2. Egészségvédelemmel kapcsolatos projektek
a. Az alkoholizmus és következményei megelôzésének lehetôségei az erdélyi
b. Az erdélyi magyarság sajátos demográfiai problémái
3. Milleneumi erdélyi tudományos feladatok támogatása
4. Az erdélyi agrárörökség: múlt, jelen, jövô
5. a XX. századi erdélyi életpálya, élettörténet feltárása és elemzése
6. Erdélyi magyar nyelvtörténeti adattárak kiadásának támogatása
A pályázatok beadási határideje 1999. június 25.
Pályázati ûrlap személyesen, levélben vagy telefonon igényelhetô az
Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaságnál — Kolozsvár, 1989 Dec. 21 u. 116 sz.,
tel: 064-190 825.
(folytatás az elôzô lapszámból)
A határon túli magyarokat a nemzetközi rendelkezések fosztották meg attól a védettségtôl, amit az anyaország természetszerûen garantált volna a nemzet minden tagjának, ha azok annak a határain belül maradtak volna. A védettségnek ezt a hiányát tehát csakis a nemzetközi rendelkezések biztosíthatják Ez elsôsorban azt jelenti, hogy olyan nemzetközi garanciákra van szükség, amelyek az ezeken a sérthetetlen határokon belül élô népeknek a jogait biztosítják.
Peter Galbraight, a kiemelkedô amerikai társadalomtudós- egy új doktrina kialakulásáról beszél, amely arra épül, hogy ha egy ország embertelenül bánik a saját állampolgáraival, vagy ha állampolgárainak egy csoportjának a megmaradását veszélyezteti, akkor a nemzetközi jog rendelkezései szavatolják a nemzetközi fórumok beavatkozását.
Vaczlaw Havel, a Cseh Köztársaság elnöke, a kanadai parlamentben tartott ünnepi beszédében 1999. április 29-én kijelentette, hogy az emberek fontosabbak mint az országok, és a humanitás fontosabb, mint a szuverenitás. Valamint azt, hogy tisztességes emberek nem nézhetik összetett kézzel ártatlan emberek százezreinek államilag irányított meggyilkolását.
A NATO-nak a koszovói beavatkozása azt bizonyítja, hogy az emberi jogokat, ha kell, erôszakkal is érvényre lehet juttatni Európában. Ezért van szükség arra, hogy a vajdasági magyarok státusát nemzetközi szerzôdések garantálják, nem pedig egy több mint hetvenöt évvel ezelôtti egyoldalú és büntetô jellegû békediktátum. A kisebbségi jogokat biztosító klauzulák üresen hagyott vagy kiradírozott rubrikáit meg lehet tölteni új tartalommal, a határok megváltoztatása nélkül is.
A szerb vezetôség azt hangoztatja, hogy a lojális albánoknak (értsd: magyaroknak, stb.) mindenkor van helye Szerbiában. A lojalitás, a barátsággal összefüggô fogalom, és az emocionális kötôdésekre, nem pedig a törvényes viszonyokra (jogokra és kötelezettségekre) utal. Vuk Draskovic, Jugoszlávia egyik alelnöke azt mondja, hogy a szerbek szeretik az albánokat (lásd: magyarokat), romákat és mindenkit. Az egyének közötti viszonyokra jellemzô szóhasználat nem alkalmazható a társadalmi viszonyok meghatározására. Az egyéni viszonyok és a társadalmi kötôdések közötti határokat szigorúan be kell tartani, mert ha az emocionális viszonyok válságba kerülnek, akkor mindig az erôsebb akarata érvényesül.
Az emocionális, illetve homályosan meghatározott társadalmi viszonyok mögött mindig az önkény, a másik fél elnyomásának a szándéka lappang. A szeret-nem szeret meghatározások, a másik fél magatartása és viselkedése alapján ítélkezik, és nem a törvény alapján. A törvényesség alapvetô funkciója eredendôen is a gyöngébb fél jogainak a biztosítása. Az állampolgárságon alapuló vagy a nemzethez való kötôdés nem kötelezhet senkit sem arra, hogy valakit szeressen, de nem is büntethet senkit csak azért, mert az nem szeret valakit.
A nyugati magyarok tudják, és tudatják is , hogy a közöttük és az ôket befogadó ország lakosai közötti viszony nem az emigránsok iránti szeretetre épül, hanem a törvény tiszteletére. Ezért nem a lojalitásra, hanem a törvényes kultúra kiépítésére kell törekedni. Kanadában ma nem az a kérdés, hogy az angolok és a franciák szeretik-e egymást, hanem az, hogy a bíróságok valóban önállóak-e? Az elsô kérdésre a felelet: nem. A második kérdésre a felelet viszont: igen, és (egyelôre) szent a béke. Ha az utódállamokban nem lehet a kisebbségek jogait biztosító törvényeknek érvényt szerezni, akkor ki kell mondani, hogy Európában, a huszonegyedik század küszöbén túszok vagyunk a saját szülôföldünkön.
5. Úgy politizáljunk, hogy megmaradjunk
A nyugati magyar emigrációnak sok hibája van, de a torzsalkodások, a szervezetlenség, a csoport- és egyéni érdekek túltengéseinek ellenére a határon túli magyar nemzeti közösségek veszélyeztetett helyzetét mélyen és ôszintén átérzi, és azok megmaradásának ügyét a szívén viseli. A nyugati magyarokat kisebbségi ügyben mindig fel lehet rázni.
Mielôtt a lélek kialszik, távoli hangokból és látszólag össze nem függô jelekbôl próbál tájékozódni, s a hiányzó tapasztalatot és tárgyi ismereteket a hovatartozás, a folytonosság és a megmaradás felfokozott ösztöne helyettesíti. Kommunikáció. A Vajdasági Magyar Szövetség magára vállalta a vajdasági magyarok sorsáért való felelôsséget. Vagyis, a vajdasági magyarok a VMSZ programjának és választási ígéreteinek alapján , ezekben a nehéz idôkben a VMSZ-re bízták sorsuk irányítását. A VMSZ mandátuma azzal a felelôséggel jár, hogy a VMSZ vezetôi minden lehetô segítséget igénybe vegyenek, és minden lehetô befolyást latba vessenek a vajdasági magyarok megmaradása és biztonsága érdekében. Megtette ezt a Vajdasági Magyar Szövetség? A válasz az, hogy nyugaton sokan nem tudják mit tett, és mit tesz a VMSZ a vajdasági magyarok érdekében.
Hogyan kommunikál a VMSZ a nyugati magyarokkal, beleértve az utóbbi tíz évben külföldre menekült több mint 30000 nagyrészt fiatal, vajdasági magyarral? Nincs tudomásunk egyetlen kísérletrôl sem, hogy a VMSZ tevékenyen bevonja a külföldön élô vajdasági magyarokat az otthonmaradottak érdekeinek érvényre juttatásába. Arról sincs tudomásunk, hogy a VMSZ valami módon számon tartaná az elmenekülteket, vagy más módon számot vetne velük. Aki elment, az nincs többé. Ebbôl azután a szerbeknek nem nehéz kitalálni, hogy mit kell tenni.
A VMSZ-nek nincs saját Közlönye. Fellépéseirôl, állásfoglalásairól, dokumentumaik tartalmáról a vajdasági magyar és szerb nyelvû, valamint a magyarországi újságcikkek alapján lehet csak tudomást szerezni. Az utóbbi idôben megjelent a VMSZ szakszerûen megszerkesztett honlapja az interneten, ahol rendszerezett és áttekintô módon megtalálhatóak a VMSZ legfontosabb dokumentumai, valamint a VMSZ munkájának sajtóvisszhangja. Ennek az anyagnak az alapján megkíséreljük rekonstruálni a VMSZ politikai magatartását.
Megengedi-e a becsület? A NATO-beavatkozásokat megelôzôen a VMSZ felszólította Magyarországot, hogy az ne adja át légterét a koszovói albánok elleni atrocitások megakadályozására.
A Vajdasági Magyar Szövetség 1998. október l2- én Palicson megtartott bôvített tanácsülésén megtárgyalta aktuális politikai és biztonsági helyzetét, és a következô álláspontokat fogadta el: "...Keserûséggel és mély aggodalommal állapítjuk még, hogy ebben a számunkra sorsdöntô kormányprogramba foglaltaktól — a vajdasági magyarság legitim szervezetének megkérdezése nélkül szándékozik döntést hozni arról, hogy Magyarország légterét átengedi-e a NATO-nak a Jugoszlávia elleni büntetôintézkedések végrehajtására "az intervenciót követôen Jugoszláviában a helyzet visszafordíthatatlanul radikalizálódna, újabb ellenségkeresés venné kezdetét, aminek számunkra beláthatatlan következményei lehetnek"
Nehezen érthetô, hogy a vajdasági magyarok érdeke hogyan kerülhet ellentétbe Magyarország hosszú távú biztonsági politikájának az érdekeivel, valamint az összmagyarság érdekeivel. Nincs egy olyan egyetemes magyar cél, beleértve a vajdasági magyarok megmaradását is, amelynek eléréséhez a Milosevic Szerbiájához való lojalitáson keresztül vezet az út. Becsületesebb lett volna egy olyan nyilatkozatot kiadni, hogy a vajdasági magyarok fizikai megmaradása a szerbek indulataira van bízva, és ezért nem nyilatkozhatnak.
Feltehetô az a kérdés is, hogy a boszniai és a horvátországi szerb vérengzésekbôl tanulva, a vajdasági magyar vezetôk megtettek-e mindent a vajdasági magyarok védelmének biztosítására. A vajdasági magyarok veszélyeztetett helyzete elôször Orbán Viktornak, a magyar parlamentben elmondott beszéde kapcsán jelent meg a nyugati közvéleményben. A kilencvenes évek elején az amerikai újságokban, ha nem is sûrûn, de némi folyamatossággal jelentek meg cikkek a vajdasági magyarokról (Ludányi Anrás írásai, Los Angeles Times cikke, Toronto Star).
A Toronto Star 1999. április 15-i cikke a vajdasági magyarokról VMSZ-t nem is említi. Kasza Józsefet Szabadka polgármestereként idézi, majd egy meghatározatlan VMDK(!) dokumentumra hivatkozik, amely állítólag kimondja, hogy a szerbek elôre meghatározott terv alapján igyekeznek megsemmisíteni kisebbségeiket. A VMSZ-nek nincs ilyen dokumentuma?
A boszniai és a horvátországi tömeggyilkosságokat követôen a vajdasági magyarok problémájának felújulása, illetve súlyosbodása elôrelátható volt.
A vajdasági magyarok veszélyeztetett helyzetét nem Magyarország NATO tagsága okozza, hanem Milosevic népirtó politikája. Ahelyett, hogy a VMSZ Milosevic politikája ellen építette volna ki védelmi rendszerét, védelmet követel Milosevic részére. Ez nem a mi háborúnk. Vagy mégis? A legalapvetôbb következetesség megköveteli, hogy a VMSZ, a magyarok biztonságának érdekében, az emberi és erkölcsi meggondolásokról nem is beszélve, példamutatóan és kifejezetten elhatárolja magát a koszovói albánok elleni szerb katonai akcióktól, és nyilvánosan kijelentse, hogy a vajdasági magyaroknak ehhez a háborúhoz semmi köze.
Ispánovics István, a Szerbiai Képviselôház alelnöke a Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai körzeti bizottságának elnöke így nyilatkozik: "Mi nem akarunk senkit sem befolyásolni, csak rámutatunk, elmondjuk nekik, hogy a hadiállapot feltételeinek közepette, amikor külsô támadás érte az országot, szigorúbbak a törvények, s milyen következménnyel jár a hadkötelezettség megtagadása. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a bevonulás semmilyen veszéllyel nem jár. Mindezek ismeretében mindenki maga viseli a következményeket". A VMSZ elnöke, Kasza József is a sorsukra bízza a vajdasági magyar katonaköteles fiatalokat: "Szabadkán elterjedt a hír, hogy immár a munkahelyükrôl hurcolják el a tartalékosokat. A VMSZ-nek milyen információi vannak errôl?"
Kasza József válasza: "Pontosan információink nincsenek, de irodánkban állandóan csörög a telefon és érkeznek a polgári bejelentések a mozgósításról. Úgy tudom, csupán a tartalékállomány feltöltésérôl van szó, nem tudok semmi biztosat mondani, lévén, hogy katonai dolgokról van szó. A mozgósítottaknak csak azt tanácsolhatom, mérlegeljék, eleget tesznek-e a behívónak."
Vidámabb körülmények között mulathatnánk Kasza József válaszainak önellentmondásain, valamint annak nyelvi és logikai bukfencein. (A hajdani magyar komikusok hálásak lettek volna ezért az anyagért). Mi az, hogy pontos információink nincsenek, de állandóan csörög a telefon és érkeznek a polgári bejelentések a mozgósításokról? Sokkal megdöbbentôbb azonban Kasza Józsefnek, illetve a Vajdasági Magyar Szövetségnek az üzenete a vajdasági magyar fiatalokhoz: "A mozgósítottaknak csak azt tanácsolhatom, mérlegeljék, eleget tesznek-e a behívónak", Kasza Józsefnek ez a kijelentése pozitív és negatív értelemben is semleges (üres). Nem mondja azt, hogy menjenek, de azt sem, hogy ne menjenek. A végsô következtetés az, hogy a vajdasági magyaroknak személyesen kell dönteniük olyan kérdésekben, ahol a másik oldalon ez a személyes döntés a fanatizált szerb nemzet monolitikus egységével találja magát szemben. Ez az a pont, ahol a VMSZ elveszti társadalmi szerepét. Amióta az emberek társadalomban élnek, érvényben van az az elv, hogy ha az egyed nem tudja érvényre juttatni a saját létérdekét, vagy mint egyént megfosztották jogaitól, akkor az szövetségre lép más olyan egyénekkel, akiket szintén megfosztottak jogaiktól, és így erôt jelentô külön tényezôvé válnak. Ezt nevezik társadalomnak, közösségnek, érdekvédelmi szervezetnek. A VMSZ ezt az évezredes civilizációs alapelvet mellôzi, amikor olyan fontos kérdésekben, mint a katonai sorozások magára hagyja közösségének tagjait.
A VMSZ-re hárul a történelmi felelôsség, hogy több mint ötven évvel a második világháború befejezése után nem mondta ki, hogy magyarok többé nem vesznek részt a saját országuk állampolgárainak deportálásában. E helyett a zsarnokkal alkudozik.
Magának a háborúnak az elvbeli ellenzése nem ugyanaz, mint a vajdasági magyar katonaköteles fiatalok nevében kimondani, hogy a vajdasági magyaroknak semmi köze a saját honpolgárai elleni irtó hadjárathoz. A vajdasági magyarokat több mint tíz éve sorozzák a saját állampolgáraik elleni háborúba. A szerb hatalom magatartása elôrelátható volt, és a VMSZ nem volt hajlandó egy, legalább formálisan elfogadható képletet megfogalmazni, melynek alapján a vajdasági magyar fiatalok, legalább elvben visszautasíthatták volna, hogy részt vegyenek a saját országuk honpolgárai elleni háborúban. E helyett a VMSZ egyszerûen felkéri Milosevicet, hogy ne vigyék a magyar fiatalokat Koszovóba. A VMSZ-nek a saját bevallása szerint: "amikor a VMSZ vezetôi az állam legmagasabb vezetôinél szóvá tették a fenti kérdéseket, azok rácsodálkoztak, hihetetlennek és rendellenesnek tartották az ilyen eseteket."
Helyes és indokolt azt kérni a nyugati vezetôktôl, hogy Magyarországot a NATO ne hozza olyan helyzetbe, hogy magyar katonák és a szerb hadsereg kötelékeiben harcoló vajdasági magyarok egymással szembekerüljenek a frontvonalon. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy maga a VMSZ hozta a vajdasági magyarokat abba a helyzetbe, hogy azokat most az egyetemes magyar érdekekkel ellentétben, Milosevic védelmére lehet használni.
Bíbó István a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után c. munkájának legfôbb tanulsága, hogy a magyarok megengedhetetlen történelmi és erkölcsi hibát követtek el, amikor tétlenül hagyták, hogy a fasiszták magyar állampolgárok százezreit ártatlanul vigyék a biztos halálba.
A huszadik század magyar történelmének tanulsága számunkra az, hogy magyarok soha többé, és sehol a világon ne vegyenek részt egyetlen olyan ideológia reinkarnációjának a szolgálatában sem, amely országuk honpolgárait küldi a biztos halálba. Ez ma egyetemes magyar érdek. A Vajdasági Magyar Szövetség vezetôinek, ország- világ elôtt ki kellett volna jelentenie, hogy a vajdasági magyaroknak semmi keresnivalója a Koszovó kiürítésében segédkezô szerb hadsereg soraiban. Ezen a téren nincsenek külön jugoszláviai magyar érdekek, mint ahogy az összmagyarság szempontjából külön jugoszláviai magyarok sincsenek.
A VMSZ dokumentumaiban többször megtalálható a következô kijelentés különbözô változata: "Készek vagyunk sajátunknak felfogni Szerbiát és Jugoszláviát is"; "Jugoszláviában kívánunk maradni, és magyarként kívánunk itt maradni. .."
Ennek a látszólagos formaságnak a kötelezô hangoztatása a rab és rabtartó közötti viszonyokra utal.
(folytatás a következô lapszámban)
"Semmi egyéb égrekiáltó bûnt nem, minthogy megértette, felfogta hivatását: dolgozott a nép jövôjéért!! Ez jól esett a népnek, de fájt sokaknak", s mi lett az eredménye? — kérdezi tovább. Az, hogy ma Udvarhelyen mindenki Dornert szidja és átkozza. Miért? "Mert a falu megmozdult, a nép ébredezik, a falu élni akar... nem akarja az orránál fogva vezettetni magát".
Mindezek dacára, következetessége folytán "nagy, messze jövôre kiható" eredményeket tudott felmutatni. 1906 januárjában írja az Udvarhelyi Híradó: "... a kézzelfogható eredmények elérésének ideje tulajdonképpen csak két évre terjed, onnan kezdve, hogy Balogh miniszteri tanácsos központi vezetése alatt dr. Koós vette át a marosvásárhelyi kirendeltséget és Udvarhely megyébe Dorner Béla megbízott küldetett ki. ... a Miniszteri Kirendeltség népünkre valóban áldásos mûködésének eredményei hiába minden bizalmatlanságnak és rosszindulatnak, csak most kezdenek kidomborodni... Dorner Béla megbízottnak lelkes és lankadatlan fáradozásának minden ténykedésébôl kiérzik a nagy feladat átérzettsége... Az elért sikerek nagyságát, fontosságát az emeli, hogy nyakas, önfejû, gyanakodó székelyekkel volt dolga...". Talán érdemes idézni Ürmösi József önéletrajzi írásából a Dornerrôl megfogalmazottakat. "...Személyében egy jóakaratú, megértô tanácsadó segítôre találtam a gazdasági ügyekben, akinek hálával és köszönettel tartozom én is, de egész Udvarhely vármegye székely népe is, mert ô volt az, aki erélyével, jó bánásmódjával, jóízû beszédjével gazdasági téren öntudatra kezdte ébreszteni az elárvult közönyös és maradi népünket, fajunkat".
Ugron Zoltán konokul kitartott állásfoglalása mellett. Dornert 1909 végén máshova helyezték, így a fô "ellenfelétôl" megszabadult. Székelyhídi Viktor, az új tisztviselô már nem volt az a harcias típus, mint Dorner, mindazok ellenére, hogy a kirendeltség elvárásainak eleget tudott tenni, és rendeleteinek érvényt tudott szerezni. Ugron még 1913-ban is egy betolakodott és felforgató intézménynek láttatta a kirendeltséget: "Mi hamarább jutottunk a székelyföldi kirendeltséghez, mint arra szükségünk lett volna, ami egyesületi életünk elernyedéséhez vezetett, mert az állam kiküldötte oly hatáskört forszírozott ki magának, ami az egyesület hangadó elemeit elkedvetlenítette, a visszavonulásra késztette; a szépen megindult autonómia viszonyokkal számot vetô munkálkodás helyére lépett a bürokratikus alkotás, mely nem számolt a helyzettel, a való élettel, intézményeket létesített, bármibe is kerültek azok...az egyesületben elernyedt az a pezsgô élet, amely a vármegyei gazdasági egyesületet a Királyhágón túl is ismertté tette." Támpontjai, érvei ugyanazok voltak, mint a már korábban felvázoltak. Ezt a rátarti álláspontot még a bögözi Ugron János országgyûlési képviselô is rosszallotta mondván, hogy "egyoldalú osztálypolitikát ûzni nem szabad, az összes gazdasági tényezôk harmonikus együttmûködése biztosítja az államok jólétét."
Az egyetlen pont, ahol Ugronék és a kirendeltség érvei egybehangzóak voltak, azok a gazdasági ismeretek terjesztésének fontosságára vonatkoztak. Amint Ugron Z. írta a "gazdasági ismeretek terjedése egyike a legmélyebb bányáknak, melyben megyénk gazdasági haladását megalapozhatjuk", de ezt is úgymond a "milliók elmaradott haszna"-ként elkönyvelt, a kirendeltség által elkövetett termelési, tenyésztési és gazdálkodási hibákból vezette le. A gazdasági-, elméleti- és gyakorlati ismeretek terjesztése érdekében a kirendeltség minden tôle telhetôt megtett. A gazdakörök, az erdélyi gazdasági egylet vagy magának a kirendeltségnek az útján, a helyi és meghívott gazdasági szaktanítók, gazdaköri vezetôk, kitûnt gazdák, mintagazdasági vezetôk igénybevételével elôadások, gépbemutatók, szántási és vetési versenyek sorozatát rendezte. Amint a trágyatelepek felállítása, az eldugott falvakban, kisebb körzetekben rendezett gazdaköri állatkiállítások mind ezt szolgálták. A Miniszteri Kirendeltség elôterjesztésére küldött a földmûvesügyi minisztérium 100-100 kötetbôl álló ingyenes népkönyvtárat nem egy gazdakörnek, hangsúlyt fektetve a mezôgazdasági szakirodalomra. Ezekrôl az udvarhelyi sajtó mindig beszámolt. Az ismeretek terjesztésében rendkívül fontosnak ítélte meg a közvetlen gyakorlati tapasztalat útján rögzíthetô ismereteket. Ezért szorgalmazta az olyan tanulmányi kirándulásokat, amelyeket a fejlettebb termelési szinten álló más erdélyi gazdákhoz, mintagazdaságokhoz, gazdakörökhöz, különösen a szászokhoz szerveztek. Gazdag, mûvelôdési programmal egybekötött tanulmányutak voltak ezek. Jelentôségét egy-egy ilyen akciónak — szemléltetô oktatásnak — mi sem mutatta jobban, minthogy Czirmes Bálint hat egymást követô, szokatlanul részletes cikkben számolt be az 1908-as, a barcasági szászokhoz szervezett tanulmányútról az Udvarhelyi Híradó hasábjain. "A Miniszteri Kirendeltség vezetô férfiainak helyes érzékére mutat, hogy felhagyva az eddigi szokással a folyó évi kirándulásokat olyan vidékekre és olyan kisgazdák közé tervezte, ahol minden föltalálható, amit a földmûves kormány a gazdaságilag elmaradott székely vármegyékben megteremteni óhajt" — írta a beszámoló szerzôje. A kirendeltség helyi vezetôje a kirándulás alkalmával kiemelte, hogy azon nemes szándék vezette ôket a szászok közé, hogy lássanak, tanuljanak, és azután mint, a méhek virágporral, úgy ôk is tapasztalással és tudással megrakodva térjenek vissza az ôsi székely falvakba, hogy mind elhintsék azt a sok jó magot , amit a szászoknál felszedtek. A mag termékeny talajra hullott, ugyanis 1909 nyarán Siménfalván, majd Héjjasfalván is megvalósult a takarmánycsarnok. Az Udvarhelyi Híradó ezt a székely akció történetében fordulópontként ítélte meg. Amint írta "kitartó következetes és szorgalmas munka árán elértük azt, hogy a szociális reformalkotások ismertetése és bemutatása céljából már nem kell idegen vidékre zarándokolni". 1909-ben az udvarhelyi méhészegyesület a kirendeltség szervezésében Zsomborra szervezett kirándulást Ambrus András 160 családos méhészetébe. A kirándulást követôen jelennek meg majd sorozatban Ambrus méhtenyésztési szakcikkei a Székely-Udvarhely hasábjain. Szintén a székelyek okítását célozta az a felhívás is, amellyel Dorner különösen a gazdakörök vezetôi körében agitált, hogy küldjenek fiatalokat — pályázat útján — ingyenes állami helyekre az 1906-ban megnyílt Szabó József féle tordai gazdasági iskolába. Czirmes beszámolva egy 1910-es, ott tett látogatásról azt írta: akik részt vettek a vizsgán "élénk tanúságot merítettek arról, hogy az oly sokak által kárhoztatott székelyföldi kirendeltség vezetôsége ... oly földmûves iskolát létesített, mely a gyakorlati élet követelményeinek ... a legnagyobb mértékben megfelel... A székelyföldi kirendeltség vezetôsége helyes vezetésével és célirányos kiképzési módszerével nagy szolgálatot tesz azon erdélyrészi középbirtokosoknak, kiknek nincsen módjuk arra, hogy gazdaságukban akadémiát végzett igényesebb gazdatisztet alkalmazzanak." Az udvarhely vármegyei állatkiállításokat is úgy próbálták kimozdítani addigi megszokott kerékvágásából, hogy a nagyszabású — egyébként híres székelykeresztúri vagy udvarhelyi kiállítások mellett igyekeztek olyan falvakat is színhelyül kijelölni, amelyekben állatbiztosító szövetkezetek is létesültek. (A zsûri tagjai a falusi kisgazdák soraiból kerültek ki.) "Nemes buzdítás akar ez lenni arra nézve, hogy a kis tenyésztô létérdekeit szolgáló üdvös intézményt a legszélesebb néprétegekkel is megkedveltessék" - írta az Udvarhelyi Híradó 1908 novemberében. Azt sem titkolta el, hogy "kellemes meglepetést keltett a sárga földig leócsárolt, külföldrôl importált pirostarka tehenek jó kondíciója és vemhes volta, és ezeknek remek, szép növendék állatgenerációja tanúbizonyságául annak, hogy a berni-simenthali marha bôségesen meghálálja ... a gazda fáradozását..." Dorner különösen szorgalmazta a tejelô marha tartására való átállást, fôleg 1908-tól, amikor felmerült az önálló vámterület kérdése, ugyanis féltette az erdélyi gazdákat az osztrák marhatenyésztési politikától, az esetleges balkáni húsinváziótól és az azt követô árcsökkenéstôl, ugyanakkor a kivitelképes tejtermékek, fôleg a vajtermelésben látta a kiutat a fennálló vámok mellett. Megfigyeléseit A tejszövetkezetek jövôjérôl írt cikkében fejti ki hivatkozva Ordody János lapjában megjelentekre is , amelyek ôt látszottak igazolni. (1907-ben a Miniszteri Kirendeltség már három udvarhelyi képviselôt tudott küldeni a pécsi tejgazdasági kongreszszusra: Székely Mózest Felsô Rákosról, Kovács Istvánt Rugonfalváról és Ürmösi Józsefet Szentpálról). A kirendeltség tevékenységével magyarázható, hogy 1906-ig 75 gazdakör létesült, hogy 1905-ben Kobátfalván Kovács János állami vajmester és 1906-ban Székely-Magyaróson Vencel Dezsô vajmester vezetésével megalakulhattak az elsô Udvarhely megyei tejszövetkezetek és hogy a tervbe vett 15 ilyen szövetkezet számára 2-2000 korona állami segélyt ígért a felelôs minisztérium.
A tejszövetkezetek kínálta lehetôségeket kihasználandó — ezek tudták ugyanis értékesíteni a lefölözött tejet, írót és savót — a Miniszteri Kirendeltség éppen Dorner Béla buzgólkodása révén mintegy 300 darab fajtiszta angol hússertést osztott ki kedvezményes áron a köztenyésztés céljaira. A szászok mintájára 1906-ban yorkshire süldô kocákat szerzett be többek között az aradi tenyésztôktôl, amelyeket a biztosító szövetkezet tagjainak nagyobb kedvezmény mellett osztott ki. Magát a tényt újságcikk követte, amelyben bemutatta a sertés tulajdonságait, gondozásának módját, hivatkozva a külföldi, hidegebb éghajlatú országokra, ahol sikeresen tenyésztették, hogy megtörje az idegenkedést a kényes állatokkal szemben.
Végkövetkeztetésünk talán az, ami az Udvarhelyi Híradó-ban is 1913-ban megfogalmazódott. "Óriási munka és áldozatok árán tört utat a nép lelkéhez, s a földmûvelô nép, mely kezdetben bár abszolút jónak tartotta az intézményt s mégis tartózkodó volt, most már tömegével húzódott közelebb s megértette helyzetének tarthatatlanságát... Ki gondolta volna a kezdet kezdetén, hogy... az 1913. évben már egy kiforrott és szervezett agrártársadalommal találkozunk és monumentális kultúrházak hirdetik a székely nép átformálódó életét. Elernyedt és csüggedt földmûvesek helyett ma már önbizalmában erôsebb lelkületû emberek hasogatják a párolgó mezôt s a mesterséges talajjavító anyagokat szórják a zsenge búzavetés alá s már ismerik a káli, szuperfoszfát stb. fokozó erejét és hatását a földre, növényre", vagy ahogy Czirmes fogalmazott: "a néppel való állandó érintkezés öntudatra ébresztette a lakosságot, mely körülmény leginkább a falu társadalmának összeforrasztásában nyilvánul [meg]." Minden elkövetett hiba ellenére, ha csak ennyit ért volna el, akkor is tevékenységét majdnem egy évszázad távlatából is pozitívumként könyvelhetjük el. De ennél többet tett, s ezt a korabeliek is felmérték. Az Udvarhelyi Híradó vezércikkben foglalkozott 1913-ban a problémával. Érdemes idézni belôle: "Megbecsülhetetlen üzleti és gazdasági szellem honosult meg a falvainkban. A fejlôdött falunak bankja, boltja, biztosító társulata, békebírósága van a különbözô szövetkezetekben s alakulatokban: megtanult a nép valóságos társadalmi életet élni, önmaga sorsán gondolkozni s ami fô, megtanulta a XX. század tantételét: tömörülésben van az erô ... gazdasági növényélet regenerálása a vetômag kiosztása folytán mind tökéletesebb lesz. Gyümölcstermelésünk egész más képet nyert, újabb gazdaságilag hasznosabb és értékesebb fajta gyümölcseink vannak... Gazdasági, tej, stb. szövetkezeteink virágzó üzemben állanak. Vízszegény községeink praktikus vízvezetékkel bírnak. A kisgazdák, ahol csak tanfolyam rendeztetett mindannyian háziiparosok s kezd visszatérni az a sokat ígért múlt, mikor minden gazda mesterember is egyszemélyben. A méhészet fejlôdése szintén a kirendeltségnek köszönhetô. Legújabban pedig ott van a reformált gazdasági tudósító szervezet, amelynek munkája minden hónapban a kirendeltségben fut össze. (...)"
Ma már nem tudni biztosan, neveztek-e el utcát még valahol kirendeltségi vezetôrôl, de azt tudjuk, hogy Siménfalván igen, s talán azt is összeszámolhatnánk, hogy hány olyan vezetôt énekeltek meg versben távozásakor, mint a székelyudvarhelyi Dorner Bélát. Ahogy az Udvarhelyi Híradó írta "...örvendetes, mindenesetre elismerésre méltó, hogy a mindenkori kirendeltségi vezetôk mint a szociálgazdasági életnek képzett szakemberei megfeszített erôvel s aránylag csekély á