Székelyudvarhelyre látogatott a magyar igazságügyminiszter, Dávid Ibolya. Hétfôn, az elsô alkalommal megszervezett Polgári Est alkalmával a miniszter asszony a helyi Bíróság és ügyvédi kamara munkatársaival is találkozhatott.
A találkozón, melyre a Városházán került sor, többek között a kettôs állampolgársággal kapcsolatos kérdésekre is választ vártak a magyar igazságügyminisztertôl. Dávid Ibolya, aki különben a Magyar Demokrata Fórum elnöke is, ezzel a kérdéssel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány foglalkozik az üggyel, azonban a kettôs állampolgárságra való igényt a határon túli nemzetrészek legitim szervezeteinek kell megfogalmazniuk, és a magyar kormányhoz eljuttatniuk. A koszovói válsággal kapcsolatban elmondta, a magyar kormány határozottan kiáll a vajdasági magyarok védelme mellett, és sorsuk tartós rendezésére törekszik.
SZ. L.
Melyik bank következik? Vagy minden banknak meg kell járnia a bukás útját? Ki, és hogyan tud garanciákat biztosítani a kisbetéteseknek arra, hogy megkapják a hosszú évek óta gyûjtött pénzüket?
Két évvel ezelôtt, amikor a Dacia Felix és a Credit Bank összeomlott, a szakemberek vagy éppen laikusok megjósolták, hogy Romániában a feje tetejére áll az egész bankrendszer. Ingatag a talaja a gazdasági életnek, ennélfogva a hitelek garanciáinak, s ha elindult a lavina, halad tovább. Csupán a sorrend a kérdés - egyesek ezt is tudni vélték –, meg a haladási sebesség.
A krízis átgyûrûzött a Bancorexre, a napokban pedig a Bankcoopra is.
A 62/május 14-i Kormányhatározat szerint 1411,6 milliárd lej értékû betétet és az ezzel járó kamatot május 14-én a Bancorex átadta a Kereskedelmi Banknak. Ez az érték a magánszemélyek által elhelyezett lejbetétek folyószámlára és a lekötött betétek. Ezzel együtt konvertibilis valutában 124 millió dollárnak megfelelô betétet tettek át a Kereskedelmi Bankba. Pénteki nap áttették a betéteket, hétfôn, 17-én a betétesek mehettek a Kereskedelmi Bankba, mely a betétekkel együtt átvett mindenféle kötelezettséget. Még a számlaszámot sem kellett megváltoztatni. Kivételt képeztek az átruházás alól azon személyek mindenféle típusú számlái, akiknek bankkártyájuk van a Külkereskedelmi Banknál.
A változó kamatlábú betéteket a Kereskedelmi Bank kamatlábai szerint fizették, ami magasabb volt abban a percben, a változatlan kamatlábú betétek feltételei maradnak addig, amíg a szerzôdések lejárnak. Attól kezdve érvényes a Kereskedelmi Bankkal kötött szerzôdés.
Ezáltal jelentôsen megcsappant a Külkereskedelmi Banknak magánszemélyekkel való üzletköre, de nem szûnt meg, megmaradtak bizonyos típusú ügyletek, amelyek továbbra is léteznek. Ha valaki a Külkereskedelmi Bankon keresztül névre szólóan kap pénzt, az továbbra is fennáll. Tehát folyósítják azokat a betéteket, amelyek nem számlára érkeznek. Ha számlára érkezik a pénz, automatikusan átirányítják. Ha a Külkereskedelmi Bank volt magán ügyfelei külföldrôl számlára, átutalás útján pénzt kapnak, a Külkereskedelmi Bank ezeket díjmentesen június 30-ig átutalja a Kereskedelmi Banknak. Ezután a dátum után valószínû kezelési költséget fog számolni. Addig az ügyfél tudja értesíteni külföldi üzletkörét a változásról. Ha valaki külföldi csekkel tér be a Bancorexhez, akkor kifizetik, a bankkártyákat elfogadják, a Western Union rendszer és a váltó mûködik. Bérátutalásokat továbbra is teljesít a bank. A magánszemélyek kiszolgálása nem szûnt meg, folyó- és betétszámlák vezetése szûnt meg.
Ez gyakorlatilag nem jelenti azt, hogy rosszabbodott a bank gazdasági helyzete, hiszen ha elvették tôle a betéteseket, vagyis a forrást az adósságot jelentô kamattal, elvonták a rossz aktivákat, hiteleket is, amelyek rossznak minôsültek. A cégeket a határozat nem érintette egyáltalán. A jogi ügyfelekkel való kapcsolat változatlan, gördülékeny, semmiféle probléma nem merült fel az ügyletek lebonyolításában.
A közlési határozat alapján, amit a Bancorex kirendeltségeinek küldtek, május 31-vel hét területi Bancorex fiókot zárnak be Gyulafehérváron, Besztercén, Sepsiszentgyörgyön, Târgovisten, Giurgiun, Turnu-Severinen és Focsaniban, még kettôt Bukarestben, ezenkívül 16 kirendeltséget és munkapontot. Most, május végén, tehát hétfôn, a munkanap végén lehúzzák a rolót.
Május 24-tôl kezdôdôen a Román Nemzeti Bank felügyeli a Bankcoopnál a kifizetéseket és a különbözô bankokkal való elszámolásokat — jelentette ki 25-én este Adrian Vasilescu, a Nemzeti Bank referensi igazgatója. A jónép nincs, amiért elkeseredjen, hiszen naponta 10 millió lej határértékig kifizetik a természetes személyek betétjeit. A pánik csak rosszat tesz.
A Nemzeti Bank megpróbálja behajtani a kihelyezett hiteleket a kamatokkal együtt, és értékesíteni az ingatlan garanciákat, hogy a kifizetéseket normálizálja — mondotta az igazgató. De már szerdán volt olyan kirendeltség, ahol az elsô 6 millió lej kifizetése után kijelentették, hogy nincs pénz.
A székelyudvarhelyi egységhez semmilyen hivatalos értesítés nem érkezett. Kezdetben a betelefonálóktól, majd a sajtóból értesült a helyzetrôl a személyzet helyzetrôl. Geréb Lajos bankigazgató már korábban benyújtotta lemondását, visszalépett inspektori munkakörbe. Az egység új igazgató kinevezését várja.
Bálint Rozália
A román egészségügyrôl vall a magyarországi Egészségügyi Minisztérium képviselôje. Hétfôn Székelyudvarhelyre látogatott dr. Bácsy Ernô, a magyarországi Egészségügyi Minisztérium helyettes kabinetfônöke.
Az elmúlt napokban Gyergyószerhegyen, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában is látogatást tett. A helyettes kabinetfônök a székelyudvarhelyi kórház vezetôségével több mint kétórás tárgyalást folytatott, amelynek szünetében nyilatkozott lapunknak.
– Azzal a céllal érkeztem Romániába, hogy az orvostovábbképzés és a szakorvosképzés területén az együttmûködés lehetôségeit a helyszínen is felmérhessem, és kollégákkal találkozzam. A gyergyószárhegyi alkotóközpont keretében mûködik egy orvoscsoport, amely különösen a háziorvos továbbképzés területén ért el nagyon szép erdeményeket az utóbbi években az ô meghívásukra érkeztem Erdélybe. Nagyon fontos az, hogy megtaláljuk a legjobb lehetôséget arra, hogy a magyar egészségügyi hatóságok hozzá tudjanak járulni ahhoz, hogy a romániai szakorvosképzéshez segítséget tudjunk nyújtani. Együttmûködést keresünk — az eggyüttmûködés mindig kölcsönös, és úgy szeretnénk alakítani az ugyancsak átalakulásban lévô magyarországi szakorvosképzési rendszert, hogy abba szervesen beletartozhasson a határainkon kívül élô magyar anyanyelvû orvosok szakképzése is. A legkönnyebben járható útnak és a legcélszerûbbnek azt látjuk az eddigi megbeszéléseink alapján, ha részképzés formájában teremtünk Magyarországon lehetôséget a romániai magyar orvosok szakképzéséhez. Ezenkívül más lehetôségek is vannak, hiszen a Magyarországon rendezett továbbképzô tanfolyamok és magyar-, illetve nemzetközi tudományos konferenciák szintén az orvosképzés lehetôségeit képezik. Nagyon sok az esély arra, hogy a magyarországi kongresszusokon elôsegítsük romániai kollégáink részvételét. Arról is folytak már tárgyalások, hogy milyen módon lehet úgy dokumentálni ezt a részvételt, hogy az a román és magyar törvények szerint egyaránt elismerhetôek legyenek a szakképzés részeként.
– Igaz, hogy Magyarország egészségügyi minisztere is készül Romániába jönni, és hogy az ön mostani útja a miniszter úr látogatásának az elôkészítése?
– Az én látogatásom elsôrendû célja a szakképzéssel kapcsolatos, a konkrét eggyüttmûködés megszervezése, de természetesen ennek mellékterméke az, hogy Magyarország egészségügyi minisztere számára az útjelentésemben nagyon sok olyan tapasztalatot és információt leírhatok, amely hasznára válik, ha majd sor kerül a magyar és a román egészségügyi miniszterek találkozójára.
– Elképzelhetô az, hogy ha létrejön egy bizonyos egyezmény a két fél között, akkor abban a romániai magyarlakta régiók kiemelt helyet kapnak?
– Sajnos ez nem tartozik a kiküldetésem keretébe, ez a dolog a két miniszter kölcsönös megállapodásán múlik, de gondolom nem az a lényeg, hogy milyen a természete ennek az egyezménynek, hanem a tényleges együttmûködés, amelynek nemzetközi jogi kereteit a miniszterek meg kell tudják teremteni. Remélem, hogy a két miniszter már egyengeti az útját a konkrét együttmûködés minél szélesebb lehetôségének.
– Milyennek találja a romániai egészségügyi intézmények gazdasági és szakmai helyzetét?
– A gazdasági helyzet — ha valóban jól érzékelem —, még roszszabb, mint a magyar egészségügyi intézmények helyzete, pedig a magyar egészségügyi intézmények sem dicsekedhetnek azzal, hogy jól volnának ellátva anyagilag. Azokban a kórházakban és orvosi rendelôkben, ahol jártam (Gyergyószárhegy, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely), olyan körülményeket találtam, amelyek azt a benyomást keltették, hogy tulajdonképpen csoda, hogy a kollégák és kórházigazgatók európai színvonalú kórházakat és rendelôket tartanak fenn, még akkor is, ha a modern felszerelések és az épületek állaga tekintetében rászorulnának a fejlesztésre és a támogatásra. Nagy tisztelettel vagyok azok iránt az orvosok iránt, akik ezekben a városokban, ilyen színvonalon szervezték meg egészségügyi intézményüket abból a kevés anyagi támogatásból, amiben részesülnek.
HODGYAI Elemér
Csütörtökön zajlott Székelyudvarhelyen az önkormányzati testület soros ülése. A Rákóczi út három tömbházának lakói csak pereskedés útján tudják olcsóbban megvásárolni azokat a lakásokat, melyeket mint szociális- vagy szolgálati lakás kaptak meg.
A napirenden szereplô több mint 12 pont közül a legnagyobb érdeklôdésre az tartott számot, hogy a testület elfogadja-e a Rákóczi úti ún. R- tömbházak olcsóbb értékesítésének javaslatát, melyet Szász Jenô polgármester az ott lakókat támogatva terjesztett elô.
Mint ismeretes, ezeknek a tömbházaknak a lakói egykoron (többnyire tudtuk nélkül), szociális lakásként jutottak hozzá a lakrészekhez. Idôközben az önkormányzat egyik határozata a szociális és a szolgálati lakások megvásárlását nem tette lehetôvé. Ez ellen bírósági úton pereltek néhányan, és sikeresen nyerték meg a pert, melynek következtében a többszobás lakásokat 14-15 millió lejért tudták megvásárolni.
A mostani tanácsülésen a lakók a pereskedést szerették volna elkerülni azzal, hogy az önkormányzati testülethez fordultak az olcsóbb, de azért a városnak is pénzt hozó 50-70 milliós vásárlási lehetôség megszavazásáért.
Ez a kezdeményezés azonban a polgármester támogatása ellenére sem ment át. A szükséges kétharmadot jelentô 14 szavazat helyett csupán kilencen szavaztak mellette, ketten ellene, valamint öten tartózkódtak.
Errôl bôvebben következô lapszámunkban olvashatnak.
Legalább 150-200 ezer ember vett részt szombaton az évszázados hagyományokkal rendelkezô csíksomlyói búcsún, amelyre az utóbbi években nemcsak a katolikus székelyek gyûlnek össze, hanem Magyarországról is nagy számban érkeznek zarándokok, érdeklôdôk. Közülük sokan gyalog jöttek, már az ünnepet megelôzô napon megérkezve.
Volt csoport, amely Kolozsvártól tette meg gyalog a mintegy 250 kilométert, de gyalog érkeztek Bákó megyébôl a moldvai csángók is, akiknek papjaik odahaza nem engedik meg, hogy magyarul imádkozzanak. Az ünnepi szentmisét Jean-Claude Perissét érsek, bukaresti pápai nuncius mutatta be, mintegy gesztusként azért, hogy II. János Pál pápa két héttel korábban romániai látogatása során csak Bukarestet kereste fel.
Czirják Árpád kanonok, érseki helynök szentbeszédében idônként rendkívül konkrét politikai témákat is érintett. Szokatlanul élesen részletezte a kisebbségi sors nehézségeit. "Az elmúlt kilenc évben nem történt semmi, nem érjük be az uralkodó nemzet asztaláról lehulló morzsákkal" — mondta.
"A romániai magyarság már mindent kipróbált. Volt ellenzékben, jelenleg a kormánykoalíció tagja, de semmire nem megy. Kilenc év után nincs mire várni, csodát nekünk kell tenni, rákényszerítve a politikusokat arra, hogy a demagóg szólamok helyett végre a közjó elômozdításán fáradozzanak" — jelentette ki.
Csak 24 volt. Mi is férhet bele annak az életébe, aki még Petôfi korát sem érte meg?
Mi még kapkodó, helyezkedô, pályaválasztó, párkeresô ifjak voltunk, két kézzel merítettünk abból a bográcsból, amelyben az ÉLET rotyogott, és ami már Vass László Levente részére nem tartogatott semmit.
Laci egy kicsit kilógott a sorból, kitûnt közülünk. Ô mûvészlélek volt. Biztos, hogy ez segítette át a legnehezebb percein, ez adott erôt neki, hogy éveken át küzdjön a pusztító betegség ellen.
De a harc egyoldalú volt... Nehéz lenne most elképzelni Ôt, közöttünk kopaszodva, legalább 90 kilósan és ... egy kicsit megnyugodva. Mindig keresett valamit, újat akart kitalálni, változtatni akart a dolgokon. Még a hangját is hallom, amint biztat: "Gyertek, menjünk!"
És ki hinné el, hogy mindez "huszon" évvel ezelôtt történt? 20 éve pihen e csendes temetôben! Mi azóta felnôttek lettünk, családunk van: ez nem adódott meg neki. És látod, Laci? Összegyûlt a IV.C, deresedô fejjel ünnepelni akar — 25 éves érettségi évfordulót! Most Rád emlékezünk, ugyanis lélekben örökké itt voltál köztünk. De jó lenne elmenni újra valahová, egy kicsit zenélni!
De nem lehet. Mindenkinek megvan a maga ideje, az élet megy tovább...
Említésre méltó édesanyja küzdelme is, aki itt áll köztünk, és aki sehogy sem akarta elfogadni a sors kegyetlen csapásait, és aki utolsó csepp energiáját is arra áldozta, hogy egyetlen fia életét megnyújtsa. Kevés sikerrel.
Mi most már csak annyit tehetünk, hogy emlékezünk. Emlékezünk rád, a 25 éves találkozón, a 30-on, egyáltalán, amikor eszünkbe jutsz.
És mint aki az "átok utáni csendet vágyta, saját szavaiddal búcsúzom:
Kôfalak közelsége
a múlt magányát keresem
a légüres teret a gondolat mögött
az átok utáni csendet, ahonnan
nem lesnek rám gyilkos szavak.
Ó, de mégis közelemben vannak, intenek a hideg
kôfalak
megmaradt hetedik életünk felmenekült a hegyek
közé kicsi falvakba bujdokolni.(...)
Zátyi Levente
Mind Radu Vasile miniszterelnök, mind pedig Ion Diaconescu parasztpárti elnök teljesen kizárta annak lehetôségét, hogy Theodor Stolojan "felvételt nyerjen" a kormányba. Vasile úgy nyilatkozott: elképzelhetetlen és megengedhetetlen, hogy olyan személyek kerüljenek be a "hátsó ajtón" kabinetjébe, akik 1996-ban nem nyerték el a választók bizalmát. A kormány személyi összetételére csakis a kormánykoalíció pártjai tehetnek javaslatot. Vasile nem hiszi, hogy Stolajánból, alkalomadtán, miniszterelnök-helyettes lehet. A kormányfô sietett megjegyezni, hogy nem személyes büszkesége az, ami kizárja az együttmûködés lehetôségét.
Hírügynökségi jelentések szerint Constantinescu elnök hétfôn személyesen is cáfolta, hogy a Stolojánnal folytatott tárgyalások mögött más érdekek is meghúzódnának, mint a közös aggodalom az ország silány gazdasági helyzetéért.
Hajdú Gábor egészségügyi miniszter kedd este úgy nyilatkozott, hogy az egészségügyi rendszer pénzügyi helyzete egyre szomorúbb, különösen azután, hogy a pénzügyminiszter elutasította az egészségügynek folyósított alapok kiegészítését. Ez a pénzhiány csak fokozza az amúgy is pattanásig feszült hangulatot — mondotta. Mindezek ellenére keresik a megoldást, és sajnálja, hogy ebben az Országos Biztosító Pénztár nem vesz részt. Az OBP az egészségügynek szánt pénzalapok négyötödét kezeli, és nem viszonyulhat közömbösen a problémáihoz. Hajdú Gábor megjegyezte: májusra 610 milliárd lejt kért a hitelek törlesztésére, beruházásra és béremelésre. A kért összegbôl alig 320 milliárd lejt kaptak — jelenti a Rompres.
Bukarestben a román-magyar labdarúgó- mérkôzés elôtt az eufória lassan tetôzik. A hazai szurkolók most már biztosra veszik, hogy a román válogatott a június 5-i EB-selejtezôn Gheorghe Hagi segítségével legyôzi a magyar csapatot. Vadim Tudor soviniszta pártelnök is szeretettel üdvözli a macedón nemzetiségû játékos visszatérését, és jóslásra is vállalkozott: "A magyarokat nem csupán az Európa- bajnokságból fogjuk kiverni, hanem a NATO-ból is". Az egyszerû szurkolónak akar örömet és sikerélményt szerezni." Victor Piturcâ szövetségi kapitány is belenyugodott már a megváltoztathatatlanba: "Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez lesz Hagi búcsúfellépése, és ôszintén remélem, hogy maradandót alkot a magyarok ellen..."
1999.május 28-án lesz kétéves a görög-katolikus Szeplôtelen Szív Kongregáció asszonyainak helyfoglalása és kipakolása Székelyudvarhelyen a csereháti épületbôl. Beköltözésük, megjelenésük, viselkedésük egyáltalán nem mutat keresztyéni és humánus magatartást.
Megérkezésükkel megkezdôdtek a mi szempontunkból igazságtalan pereskedések, tárgyalások, és elmaradt a párbeszéd, végül is az egyházi, szociális és polgári ügyet hatósági erôszakkal elintézték 1997. december 8-9-én Remus Opris kormányfôtitkár irányításával és hatalmi erômutogatással.
Közben 1998. május 21-én a "Csereháti Iskoláért Egyesületet" megalakítottuk, hogy közösen városunkért, gyermekeinkért, a Cserehátért(!), összefogással együtt a város lakóival megpróbáljuk e keserves Cserehát-kérdést megoldani, elképzeléseinknek érvényt szerezve. A nagy felbuzdulásból, hisz 2-3 hét alatt gyorsan összegyûlt 25 millió lej, végül még nem lett semmi, megállt a lelkesedés, az Egyesület megalakult, de nem mûködik. A jó ötletet megrontotta az egylet. Így van ez nálunk - az egyletek, szervezetek, bizottságok minden jó, egészséges kezdeményezést megfojtanak és megsemmisítenek.
1998. december 8-9-én gyülekezetünkben Csereháti Napokat tartottunk (a közömbösség és a helyi RMDSZ érdektelensége újból megmutatkozott), és felhívással fordultunk az RMDSZ Elnöki Hivatalához és a Magyar Történelmi Egyházaink Püspöki Hivatalaihoz. (A megyei és helyi sajtóban megjelent felhívásunk!) A mai napig semmiféle visszajelzésrôl nincs tudomásunk. Sôt a decemberi SZKT ülésén Marosvásárhelyen, majd 1999.május 14-15-én Csíkszeredában a VI.Kongresszuson — ahol külön tárgysorozati pontban kellett volna tárgyalni, a Cserehát kérdését (felszólalásokban említették a kérdést) ejtették. A hivatal, tisztség fontos, az ügy mellékes - szervezeteinkben! Pedig ez nemcsak Székelyudvarhely, hanem Romániában élô magyar közösségünk jövôjének, létének és erdélyi, illetve székelyföldi tömbmagyarságunk etnikai megváltoztatásának vészjelzô eseménye.
A "Cserehát" problémájának politikai, etnikai, vallás-felekezeti és jogi megközelítései voltak és vannak. Tudom, hogy már Magyar Történelmi Egyházaink Püspökei közösen a Cserehát kérdésében 1997. december 9-én közzétették felhívásukat A Román Görög Katolikus Egyház Elöljáróihoz.
Két év után — Magyar Történelmi Egyházaink Püspökei újból közösen és sürgôsen vegyék fel a kapcsolatot Ôméltósága Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érsek úrral és eminenciás dr. Alexandru Todea bíboros érsek úrral (akit a napokban Emil Constantinescu államelnök kitüntet), hogy keresztyén, emberi és fôpapi tekintélyükkel a Szeplôtelen Szív Kongregáció asszonyait próbálják más vidékre és épületbe áthelyezni (anyanyelvüknek és vallási közösségüknek megfelelôen) —, és a város Önkormányzatának és polgárai óhajának így eleget téve, a város és környéke fogyatékos gyermekeinek rendelkezésére bocsátani, illetve átadni az épületet. Ez megoldható épületcserével is (figyelembe véve az épület eredeti rendeltetését!!), melyet menetközben megváltoztatott Cyrill Bürgel, a Basel Hilft elnöke és Aristide Roibu vállalkozó, az Omega Prodinvest és Bürgel Welinvest RT. legnagyobb részvényesei.
Az alábbi indokokat figyelembe véve:
l. A Szeplôtelen Szív Kongregáció asszonyai illegálisan tartózkodnak a Cserehát még befejezetlen épületében.
2. Hatalmi erômutogatással és elôre megtervezett erôszakkal az elkészületlen épületbe beköltöztek az asszonyok, még mindig bizonytalan a jogi helyzete az épületnek.
3. Az épület Székelyudvarhely város és környéke fogyatékos gyermekeinek épült (Ez volt az épület eredeti rendeltetése!), s úgy tudjuk, napjainkban nem erre a célra használják. Székelyudvarhely város és környéke lakosai többségben római katolikus, unitárius és református keresztyének és magyar anyanyelvûek: nagyon kevés a román anyanyelvû, elenyészô a görög katolikusok száma. Fogyatékos gyermekeink — tudtommal — készek az épületet használatba venni.
4. Az épület keresztyén szociális otthonnak épült fel (humanitárius segélybôl), s mégis rendôrök és katonaság veszi körül az épületet, akik a város polgárainak szabad közlekedését zavarják, és megtiltják az épület környékén a járást, pedig több polgártársunk visszaigényelt és birtokba vett földterületét itt használja. (Pl. 1999. május 20-án du. 3 órakor a kiskatona, kék öltözetben, akivel szóba álltam késôbb, mivel kövecskéjével megdobta a gépkocsimat).
5. Perek sokasága zavarja városunk lakosságát, békételenség származott és származhat újból az épületben jogtalanul tartózkodó és erôszakkal beköltözött asszonyok különös magatartása miatt.
6. Magyar Történelmi Keresztyén Egyházaink eltulajdonított (államosított, elkobzott) vagyonát még nem adták vissza, esetleg ígérik visszaadni cseppenként, mint most II. János Pál pápa látogatása alkalmával, mégis, 1997. december 8-9- én erôszakkal és hatalmi erômutogatással (megfélemlítés) a Cserehát még el nem készült épületét a román görög katolikus egyház Szeplôtelen Szív Kongregáció (1996-ban jegyezték be) asszonyainak Remus Opris kormányfôtitkár közremûködésével igyekeztek azonnal használatba adni.
E körülmények arra késztetik Székelyudvarhely keresztyén polgárait, hogy méltóságuk és keresztyén létük hátrányos megkülönböztetése ellen felemeljék újból két év után szavukat tiltakozásra, és felkérjék Magyar Történelmi Egyházaink Püspökeit, de minden jóérzésû embertársukat, hogy szolidarizáljanak Székelyudvarhely város magyar keresztyén lakosaival, a város magyar polgáraival és Önkormányzatával, a Polgármesteri Hivatallal, keresve újból párbeszéd útján a Cserehát kérdésének számunkra törvényes, igazságos, humánus és kedvezô megoldását.
Imádkozzunk — a rosszemlékû kétéves évforduló napján, hogy a pünkösdi Lélek, az Igazság Lelke vezéreljen mindnyájunkat "minden igazságra" (János evangéliuma l5:l2). Beleértve az asszonyoktól — a kormányfôtitkárig, Cyrill Bürgeltôl- a törvényszéki bíráskodásig, az Önkormányzattól - a város polgáraiig, hívektôl - hitetlenekig, újságíróktól - áldozatokig, mindenkit vezéreljen a Lélek - nemcsak a Cserehát igazságára, hanem minden igazságra, hogy végre a ködös és hamis dolgokra, ügyekre fény és igazság kerüljön.
Hegyi Sándor
Nô a feszültség a nyolcadikosok körében, küszöbön a kisérettségi, avagy az alapmûveltségi vizsga. A beiratkozás ma fejezôdik be, jövô héten kedden már kezdôdik a megmérettetés. Június elsején románból, 2-án magyarból, 3-án matematikából, 5-én pedig történelembôl és földrajzból vizsgáznak a kisdiákok. Az eredményeket 8-án függesztik ki, fellebbezni másnap lehet, a végleges eredményeket pedig 15-én teszik közzé. A záróvizsga jegyei beszámítanak a középiskolai felvételibe, esetenként kizárólag annak alapján írják be a jelentkezôket egyik vagy másik középiskolába.
A tanügyminisztérium szerdán kiadott közleménye tartalmazza, hogy a nemzeti kisebbségek számára mûködô egységek és tagozatok tanulói a képességvizsgán matematikából, történelembôl és földrajzból anyanyelvükön vizsgázhatnak, amennyiben ezeket a tantárgyakat anyanyelvükön tanulták. A témák anyanyelvre való lefordítását a megyei bizottságok hivatottak biztosítani.
Liliana Preoteasa, az egyetem elôtti oktatás igazgatóságának vezetôje elmondta: a képességvizsgára készülô gimnáziumi végzôsök egyetlen szaklíceumnál vagy iskolánál nyújthatják be dossziéjukat. Az általános iskola vezetôsége mindegyik végzôs esetében egyetlen beiratkozási lapot bocsát ki. Ha egy középiskolánál a felvételizôk száma meghaladja a helyek számát, megszervezik a felvételi vizsgát, amely a képességvizsgán kért négy anyag valamelyikébôl áll, a líceum profiljától függôen. Azokat a diákokat, akiknek nem sikerült a felvételi vizsgájuk, beosztják azokba a szakközépiskolákba, ahol maradtak üres helyek.
SZ.E.
Kettôs ünnepet ült Bögöz község lakossága. Pünkösd másodnapján iskolanapot tartottak dr. Kállay Oszkár tiszteletére, aki immáron tizedik éve értékes adományokkal érkezik Bruxellesbôl
Az egész napos program mesemondó versennyel kezdôdött, a verseny után az ünneplô sereg istentiszteleten vett részt, ahol Bíró Endre bögözi református lelkész szólt az egybegyûltekhez. Utána üdvözlô beszédek hangzottak el. Elôször László Emma iskolaigazgató méltatta az iskolanap jelentôségét. Utána Kállay Oszkár, a Belgiumi Magyarok Szövetségének elnöke emelkedett szólásra, aki a bruxellesi székhelyû szövetség jókívánságait tolmácsolta, és ennek nevében jelentôs pénzösszeget adományozott az iskolának. Emellett a tanulók személyre szóló ajándékokat is kaptak.
Dr. Vincze Piroska a debreceni gróf Wass Albert Társaság elnökeként méltatta az író munkásságát, és szintén pénzösszeggel támogatta az iskolát. De nem hiányozhatott Simó József, a budapesti Wass Albert Társaság elnöke sem, aki részleteket olvasott fel az író eddig jószerint ismeretlen mûveibôl. Érdekfeszítô elôadását Mali Kati budapesti és Csizmazia Bulcsú gödöllôi egyetemi hallgatók mezôségi néptánc- és népdalbemutatója tett színesebbé.
Beder Tibor fôtanfelügyelô lelkesítô beszéde után az iskolások "Wass Albert emlékezete" címû mûsorral léptek színpadra, az elôadás Fülöp Dalma tanárnô munkáját dicséri.
A bögözi szülôk és a tantestület ünnepi ebéddel és ajándékokkal lepte meg a vendégeket. A díszbeszéden Farkas Márton polgármester megköszönte az adományokat, és Lôrincz György könyveit ajándékozta a vendégeknek.
Sz.A.
Az 1848-as szabadságharc 150. évfordulója alkalmából a parajdi önkormányzat és az alsósófalvi református egyház kopjafát állítottak május 24-én Dáné Mózes református lelkész emlékére.
A szabadságharcban Petôfi oldalán harcoló lelkész öt évi raboskodást volt kénytelen letölteni a monarchia börtönében. Az alsósófalvi református templomkertben megrendezett ünnepélyes kopjafaállítás alkalmával ünnepi beszédet mondott Antal Zoltán, székelykeresztúri református lelkész, valamint üdvözlôbeszédet mondott a parajdi polgármester, Kálmán Balázs.
Dáné Mózes református lelkész emlékét Szígyártó Miklós alsósófalvi református lelkész méltatta. A kopjafa leleplezését követôen ünnepi mûsorra került sor, amelyen az alsósófalvi iskola diákjai emlékmûsort mutattak be, és szerepelt az ifjúsági fúvósszenekar is.
Az elmúlt héten pénteken városunkban járt Jean Claude Perissét pápai nuncius, aki meglátogatta a görög katolikus apácarendet, majd felkereste Szász Jenô polgármestert, hogy a csereháti iskola sorsáról tájékozódjon. A polgármester szerint a nuncius érezhetôen az apácarend mellett foglalt állást, elôbb ismerve meg az ô véleményüket. A nuncius szerint az épületet át kell adni az apácarendnek. Szász Jenô elmondta, bízik abban, hogy a város álláspontját megismerve, a nuncius objektív véleménnyel távozott Székelyudvarhelyrôl.
"Menedzseljük okosan saját településünket" címmel tartanak Erdély harminc városában önkormányzati tanácsadást a Civitas alapítvány és az országos RMDSZ támogatásával. Hétfô reggel Kolumbán Gábor tartott elôadást az udvarhelyi régió önkormányzati képviselôi számára "Önkormányzati marketing" címmel. Ugyanezt az elôadást a székelykeresztúri körzet képviselôi is meghallgatták.
Megjelent a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete lapjának májusi száma. A lapban szó van a belvizek elvezetési módjáról, a szántóföldi növénytermesztésrôl, takarmány-gazdálkodásról, virágkertészetrôl.
Gyermeknapi kiállítás a Haáz Rezsô Múzeumban
Bocs, ha másképp gondolod... témával rendez kiállítást a közelgô Gyermeknap tiszteletére a Haáz Rezsô Múzeum. A szervezôk kérik az udvarhelyi és környékbeli gyerekeket, hogy kölcsönözzenek számukra bármilyen medvével, medveboccsal kapcsolatos tárgyat, a jutalom mézesmaci lesz. A zsûri díjazza a legrégebbi, a legkisebb, a leghíresebb, a kézzel varrt, a legötletesebb gyûjteményt. A kiállításon lesz Maci- fürdôszoba, Maci-kórház, és más ötletes foglalkozás. A személyesen vagy szülôk, pedagógusok által bevitt tárgyakat visszakapják tulajdonosaik. A beküldési határidô május 26-a volt. A kiállítás megnyitójára június elsején, du. 4 órakor kerül sor.
A Humán Reform Alapítvány szervezésében kalandtáborra kerül sor június 4, 5 és 6-án. A 25-30 résztvevô pénteken indul az almási barlangban felállítandó sátortáborba autóbusszal vagy gyalog. A benevezési díj 20000 lej, az utazási költség pedig 30-40 ezer lej. A táborozás célja az almási barlang környékének megismerése, a tábori életre, önállóságra, közösségi életre nevelés. A részletekrôl a diáktanácsnál vagy a Humán Reform Alapítványnál lehet tájékozódni, jelentkezési határidô május 28.
Május 28 és 30 között Szentegyházán rendezik meg az Ügyeskezû szanitécek elnevezésû verseny megyei szakaszát, hat csapat részvételével. A vetélkedôn egyúttal az újsütetû Vöröskereszt-elnökök felkészítésére is sor kerül. A csapatok és a szervezôk a Nárciszfesztiválon is részt vesznek.
80 százalékos a földvisszaadás országszerte
A földtörvény értelmében május elejéig 7,8 millió hektárnyi mezôgazdasági területet juttattak tulajdonba. Ez a 9,3 millió hektárra tehetô összterület 83,6 százalékát jelenti. Úgyszintén a 4,6 millió jogosult személy mintegy 80 százaléka már hozzájutott földjéhez, közölte a mezôgazdasági, és élelmezésügyi minisztérium.
Nicolae Popa, a Szövetség Romániáért Párt alelnöke azzal vádolja Tôkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, hogy a szövetség kongresszusán való felszólalásával "nemzeti széthúzásra és területi szakadásra ösztökélt".A Teodor Melescanu vezette párt alelnöke szerint Tôkés nyilatkozatai "egy külföldi erôk által megrendezett forgatókönyv része, és távol állnak a román nemzeti érdekektôl". A képviselô kérni fogja az Igazságügy-minisztériumtól és a Fôügyészségtôl, hogy "kezdjék meg az alkotmányos rend elleni akciók" kezdeményezôinek a kivizsgálását.
A heves esôzések következtében több száz otthont öntött el a víz az országban. Az esôzések és a nyomukban fellépô áradások háziállatok tucatjait pusztították el, és a megmûvelt területeken is nagy károkat okoztak - közölte a környezetvédelmi minisztérium. Az állami televízió figyelmeztetést tett közzé az ivóvíz esetleges fertôzöttségérôl, és azt tanácsolta a lakosoknak, hogy csak ásványvizet igyanak.
– Nemrég tartották meg a magyarországi Erdôkertesen kilencedik alkalommal azt a Kárpát- medencére is kiterjedô szavalóversenyt, melynek névadó címét Öntôl kölcsönözték: "Anyám, fekete rózsa". Ha jól tudom, ezt a versenyt az Anyák Napja tiszteletére szervezik.
– Valóban úgy indult, és emlékeim szerint úgy kezdôdött, hogy ez csak olyan Anyák-napi ünnepség lesz, de annyian jelentkeztek, hogy már a következô évben újra megismételték. Még többen jelentkeztek, és most már kilenc esztendeje tart. Abban a faluban s azon a környéken szabályos ünnepség lett belôle. Én magam csodálkoztam, hogy akkor, amikor a költészettel elég komoly gondok vannak, akkor a Kárpát-medencébôl a fiatalok százával áradnak. Itt mérkôznek meg, itt dôl el, hogy ki milyen versmondó. Én magam is ott voltam néhányon, megnyitottam kétszer vagy háromszor ezt az ünnepséget, és ámultam, hogy a fiatalokat mennyire magával ragadja a költészet.
– Csoóri Sándor költô. Több verse is szól az anyáról, az anyákról?
– Úgy látom, hogy a magyar irodalomnak ez egy különös vonása. Petôfi elôtt a magyar –költészetben nem nagyon írtak "anyaverseket". Petôfi volt az elsô költô, aki szinte 8-10 "anyaverset" is írt, a Jövendeléstôl, a Távolból, a Füstbe ment terv versektôl az Egy estém otthon, és az Anyám tyúkjáig, és még sorolhatnám a többieket. Aztán a másik nagy költônk Ady, aki az édesanyjához nagyon sok verset írt, vagy pedig az anya-motívumok újra és újra ismétlôdnek a verseiben, nem beszélve József Attiláról, akirôl szinte azt mondhatnám, hogy költészetének az "anyaviszony" az egyik meghatározója. Juhász Ferenc Anyám eposza, Nagy László, de hát említhetném a többieket is, említhetném a felvidéki költôket, vagy az erdélyieket. Azért érdemes ezt megemlíteni, mert nem hiszem, hogy más költészetet ennyire meghatározna az anyamotívum.
– Van-e kedvenc verse Csoóri Sándornak, olyan kedvenc verse, melyet az anyákról írt?
– Hát kedvenc versem így nincsen, de "anyaverset" én is írtam többet, nemcsak az Anyám, fekete rózsát, Anyám szavait.
– Székely János szerint a vers meghalt. Van-e a versnek s egyáltalán az irodalomnak a magyar társadalomban létjogosultsága?
– Ismerem Székely Jánosnak ezt a gondolatát. A magyar irodalomban többször fölmerült már ez a kérdés, Babits még verset is írt A líra meghal címmel. És nem halt meg, természetesen óriási nagy költészet született, még a babitsi fájdalom, fölkiáltás után is. Én azt gondolom, hogy Székely János riadalma jogos, mint mindig, de emberi riadalom amikor valami nagyszerû dolognak a léte forog kockán, mert a huszadik század valóban próbára tette nemcsak az emberi türelmet, a lelkiismeretet vagy az emberi értelmet, de a mûvészetet, a költészetet magát is. Ha emlékszünk a századelô nagy forradalmaira, mindig a mûvészet megújulásáról volt szó, a festészet, a költészet megújulásáról, és a második világháború után voltak olyan vélemények is, hogy többé nem szabad verset írni az Auschwitzok, a Gulágok, a borzalmak után. Én velük szemben azt mondom, hogy éppen ezek után kell verset írni továbbra is, mert ha a vers az emberré válás útján született meg, akkor ez továbbra is az emberre marad.
– Ha nem a mûvészetben, akkor hol vizsgálhatja az ember magát?
– Manapság a kultúrát felbolygatta a történelem, és a könyv-kultúra helyébe odatódult az újságkultúra. Nekem az a véleményem, hogy voltak ilyen szomorú korszakai már az emberi létezésnek, de a költészet újra megújult, ezután is meg fog újulni, és megint oda fog kerülni, ahol a helye van.
– Továbbra is a költôt szeretném kérdezni, a szerkesztôt, aki a Hitel folyóiratnak a fôszerkesztôje. Mivel több a Hitel mint a más lapok?
– Inkább azt mondom, hogy más. A magyar irodalomnak van egy sajátos vonulata, szinte azt mondhatnám, hogy ez a kezdetektôl érvényes. Nem mindegyik irodalomnak van irodalmon túli feladata Európában, de a magyar irodalomnak, sajnos, van. Mohácstól kezdve így kell látnunk, hiszen addig latin nyelvû irodalom volt, és Mohács után született meg a magyar nyelvû. A pusztulás a legfontosabb témája ennek az irodalomnak. Ekkor fordítják le a Bibliát magyar nyelvre, ekkor találkoznak az emberek azzal a gondolattal, hogy Izrael is elveszett, és hogy a próféták megjövendölték. Ez a prófétai hang szólal meg elôször a magyar irodalomban, és ezt a hangot végig lehet hallani a XVI. századtól a XX. századig, és én azt gondolom, hogy ha van ilyen kötelezô, hagyományos hangja egy irodalomnak, akkor olyan folyóiratokra is szükség van, mint a Hitel. Valójában a Hitelnek két elôdje van, a Magyar Csillag, amely a Nyugatot folytatta — az 1940-es években betiltották, illetve megszûnt a Nyugat — és a Válasz, amelyik viszont a Magyar Csillagot folytatta. A Hitelrôl azt kell tudnunk, hogy ez volt az elsô olyan folyóirat, amely megjelent 1989 elôtt és most ünnepeltük a tízéves évfordulóját. Sokan lemondtak már arról, hogy ezt a nemzeti irodalmat érdemes folytatni, a Hitel ezzel szemben azt mondja, hogy ha egy irodalomnak ilyen hagyományos értéke volt, azt nem lehet csak úgy egyik napról a másikra kidobni. Több évszázadot meghatározott, továbbra is érvényesek ezek az értékek, ha különbözôek is. Tudjuk, hogy vannak komoly nemzeti kérdéseink, csak az irodalom egy kicsit lemondott róla, átengedte ezt az újságnak, átengedte a Parlamenteknek, a politikai pártoknak, és én azt gondolom, hogy ez nagy tévedése az irodalomnak, hiszen mindenki abban reménykedik ‘89, ‘90 után, hogy jönnek a szakértôk, a politikusok, akik meg fogják oldani a nagy kérdéseket. Látjuk a Parlamenteket, látjuk a különféle politikai pártokat, a szakértôket, a közgazdászokat. Semmivel sem tudtak többet megoldani, mint azok, akik a nemzeti kérdésekkel nagyon komolyan foglalkoztak, akár a XIX. században, akár a XX. században.
– Milyen helyet foglalnak el a Hitelben a határon kívüli szerzôk, írók, költôk?
– Bárki olvassa a Hitelt, észreveheti, hogy ott nincs határ, nincs ilyen, hogy határon túli vagy határon belüli, az egész nemzet irodalmára tekintünk ki. Erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai és nyugati szerzôk írásai jelentek meg nálunk. Amennyire lehet, itt vagy amott megjelenô könyvekbôl írunk, a magyar irodalom egységét tartjuk az egyedüli lehetséges keretnek, formának és még csak nem is akarjuk azt, hogy ez kitûnjék, hogy na, most mi a határon túliakkal foglalkozunk. Hát ilyen nincs. Az anyanyelvet nem lehet feldarabolni, így vagy úgy felosztani, és így az irodalom értéke olyan, hogy nem útlevéllel közlekedik egy vers vagy egy regény, hanem a legtermészetesebb módon, az anyanyelv közegében.
– Nemrégiben a TV-ben láttam, hogy a magyarországi tankönyvek hiányosan mutatják be a határon túli irodalom képviselôit. Hogyan válhat egységessé a magyar nemzettudat ha a magyarországi gyerekek nem ismerik a határon túli irodalmat?
– Hát ez szomorú kérdés, és elég régóta bolygatjuk. Harminc-negyven éven át erre nem tudtunk nagy gondot fordítani, mert egyszerûen nem is volt szabad. Emlékszem a hatvanas évekre, hogyan lehetett megjelentetni Sütô Andrást, Kányádit és a többieket. Átcsempésztük a kéziratokat, és aztán mentegetôzni kellett utána. Ehhez képest ma már nyilvánvaló az, hogy bárhol megjelenhetnek, de a tudatosítás, az irodalom tudatosítása, az úgy látszik, még egy következô lépés. Nyilvánvalóan egységes szellemû tankönyveket kell kiadni, amelyben a költôi rang számít, nem pedig az, hogy hol született a vers. Hogy miért nehéz, azzal magyarázható, hogy a Trianon utáni idôben mindegyik leszakadt résznek külön irodalma született. Ez azt jelentette, hogy a magyarság életképes még ilyen körülmények között is, mert külön irodalmat akartak Vajdaságban, Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben és így tovább, nyugaton. Ez a külön irodalom azt jelentette, hogy erre sokkal több író, költô született, mint amenynyit ez a kis nép el tudna tartani. Most ennek a feldolgozása is sokkal nehézkesebb, mert csodálni való az, hogy Magyarországon mennyi író van, és ez mind a trianoni fordulat következtében alakult így. Nekünk ezzel az áldással kell valahogyan együtt élnünk, és utána pedig helyére kell tennünk az egész nemzet tudatában, hogy mi is az irodalom. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy bárhol született egy regény, vers vagy dráma, az a magyar irodalom egy része.
– Egyik verskötetének a hátsó borítóján olvastam: "...néhány órán át az életem emléke között föl-alá járva csupán azt sajnáltam, hogy a versírás mellet másra is tékozoltam erôt és idôt".
– Hát nem olyan nagy titok ez. A magyarországi viszonyok között azt kellet átélnünk, hogy az irodalomnak még a Kádár rendszerben is kivételes rangja volt. Ez is örökség volt, ez is hagyomány. A politikusok szinte egyedül az íróktól tartottak, mert ez kétszáz esztendôs szellemi hagyomány, hogy majdnem minden fontos dolog elôbb az irodalomba született meg, és úgy vált késôbb belôle politikai gondolat, ez kötelezô erejû volt, ez elôl nem lehetett kitérni, és tudom, hogy Acél György is, Kádár János is, féltek és tisztelték az irodalmat, noha büntették is. Ez azt jelentette, hogy írók az írás mellett szinte a testükkel is politizálhattak. Nem lehetett mindent megírni annak idején, de elmondani, mi el tudtuk. Az írásunkat cenzúrázhatták, de a szánkat nem. Kialakult egy külön mûfaj, rengeteg elôadást tartottam én is a 60-as, 70-es, 80-as években, ami azt jelentette, hogy én szabadon beszéltem. Az ország tíz megyéjébôl ugyan kitiltottak a végén, de addig mindent mondhattam. Viszont ez erkölcsi tôkét jelentett egy író számára, és amikor a fordulat bekövetkezett, azok akikben bíztak, akik az elôzô évtizedekben a maguk módján politizáltak, közéleti emberek lettek. Tehát rákényszerültünk a hagyomány miatt, hogy mással is foglalkozzunk, ne csak versírással. És ez azt jelentette, hogy a közéletben rengeteg harcot kellett folytatnunk íróként, mint ahogyan Balassinak végvári vitéznek kellett lennie — hogy a hasonlatot tôle kölcsönözzem — ugyanúgy nekünk közéleti harcokra is kellett vállalkoznunk, és ez rengeteg idôt elvitt. Így az én életem is úgy alakult, hogy az irodalom mellett mással is kellett foglalkoznom.
– Benne van ebben a Világszövetség is?
– Benne van. Ennek a története röviden az, hogy én ‘90-ben félrevonultam, és azt mondtam, hogy húsz-harminc esztendô elég volt az elsô vonalból, mármint az élet elsô vonalából, most már én elmegyek, feldolgozom azt, amit tudok, megírom a könyveimet. És akkor jött a Világszövetség megújításának az idôszaka. Sütô András és mások is kértek, hogy menjek el a közgyûlésre. Az elsôn nem jelentem meg, másnap Duray Miklós hívott fel, hogy "el kell jönnöd, mert senkivel nem tudott megegyezni a két régió, vagy a jelenlévôk, csak tebenned bíztak, Téged választottak". Erre még tréfálkoztam is: "Csak a Duna jegén". Duray Miklóssal baráti viszonyban lévén, hallgattam szavára. Elég sok dolgot tudtunk csinálni, de mint minden szervezetnek van egy elsô, második, harmadik idôszaka, most a Világszövetség az elsô idôszak végére jutott. Kialakult a három régió egysége, elég komoly feszültségek révén. A három régió úgy viselkedik mint három párt, a saját érdekét követi. Egyensúlyt tartani nagyon nehéz, folyik a dráma, mint mindenütt a magyar közösségeken belül. Én remélem, hogy ez az idôszak hamarosan lezárul. Gyulladásos idôszak, nem kell félni tôle, de sokan megriadnak, és azt hiszik, hogy itt megoldhatatlan kérdések vannak. Most az egész magyarság élete forrásban van. Én azt gondolom, hogy a Világszövetségben most ez az újdonság, ez egy új korszakot megelôzô korszak, és nemsokára meg fog változni, egy új szerkezetû Világszövetséget tudunk teremteni. Még egy-két hónap és belekezdhetünk abba, hogy az életünk második szakaszát csakugyan elkezdjük.
BALÁZS Árpád
A mobil lehallgató készülékek közül a parabolikus mikrofonok több mint egy kilométerrôl is le tudnak hallgatni egy beszélgetést. Egy másik készülék lézersugár segítségével tapogatja le azt az ablakfelületet, mely mögött az érdeklôdést kiváltó beszélgetés folyik.
A radartechnika és elektronika segítségével az öltözet alá rejtett fegyverek és robbanóanyagok felderítése, illetve ezeknek csomagokban való azonosítása ma már könnyen megoldható.
Az irányjelzôk telepítésével célszemélyek vagy fontos személyek tartózkodási helyét akár mûhold segítségével is nyomon lehet követni. Az elektronikus karperecek segítségével ellenôrizni tudják, hogy az elítéltek egy bizonyos körzetet elhagytak-e. Ez utóbbi a büntetés végrehajtás átalakulását jelzi.
A sztroboszkopikus fotóberendezés, mint amilyen a dán JAI néhány másodperc alatt több száz nagy felbontású fényképet képes készíteni. Ezzel lehetséges egy tömegtüntetés vagy felvonulás összes résztvevôjének azonosítása.
Angliában, azokat a kamerákat, melyeket a londoni közúti forgalom szabályozására és ellenôrzésére használtak - videotechnikával megfejelve - az utóbbi években olyan megfigyelôrendszerekké egészítették ki, amelyek biztonsági feladatok elvégzésére is képesek. Ilyen rendszer van felszerelve a londoni körgyûrûn. Ez képes azonosítani egy adott napon a Londonba belépô összes autót.Fényképet eddig is készített a rendôrség és a biztonsági szervek. De a városi ellenôrzô rendszer új stádiumot ér el akkor amikor kamerákat szerelnek fel a tömegközlekedési eszközök állomásain, a vámoknál, stb. A video-rendszerekkel szembeni magatartás eltér az EU-n belül. Dániában a videokamerák használata megfigyelô célokra törvény által tiltott, míg Nagy- Britanniában több száz ilyen rendszer mûködik. Az elektronikus megfigyelôrendszereken belül a telefon és faxlehallgatás külön fejezetet képez (nem beszélve a számítógéphálózatok "lehallgatásáról" - a ford.). Franciaországban egy független vizsgálóbizottság, mely a lehallgató mûveletek jogosságát vizsgálta, nyilvánosságra hozta, hogy százezer vonalat hallgatnak le illegálisan évente, legtöbb esetben belbiztonsági szolgálatok. Ekkor derült fény arra is, hogy a törvényes elôírások alól ezek a szolgálatok úgy igyekeznek kibújni, hogy az illegális lehallgatások egy részét kiadják privát cégeknek. Egyes távközlési rendszerek két irányban mûködnek. Például az olyan digitális rendszer, mint az X rendszer Angliában, meg kell feleljen az ISDN (Integrated Services of Digital Networks) Protokollnak, amely lehetôvé teszi, hogy a digitális berendezések, például a faxok, a hagyományos telefonvonalakon is elérhetôek legyenek. Amit kevesen tudnak, hogy a hagyományos telefonvonalak igen könnyen lehallgathatóak akár közelbôl is, anélkül, hogy a telefonáló észrevenné. Ugyanez érvényes az immár faxokkal kombinált vonalakra is. Így egy nemzeti telefonrendszer már startból úgy van tervezve, hogy hasonló feladatoknak eleget tehessen.
A mobiltelefonban használt digitális technika is megengedi a lehallgatást, sôt az is megtudható, hogy hívó és hívott éppen hol tartózkodik. Az elôfizetô forgalma egyébként két évre visszamenôen rendelkezésére áll a szolgáltató cég adatbankjában.
Cs. J. István
A következô két héten belül a Renault megvásárolja a pitesti-i Dacia gépkocsigyárat - jelentette ki Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap (FPS) elnöke egy, a tôkepiac mûködésérôl szóló szemináriumon. A törvényes keretet az a sürgôsségi kormányrendelet képezi, amely kedvezményekben részesíti az 50 millió dollárt meghaladó stratégiai beruházókat. Sârbu egyben azt is közölte, hogy a galaci Sidex részvényeinek megvásárlására öt komoly cég pályázik. Az eladások alacsony száma miatt a pitesti-i Dacia személygépkocsigyár az idén már 7 alkalommal kényszerült egy-egy napos kényszerpihenôre küldeni alkalmazottait. Ez annak köszönhetô, hogy az elsô évnegyedben a román autópiacon pangás ütötte fel a fejét, pontosabban visszaesett a forgalmazott személygépkocsik száma. Ebben a hónapban szám szerint 32 815 gépkocsit adtak el, 3,4%-kal kevesebbet, mint a megelôzô esztendô azonos idôszakában. A legjelentôsebb visszaesés - 14%-os - a Dacia esetében mutatkozott. Gyenge piaca volt az ARO-nak is, amelybôl alig 279 kelt el.
Június elsejétôl körülbelül 20 százalékkal emeli a telefondíjakat a RomTelecom - jelentette be a vállalat vezetôsége. A Gazdasági Versenyhivatal egyelôre nem ért egyet a nagymértékû drágítással, ezért remélhetôleg kisebb mértékû áremelésben egyeznek majd meg. A hatályban lévô jogszabály értelmében a RomTelecom negyedévente módosíthatja árait. A RomTelecom a legutóbbi áremeléskor a valutaárfolyam emelkedésére hivatkozott.
Gyakori az olyan eset, amikor szülôk éltükben, haláluk esetére, a majdani örököseik között az örökséget elosztják. Vidékünkön az olyan egyezséget, amelyben az örökhagyó éltében az örökösök között az örökséget elosztja, osztálylevélnek vagy osztályegyezségenk nevezik.
Gyakori az ilyen okirat elkészítése, és nagyon sok kellemetlenségtôl mentheti meg a jóhiszemû embert. Az osztálylevélnek tartalmaznia kell az örökhagyó nevét, valamint az örökösök nevét. Feltétele, hogy minden örökös jelen legyen az egyezségnél, és mindenki nagykorú legyen. Ebbe az iratba bele kell foglalni, hogy mi az örökhagyó akarata, mit és kinek szándékszik hagyni örökrészként. Az egyezséget felolvasás és megértés után mindenkinek alá kell írnia, és el kell látni dátummal. Az irat alapján minden (majdani) örökös tudja, hogy örökség címen mi illeti meg, és ez a késôbbiekben nem szülhet bonyodalmakat, u.i. az irat ellenvethetô az aláíró feleknek. Általában az iratot aláíró felek mint az örökhagyó akaratát, tiszteletben tartják. Válás után sok esetben gondot okoz a volt házastársak közötti vagyon elosztása.
A román törvénykezés nem teszi lehetôvé a házassági szerzôdés megkötését mint sok európai országban, így például Magyarországon is. A román törvény szerint a házasság ideje alatt szerzett javak közösek. Ez az általános szabály. Ez alól vannak kivételek, viszont ez a feltételezés. Abban az esetben, ha valaki nem közösnek tart bizonyos javakat, akkor a törvény adta eszközökkel bizonyítania kell azt, hogy az illetô javak az ô saját tulajdonát képezik.
Legtöbb esetben a házasság elôtt szerzett javak jogi helyzete, illetve az adományozott javak jogi helyzete okoz nehézséget. Valószínûnek tartom, hogy az Európai Únióba való felvétellel, a jogharmonizáció során hazánkban is lehetôség nyílik házassági szerzôdések megkötésére, amelyben egyértelmûen lehetne szabályozni a felek anyagi helyzetét, és amely szabályozás minden kétséget kizárna.
Nagyobb értékû javak, például ingatlan vásárlása esetén, számos nehézséget okoz az a tény, hogy a házasság idején az egyik vagy másik házastársnak vásárolt ingatlan kinek a tulajdonát képezi, fôként válás esetén merülnek fel ilyen jellegû gondok. De számos esetben van gond azzal is, ha házasságon kívûl született gyerek örökrészérôl van szó.
Ilyen jellegû kérdések felmerülése esetén jó tanácskozni, véleményt kérni szakembertôl, aki jártas az ilyen jellegû dolgok kezelésében, számos kellemetlenségtôl, idôpazarlástól, illetve nem egy esetben tekintélyes költségtôl kímélhetik meg magukat.
Nagy Zoltán ügyvéd
"Otthon az én hazámban nyugtalanul kóvályog
ma
a varjak gondfekete serege a búzamezôk fölött."
(Móra Ferenc: Ének búzamezôkrôl)
Újvidéken a NATO lebombázta a hidakat, az olajfinomítót és a középületeket. Szabadkán lebombázták többek között az Osztrák Magyar Monarchia idejében épült, s Jugoszláviának hozományként juttatott katonai kaszárnyát.
"A tragédia egyaránt érinti Jugoszlávia minden polgárát, mert már holnap lôhetik az ô városát is", jelentette ki Ispánovics István, a szerb köztársasági parlament alelnöke, aki egyszersmint a Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai körzeti bizottságának elnöke marad. Kasza József, Szabadka polgármestere és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke így nyilatkozott a budapesti újságíróknak: "Szabadkán, ahol több nemzetiség él együtt, a polgárok egységesek az ellenség agressziójának elítélésében".
"A NATO légiereje az évszázadokon át kialakított együttélést bombázta, és ezt senki semmivel sem igazolhatja".
Elszomorító a vajdasági magyar vezetôknek ez a "hazánk" lebombázása iránti sajnálkozása, mert szolgalelkûségre utal. A boszniai szerb gyilkosságok, fosztogatások, a baranyai Árpád- korabeli települések szétdúlása és a baranyai magyarok kiûzetése, Dubrovnik és Vukovár lerombolásának távlatából, valamint a koszovói albánok brutális népirtásának és módszeres kirablásának ismeretében hazugság azt állítani, hogy a vajdasági magyarok a mai Szerbiában bármit is magukénak érezhetnek. Hiszen, a vajdasági magyar vezetôk szerint, puszta életüknek sem urai, hogyan mondhatják magukénak ugyanezek a vezetôk a dunai hidakat, a raktárakat és a kaszárnyákat?
Majdnem nyolcvan éve hordja a vajdasági magyarság a téglát annak a Bábel tornyának az építéséhez, amelyet titokban mindig is Nagy Szerbiának neveztek, s amelyben a kisebbségeknek, helye, múltja, jelene vagy jövôje nincs. Bizonyos, hogy a szerbiai események központi mozzanata a koszovói albán menekültek szüntelen özönlésének szörnyû látványa. Minden elhangzó véleményt és megállapítást ennek az ôshonos európai népcsoportnak a világ szeme láttára történô kollektív megbecstelenítése és kiûzetése határoz meg. Aki nem a koszovói albánok szenvedéseivel, hanem a bombázásokkal vagy a szuverenitással kezdi érveléseit, az vagy tudatlan, vagy hazudik. Be kell azonban vallani, hogy a koszovói albánok tragédiájának közepette is sokan azt latolgatjuk, hogy mit jelent ez a vajdasági magyarok számára? Ez nem önzés részünkrôl, inkább annak a következménye, hogy a vajdasági magyarok sem urai saját sorsuknak. Félve, mindig kifelé nézünk, s a körülöttünk levô jelekbôl próbáljuk kiolvasni eljövendô sorsunkat, mert annak nem vagyunk alakítói, hanem csak szenvedô alanyai. Figyeljük a koszovói eseményeket, és a barlang falára vetôdô imbolygó jelekbôl próbáljuk kiolvasni sorsunk alakulását. Mit jelent tehát ez a vajdasági magyarok számára?
A közelmúlt szerb nacionalista politikája sem felfogásában, sem gyakorlatában nem szavatolja azt a feltevést, hogy a szerb nacionalisták másként viszonyulnak A vajdasági magyarokhoz, mint ahogy azt a boszniai szerbek és a koszovói albánok esetében tették. Ugyanarról a folyamatról van szó. A sorrend és az intenzitás különbözik, a cél ugyanaz: Vajdaság teljes elmagyartalanítása, évezredes ottlétünk nyomainak teljes megszüntetése.
Az interneten írja valahol Európából, névtelenül egy vajdasági magyar: "Egy magát igen humánusnak tartó magyar személy felszólal az "embertelen bombázások ellen". Erre feláll egy délvidéki fiatalember, s a követezôket mondta: "Uram, sem maga, sem a szülei nem a Vajdaságból valók. Én az este beszéltem édesapámmal telefonon. Egy hete a pincében töltik minden éjszakájukat, félnek és rettegnek. De édesapám azt mondta, hogy "Imádkozunk fiam, hogy sikerüljön nékik".
Monoszlóy Dezsô Miért nem emigrálnak az eszkimók? c. elbeszélésében Kozahuber úr, a befogadó ország egyik polgára az ötödik pohár kadarka után elmondja ôszinte véleményét az emigránsokról:
– Mert, ugye, mióta van maga itt?
– Maga persze nem tudhatja, mert maga ugyebár idegen. Nem kellet volna azért magának eljönni onnan.
– Mert vegyük például az eszkimókat Azok miért nem emigrálnak? Azért mert nincs besózva a fenekük.
– Ejnye, miért is nem emigrálnak?
– És miért nincs besózva? Szakajtónyi kérdés.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke szerint a vajdasági magyarok helyzete azért veszélyeztetett, mert olyan országban élnek, amely sorra kiirtja kisebbségeit. A jelenlegi koszovói népirtás — a boszniai és a horvátországi népirtásnak a tökéletesített változata.
A vajdasági magyarok elleni etnikai tisztogatás Vajdaságban 1944 ôszén kezdôdött, amikor a háborús események zûrzavarát kihasználva, Tito partizánjai, a helybeli szerb lakosság segítségével meggyilkoltak több mint 30.000 ártatlan vajdasági magyart. Ennek a mai napig zárlat nélküli tragédiának a külsô és belsô tagadása és kényszerû eltitkolása megbénítja kollektív emlékezetünket, s jellemünket és egymás közötti viszonyainkat is befolyásolja.
Útban a történelem
szemétdombja felé
a háborúnak nincs felelôse
csak áldozata
melybôl bôven mér a történelem
A koszovói albán menekültek arcába vésett rémület és a szüleiket elvesztett gyermekek tekintete, valamint a tehetetlen öregeket cipelô hozzátartozók kálváriája egyenes közvetítésben jelenik meg a nagyvilág hírszolgálatainak 24 órás hírcsatornáin. A meggyötört és emberségüktôl megfosztott koszovóiak áradata közvetlenül menetel bele az albán, illetve a macedón határon várakozó televízió kamerák látóterébe. A nyugati objektív hírszolgálat játékszabályainak megfelelôen ezután megjelennek a médiában a szerb nacionalista hatalom szóvivôi is, hogy a nyugati hírszolgálat játékszabályainak megfelelôen a másik oldalról is rávilágítsanak az eseményekre.
1. 1999. március 24-én az esti hírekben, a koszovói albán menekültekrôl való "helyszíni" közvetítést követôen, Nebojsa Vujovic, Jugoszlávia amerikai ügyvivôje a világ füle hallatára kijelenti, hogy Koszovóból senki sem menekül. A bemondó (Judy Woodruff) megkérdezi, hogy a hírekben az imént lehetett látni, amint az albánok menekülnek. Vujovic azt mondja, hogy nem azt látod, amit látsz (You are not seeing what you are seeing). A menekültekrôl való képek mesterségesek. A hó is mesterséges. A szerbeknek bizonyítékai vannak, hogy Koszovóban nem annyi hó van és, hogy a CNN mesterséges havat hintett szét, hogy a valóság látszatát keltse. A KLA és az amerikaiak manipulálják a koszovói albánokat, hogy hagyják el Koszovót (they are being manipulated to go down on this road of suffering). Judy Woodruff. Clinton elnök elôbbi kijelentésére hivatkozik, mely szerint a NATO bombázásokat megelôzôen is már 400.000 koszovói menekült volt. Vujovic erre azt válaszolja, hogy "ezek a számjegyek (így mondják: számjegyek) nem léteznek" — (these figures don’t exist).
Woodruff: Ön azt állítja, hogy Clinton elnök hazudik az amerikai népnek? Vujovic erre emelt hangon egy hosszú fejtegetésbe kezd arról, hogy a kisebbségeknek sehol annyi joga a világon nincs, mint Jugoszláviában, és arról, hogy Jugoszlávia mennyi áldozatot hozott a második világháborúban, valamint arról, hogy a szerbek egy kicsiny, de büszke nemzet.
2. Ugyanezt ismétli heteken át Vladislav Jovanovics, az Egyesült Nemzetek Jugoszláv nagykövete is. 1999. március 22. Jovanovics azt is kijelentette, hogy Szerbia beleegyezik abba, hogy a lojális albánoknak autonómiát ad. Nem mindenkinek, hanem csak a "lojális" albánoknak ad autonómiát. Ez a lojalitás a nemzeti identitás és a közösségi érdekek teljes megtagadását igényli.
3. Helyszíni közvetítést látunk arról, hogy állig felfegyverzett jugoszláv katonák és rendôrök rádiókészülékkel a hónuk alatt és asztali lámpával a kezükben a zsákmány örömével járnak házról házra, és gyújtogatnak. A katonák tudatában vannak, hogy fényképezik ôket, de nemigen törôdnek vele. Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke és Jugoszlávia alelnöke, a maga inkoherens módján az atrocitásokra vonatkozó kérdést megkerülve azt mondja, hogy a szerbek szeretik az albánokat és, hogy a kisebbségeknek sehol a világon annyi joga nincs, mint Jugoszláviában. Szerbiában senkinek sincs oka a menekülésre, és mindenki hazatérhet.
4. Szlobodan Milosevic szerint a koszovói albánok akkor kezdtek menekülni Szerbiából, amikor a NATO bombázások elkezdôdtek. "Mindenki a NATO bombázások elôl menekül. Menekülnek az ôzek, menekülnek a madarak.."
5. Az amerikai televízió Sixty Minutes címû mûsorában, 1999. május 2-án Mirjana Markovics, Szlobodan Milosevics felesége azt válaszolta a mûsorvezetônek, hogy azt állítani, hogy Koszovóban a szerbek bántalmazzák az albánokat olyan, mintha azt mondanák, hogy ma szerda van, holott mindenki tudja, hogy ma péntek van. Arra a kérdésre, hogy honnan van a majdnem egymillió menekült Albániában és Macedóniában, Mirjana Markovics azt válaszolta, hogy azok valóban nem menekültek, hanem a NATO és KLA propaganda eszközei, hogy ezt a kicsi, de büszke nemzetet bombázzák. A mûsor további részében Mirjana Markovic szenvedélyesen bizonygatta, hogy a koszovói albánokat senki sem bántja. Azok Koszovóban akartak maradni, és ott is maradtak volna, ha a NATO fel nem bíztatja ôket, hogy hagyják el az országot.
6. A szerb kormány egyik tagja (Goran Matic) 1999. május 11- én kijelentette, hogy az albán menekülttáborok lakói a NATO által felfogadott színészek, akik naponta öt és fél dollárért albán menekülteket játszanak. Mi, vajdasági magyarok is mindannyian színészek vagyunk, ez az írás is színészkedés. Azt játsszuk, hogy fáj arra gondolni, hogy mit jelent ez a vajdasági magyarok számára.
7. James Rubin, az amerikai Fehér Ház szóvivôje szerint az egyik szerb vezetô azt mondta, hogy nem lehet igaz az a hír, hogy szerb katonák albán nôket erôszakolnak meg, mert az albán nôk túl csúnyák ahhoz, hogy szerb férfiak megerôszakolják ôket. A Vajdasági Magyar Szövetség dokumentumaiban pedig ez olvasható: "Készek vagyunk sajátunknak felfogni Szerbiát és Jugoszláviát is. Jugoszláviában kívánunk maradni, és magyarként kívánunk itt maradni..."
8. Szerb tüntetések Torontóban. (1999. március 23 és március 25.) Imádkozás, zászlólengetés, majd utána tüzet gyújtottak a belvárosban. Éjfél tájban a tüntetôk éktelen káromkodásba fogtak. Mindez egyenes adásban látható volt az egész országban. A kanadaiak elhûlve és mély utálattal fogadták a szerbek viselkedését. Különösen az éktelen és leírhatatlan káromkodás sértette a kanadai erkölcsöt.
Amíg a háttérben a rendbontók tombolását láthattuk, a tüntetések rendezôi a helyszínen tagadták, hogy a résztvevôk tûzcsóvákat dobálnak és káromkodnak. A bemondó felhívta a torontói tüntetések szervezôjének a figyelmét, hogy nézzen a képernyôre, s láthatja a történteket. A szóvivô egy rövid pillantást vetett a helyszíni képre és azt mondta, amit az Egyesült Nemezetek szerb nagykövete: "Ti ezt nem jól látjátok. Ti nem azt látjátok, amit láttok." A tüntetéseket követô napon a Torontói Szerb Információs Központ képviselôjét ismét szembesítették az elôzô esti tüntetések minôsíthetetlen látványával. A szerb szóvivô azt mondta, hogy a világnak el kell fogadnia, hogy a szerbek hazaszeretete mélyebb, mint más népeké.
Nemlétezô számjegyek A kategorikus tagadás mellett a szerb szóvivôk válasza minden egyes esetben abban merül ki, hogy a kérdezônek nincs joga ahhoz, hogy megkérdezze, amit kérdezni akar. Mindenki magával a kérdéssel száll szembe. A tagadás is része a genocídiumnak — annak folytatása, és az áldozatok utólagos megbecstelenítése.
Az identitásuktól megfosztott koszovói albánok láttán és a szerb nacionalista "szóvivôk" rendszeresített tagadásának nyomán érthetô meg, hogy akiket ártatlanul megölnek, és megsemmisítésük tényét letagadják, azokat kétszer ölik meg. Ebben nyilvánul meg a zsidó holocaust tagadásának mérhetetlen bûne is.
Láthattuk, hogy a személygépkocsikról és a traktorokról a határnál feszítôvassal leveszik a rendszámtáblát, és az identitásuktól megfosztott szerb honpolgárok százezreit a taposóaknákkal szegélyezett országúton útjukra eresztik a nagyvilágba. Mit jelent ez a tapasztalat a vajdasági magyarok számára? Azt jelenti, hogy az igazság önmagától nem derül ki, és a vajdasági magyarok esetében azt más nem is fogja felderíteni helyettünk. A megtörténteket tehát le lehet tagadni, és amit le lehet tagadni, azt elfelejtik és megszûnik létezni.
Az 1944-ben ártatlanul meggyilkolt vajdasági magyarok ma is nemlétezô számjegyek. A történelmi igazság felderítése nélkül azonban nem lehetséges igazi megbékélés. Az együttéléshez olyan társadalmi szerzôdésre, olyan kézfogásra van szükség, amely mindkét részrôl a történelmi igazság felderítésén alapszik.
Szerbiának az utóbbi tíz év kisebbségpolitikája az országban élô, nem- szerb állampolgároknak világra szóló felháborodást keltô megsemmisítésében nyilvánult meg. A vajdasági magyarok státusát az új európai törekvésekkel való egyeztetés alapján kell meghatározni, és nem a szerb állam botladozásaitól vagy a szerb vezetôk egyéni jóakaratának kiérdemlésétôl kell remélni. Kirakatkisebbség tegnap és holnap. Az utódállamok jóakaratára vagy a pillanatnyi politikai elônyök megszerzéséért tett engedményekre épülô viszonyok csak elôjogokat biztosítanak azok számára, akik azt meg tudják szerezni az éppen hatalmon lévô politikusoktól. A gyakorlatban ez abban nyilvánul meg, hogy akik az elôzô politikai rendszerben elônyt élveztek, azok pozíciójuknál fogva az új politikai játszmában is elônyösebb helyzetbe kerülnek, akkor is, ha a politikai rendszer az ellenkezôjére fordul. A kisebbség egészére nézve az egyéni megváltás útját követô magatartás a megosztottsághoz és a közösség felmorzsolásához vezet. Az utóbbi tíz év tapasztalata alapján a vajdasági magyarok helyzete közelebb áll a megszállt terület státusához, mint a társadalmi szerzôdésen alapuló társadalomhoz.
Felhozható ellenérvként, hogy jelenleg a szerbeknek is rossz. Tudomásul kell azonban venni, hogy sem a vajdasági magyarok, sem az erdélyi, kárpátaljai vagy a felvidéki magyarok nem önként vállaltak sorsközösséget a befogadó országok népeinek sorsával és politikájával. Az utódállamok és a magyar kisebbségek közötti viszony mindig az erôsebb fél akaratára, a be nem váltott ígéretekre, mesterkedésekre és a másodlagos célok elérésére irányult. Önámítás tehát azt állítani, hogy a magyar kisebbségek érdemben hozzájárultak volna befogadó országuk politikájához. Ugyanúgy valótlanság elvárni, hogy nemzetközi garanciák nélkül a magyarok és a befogadó országok közötti viszony a jövôben méltányosabb lesz annál, amilyen az elmúlt hetvenöt esztendôben volt.
(folytatás a következô lapszámban)
A székelyudvarhelyi Fôesperesi Kerület határvonala egybeesik az egykori Udvarhely Vármegye határával. Az Egyházmegye legnagyobb fôesperessége abban is különbözik a többi fôesperességtôl, hogy az év egy bizonyos napján, az oltáriszentség ünnepén – Úrnapján – az ide tartozó egyházközösségeknek közös búcsúünnepük van.
A Hargita innensô oldalán a keresztalják úgy jönnek a Szent Miklós dombjának tövébe, mint Pünkösd szombatján a csíksomlyói Szûzanya kegytemplomához.
Az Anyaszentegyház már az apostolok korában mélységes tisztelettel és imádattal illette az oltáriszentségben köztünk lakozó Jézus Krisztust.
A magát értünk feláldozni készülô megváltó az utolsó vacsorán "...kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, melyet értetek ontok." Jézus ezekkel a szavakkal alapította az oltáriszentséget, és hagyta hátra apostolainak, hogy ezt tegyék az ô emlékezetére. Az egyház papjai ma is ezt teszik minden szentmise alkalmával.
Mivel az esemény nagycsütörtökön történt, amire a húsvétot megelôzô nagyböjt utolsó hetében emlékezünk, s az ezt követô nagypéntek szomorú valósága, amikor a mi bûneink miatt halt meg a földre szállt Isten, nem alkalmas idôszak, hogy az oltáriszentséget megilletô pompával ünnepelhessünk, ezért a már korábban is helyenként megünnepelt úrnapját IV. Orbán pápa 1264-ben az egész világ egyházainak számára kötelezô, munkaszünettel egybekötött ünneppé tette, ami Szentháromság vasárnapját követô elsô csütörtökön van. Az idén június 3- án.
Az úrnapi titkot Aquinoi Szent Tamás próbálta szavakba önteni: "Dicsérd, Sion, Üdvözítôd: jó Pásztorod, hû segítôd áldja hangos éneked! Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dícsérheted. Nagy dologról szól az ének: élet élô kútfejének, a Kenyérnek hódolunk, estelén búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk. Hangosan hát fönn esengjen, újjongjon és égre csengjen zengô lelkünk hangja ma!"
Hogy pontosan hányat írtak, amikor elôször gyûlt össze a Kerület katolikus hívô serege a Székely anyavárosban, hogy a legnagyobb áhítattal hódoljon a város fôterén végigvitt oltáriszentségnek, pontos feljegyzés nem örökítette meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a Székleyudvarhelyen letelepedô Jézus-társasági atyák honosították meg.
Kezdetben a Jézus kápolnánál gyûltek össze a hívek, és onnan körmenetben a Rókavároson, s az egykori Botos (Kossuth) utcán jöttek fel a Szent Miklós-hegyi ôsi plébániatemplomba, ahol ünnepi szentmise és a Te Deum hála eléneklésével fejezôdött be a többezer hívô katolikust megmozgató, Isten végtelen szeretetéért hálát adó ünnepi szertartás.
A XVIII. századból való az a feljegyzés, amikor az úrnapi búcsún résztvevô Batthyány Ignác, Erdély püspöke megjegyezte, hogy a már rossz állapotban levô régi templom nem képes az ünnepre, nem képes több mint ötezer embert befogadni.
Az évszázadok folyamán minden úrnapján Udvarhely falvainak hívei zászlókkal, szent énekeket énekelve és imádkozva jöttek, hogy méltó hódolatukat leróják az isteni Üdvözítô elôtt, aki annyira megalázta önnmagát, hogy láthatatlan módon a kenyér színe alá rejtôzött, hogy velünk maradhasson, és táplálékunk lehessen a szent áldozás révén.
Ennek a folyamatos ünneplésnek az 1949-ben elkezdôdött nagy vallásüldözés vetett véget. Ez az úrnapja azért nevezetes, mert az ünnepi körmenetben boldogemlékû Márton Áron püspök atyánk vitte az oltáriszentséget.
Ezután a kommunista diktatúra azt hitte, hogy názáreti Jézust végképp keresztre feszítette, de bármilyen módszert használtak, bármilyen megfélemlítéssel próbálták a híveket elszakítani az Egyháztól, a homokra épült materialista elméletek képtelenek voltak az emberek szívébôl kiölni a kôsziklára épült, örök értékû krisztusi tanítást.
A diktatúra ideje alatt, ha nem is keresztaljával és szervezett formában, de a környezô falvakból több száz hívô katolikus jött el az úrnapi búcsúra.
A pápánál nagyobb méltóság jár városunk fôterén
A ‘89-es változások után újra lehetôvé vált, hogy városunk fôterén ünnepi körmenettel hódolhassunk a legméltóságosabb oltáriszentség elôtt.
Az idén a tizedik szabad úrnapját ünnepeljük. Igazi egymás megbecsülését jelentené az, ha az elôzô évektôl eltérôen a közömbös és hangoskodó járdaszélen álldogáló bámészkodás helyett a világ Megváltójának kijáró tisztelettel ünnepelne az egész város. A század eleji feljegyzések szerint a város nem katolikus lakosai is tisztelettel és levett kalappal álltak meg az elôttük elhaladó oltáriszentségben rejtôzködô Úr Jézus elôtt.
Nem olyan rég zúgolódtunk és felháborodtunk, hogy Krisztus földi helytartója nem látogatta meg vidékünket, hát tudja meg minden székelyudvarhelyi lakos, hogy úrnapján a pápánál nagyobb méltóság, maga az Isten Fia, Jézus Krisztus fog végigvonulni városunk fôterén. Azt hiszem, hogy az értünk kereszthalált vállalt Messiás megérdemel néhány percnyi tisztességes, keresztény emberekhez illô viselkedést.
Derzsy András