Annak idején igen jó volt, amikor a napi kétórányi román tévémûsor helyett hirtelen tucatnyi csatorna ömlött be a lakásba. De igen hamar sok lett a kép, és kevés a tartalom — lassan leszoktattam magam a kék dobozról.
Pár hete, hónapja talán, hogy újra leköt a kábelen érkezô világ. Nem, nem a háborút nézem, a virtuális szerelem sem érdekel. Éjjelente türelmetlenül várom, hogy elcsendesedjenek a hírmûsorok, megszakadjon a végeláthatatlan beszélgetések fonala, és búcsúszó, valamint Himnusz után újra találkozzam a Duna Tévé halaival.
Eredeti világ az övék. Számukra ismeretlen az álháború, nem kötnek érdekszövetséget, hiánycikk a protokollmosoly. Fizetésnapon nem vernek át, döntéseik nyomán változatlan marad az infláció. Szeretem ôket, mert nem hazudnak nekem igaz mesét. Miattuk gyûlöltem meg a hétvégéket, mert akkor mindenféle fölösleges dologgal eltöltve az idôt, hajnali háromig is eltart, amíg újra láthatom a barátaim. Tudom, nem élô a mûsor, hiszen idônként látni a vágást, amikor kazettát cserélnek a stúdióban, de hagyjuk ezt: nem akarok szegényebb lenni egy illúzióval.
Az objektív keretezte világban heten laknak. Most már jól ismerem mindeniket, tudom, hogy melyik hol lakik, milyen a temperamentuma. A két sárga otthon ülô fajta, az alsó sarokban levô odújukból ritkán jönnek elô. Egyik nagyobb, mint a másik — olyannyira zárkózottak, hogy sokáig nem tudtam eldönteni, ketten vannak-e, avagy hárman. Aztán ott a két nagy. Ôk igazi polgárok, halvasárnapon korzózni mennek, vagy meglátogatják egymást. Nem élnek vissza a méretükbôl adódó fölénnyel, udvariasan megmutatják otthonukat az idegennek, ha pedig nagyon siet valaki, kitérnek útjából. A szürke tipikus Kovács úr a hetedikrôl, csak éppen nem látszik annyira rajta az elmúlt negyven év nyoma. A másik menedzser-kék ruhát és élénksárga uszonyt visel — a halvilágnak is megvannak az újpolgárai. Néha bohókás, máskor kimért, de mindig tudja a mértéket.
Van egy utazó is közöttük. Piros tarajával átsuhan a képernyôn, soha nem marad pár másodpercnél többet. És van egy idegen is, mely nagy és erôs. Nem siet, de nem is áll meg idôzni: méltóságteljesen átvonul a kamera elôtt, közben alaposan megnéz mindent. Soha nem tolakodó, nem fölöslegesen kíváncsi — sikeres, és nagy országok turistája.
A legkisebb a barna hal. Ô van a legtöbbet a képernyôn, s fején, mint rangjelzést, büszkén viseli fehér csíkját. Joggal, hiszen a haltársadalom katonája. Mozgékony, mint egy desszantegység, ugyanakkor magabiztos, hisz maga mögött tudja egy konszolidált, jól mûködô világ támogatását. Nincs lakása, és szinte soha nem pihen - egyszer láttam pár percre elidôzni egy vízivirágon, talán beteg volt szegény.
Egy ellensége van mindössze, a kedvencem. Szerencsétlen, kicsi kék hal. De tiszta a küzdelem, hiszen náluk még a háború is békebeli: férfi a férfi ellen, nem holmi gombnyomással vívott digitális halál. És legalább éjjelente jó tudni, hogy a fehér az fehér, a jó pedig nem ölt magára gonosz ruhát.
A kék halat nagyon ritkán látni. Ha véletlenül betéved az objektív látószögébe, rögtön rácsap a katona, és kizavarja. Csak megvillan, hogy aztán elmenekülhessen. Talán a szükséges rossz szerepét játssza, és tôle-miatta mûködik a társadalom?
Nem tudom. És most már valószínûleg nem is fog kiderülni, mert napok óta elveszett. Néha elhatározom, hogy feltárcsázom a mûsorkészítôt, mert még a rossz hír is jobb a bizonytalanságnál, de aztán a nappal ôrülete elaltatja bennem a lényeges dolgokat.
Pár perce megdobbant a szívem egy pillanatra: a képernyôre, riadtan bár, de beúszott a halam. A katona persze rögtön lecsapott, és akkor döbbentem rá a felismerésre: túlságosan ismerôs a jelenet, régi kazettát ismételtek újra. Rosszulesett — valahogy így történik a történelemhamisítás.
Igaz, túlteszem magam ezen is — miért pont ezt a dolgot ne rontsa el az ember, ha már annyi mindenben kreatív a rosszra. Lassan be is fejezem az írást, mert még látni akarom ôket pár percig. Aztán monoszkóp jön, és megtelik a képernyô mindenféle haszontalansággal - indul a nagyipari illúziógyártás...
Lukács Csaba
"Elrendeltük a magyar nyelv oktatásának szükségességét."
A múlt hét végén nyilvánvaló volt, hogy Csíkszeredában nagy dolgok történnek: a máskor hû de nagy Tapstéren alig lehetett átlavírozni a tarka jármûparkon. A rendôr mutatja, hogy ott, arra, ahol "Domnii âia vorbesc la celulare" keressem a VI. RMDSZ Kongresszust. Azzal érkezem, hogy most az egyszer megnézem magamnak azokat az embereket, akik egy vaskalap alatt politice engem is képviselnek. Sok dolgom amúgy nincs, küldött, államtitkár vagy szavazóképes irodavezetô nem vagyok, s a sajtóigazolványomat is csak addig lobogtatom, amíg beengednek — nem kell senkinek sem beszámolnom, mit mondtak az urak a kongresszuson.
Most, hogy önszorgalomból mégis szólok hozzád, tisztelt olvasó, azért van, mert a két nap s egy éjszaka alatt, amíg az idén legmagyarabb romániai kongresszus munkálatai folytak, a plénum mikrofonjaitól elhangzott pár emlékezetes mondat, megfogalmazást nyert (veszített) néhány mélyenszántó gondolat (amelyek, ha nem is a politikai krónikák, de a viccgyûjtemények értékes darabjai lehetnének), és a humor elleni vétek lenne meg nem említeni ôket.
Alighogy az erkélyen lévô sajtópáholyban leülök, és sikeresen ütöm ki a térdemmel az elôttem ülô (amint késôbb megtudtam) tévériporter hölgy kezébôl a pattogtatott kukoricát, máris kisebb rumlira kell hátrafordítanom a fejem: a FUEV képviselôje zsörtölôdik, hogy többezer kilométert tett meg, Brüsszelbôl érkezik, és igazán fenntarthattak volna neki egy ülôhelyet.
A szervezô mutatja: ott, a sorok közepén van hely, mászszon oda. A FUEV képviselôje megteszi. Valahogy csend lesz, és odafigyelhetek a politikára. Egy képviselô magyarázza éppen: "Az a jó a közösségünknek, ami hasznos." Tényleg, erre magamtól rá sem jövök! De nem baj, ezek még csak a beszámolók, szombat délelôtt van, kábák még az emberek — biztatom magam.
Délutánra még semmi változás. A szenátor úr érzékletesen, színesen érvel: "Glédában áll a teljes politikai paletta..." Három pont tôlem, a beszélô felkiáltójelet használt. A képzavart fogalomzavar követi, a felszólaló a kormányzásban szerepet vállaló RMDSZ nehéz helyzetét ecseteli és hozza tudomásunkra, hogy bizony minket "Jogellenesen döfnek hátba!" Gyanús ez nekem, úgy tudtam eddig, hogy a román törvénykezés nem tért ki még a jogos hátbaszúrás törvénytervezetének elvi vitájára. Sebaj. A kongresszusi küldöttek nem pihennek, egyikük elôre megfogalmazott beszédében így mond: "Én szürke eminenciás vagyok, megfogom a tömegbázist." Mit lehet erre mondani? Megfogtuk az Isten lábát ilyen szerény és öntudatos képviselôkkel.
És ebben az iramban dúlt tovább a szónoki pulpitustól a politikai házi feladatok felolvasása. Megtudhattuk, hogy "A tulipánon el lehet csúszni" és hogy "Van vagy nincs a nyuszi fején kalap, kiterítenek úgyis", szóvirágok, amelyek az elôbb lezajlott nyelvi gazemberségek után már nem tudtak meghatni. Amikor azonban a szétválasztandó Babes- Bolyai, a multikulturális, illetve az önálló magyar egyetem vitájakor valaki felszólította a jelenlévôket, hogy "Lépjünk át a magyar nyelven", hirtelen ellenállhatatlan vágy ébredt bennem egy csíki sörkatona iránt. Már úgyis közeledett a vacsora ideje, a kongresszusi teremben megszavazták, hogy mese nincs, vacsora után visszajövünk és alapszabályzatot módosítunk, majd elnököt választunk — hát én is otthagytam az ôrhelyemet és romadesz-hivatalnok barátommal átbattyogtunk a vendéglôbe, ahol a szervezôk jóvoltából a pincérek kedvesek voltak hozzánk.
Boldogan vettem tudomásul, hogy a vacsorában alanyi jogon benne foglaltatik egy sör is — a vodkát inkább áttöltöttem a barátom poharába. Bizony mondom, jólesett, fôleg, hogy tudtam, nem terhel semmi felelôsség — nem kell párszáz ember helyett szavaznom, nem vár tôlem senki tudósítást.
Csak akkor ötlött eszembe, hogy nemcsak a mi asztalunkon volt sör meg vodka, amikor az alapszabályzat- módosító vitát egy sokkal parázslóbb veszekedés elôzte meg — a küldöttek ügyrendi és rendkívüli felszólalásaikban juttatták a kongresszus tudomására, hogy akarózik-e nekik vagy sem éjszaka folytatni a munkálatokat. "Aludni akarunk!" — nyilatkozta az egyik hirtelen alakult platform, és egy hevesebb hangú küldött erkölcsi nevelését az ülésvezetô elnökség asztalától az igen elegáns hangvételû "Szégyellje magát, tisztelt uram!" helyreutasítással egészítették ki.
És maradtak. Szavaztak. Sokat. Míg bent módosították az alapszabályzatot, a folyosón zavartalanul folyt tovább a valódi politizálás, már csak tudom — füleltem. A folyosói fotelekrôl valakit a mentô vitt el, az illemhelyen Mörfi (Kuszálik Péter) legújabb könyvét hirdetô feliratok jelentek meg, és a rendészek gazdátlan kabátokat találtak szerteszét. És valaki, hogy tudjuk, a mikrofonba ezt mondta: "A bizottság köntösbe öntötte a döntést."
Klapp. Redônyt le, elegem lett a beszélô politikusokból.
ZILAHI Imre
Évadelôkészületben az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a Táncmûhely. Túl a vajúdáson, most már bizonyítania kell az igazán intézménnyé duzzadt Mûvelôdési Háznak. Az intézményteremtés nehéz feladat, különösen akkor, ha helyi politikai érdekek ütközése és ütköztetése vezet létrejöttéhez. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és az udvarhelyi táncmûhely elkezdett önálló életet élni, vélhetôen politikamenteset...
Az udvarhelyi hivatásos színtársulat és a táncmûhely létrehozása nagy port kavart születése, pontosabban vajúdása során. A születéssel együtt járó (vagy azt szükségessé tévô?) személyi változás a Mûvelôdési Ház élén csupán részletkérdés az új intézmény szempontjából. Mert a megmérettetésnél az eredmények és az elsô év munkája lesz a mérvadó, melyhez nem egy igazgató személye visz közelebb, hanem egy csapaté (vagy A csapaté), melynek bizonyítania kell.
Székelyudvarhelyen a Mûvelôdési Ház vezetése, melynek most már szerves része mind a színházi társulat, mind a táncmûhely, úgy döntött, hogy hetente saját sajtótájékoztatót szervez, a helyi önkormányzattól függetlenül, önmagáról. Ez lehet az elsô lépés ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra szétváljon a két intézmény küldetése és szerepe. Mert bármennyire is nehéz egyik vagy másik intézményvezetônek elfogadnia, a polgármesteri hivatalnak és önkormányzati testületnek csak az a szerepe, hogy a Mûvelôdési Ház mûködésének feltételeit biztosítsa. És nem több. Mert a szakmai bizonyítást már a kultúrintézmény kell megvalósítsa, melynek, ha eredményes lesz, a közönség és Székelyudvarhely behódol, mert nincsen más kiút. Az építés és a rombolás, a teremtés és az elsorvasztás gazdasági terheinek/nyereségeinek örök kérdése: az átválthatóság vagy az átminôsülés. Teremtés esetén a pénzügyi tehervállalás értékének átszámítása kulturális értékekre, ami (valljuk be) körmönfont buktatókat is magába rejt, fôleg azok számára, akik az érték és érték közé egyenlôségjelet tesznek. És ezek közül kerülnek majd ki azok, akik autóval igyekezvén a színházi elôadásra, az utak állapotáról magvas minôsítésekkel tarkított szitkokkal traktálják éppen azt a vendéget, akit az elôadásra visznek. Mert ott lesznek az elôadásokon ôk is, ha egyébért nem, hát azért, mert politikusok: a közszereplés bajnokai. És így esnek némelyek önmaguk érvelésének kátyújába.
Visszatérve a színházhoz és a táncmûhelyhez úgy tûnik, egyelôre ugyan a deklarációk szintjén, de a lehetôséggel élni tud mind Merô Béla, mind Lôrincz Csaba. A jelek szerint Merônek van/lesz nehezebb dolga itt, a színészvilág végein, hiszen kemény feladat úgy társulatot szervezni, hogy a szakma számára ismeretlen az udvarhelyi társulati klíma. És tetszik, nem tetszik, finnyás is az udvarhelyi közönség. Nehéz lesz az elôadásoknak olyan tárházát összeállítani, hogy a társulat számára szakmai kihívást is, ugyanakkor közönségsikert is eredményezhessen. A táncmûhelynek ebben az értelemben könnyebb dolga van. A Lôrincz Csaba által már meghonosított ún. témás elôadásoknak hagyománya van, és a környékbeli (köz)ízlés elfogadta.
Mindazonáltal, akkor tud a Mûvelôdési Ház a két hivatásos csoporttal a közönség számára is vonzóvá válni, ha számol a kisvárossal, melyben mûködik. Ahol meg kell, újra kell teremteni a színházbajárás divatját. Ennek pedig akkor lesz nézôszámban is mérhetô vonzereje, ha a Mûvelôdési Ház növeli az udvarhelyszékiek személyes érintettségét. Ha mozgalomszerûen, járulékos szolgáltatásokkal bôvítik és társítják tevékenységüket, melynek jelei (és ez szerencsés eset) már tapasztalhatóak a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskolában indítandó színmûvészeti osztállyal.
Nincsen irigylésre méltó helyzetben a Mûvelôdési Ház. Sem a színtársulat, sem a táncmûhely. Mert a szakma egyetemest, a környezet pedig kisvárosit vár el tôlük. Számukra a megmaradást e ket minôség közti egyensúly jelentheti. Színház és tánc a kés élén.
SZÔKE László
Közel egy éve vetôdött fel elôször az önálló csíkszeredai színház gondolata, majd a nyár folyamán a városi tanácsosok szándéknyilatkozat- ban fogadták el a színházalapítás gondolatát.
A kezdeti lelkesedés közepette, még az elmúlt évben a marosvásárhelyi Színmûvészeti Fôiskola "Szentgyörgyi István" tagozatának hallgatóinak nagy része az új színpad, közönség kipróbálásának gondolatával érkezett Szeredába. Az akkor készített interjúból azonban akkor inkább a bizonytalanság hangja hallatszott ki. Idôközben a városi tanács egy színházi bizottságot is létrehozott, azonban a kinevezett, megnevezett személyek többsége talált elég okot arra, hogy ne vállalja a színházalapítással járó teendôket. Az ekkor még csak elméletben létezô színháznak a vezetését Parászka Miklós rendezô — a Szatmári Északi Színház igazgatója — vállalta fel, s idôközben a születendô színháznak mûködési teret is találtak a Városi Mûvelôdési Házban, ahol technikai okok miatt több mint négy éve nem volt egyetlen elôadás sem. Hosszas készülôdés után, közel három hónapos munkával és negyvenmillió lejjel sikerült felújítani a csíkszeredai Városi Mûvelôdési Házat.
Május 14-én azonban Csíkszeredában felavatták a Csíki Játékszínt. "A mûvészet szárnyain az ember messze száll" — ezzel a csehovi idézettel indult útjára a Csíki Játékszín. Ebbôl az alkalomból Moliere A fösvény címû darabját mutatta be a marosvásárhelyi Nemzeti Színház "Tompa Miklós" társulata Parászka Miklós rendezésében, majd másnap Karácsony Benô Rút kiskacsa címû zenés darabja került bemutatásra.
— Mi lesz a koncepció, ami vezérelni fogja a színház idei programját, az évadot — kérdeztem Parászka Miklós mûvészeti igazgatót.
— Abból a gondolatból indultunk ki, hogy az elsô számú követelmény az, hogy Csíkszereda közönsége nagyon színvonalas színházi elôadásokat láthasson. Ezután következik az a kérdés, hogy hogyan. Erre pedig az a válaszunk, hogy elsô osztályú színészek bevonásával saját produkciókat hozzunk létre, a repertoár kiegészítô részében pedig vendégelôadásokat hívunk meg a különbözô erdélyi magyar színtársulatoktól.
— Voltak, akik megkérdôjelezték azt, hogy kisvárosban hogyan lehet hagyományt kialakítani a színházi életben. Egyáltalán az udvarhelyihez hasonlították sokan. Többen azt mondták, hogy csak egy egyszerû próbálkozás, és nincs jövôje. Hogyan látja Ön mindezt?
— Egyszerûen ez a földgolyó oly kicsi, amivel mi százezer kilométernyi sebességgel kerüljük a napot egyre gyorsabban — legalábbis én így érzékelem —, és az évek annyira múlnak, innen tekintve pedig oly mulatságos méricskélni, hol kisebb vagy nagyobb az esély, hogy valahol valami szépet vagy igazat tudjunk nyújtani a közönségnek, valami olyan fontosat csinálni, ami közösen, mindenkinek jó. Szerintem nincsen különbség egy fôvárosi színház és egy születô színház között.
— Az elmúlt évben a marosvásárhelyi végzôs színis diákok eljöttek ide Csíkszeredába. Ôk akkor eléggé vonakodtak attól, hogy felvállalják a csíki színházban való részvételt. Hogyan látja, az idei végzôsök esetleg közelebb állnak a gondolathoz?
— Én részben megértem a vonakodásukat, hiszen négy-nyolc fiatalnak, úgy önmagában elindulni ezzel a vállalkozással, hát nagyon kockázatos, és nagyon-nagyon nehéz. Azt mondtam, mindenképpen szükség van a fiatalokra. Ezzel a gondolattal én az idei végzôsöket, és az elmúlt évfolyamok végzôseit is, akik már különféle színházaknál szerzôdtek, meg fogom keresni, vagyis magyarán és jogszerûen szólva, pályázatot hirdetünk a számukra, de nagyon fontos az — és nekik ez nem állt módjukban, hogy meg kell szólítani a pálya legjobbjait, azokat a középkorú vagy idôsebb színészeket is, akiknek a mûvészi rangja és a tapasztalata bevonható ebbe a keretbe, és akkor már egy kiegészült, teljes értékû társulat tud megjelenni, és nem néhány magára hagyott fiatal. Azt gondolom, hogy ez növeli a színházalapítás esélyeit.
Kezdetben a Csíki Játékszín, mint befogadó színház fog mûködni. A tervek szerint augusztus hónap folyamán már a saját társulat is kialakult az elsô saját elôadás bemutatójára még szeptember-október folyamán sor kerülhetne. Az elmúlt héten már a meghirdetett versenyvizsgára jelentkezô profi színészeket hallgatták meg.
A Csíki Játékszín és az udvarhelyi "Tomcsa Sándor" Színház közötti kapcsolatokról a színházavató elôadás után a két színház igazgatója, Merô Béla és Parászka Miklós folytatott megbeszélést.
DACZÓ Dénes
Az Udvarhelyi Híradó keddi száma a Világ- Tojás Színház múlt csütörtöki, délelôtti fellépését marasztalta el. Délután Arany János-balladákat meg Toldi estéjét vitte színre a társulat, személy szerint O.Szabó István színmûvész 16, illetve 18 órától. Jómagam ugyan nem voltam az elôadások egyikén sem, ám hallottam diákoktól, felnôttektôl egyaránt, hogy a délutáni két elôadásról távozók véleménye is a csalódás és a mélységes fölháborodás skáláján mozgott.
Néhány — a Bányai János Iskolaközpontban tanító — magyar nyelv- meg irodalomszakos tanár eképp összegezte "élményeit" az elôadásokról: — A Világ-Tojás sokat ígérô névnek mutatkozott még akkor is, ha nem ismertük. Budapesti...Ez már félig garancia... A középiskolákban nemrég fejezték/fejeztük be Arany-balladáit, a Toldi- trilógiát. Ezzel az elôadással megkoronázzuk két-háromhetes munkánkat — gondoltuk —, méltó ismétlése, összegezése lesz az anyagnak. Ráadásul színházba visszük a 16 éves diákot. Jó elôre beszerveztük ôket, nagy erôkkel, mondhatni propagandát csináltunk az egészbôl remélvén, hogy a világtojásból kikel az aranymadár... Nem így történt! Egy méla színész mondott valamennyit a balladából, amolyan narrátor-szerûen, mert a hôsök (V.László) párbeszédét már egy recsegô-sercegô hangszóróból hallottuk. Aztán a színész már nem nagyon szólt, csak sétált ide-oda, letérdelt, míg a balladákat már csak hangszóróból hallottuk. A középiskolás diákok kezdetben csendben ültek, elôbb valószínû a várakozás, a remény, késôbb a döbbenet, a megbotránkozás miatt, hogy így becsapták, rászedték ôket. Én fél órát bírtam ki. És otthagytam az egészet. Bosszúsan gondoltam arra, hogy mi mindent vetnek majd a szememre diákjaim másnap, hisz én csaltam el vagy harmincukat az elôadásra.
A szövegmondásnak hiányosságai voltak (a színész beszédhibás), erôltetettség jellemezte az egész elôadást. A közönséget cukortasakok, colás üvegek elgurulása tartotta ébren. Még a színpadon átlibegô, áttetszô fátylas hölgy sem tudta felkelteni a túl gyorsan ellankadt érdeklôdést. Nem volt szerencsés a Híd- avatás címû Arany-balladánál például a zenei aláfestés: a Kék Duna keringô oldott, vidám hangulata és a nagyvárosi élet forgatagát, kiszolgáltatottjainak hangulatát sugalló mû között túl nagy volt a disszonancia. Az utolsó elôadásra már nem mentem vissza, de a diákoktól hallottam, hogy 6 óra helyett fél hétkor kezdôdött, a mûvészek fáradtságára hivatkozva. Az ingázó- és fél után öt perccel érkezô diákokat viszont már nem engedték be a terembe azzal a magyarázattal, hogy zavarják az elôadást. A VI. ének után szünet következett, mielôtt a mûvész kijelentette, hogy aki még nem unja, az jöjjön vissza. Lekezelô, hatalmasan megalázó hangnemben beszélt.
A "balerina" kiválasztása sem vot valami szerencsés, alakja, ruházata szinte ízléstelen, de a jelenethez semmiképp sem illô mozdulatai giccsesek. Mindezek betetézéseképpen a Tetemre hívás Kund Abigéljének meghibbanását eláruló kacaj annyira félresikerült, hogy az együttérzés, szánalom helyett a közönség a szó szoros értelmében elröhögte magát.
A budapesti Kántor Impresszár Nagy István iroda munkatársa telefonon keresett meg, így egyeztettük a programot — mondotta Bencze László, a Mûvelôdési Ház igazgatója. — Biztosított, hogy semmilyen kellékre nincs szüksége. Ebbôl, és abból a ténybôl, hogy egy Jászai Mari-díjas színmûvészrôl van szó, azt gondoltam, hogy egy jól megszervezett, színvonalas elôadássorozatról van szó. Mit mondhatnék... A Mûvelôdési Ház elhatárolja magát ettôl az egész elôadássorozattól. Azt is el kell mondanom azonban, hogy délelôtt két-három alkalommal lenéztem a terembe, és valóban zajosak voltak a gyerekek, a pedagógusok meg a felügyelet helyett az elôtérben kávéztak. Ez nyilván zavarhatta az elôadót...
Bálint Rozália
Ôsszel Százlábú kaland címmel állítanak színpadra táncjátékot, majd a Hunor lakodalma táncfilm elkészítését ígérik. Januártól, a következô színházi produkció Az ember tragédiája címû Madách-mûre épül.
Az 1848-as emlékmûsorral is készülnek már, a Katonák címû produkció felújításával. Fellép a Táncmûhely a Szejke-fesztiválon, és a felsôsófalvi Székelyföldi Néptánctábor szervezésében is részt vesz.
Az idei évadra a színház tíz színészt szerzôdtetett: Csíki Csengele, Fincziski Andrea, Boér Orsolya, Csurja Csongor, Deme Róbert, Sarkadi Zoltán, Gábor László, Sütô-Udvari András, Nagy Dezsô, Dunkler Róbert.
A színházi évadra a következô elôadásokkal készülnek: Két úr szolgája, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Az országépítô, Hókirálynô és az Én és a kisöcsém címû kabaré.
A városi kórház dolgozói sztrájkra készülnek. Amint azt Tóth Attila kórházigazgató elmondta, valószínûleg nem tudják majd biztosítani a májusi fizetéseket. Ennek elsôdleges oka, hogy az április elején mûködésbe lépô biztosítóház nem mûködik még megfelelôképpen. Nem úgy érkeznek be a biztosítóházakhoz a pénzek, ahogy az törvényesen elô van írva. Nagyon sok vállalat nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek, emiatt a biztosítóház a pénzalapjából kevesebbet tud fordítani egészségügyi ellátásra. Tóth Attila továbbá elmondta, a fizetések bizonytalansága egyformán fenyegeti az orvosokat, középkádereket, a kórház minden dolgozóját. Ha valóban nem kapják meg a dolgozók fizetéseiket, akkor a tiltakozás elsô formájául valószínûleg a japán sztrájkot fogják választani.
SZ.L.
Május 14-15-16-án immár ötödik alkalommal zajlott a Bárdos Lajos – Palló Imre "Éneklô Ifjúság" kórusfesztivál.
Bodurián Jánost, a fesztivál szervezôjét arra kértem beszélgetésünk során, hogy összegezze az idei rendezvényt.
— 14-én a már megszokott elôadással kezdôdött a fesztivál. Iskolánk szólóénekesei mutatkoztak be. Célunk, hogy iskolánk kórusaiból a legjobb énekesek bemutathassák tudásukat. Nekünk felmérést jelent, a gyerekeknek pedig sikerélményt. A második napon, azaz szombaton 10 órától a Mûvelôdési Házban 6 kórus mutatkozott be. Iskolánk felsô- és alsótagozatos kórusai mellett felléptek a Móra Ferenc Általános Iskola-, gyergyóremetei Általános Iskola-, csíkszerdai Nagy István Mûvészeti Szakközépiskola- és a székelykeresztúri Petôfi Sándor Általános Iskola kórusai. A diákkórusok gálája volt ez a nap, a legnagyobb sikert a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola kicsinyek kórusa aratta, amikor szó szerint tomboltak a teremben.
A vasárnapi program 10 órakor kezdôdött a Szent Miklós plébániatemplomban egyházi hangverseny formájában. Amikor megérkeznek a kórusok, mindenki kap egy programot, és ki-ki a maga idejében elôad egy, az alkalomhoz illô mûvet. Délután négy órától kezdôdött az ifjúsági kórusok gálája, amelyen hét kórus vett részt: a budapesti Bárdos Lajos Általános Iskola kórusa, a székelyudvarhelyi Református Kollégium kórusa, amely egy nagyon fiatal énekkar, és ha így haladnak, akkor nagy jövô áll elôttük. Harmadikként iskolánk leánykara lépett fel, akik az idén országos második díjat szereztek. Itt kiemelném Mészáros Ildikó önzetlen hozzállását a kórushoz, és azt a gyönyörû repertoárt amellyel jelentkeztek. A székelykeresztúri Orbán Balázs gimnázium ifjúsági vegyeskara folytatta a mûsort, majd a marosvásárhelyi Mûvészeti Szakközépiskola ifjúsági vegyeskórusa lépett fel. A vásárhelyi iskola is igyekszik bekapcsolódni az erdélyi kórusmozgalomba. Ezért kérték fel Kovács Andrást, hogy vegye át a kórus vezetését, mert eddig eléggé hadilábon mûködött. Rövid idô alatt egy nagyon jó kórust hozott össze a karnagy. Ezután egy csodálatos hangzású kórussal ismerkedhettünk meg, a kispesti leánykarral. Érdekes homogén hangzása volt a kórusnak, nagyon jó repertoár-választás, és nagyon sikeres fellépésük volt. Tudatosan hagyták a végére a marosvásárhelyi Nagy István ifjúsági kórust, a Bárdos Lajos Zenei Hetek fesztivál kórusát. Ismerjük ennek a kórusnak a hangzását, ami egyedülálló a környéken, és a karmester Kovács András hozzáállását mind a kórushoz, mind a fesztiválhoz. Ez a kórus volt a betetôzése ennek a napnak. Minden koncert után egy közös megbeszélés következett a karvezetôkkel, amikor szakmailag próbáltuk kiértékelni a kórusokat. Úgy érzem, hogy évrôl évre nô a fesztivál színvonala.
— A mai gazdasági viszonyok között hogy lehet megszervezni a fesztivált?
— Sajnos, a megyei tanácstól erre a rendezvényre egymillió lejt kaptunk, míg az elmúlt években, amíg a Megyei Mûvelôdési Felügyelôségtôl kaptuk, sokkal többet juttattak nekünk, a helyi tanács egyáltalán nem támogatta a fesztivált. Vannak viszont olyan nagyvállalatok melyekre minden évben számíthatunk.
— Fórumot kell teremteni az iskolás- és ifjúsági kórusoknak a megmérettetésre, a bemutatkozásra. Mert, ha nincs egy ilyen fórum, akkor az egész iskolai kórusoktatásnak — ami már így is el van laposodva — nincs semmi értelme. Célunk, hogy az iskolai kóruséneklés megerôsödjön, hogy a zenét szeretô emberek számát gyarapítsuk.
Sajnos, a mai világban, amikor 24 tévécsatornát nézhetnek az emberek, még az ingyenes hangversenyekre sem jönnek el, és a fesztiválon a kórusok hallgatják meg egymást. Volt egy pár szülô, de Székelyudvarhely civil lakossága vagy a városban létezô kórusok nem nagyon képviselték magukat.
D. T.
Pénteken ballagnak városunk nyolcadikosai. A diákok június 1-jén román nyelv és -irodalomból, 2- án magyar nyelv és -irodalomból, 3-án matematikából írják az általános mûveltségi felmérôt. A történelem- földrajz teszt írása 5-én lesz. Az eredményeket június 8-án függesztik ki, az esetleges óvásokra 15-én kapják meg a választ a szülôk.
Pénteken délután 5 órától a székelyudvarhelyi városháza dísztermében Wass Albert irodalmi estet rendez az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány és a Hargita Megyei Mûvelôdési Felügyelôség. Fellépnek Simó József, a budapesti Wass Albert Alapítvány elnöke, valamint Csizmaria Bulcsú és Mali Kata néptáncosok.
Szintén pénteken délután zongora elôadóestre kerül sor a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola koncerttermében. A fél 7-kor kezdôdô elôadás mûsorán Bach, Haydn, Szkrajabin és Schumann darabok szerepelnek, elôadó Csáki Edit zongoramûvész.
Megjelent Péter Attila nyugalmazott tanár harmadik kötete, amely ugyancsak udvarhelyi vonatkozású könyv. Péter Attila, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egykori tanítványa és nyugalmazott tanára e kötetében felleltározza a nagy tanárelôdök sírjait, életrajzi adatokat közöl, életpályákat méltat. Ezzel megörökíti mindazon történéseket, amelyeknek zöme kihull az emlékezet rostáján, másrészt emléket állít az egykori tanárok értékteremtô munkájának — írja Ványolós István, a gimnázium jelenlegi igazgatója.
Bányai János Diáknapok Udvarhelyen
Tegnap este a Balance együttes fellépésével vette kezdetét az idei Bányai János Diáknapok rendezvénysorozata. A mai nap folyamán tudományos ülésszakokra került sor, általános mûveltségi vetélkedôket tartottak, és bemutatásra kerültek Szabó Károly filmrendezô, az iskola egykori diákjának filmjei. A Diáknapok egyik fénypontja a ma délután 6 órától a Siculus Ifjúsági Házban tartandó divatbemutató lesz, ahol fehérnemû- és nyáriruha-bemutató mellett, frizura-, smink- és illatbemutatót is tartanak másfél órás show keretén belül, amit éjszakába nyúló danceparty követ.
Ügyrendi vitába fulladt szerdán a tanügyi törvényt módosító 36-os sürgôsségi kormányrendeletet egyeztetô bizottság munkája. Asztalos Ferenc képviselô, a tanügyi szakbizottság alelnöke a Szabadságnak nyilatkozva elmondta: a bizottság tagjai úgy döntöttek, hogy idôhiány miatt június 13-ra tolják ki a bizottsági jelentés elkészítésének végsô határidejét. Így még hátramarad egy hét, ami alatt a parlament két háza is megvitathatja és elfogadhatja a jelentést. Mint ismeretes, az egyeztetô bizottság tagjai korábban május 31-et jelölték meg a jelentés elkészítésének határidejeként.
Szakszervezetek kontra kormány
Radu Vasile miniszterelnök szerdán a Victoria-palotában kijelentette: befejezôdtek a tárgyalások a szakszervezetekkel, s most már csak rajtuk áll, hogy eldöntsék: meghirdetik-e az általános sztrájkot, vagy sem. A politikusok ismételten megígérték, hogy megsürgetik azon törvények parlament általi elfogadását, amelyeket a szakszervezetek oly régóta sürgetnek. Amennyiben a szakszervezeti vezetôk úgy döntenek, hogy május 24- én megtartják az általános sztrájkot, a szakszervezethez tartozó ágazatok meghatározatlan idôre beszüntetik a tevékenységet.
Nem áll meg a rádió-, tévéadás
A Legfelsô Bíróság 30 napra felfüggesztette a május 18-ra bejelentett rádiókommunikációs általános sztrájkot. A szakszervezeti elnök kijelentette: a 30 nap eltelte után azonban semmi sem akadályozza meg a sztrájk kirobbantását, ha ez szükségesnek mutatkozik. A rádiókommunikáció alkalmazottai azért robbantották ki a kollektív munkakonfliktust, mivel az országos rádió-, illetve televíziós társaságok nem teljesítették kötelezettségeiket a nyújtott szolgáltatásokért.
Tiltakozik a Román Hírszerzô Szolgálat
Tiltakoznak Frunda kijelentései ellen. A Román Hírszerzô Szolgálat tevékenységét ellenôrzô parlamenti bizottság elégedetlenségét fejezi ki Frunda György szenátornak a hazai titkosszolgálatokról elhangzott kijelentései miatt. A bizottság szerdán közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben kijelenti: a szenátor állítása, miszerint Romániában nagyon sok titkosszolgálat létezik téves, mivel mindössze három, szigorúan szabályozott hírszerzô szolgálat mûködik. A Román Hírszerzôszolgálat tevékenységének ellenôrzésében tapasztalt úgymond "fogyatékosságokról" a bizottsági tagok aláhúzzák, hogy a titkosszolgálatok munkájukat évente jóváhagyott program szerint fejtik ki.
Csütörtökön a megyei tanács meghívására kétnapos hivatalos látogatásra Hargita megyébe érkezett a MOL Rt. küldöttsége, együtt a Romgaz vezetôségével. A tárgyalások témája közös beruházást megvalósító vegyes cégek alapítása. Ma a MOL Rt. és a Romgaz vezetôsége a megyei tanács illetékeseivel arról tárgyal, hogy milyen lehetôségei vannak a magyar cégnek a megyében földgázvezeték kiépítésére.
A megyei tanács sajtóirodája közölte, hogy a pünkösdi búcsú alkalmával a Hargita megyei tanács hivatalos vendége Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyûlésének küldöttsége lesz. Május 21-én a megyeháza kis gyûléstermében sajtótájékoztatón ismertetik a látogatás gyakorlati célját.
Az elmúlt napokban készítette el tevékenységének négyesztendôs mérlegét a székelyudvarhelyi Nyugdíjasok Önsegélyzô Pénztára. A beszámoló- tisztújító közgyûlésen a medence nyugdíjasainak közel kilencven küldött jelent meg, s amint az várható volt, egyöntetûen Finta Bélát választották vissza az elnöki tisztségbe.
Ez alkalommal a nyugdíjpénztár munkáját önkéntesen segítô nyolc tisztségviselôt díszoklevéllel jutalmazta az elnök.
Duma András a Moldovai Csángó-Magyar Szövetség klézsei szervezetének elnöke. Hosszú évek óta azon fáradozik, hogy a Bákó megyei Klézsén is oktassák a magyar nyelvet. Számtalanszor járta már végig a falut, aláírásokat gyûjtött, így próbálván meggyôzni a "hatalmasokat": a klézseiek szomjazzák a magyar szót. Ám fáradozása mindmáig hiábavaló volt.
A bákói lapok kígyót-békát kiabáltak rá - hol bujtogatással, hol hazaárulással vádolják. Ô pedig, reménykedve, az RMDSZ-hez fordult. Tavaly nyáron ígéretet kapott Kötô József oktatásügyi államtitkártól, hogy Klézsén is tanulhatnak magyarul a gyermekek. Duma András azonban most sem számolhat be eredményekrôl:
— Ígéret van, minisztériumi rendelet is van, amelyben jóváhagyták, hogy a klézsei iskolában oktassák a magyar nyelvet - tanári kinevezés azonban mai napig nincs... Egy bákói tanfelügyelônô rendszeresen kijár a faluba, hogy lebeszélje a szülôket és gyermekeket a magyaróra szükségességérôl. Az iskolaigazgató és a tanárok is többször behívatták a szülôket , gyermekeket. Hol szép szóval, hol fenyegetôzve próbálták meggyôzni ôket, hogy ne kérjék a magyar nyelv oktatását. Ezt többször is jeleztük a kisebbségvédelmi miniszternek - eredménytelenül. Pedig nagy szükségünk lenne segítségre. Az RMDSZ-nek kellene segítenie. De csak ígéreteket kapunk egyre-másra.
Én csak attól félek, hogy a klézseiek elôbb-utóbb belefásulnak, és nem írnak alá több kérést. Vagy pedig eredményes lesz a megfélemlítés. Magamat nem féltem: elindultam egy úton, azt végigjárom. De már én is felteszem magamnak a kérdést: lesz-e magyaróra Klézsén valaha?
Ehrenkrantz Judit
Huszadszor virágoznak az almafák az elsô Bágyi Vár-fesztivál óta. Egykoriságunkra emlékeztetô, hagyományôrzô ez az ünnep — minden évben, pünkösd elsô napján a bágyi Vár-hegy alatt.
Ne legyenek néked idegen történelem tanítóid énelôttem — hirdette és követelte egy nemrég letûnt rendszer korifeus hada. Miközben a fô korifeus azt is kijelentette, hogy az a nép és az a nemzet, amelyik nem ismeri a saját történelmét olyan, mint az apátlan és az anyátlan gyermek.
Nagy igazság, bárki is mondta — még akkor is, ha nem nekünk szánta. Mi magunkra vettük és teremtettünk egy saját történelem-sejdítô ünnepet. A Bágyi Vár-fesztivál, ahol az ünnep ürügyéül a török ellen védekezô harcokra emlékezve, tüzes kerekek árnyékában dalainkat dúdolgatjuk, ropjuk táncainkat, és találkozunk. Ez így van és lesz a mostani esztendôben is. Nagy szüksége van erre az egyre kilúgozódó, eljellegtelenedô székely-magyarságunknak.
Ma, amikor a Kárpátok fölé loccsan a Balkán. Ma, amikor a Margita alatt Róma felhagyta útjait és Bizánc Bábellel fenyít, s a török- dúlás után pár évszázaddal janicsárrá kényszerítik csángó- magyarságunkat.
Ma, amikor a nyugati bóvli az elszabadult, gáttalan világhuzatban úton-útfélen, mint rossz szemétszállító kocsiból a lom, kacat a nyakunkba zúdul.
Az anyaország nem bírja Erdélyt — mint ahogy régebb sem. De "új rablói vannak a Nyárnak", az erdélyi nyárnak.
Megfutni? Hová? És nem jön el senki értünk. Itt kell megmaradni — mert máshol nem lehet. Már nincsenek szûzföldek. Erdélyen kívül számunkra csak ama csillag-ösvény maradt. Oda pedig nem akarunk idejekorán távozni.
Hát ebben az esztendôben is ünnepeljünk együtt csillag-gyúlásig a Vár alatt, Bágyban.
Bágyi Bencze Jakab
Tanácskozásra hívta össze az iskolaigazgatókat és a polgármestereket a megyei tanfelügyelôség, hogy megvizsgálják az oktató-nevelô tevékenység optimális feltételei megteremtésének lehetôségeit. Székelyudvarhely körzet számára kedden délelôtt a Tamási Áron Gimnázium dísztermében tartottak találkozót. A tanfelügyelôk és az iskolaigazgatók a diákok tudásának év végi felmérését és értékelését, valamint a küszöbön álló és mindenképpen újdonságot jelentô alapmûveltségi vizsgát vitatták meg, de szó esett a költségvetési leosztásokról is. A találkozón részt vett Beder Tibor fôtanfelügyelô, Costea Constantin fôtanfelügyelôhelyettes, Bondor István tanfelügyelô valamint Sófalvi László alpolgármester is.
A csíksomlyói búcsút ebben az évben május 22-én, pünkösdszombatján tartják. Május 21-én, pénteken este 7 órakor szentmise lesz a kegytemplomban. Éjszakára nyitva marad a kegytemplom a virrasztó búcsúsok számára. Május 22- én, pünkösdszombatján a szentmisék: 6-7-8 és 9 órakor kezdôdnek a kegytemplomban. Reggel 6 órától gyóntatás és áldoztatás lesz a sekrestyében és a kolostor négyszögû udvarán.
A keresztalják érkezési sorrendben a rendezôség irányítása szerint felvonulnak a Kissomlyó mögötti térségre. Ott elfoglalják tájegység szerint kijelölt helyüket, imádkozva és énekelve készülnek a közös ünneplésre, a szentmisére. Az ünnepi szentmise délben fél egykor kezdôdik a Kissomlyó nyergében. A levonulás után, délután 5 órakor szentmise lesz a kegytemplomban. Akik nem tudnak bemenni a zsúfoltság miatt, a kegytemplom elôtti téren, hangszórón keresztül hallgathatják a szentmisét- áll a zarándoklat rendezôségének tájékoztatójában. Székelyudvarhelyrôl szervezett formában is van lehetôség ellátogatni a búcsúra, a katolikus plebániák négy autóbuszt állítanak az érdeklôdôk számára. A Római Katolikus Plebánia által biztosított helyek már beteltek, viszont maradt még hely a Szent Teréz plébánia által rendelkezésre bocsátott autóbuszokon, ezekre még lehet jelentkezni, az útiköltség 30.000 lej. Az autóbuszok pünkösdszombatján reggel 8 órakor, a plebániák elôl indulnak, majd a délutáni órákban térnek haza. A szervezôk kérik azokat a személyeket, akik nem szervezett formában látogatnak el a búcsúra, hogy csatlakozzanak Székelyudvarhely keresztaljához. A gyülekezô reggel 10 órakor, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium elôtt lesz.
SZ.E.
Csütörtökön Szász Jenô polgármester holland küldöttséget fogadott, melyet Gábor Dzsingisz Hollandia magyarországi követségének tanácsosa vezetett. A küldöttséggel tartott Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások intézetének igazgatója, valamint Kolumbán Gábor megyei tanácselnök is. A látogatás célja, hogy a vendégek átadják tapasztalataikat az itthoni szakembereknek, és új lehetôségeket kutassanak fel a mezôgazdaság és az új munkalehetôségek létesítése terén. A vendégek látogatásuk napján megtekintették az Udvarhelyi Néptáncmûhely elôadását.
Hídépítési munkálatok és a telefonhálózat bôvítése miatt hétfô reggeltôl elterelik a forgalmat a város központi részén, így a Villanytelep utcában csak a Horea utcai keresztezôdésig lehet majd közlekedni. Továbbá tilos lesz behajtani a Tompa László utcába a Mezôgazdasági Szakközépiskola elôtti útkeresztezôdéstôl, ezért a központba irányuló forgalom a Crisan utcára korlátozódik. A munkálatok három hét múlva fejezôdnek be, ezért feltételezhetôen gyakori torlódásra lehet majd számítani a Crisan utca és a Tompa László utca keresztezôdésénél. A csütörtöki sajtótájékoztatón a Polgármesteri Hivatal Városgazdálkodási Osztályának vezetôje, Bíró József felhívta a gépkocsivezetôk figyelmét, hogy az elkövetkezendô hetekben kerüljék az említett útszakaszokat, ha lehetôségük van rá, akkor a Tábor negyed felôl közelítsék meg a központot. Továbbá elmondta, az említett idôszakban a központon áthaladó autóbuszok közlekedési iránya is megváltozik. A változásokban érintett szállítási vállalatok a napokban a lakosság tudomására hozzák az új megállók helyét.
Napjainkban sokan adnak kölcsönt, illetve kérnek kölcsön. A kölcsönszerzôdés tárgya lehet pénzösszeg, illetve kölcsön lehet kérni bizonyos javakat, ingóságokat. Azt is le kell írnunk, hogy egyre több esetben keresnek fel ügyfelek azzal a kéréssel, hogy a kölcsönadott pénzösszeget, illetve ingóságot a kölcsönvevô nem hajlandó megadni, illetve viszszaszolgáltatni.
Felmerül a kérdés, mi a teendô ilyen esetekben. Ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik még az a tény is, hogy sok esetben olyan ügyfelek keresnek fel, akiknek semmiféle írott bizonyítékuk nincs a kölcsönadás tényére.
Mindenekelôtt azt kell tudnunk, hogy a kölcsönadás minden esetben, tagadás, el nem ismerés esetén, kizárólag írásbeli bizonyíték alpján ítélhetô meg, hajtható fel a kényszerítés eszközével. Ugyanis, hogyha az adós nem ismeri el a tartozás tényét, valamint annak mértékét, a hitelezônek nincs lehetôsége más módon bizonyítani. Ezért nagyon fontos, akár per során is, leírni, és a kölcsönvevôvel aláíratni a kölcsönvevés tényét, hol, mikor és mekkora összeget kért kölcsön. Fontos a határidô kikötése is, ugyanis ennek lejárta után esedékes a pénz visszafizetése.
Tehát figyelem, nem bizonyítható tanúval a kölcsön ténye. Abban az esetben, ha valaki kölcsönadott, és ezt írásban rögzítették az imént felsorolt elemekkel, akkor figyelnie kell a kölcsönadónak az elévülési idôre.
Mit jelent, és miért kell figyelni erre?
A törvény értelmében minden anyagi jellegû követelési jog elévül bizonyos idô után. Ez tételesen azt jelenti, hogy abban az esetben, ha nem idôben érvényesíti valaki a jogát, akkor ennek érvényesítése már jogi eszközökkel nem valósítható meg.
A román jogban az általános elévülési idô három év.
Visszapergetve ezt a kölcsönszerzôdésre, tudnunk kell azt, hogy az általános elévülési idô érvényes erre a jogintézményre is. Abban az esetben, ha ebben az elévülési idôben nem érvényesíti a kölcsönadó a jogát, utána már nem érvényesítheti, a kölcsönvevô ellenvetheti elévülési kifogását.
Gyakori az olyan eset is, amikor ilyen jellegû kéréssel fordulnak hozzánk ügyfelek, az általános elévülési idô bármikor ellenvethetô.
Lévén, hogy egyre több ember ad, illetve vesz kölcsön pénzösszeget, illetve bizonyos javakat, a fent említett tényekre jó lesz figyelni, ugyanis rengeteg kellemetlenségtôl kímélhetik meg magukat, hogyha a minimális formaságokat betartják.
Nagy Zoltán, ügyvéd
Az Úr Jézus hároméves tanítói munkájának befejezésekor tanítványai elszaladnak – kivéve Jánost és Pétert –, kétségbeesve szemlélik a nagypénteki eseményeket, csalódottan zárkóznak be, hogy mentsék életüket a feldühödött zsidó vezetôk haragjától. Még a csodálatos húsvéti feltámadás sem tudja megnyugtatni ôket. Jézus mennybemenetele után újra zárt ajtók mögé rejtôztek. Félelmükben egyetlen vigaszuk Jézus anyjának, Máriának a jelenléte és az állhatatos imádságuk volt. A Megváltó földi munkájának gyümölcsei pünkösd napján váltak kézzelfogható valósággá.
Az apostolok nagyon sokszor értetlenül néztek mesterükre, mert számukra titokzatos módon beszélt. Egyszerû emberként nem tudták felfogni tanításának lényegét. Tudták róla, hogy Istentôl jött, ezt csodával számtalanszor be is bizonyította elôttük, de mivel nagyon e világiasan gondolkodtak, értelmük nem tudott megnyílni az igazi értékek, az isteni igazságok elôtt.
Nagyon sokszor rákérdeztek, hogy mit jelent a példabeszéd, mikor teljesednek be az elôre megmondott események. Jézus nem mindig adott egyértelmû választ. Az Atya azért küldte egyszülött Fiát az emberek közé, hogy emberi testet öltve személyes életpéldájával és tanításaival megmutassa azt az életstílust, amit minden istenhívônek, minden keresztény embernek kötelessége, hogy kövessen, ha Isten tervei szerint akarja élni földi életét, amit majd egy örökké tartó boldogság követ.
A föltámadt Üdvözítô mennybemenetele elôtt nem akarta bizonytalanságban hagyni tizenegy kiválsztottját, és felgyújtotta elôttük a reménység soha ki nem alvó sugarát: " ... a Szentlélek leszáll rátok, erôben részesültök, úgy hogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben és Szamariában, sôt egészen a föld végsô határáig."
Az apostolok ezután visszamentek Jeruzsálembe és Máriával együtt bezárkozva imádkoztak. Pünkösd napján megtörtént a csoda, "valamennyien elteltek Szentlélekkel". A Lélek ereje felnyitotta az apostolok lelki szemeit, azonnal érthetôvé és világossá vált Jézus minden szava, s a korábban félénk Péter, aki egy szolgáló szavára is megtagadta mesterét, már nem ismerte azt, hogy félelem, bátran kiállt az összesereglett tömeg elé, és nyiltan megvallotta és hirdette: "Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonysággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettek."
Szent Péter bátor igehirdetésének, az Üdvözítôrôl szóló tanúságtételének eredménye mindannyiunk elôtt ismeretes. Elindult egy olyan mozgalom, ami megváltoztatta az egész világot. A néhány emberbôl álló kis csapat tanításával és életpéldájával a barbár világból embercentrikus, Isten elgondolása szerinti közösséget, a kereszténységet honosította meg.
Ami közel kétezer évvel ezelôtt megtörtént, napjainkban is számtalanszor megismétlôdik. A Lélek ma is munkálkodik, csak mi nem akarunk tudomást venni róla. Az apostolokhoz intézett küldetés minden, magát kereszténynek valló embernek szólt. Kötelességünk tanúságot tenni az igazságról, ami nem más, mint a Messiás tanítása, kötelességünk tanúságot tenni a szeretetrôl, ami nem más, mint az Úr Jézus végrendelete. De vajon, tesszük-e ezt?
Ha egész gondolatvilágunkat, életünk minden napját a földi javak, a mulandó értékek utáni hajsza tölti be, akkor nem is vehetjük észre, hogy hányszor mulasztjuk el az igazság melleti kiállást. Életünk nem hogy szeretetet sugározna, hanem már megjelenésünk is gyûlöletet szít környezetünkben. Vakokká teszszük saját magunkat. Nem engedjük magunkhoz közel a világosságot sugárzó Szentlelket. Önteltségünkben, saját magunk istenítésében egyedül akarunk mindent megoldani, megfeledkezve arról, hogy a legnagyobb lángelme is véges. Isten segítsége nélkül csak ideig- óráig tudunk eredményeket felmutatni, de azok is csak látszólagos sikerek mert hiányzik belôlük a szeretetet sugárzó Lélek melegsége.
Arra a kérdésre, hogy az évenként visszatérô és nagy pompával megünnepelt pünkösdök milyen hatással vannak a mindennapi életünkre? A választ adja meg mindenki saját magának, és vonja le a következtetést, hogy mennyire méltó a keresztény jelzôre!
Székely népünk évszázadokra visszanyúló nagy múlttal rendelkezô búcsújáró hellyel, Csíksomlyóval büszkélkedhet. Az Istenanya, Mária ezreket és százezreket vonzott a Somlyó hegyének aljában emelkedô templomába. Sorsüldözött népünk itt talált menedéket és bajaira gyógyírt. Aki hittel és bizalommal kérte Szûz Mária közbenjárását, mind meghallgatásra talált. Összetartó és hitében, nyelvében megmaradni tudó közösséggé formálta népünket. Mária, a Szentlélek kegyelmeire várakozók pártfogója és oltalmazója mindig együtt imádkozott a hozzásereglô hívô néppel, és ezt teszi ma is, pünkösd vigíliáján.
A második évezredvégi keresztényeknek kötelessége, sôt Krisztustól eredô küldetése, hogy a modern barbár világot, amikor eluralkodott az énközpontúság, a földi javak öncélú istenítése, újra megváltoztassa. Ma is a Péter bátorságával rendelkezô apostolokra van szükség, akik bátran kiállnak, és hangos szóval kiáltják a világba, hogy azt a Jézust, aki kétezer éve a szeretetet és az egyenlôséget, az egymás megbecsülését hirdette, újból keresztre feszítettük.
Szívünk nyitottságával újra és újra át kell éljük az elsô pünkösd csodálatos, világot megváltoztatni tudó eseményeit.
Az apostolok fegyverek nélkül indultak világot meghódító útjukra. Éltetô és mozgató erejük, Mária közbenjáró imája és Krisztustól kapott örökségük, a szeretet volt. Ehhez kell visszatérjünk. Le kell tegyük az öldöklô fegyvereket, s magunkra öltsük az istengyermekséget fémjelzô szeretet köntösét.
Csíksomlyón ma is ezrek és tízezrek gyûlnek össze. A tömeg között ott imádkozik Mária is, de vajon hallgatunk-e a mai Péterek szavára, vagy durván a szemükbe vágjuk: "Kemény beszéd, ki hallgatja ezt?"
Jézus a világot megváltotta, az apostolok a pogány emberiséget Isten gyermekeivé tették, de ezt az új világot mi, emberek ismét elpogányosítottuk. Nekünk kötelességünk az újra evangelizálás. Ezt az átalakító munkát azonban mindenki a saját életében kell elkezdje.
A századvég utolsó csíksomlyói búcsúja legyen alkalom arra, hogy tegyük meg az elsô lépést egy szebb és humánusabb világ létrehozásához. Ebben a nem könnyû munkában nem vagyunk magunkra, mert a csíksomlyói Szûz Mária velünk imádkozik.
Derzsy András
Az RMDSZ Kongresszusa résztvevôinek nyílt levele az Egyesült Államok elnökéhez
Közösségünk, az erdélyi magyarság, a térség többi népéhez hasonlóan, lélegzetvisszafojtva figyeli a közelünkben zajló háború végkifejletét. Ha Milosevics etnikai tisztogató háborúja sikerrel járna, az nemcsak a vajdasági magyarok eddig is jelentôs véráldozatát növelné, hanem bátorításként hatna a hasonló szándékú romániai etnokrata erôkre is. Ellenkezô esetben, Európa keleti részein is megszilárdulhatnak az emberi egyéni- és közösségi jogok, reális esélyt kap a méltányosság, megerôsödnek a szubszidiáris struktúrák, a belülrôl jövô stabilitás.
Ebben a feszült, háborús légkörben, Elnök Úr, az Ön kijelentései sorsformáló jelentôséget kaphatnak. Szíves engedelmét és türelmét kérjük, hogy egy sor olyan tényre rávilágítsunk, melyek, úgy tûnik, elkerülték a figyelmét akkor, amikor a román kisebbség-politikát követendô példaként említette.
Az erdélyi magyarságot igazságtalan békediktátumok kényszerítették az 1918. december 22-i kolozsvári népgyûlésen kinyilvánított akarata ellenére, a számára idegen, délromán értékvilág fennhatósága alá. Az elmúlt évtizedek során irányunkban kifejtett többségi politika megfosztott minket attól, hogy saját szülôföldünkön, Erdélyben, amelyhez több mint 1000 éves történelmünk fûz, otthon érezhessük magunkat.
Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy esetünkben a probléma nem etnikai, azaz nem a két nép között lép fel, hanem etnopolitikai: a többségi délromán politikum és a magyar közösség között feszül. Az évszázados együttlét az erdélyi románságot — a jövô kihívásának küszöbén — természetes szövetségesünkké teheti. Ezzel szemben Trianon óta mind a mai napig túlnyomóan délromán politikai elit célja — függetlenül a társadalmi rendszertôl — az etnokulturálisan homogén, egységes nemzetállam megteremtése. Ennek az akaratnak esett áldozatul a második világháború alatt, a némettôl függetlenül végrehajtott román holocaust keretében, több százezer zsidó és cigány, majd vándorolt ki késôbb, a diszkriminatív meghurcoltatást követôen, többszázezer német. Az erdélyi magyarok közül is eddig több mint egy millióan kényszerültek, és kényszerülnek jelenleg is szülôföldjük elhagyására.
Mi, erdélyi magyarok elmondhatjuk, hogy tíz évvel a kommunizmus bukása után sem teljesítették alapvetô rehabilitációs követeléseinket. Egyházaink és világi közösségeink nem kapták vissza a kommunisták által elkobzott tulajdonaikat. A privatizációs folyamatból messzemenôen kiszorítottak, a Ceausescu által megszüntetett magyar autonóm tartományról és magyar egyetemünkrôl a mai délromán politikum hallani sem akar, kultúránkat továbbra is a román többség tanügyi gyámkodása fojtogatja. A román etnopolitika 80 éve követett homogenizációs célkitûzéseit ôshonos nemzeti közösségünk összetartó erejének gyengítésével, tagjainak asszimilálásával vagy Romániából való kiszorításával kívánja elérni. A román hadseregnek és csendôrségnek a többségi magyar területekre való erôltetett és érthetetlen telepítése is ezt a célt szolgálja.
Történik mindez annak ellenére, hogy az erdélyi magyar politika módszerei demokratikusak, célja a decentralizált közösségek létrehozása és annak megerôsítése, megalapozott polgári jólétének megteremtése. Mi, ellentétben a koszovói albánokkal, nem a passzív elszigetelôdés politikáját, hanem a parlamenti, sôt kormányzati szerepet is vállaltunk, amely azonban valós eredményeket nem hozott, hanem csupán a román kirakatpolitika leghatásosabb eszközének bizonyult.
Lehet, Elnök úr, ezt a politikát kisebbségvédelmi modellként emlegetni? Pusztán attól válna modellé ez a politika, hogy Romániában hallgatnak a fegyverek?
Elnök Úr, Romániában a magyar nemzeti közösség helyzete nincs megoldva!
Isten ôrizzen meg bármely kisebbségbe szorított nemzeti közösséget attól, hogy a román modell legyen üdvözülésének garanciája!
Elnök Úr, szorongatott helyzetünkben reményt és bizakodást ad nekünk az a tény, hogy az egyéni és közösségi emberi jogokat az államok szuverenitása fölé helyezve, az Egyesült Államok és partnerei egy létében veszélyeztetett kisebbség védelmére keltek.
Arra kérjük Önt, hogy szorgalmazza helyzetünk monitorizálását, és gyôzôdjön meg minderrôl.
Arra kérjük, vesse latba befolyását, hogy a román politikum üljön le ahhoz az ügyünket rendezni hivatott összpolitikai kerekasztalhoz, amit az RMDSZ már nyolc éve sürget, hiszen e feladat ellátására a román parlament elvi és gyakorlati okokból alkalmatlan.
Arra kérjük, Elnök úr, hogy Románia atlanti integrációjának folyamatában fektessen különleges hangsúlyt az ország nemzeti közösségei helyzetének méltányos, a közösségi önkormányzaton alapuló rendezésére. Az elmúlt évtized balkáni tragédiái nagyrészt elkerülhetôek lettek volna, ha az idejében létrejött közösségi autonómiák kifejthették volna stabilizáló, otthonteremtô hatásukat.
Áldást kérünk Önre és nemes fáradozásaira.
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel a Romániai
Magyar
Demokrata Szövetség VI. Kongresszusának
résztvevôi.
Kelt Csíkszeredában, 1999. május 15-
én.
A Curentul napilap áprilisi négy lapszámában – Politikai Kontroll cím alatt – folytatásban közli a brüsszeli kiküldött tudósítását egy nemrég megjelent tanulmányról. A tanulmány szerzôje Stewe Wright a manchesteri (GB) Omega Foundation-tôl, melynek címe: An Appraisal of Tehnologies of Political Control (A politikai kontroll technológiájának megközelítése), témája pedig a rendôri és biztonsági erôk módszereiben és technikáiban világszerte, fôleg az utóbbi másfél évtizedben végbement fejlesztések.
A kiadó az Európa Parlament Tudományos Kutatás és Technológiai Opciók Analízise elnevezésû igazgatósága. Ennek igazgatója leszögezi a tanulmány elôszavában, hogy a tanulmány nem az EP hivatalos álláspontját tükrözi. A Curentul-ban eddig megjelent részeket tovább rövidítve és átszerkesztve közlésre méltónak találtuk.
Egy, az Európa Parlament számára nemrég elkészített tanulmány feltárja azokat az új technikákat és módszereket, melyeket világszerte, fôleg az utóbbi másfél évtizedben a rendôri és biztonsági erôk fejlesztésére használnak fel. A cél ezen erôk reakcióidejének csökkentése, a válaszadási képesség növelése, figyelembe véve a költségtakarékosságot is. Pontosabban: kevesebb emberi erôforrás foglalkoztatása a közrend felügyeletének automatizálásával, egyes meglevô technikák alkalmazása új területen, a rendôri erô és hatékonyságának növelése.
Nem lehet pontosan megítélni ezen technológiák alkalmazásának és használatának mértékét. Szükségességükre és jogi alátámasztásukra két gondolkodási iskola létezik.
Az egyik szerint az új fejlesztések alkalmazása költségcsökkentés és modernizálás miatt szükséges. Ezért a rendôri és biztonsági erôket a legmodernebb harci technikával kell felszerelni a bûnözés, a kontrollálatlan tömegtüntetésk és terrorizmus megfékezésére. Csak azok félnek az új személyi adatgyûjtési- és feldolgozási technikáktól, akiknek valami félnivalójuk van. (nem ismerôs??) Korunk tömegtüntetései feloszlatásának új módszereit olyan alternatívaként kell felfogni, amely fegyverek helyett non letális eszközökkel próbálja elérni a forró helyzetek rendezését. A rendôrségnek a reális v. potenciális bûnözôkkel szemben minimális erôbevetéssel kell eredményt elérni. Fenti iskola szerint az új módszerek alkalmazására és kontrolljára kidolgozott rendszabályok megfelelôek annak érdekében, hogy ne történhessen visszaélés. Így az újonnan alkalmazott rendôri technológia nélkülözhetetlen az alapvetô emberi jogok megôrzéséhez a liberális nyugati demokráciákban.
A másik irányzat más nézôpontból szemléli a fejleményeket. A rendôri és biztonsági erôk napjainkban folyó fejlesztése új repressziós (elfojtó) eszközöket és módszereket ad az államok kezébe annak érdekében, hogy nyomást gyakorolhassanak egyes politikai problémák olyan megoldására, amelyek erôs társadalmi ellenre váltanak ki.
Kétségtelen, hogy ezen eszközök alkalmazásával egy nem legitim kormányzat nagyobb erôre tehet szert hatalma megtartásához. A nagy krízisek megfékezésére egyre több erôre van szükség, és ezek a technikák megadják a represszióhoz szükséges erôtöbbletet. A fejlesztési folyamat eredményeképpen a rendôri és biztonsági erôk tovább militarizálódnak, a hadsereg paramilitarizálódik. Az eljárások és technikák mindkét oldalról közelednek egymáshoz.
Gondolni is rossz arra, hogy a koercitív eszközök fejlôdése milyen hatással lesz arra az alapvetô demokratikus jogra, hogy az ellentétes vélemények felszínre kerülhessenek. Várhatóan kevesebben élnek a tiltakozás jogával, ha annak az az ára, hogy fizikai sérülést szenvedjenek el vagy, akár halállal fizessenek. Steve Wright tanulmányában jelzi, hogy Kína és a többi volt kelet-európai országok is beszerzôi lettek az új rendôri technikának. Függetlenül, hogy a föld melyik részén fekszenek, milyen társadalmi berendezésûek, a világ államaiban egységesedni látszanak a rendôrségi módszerek.
A tanulmány egyébként hét fô fejezetre tagozódik:
1. A politikai kontroll technológiájának szerepe és funkciói
2. Jelenlegi tendenciák és új technikák (ebben a globalizálódás következményei, a rendôri felszerelések militarizálása, az ellenôrzô rendszerek egységesülése, stb).
3. A figyelô technológiák fejlôdése (új lehallgatóhálózatok megjelenése, lokális, nemzeti és nemzetközi szinten, az emberi egyedazonosítás új módszerei).
4. A tömegek kontrolljának új módszerei (benne az ún. kevésbé halálos fegyverek második generációjának kifejlesztése az USA nukleáris laboratóriumaiban).
5. A bûntettek ellenôrzésének új formái (benne : az állami börtönök helyét magánvállalkozások veszik át, miközben az elôbbiek költségvetési gondok miatt kénytelenek technikával helyettesíteni a börtönôröket, a rehabilitációs politikák helyettesítése új típusú szabadságvesztéssel, és ennek politikai és szociális következményei.
6. A tudomány és technológia felhasználása olyan vallatási és kínzási módszerek kifejlesztésére, melyek nem hagynak nyomot, ezek elterjedése az USA-ból és Európából kiindulva.
7. Az elôzô fejezetben taglalt technikák elterjedésének következményei és azon igény, hogy az EU határozottan válaszoljon a kihívásra annak érdekében, hogy ne sérüljenek a civil szabadságok Európában, és hogy ezek a technikák ne jussanak diktátorok kezébe.
A rendôrség militarizálódása a különleges rendôri alakulatok létrehozásával kezdôdött. Ezek az egységek a krízishelyzetek kezelését célozzák: ilyenek a Grentz Shutz Gruppe (GSG) Németországban, a Gendarmerie Nationale Franciaországban, a Carabinierik Olaszországban, a Special Weapon Attack Team (SWAT) az Egyesült Államokban, stb. Ezen egységek taktikai kiképzése sokszor tükörképe a gerillaellenes harcra kiképzett katonai egységeknek.
Az AEÁ-ban, de más országokban is megfigyelhetô a rendôrség kötelékében a volt profi katonák egyre nagyobb jelenléte mind az altisztek, mind a tisztek között is.
Az európai Svájcban 1997-ben 112 millió svájci frankot költöttek a svájci védelmi erô felszerelésére olyan fegyverekkel, amelyek képesé teszik azt a belföldi krízishelyzetben való részvételre. Ilyenek lennének a nagy tömegtüntetések és zavargások, és az olyan helyzetek, amikor Svájc határainál segítenék a rendôrséget egy esetleges menekültáradat feltartóztatásában.
A katonai és rendôri erô közeledése tehát azon technikák közös használatában érhetô tetten, amelyeket a belsô biztonsági feladatok megoldásakor használnak. Ma már ugyanazok a cégek látják el felszereléssel a katonai és a rendôri erôket is.
A következôkben felsoroljuk azokat a területeket, melyeket a tanulmány eddigi román fordítása említ.
A területvédelmi rendszerek fejlesztése során egyre kevesebb személyzettel lehet megoldani egy-egy zónába való behatolás megakadályozását. Sikerült beépíteni a mesterséges intelligenciát. Így egy modern rendszer lokalizálni tudja a határsértés pontos helyét, és büntetô effektusokat (pl. elektrosokk) generál. (Ezen technika továbbfejlôdése lehetôvé teheti egy-egy területvédelmi rendszer gyors áttelepítését egy városon belül. (Gondoljunk csak "A vírus" c. filmre amelyben egy járvány elterjedésének megakadályozására egy vidéki kisvárost — az emberek számára "hermetikusan" lezártak. — a ford. )
2. Biometrikus egyedazonosító rendszerek
Közülük az automata ujjlenyomat-azonosítók, ma már igen elterjedtek, sok európai cég gyárt ilyen berendezéseket. De más módszerek is vannak,Cellmark diagnostic eszközcsomag génazonosítást végez, a Mastitt Security Systems az illatok felismerésére képes (tudvalevô, hogy minden enbernek megvan az egyedi illata), az Eydentify a szemretina vérérhálózata alapján azonosít, az, AEA Technology pedig az aláírást képes felismerni. Visszatérve, a DNS alapján való azonosítás ma már hétköznapinak számít Nyugat-Európában. Angliában már létezik egy olyan adatbank ahol, több mint 1000 olyan személy DNS mintái találhatóak, akik különbözô bûncselekményeket követtek el, vagy súlyosan gyanúsíthatók. Ugyanitt egy politikai párt kérte az egész lakosság DNS-nyilvántartásba vételét. (A Discovery csatorna egyik nemrégi mûsorában egy vidéki kisváros esetét tárta fel. A nyolcvanas évek elején, mikor a DNS azonosítás technikája még nem volt kiforrott, két serdülô lányt gyilkolt és erôszakolt meg egy vélhetôen helybeli tettes. A kisváros férfi lakosságát DNS mintaadásra kérték fel. A tettes ezt úgy úszta meg, hogy sikerült egy nem helybeli barátját elküldenie maga helyett. Néhány hónappal késôbb a barát ittas állapotban kikotyogta tettét. (A közelmúlt egy másik TV.híre, hogy Magyarországon is tervezik egy ilyen adatbank létrehozását).
A biometrikus azonosítás módszerei közül megemlítjük még a koponya formájának azonosítását lehetôvé tevô rendszer fejlesztését (ekkor az arcplasztika már nem lesz teljesen hatásos), valamint a hang azonosítást is.
3. Infravörösben mûködô berendezések:
Ezeket a berendezéseket a vietnami háború idején fejlesztette ki az amerikai hadsereg. Lehetnek aktívak és passzívak aszerint, hogy a kivetített sugarak visszaverôdését vagy a sokkal gyengébb egyedi kibocsátást mérik. Ezeket az eszközöket videoberendezésekhez is lehet kötni. Használatuk a rendôrség éjszakai akcióiban egyre terjed.
A rendôrségi beavatkozások agresszív jellegét csökkenti ha a rendôrségi jármûvek úgy, mint a páncélos szállítók, járôrautók, a tömegoszlatók, a mozgó börtönök olyan formatervezéssel szülnek, hogy azok ne sértsék a lakosság szemét, ne keltsenek félelmet vagy együttérzést. Ezek az autók legtöbbször az egészségügyi mentôszolgálatok autóihoz hasonlítanak.
Elméletileg a rendôrség fegyverei kevésbé hatásosak, a belôlük kilôtt golyó kisebb behatoló erejû kellene legyen. Városi környezetben mindig fennáll a veszély, hogy a golyók ártatlan személyeket találnak el, különösen akkor, ha a golyó nagy sebességû és penetráló erejû. Ilyenkor az is elôfordul, hogy több közegen is keresztülhatolva (emberi test, fal vagy autó) újabb áldozatba fúródik. Ilyen golyókat (mint pl. a dumm- dumm golyó, lereszelt végû golyók) a rendôrség különleges egységei használnak. Paradox módon a Hágai nyilatkozat amely, az ilyen lôszerek használatát megtiltja, nem vonatkozik a rendôrség civil konfliktusokat kezelô mûveleteire. Ilyenkor a reszelt végû golyók sokkal nagyobb sebeket okoznak az emberi testben, a dumm-dumm golyó, pedig valósággal leszakítják a végtagokat. Ezzel szemben a hagyományos golyók egy relatíve "tiszta" sebet ejtenek.
A tömegtüntetések elleni non letális fegyverekrôl az elsô összefoglaló tanulmány az AEÁ-ban jelent meg 1972-ben. Ekkor 34 ilyen fegyvert említenek.
Ezek között voltak a kémiai és kinetikus fegyverek, elektromos árammal töltött vízsugár, sztroboszkópikus fényt és pulzáló hangot kombináló berendezés, bûzlô folyadékok fecskendezése, olyan anyag, amely igen gyorsan síkossá tud tenni egy nagy útfelületet, stb. Sok ezek közül csupán kísérleti stádiumban volt vagy még nem fogadták el, mások már karriert futottak be. Ezek voltak az elektromos pajzsok, az elektrosokkoló botok, az irritáló gázat fröcskölô vízágyú, a plasztik- és gumigolyó, stb. Hogy ezek a fegyverek mennyire életkímélôek, arra egy belfasti (Észak- Írország) jelentés világít rá.
Két évvel a gumigolyó Észak- írországi használatbavétele után (1972) négy sebész akik akkor a belfasti Viktória kórházban dolgoztak, egy nyilvánosságra hozott jelentésben foglalták össze tapasztalataikat. 90 gumigolyó által sértettbôl 41-et kellett kórházi kezelésre visszatartani. A sebek között 3 koponyatörés, 32 arccsonttörés (köztük orr és állkapocs), 8 szemgolyósérülés (mindegyik vaksággal járt), 3 súlyos agyrázkódás, 7 tüdôsérülés és egy máj-bél-lépsérülés volt. A végsô lista egy halottat, két kétoldali vakulást, öt erôsen csökkent látású, négy eltorzult arcú egyént foglalt magába. A sebészek észrevették, hogy a gumigolyókat a rendszabályban elôírt 25 méternél közelebbrôl lôtték ki.
A kórházba kerülôk felénél ez a távolság kevesebb mint 15 méter volt, egy negyediknél pedig 5 méter alatti.
A tömegtüntetéseken alkalmazott könnygázak ereje generációról generációra növekszik. Például a CS gáz ereje 20-szor nagyobb mint a CN-é, amit felcserélt. A CR gáz harmincszor erôsebb mint a CN, a legújabb termék, az OC pedig valamennyiük közül a legagresszívebb.
A fenti könnygázak hatása szemléltetésképpen a következô: CN gáz: égetô szemfájdalom, nyálazás, émelygés, fejfájás, erôs koncentrációnál a bôr hólyagosodása; CS gáz: erôs könnyezés, akaratlan szemlecsukódás, a nyálkahártyák égése, másodfokú égési sebek, erôs koncentrációnál köhögés, hányás; CR gáz: erôs fájdalom a bôrfelületen, különösen a nyálkahártyákon, idôleges megvakulás, mely pánikot és hisztériát okozhat; OC gáz: görcsös köhögés, légszomj, szemlezáródás, az egyensúlyérzet elvesztése. Azonnali tehetetlenséget eredményez. Látható, hogy a nem halálos fegyverek kevés halált okoznak, de annál több csonkítást. Az elôírásokat vagy képtelenség betartani a forró helyzetekben, vagy áthágásuk nehezen érhetô tetten.
A 90-es években a rendôrség non letális fegyvereinek új generációja van születôben,néhány közülük az AEÁ nukleáris laboratóriumaiban.
Felsorolásképpen: ultrahanggenerátorok, melyek egyensúlyvesztést, hányingert, akaratlan székletürítést okoznak; vizuális ingerek: mint a sztroboszkopikus fény, mely az epilepsziát kiváltó frekvenciához közel pulzál, különbözô megtévesztést szolgáló hologramok; kémiai anyagok: igen gyorsan bôrön átható nyugtató és altató gázok, sokan közülük heroin- származékok. A kémiai anyagoknál az a veszély, hogy amelyik koncentráció egyeseknél csak hatásos, az másoknál halálos lehet; hálók az emberek befogására, melyek anyaga elektromosságot vagy irritáns anyagokat tartalmaz; infrahang- generátorok (az infrahang egyes frekvenciái köztudottan halálosak — a ford.); "lick’em and stick’em" azaz döngesd el, és ragaszd össze, olyan habanyag emberekre fröcskölése, amely szabad levegôn eredeti térfogatának 30-50-szeresére tágul, megnehezítve ezzel az illetô futását.
7. Az elektronikus lehallgató- és figyelôrendszerek:
Az eddig felsorolt rendôri eszközök közül talán messze a legfontosabbak. Helyi, nacionális és transznacionális szinten jelentôségük felbecsülhetetlen. Ez a terület igen gyorsan fejlôdik, az új tendencia az, hogy a bûntényt megelôzendô, a bûntény elôtti idôszakra összpontosítanak, és azoknak a társadalmi rétegeknek, városi kerületeknek, esetleg kisebbségeknek (?!) a megfigyelését célozza, ahonnan a potenciális bûnelkövetôk kikerülhetnek. A veszély az, hogy ez az infrastruktúra politikai változás esetén könnyen átirányítható más célpontra (?!). A mikrofontelepítés különbözô helységekbe ma már rutinmunka. Azoknak, akik biztonságosan tudnak behatolni a megfigyelni kívánt helységekbe egy egész sor készen összeszerelt eszköz létezik melyek telepítése pillanatok alatt történik .
(folytatás a következô lapszámban)