Kongresszus elôtti gondolatok – fogalmaz az 5. oldalon olvasható hangos gondolatmenet szerzôje, Gazda József. A cikk szerzôje olyan kérdéseket vet fel, melyekre a Kongresszusnak is válaszokat kell találnia. Nem véletlen, hogy nagy várakozás kíséri a Szövetség legmagasabb szintû fórumának kezdetét, hiszen a forrongó Balkán szele az RMDSZ-t is meglegyintette.
Kongresszus elôtt a romániai magyarság legfôbb érdekképviselete az RMDSZ. Nagy a tét! Óriási a tét! Talán soha nem volt ekkora. Mert:
1. "Forr a világ bús tengere, oh magyar!" Igen, forr!
De azt is hangsúlyoznunk kell, és érdemes is hangsúlyoznunk: egy kisebbség miatt forr! Egy jogaiban megcsorbított, üldözött kisebbség miatt. Ha csak anyagi oldaláról mérjük föl: mennyi milliárdot költ a világ a Jugoszlávia elleni csapásra, új látószöget kereshetünk, kaphatunk az abban való megbizonyosodásunkban, tovább már nem lehetnek közömbösek a nagyhatalmak egyetlen kisebbség ügye iránt sem. Íme, a világpolitika középpontjába került "ama" kis néprész ügye; és most már itt nem lehet megállni, következô lépésnek is kell jönnie, lépéseknek is kell jönniük; valamiféle rendezésnek kell bekövetkeznie, és az a rendezés nem vonatkozik csak Koszovóra, hiszen már nem csak Koszovó ügye az Ügy, s akkor óriási mértékben megnöveked(het)ik a mi játékterünk is! És ez hatalmas mértékben megnöveli a mi felelôsségünket! Illetve azok felelôsségét, akik "hivatalból" is romániai magyarság "ügyintézôi", politikájának csinálói! Hogy mernek-e, illetve: tudnak-e lépni? Képesek-e felismerni, hogy mit kell lépni, mi a helyes, mi a legjobb taktika az adott pillanatban!
2. Az ország helyzete és azon belül a mi belsô helyzetünk is (ön)vizsgálódásra sarkall...
Az ország... Sajnos, "szenvedôi" vagyunk mi is annak a gazdasági útvesztônek, romlásnak, melyben az "országhajó" vergôdik. Mit tehetünk mi, magyar etnikum a helyzet javításáért? A magunk helyzete javításáért? És: mit tehet az RMDSZ a magyarság gazdasági érdekeiért. Mehet-e ez így tovább, hogy az RMDSZ-nek nincs gazdasági politikája. És: hogyan tudja megtervezni ama gazdaságpolitikát. Hogyan tud szakembergárdát igénybe venni, hiszen semmiképpen sem szolgálja közös érdekünket, ha vállalkozóinkat magukra hagyjuk, hogy ki-ki egyénileg oldja és csakis egyénileg oldhassa meg saját problémáit. Mondhatni: a nemzeten kívül. S ha így marad ez, nem lesznek-e káros következményei ennek a nemzetre nézve is, mely végsô soron egyénekbôl áll, épül? Az egyén, akire adott esetben hátráltató tényezôként hathat, gátolhatja elôrehaladását a nemzethez, a "más etnikumhoz" való tartozása, eltávolodik/eltávolodhat a közösségétôl.
1996 óta — mióta ezt vállaltuk, tényezôk vagyunk az ország politikai életében. Mondhatjuk úgy is: szüksége van ránk az országnak saját "imázsa" javításáért. Ezért vagyunk benne a koalícióban. És csak ezért, mert ezt a helyzetet nem tudtuk a magunk hasznára fordítani. Vagy ha mégis igen, csak nagyon-nagyon kis mértékben. Az RMDSZ- kormányzás története — ha a magunk érdekképviselete eredményessége szempontjából nézzük — a kudarcok sorozata. Sajnos, matematikailag érvényesül a többség- kisebbség elv. A többség, még ha a kifele (és nem be-) kényszerbôl velünk "is" kormányoz, valójában ellenségének tekint, s a magunk ügyéért tett kísérleteinket leszavazza. El kell döntenünk végre: tudunk-e, s ha igen: mit tudunk tenni ennek a helyzetnek az orvoslására. Hogy ilyen körülmények között érdemes-e bent maradni a kormányzásban?
A kongresszusnak biztosítania kell az országot, a románságot: partnerek akarunk lenni a válságból való kijutásban. De..., csak akkor tudunk azok lenni, ha mozgásteret kapunk. Ha megszûnik az átkos diszkrimináció. Ha elismernek bennünket, mint államalkotó, az ország sorsáért felelôs tényezôt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire félretájékoztatott a világ, hogy miközben mi vívjuk sziszifuszi harcunkat, Clinton elnök példaértékûnek mondja a kisebbségi kérdés romániai megoldását. Íme, hová vezet, hogy nem tájékoztatjuk a világot helyzetünkrôl.
Tudatosítanunk kell végre, hogy nem a kisebbségi kérdés megoldása lehet valóban példaérdékû a világ számára, hanem a mi hozzáállásunk! A magyar kisebbség civilizált politizálása! Hogy szigorúan ragaszkodik a törvényesség útjához, s ezért van "kifele" csend, nem azért, mintha jogainkat a legkisebb mértékben is sikerült volna kiharcolnunk.
3. A helyzetünk... A magyarság helyzetének a vizsgálata
Riasztó jelenségek emésztik — ne mondjam azt: pusztítják — nemzetünket. Állandó térvesztés. Térvesztés az apadással (gyermektelenség vagy egykézés, öngyilkosságok sokasága), az elvándorlással, térvesztés az öntudat, a bennük levô megtartó erô gyöngülésével, a sorsunk iránti közöny növekedésével. Ijesztôek a népesedési statisztikák, állandó apadásról beszélnek mindenütt. Ijesztôek a szociális helyzet mutatói. Az anyagi lét zuhanása, s az ebbôl adódó megnövekedett gondok és a velük szembeni tehetetlenség.
Nemzeti-erkölcsi arculatunk megváltozása...
Mi, az évszázadok át szívós nép, önfeladóak lettünk. Érdektelenek a közös sors dolgában. Egyéni érvényesülésünket fölébe helyezzük a nemzettel szembeni felelôsségünknek. Hagyományos munkaszeretetünk, munkában való szívósságunk, kitartásunk megszûnt. Tehetségünk — mert tehetséges nemzet is kell, hogy legyünk, ha olyan mértékben hozzá tudunk járulni az egyetemes értékekhez, mint ahogy az elôdeink tették — leépülôben. A fiatal generációk hitevesztettek, önfeladóak lettek. Érdemes lenne megvizsgálnunk fiataljaink tudásszintjét, s összevetni az országos átlaggal. Vagy akár a magyar átlaggal. Az adataik nem bizonyítanák, hogy tudatában lennénk, csak többletmunkával, nagyobb szorgalommal, nagyobb erôbevetéssel tudunk felszínen maradni. A kisebbségi létünk, — ha helyzetünket képesek volnánk felismerni — értéktöbbletben, a magunkban nagyobb mértékben kifejlesztett értekekben realizálódhatna. De — sajnos — nincs így. Kényelmesek lettünk, munkakerülôk. Érdemes egy-egy pillantást vetni a székely falukra. Romlás, elhagyatottság...
A kollektívek felbomlásával nem elôre-, hanem visszalépés történt. Nem megacélosít, hanem magunkvesztettségre sarkall a sorsunk, magunkra hagyottságunk. Magukat elhagyó, munkátlanul tengôdô, önmagukért semmit sem tevô emberek lakják falvainkat, városainkat. Erkölcsi szilárdságunk fellazult. Korrupttá váltunk. Képtelenek vagyunk az összetartásra, összefogásra. Az egymás segítésére, támogatására. Felbomlottak falusi közösségeink, melyek védtek és megtartottak. Nyitottá vált társadalmunk, s nyitottságunkban nem tudunk védekezni, nem tudunk egymásra hatni. Ijesztô, az önfeladás egyik mohácsi csatatere a vegyes házasságok tömkelege. A beolvadás szinte megállíthatatlanná növekedett mérete.
Nyilván, mindezekre a kérdésekre nem adhat választ egy kongresszus, de megvizsgálhatja, hogy mennyiben vezethetôk vissza ezek a jelenségek a jelenlegi politikai helyzetünkre, illetve: mit tehet a magyarság érdekvédelmi szervezete azért, hogy a nemzetrész sorsába beavatkozzék, hozzá tud-e járulni, vagy legalábbis tud-e erôfészítéseket tenni azért, hogy ezek a káros-kóros jelenségek, tendenciák más irányt vegyenek.
4. Belsô helyzetünk vizsgálata... A magyarság helyzete Romániában...
Mit értünk el, hová jutottunk az elôzô kongresszus, sôt: 1990 óta. Kétségtelen, bizonyos kérdésekben elôbbre jutottunk. Lekerült napirendrôl a "falurombolás". Megtorpanás történt — fôleg gazdasági erô hiányában — az etnikai arányok megváltoztatását célzó gyors betelepítés politikájában. De — sajnos — történtek visszalépések. S, ami legjobban érinti etnikumunkat: visszalépések az alkotmányos lehetôségekben. Nemzetállamban élünk, alkotmányosan tulajdonképpen nem is létezünk. Az alkotmány tiltja a szeparatizmust, azaz: nemzeti mivoltunknak, másságunknak a megélését. S ebbôl következôen: tiltja az önrendelkezést. Nem ismer el bennünket, mint közösséget, nem teremti meg a jogokat arra, hogy kezünkbe vegyük ügyeink intézését. Ebben a helyzetben kell politizálnunk. Megtalálnunk a hasznos, elôrevivô politizálás lehetôségét. S ebbôl következik:
5. Politikai helyzetünk, politizálásunk irányulásának vizsgálata. Ezen belül: az RMDSZ- politizálás kérdésének a vizsgálata.
A pillanatnyilag választott taktika. Mert a stratégia adva van, azt már eldöntötte az RMDSZ a brassói kongresszuson. Eldöntötte, valahogy így: a belsô önrendelkezés megvalósítása kiharcolása. Ezen nem hiszem, hogy változtatni kellene. De azt igenis meg kell vizsgálni, hogy miért távolodott el az RMDSZ ennek a stratégiának a megvalósításától. Miért maradtak csak papíron ezek a célkitûzések, miért nem történt semmi a megvalósításukért. Még annyi sem, hogy szakértôi bizottságok alakultak volna autonómia-koncepciónk kidolgozásáért. Hogy a körülmények? Semmit sem magyarázhatunk a körülményekkel. 1996 lehetôségét elszalasztottuk. A nemzetközi politikai helyzetben be kell rövidesen következnie az új politikai világrend megformálódásának, mely már maga mögött fogja tudni a véres jugoszláviai példát minden kiváltó okával és minden következményével. Így hát egy újabb lehetôség küszöbén állunk. S valójában nem tudjuk/tudnánk megfogalmazni sem, hogy mit akarunk. Ha a magyar kormány nyilatkozatait is figyelembe vesszük, "nemzeti stratégiánk"-ként kell megfogalmaznunk: elfogadjuk a jelenlegi igazságtalan határokat, elfogadjuk, nem akarjuk megváltoztatni, azokon belül akarjuk megoldani problémáinkat, megteremteni a megmaradás, a szülôföldünkön való maradás lehetôségét. Ezt nevezte ama ‘93-as kongresszusi dokumentum belsô önrendelkezésnek. Nos, eltért a jelenlegi vezetés e stratégiától, helyébe mást választott, melyet valahogy így fogalmazhatnánk meg: A hatalom stratégiája. A benne lenni a hatalomban. És: hogy benne lehessünk, az "együttkormányzás" ellenében feladta a "magunk kormányzása" elvet, követést. Feladta az önrendelkezésért vívott harcot. Rendet kell teremtenie ebben a kérdésben a kongresszusnak. Számon kell kérnie az eltávolodást, s kijelölnie a "tovább" útját.
Taktikánkat, a kis lépések taktikáját is felül kell vizsgálnunk. Száz meg száz példa bizonyítja: ebben a román politizálási légkörben alig van olyan "kis lépés", melyet meg tudtunk "tenni". S a kis lépéseknek csak akkor lenne értelmük, ha "sûrûn követnék" egymást, s valamiféle elôhaladássá állnának össze.
Új taktikát: a jövô-politizálás taktikáját kell választanunk. Globális csomagban terjeszteni elô célkitûzéseinket. Hiába ámítjuk magunkat, a politikai küzdôtéren tudják, ismerik a valós vágyainkat, hogy mi lehet a kétmilliós magyarság reális célja. Ôk kényszerítik ránk — épp, hogy ettôl a céltól eltávolítsanak — a maguk diktálta taktikát: védekezô állásokba kényszeríteni minket. Részletkérdésekre terelni a figyelmünket. Ezzel a taktikával vittek bele egy célra nem vezetô játszmába. Ama kis lépések is ennek a következményei, tulajdonképpen ránkerôszakolt taktika. Apró kis esetek tömkelegét provokálták- provokálják nap, mint nap, ezernyi apró kis lépésért folytatott harcba taszítanak bele, ezeken veszôdünk, s még csak gondolni sem tudunk a nagy központi kérdésekre. Most jelenleg például az Agache-ügy vádlottait védjük, miattuk háborgunk, s nem jut erônk arra, hogy a diszkriminatív joggyakorlat ellen lépjünk fel, jogegyenlôségért harcolhassunk. Vagy a történelem és földrajz, esetleg a szaktantárgyak magyarul való tanításáért hadakozzunk, s nem a magunk irányította autonóm iskolarendszerünkért.
Vitatható hát, az elért eredmények tükrében megvizsgálandó: hová vezettek ezek a kis lépések. Mit érünk-értünk el velük. Szolgálták-e a stratégiánkat, mely — véleményünk szerint a megmaradás egyetlen lehetséges útja az adott körülmények között. Kivívni, kiharcolni belsô önrendelkezésünket, azaz így is nevezhetjük: autonómiánkat, annak különbözô — a körülményekhez, a különbözô területi egységekhez igazított — formáit. Területi autonómia, kulturális autonómia, személyi autonómia...
6. S mindezek fényében: ha eldöntöttük, tisztáztuk, mit akarunk, meg kell vizsgálnunk azt is, van-e szükség váltásra a vezetésben.
Elvárhatjuk-e, illetve elhihetjük-e, hogy a jelenlegi vezetés meg tudja változtatni eddigi gyakorlatát, vagy új vezetésen kell gondolkoznunk. Olyanon, amely egyet tud érteni célkitûzéseinkkel, és azon fog fáradozni, hogy azokat felszínen tartsa, s meg is valósítsa. És mindenek fölött: hitet tudjon adni a nemzetnek. A jövô reménységét!
GAZDA József
Kampányol az RMDSZ elnökjelöltje. A választások közeledtével egyre kevésbé kellünk a román koalíciós partnereknek...
A Városháza dísztermében került sor a bemutatkozó találkozóra, melyen Kincses Elôd, a Maros megyei RMDSZ elnöke és szövetségi elnökjelölt ismertette elképzeléseit.
Elôadásának kezdetekor, Kincses néhány szóban vázolta kapcsolatát Székelyudvarhellyel, melyhez a ‘90-es marosvásárhelyi események miatt fûzik szorosabb kötelékek.
Programbeszédében az elnökjelölt az általa képviselt politikai vonalat pragmatikusan radikálisként nevezte meg.
Ez a fajta politizálás nem jelenti az RMDSZ megosztását, még ha egyesek próbálják is úgy értelmezni (értelmeztetni) — mondta Kincses Elôd.
A szövetségben létezô nézetkülönbségek kibékíthetôek — véli az elnökjelölt, sôt ezáltal a szervezet belsô egyensúlya helyreállítható. Az RMDSZ koalícióba való belépését az akkori politikai viszonyok között érthetônek, de nem eléggé elôkészítettnek látja, mint ahogyan azt a sorozatos kudarcok is bizonyítják. A koalíciós partnerek szavahihetôségének hiányában, minden jóindulatú törekvés megbukhat az elôzetes (akár írásban rögzített) megegyezések ellenére is.
Amennyiben sor kell kerüljön rá, hangsúlyozta Kincses Elôd, a koalíció elhagyását úgy kell elôkészíteni, hogy abból a vesztes ne a romániai magyarság legyen, mert a nyugati kedvezôtlen megítélés egyfajta csapdahelyzetbe hozhatná a hazai magyarságot.
Elnökké választása esetén, Kincses szorgalmazni fogja a közszolgálati román rádió- tévé magyarellenes, nem tényszerû mûsorainak kivizsgáltatását. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a választások közeledtével egyre kevésbé érdeke a román politikának a velünk való partnerség.
A társadalom döntô többsége bérért és fizetésért dolgozik, cserébe adva szellemi és fizikai szolgáltatásait. Aki viszont kiszorul ebbôl, az próbálkozik valami mással megélhetése érdekében. Árulja a portékáját, megmaradt értékeit, az életét vagy önmagát. Akiknek már ez sem adatik meg, az sorsát ránk bízva kéreget, koldul, tôlünk téve függôvé nyomorúságos életét.
"Egy vak fehér bottal és hûséges kísérôjével (kutyájával) szánalmas aprópénzekre vár, egy szebb holnap reményében." Igen, ez lenne a tipikus koldus, de ma már nemcsak vakok, mozgássérültek vagy tényleg rászorulók ülnek a forgalmas utcákon, templombejáratok elôtt, hanem valamikor szebb idôket megélt, szebb napokat látott számkivetett emberek is. Némán mutatják számkivetettségüket. Talán minket (még dolgozó népet) okolva sorsuk balrafordulása miatt. Néha egy-egy kis tábla is figyelmeztet, tájékoztat arról, hogy ki miért kerül holtvágányra, de kérdezni, faggatni a szomorúan örökös máról, és a végtelenül távoli holnapról egyszerûen lehetetlen és reménytelen.
Miért is kellene bármit is kérdezni tôlük, hiszen lehet, hogy éppen mi kuporgunk ott az utca forgatagában ... Visszaköszön a figyelmetlenségünk, a nemtörôdömségünk, az irirgységünk, az egyszerû emberi gyarlóságunk. Hogy ne kelljen szembenézni a valósággal, gyorsan odadobunk valami csekély alamizsnát, ezzel is megerôsítve ôket, hogy másra már nem is érdemesek, és hogy felelôsségérzetünket is csillapítsuk. Most végre megnyugodhatunk, hogy segítettünk valakin, valakiken, vagy tán mégsem? Vagy inkább eltakarjuk koldusainkat, hogy kiszolgáltatottjaink legyenek örökre.
Gergely László
A Romániai Magyar Demok-rata Szövetség önkormányzati képviselôivel tanácskoztak hétfô kora délután a Szövetség Ügy- vezetô Elnökségének képviselôi.
A Csíkszeredába félórás ké- séssel érkezô delegációban Bo-ros János és Csíki Levente kép-viselték az RMDSZ csúcsvezetést, akiknek a megyei és a városi tanács képviselôi öntötték ki lelküket. A jelenlévô panaszo-sok ezúttal összhangban fogalmazták meg elégedetlenségüket, amelynek gyökere a csak alkalomszerû találkozókban rejlik. Szerintük a szervezet csúcsvezetése soha semmirôl nem kérte ki véleményüket, és a kormányzati szerepkörök leosztásakor sem kérdeztek meg senkit a kinevezett személyekrôl.
Vígh Ádám csíkszeredai városi tanácsos szerint az ilyen jellegû találkozók, mint amilyenrôl a tudósítás szól, csak a színjáték és a kirakat-politika része.
A "nagylelkû kormányhatározatok" is terítékre kerültek. A helyi lakosság képviselôi felháborodásukat fejezték ki, amiért a csíksomlyói fertôzô kórházat csak használatra adták vissza az egyháznak, miközben olyan épületrôl van szó, amely egykor az egyház tulajdonát képezte. Eközben az ortodox egyháznak olyan épületeket juttattak, melyek közpénzbôl épültek. Volt, aki úgy fogalmazott: ezen határozatok ellen nem tudott tiltakozni a helyi szervezet kellô idôben, mert ôket nem egyszer az elhallgatásra szólították fel. Bár a panaszokat türelmesen végighallgatták a vendégnek számító szövetségbeli kollégák — válaszuk igen rövid volt: a problémák közel 80%-át már eddig is ismerték , és a csíki szervezet frusztráltságával is volt alkalmuk már találkozni.
Amint a tanácskozás végén kiderült, a két szakember látogatásának fô célja Phare-programok, pályázatok bemutatása volt, amelyeken helyi önkormányzatok vehetnek részt.
TrLine
A 39/1996-os kormányrendelet értelmében a bankok által létrehozott lakossági garanciaalap az infláció és a dollár/lej árfolyam változásának a függvényében növekszik. Az elmúlt év végéig az állam tízmillió lej értékig vállalt felelôsséget a lakossági betétekért. Ez év elsô felére, a lej értékvesztését és az inflációs rátát figyelembe véve, az állami garancia 35 millió 362 ezer lejre terjed ki, tehát: a kormányrendelet értelmében a bankok által létrehozott garanciaalapból az adott bank fizetésképtelenné válása esetén az állam 35,362 millió lejig téríti meg a lakosság — természetes személyek — által az illetô bankban elhelyezett megtakarítást.
uszék
Ne a Napot okold, hanem önmagad! — szól az ôsi kínai közmondás. A székelyudvarhelyi Független Öko Klub tagjai e mondatot használva mottóul, csemeteültetésre hívják a város apraját- nagyját, csak legyen az természetbarát. A csemeteültetés a Föld Napja rendezvénysorozat utolsó programjaként szerepel. A Kerekerdôn, a motocross- pálya melletti területet fogják fásítani, az akcióra szombaton, május 8-án kerül sor. A találkozót délelôtt 10 órakor tartják a Patkóban, a szervezôk biztosítják a csemeteültetéshez szükséges szerszámokat. A résztvevôk, ha egy kis harapnivalót is visznek magukkal, igazán kellemesen és elsôsorban hasznos tevékenységgel tölthetik a szombati napot.
Andrei Marga tanügyminiszter bejelentette, hogy szeptember 1-jén fog kezdôdni az 1999-2000-es tanév. Az egyetemi oktatás esetében az évkezdés az egyetemek szenátusainak döntésétôl függ. A megadott intervallum: szeptember 1- október 10. Az új iskolai tanév 34 oktatási hétbôl (170 oktatási nap) fog állni. A tanügyminiszter megjegyezte, hogy a 2000-2001-es tanévben 36-ra nô az oktatási hetek száma, és így lényegesen megközelítjük majd a nyugati tanévbeosztást.
Nem vagyok, illetve nem én vagyok hivatott Tárkányi János munkásságának méltatására. De színház- és emberbarátként sok tisztelôje és barátja nevében — úgy gondolom — írhatok egy-két gondolatot arról a veszteségrôl, amit váratlan eltûnése okozott.
A csatározásairól, csoportos- és egyéni egymásra mutogatásairól, olykor embertelenségbe átcsapó versengéseirôl híres Székelyudvarhely mindenképp szegényebb lett egy nagybetûs Emberrel, aki a város szellemi értékeiért munkálkodott. Olyan ember volt, aki nem azért dolgozott, mert megfizették, hanem akkor is dolgozott volna, ha neki kell fizetnie érte. És életével fizetett érte! Mert az ô becsületes munkaeszközeit legyôzték az emberi hiúság magamutogató, sepregetô eszközei, melyek csak azt tudták, hogy bárkit lehet helyettesíteni. Nem legyôzni kellett volna, hanem megérteni és megbecsülni Ôt! Mit ér az alázatos részvét, a kongó díszbeszéd arról, aki már nincs közöttünk?
És vajon hányan éreznek lelkiismeretfurdalást azért, mert aláásták egy ember életét, aki teljes odaadással dolgozva is útjukba állt?! Feleljen ki-ki a lelkiismerete hangján. Nekünk, sokaknak végérvényesen pótolhatatlan marad, bár mindig érezni fogjuk, hogy lelkét kifaragott kôként nekünk hagyta a Mûvelôdési Házban.
Tamás Lenke
Székelyvarság, 1999.május 5.
Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala munkaerô átképzési programot szeretne beindítani Európai Uniós pénzek megpályázásával. Ehhez azonban biztosítania kell az átképzô központot. A hivatal arra gondolt, hogy erre a célra megfelelne a központban, a Varga- patak fölé épített irodaház.
Köztudott, hogy az épületet a csíkszeredai székhelyû, Udvarhelyen is kirendeltséggel rendelkezô Tectum Rt. építette. Mivel a Tectum és a ‘94-ben bejegyzett Tectum Company részvénytársaságoknál tavaly augusztusban átszervezés és vagyon-átcsoportosítás történt, az irodaház a csíkszeredai székhelyû Tectum Company Rt. tulajdonába került. Vígh Ádám tulajdonost telefonon kerestem meg:
— Miért áll szándékában eladni az épületet, hiszen az építés kezdetén bérbeadásra gondoltak?
— Már korábban nyilvánvalóvá vált, hogy az épületet saját erôbôl nem tudjuk befejezni, ezért az építkezéshez beruházó társakat kerestünk. Induláskor a csíkszeredai Pallas Akadémia Kft. és a Lottó Egyedáruság társult velünk. Ezek a társak a földszinti kereskedelmi felületeket igényelték, illetve a Pallas Akadémia az elsô emelet egy részét is. Errôl az emeleti részrôl viszont késôbb lemondott, majd tavaly elállott társulási szándékától. Mivel más társ nem került, tavaly ôsszel áruba bocsátottuk az épület szabad részeit, illetve idén tavasszal - miután felbontottuk a Lottóval kötött társulási szerzôdést — áruba bocsátották az épületet, egészében. E szerzôdés felbontását én kezdeményezem, mert a komolyabb érdeklôdôket zavarta, hogy a földszint egy része foglalt.
— Mennyire értékelik az épületet, az ár összhangban van-e a ráköltött pénzzel? Becslések szerint még mennyi pénz kell az átképzési központtá való átalakításhoz?
— Az épület ajánlási ára 206970 dollár + TVA jelenlegi állapotban, és 379970 dollár + TVA (6,8 milliárd lej) a terv szerinti szinten elkészítve, kulcsrakész állapotban. Ajánlati árunk az épület reális értéke.Az átalakítás értékét terv nélkül megállapítani lehetetlen. Megjegyzem, könnyen lehetséges, hogy az átalakítás kisebb összeggel is kivitelezhetô, mint a kulcsrakész állapot, mivel a mi eredeti tervünk átlagon felüli, minôségi anyagok beépítését vette számításba.
— A tanácsülésen elhangzott az, hogy a Tectum Company nehéz anyagi helyezetben van, azért szeretné értékesíteni az irodaházat.
— A Tectum Company Rt. A tavalyi évet nyereséggel zárta. Ez nem túl nagy, de a cég megfelel a költségvetési versenytárgyalások kritérium-rendszerének, ami nagy vonalakban azt jelenti, hogy az utolsó mérlegek nem lehetnek veszteségesek, és idôben be kell fizetni az adókat, meg a különbözô társadalombiztosítási járulékokat.Az irodaházat azért akarják eladni, mert nem tudjuk saját erôbôl befejezni.
— Milyen ajánlatokat kaptak eddig a vásárlással kapcsolatosan? Minek az alapján döntik el, hogy végül kinek adják el az ingatlant?
— Pillanatnyilag egy elôszerzôdésünk van a székelyudvarhelyi Tanáccsal. Ezt még akkor kötöttük, amikor a lottóval szerzôdéses társulási viszonyban voltunk, ezért nem az egész épületre szól. Más ajánlatot a mai napig nem kaptunk, noha az utóbbi hetekben többen kértek bôvebb információt. A vevôk kiválasztása természetesen piaci szempontok alapján történik, de bizonyos fokig elköteleztük magunkat az említett elôszerzôdéssel.
Bálint Rozália
Magyar államtitkár megyénkben. Dr. Ôry Csaba államtitkár romániai látogatása alkalmával megyénket is felkereste. Április 30- án a Prefektúra protokoll termében találkozott a megye néhány civil szervezetének képviselôivel. A találkozón természetesen jelen volt Dézsi Zoltán prefektussal több megyei politikus, valamint Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Szé- kelyudvarhely polgármestere is.
Ôry Csaba elmondta, hogy romániai látogatásának fô célja, hogy az 1996-ban aláírt, a két ország közti alapszerzôdést kitölthessék tartalommal. A bukaresti megbeszélések eredményeként elhatározták, hogy a két ország közösen létrehoz egy, az alapszerzôdést ellenôrzô bizottságot, ami kimondottan a szociális területen folytatandó tevékenységek ellenôrzésére lesz hivatott. A bizottság feladatkörébe fog tartozni egy részletes munkaterv kidolgozása is.
Körvonalazták azokat a témaköröket amelyekben Románia és Magyarország együttmûködhet. Ilyenek a közös szakképzés, szociális területen történô közös együttmûködés, regionális kapcsolatok kialakítása, közös program az EU-hoz való csatlakozáshoz.
Az Államtitkár kihangsúlyozta, hogy a NATO-tagság nagy felelôsséget ró a magyar kormányra. Nem lehet számukra közömbös a szomszédos országok NATO-hoz való viszonya, fôleg Románia mielôbbi csatlakozását tartják nagyon fontos tényezônek.
Szóba került az erdélyi vendégmunkások helyzete is. A kormány — hangsúlyozta Ôry Csaba — mindent megtesz a törvénytelen munkavállalás megszüntetéséért, de ezzel nem akarja megszüntetni a lehetôséget, hogy szezonmunkások érvényesülhessenek, csupán törvényes keretek közé óhajtja terelni a jelenlegi törvénytelen helyezetet.
Molnár György regionális fejlesztési igazgató a dél-alföldi régiók példáját hozta fel a Romániában történô régiók megalakulására. Szerinte elképzelhetô, hogy Hargita és Kovászna megye képviselôi tapasztalatcsere céljából ellátogassanak Dél-Alföldre. Sôt, ami ennél több, ígéretet tett, hogy Hargita megye három makrorégiója (Csík, Gyergyó, Székelyudvarhely) képviselôi számára már az ôsz folyamán lehetôséget biztosítanak egy ilyen látogatás létrejöttéhez, ahol továbbképzésben is részesülhetnek az illetékes szakemberek.
A hozzászólásokat Szász Jenô, Székelyudvarhely polgármestere nyitotta meg. Elmondta: "... tanulgatjuk, de igazi koncepció még országszerte nem létezik." A továbbiakban kiemelte, hogy a hetes régió, ahová Hargita és Kovászna megye is tartozik, földrajzilag és nemzetiségileg is nagyon különbözô, ami nem kis gondot okoz. Kihangsúlyozta, hogy Hargita megye úgy kell regionális intézménnyé váljon, hogy az egységben a mikrorégiók önállósága megmaradjon.
Balázs Piroska székelyudvarhelyi önkormányzati képviselô felszólalásában többek között megkérdezte a magyar vendégeket, hogy miként próbálják a cigánykérdést orvosolni, ami egyre égetôbb probléma lesz vidékünkön.
Ôry Csaba válaszában elmondta, hogy Magyarországon is nagy gond a roma nemzetiségûek szociális helyezete, de kitartó munkával, lépésrôl- lépésre, hosszú távon lehet eredményt elérni.
Az esetleges kudarcok nem szabad megtorpanásra késztessenek, hangsúlyozta az államtitkár. Arra a kérdésre, hogy nálunk nagy gond a szociális munkára képzett szakemberek hiánya Molnár György igazgató felajánlotta, hogy szívesen nyújtanak ilyen irányú képzésben segítséget, természetesen a két ország közti közös megegyezés útján.
Derzsy András
Telefonfülkéket Bethlenfalvára!
A polgármesteri hivatal kéri a távközlési vállalatot, hogy helyezzen el nyilvános telefonkészüléket Bethlenfalván, a kadficsfalvi eltérônél. A kérést azzal indokolják, hogy vészhelyzet esetén az említett városrész lakói nem tudják értesíteni a tûzoltóságot, rendôrséget, illetve a mentôszolgálatot. A távközlési vállalat igazgatója, Molnár Vilmos ígéretet tett, hogy ideiglenesen üzembe helyeznek egy készüléket.
Kutatók és Doktoranduszok III. Világtalálkozója
Május 14-16 között kerül sor Budapesten a Tavaszi Szél 1999 Fiatal Magyar Tudományos Kutatók és Doktoranduszok Harmadik Világtalálkozójára. A konferencia teljes idôtartama alatt nyitva tartó Tudományok vásárában olyan szervezeteknek biztosítanak bemutatási lehetôséget, amelyeknek célcsoportjai a tudományt mûvelô vagy a tudomány iránt érdeklôdô fiatalok. A Tavaszi Szél megnyitóján Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mond köszöntôt. A rendezvénnyel kapcsolatos információkért a Szinfo — ifjúsági információs és tanácsadó irodához lehet fordulni. Az utazási és részvételi költségek térítésére is van lehetôség.
Még mindig árusítanak kincstárjegyeket
Meghosszabbították a kincstárjegyek árusításának határidejét. A Kincstár székelyudvarhelyi kirendeltségének igazgatója, Bíró Éva közölte, hogy a kincstárjegyeket május 14-ig lehet megvásárolni.
BOCS — gyereknapi mackó-kiállítás
Gyermeknapi mackó-kiállítás nyílik a Haáz Rezsô Múzeumban óvodásoknak és kisiskolásoknak. A Gyermeknap alkalmával, június elsején megnyitásra kerülô kiállítás anyagát a gyerekek kell beküldjék a Múzeumba május 18-22 között. Bárki pályázhat és nyerhet, aki eljuttatja a szervezôkhöz mackó-gyûjteményét, legyen az meséskönyv, játékmaci, rajz, bármi, ami a medvével kapcsolatos. A szervezôk minden beküldött tárgyat díjaznak, rengeteg mézesmaci lesz a jutalom.
Beiskolázási terv a Spiru Haret Iskolaközpontban
A székelyudvarhelyi Spiru Haret Iparmûvészeti iskolaközpont közzétette beiskolázási tervét az 1999- 2000-es tanévre, amely szerint 3 éves idôtartamú szakiskola keretén belül nôi- és férfi szabó, fodrász-, asztalos- és autószerelô-oktatást indít. A kétéves posztlíceumi oktatás keretén belül könyvelést, kozmetikát, turisztikát és közélelmezési manager-oktatást választhatnak az érdeklôdôk. Az ugyancsak kétéves mesteriskola szabó- és asztalos-mesterségekben ad kiképzést. Bôvebb felvilágosítást az iskolaközpont titkárságán nyújtanak.
Az elmúlt hetekben a fogyasztóvédelmi felügyelôség a falvak kereskedelmi- és vendéglátóipari egységeinek ellenôrzésére fektetett hangsúlyt. Tamás Sándor fogyasztóvédelmi felügyelô a polgármesteri hivatal mai sajtótájékoztatóján elmondta, az utóbbi idôben mind egészségügyi, mind más szempontból több kihágást észleltek a vendéglátóegységek mûködésében. Felhívta a figyelmet,hogy az esetek 90 %-ában hiányoznak a kötelezô leltári tárgyak, a mellékhelyiségek nincsenek megfelelô állapotban.Tamás Sándor felügyelô felhívta a figyelmet arra is, hogy az elkövetkezendôkben Székelyudvarhelyen gyakrabban ellenôrzik majd a vendéglátó egységek mûködését, az ellenôrzéseken komoly büntetéseket fognak kiszabni a szabálysértôkre.
A polgármesteri hivatal munkatársai és Szász Jenô polgármester vasárnap találkozott a kadicsfalvi, illetve bethlenfalvi lakókkal, akikkel a hirtelen esôzések okozta gondokról tárgyaltak. A találkozón megállapították, hogy az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy a gazdák nem vezetik el árkokkal az esôvizet, így ez a szennycsatornába ömölve a tyúkfarm hozadékával együtt elönti a telkeket. A megoldás az lenne, ha a gazdák kiásnák a szükséges elvezetô árkokat. Megfogalmazták, hogy a polgármesteri hivatal vízelvezetôt épít Bethlenfalva felsô felében, ez a munkálat körülbelül félmilliárd lejbe fog kerülni.
Elôzô számainkban a cégek alapításáról, illetve mûködtetésérôl szóltunk. Bemutattuk, hogy milyen törvényes feltételeknek kell eleget tenni abban az esetben, ha valaki céget akar alapítani, illetve mûködtetni.
Itt kell megemlítenünk még azt a tényt, hogy a gyakorlatban gyakran elôforduló eset, amikor tulajdonos- váltás van egy cégnél. Tételesen a cég tulajdonjoga átruházódik teljes egészében vagy részben. Ez lehetséges, viszont tudni kell, hogy ez is ugyanolyan feltételekkel kell hogy történjék, mint az alapítás. Tehát szükséges közjegyzô elôtti okirat és ennek bejegyeztetése a kereskedelmi kamara cégnyilvántartójába.
Nem olyan gyakori, viszont kell szólnunk a cégek összeolvadási lehetôségeirôl, valamint a cégek felszámolásáról, illetve megszüntetésérôl is.
Az összeolvadás két cég esetében azt jelenti, hogy a cégek önálló cégként megszûnnek, és létrejön egy új cég.
Amikor egy cég a tevékenységet be akarja szüntetni, akkor elôször azt a céget fel kell oszlatni, utána pedig fel kell számolni.
Feloszlatása egy cégnek a következô esetekben lehetséges: az alapító okiratban meghatározott idôre alapították a céget, és ez az idô lejárt; a cégtulajdonos nem kívánja meghosszabbítani a mûködési idôt; lehetetlen a cég tevékenységi körének a megvalósítása; kimondták a cég semmisségét a közgyûlés határozata értelmében, a bírósági határozat alapján, amelyik kimondja, hogy a cég nem mûködtethetô a cégtársak közötti súlyos nézeteltérések miatt, ez olyan mértékû, hogy a cég tevékenysége nem folytatható; ha a cég csôdbe megy; más olyan esetekben, amelyeket a törvény, illetve az alapító okirat ír elô.
Részvénytársaság esetén tudnunk kell azt, hogy az elôbb felsorolt esetek mellett a cég akkor is felszámolódik, ha a törzstôke nem éri el a törvényben elôírt minimumot (jelenleg 25 millió lej), illetve a részvényesek száma csökken a minimum alá (jelenleg 5 személy kell egy részvénytársaság alapításához, illetve mûködéséhez).
A megszüntetést be kell jegyeztetni a cégnyilvántartóba, és meg kell jelentetni Románia Hivatalos Közlönyében.
A törvényszék kimondhatja a kereskedelmi kamara kérésére vagy bármelyik érdekelt személy kérésére a cég megszûnését a következô esetekben: a cégnek nincs vezetô szerve, illetve ez nem hívható össze; a cég három egymást követô évben nem tette le a könyvelési mérleget, illetve azon aktákat, amelyeket köteles letenni a cég nyilvántartóhoz; a cég a tevékenységét nem folytatja, nincs ismert székhelye; a cégtársak eltûntek, illetve nincs ismert lakhelyük.
Három évig a cég szüneteltetheti tevékenységét, ezt be kell jelenteni a pénzügyi szerveknek, illetve a cégnyilvántartóba. A céget felszámolók kinevezésével fel lehet számolni. Miután a felszámolási eljárást befejezték, a felszámolók összeállítják a végsô elszámolási mérleget, amelynek alapján a cég vagyona feloszlik, illetve megállapítják az adósságot.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Ugyanolyan minôségi ellátás születési helytôl függetlenül. Székelyudvarhelyen az elsô sebészi beavatkozást ezelôtt száz évvel, 1899-ben végezte Dr. Imreh Domokos sebész-adjunktus. Az évforduló megünneplésére 1999. május 7-én kerül sor a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola dísztermében.
Az elmúlt száz év megvalósításairól, a sebészet fejlôdésérôl Dr.Venczel László osztályvezetô sebészfôorvost kérdeztük.
— Fôorvos úr, száz év sok vagy kevés egy sebészeti osztály életében?
— Ha úgy közelítjük meg, hogy én vagyok a sebészeti osztály kilencedik osztályvezetôje, akkor kevés. Ha pedig úgy közelítjük meg, hogy ebben az idôszak- ban több mint nyolcvanezer közepes- és nagy mûtétet végeztünk el, akkor sok.
— Kicsit tekintsünk viszsza a múltba. Milyen volt a száz évvel ezelôtti sebészeti osztály?
— 1887-ben készült el az új kórházegyüttes, amely két épületbôl állt - igaz, csak az egyik részét használták gyógyító tevékenységre. A sebészeti esetek számának növekedése szükségessé tette az osztály beindítását. 1899-ben hívták meg Dr. Imreh Domokost, hogy foglalja el Székelyudvarhelyen az igazgató- fôorvosi állást, és indítsa be a sebészeti osztályt. Az akkori kórház személyzete egy fôorvosból, egy alorvosból, hat nôi ápolóból, egy férfi ápolóból, két cselédbôl, valamint két adminisztrációs -munkát végzô személybôl állt. Akkori felszereltségérôl korabeli fotodokumentumok tanúskodnak. Érdekességként említem meg, hogy 1905-ben a sebészeti osztály fényképészeti felszereléssel rendelkezett, ami az érdekes esetek megörökítését szolgálta. A betegszobákat két kategóriába sorolták és nagyon jó volt a betegek étkeztetése - ezt a kórház mellékgazdasága biztosította.
— Milyen eseteket oldottak meg száz évvel ezelôtt?
— Erre nem tudok pontosan válaszolni, mert az akkori statisztikák nem betegségekként tartották nyilván a beavatkozásokat, hanem testtájak, régiók szerint.
Tudjuk azt, hogy 70 mûtétet végeztek a fejen és a nyakon, 37-et a háton, 149-et a végtagokon. Más érdekes statisztikai adat is megmaradt, például a halálozás 15,4 %-os volt, ez nagyon magas a mostani adathoz viszonyítva, hiszen a jelenlegi elhalálozási mutatónk 0,8 %.
— Mélypontok meg újra- kezdések váltották egymást az idôk során. Mit szeretne kihangsúlyozni?
— Ha megnézzük az elmúlt száz év mûtéti tevékenységét bemutató grafikont, megállapíthatjuk, hogy a mûtétek száma folyamatosan emelkedett, de vannak kiugró, hirtelen növekedést ábrázoló szakaszok, korok is.
1899 és 1944 között a kórház és a sebészeti osztály felszereltsége a kor színvonalán állt. A második világháború alatt a kórházat teljesen kifosztották, még az ajtó- és ablakkereteket is elhurcolták. Az 1946-ban kezdôdô idôszak az újraindulás, a hôsies helytállás idôszaka volt. A mûtéti tevékenység fokozatosan emelkedett, viszont az anyagi ellátás siralmas volt. Ez körülbelül 1970-ig tartott. 1971-tôl valamelyest javulni kezdett a sebészeti osztály ellátása, beindult az orvosok szakosodása, továbbképzôkre, kongresszusokra jártunk, igyekeztünk önerônkbôl is javítani felszereltségünkön, ezzel is hozzájárultunk a mûtéti tevékenység színvonalának és számának emeléséhez. Ez tulajdonképpen a lassú modernizálódás kora volt.
Az új kórházépületbe való beköltözés (1982-ben) egy újabb elôrelépést jelent a sebészet életében. A legnagyobb változást az 1996-os év hozta. Ekkor vezettük be azokat a modern terápiás eszközöket, amelyekkel a mai kor színvonalának megfelelôen tudunk dolgozni, gondolok itt az úgynevezett minimál invazív, tehát a beteget kevésbé megterhelô módszerek bevezetésére.
Ma Székelyudvarhelyen majdnem minden olyan technika a rendelkezésünkre áll, amit világszerte alkalmaznak. Lehet, hogy nem a legutolsó csúcsmodell, de mindenképp egy elfogadható minôség.
Rendelkezünk laparoszkóppal, endo-urológiai felszereléssel, a kaposvári Dr. Rozsos által kifejlesztett úgynevezett Romicro-szettel. Ezek segítségével alig 1-2 cm-es metszéssel különbözô mûtéti eljárásokat tudunk elvégezni, jelentôsen csökkentve a beteg mûtét utáni fájdalmát, kórházban tartózkodásának idejét.
Itt megjegyezném, hogy ugyanilyen minôségi ugrást jelentett a Dr. László Gábor ortopéd fôorvos által bevezetett csípôprotézis-mûtétek megkezdése is.
— A székelyudvarhelyi kórház, a sebészet hírneve meghaladta a város határait?
— Igen. Más megyékbôl, távolabbi vidékekrôl is egyre többen keresik nálunk a gyógyulást. Régebb azok fordultak hozzánk, akiket itt ért baleset, itt betegedtek meg, itt van hozzátartozójuk. Ezek száma egyre emelkedik. 1995-ben a sebészeti osztályon megoperált betegek 433 % volt más megyei, 1998-ban ez 13,5 %- nak felel meg.
— Az évforduló nemcsak a számadások pillanata, hanem a tervek, célkitûzések megfogalmazásának ideje is. Hallhatunk ezekrôl?
— Tervünk, hogy a kor diktálta ütemet tartva, mind ismeretanyagban, mind technikában úgy végezzük a sebészeti beavatkozásokat Székelyudvarhelyen, mint a világ fejlettebb országaiban. Ha valaki városunkban vagy akár Varságon született, ugyanazt a minôséget érdemli az ellátásban, mint a bukaresti vagy a budapesti betegek.
Barabás Zoltán
A 99-2000-es tanévtôl kezdôdôen, a ‘98 májusában kiadott tanügyminiszteri rendelet értelmében Romániában a tanító- és óvónôképzés csak fôiskolai tagozaton történhet.
A Benedek Elek Tanítóképzô vezetôségének az elmúlt években már voltak olyan jellegû próbálkozásai, hogy az intézményben megkezdôdjön a fôiskolai képzés. Az új tanügyi törvény ezt lehetôvé tette, így az ôsztôl, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozataként, tanítóképzô fôiskola kezdi meg tevékenységét Szé- kelyudvarhelyen. Antal Sándor, a Benedek Elek Tanítóképzô igazgatója elmondta, sikerült elérni, hogy a fôiskola csak magyar nyelven mûködjön.
— Kik felvételizhetnek majd a fôiskolára? — kérdeztük Antal Sándor igazgatót.
— Az alapfeltétel az érettségi diploma lesz, függetlenül attól, hogy ezt a jelentkezô melyik középiskolában szerezte meg. Annyiban különbözik majd az új képzési forma az eddigi középiskolai tanítóképzéstôl, hogy itt a tanító, illetve óvónôképzés mellett a diák különbözô mûveltségi területekrôl kiegészítô szakképesítést is kaphat. Elsô évben angol nyelvi oktatás lesz, így a jelentkezéskor figyelembe kell vennünk az alapfokú nyelvtudást is. A következô tanévekben már négy kiegészítô szak között választhatnak a diákok, hallgathatnak angol vagy más idegen nyelvet, ének-zenét, képzômûvészeti alapismereteket. Ezzel a diplomával a tanítói, óvói tevékenység mellett a végzettek taníthatnak mûveltségi tárgyakat mind az I-IV, mind az V- VIII. osztályokban.
— Hány helyet biztosít az egyetem ebben az évben?
— Idén 30 állami támogatású hely és 10 tandíjköteles hely áll a jelentkezôk rendelkezésére A felvételi jegynek több összetevôje lesz, a jelentkezôknek elsôsorban angol nyelvtudásáról kell bizonyítania egy írásbeli próbán, ezt követi majd egy pszichológiai tárgyú interjú. A felvételi általánosba beleszámít a középiskolai, illetve az érettségi eredmény, és természetesen a felvételi vizsga eredménye. A vizsgatárgyakról az iskola elôterében kifüggesztett tájékoztatón találnak részleteket. A beiskolázás természetesen az elért átlag alapján történik majd.
— Miben érinti ez a változás a középiskola jelenlegi diákjait?
— A középiskola nem szûnik meg, továbbra is mûködni fog más oktatási formában. A jelenlegi diákok kimenô rendszerben elvégzik a középiskolai képzést, és nevelôi, iskolakönyvtárosi, szabadidô-szervezôi szakbizonylatot kapnak. A következô tanévben két ilyen osztályt indítunk. Ezek a diákok olyan pedagógiai alapképzést kapnak, ami elônyt jelent, ha tanári vagy más pedagógusi pályát választanak. Tulajdonképpen az ilyen típusú iskolák lennének a bázisai a tanári- és tanítóképzô fôiskolákra felvételizôk oktatásának. Egy másik újdonság, hogy a református kollégiumi tagozaton egy matematika-informatika profilú osztályt is indítunk a következô tanévben, hiszen a középiskola megfelelô informatikai felszereléssel és szakemberekkel is rendelkezik.
— Kik fognak majd tanítani a fôiskolán?
— A fôiskola mûködésében a felelôsség a Babes Bolyai Tudományegyetemet terheli, következésképpen az egyetem hatásköre és kötelessége, hogy az oktatást hatékonyan szervezze meg. Az egyetemi tanárok mellett jelenlegi kollégáink fognak tanítani, természetesen posztgraduális utánképzéssel. A miniszteri rendelet azt is tartalmazza, hogy 5-6 éves kifutási idô áll a tanárok rendelkezésére az átképzés céljából. A folyamat nálunk már elindult, jó néhány kolléga esetében már folyamatban van a doktori fokozat megszerzése.
SZÁVA Enikô
Beszélgetés Tôkés Lászlóval, a Királyhágómelléki Református egyházkerület püspökével
— Püspök úr, mikor gondolt elôször a temesvári templomépítésre? Benne volt-e ez a képben már 1989-ben, amikor kezdett szorulni ön körül a hurok?
— A gondolattal már akkor azonosultam, amikor 1986-ban Temesvárra kerültem. Híveim közvetítették a gyülekezet százéves vágyakozását egy igazi templomra, hiszen a temesvári reformátusok egy imateremben hallgatják az igét. Ez a terv kísérte a gyülekezetet az évszázad során, de elôbb az Elsô Világháború, majd a Második, idôközben a gazdasági válság, késôbb pedig a kommunista-ateista politika rendre megakadályozta az álom megvalósulását. Ilyen elôzmények után jött el az ideje annak, hogy ami száz esztendeig nem sikerült, most valóra váljon.
— Egyébként 1989-ben is építkezett a református gyülekezet, és — ha jól tudom — ezzel is magára vonta a diktatúra haragját...
— Igen. Akkor — mondhatnám — zsákban táncoltunk. Az akkori szûk keretek között próbáltuk az imatermet templommá formálni. Új karzat nyitásába fogtunk, és egy új gyülekezeti terem kialakítását is elkezdtük a templomteremnek helyt adó bérház alagsorában. Akkor még nem éreztük annak a pillanatnak a közelségét, amikor önálló templom építésébe fogahtunk. Isten különös ajándéka volt a 89-es fordulat.
— A gyülekezeti terem azóta megépült, és a forradalom elsô áldozata, Újvárossy Ernô nevét viseli...
— A ballada szerint Déva vára csak akkor épülhet fel, ha falai közé befalazzák Kômûves Kelemennét. Ezt keresztyén olvasatban úgy értelmezhetjük, hogy az építkezés csak akkor sikerülhet, ha áldozatot hozunk, ha szolgálatunkkal beépülünk a falakba. Újvárossy Ernô építômester volt, aki a gyülekezeti terem építése közben esett a szekuritáté áldozatául, 1989. szeptemberében, három hónappal a temesvári forradalom kitörése elôtt találták meg holttestét egy Temesvár melletti erdôben. Mai napig sem tudjuk, milyen körülmények között halt meg. Romániában még nincs olyan rendszer, mely igazságot kívánna szolgáltatni esetében. Mi úgy tekintjük, ô a vallásszabadságért, a temesvári gyülekezetért halt meg, ezért neveztük el róla a keze munkája nyomán létrejött gyülekezeti termet.
— A most épülô templomot viszont Új Ezredév Református központnak nevezték el. Van ennek valami szimbolikája?
— Hitünk nem engedi meg, hogy leragadjunk a múltban, a jövôre kell gondolnunk. Azt szeretnénk, hogy a tízéves évforduló évében ne csak azt emlegessük, miként tiporták el 89 elôtt a vallásszabadságot, hogyan félemlítették meg híveinket, lelkipásztorainkat, hogyan üldözték legjobbjainkat. Új templomunk hordozója lesz a múltnak is, de sokkal inkább az új ezredév reményeinek.
— Nem csak templomot képzeltek, hanem református egyházi központot is.
— A diktatúra idején intézményeinket államosították, mozgásterünk leszûkült, ezért a templom népünk életének természetes szellemi, közösségi központjává vált. Templomainkban talált kielégülésre mindenféle lelki- és szellemi éhség. Elvett iskoláink helyett ezek szolgáltak gyermekeink tanítására, és a magyar kultúra is otthonra talált bennük. 89 után a templomok váltak a szociális segélynyújtás legfontosabb bázisává. Architektúrájában és funkcionalitásában ezt jeleníti meg az Új Ezredév Református Központ, melynek elnevezésébe a református mellé bátran odatehetnénk azt is, hogy ökumenikus. 1989-ben épp református imaházunk körül találtak egymásra a különféle vallású és anyanyelvû temesváriak, hogy közösen lázadjanak fel az elnyomorító diktatorikus kommunista hatalom ellen.
— Forradalmi emlékhely is lesz. Talán nem véletlen, hogy az építômûvészet egyik forradalmárát, Makovecz Imrét kérték fel a tervek elkészítésére...
— A forradalmárok a politika eszközeivel, Makovecz Imre az építészet formanyelvével hordozza ugyanazt a mondanivalót. Építômûvészetére az jellemzô, hogy sajátosan magyar, de ugyanakkor egyetemes. Makovecz Imre tervezte egyébként a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonját, és legutóbb Franciaországban kapott kitüntetést.
— Püspök úr, mit fog ez a központ jelenteni a bánsági reformátusoknak, a bánsági magyaroknak?
— A temesvári Új Ezredév Református Központ regionális fontosságú találkozóhelyévé kíván lenni nem csak híveinknek, hanem testvéregyházainknak is az igaz és hiteles ökumenicitás jegyében. Szellemi fellegvára a kisebbségben élô, szétszóródott, identitást vesztett ifjúságnak és szórványban élô magyarságunknak. A mintegy nyolcezres temesvári református magyar közösség temploma akar lenni, és emellett az oktatás, a mûvelôdés, a tanácskozások helyszíne.
— Püspök úr, itt a Bánságban a magyarok a lakosság 9%-át teszik ki, meglehetôsen elszórványosodtak. A református közösség még a magyarságon belül is kisebbséget jelent, hiszen az itt élô magyarok többsége katolikus vallású. Lesz-e ereje ennek a kis gyülekezetnek e nagy tervek megvalósításához? Nem haladja-e meg erejét a feladat?
— Az én erôm erôtlenség által végeztetik el — olvassuk a szentírásban. A gyenge gyermekekrôl, a Dávidokról csodálatos dolgokat mond a Biblia. Mi már megtapasztaltuk, hogy Isten kipótolja az erôtlenségünket, hogy a hit erôt képvisel, mely hegyeket mozdíthat el. Ennek éppen 1989. decembere, a temesvári forradalom az ékes bizonyítéka. Akkor Temesvár egyik legkisebb gyülekezete, a miénk játszott meghatározó szerepet. Isten bennünket használt fel arra, hogy ott álljunk az egész Romániára kiható nagy változások kezdetén. Hiszem azt, hogy gyengeségünket, erôtlenségünket kipótolja Isten, talán éppen azáltal, hogy tehetôsebb testvéreinket is segítségünkre küldi. Azokat, akik felismerik, hogy a kicsinyek erôtlenségét Isten akaratából ôk hivatottak kipótolni.
Sipos László
Beszélgetés Makovecz Imre építésszel, a Temesvári Új Ezredév Református Központ tervezôjével
— Ön tervezett már katolikus és református templomokat egyaránt. Mitôl lesz igazán református egy templom?
— A régi református templomok valamikor katolikusoknak épültek. A katolikus liturgiának pedig lényege, hogy a keletre nézô templomban a hívek is a napkelte irányába nézzenek. Régen a pap is hátat fordítva misézett, mert ô is kelet felé fordult. Az ilyen templomokat úgy építették, hogy a tavaszi napfelkelte elsô sugara épp az oltárra essen... A református szertartásnak viszont más a jellege. Abban az úr asztalának és a prédikálónak kell a központi helyet elfoglalnia. A gyülekezet pedig e központi helyet állja körül Krisztus népeként, mint fák a tisztást. A katolikusoktól örökölt templomokat természetesen nem erre a rendeltetésre szabták. De az a különös, hogy az új református templomok építôi sem találják meg legtöbbször az igazi formát.
— A temesvári templomnál olyan tér kialakítására törekedtem, melynek a közepén van a lényege. A templom kupolájának formája olyan, mint egy kinyíló virág. A tetején üveg, és középen zúdul be a fény. Olyan lesz, mint egy aréna, melyben mindenki középre néz. Bejönni két torony között egy nehézkes kapuzaton lehet, vagy a szemközti oldalról egy oszlopokkal szegélyezett úton. Amikor belépek ebbe a zárt világba, amit majdnem teljesen épületek, falak vesznek körül, az út egyenesen vezet a templom kupolája, s azon belül az úr asztala felé. A jobb és bal oldalamon kétféle oszlopok, és jobbra is balra is víztükör. Mindkét oszlopsor végén egy-egy kupola, amelyek tanácstermeket födnek.
— Hogyan illeszkedik majd be a környezetébe az épületegyüttes?
— Mindig törekedtem arra, hogy amit kigondoltam, az szinkronban legyen a hellyel, a történettel, a körülményekkel. Számomra nem feladat, hogy egy ismeretlen helyre tervezzek épületet. Itt a környezetben fôleg 4-5 szintes panellházak vannak. A tér egyik oldalát azonban földszintes és egy emeletes régi házak zárják, igaz, díszeiktôl megfosztva, nagyon lerobbant állapotban. Jó lenne a templomépület felépítésével párhuzamosan a házsort is régi formájába hozni.
— Hát mit csináljak vele? Az úgy van összetákolva, hogy rossz nézni. Holnap szétesik...
— Nem próbált valami módon ahhoz is igazodni?
— Nem. Elsôsorban a telek mellet elfolyó Begára és a hídra voltam tekintettel. És arra, hogy ennek a temesvári forradalom emlékhelyének is kell lennie. Az építész feladata azonban nem azonos az íróéval. Ez nincs emberi nyelven. Vannak misztikusok, akik azt mondják, hogy a szavak közötti réseken kitetszik a kimondhatatlan. Hogy az emberi nyelv mögött a teremtô úr áll, és a világ nem más, mint a nyelv. Az építészetnek viszont nincs verbalitása.
— Hogyan lehet akkor az építész nyelvén azt üzenni, hogy ez a forradalmi Temesvár temploma?
— Az ki fog jönni belôle. Például olyan tornyai lesznek, melyeken szárnyak vannak. Ezek a szárnyak formájukban, karakterükben a tüzet is idézik.
— Nem kompromisszum az, hogy fából építkezik? Hiszen a fa kevésbé idôtálló anyag. Elfogadja, hogy ezek az épületek véges élettartamúak?
— El, de persze ez a véges élettartam nem holnap van. Ha elmegy Dél-Németországba, mondjuk a Ruhr- vidéktôl délre, akkor nem kevés olyan fawerkes épületet lát, amelyik mestergerendájára az ezerötszázas évek valamelyike van ráírva. Az ezerhatszázas években építették a Liberty áruházat Londonban. Minden évben egy cilinderes úr tûzoltólétrán fölmegy egy kalapáccsal a kezében, és szertartásosan rákoppant néhányat a faszögekre. Ha netán kilazultak volna, kerüljenek vissza a helyükre.
— Azt szeretném, de nagyon, hogy összejöjjön a pénz. Mert ez nem kevés pénzbe kerül. Nem azért, mert ilyen cifra, hanem azért, mert nagy épület. Tény, hogy Tôkés László mindent megtesz azért, hogy a pénz összejöjjön. Püspök létére járja a világot, hallatlan, hogy mit meg nem tesz azért, hogy a református egyház kezdjen építkezni, nem csak a szó szoros értelmében, hanem belül is. És lehet, hogy ezt szokatlanul teszi. Egyenesen és világosan beszél. Nem kegyes, nem a predikátorok szenteltvíz varangyos békáinak stílusában beszél, hanem világosan és egyértelmûen. Ez szokatlan a XX. század végén. De ô mindig is így élt. Kockára tette mind a saját, mind a családja életét, hogyha ki kellett állni férfi módon valamiért. Az emberek nem veszik észre, hogy ki él közöttük.
S. L.
Laukó Albert Székelyudvarhelyen 1876-1887 között fôreál-iskolai tanár, ahol földrajzot, történelmet, francia nyelvet és magyart tanított. Az iskola tanári és ifjúsági könyvtárának is ôre itt tartózkodása idején, amikor elkészíti a könyvtár nyomtatásban megjelent katalógusát is.
Az ô idejében 32 folyóirat járt az intézetbe. Ugyanakkor ipar- és kereskedelmi iskolai tanár, majd 1883-1886/7 között annak vezetôje is. Itt magyar nyelvet tanított. A városi jótékony nôegylet jegyzôje. Adataink hiányosak, viszont azt tudjuk, hogy Erdély több rangos iskolájában is dolgozott, így Erzsébetvároson és Aradon (eddigi ismereteink szerint 1891-1905 között). Gazdag tudományos munkássága is volt. Földrajzi jellegû szak- és didaktikai cikkeket jelentetett meg. (Pl.: Európa politikai földrajza a XV. század második felében, Adatok a földrajztanítás módszeréhez, A földrajz tanítása és a földrajzi terminusok, A görögök földrajzi ismeretei Homérosztól Polybiusig, Felsô Fehér vármegye). Ezeken kívül más, mûvelôdési tárgyúakat (A római város a császárság két elsô századában, A magyar királyság a XIII. században), emlék- és ünnepi beszédeket is írt. (Elischer József, kir. tanácsos, tankerületi fôigazgató, Erzsébet királyné "requieme", a "király-ünnep", koronázási évforduló, stb.) A helyi sajtóban megjelent "A szellemi és anyagi munka" címû írásában az antik és jelenkori példákat összehasonlítva ösztönöz az újonnan megalakult ipar- és kereskedelmi iskola látogatására. Kiemeli az iskola látogatásának gazdasági elônyeit a jövendô iparosokra nézve.
Az itt újraközölt írásával, amely a Földrajzi Közlemények 1887-es évfolyamában jelent meg, a helyismereti kutatásokat végzôk segítségére szeretnénk sietni egy, több mint száz év távlatából megragadott Udvarhelyképpel.
Érdemes felfigyelni a városrendészeti elképzeléseire, az udvarhelyi vásár leírásánál a néprajzi elemekre, egyes sajátos népi etimológiára emlékeztetô szófejtéseire, nem különben ökológiai figyelmeztetéseire és a jó összehasonlítási alapot szolgáltató, Hlatky Miklóstól átvett idôjárási adataira. A székely házépítésrôl és kapuállításról tett megállapításai ma is megszívlelendôk. Ugyanakkor kritikai szemmel kell tekintsük a várról és az iskolákról írtakat, amelyek ma már nem mindenben állják meg a helyüket. Még egy pár, ma már javításra szoruló elírást helyesbítettünk. Mivel a szöveg újrakiadása nem filológiai súlypontú, azt át is írtuk a ma érvényben levô helyesírási szabályok szerint, természetesen a régies és tájszólás jellegû kifejezéseket megôrizve.
RÓTH András Lajos
E város a legutolsó vasúti állomástól, Héjjasfalvától 36 kilométerre fekszik; tôle éjszakkeletre vezet a Nagy- Küküllô völgyén felfelé a Hargita egyik hágóján, a Tolvajoson át vivô út az Olt völgyéhez, s innen tovább folytathatni a Moldovába vezetô utat a Gyímesi-szoroson át a nagy Szarmát- síkságig. Ennélfogva ezen kis hegyi város nem éppen jelentéktelen ponton fekszik; megérdemli tehát, hogy vele kissé bôvebben foglalkozzunk.
Udvarhely megye egészben véve háromszöget képez, melynek keleti oldala az északi szélesség 46o 7’ és 46o 40’ 30" között húzódik el. Ezt vehetjük fel mint leghosszabb vonalat a háromszög alapjául; reá támaszkodik a másik két vonal, melyek a Ferrótól számított keleti hosszúságig 42o 24’ alatt metszik egymást: innen a megye kelet felé a keleti hosszúságig 43o 37’ 30"-ig terjed. A megye egészben véve hegyes vidékbôl áll; melynek nagyobb lejtôsödése nyugat, kisebb lejtôsödése dél felé hajlik; az északi lejtôséghez tartozó vidék általában nem nagy területet foglal el. A megyének keleti határán éjszaknyugatról délkeletre a Hargita-hegylánc húzódik végig egy darabja azon trachit övnek, mely Izland szigetétôl kezdve egész Kis- Ázsiáig követhetô, mintegy folytatása a magyarországi Vihorlát-Gutin hegységnek. A hegység legnagyobb tetôi az l500 métert meghaladják, nevezetesen az Oláhfalu felôl emelkedô Galusa-tetô 1798 m s a Kakuk- hegy odább délre 1560 m magas. Tehát a Hargita a Galusa tetôtôl délfelé törpül, ugyanez tapasztalható éjszakfelé is.
A Hargita egy nagy platót vagyis lázt képez s inkább határhegységnek mondható; minthogy a megye legnagyobb részét a Hargitára támaszkodó hegyláncok hálózzák be. A Hargitára támaszkodó, többnyire mészbôl és konglomerátból álló hegyek iránya egészben véve délnyugati; ugyancsak délnyugatra nyílik a völgyek legnagyobb része is és innét van, hogy a déli s délnyugati légáramlásnak nyitva állván, magas fekvésük mellett sem havasi jellegûek, minthogy a kukorica vagy, amint itt nevezik, a törökbúza egészen Udvarhely városáig szépen megterem.
E hegysorok közül különösen figyelemre méltók a következôk: Legéjszakibb azon hegylánc, mely a Hargita Bucsin teteje nevû csúcsából indul, ki s az 1057 m magas Firtosban végzôdik. E hegyszakasz hossza 16 km, ez szolgál a Nagy- és Kis-Küküllônek vízválasztóul. A Firtos több kisebb hegyláncok kiinduló pontjául szolgál; nevezetesen éjszak felé húzódik egy 10 km hosszú hegylánc, mely a Kis-Küküllô medencéjét nyugatról határolja, nyugat felé egy 28 km hosszú hegylánc, mely a Kis- és Nagy- Küküllô mellékvizeinek szolgál vízválasztóul; egy harmadik 19 km hosszú hegylánc, délfelé, a már akkor nyugatra tartó Nagy-Küküllôig ér s ennek két mellékvize a Fehér Nyikó és Gagy között vízválasztót képez.
A Bucsin tetejétôl délkeletre esô Küküllô-fôben van az ellenkezô irányba folyó Nagy- és Kis-Küküllônek forrása. Innét egy másik hegylánc indul ki délnyugati irányban és egész a Nagy-Küküllôig húzódik elválasztván a Nagy-Küküllô középszakaszát a Fehér-Nyikó völgyétôl.
Az Oláhfalu felett emelkedô Galusa-tetôbôl indul ki egy harmadik hegylánc, hasonlóképpen délnyugati irányban, melynek végsô szakasza az elôbbi hegylánccal alkotja Udvarhelytôl 12 km-re a Décsfalvi hegy- szorost, mely 5 km hosszan a Küküllô völgyét annyira megszûkíti, hogy a folyó mellett csak az országútnak jutott hely.
E hegylánc elválasztja a Nagy-Küküllô völgyét a két Homoród havasi jellegû völgyétôl s így az Olt vidékétôl. Egy kisebb hegylánc a Vargyas és Homoródok völgyét rekeszti el egymástól.
Egészben véve három hidrográfiai középpontot találunk a megye területén. Egyik, az említett Küküllô-fô, melytôl a Nagy- Küküllô délre s a Kis-Küküllô éjszaknyugatra indul ki; második központ a Firtos, melyrôl a Korondi-patak és Küsmöd a Kis-, a Fehér Nyikó és Gagy-patak a Nagy-Küküllôbe ömlenek. A harmadik hidrográfiai középpont a GaIusa-tetô; ebbôl ered a Nagy-Küküllônek egyik mellékfolyója, mely Fenyédnél ömlik a fôfolyóba; innen ered a két Homoród és a Tolvajos-patak, a Vargyas mellékvize. A láz, melyen erednek, annyira egyenes, hogy egyik folyó könnyen átterelhetô a másiknak medrébe, a mi az érdekelt feleknél sok pörre adott alkalmat.
Íme, ezen völgyek és hegyvidékek képezik azon kis mozaikot; melyet Udvarhely megyének nevezünk. A legtágasabb közöttük a Nagy-Küküllô völgye, mely elôször téresebb voltánál, másodszor a közlekedésre való fontosságánál fogva hívatva volt arra, hogy a megye középpontja legyen. A megyében a Küküllô völgyét három szakaszra lehet osztani; alsó, mintegy 24 kilométernyi szakasza nyílt tágas alföldi jellemû vidéken folyik el, melyet ellentétben a fentebbi szakasszal, alföldnek neveznek. E vidék központja Székelykeresztúr, a megye második városa. A középsô szakasz a Décsfalvi-szorostól Fenyédig terjed: hossza mintegy 17 km. E medence szélessége nem nagy; az Agyagfalvi-réten, a székelyek ôs gyülekezô helyén sem több egy kilométernél; e medencében esik a Décsfalvi-szorostól 12 km távolságban Székelyudvarhely, a megye központja. Fenyédtôl a Küküllô-fôig a Nagy- Küküllô hatalmas hegyi zuhogó, melyben pisztrángok dúsan tenyésznek; jobbra-balra rengeteg bükkerdôk és fenyvesek terülnek el. E vidék egyetlen helye Zetelaka s a vele összenôtt Küküllô-Keményfalva. Itt már havasi élet uralkodik. A lakosság vékony árpatermesztéssel, deszkafûrészeléssel, zsindelykészítéssel s tûzifaárulással keresi kenyerét. A havasi legelôket nem igen aknázzák ki, azért marhatenyésztése csakis a házi szükségletekre szorítkozik; a szép szarvasmarhák nem itt, hanem az alföldön és a Fehér-Nyikó völgyében találhatók.
Ha a térképet figyelmesen megnézzük, azt látjuk, hogy Udvarhely megye völgyei többé- kevésbé párhuzamosak s ennélfogva nem összpontosul a megye Székelyudvarhelyben. Bizonyos pontig áll is e következtetés. Udvarhely megyét egy nagyobb és egy kisebb egészre lehet osztani. A kisebb középpontot képezi a Kis-Küküllô alsó völgyében Székelykeresztúr, a nagyobbat a Nagy-Küküllô középsô folyásánál Székelyudvarhely. E központot a többi völgyekkel hágók kötik össze; nevezetesen nyugat felé a Fehér-Nyikó völgyébe az út a Baknya- hágón, a Kis-Küküllô völgyébe a Firtos és Pálfalvi-tetô között levô hajláson át vezet. A Cekend vezet északkelet felé a Lázra, hol a két Oláhfalu 860 m magasságban fekszik, s innét a Tolvajoson át Csíkba. Udvarhelytôl délkeletre ugyancsak hágók kötik össze a Homoródok és Vargyas völgyével. Ez utak azonban nem valami gyalogösvények, hanem valóságos, részben ország-, részben megyei kôutak, melyek Udvarhely megyét a szomszéd megyékkel kötik össze. Nevezetesen a Homoródok felé vezetô délkeleti út a Rika-erdôn át Háromszékbe vezet; a Tolvajoson át vivô, mint említettem, Csíkba; a Kis- Küküllô felé vezetô hivatva van, hogy Maros-Torda megyébe vezessen; eddig azonban e megyébe még mindig Székelykeresztúrtól indulnak ki. Jelenleg a Nagy- Küküllô felsô völgye, a Hosszú-Aszó mentén készül azon kôút, mely Udvarhelyt Gyergyóval fogja összekötni; megnyílt immár a Héjasfalva-Udvarhely vasútvonal, mely Udvarhelyt Nagy- Küküllô megyével kapcsolja össze, és így a Küküllô alsó völgyét is szorosabban fûzi egybe a középsô szakasszal, vagyis Udvarhellyel.
Ha még az egyes vidékek természetét is figyelemmel kísérjük, még inkább kitûnik Udvarhely város központi helyzete. Az éjszakra és éjszakkeletre elterülô vidék jövedelemforrását a havasok képezik; a keleti vidék, vagyis Homoródok vidéke részben mészégetésbôl, részben a nyíltabb helyeken földmívelésbôl él, de kukoricát nem növel; az alvidék már jó gabonát termeszt, sôt újabban a komlótermesztés is jól jövedelmez. Itt s a nyugatra esô Gagy völgyében már szôlô is díszlik. A Kis-Küküllô völgyében vannak a parajdi sóbányák, honnan a sót Udvarhelyen keresztül viszik Háromszékre; a Nyikó völgyében a földmívelés mellett a házipar a lakosok fô jövedelemforrása. E különbözô vidékek lakói azután Udvarhelyt cserélik ki cikkeiket.
Nemzetiségi különbség a megyében alig van, de van valláskülönbség. A havas vidékek lakossága a római kat. vallást követi. Udvarhelytôl délre túlnyomóan reformátusok laknak, a Gagy vidéke és Homoródok vidéke unitárius vallású; Udvarhelyen találkoznak e vallások is, minthogy e város különösen a kat. és református vallás határán fekszik. Azért van itt a kat. elemi fiúiskola a ferencrendiek, s a le- ányiskola az irgalmas nénék vezérlete alatt. A kat. fôgimnázium még 1688 elôtt keletkezett (az iskolaalapítás 1593-ban történt. RAL), 1695- tôl1700-ig Káldi György jezsuita is igazgatója volt. A református elemi és kö-zépiskola együtt van és collegium nevet viselt; alapíttatott 1672-ben. (az iskolaalapítás 1670-ben történt. RAL).
Ennélfogva nagyon sok tényezô folyt be arra, hogy Udvarhely nemcsak a régi Udvarhelyszéknek, hanem a Székelyföldnek is fôvárosa legyen.
Sz-Udvarhely város az éjszaki szélesség 46o 56’ 30" alatt a Küküllô bal partján fekszik; a Küküllô völgye e helyen jó két km széles síkságot képez; a síkságot négy oldalról hegyvonalak határolják; keletrôl a betlenfalvi Iázkaré(j), melynek legmagasabb tetôje a 886 m magas Szarkakô, délen a Nagy-Oldal, nyugaton a Bükkhegy, mely a többinek két magasabb csúcsa van t. i. a 625 méternyi Budavár és a valamivel magasabb Csicser; éjszakon a Bükktetô rekeszti be a négyszöget.
1. Korunk a monográfiák kora; alig van az országnak fontosabb helysége, fontosabb vidéke, melynek ne volna meg a maga monográfusa. A székelyföldé nevezetesen B. 0rbán Balázs és Kozma, a sz.-keresztúri áll. tanítóképzô volt igazgató, jelenleg kolozsvári tankerületi tanfelügyelô. Udvarhely megyéé Dr. Szombathy Ignác. Udvarhely megye földrajzát népiskolák számára összeállította Veres N., a hosszúfalusi felsô népiskola igazgatója. A megye földrajzának tudományos tárgyalását megkezdette Soó Gáspár a székelyudvarhelyi róm. kat. fôgimnázium tanára; ô hozzáfogott a megye földrajzának megismertetéséhez is a r. k. fôgimnázium 1885/6. évi értesítôjében, de csak az orohidrográfiát írta meg. A meteorológiánál már megakadt, nem rendelkezvén elég adattal a meteorológiai viszonyokra nézve. A néprajzra vonatkozó adatai is elmaradtak; szóval munkája csak a kezdeteknél maradt. Ez arra enged következtetni, hogy Udvarhely város és megye monográfiája körszerû összeállításához még mindig hiányzik a szükséges anyag, mely a város és megye hû képét adhatná. E sorok írója 11 évig 1876 ôszétôl 1887 ôszéig lakott Székelyudvarhelyt, mint az ottani fôreáliskola rendes tanára; a megye különbözô részén többször megfordult s nem gondolná, hogy hívatlanul avatkozik bele, ha Udvarhely-város monográfiájához egy- két eszmével járul.
(folytatás a következô lapszámban)
1990. szeptember 22-én született. Magánszorgalomból már óvodásként megtanult olvasni. Jelenleg a kápolnási Kriza János Általános Iskola harmadikos tanulója. Minden tanévben részt vett legalább egy nagyobb méretû rendezvényen. Laci szívesen emlékszik vissza a szentábrahámi Benedek Elek mesemondó versenyre, ahol osztálytársával a legjobbnak bizonyultak 1997-ben. A tavalyi Heuréka matematika versenyen a negyedik lett. Kár, hogy az idén nem rendezték meg.
Laci legnagyobb sikere a Zrínyi Ilona matematika-versenyhez kapcsolódik. A több mint 11.000 harmadikos résztvevô közül a 15-ik helyezést érte el. Ezzel az eredménnyel az országos döntôn az idén ô volt Hargita megye legeredményesebb versenyzôje. A felkészülésben sokat segített a tanító néni (Lôrincz Katalin). Nem véletlen, hogy a kápolnási iskola harmadik osztályos csapata ezen a versenyen negyedik lett a megyei fordulón.
Most izgalommal várja a Kenguru verseny eredményét, amelyen szintén részt vett. Persze, Laci idejét nemcsak a versenyek töltik ki. Szabad idejében szeret olvasni (fôleg meséket), rejtvényt fejteni, szépen szaval, furulyázik, szereti a szójátékokat és a vicceket. Szereti a finom ennivalót, nincs kedvence. Kudarcairól nem szívesen nyilatkozik. Még nem döntötte el, mi szeretne lenni felnôtt korában. Szerinte sok munkával lehet eredményt elérni.
Kívánsága egy saját számítógép, sajnos, szülei szerint nem valószínû, hogy a közeljövôben ez a vágya teljesül.
Várjuk, elsôsorban vidékrôl, azoknak a jelentkezését, akik valamilyen területen kimagasló eredményeket értek el.
A zöld arany – Május 10., a Madarak és Fák Napja
Már az egészen kicsi gyerekek is tudják, hogy a fa, az erdô, a "zöld arany" nagy-nagy kincs. A fa felhasználási területe igen nagy és változatos. Ezenkívül az erdôk megkötik a talajt, felfogják a szelet, természetes életteret biztosítanak sok állat számára. Tudjátok-e, hogy hosszú idônek, kb. 150 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy pl. egy bükkerdô fái bútorgyártásra alkalmasak legyenek? Néhány perc alatt is kivágható egy nagy fenyô, de a kis csemetének több mint 60 évre van szüksége ahhoz, hogy kifejlett fává váljon. Egy hektárnyi terület fával való betelepítéséhez hozzávetôleg 8000 csemetére van szükség. Mindezek ellenére az emberek nem becsülik meg kellôképpen a "zöld aranyat". Errôl tanúskodnak a felelôtlenül megcsonkított fák, kivágott erdôrészek. Pedig ha nyitott füllel, figyelve járunk a fák közt, akkor meg kell hallanunk az erdô fohászát: "Vándor, ha elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tûzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tûzô nap elôl, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelybôl a csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsôd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem: ne bánts!".
Ugye, ismeritek a kis fa történetét? A gyerekek fát ültettek az út mellé. Még kicsi volt a fa, gyökeret eresztett, nôni kezdett. Egy fiú elment mellette, leszakított egy levelet. Aztán arra ment egy másik fiú, aki letépett egy ágat. Egy kislány a labdájával törte le a fa legfelsô ágát. A kecske is rágcsált a fa kérgébôl. Egy fiú az új bicskáját próbálta ki rajta. Mindenki arra gondolt, a fának még sok ága, levele van, nem lesz semmi baja. De a kis fa elszáradt.
Ha új bicskádat akarnád egy fán kipróbálni, vagy egy virágos ágat akarsz letörni, hogy majd szobádat díszítse, gondolj Benedek Elek figyelmeztetô szavaira:
"Ne bántsd a fát, hisz ô is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez,
Ágát ne törd, lombját ne tépjed