Kihunyt egy csillag

In memoriam
SZÔKEFALVI-NAGY BÉLA

A magyar matematika fejedelme eltávozott. Ma, 1998. december 28-án kísérik utolsó útjára gyermekei, unokái, tanítványai és soksok tisztelôje. A világ matematikai társadalma néma fôhajtással adózik Szôkefalvi-Nagy Béla emlékének. A tudomány óriása volt, akit eredményei már életében klasszikussá nemesítenek.

Hat éve jártam utoljára Szegeden. A Bolyai Intézetben találkoztunk, akkortájt a nyolcvanadik születésnapjának a megünneplésére készülôdött a szakma. Magammal vittem legnagyobb örökségemet, édesanyám féltve ôrzött matematika-fizika szakos tanári oklevelét, amelyet Szegeden hitelesítettek. A megsárgult, terítônyi papír aljára az Országos Polgári Iskolai Bizottság tagjai kanyarították oda a nevüket, elsôként édesapja Szôkefalvi-Nagy Gyula. A szigorú tekintetû professzort ekkor láttam elôször meghatódni.

A Szôkefalvi-Nagy családot a történelem vihara sodorta 1929-ben Kolozsvárról Szegedre. A Kolozsvárról áttelepült Magyar Tudományegyetem akkor már tíz éve mûködött a Tisza-parti városban. Kiváló matematikusok tanítottak ezen az egyetemen. Riesz Frigyes és Haar Alfréd ekkorra már útnak indították az Acta Scientiarum Mathematicarum folyóiratot, mely hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Cserepéldányaiért a legjobb matematikai folyóiratokhoz lehetett hozzájutni, ezáltal folyamatosan gyarapodott az egyetem könyvtára, lett kis magyar Göttinga.

Szôkefalvi-Nagy Bálint jól sáfárkodott a családi örökséggel, korán lépett matematikusi pályára, melyen tehetségének és szorgalmának köszönhetôen gyorsan emelkedett. A szegedi tudományegyetemen 1936-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Ugyanekkor avatták aranygyûrûvel doktorrá. Három év múlva már a tanárképzô fôiskola doktora lett, majd 1940-ben a szegedi tudományegyetem magántanára, 1948-ban rendes tanára. A szerencse is mellé szegôdött: a matematikai gondolkodás egyik legnagyobb mesterének tanítványa lehetett, Riesz Frigyesé, aki döntôen hozzájárult a XX. századi matematika fejlôdéséhez. Matematikus szülei hatásán túl, a fiatal Szôkefalvi-Nagy Béla kutatói stílusát, emberi tartását, meghatározó módon formálták mesterének jellemvonásai. A matematika professzoraként egyszerre volt szigorúan logikus és elegáns. Kerülte a lazaság mindennemû megnyilvánulási formáját, írásait, elôadásait, emberi kapcsolatait gondosan megformálta, tisztán és szépen tartotta. Így vallott errôl: "Megéreztem és megértettem, miként kell a matematikában szigorúan gondolkodni, s azt is, hogy ezt a szigorúságot az embernek magában kell kialakítania, az erre való igényt pedig kötelessége továbbadni az elôadásain is. Emberi jellemvonásai közé tartozott, hogy amikor értékes és értéktelen között kellett választania, ítéletet mondania, véleményének mindig határozottan hangot adott.

A közös látásmód és stílus tette lehetôvé, hogy Riesz Frigyes és Szôkefalvi-Nagy Béla igazi munkamegosztásban megalkothassák egy tudományterület örökérvényû, szintézis-teremtô alapmûvét. Mindkettejük a sajátját adta: Riesz az integrálelméletben és a valós függvénytanban elért eredményeit, Szôkefalvi-Nagy Béla pedig operátorelméleti vizsgálatait. Monográfiájukat az Akadémiai Kiadó 1952-ben francia nyelven jelentette meg Leçon d'Analyse fonctionelle címmel. Ez a könyv számos kiadást megért, németre, angolra, oroszra, kínaira, japánra, sôt 1988-ban még magyarra is lefordították. Mivel a funkcionál-analízis eszköztárát a fizikusok is alkalmazzák, a könyv nemcsak a matematikusok, hanem a kvantumfizikusok bibliájává is vált. A szerzôket a megjelenést követô évben Kossuth-díjjal jutalmazták.

Szôkefalvi-Nagy Béla 32 évesen lett a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagja, 1956-ban rendes tagja. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája 1956-ban választotta külföldi tagjai sorába, tiszteletbeli tagja volt a finn és az ír tudományos akadémiának. A világ számos egyeteme választotta díszdoktorává. A Magyar Tudományoa Akadémia matematikai bizottságának 1953 és 1956 között volt elnöke, a Bolyai Matematikai Társulatnak tiszteletbeli elnöke. Éveken át munkálkodott a Tudományos Minôsítô Bizottság, az MTA elnöksége, az Állami- és Kossuth-díjakat odaítélô bizottság tagjaként. Szegedhez mindvégig hû maradt: 1991-ben a város díszpolgárává választották. A hagyomány értéktisztelô ôreként 1946 és 1982 között, csaknem négy évtizeden át fôszerkesztôje volt a szegedi Acta Scientiarum Mathematicarum folyóiratnak.