AZ ÉVSZÁZAD ÖZÖNVIZE

Az évszázad árvize 1998. november 4-5-e között tört a településekre. A legnagyobb kárt a Tisza völgyében élôk szenvedték el. A helyhatósági tájékoztatás megelôzte ugyan a baj kezdetét, ám senki sem számított ilyen mértékû árvízre. Hasonló katasztrófa még nem érte Kárpátalját. Az árvíz ezúttal oly gyorsasággal és olyan nagy területeken következett be , hogy egyszerûen lehetetlen volt hatékonyan védekezni ellene. Elsôként a hegyvidéket érte, ahol ruszinok, ukránok élnek, majd Rahótól Mezôváriig a gátszakadások következtében a Tisza menti magyarlakta települések is víz alá kerültek. A Tisza vízszintje mindenütt meghaladta az 1970ben mért maximumot.

Az árvíztôl az ukránok, magyarok, románok, németek egyaránt szenvedtek, a Kárpátaljára zúdúló árvíz nem ismert nemzetiségi határokat. Az általános kárfelmérést a településeken még nem fejezték be. Az évszázad árvízének megközelítôen hiteles mérlege eddig a következô.

Kárpátalján összesen 236 településen okozott kárt az árvíz. 118 települést elöntött. 39 592 épületbe tört be az árvíz. Ebbôl megsérült 26 498 épület, teljesen összedôlt 1 349 lakóház. Az elárasztott területekrôl 24 340 embert evakuáltak, 18-an vízbefúltak.A víz lerombolt 22 hidat, 340 autóutat, megrongált 4,3 km hosszúságú védôgátat. 17 település maradt áramszolgáltatás nélkül, 20ban nem mûködik a telefonvonal, 4ben le kellett kapcsolni a gázvezetéket. Több milliárd griveny (ukrán pénznem) kár keletkezett.

A magyar lakta települések földterületein óriási károkat okozott a belvíz. Több helyütt kiázott az ôszi vetés. Nem tudták betakarítani a kukoricát, a takarmányrépát. Van olyan hely, ahol a burgonya is a földben maradt. Az állattenyésztôk veszélybe kerültek, mivel a tél idejére szánt takarmány nagy része tönkrement. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy tavaszi szántáskor mit vetnek majd el a gazdák, hiszen nem rendelkeznek vetômagtartalékkal sem. Távlatokban kívánatos lenne egy vetômagakció lebonyolítása is. Nagy gondot okoz az olvadáskor bekövetkezhetô újabb árvíz lehetôsége is.

Kárpátaljai segélyakciók

Magyarországon és világszerte a magyar közösségekben erôteljes akció indult az – amúgyis igen sanyarú körülmények között sínylôdô –, árvízsújtott kárpátaljai magyarság megsegítésére. Bár az ár már visszavonult, de a maradandó kár természete és mértéke (házak százainak felépítése, lakhatóvá tétele, állatállomány pótlása, az élet újrateremtése) még sokáig igényli a magyar szolidaritást. A segítéshez szükséges adatok az alábbiakban találhatók:

Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége
Ungvár Káptalan u. 10
Transkarpathia, Ukraine
Tel/Fax: 38031 22/17027
Bankszámlaszám: 22791407410012
Átutalási számlaszám: 104042479140741001230000
Bankfiók: Kereskedelmi és Hitelbank Rt.
275. sz. fiók
(devizaszámla)
3980 Sátoraljaújhely, Kazinczy u. 30.
Magyarország

Zsákok tetején minusz 15 fokban

Kozma Imre atya szavai szerint jól vizsgáztak a magyar segélyszervezetek Kárpátalján. A bajban nem számít, hogy az ember melyik pártnak a tagja, milyen ideolúgia határozza meg az életét. Így foglalta össze kárpátaljai, helyszíni tapasztalatait Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetôje. A szervezet képviselôi nemrégiben egy lánctalpas katonai jármûvel olyan hegyvidéki falvakba vittek segélyszállítmányt, ahova eddig csupán helikopterrel sikerült eljutni. A lánctalpast liszteszsákokkal pakolták tele a máltaiak munkatársai és helyi segítôik ezeken ülve zötykölôdtek. A szállítmány a Kárpátok lábánál fekvô Dombóról indult. Innen mindössze 23 kilométerre van Királymezô, de a mínusz 15°Cban (5° F) három óra hosszat tartott az út. A megáradt patak szinte mindent elsodort, a hidak összedôltek, szilárd útburkolat csupán nyomokban maradt.

A világtól elszakított hegyi falvakban ma már csak mutatóba élnek magyarok. Királymezôn például egyetlen asszony vallotta magát magyarnak: az más kérdés, hogy anyja német, apja pedig ukrán anyanyelvû volt. Valamilyen rejtélyes oknál fogva, gyerekkorában mégis magyarul beszéltek odahaza. A németajkúak közül sokakat kitelepítettek, mások önként költöztek el errôl a környékrôl. Ha tehették. Munkalehetôség – mondta Kozma Imre – szinte egyáltalán nincs, aki véletlenül álláshoz jut, általában hónapokig nem kap fizetést. Az egyik faluban a faüzem néhány embernek nemrégiben még megélhetést biztosított, aztán a helybéliek szemeláttára döntötte romokba az áradat. Más vidékekhez képest errefelé viszonylag kevés épület dôlt össze, mert a házak többsége nem vályogból, hanem az elemekkel is dacoló rönkfából készült.

A hegyekben kevés a termôföld, a családok 20–40 négyzetméteres apró parcellákon termesztettek némi zöldséget. A lezúduló víz magával sodorta a földet, hûlt helyén csak kô és szikla látszik.

Némelyik elkeseredett árvízkárosult minden szenvedés és pusztítás ellenére Isten áldásának tartja a természeti katasztrófát. Így legalább felfigyelt nyomorúságukra a világ, a segélyeknek köszönhetôen van ennivaló.

Kozma Imre szerint az újjáépítés elsôsorban nem Magyarország feladata. A nyilván horribilis összegeket felemésztô helyreállítási munkálatokhoz az ukrán kormánynak lés mindenekelôtt Európának kell segítséget nyújtani. Hazánknak a mindennapi kulturális és gazdasági kapcsolatok erôsítésén túl kisvállalkozások létrejöttét kell ösztönöznie Kárpátaljával – véli a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetôje.

Természetesen egy ideig még nagy szükség lesz a segélyszállítmányokra is. Ruhanemûbôl már kellô mennyiség érkezett, gyógyszerbôl és élelmiszerbôl soha nincs elég. Kozma Imre úgy ítéli meg, hogy a magyarországi sajtóban túlzott hangsúlyt kapott a hír, hogy esetenként nem a rászorulókhoz jutnak az adományok. Mint mondta, visszaélések a világon mindenütt történnek, de azt nyugodt szívvel lehet állítani, hogy a kárpátaljai segélyek túlnyomó többsége valóban jó kezekbe került.

Kozma Imre csak kis részben tartja megalapozottnak azokat az állításokat, hogy a különféle karitatív szervezetek a szó rossz értelmében versengve, együttmûködés nélkül, szervezetlenül szállították a segélyeket. A katasztrófa utáni napokban ugyanis néhány nagyobb jótékonysági szervezet – a Magyar Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt – egyeztetett egymással, megállapodtak arról, hogy melyik területre melyik szervezet viszi a küldeményeket. Kozma atya elismerte, hogy jobb is lehetett volna az összmunka, de – tette hozzá – ilyen hatalmas méretû természeti katasztrófa óhatatlanul fejetlenséggel jár. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetôje szerint viszonylag hamar sikerült rendezni a sorokat, s a magyarországi karitatív szervezetek összességükben jól vizsgáztak.

A kárpátaljai msgyságnak még hosszú ideig szüksége lesz támogatásra, hogy talpra tudjon állni.