Kedves üsmeretlen testvér

Moldovának tájairól érkezem
néhány versvel, hul mind kurtul életem,
hul még, magyar szó hallszik faluba,
magyar nótákat még húzzák fonúba,
hul a Szeret Moldovával meg nem áll,
hul a pásztor egísz nyáron furujál.
Megkapom a leveledet, örvendek,
Sajnálom, ah rokonak, nem megyek!
Mosat még zavaros a világ, ís még lesz,
remílem, hogy még a fene el nem vesz.
Ezután jônek jobb üdûk, tudja meg,
örökké a hideg után jön a meleg.
Sógorát már rég nem láttam, sajnálom,
és kiküldettít, melyik járt nálam.
Cselédrül, melyikrül beszíl, meglátom,
érdeklûdtem én ezután barátom.

Megírom én a vejínek, ha kapok,
tudja meg, hogy adósnak nem maradak.
Mindeniknek jót kívánok, kedvesem,
nem nagyon tudok én írni helyesen,
mégis csángóknak is vannak kültûik,
nálunk is a régi világ változik,
Nálunk is újul az élet minden nap,
új ínekeket a kültû örök kap.
Úgy illik, én ínekelem ami szíp,
anyanyelven, ahogy megértse a nép.