SEPSIMAGYARÓSI PILLANATKÉP

látogatás Koréh Ferenc szülôfalujában
faláska háromszéki falucska gondjai

(Magyarós Háromszék vármegye egyik legkisebb települése. Lakóinak száma ma alig haladja meg a 100 lelket. S mégis keserû elviszemélyi ellentétek osztják meg ezt a maroknyi magyar csoportot a Csere-tetô alatt.)

Gyökerek

Mint olvadó hóhalom, úgy apadt Magyarós népessége a múló idôben. Szézötven évvel ezelôtt 463, e század elején 433 lelket tartottak itt számon s ha a megélhetés forrását "ígérô" föld – és újabban az erdô – nem lett volna e századvég tüneménye", bizonyára mára már száz alá csökkent volna az ittlakók száma.

Sepsimagyarós nevét 1512-ben említik legelôször okmányokban, 1608-ban Báthory Gábor, 1629-ben pedig Bethlen Gábor adományoz ármális leveleket idevaló nemesembereknek. Hol van az a nyár…? [ Orbán Balázs feljegyezte, hogy akárcsak a közeli Egerpatak községet – Sepsimagyaróst is Szacsva hajdan kirajzott lakói létesítették – Szerk.]

– Úgy lehet, a forgószél seperte ide ôseinket a hegy alá. s azóta is forgatagként kering körülöttünk a nyomorúság – jegyezte meg egy idôs asszony, miközben a közbirtokossági erdôk ügyében Vajda Zsombor lakása felôl érdeklôdtünk.

Bukaresttôl Sepsimagyarósig

Fôvárosi ékszerészbôl lett magyarósi földmûvessé Vajda Zsombor, 5 gyermekes családapa. Rokonainak földjén gazdálkodik. hamarosan kiderült róla, hogy Köpec és a szomszédos Lisznyó falutörténeteinek szerzôje, a helytörténész Gáspár József unokája. Sokszáz kötetes könyvtárszobájában beszélgettünk.

– Ott és ebbôl a mesterségbôl nem tudtam megélni Kijavítottam ezt a régi háza, és megpróbálom: eltarte a föld? Feleségem éppen most szülte elsô leánygyermekünket, ez itt a vakációzó nagyfiam. Bukarestben jár a magyar líceumba, a nyáron érettségizik. Lehet, ô is magyarósi lakos lesz. Nem fázik ettôl az eldugott falutól.

S mert Vajda Zsombor író-olvasó ember, ôhozzá juttatta el a helybeli Kovács család azt az egykori hivatalos dokumentumot, amely a Sepsimagyarósi Közbirtokossági Erdô és Legelôtulajdonosok és Örökösök címet viseli. 149 hold erdô és 69 hold legelô egykori tulajdonosai vannak abban felsorolva. Csak napok kérdése, hogy kifüggessze az uzoni tanács (Magyarós közigazgatásilag Uzon községhez tartozik – szerk.) az erdôjuss várományosainak névsorát. A közbirtokosság erdôrésze a szacsvai Téglásban, Kukuj és Szeredôoldalban, a Vadalmafánál és Kárhágóban van. Ott most is jó minôségû erdô van, s a magyarósiak ott igénylik vissza a területet, ahol az volt. Addig azonban még kizöldül, de lehet, hogy el is sárgul a fû a Béldiben…

A földek is forgatagba kerültek

Bizony oda – mondja Bordás József, 34 éves , kétgyermekes családapa –, mert nem volt ennek a falunak az, hogy megbolygatták határát a társas, majd a kollektív gazdaság idejében, most a vállalkozás után, két ízben is Márkos Alberték osztogatták itt a földet. S mint mindenütt, itt is történtek igazságtalanságok. Csulak Ernôvel, a kataszteri hivatal megbízottaiként mi is nekikezdtünk, hogy rendet teremtsünk. Rájöttünk, hogy nem lehet, maga a nép zöme nem akarja ezt, hisz kinek lenne az jó, ha kiderülne, hogy jogos földje mellett tetemes földeket használ jogtalanul.? Egyszerûen abbahagytuk. Bordás József 8,6 hektár földet vásárolt, hogy abból megélhessen. De ha birtoklevele nincsen az eladónak, a földet nem lehet átíratni. No meg aztán, azok közül, akiktôl vásárolt, néhányan már a túlsó parton vannak. Mikor lesz itt rend a mezôtérképen? – kérdi. S ô azt sem tudja megérteni, hogy ebben "a faláska színmagyar református faluban hogy tudott kifejlôdni annyi kommunista, s azok ma is miért ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenbe belészóljanak?"

Közbeszól a tanácstag is.

Márkos Albert a falu jelenlegi "felelôse", községi tanácstag, rábólogat a véleményekre, s szerinte sokkal fontosabb dolgok felé tereli a beszélgetés fonalát. Ô esküszik, hogy tagosítás nélkül a föld gépi mûvelésérôl le kell mondani. Elmondta, hogy a falunak nagy határa van, amibôl most csak 647 hektárt használ a nép. Az ô személye körül csoportosul a település lakóinak egy része, és ô az, aki rágalmazási perben beperelte Csulak Ernôt és társait az immár évek óta húzódó törvény elôtti eljárásban.

– Szókimondó ember vagyok, s ezért van ellenségem. Nem tûröm, hogy gyanúsítgassanak. Innen a per is – mondja. Ezen túlmenôleg bizonyítani akarok a falu elôtt. Tettekkel. Lépéseket tettem, hogy kijavíttassuk a falu felé vezetô és alaposan elromlott bekötôutat. Régi tervem egyébként, hogy megnyithassuk az egykori magyarósi kôbányát. Alig 800 méterre van a falutól, kôtörôt is tudunk szerezni, és a kôcsúszdán besiklik egészen Máté kútjáig. Itt a házak nagy része kôbôl épül A cement drága, azt nem lehet megfizetni. – S aztán sorolja falugondok özönét,, hogy alig gyôzzük jegyezni. A nép nem takarítja a sáncokat, és így a víz miatt mennek tönkre az utak. Hogy régen a mezôn mindenkinek saját hídja volt a földje végén lévô sáncon keresztül az útra, most pedig állatokkal s szekerekkel tapodja a nép a mezôt… Hogy vezesse be újból a megyei tanács, s ha kell a kormánymegbízott azt a régi közmunkát, s hogy a presbitérium álljon talpra, ha már pap van a faluban s javíttassa ki az egyházi épületeket és ne tehetetlenkedjen…

Ne mind nyomja a szöveget, Berci bácsi – szól közbe, hogy ô is szóhoz juthasson, a közállapotokról, az elharapódzó alkoholizmusról és a régifajta emberek önfejûségérôl akarván valamit mondani Bordás János, de nem sikerült. Mérgében odaszúrja: Tudjae, hogy maga milyen? Mint a franciakulcs: mindenhez talál!.

A megyebíró védekezik

– Hogyan álljunk lábra? – jön a presbitériumot érintô kritikára a válasz. – Csupán 70 kepefizetô van, és gyenge a hívek jövedelme. Javításra szorul itt minden: a templom, megdôlt a harangtorony, a papilak és a kántori lakás is megviselt. Ehhez sok pénzre volna szükség mondja – Menyhárt Albert 72 éves, 27 esztendeje megyebíró. – Isteni gondoskodás ––, hogy lelkészt kapott ez a falu, mert itt régi idôk óta csak beszolgáló lelkészek teljesítettek szolgálatot, és ôk nem kezdhettek, különösen a mai körülmények között, ilyen méretû javításokba. Kevéske egyházi föld van s annak bére is belement a harangozásba. Most vissza kell kapjunk úgy 10 hektárnyit, és komoly erdôjussa is van az eklézsiának. Ez ad még valamelyes biztonságérzetet a jövô irányában.

Márton Géza, református lelkipásztor sok neves magyarósi pap nyomdokába lépett. Nincs más mondanivalója, mint a gondnoknak. – Száztizenöt lelket pásztorolok – teszi hozzá , ebbôl karácsonykor 62 személy ült a templomban. Ez biztató. Bizony, érzik a gyülekezetben, a faluban az állandó lelkipásztori szolgálat hiánya. Márton Annamária, tiszteletes asszony a falucska 7 iskolás gyermekének tanítója. Elégedett maréknyi tanítványával. Bordás Boti – mondja, – az uzoni szavalóversenyen díjat nyert egy Weöress verssel. Lehangoló, hogy csupán 5 óvodáskorú van a faluban. Törvény szerint, ezeknek nem jár óvónô. Ezért érzik az iskoláskor elôtti nevelés hiánya. Vállalom önkéntesem hogy ôvelük is foglalkozni fogok. Sajnos, ebben az évben, az ôszön nem lesz elsô osztályos Sepsimagyaróson.

Csulak Ernô dilemmája

Sok víz lefolyt már a Feketeügyön a választások után, de Csulak Ernô máig sem érti, hogy miért mondott csôdöt, ki akadályozta meg az ô RMDSZ-lajstromon induló képviselôségét?

– Titkos hátsó erôk dolgoznak itt, ebben a faluban, régi módszerekkel – mondja. – Munkámért, munkánkért kevés az elismerés. Szégyenszemre perre hívott feleségem rokonsága, Márkos Albert. Az ilyen dolgok kedvét szegik a munkának, elkedvetlenítenek a faluért teendôkben. Mégis – nagy nehézségek árán, bálpénzekbôl, a mesteremberek sorban étkeztetésével – sikerült kijavítanunk a kulturház belsô részét és újraalakítottuk a 18 éve halott Önkéntes Tûzoltóegyesületet. Szakember, Sipos János lett a parancsnoka. Kaptunk egy pumpát is, hogy "ütôképes" legyen a csapat. Kijavítottuk a mellékhelyiségeket is az épület alatt, hogy használhassa az egyesület. Igen, a földekkel kapcsolatban, beletörött a pálcánk a földmérésbe, de mégis van eredménye elûztünk három olyan román csobánt, akinek nem volt keresnivalója a földjeinken, de itt legeltettek és garázdálkodtak a határban. Csulak Erika elmondta, hogy a közmûvelôdés sem ismeretlen fogalom a faluban, hisz 12 tagú együttesükkel Szacsván és Szentivánon is vendégszerepeltek. Bálpénzekbôl sikerült fonalat és vásznat szerezni, abból készítik a falu asszonyai most a kézimunkát a kultúrháznak.

Kinn, a Csulak bennvalómögötti hegyoldalban volt Koréh Ferenc szülôháza, annak aki lapunk egyike lôdjét, a Székely Népet szerkesztette. A hely felett éjjelente a jószellemek, az ôszellemei kezdenek harcba a falu rossz szellemeivel, a lüdércekkel. Azt akarják, hogy olyan legyen ez a falu, mint régen. Csendes, békés, talán elégedett is. Mert ilyen volt akkor, amikor itt ringatták a "háromszéki igazmondó újságírás apostolát." [ Aki ma Amerikában, az EnglewoodI temetô ôreg fái alatt nyugszik – szerk.]

Háromszék
Sepsiszentgyörgy, 1998. január 13.