A ROMÁNIAI NEMZETISÉGI OKTATÁS KALEIDOSZKÓPJA

Az újságok rövid hírt közöltek arról, hogy 1993. jún. 35-én a Romániában élô kisebbségek tanügyi képviselôi tanulmányúton jártak Hargita megyében. Vajon kinekkinek mit mond ez a hír?

Talán lesznek az olvasók között olyanok, akik emlékezni fognak rá, hogy 1991-ben megalakult a Románia kormánya mellett mûködô Kisebbségi Tanács – amelynek kezdetben az RMDSZ is tagja volt. Ez a Kisebbségi Tanács – amelynek tanügyi albizottsága is volt – addig állt fenn eredeti formájában, amíg a politikai akarat meg nem osztotta a kisebbségeket. A hazai vezetôk következetesen nem vettek tudomást arról, hogy a történelmi fejlôdés és a hagyományok eredményeként az oktatásnak valamilyen formájával rendelkezô 15 kisebbség tanügyi igényei nem azonosak. Egyrészt, mert a nemzetiségek lélekszáma is eltérô, másrészt az életkörülmények is mások. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1999-re a magyar és a német oktatáson kívül a szerb, ukrán, szlovák, cseh és bolgár oktatásnak voltak még maradványai, míg a többi kisebbség anyanyelvi oktatását teljesen felszámolták. Ebbôl a reális helyzetbôl adódóan 1990-ben minden kisebbség másmás célt tûzött ki maga elé: volt ki az anyanyelv tanulásához való jogot kérte, más nemzetiség új oktatási formák létrehozását, s mások az oktatási forma kiterjesztését minden fokon. A deltai lipovánok (romániai oroszok) az anyanyelvi órák számának növelését kérték, a törökök a felekezeti szemináriumok újjáalakítását, a szerbek líceumaik újraindítását, a magyarok önálló egyetemet. A célok különbözôsége már önmagában is megoszt egy szervezetet. A politikai akarat közös nevezôre akarta hozni a célokat. Ennek lényege az volt, hogy a kormánynak a legkényelmesebb: minden kisebbségnek, ha igényli, állami középfokú oktatást fognak biztosítani. 1990-ben egy ilyen program több kisebbség számára túlzásnak minôsült, másnak kevés volt. Amikor az RMDSZ számára a fenti politikai játék háttere világossá vált, kilépett a Kisebbségi Tanácsból, mondván, hogy a Kisebbségi Tanács a kormány kirakatpolitikájának a megvalósítása.

De ebben a "kirakat"-ban nagyon sok változás történt azóta. Létrejöttek és megerôsödtek a kisebbségek civil szervezetei, parlamenti képviseletet kaptak, felújították a kapcsolatokat az anyaországgal, világos, hogy célkitûzéseik is változtak.

Szakmai együttmûködés

1990 óta a kisebbségek állami oktatásának a szervezését és szakmai irányítását az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Osztálya látja el. Oktatáspolitikai elképzelésünk az volt, hogy a különbözô kisebbségek oktatási céljait nem egységesíteni kell, hanem a sajátosságokat megôrizve a mindenkori igényeknek kell reális és törvényes keretet biztosítani. Alapállásuk kialakításában segítségünkre volt az is, hogy mi folyamatosan részt vettünk a Kisebbségi Tanács oktatási tagozatának munkájában, ezáltal a Kisebbségi Tanács oktatási tagozata is csak úgy mûködhetett eredményesen, ha összehangolta munkáját a kisebbségi osztály szakértôinek véleményével. Látszólag tehát ideális helyzet alakult ki – és mindennek ideálisan kellett volna mûködnie.

De ahhoz, hogy az elképzelésbôl óvodák, iskolák, tagozatok alakuljanak osztályokkal, szükség volt a különféle oktatásügyi fórumok, a megyei tanfelügyelôségek és az iskolaigazgatók pozitív hozzájárulására, támogatására. Megyei szinten el kellett fogadni és iskolai szinten egyet kellett érteni a kisebbségek igényével, a szülôk tudomására kellett hozni a törvényes keret által biztosított lehetôségeket. Kisebbségi életünk furcsa ellentmondása, hogy mifelénk a kisebbségeknek a törvény által biztosított jogok érvényesítéséért is meg kell harcolniuk, nemcsak a jogok törvénybeiktatásáért. A megyei tanfelügyelôségek hatáskörének a kibôvülése sokszor éppen abban nyilvánul meg, hogy sokhelyütt akadályozzák a kisebbségi iskolahálózat fejlôdését. Lehet, hogy tudatlanságból teszik, mert nem rendelkeznek kellô információval a hazai kisebbségek történelmi hagyományairól, lehet, hogy politikai megfontolásból, az eredmény ugyanaz: negatív hozzáállás. Így történt ez például KrassóSzörény megyében a horvát oktatással, Konstancán a kompakt török osztályok létrehozásával, de ez lett a sorsa Hunyad megyében a magyar IX. informatika osztálynak is. A sérelmek lajstromát nem folytatjuk. Felvetôdik a kérdés: miért van az, hogy a törvényes út nem járható? Nem jó a törvény? Vagy törvényt kell hozni a törvény tiszteletben tartására is? Addig is, amíg valaki megoldja a dilemmát, lássuk, mi az, amit ma tehetünk: a helyi és megyei kisebbségi szervezeteknek, civil szervezeteknek, érdekvédelmi képviseleteknek kell fellépniük a kisebbségellenes mentalitással szemben, érvényt szerezve a törvényes keretnek.

Kényes kérdés

Ha létezik – márpedig létezik – kisebbségi oktatást ellenzô mentalitás, mi annak az oka? Próbáljuk elemezni ezt. A probléma rendkívül komplex, mindegyik összetevô külön tanulmányt igényelne – de mi maradjunk meg következetesen a szakmai szempontunknál:

• szerintünk elsô helyen áll az információ hiánya: nem ismerik – még azok sem, akiknek hivatalból ismerniük kellene – a kisebbségi oktatás történelmi dimenzióit, mennyiségi mutatóit;

• vannak, akik a MÁSSÁG ellen tiltakoznak, és egyöntetûvé szeretnék tenni az oktatás nyelvét (lásd "a munka nyelve egységes" jelszót, amelynek ma is sok híve van);

vannak, akik úgy képzelik, hogy a román oktatás rovására akarják a kisebbségek saját oktatásukat fejleszteni, elfelejtve, hogy a kisebbség ugyanolyan adófizetô, mint a többség, s a javak elosztása ôket is megilleti. Hányan tudják akár az illetékesek közül is ma már azt, hogy azok az igények, amelyeket 1990-ben a kisebbségek megfogalmaztak, egy régen mûködött anyanyelvû oktatási forma felélesztésére vonatkoztak, és nem merôben új igényeket támasztottak, nem elôjogokat követeltek. Nézzük a tényeket.

Történelmi kaleidoszkóp

Három reprezentatív tanévet elemzünk. A válogatás szempontjai a következôk voltak:

• 1948/1949 – a második világháború utáni elsô tanügyi törvény éve;

• 1989/1990 – az utolsó "szocialista" tanév;

• 1996/1997 – az utolsó statisztikailag is lezárt tanév.

Az elemzés során a hálózati kérdésekkel, a beiskolázással és a tartalmi vonatkozásokkal foglalkozunk.

I. a) Iskolahálózat. Az 1948/49es tanévben 14 kisebbség rendelkezett iskolahálózattal: a magyar, a német, az ukrán, a szerb, a szlovák, a cseh, az orosz, a török, a bolgár, a horvát, a görög, az örmény, a zsidó és a lengyel. (Megjegyezzük, hogy az 1955/1956-os tanévben a fenti tizennégy mellett tatár tannyelvû iskola is létesült.)

Az 1948/1949-es tanévben az iskolahálózat összesen 2833 oktatási egységet foglalt magába, melynek 96%-a azaz 2722 egység kizárólag anyanyelvû osztályokkal mûködött, 111 pedig román iskolák tagozataként létezett. Óvodával, elemi osztályokkal (IIV.), V-VIII. osztályos általános iskolákkal és a mai líceumnak megfelelô középiskolákkal az alábbi kisebbségek rendelkeztek: Magyar, német, ukrán, szerb, szlovák, bolgár és orosz. A többi kisebbség – cseh, török, görög, horvát, zsidó és lengyel – számára anyanyelvû óvodák és (I-VIII. osztályos) általános iskolák mûködtek.

1948/1949-ben Romániában a kisebbség az összlakosság 14,3 %-át tette ki, iskolahálózata az országos iskolahálózat 14 %-át adta.

b) Beiskolázás. A fent említett 2833 tanintézetben összesen 261.000 tanuló tanult anyanyelvén, ami az összes beiskolázási szám 12 %-át teszi ki. A kisebbségi megoszlásra vonatkozóan az alábbi adatokkal rendelkezünk:

magyar: 206.500

német: 30.800

egyéb: 23.700

1989-ig a következô változások történtek:

• teljesen megszûnt az orosz, török, görög, örmény, zsidó, lengyel, horvát és tatár óvoda és iskolahálózat, és felszámolódott a kereskedelmi, egészségügyi, erdészeti és mûvészeti oktatás, valamint a német nyelvû szakoktatás;

• az évek során megváltozott az egynyelvû és tagozatos iskolák részaránya: a 278/1973-as rendelet értelmében a legtöbb anyanyelvû iskolában kötelezôen román tanítási nyelvû osztályokat is indítottak.

c.) Tartalmi kérdések. Az 1973-as esztendô után a tantárgyak egyre nagyobb százalékát román nyelven tanították a kisebbségek iskoláiban is. 1985 és 1990 között egyetlen tantárgyból sem adtak ki anyanyelvû tankönyvet – az anyanyelv és irodalom könyvei természetesen kivételt képeztek.

II. 1988-ban Románia összlakosságának 9,9%-a kisebbségi (az Országos Statisztikai Hivatal adatai), tehát a negyvenes évek végéhez képest csökkenô tendenciát mutat. Lássuk, hogyan alakul az anyanyelvû tanintézetek helyzete az 1989/1990-es iskolai évben?

a) Hálózati kérdések. A hálózatban mûködött 2719 intézmény, amelybôl 1104 (40,6%) egynyelvû, 1615 (59,4%) pedig román iskola tagozata.

Tanítási nyelvek szerint az alábbi körképet kapjuk:

Mit mondanak még az adatok? Magyar nyelven minden iskolafokon lehetett tanulni, német, szerb, szlovák, ukrán nyelven csak középiskolai fokozatig, cseh nyelven óvoda és IIV. osztályos elemi mûködött, a bolgároknak pedig egyetlen óvodájuk volt. A kisebbségi iskolahálózat aránya az országos iskolahálózat 9,7 %-a, vagyis 4,3 %-kal kevesebb, mint a negyvenes évek végén. Az is tény, hogy az országos iskolahálózat az utóbbi 40 évben kb. 44%-kal nôtt, míg a kisebbségi iskolák aránya 4%-kal csökkent.

B.) Beiskolázás. A 2719 oktatási egységbe 270.090 óvodás és iskolás járt, ami az országos beiskolázási szám 4,8 %-át jelenti. Tehát az 1948/1949-es tanév 12%-ához képest 1989/1990-ben mindössze 4,8%. Nem nehéz kiszámítani, hogy 7,2 %-kal csökkent az anyanyelven tanuló gyermekek száma. Más szempontot figyelembe véve : míg az országos beiskolázási szám az elemzett periódusban 15%-kal nôtt, 7,2 %-kal csökkent az anyanyelven tanuló gyermekek száma. Más szempont szerint, míg az országos beiskolázási szám az elemzett periódusban 15 %-kal nôtt, a nemzeti kisebbségek beiskolázási száma csak 4 %-os növekedést mutatott. Hogy néz ez ki abszolút számokban? Az 1989/1990-es tanévben magyar iskolás volt összesen:

55.507 óvodás

87.559 elemista (IIV. osztályos)

88.826 V-VIII. osztályos általános iskolás

37.873 líceumi tanuló

125 szakiskolás

A román iskolákban tanuló kisebbségi gyermekek száma 191.881, ami az összes kisebbségi tanuló 41 %-a. Oktatási fokozatonként ez az arányszám 30 %-tól (óvoda) 62 %-ig (líceum) terjed.

III. Mi a helyzet az 1996/1997-es tanévben, jelenleg az utolsó, statisztikailag feldolgozott évben? Induljunk ki abból, hogy az 1992-es népszámlálás adatai szerint Románia összlakosságának 10,58%-a nemzeti kisebbség. Alább közöljük azoknak a kisebbségeknek a lélekszámát, amelyeknek anyanyelvû iskolai hálózatuk van:

A fenti adatok háttérinformációul szolgálnak az iskolahálózat és a beiskolázások részarányának vizsgálatához.

a) Iskolahálózat. A 1996-97-es tanévben , az ország 29.543 tanintézetének 5 %-a mûködik a kisebbségek anyanyelvén, vagyis 2827 iskola es tanévben:

Megjegyzés: Létezik még egyegy töröktatár és lengyel iskola, amelyben a tantárgyaknak mintegy 50 %-át tanítják anyanyelven. Mûködik továbbá egy török magán líceum, amelyben a tanítás törökül, románul és angolul folyik. Ezeket az iskolákat nem számítottuk be az anyanyelvû intézmények közé. Milyen kép rajzolódik ki oktatási fokozatonként?

• óvodák magyar, német, ukrán, szerb, szlovák, bolgár, cseh, horvát nyelven;

• I-IV. osztály mûködik magyar, német, ukrán, szerb, szlovák és cseh nyelven;

• V-VIII. osztály mûködik magyar, német, ukrán, szerb, szlovák és cseh nyelven;

• IX-XII. osztály mûködik magyar, német, ukrán, szerb, szlovák és horvát nyelven;

• szakiskola és felsôfokú oktatás csak magyar nyelven létezik.

Megjegyzés: két dologra szeretném ráirányítani az olvasó figyelmét: a bolgárok csak anyanyelvû óvodákkal rendelkeznek, a horvátoknak van óvodájuk, I-IV. osztályuk, és indítottak líceumot, ám hiányzik az V-VIII. osztály, a gimnáziumi fokozat.

b) Beiskolázás. Az ország 4.333.404 tanulója közül a kisebbségek anyanyelvén tanult 218.773 fô (5%).

A kisebbségi tanulók nemzetiségi megoszlása az 1996/1997es tanévben:

Megjegyzés: A Medgidiai Kemál Atatürk török felekezeti szeminárium és tanítóképzô 132 diákja nem szerepel a kimutatásban (lásd fent).

IV. Különleges esetek.

a) Azok a kisebbségi származású gyerekek, akik román tannyelvû iskolában járnak, iskolai tanóráik keretében, heti 34 órában tanulnak anyanyelvi ismereteket. Összesen 8952 nemzetiségi gyerek tanul 171 román tannyelvû iskolában anyanyelvi ismereteket. A számok az alábbi nemzetiségekre vonatkoznak: ukrán, oroszlipován, lengyel, bolgár, szerb, szlovák, cseh, horvát, görög, cigány, örmény, olasz.

Megjegyzés: az olasz, orosz, örmény és cigány kisebbség nem rendelkezik önálló tanítási nyelvû intézményekkel, csak anyanyelvi ismereteket oktatnak nekik román tannyelvû iskolákban a fenti óraszámban (heti 34 óra).

b) Azt is megvizsgáltuk, hogy 1000 lakosra hány anyanyelven tanuló iskolás jut Romániában. Számításaink eredménye a következô:

magyar 121

német 162

szlovák 66,7

horvát 31,8

szerb 29,3

bolgár 11,7

ukrán 8,75

töröktatár 3,35

(Ez a "beiskolázási koefficiens" a román anyanyelvû lakosságra számítva, durván 200. És ez a nagy különbség ( a magyarok esetében: 121 versus 200) mutatja, hogy a kisebbségi tanulók közül milyen sokan járnak román nyelvû iskolákba – szerk.)

A Hargita megyében szervezett kisebbségi tanulmányút azt is megmutatta, hogy a kisebbségi oktatást a történelmi dimenziók és a mennyiségi mutatók ismerete nélkül megérteni sem lehetett, nemhogy kezelni. A Kisebbségi Tanács oktatási referensei elôtt olyan modell rajzolódott ki a látottak alapján, amelyet a kompakt lakossággal rendelkezô településeken sajátmaguk számára is kiépíthetnek és alkalmazhatnak. Az út a MÁSSÁG vállalásában volt segítségükre. Annak megértésében, hogy a MÁSSÁG fontossága éppen a SAJÁTOSSÁGOK teljesülésében rejlik.

Reméljük, hogy többen megértették, hogy a kisebbségi oktatás nem a többségi oktatás ellenében, nem annak rovására fejlôdik, hanem az ország oktatási rendszerét teszi változatossá.

A kisebbségi oktatás felkarolása valóban a demokrácia próbaköve.

Romániai Magyar Szó
Bukarest, 1998. június 20.

Jegyzet: Murvai László tanár Szatmárnémetiben született 1942-ben. Magyar szakos szaktanfelügyelô volt Szamár megyében, az irodalomtudományok doktora. 1972 óta szaktanfelügyelô az Oktatási Minisztériumban, majd a nemzetiségi osztály vezetôje. Társszerzôje A romániai oktatás a számok tükrében címû tanulmánynak (1996.) Bukarestben lakik.