NYÍLT LEVÉL dr. ANDREI MARGA
közoktatásügyi miniszterhez
Tisztelt Miniszter úr!
Keves Marga professzor úr!
Mindenekelôtt fogadja jókívánságaimat miniszterré való kinevezése alkalmával!
Remélem, hogy emlékszik rám. Mivel évek óta ismerjük egymást még Kolozsvárról, és úgy találtam, Ön olyan igazi európai mentalitású személy, akivel szabadon beszélhetek, elhatároztam, hogy írok Önnek. Hálás vagyok Önnek azokért az évekért, amikor a BabesBolyai Egyetemen taníthattam, ahol Ön volt a rektor. Szabadon és akadályozás nélkül taníthattam, és teljes befogadást kaptam. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Az ok, amiért most Önnek, mint régi barát írok:
a magyar egyetem kérdése Erdélyben.
Kedves barátom! Remélem emlékszik még arra, hogy sosem látott nálam vagy tetteimben soviniszta vonásokat a románok ellen.
Emlékszik még, amikor a Vatra le akarta rombolni munkáját, amit az Európai Szellemû Romániáért folytatott? Én akkor Önnek segítséget ajánlottam, hogy mindent megteszek a demokratikus Romániáért. Sosem voltam a románok vagy Románia ellen.
A hét év, amit Romániában töltöttem, közelebb hozta a román népet a szívemhez, és meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a románok – akár iskolázatlanok, akár értelmiségiek – egyaránt nagy kincsek, és nyíltságukkal és képességeikkel az egész emberiség javára lehetnek.
Én magam román hallgatót is küldtem az Ashlandi Egyetemre, Ohioba, az Amerikai Egyesült Államokba továbbtanulás végett, akit ott csak azért fogadtak el, mert magam vállaltam az anyagi fedezetet. A megélhetési költségeket saját alapítványomból én magam fizettem neki. Képzelje elé, hogy az elsô személy, aki használta egy Magyar Diákkölcsön Alapítványát, román személy volt. Nem volt ez barátságos lépés a megbékélés felé? Ezt csak azért tettem, mert tudtam, hogy a 300 000 román protestáns hívônek egyetlen képzett lelkigondozója sem volt, és emiatt Nagyváradon ateista pszichológust kellett felfogadni, hogy lelkigondozást tanítson.!
Aztán megszerveztem a rendszeres közös karácsonyi ünneplést, amikor románok és magyarok együtt ünnepeltek. Ez volt az igazi megbékélés eseménye! Egyszer az amerikai konzul úr is jelen volt és beszédével örvendeztette meg az ifjúságot.
Sajnálom, hogy e történetekkel fárasztom, de ezekkel akartam kifejezni becsületes magatartásomat és ôszinte tiszteletemet mind Ön, mind a román nép iránt.
Kedves Marga professzor úr! Mikor akarnak Európához csatlakozni ezzel a mentalitással, amely csak egyetlen problémát lát minden probléma mögött: a magyarokat?
Ez határozza meg Románia minden magatartását, ez állítja meg országa és népe fejlôdését. A soviniszták, akik a vezetést akarják a nép fölött, személyes érdekeiket keresik, és hideg vérrel a legalacsonyabb indulatokra építenek. Rövidlátóak és azok is akarnak lenni. Megalázzák Romániát. Hát mindig ölni kell egymást nemzedékrôl nemzedékre? A gyûlölet lesz a legjellemzôbb indulat a Kárpátmedencében? Sosem fogják ezek a népek egymást szeretni? Vissza kell zuhanni az afrikai törzsháborúk szintjére?
Önhöz fordulok, hogy adja vissza a magyar kisebbségnek a Bolyai Egyetemet, amelyet a magyarok alapítottak a magyaroknak.
Az igazi modern hôsök az olyan egészséges törvények megtartásáért küzdenek, amelyek megállítják a gyûlöletet. Ön most olyan sajátos helyzetben van, hogy ezt megteheti, és a történelem ezért Önt hôsnek fogja tekinteni.
"Az igazság fölmagasztalja a nemzetet,
a bûn pedig gyalázatára van a népeknek." (Péld. 14:34.)
Isten áldja meg Önt, Marga dr. bölcsességgel és erôvel.
Budapest, 1998. szeptember 23.
Prof. Dr. Mihály A. Tapolyai MD
Ideggyógyász, Pszchiáter,
GyermekPszichiáter (Budapest)
Internetto Transylvaniae, 1998 Nov.