Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Romániában 2006-ban lehetőség volt arra, hogy a lakosság az előző évi személyi jövedelemadójának 2%-át felajánlhassa civil szervezetek támogatására. Városunkban is többen éltek ezzel a lehetőséggel, megértve azt, hogy az adóként befizetett összeg 2%-ának sorsáról ezáltal saját maguk rendelkezhetnek, és helyi szervezetnek ajánlva akár saját településükön is megtarthatják.

Mint az olvasóink előtt ismeretes, a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület fennállásának 6 éve alatt olyan tevékenységeket végez, amelyek a helyi közösséget szolgálják: a Teleház működtetése (ennek keretében a Tasnádi Tükör kiadása, a Teletinik és Minitinik diákszínjátszó csoportok és a Telejuniors futballcsapat fenntartása), a Lakossági Tanácsadó Iroda, a Fejlesztési– és Forrásközpont működtetése. Ezek nagy részének fenntartása és fejlesztése jelentős terheket ró az egyesületre, ezért nagyon fontos a lakosság segítsége.

Egyesületünk köszönetet mond mindazoknak, akik tavaly adójuk 2%-ával támogatták. Az összegyűlt 1600 lej hozzájárul az említett tevékenységek fenntartásához.

Első hónapunkat az EU-ban egy remek estével zárhattuk, ha részt vettünk Nagy-Bandó András humorestjén a Caritas nagytermében. Két és fél óra kikapcsolódás, tömör humor jellemezte az előadást. Fellépése után a művész úr szívesen válaszolt néhány kérdésemre.

? Az enyém speciális eset, mert Szegeden egy irodalmi színpadon voltam színjátszó 10-15 éven keresztül. Közben próbálkoztam a saját írásaimmal is. 1981-82-ben a Magyar Rádió Humorfesztiválja másodszorra hirdetett toborzót, és számomra a legszerencsésebb időben jött ez a lehetőség. Akkor már úgy mehettem oda, hogy kész önálló estjeim voltak, amelyekből a bemutatandó számokat válogattam. Egyébként e pályához szüksége jó előadókészség, humorérzék - ami alapvető -, és egy olyanfajta íráskészség, ami kivitelezhetővé teszi az ötletet, valamint kell, hogy a világról véleményed legyen. Nekem ezek együtt voltak.

? Nem választottam példaképet. Példákat állítottam magam elé, akiket tisztelek, becsülök valami miatt. Nem feltétlenül humoristákat, de humoristák között is volt néhány, akikre fölnéztem, például Sándor György, Hofi Géza és Árkus József, akiket, úgy gondolom, hogy a személyiségük és a tudásuk vitt olyan magasra, ahová eljutottak. Példáim közé sorolom még Albert Schweizert, Teréz anyát, Márai Sándort, Hamvas Bélát, akiket tisztelek, szeretek. Mostmár írók, költők között keresek olyan példákat, akik emberi magatartásban mutattak valamit.

? A rendszerváltás előtt azért volt jó, mert szembe lehetett fordulni a rendszerrel. A mostani szabadság azonban nem tesz jót a humoristának. Vagy beáll a sorba, és szórakoztat itt-ott különféle színvonalon, vagy önmagát akarja hozni, de akkor kemény véleményt kell mondania, és ezért hol az egyik, hol a másik oldal sértődik meg. Ma számomra fontosabb, hogy versesköteteim jelennek meg gyermekek számára. Több más könyvem is van, köztük Sándor Györggyel a Furcsa pár-beszéd, és a Sosemvolt Toscana, amelyből idén filmet forgatnak.

? Emlékezetesek voltak Pesten az Erkel Színházban tartott 100-120 perces, nagyon sikeres önálló estjeim, 2600-2800 ember előtt. Mintegy 16.000 fellépésem volt, hát nehéz kikapni egy-két legemlékezetesebbet.

? A munkám a szabadidős elfoglaltságom, akkor vagyok boldog, ha alkothatok. Akár verset, akár prózát, vagy publicisztikát írok, nagyon sok időmet áldozom rá. Régen a fafaragást, fotózást is kedvtelésből csináltam, mostanában festegetek, rajzolgatok, karikatúrista vagyok és a sport is szenvedélyem.

? Sokat kell olvasnia, tanulnia, figyelnie a világra. A jó humorérzék kevés. Író embernek kell lennie, aki képes véleményt alkotni a világról, és ki is meri azt mondani, valamint megfelelő köntösbe tudja öltöztetni. Eleinte kis közönség előtt kell kipróbálnia magát.

? Nem tudjuk, hol van a csúcs. A csúcsra törekvőt egy hegymászóhoz hasonlítom. Fölfelé kapaszkodik, elér egy szintet, a csúcsot. Ha ez egy fennsík, és végig tudja úgy gyalogolni, hogy szinten tartja magát, akkor örökké a csúcson van. Akik nagyon szép pályát futottak be, azok mindig szinten tartották magukat. Mindannyiunk számára létezik egy, a képességeink alapján elérhető legmagasabb szint, és az a legfontosabb, hogy az a bizonyos fennsík minél hosszabb legyen. Mert ha nagyon rövid, akkor feljutsz, és hamar le is zuhansz. Ezek a mai, mesterségesen csinált sztárok ilyenek. Oláh Ibolya és Rúzsa Magdolna lesznek jók, akik nem csak gyors sikert akarnak, hanem komoly céljuk van.

? Ezt egy Karinthy idézettel tudom kifejezni. „Hány humoreszket kell még írnom ahhoz, hogy észrevegyék, nem vagyok humorista?"

Amenyiben többet szeretnének megtudni Nagy-Bandó Andrásról, látogassanak el a www.bando.hu internetes oldalra.

Rövidesen elkezdődnek a városban az idei útjavítási munkálatok. A technikai bizottság javaslata alapján a szóbanforgó utcákban aszfaltozás, járdajavítás és támfalak elkészítése szerepel.

Folytatódnak a munkálatok a T. Vladimirescu és St. cel Mare utcákon, valamint az üdülőövezetben a befejezendő téli pavilonnál.

A Városgazdálkodási Vállalat átszervezés előtt áll, mely által különválik a víz- és kanális szolgáltatás, a szemétszállítás és utcaseprés, valamint a zöldövezetek.

Március 15., nemzeti ünnepünk alkalmából megemlékező ünnepségre kerül sor a Caritas nagytermében. Meghívott előadó Thoroczkay Sándor tanár, a Szatmárnémeti Szent István Kör tiszteletbeli elnöke. A kezdési időpontról később tájékoztatjuk az olvasókat.

Keresztelés: Dana Adrián (dec. 24.), szülők: Dana Adrián és Ungri Krisztina, Boros Sándor-Róbert (dec. 25.), szülők: Boros László és Dana Renáta.

Temetés: Simon István, 68 éves (dec. 3.), Demeter István, 74 éves (dec. 8.), Lukács Piroska (szül. Kálmán), 79 éves (dec. 19.), Horváth Piroska, 75 éves (dec. 21.), Pákai (szül. Fekete) Ilona, 63 éves (dec. 23.).

Hegedűs István tiszteletes úr tájékoztatása szerint 2006-ban a tasnádi református egyházközségben 14 gyermek született (6 fiú és 8 lány). 28 temetés volt (16 férfi és 12 nő), valamint 25 házasság köttetett (9 református és 16 vegyes pár). 12 ifjú konfirmált (6 fiú és 6 leány).

Keresztelés: Kerezsi Denisa-Melisza (dec. 31.), szülők: Kerezsi Gyula és Dankó Melitta.

Temetés: Szentesi Róza (szül. Rés), 93 éves (dec. 16.), Paulik József, 8o éves (dec. 19., Tasnádcsány), Vécsi Emma (szül. Irimiás), 87 éves (dec. 2o.).

Pék Sándor plébános úr tájékoztatása szerint 2006-ban a tasnádi római katolikus egyházközségben 11 gyermek született (4 fiú és 7 lány). 29 temetés volt (16 férfi és 13 nő), valamint 10 házasság köttetett (3 tiszta és 7 vegyes pár). 22 elsőáldozó volt (12 fiú és 10 lány), valamint 38-an bérmálkoztak (21 fiú és 17 lány).

"Ha ezt meglátják és átgondolják, eredményes volt a vasárnapi séta..."
Ady Endre

Gyakran esünk abba a hibába, hogy arról próbáljuk meggyőzni magunkat, mennyivel boldogabb lesz az életünk majd, ha valami bekövetkezik. Ha megházasodunk, megszületik az első gyermekünk, majd a második stb.

Aztán mégis elégedetlenek vagyunk, mert a kisgyerekkel sok gond van, talán ha majd megnő, könnyebb lesz az élet. Aztán megint nem vagyunk elégedettek, mert pubertás gyermekeinkkel rengeteget kell harcolnunk. Azt mondjuk, hogy sokkal boldogabb lesz az életünk, ha megoldódnak anyagi gondjaink, ha jobb autónk lesz, ha majd el tudunk menni nyaralni, ha végre nyugdíjasok leszünk.

De az igazság az, hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint a jelen. Ha nem most, akkor mikor? Az élet mindig tele lesz megoldandó problémákkal. Okosabb ezt tényként kezelni, és eldönteni, hogy mindezek ellenére boldogok leszünk.

Sokszor úgy tűnik, hogy az igazi életnek már rég el kellett volna kezdődnie, de valami mindig megakadályozta azt: egy magasabb erő, valamilyen munka, amelyet be kellett fejezni. Majd azután kezdődik az élet...

Be kell látnunk, hogy ezek az akadályok jelentik magát az életet. A boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság maga az út.

Ezért élvezzünk ki minden pillanatot, és kincsként őrizzük a legkisebb ajándékot is, amit az élettől kapunk! Ne várjunk addig, míg befejezzük az iskolát, míg lefogyunk, munkába állunk, megházasodunk, ne várjunk a péntek estére, a vasárnapra, a tavaszra. Amíg várakozunk, tervezgetünk, a boldogság elhalad mellettünk. Észre sem vesszük, hogy elszalasztottuk a megfelelő pillanatot.

Békéért könyörgő körmenet tartatott Szentségkitétellel június 9- én.

Egyházfiharangozó Kapusi József, tíz évi szolgálat után május 5-én megvált ezen állásától. A megüresedett állásra két ízben pályázatot hirdettek a Szószékről, de senki sem jelentkezett. Így szükségből Merk Antalt alkalmaztam aug. 1-ig. Helyét Stier Lajos foglalta el, de szept. 5-én katonai szolgálatra be kellett vonulnia. Ekkor Prém András czipészmesterrel töltöttem be a harangozói állást.

Egyháztanács-iskolaszék megújíttatott az 1918. aug. 18-án tartott hitközségi közgyűlésben. Az 1918-1921 évekre újra megválasztattak az előbbi iskolaszék tagjai. Új tag lett Sántha György főszolgabíró, ki világi elnökké is meg lett választva. Hulka Károly eddigi főgondnok magas korára hivatkozva lemondott tisztéről. Helyébe 1918. szept. 1-én Spinker Lajos volt községi főbíró választatott meg 3 évre.

Színészet. Itt működött június végétől aug. 11-ig Sajó (Mittinger) Aladár színigazgató társulata. Az előadásokon állandóan szép számú közönség vett részt.

Mozgószínház. Merza István takarékpénztári pénztárnok igazgatása mellett 1917 őszétől állandóan zsúfolt közönség jelenlétében tartott hetenként három előadást.

Katholikus ifjúsági egylet május 21-én az egyleti ház udvarán készült lombsátorban tartotta meg kuglizással megnyitó tavaszi bálját. Nagy közönség vett részt a mulatságon. A tiszta jövedelem fele a Vereskereszt egyletnek adatott át. Az egylet javára maradt tisztán 12o K jövedelem.

Spanyoljárvány nagyon elterjedt a községben s a környéken. Falvakból szekereken behozzák a betegeket. Az orvosok lakásai előtt és a patika körül csapatostul állottak a betegeket hozó szekerek szeptember és október hóban. E járvány miatt az összes iskolák be voltak tiltva.

Polgárőrség. Mikor október hó utolsó napjain a fegyverletétel megtörtént s a katonák hazatértek, sok helyen rendzavarásokat követtek el az országban. A vagyon- és életbiztonságot veszélyeztették. Ezért az ország minden községében a rend fenntartására polgárőrségek alakíttattak. Tasnádon a főszolgabíró felszólítására okt. 4-én tartott értekezleten elhatározták a helyi polgárőrség szervezését és hogy egész éjjel égjenek az utczai villanylámpák.

Vereskereszt kórház, mely háború kezdetén létesült, november hóban ez évben megszűnt.

Magyar nemzeti tanács Tasnádon megalakult, november 16-án ezügyben a községháza tanácstermében előzetes értekezlet volt. November 17-én délelőtt a Royal szálloda előtt népgyűlés volt, melyen meg lettek választva a nemzeti tanács tagjai napszámosokból, gazdákból, iparosokból, kereskedőkből s az intelligens közönségből 7-7 tag s az egyházak lelkészei.

1833. február 15-én mutatták be először Katona József Bánk bán című halhatatlan tragédiáját Kas-sán, a magyar polgárosodás egyik akkori központjában. Sajnos a darab színházi előadását az 1830-ban fiatalon elhunyt Katona József nem érhette meg.

A szerző művét 1815-ben írta, majd 1819-ben átdolgozta, színpadi bemutatását azonban a cenzor nem engedélyezte, csak kinyomtatásához járult hozzá. A kudarc miatt kegyvesztett Katona visszavonult szülővárosába, Kecskemétre, ahol ügyészként, majd főügyészként dolgozott - az irodalom művelését abbahagyva - haláláig.

1833. február 15-től kezdve azonban a Bánk bán diadalutat járt be, azóta szívesen tűzik műsorra a színházak, mint nemzeti tragédiáink egyik remekművét.

1867. február 20., az osztrák-magyar kiegyezés időpontja. A kompromisszum kidolgozásában nagy szerepet játszott Deák Ferenc, aki később "a haza bölcse" nevet kapta. Több, mint fél éven át tartó, hosszú egyezkedések után született meg a kiegyezés.

Ferenc József elismerte az 1848. évi magyar törvényeket, és 1867. február 17-én gróf Andrássy Gyulát nevezte ki az új felelős magyar kormány miniszterelnökévé. Február 20-án megalakult az Andrássy-kormány, ezzel életbe lépett a kiegyezés.

Ezzel egy, az I. világháború végéig tartó korszak vette kezdetét. Ezt a dualizmus korának nevezzük, mert az újonnan létrejött Osztrák-Magyar Monarchia a két országra épült. A kiegyezési törvény kimondta a két ország önállóságát, egyenlőségét, paritását. A két országot közös uralkodó kötötte össze, és egymásnak kölcsönös védelemmel tartoztak.

E korszak nagy jelentőséggel bírt Magyarország történelmében, mivel a szembenállás helyett a megkötött kompromisszum lehetőséget teremtett a nyugodt gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésnek. Később az ez utáni évtizedeket a "boldog békeidők" jelzővel illették, amikor Magyarország addig soha nem látott fejlődési szakaszt élt meg.

Az 1526-os "mohácsi vész" idején meghalt II. Lajos magyar király. Ekkor a rendek két szembenálló tábora két királyt választott: I. (Szapolyai) Jánost és (Habsburg) Ferdinándot. A két király között fegyveres harc indult a teljes hatalom megszerzéséért. Kezdetben Ferdinánd aratott győzelmet, majd I. Szulejmán török szultán segítségével az 1530-as évek elejére Magyarország nagyobbik része visszakerült I. János kezére.

1534 után mindkét királyban érlelődött az elhatározás a békekötésre. Többfordulós, titkos tárgyalásokat követően 1538. február 24-én a két magyar király küldöttei megkötötték a váradi békét. A dokumentum megosztotta az országot a két király között. Kimondta, hogy Szapolyai János halála után az egész ország Ferdinándra száll. Ha Ferdinánd fiúutódainak magva szakad, akkor a trónt János utódai öröklik, illetve ha mindkét család kihalna, a rendek szabadon választhatnak királyt.

A váradi békét azonban egyik fél sem tartotta be. Az egész békeszerződés jelentőségét az adja, hogy I. János 154o-ben bekövetkezett halála után a Habsburgok a váradi béke alapján követelték maguknak egész Magyarországot, és lettek 1918-ig királyok.

A Helyi Tanács 2007. január 31-én tartotta az év és egyben, a január elsejétől immár uniós tagállam településeként első rendes ülésszakát. Az ülés időpontjának kitűzése önmagában is gondot jelenthetett, hiszen a hónap utolsó napjára sikeredett. A késlekedésnek valószínűleg az volt az oka (szerény véleményem szerint), hogy a Polgármesteri Hivatal abban reménykedett, hogy még januárban el tudja fogadtatni a Tanáccsal a város ezévi kötségvetését. Ugyanis visszalépést jelent az elmúlt évhez képest az a tény, hogy míg a 2006-os évi városi költségvetést még 2005 decemberében elfogadtuk el, addig az idén enélkül léptünk át az új esztendőbe.

Az ülésről az is elmondható, hogy szokatlan helyen került rá sor, mert a házasságkötő terem volt a színhelye. A rendkívüli helyszínnek az a magyarázata, hogy jelenleg folynak a központi fűtés szerelési munkálatai a Polgármesteri Hivatalban, mely amúgyis rogyadozó állapotban van, sürgős felújításra szorul.

Bár a különfélékkel együtt 14 pont szerepelt napirenden (beszámolók és határozattervezetek egyaránt), azonban közérdekű jellege mindössze két megtárgyalt problémának van: egy ismertető jellegű beszámolónak, valamint egy határozattervezetnek, amit a tanács el is fogadott. Ami a beszámolót illeti, az a jövőben a város minden lakosát érinteni fogja, ugyanis rövidesen a városi vízszolgáltatást és a csatornázást a megye több településéhez hasonlóan egy megyei szintű szakvállalat (a szatmárnémeti Apaserv) veszi át a mostani helyi közszolgáltató vállalattól (a volt IGO) és ezen szolgáltatásokat egységesen fogja irányítani. Ők már ki is dolgoztak egy szerződéstervezetet, amit a Tanács egy későbbi időpontban fogad majd el. A szerződő felek, ami több települést jelent, bizonyos pénzösszeggel lépnek be részvényesekként a vállalkozásba. A cég képviselője szerint ez nem fog, legalábbis egyelőre, a víz drágulásához vezetni.

A fennebb említett elfogadott határozat értelmében talán jobb hírrel szolgálhatok, mert arról szól, hogy minden olyan házaspár, akik betöltötték 50. házassági évfordulójukat, és első házasságukban élnek, kitüntetésben fognak részesülni, amely egy diplomából és 500 lej pénzjutalomból áll.

Tasnádra való kihelyezése után 4 hónappal Mihály Balázs segédlelkész gyermekkoráról, hivatásáról, itteni tapasztalatairól, terveiről nyilatkozott.

1980. április 19-én születtem Székelyudvarhelyen, négygyermekes család elsőszülötteként. Gyermekéveimet Szentegyházán töltöttem, az öreg Hargita lábánál. Szüleimtől nagyon sok szeretetet kaptam, amiért örökké hálás leszek. Édesapám volt az, aki kisgyerek korom óta imára tanított. Már akkor megtapasztaltam a közös családi ima erejét, és vallom, hogy amelyik családban Isten és az ima van az első helyen, ott nagy a jó Isten áldása. Az a házasság nem futhat zátonyra, és a gyerekek sem veszhetnek el az élet útvesztőiben. Isten után vallásos családi neveltetésemnek köszönhetem, hogy a papi hivatást választottam.

Gyerekkoromban nagyon sokat és szívesen ministráltam. Tizenegyedikes voltam, amikor közöltem édesapámmal, hogy a papi hivatást választom. Ő határozottan a szemembe nézett, és azt mondta: „Nem bánom, fiam, de gondold át, és jegyezd meg jól, hogy nem cél rossz papnak lenni, mert egy rossz pap annyit árthat, hogy azt tíz jó pap sem tudja helyrehozni. Inkább légy becsületes családapa, mint hogy lelkeket ránts magaddal a kárhozatba." Szavai mind a mai napig visszacsengenek a fülembe.

Középiskolai tanulmányaimat a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Kisszemináriumi Liceumban végeztem. Itt kántori képesítést is szereztem, aminek a későbbiekben sokszor hasznát vettem. Sokszor kántorizáltam Magyarországon és Szlovéniában is. 1998 őszén felvételiztem a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára. 2003-ban pasztorális hivatástisztázó gyakorlati évem első részét Böjte Csaba ferences atya mellett töltöttem Déván, majd a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébániára, Csató Béla főesperes mellé kerültem. Ezután Isten akaratára hagyatkozva, jobbnak láttam átjönni a Nagyváradi Egyházmegyébe, és Tempfli püspök úr tanácsára Egerben fejeztem be teológiai tanulmányaimat. 2006. június 29-én szentelt pappá Tempfli József püspök úr szülőfalumban, Szentegyházán. Szeptember 1-től kihelyeztek a nagyváradi várad-olaszi plébániára, október 3. óta pedig a tasnádi egyházközség segédlelkésze vagyok. Itt nagyon-nagyon jól érzem magam. Jók hozzám az emberek!

Örülök, hogy Pék Sándor atya mellett lehetek, nagyon sokat tanulhatok tőle. Kezdőként tudom, hogy vannak hiányosságaim, de igyekszem ezeket pótolni. Tiszta szívből örülnék, ha még legalább egy évet szolgálhatnék Tasnádon. Istenre hagyatkozom, legyen meg az Ő akarata.

Nagyböjt kezdetén vagyunk. Ez az időszak nekünk, keresztényeknek szent és kegyelmi időszak. A Húsvét a legnagyobb ünnepünk. A feltámadás hitünk betetőzése. Ha az Úr Jézus nem támadt volna fel, akkor hitünknek nem lenne alapja, kereszténységünknek nem lenne értelme! A nagyböjt szent időszakában üdvözítőnk szenvedésére gondolunk, aki kereszthalála és feltámadása által szerezte meg nekünk a feltámadást. Nekünk is őt kell követnünk nagyböjti áldozatainkkal, lemondásainkkal, hogy általuk majd a feltámadás dicsőségébe eljussunk.

A hústól való megtartóztatást vegyük komolyan Hamvazószerdán és nagyböjt péntekein. Mindenki szigorú böjttel és komoly elhatározással készüljön a Húsvét szent ünnepére. Higgyünk a böjt s ima erejében! Jézus azt mondja, hogy vannak bűnök, amelyektől csak böjttel és imával szabadulhat meg az ember. Én tiszta szívből hiszek s bízom a böjt és ima erejében. Van, aki nem küzd súlyos bűnnel, de talán rokona, barátja rászorul arra, hogy segítsen neki. Tegyünk meg érte mindent, és szeressük őt!

Vegyük komolyan a földi életet, és tekintetünket szegezzük az ég felé! Ne feledkezzünk meg a keresztút végzéséről, a fájdalmas rózsafűzér imádkozásáról, és mindezek felajánlásáról. Rendszeresen gyónjunk és áldozzunk, mert ezek tartanak életben ebben az elsötétült világban. Tegyünk sok jót embertársainkkal, a haragos béküljön meg, a szeretetlen szeressen, a kemény szívű puhuljon meg! Szeressük a csendet, mert Isten a csend Istene. A csendben szól hozzánk, és minél jobban sikerül elcsendesednünk, annál mélyebb kapcsolatba lépünk Vele, annál tisztábban látjuk életünk értelmét és célját. Kérem, szeresse mindenki a csendet. Ebben az időszakban kerüljük a zenés, zajos mulatságokat. Szánjunk több időt egymásra, családunkra. Látogassuk a betegeket, adjunk alamizsnát a szegényeknek és rászorulóknak!

És végül egy nagyon szép ima: „Istenem, adj nekem lelkierőt, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amire képes vagyok, és bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni." Aki teheti, kérem, naponta imádkozza el.

Mindenkinek kegyelmekben gazdag békés, nyugodt nagyböjti időszakot kívánok teljes szívemből!

Idén a tasnádi római katolikus plébánia által szervezett nagyböjti lelkigyakorlatra március 15-17. között kerül sor, Böjte Csaba OFM atya vezetésével. Ezeken a napokon az elmélkedéssel egybekötött szentmisék du. 18.00 órakor kezdődnek. Gyónásra minden nap 17.00 órától lesz lehetőség.

A lelkigyakorlat többi programja a következő: Böjte Csaba atya március 15-én, csütörtökön 19.00 órától az egyháztanácsosokkal, 16-án 11.00 órától pedig a papsággal találkozik. Pénteken 15.00 órai kezdettel hittanórát tart az I-VI. osztályosok számára. 16.00 órától a pedagógusokkal, szentmise után pedig, 19.30-tól a házasokkal találkozik. 17-én, szombaton kerül sor az ifjúsági találkozóra a VII- XII. osztályos fiatalokkal.

Böjte atya, mint minden utazására, ide is hoz magával Déváról, a Gyermekvédelmi Központból gyerekeket, akiket itt-tartózkodásuk idejére tasnádi családok fogadnak be és látnak vendégül.

Járuljunk hozzá Böjte atya gyermekvédelmi tevékenységéhez! Aki teheti, tartós alapélelmiszerekkel, ruhaneművel vagy pénzbeni segítséggel támogathatja az immár több, mint tíz gyermekvédelmi központot működtető Dévai Szent Ferenc Alapítványt. Adományaikat, kérjük, juttassák el a plébániára.

Szerkesztőségünk egykori tagja, Szabó (Rézműves) Ildikó múlt év októberétől, családi állapotának megváltoztatása következtében új élethelyzetbe, környezetbe került. Alább olvasható beszélgetésünk során a beilleszkedés nehézségeiről, a vidéki életről faggattam.

- Jól vagyok, a falunak nincsenek rám kedvezőtlen hatásai. Nem érzem azt, hogy nem lenne hova eljárni, hogy unalom, elfásultság venne erőt rajtam. Állandó mozgásban vagyok, mindig van mit tenni. Többször szembesültem ezzel a kérdéssel már Tasnádon is, de akkor sem riasztott vissza semmi a vidéktől. Szerintem a lényeg az, hogy hasznosan töltse ki az ember az idejét, találja fel magát, és ha mindazt, amit tesz, szereti is, akkor nincs gond. Pozitív tapasztalatom a vidéki életben az emberek viselkedése a mindennapokban. Egyszerűségüknél fogva sokkal kedvesebbek, őszintébbek és tisztelettudóbbak. Ez nagyon értékelendő.

- Tiszteletesasszonyként hogyan változott a hozzáállásod a valláshoz, hithez, egyházhoz, emberekhez?

- Ez a megszólítás az elején kissé furcsa volt számomra. Olyan személyt illet meg, aki felelősségteljes, példamutató, alázatos stb. Igyekszem ezeknek az elvárásoknak megfelelni, a gyülekezeti munkából kivenni a részem, és a férjemnek mindenben segítségére lenni. Az emberekkel és a fiatalokkal való jó kapcsolat kialakítása céljából is részt veszek a gyülekezeti alkalmakon: felnőtt és ifjúsági bibliaórán, gyermek vallásórán. Ilyenkor kötetlenebb a beszélgetés az emberekkel, és lehetőség adódik arra, hogy jobban megismerjük egymást, ügyes-bajos dolgainkat megbeszéljük. Új énekeket tanulunk, vagy műsort készítünk elő, mint pl. most is az imahétre készülve. Hozzáállásom a valláshoz és az egyházhoz ezekkel a tevékenységekkel sokkal kötöttebb lett, hitemben pedig úgy érzem, hogy megerősödtem.

- Nagyon örülök, hogy végre azzal foglakozhatok, amire régóta vágytam. Ez segít átlendülni a gondokon is. Három falu iskolájában tanítok, ebben egyetlen nehézség az ingázás, de azt is sikerült megoldanunk. Nagyon szeretem a gyerekeket és azt, amit tanítok. A kollegák is nagyon kedvesek, hamar befogadtak. Érzem, hogy a gyerekek szeretnek, figyelnek rám, és ez számomra sokat jelent és erőt ad.

- A korábban tanultakat, tapasztalatokat hogyan tudod felhasználni a mostani munkádban?

- Néha visszagondolok azokra az érzésekre, amelyek az első néhány napon töltöttek el, amikor a Teleházban elkezdtem dolgozni. Tele voltam szorongással, félelemmel, ugyanakkor kíváncsisággal is. Aztán lassan beletanultam a dolgokba, és ennek sokszor ma is hasznát tudom venni: az emberekkel való kapcsolattartásban, pályázatírásban, rendezvények és műsorok szervezésben. Mindezekből lehetőségem nyílt kivenni már Tasnádon a részem. Ugyanakkor nagyon hiányoznak a régi kollégák, talán inkább nevezhetném őket barátnőknek, barátoknak, és a környezet, az ottani emberek.

A hepatitisz vagy májgyulladás a májsejtek elhalását okozó gyulladásos folyamat.

Beszélhetünk akut (heveny) és krónikus (idült) hepatitiszről. Oka általában vírusfertőzés (hepatitisz A, B, C, D, E, G, egyéb vírusok), de okozhatják egyes gyógyszerek és a túlzott alkoholfogyasztás, auto-immun betegségek, mérgezések.

Írásomban részletesebben a hepatitisz vírusok által okozott májgyulladásról lesz szó, hiszen napjainkban egyre több az újonnan felfedezett betegek száma. A D, E, G vírusok által okozott fertőzés ritkább, erre most nem térnék ki.

A hepatitisz A vírus: faecal-oral úton terjed, azaz a vírus a széklettel ürül, piszkos kézzel, fertőzött élelmiszerrel vagy vízzel kerül be a szervezetbe. Emiatt járványok alakulhatnak ki. A betegség lefolyása általában könnyű, soha nem alakul ki idült hepatitisz, és életre szóló immunitást biztosít. Megelőzése: a személyi higiénia betartása, csak mosott zöldségek és gyümölcsök fogyasztása. A hepatitisz A ellen a védőoltás már rendelkezésre áll.

A hepatitisz B és C vírus által okozott fertőzés már sokkal súlyosabb. Vérrel, vérkészítményekkel, szexuális úton terjed. A lefolyás lehet enyhe vagy súlyos, és gyakran alakul ki idült májgyulladás. Teljes gyógyulás ritkán érhető el, a vírus ugyanis nehezen távolítható el a szervezetből; tünetmentes vírushordozás, heveny illetve idült hepatitisz, cirózis is kialakulhat. Anya és magzat közti fertőzés is lehetséges, ha az anya fertőzött.

Amennyiben a vírusfertőzés akut hepatitiszben nyilvánul meg, általában hirtelen kezdődik nagyfokú étvágytalansággal (a cigarettaundor jellegzetes korai tünet), émelygéssel, hányással, rossz közérzettel és gyakran lázzal. Időnként izületi fájdalmak és csalánkiütésszerű bőrjelenségek is jelentkezhetnek. 3-10 nap múlva a vizelet sötétté válik, majd kezdetét veszi a bőr és a szem sárga elszíneződése. A betegek közérzete a mélyülő sárgaság ellenére javul.

Gyakran a betegség előbb említett akut szakasza észrevétlenül, tünetszegényen zajlik, így a beteget az idült (krónikus) hepatitisz stádiumában diagnosztizálják. Erre utaló tünetek: rossz közérzet, étvágytalanság, kimerültség, fáradékonyság, bizonytalan felhasi fájdalmak, néha hőemelkedés. A sárgaság erőssége változó, hiányozhat is. Sok esetben a betegek tünetmentesek, főleg idült C vírus hepatitisz esetén. Az időben való diagnosztizálásához szükséges, hogy a betegek a fent említett, nem típusos tünetek megjelenése esetén forduljanak orvoshoz.

A krónikus hepatitiszek kórjóslata rosszabb mint a hevenyé, hiszen ezek egy része cirózisba (májzsugorba) mehet át. A B és C vírusfertőzés megelőzhető, ha személyes tárgyainkat (pl. borotva, körömvágó, fogkefe) nem kölcsönözzük másnak, és óvszer használata által, ha felmerül a partner esetleges fertőzöttsége. Ma már a véradókat szigorúan szűrik, és egyszer használatos fecskendőket használnak.

A B vírus ellen ma már létezik védőoltás, amelynek első adagját a csecsemők már a szülészeten megkapják, a későbbi, úgynevezett emlékeztető oltásokról a családorvos gondoskodik. Sajnos C vírus ellen még nem sikerült vakcinát kifejleszteni.

„Gyermekköltészetünk eredeti csírái… a népnél keresendők"
(Gáspár János)

A földkerekség minden táján a népek, nemzetek a nemzetiségek kultúrájának jellegzetes vonásai őrzőjeként tartják számon a néphagyományt. A kisgyermekek anyanyelvi nevelésének sikeres módját kínálja a gazdag anyag. A népköltészet fő feladata, hogy lehetőség szerint elmélyítse a gyermek irodalmi érdeklődését, megalapozza a könyv iránti vonzódásukat, fejlessze beszédkészségüket, kifejezőkészségüket.

Az anyanyelvi nevelő hatása abban áll, hogy a gyermek figyelmét ráirányítja a beszéd érdekességeire. A gyermekmondóka szövege hangzásban, ritmusban, hangulatban, képi erőben felülmúlja hétköznapi beszédünket. Nincs még egy olyan szövegfajta, melyre egy óvodáskorú gyermek elmélyülten, önként ennyire odafigyelne. Ennek több oka van:

Mindkettő során olyan beszédkapcsolat jön létre az óvónő és a gyermek között, amely mozgósítja az érzelmeket és a képzeletet, az együttlét fenntartására, és a mozgásos játékra serkent.

A mondókák nyelvezete utánozhatatlan tömörségű, a nyelvi lelemény kincsestára. Az azonos hangzók és alliterációk (kedden, kedvem, kerekedett), a szóismétlés (lap, lap levelezőlap), a szószakítás (utána a molnár fazekastól, stól, stól, stól) az értelmetlen kifejezés (ingyom-bingyom taliber), a hangutánzó szavak (hess, brumm) az ikerszavak (ugri-bugri, szil-szál, egyedem-begyedem) a gyermek játékos szóképzésének bizonyítékai. A mondókák tartalmát az alkalom határozza meg. A játék-szerepkiosztás, tréfálkozás, szórakoztatás, cselekvésre szólítás sorolhatók tartalmi jegyei köré. A gyermek játszik a szavakkal, hangokkal, szavakból és hangocskákból építi fel mondókavárát, önálló kis irodalmi birodalmát.

Anyanyelvünk egészsége, régi gyermekkori emlékeink jó íze miatt tanítsuk otthon is a mondókákat időtöltés, játszás céljából. Kiválasztásukkor tudnunk kell, hogy a népköltészetben „céltalan szöveg" nem létezik, minden beszédbeli megnyilvánulás adott helyzethez, játékhoz, szokáshoz kötött. Az igazán az ő életkorukhoz illő népi gyermekmondókákat, verses játékos szövegeket gyorsan elsajátítják a gyermekek. „Rááll a fülük és a szájuk." (Zilahi Józsefné)

2006 szeptemberétől új tanítónőt kapott a Tasnádi Általános Iskola Petru Maior utcai egysége. Pályájáról, az itt szerzett tapasztalatairól, terveiről kérdeztem.

- Sebestyén Beátának hívnak, Magyarcsaholyban születtem. A középiskolát Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium kémia-biológia osztályában végeztem, 2002-ben érettségiztem. Ekkor döntöttem el, hogy a pedagógusi pályát választom, habár ez igen eltérő attól, amit a kémia-biológia osztályban tanultam.

Felvételiztem a Babes-Bolyai Tudományegyetem Tanítóképző szakára, amit 2005-ben fejeztem be. Ugyanebben az évben kezdtem el a tanítói pályát, először az Ákosi Általános Iskolában, ahol I. osztályom volt. Itt dolgoztam a 2005-2006-os tanévben. Nagyon megszerettem az ottani közösséget, a gyermekek igen közel kerültek hozzám. A 2006-2007-es tanévben kerültem a Tasnádi Általános Iskola Petru Maior utcai egységébe.

- A pedagógusi pálya már gyerekkori álmom volt, szerencsére ezt sikerült megvalósítanom. Szeretem a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni. A felmerülő problémák mellett sok örömet is ad ez a munka, bár sok türelemre is szükség van.

- Elég nehéz tiszta roma osztályban tanítani, számos probléma adódik a gyerekek viselkedéséből és hátrányos helyzetükből. A megfelelő módszereket megtalálva azonban meg lehet őket könnyen fogni.

- Annak az iskolának, ahol tanítok, van egy sajátossága: nagyon közel van a gyerekek otthonához. Ha egy kicsit kimennek az udvarra, és valamiért hajba kapnak, azonnal hazaszaladnak elpanaszolni a sérelmeiket. Ilyenkor persze mindjárt megjelennek a szülők, hogy igazságot tegyenek.

Egy másik sajátos probléma, ami az iskola közelségéből adódik, hogy a barátok, játszótársak, akik egyébként nem tartoznak az osztályomba, órák közben is benyitnak a tanterembe, és ezzel zavarják a foglalkozást.

- Egyelőre még nincsenek határozott terveim. A pályám elején vagyok, véglegesítő vizsga után és szeretnék továbblépni, azaz más környezetből származó gyerekekkel is foglalkozni. Mivel kémia-biológia osztályba érettségiztem, még arról se tettem le, hogy ezen a területen folytassam tovább.

A magyarországi Napkor kettős eseménynek volt házigazdája január folymán. A hagyományos böllér-versenyen kívül sor került a IV. Nemzetközi Művésztáborra is, melynek ötletgazdája Gáva János korábbi polgármester, művészeti vezetője pedig városunk szülötte, Petkes József festőművész.

A tábor idei résztvevői: Stefan Gnandt a németországi Hohenahrból és Biró Zsuzsanna Gyergyóditróról—grafikusművészek; Csibi Edit festőművész szintén Gyergyóditróról, Szabó Ferenc fotóművész Kazincbarcikáról, valamint jómagam.

Hét kellemes és igen termékeny napot töltöttünk együtt, komoly művészeti értékeket hozva létre, me-lyekből két-két alkotást a település tulajdonában hagytunk, meghálálva ezáltal a kedves fogadtatást. A zárónapon a Faluházán az alkotásokból kiállítást rendeztek, mely a következő tábornyitásig lesz megtekinthető.

Köszönet Gáva Jánosnak az ünnepi asztalmeghívásért, valamint a szervezőknek, dr. Spinyhért Zsolt polgármesternek, Duleba Anikónak és Móricz Ildikónak, akik a kultúráért felelősek Napkoron, valamint Akliné Kasik Gabriellának, mindannyiunk kedves vendéglátójának.

Schmidt Mária zenetanárnő immár 15 éve vezeti a tasnádi Német Demokrata Fórum római katolikus ifjúsági kórusát, a Maestosot. Második CD lemezüket február 16-án mutatták be a moziteremben. A szépszámú nézőközönség előtt fellépett a német óvoda tánccsoportja, valamint a tasnádi NDF felnőtt tánccsoportja is. Ennek apropóján beszélgettem vele.

- Pár évvel ezelőtt megjelent, karácsonyi dalokat tartalmazó CD-jüket most újabb követi. Hogyan választottak a széles repertoárból?

- Repertoárunk valóban gazdag: a katolikus egyház liturgiájának megfelelő kórusművekből (latinul, magyarul, németül), egyházi népénekekből, Kodály feldolgozásaiból, klasszikus művekből (Orff: Carmina Burana, Verdi: Nabucco, Mozart: Ave Maria, Beethoven: Örömóda), gregorián zenéből, valamint népdalokból áll. Német, magyar és román népdalokat is énekelünk, több szólamban. Szerencsének tartom, hogy a román népzenét is meg tudjuk tanulni, ismerünk és éneklünk gyönyörű dojnákat is.

A CD-t a Német Demokrata Fórum felkérésére adjuk ki. Az első, két éve megjelent, karácsonyi dalokat tartalmazó lemez sikerén felbuzdulva (amit azóta is, nem kis büszkeségünkre, felhasznál az RTV1 német nyelvű adása), született meg a Mein Heimatland (Az én hazám) című, sváb népdalokat tartalmazó lemez. Ezzel a 200 évvel ezelőtt idetelepített sváboknak kívánunk emléket állítani. A 21 dalt Nagy Gergő kíséri billentyűs hangszeren, és kórusunk minden tagja énekelt a dalok rögzítésénél.

- Újabb lemezt két év múlva tervezünk a mezőfényi fúvósokkal közösen. Március 10-én a Szatmárnémeti Kölcsey Kör és a Magyar Dalszövetség által szervezett kórustalálkozón veszünk részt a Székesegyházban, április 22-én pedig a Kálvária templomban lépünk fel a Német Kultúra Napján. A misén énekelünk, és utána önálló koncertünk lesz.

Jasfalvi Hajnalka a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem német nyelv és irodalom szakán másodéves hallgató. 2006 nyarán lehetősége nyílt rá, hogy Lengyelország fővárosában, Varsóban részt vegyen egy nemzetközi szemináriumon. Az ott szerzett tapasztalatairól, élményeiről számol be.

21 nyertese volt annak a pályázatnak, amit Fogyasztói társadalom Kelet- és Nyugat-Európában – vásárolok, tehát vagyok cím alatt hirdettek meg. Egy érdekes és színes csapat került össze a két hétre: bulgár, ukrán, orosz, német, szerb, román, lengyel, üzbég fiatalok dolgoztak, szórakoztak együtt, és cseréltek tapasztalatot egymással.

Az első hét színhelye Varsó volt, ahol egy diákhotelben biztosítottak nekünk szállást. A kalandos repülőút után a „gazetka" szoba újságokkal kibélelt falai között pihentem meg. A többiek a „zebra", a „mennyország", a „nap" tematikus szobákban kaptak helyet.

A lengyelek barátságosan fogadtak minket, nyitottak voltak a számukra új kultúrák és nyelvek felé.

Varsóban különböző feladatok segítségével (pl. egy tojás elcserélése bármilyen más tárgyra a város különböző helyszínein, vagy reklámcédulák kilószámra való begyűjtése és osztályozása) megismerkedhettünk a különböző fogyasztói szokásokkal, megfigyelhettük, milyen hatással vannak a reklámok és a média az emberekre, és milyen mértékben befolyásolják ezek vásárlási szokásainkat. Arra a következtetésre jutottunk, hogy Nyugat-Európában az emberek nagyobb jövedelmük ellenére tudatosabban választják ki, mire van igazán szükségük, a mi vidékünkön viszont a fogyasztótársadalom meggondolatlanabbul költi el kevés pénzét a tipikus bazár-üzletekben.

Érdekes volt megismerni a különböző országok fogyasztói szokásait. Emellett mindenki igyekezett megismertetni a csapattal saját kultúráját és nyelvét. Minden nap egy résztvevő bemutathatta országát, jellegzetes szokásait, és egy rövid nyelvleckét is tartott.

A programok érdekesek voltak, és bőven jutott idő a város felfedezésére is. Varsó izgalmas város, ahol rengeteg a külföldi befektető, az üzletember. Az óvárosban az ember elkalandozhat a múltban, lassabb tempóban halad és élvezi az életet. A városközpontban nyüzsgés, igazi vérpezsdítő életmód zajlik. A lengyelek jó benyomást tettek rám, nyitottak és kedvesek voltak.

A második héten, melyet Varsótól nem messze, egy tó mellett töltöttünk, megtanulhattuk hogyan kell pályázatot írni. A szervezők igen nagy segítséget nyújtottak ebben, és közben odafigyeltek, hogy mindenki jól érezze magát. Szabad-időnkben kipróbálhattuk a kajakozást, szörfözést, vitorlázást is.

A két hét tartalmas és eredményes volt tapasztalatszerzés, tanulás és ismerkedés szempontjából is. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el Lengyelországba, mert bőven akad látnivaló, és ha már ott van, feltétlenül kóstolja meg a lengyelek nemzeti italát, a zubrovkát, ami egy aromás fűszállal ízesített pálinka.

Romániában az emberek többsége úgy várta 2007. január 1-jét, mint Pistike a Télapót, mert az majd sok ajándékot hoz neki, csak azért mert jó kisfiú volt. Viszont nekünk nem elég jó kisfiúnak vagy kislánynak lennünk azért, hogy Unió apó cukros diót, mogyorót hozzon.

Ennek ellenére az emberek egyik része várja a sült galambot. A másik része spórol, mert hátha nem lesz olyan tuti a dolog, mint ahogy ígérték. Szerintem…! Ezt azért mondom, mert vajmi keveset tudok a nagy szabályokról meg tiltásokról. Szerencsémre fél év alatt túljutottam a kommunista rendszeren. Láttam, hogy lassan az emberek talpra állnak, kezd minden jó lenni, most meg új szabályokat állítanak, új akadályokat gördítenek elénk. Vagy mégsem? Végülis megnyitották a határt. Van egy előnye… több ezer ember megújította 10-15 éve lejárt személyi igazolványát. Mostmár újra tudják igazolni magukat. Hú, de jó!

Amikor betöltöttem a 14-et, azt hittem, holnaptól más lesz minden. Ez most is így történt. És, hogy holnaptól mi is lesz más? Abszolút semmi. Talán egy kicsit jobban fúj a szél. Már azt is az EU–tól kapjuk. A múltkor küldött például egy jó nagy vihart. Aztán Húsvétra kapunk egy kis német szemetet is.

Ez volt a dolog borús oldala. A másikat még nem ismerem, de bízom benne, hogy ott nyári, meleg idő van. Hát kellemes nyaralást mindenkinek!

Február 11-én Kaplonyban vendégszerepelt a Teletinik diákszínjátszó csoport.

A vidám, farsangra összeállított műsorban szerepelt az Ovisokk című suli-musical, a 13 és ¾ nyöszörgés Adrian Mole minden kínszenvedésébol című kamaszdráma, valamint a csapat által összeállított Hófehérke-feldolgozás, a Ha nem fehér, fekete. Mindhárom darab nagy sikert aratott a közönség körében.

A magyar konyhaművészet gazdagságát, sokszínűségét mi sem igazolja jobban, minthogy a különleges ételek sokaságának már az elnevezése is komoly fejtörést okoz. Ha felütjük a receptes könyveket, vagy böngésszük a vendéglők étlapjait, akkor jövünk rá igazán, hogy mennyire változatosak a magyar konyha mindennapi ételei és különlegességei. Egy részük valamilyen „módra" készül, sokat neveztek el foglalkozásokról, földrajzi helyekről, tájegységekről vagy országokról. Gyakran a „névadók" híres emberek, kiknek legkedveltebb fogásáról van szó, vagy maguk az ételkülönlegességeket kiötlő mesterszakácsok, vendéglősök.

Mai ajánlatom kiválasztásakor könnyű volt döntenem, hisz az utóbbi időben egyre többen kerestek meg személyesen vagy telefonon egy „jó hangzású" receptért, mely egy történelmi személyiség kedvenc étele, az

Hozzávalók: 1 kg marhahús (rostélyos), egy nagy fej vöröshagyma, 2-3 sárgarépa, 1-2 petrezselyemgyökér, kis darabka zeller, 3 babérlevél, 4 evőkanál olaj, 1 csapott evőkanál mustár, fűszerek ízlés szerint (só, őrölt bors, pirospaprika, ételízesítő por), valamint liszt a szeletek forgatásához.

Elkészítés: A rostélyost ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, kipotyoljuk, sóval, őrölt borssal fűszerezzük, majd elősütjük. Ez abban áll, hogy a befűszerezett húst lisztben megforgatjuk, és 2 evőkanálnyi forró olajban mindkét oldalát hirtelen megpirítjuk. Az elősütött szeleteket kiszedjük, félretesszük. Egy megfelelő nagyságú edényben 2 evőkanál olajon állandó keverés közben az apróra vágott vöröshagymát üvegesre megpirítjuk, meghintjük pirospaprikával, majd a szeleteket visszarakjuk, és egy kevés vízzel feleresztjük. Hozzáadjuk a babérlevelet, és lefedve párolni kezdjük, időközben pótolva a vízveszteséget. Amikor a szeletek félpuhára párolódtak, rárakjuk a karikára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, és a hússal együtt készre pirítjuk. A lisztet simára keverjük a tejföllel, hozzáadjuk a cukrot, a mustárt, és az egésszel behabarjuk a rostélyost. Szükség szerint ízesítjük sóval, ételízesítő porral, felrotyogtatjuk, és zsemlegombóccal, galuskával vagy akár tollszártésztával, forrón tálaljuk.

Néhány jótanács: Főleg vasárnapi és ünnepi étkezéshez ajánlom e szép nevű ételt, mely ízében hasonlít a vadas ételekhez. A fent leírt elkészítési módon kívül még többféle változata ismert. Talán a vadassal való hasonlóság miatt a recept egyik változata szerint a zöldségeket a lével együtt szitán áttörjük, és aztán habarjuk be. Egy másik elkészítési mód mellőzi az ízesített habarást, ilyenkor a már majdnem megpuhult rostélyosszeletek és a zöldségkarikák közé cikkekre vágott burgonyát teszünk, és az egészet puhára főzzük. Ebben az esetben már nem adunk hozzá körítésül zsemlemorzsát vagy más főtt tésztát. Ez utóbbi változatot cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak ajánlom.

A festékszag enyhíthető a lakásban, ha a frissen festett felületek közelében sósvízzel teli edényeket helyezünk el.

A hangyák úgy űzhetők el, hogy a rést, ahonnan előjönnek, bekenjük szappannal.

Ha bundánk benedvesedik, megázik, kezünkkel seperjük le, tegyük vállfára, míg megszárad, majd a szőrszálak állásával ellentétes irányban fésüljük ki.

Beázott lábbelinket a fűzőnél fogva akasszuk fel szellős helyre. Nem fognak csúnyán kiszáradni és megrongálódni.

A ruhákon, táskákon, cipőkön található makacs porfoltok egy félbe vágott hagymával távolíthatók el.

A kora tavaszi hetek szeszélyes időjárásához nehéz alkalmazkodni. Hogyan öltözködjünk ebben az időszakban úgy, hogy viseletünk egyszerre legyen réteges és csinos? Ehhez szeretnénk most tippeket adni!

Szerezzünk be egy finom, puha anyagú poncsót vagy pelerint. Ezek alá pulcsi vagy blézer is vehető anélkül, hogy kövérítené viselőjüket. Az egyszínű pelerin tökéletes kiegészítője lehet akár egy elegáns nadrágkosztümnek is. A mintás, hosszú rojtokkal szegélyezett poncsók pedig jól illenek farmerhez.

Az óriás sálak, stólák feldobják a legegyszerűbb blézert, kabátkát is. Háromszögletűre vagy hosszú téglalappá hajtva, a nyak köré tekerve vagy a vállra terítve, akár az átmeneti kabátot is helyettesíthetik.

Tavasszal nélkülözhetetlen darabjai gardróbunknak a blézerek. Vékony alakon jól mutat a csípőig érő fazon, a körtealkatúak viszont hosszított szabású blézert hordjanak. Amíg hidegebb az idő, bársonyból, tweedszövetből készült modelleket választhatunk.

Az utóbbi időben nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Volt időszak az életemben, amikor tettem, de nem sikerült betartanom őket, ezért lemondtam róluk.

Nem szoktam, mert ha fogadalmat teszek, és megszegem, akkor nagyon haragszom magamra. Hazudni pedig nem szeretek magamnak (persze másoknak sem).

Minden év elején teszek fogadalmat, viszont nem biztos, hogy be is tudom tartani. Mindig közbejönnek olyan tényezők, melyek nem rajtam múlnak, és befolyásolják a fogadalmam betartását.

Nem szoktam újévi fogadalmat tenni, nem sok értelmét látom. Év közben, ha úgy adódik a helyzet, többször is előfordul, hogy fogadalmat teszek. Ezeket többnyire be is tudom tartani.

A Bíró Lajos Ökológiai Társaság (BLÖT) január 11-én közgyűlést tartott. Célja az új elnök megválasztása, valamint a BLÖT alapszabályzatának és jövőbeli terveinek megtárgyalása volt.

A megbeszélésen Komsa József és Bikfalvi Juliánna társelnökök beszámoltak a Társaság immár tizenöt éves tevékenységéről Szat-márnémetiben, Nagykárolyban, Tasnádon és a megye más vidékein is.

Ezt követte az új vezetőség megválasztása. Elnökké Komsa Józsefet, alelnökökké pedig Bikfalvi Juliánnát és Merk Erikát választották.

A szervezet célkitűzései 2007 júniusáig a következők: forrásgyűjtés, kiadvány összeállítása és megjelentetése Bíró Lajosról, valamint rendezvény szervezése a Föld Napja alkalmából .

A továbbiakban a tagságnak Tagfelvételi kérelmet és Nyilvántartási lapot kell kitöltenie, amely a szervezet és a tagságot vállaló személy közötti kölcsönös felelősségvállalást tanúsító okmány.

Az utóbbi két hónapban a Napközi Otthon Kispajtás csoportjában igen érdekes tevékenységek tanulmányozásával foglalkoztak Oros Anna és Barabás Judit óvónők. A következőkben erről számolnak be:

Tanulmányunk címe: Belső motiváció mint az alkotóképesség mozgatórugója. Célja a gyerekek alkotóképességének fejlesztése a közvetlen, tárgyra irányuló belső indíték, kutató késztetés, megismerési vágy alapján.

Célunkat a téli ünnepekkel kapcsolatos ismeretek bővítése, a vidékünkre jellemző hagyományok, szokások megismertetése által értük el.

Igyekeztünk a gyerekeknek konkrét élményalapot nyújtani, minél összetettebb élményeket, melyek sok gondolatot tudnak ébreszteni bennük, van, mire emlékezniük, sok dolgot kell elemezniük, ami érzelmi alapon megmozgatja vizuális gondolkodásukat és emlékezetük egészét. Karácsony előtti sétánk és templomlátogatásunk alkalmával megcsodáltuk a karácsonyi díszítést, elméláztunk a betlehemi istállóban látottakon, elgondolkoztunk a Jézus születéséről hallott történetről. Pozitív érzelmeket, odafordulást, ráhangolódást, megbékélt jó kedélyt alakítottunk ki gyermekeinkben. A belső biztonság, az önbecsülés, önbizalom fejlődésével csökken a szorongási szint, a stressz, a gyerek pedig nyitott lesz a külvilág ráható ingereire. Ábrázolásba kezd, ken, maszatol, firkál, és beindul az önkifejező folyamat. Örül saját alkotómunkájának, sikerélménye van, és kialakul a belső motiváltsága. A gyermek annál kreatívabb, minél nagyobb mértékben engedik, hogy spontán és független legyen. Legjobban árt alkotó fejlődésének, ha azt mondják, rajza nem hasonlít semmire, nem jók az arányai, vagy nem megfelelő színeket használ.

Óvodai tevékenységeink során többször felidéztük a séta és látogatás alkalmával látottakat, rendeztük, elemeztük az emlékképeket, karácsonyi énekeket hallgattunk, énekeket, verseket tanultunk, de hagytuk szabadon szárnyalni a gondolatokat és kialakulni a belső szemléleti képeket.

A felismerés élménye önkéntelen. Felszínre tör a közlésvágy. Többszöri alkalmat biztosítottunk a feldolgozásra, megfelelő hangulatot teremtve változatos technikákat kínáltunk fel. A csoportszobánkat feldíszítettük fenyőágakkal, díszekkel, villogókkal, a betlehemi istálló kicsinyített másával.

A könyvtár sarokban karácsonyi képeslapokat, könyveket nézegettek a gyerekek. Pászti Kevin és Ihos Orsolya Jézus születéséről meséltek társaiknak.

A művész sarokban színes ceruzával, vízfestékkel, zsírkrétával karácsonyfát, betlehemi istállót, betlehemi alakokat és állatfigurákat rajzoltak, festettek. Gózner Márk, Peltz Szabina, Petz Csaba, Boldizsár-Tóth Tamás, Czier Edina, Májer Dávid, Dénes Edina és Ihos Orsolya ünnepi díszeket vágtak, ragasztottak, hajtogattak. Danciu Márk, Berki Ingrid és Gardó Dániel bölcsőt, angyalkákat formáztak gyurmából.

Az építő sarokban templom, torony, istálló készült építőkockákból. A kis építők: Aiben Szilveszter, Gózner Máté, Buchmüller Teodóra, Ihos Erik, Lakatos Erik-András, Májer Petra, Smid Kitty, Tömpe Norbert, Sipos Dávid, Berki Brigitta, Boldizsár-Tóth Yvett és Hamza Krisztián.

A szerepjátékban a betlehemes jelenetből játszottak el részleteket: Dénes Edina, Buchmüller Teodóra és Czier Edina mint angyalok, Gózner Márk és Boldizsár-Tóth Tamás mint pásztorok.

Danciu Tomika, Harmati Levente, Dénes Edina és Czier Edina karácsonyi képeket válogattak és állítottak össze az asztalijátékok sarokban.

A tevékenységek befejezéseként az alkotásokat kiállítottuk az óvoda folyósóján, hogy a szülők és társaik gyönyörködhessenek bennük, megcsodálhassák a valódi kis remekműveket.

Minden gyereknek jogában áll átélni az alkotás örömét. Halász László Művészetpszichológia című könyvében ezt írja: A kiváló teljesítményre, az alkotóképesség kibontakozására a környezeti tényezők nagyon jelentős hatással vannak, a környezet ingergazdagsága (vagy éppen ingerszegénysége) döntő szerepet játszik a motivációs tényezők alakításában.

Nekünk, óvónőknek az a feladatunk, hogy megteremtsük a gyerekek számára nap mint nap az érzelmi hátteret, a megfelelő környezetet és az anyagi feltételeket az örömteli alkotáshoz.

Munkánk irányításában és kivitelezésében sok segítséget kaptunk Codrean Florica óvoda-igazgatótól és Czumbil Hildegárd óvónőtől.

Márciustól a Megyei Foglalkoztatási Ügynökség tasnádi kirendeltsége szervezésében tanfolyamokra kerül sor turisztikai panzió vezető, kőműves, pincér, szakács, kereskedelmi dolgozó és számítógépkezelő szakmákban.

A tanfolyamokon bárki részt vehet, de munkanélküliek számára ingyenesek lesznek. Időtartamuk szakmától függően 3-6 hónapos lesz, helyszín a Caritas nagyterme (a számítógépkezelő tanfolyam kivételével, amire a középiskolában kerül sor).

További tájékoztatás az Ügynökség irodájában, Lovas Mariától kapható.

Január 4. a gyász napjaként él a tasnádi svábok és magyarok emlékezetében. Még élünk néhányan, akik tanúként, az események szenvedő alanyaiként éltük meg azokat a napokat, órákat, akik el tudják mondani, hogy mi történt 1945. január 4-én Tasnádon és környékén.

Jól emlékszem, vasárnap volt. Templomainkban – a római katolikusban és a reformátusban is – kihirdették, hogy a mise, illetve az istentisztelet után a 17-55 év közötti férfiak és a 18-50 év közötti nők (ha az életkori határok esetében tévedek, elnézést kérek) jelentkezzenek a moziteremben avégett, hogy szavazzanak a közigazgatás nyelvéről Tasnádon.

A megjelölt órában a moziterem és a hozzá tartozó udvar zsufolásig megtelt férfiakkal és nőkkel. Amikor a „mozgósítást" elrendelő hatóságok úgy ítélték meg, hogy a lakosok nagy része megjelent, orosz géppisztolyos katonák zártak le minden kijáratot, a szomszédos házak padlásai felől pedig fegyvercsövek irányultak a mozi épülete felé. Rövidesen kiderült, hogy szó sincs semmiféle szavazásról, a csellel összefogott embereket jóvátételi munkára szállítják. Az orosz hadsereg helyi kollaboránsai nyugalomra szólították fel a tömeget, kilátásba helyezték, hogy ellenállás vagy szökés esetén fegyverrel szereznek érvényt szándékuk valóraváltásának.

Ábécé-sorrendben szólították ki az embereket a vendéglői helyiségbe, ahonnan kis csoportokban kísérték le a laktanyába. Magam is ott szorongtam a tömegben. A számbavétel elég lassan haladt. Mielőtt rám került volna a sor, volt időm gondolkodni azon, hogy miként szökhetnék meg onnan. Már szürkült. A Sós utcai kijáratnál egy mongoloid arcú katona állt őrséget. Cigarettára akart gyújtani, de semmiképp sem sikerült neki. A kijáratnak hátat fordítva a gyufa lángja fölé fordult, kabátja szár-nyával védve a tüzet a széltől. E néhány másodperc alatt kiosontam az udvarról, eltűntem a sötétben. Szerencsére senki sem vett észre, az utcán sem találkoztam járőrrel.

A laktanyába összegyűjtött mintegy ötszáz személyt január 8-án gyalog kísérték Szaniszlóra, ahol tehervagonokba terelték őket. A vonat elindult velük Oroszország felé, a végállomás a Donyecki-medence volt. Ők nem voltak háborús bűnösök, a frontokon sem harcoltak, egyedüli bűnük a származásuk volt. Sorsukban jó néhány református vallású személynek is osztoznia kellett. Hosszú, kemény esztendőkig kellett dolgozniuk a szénbányákban. Közülük többen ott lelték halálukat, mások életük végéig testileg-lelkileg rokkantak maradtak.

Tasnádon nem volt család, amelyet ne érintett volna a kollektív bűnösség elvéből fakadó bosszúállás. Nővérem férjét négy testvérével együtt hurcolták el. A Rozs család – Erzsébet, János, György, Imre és Mária – és az itthon maradt többi családtag részére életre szóló traumát jelentett, oly lelki sérülést, oly sebet, amelyet a múló idő sem tudott begyógyítani.

Az ők és sorstársaik áldozatáról egyénileg és közösségi szinten sem feledkezhetünk meg! Esztendőkig, évtizedekig még szólni sem volt szabad róla. Mára azonban a hallgatás fala leomlott, a tiltás érvényét vesztette. Az ártatlanul elhurcolt tömegekre emlékoszlopok utalnak, ahova elzarándokolhatunk, melyek mellett nyíltan emlékezhetünk. Emellett nagyon fontos lenne az, hogy a még élők gyermekeik, unokáik tudatába véssék a gyalázatot. A január eleji emlékezés, gyertyagyújtás legyen több egy kegyeleti gesztusnál, mindannyian személyesen kötődjünk hozzájuk, és soha ne feledjük, mi is történt azon a szomorú emlékű január elején!