Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Bíró Lajos születésének 150., halálának 75. évfordulója alkalmából november 25-én, szombaton emlékünnepséget szervezett városunkban a Bíró Lajos Ökológiai Társaság (BLÖT). Mint azt Bikfalvi Juliánna társelnöktől megtudtam, már egy éve dolgoznak Komsa Józseffel, a Társaság elnökével azon, hogy méltón megünnepeljék városunk neves szülöttét. A természettudós tiszteletére más rendezvényekre is sor került az idén: június végén Bíró Lajos emlékkiállítás nyílt a Budapesti Természetrajzi Múzeumban. A tervek szerint a kiállított természetrajzi és néprajzi tárgyak megtekinthetők lesznek Tasnádon, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben. Sajnos városunkban úgy tűnik, ez akadályba ütközik, mivel a múzeum léte kérdéses.

- E kiállítás megnyitója azért is volt különösen emlékezetes számunkra – folytatja Bikfalvi Juliánna -, mert itt ismerkedtünk meg a Bíró Lajos rokonaival (testvére unokáival). Újra találkozhattunk Bíró Annával, aki a Budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa, Bíró Lajos csodálója és életművének ismerője, hiszen a főiskolán szakdolgozatát városunk híres szülötte munkásságának tanulmányozása nyomán írta. Ugyanakkor szerencsénk volt megismerni Vásárhelyi Tamást, a Természetrajzi Múzeum főigazgató-helyettesét. A megnyitó után e jeles személyiségekkel beszélgetve született meg a Bíró Lajos emlékezete című kiadvány összeállításának ötlete. A színes képekkel illusztrált, tasnádiak számára különösen kedves könyvecske anyagát a tudós életének ismerői, méltatói írásaiból állították össze, és a vasárnapi ünnepségen mutatták be.

A szombati rendezvény a tasnádi református templomban kezdődött, ahol Hegedűs István lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Ezek után Nt. Dr. Hegedűs Lóránd nyugalmazott püspök úr emelkedett szóra. Prédikációja az ünnepség fénypontja volt, az Ige tükrében méltatta Bíró Lajos emberi nagyságát, érdemeit.

Bikfalvi György arról beszélt, hogy Bíró Lajos ebben a templomban volt megkeresztelve és itt konfirmált. Felhívta a hallgatóság figyelmét az elődök illendő tiszteletére. Patrubányi Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke a magyar nyelv szépségéről, gazdagságáról beszélt.

Vásárhelyi Tamás, a Budapesti Természetrajzi Múzeum főigazgató-helyettese kitért arra, hogy több mint 200 rovar viseli Bíró Lajos nevét.

Ausztráliában a mai napig bizonyos növényvédő szerek gyártásához is a Bíró által leírtakat tanulmányozzák. Bíró Anna méltatta a tudós munkásságát, szakírásait, emberi nagyságát.

Ezután koszorúzás következett a tudósnak a templomban elhelyezett emléktáblájánál, majd szobránál, ahol Petkes József festőművész ismertette a szobor létrejöttének történetét, valamint méltatta Vass Márton munkáját, aki a Bíró Lajos emlékeit összegyűjtötte. Ezek felhasználásával írhatta meg A Szilágyságtól Új-Guineáig című könyvét a BLÖT egykori elnöke, Benedek Zoltán.

A rendezvényt az Ozsváth Mária tanárnő által betanított Mineu Norbert és Vass Lilla szavalatai valamint a Maestoso kórus éneke színesítette.

Az emlékünnepség megszervezése Bikfalvi György és Komsa József munkáját dicséri. A szervezők felhívják azok figyelmét, akik nem tudtak megjelenni, megtekintheti az eseményekről készült videofelvételt, illetve megvásárolhatja a Bíró Lajos emlékezete című könyvet a Bikfalvi könyvkereskedésben.

- Rövidesen újabb költségvetés-kiegészítést kap a kormánytól városi tanács. Az országos leosztás során Szatmár megyének 90 milliárd lejes támogatás jut. Ezen pénzek elosztása a hét folyamán várható, így remélhetőleg a Polgármesteri Hivatal, és az iskolák is kifizethetik hitelezőiknek fennálló tartozásaikat.

- Az új regionális szemétgazdálkodási elképzelés értelmében a város külterületén, a szántói úton ú.n. transzferállomás létesül, 50 x 40 méteres, azaz 2000 m²–es területen, ahol a szelektív hulladékgyűjtés során keletkező tömöríthető anyagokat dolgozzák fel. A jelenlegi szeméttelep teljesen be lesz takarva, és újra termőfölddé alakul.

- A téli fürdőzés lehetősége egy kissé késik, mert késik a téli pavilon átadási időpontja. A szakvéleményezés alkalmatlannak találta ugyanis a termálvíz háztartási célokra való felhasználását, így újabb módot kellett találni a pavilon fűtésére. A gáz elérkezéséig marad a szilárd tüzelőanyag. Az átadás időpontja így december végére tevődik át.

- Rövidesen megjelennek annak a kormányhatározatnak az alkalmazhatósági mutatói, mely alapján a szilárd tüzelőanyagot használó családok is kapnak fűtéstámogatást. Amint bővebb információink lesznek, közzé tesszük őket.

- Ami a megkezdett beruházásokat illeti, a margittai úton tovább folynak a megerősítési munkálatok, valamint a Stefan cel Mare utca torkolatától a strand irányában folyik a járda kiépítése. Amíg az időjárás megengedi, folytatják a munkálatokat, de az útburkolat aszfaltozása csak a jövő évben fog befejeződni.

Esketés: okt. 14: Szűcs Marcel (ort.) és Katona Katalin (ref.), okt. 14: Matei Florin (ort.) és Csordás Noémi Piroska (ref.), okt. 21: Pop Dan (ort.) és Gál Krisztina (ref.), okt. 28: Balogh Sándor (ref.) és Urda Lucia (ort.).

Keresztelés: Sarkadi Gábor (okt. 1.), szülők: Sarkadi Gábor és Papp Sára.

Temetés: Juhász Anna (szül. Fazekas), 59 éves (okt. 14.), Szűk Erzsébet (szül. Turóczi), 46 éves (okt. 17.), Kerezsi Erzsébet, 18 éves (okt. 20.), Oláh József, 72 éves (okt. 25.).

"Ha ezt meglátják és átgondolják, eredményes volt a vasárnapi séta..."
Ady Endre

A hosszú téli esték beálltával a depresszió és letargia mind több áldozatot követel. E ma oly divatos kórban a nem is olyan régmúlt embere egyáltalán nem szenvedett. Tette a dolgát tavasztól őszig, aztán a tél folyamán pihent, elmélkedett.

Ma sajnos nincs időnk elmélázni, visszapillantani, mert a ma embere azzal van elfoglalva, hogy tájékozottságát megőrizze, és ez nem egyszerű feladat.

Nemrég meséltem gyerekeimnek, hogy voltak idők, nem is olyan rég, amikor az egész napi tévézés nem volt lehetséges, sőt, hétfőn nem is volt adás. Mégsem unatkoztunk hétfőnként. Moziba jártunk, barátokkal találkoztuk, olvasgattunk, kártyáztunk, römiztünk a klubban. Napraforgómagot pergeltünk, és hallgattuk a kabarét a rádióban, meg az orosz világvevővel a paplan alatt a "Szabad Európát". Néha gesztenyét, szalonnát sütöttünk a cserépkályhában, és a petróleum lámpa fényénél beszélgettünk. Néha régi fotóalbumokat nézegettem, s szüleimtől kérdezősködtem a képeken látott emberekről. Bennem ez maradt meg, semmi unalmas emlék.

Talán jó lenne újra bevezetni a tévémentes hétfőket. Kísérletképp, hogy lássuk, hogyan lehet egy "unalmas" téli hétfőestét eltölteni. Nem hiszem, hogy bűn lenne, ha egyszer nem tudnánk meg a hírekből, hogy hányan haltak meg Irakban, kiket öntött el az ár stb. Ehelyett megtudnánk, hogy a közvetlen mellettünk élők mit gondolnak, terveznek, minek örülnek, mi bántja őket. Mindez bizonyára vidámabb és értékesebb hír lenne, mint a nagyvilág gondja-baja, amin mi sajnos úgysem segíthetünk.

Harangok elvitele. Február hóban a rézüstöket, rézmozsarakat harci célokra a hatóság begyűjtötte. Március hóban a templomi harangokra került sor. Március hó 13-án délben utoljára még megszólaltak a templomunkban a harangok, s aztán a katonaság kiküldöttjei fent a toronyban darabokra törve a két nagyobb harangot, a darabokat, összesen ötvenhármat, ledobálták a toronyból, számmal látták el őket, és elszállították.

Egészben vitték el a Szent Antal és Szent Anna kápolna harangocskáit is. A harangokat március 19-én templomi szentbeszédben búcsúztatta el a plébános. Ettől kezdve egy árva kis harang szava szólt, ez jelezte az imádság óráit, az ünnepeket, s hívta az Úr házába istentiszteletre a híveket.

Zászlók. Özvegy Haller Jánosné, született Smid Erzsébet tasnádi lakos, a háborúban hősi halált halt József nevű fia emlékére két fehér selyem zászlót ajándékozott a templomnak. A zászlókon képek: Szent József, a Szent Család, Jézus születése és Jézus bemutatása. Az új zászlókat május 17-én, Áldozócsütörtökön áldotta meg Görgényi Jenő kiérd. esperes plébános, a templomzászlók jelentőségéről szóló szentbeszéd kapcsán.

Az állandó kórház létesítése javára január hóban az úri fiatalság közreműködésével fényesen sikerült kabaré estély volt a Royal szállodában. Tiszta haszon: 1100 korona.

Háborús ájtatosság: június hóban naponta tartatott Jézus szíve tiszteletére a mellékoltárnál reggel, a szentmise végeztével. Július 1-én egész nap Szentségimádás, közös áldozás. Este 8 órakor Jézus szíve ájtatosság. Augusztus 12-én, mikor az oroszok Bukovinából kiszoríttattak és Czernovitzot visszafoglaltuk, Te Deumot tartottunk hálából.

Templomi szobrok. A négy evangélista s a gazdaszövetség két védőszentjének: Szent Vendelnek és Szent Sebestyénnek szobrai beszerzésére a hívek adományaiból befolyt 2626 K 60 fillér. A gyűjtést Marin Teréz és Vonház Ilona végezték. A Szent Antal szobor, melyet Rifesser József szobrász készített St. Ulrich in Grödenben (Tirol) szállítással együtt 660 K-ba került. Október 11-én érkezett meg, s október 14-én szentbeszéd kapcsán Görgényi Jenő érd. esp. plébános áldotta meg.

A négy evangélistának és Szent Sebestyénnek és Szent Vendelnek szobrai, melyeket a St. Grödeni Insan és Prinoth czég készített, 1918. január 18-án érkeztek meg. A hat szobor ára 2385 K volt. A szobrokat 1918. január 20-án szentbeszéd kapcsán Görgényi Jenő plébános áldotta meg. A szobrok ára a hívek adományaiból, a hiányzó összeg a Szent Antal és prágai Jézus perselyéből fedeztettek.

A reformáczió négyszázados évfordulója alkalmából 1917. november 25-én megjelent Tasnádon Dr. Balthazár Dezső debreczeni ref. superintendens, ki a református templomban istentiszteletet tartott. Tisztelegtek előtte az összes egyházak képviseletei is a többi hivatalokkal s hatóságokkal együtt. Délben a Royal vendéglőben díszebéd, este ugyanott református emlékünnepély volt.

A városi helyi tanács október 26-án tartotta rendes ülésszakát, melynek napirendjén hat tervezet volt meghirdetve. A város titkárának kérésére ez kiegészült további két ponttal, és rendes ülés lévén, még egy különfélékkel is. Ezek a következők:

1. A városi tanács ezévi 15–ös számú határozatának módosítása, mely a 2006-os esztendőre tervbe vett munkálatokat rögzíti.

2., 3., 4. Határozattervezetek egy 1075, egy 1570 +675 valamint egy 5629 négyzetméteres belterület értékesítéséről, közvetlen tárgyalásos megállapodással

5. A Nicolae Bãlcescu utca 10. szám alatti ingatlan nyílt árveréses értékesítéséről szóló határozattervezet

6. Egy, a tanács által már évekkel ezelőtt beszerzett gáznyomás szabályzó állomásnak, a köztulajdonból való kivételéről szóló tervezet

7. Schmidt Ottó tanácsosnak a Tasnádi Ipari Iskolacsoport Minőségbiztosító és Értékelő Bizottságába való kinevezéséről szóló tervezet

8. Tãmas Marian Gheorghe tanácsosnak a Tasnádi I-VIII Osztályos Iskola Minőségbiztosító és Értékelő Bizottságába való kinevezéséről szóló tervezet

Az első napirendi pont keretében hosszas vita alakult ki a strand övezetében sorra kerülő beruházások finanszírozását illetően. A szóban forgó határozat módosítása arról szólt, hogy egy bizonyos összeget, amely 500 tonna zúzott kő beszerzésére, valamint az Állomás utcai vízelvezető árkok megépítésére voltak szánva, más munkálatok kivitelezésére használnának fel. Az említett összeg mintegy 77.600 új lejt jelent, amire a város aszfaltos útjainak felújításához, azaz a kátyúk betöméséhez lenne szükség. Figyelembe véve útjaink minőségét, a határozatnak ez a része zöld utat kapott a tanács részéről.

Vitát a határozattervezet további cikkelyei váltottak ki, ugyanis ezek strandi beruházásokra vonatkozó összegeket irányoznak elő a már megkezdett munkálatok folytatására, amelyeket a strand saját bevételéből fedeznének. Ez az összeg mintegy 683.100 új lejt (azaz több mint hat és fél milliárd régi lejt) jelent a következő leosztásban: 150.000 lej az új medence körüli járdák megépítésére, 23.000 lej a piac rendbetételére, 60.000 lej az új kemping területének rendezésére, 90.000 lej az új medencével kapcsolatos munkák folytatására, 7.100 lej az új medence villamos energiával való betáplálására, 290.000 lej a medence mellett a téli pavilon kivitelezé-séhez, és 63.000 lej az övezetben működő kereskedelmi cégek elektromos hálózatának kiépítésére. Megjegyzendő, hogy a tervezetet a polgármesteri hivatal pénzügyi szakhatósága sem véleményezte pozitívan, források hiányára hivatkozva ennek elutasítását indítványozta.

Több tanácsos szóvá tette a strandi élelmiszerpiac finanszírozását, hisz ezeket a kereskedők használják, bár bért fizetnek értük. A másik vitatott pont a kemping területének földmunkáira használt összeggel kapcsolatos. A terület egy részére a közbirtokosság is igényt tart, állítván, hogy nekik volt ígérve annak a területnek fejében, amit a közbirtokosság területéből már eddig használt a város, a balázsházi út jobboldalán.

Szintén többen sokallták azt a másfél milliárd régi lejt, ami az új medence körüli járda kiépítésére szolgálna. Ezzel kapcsolatosan Katona Péter tanácsos kollegánk tette azt a javaslatot, hogy jó lenne, ha a beruházás beindításakor már a tanács elé kerülne a ráfordítására szükséges pénzösszeg, és akkor nem kellene menetközben újabb és újabb összegeket kérni a munkálat befejezésére, vagy annak esetleges módosításaira. Végül a tanács a vitatott kérdések alapján módosítva az eredeti tervezetet, elfogadta a határozatot.

A következő pontokban egy sor ingatlan eladásáról döntött a tanács, amiből a befolyt pénzösszegek a helyi büdzsé bevételét gazdagítanák, és ez rá is fér, főleg ilyen ínséges évben, mint az idei. Önkéntelenül felmerül azonban az ember fejében a kérdés, hogyha már nem lesz mit eladni, akkor miből fogja tudni túlélni a város az elkövetkező éveket.

A tasnádi református egyházközségben presbiteri tisztújítási választások voltak október folyamán. Ennek során megalakult az új presbitérium. Igazából ez egy régi-új vezetőségi tanács, hiszen a 12 újonnan megválasztott presbiter közül 10 eddig is tagja volt, és csak ketten nem voltak eddig presbiterek.

A református egyház gyakorlatában egy presbiteri mandátum 6 évre szól. Minden harmadik évben sor kerül választásra, mert ilyenkor csak a fél presbitériumnak jár le a 6 éves mandátuma, a másik fele pedig még csak 3 éve volt megválasztva.

Így az idei választások alapján a következők a tasnádi református egyházközség presbitériumának tagjai: a régiek: Berki Mária, Demeter József, Fóris Miklós, Fóris András, Hamza Tibor, Kapusi Ferenc, Lukács Károly, Nagy Sándor, Nagy József, Papp József, Póka András, Szilágyi István, Szilágyi András, Szűcs Katalin, Varga András, Vass Csaba, Vass József. Régi újak: Bogdán József, Horváth Gyula, Jászfalvi Miklós, Knébli Magdolna, Kopányi Katalin, Oláh Attila, Simon Attila, Szabó Katalin, Tóth Sándor, és két újonnan bejutott presbiter: Nagy Sándor és Szabó Lajos.

A gondnokok ugyanazok maradtak: főgondnok Gáti Dezső és gondnok Nagy András.

November 18-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Bihar megyei Nagyszalontán tartotta az egyházkerületi közgyűlést. A helyszín azért lett Nagyszalonta, mert a várost Bocskai fejedelem alapította 400 éve (az egyetlen hajdú városunk), és 250 éves évfordulója volt a helyi református templomnak. Nt. Tőkés László püspök hirdetett Igét. Az ünnepi alkalomhoz méltóan a hitbeli szólásszabadságról és az igei tanítás fontosságáról szólt.

A szokásos közgyűlésnek ünnepi jelleget adott, hogy ekkor került sor a lelkészek felszentelésére, és első alkalommal az 1995 óta végzett vallástanárok felavatására. A fogadalmat 11 lelkész és 96 vallástanár tette le. A Nagykárolyi Egyházmegyéből (melyhez Nagykároly és Tasnád környéke illetve a Tövishát tartozik) Nagy Tibor érszentkirályi és Szabó Sándor irinyi lelkipásztor tett esküt. A vallástanárok közül pedig tízen fogadták meg, hogy hűek lesznek egyházukhoz és hitükhöz: Csáki Judit (Piskolt), Csáki (Kovács) Mária (Börvely), Fazekas Erika és Likker Erika (Nagykároly), Jáger Enikő (Tasnád), Szabó (Rézműves) Ildikó (Iriny), Mészáros Erzsébet (Hadad), Kulcsár Kinga (Hadadnádasd), Tarsoly Tünde (Szér).

A Pro Ecclesia és Pro Partium díjakat is kiosztották. Többek között a Szatmárnémeti Református Kollégium igazgatónőjének, Szilágyi Évának a munkásságát is díjazták a Pro Partium díjjal.

Végül megkoszorúztuk a városalapító Bocskai István fejedelem templomkertben található szobrát.

Veiszer Róbert földrajz tanár 1982. március 13-án született Nagykárolyban. Általános iskolába Tasnádon járt. Tanulmányait a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, majd pedig a Babes-Bolyai Tudományegyetem Földrajztudományi Karának földrajz-német (nyelv és irodalom) szakán folytatta. Ettől az évtől földrajzot tanít a tasnádi általános és középiskolában. Tanári pályafutásának első benyomásairól kérdeztem.

- Mindig is tiszteltem a pedagógusi hivatást, tanáraimat, és szerettem volna én is kipróbálni e hivatás minden csínját-bínját.

- Szépségeit elsősorban a diákok, szülők, és nem utolsó sorban a tanárkollégák iránt való tiszteletnyilvánítás, aztán az ismertség kicsiny városunkban, valamint személyiségem leggyorsabb és legtisztességesebb bemutatása jelenti. Veszélye elsősorban abban áll, hogy az intézményen kívüli életteret azonosítják az iskolán belüli élettel. Aztán a pozitív és negatív információk tanárokról mindig gyorsabban terjednek, valamint be kell vallanom, hogy a diákok "egetrengető" kérdései és ricsajai miatt eddigi nyugodt életem is megváltozott.

- Különleges módszereim még nincsenek, egyelőre még ismerkedem a tanárkodással, de ez is ki fog alakulni az idők folyamán. Igyekszem kihasználni fiatal korom és ebből fakadó "törtető" mivoltomban rejlő előnyeimet a tanítás gyors és "biztos" lebonyolításában.

- Úgy érzem, nagyon jó a kapcsolatom velük, hiszen én magam is alig szálltam ki az iskolapadból, de így könnyebb velük bánni, és elérni náluk "bármit".

- Az általános iskolás diákokhoz több türelem és megértés szükséges, ugyanakkor könnyebb velük bánni, mint a középiskolásokkal. Ez utóbbiak már komolyabb dolgok iránt érdeklődnek, ami nem mindig pozitív, ezért nehezebb lekötni őket. Ők már szabadulnának az iskola falai közül. Következésképpen a különbség közöttük elsősorban életkoruk és fejlettségük, érettségük függvénye.

- Szeretném minél jobban megállni a helyem, és csak remélni tudom, hogy országunk életszínvonal és életszemlélet szempontjából is "jó irányba" fog haladni, így nem lesz szükséges semmiféle változtatásra az élet által hozott jövőbeni terveim megvalósítása érdekében.

A Maestoso kórus első alkalommal vett részt a Nagykállón november 11-12 között megrendezett III. Kállai Kettős Kórustalálkozón. A találkozó mottója Kodály Zoltántól származik: "… nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, melyben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ."

Az igen rangos találkozón részt vettek nagykállói, debreceni, fehérgyarmati, nyiregyházi, karcagi, szolnoki, tiszavasvári, nyírbátori valamint mátészalkai kórusok és énekkarok. A tasnádi Maestoso kórus egyetlen külföldi meghívottként szerepelt, mint a szervező Nagykálló testvérvárosának kórusa.

A kétnapos rendezvény Bartók és Kodály életének és munkásságának bemutatásával kezdődött egy kiállítás keretében. Ezután következett a kórusok bemutatója. Az estét kórusparty és táncház zárta. Másnap meglátogattuk a református műemléktemplomot, ahol ezalkalommal Kodály emléktáblát avattak. Ezután sor került a szakmai kiértékelésre, az ünnepélyes eredményhirdetésre, díjátadásra és gálára. Nem kis örömünkre a zsűri kórusunkat különdíjban részesítette.

Fábián Magdolna öt éve él az Amerikai Egyesült Államokban. Hazalátogatása alkalmával az ottaniak szokásairól, életmódjukról, a velük kapcsolatos tévhitekről kérdeztem, és arról, hogy mit tanulhatunk mi az amerikaiaktól. Írásunk első részét előző lapszámunkban olvashatták.

Az amerikai fogyasztói társadalom, és rengeteg az étterem és bevásárlóközpont, üzlet, nagyon sokan dolgoznak ezeken a területeken, és ezek hétvégén is estig nyitva tartanak.

Az amerikaiak az európai bevándorlókra különösen felnéznek, megbízható, komoly munkaerőnek tekintik őket. Nincsenek tisztában az európai országok közötti különbségekkel, mert nem jut el hozzájuk az itteni kultúra sem filmek, sem könyvek, sem zene formájában. Az ételek eljutnak, és azokat értékelik.

Amerikában az élet minden területén érződik a sok nemzetiség jelenléte. Az egyházak nemzetiségi iskolákat működtetnek, de a családban is őrzik a hagyományokat. Hagyományosan étkeznek, öltözködnek (pl. az indiaiak), és senki nem csodálkozik rá a turbánra, csadorra az utcán. Érdekes jelenség, hogy épp azért tudja mindenki megőrizni a nemzetiségét, mert annyi nemzet él egy helyen. Általában nem nézik ki azt, aki akcentussal beszél. Olyan szinten kell tudni angolul, hogy elboldoguljon az ember, és akkor sehol nem éreztetik vele, hogy idegen. A külföldiek látványa megszokott jelenség. Érdekes viszont, hogy az európai bevándorlók nehezebben viselik az idegeneket. Például egy román tulajdonú mészárszékben a férjem románul kérte az árut, és nem túl kedves választ kapott, ahelyett, hogy hazánk fia örült volna a földijének. Én legközelebb angolul beszéltem, és akkor kifogástalanul kiszolgáltak. Ilyen elutasítást tapasztaltam akkor is, mikor pár éve egy német-ukrán pékségben dolgoztam. Különben az európaiak üzletei jóval drágábbak, mert az európai ízeket idézik.

A tévhitekről szólva – nem igaz, hogy Amerikában mindenki csinos, gazdag, szép és jól él. Ott is mindenért meg kell harcolni, és vannak gondok, nehézségek, bár mások, mint itthon.

Amit tanulhatunk az amerikaiaktól, az az emberekkel való bánásmód a hivatalokban, bankokban, üzletekben. A hivatalnokok, eladók kedvesek, udvariasak, mert a kliensek megtartása a cél, és ezért mindent elkövetnek. A munkáltatók megkövetelik az ilyen magatartást, és az állásával játszik, aki ebben hibázik. Az udvariatlan bánásmódnak kockázata van, mert a kliensek gyakran reklamálnak, akár pereskednek is, ha valahol nem elvárásaik szerint bánnak velük.

Más pozitív példa az, hogy ott nem látni rendezetlen házakat, udvarokat. A megfelelő hivatali szervek felhívják a lakók figyelmét, nem csak arra, ha elburjánzik a házuk előtt a fű, de arra is, ha lekopott a festés a ház faláról, vagy ha javításra szorul a tető, tehát a saját tulajdonú dolgokra is. Ilyen figyelmeztetést kapni pedig szégyennek számít. Szégyelli az ember a szomszédoktól, ha rendezetlen az udvara, ezért mindenki rendszeresen rendezgeti a virágait, a pázsitot, az udvarát. Ez pedig nem pénz, hanem hozzáállás, megszokás kérdése. Mint ahogy az is, hogy a lehullott faleveleket ősszel nem az utcán égetik el, befüstölve vele az egész szomszédságot, hanem elviszi a szemetes, és a tűzifát, építőanyagokat nem tárolják az utcán, mert nem esztétikus. Nagyon vigyáznak arra, hogy szép legyen a környezetük, csak így érzik jól magukat.

A német tannyelvű Regenbogen (Szivárvány) vegyes korosztályú óvodai csoport óvónénije Czumbil Hildegard. A nagyobb gyermekek (6 évesek): Bendel Ervin és Kerezsi Beatrix jövőre már iskolába mennek. A kisebbek: Alexutan Alexandra, Boros András, Dohi Hunor, Galiger Lídia - 5 évesek, Lukács Georgiana 4 éves, Balogh Hadasa, Bendel Lóránd és Sebestyén Ervin – 3 évesek. Tavasszal még csatlakozik hozzájuk két gyermek.

Az óvodások verseket, énekeket tanulnak németül, és különböző témákról beszélgetnek, például az óvodáról, az őszről, a gyümölcsökről, így fejlesztik német szókincsüket.

A nagyobbak gyakorlatok elvégzésével készülnek fel az iskolára, többségük német tannyelvű osztályba fog iratkozni. Fő foglalkozásuk azért még a játék, valamint a rajzolás, festés, kézimunka, amiben alkotókészségüket érvényesíthetik.

Legutóbb a Márton-napi ünnepségre készültek, és elkészítették lámpásaikat. Egy jó ötlet alapján pillepalackra piros papírt ragasztottak, majd vágással, festéssel orrot, szájat, szemet és hajat alakítottak ki, a palack aljára pedig gyertyát helyeztek. A lámpás felvonulás után a moziteremben német táncot mutattak be a Porcsalmi Katalin óvónéni csoportjával együtt. A napokban a Mikulás-ünnepségre készülődnek egy kis német nyelvű szereppel, valamint énekekkel, versekkel és modern tánccal.

A gyermekek szívesen járnak óvodába, nyíltak, beszédesek. Az óvónéni fontosnak tartja a gyermekek közötti kapcsolatban egymás elfogadását, segítését, tiszteletben tartását, a közösségben pedig az együttműködést és az egymáshoz való alkalmazkodást. Igyekszik barátságos légkört teremteni, amelyben a gyermekek jól érzik magukat, elmondják véleményüket, és így nyíltabbakká válnak. Ebben a környezetben önállósságra és egyéniségük, tehetségük kibontakoztatására is van lehetőségük, ami az óvodai tevékenység egyik fő feladata.

Látogatásomkor a gyerekek a következő versikét szavalták el németül és magyarul:

Apfel, Birne und auch Pflaumen
Gibt es viel in diesem Jahr
Kommt wir wollen fröhlich tanzen
Will so gut die Ernte war.

Alma, körte és sok szilva
Termett ebben az évben is,
Gyertek, járjunk egy víg táncot,
Jó lesz majd a szüret is.

Osztályunk létszáma 12 fő, amiből 3 lány és 9 fiú. Az osztályfőnökünk Ruff Hajnalka, aki szerintünk nagyon kedves ember.

Bár kevesen vagyunk, az osztályban mindig jó a hangulat, összetartunk, és minden feladattal megpróbálunk megbirkózni. Először nagyon különös volt az új iskola és új osztálytársak miatti nagy változás, de sikerült beilleszkednünk. A tanulás is elég jól megy. A tanáraink nagyon kedvesek és segítőkészek, ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. Külön köszönjük Ruff Zsófia aligazgatónő segítségét abban, hogy megalakulhatott az osztály.

Az osztályunk névsora: Bertus Róbert, Burdea Anna-Mária, Cseh Anita, Csordás Levente, Kovács Gábor, Lózer Csaba, Lőcse Levente, Mineu Norbert, Nagy Amália, Pop Zsolt, Rozs Tamás, Stocker Walter.

Immár hagyománnyá vált, hogy a végzős diákok gólyabált szerveznek az új generációnak, iskolánk IX-es tanulóinak.

Idén is a moziterem adott helyet ennek a mondhatni "beavatásnak", november 10-én. A megmérettetésen 12 pár vett részt, közöttük csak egy magyar tagozatos diák volt, Mineu Norbert. A versenyen szereplőket egy kilenctagú zsűri bírálta, de gólyáinknak természetesen a közönség tetszését is ki kellett vívnia. Nagyon jól állták a sarat a versenyzők, ők is szórakoztak, de minket is szórakoztattak. Öt próbán kellett helyt állniuk. Úgy gondoltuk, hogy hanyagoljuk a műveltségi kérdéseket, és nagyon sok mindent spontaneitásukra bíztunk, az egyéniségükre voltunk kíváncsiak. Az első próba a bemutatkozás volt, majd ezt követték a helyzetgyakorlatok. Itt azt vizsgáltuk, hogy egy-egy nevetséges és kínos helyzetben ki hogyan találja fel magát.

Nagy sikert aratott a táncverseny is, hiszen több stílusú zenére táncoltak, de cigányruhában. Itt a zsűri díjazta a legeredetibb cigánypárost. Valószínűleg mindenkinek az ügyességi próba tetszett a legjobban, a lányok hullahoppkarikáztak, a fiúk pedig üres sörösüvegeket borítottak fel egy másik, a derekukra erősített üveggel. Az utolsó próba a léggömbpukkasztás volt.

Szerénység nélkül állíthatom, hogy a kétheti munkának, amit a szervezésbe fektettünk, meglett az eredménye, hiszen a terem zsúfolásig megtelt nézőkkel, akik a kedvenceiknek szurkoltak. A próbák között a Codruletul, a Flipsyde és a Black spark tánccsoportok, valamint Laura és Someseanu szórakoztatták a közönséget.

A Miss Gólya Hodas Cãtãlina lett, a Mister Gólya pedig Pop Gabriel.

Ezúton is megköszönöm a szervezők nevében a bál szponzorainak a támogatást, és sok sikert kívánok minden IX-es tanulónak az elkövetkező négy évre.

Nagyszerű lehetőség adódik, ha a beszámolót rajzolással kötjük egybe: pl. mikor nyári élményeket szeretnénk meghallgatni a gyerekektől, előtte többször is felolvasom Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz című bájos versét. Örömmel veszik, hogy a verset le is rajzolhatják - a rajz segítségével színesebbek, érdekesebbek, oldottabbak lesznek a nyári beszámolók. Főleg beszédük tartalmát figyelem - gazdag, átlagos, szegény vagy hiányos-e a szókincsük - ezek a feljegyzések fontos útmutatást, segítséget nyújtanak a további munkámhoz.

Az önmagától nem, vagy alig jelentkező kisgyermeket néha jó szóban kérni, de sosem kell kötelezni (még nagycsoportban sem) a megszólalásra vagy a helyes válaszadásra. Hasznosabb, ha négyszemközt, de legalábbis nem az egész csoport figyelmének középpontjában próbálja az óvónő eleinte oldani a gyermeket és beszéltetni. Elsősorban mosollyal, szelíd tekintettel lehet bátorítani. Ha rögtön nem is, de bizonyos idő után a gyermek rájön, ráérez az óvónő késztetésére, és előbb-utóbb megszólal. Sokat segít ilyenkor a változatos, nem közhelyű és nem is állandóan ismétlődő dícséret.

Beszélgetés csak akkor alakul ki, hogyha a beszélő közlése a hallgatóban válaszreakciót vált ki, s közlésre sarkallja. Ez a törvény éppúgy igaz 4 éves, mint 70 éves korban. "A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet. Ahol visszaélnek a szeretettel vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme is, és visszájára fordul művészete. Ahol a beszéd a fogadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja – előbb vagy utóbb maga is elhal, elnémul (…)"

"A világ is beszél, csak meg kell hallanunk a szavát. Sőt, ezzel kezdődik minden beszéd. Hallgatással. Meghallgatással. Tehát újra csak: nyitottsággal vagyis szeretettel" – olvashatjuk Pilinszky János gyönyörű írásában.

Kémiai összetételüknek köszönhetően a zöldségek és gyümölcsök nagy szerepet játszanak a bőr ápolásában.

Pattanásos, zsíros bőr esetén kajszibarackot, szilvát és őszibarackot használjunk. Törjük ketté a gyümölcsöt, távolítsuk el a magját, és a gyümölcs húsával dörzsöljük be alaposan megtisztított arcunkat, majd a gyümölcsöt hagyjuk az arcon, míg meg nem szárad. Ezután öblítsük le langyos kamilla- vagy hársteával vagy tiszta langyos vízzel. Ezt a kezelést alkalmazzuk 3-4 alkalommal hetente, különböző gyümölcsökkel.

Az arcbőr feszesítése, frissítése céljából jó érett kajszibarackot használjunk. Ez a gyümölcs, A vitamin tartalmának köszönhetően kitűnő tonizáló hatással bír. Eredményesen használható normál, zsíros, mitesszeres bőr esetén is. Hámozzunk meg két nagy gyümölcsöt, vágjuk apróra, és keverjük össze 2-3 kanál joghurttal. E maszkkal kenjük be arcunkat, és hagyjuk rajta 2o percig.

Az epernek tonizáló, összehúzó hatása van. 3-4 epret zúzzunk össze, majd kenjük be arcunkat, szemhéjunkat és nyakunkat. 15 perc után öblítsük le kamillateával. Száraz bőr esetén az epermaszkot tejföllel, zsíros bőr esetén pedig hintőporral keverjük. A maszkhoz néhány csepp citromlevet is keverjünk, hogy kenhetőbb legyen. Az epres maszk fehéríti a bőrt.

A ribizli rengeteg C vitamint tartalmaz. Arcpakolásként összehúzó hatású, ezért minden típusú zsíros bőrre javasolt. A ribizli levele is hatékony. Két kanálnyi felaprított, szárított ribizlilevelet keverjünk el 10 dkg mézzel. Hagyjuk állni két hétig, majd keverjünk hozzá kaolint, egy csöpp mentaolajat, egy csöpp orbáncfűolajat, és ezt használjuk arcpakolásként.

A birs szintén tonizáló hatású, a kitágult pórusokat összehúzza. Minden bőrtípusra javasolható. A birsből készített pakolás begyógyítja a kézbőr hasadásait is.

Az alma tonizál, de ekcémák gyógyítására is alkalmas. Pár almát főzzünk meg tejben, és az ebből nyert krémmel kenjük be az ekcémás bőrt. A karikás szemet érett almából készült pürével hozhatjuk rendbe. Bőrünk felfrissítése céljából a meghámozott almákat reszeljük le egy üvegből vagy műanyagból készült reszelővel. Ezt nyomjuk át egy szitán, és a kapott pasztával kenjük be arcunkat, nyakunkat, dekoltázsunkat.

Erdélyi tájakra, egy kis gasztronómiai kiruccanásra hívom meg ezúttal önöket. Az erdélyi konyha ízei olyan változatosak, mint maga a táj, ahol szeszélyesen váltják egymást a gyümölcsillatú dombok és a zergejárta havasok. A Barcaság déli szélén, s az arra nyíló völgyekben, a regényes Cenk gyönyörű erdőségeinek alján terül el Erdély egyik legszebb fekvésű városa: Brassó. A turisztikai látványosságok mellett konyhaművészeti különlegességei is öregbítik a város hírnevét. Gondoljunk csak a "brassói" jelzővel ellátott specialitásokra, melyek ismerősen csengenek az ételek világában járatosak számára. Egy ilyen ételkülönlegesség a Cenk aljából Balázs fiam legkedvesebb "csemegéje", a

Hozzávalók: 60 dkg sertésszűz, 3 gerezd fokhagyma, 5 dkg zsír (étolajjal is helyettesíthető), 1 dl húsleves (vagy egy húsleveskocka), 1 kg burgonya, ízlés szerint só, őrölt bors, majoránna, olaj a burgonya sütéséhez.

Elkészítés: A sertésszűz esetleges hártyáit eltávolítjuk, megmossuk, szárazra töröljük, majd apró, körülbelül 2x2 centis kockákra aprítjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk a zsiradékot (zsírt vagy olajat), és megpirítjuk benne a húskockákat úgy, hogy pirosas-barnás színük legyen. Hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát, sóval, őrölt borssal meg majorannával fűszerezzük. Felöntjük kevés húslevessel vagy 1 dl vízzel, melyben előzőleg feláztattuk a húsleveskockát. Fedővel lefedve, lassú tűzön puhára pároljuk, majd fedő nélkül zsírjára sütjük. Közben a burgonyát meghámozzuk, megmossuk, és körülbelül a húshoz hasonló nagyságú kockára vágjuk. Bő, forró olajban kisütjük, alaposan lecsepegtetjük, végül óvatosan összeforgatjuk a húskockákkal. Vegyes savanyúsággal, forrón tálaljuk.

Néhány jótanács: A brassói aprópecsenye állandó kínálata neves vendéglők étlapjának. Nagyon sok változata ismert, s gasztronómus legyen a talpán, aki eldönti, hogy melyik az eredeti. Nekem sem állt szándékomban, hisz önmagában mindegyik igazi konyhai remekmű. A mai ajánlatban a számomra legkedveltebb, ugyanakkor a legegyszerűbb elkészítési módot ismertettem. Egy másik, "magyarosított" változatban vöröshagymával, zöldpaprikával van gazdagítva, mondhatnánk lecsósítva. Bár sertésszűzből az igazi, ennek hiányában puha sertéskarajból is elkészíthető. Aki szereti, tálalás előtt nemes édespaprikával meghintve teheti színesebbé.

Néhány hónappal az EU csatlakozás előtt sokan elgondolkozunk, milyen előnyökkel és hátrányokkal fog járni a csatlakozás. Kérdések egész sora fogalmazódik meg ben-nünk. Vajon milyen érzékelhető változásokat fog hozni 2007. január 1? Milyen mértékben fog változni a politikum hozzáállása? Hogyan fog reagálni a társadalom ezekre a változásokra?

Minden bizonnyal 2007. január 1. nem fog azonnal érzékelhető, kézzel fogható változást hozni. Viszont ettől a naptól uniós állampolgárok leszünk, és élvezni fogjuk az unió adta előnyöket. Lehetőségek egész sora fog megnyílni előttünk. Valójában az igazi változás nem dátumhoz kötött, az csak szemléletváltással érhető el, az európai normák elfogadásával, és ezek beültetésével mindennapi életünkbe.

Hogy politikusaink hogyan fognak reagálni? Feltehetően mozgalmas lesz a 2007-es esztendő. Az előreláthatóan megnövekvő árak miatt a politikusok egymást fogják vádolni. Ez a jelenség tapasztalható más, nem régen csatlakozott országok esetében is. Lengyelországban és Magyarországon kormányválság van, Csehországnak nincs kormánya. Fontos, hogy politikusaink megtalálják az összhangot az ország és a gazdasági fejlődés érdekében.

Ami a társadalom reakcióját illeti, eleinte a kormány és az EU sok bírálatot fog kapni a növekvő árak miatt. Aztán a mindennapi ember is érezni fogja a változást, a fizetések és nyugdíjak évről-évre emelkedni fognak (a nyugdíjak a kormány ígéretei szerint 15%-kal növekednek a 2007-es évben).

Aztán megjelennek az infrastrukturális változások, utak fognak épülni EU alapok felhasználásával, és fejlődni fog a mezőgazdaság is. Ezen tételek megvalósulása biztosra vehető, hiszen olyan, EU által biztosított pénzalapok állnak majd rendelkezésünkre, amelyeket csak ezen területek fejlesztésének céljából használhatunk fel.

A telet, a havat a legszívesebben a meleg szobám ablakán át szeretem nézni. A télnek is megvan a jó és rossz oldala. Ilyenkor könnyen elesik az ember, nekem is figyelmesebben kell lépnem, nehogy így járjak. A tél elviselhetőbb lenne, ha a lakosok több figyelmet fordítanának a járdák tisztítására.

Én nagyon élvezem a téli hónapokat, több dolog miatt is. Mióta a gyermekeim felcseperedtek, telente szinte mindennapos program a szánkózás. Egyik kedvenc sportom a sízés, és barátokkal, sportkedvelő szomszédokkal gyakran szoktunk kijárni a Tasnád környéki dombokra sízni.

Szeretem a telet, de a nyár azért inkább közelebb áll a szívemhez. A koromnál fogva tartok is egy kicsit a téltől, főleg a veszélyeitől. Mégis alig várom, hogy a két kis unokámmal végre járhassak a friss hóban, nekik igazán nagy élmény a tél és a hó.

A télről nagyon szép emlékeim vannak, fiatal koromban sokat jártam szánkózni. Manapság erről az évszakról a finom falatok jutnak eszembe, hisz ekkor kezdődik a disznóvágások szezonja. Várom az ünnepeket, amikor több időt töltünk együtt a családdal, ismerősökkel.

Befejezték az őszi bajnokságot a Telejuniors futballcsapatai. Mint arról legutóbb beszámoltunk, a csapatok jól kezdték az idényt, az első nyolc meccs mérlege hét győzelem és mindössze egy vereség volt.

Ezt a sorozatot a csapatok folytatni tudták, és a további tíz mérkőzésen nyolc győzelem és két vereség született. Így az őszi futballidény végén mindkét csapat az előkelő második helyen végzett.

Első helyen a kisebbeknél a szatmárnémeti Atletic, a nagyob-baknál pedig az Olimpia csapata végzett. A Telejuniors mindkét korosztályban olyan csapatokat előzött meg, mint a Somesul, a nagykárolyi és szatmánémeti Sportiskola, a nagykárolyi Victoria.

A legeredményesebb játékosaink a 92-93-as korosztályban Nagy Imre (49 gólból 25-öt ő rúgott) és Lőcse Levente, a 94-95-ös korosztályban pedig Hodas Rãzvan (15 gólt lőtt).

Az évadzáró meccseken, amelyekre november 26-án került sor, a szatmárnémeti Olimpia csapatait fogadtuk. A nagyobbik korosztály 2-1-es vereséget szenvedett, a kisebbek pedig 4-1-re nyertek.

A szatmáriak kíséretében olyan nagy futballegyéniségek érkeztek, mint Both Gábor, Csík László és Marcu, valamint a Steaua egykori játékosa, a válogatott labdarúgó Ritli Zoltán.

Köszönet Dr. Ghitiu Antonnak az állandó orvosi felügyeletért, Sztároszta Lászlónak az egészségügyi ellátásért, valamint támogatóinknak: Farcãu Virgilnek, Nitã Gheorghenak, Szilágyi Istvánnak és Botezan Claudiunak, az általános iskola aligazgatójának és igazgatójának, valamint Bendel József alpolgármesternek.

Reméljük, a tavaszi idényben is hasonló jó eredményeket sikerül felmutatnunk.

Bendel Józsefet, Tasnád alpolgármesterét a városgazdálkodás időszerű problémáiról kérdeztük.

- A közeljövőben meg kell oldanunk a legújabb törvények értelmében a városgazdálkodás négy tevékenységének (közvilágítás, vízgazdálkodás, utcaseprés és hulladékgyűjtés, közszállítás) elkülönítését. Ezzel az a legnagyobb gond, hogy egy akkora kisvárosban, mint Tasnád, ezek a szolgáltatások nem tudják megállni a helyüket önellátó módon, külön igazgatóságként, ezért különböző áthidaló megoldásokban kell gondolkodnunk.

A közvilágítást teljes egészében átveszi a polgármesteri hivatal, a különálló szolgáltató egység megalakulása folyamatban van. Az áramszolgáltató vállalat a továbbiakban csakis az árammal való ellátásért fog felelni. Ez az átvétel több jogi kérdést vet fel, mint például a kábeleket tartó oszlopok tulajdonának kérdése. E gondok és a megoldások keresése meghosszabbítja az átszervezés időtartamát.

Egy idén elkezdődő fontos beruházásunk a közvilágítás korszerűsítése, melyre e hónap 22-ig várjuk a cégek jelentkezését. Terveink szerint a munkálatot lízingelni fogjuk. Energiatakarékosabb izzókat, új lámpatesteket szereltetünk fel, és mivel a munkálatot 4 éves lízingelési eljárással fizetjük ki, a megtakarítást itt közvetlenül felhasználjuk a részletek kifizetésére. 160 db 150 wattos égőt szerelünk a várost átszelő országos útvonalon, 320 db 70 wattosat a mellékutcákra, valamint 200 db 36 wattosat a város közigazgatási területéhez tartozó falvakban: Tasnádszarvadon, Malomszegen, Csögön és Balázsházán. A munkálat az időjárás függvényében készül el, reméljük, minél hamarabb.

Vízgazdálkodás (ivóvízellátás, csatornázás) terén megyei szintű együttműködésre számítunk. A Szatmárnémeti Apaserv Rt részvényesei leszünk a másik 4 várossal (Szatmárnémetivel, Nagykárollyal, Avasfelsőfaluval, Erdőddel) és azok régióival együtt. Ezáltal lehetőségünk lesz komolyabb fejlesztési tervek finanszírozását megpályázni az ISPA-tól. Az első lépéseket megtettük, jelen pillanatban egy keretszerződés átdolgozása folyik ezügyben, és a jövő év elejére várható a folyamat befejezése. Ennek természetesen anyagi vonzata is lesz, hiszen részvényesként egy alaptőkével részt kell vennünk, viszont ezáltal megoldhatónak látjuk a város kanalizálásának kiépítését és a malomszegi, csögi és szarvadi vízhálózat kialakítását.

A hulladékgyűjtés Tasnádon az utcaseprésből, és szemétszállításból áll, ezeket a szolgáltatásokat össze kell vonnunk. Az Európai Unió kikötése szerint 2011-ig fel kell számolnunk a helyi szemétlerakatot, és azontúl a hulladékgyűjtés szelektíven fog történni, és a Szamos-dobon kialakítandó regionális depóba fogják elszállítani. Addig azonban sok dolgunk van. Át kell szerveznünk a hulladékgyűjtést, az embereket megtanítanunk a hulladék szelektív gyűjtésére, valamint meg kell oldanunk, hogy a falvakról is gyűjtsük össze a szemetet. Ehhez egy újabb szemétszállító autóra lesz szükségünk, amely hetente egyszer eljut minden faluba.

A közszállítás is átszervezésre szorul. A városhoz tartozó falvakra, valamint a szomszédos községekbe a közszállító vállalat autóbuszai az utóbbi években ráfizetéssel közlekedtek, ezért a járatok nagy része meg is szűnt. A községekbe, Nagykárolyba néhány vonalra szállítással foglalkozó vállalkozók engedélyeket váltottak ki, ezáltal ott sikerül minőségi személyszállítást biztosítani az igényeknek megfelelő időpontokban, kisbuszok által. Jó lenne lefedni ily módon minden vonalat, valamint a városi, belső vonalakat is. Bár ez pénzügyi szempontból nem jelentékeny szegmense a városgazdálkodásnak, és viszonylag kis közönség veszi igénybe, mégis fontos az, hogy ez a szolgáltatás minőségi módon működjön.

Folyamatban levő fontos beruházásunk a várost átszelő megyei út átépítése. Ezzel mintegy 65%-ban készen vagyunk, a tél közeledtével az út két oldalának tört kővel való megerősítése folyik, valamint a parkolók kőmunkálatainak előkészítése. Az út átadása júniusban történik. Tulajdonképpen hasznunkra válik a tél közeledte, mert az elkövetkező időszak megmutatja a gyenge pontokat, és a kivitelezőnek kötelessége lesz ezeket kijavítani végső átadásig. Az utak igazi próbája a tél.

Ezzel az útszakasszal az volt a legnagyobb gond, hogy a Nagykároly és Margitta, Élesd közötti teherforgalom tette tönkre. Ennek megelőzésére az elkészült útra nemcsak figyelmeztető táblákat helyezünk majd ki, hanem a megyei tanácstól néhány hónapra kapunk egy mérleget, és a 8,5 tonna tengelyenkénti tömeget meghaladó tehergépkocsikat büntetéssel sújtjuk. Ennek nyomán reméljük, hogy ezek a járművek el fogják kerülni ezt az útszakaszt. Kis kerülővel a cementszállító teherautók eljuthatnak országos utakon is Élesdről az úticéljukhoz, akár Nagykároly, akár Zilah felé, a Margitta és Tasnád közötti megyei útszakasz pedig mentesül a terhelő forgalomtól, és ezáltal az újonnan épített út remélhetőleg sokáig szolgálhatja a tasnádiakat és az idelátogatókat.

November 12-én kilencedik alkalommal került sor a Laternenfest elnevezésű Szent Márton napi ünnepségre, a Tas-nádi Német Demokrata Fórum és a Gemeinsam rendezésében.

Az ünnepség szentmisével kezdődött a római katolikus templomban, melyen a mezőfényi fúvószenekar játszott. Ezt követte a lampionos felvonulás a város központjában, majd a moziteremben műsor következett. Ezen felléptek Porcsalmi Katalin óvónő kiscsoportos óvodásai, majd pedig a tasnádszántai gyerekek. A műsort a Bendel Mária tanárnő által betanított felnőtt sváb tánccsoport nagy sikernek örvendő fellépése zárta (a tánccsoport november 19-én eleget tett egy mátészalkai felkérésnek is).

Ezt követően a mulatni vágyók sváb bálon vehettek részt a művelődési házban, ahol a tánccsoport tagjai lelkesen tanították a sváb népi tánclépéseket minden vállalkozó kedvű megjelentnek.

A Bíró Lajos tasnádi asztalos-mester családjában hatodik gyerekként született fiú maga is a Lajos nevet kapta. Minden jel arra utalt, hogy a kor szokása szerint mesterlevelével fél Európát bebarangoló édesapja mesterségét folytatja. Mégsem így történt. Ez tanítójának, Török Ferencnek köszönhető. A fiatal, ambiciózus tanító a természetrajz és földrajz órákat, amikor csak tehette, a szabadban tartotta, életszerűen ismertette meg tanítványaival környezetük növény– és állatvilágát. Tehette, hisz Tasnádot az 186o-as években hatalmas erdők, nádasok övezték. Nem véletlenül maradtak fenn az erre utaló dűlő- és határnevek: Erdőalja, Szélhegy, Disznóhegy.

A kisdiákban mély nyomot hagytak Török Ferenc órái, érdeklődését a megismerés vágya fűtötte. A köztiszteletben álló asztalosmester aligha gondolhatott gyermeke továbbtaníttatására. Arról álmodott, hogy fiában kamatoztatja az általa megszerzett mesterfogásokat. Annál is inkább maga mellett szerette volna tudni, mivel a kolerajárvány négy fiát rabolta el.

A tanító úr a gyermek taníttatására kérte az apát. Azt szorgalmazta az ifjabb Bíró Lajos keresztapja, Bikfalvi Sándor is. Rábeszélésük eredményeként mehetett a Zilahi Református Kollégiumba. Török Ferenc tanító úr ajánlólevelével járult Hiri Ferenc igazgató úr elé. A szülővárosában megalapozott érdeklődés itt vált a természet titkai megismerése iránti szenvedéllyé. A negyedik gimnáziumi osztály elvégzése után a folytatás komoly veszélybe került. Családját anyagi gondok terhelték, a rossz termés tovább rontott helyzetükön. A tasnádi református egyházközség lelkészének, Bíró Károlynak sikerült meggyőznie az édesapát, hogy a kollégium kérésére engedje vissza fiát az iskolapadba. Az akkor oly jó hírű kollégiumban töltött hat esztendő egész életét meghatározó útravalóval látta el. Szünidőkben kijárt a Tasnád környéki erdőkre, mezőkre. Rovargyűjteménye, az ott élő madárvilág tanulmányozása előre jelezte a későbbi természettudóst.

1875-ben érettségizett. Anyagiak híján a teológia jelentette a kiemelkedés útját. Debrecenben tanítványok fogadásával segített magán. Rovarok, madarak preparálása, a gyűjtemény rendszerezése egyre elmélyültebb szakértelemről tanúskodott. Ez késztette arra is, hogy Budapestre költözzön, ott folytassa tanulmányait. Szabad idejét a Nemzeti Múzeumban töltötte, annak természettudományi osztályát látogatta.

Tanulmányai befejeztével Zilahon kívánt elhelyezkedni. Nem sikerült. Budaörsön egy földbirtokos család gyermekei nevelőjeként dolgozott. Rövid idő múlva Sátoraljaújhelyen nevelősködött. Amint tehette, szabad idejét itt is a természetben töltötte. Chyzer Kornél, Zemplén megyei tiszti főorvosban hű társra és támogatóra talált. A környék állatvilágát tudományos igénnyel kutató orvos könyvtárában hozzáférhetett a hazai és külhoni szakirodalomhoz. Közben kirándulásokat tett a környéken és az annál jóval messzibb vidékeken. A Magas-Tátrában a hegyvidék rovarvilágát tanulmányozta. Erdélyi útjain eljutott a Görgényi- havasokba, a Retyezátra, Torockóra stb.

Nyugtalan természete, a megismerés vágya egyre újabb tájak megismerésére sarkallta. 1895-ben nyílt alkalom arra, hogy távoli országokba utazzon. Erről tudósította Rózsa nővérét és sógorát, Vaska Samut: "Kedves Rózsanéném és Samu bácsi! Nagy útra készülök. Elmegyek a földgömb túlsó oldalára, ahol talppal állnak errefelé az emberek. Az ötödik világrészben, a Csendes-tengeren, Ausztrália közelében van egy sziget, neve Új-Guinea, ahova a közeljövőben elindulok. (…) Szerettem volna módját szakítani annak, hogy személyesen búcsút vegyek. Mindnyájukat szívesen üdvözli és csókoltatja szerető testvérük, Lajos."

Beteljesült az álma. Kutatásaival, gyűjteményével örök dicsőséget szerzett magának, s szülőföldjének, Tasnádnak, a hazájának. Munkás-sága az addig ismeretlen világ tudományos megismerését szolgálta. Gyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel.

Szülőföldjén híven ápolják emlékét. A tisztelet és megbecsülés jeleként Tasnádon utca őrzi nevét, a református templomban márvány-táblát avattak, a városi parkban szobrot emeltek.

Forrásmunka: Benedek Zoltán: A Szilágyságtól Új Guineáig, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979

A DARLING kft.
hangulatos üzlete
szeretettel várja kedves vásárlóit,
ha minőségi kozmetikumokat, fehérneműket, játékokat és papírárut
szeretnének vásárolni.
Ajándékát kérésre be is csomagoljuk!
Nyitvatartás:
hétköznap 9.00-18.00,
szombaton: 9.00-14.00
Telefon: 0744-827451
Forduljon hozzánk bizalommal!
Leveszünk egy gondot a válláról!

A Dark Caffe kft. kávéautomatákat igénylő cégek jelentkezését várja.
Ajánlatunk: kávé, capuccino, forró csoki, vanília shake, forró tea

Kitűnő minőséget biztosítunk és egy kis enyhülést a hideg téli napokon!
Érdeklődni a következő telefonszámon lehet:
Nagy István: 0740-998619.