Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

A Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál győztesei minden évben lehetőséget kapnak, hogy részt vegyenek Zsámbékon a Határontúli Magyar Amatőr Színjátszók Fesztiválján. Őszinte örömünkre ezt a nagyszerű lehetőséget idén megnyertük mi is, a Teletinik. A fesztivált augusztus 18-20 között rendezték meg, ami számunkra még nagyobb élmény volt, hiszen 20-án részt vehettünk a Szent István napi megemlékezésen.

A zsámbéki program számos érdekességet tartogatott számunkra. Délutánonként megtekintettük a résztvevő csapatok előadásait, majd másnap délelőtt a zsűri kerekasztal-beszélgetés formájában értékelte ezeket.

A zsűri - Perényi Balázs és Pap Gábor színikritikusok—bírálataiból rengeteget tanulhatott minden csapat. Nagyon örültünk, hogy a mi produkciónk is elnyerte tetszésüket. A programban a következő csapatok előadásai szerepeltek:

Romániából: Telentinik (Tasnád): Sue Townsend 13 és ¾ nyöszörgés Adrian Mole minden kínszenvedésébol, Tinikomédiások (Szilágykraszna): Petőfi Sándor János Vitéz, Petőfi Színkör (Bukarest): Heltai Jenő A nagy nő, Fülemüle Diákszínjátszó Kör (Nagybánya): Arany János-Belinczki József: A bajusz.

Felvidékről: Apropó Diákszínpad (Fülek): Fulkó lovag—dramatizált játék, Novus Ortus Diákszínpad (Dunaszerdahely): F. G. Lorca Yerma, Zsírkutya csoport (Komárom): Tasnádi István Paravarieté.

Vajdaságból: Zentai Színtársulat: Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása.

A megtekintett darabok közül rám a legmélyebb benyomást a Yerma tette. Bennem felébresztett egy olyan érzést, amitől még most sem tudok szabadulni. A szabadtéri színpad, az este hangulata, a flamenco ritmusa fokozta a mű hatását. Hihetetlen élmény volt számomra.

Különleges tapasztalat volt számunkra az, hogy más határon túli színjátszókkal is találkozhattunk. Érdekes volt belepillantani az ő világukba, barátságokat kötni velük. Arra már korábban felkészültünk, hogy e néhány nap alatt valószínűleg a legnagyobb hiánycikk az alvás lesz. Hát nem okozott egyik csapat sem csalódást ezen a téren! Az estéink többnyire úgy teltek, hogy több csapat összeült, és gitároztunk, énekeltünk, beszélgettünk.

A személyes barátságok mellett szakmai kapcsolatok is születtek a csapatok között, melyek várható eredményeként meghívásokra, táborozásokra, képzésekre, közös programokra kerül sor. Mindemellett meggyőződésem, hogy a most szerzett tapasztalatok a Teletinik szakmai fejlődését fogják szolgálni.

Pék Sándor, római katolikus plébános: Örültem, hogy a Városnap összekapcsolódott a Nagyboldogasszony ünnepével, és hogy minden generációt megmozgatott. Részt vettem mindkét este a rendezvényeken, és láttam időseket, fiatalokat, családokat. Jó volt látni, hogy együtt voltak az emberek.

A komolyzenei koncertek, könnyűzene, népzene sokakat megmozgattak. A városnapnak azonban nem csak arról kellene szólnia, hogy az utcán lehet enni-inni, jó lenne, ha hozzájárulna a fiatalok gondolkodásának megváltoztatásához is. Hasznos lenne, ha nem csak előadások lennének, hanem megpróbálnák bevonni a közönséget, pl. mutatnának pár tánclépést, megtanítanának egy-két dalt, és ezzel megmozgatnák azokat, akik ott állnak a színpad előtt. Én élveztem volna együtt táncolni vagy énekelni az előadókkal.

Csepregi Éváról úgy tudom, elkötelezett katolikus asszony, és egyike azon keveseknek a művészvilágból, akik felvállalják az istenhitüket. Úgy éreztem, hogy külön mondanivalót rejtett a sorok közé. Rokonszenves, mert pozitívan gondolkodik a határon túliakról, a vallásról, hitről, egyházról, felvállalja a katolikus voltát. Az ő jelenléte ezért külön öröm volt a számomra.

Gál Jusztina, tanárnő: Én csak a második napon vettem részt, de hallottam, hogy Csepreginek nagy sikere volt kedden. Akik eddig nem is hallottak róla (román nemzetiségűek), mondták, hogy megjelenése, zenéje, a közönséggel kialakított kapcsolata, a hangulat első osztályú volt. Ő volt a nap fénypontja. Örültem, hogy magyar néptáncot is lehetett látni, hogy fellépett a kórus, meg a komolyzenei koncert is jó választás volt. Szerdán nekem kicsit soknak tűnt a folklórműsor, de végülis, amennyit láttam a műsorból, az tetszett.

Mindazonáltal feltűnt néhány hiányosság. Értékeltem volna, ha több helyre kifüggesztik a programot. Zavart a késés a műsorban, mert 10 percnyi csúszás elviselhető, de egy óra azért már sok. Azonkívül több mozdítható WC-re lett volna szükség. Ha jól tudom, csak négyet állítottak fel, azokat sem tisztították napközben, ezért estére olyan állapotok alakultak ki, hogy az ember undorodott bemenni. Erre többen is panaszkodtak. Mindezek ellenére, úgy hiszem, kell a Városnap a tasnádiaknak.

Schmiedt Imre, díjbeszedő: Az első napon részt vettem az esti koncerteken, ezek nagyon tetszettek, a tűzijáték viszont az eddigiekhez képest gyengébb volt. Az ellátás nagyon jó volt, viszont hiányzott a magyar bemondó a színpadról.

Bekecs László, számítógépkezelő: Nekem tetszett, mert minden műfaj képviseltette magát, románul is, magyarul is, és ezért mindenki magáénak érezhette a rendezvényt. A programok jók voltak, különösen az esti koncertek. Egy dolog nem igazán tetszett: az előbbi évekhez képest gyengébbre sikerült a tűzijáték.

Katona Péter mérnök, önkormányzati képviselő: Úgy gondolom, hogy hasonló rendezvényekre mindenképp szükség van, hogy az emberek kimozduljanak, együtt legyenek, de talán más formában. Hasznosabban, nagyobb hatékonysággal is el lehetne költeni azt az összeget, amit a város ezekre a napokra költött. Lehetnének tematikus rendezvények, mint az elszármazottak találkozója, sváb találkozó (ezekre nagyobb hangsúlyt fektetnék, és a város felkarolhatná őket), színházi, amatőr színházi, népzenei, könnyűzenei, komolyzenei találkozók, hétvégék, kézműves táborok. Ezeket egész nyárra el kellene osztani. Egy ilyen városban, ahol a turizmusnak nagy szerepe van, rendkívül fontos lenne, hogy ne csak egy hétvégére korlátozódjanak a nyári programok. Több rendezvény által több turistát lehetne ide vonzani. A strandon előbb-utóbb nem fogja kielégíteni az embereket a melegvíz, azt máshol is megkapják, rendezvények kellenének, amikért éppen Tasnádot választanák. Be lehetne vonni a nagyközönséget, pl. táncoktatás lehetne gyerekeknek a néptánchétvégén stb. Ezt tovább lehetne gondolni, fejleszteni, előtte pár napig előadások, tanfolyamok lehetnének, amik kiteljesednének pár színpadi produkcióban stb. Ha az érdeklődőket is bevonnánk valamilyen formában, akkor nevelő hatású is lenne.

Egyúttal meg lehetne mozdítani a civil szervezeteket, újak is alakulnának, és pályázati rendszerben támogatást kaphatnának a rendezvényeikhez. Megtanulnának pályázni, pénzforrásokat hoznának a városba. Akár állandó színpad működhetne a strand övezetében. Ezt javasoltam már párszor tanácsgyűléseken, de ötletem sajnos nem talált visszhangra.

A városnapra szánt összegeket fokozatosan átcsoportosítanánk ezekre. Nagy részük a turistaszezonra összpontosuljon, javasolni fogom a jövő évi költségvetés elkészítésekor ezt a módosítást. Ezt időben meg kell majd szervezni, műsorfüzetet összeállítani, hogy Tasnád kulturális programjait nyomon lehessen követni, hogy időben lehessen készülni rájuk.

A Városnapon hiányoltam, hogy nem volt magyar bemondó a színpadon, ezt máskor nem engedhetjük meg magunknak. Azonkívül a hétköznapi dátum megválasztása sem volt túl szerencsés.

Szükségesek ezek a rendezvények, mert a régi majálisokat valaminek fel kell váltania, de tartalmasabbnak kell lenniük, civilizáltnak. Ne az evés-ivásról szóljon, arra bármikor van alkalom, talán még olcsóbban is, mint városnapon.

A tasnádi városnapok alkalmával, augusztus 15-én Csepregi Éva szórakoztatott minket, felelevenítve a régi nagy slágereket, amelyeket kicsi és nagy egyforma lelkesedéssel énekelt vele. A fellépés előtt szívesen válaszolt néhány kérdésünkre:

- Húha! Sodort az élet. Mindig szerettem a zenét. Nem volt ez olyan tudatos választás. Kiskoromban zongorázni és hegedülni tanultam, de valami miatt mindig elment a kedvem, főleg, mert gyakorolni kellett volna. Az valahogy nem jött össze. Az éneklés is jelen volt az életemben kicsi korom óta. Azt hittem, hogy ez csak egy kaland lesz, de mindig vissza-vissza jött, és aztán ittragadtam. Persze ez sokmindennek köszönhető. Voltak akkor is tehetségkutató versenyek, amikre mindig elmentünk a korosztályombeliekkel, és így a végén összejöttek a dolgok.

- A Nyár van-t nagyon szeretem. Érdekes, hogy ez a dal is újra virágkorát éli. Vannak olyanok, amiket ritkán éneklünk, de nagyon szépek. Az Emlékül nagyon szépséges, és a 220 felett-et is nagyon szeretem.

- Nem igazán tudom. Mindig törekedtem arra, hogy ott, abban a pillanatban, akár stúdióban, akár a színpadon, megfeleljek a követelményeknek, hogy a közönség megszeressen, hogy egy stúdióban jól énekeljek, és akkor hozza magával a munka a sikert. De talán még ez sem elég. Szerencsém volt, hogy jó együttessel hozott össze az élet, jó dalokat kaptam. Ez nagyon fontos. Anélkül semmi az egész. Szerintem ebben rejlik igazán a siker.

- Ez egy állapot, szóval se jó, se rossz. Mindig hozhat valami rosszat, de valami jót is. Ez elsősorban a fiatalok szakmája, akkor kell megalapozni a karriert. Azt hiszem, azon múlik, mert ha fiatalkorban meg tudja alapozni, könnyebb lesz idősebb korban. De ahány énekes, ahány zenekar - annyi pálya. Azokat nagyon irigylem, akik meg tudják őrizni világsztárságukat. Csodálatos dolog lehet állandóan járni a világot. Persze mi is járjuk, de nem olyan nagyban, mint azok.

- Van egy közös életünk, mert újra együtt a csapat. Tavaly koncerteztünk a Népstadionban, és azóta újra színpadon vagyunk és turnézunk. Ebben a hónapban nagyon sokat koncertezünk. Tegnap a Szigeten voltunk Ádámmal, nemrég pedig a Félszigeten az egész zenekarral, úgyhogy tartjuk a kapcsolatot és dolgozunk.

- Volt egy igen komoly esésem. Zuhogott az eső előadás közben, jégpálya volt a színpad, és egy szörnyű nagyot estem. De azóta az már többször is előfordult, hogy elzuhantam. Ez volt talán a legkellemetlenebb. Mikor az ember hasra esik, és mindenki olyan sajnálkozva nézi, hogy szegény hülye elesett… De sajnos a színpad olyan, hogy ott minden megtörténhet.

- Ezen mindig gondolkodunk. Nagyon feszített volt ez az év, és nem tudtunk vele foglalkozni. Most készült két nosztalgikus hangulatú dal, és meg is jelentek. Ez a Neoton Família két új dala. Én valami nagyon újat valószínűleg nem fogok csinálni. Már alakul azonban egy lemez-összeállítás, mely ismert és kevésbé ismert dalokból állna, és a szeretet témaköre körül forogna. Van egy ilyen dalom, az a címe, hogy A szeretetért. Ezt szeretném igazából összehozni.

- Nehéz. A magánéletben is mindig attól függnek a programok, hogy nekem mikor, hol van fellépésem. Itt inkább Dávid fiam miatt voltak nehézségeim, de ő már nagy, és zenél, szóval megérti az én állandó rohangálásomat.

- Nagyon szeretem a régieket, hűséges típus vagyok. A kedvenc műfajom ez a country-rock zene, mely tele van harmóniával. Szeretem Phil Collinst is, szóval a countryból jövő dallamos rockzene képviselőit. Az Eaglest is nagyon kedvelem.

- Horvátországba járunk, mert viszonylag közel van, és mivel a nyarak nagyon zsúfoltak, néha leszaladunk, visszaszaladunk. Nagyon szeretem a tengert. Úszni is benne és nézni is.

- Nem is tudom. Azt hiszem, akkor járunk jól, ha nem vagyunk elégedetlenek, mert az csak összerombolja a régi szép emlékeket. Néha elgondolja az ember, hogy mi lett volna, ha kicsit másképp alakulnak a dolgok, de ha itt élünk, Közép-Kelet Európában, tudatában kell lennünk a korlátainknak mindenféle szempontból. Úgy érzem, ahhoz képest, ahonnan indultam, ez egy jónak mondható eredmény.

- Azt javasolnám, hogy zenéljenek nagyon sokat, aki énekel, az is fogjon kézbe valamilyen hangszert, mert az nagyon ki tudja teljesíteni a pályáját. Nagyon sajnálom, hogy a zongorázást és a hegedülést nem vittem tovább. Az a tapasztalatom, hogy csinálni, menni kell, hinni benne, és akkor kiderül, hogy valaki tehetséges, vagy sem. És ha úgy érzi, hogy mennek a dolgok, akkor nem szabad abbahagyni. Törtetni kell. Ez a legfontosabb.

- Javában folynak a Margittai út benzinkút és termálfürdő közötti útszakaszának javítási munkálatai. Átadási határidő: november 1. A munkálatok során új aszfaltburkolat kerül az útra, egyes helyeken kiszélesedik az út, és a Stefan cel Mare utcától járdán lehet majd a strandra eljutni.

- Augusztus végén aszfaltozási munkák kezdődnek a Csögi út egy km-es bevezető szakaszán.

- A fürdőidény végeztével megkezdődnek az építkezési munkálatok az új medence melletti téli pavilonnál.

- A hideg vizes medence fűtést kapott augusztus 15-től, így a víz hőfoka magasabb, mint a nyár folyamán volt, és a medence vize szeptemberben is élvezhető lesz.

- A városvezetés programjában az elkövetkező évben szerepel egy saját hideg vizes kút fúrása, mely technológiai vízzel látja majd el a medencéket. Terveink között szerepel továbbá a sátortábor elköltöztetése és kibővítése.

- A gázbevezetés tervezésére újabb versenytárgyalást írt ki az EON Románia. Sajnos ezzel a munkálatok kezdési időpontja eltolódik, így nagy valószínűséggel csak jövő év elején kezdődnek az érdemi munkák.

július 1: Pózman István-Ottó (ref.) és Kovács Beáta-Diána (róm. kat.),

Keresztelés: Kiss Eszter-Gabriella (júl 16.), szülők: Kiss Sándor (ref.) és Bencze Hajnalka (róm. kat.),

Gál Vivien-Ingrid (júl. 27.), szülők: Gál József (ref.) és Kuki Andrea (ref.),

Szabó Viktória-Anna (júl. 30.), szülők: Szabó Szabolcs (ref.) és Oláh Andrea (ref.),

Szilágyi Jázmin-Noémi (júl. 30.), szülők: Szilágyi Csaba (ref.) és Lu-kács Tünde (ref.)

július 1: Pózman István-Ottó (ref.) és Kovács Beáta-Diána (róm. kat.),

Keresztelés: Móda Manuel-Stoni (júl. 23.), szülők: Móda Csaba (róm. kat.) és Ungri Rozália (ref.)

Temetés: Bodnár Mária (szül. Weiszer), 85 éves (júl. 4.), Galantai István, 49 éves (júl. 15.), Szilágyi József, 66 éves (júl. 26.).

"Ha ezt meglátják és átgondolják, eredményes volt a vasárnapi séta..."
Ady Endre

Gyakran elhangzik a tasnádiak szájából, hogy itt unalmas az élet, nincs mivel eltölteni a szabadidőt.

Készítsünk csak egy rövid számvetést arról, hogy idén milyen programokon vehettek részt a helyiek. Volt iskolai farsangi ünnepség; a Teletiniknek, a krasznai Tinikomédiásoknak, illetve a Bokréta néptáncegyüttesnek közös műsora; a nagybányai Lendvay Márton színjátszó kör kabaréműsora; a Szatmárnémeti Harag György Társulat két bérletes előadása, valamint a Caritas nagytermében szervezett három pódium-előadása; a középiskola suli-napjai; a pálinkafesztivál; a Német Demokrata Fórum által szervezett Svábok Találkozója; a II. Otthon Találkozó a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület szervezésében; a városnapok; a Maestoso kórus koncertjei, valamint a Tasnádi Nyári Koncertek a római katolikus templomban.

Vajon éltünk a lehetőségekkel, ott voltunk ezeken a rendezvényeken? Vagy passzivitásunkat azzal magyarázzuk, hogy nincs hova menni?

Az 1914-1915 évi világháborúban megsebesült katonák ápolására Tasnádon is berendezett egy kórházat Veres Kereszt egylet a római katolikus templommal átellenben fekvő sarokházban.

Betegeink miután felgyógyultak, visszatértek a harctérre, helyettük újak jöttek kórházunkba.

Február 7-én az Oltáriszentség egész nap ki volt téve. A hívek szentségimádást végeztek. Este 6 órakor közös ájtatosság volt a békéért. Május hó minden napján a szentmise után a pápa békeimáját végeztük.

Adományok gyűjtése. Az esztendő folyamán sokszor nyílt alkalom a közjótékonyság s hazafias áldozatkészség gyakorlására.

Olasz internáltak Pólából, Rovignóból, Dignanóból május 30-án érkeztek meg Tasnádra – 540 személy. Ezek a róm. kat. és református iskolák termeiben s magánházaknál lettek elhelyezve. Június hónapban a szomszédos községekbe lettek kitelepítve 240-en, Tasnádon csak 300 személy maradt. Október 13-án mindnyájukat áthelyezték Tasnádról, s az egész vármegyéből Stájerországba, a Grácz mellett fekvő Leibnitz városba közös táborba, ahol barakkokban laktak.

Iskola. Ez év június havában megújíttatott a római katolikus egyháztanács-iskolaszék. Világi elnökké Svaiczer Gábor főszolgabíró, főgondnokká Hulka Károly kereskedő, algondnokká Merk Antal választattak meg.

Piacz. Az élelmiszerek ára meg volt szabva, de nem tartották be a vevők s eladók az árakat. Vett ki-ki amennyiért lehetett, sőt, örült, ha a megszabott árnál magasabb áron is kaphatott élelmi cikkeket.

Mezei munka nehezen haladt a kézi és igás munkaerő hiányában. Munkáskéz kevés lévén, még a rövid novemberi napokon is 4-5 korona volt a férfi napszám. Gyermekek és nők 3 koronát kaptak.

Szüret. Igen bő termésre volt kilátás a nyár elején. De jött a kedvezőtlen időjárás, ehhez járult, hogy permetező anyagot, kékkövet nem lehetett kapni, s így sok szőlő permetezetlenül maradt, s a remélt bő termés helyett a szüret közepes gyenge volt.

Véget ért az 1915. esztendő. A háború által felzaklatott vizek még nem tértek medrükbe. A béke elszalasztott Noé galambja még nem tért vissza.

Az új év kezdetén közös sóhaja, vágya az emberiségnek, hogy Gloria in excelsis deo, pax in terra hominibar: Dicsőség Istennek, és a béke a földön jöjjön el mielőbb az embereknek.

Alig egy évszázad, néhány emberöltő telt el azóta, hogy még Mátyás hadai uralták a Duna medencét, amikor Bakócz Tamás kis híján Szent Péter örökébe lépett, és íme az ország egy része már a német-római sas karmai közt vergődik, a másik részét az oszmán félhold uralja, a harmadik rész pedig, Erdély, a sárkányfogas Báthoryakkal tovább viszi a magyarságot, és nem vész el a történelem könyörtelen viharában, mint sok más nemzet.

János Zsigmond első választott magyar király és erdélyi fejedelem halála után az erdélyi rendek somlyai Báthory Istvánt választották meg Erdélyország fejedelmévé. Ő nemcsak törzsökös magyar nemzetségből való származása, hanem kiváló személyi tulajdonságai miatt is érdemes volt a fejedelmi székre.

Báthory István uralkodása alatt Erdély a nyugalom és a béke éveit élvezte, ezalatt állandósultak a fejedelemség határai. Ezidőben Par-tium azaz a Részek (a Tisza és a Nyugati-Kárpátok közötti rész, szűkebb hazánk) csatlakozott az országhoz, lévén hogy a Báthoryak ősi fészke a Szilágyságban volt.

Az új fejedelem erőskezű, igazságos volt, először rendezte a székelyek jogi kiváltságait. Eltörölt bizonyos jogokat, amelyeket a székelyek még az Árpádházi királyok idején szereztek, ezzel a Báthoryiak egy örök ellenséget szereztek maguknak. A szászokat viszont megerősítette örökös kiváltságaikban.

Rövid uralkodása alatt intézkedéseivel rendet és nyugalmat teremtett. Azt a kort nyugodtan nevezhetjük Erdély aranykorának. Mint kitűnő államférfi, híre a szomszédos országokban is közismert lett. Ennek tulajdonítható, hogy Lengyelország Erdély fejedelmét választotta királyává 1576-ban. Báthory tízévi bölcs uralkodásával magasra emelte a hanyatlóban lévő országot.

Báthory István lengyel királysága alatt is magának tartotta meg Erdély kormányzását, s azt egy kormányzótanáccsal igazgatta, melynek élén bátyja, Kristóf állott. A király halála után fiát, a gyermek Zsigmondot választották fejedelemmé 1581-ben, melléje a rendek egy kormányzótanácsot választottak, hogy ellensúlyozzák a fiatal fejedelem olasz tanácsadóit, akik a katolikus vallás uralomra juttatására és a protestánsok kiirtására ösztönözték a fejedelmet. A rendek, érezvén a veszedelmet, nagykorúsították az ifjú fejedelmet, aki az idegen tanácsadókat kiutasította az országból. Megtartotta azonban a spanyol Carillát, a gyóntatóját, aki a Habsburg házzal szövetkezett, rossz tanácsokat adott a fiatal fejedelemnek, ami későbbi bukását, és egyúttal Erdély romlását is okozta.

Sorozatunkban Peter Seewald német újságírónak az XVI. Benedek pápával készített interjúiból válogat—a laikus szemével—Gál Jusztina:

4. A kérdésre, hogy egy lakatlan szigetre melyik két könyvet vinné magával, Ön azt válaszolta, hogy a Szentírást és Szent Ágoston Vallomásait. Öntől milyen vallomások várhatók?

Én nem tudok olyan nagy vallomásokat tenni, mint Ágoston, aki Vallomásaiban saját életét úgy tudta bemutatni, hogy az egész keresztény létet megvilágította. Én csak szerény töredéket tudok hátrahagyni. A kérdést, hogy ez az emberiség számára egyszer jelent-e valamit, vagy csak a jelen pillanatban hasznos, nyitva hagyom.

5. Az embernek az a benyomása, hogy Ön úgy őriz valamit, mint egy apa, aki meg akarja tartani a fáradsággal összegyűjtött örökséget. Ha nem is a gyermekeit, legalább az unokáit próbálja megakadályozni, hogy el ne tékozolják az örökséget.

A gondolatot, valamit megőrizni, még az unokáknak is, nagyon szépnek találom. Valójában ugyanis tényleg az a szándékom, hogy az a drága kincs, ami a hit a maga fényességében, mindazon széppel és jóval együtt, ami a történelmünkben hozzáadódott, el ne vesszen. Hogy mindez hozzáférhető maradjon, látható legyen, ezt nagyon jónak tartom.

Pék Sándor plébános tájékoztatása szerint szeptember 1-től a tasnádi római katolikus egyházközségbe káplánt helyeznek a szilágycsehi születésű Vakon Zsolt személyében, aki Gyulafehérváron végezte a teológiát.

Szeptember 10-én, vasárnap 11 órai kezdettel lesz a tasnádi római katolikus templom búcsúja. Az ünnepi szentmisét Kiss Albert Nagyvárad Olaszi plébános celebrálja.

Ruff Zsófia, a Tasnádi Ipari Iskolacsoport aligazgatója a közelmúltban a Kecskeméti Főiskolán projektpedagógiai továbbképzésen vett részt. Az ott tanultakról kérdeztük:

- A hagyományos pedagógia problémáit próbálja kiküszöbölni, beleépülhet, kiegészítheti azt, más szemléletmódot nyújt. Nem veti el a hagyományos pedagógiát, nem annak a felhígulása, hanem arra törekszik, hogy bizonyos tevékenységekkel előtérbe helyezze a gyermeket, annak az érdeklődési területeit. Jelen van a tanár is, de nem ő irányít, csak sugall, és tudásával segíti a tevékenységeket.

A projektpedagógia abban áll, hogy terveket, úgynevezett projekteket készíttetünk a diákokkal. Egy gyerekcsoport kitalál egy olyan témát, mely mindannyiukat érdekli, és ezzel kapcsolatban mind elmondják, mi jut az eszükbe. Ebből lesz a projektháló, és ezen dolgoznak tovább. Gyakorlatilag egy kutatómunkát végeznek könyvek, világháló, szakemberek igénybevételével.

A projektnek kell hogy legyen egy „produktuma", ennek a megvalósításához járul hozzá a pedagógus, aki azonban nem irányít, hanem ismereteit a gyerekek rendelkezésére bocsátja. A projekt produktuma lehet egy kiállítás, színdarab, kirándulás, tanulmány, bármi. Ez a gyerekek érdeklődését tükrözi. Fontos, hogy legyen produktum, a munkának egy érzékelhető eredménye.

Ez nem módszer, hanem oktatási stratégia, melynek fontos jellemzője, hogy nem köthető egyetlen tantárgyhoz, hanem sokrétű tudásra tesznek szert általa a gyerekek. Gyakorlati, a mindennapi életben alkalmazható ismereteket szereznek, és felhasználják azt a tudást, amit az iskola nyújt.

Nem feltétlenül lesz jobb a gyerekek átlaga, de a gyengébbek, visszahúzódók is be fognak kapcsolódni, behozzák lemaradásukat, mert olyasmiről van szó, ami érdekli őket, és egészen más, mint a hagyományos tanulás. A jók is tanulnak új dolgokat, fejlődik a fantáziájuk, alkotókészségük.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a gyerekek szívesebben járnak iskolába, hiszen sikerélményük van, jobban szeretik a tanáraikat, változik a hozzáállásuk az iskolához.

- Milyen korosztálynál alkalmazható leginkább ez a módszer? Ön fogja-e alkalmazni a tasnádi iskolában?

- Bármely korosztálynál hatékony, bár könnyebben megvalósítható az óvodában és a kisiskolában, ahol egész nap a tanító néni van a gyerekekkel. Felsősöknél külön projekthét elkülönítésével oldható meg, de ez sajnos nálunk még nem megvalósítható, mert minket köt a tanterv. Nekem nagyon tetszik a projektpedagógia szemléletmódja, és megvalósíthatónak, tartom a mi iskolánkban is. Nincs komoly pénzbeli vonzata, viszonylag egyszerűen kivitelezhető. Hiszem, hogy eredményes lesz. Ezért ősszel meg fogom szervezni ennek részletes szakmai bemutatóját a kollégák között. Úgy gondolom, órák után valósíthatjuk meg a szülők, esetleg bizonyos szakemberek bevonásával. Bár ez plusz munkát fog jelenteni pedagógusnak és diáknak egyaránt, hiszem, hogy megéri. Hasznára válik majd a diákoknak és az iskola megítéltetésének is, ami igen fontos a mai piacorientált világban, amikor a tanintézményeknek is piacképeseknek kell lenniük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a projektkészítésben diákok a későbbiekben hatékonyabbak lesznek más szakterületeken is.

- Igen, mi, résztvevők kipróbáljuk a módszert a saját iskoláinkban, és jövőre összegyűlünk megbeszélni a tapasztaltakat, hogy ezáltal is tökéletesítsük a projektpedagógia helyi alkalmazását.

A diabetes mellitus, azaz hétköznapi nyelven cukorbetegség, a XXI. század elejének egyik népegészségügyi problémáját képezi. A diabetesben szenvedő betegek száma rohamosan nő világszerte, így becslések szerint a jelenlegi 130 millióról 2025-re eléri a 300 milliót. Ez nemcsak a jobb és hozzáférhetőbb kivizsgálási módszereknek, hanem a napjainkban kialakult életmódnak is köszönhető (ülő életmód, nassolás, mozgáshiány, fölösleges kalória-bevitel sajnos már gyermekkorban is). Így tekinthetjük civilizációs betegségnek is.

A cukorbetegség a hasnyálmirigy termelte inzulin teljes vagy részleges hiánya által kiváltott krónikus anyagcserezavar, melynek következménye a cukorháztartás egyensúlyának a megbomlása.

Két típusa ismert: 1-es és 2-es típusú diabetes. Az előbbi gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik, és mivel abszolút inzulinhiánnyal jár, így kezelése kötelező módon az inzulinadagolás. Ez viszont csak az esetek kis százalékát teszi ki. Az esetek többségét a felnőttkorban megnyilvánuló, 2-es típusú diabetes adja, amely elhízott egyéneknél gyakoribb. A veszélyeztetett egyének 45 év felettiek, akiknek a családjában előfordult már diabetes, túlsúlyosak, magas vérzsírszinttel rendelkeznek, magas a vérnyomásuk, esetleg nagy súlyú magzatot szültek, szív és érrendszeri megbetegedésük van.

A klasszikus tünetek: más okkal nem magyarázható fogyás, olthatatlan szomjúság, gyakori és bőséges vizelés (éjjel is), szájszáradás, éjszakai lábikragörcs, kéz és lábzsibbadás, fejfájás. Ezek azonban nem minden esetben jelentkeznek. Gyakran egy szokásos vérvizsgálat során derül fény a betegségre, esetleg a betegség valamelyik szövődménye utal rá.

A kórisme, azaz a diagnózis felállításához reggeli éhomi (minimum 8 órával evés után) vércukorszint mérésre van szükség. Normális értéknek tekinthető a vénás vérből mért vércukor 110mg% alatti, illetve kapilláris vérből (ujjbegyből) mért 100mg% alatti érték. Módosult bazális vércukorszintről beszélünk, ha a vénás érték 110-125mg% között, a kapilláris érték pedig 100-110mg% között van. Ezen értékek felett cukorbetegségről beszélünk. A klasszikus tünetek hiányában egy magas cukorérték nem elegendő a diagnózis felállításához. Esetenként cukorterhelés elvégzése indokolt.

Súlyos károkat okoz a gyermek fejlődésében, ha a szülők nevelőmunkájából hiányzik a szükséges összhang. Egymás munkáját és tekintélyét rombolják le a szülők, ha más-más elvek szerint nevelnek. Fokozza a bajt, ha a gyermek előtt vitatják és kétségbe vonják egymás elveinek és pedagógiai módszereinek értékét. A gyermekek ilyenkor egymás ellen játszhatják ki a szülőket. A helyzettől függően, hol az egyik, hol a másik szülőhöz fordulnak, az is lehet, hogy az egyik a szigorú a „mumus" akitől a másik védőkarjaiba futnak.

A legtöbb nevelési hiba a szeretet hiányából vagy annak helytelen, túlzott voltából fakad. Ebből származik a többi pedagógiai hiba: a kényeztetés és a szigor, a leértékelés és az istenítés, a háttérbe szorítás és az előtérbe állítás.

Ezek nyomán fejlődnek ki a családi nevelés „problematikus" gyermektípusai.

1. Az elkényeztetett gyermek. Vannak gyermekek, akiket a túlzott szülői szeretet és a gondoskodás önállótlanná és gyámoltalanná tesz. Az ilyen gyermek gyakran válik önzővé és társadalomellenessé.

2. A nem kívánt gyermek. Egyes szülők bizonyos okokból tehernek érzik a gyermeket, és ezt éreztetik is vele (házasságon kívül vagy elvált házastárstól született gyermek, mostoha gyermek). A gyermekben ez rendszerint súlyos lelki sérülést okoz. A szeretethiány a gyermek lelki akaratától függően különféle gyermekhibákban vagy rendellenes magatartásban nyilvánulhat meg (akár képzeletben teremt magának egy személyt, aki őt szereti és megérti). Az ilyen gyermek szülei érzelmileg nem vesznek részt gyermekük örömében és bánatában, hanem messzemenően magára hagyják.

3. A túl szigorúan nevelt gyermek. A családi nevelés egyik szélsőséges típusa az, amikor a szülők rendkívül magas, sokszor felnőttes igényekkel lépnek fel a gyermekkel szemben. Életét tilalmakkal, büntetésekkel és állandóan hangoztatott követelésekkel teszik valóságos pokollá. Ebben a helyzetben természetes, hogy a gyermekben negatív reakciók keletkeznek. Lelki akaratától függően a legkülönbözőbb hibák jelentkezhetnek: képmutatás, agresszivitás, passzivitás stb. A szülő gyakran úgy kezeli gyermekét, mintha már felnőtt lenne, nincs hely a játékos szöszmötölésének. Ennek oka lehet, hogy neki magának is nehéz és örömtelen gyermekkora volt. Saját gyermekével szemben ilyen utalással igazolja következő viselkedését: „amikor mi gyermekek voltunk, nem játszhattunk órák hosszat". De vajon az, hogy tőlünk sokat követeltek gyermekkorunkban, feljogosíthat-e bennünket arra, hogy saját gyermekünktől is sokat követeljünk? Semmiképp! A túlzott követelések szükségszerűen kudarchoz és bukáshoz vezetnek.

A gyermek anyjával kapcsolatban mindig azt tapasztalja, hogy a kapott feladatot nem képes megoldani: „semmit sem vagyok képes végrehajtani", vagy „mit csináljak, ha buta vagyok", vagy „amit tőlem követelnek, az borzasztó nehéz". Ennek a túlterhelésnek gyakran mélyreható elbátortalanodás a következménye, mely megingatja a gyermek teljesítménytartását, önbizalmát.

- 1965-ben végeztem a Nagyenyedi „Bethlen Gábor" Tanítóképzőben. Érszakácsiban kezdtem tanítani az általános iskola I. és II. összevont osztályát, 38 gyermeket. Itt 13 évet tanítottam, nagyon sok ügyes és szorgalmas gyermekkel találkoztam, akik közül többen főiskolát vagy egyetemet is végeztek. Azután 1977-ben a Tasnádi Általános Iskolában folytattam hivatásomat, ahol több I-IV. osztályt végigtanítottam, 2000-ig, amikor bizonyos okok miatt nyugdíjba kellett vonulnom. Azután és jelenleg is többször helyettesítem kollégáimat, amikor épp szükség van rá. Ezt nagyon szívesen teszem, mert nehezen válok meg az iskolától és a gyerekektől.

- Általában minden, végigtanított I-IV. osztályos növendékem kedves volt számomra, a gyerekek mindig igyekeztek tehetségükhöz mérten elsajátítani a tananyagot. Tanítási módszerem a megkülönböztetett foglalkozáson alapult, csoportokban vagy egyénileg is. Megpróbáltam minden gyermekhez a maga szintjén közelíteni, melynek lényege az, hogy megértse a tananyagot, és sikerélményhez jusson a gyengébb képességű tanuló is. Pályámon végig a gyermekszeretet vezérelt.

- Tanítványaim közül sokan elkerültek Tasnádról, de vannak néhányan, akik hazalátogatásuk alkalmával nem feledkeznek meg rólam, és meglátogatnak, ami számomra nagy örömöt jelent.

- Nagyon örülök annak, hogy a lányom, ha később is, de ezt a hivatást választotta. Ez nagyon sok türelmet igényel, viszont a gyerekek ragaszkodása és tanulásban való előrehaladása sok örömöt szerez a tanítónak is.

- Kisebbik unokám még csak ősszel megy iskolába, viszont a nagyobbik negyedikes lesz már az idén. Örülök, hogy segíteni tudok neki a tanulásban, és még nagyobb öröm, hogy itt laknak, Tasnádon, és közel vannak hozzám.

- Nincsenek terveim, de továbbra is elfogadom a felkínált lehetőségeket a tanügyben, mert a gyerekekkel való foglalkozás és az iskolába való visszatérés mindig nagy öröm számomra.

Lassan végéhez közeledik a hosszú nyári szünet, és rövidesen az iskolák mellett a színházak is szélesre tárják kapuikat. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a 2006-2007-es színiévadra is, immár hagyományosan, öt bemutatót tervez.

A tehetséges és szorgalmas gárda már az elmúlt évad végén előkészítette a szeptemberi nyitódarabot, és az érdeklődők már június végén megtekinthették A peleskei nótárius című zenés, táncos bohózat előbemutatóját Schlanger András budapesti vendégművész rendezésében. A tervezett öt darabból hármat a tasnádi színházszerető közönség is megtekinthet a Szép Ernő bérlet keretében. A bérletek árusítására szeptember hónapban kerül sor. Szállassy Katalin közönségszervezőtől megtudtuk, hogy a tasnádi közönség iránti szeretet és tisztelet jegyében a bérletekhez változatlan, kedvezményes áron juthat a nagyérdemű. A bemutatandó darabok részletes ismertetésére jövő havi lapszámunkban visszatérünk.

Augusztus 11-én és 25-én adott otthont a római katolikus templom a Tasnádi Nyári Koncertek idei rendezvényeinek. E két alkalommal Beethoven, Schumann, Brahms, Händel, Mendelssohn-Bartholdy és Schubert műveket adtak elő a fiatal művészek.

Képünkön az első koncerten Tokaji Krisztina gordonkán, Deák Sándor klarinéton, a házigazda Czumbil Bernadette pedig zongorán játszik.

A tavaly Kölnben megrendezett Világifjúsági Találkozón való részvételünk nyomán született meg egy nyelvtábor ötlete. Erről a táborról szeretnék beszámolni az olvasóknak.

A tábort július 17-23 között rendezték meg a Hargita megyei Ivóban. Az ország több vidékéről gyűltünk össze, pl. Temesvárról, Bákóból, Szatmárról stb. Fő cél a nyelvtanulás volt, de emellett megismerhettük egymás helyi szokásait, jellegzetes táncait, mindezt a Kolping égisze alatt. Változatos programokon vettünk részt, hiszen a tanulás mellett rengeteget játszottunk, kirándultunk.

Minden nap valamilyen ébresztő játékkal kezdtünk, őszintén szólva ezekre szükség is volt. Aztán várt ránk a reggeli. Ebből merítve vágtunk neki a tanulásnak. Angol és német nyelvet lehetett tanulni kezdő és haladó szinten egyaránt. Minden csoportnak volt egy vezető tanára, akitől a tudásra szert lehetett tenni. Naponta több kurzust tartottak, ahol szinte játszva, beszélgetve fejleszthettük nyelvtudásunkat.

Miután pedig leteltek a munkás órák, jöhetett a szórakozás! Minden este valami érdekes program várt ránk. Rengeteg szórakoztató játékot tanultunk, amelyek dallamai hetekkel a tábor után is fülünkben csengenek. Egyik ilyen feledhetetlen este volt a paródia-est. Erre az estére csoportokba szerveződtünk, és minden cso-port választott magának egy személyt, akit aztán parodizált. A siker kitörő volt, a falak csak úgy csengtek a nevetéstől.

A táj is gyönyörű volt, éppen alkalmas a kirándulásra. Ezt kihasználva szabadidőnkben szívesen kirándultunk, felfedezve a környék szépségét. Ezen kívül ellátogattunk a parajdi sóbányába és Korondra is, ahol vásárolgattunk, sőt, azt is meglestük, hogyan készülnek a különböző kerámiák. Bár napközben rengeteg programon vettünk részt, azért minden este maradt energia még egy kis szórakozásra, bulizásra. Mint minden valamirevaló táborban, itt is utolsó este ott ültünk a tábortűz körül, sokat énekeltünk és táncoltunk, melegedtünk a tűz mellett.

E hét nagyon sok mindent adott nekünk. Elsősorban idegen nyelveket tanultunk, de nem elfelejtendők az itt kötött kapcsolatok sem. Nagyon jól összebarátkoztunk, és igen-igen fájdalmas volt az elválás, főleg annak tudatában, hogy milyen nagy távolságra élünk egymástól. De nem kesergünk, ápoljuk a kapcsolatokat annak reményében, hogy valahol valamikor még találkozunk!

Butean Tímea, tanuló: Tetszettek a keddi koncertek, főleg a könnyűzene. Örülök, hogy idén is eljöttek az utcai árusok, mindenki talált magának vásárolnivalót.

Paulik Hilda, tanuló: Annak örülök, hogy kellemes idő volt, és sikerült megrendezni a Városnapokat a tavalyi kihagyás után. Legjobban a Csepregi Éva koncertje tetszett, akinek a dalait szerintem minden korosztály örömmel hallgatta.

Oláh Bernadette, diák: Én a Cristina Rus koncertjét élveztem a legjobban. Szép volt a divatbemutató is. Remélem, jövőre én is szerepelhetek.

Butean Andrea, diák: Az eddigiek közül az idei városnapok tetszettek a legjobban. A program színes volt, és közben sok ismerőssel találkoztam. A legtöbb időt a barátnőimmel töltöttem.

Bendel Zita, tanuló: Nagyon tetszettek az idei városnapok, bár egy kicsit csodálkoztam, hogy a számomra legérdekesebb programokra mind az első napon került sor. Örülök, hogy Csepregi Éva eljött Tasnádra, és úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát az esti koncerteken.

Merk Helga Henrietta, kisdiák: Nekem tetszett az ír tánc, és nagyon jó volt körhintázni. A tűzijáték is tetszett, de egy kicsit gyenge volt. Örültem Csepregi Éva koncertjének és annak, hogy személyesen találkoztam vele, és fényképet is kaptam tőle aláírással. Czumbil Heniéket is láttam énekelni, az is szép volt. A német és magyar ovistáncot is megnéztem, mert Viki, a kistesóm is táncolt. Egy barátnőmmel néztük meg ezt a műsort. Szeretném, ha máskor is lenne Városnap.

Ha nyár, akkor lecsó minden mennyiségben! Valóban, a paprika- és paradicsomszezon a nagy lecsókészítések ideje. Nyári étrendünk örök slágere a lecsó, valamint a lecsós ízesítéssel készült zöldséges egytálételek és húsos főételek. Bár délszláv eredetű, sajátos elkészítési módja folytán jellegzetes magyar ételnek számít. Egészséges, finom, olcsó meg kiadós, különböző szokások és ízlések szerint sokféleképpen elkészíthető. E kellemes zöldségegyeveleg készülhet "simán", az alaprecept szerint, továbbá zöldbabos, spárgatökös, padlizsános, cukkinis, kelkáposztás, gombás változatban, rizzsel, burgonyával gazdagíthatjuk, de feldobhatjuk akár virslivel, füstölt kolbásszal, sonkával meg tojással is. Igazi nyárias ízesítést érhetünk el a különböző húsok és a lecsó társításával. Ilyen a magyaros

Hozzávalók: egy nagy vagy két kisebb sertéscsülök, 2 közepes fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olaj, 1 kiskanál pirospaprika, 2 húsos zöldpaprika, 2 érett paradicsom, ízlés szerint só, őrölt bors, a galuskához 2 tojás, és liszt, amennyit felvesz (kb. 25 dkg), 2 dkg só.

Elkészítés: A friss csülköt megtisztítjuk, esetleg megperzseljük, majd lekaparjuk és tisztára mossuk. Kicsontozzuk, és bőröstől közepes nagyságú kockákra vágjuk. A vöröshagymát lehéjazzuk, apróra metéljük, és a felforrósított olajban a húskockákkal együtt többször is kevergetve megpirítjuk. Finomra zúzott fokhagymával, sóval (esetleg ételízesítő porral is), őrölt borssal és végül pirospaprikával fűszerezzük. Kevés vízben addig pörköljük, míg a csülökhús félig megpuhul. A kicsumázott paprikát és a lehéjazott paradicsomot apróra daraboljuk, a húshoz adjuk, kevés vizet öntünk alá, majd lefedve, kis lángon puhára pároljuk. Ha időközben leve elfőne, vízzel pótoljuk. Ezalatt elkészítjük a galuskát. A felvert tojásokat sóval ízesítjük, és annyi liszttel keverjük össze, hogy keményebb állagú galuskatésztát kapjunk. Simára eldolgozzuk, és vizes kanállal vagy szaggatóval sózott fővő vízbe szaggatjuk. Miután kifőztük, egy szűrőedényben alaposan leöblítjük. A lecsepegtetett galuskákat a csülökhöz adjuk, összekeverjük, majd forrón tálaljuk.

Néhány jótanács: Olaj helyett használhatunk füstölt szalonnát is, természetesen, ha koleszterinszintünk s kilóink megengedik. Kb. 15 dkg császárszalonnát apró kockákra vágunk, kiolvasztjuk, majd a pörcöt kivesszük. A visszamaradt forró zsírban pirítjuk meg a csülökhúst meg a vöröshagymát. A szalonnapörcöt a kész étel tetejére rakjuk. Így készül az igazán "magyaros", bográcsos változat is. Az ínyencek felszeletelt gombával dúsíthatják, és csípős paprikakrémmel "erősíthetik". Ügyeljünk arra, hogy húsos, hibátlan, zöldpaprikát és piros érett paradicsomot válasszunk. A paradicsomot érdemes mindig meghámozni, különben a felkunkorodott paradicsomhéjak élvezhetetlenné tehetik az ételt. Az érett paradicsom száras részét kivágjuk, forró vízbe engedjük, majd fél perc múlva leszűrjük, így héját könnyen lehúzhatjuk. Az ízlés szerint adagolt fűszerekkel bánjunk csínján, mert túladagoláskor elronthatjuk a jellegzetes lecsós zamatot.

- Gyomorfekély ellen, ami leginkább tavasszal és ősszel jelenik meg, orbáncfűolajat használjunk. Ezt a következőképpen készítsük el: 10 dkg orbáncfüvet tegyünk oda főni egy liter vízbe. Addig főzzük, amíg a víz mennyisége felére csökken. Hagyjuk az edényben másnapig, szűrjük le, majd keverjünk hozzá 1/2 deci olajat, és ismét feléig lefőzzük. Hagyjuk kihűlni, leszűrjük, édesítjük 2-3 kanál mézzel vagy cukorral, és lezárt üvegben a hűtőszekrénybe tesszük. Minden étkezésnél elfogyasztunk belőle egy kanállal, míg az egész el nem fogy. Egy havi szünet után a kúra megismételhető.

- Az almaecet külsőleg használva kitűnő a hónalji izzadságszag eltüntetésére, valamint lábizzadás esetén is. Ha pattanásos az arcbőrünk vagy lábujjaink köze gombás, kezeljük orbáncfű-olaj és almaecet keverékével valamint szódabikarbónával, naponta váltakozva.

- Akinek gyakran széllel teli a bélrendszere, az tegyen meleg borogatást az alhasára, és igyon meleg kömény- és mentateát.

- Bélférgek kihajtása érdekében savanyú káposztát tanácsos fogyasztani. Vigyázzunk, a káposzta ne legyen túlzottan megsózva.

- Székrekedés esetén minden reggel éhgyomorra igyunk mézzel édesített feketeteát. Ne fogyasszunk ezután semmit 1-2 órán át, majd 10 óra felé ehetünk egy szelet fekete kenyeret olajjal vagy vajjal. Ebéd és vacsora előtt igyunk meg egy nagy pohár vizet, amibe egy fél citrom levét csöpögtettük. A székrekedés e módszerrel garantáltan elmúlik.

Bendel Ildikó – könyvelő: Budapesten élek, és nem tudtam a rendezvényről, így nem vehettem részt. A „gyökerek", a szülőföldhöz való kötődés fontos minden ember számára, hisz élete során abból „táplálkozik" s ezt a gyerekeknek is át kell adni. Ez a találkozó, ha hagyománnyá válik, segíteni fog az identitás és hagyományok megőrzésében.

Bendel József – alpolgármester: Jó, hogy kétnapos volt a rendezvény, mert tavaly mindenki igen fáradt volt a harmadik napon. Több vendégre számítottam, a helyieknek viszont nőtt a számuk. Azokból a családokból voltak többen, akik a szervezésben részt vesznek, ezért fontos, hogy sok-sok ember kerüljön a szervezés gépezetébe. A záróbuli nagyon jó hangulatban telt.

Gáll Ilona – nyugdíjas: Minden nagyon jó és szép volt, csak közbe szólt az időjárás, az eső. Sajnos ez ellen nem tudunk tenni, de a programok és a buli is nagyon jó volt, én nyugdíjas létemre hajnali órában mentem haza, annyira jól éreztem magam. A tavaly több elszármazott jött el, ha többen találkoznak, nagyobb az öröm is.

Maday Tamás – tanuló: Szerintem tökéletes volt minden. Élveztem a focimeccseket és nagyon jól éreztem magam. Az éjszakába nyúló buliról is csak jó emlékeim vannak. A „lemezlovas" tökéletesen teljesített, a hangulathoz illő zenét rakta. Már várom a jövő évi találkozót, ahol bajnok lesz a csapatom.

2002. január 1. óta több mint 300 millió európai polgár használja az eurót napi rendszerességgel. Csupán 10 év kellett ahhoz, hogy a közös európai valuta elvét rögzítő Maastrichti Szerződéstől (1992. február) eljussunk arra a pontra, hogy az euró bankjegyeket és pénzérméket 12 EU-országban használják. Egy ilyen, a világon egyedülálló folyamat végrehajtásához 10 év nagyon is rövid időnek számít.

Az euró olyan nemzeti valutákat váltott fel, melyek számos országban évszázados szimbólumnak, illetve a nemzeti szuverenitás jelképeinek számítottak. Az átállás jelentős előrelépést jelentett a gazdasági unió terén. Az euró továbbá egy jóval tisztább értelmet adott az EU polgárainak a közös európai identitás igazi jelentéséről. Euróval a zsebükben az emberek az Európai Unió nagy részén pénzváltás nélkül utazhatnak és vásárolhatnak.

De hogyan is született meg a közös európai valuta ötlete? 1970-ben az ún. Werner-jelentés (mely nevét Luxemburg akkori miniszterelnöke után kapta) a hat EGK ország gazdaságának és pénznemének közelítését javasolta. Azonban az első, erre utaló lépésre csak 1979 márciusában került sor, amikor felállították az Európai Monetáris Rendszert (EMR). Az EMR célja az volt, hogy csökkentse a tagállamok valutái közötti árfolyam-ingadozást. Az EMR a nemzeti valuták között 2,25% és 6% közötti ingadozási sávot engedélyezett. Az EMR működését azonban gyengítette az USA-dollár instabilitása, illetve néhány, a nemzetközi feszültségek időszakában spekulációnak áldozatul esett valuta gyengesége.

1989. júniusában a madridi Európai Tanácson a Bizottság elnöke, Jacques Delors tervet és menetrendet terjesztett elő a Gazdasági és Monetáris Unió (angol rövidítése: EMU) megteremtésére. E tervet később az 1992 februárjában aláírt Maastrichti Szerződés rögzítette. A Szerződés egy sor olyan kritériumot állapított meg, melyet minden tagállamnak teljesítenie kell, amennyiben be kíván jutni az EMU-ba. E kritériumok mind a gazdasági és pénzügyi fegyelemhez kapcsolódtak: csökkenteni kell az inflációs rátát, csökkenteni kell a kamatokat, a költségvetési hiány nem lépheti túl a GDP 3%-át, az államadóságok nem léphetik túl a GDP 60%-át, a valuta árfolyamot stabilizálni kell.

A Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvben Dánia és az Egyesült Királyság fenntartotta a jogot arra, hogy ne lépjen be az EMU harmadik fázisába, (azaz ne csatlakozzon az euróövezethez), attól függetlenül, hogy teljesíti a kritériumokat. Ezt nevezzük a "kívülmaradás" jogának. Dánia népszavazást követően bejelentette, hogy nem kíván belépni az euróövezetbe. Svédország hasonlóképpen nyilatkozott.

A II. Otthon Találkozó keretében a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület idén augusztus 5-én rendezte meg a II. Otthon Kupát. Az utcánkénti futballbajnokságra hat csapat nevezett be. A kupát a Győzelem negyed csapata vitte el a Laposi Termál, Grófdomb, Kisdomb, Kisdebrecen és a Gödör utca elől. A kupával párhuzamosan folyó tizenegyesrúgó verseny nyertesei: Lőcse Levente, Dande Zsolt akik két-két, valamint Indrea Ovidiu, aki egy versenyt nyert.

Köszönetet mondunk támogatóinknak: Vinkler Lászlónak, Zsidó Attilának valamint Irimiás Lászlónak, aki a versenyző csapatok számára a babgulyást készítette.

A Városnapok alkalmával harmadik alkalommal megrendezett Dömötör Attila Emléktornát az idén az időjárás miatt a spotcsarnokban tartottuk meg, három korosztályban. Meghívottként a nagykárolyi Victoria volt jelen, ahol egykor Attila játszott. A 92-93-as korosztály versenyét a tasnádi Telejuniors 9:6-ra nyerte, a 94-95-ös korosztályban nagykárolyi győzelem született 7:4-re, a 96-97-es korosztályban pedig a mieink fölényes győzelmet arattak, 13:0-ra.

A nyári kánikula idején gyakrabban látogattam a tasnádi üdülőövezetben a vízzel teli medencéket. Egy alkalommal a vízből kijövet leültem az egyik tujafa árnyékába, és rágyújtottam egy cigarettára. A füstkarikákat eregetve eltöprengtem, hogyan válunk szinte személytelenné, amikor fürdőruhára vetkőzünk. Máskor meg sem merünk szólalni egyik-másik „hatalmasság" előtt, most pedig ugyanazt a fürdővizet használjuk egyszerre többezren is. Együtt fürdik nő a férfival, fiatal az aggal, ép a bénával. Senki sem feszélyezi magát a másik előtt. Ez az egyik varázsa a strandolásnak.

Elmélkedéseim közepette a cigim végig égett. Felálltam, és elindultam a legközelebbi cigarettacsikk gyűjtő felé. (Mert ilyen is van, bizony!) Épp be akartam dobni, amikor valaki erélyesen rámszólt, hogy ne dobjam el. Felnéztem: kisportolt fiatalember nyújtotta felém a kezét. Hirtelen nem tudtam, mitévő legyek. Valamit rosszul csinálhattam? Kissé félénken megkérdeztem:

A fiatalember nem szólt semmit, hanem elég zord modorral elvette tőlem a csikket, és átadta a mellette álló hölgynek. Aztán kissé előrehajolt, és megkérte a lányt, hogy a csikk parazsával égesse le a szőrszálakat a hátáról. A hölgyike pedig nekifogott egyenként leégetni a szőrszálakat az én csikkem parazsával.

Mi mindennel tudunk egymáson segíteni! - döbbentem rá a meztelen igazságra.

Más. A medence szélén üldögélve figyeltem a strandolók viselkedését. Minden ember másképpen viszonyult a meleg vízhez. Volt, aki vidáman lubickolt, gyereket tanított úszni, mások, főleg az idősebbek, a medence falánál vagy a lépcsőn üldögélve beszélgettek. (Idilli kép!) Egyszer csak egy idősebb úr vízzel teli palackkal lépett a medencébe, egy idősebb hölgy mellé húzódott, a flaskát pedig kihelyezte a medence párkányára.

Kíváncsi lettem, miért kell hűlnie a víznek? Tudomásom szerint a fürdő területén az összes ivóvízcsapból hideg ártézi víz folyik. Kis idő elteltével elkezdtek jóízűen kortyolgatni a palackból. Megszólítottam őket:

- Ez a víz gyógyító hatással bír a belső szervekre is? – folytattam a kíváncsiskodást.

Később utánaérdeklődtem az illetékeseknél, és azt a választ kaptam, hogy a tasnádi termálvíz semmiféle ivókúraként nem használható. Vagy lehet, hogy félretájékoztattak?

Nagy Éva a tasnádi Oceán 2000 kft. ügyvezetője. Férjével, Nagy Ottóval 1995-ben alakították bútorgyártó kisvállalkozásukat.

- Akkoriban szűnt meg a férjem munkahelye, és mivel szakmája asztalos, megalakítottuk a céget, és ajtók, ablakok gyártásával indultunk. Egy melléképületben kezdtük, majd ahogy gyűlt egy kis pénz, megépítettük a műhelyt, folyamatosan bővítettük, gépeket vásároltunk. '98-ban nyitottuk Tasnádon az üzletünket, akkor már konyhabútorokat is készítettünk. Később teljesen átálltunk a bútorgyártásra, mert egyre kevesebben építkeztek itt. Közben felvettünk néhány alkalmazottat, és 2000-ben megnyitottuk Margittán is az üzletünket. Eleinte nagyobb számban készültek a bútorok, szériában, de most már szinte csak rendelésre dolgozunk, mert így a legmagasabb igényeket is ki tudjuk elégíteni.

- Mindkét oldalán furníro-zott préselt lemezt, csakis jó minőségűt, amit Magyarországról, Németországból, Szlovákiából hozatunk. A kellékeket: kivetőpántot, síneket, fogantyúkat is külföldről hozatjuk, a legjobb minőségben, a megrendelő igénye és pénztárcája szerint. Vigyázunk a részletekre, és arra, hogy lehetőleg hiba ne essen a bútorban. Kis tételben kerti bútorokat is gyártunk pácolt, lakkozott fenyőfából, amit a megyében nem láttunk sehol: díszkutat, virággal felfuttatható padokat, hintát, kerti asztalt lócákkal, befedve. Erre természetesen kisebb az igény.

- A bútorok tükrözik az emberek életszínvonalát, ízlésvilágát is. Mit tapasztaltak, ezen a vidéken mennyire igényesek az emberek?

- Igyekszünk bármilyen igényt kielégíteni, de sajnos a megrendeléseknél általában még mindig az ár dominál, és sokan nem is tudják, milyen lehetőségek vannak.

A megrendelők katalógusunkból kb. 45 modell közül választhatnak, aki pedig valami egyedit szeretne, annak megtervezzük a bútort. Ez időigényes, megtörténik, hogy 4-6 óra is rámegy. Ilyenkor a férjem tervezi, rajzolja le a berendezést, segít kiválasztani a színt, összehangolni az árnyalatokat.

- Ottó megtervezi, kidolgozza a legapróbb technikai részleteket. Kiadja a rajzot, és amikor megérkezik az anyag, leszabják, a széleit lekantozzák, majd egy munkás összeállítja. Minden bútort egy valaki állít össze, és azért felel. Ha úgy kérik, darabokban szállítjuk haza a bútort, és otthon újra összeállítja az, aki összeszerelte. Az adminisztrációs munkákat én végzem, van egy könyvelőnk, az üzletekben egy-egy eladónk, Margittán egy rakodónk. A műhelyben tízen dolgoznak.

- Folyamatosan emelik az anyagok, a kellékek árát. Az állam nem támogatja a kisvállalkozókat, az ÁFA, profitadó és egyéb illetékek mind visszahúzzák a fejlődésünket. Pályáztunk európai uniós támogatásra, de akkora bürokráciával járt volna a pénz felhasználása, hogy lemondtunk róla. Gondot jelentenek számunkra a rossz útviszonyok Margitta felé is.

Számunkra ez jelenti a legnagyobb konkurenciát, hogy vannak olyan lemezraktárak, amelyek a vásárló kérésére, méretre leszabják és kantozzák a lemezeket, a vásárló pedig otthon saját maga vagy egy „maszek" segítségével elkészíti a bútort. Ez természetesen a minőség rovására megy, de jóval kevesebb pénzbe kerül.

Sajnos az emberi hozzáállás is probléma, néha az alkalmazottaink részéről is, bár egy motivációs rendszer alapján fizetjük őket. Az üzletben az eladással nő az eladó fizetése is, a munkásoknak pedig teljesítmény alapú a bérezése.

Az eladóinktól azt kérjük, hogy a klienseket ne engedjék elmenni, amíg minden lehetőséget meg nem ismernek, nem tudják, mire számíthatnak, árfekvésekben, kellékekben, színekben. A vásárlót fogadni kell, foglalkozni kell vele, mert ő a minden, ő rendel, ő hozza a pénzt.