Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Itt, a szülőház meg az Ady-ház között, az Ady-szobor előtt arról szeretnék beszélni, hogy mit jelentett ez a vidék Adynak és az ő költészetének.

Az Elűzött a földem erről a hol reményteljes, hol reménytelen találkozásról szól a szülőfaluval, a szülővidékkel. Mit vihet innen egy fiatalember, aki itt született? Hát a kálvinista hagyományokat, hogy kemény nyakúnak lenni, helyt állni... Mert ebben a faluban, melynek 700 lelkű lakossága volt 1910-ben és ’41-ben is, három tornya van: a görögkatolikus, a református és a római katolikus templomé. Tehát három templom egy ilyen pici faluban, ez egyben mutatja azt, hogy itt vagy veszekedni, hadakozni kellett egymással, vagy megpróbálni egymásra találni, és ahogy az idő múlik, egyre inkább hajlamosak vagyunk ezt az egymásra találást tartani a fontosabbnak.

Ady Endre innen ment el iskolába, a Zilahi Református Főgimnáziumba, ahol csak megerősödött benne az, amit a szülői házból magával vitt.

A nagy változást az hozta meg, amikor Zilahról Nagyváradra, a nagyvárosba került fiatal újságíróként. Csodálatos sikere lett Adynak, a költőnek. Első nagy köteteiben már fel-feltűnik valami, nemcsak az El a faluból, nemcsak az Elűzött a földem, tehát az elvágyakozás a város, a hegyek felé, hanem jön a panasz is, hogy Hazamegyek a falumba és jön az Értől az Óceánig. Ez az első nagy megfogalmazása annak, hogy nem tragédia faluban születni, ugyanolyan teljes életet lehet élni, és ugyanúgy el lehet jutni a világ bármelyik pontjára. És, ha ez Ady korában igaz, akkor 100 évvel később még sokkal inkább az.

Ady egyik leggyönyörűbb szerelmesverse, a Májusi zápor után itt született, és ebben felismerhető, hogy nagyon sokszor a falu az, amely megőrzi az értékeket. A város gazdag, tehát herdálni tud. A falu szívósan évről-évre megtermeli azt, amit meg kell termelnie, és megóvja azokat az értékeket, amelyeket az elődök felsorakoztattak. A legtöbb vers a Szilágyságról, Érmindszentről a Szeretném, ha szeretnének kötetben van. Ezután jön Ady költői válsága, hiszen már mindent elmondott, amit egy bizonyos fajta költészettel el lehetett mondani. Utána csupa reménytelen útkeresés következik, és csak a világháború és a házasság az, amely meghoz egy újra sikeres Ady Endrét!

A Fel-feldobott kő a leggyönyörűbb példája annak, hogy ostobaság attól félni, hogy innen az emberek a kettős állampolgárságot elnyervén, elrohannának valamennyien. A Fel-feldobott kő is arról szól, hogy akárhányszor elindul, utána a kő a nehézkedési erőnek engedelmeskedik és leesik. Nem véletlen, hogy Adyt itt akarta a család eltemetni. Igen, járna ez Érmindszentnek! Jusson valami a falunak, amely Ady Endrét adta.

Utolsó reménytelen küzdelme következett a Léda szerelméért. El akarta hozni Érmindszentre, és a Séta a bölcsőhelyem körül erről szól. Ám Léda ide nem jöhetett, ebbe a falusi ködbe. De ha gond van, akkor jó elbújni ebben az áldott falusi ködben, amely elzárja az embert a kiismerhetetlen és zavaros világtól. Időnként kell, hogy rendbetegyük a gondolatainkat, és most, a globalizáció századában nagyobb szükség van erre, mint bármikor. Nem elég azt tudni, hogy hova akarunk elérni, azt is kell tudni, hogy honnan indulunk. Aki nem tudja, hogy honnan indul, aki nincs tisztában a maga, a kis közössége történetével, történelmével, az eltéved.

A világháború alatt, amikor már a Csinszka csucsai kis kastélyából néz le, és hallja éjszakákon keresztül, hogy dübörögnek a katonavonatok, viszik mészárszékre a fiainkat, akkor lesz újra naggyá az Ady költészete. Bekövetkezik, amitől tart, az ország elveszti a háborút, és vele területének 2/3 részét.

Valami újat kellene kezdeni, és ez már nem jöhet a városból. Az országnak rendbe kell tennie a fejét, elbújni egy pillanatra az áldott falusi ködbe, és onnan valamit üzenni. Mit tehet egy költő akkor, amikor a politikusok sem tudnak mihez kezdeni? Egyike utolsó verseinek, amit ma nagyon is meg kell fogadnunk, és ez is egy érmindszenti emlék, A mindegy átka. Az, hogy nem szabad, hogy a mindegy győzzön, soha nem szabad engedni, hogy lelkünkön a fásultság legyen úrrá, hogy a mindegy, reménytelen, úgysem sikerül határozzon meg. Ez egy nagyon fontos költői üzenet.

Fontos mondanivalót fogalmaz meg A Krisztuskereszt az erdőn című versében is. A két nyakas kálvinista, Ady Lőrinc és Ady András Endre, fütyültek, ha keresztre néztek. És egyszer eljött az idősebb kornak az a belátása, bölcsessége, hogy a másképp gondolkodókat is meg lehet, meg kell érteni. Emeljük meg a kalapunkat mélyen, nemcsak a kereszt előtt, egymás előtt is, azok előtt, akik, mint mi magunk, a keresztet cipelik, és próbáljunk megértéssel közeledni egymáshoz.

Ferencz Levente Érszakácsi polgármestere, ugyanakkor a Tasnád Kistérség Együttműködési és Fejlesztési Egyesület elnöke. Az új civil kezdeményezésről kérdeztem.

- Az ötlet maga 2003-ban vetődött fel. Idén aztán sikerült megteremtenünk a jogi hátteret, és megkezdhettük a tényleges munkát. Ez a terület, amely Szatmár megye délkeleti részén található, gazdaságilag és politikailag is háttérbe szorult, és az itteni települések közötti együttműködés jó esélyt teremt arra, hogy mi is előtérbe kerüljünk, felfigyeljenek ránk.

- Tasnád a központja, és csatlakoztak hozzá a közel fekvő községek: Érszakácsi, Magyarcsaholy, Érendréd, Tasnádszántó, Sződemeter és Szilágypér.

- Legégetőbbek a szociális problémák, hiszen a lakosság 70%-a, főleg vidéken, a rendszerváltozás előtt a mezőgazdaságban tevékenykedett. Ők a mezőgazdasági termelőszövetkezetek felszámolása után munkanélküliek maradtak, és most a tsz-es nyugdíj nem fedezi az alapvető szükségleteiket sem. A másik nagy gond a fiatalok elvándorlása. Úgy gondolom, hogy a fiataloknak választási lehetőségeket kell nyújtani, dinamikus fejlődéssel itthon tartani őket. A térség fejlődésének motorja lehet az agroturisztikai hálózat kiépítése, hiszen az együttműködésben részt vevő települések mindegyike rendelkezik valami különlegességgel, helyi nevezetességgel, ami kiindulási pont lehet.

- Pár hete összegyűltünk a fent említett települések polgármestereivel. Határozatot hoztunk, hogy minden résztvevő önkormányzat elkülönít egy bizonyos pénzalapot a jövő évi költségvetésből egy kistérségi iroda működtetésére. Kértem a jelenlévőket, hogy a következő találkozásunkig dolgozzanak ki egy témát, amely javítana a kistérség helyzetén, és nemcsak a helyi érdekeket képviseli. Örülök a polgármester kollégák pozitív hozzáállásának, remélem, jól tudunk majd együttműködni.

- Céljaink között szerepel pályázati alapok segítségével megoldani a térségben tapasztalható szociális problémákat és fellendíteni a gazdasági és kulturális életet. Szeretnénk jobb kapcsolatot kialakítani az önkormányzatok között, valamint külföldi partnerekkel, civil szervezetekkel. Felvettük a kapcsolatot a Csengeri Kistérség vezetőivel tapasztalatcsere céljából

Az Unicarm vetési székhelyű húsipari termékeket gyártó és forgalmazó cég komoly infrastrukturális beruházásokat hajtott végre városunkban, és november 24-én készül megnyitni helyi kirendeltségét a Zorilor negyedben.

A Polgármesteri Hivatal által folyósított összeg felhasználásával megoldódtak a középiskola fűtési gondjai.

Komoly problémát okoz a város költségvetése számára az év elején a parlament által megszavazott egységes adókulcs bevezetése, amely 130.000 erős lej deficitet okozott.

Sikeresek voltak a Transgex cég álltal végzett próbafúrások a Câmpului utca végén (a Laposon). A szakemberek 74⁰C-os termálvízre bukkantak, melynek összetételét vizsgálják.

Komoly infrastrukturális fejlesztéseket tervez a strand területén a Helyi Tanács. Az ehhez szükséges 120 milliárd régi lej beszerzése céljából benyújtott pályázatot november végén bírálják el.

Az augusztusi viharkárok enyhítésére kiutalt pénzkeretnek köszönhetően befejeződtek városunkban az útjavítási munkálatok.

Esketés: okt. 1: Gáll Csaba és Gál Timea, okt. 8: Matei Cristian és Gál Emilia

Temetés: Székely Lajos, 82 éves (okt. 10.), Horváth Erzsébet, 71 éves (okt. 14.).

Esketés: okt. 1: Gáll Csaba (róm.kat) és Gál Timea (ref.), okt. 1: Szász István (róm. kat.) és Antal Mária (róm. kat.), okt. 15: Ruff Ottó Tamás (róm. kat.) és Szakács Laura Ildikó (róm. kat.)

Keresztelés: Nagy Melinda Mónika (okt. 2.), szülők: Nagy Csaba (ref.) és Schömberg Melinda (róm. kat.), Ackerman Arnold (okt. 16), szülők: Ackerman János (róm.kat.) és Bartha Enikő (ref.)

"Ha ezt meglátják és átgondolják, eredményes volt a vasárnapi séta..."
Ady Endre

Gyermekkori álmom volt, hogy ha megnövök, akkor lesz egy kutyám. Saját, igazi, különbejáratú kutyám, ami csak az enyém. És nem is akármilyen, hanem egy magyar vizsla.

Sok idő telt el azóta. Harminc év is talán. Valahogy el is feledkeztem a gyerekkori álmomról. Sok sikerben, kudarcban, örömben, bánatban volt részem, de a kutya valahogy kimaradt.

Nemrégiben történt, hogy bejött az irodámba egy férfi. Üzletrol kezdtünk beszélni. Kiderült, hogy kutyatenyésztő, és vizslákkal foglalkozik. Meghívott, hogy nézzem meg a kutyáit.

Az udvaron szaladgáltak a vizslák. Odarohant hozzám egy kis aranyos, bohókás ugribugri vizsla-kölyök. Akkor már tudtam, hogy az enyém lesz. Csöndes Dínó a törzskönyvi neve. Imádom. Ugyan 30 évet vártam, de nem hiába.

...és...már több mint két éve várok megint, de most valami egészen Másra. Most sem adom fel!

Vetítő előadások. A katolikus ifjúsági egylet vetítőgépet szerzett be, mellyel decemberben hat előadást tartott a Központi vendéglőben. Első előadás Karácsony napján este volt, s be volt mutatva Jézus születése és gyermekkora. Martin Irén cimbalmon, Kövér Kálmán gyógyszerészsegéd hegedűn karácsonyi énekeket játszottak. Ujvári Marika szavalt. Rakottyai Lujza melodrámát adott elő Pákay Margit zongorakísérete mellett. A zord idő ellenére a termek zsúfolásig megteltek közönséggel.

További előadások voltak: Utazás a világ körül, China, Japán, Róma, Vatikán, Mózes öt könyve. A felolvasások szövegei németül lévén kiadva, azokat Görgényi Jenő plébános előzetesen magyarra fordította.

Mulatságok. Január hóban farsang folyamán volt a zilahi Wesselényi egylet hangversennyel, páros jelenettel egybekötött táncestélye és a katolikus egylet álarcos bálja. Külön bált rendeztek: az izraelita nőegylet, a csizmadiák– s iparosok egyesülete.

Iskolai ünnepélyek: április 8-án Gróf Széchenyi István halálának félszázados évfordulójára és április 11-én az iskolai ünnepélyek megtartattak.

Vulturul takarékpénztár ez évben lett bejegyezve. Ez évben épültek még: a zilahi takarékpénztárral átellenben Hulka Károly emeletes bolthelyisége s mellette Kandel Ferencz emeletes épülete, melyben van a Hungária szálloda.

Képviselőválasztás. Folyó évben az egész országban mozgalmas képviselőválasztás volt. Már a tavaszon elindultak a pártvezérek s bejárták az országot, hogy kerületeket hódítsanak. Március 9-én megjelent Tasnádon Juszk Gyula függetlenségi pártvezér. A vasúttól bevonulásakor 30 fogat kísérte. Vele jöttek a tasnádi képviselő dr. Kun Árpád, ifj. Juszk János, Báró Kemény Árpád, debreceni, szoboszlói és paksi képviselők.

Választási elnök: Sántha Dezső, kir. közjegyző volt. Választási helyiségül a piactéri vendéglő és a timár-szín szolgált. A választás délelőtt 9 órakor kezdődött és másnap reggel fél 6-kor végződött. Dr. Jaczkó Pál lett megválasztva 340 szótöbbséggel.

A török veszedelem tette szükségessé a hadügy javítását, ami a banderiális rendszer teljes kifejlesztésével és az úgynevezett telekkatonaság fölállításával vált lehetővé. Ekkor kezdett a magyar hadsereg először ágyúkat használni, habár a fő fegyver még mindig a kard, kopja és a nyíl volt. A rendi alkotmány kifejlődése is Zsigmond korára esik. Az akkori európai országokban kialakult rendszer szerint az ország lakosai különböző jogú és kötelezettségű osztályokra, rendekre oszlottak, akik mellett természetesen megvolt a jogtalan osztály, a jobbágyság.

A honfoglaláskor és az Árpád-kori királyok korszakának első felében minden szabad ember egyenlő jogú tagja volt a nemzetnek, mellettük csak a rabszolgák voltak. Lassanként a szabad emberek, a nemesek, birtokaik nagysága és állami hivatalaik alapján két csoportra kezdtek oszlani. A sok belháború miatt ez a két csoport még élesebben elvált egymástól, mivel mind a királyok mind a trónkövetelők iparkodtak tekintélyesebb híveiket nagy birtokokkal, jól jövedelmező tisztségekkel megjutalmazni. Ezáltal egy hatalmas nagybirtokú főnemesi és egy kisbirtokú nemesi rend, a későbbi köznemesség keletkezett. Eleinte jogaik egyformák voltak, idővel azonban a főnemesség egyre több jogot ragadott kezébe, úgyhogy nemcsak birtok, de jog tekintetében is fölébe került a köznemességnek. A két nemesi rend mellett kialakult egy harmadik is, a főpapság, akik mint törvényszerkesztők, katonák, jó hadvezérek is megállták a helyüket.

Századokon keresztül ezek a rendek alkották az országgyűlést, intézték az ország ügyeit, királyokat választottak és menesztettek, törvényeket hoztak, míg a kialakuló iparos, kereskedő városi lakosság háttérbe szorult, nem beszélve a jogtalan jobbágyságról.

Azonban a városok lakossága szaporodott, gazdagodott, erősödött, a királyok pedig mind gyakrabban szorultak a városok pénzbeli támogatására. Ennek fejében a királyok mind több joggal, kiváltsággal ajándékozták meg őket. Ezáltal egy erős, megbízható támaszt nyertek bennük, nagyon sokszor a királyoknak ellenszegülő főurakkal szemben is.

A XIII. században kialakultak a királyi városok mellett a városok. Ezek Nagy Lajos korában rohamosan fejlődtek, Zsigmond korában virágzásra jutottak. Egyes városok függetlenítették magukat a megyéktől, királyi városokká váltak, önkormányzatot és pallosjogot kaptak, sőt, követeket küldhettek az országgyűlésre. A XIII. század végére – XIV. század elejére az országgyűlést a következő négy rend alkotta: főnemesség, köznemesség, főpapság és városi polgárság.

Zsigmond király uralkodása idejére esik a huszita tanok terjedése. A mozgalom Erdélyben öltött nagy arányokat, mely az 1437-es jobbágylázadásban tetőzött. A jobbágyság részére elért kevés eredmény mellett nagyon fontos az erdélyi alkotmányjogi szempontból a lázadást követő Kápolnaunió. Ebben Erdély három nemzete, a magyar, székely és a szász testvéri egyességet kötöttek a maguk védelmére. Ez volt az első eset, midőn a három erdélyi nemzet hivatalosan jelentkezett, és ez képezte alapját a később különálló (Mohács utáni) erdélyi fejedelemség nemzeti alkotmányának.

Ez történt Zsigmond király 50 éves országlása alatt. Csehországban halt meg. Cseh királyként és német császári származása szerint idegen volt, de kívánságára Nagyváradon temették el, Szent László királyunk városában. Becsületére váljék, hogy hosszú uralkodása alatt megtanulta szeretni és becsülni a magyar nemzetet és Magyarországot.

Megérkezett az ősz. Ez abból is látszik, hogy a Helyi Tanács utóbbi két ülésén (az uborkaszezon végeztével) úgy mennyiségileg, mint minőségileg sűrűsödött a napirendi pontok száma. A szeptemberi ülészakon a tanácsnak hét határozattervezetet kellett megvitatnia:

1. 2000 új lej odaítélése a Tanulók Klubja számára, a hagyományosan megrendezett népművészeti fesztivál megrendezése kapcsán

2. A város geotermális eredetű hőenergiával való ellátását célzó beruházás elvi jóváhagyása

3. Az Európai Integrációs Minisztérium által a bal-neológiai központ létrehozása céljából a város számára átutalt pénzösszeg mintegy 80%-nak a visszafizetése

6. A 2005-ik évi 1. számú tanácsi határozat módosítása, mely az Észak-Nyugati Régió balneológiai parkjának létrehozásáról szól (ezek tagjai Tasnád, Béltek és Margitta)

7. A Városi Tanács 25/2005-ös határozatának módosítása, melynek tárgya az ebben az évben elvégzendő munkálatok listája

Épület típusa	Adó 2005-ben (RON/100m²)	Adó 2006-ban (RON/100m²)
A zóna téglaépület	96,47	100,51
B zóna téglaépület	92,28	96,14
C zóna téglaépület	89,89	91,77
A zóna vályogépület	27,56	28,75
C zóna vályogépület	25,16	26,25

A telekadó a következőképpen módosul:

Zóna	2005-ben (RON/ m²)	2006 (RON/ m²)
A	0,4385	0,5149
B	0,3000	0,3498
C	0,1425	0,1662
D	0,0830	0,0968
A zóna falvakon	0,0480	0,0560
B zóna falvakon	0,0360	0,0420

És most lássuk hogyan alakulnak a gépjárművek utáni illetékek:

Gépjárműtípus	2005-ben (RON/500 cm³ vagy töredéke esetén)	2006-ban (RON/500cm³ vagy töredéke esetén)
Személygépkocsik (2000cm³-ig)	8,4	11
Személygépkocsik (2000cm³-en felül)	10,32	14
Autóbuszok, mikrobuszok	16,8	23
Teherautók 12 tonnáig	18	24
Forgalomba bejegyzett traktorok	11,16	15
Motorkerékpárok	4,2	6

Ha végignézzük a fenti pontokat, rájövünk, hogy közérdekűség szempontjából a jövő évi adók és illetékek kerülnek az első helyre. A következő táblázat fényt derít arra, hogy mennyit fogunk jovőre ilyen címen fizetni.

Kiszámítható, hogy az épületek adója kb. 4%-kal, a belterületeken fekvő telkeké 10%-kal, míg a gépjárművek illetéke kb. 40%-kal nő 2006-ban 2005-höz viszonyítva.

Említésre méltó, hogy a tanács olyan értelemben módosította az idén elvégzendő munkálatok listáját, hogy arra felkerüljön a nyári nagy esőzések által okozott károk helyreállítása.

Az októberi gyűlésen szintén hét pont szerepelt, ezek közül említésre érdemesek a következők:

1. Havi 200 új lej odaítélése dr. Fromhercz Adriana lakbérének ellenértéke címén. Az idén már másodízben döntött ilyen értelemben a tanács, először egy orvosházaspár, most pedig az említett balneológus szakorvos javára.

2. Az Unicarm kft. számára egy 115 m²–es terület 49 évre történő koncesszióba adása a város közterületéből, üzletépítés céljából. Az ártárgyalás kezdeti értéke az egész területre 500 millió régi lej.

E cikk által szeretném megköszönni a tasnádiaknak, elsősorban a tasnádi református gyülekezetnek mindazt a sok szépet és jót, amiben részem volt az eltelt segédlelkészi év alatt.

Az egy évvel ezelőtt írt bemutatkozó cikkemben még csak arról a meggyőződésemről tudtam vallani, hogy Isten akarata vezetett Tasnádra. Mostmár azt is mondhatom, hogy Isten nagyon kegyelmes volt hozzám, hogy éppen ide vezetett, és hogy itt kezdhettem meg szolgálatomat.

A gyülekezetnek hosszú idők után én voltam az első segédlelkésze, talán ezzel is magyarázható, hogy olyan sok szeretettel, gondoskodással vettek körül. Nagyon szépen köszönöm ezt a boldog évet, a szép emlékeket, amelyeket magammal vihetek. Külön köszönöm "pótanyukáimnak" a gondoskodást, a szeretetet, amivel valóban sokszor nagyon nagy segítségemre voltak. Köszönöm a kapott bátorító, bíztató szavakat, Hegedűs tiszteletes úr útmutatásait, tanácsait. Köszönöm a szép búcsúverset Varga Erzsébetnek, és azt, hogy sokan elkísértek az irinyi bemutatkozó szolgálatomra, mert ezzel is nagy örömet szereztek nekem.

Hosszú lenne az a lista, amelyen felsorolnám mindazoknak a nevét, akiknek köszönetet mondhatnék. Talán ez az oldal sem volna elég. Örömmel tölt el, hogy sok kedves emberrel ismerkedhettem meg, és hogy szívemben sok szép emlékkel mentem el Tasnádról.

Isten vezetett ide, és az ő akarata volt az is, hogy ez év októberétől az irinyi egyházközségnek legyek a lelkipásztora. Hálás szívvel tekintek vissza, és köszönöm Istennek az itt töltött időt.

A gyülekezethez annyi a kérésem, hogy a következő segédlelkészt is olyan nagy szeretettel fogadják, mint engem. Mert bárhová kerüljön is az ember, ott, ahol szeretik, jól és otthon érzi magát.

Mikor a minap munkatársam meglátta a szerszámaimra faragott kereszteket, megkérdezte, hogy én még hiszek Istenben? Csodálkozott, hogy lehet hinni abban, amit még nem látott senki. Megmagyaráztam:

- Ha nem látod Istent, akkor is lehet hinni benne, ha akarsz. De te nem akarsz hinni, és ez már más! Isten akkor is ott van az életünkben, ha nem látjuk ŐT. De azért, mert hiszünk benne, ne várjuk, hogy mindent megkapunk, amit akarunk. Azt kapjuk, amire szükségünk van !

Már hitünk is gyengülni látszott, a Ceausescu-időszak alatt. Emlékszem, keményen megbüntették egykori tanáraimat, mert elmerészkedtek gyerekeik konfirmálására. Ma, aki akar, nyugodtan mehet templomba, nem leskelődnek az "elvtársak". És mégsem megyünk!!!

Sok család felbomlik, mert nem tartja össze őket az istenhit! Szebb volna életünk, ha hinnénk ISTENBEN, ki minden nehézségünktől megszabadít bennünket!!!

A válasz egyszerű: azért, mert gyógyíthatatlan! A XXI. században? Hát semmit sem fejlődött az orvostudomány? Nos, e kérdésekre a válasz nyilván nem egyszerű.

Az influenzát vagy grippát vírus okozza. A vírus a legegyszerűbb élőlény. Tulajdonképpen csak két fontos részből áll: egy magból, amit DNS vagy RNS alkot, és egy tokból, ami ezt, mint egy bőr vagy pajzs, körbeveszi. A DNS egy nagyon komplex fehérje, olyan, mint egy számítógép memóriája, vagy egy szinte végtelen magnószalag, amin kódolva le van írva az adott élőlény minden tulajdonsága. Az embernél is a minden sejtben jelenlevő kromoszómákat a DNS alkotja. Ez az, ami megszabja, kik és mik vagyunk, milyen magasak, szépek, okosak, milyen színű a szemünk, milyen betegségekre vagyunk hajlamosak.

A grippa vírusának is minden tulajdonsága bele van írva ebbe a DNS-be. Hogyan működik? A leggyakrabban a levegőből a tüdőn keresztül a vérbe jutott vírus eljut az egyes sejtekhez. A sejtfalhoz érve leveti a burkát, és mintegy fúróval átfúrja magát a sejtmembránon, és annak belsejébe érkezik. Az ember, de minden más élőlény sejtjei is olyanok, mint egy nagy vegyi gyár, ahol a sejtmagban lévő DNS parancsait követve kicsiny műhelyekben, ú.n. riboszómákban állandó ellenőrzés mellett különféle, az élethez elengedhetetlen anyagokat termelnek. A vírusok a sejtekbe jutva mintegy becsapják a ,,vezetőséget", és rákényszerítik a gyárat, hogy csak a vírus DNS-t sokszorozzák meg, és annak burkát termeljék, míg a saját feladataikat elhanyagolják. Így egyrészt több százezer új vírus termelődik, ami nagyon gyorsan megfertőzi a még egészséges sejteket is, másrészt egy csomó fehérje hiányosan termelődik, amit betegségként élünk meg (rossz benzinnel, olajozás nélkül az autómotor is ,,köhög", majd elromlik).

- A tanár úr az idén kezdte a tanítást a Tasnádi Liceumban. Mikor végezte el az iskolát és mit csinált ezelőtt?

- Nagykárolyi születésű vagyok. 2003-ban végeztem az Aradi Nyugati Egyetemen. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen vizsgáztam, de tanítani csak idén kezdtem, ugyanis eddig külföldön dolgoztam.

- Miért éppen a testnevelést választotta? Milyen szerepe van a tornának egy fiatal életében?

- Elsősorban azért választottam a testnevelést, mert régebben én is sportoltam. A sport mindig közel állt hozzám. Ezt szeretem csinálni, hivatásomnak érzem. Egy diák életében nagyon fontos szerepe van a sportnak, hiszen mindenkinek rendben kell tartania az egészségét, növelnie kell a teljesítményét. Mi, tornatanárok ebben tudunk segíteni nekik, fejleszteni tudjuk őket, ezen felül minden diáknak szüksége van egy kis mozgásra, kikapcsolódásra. Ennek megvalósítására kerül sor a tornaórákon, ennek elérését érzem feladatomnak.

- Osztályfőnökként általában meg vagyok diákjaimmal elégedve. Elég jó osztály, remélem nem fogok bennük csalódni. Persze, mint minden osztályban, itt is vannak jó és rossz diákok. Szerintem jól ki fogunk jönni egymással. Meggyőződésem, hogy IX. osztályban erélyesebben kell fellépni. Most kell megfogni az osztályt, mert egy-két év múlva lehet, hogy késő lesz a hibákat helyrehozni. Egy jó tanár megértő és mégis szigorú, megpróbál embert nevelni a diákjaiból. Erre törekszem én is.

- Ezt pontosan még nem tudom, nem rajtam múlik. Én csak helyettesítő tanárként vagyok itt, ha viszont sikerülne véglegesíteni magam, akkor szándékomban van huzamosabb ideig itt maradni. Az iskolával semmi baj nincs, a tanári kar is nagyon kedves, barátságos, a diákok tudása elég jó. Néha akadnak problémák, de ezek, úgy gondolom, megoldhatók.

- Igen, tervem lenne, de nem tudom, hogy az iskola anyagi körülményei mennyire teszik ezt lehetővé. Hozzám nagyon közel áll a cselgáncs, ezt műveltem elég sok ideig, aztán lenne még az amerikai foci vagy a rögbi, hogy egy picit színesebb legyen az itt művelhető sportágak sora.

- Színesebbé lehetne tenni, de ehhez több és jobb felszerelésre lenne szükség.

A diákszínjátszók számára idén is két rangos fesztivált szerveztek: Szilágycsehben a Partiumi és Székelyudvarhelyen az Országos Diákszínjátszó Fesztivált. A Teletinik részt vett mindkettőn, Szilágycsehből II. és közönségdíjat, Udvarhelyről pedig a zsűri különdíját hozva. Megkérdeztük a résztvevőket, kinek milyen élményt nyújtottak ezek a rendezvények:

Hiripi István: Boldog voltam, hogy megyünk Udvarhelyre. Szeretek utazni, idegen helyeket, embereket megismerni. Mikor megtudtam, hogy Maksa Zoltán a zsűri elnöke, szerettem volna nagyot alakítani, és ez sikerült is, mert az előadás után megállított és megdicsért minket.

Knébli Tamás: Mindkét helyen komoly és nagy szakértelmű zsűri bírált. Az a legizgalmasabb ezeken a fesztiválokon, mikor a csapatok munkájuk értékelését várják. Jó volt mindkétszer a legjobbak között lenni.

Maday Anikó: Engem a fesztiválokon lenyűgözött a kedvesség, köz vetlenség, amivel a versenyző csapatok egymást fogadták. A rengeteg előadás során sokat tanultam másoktól. Felejthetetlen marad Maksa Zoltánnal való találkozásom, s hogy az ismerősöket viszontláthattam.

Tóga Gergő: Ezeknek a fesztiváloknak nehéz visszaadni a hangulatát. Több száz fiatal, éjszakába nyúló előadások, mint egy nagy színházi maraton. Megvitatjuk a látottakat, tanulságokat vonunk le. Pár napig kicsit más világban élünk. Mindezt úgy, hogy közben barátságokat kötünk, szórakozunk.

Maday Tamás, Oláh Attila, Butean Tamás, Grieb János: Legnagyobb élményem volt, hogy a "zsűri bemutatkozik, avagy akasztják a hóhért" előadáson Maksa Zoltán sziporkázó humorát hallgathattam. Szeretem az ilyen összejöveteleket, ahol ennyi fiatal vesz részt, mert na gyon jól összekovácsolják a csapatokat. Sose buliztam még ilyen jót!

Oláh Orsolya: Megtisztelve érzem magam, hogy több száz fiatallal részt vehettem két ilyen rangos fesztiválon. Örök emlékeket adtak nekem. Soha nem felejtem el a hajnalig húzódó dumcsizást az újdonsült barátnőmmel, a nagy BULIT, a több órás buszozást, azokat az előadásokat, amiket szívvel-lélekkel adtak elő a velem egykorú fiatalok, azt, hogy megtapsoltak, és, hogy megtapsolhattam őket. Mégsem szomorkodtam, amikor eljöttünk, mert tudtam: Jövőre ugyanitt!

Györffy Gabriella, Kiskasza Orsolya: Nekem az tetszett, hogy különböző előadásokat láttam, így tapasztalatot szereztem, persze nem csak én, hanem az egész csapat. Sokat lehetett tanulni a színjátszásról. Feledhetetlen marad, már várom a következőt.

Schönberg Ingrid, Barta Dániel: Rájöttem, mennyi minden kell, hogy egy színi előadás igazán jól sikerüljön. Számomra a fénypont Maksa Zoltán volt, aki előadásával megnevettette az egész társaságot.

Fazekas Edina: Szilágycsehben a legjobb pillanat az volt, mikor megtudtuk, hogy másodikok lettünk, és hogy minket hívnak a zsámbéki fesztiválra. Udvarhelyen csodálatos volt fellépni a hatalmas színpadon.

Bendel Andrea, Dolóczki-Lukács Lénárd László: Sok új arcot ismertem meg, érdekes előadásokat láttam, jutott idő szórakozásra is. Jó volt a hangulat, a társaság, mindenki jól érezte magát. Ha lehetőségem lesz rá, jövőre is ott leszek!

Geiger Jácinta: Legnagyobb élményem az Udvarhelyen eltöltött napokból: nincs. Számomra az egész EGY NAGY élmény volt.

Amikor zenét hallgatunk, verset olvasunk, vagy megcsodálunk egy képzőművészeti alkotást, ami nagyon tetszik, az kizökkent szokásos kedélyállapotunkból, valami különös elragadottságot érzünk. Ahhoz, hogy ez a katartikus élmény létrejöjjön, olyan "mesteri" kézre van szükség, mint például a Vajnemöjnené (a Kalevala egyik főhőse). A csodálatos varázsló-énekes, miután megölte a csodacsukát, annak a csontjából hárfát készített. Mindenki a csodájára járt, de megszólaltatni egyikük sem tudta:

Mesterré, művésszé nem mindenki válhat, de egy kis tanulással mi is kompetens értői lehetünk a műnek. Ez igen sok kérdést felvet, amelyre választ keresünk. Mi a szerepe a művészetnek az ember életében? Milyen viszonylatban van a mű az élettel, a művészet a valósággal? Milyen módon, milyen sajátos jelrendszerrel közli velünk a mű az alkotó művészi üzenetét? Mitől függ magának a műnek az esztétikai értéke? S végül: hogyan hat a mű a befogadóra?

Hogy ezeket a kérdéseket megválaszolhassuk, Werner Hofman szavait kell szem előtt tartanunk: "Ne azt várjuk, hogy a művészet váljon a mi számunkra hozzáférhetővé, hanem mi nyíljunk meg a művészet számára." Más dolog nézni, vagy éppen érezni, s megint más értékelni, vagyis ismerni és tudatosan szeretni valamit. A műalkotásokat is lehet "olvasni", de természetüknek megfelelő módon.

Bendel Júlia tanárnő és férje ez év februárjában egy hétvégét töltött el Olaszországban. A híres velencei karnevál megtekintése volt a cél, ahonnan különleges élményekkel tértek haza. Ezekről számol be az alábbiakban:

- Igen. Más országokban és már Magyarországon is ez teljesen természetes, hogy egy ilyen alkalomra az emberek "kiruccanak" otthonról. Nagyon különleges hangulata van a karneválnak, és magának a városnak is, amely szinte imbolyog a vízen.

- Nem. Tele vannak az utcák szebbnél-szebb maszkosokkal. Az arcuk teljesen fedve és festve van, pózolnak, és persze fényképezkedni is lehet velük.

- Ők nem, de van karneváli, álarcos felvonulás is és egy, a "felső tízezer" számára rendezett verseny és bál is, ahová 6-700 euró a belépő. Ugyanekkor kerül sor a gondolás felvonulásra is. Maga a karnevál kb. másfél hétig tart, a farsang végi időszakban. Nagyon nagy tömeg gyűl össze, rengeteg turista. Sokan vannak, de nagyon civilizáltak. A carabinierik (rendőrök) abban a pillanatban, amikor elakad a közlekedés, közbelépnek. A nagy tömeg ellenére nincs szemét és hangoskodás sem.

- Láttuk a Szent Márk katedrálist és a Doge palotát is. A Szent Márk téren színpadi előadásokat rendeztek. Mutatványosok léptek fel, tűzokádó ember, tűzforgatók. Különlegesen régies hangulata volt. Aki igényelte, azt ki is festették különböző színekkel, különféle motívumokkal. Maszkoknak, bohócsapkáknak nagyon sokféle változatát lehetett megvenni az utcai árusoktól. A Sóhajok hídján is átmentünk, amiről az a hiedelem, hogy a szerelemhez kötődik, pedig nem így van. A Doge palotát és a börtönt köti össze, ahol az elítélt még sóhajthatott egyet, mivel kegyetlen börtön várt rá.

A Doge palotában szabályosan lehet érezni, ahogy mozog. Az emberből egyfajta szédülésérzetet vált ki, mivel alatta víz van, szinte már 600 éve azon áll a palota. Most múzeumként működik. Ide belépve az olasz reneszánsz remekei tárulnak elénk, egy Tiziano vagy egy Tintoretto, amelyeket csak albumokból ismertünk...

Kirándulásunk alatt alkalmam volt megkóstolni az olasz pizzát, de nem ízlett, a capuccino viszont nagyon finom volt. A halpiacon mindenféle tengeri herkentyűt: polipot, medúzát, rákot lehetett vásárolni. Érdekes volt, hogy a vevők licitáltak, és aki többet adott érte, vihette az árut.

- Feltétlenül. Velence olyan, mint egy nagy múzeum. Nagyon gazdag múltra visszatekintő város. Különleges, mivel a kereskedők nyugatról, keletről, a Bizáncból és Afrikából rengeteg érdekességet vittek Velencébe. De a legkülönlegesebb az, hogy az egész vízen áll, mintha lebegne, és ezt teszi már jó néhányszáz éve.

Volt egyszer, nem is olyan rég, október 18-án Szatmárnémetiben egy mesemondó verseny. Rengeteg gyerek gyűlt össze megyénk különböző iskoláiból, zsúfolásig megtelt a 10-es iskola díszterme, hol egész nap folyt a mesélés. A mi iskolánkat a IV. D osztályt négy tanulója képviselte: Pákai Dávid, Szabó Evelin, Tãmas Enya és én, Vinkler Petra.

Napokkal a verseny előtt mindenki "lázasan" tanulta a meséjét és válogatta a hozzá illő ruhát. Végül is én "A bolhakirály" című német népmesét választottam ki, mert vicces, vidám, rímelnek a sorai, és 5 perc alatt el tudtam mondani. Sváb kislánynak öltöztem, ez a ruha még az anyukámé volt, s így nagyon kedves nekem.

Végre elérkezett a várva várt nap. A III-IV osztályosok közül 24 gyerek jelentkezett a versenyre. A zsűri szigorú, de igazságos 5 tagból állott, elnöke Benedek Katalin (Benedek Elek unokája) volt, továbbá itt foglalt helyet egy magyarországi tanítónéni, Szatmárnémetiből egy tanárnő, egy tanító- és egy tanfelügyelő néni is. Minden gyerek nagyon szépen mesélt, s végül sor került az eredményhirdetésre. Osztálytársaimnak már tele volt a keze oklevelekkel, különdíjakkal, könyvekkel, csak én nem kaptam még semmit. Sírásra görbülő szájjal, kétségbeesett arccal hátranéztem a tanító nénire, de ő a tekintetével csak nyugalomra intett. S ekkor hallom: "a IV. osztályosok megyei szakaszán első díjat nyert: Vinkler Petra". Előbb fel sem tudtam fogni, de a következő percben már fel s le ugráltam, majd körbe-körbe pörögtem, mint egy gumilabda. Az első díj azt jelentette, hogy 20-án részt vehettem a mesemondó verseny második fordulóján Csengerben, és nyertem egy egynapos magyarországi kirándulást.

Innen aztán már fölpördültek az események. Másnap a szüleim elkísértek a vámig, s onnan a tanfelügyelő nénivel s egy pár gyerekkel folytattuk az utat. Egy kicsit izgultam, mert még soha nem voltam ilyen távol a szüleimtől.

Csenger nagyon szép város, az iskolája hatalmas (a mienkhez képest). Megszámlálhatatlan gyerek tolongott már itt, csak Székelyföldről egy autóbusznyi gyerek érkezett. Mindenki nagyon szépen szerepelt, én különdíjat kaptam, s egy nagyon értékes könyvet, melyet Benedek Katalin személyesen adott át ajánlásával. Az iskola benntlakásában voltunk elszállásolva. Az izgalomtól, eseményektől elcsigázottan félálomba merültünk, mikor egy "pihent agyú" harmadikos szatmárnémeti gyerek szellemnek öltözve végigriogatta a társaságot. Osztatlan sikert aratott!

Kirándulni Szatmárcsekére vittek, ahol megnéztük Kölcsey Ferenc házát, szobrát, egy vízimalmot, és ellátogattunk egy Lekváriumba (lekvármúzeumba) is. Élményekkel telve, vidáman érkeztünk másnap a határhoz, hol a szüleim már vártak rám.

Osztályunk a Kenguru és Zrinyi Ilona matematikai versenyre készül, de én sokkal jobban várom a tavasszal Szatmárnémetiben megrendezendő szavalóversenyt!

Szabó Edina, lapunk szerkesztőségének tagja, idén kezdte el tanulmánait Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdaság-tudományi karán. Tapasztalatairól, élményeirol kérdeztük.

- Túl sok elvárásom nem volt, de az nyilvánvaló volt, hogy más lesz, mint a középiskola. Aki járt egyetemre, az tudja, hogy ezek az évek talán a legszebbek az életben.

Több százan vagyunk a magyar évfolyamon (300 felett), és már sikerült találnom néhány barátot. A csoportom úgy tűnik, elég összetartó, segítőkész. Ez nagyon tetszik. A tanárok is barátságosak. Kicsit szokatlan az órarendünk, mert bizonyos napokon reggeltől estig vannak előadások.

- Nekem kicsit nehéz megszokni a kilencven perces előadásokat és szemináriumokat. Nagyon sokat kell olvasni, és többnyelvű szakkönyvekből készülni. Tanulunk európai gazdaságtant, és sok házi dolgozatot kell írni az Internetről és különböző forrásokból. Most például arról kell írnunk, hogy milyen előnyei és hátrányai lesznek Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásból. Ezek szokatlan dolgok, és most az év elején nehéznek tűnnek, de remélem, hamar hozzászokunk.

- Nagyon jól esett, hogy mindenki barátságos és segítőkész. Még megemlíteném az egyetem felszereltségét, ami elég modern. Nagyon tetszenek például a több száz férőhelyes, nemrég elkészült amfiteátrumok.

- Talán az a leghelyesebb, ha azt mondom, hogy mindenkinek annyi ideje jut szórakozásra, amennyit akar. Persze mindennek megvan az ára. Sokan mondják, hogy csak vizsgaidőszakban fognak tanulni. Szerintem a rendszeres tanulásnak is megvan az eredménye. Az év közbeni tevékenység is beleszámít a vizsgajegybe, így, aki rendsze-resen tanul és mindig jelen van, megkapja jutalmát. Mindemellett persze szórakozni is lehet.

- Az elején elég nehéz volt a tájékozódás, de most már megszoktam. Az egész várost soha sem fogom megismerni, de a fontosabb helyeket már megtalálom. Kolozsvár szép város, szeretek ott lakni. Persze Tasnádhoz képest szokatlan volt a nagy forgalom, a sok ember, sehol egy ismerős… Nagyon tetszik, hogy vannak rendszeresen színházi előadások, minden nap lehet moziba menni, és más szórakozási lehetőség is akad bőven.

November 4-én megrendezték a hagyományos középiskolai gólyabált. A rendezvényre a moziteremben került sor, iskolánk XII. osztályos tanulóinak szervezésében (Galántai Melinda, Paulik Beáta, Vedinas Medana, Bãlaj Adela, Micu Mihai). A zenét Mezősi László és Katona Sándor biztosította. Nyolc pár vállalta a versennyel járó megpróbáltatásokat. Bemutatkozásuk után karaoke- és táncpróba, valamint különböző ügyességi próbák keretében bizonyíthatták rátermettségüket.

A próbák között iskolánk diákjai jeleneteket, modern táncokat mutattak be és divatbemutatóra is sor került.

A rendezvényen meghívottként fellépett a Karate Sportklub, Rebela dance énekes és Horatiu Somesan etno-énekes.

Köszönjük mindazoknak, akik anyagilag is hozzájárultak a gólyabál megrendezéséhez.

A Márton-napi libafogyasztásnak a közismert legendán kívül nagyon is valós alapja van: november havában a legízletesebb e nagytestű szárnyas húsa. Még nem öreg, így a pecsenye nem lesz száraz, szálkás, de már nem is sovány, mint tavasszal, amikor a szárnyasból a sütés után alig marad valami a tepsiben. "Ha lúd, legyen kövér" tartja a népi mondás. Bár erre a bölcsességre legtöbbször átvitt értelemben utalunk, valós igazságon alapszik: a megfelelően táplált, hízott liba a hozzáértő háziasszony számára mozgó éléskamra, nagyon gazdaságosan felhasználható. Egy szép, hízott példány észszerűen beosztva egy négytagú családnak akár egy hétre is elegendő. A sokféle libafinomság között a "klasszikus" ételek viszik el a pálmát: az utánozhatatlan ízű ludaskása, a párolt vöröskáposztával körített fokhagymás libacomb, a vadas libamell, a pompás csemegének számító libamáj, a gyöngyöző libaleves csigatésztával. A levessel egyidőben készíthető az ínyencségszámba menő

Hozzávalók: 1 nyakbőr, 1 zsemle, az áztatáshoz tej, 25 dkg libamáj, 1 evőkanál libazsír, 1 evőkanál zsemle-morzsa, 1-2 evőkanál olaj, 2 főtt és 2 nyers tojás, nagy csokor petrezselyemzöld, só, őrölt bors, ételízesítő, pirospaprika, majoránna, a sütéshez 5 dkg libazsír (vagy vaj).

Elkészítés: a liba nyakbőrét a nyak tövénél körülvágjuk, nagyon óvatosan egészben lefejtjük, ügyelve arra, hogy ne sérüljön meg. Alaposan megtisztítjuk, megtoklásszuk, megmossuk, a keskenyebb végét erősen összekötjük, vagy erős cérnával bevarrjuk. A májat apróra vagdaljuk, összekeverjük a tejben áztatott, kifacsart és összemorzsolt zsemlével, az apróra vágott főtt tojással, a kevés libazsírban megfonnyasztott vöröshagymával, az olajban pirított zsemlemorzsával meg a finomra összeaprított petrezselyemzölddel. Sóval, ételízesítőporral, őrölt borssal, pirospaprikával és majoránnával fűszerezzük, végül beleütjük a nyers tojást. Jól összedolgozzuk, majd rövid ideig pihentetjük. A kész tölteléket a libanyakba tömjük, s a másik végét is szorosan összekötjük vagy bevarrjuk. A fővő libalevesbe téve 20-25 perc alatt kifőzzük, aztán szűrőlapáttal kiemeljük, és libazsírral (vagy vajjal) meglocsolva a sütőben ropogós pirosra sütjük.

Néhány jó tanács: a töltött libanyakot többféleképpen tálalhatjuk. Adhatjuk melegen, ilyenkor felszeletelve tálra rakjuk, meglocsoljuk pecsenyelével, és burgonyapürével, salátával kínáljuk, de köríthetjük vele a ludaskását is. Kitűnő hideg előétel, vékonyra szeletelve magában vagy franciasaláta talapzaton adjuk. E finomsághoz nem kell feltétlenül "feláldozni" a liba legértékesebb részét, a szépen fejlett libamájat. Helyettesíthető csirke- vagy setésmájjal, de akár finomra ledarált libamellel is. A népi hagyomány úgy tartja: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Hogy ettől megmentsem az olvasókat, egy kiadós Márton-napi lakomához adtam ötleteket és egy nagyszerű receptet. Önöknek már "csak" egy szép pecsenyelibáról kell gondoskodniuk.

A birs kitűnő ráncok ellen. Héját, magjait áztassuk 7 napig alkoholban. Szűrjük le, és ezzel minden este kenjük be arcunkat. Kitűnő egyéb arcfoltok ellen is, valamint kihasadt kézre, sarokra.

Ősszel grippától, megfázástól szenvedünk. Hogy ezt kivédjük, fogyasszunk el naponta pár gerezd fokhagymát, utána pedig friss petrezselyemlevelet rágcsáljunk, amely, azon kívül, hogy nagyszerű C vitamin forrás, eltünteti a kellemetlen foghagymaszagot is. 10 napon át 1-2 echinacea (kúpvirág) kapszula szedése szintén megvéd a grippától.

Láb- és hátfájás esetén fogyasszunk sárgarépa- levet, helyezzünk káposztalevelet az alhasunkra, és olivaolajjal és citromlével masszírozzuk sajgó testrészünket.

- amint érezzük, hogy ég az ajkunk (hamarosan megjelenik a herpesz), tegyünk rá jeget. Váltogassuk 45 percen át a jégdarabokat. Vissza fogja fojtani a vírus kifejlődését.

- a herpesz megjelenésekor kamillával addig ecseteljük (egy kiskanál kamillavirágot jól dörzsöljünk el melegvízzel), amíg megszűnnek a tünetek.

- citromlevet és vizet egyenlő arányban keverjünk el, és ezzel kenegessük a kialakuló herpeszt.

Stersszes lelkiállapotunk idegeskedésben, depresszióban, a munkakedv hiányában, fizikai és lelki állóképességünk gyengülésében nyilvánulhat meg. Ezek leküzdésére bétakarotin, A vitamin, C vitamin (akár napi 3 tabletta), E, B2, B3, B5, B6, B12 vitaminok bevitelét ajánlják. Lehetőleg a legbőségesebb étkezés idején vegyük be őket, mert akkor szívódnak fel legjobban. Tavasszal erőt ad, ősszel pedig a depresszió leküzdésében segít ez a kúra.

Mészáros Tünde – egyetemi hallgató: Az ősz figyelmeztet, hogy meglássam a körülöttem lévő dolgokat, a természetet. Jól esik a friss, hideg levegőt beszívni, gyönyörködni a levelüket hullató fákban. Ilyenkor több időm jut magammal és szeretteimmel foglalkozni. Elgondolkodom azon is, hogy milyen gyorsan száll az idő...

Kaizer József – építészmérnök: Lassan közeledik az év vége, a számadások ideje, és úgy érzem, hogy az ezévi teljesítmény nagyon gyenge. A természet ilyenkor a legcsábítóbb, mert minden színben pompázik. Nemsokára kiforr az idei bor is, ami remélem, nem lesz rossz.

Dolóczki-Lukács Lénárd László – tanuló: Számomra egy új év kezdetét jelenti, mivel megkezdődik az iskola és vége van a nyárnak. Különben sosem szerettem az őszt, mert rövidek a nappalok, sok az eső és hideg van. Abból a szempontból jó, hogy újra látom az osztálytársaimat és egy csomót szórakozunk a suliban.

Pákai Ilona – nyugdíjas óvónő: Ősszel semmiképpen nem az elmúlásra, inkább az évszak szépségeire gondolok. Én derűlátó alkat vagyok. Azért, mert a természet egy kicsit pihen, én úgy érzem, máris a tavaszra gondol, az örökös megújulásra. Ezt teszem én is.

A 2005/38-as számú Rendelkezés értelmében november 1-től megváltozott azon fogyasztók kiválasztási módja, akik kedvezményes tarifát fizethetnek a elektromos áramért.

Ilyen kedvezményre jogosultak, az állandó lakhelyükön történő áramfogyasztásért azok a családok, ahol az egyfőre eső jövedelem a családban nem haladja meg a minimálbért.

November folyamán az Electrica vállalatnál leadható iratcsomagnak a következőket kell tartalmaznia:

Ebben az időszakban a pénztár nyitvatartási idejét délután 7 óráig hosszabbították meg.

Klubunk idén márciusban jött létre a nagykárolyi Shurei-Do karateklub kettéválásával. Szerencsére a sportolók nagy része továbbra is lelkesen folytatja a munkát, és egy fiatal korosztály van feltörőben, akikkel az utóbbi időben szép sikereink voltak.

Az idei versenyszezon kezdetét a szeptember 15-i nagyváradi TODOME KUPA jelentette, amin a következő eredményeket értük el:

KATA (elképzelt ellenfelek elleni, előre megszabott kombinációkból felépített gyakorlat): 1. helye-zés: Pákai Dávid, Láng Oproiu Gábor, Farcãu Natalia. 2. helyezés: Tuser Gabrian és Racosi Raul.

KUMITE ( ember-ember elleni tényleges harc, kontrollált ütésekkel, rúgásokkal, védőkesztyű és fogvédő kötelező.) Itt Tuser Gabrian 3. helyezést ért el.

November 12-én az Arad megyei Köröskisjenőn rendezett kupán Oláh Róbert 2. helyet szerzett KATA kategóriában.

E hó végén Nagyváradon szeretnénk résztvenni egy nemzetközi versenyen, valamint decemberre egy Miskolcon tartandó világkupára kaptunk meghívást. Részvételünk azonban sajnos nemcsak a felkészültségtől, hanem a szponzoroktól is függ, mivel egy versenyző költségei egyetlen versenyen a részvételi díjak és a szállítás miatt akár 1,5-2 millió lejre is rúghatnak.

Klubunk sportolói sikeres harcművészeti bemutatót tartottak az augusztusi városnapi rendezvényen, illetve november 3-án a moziteremben a Miss Liceum rendezvényen. Ebben a sportban (életmódban) nincs megállás, tovább dolgozunk hetente három alkalommal, hétfőn, szerdán, csütörtökön délután 5 és 7 óra között a sportpálya melletti tornateremben, ahová minden érdeklődőt szívesen várunk.

Hagyomány, hogy november 11-én, Szent Márton napján, még az is libából készít húsos finomságokat, aki év közben nem is gondolt igazán erre a nagytestű háziszárnyasra, hogy elfogyasztásával is megemlékezzen a Szombathely környékén született, szegénységéről híres IV. századi püspökről.

Márton a római tribunus i.sz. 316-ban született fia, aki 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották.

A Márton legenda szerint, amikor hírét vette, hogy püspökké akarják avatni, a küldöttek elől a ludak óljába bújt zavarában. Az oktalan állatok azonban gágogásukkal, szárnyuk csapkodásával elárulták rejtekhelyét. Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal. I.sz. 397-ben hunyt el.

Halála után váratlanul igen népszerűvé vált. Ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra. Franciaországban az V-VI. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték. Számtalan templomot neveztek el róla. November 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek inkább a Márton napi libával emlékeznek rá máig, de más népszokások is élnek még, amelyek e naphoz kötődnek. A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Ám akkoriban ez nem annyira a szent püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert e szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. A szokás gyökerei talán még mélyebbre, az avatási időszak végét jelző pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Akárhogy is van, Márton napra liba dukál, bár a hízlalás módszerétől függetlenül a liba egy repülő kalóriabomba. Reméljük, hogy ilyenkor az orvosok is engedékenyebbek, belátva, hogy egyetlen ropogósra sült libacombtól még senki sem hízott el...

Szent Márton ünneplése a német kultúra hagyománya. 1995 óta városunkban is megünneplik.

Idén a Tasnádi Német Demokrata Fórum, a német fiatalok Gemeinsam szervezete valamint a Regionális Német Demokrata Fórum ismét megszervezte a "Lanternenfest" nevet viselő ünnepséget. November 12-én, délután 5 órakor kezdődött a program a vendégek fogadásával és a Maestoso kórus koncertjével a Német Demokrata Fórum székházában. Ezt szentmise követte a római katolikus templomban a Meastoso kórus és a bélteki fúvószenekar közreműködésével. A szentmise keretén belül Pék Sándor plébános ismertette az ünnep eredetét. Ezután lampionos körmenet következett a város központjában, a továbbiakban pedig a bélteki fúvószenekar jóvoltából a Polgármesteri Hivatal előtt térzene szórakoztatta a résztvevőket. Ezután a kálmándi Johann Weser és együttese szolgáltatta az élőzenét a Művelődési Házban megrendezett svábbálon.

A rendezvény egyre népszerűbb, idén is nagy tömegeket mozgatott meg. A helybelieken kívül részt vettek: Johann Schwartz, a Regionális Német Demokrata Fórum elnöke, Johann Forstenheizler, a Szatmár megyei Német Demokrata Fórum elnöke, Stefan Kaiser megyei tanácsos, Karlo Büchl, a németországi IFA kultúrreferense, Eva Mãrginean, megyei tanácsos, Johann Müller, a Nagykárolyi Német Demokrata Fórum elnöke, Johann Weser, a Kálmándi Német Demokrata Fórum elnöke, Hannelore Kreuter, a Szatmár megyei IFA kultúrreferense, valamint városunk vezetői.

Andreas Maximilian Rücker berlini szociális munkás hallgató hat hónapos szakmai gyakorlatot végez a tasnádi Caritasnál. Tapasztalatairól mesélt.

- A hangos, nyüzsgő Berlinhez képest itt teljesen más az élet. Falusias a hangulat, nagy a csend... Kintről úgy hisszük, ez egy sivár és veszélyes ország, hogy sok a bűnöző, de ez nem igazabb Romániára, mint Németországra.

- Az egyetemen két szemeszter szakmai gyakorlatot kell végeznem. Tavaly itt töltöttem a Caritasnál pár napot, ezért úgy döntöttem, ide jövök. Németként érdekes itt végezni a szakgyakorlatot, mert egészen másak a szociális problémák, mint nálunk. Ott elsősorban a munkanélküliségből adódnak a gondok, de Romániában úgy látom, a szegénység a meghatározó.

- Segítek a szociális konyhán Bárth Mártának, kiosztjuk az ebédet, néha én viszem ki azoknak, akik igénylik. Igyekszem részt venni a szociális tevékenységekben. Sokat beszélgetünk, Márta ugyanis németül akar tanulni, én pedig magyarul. Odahaza a szakgyakorlat unalmas és megkötött volt, itt érdekes ismerkedni a várossal, az emberekkel. Fárasztó az, hogy váltogatnom kell a németet az angollal, és sokan egyik nyelven sem beszélnek. Így nemigen tudok egy igazán jót beszélgetni.

- Furcsa, hogy az itt élők mennyire büszkék arra, amijük van, autóra, házra, ami nálunk teljesen természetes, hogy van az embernek. Persze ez is a pénztelenség eredménye.

- Jobban ki lehetne használni az időt, megszervezni a tennivalókat, az életet. Persze az életszívonal függ a kormánytól, a törvényektől, de sokszor talán mégis az emberek hatékonyságától. Nálunk az élet gyorsabb, még falvakon sem szokás az utcán megállni csevegni, mindenki siet, végzi a dolgát. Mindazonáltal úgy érzem, az emberek általában itt is elégedettek és boldogok a maguk módján.

- Nem hiszem. Talán egyforma mértékben boldogok, de más módon, mivel mások az igények, elvárások itt és ott. Nekem nehéz megszokni, hogy Tasnádon itt-ott rosszak az utak, járdák, szemét van, némely szórakozóhelyeken az illemhelyek piszkosak... Összességében azonban jól érzem itt magam.

Ruff Zsófia az idei tanévtől a Tasnádi Ipari Iskolaközpont aligazgatónője. Tevékenységéről kérdeztem.

- Az elején szokatlan volt, sok-szor éreztem késztetést csengetéskor, hogy vegyem a naplót, és menjek órát tartani. Ugyanakkor a csökkentett óraszám pozitívan hat a tanári munkámra.

- Milyen időszerű problémákkal küzd az intézmény? Melyek tartoznak az Ön hatáskörébe?

- A tanügyben nagyon sok gond van, amelyeknek nagy része még megoldásra vár, ilyen például az infrastruktúra javítása és az iskolán kívüli tevékenységek szervezése. Mivel az iskolának jó ideje nem volt aligazgatója, még nem váltak szét a feladatkörök, de lassan körvonalazódnak a feladataim. Véleményem szerint az aligazgatónak az iskolán kivüli tevékenységek megszervezésére és a szociális problémák megoldására kell fektetnie a hangsúlyt.

- Milyen új ötletei vannak, mit szeretne változtatni az iskola működésében?

- Szeretném nyitottabbá tenni az iskolát, hogy közvetlenebbé váljanak a tanár-tanár, tanár-diák kapcsolatok. Továbbá nagyobb figyelmet kell fordítanunk a pályázatkészítésre, használjuk ki az adódó lehetőségeket, lépjünk ki a szűk keretekből, és próbáljunk tágabb értelemben gondolkodni. A látásmódon akarok változtatni, legyen több önbizalmunk, el kell hinnünk hogy egy kis település iskolájában is lehet nagy dolgokat tenni.

A Caritas szeptemberben átadott nagyterme lassan átveszi a régi Legényegylet szerepét a város kulturális életében. Októberben helyt adott a nagy sikerű József Attila szavalóestnek, amely reményeink szerint nem volt az utolsó ilyen jellegű esemény. Tárgyalások folynak a Szatmárnémeti Északi Színház művészeivel, akik verses vagy zenés magánműsorokat adnak elő. Örömmel fogadták a kezdeményezésünket, mindig szívesen jönnek ide játszani. Az időpont-egyeztetések folyamatban vannak, és reméljük, hogy ezentúl havonta sikerül egy-egy szép estét szereznünk a színházrajongóknak.

A közelmúltban szintén e terem adott helyet a Tasnád és környéke mezőgazdászai számára tartott mezőgazdasági bemutatónak és közgyűlésnek.

A terem igyekszik betölteni feladatát, mely a tasnádi lakosság szolgálása és kiszolgálása.

December 5-ig megtekinthető a Székesfehérvári Fotóklub művészeinek kiállítása a városi múzeumben. A természet mindennapi csodáit megörökítő képeket a megyénkben nevelkedett Bársony István (1855-1928) szépíró írásai ihlették.

Máig legnagyobb természetírónk műveit a szatmári táj szépségeinek hatására alkotta.