Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

2005. május 8-án a református és római katolikus gyülekezetek egyaránt tanúi lehettek ifjaik bizonyságtételének.

Minden évben, áldozócsütörtök utáni vasárnapon kerül sor a konfirmálásra, illetve az elsőáldozásra. Ilyenkor, minden alkalommal jobban megtelnek a templomok, mint más vasárnapokon. A bizonyságtevőkkel és az áldozásban először részesülőkkel együtt akar lenni a család, a közeli és távoli rokonság. Az ifjak életében ezen események nagyon fontosok.

A lekonfirmált ifjak ettől a naptól kezdve Isten földi Egyházának felnőtt tagjai. Egy hét múlva, Pünküsdkor, először részesülhetnek az Úrvacsora áldásában, és ettől kezdve bármikor együtt lehetnek az asztali közösségében a gyülekezettel. Sajnos nagyon sokszor azt láthatjuk, hogy ezen első alkalom után a második nagyon sokáig elmarad!

Mai rohanó világunkban egyre többen maradnak távol az egyháztól, hiányoznak az istentiszteletekről, szentmisékről, és nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is. Hogyan tanulhatnák meg az ifjú egyháztagok, hogy hol a helyük, és hol illik lenniük vasárnap délelőttönként, ha a jó példát nem látják? Nem elég számukra, ha csak a vallás– és hittanórákon tanulják, hogy nekik is szükségük van a gyülekezeti közösségre, látniuk is kell a felnőttektől! Példájukat követnék, hisz a gyerek ösztönösen "utánozza" a felnőtteket.

Sajnos szomorú tapasztalat, hogy évről–évre egyre fogyunk. Meglátszik ez abból is, hogy minden májusban kevesebb a konfirmálók és elsőáldozók száma.

Idén 16 református gyerek tett bizonyságot arról, hogy felkészült az egyházi életre: Burdea Ana-Mária, Burián Tamás-István, Gáll Gábor, Gulacsik Attila-Zoltán, Kovács Gábor-István, Lőcse Levente, Mezei Mihály, Nagy Gergő, Pop Judit, Pop Melinda-Renáta, Pop Zsolt, Rádi Arnold, Szilágyi Dóra-Emese, Vass Dorottya-Brigitta, Vass Katalin-Piroska, Vizer Arnold.

Az elsőáldozók 17-en voltak: Brisc Gabriella, Bokor Antal, Déri Dávid, Doda Nikolett, Gál Edina, Lázár Szabolcs, Lieb Csaba, Erdei Richárd, Mihály Benjámin, Miskolczi Tamás, Mészáros Krisztián, Paulik Réka, Rendes Roland, Ruff Timea, Szabó Evelin, Tãmas Enya, Valicec Anca.

Korábbi lapszámainkban olvashatták, hogy egyesületünk augusztus 26-án megszervezi az I. Tasnádi Otthon Találkozót.

Az elmúlt hónapokban sok innen elszármazott emberrel, és sok ma is Tasnádon élővel beszélgettünk, kérdőíveket osztottunk ki, leveleztünk villámpostán az eseményről. Nagyon sokan lelkesedéssel fogadták az ötletet, volt, aki megkérdezte, mi lesz ennek a célja, és olyanok is akadnak, akik nincsenek tisztában azzal, lesz-e, lehet-e, ha igen, milyen szerepük ezen az eseményen.

Nos, mi úgy gondoltuk, hogy ez az esemény az egész lakosság, illetve, kiküszöbölendő a nyelvi nehézségeket, Tasnád magyar nyelvet ismerő, beszélő közösségének a találkozója kell hogy legyen. Ez a közösség lesz a vendéglátója ezen alkalomra hazalátogató innen elszármazottaknak, egy nagy közös ünneplésre, szórakozásra, bulira, dumapartira. Szeretnénk, ha ez a programsorozat mindenkié lenne. Épp ezért, kérjük azokat, akik eddig még nem tették meg, keressenek fel szerkesztőségünkben (vagy írjanak levelet), és segítsenek nekünk ötleteikkel, javaslataikkal! Másfajta segítségeket is elfogadunk! Várunk önkéntes ötletgazdákat, szervezőket, "szakácsokat", "pincéreket", olyanokat, akik a vendégek fogadásában, kalauzolásában, szállításában segítenének. S ha valaki anyagiakkal tud hozzájárulni, azt is szívesen fogadjuk!

Kérjük továbbá azokat az elszármazottakat, akik e sorokat olvassák, és még nem vették fel velünk a kapcsolatot, valamint mindazokat, akiknek Tasnádról elköltözött rokonai, barátai vannak, értesítsenek, hogy feljegyezhessük őket, és idejében értesíthessük a fejleményekről.

Hiszünk abban, hogy egy ilyen találkozás mind az itthoniaknak, mind a hazalátogatóknak kellemes órákat jelent majd, vagy épp hasznos, áldásos kapcsolatok születnek, vagy újulnak meg.

-Javában folynak az új, 25x18 m-es hidegvizű úszómedence építésének előkészületei.

- A napokban fejeződött be az archeológiai tanulmány, melynek során számos apróbb cseréptárgyat találtak a neolitikum korából. Feltételezik, hogy ezen a helyen volt az első tasnádi település, az erdők és az ott folydogáló patak miatt.

- Az építkezési versenytárgyalás június 28-án lesz, ami azt jelenti, hogy július 15 után kezdődhet az építkezés.

- Rövidesen megkezdődnek az aszfaltozási munkálatok a Lãcrãmioarelor utca felső részén. A munkálatok összértéke 450 millió lej.

- Útjavítás kezdődik a Horea utcán, a Bivalysikátoron valamint új hidak készülnek az Ady Endre és Eminescu utcákban.

- Új utcai szeméttárolókat szándékszik vásárolni a Polgármesteri Hivatal. Sajnos fiataljaink vandálsága évente több tízmillió lejébe kerül a városnak. Ezt az összeget sokkal értelmesebb dolgokra is lehetne költeni, persze ehhez meg kellene változnia fiataljaink életszemléletének és hozzáállásának.

- Felhívjuk a tasnádi nyugdíjasok figyelmét, hogy hétfői napokon ingyenesen beléphetnek a termálfürdő területére, függetlenül attól, hogy milyen típusú nyugdíjasok. Éljünk ezzel a lehetőséggel, hisz egy szezonban húszszori ingyenes fürdőzést jelent!

Keresztelés: Aiben Kristóf (ápr. 10.), szülők: Aiben István és Mészáros Ildikó, Bumbár András (ápr. 19.), szülő: Bumbár Kinga, Vanka Krisztián Róbert (ápr. 24.), szülők: Vanka Dániel és Kerezsi Mária

Temetés: Nagy Sándor, 56 éves (ápr. 16.), Bede Levente, 36 éves (ápr. 30.).

Keresztelés: Fóris Annamária-Edina (ápr. 17.), szülők: Fóris Tibor Csaba (róm. kat.) és Varga Magdolna (róm. kat.)

"Ha ezt meglátják és átgondolják, eredményes volt a vasárnapi séta..."
Ady Endre

Ha Tasnád központjában járunk, feltétlenül nézzünk be a Teleházba. A saját érdekünkben. Mert az, aki járt valamelyik nyugati országban, ugyebár a saját szemével látta már a jövőt. És ha itthon is nyitva tartja, megláthatja, hogy milyen irányba fejlődik a világ. Akárhogyan is szépítsük a dolgot: forradalomban élünk! És ez a forradalom is olyan, hogy villámgyors változásokat hoz. Minden azt hirdeti, hogy lépést kell tartanunk a megiramlott korral. Néhány év múlva, aki nem tud számítógépül, arra úgy néznek majd, mint azokra, akik aláírásuk helyére tintás ujjbegyüket nyomták. A világhálón egyetlen ujjlenyomattal nincs mit keresnünk. Sűrűbben kell majd nyomkodnunk a különféle billenyűket, hogy ne sajnáljanak -például- Internet-analfabétaságunkért. Ezért nagyon kell, hogy minden Teleház fiatalokkal, de idősebbekkel is, örökösen tele(ház) legyen!

Ha ezt belátjuk, és kissé felgyorsítjuk nemcsak lépteinket, hanem gondolkodásunkat is, nem lesz hiábavaló egyetlen sétánk sem Tasnádon, sem máshol, ahol számítógép közelébe jutunk. (tk)

A Szent Anna kápolnát a Tasnádszarvad felé vivő úton a szőlők közt levő római katolikus temetőben 1829-ben építtette Schmidt Györgyné Gózner Erzsébet. 1829. november 19-én Zaslukál József királydaróci plébános áldotta meg. A kápolna téglából épült és zsindellyel volt fedve. Deszkatornyát erdetileg gömbalakú zsindelytetődísz ékesítette, mely felett volt a vas toronykereszt. A torony 1909-ben lett ellátva pléhsüveggel. Ugyanekkor lett kifestve a kápolna belseje. A deszkatoronyban egy kis harang volt, melyet temetések alkalmával meghúztak. A kápolna főoltárát Szent Anna képe ékesítette. A kép deszkára van festve. A kápolnában padok nem voltak.

A Nepomuki Szent János kápolnát a hegyről lefutó kispatak mellett az Alsó Sváb utca végén az úgynevezett Laposon építették 1829-ben. A kápolna téglából épült Zettlmájer Mihály és Szommer Mátyás tasnádi polgárok jóvoltából. Tornya nincs. Zsindellyel volt fedve, melynek tetején kis vaskereszt volt. Oltára is téglából volt rakva, melyen Nepomuki Szent János fából faragott embernagyságú szobra állott. E szobrot 1909-ben a kápolnából eltávolították s a plébánia templom egyik szertárhelyiségében helyezték el. Ebben az évben készült a kápolna pénztára terhére a faoltár, és ugyanekkor lett beszerezve az oltárra az új Nepomuki Szent János szobor. Az új oltár és szobor 1909. szeptember 19-én lett megáldva Görgényi Jenő esperes plébános által.

A rengeteg magyar fogoly közül, akiket a tatárok magukkal hurcoltak, egy pap, Rogerius kanonok megmenekült, aki később részletesen leírta azt a rettenetes pusztulást, amit a tatárjárás okozott.

Néhány év alatt Béla király visszaállította a rendet, a fű benőtte a sírokat, a tatárpusztítás sebei begyógyultak. Béla király a tatárpusztítás után másodszor alapította meg Magyarországot, visszaszerezte az ország régi fényét, dicsőségét. Második honalapítónk lévén, emléke sohasem fog kihalni a magyar szívekből.

IV. Béla halála után (1270) már csak 30 éven át uralkodtak Árpád ivadékai: V. István, Kun László és III. Endre. Ez utóbbinak halálával 1301-ben letört a Szent István első magyar király nemzetségéből és véréből nőtt fának utolsó aranyága, amint az egykori Krónika írja.

Árpád a magyar nemzetnek hazát szerzett, s azt négyszáz év vérzivatarjai közepette is megtartotta. Ezen uralkodócsalád tagjai bevezették a magyarságot a nyugati műveltségbe, s ennek olyan szilárd alapot adtak, hogy később a magyar nemzet büszkén vallhatta magát az akkori világ igazi művelt nemzetének.

Az Árpádház kihaltával visszaszállott a nemzetre a királyválasztás joga, a sok hatalmi harc után 1308-ban a magyar országgyűlés egyhangúlag megválasztotta Károly Róbertet, akit 1310-ben magyar királlyá koronáztak.

A tasnádi helyi tanács áprilisi rendes ülésén, miután meghallgatta a rendőrfőnök és a polgárőrök vezetőjének beszámolóit az elmúlt év tevékenységéről, a következő napirendi pontokat tárgyalta meg:

Az első napirendi pontban tárgyalt határozattervezetet a tanács egyöntetűen elfogadta, és ennek értelmében dr. Dohi Lóránt és családja számára ebben az évben havonta 2.000.000 lejt utal át a költségvetésből, mint kezdő orvosnak lakbérkiegészítésként.

Ezzel a határozatával a tanács egy, a kórházzal szembeni adós-ságát törleszti, ugyanis néhány évvel ezelőtt, amikor a kórház átadta a helyi tanácsnak a volt gyerekkórházat, akkor a helyhatóság kötelezettséget vállalt néhány szolgálati lakás biztosítására a kezdő orvosok számára. Ennek célja a városba vonzani, és ittmaradásra késztetni a szakorvosokat.

A második pontban a tanács döntött a közszállítás új tarifáiról, valamint a szemétszállítás új díjszabásáról. Ennek értelmében a következő árakat hagyták jóvá:

A havi bérletek ellenértékei a fenti távolsági zónákat figyelembe véve a következők: 490.000 lej, 620.000 lej, 720.000 lej, 800.000 lej.

A harmadik pontban tárgyalt tervezetet Katona Péter tanácsos nyújtotta be, melynek értelmében szükség volna egy olyan személy alkalmazására, aki pályázatfigyeléssel, ezek írásával, és menedzselésével foglalkozna. A tanács végül úgy döntött, hogy nem egy új állást hoz létre, hanem egy meglévő megüresedett helyre alkalmaz megfelelő személyt.

Az utolsó pontban tárgyalt tervezet alapján a tanács úgy döntött, hogy utasítja a Polgármesteri Hivatalt egy olyan személy kinevezésére, aki közvetlenül fog felelni a közmunkák irányításáért. Ennek benyújtója szintén Katona Péter volt.

Mily szép a természet, mit Isten alkotott,
Melyben az emberi él, és bűnben botladott.
Bűn, amely egyedül a mi ellenségünk,
Amely miatt gyakran könnyezik a lelkünk,
Ami ellen sokszor semmit sem tehetünk,
Amely sajnos bizony gyakran győz felettünk.
Kevés jó ember van köztünk a világon,
A legjobb volt Jézus, a mi hű megváltónk.
Kinek nemcsak másért, értem is vére folyt,
És akit követve lehetek csak boldog.
Az életben legyünk mind becsületesek,
Szeressünk másokat, hogy viszontszeressenek.
Az Atya, Fiú, Szentlélek világát követve,
Juthatunk el csak az örök életre!

Kuglis Gábor káplán tájékoztatása szerint június 3-án felvonják a templom tornyára azt a hét méteres zászlót, mely a tasnádi római katolikus templom építésének 100. évfordulóját hivatott jelezni a szeptember 11-én tartandó jubileumi ünnepség előtti 100 napos időszakban.

Ugyancsak június 3-án elkezdődik az az imalánc, amelyet a jubileum alkalmából szervez az egyház. Az imaláncba bárki bekapcsolódhat egy Rózsafűzér elimádkozásával. A plébánián várják a jelentkezőket.

¯ Marosvásárhelyen, orvostanhallgató koromban 1987-ben alkalmam volt látni egy brassói karate-edzőt, aki ott tartott egy tanfolyamot. Akkor kezdtem el edzésekre járni. Két év elmúltával már én is edzettem a kezdőket, edzőtáborokba jártunk.

Nagyon szerettem, mert a karate filozófiája hasonlít az orvosi filozófiához: mindkettőnél a tökéletességre kell törekedni. A karate nem a harcról szól, hanem annak elkerüléséről, megelőzéséről. A legjobb harc az, amit nem kell megharcolni.

Nagyváradi gyakornokoskodásom után, Szopron alakítottunk egy karateklubot, 30-50 gyereket edzettünk a községből és környékéről. Később, a szakorvosi után Kolozsváron megismerkedtem egyéb harcművészetekkel is. Magyarországi edzőm volt, aki budapesti rendőrökkel meg izraeli titkosszolgálatosokkal edzett, tőle különlegesen érdekes dolgokat tanultam.

¯ 2000-ben, mikor Tasnádra kerültem, már kijárt ide egy károlyi feketeöves edző. A fiamat vittem edzésekre, így barátkoztam meg vele, és hívott, hogy jöjjek, segítsek neki néha. Aztán lassan átvettem én az edzéseket. Minden évben fellépünk a tasnádi és nagykárolyi városnapokon, elég szép sikerrel. Edzőtáborokba, versenyekre is járunk. Több jó eredményünk van, Suciu Bogdan 19 éves, a felnőtteknél versenyez, többszörös ezüst- és bronzérmes. A fiam, Kerezsi Alex is hozott már 5 érmet haza, ő 11 éves. Minden évben egyre nehezebb a verseny, mert egyre többen űzik e sportot.

Ez annak is köszönhető, hogy várhatóan a karate is olimpiai sportág lesz. Mi a nagykárolyi klubhoz tartozunk, klubszinten pontokat gyűjtünk, ezek alapján lehet az országos válogatottba bejutni, és akkor dől el, ki vehet részt a 2008-as olimpián. Egy miskolci klub révén nemzetközi versenyekre is ki tudunk jutni. Jómagam márciusban vizsgáztam, és megkaptam a kétdanos fokozatot.

A shotokan karate e sportos változatának nagyon szép, tiszta technikája van, ellenőrzött mozdulatokkal. Az elv a közös fejlődés az ellenféllel. Minden mozdulat fontos, ahogyan bemész, köszönsz, a testtartás, lélegzés, és teljes önkontrollt kell gyakorolni. A szellemi és testi fejlődés serkentésén van a hangsúly. 12 éves kor alatt nem szabad harcolni, és utána is harc közben teljes védőfelszerelést kell használni: fogvédőt, kesztyűt. Ritkák a balesetek a karatéban, ez biztonságosabb sport, mint a futball.

Jelen pillanatban 37 gyerek jár hozzám edzésre, van közöttük pár tehetséges is. Óriási a lemorzsolódás, kevesen tartanak ki, mert a karate sok munkával jár. Kb. 6 havi edzés után dől el, hogy kivel lehet dolgozni. Bárki jelentkezhet az edzésre, kortól függetlenül, én orvosként kiszűröm, aki nem bírja egészségileg. Az elején nehézséget jelenthet, hogy az izmoknak hozzá kell hangolódniuk a karatéhoz, viszont mindenkit a képességei szerint kezelünk. Ez a sport elsősorban rendre, önfegyelemre tanít. Arra, hogy az ember legnagyobb ellensége önmaga. Magában kell keresnie a hibát. Önmagát kell uralnia, és csak utána tudja uralni a különböző helyezeteket, amikbe kerül. A való életben a karatézónak nem szabad verekednie. Az a gyerek, aki verekszik az iskolában, el lesz tiltva egy hónapra a karatétól, és akivel ez megismétlődik, azt kizárjuk. A karaténak meg kell maradni a sport szintjén. A sporthoz tartozó keleti filozófia segít az önbizalom kialakításában, mindenkit egy szintre hoz, kiegyenlít ilyen szempontból. Önbizalmat ad az a tudat, hogy meg tudná magát védeni, ha szükséges lenne. Valószínűleg nem kerül rá sor, de az önbizalom elég ahhoz, hogy elkerülje a harcot.

A legtöbb ember nem a verseny miatt karatézik, hanem a testmozgás, a filozófia miatt. A karate egy életforma, nem csak sportág. Ahhoz, hogy jól dolgozz, jól kell élned, ahhoz, hogy jól élj, helyesen kell gondolkodnod.

"A pedagógus király lehet a gyermek birodalmában, ha nem csak törvényeket talál ki, hanem figyelembe veszi a gyermek törvényeit is."

Azért választottam ezt az idézetet, mert nagyon igaznak érzem. E lapszámban a nevelő magatartásáról és a példáról olvashatnak.

A gyermeket körülvevő családtagok és pedagógusok viselkedése nyugodt, egyenletes, őszinte és harmonikus legyen. Nyugodt, vagyis ne legyenek ingerlékenyek, türelmetlenek vele és körülötte, kiabálás, veszekedés ne történjék a gyermek jelenlétében. Ha a felnőtt ingerült, kiabál, állandóan veszekszik, a gyermek átmásolja ezt, és ő is úgy viselkedik. Egyenletes, vagyis a vele való bánásmód ne legyen hirtelen vagy ok nélkül változó: egyszer becéző, máskor goromba. Őszinte, azaz a gyermek ne kapja rajta sem a szüleit sem pedig az óvónőt hazugságon vagy ígéretszegésen, mert bizalmatlan, gyanakvó és zárkózott lesz. Ha a család vagy az óvodai közösség légköre nem feszült, izgatottságot árasztó, akkor a gyermek környezete és életmódja harmonikus, kiegyensúlyozott lesz.

Legyünk megértőek, szeretetteljesek, önzetlenek egymás iránt, és próbáljunk meg harmonikus, felszabadult és vidám környezetet biztosítani gyermekeink számára.

A példa a leghatékonyabb nevelési eszköz. A környezet, elsősorban az anya, apa, nagyszülők, később az óvónő és a többi pedagógus is minta a gyermek elott. Őket utánozza, másolja, követi. Ha valamiért nem lehet tekintélyük, nem lehetnek eszmény a gyermek előtt, az magatartási rendellenességet von maga után.

Igyekezzünk helyesen viselkedni, cselekedni és főleg helyesen, anyanyelvünkhöz méltóan beszélni a gyermek előtt, mivel játszásukban, beszédükben tükrözni fognak bennünket.

Az óvodai tevékenységek mind a gyermekek köré épülnek: megtanítjuk nekik, hogyan tudják kihozni magukból a legtöbbet. Igyekszünk olyan példát, kiegyensúlyozott magatartást eléjük tárni, hogy azt lemásolhassák. Figyelembe véve az egyéniségüket, kiegyensúlyozott, kellemes légkört igyekszünk teremteni számukra.

A gyermekek is csak közösen, együtt tudnak eredményeket elérni, és ebben az együttműködésben nagyon hiszek.

¯ Mióta dolgozik a tasnádi iskolá-ban? Miért választotta ezt a szakmát?

¯ A Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészet karának magyar-néprajz szakán végeztem 2003-ban. Egy éve tanítok a tasnádi iskolában. Gyermekkoromtól nagyon szeretek olvasni. Talán ezért döntöttem úgy, hogy magyartanár leszek.

¯ Szerinten a türelem kell hogy legyen az egyik legfőbb erénye, és a vidámság is elengedhetetlen. A jó tanár próbálja megérteni a gyerekeket, de van olyan szigorú is, hogy tudja irányítani őket.

¯ Nem kell ideális tanulónak lennie a gyereknek, én nem vágyom ilyenre. A legfontosabb az, hogy érdeklődjön, legyen kíváncsi, és belemélyedjen a témába.

¯ Egy magyartanárnak sok kötelessége van, pl. meg kell tanítania a gyerekeket, hogy kifejezzék önmagukat. Az egyetemen azt tanították, hogy olvasóvá kell nevelnünk a gyerekeket. Nekem a legfontosabb, hogy élményeket nyújtsak nekik, olyanokat, amelyek felnőttkorban is hatnak rájuk. A nevelő feladata, hogy embert formáljon a fiatalból. Azt hiszem, ez elég nehéz.

¯ Ön milyen tanuló volt? Mi volt a kedvenc tantárgya? Mit szeretett az iskolában?

¯ Jó diák voltam. Nem csak a magyar volt a kedvenc tantárgyam, mert általában mindenben találtam valami jót. Szerettem az iskolai hangulatot és az osztálytársakat.

¯ Mi a véleménye a tasnádi iskolá-ról? A jelenlegi tanítási rendszerről?

¯ Örülök, hogy ide kerültem. A magyar tagozat egy jó közösség, megvan az összetartás. A tanítási rendszerrel nem vagyok megelégedve, szerintem változtatni kellene rajta, mert nem felel meg a gyermekek igényeinek.

Bendel Zsolt mérnök munkája során több érdekes országban járt már. A napokban érkezett haza a közép-amerikai Guatemalaból. Ottani tapasztalatairól kérdeztük.

¯ Számomra, európai számára nagyon exotikus volt. Guatemala fővárosától, mely azonos nevű az országgal, 280 km-re voltam, Rio Dulceban. Ez édesvizet jelent. Egy több km átmérőjű tóról kapta a nevét a település. Rio Dulcetól 20 km-re volt a cég, ahová kijártam dolgozni, és minden este visszatértem a városba. Érdekes, hogy személyautók alig járnak, mivel nehéz a terep. A főutak nagyon jók, kamionokkal történik a teherszállítás. Vasutat is nagyon keveset láttam.

A települések általában a főutak mentén vannak, mert a helyiek abból élnek, hogy a turistákat fogadják portékáikkal. A hőség óriási, az európai ember szervezetét nagyon megviseli, napi 3-4 liter folyadékot kell inni. Éjszaka sincs hidegebb, mint 27⁰C, és nappal nem ritka a 39-40⁰C sem. Az ember álló helyzetben is leizzad, anélkül, hogy csinálna valamit. A nagy melegek mellett azonban nagy esőzések is vannak. Egy héten kétszer is előfordul nagyobb zápor, de amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan tovább is áll. Nagyon jól jön néha egy kis eső, mivel elveri a nagy port, és felfrissít egy kicsit.

¯ Deligyümölcsök termesztésével, amit az útszélen autókból árulnak, és fafeldolgozással. Mivel sok turista jár arrafelé, szinte csak rájuk összpontosítanak. Egzotikus fákból készítenek ékszereket, nyakláncokat, szíjakat. Valamiféle különleges púpos szarvasmarhák tenyésztésével is foglalkoznak a folyóparti településeken.

A talaj változó, az agyagostól a sziklásig. Két-három méter magas kaktuszokat is látni. Láttam kaktuszokból álló kerítést is. Az utak nem a völgyekben, hanem a hegyek tetején ívelnek át, nagyon szűkek, ritka volt a kétsávos út.

¯ Nagyon segitőkészek, kedvesek, az idegeneknek előre köszönnek. Még a vendéglőkben is köszönnek, sőt, jó étvágyat is kívánnak, ha éppen eszel. Viszont szegények. A házaknál nincsenek kapuk, sikátorokon át lehet bejutni az utcáról a lakásba. Csirkehúst, sülteket fogyasztanak, de a fűszereik, köreteik mások, mint nálunk. Nem fogyasztanak kenyeret, legfeljebb csak szendvicshez. Palacsintaszerű vastag, kelt tésztából készült lepényeket esznek. Nagyon sok gyümölcssalátát készítenek, a gyümölcsöt gyakran meg is sütik (pl. banánsült). Rengeteg a gyümölcskoktél. Ezek közül egyet én is kipróbáltam, amihez egy nagy banán szükséges, egy deci tej és két kanál cukor. Ezt összeturmixolják, kiöntik egy nagy pohárba, és szívószállal lehet fogyasztani.

Rio Dulce kisváros a főút mentén, zsúfolásig tele kis bódékkal, ahol az emberek sütik az ételt és árulgatnak. Engem elriasztott egy kicsit, hogy az útszélén egyek, ahol nyüzsögnek a legyek.

Reggelente, munkába menet egyenruhás gyerekekkel találkoztam, ott még mindig úgy járnak iskolába. Az iskolák is szegények. A nők érdekes módon, mivel nincsenek kocsik, a fejükön viszik kosárban, amit vásároltak. Általában szoknyában járnak és világos színű felsőkben. A férfiak ugyanúgy, mint nálunk, farmerben és bakancsban, amit én nem tudtam elviselni a nagy melegben.

¯ Nagyon vallásosak, vasárnaponként templomba járnak. Bár az utcák este későig ki vannak világítva az árusok miatt, este 8 óra után nem tanácsos kimenni a városba, mivel gyenge a közbiztonság. Láttam, hogy megállnak a kocsik, és kiszállnak az emberek az oldalukon lógó fegyverekkel. Hallottam, hogy azelőtt két héttel lelőttek a közelben két embert. Costa Ricaból, Mexikóból és Guatemalaból irányítják a kokain- és fegyverszállítást Észak-Amerikába. Ebben az országban nagyon könnyen lehet fegyvert szerezni, szinte mindenkinek van. Érdemes meglátogatni Guatemalat, de csak turistaként. Én nem költöznék oda, semmiképp nem cserélném fel az itthoni életemmel.

Néhány hete kint álldogáltam az utcán a kapunk előtt, és eltűnődtem, milyen kihalt szezon kezdete előtt a strandra vezető utca. Közben mellém szegődött az egyik szomszédom, és elkezdtünk beszélgetni a világ dolgairól. Többek között szóba került, hogy a nejemet várom, mert megígérte, hogy ha hazajön, fasírtot fog sütni ebédre.

¯ Akkor van húsod, pedig nem is vágtál disznót! – csodálkozott a szomszéd, aki egy közeli faluból költözött Tasnádra.

¯ Miért, azt gondolod, aki nem vág disznót az már nem is eszik húst? ¯ feleltem, majd így folytattam: ¯ Az egész város tele van üzletekkel, ahol mindenféle húsfélét be lehet szerezni, attól függően, hogy mit szabad fogyasztania, vagy mit szeretne enni az ember. És ami fontos, olyanokat is, amelyek az emberi szervezet jó működése szempontjából sokkal egészségesebbek, mint a sertéshús. Akármilyen receptajánlatot végigböngészek a lapokban, sehol sem szerepel a menüben a disznóhús. Mindenhol azt tanácsolják, minél kevesebbet fogyasszunk belőle, mert megterheli a szervezetet.

¯ Ne haragudj, de a disznóhúsnál nincs jobb a világon ¯ kötötte az ebet a karóhoz. ¯ Szerintem, aki nem vág disznót, annak nem nagyon van mit ennie! ¯ mondta ki, ellentmondást nem tűrve, véleményét beszélgetőtársam.

Hirtelen a "Mágnás Miska" operett egyik jelenete jutott eszembe. Idézem: "Aki nem gróf, az nem ember". Lefordítva a szomszéd észjárása szerint: "Aki nem vág disznót, az éhezik!" Különös elképzelés, de ilyen is van!

A tanév végéhez közeledve visszatekintünk az elmúlt iskolai évekre, és beszámolunk tevékenységeinkről. A négy év során Bikfalvi Juliánna tanítónéni tanított és nevelt minket nagy igyekezettel és odaadással. Osztályunk tanulói a következők: Boldizsár Tamás, Dankó Dóra, Fóris Kinga Nóra, Grieb Dániel Róbert, Györffy Anna, Holczberger Csaba, Kabai Richárd, Kabai Róbert, Kovács Andrea, Kovács János, Kovács Mónika, Láng Oproiu Gábor, Mezei Katalin, Molnár Orsolya, Módi Daiana, Oprea Roland, Oláh László Róbert, Rozs Andrea, Sipos Ottó és Ungri Dávid.

Nagyon fontos számunkra a tanulás, igyekeztünk megtartani vagy javítani tanulmányi eredményeinket. A román tagozatról hozzánk került két osztálytársunknak sokat segítettünk a magyar olvasás és írás elsajátításában. Több tanulmányi kiránduláson vettünk részt. Meglátogattuk a Medvebarlangot, a Nagyváradi Állatkertet, a Kolozsvári Botanikus-kertet, a Tordai-hasadékot és sóbányát, a Félix-fürdőn honos tavirózsákat, a templomokat, szobrokat, múzeumokat és Kaplonyban a Károlyi grófi család sírboltjában található szarkofágokat. Petőfi, Ady, Kölcsey nyomdokain is jártunk, meglátogatva a nagykárolyi épületeket valamint Ady és Kölcsey szülőfaluját.

Nagyon szeretünk olvasni. Szinte mindannyian rendszeresen olvassuk a városi könyvtárból kikölcsönzött könyveket és a Napsugár című gyermeklapot. Dicséretben és jutalomban részesültek azok, akik kitartóan beküldték írásaikat és a rejtvények megfejtéseit.

Részt vettünk a Nagykárolyban megrendezett Zrínyi Ilona matematikaversenyen, valamint az iskolánk által szervezett malom-, sakk- és futóversenyeken, többen jó eredménnyel. A fiúk közül páran karatézni tanulnak, és a Telejuniors csapatában fociznak. Az előadások és az ezekre való készülődés hozzájárult ahhoz, hogy az osztály jó kis csapattá váljon. Első osztályban az ABC-ünnepség, az évek során pedig a karácsonyi, anyák napi, Március 15-i megemlékezések sok élményt jelentettek számunkra, és hozzátartozóinknak is örömöt szereztünk velük. Legutóbb, május elején sikeres anyák napi ünnepséget rendeztünk, amelyre nagy izgalommal és igyekezettel készültünk.

Alig várjuk az év végi kirándulást Nagybányára és környékére. Meg fogjuk látogatni a Planetáriumot és az Ásványtani Múzeumot, mely a tanítónéni szerint egyedülálló Európában. Falumúzeumban most fogunk járni először, és szeretnénk eljutni Koltóra és Erdődre is, ahol Petőfire és Szendrey Júliára fogunk emlékezni versekkel és dalokkal. Tótfaluban pedig Misztótfalusi Kis Miklós híres nyomdászmester múzeumát fogjuk megtekinteni.

Így visszatekintve az elmúlt négy évre, örülünk, hogy ennyi élményben volt részünk, de sajnáljuk, hogy meg kell válnunk tanítónéninktől. Köszönjük mindazt, amit értünk tett, és kívánunk neki jó egészséget, sok türelmet és hosszú életet, hogy nevelhesse a hozzánk hasonló gyerekeket.

2005. április 30-án az általános iskola V-VIII. osztályos diákjai és tanárai kirándulni indultak. Indulás előtt azonban mindannyian változtattunk valamin: a szigorú tanárok barátokká, a csintalan diákok pedig szófogadó emberkékké váltak. Így vágtunk neki a Szilágyságot feltérképező túránknak.

Első állomásunk Hadad volt, ahol egy szép, de felújítás alatt álló református templomot tekintettünk meg. A helyi lelkész, Mészáros Árpád, aki tasnádi származású, nagyon örült nekünk, és mesélt a munkájáról, a faluról. Nagyon megkedveltük őt. Ezután a zsibói botanikus kert következett. A most nyíló gyönyörű tulipánok látványa, a szép kert, a nagy üvegházak ugyancsak belopták magukat a szívünkbe.

Következő állomásunkon, Moigradon a dombra érve gyönyörű látvány tárult elénk. Szép táj, kiadós séta, jó levegő, más nem is kell a piknikezéshez! Itt megebédeltünk, és ezután következtek az ókori római romok. Nagyon tetszett, de akkor csillantak fel igazán a szemek, amikor az ókori küzdőtérre értünk. Itt történelemtanárnőnk Nógrádi Enikő előadásával bevezetett bennünket az ókori Római Birodalom csodálatos és veszélyes világába.

A krasznai református templom következett, mely csodaszép kazettás mennyezetével lenyűgözött.

Szilágysomlyón a Báthory családra emlékeztünk, ahol egy várat és a katolikus templomot látogattuk meg. A helyi plébános, Jitaru atya bemutatta a templomot. Ő is jó ismerősünk, ugyanis több évig Tasnádszántón szolgált.

Az utolsó állomás a somlyóújlaki református templom volt. Az itteni lelkész is kedvesen mesélt a templomról, habár már elég későre járt az idő.

Ezután hazafelé vettük az irányt, már mindenki fáradt és álmos volt. A hazafelé vezető úton a szép tájakról és a most megismert kedves emberekről beszélgettünk.

Van, hogy örömmel, van, hogy kedvetlenül, de napjaid legnagyobb részét 6-tól legalább 18 éves korodig az iskolapadban töltöd. Itt alakulnak ki az első barátságok és szerelmek, tehát ide köt ifjú korod legtöbb élménye. Ám az iskola, persze, elsősorban "munkahely", ahol bizony viselkedni kell...

Azt mondják az okosok, hogy az iskola a második otthonunk. Ez azért van, mert az ideje nagy részét minden diák - tehát te is - a suliban tölti. Bár gondolom, téged is sokszor feldühített az a gondolat, hogy az iskolára mint második otthonodra tekints. Már csak azért is, mert a suliban teljesen más viselkedési szabályok érvényesek, mint hazai környezetben.

Az iskolában nap mint nap kapcsolatba kerülsz a tanáraiddal és a diáktársaiddal. Alapszabály, hogy a diáknak mindig tiszteletteljes udvariassággal kell beszélnie a tanáraival. Először is mindig köszönj nekik! Nemcsak akkor, ha az iskolában találkozol velük, hanem az utcán, a színházban, a moziban, bárhol. Tartsd nyitva a szemed, és mindig próbáld meg észrevenni őket az utcán is! És még csak véletlenül se fordítsd el a fejedet, ha meglátod valamelyiküket szembejönni! Így ugyanis még biztosabban felhívod magadra a figyelmet. Meg fogod látni, hogy ha tiszteletteljesen beszélsz, akkor ő is ugyanígy fog viszonyulni hozzád.

Sok tanárnak van valami ragadvány- vagy csúfneve. Ezek az elnevezések azonban nem publikusak. Egymás között elfogadható, ha így szólítjátok őket, ám ha jelen vannak mások is - netán egy másik tanár, de a falnak is füle van -, akkor inkább kerüld ezeket az elnevezéseket! Egyrészt megbánthatod vele azt az embert, akire a név utal, másrészt ha a fülébe jut, akkor még te is pórul járhatsz.

Bármennyire is önérzetes vagy, kénytelen leszel elfogadni, hogy a tanár-diák kapcsolat egyfajta függőségi viszony. Nem vagytok egyenrangúak. Persze, ez nem azt jelenti, hogy te alacsonyabb rendű vagy, csak annyit, hogy ő már felnőtt, tanít téged, és - még ha ezt sokszor nehéz is elfogadni - koránál fogva sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint te. És jót akar neked! Még akkor is, ha olyankor hív ki felelni, amikor éppen nem tanultál, és rossz jegyet ad neked.

De ne csüggedj: nem biztos, hogy a katedra túloldalán könnyebb az élet! Lehet, hogy egyszer majd te is megtapasztalod, hogy milyen! Addig azonban élvezd a diákéveket!

Ebben az évben ünnepeljük egyik nagy költőnk, József Attila, születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból szervezett május 12-én szavalóversenyt Bendel Júlia magyartanárnő. Az Óh, én nem így képzeltem el a rendet című rendezvény helyszíne városunk középiskolája volt. A versenyzők kötelező versként elszavalták József Attila: Amit szívedbe rejtesz című költeményét és egy szabadon választott magyar irodalmi szöveget.

A versenyen tizenhárom középiskolás vett részt. Mind a kötelező vers, mind a szabadon választott művek közt sok szép szavalatot hallhattunk. A szava-lókat a líceum négy magyar tagozatos osztályfőnöke zsűrizte, de a közönség is szavazhatott a legjobbra.

Első helyezést ért el Maday Anikó, aki a József Attila vers mellett Kozma Andor: Karthagói harangok című versét mondta el. A második helyezett Hiripi István Petőfi Sándor: Nemzeti dal, a harmadik Kovács Orsolya pedig Kölcsey Ferenc: Himnusz című versét választotta. Különdíjban Nagy Xintia részesült Petőfi Sándor: Arany Lacinak című versével. A nyertesek értékes könyvnyereményeket vehettek át, a többi szavaló pedig emléklapot kapott.

Reméljük, sok ilyen rendezvényre kerül még sor. Dicséret illeti mind a szavalókat, mind a tanárnőt, aki megszervezte a versenyt!

" Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt."

Őket irigyli a fél világ, oly ritka és szép a természetes vörös haj, míg akiknek mindez megadatott, többnyire ki nem állhatják répaszín tincseiket, főleg kicsi korban. Szemük színe változatos, legtöbbször zöld – mindenki álma – vagy kék, de nem ritka és éppoly szép a barna vagy fekete szemszín. A tomboló, harsogó őszi falevelek színei mind istenien állnak e típus képviselőinek, tehát a narancs, a sárga, a barna, a drapp, a zöld. Ebben az esetben is igaz, hogy ha a vörös leányzó nem akar nagyon erős színekben pompázni, válassza világos alapon ugyanezen színek nagymintás változatát.

A pasztell árnyalatok pedig valóságos tündérekké varázsolják a vörös hajkoronájú lányokat. Ilyenek a halványlila, a púderszín, a vajszín és a bézs.

De vigyázat! A nagyon sötét, mint a fekete, már túl vad, a nagyon világos pedig sápasztó hatású lehet.

Magnéziummal a hallásért! Magnézium fogyasztása által megelőzhetjük a kor előrehaladtával fellépő hallászavarokat.

Orbáncfűvel a depresszió ellen! A borongós napok, amikor a napfény jótékony hatása hiányzik az életünkből, sokunkat depresszióssá tesznek. Ilyenkor a szerotonin, a boldogsághormon nagyon kis mennyiségben termelődik szervezetünkben, és ez álmatlanságot, idegességet, életuntságot szül. E lelkiállapot kiküszöböléséhez segíthet hozzá az orbánycfű, mely tabletta vagy tea formájában fogyasztandó.

Simogatással a stressz ellen! A simogatásnak óriási hatása van a stresszre. A simogatás hatására gyerek és felnőtt kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb lesz.

Az álmatlanság hízlal! A tartós álmatlanságtól gyengül az immunrendszer. Az álmatlanok általában súlyfelesleggel küzdenek, mert az éhség hormonjai 7 óránál kevesebb napi alvás esetén nagyobb mennyiségben termelődnek a szervezetben.

Az Altzheimer-kór felfedezhető korai szakaszában! Azok, akikben ez a kór kezd kifejlődni, nem érzik a füst, a szappan és az eper illatát, mivel agyuknak a szaglásért felelős félteke károsodott.

Sokan állítanak meg, vagy hívnak fel telefonon, hogy egy-egy népszerű étel elkészítési módja felől érdeklődjenek. Kihasználom a Tasnádi Tükör népszerűségét, olvasottságát, és a fenti címen induló sorozatban szeretném megosztani az olvasókkal kedvenc ételeim receptjeit. Mivel is kezdhetném stílusosabban, mint azzal az egytálétellel, melyet 1998-ban országos első díjjal jutalmaztak a Zepter International Rt. romániai kirendeltsége által meghirdetett receptversenyen. Mindig sikeres, előre elkészíthető vendégváró hideg étel a

Hozzávalók: egy nagy marhanyelv (1-1,2 kg), 0,5 dl olaj, négy nagy fej vöröshagyama, 0,5-0,7 l paradicsomlé, 12 nagyszemű, fekete olajbogyó, három-négy babérlevél, egy-két evőkanál ketchup, három-négy evőkanál cukor, valamint ízlés szerint fűszerek: pirospaprika, só, ételízesítőpor, oregánó, őrölt bors.

Elkészítés: A nyelvet megmossuk, enyhén sós vízben főni tesszük. 15 perc után kivesszük a főzőléből (melyet elöntünk), vastag bőrét lehúzzuk, és a porcogós részeket is eltávolítva megtisztítjuk. A lehéjazott, vékony karikákra metélt vöröshagymát a felforrósított olajban üvegesre pároljuk, a tűzről félrehúzva meghintjük pirospaprikával, hozzáadjuk a nyelvet, és felengedjük annyi vízzel, hogy épp csak ellepje. Sóval, őrölt borssal, ételízesítő porral, oregánóval, babérlevéllel ízesítjük, aztán lassú tüzön addig főzzük, amíg a nyelv teljesen megpuhul. Közben az olajbogyót leforrázzuk, majd leszűrjük. Miután a nyelv megpuhult, kiemeljük, s hűlni hagyjuk. A visszamaradt léhez hozzáadjuk a paradicsomlét, a ketchupot, a cukrot, az olajbogyót, és további főzéssel (fedetlen edényben) besűrítjük. A kihűlt nyelvet ferdén szeletelve, vékony szeletekre vágjuk, a paradicsomszószhoz adjuk, és még néhány percig tovább sűrítjük. A kész ételt az edényben hagyjuk kihűlni, majd egy evőkanál segítségével leszedjük és eldobjuk a felszínre összegyűlt olajat. A szószt egy nagyobb tálalótálba tesszük, ízlésesen belehelyezzük a nyelvszeleteket, és az olajbogyókkal díszítjük. Hidegen tálaljuk.

Néhány jótanács: Az étel marhanyelv helyett 3-4 sertésnyelvből is elkészíthető. A marhanyelv mutatósabb, szebben szeletelhető, a sertésnyelv viszont ízletesebb. Mivel a nyelv nehezen puhuló belsőség, kuktában a főzési idő 75 percre rövidül marhanyelv, illetve 65 percre a sertésnyelv esetén. Ilyenkor a szükséges vízmennyiség is kevesebb, így a besűrítés időtartama is lerövidül. Remélve, hogy saját kreációjú ételem elnyeri tetszésüket, minden kipróbálónak jó étvágyat kíván

Felpezsdíteném a város kulturális éltetét. Főleg, szakmámból adódóan, a képzőművészetre gondolok. Új munkahelyeket is kellene létesíteni, saját bőrömön is érzem ezek hiányát. Még a város lokálpatriótái is kénytelenek emiatt elhagyni a települést.

Szeretném, ha a lakosság gondolkodásmódja változna. Jobban oda kellene figyelni a város központjának rendezettségére, utak, járdák javítására, a vízcsatornák kicserélésére. Nemcsak az üdülőövezetet kell fejleszteni. Az új piaccsarnok felépítéséhez hasonló fejlődéseket szeretnék tapasztalni.

Nagyon sokat változtatnék a városon,először is az emberek toleranciáján és gondolkodásmódján. Jó lenne, ha városunk vezetősége a fiatalságra is odafigyelne, és több lehetőséget nyújtana számunkra. Akkor talán nem választanánk megoldásként a külföldi munkavállalást.

Az emberek felfogásán, viselkedésmódján kellene változtatni, fiatalokén és idősekén egyaránt. Az utak állapota nem kielégítő, és munkahelyek szempontjából nincsenek lehetőségek, ezért kellene tennie a város vezetőségének.

Hogy mindenféleképpen elvághassák a továbbtanulási lehetőségemet, "végre" májusban megkaptam az "obsitot", mely a következőképpen szólt: "Értesítem, hogy a Közoktatási Minisztérium 14.708/1950 sz. határozatával az ország összes iskoláiból kizárta." ¯ Zilah 1950. V. 22 ¯ aláírás: Moldován János igazgató. Így lett pont téve a sok huzavonára. Közben március 19–én megjelent a Graiul Salajului c. lapban az én ügyem is. Valaki megszerezte számomra, most is megvan, őrzöm.

Az egyik román ismerősömet Nagykárolyban (ott is fel lettem dolgozva) csak azért zárták ki az iskolából 2 hétre, mert azt találta mondani, amikor a nevem meghallotta: "Én azt ismerem, az egy jó fiú." Néhányszor találkoztunk a nyári vakációban, mert az oláhcsaholyi tanítónőnek, Heletean néninek volt az unokája. Nehezen értekeztünk, mert nem nagyon értettük egymás nyelvét, de azért elszórakoztunk. Énmiattam ő is megszenvedett szegény.

Sokan tudtak az esetemről Tasnádon is. Beszéltek is sokat róla az emberek, szörnyűlködtek. De a megfélemlítés már sínen volt. Több iskolában feldolgozták az esetemet, hogy okulhasson belőle az ifjúság, és ne lázadozzon.

Később megtudtam, hogy Sabãu főtanfegylügyelőt is leváltották. Őt is miattam. Hiszen meg akart menteni, áthelyezni egy másik iskolába.

Eleinte sűrűbben leveleztem Simonffy Jenő barátommal és Fila Jenő tanárommal. Tervezgettük barátommal, hogy ha behívnak bennünket katonának, ha lehet, úgy a repülősökhöz kerülünk. Kiképzésünk után egy alkalmas pillanatban majd elrepülünk nyugatra. "Álmodik a nyomor!" Nagyon naivak voltunk.

Ezelőtt 8-10 évvel ismét felújítottuk levelezésünket, de már több mint egy éve ismét elakadt az én hibámból. Most gondoltam rá, hogy újból felújítom. Kell is. Igaz, az osztályunk minden évben találkozik, a legtöbben el is jönnek. Ilyenkor elbeszélgetünk egymással, de kevés idő marad hosszabb beszélgetéseket folytatni.

1996-ban az osztályunk kiadott egy kis emlékeztetőt Emlékezések címmel. Abból nagyjából lehet következtetni mindegyikünk életútjára.

35 év telefonkezelőnői szolgálat után nem hagyhatom vélemény nélkül a Tasnádi Tükör 2005. áprilisi számában megjelent Telefonbetyárok című cikket. Kezdeném a telefonbetyárkodás szó valódi értelmével - illetlenség, amit telefon segítségével, különös gorombasággal követnek el: névtelen üzenetek, éjszakai ébresztés és egyéb rossz viccek.

A telefonkönyvbe bejegyzett számok valóban nem mindig felelnek meg a valóságnak, no de a női hang a fülébe súgja azt is, hogy "forduljon a tudakozóhoz", csak végig kell hallgatni.

A számlázással kapcsolatban: minden előfizető követheti a hívásait, ha kéri a telefonszolgáltatótól a havi beszélgetések kimutatását. Ezért egy kérvényt kell benyújtani azoknak, akik elmulasztották előző évben a nyomtatvány kitöltését, amit a telefonszámlával együtt kaptunk. Ezt el kell küldeni a szatmári kirendeltséghez, és ennek eredményeként a megyén kívüli hívások kimutatását közlik az előfizetővel. A helybeli (intrajudetean) beszélgetések kimutatását is lehet kérvényezni.

A tasnádi telefonközpont alkalmazottai a technikai személyzethez tartoznak, így valóban nem orvosolhatják a számlázással kapcsolatos elégedetlenségeket.

A digitális központok automatái számítógépes programok alapján működnek, amelyek okosak, gyorsak és pontosak.

Különben a 35 év tapasztalata arra enged következtetni, hogy az előfizetők általában jobban szeretnek reklamálni, mint fizetni, ha magas a számlájuk. Annak idején a kezelőnőkkel sem voltak megelégedve, és nagyon sok előfizető telefonbetyárkodott, sokszor jogtalanul.

Nem szeretném megsérteni a cikk íróját, de próbáljon írni valóságos dolgokról, hisz van ebben a városban hiányosság, épp elég, csak ki kell lépni az utcára.

A barátaid megházasodnak és elválnak, nem pedig összeállnak és szakítanak.

Te dörömbölsz a falon, mert a szomszédban bömböltetik a gyerekek a zenét.

Kétségbeesve keresel ezen a listán legalább egy jelet, ami nem igaz rád. És amikor nem találsz, vigyorogva elküldöd a haveroknak, mert tudod, hogy ők se találnak.

Ha IV. Béla 20 év alatt 32 törvényt alkotott, akkor 15 év alatt 10 törvényt hányadik András alkotott?

Bori néni pulóvert köt 40 km/órás sebességgel. A rendelkezésére álló fonal hossza 15 km.

a) Mennyire kell Bori néninek fölpörgetnie a sebességet, hogy befejezze a pulóvert, mielőtt elfogy a fonal?

c) Mekkora az a maximális sebesség, ami fölött Bori néni elveszti a fonalat?

Csaknem inflációs időket él meg napjainkban a szó, hogy barátság. Márpedig politikai vagy munkahelyi szinten nem lenne ildomos e fogalmat annyira túlcsépelni. Legjobb esetben vannak nekünk munkatársaink (társak a munkában), kartársaink (karöltve velünk), elvtársaink (kik elveinket osztják), bajtársaink (kik társak a bajban), kollégáink (együtt velünk), és mindezek mellett számtalan más - társak, kik minket életünkben kísérnek. Van ezek fölött valami más, valami, amit már csengésében is egy egészen más szóval jelölünk, és valójában mást is jelent, a barát, a barátság.

Az előbb említett csoportosulások, legyenek azok bármennyire is fontosak az egyén számára, nem helyettesíthetik, és nem is tévesztendők össze a barátsággal. Mindezektől messze eltávolodva, magukat nemcsak egy közös nevezőre leegyszerűsítve, nemcsak egymást közös fazonra szabva - állnak a barátok.

Montaigne valamikor úgy magyarázta vonzódását szívbéli barátjához, La Boétie–hez: "mert ő volt, és én voltam". Max Frisch így provokál egyik művében: "barátja-e ön önmagának?" A barátok nem hagyják soha el egymást, egy baráti kapcsolatban soha nem tehetnek úgy a felek, mint egy házasságban, ahol egymástól "egyszerűen" elválhatnak. A baráti kapcsolat alapja a remény és a kíváncsiság egy harmadik iránt, vallotta legalábbis Alfred von Riveau a XIII. században. Az emberi élet során kötődött kevés barátság erejét az igazság jelenlétébe vetett hitből meríti.

A barátok azért is vonzódnak egymáshoz, mert ők csak együtt tekinthetnek a valóság mélyére. Emiatt történhetik meg az, hogy veszekednek, utána mégis órák hosszú sorát töltik egymással, a legnagyobb egyetértésben. Ők nem kovácsolják egy közös élet terveit. A barát örvend a másik mássá-gának és a másik esetleg eltérő életútjának. Kettőjük között a tisztelet szelleme uralkodik, és ebből kifolyólag mondhatnak ki mindent oly nyíltan egymás felé. Idegen a diplomácia az emberi kapcsolatok eme legtisztább megnyilvánulásában. A vonzódást egyikük sem használja ki, vagy fel, a másik elleni harcban. Ők inkább két különböző fajtájú, de egymás mellett élo nö-vényre hasonlítanak, melyek egy-mást serkentve, közösen érik el a vízeret, a táplálék forrását.

Kedves olvasó, visszaemlékszünk-e arra, mikor kérdeztük utoljára meg … Vajon mit csinál egyik vagy másik barátunk, barátnőnk? Rég volt??? Hát akkor nem épp a mai nap lenne rá a legalkalmasabb, hogy felhívjuk?