Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

157 évvel ezelott néhány ifjú elindult, hogy megváltsa a világot, vagy legalábbis a saját életét. Olyan dolog volt ez akkor részükrol, mintha a lehetőségek felkínálta szabadságot akarták volna megadni-visszaadni. Az elgondolást tett követte, ami fontos bizonyítéka volt annak, hogy aki akar, az tud is tenni valamit, annak érdekében, ami a közösségnek fontos. Igaz, hogy csak néhányan voltak, és fiatalok voltak (ami akkor is és azóta is sokak szemében bun), mégsem voltak egyedül. Mert akartak, tudtak tenni!

Igaz, hogy a folytatás csak kérészéletu volt, de mégis, azóta is emlékezünk rá, megünnepeljük ezt a napot. Ezen esemény fontos magocska, gyenge zsenge a történelem palettáján ... vagy mégse? Ahogy egy pici magból új, nagy, eroteljes, gyümölcsöt termo növény nohet, az akkori maroknyi ifjú tömeg tenniakarásából és példamutatásából, ma is teremhetünk - teremthetünk jó dolgokat. Csak akarni kell!

15 évvel ezelott is megindult valami! Ám a tenni akarás nem fáklyatuz, csak gyertyaláng lett!

Sok érdemük volt az akkoriaknak, emlékezünk is rájuk – jelképesen. TETTEKKEL, sajnos NEM! Elodeinkre úgy emlékezhetnénk igazán méltóan, ha nem szokásból, vagy mert egyszeruen csak úgy illik, megyünk el a március 15-ei ünnepségekre, hanem tevékenyen részt is veszünk mai életünkben, kezünkbe vennénk saját lehetoségeinkhez mérten közösségi életünket. Hogy ez kevés, kicsik vagyunk mi ehhez! Igaz! De sok kicsi sokra megy!

Most élünk, itt élünk: tehát nekünk most és itt kell tenni! Kötelesség!, hiszen saját életünkrol, helyzetünkrol, gyermekeink jövojérol van szó. Vagy csak a mindennapi kenyér biztosítása a kötelességünk? És a lelki táplálék, a gyökereink ismerete, az öntudat biztosítása, erosítése már más feladata?

Hagyjuk, hogy legyen aminek lennie kell, még ott is, ahol tehetnénk, és amikor változtathatnánk is? Kényelmesebb a gondolat, hogy ilyen modern világban úgysem tehetek semmit, kevés vagyok én ehhez, csinálja más, mert én már belefáradtam, vagy csak kicsúsztak a dolgok a kezemből, nem tudok lépést tartani.

Tasnádi vonatkozásban ez annyit jelent – jelenthet, hogy nem csak ölbetett kézzel várjuk sorsunk jobbra fordulását, várjuk, hogy majd csak csinálnak valamit ott az RMDSZ-nél nekünk is, értünk is. S ha nem? – akkor kritikusan, vádaskodva figyeljük tevékenységüket, vagy csak megállapítjuk, hogy nem tesz ez a szervezet semmit! De néma gyereknek, anyja sem érti a szavát! Honnan tudja valaki, hogy mi fáj, mi a baj, mivel küszködünk, ha nem mondjuk el. Ha az a véleményünk, hogy nem jó vagy nem tetszik, amit más tesz, vállaljuk fel véleményünket, és csináljuk jobban!

2005. március 18-án elmondhatjuk! Ezen a napon délután 17 órától kerül sor a tasnádi RMDSZ választmányának tisztújító közgyulésére. Akinek véleménye van, jelenjen meg, mondja el, és tehet érte, hogy Tasnádon úgy legyen, ahogy nekünk, tasnádiaknak jó!

És ne feledjük: becsületesebb, és emberibb elmondani a véleményünket bárkinek és bármirol nyíltan, szemtol – szembe, mint csak a háttérben – háta mögött pusmogva!

Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet!

Oh szabadság, édes kedves újszülött, légy hosszú életu e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt… s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! (…)

Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő… szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek.

A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad.

Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.

A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A szeminárium csarnokában elénk állott egy professzor, és ezt mondta nagy pátosszal:

Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. (…)

Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, s velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt a néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek…

A tasnádi RMDSZ szeretettel meghívja Önt 2005. március 18-án, 17 órai kezdettel, a szervezet székházában megtartandó Tisztújító Közgyulésére.

-A helyi szervezet Választmányának megválasztása az elkövetkezo két évre,

-Párbeszéd aktuálpolitikai kérdésekrol, hozzászólások a szervezet tevékenységével kapcsolatban.

Aki tisztséget vállalna a helyi választmányban, a kitöltendo urlapot az RMDSZ székházában igényelheti naponta 8⁰⁰ - 15⁰⁰óra között.

-Bár késik a tavasz, az utak javítása egyre sürgetobbé válik. Ha az ido megengedi, rövidesen elkezdodnek a sérült aszfaltburkolatok kijavítási munkálatai. A legnehezebb a helyzet a margittai út MOL töltoállomás és a termálstrand közti szakaszán. Megyei tanácsosainknak köszönhetően ez az út felkerült a Megyei Tanács útjavítási programjába, de sajnos a törvény szerint a városok közigazgatási határain belül az utak javítása az illeto város feladata. Ezen segítene azon kérelem, hogy a Margitta-Tasnád megyei utat változtassák nemzeti úttá, így több pénz jutna ezen utak javítására. Az ügy érdekében átirat készült a kormányhoz, melynek elbírálása rövidesen megtörténik.

-Sajnos nem járt sikerrel az üdülőövezetben található katonai hotel önkormányzati tulajdonbavételére tett kísérlet az elmúlt kormányzati ciklusban. Most újra próbálkozunk a tulajdonjog megszerzésére, ezen tervünket Erdei D. István képviselo úr fogja képviselni a Hadügyminisztériumban.

-Jól haladnak a munkálatok a készülo vásárcsarnokban a Iorga negyedben. Az eladókat és vásárlókat modern körülmények várják az átadás után. Az eladótér két részre oszlik majd: tejtermékek és egyéb élelmiszerek részlegére. A helyiséghez tartozik a korszeru illemhely, valamint itt kap helyet az élelmiszerek minoségét ellenorzo laboratórium és az adminisztrátori iroda is. Amennyiben az ido megengedi a külso munkálatok befejezését, úgy április 15-re kész lesz a modern épület.

Ami az egykori zöldségpiacot illeti, erre a területre az asztalok elköltöztetése után garázssor készül a Iorgabeli autósok kérésére, ugyanakkor a nagybani zöldségtermesztok a dinnye- és káposztaszezonra gondolva egy sor asztal megtartását kérik. Döntés csak azután születhet, miután a rendezési terv elkészült.

-Rövidesen új városrendezési terv léphet életbe, ha megérkeznek a különbözo szakvélemények.

-Hiába vannak kész az eljövendo hidegvízu medence tervezési munkálatai, az egészségügyi szakhatóság a medence építési helyét kifogásolja, mivel túl közelinek találja az egyik, ivóvizet biztosíto kúthoz. Folyik az új hely kiválasztása, mely ebbol a szempontból is a követelményeknek megfelelő lesz.

Keresztelés: Vass Raymond (febr. 6.), szülők: Vass Arnold (ref.) és Kovács Andrea (ref.), Kiss Evelyn-Mária (febr. 20), szülők: Kiss Sándor-Róbert (ref.) és Bakos Krisztina (ref.), Karasi Eduárd-Károly (febr. 27), szülők: Karasi Károly (ref.) és Bontea Edit (ref.).

Keresztelés: Czumbil Ádám Leon: (febr. 13.), szülők: Czumbil Rajmond (róm. kat.) és Pató Mónika (ref).

Temetés: Mezei Erzsébet (szül. Rozs), 88 éves (febr. 6), Hiripi Bobi Imre, 29 éves (febr. 18), Hamza Éva (szül. Leisz), 79 éves (febr. 21), id. Rozs Sándor, 71 éves (febr. 25).

A templom belso hossza 40m, szélessége 17m, magassága 13 m, tornya 42 m magas. A templom tetozete és tornya pléhhel fedett. Boltíve vasbeton. Román stílusban épült. Két oltára van. A Fooltár Szuz Mária szobrával és a mellékoltár Szent Adalbert püspök szobrával volt ellátva. A berendezéshez tartozott még a 6 m magas szószék, a 3,7 m magas Szent Antal állvány és szobor. Egyéb felszerelések, melyek mint adományok a gót stílu szentségmutartó, két vörös selyem-zászló, a stáció (keresztúti) képek, az öröklámpa, az üvegszekrényben lévo Szt. Mária és Szt. József szobrok, a gyóntatószék, a csillár és a prágai Jézus szobra.

A templom titulusául a régebbi Kisasszonynap helyett Mária neve napja lett kituzve. 1913-tól kezdve évente szeptember 12-e után következo vasárnap lett megtartva a templomi búcsú (egyháznap).

A templomot 2,3 m kofal veszi körül. A toronyórát 1905. júliusában Müller János budapesti toronyóra gyáros szállította.

A lelkészi lakást 1784-1785 években Lauffenbach Ignácz plébános építette téglából. Az épület zsindellyel fedett.

Iskolahelyiségül kezdettől fogva a Sós utcán levő épület szolgált, melyet 1786-ban Mária Terézia királynő adományozott a hitközségnek, tantermül és kántortanítói lakásul. Az épület egykor sóhivatal volt, innen kapta az utca is elnevezését. Ebben az épületben volt egy nagyobbacska szoba, melyben mindkétnembeli gyermekek együtt tanultak. Már 1824-ben 71 fiú és 43 lány nyert e tanterembe oktatást. Ugyanebben az épületben volt kántortanítói lak, amely két szobából, előszobából, konyhából, kamrából és pincéből állt.

Hiába igyekezett mind Béla király, mind Kuthen kun király a békességet megteremteni, ez nem sikerült, pedig már Batu hordái a Kárpátok kapuit döngették.

IV. Béla minden lehetot megtett, hogy a fenyegeto veszedelmet elhárítsa, országgyulést hívott össze Pestre, ahol a fourak közül csak nagyon kevesen jelentek meg. Hédervári Dénes nádor egy kis sereggel néhány napig védte az "orosz kaput", Vereckét, de nem sikerült feltartóztatnia a tatár sereget. Még javában tartott az országgyulés, midon Dénes nádor megjelent, és bejelentette, hogy kis csapatát lemészárolták, és a tatár csapatok már Pest körül száguldoznak. Ez a hír mindenkit megdöbbentett, mindenki a király mellé állt, de a lelkesülés már túl késon volt. Hacsak néhány hetet lehetett volna nyerni, több százezer fore meno jó magyar vitéz gyulhetett volna össze. De a tatárok nem engedtek erre idot, nagyon gyorsan közeledtek, és megakadályozták a királyi táborba induló csapatok egymáshoz csatlakozását. Dénes nádornak a vereckei kaputól való visszaérkezése után 5 nappal Pest körül már vörös volt az ég a felgyújtott falvak lángjaitól.

Ilyen körülmények között a király nem várhatott tovább a magyar csapatok összegyulésére, hanem 65.000 fonyi seregével megindult a tatár fosereg ellen.

Batu kán a magyar hadero elol a Sajó bal partjára vonult vissza, és itt történt meg a Mohi pusztán 1241-ben az a végzetes csata, melyhez fogható még csak egyszer fordult elo a magyar történelemben, 300 évvel késobb, a mohácsi vész alkalmából. A magyar sereg elfelejtvén osi, kipróbált hadi rendszerét, szekértáborba sáncolta el magát, amely a rázúduló tatár támadásban nem engedte a lovas magyar népnek kifejtenie hadi erejét, mert úgy össze voltak zsúfolva benne, mint "juhok az akolban", amint Batu kán mondta.

Az ütközet elveszett, 65.000 magyar vitéz is, a király is csak alig tudott megmenekülni.

A Lakossági Tanácsadó Iroda felvállalja, hogy együttműködve a tasnádi Pénzügyigazgatósággal (Administratia Finantelor Publice) segítséget nyújt a lakosságnak a személyi jövedelemadó bevallására vonatkozó nyomtatvány kitöltésében.

Nem köteles leadni adóbevallását az, aki egész éven keresztül egyetlen romániai munkahelyről kapott fizetést. Mindenki más postán fogja megkapni a kitöltendő nyomtatványt. Aki valamilyen okból nem kapja meg ezt az iratot, az sem mentesülhet a személyi jövedelemadója bevallásától. Személyes felelőssége a szükséges nyomtatványt beszerezni, amit Tasnádon megtehet a Lakossági Tanácsadó Irodában.

Szintén igényelhetnek nyomtatványt azok is, akik - egy munkahelyük lévén - nem kötelesek ilyet kitölteni, ha szeretnének adójuk 1%-ával támogatni egy civil szervezetet. Ebben az esetben az űrlapon csupán azokat a pontokat kell kitölteni, amelyek személyes adataikra illetve a támogatandó civil szervezetre vonatkoznak (adószám—cod fiscal és bankszámlaszám—cod IBAN).

A személyi jövedelemadó bevallásának határideje május 15. A Lakossági Tanácsadó Iroda ezen szolgáltatását bárki ingyenesen igénybeveheti a Zorilor negyed 4-es tömbháza földszintjén található székházában, hétfőtől péntekig 8-14 óra között. Telefonos felvilágosítás a következő számon: 825900. Adatait bizalmasan kezeljük!

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" - Jézus hívogató szavai az O Igéjében (Mt 11:28) Ezt a nyugalmat keresi minden ember.

Ezért nyitogatja az imádság ajtaját, amely Istennel összekapcsol, kérvén: Uram, taníts minket imádkozni. Az imádság nemcsak ajtónyitás, hanem áldott lélegzetvétel az Úr Isten világából. Akit minden ember így szólíthat meg boldogan: "Mi atyánk!"

Különös áldása az imádságnak, amikor nem csak egyedül, hanem közösségben is tudunk imádkozni. A közösségi imádkozás minden istentiszteleten megtörténik. Gazdag áldást jelent mindannyiunk számára minden esztendoben, amikor református templomunkban egy héten keresztül egyetemes-ökumenikus imahetet tartunk. Ezeken az istentiszteleteken minden nap más-más igehirdeto végzi a szolgálatot, de nemcsak református, hanem más felekezetu lelkipásztor is.

Ez esztendei imahéten is ezért kérjük tanítványi lelkülettel: Uram taníts minket imádkozni. Az Úr Isten tanítson meg EGYÜTT és EGYMÁSÉRT imádkozni.

Erre nézve hirdeti a mi énekünk: "Magánosok imádsága lelkesülhet hát buzgósággal, De együttes tiszteletünk felülmulja azt méltósággal."

Adja az Úr Isten, hogy közös imádkozásunk teremje lelkünk gazdagságát, emberi életünk egységét, békéjét, boldogságát, testvériségét.

Jöjjetek a forráshoz mindnyájan és merítsetek, kapcsoljuk össze imádságra ne csak a kezünket, de a szívünket is.

Hétfo, 17. óra – igét hirdet Pap Dénes Zsolt tasnádszarvadi lelkipásztor

Csütörtök, 17 óra – ökumenikus istentisztelet Kuglis Gábor római katolikus káplán, Bodut Alin görög katolikus és Crainic Marin ortodox tasnádi plébánosok részvételével

Március 16-18 között lelkigyakorlat lesz a tasnádi római katolikus templomban. A szentmisék kezdési idopontja szerdán és csütörtökön este 7 óra, pénteken pedig este 6.30. A lelkigyakorlat vezetoje Vick János kaplonyi plébános.

E lelkigyakorlat a hívek felkészülését szolgálja a kereszténység legnagyobb ünnepének, a húsvétnak méltó lelki megünneplésére. Aki saját hibájából nem vesz részt a lelkigyakorlaton, annak az ünneplése nem lesz teljes. Ezek az alkalmak csak akkor lehetnek sikeresek, ha külso és belso csendet teremtünk, vagyis idonket és figyelmünket erre összpontosítjuk.

Húsvét elotti nagyböjt idejét éljük. A református egyházban, nincs szószerint vett böjti idoszak. Mégis valamilyen szinten a református embernek is kell böjtöt tartania. Errol a VIII-os diákok a következoképpen fogalmazták meg véleményüket:

-Bűnbánati héten istentiszteletre járok, imádkozom, hogy buneim megbocsájtást nyerjenek. Húsvétkor is elmegyek templomba, mert különben nem is lenne igazi az ünnep. Az Úrvacsora vétel is fontos számomra.

- Ne beszéljünk csúnyán, ha eddig nem jártunk templomba, nem késo elkezdeni, ám úgy, hogy amikor a papbácsi prédikál, ne másra gondoljunk, hanem oda figyeljünk, de úgy, hogy megértsük.

- Szerintem az a bun, amiket cselekszünk: mások megsértése, csúnya beszéd, mert: "nem az a bun, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön!" Én nem sok értelmét látom annak, hogy koplaljak, hanem inkább jobban kellene viselkednem, és akkor böjtölnék igazán.

-Számomra ez azt jelenti, hogy egyféleképpen kimutatom Isten iránti tiszteletemet. Az igazi böjtöt szívben és cselekedetekben kell megtartani.

-Sok felekezet azzal is tart böjtöt, hogy ételektol megtartóztatja magát. A reformátusok nem az étkezésben böjtölnek, hanem hitben megerosödnek és megtisztulnak a buntol, nem csak akkor, amikor böjt van.

-Szerintem a böjt fontos, mert megbánhatjuk bune-inket, és lelki megtisztulást nyerhetünk. Ez a gyakorlat állandó kell legyen egész életünkben.

-Azért böjtöl az ember, hogy Istenhez forduljon. Ilyenkor megtisztul a lelkünk.

-Életünk minden napján kellene böjtölni, de nem azért, hogy Isten tetszését elnyerjük, hanem, hogy az életünket megjobbítsuk Isten akarata szerint.

Múlt havi lapszámunkban Michel Quoist: Uram, van idom címu versét olvashatták. Nem véletlenül. Mai rohanó világunkban mindenkinek annyi dolga van, hogy a végén semmire sincs ideje a sok tennivaló miatt. Elsore ellentmondásnak tunik a sokszor elhangzó mondat: "annyi a dolgom, hogy nincs idom..."

A legnagyobb baj az, hogy épp arra nincs idonk, amire a legjobban kellene. A vers szépen sorrendbe foglalja mindazt, amire, vagy amiért éppen nincs idonk, pedig az elso feladat, tett kellene legyen életünkben. Hogy mi ez, vagy ki ez? Ezt mindenki maga kell eldöntse, észre vegye saját életében, közösségében.

Böjtöljünk azzal, hogy amikor VALAKINEK szüksége van ránk: SOHA NE BÖJTÖLJÜNK!

Orosz Krisztina a 3 éves Misike neveloanyja. Árvaházból vette ki a kisfiút, miután elso "gyerekét" a 8 éves Etinát kanadai szülok örökbefogadták.

-Ez nem örökbefogadás, én csak gondozom a gyereket. Kb. hat éve történt. Munkát kerestem, valami olyasmit, amivel szívesen foglalkoznék. Akkor kezdték el az árvaházakból kiadni a gyerekeket, és mamákat, pótmamákat foglalkoztatni. Elmentem Szatmárra az árvaházba, megérdeklodtem, hogy mi szükséges a felvételhez, és elvégeztem egy három hetes tanfolyamot. Aztán az árvaházban megnéztem a gyerekeket, és haza is hoztam egy aranyos kislányt.

-Szakemberekkel találkoztunk: gyermekorvossal, pszichológussal. A gyermekorvos felkészített a gyermekbetegségekre, a pszichológus teszteket töltetett ki velünk.

-Elég helyet kell biztosítani a gyereknek, külön gyerekszobát. Ha valakinek már van gyermeke, négynél több nem alhat egy szobában. Azt nem kötik ki, hogy ha eléri a megfelelo kort, román vagy magyar óvodába vagy iskolába vigyük. Vannak babák, akiket a szülészetrol úgy adnak ki, hogy nincsenek megkeresztelve. Akkor is olyan névre vagy vallásúra keresztelheted a gyereket, amilyenre szeretnéd.

-Ez nincs behatárolva. Mikor valaki elhoz egy gyereket, akkor arról a szülok már lemondtak. Tehát árva. Ameddig az árvaház örökbefogadó szüloket nem talál a gyereknek, vagy ameddig én vissza nem mondom, nevelhetem (tehát akár 25 éves koráig is). 18 éves koráig az állam támogatja a gondozását, azután pedig a nevelo lelkiismeretére bízzák, hogy vállalja-e tovább.

-Nem. Akár egy fél nap alatt nagyon a szívedhez no. Ugyanúgy gondoskodsz róla, viszed óvodába, eteted, és ugyanúgy tudod szeretni, mint a sajátodat. Szerintem ott, ahol a gondozónak van saját gyereke, ugyanúgy tudja szeretni az árvaházi gyereket is. Olyan kis drágák, szeretetre vágyó gyerekek.

-Annak a lehetosége nem áll fenn, hogy elvegyék toled valamilyen oknál fogva?

-Hogyha szüloket találnak, akik örökbe akarják fogadni, akkor igen. Az árvaházba semmiképp sem kerülhet vissza, mert az nagy sokk lenne neki. Néha az árvaházból eljönnek, és megvizsgálják a gyereket. Ellenorzik, hogy legyen tiszta, ne legyen lesoványodva, ne legyen beteg. Minimális követeléseik vannak, és ez a gyerek szempontjából nagyon fontos.

-Nem, mivel, mikor elhoztam, aláírtam, hogy csak gondozásba hozom. Az még nem fordult meg a fejemben, hogy örökbefogadjam, egyelore így jó. Most van egy kisfiam, korábban pedig volt egy kislányom, o két éve elment Kanadába. Találtak örökbefogadó szüloket, akkoriban a román állam még engedte, hogy a gyerekeket kivigyék külföldre. Ot 3 és fél éves korában hoztam el, 4 évig neveltem. Egy kicsit nehéz volt elválni, de megengedik az örökbefogadók, hogy minden hónapban egyszer telefonáljon, hogy képeket küldjön. Tehát tartjuk a kapcsolatot, és így olyan, mintha nem is lenne nagyon messze, mert csak hallom a hangját, és Misike, a második "gyerekem" is pótolja a hiányát. A kislány nagyon a szívemhez nott, megszerettem, és, bár tudtam, hogy neki jobb lesz, mégis nehéz volt tole megválni. De egy gyerek hamar feltalálja magát, és ha szeretetet kap a családban, akkor nincs gond.

A húsvéti népszokásokban a legfontosabb szerepe mindig a víznek volt. Ezen a napon a patakban vagy a kút friss vizében mosakodtak a lányok. Úgy hitték, ettol még szebbé válnak és sose lesznek betegek. Néhol még az állatokat is megfürdették nagypénteken.

A húsvéti locsolkodás szokását mindenki ismeri falun és városon egyaránt. A lányokat gyakran tiltakozásuk ellenére is a patakhoz hurcolták a legények, vagy a kútnál öntözték meg vederrel. Igaz, hogy a szép ruha ennek kárát látta, de hadd tegyen jót velük a varázsereju víz.

A népszokás szerint a legények kiszemelt jövendobelijüket, a házas emberek a rokon asszonyokat, a fiúgyermekek a kislányokat locsolják. Ma már jelképesen kútvíz helyett rózsavízzel, kölnivel. Gyakran mondanak hozzá locsolóverset is:

"Szépen kérem az anyját,
adja elo a lányát!
Hadd nojön nagyra,
mint a csikó farka,
még annál is nagyobbra,
mint a Duna hossza!"
(Népköltés)

A húsvéti népszokásokban fontos szerepet játszik a tojás, melyet pirosra (és más színekre is) festenek vagy rajzzal díszítenek. Ezeket a hímes tojásokat hozzáérto asszonyok készítették régebben, akik a festéket és a festoszerszámot, az írókát is házilag állították elo. Ezekkel ajándékozták meg a locsolkodó legényeket, kisfiúkat. Az ilyen ajándék tulajdonképpen jókívánságot fejez ki. Ma már készen kaphatunk tojásfestéket és a kislányok maguk is szívesen festegetik a tojásokat. A húsvéti asztal sem képzelheto el nélkülük.

Régen húsvétkor szokásban volt a leányok vesszozése is. Ez abból állt, hogy rigmus kíséretében barkás fuzfavesszovel ütögették a lányokat, ilyenkor a bajt, a rosszat akarták eluzni tolük.

Egyes helyeken az asszonyok faluszerte nagy zajt csaptak, harangzúgás közben kiabáltak:

Februári lapszámunkban beszámoltam arról, hogy milyen fontos szem elott tartani néhány szabályt és tényezot a gyermek egészséges nevelésében. E lapszámunkban a rendszerességrol, fokozatosságról és következetességrol fogok néhány gondolatot leírni.

Kiskorú gyermekünket szoktassuk egy rendszeres programra. Mindig azonos idoben legyen a felkelés, az étkezés, a tisztálkodás, az indulás az óvodába, a játék, a tanulás, a pihenés, a lefekvés. Ha a gyerekek hozzászoknak a rendszerességhez már pici korukban otthon, késobb az életben is hamarabb beilleszkednek majd bizonyos programokba. Ha ezeket az idopontokat elhanyagoljuk, a gyermek nyugös, nyugtalan lesz, zavar keletkezik a táplálkozásában, alvásában, fáradt lesz, nem tud teljesíteni kelloképpen intellektuális téren.

A gyermekek életében történo változásokat fokozatosan kell véghezvinni. Ilyen például az óvodában a játszásról történo fokozatos áttérés a kötelezo foglalkozásra, az egy helyben üléshez, figyeléshez, közösségi élethez szoktatás, melyek lassan elokészítik a gyermeket az iskolai beilleszkedésre. Ugyanúgy otthon fokozatosan kell szoktatni gyermekeinket a tisztálkodás elsajátítására, a rendre, a ruhái, játékai rendbentartására.

Fontos szerepet játszik ez a tényezo a gyermekek óvodába való beilleszkedése idoszakában. Az óvóno a szülokkel együtt fokozatosan szoktassa be a gyereket, minden nap egy kicsit több idot töltsön az óvodában, majd lassan eléri az egész program idejét. Ez abban az esetben történik, ha a gyermek nehezebben illeszkedik be egy új környezetbe. A szülo és az óvóno együtt teremtse meg a legnyugodtabb feltételeket a gyermek közösségbe történo beilleszkedéséhez.

Természetesen ezek és a továbbiakban leírt módszerek nem törvényszeruek, de általánosak. Figyelembe kell venni oket, ha nem akarunk nagyot tévedni. Ne feledjük, hogy akit nevelünk, számunkra a legdrágább, a legkedvesebb a világon! Legyünk szelídek, kedvesek a gyermekeinkhez, tiszteljük oket, és éreztessük velük, hogy ok a legfontosabbak a számunkra!

Külön érdekesség a szervezet légcseréje különbözo nyomásviszonyok között. A hegymászók tudják, hogy minél feljebb másznak egy hegyre, a légzés annál gyorsabbá válik, a szervezet rövid távon a légzomozgások gyorsításával próbálja a kisebb nyomású levegoben található kevesebb oxigént hatásosabban felvenni.

Hosszú távon, például a perui magas fennsíkokon éloknél, az alkalmazkodás abban áll, hogy sokkal több vörösvértest található a vérben, az mintegy megsurusödik, hogy biztosíthassa a szervezet oxigénszükségletét. Nagy nyomás alatt dolgozóknál, például a mélyvízi búvároknál a probléma abban áll, hogy a levegoben egyébként 70%-ban található nitrogén, amit a vér nem köt meg, a nagy nyomás miatt, akárcsak a szódavíztöltonél, feloldódik a vérben, és amikor a búvár hirtelen a felszínre úszik a nyomáscsökkenés miatt, akárcsak a szódavizespohárban, buborékok jelennek meg. Ez a szervezeten belül, a hajszálereket szétroncsolva a páciens halálát okozhatja. Ezt nevezik keszonbetegségnek, és ennek megelozésére jól kidolgozott módszerek szerint szabad csak a felszínre emelkedniük, több pihenovel, hogy a felgyülemlett nitrogén fokozatosan, buborékképzodés nélkül ürüljön ki a szervezetbol. Igen nagy nyomásnál még ez sem elég. Ilyenkor már akkora súrlódás lép fel a légutakban a légzomozgásokkor, hogy különleges, például a nitrogént héliummal helyettesíto keverékekre van szükség.

Újabban a mélytengeri fúrásoknál dolgozóknál már egy folyadékban feloldott oxigén belélegeztetésével kísérleteznek, elég jó eredményekkel, de erre tulajdonképpen azért van szükség, mert az óriási nyomás a levegot tartalmazó testrészeket egyszeruen összeroppantaná!

Mint a fentiekbol kitunik, a légzés a szervezet alapveto funkciója, nem csak egyszeru ki-be mozgatása a levegonek, hanem valódi muvészet, hisz a helyesen, és amikor szükséges, tudatosan végzett légzéssel az egész szervezet muködését jó mederbe lehet terelni. Az ókori görög medicina tanításainak jó részét az úgynevezett pneumatanra alapozta, ami, akárcsak egyes keleti filozófiai irányzatok, azt tanította, hogy az ember testi és lelki egészsége elérheto a légzés tudatos irányításával, gyógyszeres beavatkozás nélkül is. Ma már tudjuk, hogy az egészséges élet-módnak, mellyel a betegségek jó része megelozheto, szerves része, hogy a többi mellett arra is odafigyeljünk, hogyan lélegzünk, és ha ezt megtesszük, illetve ha a különbözo légzési panaszainkkal idoben az orvoshoz fordulunk, egészségesebb, hosszabb, eroteljesebb életet élhetünk.

Barabás Orsolya a közgazda-sági egyetem friss végzettje, és egyéves németországi tanulás után immár fél éve a franciaor-szági La Rochelle egyik nyelviskolájában igyekszik elsajátítani a francia nyelvet. A modern idok lehetoségeit ügyesen kihasználó lánnyal beszélgettem:

-A franciák nagyon kedvesek, de kedvességüket, épp azért, mert olyan boségesen adják, nem érzem oszintének. A németek visszafogottabban udvariasak, és oszintébbek.

Azt tartják, hogy nem is igazi francia az, aki nem szereti a sajtot, a bort és nincs sok noje. Úton-útfélen bókolnak, és leszólítják a nőket. Én biciklivel járok az egyetemre, és megtörtént egyszer, hogy egy útkeresztezodésben a rendor ki akart kezdeni velem... De bárokban, ha társasággal is vagy, odajönnek ismerkedni. Nagyon szeretnek enni, déli 12 és 14 óra között egyszeruen megáll az élet, hivatalok, közintézmények bezárnak ebédszünet miatt. Akkor elözönlik a vendégloket, amibol a legkisebb városban is rengeteg van. Egy étkezés kb. 5 fogásból áll. Egyébként a francia konyha tényleg nagyon finom.

-A németek toleránsabbak. A franciák nagyon büszkék a történelmükre, az ételeikre és a kultúrájukra, és elvárják, hogy ezért felnézzenek rájuk. Ami már idegesíto számomra, hogy a mai napig hivalkodnak azzal, hogy megnyerték a II, Világháborút. Társaságban nem nagyon keverednek más nemzetek képviseloivel, és leginkább csak anyanyelvüket beszélik.

-Elsosorban a németek szorgalma fogott meg. Hajnalban kelnek és keményen dolgoznak. A franciák ellenben 8-fél 9-kor kezdik a munkát. Nagyon szeretnek szórakozni, éjjel 2-ig a bárok tele vannak emberekkel. A németek szervezettsége is rokonszenves. Ott minden gyorsan és jól muködik: oktatás, ügyintézés, köztisztaság, az emberek nem hangoskodnak, ellenben Franciaországban az iratok gyakran elvesznek a hivatalokban, az ügyintézés lassú, a közlekedés pontatlan, az utcák pedig szemetesebbek.

Az életszínvonalbeli és technikai fejlettségi különbség is szembeszöko a két ország között, és ez meglátszik az autókon, az utak és a tévémusorok minoségén stb. A németek kiegyensúlyozottabbak, ott olcsóbb minden, és általában jobban is élnek az emberek. Ők gyakorlatiasabbak, lakásuk egyszerűbb és modern, kényelmesen, sportosan öltözködnek, míg a franciák szeretik a drága régiségeket a lakásban, és a ruházkodásuk extravagáns. Németországban messzirol látni egy norol, ha francia.

-Nemigen foglalkoznak a "rokonsággal". Meg vannak elégedve a gall eredetükkel.

"A No! Maga a szó lágy elomlása lelkemnek tengerhullám, visz, emel, felüdít. A no életet ad, nevel, egy életen keresztül gyámolít." Ezeket a szép gondolatokat valahol olvastam vagy hallottam, nem tudom, de így Nonap tájékán mindig eszembe jutnak.

Eszembe juttatják azt a Not, akit a Teremto a férfi mellé rendelt orangyalnak. Az ido kezdetétol sokáig a noknek valóban csak szolgai szerep jutott. A férfi akaratának megfeleloen alá vetették magukat mindennek, csak hogy híven szolgálják azt, akit éppen kellett. Ma már egész más a helyzet. A nok, legalábbis papíron, egyenrangúak a férfiakkal. Azért hangsúlyozom, hogy papíron, mert bizony ez igaz is, meg nem is. Ugyanis, vannak olyan hölgyek, akik nem akarnak kitörni a szolgai lelkületükbol és csak akkor boldogok, ha szeretnek és gyámolítanak. Cserébe nem földi javakat kérnek, hanem egy cseppnyi odafigyelést, szeretetet, megbecsülést.

Pár évtizedes szolgálati idom alatt, nagyon sokféle novel találkoztam. Többen voltak feletteseim, de mégtöbben voltak, akik beosztottként dolgoztak mellettem. Szerencsémre – talán lelki adottságomból adódóan - mindegyikkel megtaláltam a megfelelo hangot. A megértés hangját, ha panaszkodott, az öröm hangját, ha vigadozott, a békesség hangját, ha civakodott. Így aztán rájöttem, hogy a no nem több, nem kevesebb, mint EMBER, a szó legnemesebb értelmében. Ezzel szemben vannak olyan nok is, akik szeretnek vagy szeretnének felülemelkedni mindenen, ami felettük van. És ezek a nok elég veszélyesek tudnak lenni!

2002 tavaszán raktárnokként dolgoztam egy román-olasz érdekeltségu cégnél. A két vállalkozó a volt I.P.L. épületeit vette bérbe gépsoraik elhelyezése céljából. Az épületekkel szemben egy pénzügyi intézmény irodahelységei voltak berendezve. Március 8-án az olasz vállalkozó megkérdezte a romániai vezetot, aki történetesen no volt, hogy nem adna-e egy pár óra szabadidot az asszonyoknak a Nonap alkalmából.

- Legalább ennyit tegyünk meg értük, ha már ajándékot úgysem adtunk! – nézett kéroen a társára.

- Le fogunk maradni a termeléssel, és ez nagy veszteség lenne a számunkra! – jelentette ki cinikus arroganciával.

A hosszabított munkaido leteltével a több mint száz dolgozóno fáradtan, gondolataiba merülve haladt el a pénzintézmény ablakai alatt, ahonnan vidám zene, móka, kacagás szűrodött ki. Magam is ott ácsorogtam a raktár elott. Irigykedtem és szomorkodtam.

- Ma Nok napja van! - hát nem is tudja? – feleltem lehangolt értetlenséggel.

Azért válaszoltam olyan mélabús komorsággal, mert tisztában voltam vele, hogy a mi lányaink, asszonyaink is megérdemeltek volna egy kis odafigyelést, legalább az évnek ezen a napján, ami tulajdonképpen egy NO akaratától függött. De szerencsére ilyen hölgyemények kevesen vannak.

Számomra a nok továbbra is az élet ösztönzoi maradnak a szó legjobb értelmében. Ok azok, akik velünk, férfiakkal sírnak, ha kell, nevetnek, és szüntelenül felettünk őrködnek. Ahogy az egyik operett dalszövege is tanusítja: "A lányok, a lányok, a lányok angyalok ..."

Ezúton kívánok minden szépet, jót minden noolvasónknak, és hogy e nap örömteljes hangulata megmaradjon az év többi napjaiban is lányaink, asszonyaink szívében!

Az óvoda vegyes korosztályú magyar csoportja ezzel a címmel készített nonapi musort az édesanyák, nagymamák, hozzátartozók nagy örömére.

Óvónénijük, Porcsalmi Katalin segítségével egy, a tavasszal kapcsolatos kis színdarabot állítottak össze. Minden gyermeknek jutott szerep. Ketten, Fazekas Júlia és Emili Ede elindulnak megkeresni a "Tavaszt". Útjuk során találkoznak a hóvirágokkal, akiket Mészáros Erzsike, Veszprémi Tímea, Torma Réka, Juhász Vivien, Merk Viktória, Bendel Krisztina és Kosma Krisztina személyesítenek meg. A zöld füveket Rézmuves Béla, Dull Cristian, Csoszi Walter, a mókusokat Varga Tamás, Geiger Arnold, Dankó Henrik és Sárga Mihály, a kis medvebocsot Muresan Márk, a fakopáncsot pedig Varga Gergo alakítja. Ok mind a tavasz jelképei. Az "Erdo tündére", Szabó Katika két gyermek anyukájának egyenként is bemutatta a tavasz elso jeleit, a hóvirágokat, friss füveket, mókusokat és ezzel minden gyermek nevében "a Tavaszt adja ajándékul" az édesanyáknak, nagymamáknak, hiszen így, a tél vége felé ez a legszebb ajándék. A színdarab jelmezeit a gyermekek saját maguk készítették, az óvónéni segítségével. Így a hóvirágokat, füveket megjeleníto gyermekek színespapírból, kivágással, ragasztással készített fejdíszt, a mókusok, a medvebocs, a fakopáncs pedig keménypapírból, festéssel készített álarcot viseltek.

A színdarab után a gyermekek egy-egy verssel kedveskedtek, majd közösen elénekelték az édesanyáknak szóló szép éneket:

"Az én drága Édesanyám
Legjobb a világon,
Korán reggel rám mosolyog,
Ha elszállt az álom.

Szeretem is nagyon,
Soha el nem hagyom,
Simogató dolgos kezét
Százszor megcsókolom."

Ezen kívül még sok vers, ének hangzott el magyarul és románul is. Ezután a magyar népi táncot mutatták be, közben néhány jól ismert népdalt énekelve: "Erdo, erdo, erdo ...", "Hopp Juliska", "Csipkebokorban jöttem én a világra ...", "Ritka árpa, ritka búza, ritka rozs ...", "Már minálunk babám", "Elfogyott a mákos tészta".

A kis musort egy selyemkendovel bemutatott ritmikus torna zárta, melyet a résztvevok nagy tetszéssel fogadtak.

Legvégül megköszönték a szüloknek, nagyszüloknek, hozzátartozóknak és az óvónéninek a sok törodést, szeretet, amit kapnak. Meglepetésül az édesanyáknak egy saját készítésu üdvözlolapot adtak át. Elso lapjára színespapírból, kivágással, ragasztással egy váza virág került, másik lapjára pedig mindenki a róla készült színes fényképet tuzte. Az anyukák meghatódva vették át az ajándékot.

A vegyes korosztályú óvodás csoportból néhány gyermek az idén már az iskolapadba kerül. Ok a 7 évet betöltok, vagy már be is töltötték az idén: Muresan Márk, Emili Ede, Fazekas Júlia, Varga Gergo, Szabó Katika. Ok a nyáron elbúcsúznak kis társaiktól, akikkel évekig együtt jártak az óvodába és nagyon jó kis közösséget alkottak.

"Mindenhol jó, de a legjobb otthon!" Még ha nem is mindig érzed így, akkor is ez az a hely, ahova mindig visszamehetsz, ahol menedéket találhatsz egy rosszul sikerült randevú vagy éppen egy elrontott dolgozat után. És ez az a dolog az életedben, amiért még tenned sem kell, az a fajta szülői szeretet, ami a születésed pillanatától megadatik. Bizony, a családi melegséget nem azért kapod, mert megdolgoztál érte és jól tanulsz, hanem ez egy vissza-fizethetetlen ajándék. Viszont ahogy egyre nagyobb leszel, neked is egyre többet kell tenned annak érdekében, hogy ez a meghitt légkör megmaradjon.

A legfontosabb, hogy mindig szakíts elég időt a családtagjaiddal való beszélgetésre! Még akkor se utasíts vissza egy kis csevegést, ha fáradt vagy, és semmi kedved sincs hozzá! Legfeljebb mondd azt, hogy majd később, de egy kis idő múlva tényleg tartsd be az ígéretedet!

Még ha sokszor idegesítenek, akkor se zárd ki a családodat az életedből! Ne intézd el annyival a napi kommunikációt, hogy "Sziasztok! Megjöttem.", és magadra zárod a szobaajtót! Ez egyrészt illetlenség, másrészt a legjobb út afelé, hogy elhidegüljetek egymástól! Ha valami problémád van a szüleiddel, akkor sem az a megoldás, hogy homokba dugod a fejedet, hanem sürgősen meg kell beszélned velük.

Mindig légy udvarias és illedelmes a családoddal! Ne csak az idegeneknek mutasd a jó oldaladat: azok is megérdemlik ezt, akik otthont biztosítanak számodra! A szüleid, nagyszüleid mindenképpen tiszteletet és szeretetet érdemelnek, még akkor is, ha felbosszantanak. Ne felejtkezz el arról, hogy ők már egy másik ge-neráció, tehát sok dologban másképp gondolkodnak, de neked egész biztosan jót akarnak. Persze, ez nem azt jelenti, hogy neked nem lehet önálló véleményed: csak mindig udvarias és tisztelettudó formában tálald azt. Ne káromkodj és ne használj trágár szavakat!

-Az almaecet erosíti az immunrendszert. Két kiskanál mézet és egy kanál almaecetet keverjünk el egy pohár vízben, és igyuk meg reggel.

-Ha gyógyszereket kell szednünk, ne hagyjuk figyelmen kívül a következőket: ha éhgyomorra veszünk be gyógyszert, akkor hamarabb hat, de vigyázzunk, hogy vizet igyunk hozzá. Soha ne vegyük be a tablettákat üdítovel, teával, tejjel, csakis tiszta vízzel. Akinek gyomorproblémái vannak, az étkezés közben nyelje le a gyógyszerét. A cseppeket oldjuk fel vízben, és mindenképp tartsuk be az adagolásra vonatkozó eloírásokat. A por vagy granulátum formájú készítményeket kanállal vegyük be, és igyunk rájuk vizet.

-Fogyasszunk magnéziumot jó hallásunk megőrzése érdekében. Az öregedés az emberek nagy többségénél magával hozza a hallás gyengülését. Ez a folyamat megelőzhető és lelassítható, ha magnéziumot szedünk.

-A gingko biloba nevű készítmény erősíti az emlékezőképességet, elősegíti az összpontosítást, fokozza az agyműködést. Megvásárolható a gyógyszertárakban és a gyógynövény-szaküzletekben.

10 dkg pirított, őrölt dióbél, 4-5 összezúzott gerezd fokhagyma, 1 csésze olaj (lehetőleg olivaolaj), 1 kis pohárka ecet, só.

Mindezeket jól összekeverjük, és hideg helyre tesszük. Pirítós kenyérre kenve kitűnő egészséges reggeli, különösen télen-tavasszal, mert erősíti az immunrendszert és a szívet.

45 dkg liszt, 2 tojás, 10 dkg olvasztott margarin, 10 dkg mazsola, 1 tasak vaníliás cukor, 4 dkg éleszto tejben felfuttatva, kevés só, a tetejére durvára vágott dió, mogyoró vagy mandula.

A margarin és a mazsola kivételével a hozzávalókat összedagasztjuk, majd lassan hozzáöntjük az olvasztott margarint, és belekeverjük a mazsolát. Duplájára kelesztjük, három rudat formázunk a tésztából és összefonjuk. A két végét összeillesztve koszorút készítünk belole. Mézes felvert tojással megkenjük, rászórjuk a diót, és forró sütoben megsütjük.

Az iskolában tanítási órákon környezetünk védelmére, széppé tételére, egészséges életmódra, véleményalkotásra, fontos témák megvitatásának képességére szoktatják, nevelik a pedagógusok a diákokat. A negyedikes tanulókat arról faggattam, milyen kapcsolat van vásárlási szokások, környezetszennyezés és egészséges táplálkozás között?

-Szerintetek miért gyűl annyi szemét össze az iskolában az órák utáni takarítás során?

Kabai Richárd: Azért, mert még mindig van sok olyan gyerek, iskolatárs, aki sok pénzt költ olyan műkajákra (snacks, chips stb.), amelyeknek nagy, színes, fényes, csicsás és drága csomagolópapírjai vannak.

Boldizsár Tamás: Ha elégetik, akkor levegőt szennyező füst lesz belőle, ami káros a szervezetünkre.

Györffy Anna: Mivel ezek a tasakok nem szerves anyagok (nem fából, nádból készültek), nem bomlanak le, nem rothadnak el, és ezért évtizedekig szennyezik a környezetet, rontják a város képét.

Láng Oproiu Gábor: Szerintem az egész ország küzd vele, és még azok az országok, ahol van ki megvásárolja a hasonló csomagolású termékeket.

Oláh László Róbert: Nem, mert sok pénzt fizetünk érte a drága csomagolás miatt, ami úgyis a szemétbe kerül, és további gondot okoz a szállítás, takarítás stb., mert ez szintén pénzbe kerül.

Holczberger Csaba: Mert a még tájékozatlan gyerekek megvásárolják. Elcsábítja őket a sok színes, csillogó csomagolás és a "meglepetések" reklámja. A szülőktől tízóraira kapott pénzt sokan még mindig ezekre az értelmetlen dolgokra költik.

-Hosszú távon van-e hatással ez a rossz vásárlási szokás a ti egészségetekre ?

Rozs Andrea: Van, éspedig káros hatása, mert nekünk gyümölcsöket, vitamindús zöldségeket kell fogyasztanunk. Ezek a termékek nem tartalmaznak értékes és nélkülözhetetlen tápanyagokat.

Sipos Ottó: Én egyszer rosszul éreztem magam ezektől. Fájt a hasam, sápadt voltam, nem tudtam figyelni az órán.

-Pl. egy tízezer lejes, 10 dkg-os rágcsálnivaló helyett mit lenne érdemes vásárolni egy gyereknek?

Ungri Dávid: Ebből az összegből kb. egy kg almát lehet venni, vagy déligyümölcsöket, pékárut, amelyek árában nincs benne a csomagolás ára, és így mindenképpen jobban járunk.

-Mit gondoltok, meddig gyártják ezeket a túl díszes és drága csomagolású termékeket ?

Kovács Andrea: Addig, amíg van ki megvásárolja a tájékozatlanság miatt. Ha senki sem vásárolná, megmaradna az üzletekben, és csődbe menne a gyár, és nem szenynyezné a környezetet, helyettük vitamindús táplálékot fogyasztanánk.

Mezei Katica: Hogy gondolják meg, mit vesznek a zsebpénzükből, válasszák inkább a gyümölcsöket, törődjenek az egészségükkel és a környezetükkel.

A gyárak nagy haszonra tesznek szert a mi pénzünkön, és nem törődnek sem a környezettel, sem a mi egészségünkkel. Ezért ne dőljünk be a reklámoknak !

Maday Anikó - diák: Ez a magyarok életében nagyon fontos ünnep, vallási szempontból is. Elengedhetetlen ahhoz, hogy nemzetünk megmaradjon, és meg kell tartanunk függetlenül vallástól vagy gondolkodásmódtól!

Bikfalvy György – nyugdíjas: A '48–as forradalom történelmünk egyik legszebb korszaka. Kötelessége minden embernek, ismerni saját történelmét. Csak úgy van jövonk és megfelelő jelenünk, ha a múltunkat is ismerjük.

Dobrán László - kereskedelmi dolgozó: A magyarságnak ez a legszebb ünnep, amit illik megtartania. El kell gondolkodnunk e történelmi esemény értelmén, hogy mit jelentett akkor, és ma a magyar ember számára.

Szabó Katalin – betegnyugdíjas: Örömteli tény, hogy ez alkalomból évente musort szerveznek, de szomorú, hogy kevesen jelenünk meg, vagy ha mégis megtesszük, nincs türelmünk végighallgatni.

Február 20-án került sor az elso kispályás Dömötör Emléktornára az új sportcsarnokban. A tornára 6 csapat nevezett be.

A Telejuniors a 88-as és fiatalabb játékosokkal szerepelt, kivételt képezett az 1987-es születésu Székely-Orosz A. és Zsidó L. Jétékosaink: Tóga G., Véber G., Silaghi R., Târlea M., Székely-Orosz A., Locse L., Mocan A., Zsidó L., Ardelean I., Antal R. A csapat az elokelo második helyen végzett. Egyedüliek voltak, akik meg tudták verni az "Öregfiúk" csapatát, melyben több "C" és "B" divíziós játékos is szerepelt.

A végeredmény: 1. Öregfiúk, 2. FGH Telejuniors, 3. Tasnádszarvadi U.M., 4. Unirea Tasnád, 5. Tasnádi Csendorség, 6. Szodemeter. Köszönetet mondunk ifj. Vinkler Lászlónak a Wintis kft-tol, aki támogatta a csapatnak a tornán való részvételét.

Lassan az éjszaka függönye
a színtér fölé emelkedik,
és kezdetét veheti a színjáték,
mely drámáról és kultúráról tudósít......

Otthont teremteni a szívünknek, csak ennyit szerettünk volna. Visszahozni azokat a boldog, bolond szép időket, melyek húsz kerek esztendeje véget érni látszottak. A Bojtorján szerint "minden korban van valami, ami akkor és ott jó, és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható". Mi kedvenc dalunk soraival akartunk dacolni, egy találkozó által visszahozni a régi időket, megnézni a régi lányokat, valóban elhíztak-e, miután két gyereket szültek...

Fél év tervezgetés után előálltunk az otthon élő barátaink előtt az ötlettel, és óhajunk bebizonyosodott: ők is épp úgy lelkesedtek a találkozó gondolatáért, mint mi, a távolba szakadt nosztalgikusok. Összegyűlt a sok gondolat, ötlet, s lassan formát kezdett ölteni. Minden nappal közelebb kerültünk a nagy találkozáshoz, mely nevet is kapott: "Napfény a vihar után".

Napról-napra növekedett az izgalom, az utolsó napok éjszakáin inkább csak feküdtem az ágyamon, és tervezgettem, miként is lesz. Láttam magam előtt, amint majd hátrafésült öszülő hajjal, öltönyösen álldogálunk a bárnál, és sörözés közben nézzük, ahogy a "régi lányok" csillogó szemekkel mutogatják a gyerekeik fotóit...

Aztán eljött az a bizonyos péntek és a 10 óra. Mikor beléptem a lokálba, ott volt már mindenki. Izgalom látszott mindannyiunk arcán, hisz olyan rég láttuk egymást. Kellemes érzés töltött el, újra éreztem a közzösségünk erejét. Bár fizikailag megváltoztunk ezidő alatt, de ott volt még bennünk sok gyerekkori vonásunk, az elszántság, hogy elkövetkező hétvégére visszatekerjük az idő kerekét. Nem is tudtam, hova néz-zek, mindenkihez szeretettem volna szólni, és szerettem volna mindenkit meghallgatni.

Képzeletem legszínesebb képeit felülmúlta a valóság. Akkor kezdtem kételkedni a szeretett dal szövegében, ugyanis a régi szép idők igenis visszatértek. Délután felkerestük ifjúságunk állomásait, elmentünk a focipályára, újra a régi tribünön ücsörögtünk, előkerült egy pár üveg 20 éves bor is.

Szombaton, az osztályfőnöki órán mindenki elmesélte életét, és az esti banketten az üdülőövezetben található lokálban tovább folytattuk. Elhoztuk magunkkal a régi hangszalagokat, feltettük a régi számokat. Mindenki elhozta a párját, és épp olyan őrülten jártuk a rock and rollt, mint régen. Ott voltak tanáraink, nézhették munkájuk gyümölcsét, az immár felnőtteket, kik ma maguk nevelnek gyerekeket. Bevallottuk nekik, hogy ma már sok mindent értünk azokból a dolgokból, amik előtt annak idején értetlenül álltunk, miket ifjú szívünk akkor még nem tudott elfogadni. Megállapodtunk abban is, hogy jó lenne gyakrabban hasonló találkozókat szervezni. Olyanokat, amelyek kiszakítanak, ha csak egy pillanatra is, a mindennapos szürke életünkből, és ismét fényesre csiszolják szívünket.

Ezalatt a fürdővendégek az ajtóban ágaskodva nézegettek minket, sajnálattal vették tudomásul, hogy ez ma itt a "mi" zárt körű bulink. 13 órán keresztül tartott a vigadalom, és olyan volt, mint régen, átöleltük a régi csípőket, vállakat, visszatértek az egykori meghitt pillantások és érintések. Ismét teli torokból szóltak ifjúságunk dalai. Azt, hogy az "Ajándék" olyan dal, amiből soha sem fogy ki a mondanivaló, az energia, most mindenki hallhatta. Megint a régiek voltunk, ha csak egy hétvégére is, de a "régiek", nem csak őriztük a régi nótákat, de megtaláltuk a helyüket a mai időben is.

Köszönet a szép órákért mindazoknak, kik tettek az ügy érdekében. Ígérjük a következö találkozótól nem választ el újabb húsz esztendő, s ha majd halljátok az "elefántdübörgést", gyertek! Mi ismét várunk rátok.

Másnap ismét sétálni mentem a városba, de már órák után. Találkoztam Fila Jenő tanárommal. Szomorú lett, amikor meglátott. Szívesen elbeszélgetett velem. Lemondóan megjegyezte: - Sajnos kedves Tapadeanu barátom, ezzel kettétört a sakk-karrierje is. Pedig magában már a jövobeli nagymestert láttam. Elérte volna ezt a fokozatot. Most már ennek vége. Az embernek, hogy a sakkban fejlodhessen, állandóan gyakorolnia kell. Mindig jobb és erosebb partnerekkel kell játszania. Ha felkerült volna az egyetemre, ott lettek volna méltó ellenfelei. Fejleszthette volna a tudását. Így egy kis városban megreked. Elfelejt játszani. A komoly versenyek lehetoségeitol meg lesz fosztva. Higyje el, nagyon-nagyon sajnálom ezt. Mintha most is látnám elszomorodott arcát. Igaza volt! Pár évig leveleztem még vele. Késobb az is elmaradt.

A katonaságom ideje alatt még felragyogtam 1-2 évre. Komolyabb sikereket értem el. Kedvezményekben is részesültem sakktudásom révén. Leszerelésem után, amikor sokszor jártam a zilahi vásárra, össze-össze jöttünk Jeno bácsival sakkozni, de már akkor érezhetoen jobban játszott, mint én. Mondta is: a mostani tudása csak az árnyéka a réginek. Megfeneklett barátom! Igaza volt!

Egy nap hívatott a fotanfelügyelo a megyeházára. Sabaunak hívták. Jovális kinézésu, kissé kövérkés ember volt Sabãu fotanfelügyelo úr. Elég jól tudott magyarul. Lehet, hogy a volt sakkpartnereim, a foispán meg a foügyész biztathatták. Ez azonban nem biztatás. Hiszen ok is el voltak foglalva a saját bajaikkal. Már kezdodött az ország adminisztratív átszervezése. Nem tudhatták, hogy mennek vagy maradnak.

Visszatérve Sabauhoz: nem tett semmiféle szemre-hányást. Úgy láttam, tisztában van a dolgokkal. Udvariasan leültetett, és úgy beszélgettünk. Megkérdezte, hogy lenne–e kedvem egy másik iskolában tovább tanulni?! O Váradon gondolta elrendezni a dolgomat. Jó barátja az ottani tanfelügyelo. El tudja rendezni. Nagyon fájt a gondolat, hogy meg kell válnom az itteni osztályomtól, barátaimtól. De hát elso a tanulmányaim folytatása, a jövendo életem minosége volt a tét. Természetesen beleegyeztem és megköszöntem. "Légy nyugodt fiatal barátom, el fogom én ezt rendezni!" - mondta. Amint sok más értem való közbelépés, ez nem sikerült. De ezt én még akkor nem tudtam, mindig reménykedtem.

Pár nap múlva szomorúan tértem haza. Ahogy a vo-nattal távolodtam a várostól, eszembe jutott a Kolozsváron tanult Az Iglói diákok címu színdarab egyik betétdala. De "Igló várost" "Zilah városra" aktualizáltam: "Zilah város ködbe vész, s öreg diák vissz-anéz, / Szomorúan visszanéz. / Ami ott volt, csak álom volt, csak mese volt az egész! / Öreg diák visszanéz. Sűrjen hulltak a könnyeim a vonat lépcsojére "mert kihajoltam a kocsiból, hogy amig lehet, láthassam azt a várost, ahonnan engem kiebrudaltak).

Egyesületünk 2005. augusztusában megszervezi a Tasnádról elszármazottak találkozóját. A két naposra tervezett eseménysorozatra meghívjuk a Tasnádról külföldre vagy Románia más részeire elszármazott családokat, baráti társaságokat, valamint minden érdeklodo tasnádi lakost is.

Felkérjük hát azokat, akiknek rokonuk, szomszédjuk, ismerősük elkerült Tasnádról, hozza be címét szerkesztőségünkbe, hogy felvehessük velük a kapcsolatot. Címünk: Zorilor negyed 4-es tömbház. Telefon: 825900. Nyitvatartás: hétfőtől-péntekig 8-14.00 óra között.

A találkozóról további részleteket következő lapszámainkban olvashatnak, vagy érdeklodhetnek a szerkesztőségben.

Kérjük a Tasnádi Tükör olvasóit, a Teletinik és Minitinik tagjainak szüleit és előadásainak kedvelőit, a Telejuniors focistáinak szüleit és a sportkedvelőket, a Lakossági Tanácsadó Iroda valamint a Fejlesztési- és Forrásközpont szolgáltatásainak felhasználóit, és mindenkit, aki szeretné városunk közösségi életének fejlődését, hogy járuljon hozzá tevékenységeink fenntartásához és fejlesztéséhez!

1. Az RMDSZ Tasnád városi szervezete értesíti a lakosságot, hogy 2005. április 1-tol székháza a Lacrimioarelor utca 4. számú épületébe, a volt Raiffeisen Bank elso emeletére költözik.

2. Idén is igényelheto nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköztámogatás, továbbá hallgatói támogatás az Iskola Alapítványtól.

A. Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz- támogatásban részesülhet az a pályázat benyújtásáig 18. életévét be nem töltött kiskorú, aki Romániában muködo oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányait magyar nyelven folytatja, valamint az, aki fakultatív magyar nyelvu oktatásban részesül, és a lakóhelyének megfelelo közigazgatási egységben nincs megfelelo szintu magyar nyelvu oktatás,

B. Hallgatói támogatásban részesülhet az a hallgató, aki Romániában muködo felsooktatási intézményben tanulmányait egészben vagy részben magyar nyelven folytatja. A pályázathoz szükséges ívek az RMDSZ székházában igényelhetők. Leadási határidő: április 30.

A Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület által muködtetett Fejlesztési és Forrásközpont új irodahelyisége a Lacrimioarelor utca, 4 szám alatt, a volt Raiffeisen Bank elso emeletén, április 1- tol nyitja meg kapuit az érdeklodok elott.

Naposcsibe eladó. Vállalok keltetést saját tojásból is. Cím: Sadoveanu utca (Bivalysikátor) 22. szám. Telefon: 825933