Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Június 6-án, a helyhatósági választások első fordulója napján, a 8128 szavazásra jogosult lakos közül 4442-en jelentek meg a szavazóurnák előtt, hogy szavazatukkal döntsenek a város polgármesteréről, városi és megyei tanácsosairól. E számok függvényében, városunkban a választási részvétel 54,6%-os volt.

A városi tanácsosok listájára leadott szavazatok a következőképpen oszlottak szét a megmérettetésen részt vevő pártok és független jelöltek között:

A Helyi Tanács 15 helyére, a megszerzett szava-zatok alapján, hét párt listájáról kerültek be képviselők (4 RMDSZ, 3-3 PSD és PD, 2 PNTCD, 1-1 PNL, PUR és FG)

A megyei szinten leadott szavazatok alapján a Megyei Tanácsba három tasnádi képviselő jutott be (Véron András és Tóga István az RMDSZ, valamint Buzgãu Oliviu a PSD részéről).

Ami a polgármesteri széket illeti, az első fordulóban egyik jelölt sem érte el a leadott érvényes szavazatok felét és még egy szavazatot, ezért a két legtöbb szavazattal rendelkező jelölt június 20-án még egyszer megmérkőzik a szavazók bizalmáért.

A tasnádi helyhatósági választások második fordulójában, június 20-án a választópolgárok dönthetnek a következő négy év polgármesteréről, Mitrasca Vasile (PSD) vagy Bendel József (RMDSZ) személyében.

Esélyünk van arra, hogy olyan polgármestert válasszunk, aki képes visszaadni Tasnád régi, kisvárosi fényét!

Lehetőséünk van arra, hogy olyan polgármestert válasszunk, aki tudja, hogy mit kell tenni, van bátorsága tenni, és ténylegesen tesz is azért, hogy Tasnádon mindenki otthon érezze magát!

Esélyünk van arra, hogy Tasnádnak magyar polgármestere legyen, aki képviseli a tasnádi magyarság érdekeit. Ez azért fontos, hogy végre ne mások döntsenek tulajdonainkról, az anyanyelv használatáról, a magyar oktatásról, nemzeti kultúránk megőrzéséről, ápolásáról.

Az esélyt úgy tudjuk kihasználni, ha június 20-án elmegyünk szavazni! Az esély kihasználása csak tőlünk függ!

Menjünk el mindannyian szavazni, és válasszuk az RMDSZ polgármester-jelöltjét, Bendel Józsefet!

-Ezen a nyáron nem a mozite-remben fognak filmeket vetíteni, hanem az üdülőövezetben. Amint azt Székely Angelától, a helyi Művelődési Ház és moziterem igazgatónőjétől megtudtuk, ezentúl egy magánvállalkozó vetít filmeket az eddig megszokottól sokkal színvonalasabb kép- és hangminőségben.

-Pénzhiánnyal küszködnek a tasnádi sportcsarnok építői. Amint azt Szűcs Sándor építésvezetőtől megtudtuk, Bukarestből három havi munkának az ára nem érkezett meg. Az építkezés 16 munkást foglalkoztat, akik jelenleg a külső munkálatokon, valamint a belső vízhálózat kiépítésén dolgoznak. Ez utóbbival már majdnem elkészültek, csupán a fűtőtesteket kell majd felszerelni. Az épület munkálatainak befejezési határideje szeptember 15.

Szilágypér: a polgármesteri tisztségért a második fordulóban Burlacu Ioan (PSD) és Tempfli Mihály (RMDSZ) küzd meg egymással.

Az RMDSZ tanácsosai: Tempfli Mihály, Kis Loránd, Bódizs Levente, Szász Endre.

Magyarcsaholy: a polgármesteri székért a második fordulóban Muresan Vasile (PD) és Jurchis Gheorghe (PSD) küzd.

Tasnádszántó: A második fordulóban Mihalca Gheorghe (PNL) és Hodorog Sorin (PD) között dúl a polgármesterségért folyó küzdelem.

Érszakácsi: A másodi fordulóba bejutott polgármesterjelöltek: Szabó Mihail (PNL) és Ferencz Levente (RMDSZ).

Az RMDSZ tanácsosai: Ferencz Levente, Balla Imre, Kató Zoltán és Bekecs Lajos.

Sződemeter: Polgármester: Marian Gheorghe, az RMDSZ tanácsosai: Iszkakof Gábor és Sebeni Sándor.

Esketés: május 15: Madarász Sándor (ref) és Binder Erika-Angéla (róm. kat.), Petz István (róm. kat.) és Horváth Erika (ref.), május 22: Dantoni Fabricio (róm. kat.) és Szabó Andrea (ref.)

Keresztelés: Kerezsi Zita-Beáta (máj. 2.), szülők: Kerezsi Róbert és Dana Anna, Kurpe Sándor-Bálint és Kurpe Adrian-Cristian (máj. 29.), nevelőszülők: Kurpe Csaba és Kurpe Luminita.

Temetés: Deák Elek-Gyula, 85 éves (máj. 14), Pongrácz Béla, 64 éves (máj. 20), Birta András, 76 éves (máj. 26), Kerezsi Miklós, 46 éves (máj. 27)

Esketés: május 15: Ackerman Milán (róm.kat.) és Kovács Mária (ref.), május 29: Kovács Oszkár (róm.kat.) és Pászti Márta (róm.kat.), Roszkopf István (róm.kat.) és Olteanu Roxana (ort.), Holló Lehel (róm.kat.) és Mészáros Mónika (róm.kat.)

A tasnádi Helyi Tanács májusi rendes ülésén három közérdekű határozatot fogadott el, mindhárom a strand területrendezésével kapcsolatos.

Mivel sikerült végre rendezni az üdülőövezet területének jogi helyzetét, és megtörtént az újraparcellázása is, a Tanács elhatározta, hogy az üdülőházak építésére kialakított 49 darab parcellát nyílt árverés útján eladja. A kikiáltási ár megállapításánál a Tanács elfogadta a terület felértékelését végző vállalat által kiszámított árat, amely négyzetméterenként 360.000 lej.

A Tanács döntött a kereskedelmi egységek építésére szánt területek jövőbeli sorsát illetően is, és ezzel kapcsolatosan két határozatot hozott. Az egyik rendelkezik a kereskedelmi célokat szolgáló épületek létrehozására szánt, de még beépítésre váró két parcella ügyében, és erről úgy határozott, hogy nyílt árverésen eladja. Kikiáltási ár négyzetméterenként 650.000 lej.

A másik határozat a már beépített, de építkezési engedéllyel nem rendelkező kereskedelmi egységekkel kapcsolatos. Ezeknek a területeknek a sorsát illetően a Tanács úgy döntött, hogy szintén eladja, de nem árverés útján, hanem közvetlen tárgyalás (alku) során a jelenlegi tulajdonosoknak, a kiindulási ár ebben az esetben is négyzetméterenként 650.000 lej. Ez utóbbi határozat kapcsán a Tanács kötelezi a régi, új tulajdonosokat az építkezési engedély mielőbbi meg-szerzésére, és az ebben előírtaknak megfelelően elvégezni a szükséges átalakításokat a már meglévő ingatlanjaikon.

A gyűlés utolsó napirendi pont-jában a Tanács felhatalmazta a Polgármesteri Hivatalt egy banki kölcsön felvételére, mely összeget az Általános Iskola központi fűtésének kivitelezésére használja majd fel.

-Mióta dolgozol a magyarcsaholyi iskolában? Miért választottad ezt a pályát?

-Az idei tanévtől tanítok itt, előtte egy évig Érszakácsiban, hat évig Újtasnádon és egy évig Gencsen tanítottam. Fiatal korom óta szeretek a gyerekekkel foglalkozni, leginkább a kisebbekkel. Kettős képzésben részesültem, óvónő-tanítónő, de óvónők számára nem voltak helyek a környéken, ezért választottam a tanítónői állást.

-Vidéken tanítani egy kicsit nehezebb, mivel az ingázásra is sokat kell költeni. Viszont a vidéki szülők és gyerekek sokkal odaadóbbak, jobb az együttműködés velük, közelebb tudunk kerülni egymáshoz. Ha nem anyagiakra gondolunk, megéri tanítónőnek lenni.

-A jó tanító a gyerekek szintjén adja át tudását, nem csak tudományos magyarázatokat ad, hanem megérteti velük az anyagot. Minden gyermekben észreveszi a jót. Az ideális tanuló nem túl komoly, inkább gyermek. A legfontosabb a tanító és tanuló közötti kölcsönös tisztelet.

-Milyen tanuló voltál? Mit szerettél és mit nem az iskolában diákéveid alatt? Mit szeretsz most?

-Jó tanuló voltam. A magyar irodalom volt a kedvencem. Szerettem iskolába járni, együtt lenni az osztálytársakkal. Jó osztályközösségünk volt, szívesen emlékszem vissza rájuk. Nem szerettem viszont az egyenruha viseletét, az önkéntes munkákat. Nagyon sok időt elvettek a gyerektől, amit tanulással, művelődéssel lehetett volna tölteni. Tanítóként szeretem, hogy szabad kezet kap a tanító, alakítható a tanterv. Lehet különböző programokat szervezni.

-Én már az új rendszerben kezdtem a tanítást, ez a rendszer mindig alakul, egyre jobb lesz. Nem zsúfolt az anyag, és ez előnyére válik a tanulóknak. Nagyon sok szemléltetőeszközt vettem saját pénzből, de amit tudok, elkészítem magam.

-Ahhoz képest, hogy vidéki iskola, elég jók a körülmények, köszönhető ez a szülőknek is. A tantestületbe is jól beilleszkedtem.

-Célom: ne csak tudásom adjam át a diákoknak, hanem hogy felkeltsem az érdeklődésüket a mindennapi dolgok iránt is. Az életre kell nevelnünk őket.

István a régi rendszer megszüntetésével megteremtette az új állami szervezetet, mely a régi nyolc törzsfőnök széthúzó erejét egyetlen kézbe központosította. Ezáltal megalkotta a nyolc gyenge uralkodó helyett egy erős fejedelem egységes hatalmát, még nem későn ahhoz, hogy szembe tudjon nézni a későbbi német és görög császárság részéről megindult támadásokkal.

Ebben az időben az országnak még nem volt meghatározott fővárosa, a király a legtöbbet szülővárosában, Esztergomban, vagy Székesfehérváron tartózkodott. Az országot vármegyékre osztotta, és ő maga is részt vett az igazságszolgáltatási teendőkben.

István király mindenre kiterjedő figyelemmel olyan magyar államot szervezett meg, hogy az évszázadok megpróbáltatásai sem tudták megdönteni. A keresztény hit, erkölcs, műveltség megvédte a veszedelmek ellen, és ha ez így is marad, akkor bizalommal tekinthetünk a következő évezred elé.

1031-ben nagy csapás érte az országot és a királyt, meghalt utódja, fia Imre herceg. István 1038-ban Istenbe vetett hittel zárta le szemét, és adta vissza lelkét Teremtőjének. Az egész magyarság gyásza kísérte székesfehérvári sírjába.

Szent László királyunk uralkodása alatt 1083-ban az egyház István királyt fiával, Imre herceggel együtt szentjei sorába iktatta.

Ha visszatekintünk a kilencszáz és egynéhány évvel ezelőtti időkre, dicsfényben tűnik elénk Szent István alakja, dicsőségtől övezett emléke, és hálásan gondolunk rá a Keresztény Magyar Királyság megalapításáért, a magyar állam megszervezéséért.

Az Érmellék egykor páratlanul gazdag állatvilágáról elismeréssel szólnak nemcsak a későbbi visszaemlékezések, hanem a korabeli feljegyzések is.

A tasnádi származású Bíró Lajos, aki új-guineai expedíciója révén nemzetközi hírnevet szerzett, fiatal korában rovarokat és pókokat gyűjtött ezen a vidéken.

A lecsapolás előtt a vízi és mocsári élettereket benépesítő gerinctelen állatok közül igen keresett volt a népi és hivatalos gyógyászatban is széles körben használt orvosi pióca. A férgek csoportjából a területről ismert a mocsári giliszta.

A puhatestű állatok, csigák és kagylók közül néhány évtizeddel ezelőtt igen elterjedt volt a tányércsiga, bordás csiga, borostyánkőcsiga stb.

A rovarok közül a szitakötők rendjéből a lápi acsa, a fehér pásztor, a hártyásszárnyúak képviselői közül a zilizméh, a szivárványos fémdarázs, a keleti szöcskeölő, a lepkefajok közül a keleti gyöngyházlepke. Nem hiányzik az Érmellék faunájából a nagy szikibagoly sem. A pocsolyás vizek jellegzetes halfajai a csík, valamint a lápi poc. A halfajok közül a kárászt, pontyot, csukát említjük. Az utóbbi években terjedőben van az Észak-Amerikából származó törpeharcsa, valamint az amerikai naphal.

A farkos kétéltűek közül a pettyes gőte meglehetősen közönséges, viszont sokkal ritkábbnak számít a nagyobb termetű tarajas gőte.

A hüllők közül a mocsári teknős meglehetősen gyakori lehetett. A fürge gyíkkal kaszálókon, legelőkön találkozhatunk gyakrabban, míg a vízisikló a nedves élettereket kedveli.

A lecsapolás előtt az Érmellék legváltozatosabb állatcsoportját a Duna Deltáéhoz foghatóan gazdag madárvilág alkotta. A vízi és mocsári élettereket kedvelő fajok igen nagy számban választották fészkelőhelyül ezt a vidéket.

A XX. században már a jobbára erdőtlen Érmelléken a nagytestű emlősállatok száma megfogyatkozott. Egykori visszaemlékezésekben még gyakran szó esik a farkasról. A nádrengetegek minden bizonnyal kiváló búvóhelyet biztosítottak ennek a ragadozónak. A nagyobb állatok közül fel-felbukkan az őz, míg a vaddisznó csak alkalmi vendég. A rágcsálók képviselői az ürge, a hörcsög valamint a pézsmapocok.

Az ősi mocsárvilág nem tűnt el nyomtalanul, hiszen ennek "talpalatnyi" maradványai ma is felfedezhetők az Ér völgyének néhány pontján.

Ősidőktől fogva fontos szerepet játszik élelmi-szerlistánkon a halhús. E vízi állat meglehetősen egyszerű eszközökkel történő megszerzése eleinte létfontosságú volt. A halászat a civilizáció fejlődésével lassacskán sokkal inkább szórakozássá vagy sportszenvedéllyé alakult, aminek megvannak a maga szabályai, kultúrája. Beszélgetőpartnerünk Bodonyi Tibor, aki nemcsak a téma szakértője, hanem a tasnádi halastóért is felel.

-A fiam, ifjabb Bodonyi Tibor megkért múlt év áprilisában, hogy vegyem át tőle a tavat, előzőleg ugyanis ő foglalkozott vele.

-A termelőszövetkezet idején építettek két gátat, melyek segítségével összegyűjtötték többek között azt a vízmennyiséget is, amely a hóolvadás után keletkezett, és ráfolyt a mostani Spicului utcára… A tónak egyébként természetes úton biztosított a vízellátása a környező forrásokból, mesterséges vízutánpótlásra tehát nincs szükség. Az egyre növekvő forgalom miatt jó volna növelni a víztükör felületét, de az igazi megoldás egy újabb tó létesítése lenne.

-Már az első időktől megtalálható benne a kárász és a ponty, amelyeket folyamatosan telepítünk. Ezenkívül van még sügér, mely rendkívül kártékony, ugyanis az ikrákat és kisebb halakat is megeszi. A sügér nem nő túl nagyra, a 300-400 grammosak már kifejezetten nagy példánynak számítanak. Aztán ott van még a kattogó, (helyi elnevezés) ami szintén kicsi hal, 8-10 cm hosszú, és igen jó táplálékául szolgál a sügéreknek, no meg a betelepített csukáknak. Ez utóbbiak "szanitár halak", néhány darab él itt csupán belőlük, és csak azzal a céllal hoztuk őket, hogy a beteg vagy legyengült halakat megegyék, tisztántartva így a tavat.

-Kb. 45-50 horgásznak állítok ki évente engedélyt, amelyek nem csak erre a tóra érvényesek, hanem az egész megye vizeire, kivéve a pisztrángosokat.

-Aki tavaly is tagja volt az egyesületnek, annak az idén is ki kell fizetnie a tagsági díjat, ami 100.000 lej. Ehhez hozzáadódik az 500.000 lejes síkvízi engedély, egy 20.000 lejes pótdíjszerűség, amelyet a mezőgazdasági minisztérium kér, és ami nélkül nem lehet horgászni. Természetesen ki kell fizetni még a tónak a díját, 700.000 lejt. Egy felnőtt ember számára a horgászás tehát 1.320.000 lejbe kerül évenként, de léteznek bizonyos kedvezmények. 14-től 18 éves korig csak 970.000 lejt kell fizetni, azoknak a gyerekeknek, akik csak most tanulják a horgászás fortélyait 320.000 lejt, és a 65 év feletti nyugdíjasoknak is kb. 970.000 lejt kell fizetniük egy évre. Az alkalmi horgászoknak napi díjszabásunk van, ami 150.000 lej. Az ő körükben a tasnádi tó igen népszerű, hiszen itt jó a kapási arány. Ezért egyre több a visszatérő vendég, akár más megyékből is.

-Legtöbb három botot használhatnak, egyet fenékre, kettőt pedig úszóval, vagy fordítva. Csónakot sem szabad a tóra vinni, de nem is nagyon érdemes.

-Le kell szögeznem, hogy ez nonprofit vállalkozás. A befolyt összegbol az illetékes hivatalok részesülnek, és valamennyi nekünk is megmarad a törvény előírásai szerint. Ezt halvásárlásra és a gátak karbantartására fordítjuk. (Azért, mert vigyázok a tóra, és bérleteket adok ki, 512.000 lej a havi fizetésem.)

-A legutóbbi szállítmánynak kilója 100.000 lej volt. Egyszerre legfeljebb 1-2 mázsát tudunk hozni. Ilyenkor mindig szoktam 2-3 hét szünetet tartani, addig nem szabad horgászni, mert az újonnan hozott halaknak meg kell találniuk a helyüket a tóban. Egyébként az országos halászati tilalmak nem érvényesek erre a tóra.

-Sajnos ilyen problémáink is vannak, de ehhez nagy bátorság kell, mert ha horogra akad egy orvhalász, akkor annak több milliós büntetést kell fizetnie.

-Nem, de nincs is rá szükség, ugyanis egy hektár vízterület kb. 2.000 - 2.500 kg halat lát el. Egyébkét pedig azért is szerencsések vagyunk, mert ha jön egy nagyobb eső, akkor a tóhoz közeli domboldalról a lefolyó víz kimos egy bizonyos élolényréteget a talajból, ami rendkívül jó táplálékul szolgál.

-Szeretném, ha növekedne a horgász-kultúra, és csak azt fognák ki, amit szabad. A fiatal kezdők betartják ezt a szabályt. Az idősebbekre itt az jellemző, hogy a kicsi halakat nem dobják vissza, inkább hazaviszik, és odadobják a macskának.

-Amikor fiatalabb voltam, türelmesebb voltam… Ma már, ha két órán belül nem fogok halat, összeszedem a botjaimat.

Bulbuk Jóska bácsi a következőképpen emlékszik vissza a deportálásban töltött mindennapokra:

A lágerben és a bányában is katonák őriztek, fegyelmeztek bennünket. Mint valami bűnözőket, úgy kísértek géppisztollyal a lágerből a bányába és vissza a kb. egy km-es úton.

Három váltásban dolgoztunk, éjjel-nappal, és minden nap, nem volt ott vasárnap, sem ünnepnap. Minden héten volt egy szabadnapunk, nem hétvégén, hanem kinek hogy esett. A munkaidő lejártával az időt a lágerben töltöttük, takarítottunk a szobánkban vagy a lágerben, sepregettünk, szenet hordtunk a konyhára.

Barakkokban laktunk, a hosszú épület folyósójáról kétfelé nyíltak a szobák. Ezek nem voltak túl nagyok, és 8-10 ember lakott bennük. Háromszintes priccseken aludtunk, más bútor ott nem is volt, csak egy-egy katonakuffer a ruháinknak, de hát milyen ruháink voltak! Salopétánk a fejünk alatt...

A szoba közepén volt egy benzineshordó-szerűség egy kürtővel, ez volt a kályha. Minden nap a bányából hazafelé mindenki a hátán cipelt egy darab szenet, ezzel fűtöttünk. Télen a 35-40 fokos hidegben fel is fért a fűtés, mert a barakk falai két sor párhuzamos deszkából álltak, közöttük fűrészpor és gyaluforgács. Így is borzasztó hideg volt.

Közös fürdőnk volt a barakk-ban, vízvezetékkel. Kazánban melegítették a vizet, de azok nem nagyon működtek. Irtó nehéz volt az ujjnyis szénport lemosni magunkról hideg vízzel. Beszívtuk a szénport, ránk rakódott, a szemünkbe szállt. Szinte nyiszorgott a szemünk a szénportól. Miután hazajöttünk, még két év múlva is köptük ki a tüdőnkre rakódott fekete port.

Szörnyű volt még a rengeteg poloska és tetű a barakkban. Időszakonként az oroszok összeszedték a ruháinkat és összekötve forró vízbe dobták, így kipusztították a tetveket belőlük. Azonban ez nem sokat jelentett, mert a szoba deszkafalain a repedésekben tanyázott a sok poloska, és az ágyak is tele voltak velük. Aztán, ha rámá-szott az emberre, jól megszívta magát vérrel, és teste többszörösére dagadt. Utálatos állat volt! A csípése pedig nagyon viszketett, és azzal, hogy szívta a vérünket, gyengített is bennünket. Egy idő után rájöttünk, hogy ha benzinnel megtöltött konzervesdobozokba állítjuk a priccs lábait, akkor a poloskák nem másznak fel az ágyra, de így is leereszkedtek ránk a plafonról.

Nagyon sok szörnyűséget éltünk át. 1620 méter mélyen a föld alatt, borzalmas gáz, por, zárt levegő, az az érzés, hogy ott vagy a föld gyomrában... Sokszor most is kísért ez az élmény, és főleg az, amikor útban a láger felé haladunk át a vonattal a Dnyepperen a pontonhídon, amit 10-12 magas farönk tart, meg a drótkötél, amivel a parthoz kikötötték. Az a borzasztó érzés, ahogy imbolyog a vonat, és én a sok emberrel, a kívülről lelakatolt vagonban vagyok bezárva... Sokszor felriadok álmomból, mert érzem, hogy dől a gerenda, és az egész vonat zuhan a mélybe...

Amiről beszélni szeretnék a következőkben, egy olyan dolog, amit általában nem tudatosítunk magunkban. Ez egy percenként 14-16-szor elvégzett művelet, melynek során a szervezetünkben felhalmozott széndioxidtól megszabadulunk, és a környező levegőből oxigént veszünk fel.

Miért van erre szükség? Nos az emberi szervezetnek a működéshez energia kell! Az energiát pedig itt is a széntartalmú vegyületek elégetése szolgáltatja. Az égéshez oxigénre van szükség, és közben széndioxid szabadul fel. A legjobb fűtőanyag a szervezet számára a szőlőcukor, vagy glukóz, ami egy hat szénatomot és oxigént tartalmazó vegyület, de elégetéséhez még több oxigénre van szükség. Ez olyan az emberi szervezet számára, mint a legnagyobb oktánszámú benzin, ezzel aztán igazán húz a motor! Nyilván, ha az égetés ugyanúgy zajlana le, mint a külvilágban, akkor egy jó vasárnapi ebéd után vagy felrobbannánk, mint egy lufi, vagy leégnénk, mint a gyertya! Ennek megelőzésére a szervezetben különleges vegyi anyagok, úgynevezett enzimek működnek. Ezek szinte csak molekulánként engedik elégni a glukózt, és az apránként felszabaduló energiát rögtön elvezetik, illetve az azonnal további felhasználásra kerül. Az energia tárolása újabb óriási széntartalmú molekulák létrehozásával történik (glikogén, zsír), szabadon ezekből csak igen kevés található.

Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam. Néha csak azért kérek valamit, hogy lássam, hol a határ.

Bátoríts, ha valamit akarok tenni! Dicsérj meg, ha megérdemlem! Szeress, és hagyj, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik a viselkedésem! Bocsáss meg nekem! Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de ne tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez. Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem! Ne parancsolj nekem, kérj tőlem. Ez összetartozásunkat jelzi számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd. Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!

Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit. Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjék is.

Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "bocsáss meg", "kérlek szépen", "köszönöm" szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál. Mondani fogok majd mást is, hogy pl. "szeretlek benneteket!" Mindenek előtt tanítsatok a szeretetre, hitre és az emberek tiszteletére!

Amint azt Zsisku Kálmán polgármestertől (az információt választások előtt kaptuk - a szerk. megj.) megtudtuk, a Helyi Tanács jóváhagyott mintegy 300 millió lejt a tasnádszántói művelődési ház külső-belső tatarozására, és tetejének renoválására. A munkálatok júniusban veszik kezdetüket. A Művelődési Ház udvarát már körbe is kerítették. A beton alapú vasosz-lopos faelemekből álló kerítés 150 millió lejbe került, ami egyébként még nem készült el teljesen.

A tasnádszántói vasútállomás nemrégiben két vágánnyal lett szegényebb, jelenleg tehát egyetlen sínpár halad el a település mellett. A felszámolt sínek alatti 700 tonna követ a község 90 millió lejért vásárolta meg. Az utak minőségének javítását szolgáló nyersanyag már össze van gyűjtve eredeti helyéről, aminek elszállítása valószínűleg 100 millió lejbe kerül majd. A fent említett mennyiségből 800 méter utat fognak lekövezni Érszodorón, valamint további másfél kilométernyit Tasnádszántón.

Rendbeteszik a piacot is, már amennyire ez az árusok adójából összegyűlt 8 millió lejből lehetséges. A teljes mértékben lebetonozott, és fedett területen az asztalok, valamint a lócák javítására helyezik a fő hangsúlyt.

Ártézi kutat fúrnak Érszodorón. A munkálatokat júniusban kezdik majd el, melynek összértékét 35 millió lejre becsülték.

Nemrégiben látványos fejlődésen ment át a szilágypéri Polgármesteri Hivatal. A titkári, valamint a könyvelői iroda új számítógép-asztalokat kapott, a tanácsterem 16 új székkel lett gazdagabb, és a hivatali alkalmazottak is kaptak egy-egy forgószéket. Ezenkívül még felújították az épület belső világítását, valamint a polgármesteri irodát, ez utóbbit teljesen. Vásároltak továbbá egy hangfelvevőt, ami a tanácsülésekhez szükséges, egy új számítógépet és 20 darab közlekedési jelzőtáblát, amelyek jelenleg még nincsenek felállítva. Mindezt saját költségvetésből sikerült megoldani.

Kitisztították és körbekerítették a Malom utcai ártézi kutat, és szintén erre az útra szórtak már 40 millió lej értékben követ. A tervek szerint még 30 millió lejért fognak utat kövezni ugyanott, ami összesen egy 200 méteres szakasz rendbetételét jelenti.

A legutóbbi tanácsülés alkalmával két ártézi kút fúrását hagyta jóvá a Tanács, egyet Szilágypérban, egy másikat pedig Kispérban. A munkálatokat a Vabon K.F.T. fogja elvégezni mintegy 130 millió lejért, (+/-10%). Mindezek mellett még tervbe vették a peleszarvadi kút javítását és fertőtlenítését.

A nevelés, mint kötelesség manapság egyre kevésbé van jelen az "igazán fontos dolgok" között. Erről, és még sokminden másról beszélgettünk Szűcs Zoltánnal, Magyarcsaholy református lelkipásztorával.

-Sajnos egy szekularizált világban élünk, s ez rányomja bélyegét a közösségi életre. Egyre kevesebben keresik fel az Isten házát, egyre kevesebbeknek jelent megoldást az imádkozás, az igehallgatás. Ez jellemzi a magyarcsaholyi gyülekezetet is.

-Az 1900-as évek elején a természetes szaporulat 6-7 fő volt évente, s ez az adat ma is megállja a helyét. Ami a fiatalságot illeti, igaz az, hogy a községben nincs kereseti lehetőség, nincs a munkának értéke. A mai fiataloknak jóval nagyobb az anyagi igényük attól, hogy elmenjenek egy nap 150.000 lejért kapálni. Ennek következtében persze itt van az elvándorlás, a más vizekre való evezés, ami nagyjából az egész régióra jellemző. Az itt maradottakat pedig teljes érdektelenség jellemzi.

-A bibliaórákon, amikor különböző témákat dolgozunk fel. Viszont azt tudni kell, hogy a falusi ember életét (a fiatalokét is) meghatározza a kapálás, kaszálás, gyűjtés stb., és így évről évre májustól fokozatosan megcsappan a bibliaórákon megjelenők száma.

-Nagyon jó volt elbeszélgetni az emberekkel, szinte mindenki elmondja az életét, és ez minden családnál egy-egy nagy regény. De hitélet szempontjából nem sok változás történt. Megmaradtunk az "én elmondom neked, te elmondod nekem" problémakörnél.

Persze azért vannak olyan családok, ahol öröm volt elbeszélgetni, és látni azt, hogy van imádkozó élet, van közösségtudat. De fájó szívvel kell megjegyeznem azt, hogy míg a XX. század elején az egyház iskolákat fenntartó, és gyermekeket nevelő intézmény volt, mára ez már megváltozott. Egyre inkább kiszorítják az egyházat az iskolából, sőt vannak családok, szülők, akik még nem is javasolják a lelkipásztornak, mint az egyház hivatalos képviselőjének a jelenlétét az iskolazáró ünnepségen…

És ha már itt tartunk, egyáltalán nem látni, hogy ma az iskola nevelne. Az iskola ma tanít. Lehet hogy komoly ismeretet ad matematikából, fizikából stb., de egyre inkább érezhető az, hogy nincs nevelés.

-A húszas években volt egy apa, egy anya, és volt körülöttük 6-7 gyermek. Ma van egy apa, egy anya és egy gyermek. Mindenkinek megvan a maga feladata. Az édesapa egész nap a határon vagy a munkában van, lót-fut, az anyagi javak megszerzésén fáradozik. Az édesanya otthon van, és ő is a mindennapi betevőért küzd. A gyermekekre pedig nincs idő. Én tapasztaltam, hogy ha leültetjük azt a gyereket, és erősen követelünk tőle, akkor bizony sok esetben van kitől kérni, mert nem buta gyermekkel állunk szemben. Egyszerűen csak nincs odaültetve, nincs kikérdezve …

Az ideális családban szerintem nélkülözhetetlen az Istenhit, Isten-ismeret. Egy ilyen családban mindenki tudja a helyét, mind az édesapa, édesanya, mind a gyerekek.

Az édesapa azért van a család élére helyezve, hogy legyen annak a gondviselője, támogatója, az édesanya azért, hogy nevelője, oltalmazója, megtartója legyen a családnak. A gyermek pedig tudja azt, hogy mi a feladata, kötelessége. Tisztában kell lennie azzal, hogy tanulnia kell, és úgy kell felkészülnie az életre, hogy a holnapban és a holnaputánban is ember tudjon lenni, "ember minden körülmények között"!

Interjúalanyunk a reklámgrafikusként dolgozó Vass Csaba festőművész, akinek képeit Európában már számos helyen kiállították, első szülővárosi tárlatát azonban csak őszre tervezi.

-Nemrég fejeztem be egy ábécéskönyv illusztrálását, most pedig egy nagykárolyi származású, jelenleg Orosházán élő tanár verseskötetének illusztrálásán dolgozom. Ez közelebb áll a grafikához, és elég könnyű kifejezési módot igényel, a képekkel való díszítés ugyanis kötődik egy kicsit a szóbeliséghez.

-Mi szükséges ahhoz, hogy valaki eljusson egy olyan alkotótáborba, amelyben legutóbb ön is volt?

- Az emberre először is fel kell figyeljenek szakmai körökben, utána, ha minden jól sikerül, kap egy meghívót. Vannak fizetéses táborok is, de anyagilag ezt nem engedhetem meg magamnak, csak ingyenes meghívásoknak tudok eleget tenni. Most Magyarországon, egy Karcag melletti táborban voltam, Berekfürdőn, ahova már negyedik alkalommal hívtak meg. A tábor megalakulásának tizedik évfordulója volt ez, ahová a legrangosabb ill. legidősebb művészeket hívták meg. Az ellátás és a fürdőhely használata teljesen ingyenes volt, és mindezért cserébe egyetlen képet kellett elkészíteni számukra. Én elsősorban akvarellekkel foglalkozom, és természetesen több kép is született, ha jól emlékszem 13, amiből az egyik legjobban sikerültet hagytam ott.

- Ez függ a mérettől, és attól, hogy az ember keze milyen gyorsan jár. Véleményem szerint az akvarell akkor "jó", ha gyorsan készül el. Ha jó formában vagyok, egy délután egyet be is tudok fejezni. A festészetnek ez egy olyan ága, ami frissességet igényel.

-Az ihlet sokmindentől függ, attól is, hogy mennyire vagyok kipihenve, mennyire inspirál a táj, milyen hangulatban vagyok stb. Ha valaki mondjuk családi gondokkal küszködik, akkor nem nagyon jön az ihlet. Erre szokták azt mondani, hogy "a háborúban hallgatnak a múzsák".

- Általában kinn a természetben festek, de néha, amikor otthon dolgozom, zenét hallgatok. A leginspirálóbb hatása számomra a ko-molyzenének van.

- Kapott-e már olyan feladatot, aminél azt érezte, hogy nagy kihívás előtt áll?

-Természetesen. Legutóbb ez az ábécéskönyv volt ilyen komoly megpróbáltatás. Az újtól az ember általában ódzkodik, de azért lassan minden kialakul.

- Ha a választásokkal kapcsolatban kellene festenie valamit, bármit, a kikötés csupán a fontos mondanivaló lenne, akkor milyen szimbólumot használna fel?

- Úgy gondolom, nagyon jó szimbólum erre a gyökér, hiszen ez az a közeg, ahonnan az ember elindul, és amihez egész életében ragaszkodik.

A Nóti Károly emlékére, a Teletinik színjátszócsoport által megrendezett előadás május 28-án, pénteken, 18.00 órakor kezdődött.

Néhány szó Nóti Károly kabarészerzőről: Tasnádon született, középiskoláit Zilahon, a jogi egyetemet Kolozsváron végezte. Vasúti tisztviselő, majd újságíró. 1918-tól a kolozsvári "Keleti Újság" munkatársa. Tréfái először csak lapokban jelentek meg, 1923-tól kabarétréfákat is írt. Ezekben elsősorban a két világháború közötti pesti polgárság életének különös vonásait mutatta be. Tréfái főként a "Színházi Élet" korabeli számaiban jelentek meg. Legjobb bohózatait Stella Adorján válogatásában 1958-ban adták ki "Lepsénynél még megvolt" címmel.

Igen népszerű forgatókönyvíró, Zágoni Istvánnal a nagysikerű "Hyppolit, a lakáj" (1931) szerzője. Hitler uralomra jutásáig Berlinben is dolgozott, később Párizsban telepedett le.

A Teletinik előadása nagyon jó hangulatot biztosított. A tehetséges fiatalok által énekelt zeneszámok szí-nesebbé tették az estet. Látszott e fiatalokon az immár háromévnyi csapatmunka, nyoma sem volt bennük félelemnek, bátran vállalták szereplésüket. Én mint néző, remekül éreztem magam, és szerintem mindenki így volt ezzel. Az előadás fiatalnak és idősnek egyaránt kel-lemes élmény volt. A színpad dekorációja, amelyet Vass Csaba tervezett, ötletes volt. Köszönetet érdemelnek még Tóga Judit és Jáger Enikő, akik felkészítették a csapatot.

A tasnádi 2-es számú óvodában a környezetvédelem szellemében folyik a nevelés. A "Virágok csoportját" 3-4 éves gyermekek alkotják, óvónénijük Fóris Mária.

A Környezetvédelem Világnapja alkalmából kis zenés-verses ünnepséget rendeztek, amely egyben évzáró is volt. A szülők, nagyszülők, rokonok mellett vendéget is köszöntöttek, Békéssy Erzsébetet a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Felügyelőségtől. A műsor témája a természetvédelem, a természet, a fák, virágok, állatok, gombák, a Nap szeretete és az egészség megőrzése volt. Énekek és versek váltották egymást a gyermekek előadásában. Az "Ille-pille szállj el", "Copãcelul", "A kis vadász", "Hová mész, te, kis nyulacska" kezdetű énekek valamint "A szorgalmas állatok", "Júniusi napsugár", "Mókuska", "Aranyos pillangó", "Katicabogár", "Cica-mica", "Nyulacska" című versek hangzottak el.

A gyerekek egy kis jelenetet is előadtak, amelyben a fiúk: Filip Patrik, Szommer Edgár, Szommer Ervin, Szommer Erik, Kiss Dávid, Bumbár Alex, Kovács Richárd, Erdei Ervin voltak a gombák, a lányok: Kiss Edina, Mezősi Helga, Mezősi Vivien, Ráksi Noémi, Bíró Kitti, Stegaru Erika a virágok, a két katicabogarat pedig Czier Edina és Pató Szilvia alakította. A jelenetben Jancsi: Czier Lénárd és Juliska: Szommer Petra eltévednek az erdőben, és a gombák segítik ki őket.

A gyerekek az előadás zárótáncaként csárdást mutattak be, majd egy kis ima keretén belül köszönték meg szüleiknek, nagyszüleiknek, óvónénijüknek az egész évi gondoskodást, fáradozást:

"Szüleiméret könyörgök
Hozzád Istenem,
Kik e földön
Legdrágábbak nekem.
Áldd meg apámat
Ki érettem dolgozik,
Áldd meg anyámat,
Ki rólam gondoskodik.
Nekem meg Istenem
Mutasd meg az utat,
Hogyan háláljam meg
Sok-sok jóságodat. Ámen."

Kellemes vakációt kívánunk minden gyermeknek, és várjuk vakációs élményeitekkel kapcsolatos rajzaitokat, írásaitokat a Teleházba!

Az idei képességvizsgák kissé másképp folynak, mint eddig. "Idén csak 50%-ban számítják be a felvételizők jegyeibe az V-VIII. osztály átlagát"- tudtuk meg Varga András aligazgatótól.

A felmérővizsgák kizárólagos jellegűek, tehát ah-hoz, hogy valaki sikeres vizsgát tegyen, mind a négy tantárgyból meg kell kapnia legalább az ötös osztályzatot. Tavaly volt lehetőség pót-képességvizsgára is, ez az idén azonban már nincs így. Akinek tehát most nem sikerül a vizsgája, legközelebb csak jövő nyáron próbálkozhat, és aki harmadjára is nekivág, annak már fizetnie kell. Ezért azok a VIII. osztályosok, akik valamilyen tantárgyból pótvizsgára maradnak, csak jövőre jelentkezhetnek képességvizsgára.

Román nyelv és irodalom: június 14, magyar nyelv és irodalom: június 15, matematika: június 16, választott tantárgy (földrajz vagy történelem): június 17.

Az eredményeket június 19-én 12.00 órakor függesztik ki. Fellebbezni az eredmény kifüggesztése napján 18.00 óráig lehet. A végleges eredmény június 22-re várható.

Az idei tanévben a gyerekeknek a különböző tantárgyakból nem csak az iskolában kellett felelniük, hanem megyei szinten is bemutathatták tudásukat. A Szatmár megyei tantárgyversenyeken a következő diákok vettek részt:

Református vallás: I. hely: Mizsur Anitta VII.D, Szabó Edina XI.B, III. hely Maday Anikó IX.B, részt vettek még: Pákai Zsuzsanna V.D, Szilágyi Dóra VI.E, Doloczky Lukács Lénárd VIII.E, Pápai Erika X.B,

A magyar nyelv és irodalom olimpián részt vett: Varga Levente VII.E, Bendel Andrea, Mellau Renáta VIII.E,

A matematika olimpia részt-vevői: Ackermann Anita V.E, Schmiedt Réka, Portik-Hegyi Zsuzsanna VID, Merk Erik, Váradi Levente VIII. E.

Ugyancsak matektudásukat bizonyították a "Zrínyi Ilona" versenyen következő diákjaink:

III. oszt. Vass Lilla, Jászfalvi Tamás, Boldijár Tamás, Oláh László, Rozs Andrea, Butean Imola, Fóris Kinga, Láng-Oproiu Gábor, Papp Szabolcs, Grieb Róbert, Kovács Andrea és Merk István,

IV. oszt: Erdei Róbert, Sebes-tyén Andrea, Török Tamás, Győri Gábor, Sejk Aliz, Oros Tibor, Andreica Zsolt, Paulik Paula, Moldován István,

V. oszt: Grieb Gábor, Bendel Zita, Koncz Krisztina, Mile László, Butean Andrea, Mile Előd, Demeter Zsuzsa, Schweiger Tamás, Oláh Bernadett, Bendel Szabolcs, Ackerman Anita, Györffy Beáta,

VI. oszt: Portik-Hegyi Zsu-zsanna, Schmiedt Réka, Csordás Levente, Lőcse Levente, Mészáros Tamás, Nagy Gergő, Mineu Norbert, Simon Melinda, Vízer Arnold, Stocker Walter,

VIII. oszt: Merk Erik, Doloczky Lukács Lénárd, Váradi Levente, Gózner Artúr.

Csapatversenyben a következő eredmények születtek: III.oszt.- 163 pont, IV. oszt. - 90 pont, V. oszt.- 226 pont, VI. oszt. - 197 pont, VII. oszt. - 225 pont, VIII.oszt. - 221 pont.

A legeredményesebb általános iskolák rangsorolásánál a 25 Szat-már megyei általános iskola közül a Tasnádi Általános Iskola a III. lett 1122 ponttal, csak a Szatmárnémeti 10-es számú és az Avram Iancu Iskola előzi meg 1376 illetve 1178 ponttal.

II. oszt. Ruff Timea, Bíró Arnold, Orosz Anita, Erdei Richárd, Hegyesi Andrea, Tamás Enya, Szabó Gergő, Pákai Dávid, Vinkler Petra, Méhi Attila,

IV. oszt: Herskovics Evelyn, Erdei Róbert, Falati Gabriella, Rozs Norbert, Szakács Gábor,

V. oszt: Grieb Gábor, Mile László, Butean Andrea, Oláh Bernadette, Mile Előd, Koncz Krisztina,

-lábszárunk szőrtelenítését reggel, a tus alatt végezzük. A meleg víz hatására ugyanis a pórusok kitágulnak, így nem pirosodik ki a bőr.

-a bőrkeményedés és hámlás elleni krémet reggel vigyük fel a bőrre, mert a hormonok ilyenkor működnek a legjobban. Ha sarkunk repedezett, a krémezés után pamutzoknit húzzunk lábunkra.

-aki fogyasztó tea segítségével kíván megszabadulni fölösleges kilóitól, délután 16.00 óra után igya meg e teát, ugyanis a vesék ebben az időszakban működnek a legjobban, és ekkor tudják kiválasztani és eltávolítani a vizet leghatékonyabban a szövetekből. Akiknek magas a vérnyomásuk vagy dagadt a lábuk, gyógyteájukat szintén a délutáni órákban fogyasszák el.

-fitness és más tornagyakorlatok végzésére 17 óra a legkedvezőbb időpont, mert ekkor a legaktívabb a tesztoszteron-hormon, és az izmokat ekkor erősíti a leghatékonyabban.

-kozmetikushoz havi ciklus utáni héten menjünk, amikor a bőr nem annyira érzékeny. Arcmasszázst délelőtt, testmasszázst pedig délután és este érdemes végezni.

-tartózkodjunk a túlzott mértékű alkohol-fogyasztástól és a dohányzástól.

-hajunkat mossuk esővízzel vagy hólével, mert az sok ásványi sót tartalmaz.

-hideg időszakban arcunkat és kezünket kenjük be krémmel, mielőtt kilépünk a szabad levegőre. A túl hideg, szeles idő cserepessé, szárazzá teszi bőrünket.

-hogy megakadályozzuk arcunk ráncosodását, nevetés közben szánkat ne húzzuk szét. Mosolyogjunk könnyedén. Ügyeljünk arra, hogy homlokunkat ne ráncoljuk. Gyakran tornáztassuk arcizmainkat, grimaszokat végezve különböző irányokban. Kötelező az arc esti letisztítása! Utána bőrünket regeneráljuk tejföllel, olivaolajjal vagy egy banán héjának belsejével.

Hozzávalók: 5 közepes burgonya meghámozva és vékonyra felszeletelve, 1 hagyma apróra vágva, 6 kanál vaj vagy margarin, 10 dkg reszelt sajt, 2 kanál apróra vágott petrezselyemzöld, só, bors, 1 dl csirke alaplé.

A burgonyát és a hagymát alufoliára halmozzuk, alá/fölé vajat teszünk, majd rászórjuk a sajtot és a fű-szereket. A fólia széleit felhajtjuk, majd meglocsoljuk a csirkelével. Lefedve, közepes tüzon 30-40 percig sütjük, lehetőleg a grillen (úgy az igazi!). Egy pár szalonnakocka a tetején nem rontja el, sőt!

"A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a szép diákvilág,
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák."

Kicsi városunkban idén június 11-én volt a ballagás. A ballagási ünnepség előtt a végzős diákok osztálytermükben búcsúztak osztályfőnöküktől, tanáraiktól, egymástól és átadták helyüket a "jövő végzőseinek". Megható pillanat volt ez, a szemekben könnycsepp csillogott. Nehéz az elválás, hiszen nem könnyű búcsút venni a kedves tanároktól, barátoktól.

Az iskolában kialakult barátságok soha nem szakadnak szét, bár mindenki más és más úton megy tovább, ezeket az éveket soha nem fogják elfeledni. Ha előbb nem is, ilyenkor mindenki belátja, hogy milyen sokat köszönhet a tanárainak, akik azért fáradoznak, hogy a lehető legjobbra neveljék a tanulókat. Ilyenkor válik világossá, hogy a sokévi küzdelemnek van értelme.

Az utolsó csengőszó felhangzásakor, szépen felsorakozva, a "Gaudeamus igitur"-t énekelve az iskola udvarára vonult a kis csapat. Itt rövid ünnepség következett. Többen is felszólaltak: előbb a középiskola igazgatója szólt röviden, majd városunk polgármestere, a XI. osztály osztályfőnöke, a végzős diákok és végül a "jövő végzősei" beszéltek. Természetesen nem maradhatott el a díjkiosztás sem, a legjobb tanulók most is jutalomban részesültek.

A magyar tagozat legjobbjai: első tanuló Kovács Tímea, második Pózman Erika, harmadik pedig Kis Anita és Oláh Andrea. Ők, diplomáik mellett, egész évre szóló ingyenes belépőt kaptak a helyi strandra. 1.000.000 lejes különdíjat kapott Erdei D. István képviselőtől az osztály legjobb matematikusa, Kovács Tímea, valamint a tasnádi RMDSZ-től a legjobb magyaros, Oláh Andrea. A Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület iskolán kívüli tevékenykedéséért Györffy Norbertet és Schmidt Arnoldot 30 órás ingyenes Internet-bérlettel jutalmazta.

"Az iskola mély nyomokat hagy minden emberben, jót és rosszat egyaránt. A jót jelenti a sikerélmény, a tudás, a fejlődés öröme, a közösségi élet apróságai, a szeretet és a kialakult barátságok. A rosszat jelenti talán az elmúlás érzete, a sikertelen feleletek és a rossz emlékű órák."- hangzott egy ballagó ajkáról. A ballagás pillanatában kettős érzések élnek az ember lelkében:

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük: hogy boldog talán
S irigykedünk egy vidámabb mosolyán.
Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok
S nem vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, amikor nevetünk."
(Dante)

A XII. osztály elvégzésével egy szakasz lezárul a fiatalok életében. Elhagyják az alma matert, maturandussá válnak. Mindezt azonban új erőpróba követi, hiszen jön az érettségi, egyetemi felvételi, következik a nagybetűs Élet. Ők lesznek a következő nemzedék vezető alakjai. Azt, hogy milyen lesz a jövő társadalom, az iskolapadokban eltöltött tizenkét év és az azt követő egyetemi évek határozzák meg.

Reméljük fiataljaink jól fognak dönteni és szívükben maradnak Arany János szavai: "Legnagyobb cél pedig itt - e földi létben,/ Ember lenni mindig, minden körülményben!"

Idei végzőseink: Budai Anita Renáta, Farkas Beáta, Fecske Helga Anita, Györffy Norbert László, Jurasek Lóránd Béla, Kincses Amália Aliz, Kis Anita, Kovács Tímea Mónika, Lakatos Levente Antal, Nagy Amálka, Oláh Andrea Edith, Paulik Boglárka, Pozman Erika, Preg Beáta Anikó, Rozs Csaba Norbert, Schmidt Arnold Ottó, Schveiger Ottó Lóránd, Smid Hajnalka Gabriella, Szabó Emese, Szikszai Tímea.

Középiskolás diákjainkkal kitölttettünk egy rövid kérdőívet. A következőkben összegezzük válaszaikat

Ifjaink vegyes élményekkel távoznak a liceumból. A négy év alatt volt részük örömben, szomorúságban egyaránt. Van, akinek hamar eltelt, van, akinek hosszúnak tűnt ez az időszak.

Sokan szerették osztályfőnöknőjük rengeteg törődését, a sok bulit, szórakozást, lyukasórát. De van, akinek a szünetek, vakáció tetszett a legjobban. Valaki azt írja, "az volt a legjobb, hogy együtt lehettünk!"

Itt is egybehangzóak a vélemények: az osztályfőnöknő, osztálytársak, tanárok, barátok és természetesen a sok buli.

Kilenc tanulóból nyolc azt írja: "Nem tudom." (Reméljük, ez nem volt teljesen őszinte válasz.)

A többség (kilencből hat) még nem tudja. Néhányan sehova, és egy valaki Kolozsvárra.

A megkérdezettek egy része nem készül, és úgy gondolja, nem is fog sikerülni. Van, aki tanul, de mégsem hisz a sikerben. Mások remélik, nekik sikerülni fog. Ezt mi is szívből kívánjuk!

Érdekesség az, hogy a ’93-’94-es "C" divíziós bajnokság megszűnt, és helyette megyei "C" divízió lett. A képen látható csapat a bajnokságban a harmadik helyen végzett.

A csapat tagjai: felső sor: Szabó A., Maslinca L., Pákai B., Maslinca V., Roszkopf, Juhász T., Zsidó A., Gózner K. (elnök), Schmidt I., Délczeg J. (titkár).

Alsó sor: Moise B., Farcãu C., Dömötör A., Pop S., Dana Z., Délczeg Z., Vana A.

A Telejuniors elveszítette veretlenségét, ugyanis hazai pályán kikapott 1:0-ra a Szatmárnémeti Olimpia csapatától. Folytatja azonban jó szereplését, 4:1-re verte ugyanis a Nagykárolyi C.S.S. csapatát, Véber (2), Silaghi (1) és Mocan (1) góljaival.

A következő mérkőzés Piskolton volt, ahol 7:2-re nyertek Véber (3), Butean (2), Silaghi (1) és Nagy I. (1) góljaival.

Ezután hazai pályán a Turci Minerullal játszottak, eredmény: 4:0. Góllövők: Mocan (2) és Nagy (2).

Jelen pillanatban a csapat a második helyen áll a csoportban a következő pontaránnyal:

A tasnádi strand az idén is megújulva várja vendégeit. Új virágágyások és frissen ültetett tujafák javítják az összképet, valamint számos új hulladék-gyűjtőt állítottak fel. A medencék körüli sétányt új műtéglával burkolták, felújították a medencéket, és az egész üdülőövezetet körbekerítették. Az itt működő tájékoztató iroda idén is naponta nyitva tart 9.00-21.00 óra között. Tisza Erika, az információs iroda munkatársa az elszállásolási lehetőségekről tájékoztat:

A strand közelében található a 40 férőhelyes Biamin Panzió, mely fedett termálvizes medencével és fürdőkádas kezeléssel rendelkezik.

A Tasnádra látogatók a Polgármesteri Hivatal tulajdonát képező házikókat is kibérelhetik. Ezek összesen 20 férőhellyel rendelkeznek. A Merisor vendéglő 96 hellyel és félpanziós ellátással büszkélkedhet. A termálfürdőre néző faházikók, amelyek magánkézben vannak, összesen 40 személy elszállásolására alkalmasak. Magánházaknál egyszerre 120 vendéget tudnak fogadni. A katonaság szállodája tényleges és nyugdíjas katonatiszteket, ill. azok családjait várja 2, 3 valamint 5 ágyas szobákkal.

Sátorozási lehetőség a fent említett vendéglő, valamint a strand területén van.

Az osztály legjobb tanulója Mester Tibor volt. Középtermetű, nagyon jóképű, kissé serkenő bajuszkával. Fekete hajú, kékszemű gyerek volt. Eredeti ember. Aki jobban ismerte, külön tanulmányt írhatna róla. Talán ő volt a megtestesült ellentmondás. Emberiesség, szívjóság keveredése a féktelen, mindent eltipró karrierizmussal. Erős késztetést érzek, hogy hosszabban időzzek el az ő méltatásával, de úgy érzem, nem érdemes. Írjanak róla, akik jobban ismerték, de elfogultság nélkül. Rajongója volt az akkor felívelő rockzenének. Akkor nekem nagyon számottevő tekintélyem volt a zenélés, nótázás terén. Egyszer Tibi feltette a kérdést az osztály előtt, hogy én melyik típusú zenét szeretem jobban, a dzsesszt vagy a népzenét. Nehezemre esett választani, hiszen én mindkettőt szerettem. A zene, a dal, a melódia, a jókedv, a vidámság volt az életelemem. Lehet, hogy ezt sokan nem vették észre, pedig így volt. Sokat hülyültünk az osztályban a dzsessz zenére. Tibi meg is hívott hozzájuk egy néhány délutánra. Nem tudom, mik voltak a szülei, de mint egykét, nagyon szerették őt, és a legtöbbet szerették volna kihozni belőle (hja, a szülői nagyravágyás!). Talán kishivatalnokok voltak. Kellemes délutánokat töltöttem el náluk. Csak akkor keményedett meg a szülei arca, amikor kiderült, hogy én "kulák" származék vagyok. Féltették a fiuk karrierjét.

Nagyon jól megértettük egymást, bár neki több viszonylatban más elképzelései voltak az életről, mint nekem. Például a szerelemmel kapcsolatban. Ő pionír-vezető volt, élvezte a serdülő kislányok rajongását is. Közöttük volt. De az a filozófiája, hogy a nemi kielégülés olyan szükséglet az ember számára, mint a cipője lekefélése, nem nyerte el a tetszésemet. Nekem mások voltak az elképzeléseim, elveim. Nekem a szerelem szent volt.

Zongorájuk is volt. Szinte "koncertet" szolgáltattunk a családban. Jól éreztük magunkat. Elbeszéltem neki a cserkészetben tapasztalt (Nagykárolyban) erkölcsi értékek pozitív élményeit. Politizáltunk is. Sok mindenben egyezett a véleményünk. Egyszer komoly problémát vetett fel velem kapcsolatban. Felhívta a figyelmemet, hogy szálka vagyok az UTM szemében. Ő kiállt mellettem, amiért is erős kritikák érték. Kiharcolta, hogy ne távolítsanak el az UTM-ből, mert esetleg erős támaszuk lehetek a jövőben, hiszen elég nagy befolyásom van az ifjúság körében. Sok vita után lehetőséget biztosítottak számomra – ő általa. Ez egy szörnyű feltétellel járt: tagadjam meg szüleimet, legyek a párt és az UTM hűséges támogatója, ők mindenben segíteni fognak a továbbtanulásomat illetően. Íme a cinizmus legma-gasabb foka. Ránéztem Tibire. Megkérdeztem, hogy ő mit tenne az én helyemben. Nem tudom, felelte, talán nem fogadnám el. De gondolnék a jövőre is. Azután megjegyezte: te nem vagy ilyen típus, Ottó, bár szeret-ném, hogy boldogulj a jövőben. Nem akarlak befolyásolni. Válassz! Kijött a könny a szememből. Negatív választ adtam. Igaza volt, nem voltam karrierista típus. Nálam a főszerepet az érzelmek játszották. Sírva öleltük meg egymást. Erre a lépésre én képtelen lennék. Ez volt az utolsó találkozásunk. Szükségesnek véltem ezt leírni, mert ez az igazság. Nem mindig olyan fekete az ördög, mint amilyenre lefestik. El lehetne filozofálni az ő erkölcsi tartásáról. Negatív eredményre jutnánk. De hát ki volt a hibás? Ő, vagy pedig az őt körülvevő társada-lom elvárásai? Amikor elbúcsúztunk, megjegyezte: Ottó, látom a sötét jövődet. Ő már látta, én még nem. Tehát volt egy választási lehetőségem. "Nem panaszkodhatom." Hogy az milyen volt, az utókor elbírálására bízom. Utólag nagyon megbírálták Tibit, még a "Graiul Sãlajului" című hetilapban is, mint az én befolyásom alá kerülő egyént. Hogy mennyire naívak voltak akkor is az újságírók! Nem tudtak semmit a valóságról, ha tudtak is, nem írták volna meg. Tibi, miután felépült a kéthetes betegségéből, követte a karrierizmus ösvényeit. Keményen kiállt az osztályharc fokozása mellett. Azóta sem békélt meg önmagával. Nem jött el egy osztálytalálkozóra sem, hanem önkritikát gyakorol, hamut hint a fejére az osztálynak küldött leveleiben. Pedig ő igazán kiszolgálta a múlt rendszert. Sajnálom azt az embert. Szeretnék egyszer vele őszintén beszélni.