Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Március mindenki számára a tavaszt, egy új élet kezdetét jelenti. A magyar nemzet történetében ugyancsak ezt jelentette 1848 márciusa, a szabadságharc kitörése. Az 1848 februári párizsi forradalom híre Bécsben és Magyarországon is heves forrongásba hozta a kedélyeket. Ezen események hatása alatt március 8-án beszédében Kossuth Lajos arra kérte az országgyűlés részvevőit, hogy "Mentsétek meg a hazát!", és különboző demokratikus követeléseket tárt eléjük. Március 11-én a bécsi tanuló ifjúság petíciót nyújtott be a császárhoz. 12-én a pesti "Ellenzéki kör" gyűlése egy 12 pontból álló kérvényt fogalmazott meg, melynek tartalma "Mit kíván a magyar nemzet?" címen ismeretes. Ebben megfogalmazódott: legyen béke, szabadság és egyetértés a népek között.

Eközben megérkezett a hír, hogy 13-án Bécsben kitört a forradalom, és a tanuló ifjúságnak sikerült elfogadtatnia a petíciót az országgyűlési rendekkel. A magyar ifjúság elégedetlen volt saját eredményeivel. Petőfi, Jókai, Vasvári vezetésével a Pilvax kávéházba mentek, és a "Közvélemény asztalánál" eldöntötték, hogy 15-én reggel az egész városban kihírdetik a 12 pontot. Petőfi megígérte, hogy azon az éjszakán alkalmi verset ír, amit maga fog felolvasni. Így született meg a "Nemzeti dal", melyet valóban a költő olvasott fel előbb a tanuló ifjúságnak, majd pedig a Múzeum kertben, ahol folytatódott a megmozdulás, a lelkes buzdítás:

"Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok Istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
(Nemzeti dal)

S mégis azok lettünk, mert hiába volt minden hősiesség, minden áldozat, győzött az osztrák és az orosz cári haderő a hősies, sokszor önmagát is fölülmúló magyar seregek felett. A magyar hadsereg 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, az erdélyi vezérkar pedig 25-én Zsibón megadta magát. Ezután következett Haynau és a bécsi udvar számtalan megtorló intézkedése. A 13 aradi vértanú halála, a haditörvényszék naponta hozott ítéletei sok-sok ártatlan ember életét követelték. Hosszú volna felsorolni mindazt a sok szenvedést, amelyben a magyar nemzetnek része volt. Mégis reménykedett a magyarság egy újabb szabadságharcban. Népünk soha nem vesztette el a reményt.

A szabadság megérkezett, de a magyar nemzetnek, amely az egész világon szétszórtan él, szüksége van egy olyan erőre, amely fölvállalja az összmagyarság szolgálatát, a közös teher hordozását, és táplálja a jövőbe vetett hitét.

A 48-as hősök tisztelete vezessen minden magyart az elkövetkező napok és évek terheinek közös elviselésére, nemzetünk összefogására, boldogulására és felemelkedésére. Ha életünket, tetteinket alárendeljük ezen eszméknek, akkor a költő szavaival mondhatjuk:

"A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!"
(Petőfi Sándor: Nemzeti dal)

-Folynak a várostisztítási munkák. Minden lakos köteles a lakóhelye előtt fekvő sáncot kitakarítani, a tanács polgárőrei ellenőrzik a munkálatokat. A munkák nagy részét a szociális munkásokkal végeztetjük a 416-os törvény alapján.

-Megkezdődtek az útjavítási munkák is. A Megyei Utak RT a Tasnádcsány - Balázsháza útszakaszon kezdte a javításokat. A városon belül a Sósutca (V. Salajan), a Bivalysikátor (Dózsa), Hosszúutca (Lacramioarelor) és Tyúkpiac (Caisilor) szerepel a javítandó utak listáján.

-Megkezdődött a Tasnádot Balázsházával összekötő vízszerelési munkálat. A munkálatokat lakossági hozzájárulásból és helyi költségvetésből fedezzük.

-Elkészültek az előtanulmányok az Általános Iskola N. Balcescu utcai központi épület fűtésrendszerének megvalósításához. A szerelési tervet május hónap folyamán véglegesítik. Reméljük, hogy a nyár folyamán a szerelési munkálatokra is sor és pénz kerül.

-Folynak a sportcsarnok építési munkálatai is. Az építő azt ígéri, hogy az új iskolai évben már az új tornatermben zajlanak majd a testnevelési órák.

Keresztelés: Hamza Krisztián Kristóf (febr. 22.), szülők: Hamza Tamás és Vizer Tünde, Kovács Arnold Antoniu (febr. 22.), szülők: Kovács Attila és Todoran Raluca

Temetés: Ungri Zoltán, 24 éves (febr. 6.), Petkes Irma, 77 éves (febr. 7.), özv. Szikszai Margit, 70 éves (febr. 17.), Kovács Erzsébet, 68 éves (febr. 21.), özv. Kónya Rozália, 76 éves (febr. 26.)

Temetés: Baumgartner (szül. Leisz) Margit, 71 éves (febr. 7.), Pászti Mihály, 73 éves (febr. 23.), Kurkó Márton, 69 éves (febr. 25.)

Már a XIX. században felvetődött az Ér vízrendszerének szabályozása. A terv szerint a csatorna hajózható lett volna. Az első világháború és az ezt követő évek gazdasági nehézségei háttérbe szorították a vízrendezés és a lecsapolás ügyét. Az 1930-as évek után újra felvetődött a vízrendezés kérdése, de most már csak helyi jelleggel. Ám még ezeket a terveket is meghiúsította a II. Világháború. 1960-ban az Állami Vízügyi Bizottság elfogadott egy általános csatornázási tervet. 1965-ben meghozták a végleges döntést az Érvölgye 54.181 hektáros vízjárta területének rendezésére. A természetbarátok javasolták, hogy létesítsenek néhány rezervátumot. A tervezők figyelmen kívül hagyták e javaslatokat, így az őstájat megőrző rezervátum helyett nyerünk 40-50 hektár termőföldet. Viszont elveszett a csodálatos növény- és állatvilág, mely benépesítette az Érmelléket.

Egy-egy kisebb zsombékosban ma is makacsul folytatja küzdelmét a nád, a sás és a káka. De a kolokán, az Érmellék jellegzetes vízinövénye már csak az emlékekben él. Ugyanerre a sorsra jutott a madárvilág is, amely hajdan vetélkedett a Delta fajgazdagságával. Megszűnt a népi halászat, szárazra került a lapos fenekű "hajó", az Érmellék egyik fontos közlekedési kelléke.

Az Érmellék éghajlati és időjárási tényezőinek meghatározására a terület északi és déli peremén fekvő Nagykároly és Nagyvárad több évtizedes kiértékelt adatait használjuk.

Az Érmellék éghajlatát a terület földrajzi fekvésével és földrajzi viszonyaival szoros kapcsolatban álló meteorológiai tényezők alakítják. Az Érmellék az északi szélesség 46-47 fok, keleti hosszúság 2 fok keresztezésében, 110-140 méter tengerszint feletti magasságon fekszik.

Földrajzi fekvése alapján tehát a Kárpát-medence központjában található, így éghajlati és időjárási jellege a közép-európai viszonyoknak megfelelően alakul. A Közép-Európa időjárását szabályozó légtömegek mindenike hol erősebb, hol gyengébb formában az Érmelléken is érezteti hatását. A hőmérséklet sohasem emelkedik 40 fok fölé, de nem is süllyed -40 fok alá. Ézért az Érmellék a mérsékelten szárazföldi éghajlat övezetébe sorolható.

A lecsapolás előtti időkben az Érmellék a hínárral borított tavak, végtelen nádrengetegek, ingoványos mocsarak és zsombék birodalma volt.

A terület élővilágának kialakulását, a földrajzi környezet és a mikroklimatikai viszonyok mellett, az Ér völgyének jellegzetes geológiai fejlődése is döntő módon befolyásolta. Az Érmellék növény- és állatvilága még az utóbbi évezredek alatt is lényeges változásokon ment keresztül.

Az évezredek során a mocsári talajra lerakódott és máig is megőrződött pollenszemek azt tanusítják, hogy a terület növénytakarójának kialakulása is hosszú fejlődés eredménye. A jégkorszak végétől beköszöntő hideg és meleg időszakok, valamint a csapadékos és szárazabb korok váltakozásai napjainkig nyomot hagytak a terület növényzetének összetételében. Az Érmellék ősi arculatát a völgyekben húzódó lassú vízfolyások és végeláthatatlan mocsarak növénytársulásai, valamint az ezeket szegélyező erdők változatossága jellemzi. A természetes növényzet átalakítása során elsőként az erdők esnek a fejsze áldozatául. A XVIII. században virágzásnak induló szőlőtermesztés kiszorította az érmelléki teraszokról az erdőket.

A kutatások jelenlegi szakaszában az Érmellékről 1048 virágos növény valamint harasztfaj ismeretes. A flórát alkotó növények származásuk szerint több csoportra oszlanak.

A honfoglalás óta egy évszázad telt el, és a magyar nemzet életében nagy változások következtek be: a kereszténység elterjedése, a magyar nemzet egységes nemzetté tömörítése. Ezeknek az átalakulásoknak, melyek a nemzet életére nagy kihatással voltak, kezdeményezője Géza fejedelem volt, aki 972-ben vette kezébe az ország kormányzását. Erős kézzel irányította a merész újításokat.

Géza, amint átvette a hatalmat, szigorú rendelettel betiltotta a külföldi kalandozásokat, melyek miatt nem csak a nemzet vérzett céltalanul, de a magyarság a szomszédos keresztény népek gyűlöletét és bosszúvágyát is magára vonta.

A X. században az ősi törzsrendszer még épségben állott, ezért a fejedelmi hatalomtól nagyon is függetlenül élő törzsfőnökök erős ellenállást fejtettek ki a fejedelem rendelkezéseivel szemben. Géza azonban kegyetlenül elfojtott minden ellenállást, és ezért az egykori feljegyzések "véres kezűnek" nevezték.

A fejedelemnek szüksége volt az erős uralkodói hatalomra, mert nem tudta volna megvalósítani nagy terveit, melyek a magyarság megmaradásának biztosítását célozták. Géza belátta, hogy a keresztény Európa közepén nem állhat meg egy pogány vallású állam, tehát békében kell élnie szomszédaival. Nehéz feladat volt ez, mert a magyarságot régi szokásaitól eltérő életmódra akarta szoktatni: békés foglalkozásokra, állandó letelepülésre, és régi vallásával ellenkező hitre akarta kényszeríteni.

A magyarságnak nagy szerencséje is volt a X. században, mert a Kárpát medencében egy hatalmi űr tátongott: a Kelet Római Birodalom már hanyatlott, a Nyugat Római Birodalom pedig el volt foglalva saját kis háborúival. A Karolingok bukása után északon a novgorodi, kijevi, moszkvai fejedelemségek még alig voltak kialakulóban. A kairói szultánság szerencsére még gyerekcipőben járt, de hamar kinőtte magát, mint azt 1526-ban Mohácsnál megtapasztaltuk. A velencei Kalmár-Köztársaságnak a pénz volt az istene, és az mind a keleti, mind a nyugati világot kiszolgálta pénzért, legyen az keresztény, muzulmán vagy bárki.

Ebben a hatalmi űrben történt a honfoglalás. Gyakorlatilag nem volt potenciális ellenségük, de később lett, ám akkorra már a magyar királyság megszilárdult. Géza fejedelem és felesége felismerte, hogy ki kell használni ezt a kis időt, és fiukat, Istvánt már a kereszténység szellemében nevelték. Azonban volt egy keresztút: kitől kérjen a fejedelem koronát? Ha Bizánctól, Dukás császártól fogadja el, azzal elismeri hűbérurának a bizánci császárt. Ha azonban a német császártól fogadja el, akkor neki lesz a hűbérese. Géza bölcsen döntött: fiának, Istvánnak a római pápától kért koronát, és felajánlotta az országot, hogy legyen Mária országa.

Géza fejedelem nem riadt vissza a nehézségektől, ő maga is áttért a keresztény hitre, amit inkább politikai belátásból, mint vallásos meggyőződésből tett meg. Krónikásaink szerint a pogány isteneknek is áldozott. Mikor a keresztény papok ezért szemrehányást tettek neki, azt válaszolta: "elég hatalmas és gazdag vagyok ahhoz, hogy két istennek is áldozzak".

A fejedelem áttérésének igen nagy következményei voltak, mert ettől kezdve a keresztény papok nagy számmal akadálytalanul jöhettek be az országba, és megkezdhették a térítést.

Géza gyermekei keresztény feleségének hatása alatt már az új hitben nevelkedtek, és ennek köszönhető, hogy István népének apostola lett.

A húsvéti köszöntés és hétfői locsolkodás máig élő népszokás. Az utóbbi időben már kölnivízzel és pirostojással, valamint locsoló versekkel jár együtt, a hagyományos, az 1920-as évekig gyakorolt kútnál, árokban való leöntés, mosdatás helyett.

Kihalt, virtuskodó tasnádi népszokás volt a 20-as évekig gyakorolt húsvéti tojáshajigálás, melynek közönsége általában állt. Pócsik Elek adatközlő elbeszélése szerint így zajlott le: ,,A tojáshajigálás úgy ,,vót", hogy két csoportra szakadtak a legények. Még a katonaság előtt, ,,vót" aki akkor 21 éves korába ment katonának. Mindegyik udvarolt, vagy ,,vót" a társaságában lány is. A lányok húsvét előtt elindultak tojást gyűjteni. Húsvét másodnapján a Keresztesi-saroktól (a Felső-sváb utca tetejétől a végéig ) minden méterre egy tojást tettek le, egészen a vágóhídig, 300-400 tojást nyersen. Az egyik csoport egy embere össze kellett, hogy szedje azt a tojást egyenként, s minden tojással fel kellett futnia a csomóhoz a domb tetejére. Ezalatt a másik csoportból egy vissza kellett, hogy hozza a Heresztesről (erdő kb. 4 km-re Tasnádtól), azt, ami oda ki volt téve: zsebóra, zászló, szalag. A másik csoportból ment vele valaki ellenőrizni, hogy nem hozza-e valaki elébe. Ha ez hamarabb felszedte a tojást, ezek nyerték meg, ha a másik jött meg hamarabb a zászlóval, azok. Volt egy öreg zsidó, aki megvette a végén a tojást. Egybe csapták a pénzt, és rendeztek egy bált este. Aki szedte a tojást, és látta, hogy fényes, a bámészkodó kölykök közé hajította. Összefrecskelte a kotlós tojás a képét, ruháját. ,,Vót" nagy kacagás..."

Mégis, melyek azok a betegségek, amelyek biztosan köthetők a dohányzáshoz?

A tüdőrák: minden bizonnyal a legismertebb és a legrettegettebb betegség mind között. Sajnos két megcáfolhatatlan bizonyítékunk is van az ok-okozati összefüggésre.

Izland szigete elég barátságtalan földrajzi térség, tulajdonképpen csak az őslakók szeretik. A tüdőrák nagyon ritka betegség volt ott, nem lévén nagy a turisztikai érdeklődés iránta, külföldi kevés volt, dohányos szinte egy sem. Stratégiai szempontokból a szövetségesek katonai támaszpontot létesítettek rajta a II. Világháborúban. A külföldiek behozták a nyugati életformát, vele a dohányzást is. Néhány év elteltével a tüdőrákosok száma megugrott, és 30 év után elérte az amerikai szintet. (Na, szerintem ez egy olyan dolog, amiben nem volt érdemes őket utolérni!)

A 70-es években nyugaton a szexuális forradalom és a női egyenjogúság bajnokai többek között azzal is próbálták bizonyítani, hogy a nők is mindent bírnak, hogy tömegesen kezdtek cigarettázni, ami néhány más komplikáció megjelenése mellett a nők között addig igen ritka tüdőrákos betegek számának ugrásszerű növekedését okozta, sőt, ma már szinte megelőzi az addig leggyakoribb méhnyak- és mellrákot! Sajnos ez a tendencia nálunk is megfigyelhető a betegösszetételben. Gondolom, a hölgyek sem erre az egyenlőségre gondoltak!

Az idült légcsőhurut és annak súlyosabb formája, a krónikus obstruktív bronhopneumopátia (COPD vagy román röviditésben a BPOC). A páciensek nagy többsége nem is tartja magát betegnek, hiszen a reggeli folytogató köhögést, köpetürítést lassan megszokja, és csak 10-20 év elteltével veszi észre, hogy nincs elég levegő. Ekkor rémülten fordul orvoshoz, de akkor már csak tüneti kezelésre, illetve a felülfertőzések gyógyítására van mód. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2025-re 1,6 milliárd dohányos lesz földünkön. A dohányzás okozta légcsőhurutos betegek kezelése az elmúlt évben Németországban összesen 8 MILLIÁRD euróba került. Ennek a kórnak a legjobb gyógyszere a dohányzás abbahagyása!

Más szervek rákos megbetegedése. Sajnos a dohányzáshoz szorosan köthető az ajak-, nyelv-, garat- és gégerák, de a vese, a vízhólyag és a nemiszervek rákja is. Apropó nemi szervek. A férfiak figyelmébe ajánlom, hogy az impotencia 40 éves kor utáni megjelenése és az addig elszívott cigaretták száma között szoros kapcsolat van!

A különböző szív- és érrendszeri betegségek, mint magas vérnyomás, szívinfarktus, érszűkület. Az emberek túlnyomó többsége a ráktól retteg, de valójában a legtöbb problémát a dohányzásnak az érrendszerre kifejtett hatásai okozzák. Amikor a betegeknél a koszorúér-szűkület miatt megjelennek a szívrohamok, az infarktus, amikor sor kerül a lábujjak, vagy akár az egész lábfej amputálására, akkor szokott általában fény derülni az igazi okra. Ekkor általában a páciens már képtelen leszokni, pedig az még ilyenkor is nagy segítség lenne.

A krónikus oxigénhiány, illetve az idült szénmonoxid-mérgezés számos más bajt is okozhat, mint a gyomorfekély, az egész szervezet, de különösen a légzőszervek fertőzésekkel szembeni ellenállásának csökkenése, illetve lassúbb gyógyulása, a bőr kiszáradása, korai öregedése, ami a hölgyek számára sokkal kellemetlenebb. Nőkről lévén szó, sokszor nemcsak önmagukért, de születendő gyermekükért is felelősek!

A dohányzó terheseknél nő az abortuszveszély, a koraszülés lehetősége, a rettegett terhességi toxikózis, az eklampszia veszélye. A magzat szempontjából nő a halvaszületés, az újszülött- és kisgyerekkori halálozás veszélye, illetve valószínű a méhenbelüli fejlődés, de a születés utáni fejlődés visszamaradása is.

Az égő cigarettát egy vegyi üzemhez lehet hasonlítani, hiszen égésekor több mint 4500 vegyi anyag keletkezik, amelyek közül a legmérgezőbbek az ammónia származékok, a cián vegyületek, a benzpirén származékok, a szénmonoxid stb. Ezen anyagok közül bizonyíthatóan több mint 45 rákkeltő hatású. A dohányzás során kétféle füstáram keletkezik.

A főáram az, amit a dohányos beszív, és azután a környező légtérbe ürít. Az ebben lévő vegyi anyagok részlegesen kiszűrődnek egyrészt a filter, másrészt a cigarettázó légutai és tüdőszövetei által. A dohányzás során így körülbelül a keletkező füst 15%-a kerül a levegőbe.

A másodlagos áram közvetlenül kerül a levegőbe az égő cigarettavégből, és egy zárt szobában a füst 85%-át képezi. A főáramhoz képest 3-szor több szénmonoxidot, 5-ször több benzpirént, 2,5-szer több nikotint és 50-szer több ammóniát és nitrozamint tartalmaz! Bár mérgezőbb, mint a főáram, jelentősen felhígul a környező levegőben, és veszélyesebb a környezetre, mig a főáram mérgezőbb a dohányosra, mert hígítás nélkül kerül annak tüdejébe.

A passzív dohányosoknak mind a fő, mind a másodlagos áramból kerül füst a tüdejükbe. Mivel a füstöt a normális légzés során állandóan mélyen leszívják, szervezetük jobban átitatódik, ezért sok, más típusú és elhelyezkedésű rákos betegségre hajlamosak. Nekik 30%-al nagyobb az esélyük a tüdőrákra mint az átlagnak, de jelentős a vízhólyag- és nőknél a méhnyakrák aránya is. Nem kizárt az arcüreg-, és mellrák sem. Jelentősen nagyobb a dohányzó szülők gyerekeinél a vérrák és az idegrendszer (agy) rák megjelenésének veszélye, a gyerekkori, sőt, a későbbi felnőttkori asztma szinte szabályszerű megjelenéséről nem is beszélve.

-1977-ben fejeztem be a tanítóképzőt Nagyváradon. Aztán a hepe-hupás vén Szilágyban töltöttem egy évet, mint matematika-fizika tanárnő, ezt követően Tasnád-szántón tanítottam kémiát és biológiát. Végül, 1979-ben, Tasnádra, szülővárosomba kerültem, tanítónőként.

-Gyermekkoromban az egész utca gyereke nálunk játszott, 8-10 gyerek zsivaja nem zavarta szüleimet, hisz ők is több gyerekes családból származnak. Édesapám a kertben levő nagy diófára hintát kötött, a góré pedig tengerimorzsolás után babaházzá változott, valóságos paradicsom volt számunkra. Mindig nagyon szerettem a gyerekeket. Ez a szeretet volt az, amely pályaválasztásomat meghatározta.

-Mint nyolcadikos diák, óvónő akartam lenni. Édes-apám viszont úgy tartotta, hogy az óvónői foglalkozás nem szakma, így lettem tanítónő, de ezt a döntést nem bántam meg. Ha pályaválasztás előtt lennék, biztos, hogy csak ezt a hivatást választanám. Tanítványaimat is mindig erre buzdítom, hogy legyenek tanítók. Jónéhányan meg is fogadták tanácsomat, és kitűnő tanerővé váltak.

-Azt nem tudnám röviden megfogalmazni, én csak annyit mondanék, szeretni kell a gyerekeket, el kell nyerni bizalmukat, le kell ereszkednünk hozzájuk, olyannak kell lennünk, mint ők. "Leguggoltam, s az óriásból/ negyedórára törpe lett./ (Mi lenne, gondoltam, ha mindig lenn volnál, ahol a gyerek?) (Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz). Az én osztályom olyan, mint egy nagy család, ha valakit szomorúság ér, együtt kesergünk, ha öröm, akkor együtt örülünk, segítőkészek és toleránsak egymással szemben. Ám nemcsak a gyerekek szeretetét kell elnyernünk, hanem a szülökét is, mert nélkülük a nevelő munka nem lenne teljes. "Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,/ Megtanulnak hittel élni./ Ha a gyerekek megerősítve élnek,/ Megtanulják magukat szeretni/ Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek/ Megtanulják megtalálni a szeretetet a világban." (Dorothy Law Holte: Egy élet a kezedben...)

-Az ideális tanuló nyílt, őszinte, tudásra szomjas, s elsősorban gyerek.

-Legfőbb feladatom oktatni, nevelni, s az életre felkészíteni tanítványaimat, mely olykor igen kegyetlen tud lenni, de aki jó, mint a mesében, mindig elnyeri méltó jutalmát. Legyenek mind szellemileg, mind fizikailag felkészültek, rugalmasak, hogy bárhova, bármilyen helyzetbe kerüljenek is, megállják helyüket.

-Szüleim nagyon vallásosan neveltek, s az általános iskolában mindig kitűnő tanuló voltam. Nagyváradra kerülve, engem is elragadott a nagyváros híráradata. Valósággal habzsoltam az ott kínálkozó lehetőségeket. Koncertre, színházba, bábszínházba állandó bérletem volt. Egy új kiállítást vagy tárlatot még dolgozatírás időszakában sem hagytam ki. Ezekből adódóan már nem volt annyi időm a tanulásra, és jó közepessé estem vissza. Már akkor diákfejjel felmértem, hogy ezek soha vissza nem térő lehetőségek, s nem hagyhatom ki őket, mert ezek nélkülözhetetlenek egy széles látókörű és sokoldalú nevelő számára.

-Minden tantárgyat szerettem, azt hiszem ezzel minden diák így van, és az, hogy melyik lesz a kedvenc tantárgyad, az sokban függ a tanártól, illetve tanítótól. A tanár, ha megszeretteti veled azt a bizonyos tárgyat, azt mondod, ez a kedvencem. Nekem volt egy zseniális matematika tanárom, Tárnóky Gyuri bácsi, aki a példaképem volt, ő szerettette meg velem a matematikát, s ma is ez a kedvencem. Mindig szerettem az iskolán kívüli szabad programokat, táncdélutánokat, kulturális rendezvé-nyeket.

-Kimondottan utáltam a térden alul érő egyenruhát (mikor a mini volt a divat), a hajpántot és a befonott hajat.

Az iskolánk a bentlakástól egészen távol volt, nekünk pedig minden reggel és este halálkomolyan, kettesével végig kellett vonulnunk a városon pedagógus kísérettel, hódolóink csipkelődéseit hallgatva. Senkinek nem kívánom ezt a helyzetet, ettől eltekintve Nagyvárad kedvenc városaim közé tartozik.

-Üdvözlöm az új tanítási rendszert, én nagyon kedvelem, mert szabad kezet ad a tanítónak, a gyerekeknek pedig több lehetőséget tehetségük kibontakoztatására. Az alternatív tankönyvekből kiválaszthatom az osztályom szintjének legmegfelelőbbet, és a tananyagot is belátásom szerint osztom be. A tankönyvet csak segédeszközként használjuk, rengeteg munkafüzet, gyereklap áll rendelkezésünkre. Részt vehetünk határon belüli és határon kívüli továbbképzéseken. Ez az út vezet a sokoldalú képzéshez, a jövő építése felé, ha a tanító él az adott lehetőségekkel, s nem fél az újtól.

-A tasnádi iskola is próbál felzárkózni a külföldi iskolák szintjére, de van még tennivalónk bőven. Több osztály testvérosztályi kapcsolatot épített ki külföldi iskolák diákjaival. Kiutaztathatjuk tanítványainkat versenyekre, ismerkedésre, tapasztalatcserére, és külföldi gyerekek meglátogathatnak bennünket. Ezáltal a tanítók új iskolarend-szerekkel, a tanulók pedig újabb és újabb viselkedési és tanulási normákkal ismerkedhetnek meg.

-Nagyon szeretnék egy steep by steep-es osztályban tanítani, több alkalommal láttam ilyen osztályokat, sokat olvastam róla, ez a tanítási mód elkézeléseimnek, törekvéseimnek tökéletesen megfelelne. S ha egyszer elérem a nyugdíjkorhatárt, virágkertészkedéssel szeretnék foglalkozni, mert minden gyerek egy virágnak tekinthető, melyet ápolással, gondoskodással, szeretettel kell nevelgetni.

Böjtölve lelkünk tisztábbá lesz, jobban látjuk a valóságot, komolyan számba vesszük azt, amink van, amire szükségünk van, és amiről lemondhatunk. Megszabadulunk a belső görcstől, hogy mindig többet akarjunk, hogy azt higyjük, egyre több mindenre van szükségünk, elfelejtve ugyanakkor a már meglévő értékeinket.

Az életben minden relatív, ezt ne felejtsük el. Éppen ezért a dolgoknak helyes értékeket kell adnunk, mert ha továbbra is abban a meggyőződésben élünk, hogy az anyagiak a legfontosabbak, elfelejtjük, hogy csak átutazóban vagyunk ezen a világon. Próbáljunk gyakran arra gondolni, hogy vannak emberek (itt Tasnádon is), akik nagyon boldogok lennének, ha a mindennapi biztosítva lenne a számukra. S mennyivel boldogabbak lennének, ha annyiuk lenne, mint nekünk!

S mégis, bár oly sok mindent birtokolunk, gyakran boldogtalannak és elégedetlennek érezzük magunkat. Ennek az az oka, hogy nem látjuk többé azt, ami lényeges: vakká lettünk azzal szemben, ami nélkülözhetetlen: Isten kegyelmi ajándékai iránt.

Csak a böjtöléssel értjük meg, mi az, ami igazán szükséges az életben, így általa bensőleg szabaddá válunk, könnyebben mozdulunk Isten és a többi ember felé. Ebből a szabad találkozásból jön létre a kiengesztelődés.

Minden megkeresztelt ember, társadalmi osztálytól és betöltött állástól függetlenül, meghívást kapott az imára és ugyanúgy a böjtre is. Mind a gazdag, mind pedig a szegény meghívást kapott a böjtölésre.

A szegényeknek böjtölniük kell, hogy ne keseredjenek meg teljesen: a böjtölés valójában segíteni fogja őket, hogy szívük teljesen Istenre hagyatkozzon, és így megszabaduljon a szegénység kínzó súlyától.

A gazdagoknak azért kell böjtölniük, hogy ne zárkózzanak önmagukba. A jómód miatt kockáztatják, hogy elidegenednek saját természetüktől (lásd öngyilkos gazdagok), a hozzájuk közelállóktól és Istentől. A böjtölés segít nekik - természetesen imával párosulva – hogy megtalálják lelkük egyensúlyát.

A böjt a keresztény élet egyik alapvető eleme: olyan szintre juttaja az istenfélőt, hogy minden körülmények között Isten akaratával összehangolva éljen. Testünk megszabadul minden kényszertől, lelkünk nyitott a jótékony hatásokra.

A Boldogságos Szűz Mária Medjugorjéban azt kérte, hogy szívvel imádkozzunk, és ugyanúgy szívvel is böjtöljünk. Ez a kifejezés semmivel sem jelent többet, mint amit Jézus tanított nekünk, aki kárhoztatja azokat (farizeusok, főpapok stb.), akik azt gondolják, hogy imádkozva és böjtölve jogukban áll másokat megítélni: az ő szívükben nem okoz semmilyen átalakulást a böjt.

Szívvel böjtölni elsősorban azt jelenti, hogy hittel és bizalommal megfosztjuk magunkat az élelemtől akkor is, ha azt nehéz megtennünk. Soha nem szabad elveszíteni a bizalmat Istenben, aki azt akarja, hogy csak a jót nyerjük el a böjt által. Szívvel böjtölni azt jelenti, hogy várjuk és elfogadjuk az ima és a böjt által előidézett átala-kulásokat, elfogadjuk és kifejlesztjük azokat.

Biztosnak kell lennünk abban, hogy gondolataink át fognak alakulni, így előre tekinthetünk, hogy növekedjünk a bűnbánatban (Jézus mindig ezt kéri, mert ez az üdvösség alapja: elválasztom a jót a rossztól, a rosszat elvetem, a jót pedig megteszem) és megbocsátásban. El kell fogadnunk a böjtölés "bánatát".

Szívvel böjtölni azt jelenti, hogy szeretjük és elfogadjuk utunkat Istennel és a Szűzanyával;

Szívvel böjtölni azt jelenti: a szabadságot jobban szeretjük, mint az anyagiak okozta rabságot;

A szívvel való böjtölés azt jelenti: növekedni az Isten iránti megismerésben és szeretetben, aki vissza fog térni ismét közénk, és akit szívünk minden nap vágyva vár...

Szívvel böjtölni ezen kívül azt jelenti, hogy növeljük örömünket az Úrban. Ez már elég ahhoz, hogy elkezdjünk hittel böjtölni, és hogy haladjunk a szentség útján.

Mennyei Atyám, a böjt által add meg azt a kegyelmet, hogy alázatosabbá és készségesebbé váljak akaratod teljesítésére! Ezért tisztíts meg az önzéstől és a gőgtől!

A rendszeres böjttel szabadíts meg minden rossz szokástól, csendesítsd le szenvedélyeimet, és add, hogy növekedjenek bennem az erények! Add, hogy ezzel a böjttel lelkem mélye megnyíljon a te kegyelmednek, hogy megtisztítson és teljesen betöltsön engem!

Segíts, hogy mindig hasonló legyek Szent Fiadhoz, aki minden kísértést és ördögi csábítást határozottan elutasított; add, hogy készen legyek napról napra egyre hűségesebben szolgálni téged, és egyre nagyobb vággyal haladni a Mennyország felé.

Mária, Jézus édesanyja! Taníts meg imádkozni és böjtölni, hogy napról napra egyre hasonlatosabbá váljak hozzád és Szent Fiadhoz, Jézus Krisztushoz a Szentlélekben. Amen.

Rovatunkban, ahogyan címe is utal rá, a "tegnapi" időket idézzük fel. Várjuk írásaikat, melyek a "boldog" 60-70-80-as évek Tasnádjának hangulatát, történéseit idézik

Hétről hétre folytattuk hát a diszkó szervezését. Idővel megkaptuk a termet teljes egészében, és szabad kezet a berendezésében. Alkalomról alkalomra mind inkább intézményesebbé vált a bulizás.

A zenét egy kolozsvári stúdióból rendeltük, s a bevétel egy részéből kellékeket vásároltunk a terem felszerelésére. Don Paolo nagyszerű barkácsmenedzser lévén, majd minden technikai részletet megoldott. Emlékszem, sokszor mondtam neki – "Pol, ezt meg azt láttam a tévében." "Nem nagy meló, megcsinálhatjuk mi is", -válaszolta mindahányszor. Aztán plasztikpoharakból futófény, fény-képezőblitzből sztroboszkóp, földgömbből tükrös diszkógolyó, traktor ablaktörlőből pásztázóreflektor lett, és még megannyi furcsán összeállított kacat, melyek bonyolult világát csak Don Paolo értette.

Jómagam a zene válogatására összpontosítottam, míg minden mást égi nyugalommal Paolo menedzselt. Szép és kerek is volt így az élet sokáig.

Egy alkalommal azonban eltűnt a felszerelésünk jelentős része, valami jámbor hazánkfia megzenésítette. Mindenki begyűlt a szokott időben, de nem volt zene. Szinte égtem a szégyentől, és nem tudtam mit feleljek a sok kérdő arcnak. Totális csőd - járt szüntelen fejemben a gondolat, míg a nép gyűlt és gyűlt. Látva, hogy nincs zümmögés, lassan kis csoportok alakultak, és mikro talkshow-k színhelyévé vált a terem. Haza azért mégsem ment senki. Ekkor ébredtem rá, hogy az emberek nem csak a tánc és a zene miatt jönnek, legalább olyan fontos nekik az egyszerű együttlét is, a kapcsolattartás, az egymással való találkozás.

Így ívelt hát Coma Sola fölfelé, míg aztán egy fülledt nyári estén elérte pályájának csúcsát. A nyár melege mindenkiben pezsdítette a vért, a termünk épp egy lakodalmi rendezvény miatt foglalt volt. Gondoltuk hát, a focipálya pázsitján (nevezzük most nagylelküen így) tartunk szabadtéri táncfesztivált. Az úgynevezett Rock and Roll katlan stílusában.

A már bevált szájpropagandával vezettük föl az eseményt, nem törődve különösebben az eredménnyel. Mi maroknyi emberre számítottunk, de sokkal többen jöttek. Eljött, és együtt táncolt a szomszéd néni, a vendég a strandról, az utca, a kicsi és a nagy, az öreg bácsik és a fiatal lányok, egyszóval népünnepély volt. Fesztivál, ahol érezhetően nem zárkóztak el az etnikumok, mindenki együtt szívta magába e forrón fülledt este mégis csak szokatlanul különös hangulatát. A rend és csend leghírhedtebb őrei is csak álltak és nézték a teli arénát, s igent bólogattak a ritmusra. Látták azt, hogy "gond egy szál se". Egy szóval: "jó mulatság, férfi munka volt".

Mégis ez volt aztán az az este, mikor Coma Sola tulajdonképpen zuhanásba kezdett és kisült. Mindezt akkor még nem tudhattuk, de a háttérben már döntöttek a sorsunkról.

Valamikor röviddel az aréna-buli után, a "feljebb hatók" úgy érezték, túl nagyra nőttünk, eljött az a bizonyos "komisszió", aki, aztán mindent elkobzott, és véget vetett a már szerintük túlságosan nyugatira intézményesített vállalkozásunknak.

Lenáciztak, megaláztak. Gőgösen, mindenek felé emelkedve, elmagyarázták, hogy tulajdonképpen nekünk nincs is jogunk bulikat rendezni, mert ez a kultúrintézmények elvtársainak fenntartott privilégiuma. Huh! Volt ám önbizalmuk, kihúzott mellük, meg miegymás, csak egy nem volt, nem volt game-jük! Ők két dolgot akartak mindenáron, minket felszámolni, és átvenni a vezénypálcát. Próbálkoztak is aztán keményen, hasonlót lábra állítani, melynek itt és most az olvasó engedelmével, nem állítok kommentárt. Hatalmuk volt bár, de egy dolgot (amit mi az évek során már megtanultunk) nem tudtak: E műfajban az alapállás mindig ez volt és marad: "feel the beat!" (érezd a ritmust).

Levonva a következtetést: szép is volt, jó is volt, és ha a közönség egy részének mindennapjaiba sikerült egy pár kellemes percet varázsolni, egy mosolyt az arcára, akkor nekünk már megérte. Tudom biztosan, hogy egy-két család e rendezvények keretében lett alapítva, jó pár, éveken át tartó kapcsolat szövődött ezen időszakban. Mindehhez bátran gratuláljunk az akkori ifjúságnak, mert bizonyára megérdemlik. Utólag is köszönet a résztvételért, és azért, hogy Tasnád a `80-as évek elején buli-republik volt!

Szómagyarázat: Coma Sola - legendás üstökös, Game – játék (átvitt értelemben csízió, stika, vagányság), feel the beat – érezd a ritmust (ütést)

Igen érdekes kiállításra került sor március hónap folyamán városunkban.

Ovidiu Hateganu, a Szatmárnémeti Alkotók Házának oszlopos tagja, a szelestehutai Stison rt. üvegmestere, szemetgyönyörködtető üvegalkotásokkal rukkolt elő a városi múzeum kiállítótermében. Az üveg diktálja a használati tárgyak (poharak, vázák, szervízek stb.) világát, ám üvegművészünk ezen felülkerekedve, látványos, esztétikus alkotásokat hozott létre.

Az üveg csodálatos transzparens világát kiaknázva a kristálytiszta víz, a kénes sárgák, a réz zöldjét és kékjét összeforrasztva egy varázslatos mesevilágba vezetett be bennünket. Madarakra, megtekert gyertyatartókra, éneklő múzsákra, csillámló kristálydarabokra emlékeztető formái az egyszerű szemlélőben is érdeklődést keltettek munkái iránt.

Tudnunk kell még a 48 éves művészről, hogy Ion Popdan szatmári művész tanítványa, és most végzi a Nagybányai Képzőművészeti Tanárképző Főiskolát. Számos egyéni (Szatmárnémeti, Zilah, Bukarest, Franciaország) és számos közös tárlat (Szatmárnémeti, Beszterce, Suceava és ROMEXPO, Bukarest) tevékeny résztvevője.

Jövőbeli terveiről faggatva, egy budapesti tanulmányútról, valamint egy közös japán kiállításról szólt vendégünk.

Világszárnya címmel megjelent Kallós Zoltán ötvenhat csángó népmesét tartalmazó mesekönyve.

A Kossuth-díjas néprajzkutató 60-as évek beli gyűjteményét Vass Csaba, városunk közismert képzőművésze illusztrálta. A rajzok tus-diófapác vegyes technikával készültek, ezzel is sugallva a népi egyszerűséget és balladasorsot vállaló csángók világát.

A kötetet április hó folyamán mutatják be Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, és természetesen városunkban is. A szerzői dedikálással és vásárlással egybekötött bemutató pontos időpontját lapunkban és plakátokon fogjuk közölni a kedves érdeklődőkkel.

Képeinken "Az elrabolt leány" és "A kegyetlen anya" című csángó balladisztikus mesékhez készített illusztrációkat láthatják.

-A valeriana tinktúra csökkenti az éhségérzetet, idegcsillapító, szíverősítő hatású. Gyógynövény-szaküzletekben megvásárolható.

-Cseresznyeszár-tea: 2-3 kanál szárított csersznyeszárat forrázzunk le 2-3 csésze forrásban lévő vízzel. Lassan, egész nap kortyolgassuk.

-A majoránna izzasztó hatású, és ezáltal eltávolítja a szervezetből a fölösleges anyagokat, a felgyűlt vizet, és súlycsökkenést is előidéz. A fizikai megerőltetés után elfogyasztott majoránna-tea felfrissít lelkileg és testileg is. Végezzük el a következő kúrát: 7 napon át igyunk meg 2-3 csésze forró teát étkezés után 2 órával.

-A bodzatea rendszeres fogyasztása által egy hónap alatt 5-6 kg-ot lehet fogyni. A kúra elején igyunk kisebb mennyiséget, amit lassan emeljünk. Hasmenés esetén tartsunk 3-4 nap szünetet. Enyhe hashajtó és izzasztó hatású. Segít meghűlés, grippa, láz esetén is.

Lassú, de biztos súlycsökkenést érünk el, ha egyidejűleg betartjuk a következő szabályokat:

Naponta háromszor étkezzünk, és étkezések között csak folyadékot fogyasszunk.

-első lépés: 2-3 napig étkezzünk normálisan, úgy, hogy közben figyeljük meg, hogy mekkora mennyiségtől lakunk jól.

Folytassuk ezt így tovább addig, míg a kívánt súlyt el nem érjük. Teljesen ne tagadjuk meg magunktól az ételt!

Amikor éhséget érzünk, igyuk meg egy negyed citrom levét ½ pohár forró vízben. Ez a módszer különösen javasolt azoknak, akik túlzott éhségre panaszkodnak, gyomorsav túltengésben szenvednek, valamint hajlamosak a gyomorfekélyre. Ezen kívül kitűnő C-vitamin-forrás.

A majorana hortensis aromás növény, fűszer, mely erősíti az immunrendszert. Emeli a szervezet hőmérsékletét, ellazítja az izmokat, serkenti a vérkeringést, ezáltal serkentve az immunrendszer működését. 2-3 csésze majoránna tea erőteljes izzadást idéz elő, ezért a meghűlés korai időszakában igen hatékony. A teát a következőképpen készítsük el: 1 kiskanál majoránnát forrázzunk le 1 csésze forró vízzel, majd fedjük le 15 percre. Szűrjük le, fogyasszuk el melegen cukorral vagy mézzel ízesítve.

Ha a teától kiizzadunk, cseréljük le ruházatunkat, hogy a kiizzadt méreganyagok ne kerüljenek vissza a szervezetbe. 1-3 napig 6 óránként végezzük ezt a kúrát, közben vigyázzunk, hogy ne tartózkodjunk hidegben, és szervezetünket ne fárasszuk ki. Grippa kezdetekor alkalmazhatjuk ezt, de jót tesz rossz hangulat, depresszió, fáradtság, túlhajszoltság esetén is. A majoránna kitűnő vizelethajtó. Ne használják érbetegek, magas vérnyomástól szenvedők, valamint 38 foknál magasabb láz esetén.

-Nagyméretű függönyeinket könnyebben kimoshatjuk, ha előtte négyzet alakúra hajtjuk, négy sarkát csipesszel összefogjuk. A függönyök mosásának utolsó fázisánál tegyünk a mosóvízbe sót (10 liter vízhez 1 jó evőkanállal), ez fehéríti és keményíti a függönyt.

Hozzávalók: 3 gerezd fokhagyma, 1 citrom leve, 12 dkg dió, 5 dkg rokfort sajt, 20 dkg csavart tészta, 1 sampinyon gombakonzerv, 1 alma, 1 evőkanál Gyros fűszerkeverék, 6 evőkanál olaj, só, bazsalikom.

A kifőzött, lehűtött.tésztát salátástálban összekeverjük az olajjal, citromlével, zúzott fokhagymával. Hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott almát, a felkockázott sajtot, felszeletelt gombát, a megpirított és lehűtött diót. Fűszerezzük, és fogyasztható is.

-igyunk sok ásványvizet, és ezzel masszírozzuk arcunkat. Tegyük ugyanezt a tejjel is.

Idén tavasszal ismét más arcát mutatja meg a divat, modern átdolgozásban, rafinált kombiötletekkel, a legkorszerűbb alapanyagokból, nagyvárosi stílusban.

A tavasz friss fuvallatára seregestől jönnek a varázslatos, mágikus és gyönyörű színek: a narancstól a bordóig, a sárgától a zöldig terjed a paletta, így mindenki megtalálhatja a számára legelőnyösebb színt és árnyalatot.

Az idei tavaszi divat bátran keveri a klasszikus és a modern elemeket. A matt len vagy pamutvásznat fényes organza és selymes muszlin kíséri. A lezser ingkabátokhoz és nadrághoz rafinált ráadás az összhatást nőiessé varázsoló, szorosan simuló top. A szoknyák a térdet kacéran borító vagy épp sikkesen szabadon hagyó, néha virágosak, néha geometrikusak, és az aljuk inkább ferde vagy loknis, mint egyenes.

Egyaránt hódítanak a gyűrt anyagok is. Félre a vasalóval: idén kevesebb lesz a dolguk! Szoknya vagy nadrág, blézer vagy blúz gyakorlatilag bármi készülhet mozgalmas felületű, könnyen kezelhető, kényelmes gyűrt kelmékből! Minél gyűröttebb, annál divatosabb!

A tasnádi MADISZ fiataljai idén is lázasan készülődtek, hogy méltón ünnepeljék meg a télbúcsúztatót. A nagy napon mindenki izgult, hogy rendben menjenek a dolgok. Nagy volt az öröm, mikor a gyerekek meglátták, hogy a nagyszámú nézősereg között tanáraik és tanárnőik is megjelentek, akiket külön meghívóval személyesen hívtak meg erre az előadásra.

Sajnos a meghívás ellenére sem jött el mindenki, de úgy gondoljuk, hogy a tanárikar jelenlevő tagjai felismerték, hogy nem hiábavaló a MADISZ munkája. Bizonyítottuk, hogy ránk bármikor számíthatnak a magyar fiatalok nevelésében. Hálásak vagyunk, hogy eljöttek. Jelen voltak a következő pedagógusok: Bendel Mária, Jáger Enikő, Ozsváth Hajnalka, Szilágyi István és Varga Éva valamint Cseh Rozália. Bendel József alpolgármester, valamint a Caritas részéről Fúró Erika, Véber Márta és Váradi Gyöngyike is megtisztelt jelenlétével.

A műsor cigány-, modern-, párostáncból, szavalatokból, bohózatokból állt. A következő fiatalok szerepeltek: Vára-di Róbert, Váradi Levente, Mizsur Anitta, Nagy Andrea, Harmati Andrea, Vécsi Annamária, Demeter Mónika, Lieb Andrea, Dankó Natália, Paulik Paula, Orosz Zsolt, Bumbár Éva, Dankó Xintia, Dallos József, Szabó Zsolt, Sebestyén Andrea, Nagy Tünde, Spitz Arnold és a II. E osztály, Cseh Rozália vezetésével. Műsorvezetőnk Jászfalvi Katalin volt. Ezután jelmezverseny következett, ahol minden résztvevő emléklapot kapott. A nézők közül sokan tombolát nyertek, de senki sem ment el üres kézzel, ugyanis a végén jött az elmaradhatatlan farsangi fánk, amelyből háromszáz darab fogyott el. Bata Sándor két üveg pezsgőt bontott a fiatalok sikerére.

Ezúton is köszönetet mondunk a Polgármesteri Hivatalnak, az RMDSZ-nek, a Caritastól pedig Véber Mártának, Váradi Gyöngyikének és Szabó Katalinnak a fánkok elkészítéséért. Reméljük a jövő évben is fogunk találkozni egy vidám farsangi előadáson.

A farsang utáni legjelentősebb tevékenységünk a Nemzetközi Nőnap megünneplése volt. Az édesanyákat megleptük egy-egy szál virággal, ezáltal megköszönve, hogy vannak, mert nélkülük szervezetünk sem létezne. Sok édesanyát sikerült meglepnünk. Fiataljaink fáradtságot nem ismerve rótták az utcákat, hogy Nőnap előestéjén elsőként köszöntsék a számukra kedves nőket.

Lehet, hogy egy szál virág csekélységnek tűnik, de mögötte csupa tisztelet és szeretet van. Íme a meglepetésben részesültek névsora: Váradi Gyöngyike, Szabó Katalin, Vécsi Katalin, Mizsur Enikő, Harmati Margit, Dallos Erzsébet, Bumbár Éva, Nagy Vandana, Sultesz Gréta, Lakatos Szilvia, Cseh Rozália, Jászfalni Katalin, Lieb Hajnalka, Sebestyén Mónika, Filep Anna és Mizsur Katalin.

Reméljük, hogy a jövőben is lesz alkalmunk örömet szerezni az édesanyáknak és nőknek. Ha rajtunk múlik, akkor biztosan így lesz!

A minden év márciusában megrendezett "Olimpiai" játékoknak a festői madarasi Hargita ad otthont. Kezdetben csak az udvarhelyi fiatalok vettek részt, mára a résztvevők köre kibővűlt, így a Temesvári Magyar Diákszervezet, a Ma-gyar Ifjúsági Szervezetek Szö-vetsége és a Magyar Ifjúsági Tanács is képviseltette magát.

Március 4-7 között immár kilencedik alkalommal került sor a rendezvénysorozatra, melyre a tasnádi MADISZ is meghívást kapott. Bata Sándor és Jászfalvi Katalin képviselte szervezetünket. Az út hosszú és fáradalmas volt, de kárpótoltak az ott eltöltött napok. A szervezők célja az volt, hogy az erdélyi fiatalok, élve a festői Hargita adta lehetőségekkel, szórakozzanak, ismerkedjenek.

A téli sportjátékok, frappáns, ötletes programok mellett március 5-6 között sor került a M.I.SZ.SZ. első országos gyűlésére is. Napirenden szerepelt a tagszervezetek közötti kapcsolattartás, a helyhatósági választások, a YEN németor-szági húsvéti szemináriumán való résztvétel, valamint a tavaszi vezetőképzés előkészítése.

Beszámolónk a tasnádi MADISZ tevékenységéről meglepte a jelenlevőket. Elismerő szavakkal illettek minket, mert bár kevesen vagyunk és "szegények", odaadásunk és akaratunk határtalan. A M.I.SZ.SZ. elnökével folytatott beszélgetésünk tanulsága, mely egyben bíztatás a jövőre nézve is: "Fiatalok, idősek, együtt vagyunk erősek."

A IX. Hóhányó Olimpia abban hasonlít a valódi olimpiai játékokhoz, hogy itt nem a győzelem, hanem a résztvétel a fontos. Ez felhívás minden tasnádi magyar fiatal számára, mert lehet, hogy jövőre "Te" élhetsz a lehetőséggel!

A Nőnap alkalmával a vegyes korú óvodáscsoport kis bábműsort mutatott be szüleik, nagyszüleik örömére. A "Lusta pékinas" bábjait és díszleteit óvónénijük, Porcsalmi Katalin segítségével készítették el. A szín egy utcarészlet kerítéssel, fákkal, és középen a PÉKSÉG feliratú házikóval. Az első rész a pék: Szilágyi Erik és a pékinas: Bárth Patrik kora reggeli beszélgetésével kezdődik. A pék kiosztja a feladatokat az álmos pékinasnak, de az nem végzi el, mert tovább alszik.

Közben ébredezik a város: a kakas: Butyán Máté, a kisegér: Fazekas Júlia, a kiscica: Merk Helga Henriett, a kutya: Csőszi Walter, a mackó: Varga Gergő mind előjönnek, csak a lusta pékinas nem akar felkelni. A kéményseprő: Emili Ede is megjelenik.
"Látod-e a háztetőn a fényes napsugárt?
Munkára, munkára, a kakas így kiált!"
Kakas: Butyán Máté:
"Kukurikú, ezt már szeretem! Hallottátok?
Tudja, hogy én kelek leges-legelőször."
Zsuzsi ángyó: Emili Anita és a kéményseprő Emili Ede találkoznak, péksüteményt szeretnének vásárolni. A kisegér: Fazekas Júlia is éhes:
"Cin-cin-cin
enni is kéne
és nincs mit."
Gyerekek érkeznek, játszanak, ugrálnak: Mátyás Edwin, Szabó Katika, Vincze Erzsike. Ők is türelmetlenül várják a pékség kinyitását, de hiába:
"Jó reggelt, jó reggelt.
Mikor kapunk kenyeret és perecet,
bélest és rétest?
Tán még alszik a szakács?"
A mackó: Varga Gergő végül sarkára áll:
"Majd én felköltöm!
Gyertek utánam!"
A második részben a pékség ajtaján még mindig a "ZÁRVA" tábla függ. A szereplők előtte gyülekeznek. Mackó, kéményseprő szólongatják a lusta pékinast:
"Te álomszuszék, ébredj,
hasadra süt a Nap.
Nem hallod, nem hallod
a kakukkokat?"
Mindenki a maga hangján hívogatja, amikor megérkezik a pék: Szilágyi Erik.
"Hol a kukta
meg a bukta?"
Végre feléled a pékinas: Bárth Patrik.
"Én vagyok a kukta,
hasam kenyér, fejem bukta."
Pék: "Megállj, kukta, te kis lusta!
Hamar egy tál friss vizet!"
A gyerekek vizet hoznak, lelocsolják a pékinast, aki ijedten nekifog a munkának:
"Süt a pék, süt a pék
mindenkinek egy zsemlét..."
Pék: "Egyetek, vegyetek,
Jó étvágyat, gyerekek!"
Mindenki boldogan eszi a péksüteményt, csak a pékinas elégedetlen egy elégetett perec miatt:
"Elaludtam, lustálkodtam,
Nem forgattam, megégettem, elfeledtem.
Kemény lett a teteje,
Kormos lett a feneke,
Két oldala, bal oldala,
jobb oldala fekete!"
A gyerekek vigasztalják, segítenek neki lekaparni a megégett részeket.
Pékinas: "Gyerekek, gyerekek,
Mindig korán keljetek!"

A bábműsort a nagyobb, 5-6-7 éves gyerekek mutatták be. Természetesen a kicsik, a 3-4-5 évesek is szerepeltek versekkel, énekekkel, táncokkal.

Ők a következők: Rézműves Béla 5 éves, Torma Réka, Veszprémi Timea, Dankó Henrik, Suhó Csaba, Geiger Arnold, Varga Tamás és Juhász Vivien 4 évesek, Bendel Krisztina, Cosma Krisztina és Merk Viktória 3 évesek.

A Föld akkor egészséges bolygó, ha zöld, vagyis növények nőnek rajta. Bárki segíthet, hogy a Föld zöld maradjon. Nagyon egyszerű. Elvetünk egy magot, elültetünk egy facsemetét, megöntözzük, megfigyeljük, hogyan növekszik. Vigyázunk rá, hogy le ne törjék, néha megsimogatjuk, és gyönyörködünk benne. Főleg a fákra vigyázzunk, hiszen tőlük kapjuk az oxigént, ami az élethez szükséges.

Ezek a gondolatok vezérelnek az óvodás korú gyerekek nevelésében. Egy nemes gondolat vagy cselekedet elsajátítása sohasem korai...

Egy természetvédelmi program keretében, melyet a Tanügyminisztérium indítványozott, és alkalmazására a tasnádi 2-es számú óvoda is kiválasztott intézmény, olyan tevékenységeket kezdeményeztünk a gyerekekkel, melyek mind a környezetre, mind a gyerekek lelkivilágára jótékonyan hatnak.

Az óvoda udvarára 25, a parkba pedig 10 gyümölcsfa csemetét ültettünk a gyerekekkel, ahol ők voltak ez első számú tevékeny résztvevők. Minden felnőttnek látni kellett volna azt a lelkesedést, ügyességet, odaadást, melyet a gyerekek tanusítottak, hogyan rakosgatták apró kis kezükkel a földet a fák tövére, majd megöntözték a frissen elültetett kis csemetéket... Virágokat is ültettünk, és virágmagvakat vetettünk az előre elkészített és fehérre meszelt kerekekbe. Minden nap megöntözzük a gyerekekkel, és kíváncsian figyeljük, mikor kelnek ki a kis virágok. Színpompájukkal és illatukkal szebbé teszik majd az óvoda udvarát.

Március 22-én, hétfőn kivonultunk a gyerekekkel a városközponti parkba, hogy megtisztítsuk a parkot az eldobált papírhulladéktól, műanyag dobozoktól és egyéb szeméttől. Felnőtteket megszégyenítő magatartást tanusítottak ezek az apró, lelkes gyerekek. Egy mellettünk elhaladó fiatalember is lehajolt, és örömmel vettük tudomásul, hogy ő is bekapcsolódott a szemétgyűjtő akcióba. Gyerekeink magatartásáról sokszor példát vehetünk mi, felnőttek is! Terveink szerint a parktakarítást időnként megismételjük majd, hogy városunk, környezetünk tisztább és egészségesebb legyen. Óvodánk minden csoportjának termében elhelyeztünk egy zöld kartondobozt, amelybe a papírhulladékot gyűjtjük, hogy újra felhasználható legyen. Ebbe a tevékenységbe bekapcsolódtak a gyerekek szülei, nagyszülei is, és a sok felesleges papír, ami otthon összegyűl, idekerül.

Érdemes egy kicsit odafigyelni a környezetünkre, hiszen minden jócselekedetet a természet meghálál nekünk. Szeressük és védjük a természetet, amely társként fogadta az embert!

Az április legvégén, május elején Afrika trópusi tájairól hazaérkező sárgarigó (vagy aranymálinkó) legszebb madaraink közé tartozik. Különösen a hím feltűnő aranylóan sárga testével, amelyeken apró sárga tükör díszlik. A tojó egyszerűbb színezetű, zöldessárga, alsóteste hosszanti sávokkal mintázott.

A sárgarigó nem véletlenül érkezik olyan későn. A lombkoronában vadászik, ahol főleg hernyókat és bogarakat fogyaszt, márpedig a lombosodás április végére fejeződik be, következésképp ekkor jelennek meg táplálékállatai a leveleken. A nagy testű, szőrös hernyókat is elfogyasztja, amelyektől más madarak elfordulnak. Cserebogár-rajzás idején sokat elpusztít a lombot rágcsáló bogarak közül, és alkalmilag légykapók módjára is vadászik repülő rovarokra. Ez a madár egyébként nem rigó, így a magyar neve megtévesztő. A rendszertanban a gébicsfélék mellett kapott helyet. Bár alakja kétségkívül emlékeztet a rigókéra, korábbi neve, az aranymálinkó szebb és találóbb volt.

Tavasszal a hímek négy-nyolc nappal a tojók előtt érkeznek a költőhelyre. El-foglalják helyü-ket, és csakhamar felhangzik jól ismert, flótázó kiáltásuk ("huncut a bíró"). Ezt a hangot néha márciusban is hallhatjuk, de az mindig a seregélytől származik, ugyanis sok egyéb madárhang mellett a sárgarigó flótáját is előszeretettel szövi saját, pattogó, csacsogó hangokból álló énekébe.

A sárgarigó szinte mindenütt előfordul. Kedveli a ligetes erdőket, a folyóártereket, az alföldi akácosokat és az összefüggő kerteket. A tavaszi időszakban párjukra váró, vagy éppen párba állt hímek gyakran énekelnek.

A párbaállás után a fészek helyét a tojó választja ki, és azok a madarak, amelyek egyszer már költöttek, gyakran ugyanazon a fán fészkelnek, mint az előző évben. A sárgarigó otthona egyedülálló a hazai madárvilágban. Mindig lombos fán – akácon, nyárfán, gyümölcsfán – épít, néha alacsonyan, többnyire azonban fenn a koronában. Egy villás ágra alulról szövi rá a fűszálakból és háncsokból álló, viszonylag mély csészéjű fészkét, amely kosárként csüng az ág alatt. A települések környékén és a szőlőhegyeken néha pamutszálakat, illetve raffiát is beépít a fészekbe.

A tojó általában egyedül épít, párja csak alkalmilag segít: anyagot hord a készülő fészekhez. Az építés az időjárástól függően hat-tizenkét napig tart. Esős napokon a madár felfüggeszti a munkát, majd amikor kiderül, tovább folytatja. A csaknem mindig négy, fehéres alapon fekete pettyekkel mintázott tojáson éjszaka mindig a tojó ül, míg napközben a párja néha váltja. A kotlási idő általában tizenöt-tizenhat nap, a kelési arány Közép-Európában átlagosan 87,6%. A fiókák kezdetben csupaszok, szemük csak a hatodik napon nyílik, és anyjuk folyamatosan melengeti őket. Később mindkét szülő etet. Bár a sárgarigók bátran támadják a fészek közelében megjelenő varjakat, szarkákat és ölyveket, elsősorban a különböző varjúfélék mégis gyakran kifosztják otthonukat, kiisszák a tojásokat, elrabolják az apró fiókákat. A kicsinyek jó két hetet töltenek a fészekben. Amikor elhagyják azt, még nem tudnak repülni, így a közeli ágakon üldögélve várják szüleiket. Erős szélviharban néha a földre pottyannak. A földön talált fiókákat a leghelyesebb minél magasabban levő ágra ültetni, ahol szülei hamar megtalálják és tovább etetik.

Mint a legtöbb kistermetű madár, a sárgarigók is viszonylag rövid életűek. Átlagosan 1,4 évet élnek, míg azok, amelyek egy telet már sikeresen átvészeltek, átlagosan alig több mint három évre számíthatnak.

A földre ritkán szállnak. Különösen a meleg napokon fürdenek szívesen. Egy-egy magasabb fáról meredeken ejtik magukat az álló vagy lassú folyású vízbe, és ezt akár tucatnyiszor megismétlik, amíg nem érzik úgy, hogy a tollaik kellőképpen átnedvesedtek. Máskor rézsút repülve éppen csak a begyükkel és hasukkal érintik a vizet, de néha az is előfordul, hogy egy pillanatra alámerülnek. Fürdés után hosszasan rendezgetik tollaiket, és ugyanezt figyelhetjük meg a langyos nyári esők alkalmával is.

A vedlés még a vonulás előtt, a költőterületen megkezdődik, ahol a madarak a pihetollaiket váltják, a repüléshez nélkülözhetetlen evezőket és kormánytollakat azonban már a telelőterületen cserélik november és március között. Hazánkban az őszi vonulás augusztusban indul, és szeptember első felében az utolsó sárgarigók is elhagyják az országot. A Szaharán át repülve érik el a telelőterületeket elsősorban Kelet-Afrikában, de az európai sárgarigók Dél-Afrikáig és Madagaszkár szigetére is eljuthatnak.

Folytatjuk a focitörténetet a 80-as évek csapatával, amely másodjára vívta ki a "C" ligába jutást. Érdekesség, hogy 1980-tól a csapat neve "Chimia" lett, mivel az IPSUIC pártfogolta. A képen látható csapat 6:0 arányban verte a rivális szatmárnémeti "Constructorul" csapatát.

A csapat felállása: Pákai Csaba, Pákai Béla, Secan Viorel, Roatis, Varga, Ludescher, Crehul V., Asztalos L., Kiskasza B., Pancu, Tudor.

Az "Unirea" öregfiúk csapata részt vett Szatmárnémetiben a Borota László emléktornán, ahol olyan nevek szerepeltek, mint Kaizer, Nãstrut, Both, Pusztai, Orosz és mások. A csapat jól szerepelt, mivel második helyen végzett. A helyezések: 1. Oasul (7 p.), 2. Unirea (7 p.), 3. Olimpia (5 p.), 4. Somesul (4 p.), 5. Victoria (4 p.). A legjobb kapus címet Rozs Zoltán kapta. A csapat tagjai: Rozs Z., Tudor Ghe., Asztalos L., Orosz A., Pákai B., Suciu E., Crehul V., Vedinas G., Maslinca Liv. Maslinca L., Zsidó A., Antal R.

Az Európai Únió oktatási terve a "tudás Európájának" megvalósítását tűzte ki célul, amelyben döntő szerepet játszik a képzés. Az Únióban minden munkavállalónak nagyobb lehetősége (és szüksége is!) lesz a tudás megszerzésére, egyéni ismreteinek bővítésére, munkaerőpiaci esélyeinek növelésére.

A Magyar Köztársaság és Románia között 1999-ben létrejött egy megállapodás, miszerint a szakiskolák által kiállított bizonyítványokat a másik állam területén elismerik. A kiállítandó bizonyítvánnyal rendelkezők számára az említett két országon kívül más Európai Úniós tagállamokban is nagyobb lehetőség kínálkozik munkavállalásra. A tanfolyamok során a hallgatóknak lehetőségük lesz Magyarországon történő gyakorlati oktatásban való részvételre is.

A nyíregyházi "Perspektíva" Felnőttképző Közoktatási Intézmény Romániában szakmai tanfolyamokat kíván bonyolítani. Közel 100 szakmában tud megfelelő színvonalú és minőségű képzést végezni. A képzések kiválasztásánál döntő szerepet kapnak a helyi munkaerőpiaci igények.

Olyan tanfolyamokról van szó, mint: virágkötő, zöldségtermesztő, burgonyatermesztő, ABC eladó, falusi vendéglátó, mezőgazdasági vállakozó, faiskola kezelő, kerti munkás, parkgondozó, dísznövénytermelő, könyvesbolti eladó, szőlőtermelő, kéz– és lábápoló, marketing és reklámügyintéző, protokoll ügyintéző stb. Ezek elvégezhetők lesznek tasnádi lakosok számára is.

E tanfolyamokról további részleteket következő lapszámainkban olvashatnak.

Miután a farsangi mulatságok véget értek, márciusban a Maestoso kórus ismét számos rendezvényen vett részt.

Nem mindennapi élményben részesültek, akik részt vettek március 1-én, a szatmárnémeti római katolikus Székesegyházban tizennegyedik alkalommal megrendezett kórustalálkozón. A szervező idén is a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség volt. Fellépett a mezőfényi Szivárvány kórus, a Hám János Római Katolikus iskolaközpont Harmónia vegyes kara, a Láncos templom kórusa, a Székesegyház kórusa, a Zárda templom vegyes kara, a tasnádi Maestoso kórus, a Szamosnegyedi vegyeskar, a Mára-marosszigeti vegyes kar, a Nagybánya–Óvárosi és a Nagybánya–Újvárosi vegyes karai, a Szatmári Magyar Baptista Gyülekezet vegyes kara, valamint a magyarországi Téglási Pedagógus Énekkar.

A kórusokat köszöntötte Nm. és Ft. Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök, kiértékelő beszédet mondott Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke.

Mint az utóbbi jó néhány évben, idén is a március 15-i, a Református templomban megtarott rendezvényen is részt vett a kórus.

21-én, vasárnap szintén egész napos programon vettünk részt, a Szatmárnémetiben harmadik alkalommal megrendezett Német Kulturális Napok rendezvénysorozat zárónapján. Délelőtt a Kálvária templomban német nyelvű szentmisét tartottak, melyen a Maestoso kórus énekelt, majd délután három órától a Székesegyházban kóruskoncert várta az érdeklődőket, amelyen szatmárnémeti, nagykárolyi, tasnádi és kassai énekkarok léptek közönség elé. Délu-tán öt órától a filharmónia termében temesvári fiatal német irodalmárok olvastak fel műveikből — zenei kísérettel. A rendezvénysorozat záró estje a Dacia szálloda éttermében tartott fogadással ért véget.

Az április és május hónapok szintén sok feladat elé álltják a több mint 55 tagú kórust, melyben egyre több, ügyes és kitartó V-VI osztályos lány sajátítja el a kórusban való éneklés technikáját, s hangjuk egyre képzettebbé válik majd, ami biztosítja a 12 éve fennálló Maestoso további működését, és a színvonalas kóruséneklést városunkban.

Október vége felé összebeszéltünk a fiúkkal, és felmentünk a Pulira (így hívták az iskola feletti dombot, amely többnyire almafákkal volt beültetve), almát tallózni. Akkoriban még volt tekintélye a magántulajdonnak. Alig töltöttük meg a zsebeinket, gelebünket jóízű zilahi almával, jött a kerülő. Pedig már le volt szüretelve a gyümölcs, de úgy látszik, a szüretelők igényt tartottak az elmaradt gyümölcsökre is. Elkezdett az ipse csúnyán kiabálni, mi meg usgyi leugráltunk a fákról, és futás, tizen húszfelé. Nagyon rémülten futottunk, nehogy kicsapás legyen a vége. Az almák jó része kihullott, elgurult, de a kerülő nem fogott meg senkit. Nem is a kis almáért, hanem az izgalomért, a kalandért sértettük meg a magánjogot.

Közben zajlott a tanulás is. Már érződött a rendszer egymásra ugratási politikája. Kezdtünk egymásban nem megbízni. Félviccesen, félkomolyan hangoztatták a gyerekek az osztályharcot, amit két osztály össze-zördülésének tartottak viccesen, amikor a padokon csatáztunk. Az UTM komité is működésbe lépett. Egyes "kulák-ivadékokat" kikezdtek, "feldolgozták" őket. Már voltak, akiket eltávolítottak az iskolából, eltanácsoltak más iskolába.

Aztán eljött a karácsonyi vakáció. Szüleimet, Édesmamát nagyon lehangolt állapotban találtam. Egyre nőttek a terhek. A kukoricát is be kellett szolgáltatni. Kötölőzködtek a hatalmasságok a részesművelők miatt. Azt is "kizsákmányolásnak" tartották. Pedig azzal csak a részesművelők jártak jól. Apám a kukoricát kiadta részesművelésre, kapálásra és betakarításra. Kétszer kellett megkapálják, és leszedjék a végén. De a sor közeit a gazda kellett megekekapázza, amiért a részesek holdanként tartoztak egy kasza-napszámmal. 1/3-ad részét kapták a termésből. Azt haza is kellett szállítaniuk. Ha akarták, paszulyt is termeszthettek a sorokban. Az mind az övék volt. Kiszámoltam, hogy azáltal dupla nyereségre tettek szert a részesek. A gazda le kellett trágyázza, fel kellett szántsa, elő kellett készítse tavasszal a vetéshez a földet. A vetőmagot állta, az adót fizette. Igaz, 2/3-ad részért, de ebből nevetséges áron be kellett szolgáltatnia a termés 60-70 százalékát. A végeredmény: a részeseké 60-70%, a gazdáé az elsoroltak után 10-15%. Forrt az indulat bennem. De még mindig bíztam a jobb belátás reményében.

A karácsonyi szünidő után úgy éreztem, hogy egyre inkább nőtt a feszültség a diáktábor soraiban a rengeteg demagógia következtében. A bizalmatlanság éreztette hatását. Az osztálytársak, diáktársak kezdtek kétszínűvé válni. Hogy is tudnám visszaadni azt a hangulatot, ahhoz nincs elég tehetségem. Pedig a legfontosabb ez lenne. Ha ezt a jelen írásomban nem tudom legalább részben tükröztetni, talán feleslegessé válik az egész erőlködésem.

Közben zajlottak az események. Szánkóversenyt hírdettek. A Meszes tetejéről kellett leereszkedni a szán-kókkal. Az út számos kanyarral ér le a hegy lábához, a városba. Mi is összeálltunk egy 6 személyes ródlira. Úgy tudom, hogy a Bodó Barnáé volt, de lehet, hogy tévedek. Úgy emlékszem, köztünk volt: Reinbold András, Bekő Bandi, Simonffy Jenő, Bodó Barna. Nagy sebességgel ereszkedtünk lefelé a hegyről. A "Halálkanyarban" szinte rosszul jártunk, mert 4-5 szekér, szán állta utunkat. Meg kellett állnunk, de győzni akartunk, így elfoglaltuk hatan a helyünket, és nagy sebességgel folytattuk a versenyt. Pechünk volt. A fenyvesek között, a hegy lábánál a ródli hirtelen beadta az unalmast – összetört. Szomorúan folytattuk utunkat ha