Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

A Városi Tanács által jóváhagyott 2003-as évi költségvetés a következő munkálatok elvégzését biztosította városunkban és a hozzátartozó falvakban. E megvalósításokról számolt be a Polgármesteri Hivatal a városi tanácsosoknak:

-500 tonna zúzott kő vásárlása a következő utcák kijavítása céljából: Câmpului, Ady Endre, Pompierilor, Florilor, M. Eminescu, Trandafirilor, Viilor, A. Iancu, Crasnei, Closca - 250.283.347 lej

-Útburkolás a Lãcrãmioarelor, M. Sadoveanu és V. Sãlãjan utcákban – 212.561.701 lej

-5100 négyzetméteres telek vásárlása sportterem építése céljából – 408.000.000 lej

-Az egykori gyermekkórház épületének rendbetétele és helyi adminisztrációs központtá való átalakítása – 710.121.754 lej

-A város ivóvízellátó szivattyúrendszerének korszerűsítése – 1.600.000.000 lej

-A 2-es (ANL) tömbház villany-, víz- és csatorna-hálózatának kialakítása – 18.819.974 lej

-A 2-es (ANL) tömbház rehabilitálása a Román Kormány által biztosított pénzalapokból – 7.000.000.000 lej

-alacsony feszültségű villamosenergia-hálózat kibővítése a Trandafirilor utcán – 67.000.000 lej

-A Polgármesteri Hivatal számítástechnikai hálózatának és felszerelésének megvásárlása leasing rendszerben – 570.505.411 lej

-Partnerként a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesülettel a Helyi erőforrások kihasználása - a fejlődés alapja című Phare program véghezvitelében

-Partnerként a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesülettel a Tasnádi Lakossági Tanácsadó Iroda Phare program általi létrehozásában

-A medencék termálvízszolgáltató csöveinek kicserélése – 110.000.000 lej

3. Tanügyi és művelődési intézményekben végzett munkálatok valamint sporttevékenyésgek támogatása

-Fertőtlenítő és javítási munkálatok az iskolákban és óvodákban – 143.780.278 lej

Tervek a 2004-es esztendőre: ANL lakások (22 lakás és 18 garzonlakás) fiatal házasok számára; az üdülő-övezetben található parkolóhelyek felszerelése; erdőrendezés a város tulajdonában lévő erdőben; a sportterem külső munkálatai; a helyi termál-turizmus fejlesztése Szilágysomlyó és Margitta városokkal partnerségben; saját központifűtés-rendszer kialakítása az I.-VIII. Osztályos Iskola épülete számára; az ivóvízhálózat korszerűsítése a szivattyútelep és a víztorony közötti szakaszon.

A Helyi Tanács 2003-ban a következő létesítmények számára biztosított megfelelő helyet/helyiséget: Petrom üzemenyag-töltőállomás; A Tasnádi Rendőrség épülete; a Tasnádi Csendőrség épülete; Sportterem – a Román Kormány támogatásával – 11.000.000.000 lej

-Mindazok, akik a 2000/1-es földtörvény alkalmazására várnak, jelenjenek meg a Polgármesteri Hivatal illetékes irodájában, a földszinten, Flonta Petre úrnál.

-Az új adótörvény alapján mindazok, akik I. vagy II. fokú rokkantsággal rendelkeznek (látássérültek is), felmentést kapnak a helyi adók alól. Jelentkezzenek a Polgármesteri Hivatal adóhivatalában egy kérvénnyel, a rokkantságot bizonyító irattal, valamint az ingatlanra vonatkozó telekkönyvi kivonattal.

-Méhésztanfolyam indul Tasnádon február hónap folyamán. A résztvevők a Mezőgazdasági Minisztérium által elismert diplomát szereznek. Hasonló, szőlészettel és borászattal foglalkozó tanfolyam indítását is tervezzük. Az érdeklődők a Polgármesteri Hivatal földnyilvántartó irodájában (Birou de Registru Agricol) jelentkezhetnek.

Keresztelés: Karasi Edina-Krisztina (dec. 7.), szülők: Karasi Károly és Bátori Edit, Fogarasi János (dec. 14.), szülők: Fogarasi Elemér és Móda Piroska, Móda Krisztina-Szilvia (dec. 21.), szülők: Móda György és Vanka Mária, Dana Imre-Romulus (dec. 21.), szülők: Dana Dezső és Szilágyi Rozália, Kerezsi Nicu (dec. 25.), szülők: Kerezsi Miklós és Boian Mónika, Móda Csaba-Alex (dec. 27.), szülők: Móda Csaba és Ungri Rozália, Ungri Jolán-Cintia (dec. 27.), szülők: Ungri Melinda

Temetés: Zsisku Lászlóné (Vass Lili), 75 éves (dec. 2.), Mogyorósi Béla, 83 éves (dec. 5.), Csontos And-rás, 72 éves (dec. 5.), Bikfalvi Imre, 74 éves (dec. 9.), özv. Asztalán Károlyné (Kui Erzsébet), 84 éves (dec. 13.), Porcs Ferenc, 72 éves (dec. 26.), Vass Imre, 54 éves (dec. 27.)

Temetés: Török Zoltán, 77 éves (jan. 2.), Kovács Károly, 63 éves (jan. 16.), Dana Dezső, 59 éves (jan. 27)

Keresztelés: Bendel Lóránt (dec. 14.), szülők: Bendel Csaba és Gózner Ida Enikő

Temetés: Tömpe István, 81 éves (dec. 5.), Lázár Mária, 80 éves (dec. 10.), Horváth László, 70 éves (dec. 10.) Kiss Gábor, 80 éves (dec. 19.), Kovács József, 71 éves (dec. 27.)

Hol található Tasnád? – kérdezik új ismerőseink utazás, nyaralás alakalmával. Kevesen felelik azt, hogy az Érmelléken. Azért, hogy a kedves olvasók bővebb ismereteket szerezhessenek erről a tájegységről, amelynek vonzáskörében Tasnád is található, részleteket, kivonatokat fogunk közölni Bendek Zoltán Érmellék című könyvéből, mely Orosházán jelent meg 1996-ban, s amelyen a szerző évtizedeken át dolgozott. Ezúton szeretnénk adózni a B.L.Ö.T volt elnöke emlékének.

Két vármegyében, Szatmáron és Biharban található az a vizenyős, lápos terület, amelyet az Ér síkságának nevezünk. Ez a síkság egy teknőszerű völgyben fekszik, amely a Kraszna folyótól a Berettyóig terjed. A völgy kialakulásában a főszerepet a Szamos, a Tisza és a Kraszna folyók játszották.

Az Ér völgyének teknőszerű mélyedése a terület geológiai mélyszerkezetével áll össze-függésben. A mélyben elsüllyedve ott van a hajdani, ókori, 250 millió évvel ezelőtti Herciniai-hegységrendszer maradvány. Ennek a darabokra tört kristályos szerkezetű hegységnek egy törésvonala a mélyben éppen az Érmellék alatt húzódik.

Ezt a teknőszerű elhagyott völgyet vette birtokába a Szekeres erdőből eredő Ér patakocska. Az Ér síkságának lecsapolása előtt az Ér vizét a helybeliek úgy jellemezték, hogy az se nem folyó, se nem csatorna, se nem mocsár, de mindegyikből van benne.

Az Ér patak megnevezés már a XIII. században előfordul néhány oklevélben, míg az Érmellék, mint tájnév a XV. században jelentkezik első ízben. Anonymus is megemlíti az Érpatakot, mint Humusouer. A Károlyi család oklevéltárában (1338 – 1. kötet, 128.1) "Erwyze fluvius", majd "Eer fluvius" néven szerepel. Az Érmellék megnevezés mint tájnév először a leleszi prépostság oklevéltárában fordul elő 1445-ben Éradony határának említésekor "Ermellek terrae arabilis" néven.

Az érmellékieknek nincs egységes gazdasági és néprajzi hagyományuk. Ami mégis összekötötte, lelkileg és szellemileg egységes érmellékivé tette őket, az a víz, a nádas, a mocsárvilág, és a történelem viharaiban a gyakori egymásrautaltság volt. Ezért tartjuk ma már érmellékinek az Ecsedi- és Kraszna síkságon sorakozó településeket éppen úgy, mint a Tasnádi-dombvidék falvait, a Szalacs-Székelyhídi dombok és a nyírségi homokbuckák tájait, továbbá a nagykárolyi síkvidéken található településeket, akárcsak magát az Ér völgyét.

Az Érmellék ökológiai sajátosságait hosszú évszázadokon át a mocsári táj arculata szabta meg.

A XIII. század nagyon mozgalmas kor volt a magyar történelemben: III. Béla a 10 éves leányát, Margitot Angelusz Izsák bizánci császárnak adta feleségül; Endre királyunk magyar keresztes hadat vezetett Jeruzsálem visszafoglalásáért; a meráni hercegnőt, Endre király feleségét Bánk bánék meggyilkolták a pilisi erdőben; Julianus barát visszatért Keletről és már hozta a vészhírt, hogy Dzsingisz kán unokája, Batu kán lerohanta a kijevi és novgorodi fejedelemségeket, és erősen készü-lődik a Nyugat meghódítására.

Mire Julianus barát 1236-ban hazaérkezett a magyar testvérek megtalálásának örömhírével, már a tatár veszedelem itt volt. A keleti gyepűt a kunok nem bírták megtartani, az északi kaput, a Vereczkei-szorost Hédervári Dénes nádor csak egy néhány napig tudta védeni a tatár hordák ellen, és 1241-ben a Mohi pusztán bekövetkezett a végzetes csata. Azonban ez a XIII. század mégis adott a magyar utókornak egy Árpádházi Margitot, Árpádházi Szent Erzsébetet és egy Árpádházi Szent Margitot.

Negyvenkilenc éves volt Béla, amikor övéitől csendesen elbúcsúzott, és nemsokkal utána lehunyta szemét. Az öregek is nagyapjuktól hallották, hogy e néven IV. Béla király ősdédnagyapjára, arra a László királyra emlékeztet, akit Anno Domini 1192-ben iktattak a szentek soraiba. Megérte, hogy Margit megjött Bizáncból, ahol kolostorban élt, mint fogoly császárné.

A ravatalnál térdeltek: Imre a legidősebb, Endre és a legkisebb, Margit, akinek még volt ideje az angyaloktól őrizett városból haza utazni a székesfehérvári (Alba Regia) temetésre. Ritka esemény az, hogy egy király vagy császár lassan, ágyasházban hal meg, és az Úr szolgájának áldásával végzi be életét, nem dobják kútba, nem fojtják meg, nem vakítják meg, vagy nem tépik szét rokonaik.

A ravatal mellett az Árpád címer-pajzs: a vörössel, ezüsttel, a hétszer vágott mező. A magyar Arhiregnumban itt Margitot, Béla király második feleségét kell-e első helyre ültetni vagy a másik Margitot, Angelusz Izsáknak a letaszított, megvakított bizánci császárnak kolostorba űzött feleségét? Az özvegy császárné az urát gyászolja vagy az édesapját?

A királyi kancelláriák között lassan ment a levelezés, eltelt jó néhány év, amikor Endrét váratlanul érte a hír, hogyan került át Margit Thesszalonikiből Akkonba, és mi maradt a Bonifác királyságából.

Margit neve, sorsa nem maradt ismeretlen Oatremer világában. Nem sok asszony élt meg ennyi változást 25 év alatt.

10 esztendős korában császárné lett. Latin mennyegzője az égő Szent Palotában, a részeg latinok közepette a IV. keresztes háború jeles történetéből kiszínezett élőkép maradt. Ugyanez a Margit védte Bonifác királyságát Thesszaloniki falainál a pogány bolgárok ellen.

A latinok minden nap láthatták Margitot, amint sisakban, vértben járta az ostromlott várfalakat. Amikor Bonifác meghalt, Saint Omer kérte feleségül hűbérura asszonyát.

Aztán Árpádházi Margit is eltűnt a történelem vérzivatarában Oatremerben.

Szent Erzsébet Anno Domini 1207-ben született a sárospataki királyi várban.

Apai, anyai ágon királyok és szentek véréből eredt. Apja, II. András király részéről előtte ragyogott Szent István, Szent Imre, Szent László példája. Korán megnyilatkozott jellemének alapvonása, az irgalmas szeretet.

Már korán megérett Isten örömére, 24 éves korában az Üdvözítő nyájasan tudtára adta, hogy jöjjön hozzája, és 1231. november 17-én a lelke bement az Úr Krisztus örömébe: IX. Gergely pápa már négy év múlva, 1235. május 26-án a szentek sorába iktatta. II. András király még megérte, hogy a szentek sorában tisztelhette kedves gyermekét.

Margit az Árpádok törzsének legszebb hajtása, rövid élete a legszebb erények, Krisztus-szeretés, önmegtagadás, alázatosság, áldozatkészség és odaadás láncolata.

A magyar történelem legszomorúbb napjaiban született a tatárjárás idején, 1242. január 27-én. Apja, IV. Béla, a mohi csata után Horvátországba, Spalatóba vitte.

Tízéves korában a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget) álló Boldogasszony kolostorba hozták, hogy szüleihez közel legyen, és 1254-ben a dominikánus provinci ráadta az apácafityulát, és letette a fogadalmat.

Margitban a lélek erős volt, de elgyötört teste nem bírta, és 1271. január 18-án meghalt. Sírjánál mindjárt a temetés után csodák történtek. Már bátyja, V. István király kérte X. Gergely pápától a szentté nyilvánítását, majd pedig Károly Róbert, Mátyás király, III. Ferdinánd, de nem történt semmi. Bár a hivatalos szenttéavatás nem történt meg, de hallgatólagosan már régesrég a magyar szentek közé sorolták.

A magyar nép halála percétől kezdve szentként tisztelte, sírja századokon keresztül egyik leglátogatottabb kegyhelyeink egyike.

1943-ban hivatalosan szentté avatták, és Légrády Sándor tervezésében egy gyönyörű bélyeget is adott ki a magyar posta Árpádházi Szent Margitról.

Bulbuk Jóska bácsi az elhurcoltatás résztvevőjeként mesél az akkori eseményekről:

Az előzmények már 1944 őszén (az augusztus 23-iki események után), elkezdődtek, amikor Észak-Erdély szovjet fennhatóság alá került. A hivatalos indoklás szerint a Romániában élő németeket kellett "málenkij robotra" vinni, hogy így vegyék ki részüket a hitleristák által lerombolt Szovjetúnió újjáépítésében. Előzőleg azonban a németországi vezetés utasítása alapján a Szatmár megyei sváb falvakból ponyvás szekerek indultak Magyarországon át Németországba, az egyes falvak "németpárti" vezetőivel. Így aztán, amikor valójában sor került az elhurcolásra, éppen azokat nem találták otthon, akik a "legnémetebbek" voltak. A Szatmár megyei sváb településeken azok maradtak, akik időközben magyar anyanyelvűekké váltak. Így aztán éppen a még német nyelvtudással rendelkezők maradtak ki az elhurcolásból, akik ellen ez az intézkedés irányult. Ez általános jelenségnek tekinthető egész Szatmár megyében.

A tasnádi elhurcolás szomorú eseményére 1945. január 3-án került sor, amikoris a lakosságot szavazás álcíme alatt a jelenlegi moziterembe hívták össze. A helyi események mozgatórugója nem volt más, mint a nagyravágyás és a bosszúállás. Ugyanis közvetlenül a felszabadulás után Tasnád nagyközséggé vált, és községi vezetőséget kellett választania. Azonban ez nem történt meg idejében, mivel a két szembenálló fél nem tudott megegyezni. Abban az időben a szovjet hadsereg parancsnoksága működött Tasnádon, a főparancsnok egy ezredes volt. Akkor került haza a zsidók kis csoportja, akik megmenekültek a német rendszerben történt elhurcolás után. A szovjet parancsnokság utasítást kapott, hogy gyűjtse össze a svábokat, mint német származásúakat a 18. életévtől kezdődően. Sajnos azonban még sok 16-17 éves fiatalt is elhurcoltak azon a végzetes napon (többek között: Maurer Babát, Bendel Jóskát, Bulbuk Loncit, Friedrich Gizit, Rozsi Gizit, Kiss Zolit). Közzétették, hogy a közigazgatási helyzetet szavazással kell megoldani. A "szavazásra" gyanútlanul összegyűlt lakosok közül 408 személy vált e szomorú esemény áldozatává.

Azt mondják, hogy ami jó az életben, az vagy káros az egészségre, vagy hízlal, vagy erkölcstelen! A szenvedéllyel végzett munka, a művészi alkotások, melyekből sugárzik a szenvedély, a lélekből jövő hitvallás vitte és viszi előre az emberiséget, a szenvedélyes szerelem ad értelmet és erőt a mindennapi életben.

A hatalomvágy, a gyűlölet, a pénzhajhászat, az ital már nagyon sok embert és azok környezetét tette tönkre a történelem során! A dohányzásról viszont senki sem beszél! Pedig az is egy SZENVEDÉLY! Mint minden "rossz szokásra", erre is érvényesek a fentebb leírtak, de valamiféle össznépi összeesküvésnek köszönhetően senki sem veszi komolyan, sőt azt mondják: szegény ember, ennyi öröme se legyen az életben? Talán vizsgáljuk meg közelebbről a problémát.

Az újkor hajnalán a felfedezők meghozták Amerikából a burgonyát, a kukoricát, az inkák aranyát, a szifiliszt és a dohányzást. Minket jelen esetben nyilván csak ez utóbbi érdekel! Az indián varázslók a ,,békepipában’’ midenféle füveket elszívtak (némelyikért ma börtönbe zárnának), de a kényes európai gyomor csak a dohánylevél füstjét viselte el, amellett a dohánymag a zsebükbe is belefért, így könnyű volt szállítani.

Eleinte csak levélből sodort szivart szívtak, illetve pipáztak. Akkoriban még tulajdonképpen nem is beszélhetünk elterjedt szokásról, mivel drága importáru volt a dohány, csak kevesen művelték az óhazában. Szóval az úriemberek sportja volt! Gondoljanak csak Mikszáth vagy Jókai pipázó, szivarozó földesuraira, az országgyűlési urakra! Sőt, egy igazi Havannaszivar ma is megfizethetetlen az átlagembernek. A minap láttam a televízióban: Mel Gibson mesélte el, hogy akkor kezdte magát valóban VALAKInek érezni, amikor bekerült a hollywoodi Havanna klubba, ahol tulajdonképpen csak értékmegörzőben elhelyezett szivarok és néhány karosszék található, melyekben elnyúlva élvezheti az ember a szivart és a gazdagság előnyeit (egyébként Arnold Schwarzenegger is tagja a klubnak).

Mellékesen megjegyzem, hogy az egyiptomi múmiákon (a fáraókén) végzett legújabb vizsgálatok a szövetekben nikotin és kokain jelenlétét mutatták ki. Ezt eleinte tévesnek vélték, de az ismételt vizsgálatok újfent igazolták, és ez egyrészt azt jelenti, hogy mégsem biztos, hogy Kolumbusz fedezte fel Amerikát. Másrészt már az ókorban is, az, akinek sok pénze volt, megtalálta a módját, hogyan költse azt drága és egészségtelen dolgokra.

A dohányipar fejlődésének és a dohányzás tömegméretű elterjedésének az igazi löketet a papírba csomagolt szivarka, vagy köznyelven a cigaretta megjelenése adta.

Ettől kezdve a kisember is füstölhetett, eleinte státusszimbólumként, aztán mert jobban érezte magát tőle, sőt akkor érezte rosszul csak magát, ha nem szívott, de akkoriban erre az összefüggésre még nem figyeltek fel.

A dohányipar ezután robbanásszerűen fejlődni kezdett. Lassan az egész világpiacot néhány neves márka töltötte be, csupán a kisebb országokban maradtak meg a helyi márkák, mint például nálunk is. Kis ország. Mit gondolnak, mennyi volt 1999–ben a cigarettafogyasztás Romániában? 37 és 40000 tonna között, ami a 15 év feletti összlakosságra számítva 2055 darab/fő!!! Nem kis mennyiség, és nem kis haszon a gyártóknak és a forgalmazóknak sem.

Az évek során aztán egyre több jele kezdett mutatkozni annak, hogy a dohányosok betegebbek, mint a nem-dohányzók. A biztosítócégek statisztikáiban egyre több és több olyan súlyos beteg jelent meg, aki dohányzott. Mivel ők is profitorientáltak, egyrészt jól megemelték a cigarettázók biztosítási összegét, másrészt egyre határozottabban követelték minden országban az illetékes szervek közbelépését és szigorú dohányzásellenes törvények életbeléptetését. A gyártócégek eleinte teljes közömbösséggel, majd nyílt ellenségességgel fogadták ezt, de szép csendben saját kutatások sorát indították el, megcáfolandó a cigaretta káros voltát, de csak azt sikerült bebizonyítaniuk, hogy a dohányzás valóban káros.

Ekkor más úton támadtak. Létrehozták először a szűrős (filteres) cigarettát, majd a lágyabb light termékeket. Különleges összetételeket próbáltak ki, mondván, hogy kevesebb káros anyagot tartalmaznak. Azonban az idő és a statisztikák bebizonyították, hogy hosszú távon bármely dohányterméknek ugyanolyan káros hatásai vannak, csak az időtől és az egyén egészségi állapotától függ a bekövetkeztük. Ezzel párhuzamosan agresszív népszerűsítő kampányok keretében azt a tévhitet próbálják elültetni az emberek fejében (nyilván a célzott zóna a tizenéveseké), hogy aki cigarettázik, az férfias, sportos, sosemlátott kalandokat élhet át! A valóságban az álom és a kaland rövid, a szenvedés viszont hosszas, és egyáltalán nem kellemes, sem a beteg, sem a környezete számára.

-Kolozsváron végeztem a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, és 2002 óta dolgozom a tasnádi iskolákban.

- Már iskolás koromban is nagyon szerettem a földrajzot, mert ez a tantárgy mindig valami újat, feltárnivalót rejtegetett számomra. Ma diákjaimmal szeretném megismertetni és megszerettetni a természet csodálatos világát.

- Anyagilag természetesen nem, de öröm számomra, hogy tanártársaimmal együtt részt vehetek abban a szép és nemes munkában, amellyel egy ifjú nemzedéket elvezetek a tudomány világába.

- Szerintem a tanár a diákok példaképe kell hogy legyen. Az ideális tanár közel tud kerülni a tanulók világához, és érdeklődésüket tartja szem előtt. Ahhoz, hogy valaki jó tanár legyen, türelemre és sok felkészülésre van szüksége.

- Az ideális tanuló fegyelmezett, tisztelettudó, mindig nyitott az új ismeretek megszerzésére és feladatát igyekszik pontosan elvégezni.

- A tanárnak a tanulókat az életre kell felkészítenie. Jelenleg 275 különböző korú diákot tanítok, akiket tehetségüknek megfelelően szeretnék felkészíteni az életre.

- Tanulás és magaviselet szempontjából mindig a legjobbak között voltam. Sikereimet szorgalmamnak és jó felkészültségű tanáraimnak köszönhetem.

- Sok kedvenc tantárgyam volt: földrajz, biológia, történelem, rajz és irodalom.

- Szerettem az osztálykirándulásokat, a laboratóriumi kísérleteket, de sok időt töltöttem el az iskola könyvtárában is. Bár nem voltam tasnádi diák, mégis a tanítás során felidézek magamban egy-egy kedves emléket a diákéveimből.

- Vidéki iskolába jártam, ahol az őszi időszakban a kötelező mezőgazdasági tevékenység háttérbe szorította az iskolai tanulást, de az osztálytársak mellett ez is kellemesen telt el.

- A diákok rendelkezésére áll, hogy tanulmányaikat érdeklődésüknek és tudásszintjüknek megfelelő szakirányban végezzék. Jó, hogy vannak választható tantárgyak, és az alternatív tankönyvek sokkal szemléletesebben közlik az ismereteket.

- A tasnádi iskolákban színvonalas oktatás folyik, szép az iskolák környezete és pozitív visszajelzés a tanárok munkájára nézve, hogy egyre többen végzik liceumi tanulmányukat városunkban, érettségi után pedig a legtöbben továbbtanulnak.

Azt a célt szeretném elérni ezzel a néhány sorral, hogy a böjtölésre bátorítsalak, és nagyon remélem, ha elolvasod, válaszod az lesz: "Megteszem!"

Imádkozni fogok, hogy böjtölésed során fölfedezd az összes kincset, amit Isten elrejtett benned, és hogy a böjtöléssel napról napra növekedjék benned az Isten utáni vágy.

Imádkozni fogok azért, hogy böjtölve képes légy felfedezni a szeretet, a remény és a béke Istenét, hogy új útitársakkal találkozhass, és nekik ajándékozd magadat szeretetben, békében, hitben és reményben.

Böjtölve erőt fogsz találni arra is, hogy összes hibádat elhagyd, mert a böjt főleg erre szolgál: s így mindenek előtt áldjon meg téged Szűz Máriának a közbenjárására a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.

Az Evangéliumokban Jézus sokszor beszél a böjtről, mint nélkülözhetetlen eszközről (Mk 9, 29; Mt 17, 21; Lk 5, 34 stb.), mert csak így haladhatunk előre a lelki életben. A böjt tehát olyan nélkülözhetetlen, mint az ima.

Amikor Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért nem voltak képesek megszabadítani egy megszállottat, a böjtnek különleges hatalmat tulajdonított. Azt állította, hogy egyes démonokat nem lehet kiűzni, csak imával és böjttel (Mk 9, 29).

A böjt része volt a zsidó hagyománynak, és tudjuk, hogy alkalmazták a görög-római civilizáció idején is.

Az Ószövetségi szentírásból tudjuk, hogy a zsidó nép hetente kétszer böjtölt szigorú feltételek mellett, hétfőn és csütörtökön; aztán a nagy nehézségek idején a királyok és próféták kérték a népet, hogy böjtöljenek és imádkozzanak; lásd Ninive esetét (Jónás 1,3 -10). Az ősegyház heti két böjtöt tanácsolt, szerdán és pénteken (ezt a keresztény tradíciót próbálja élesztgetni a Szűzanya Medjugorjéban).

A szentek életét olvasva felfigyelhetünk arra, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak ők a böjtnek; s mindezt azért, mert megértették, hogy böjt nélkül lehetetlen az életszentségben való növekedés.

A böjt és az ima elvezet bennünket a szív és az értelem új szabadságára.

Láthatjuk, hogy az Egyháznak milyen pontos képe van a mi generációnkról: szinte kizárólag a pénz, a haszon, az élvezetek, az anyagi javak felhalmozása érdekli, és a kapzsiság jellemzi. Jézus át akar nevelni bennünket. De honnan tudja elkezdeni?

Egyházunk mindenekelőtt az imára, vagyis az Istennel való egyesülésre szólít fel bennünket, azután pedig a böjtre, azaz szívünk megszabadítására azon szükségleteitől, amelyek az anyagiakhoz húznak. Ilyen módon a böjt el fog vezetni bennünket a szív és az értelem új szabadságára. A böjt felszólítás testi vágyaink megfékezésére, vagyis egy olyan folyamat, amely segít szabaddá és függetlenné lennünk az anyagiaktól. Azáltal, hogy megszabadít a külső dolgoktól, megszabadít a belső életünket megkötöző szenvedélyeinktől is.

Ez az új szabadság új értékeknek ad teret bennünk: vagyis a böjt megszabadít minket egy bizonyos rabságból, és szabaddá tesz arra, hogy megízleljük az igazi, Isten adta boldogságot.

Amikor önmagunkat az élet és a világ urának kezdjük tekinteni, és úgy is viselkedünk, mintha egyáltalán nem lenne szükségünk Istenre, akkor az ateizmus figyelmeztető jelei mutatkoznak (háborúk, abortusz, eutanázia, válások, szabad szerelem, drogok, öngyilkosságok, homoszexualitás stb.). A böjt a legalkalmasabb arra, hogy nyilvánvalóvá tegye szívünk negatív hajlamait; segít felfedeznünk és megértenünk, hogy Isten akaratától függünk, és következésképpen segít, hogy megértsük önmagunkat. "A böjtnek az az értelme és alapvető értéke, hogy az élő hitet szolgálja. Ez egyszerű eszköz, amely lehetővé teszi az embernek, hogy megerősítse és állandósítsa saját önkontrollját. A böjt az Istenre hagyatkozásunk garanciája igazi és őszinte hitben. Amíg az ember nem ura önmagának (és érzékeinek), nem tudja teljesen Isten kezére bízni magát." (L. Rupsèic)

Minél többünk van, annál többet szeretnénk. Ha kevesebb terünk van Isten számára, kevesebb időt találunk az imára. Ilyen módon a hétköznapi anyagi hajszában egyre ateistábbá válunk. Vagyis azt hisszük, hogy minden problémánkat megoldhatjuk, ha egyre több lesz az anyagi javunk, jobb lesz az ételünk, italunk. Az ilyenfajta viselkedés és meggyőződés kizárja az ima lehetőségét és szükségességét, nem is beszélve a böjtről.

Ellenben a böjtnek az a különleges következménye, hogy helyes távlatba helyezi a dolgokat: mivel csak böjtölve jutunk el önmagunk valódi megértéséhez, és ahhoz, hogy más fényben lássuk a bennünket körülvevő valóságot. Csak a böjtölés által dől össze lassan a vallásos színezetű ateista életstílus. Általa vesszük észre egyre jobban az ima szükségességét, vagyis leszünk egyre nyitottabbak az Istennel való találkozásunkra.

Ezért állíthatjuk, hogy a böjtöt nem lehet helyettesíteni semmivel, a böjt nélkülözhetetlen.

Hamvazószerda a nagyböjt első napja. Ezen a napon a szentmisén a pap hamut áld meg (mely az elmúlásnak természetes jelképe), amivel minden eléje járuló hívőnek megjelöli homlokát e szavakkal: "Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel!" (1. Móz. 3, 19) E napon szigorú böjt van, éppúgy, mint Nagypénteken. A hamvazkodás az Egyházon belül annak a jele, hogy az ember érzi: újjászületésre van szükségem, ha élni akarok. Az Egyház részéről pedig bíztatás: ember, merj szembenézni a valósággal, és higgy!

A nagyböjt (latinul Quadragissima, vagyis Szent Negyvennap), a Hamvazószerdától Húsvétig tartó időszak. Eredete az ókorba nyúlik vissza. 325-ben a niceai zsinat már általános gyakorlatként beszél a Húsvét előtti negyvennapos böjtről. A negyvenes szám Izrael negyvenéves pusztai vándorlására, Mózes negyven napi Sínai-hegyi tartózkodására, de leginkább Jézus negyvennapos böjtjére (Mt 4,2) emlékeztet. Mivel vasárnap nem böjtöltek, ezért azokat a napokat leszámítva a Szent Negyvennapot Hamvazószerdán kezdték. A böjtnek kettős rendeltetése volt: a katekumenek felkészítése a keresztség felvételére, és a hívek általános bűnbánati ideje, mellyel a húsvéti örömre készítik fel lelküket.

A középkortól egyre inkább előtérbe került a fentiek mellett a Krisztus megváltó szenvedésére való kegyeletes emlékezés. A nagyböjti időszak a bűnbánati szellemet szol-gálja, a bűnbocsánat szentségéhez járulás, a nagyböjti lelkigyakorlatok, az önmegtagadások és a szolgáló szeretet cselkedetei által.

Nagyböjt időszaka pontosan Nagycsütörtök estig, a mise megkezdésééig tart, ekkor kezdődik a Húsvéti Szent Háromnap.

Néhány elhamarkodott, át nem gondolt - legtöbbször hirtelen haragunkban fogant - szülői megjegyzés mélyen megsértheti gyermekünket és hosszú távon testi-lelki fejlődésében is helyrehozhatatlan nyomokat hagyhat. Egy neves amerikai gyermekorvos, Dr. Donald Keat professzor hét olyan megjegyzést, illetve mondatot említ, melyeket - véleménye szerint - soha, semmilyen körülmények között se mondjunk gyermekünknek.

Miért nem tudsz te is olyan szorgalmas (rendes, kedves stb.) lenni, mint a testvéred?

Donald Keat szerint a testvérrel való össze-hasonlítás egészségtelen versengést szülhet a családban a gyerekek között. A következmény: a mama vagy a papa "kedvencére" irigyek lesz-nek a többiek, majd fellázadnak ellene. Hasonlóan rossz vért szül az ilyen leér-tékelő megjegyzés, ha családon kívüli gyerekkel hasonlítgatjuk össze saját magzatunkat.

2. Miért nem tudsz jobban vigyázni a ruhádra (cipődre stb.), mindig rendetlenül lóg rajtad minden!

A gyerekeknek már négyéves koruktól megvan a saját ízlésük és az ilyen kiszólás mélyen sérti a személyiségüket. Ilyen mondatok hallatán könnyen válnak mindennel és mindenkivel ellenkező, dacos, akaratos gyerekekké, kamaszokká.

A gyerek, ha ilyet mondanak neki, nem is tudja, mire gondol a mamája vagy a papája, mégis megalázottnak, lefokozottnak érzi magát. A következmény: zárkózottá, magányossá válhat, ha gyakran hallja ezt a minősítést - állítja a gyermekorvos.

Ez különösen káros megjegyzés! - figyelmeztet Keat. A gyermeket önbecsülésében sértjük meg ezzel, s ha önbizalma csökken, határozatlanná válhat. Később - még felnőttként is - kárát látja majd ennek, nem bízik önmagában, tétova és határozatlan lesz ítéleteiben, döntéseiben, cselekedeteiben.

A gyermekorvos elismeri, hogy minden anya vagy apa kerülhet olyan helyzetbe, hogy munkája, ügyei intézése közben szüksége van az egyedüllétre. De ezzel a durva felszólítással gyermekünkben azt az érzést kelthetjük, hogy nem szeretjük, hogy felesleges a jelenléte.

Ha így rivall rá a szülő a gyermekére, akkor az joggal gondolhatja, hogy ő teljesen érdektelen a családban. Bizonytalanná válik és még felnőttként sem mer véleményt nyilvánítani a szülei előtt.

Ez a szörnyű mondat a gyermek lelki bántalmazásának legotrombább, megbocsáthatatlan megfogalmazása! A szülő, aki - bizonyára dühében, idegességében - ilyen kijelentésre ragadtatja magát, mérhetetlen fájdalmat okoz gyermekének, aki értéktelennek, becstelennek érzi magát a szülői házban, s ha ez a kijelentés gyakran ismétlődik, az még súlyos tragédiát is okozhat. Ezt a szülői átkozódást a gyermek soha nem felejti el, sokszor egész életén át cipeli a lelkében.

A Tasnád városi Helyi Tanács 2004. január 29-én hozott 8-as Határozata értelmében 2004. február 1-től a Helységgazdálkodási Felü-gyelőség a következő díjszabásokat alkalmazza:

Eljött a nagy nap, amire már régen várt az egész család. Világra jött a kisunokám, Zsigmond Gergő.

–Ki lehet az? - kérdeztem magamtól kissé álomittasan. Nagy nehezen felkászálódtam az ágyból, és elindultam ajtót nyitni. Vejem állt az ajtó előtt.

Az előzményekhez még hozzátartozik, hogy a lányom a terhesség hatodik hónapjában kivizsgáláson volt az orvosnál, és akkor még a műszerek kislány jöttét jövendőlték. Két hónap múlva, egy másik felülvizsgálaton a kislány már átváltozott fiúvá. Mindezek tudatában a család először kislánynak való holmikat kezdett gyűjteni, majd pedig fiúcskára illő kék színű ruhácskákat. Így hát fel voltunk készülve mindkét eshetőségre.

-Az igen, gratulálok, ezt meg kell ünnepelni! – ujjongtam. — Azonnal átmegyek a szomszédba Jancsi bácsihoz, és ha már fiúunokám van, hozok egy kis leánykát. – mondtam a vejemnek.

A szót tett követte. Vettem a kulacsot, és elindultam örömittasan felfelé az utcán. Madarat lehetett volna fogatni velem. Ám végül is nem én fogtam madarat, de engem megfogott, jobban mondva megharapott egy kutya.

Az történt ugyanis, hogy a Jancsi bácsi kapuja be volt zárva. Az ajtón belül a Bodri kutya ugrándozott. Én jól ismertem a kutyust, hát meg is kérdeztem tőle: te is örülsz, Bodri? – és a vasrácson keresztül benyúlva meg akartam simogatni. Ő viszonozta a simogatást egy kézfejemre mért puszival, amit mi emberek egyszerűen kutyaharapásnak szoktunk nevezni. Miután megkapta a kezemet, mely elkezdett vérezni, óvatosan a ház mögé sompolygott, és onnan leskelődött felém. Nem tudtam rá haragudni. Olyan örömmámorban, amilyenben akkor voltam, a fejemet is leharaphatta volna.

Túltevém magam ezen a kis incidensen, hazatérve az egész nap a leánykát tartalmazó kulacs emelgetésével telt el, miközben a fiúcskáról beszélgettünk.

Estefelé már jól érződött a bor hatása a hangulatunkon, olyannyira, hogy fogtam a gitáromat, és a vejemmel karöltve felmentünk a szülészetre, és egy szép szerenádot szolgáltattunk az új családtagnak és a mamájának. Természetesen örömmel fogadtak, és behívtak a váróterembe, ahol aztán a többi akkoriban született gyerek szüleivel és nagyszüleivel "aranyesőt" kértünk minden egyes kisbabára.

Rovatunkban, ahogyan címe is utal rá, a "tegnapi" időket idézzük fel. Várjuk írásaikat, melyek a "boldog" 60-70-80-as évek Tasnádjának hangulatát, történéseit idézik

Csend volt, nagy súlyával mindent betakaró csend. A hetvenes évek diszkója Tasnádon is kifulladt, s az egykor fenomenális szombat esti láz nem serkentette már a fiatalokat.

Mi akkor VIII.-ba jártunk, s szerettünk volna bulizgatni. A suliban tanári felügyelet alatt szervezgettünk már "intrunire"-kat, melyek jó hangulatára mai napig is szívesen emlékszem. Az orosz pick-up tányérján szüleink régi rock and roll lemezei forogtak, na meg az akkori ideológiai szitán átszűrt Dalida-slágerek. És ne feledkezzünk meg Szűcs Judit "Táncolj még" című első lemezéről, és volt még egy Pussycat és egy Bay City Rollers lemez is, amit olyan fél hivatalosan, a többi közé csempészve hallgattunk.

"Organizálva" volt egy pár láda szódavíz, szirup, sütemény, és a nehezen cipelhető varázs-szemes rádió, melynek hangszóróiból aztán felcsendültek a dallamok. Jó volt, szép volt, de lassan kezdtünk kinőni mindebből.

Nos, eme átmeneti vegetáció idején történt, hogy egy napon Tikk-Takkal (Szabó Csaba) felmentünk a focipályára az ott újonnan "insztallált" Clubba, egy órát biliárdozni. Dolgozat után épp lekopóban voltunk, hogy a felgyülemlett adrenalint (akkor ezt a szót még senki sem ismerte) leépítsük. Zoli bácsi volt ezidőben ott a Club-menedzser. Belépve az irodába, mint minden új helyen, köszön az ember, és utána körülnéz. Pásztáztuk mi is a terepet, és a tv-szekrény alsó polcán fémes csillogásával szemünkbe szikrázott egy ERŐSÌTŐ. Itt lépni kell, éreztük mindketten, s még a biliárdparti közben tárgyalni kezdtünk a lehetőségekről. Hű, apám! Mi mindent lehetne csinálni egy ilyen nagyszerű szerkóval - mondogattuk minduntalan egymásnak.Teljesen feldobva szövögettük terveinket egy két napig, azután előálltunk vele Zoli bácsinál. Ő figyelmesen végighallgatott, nem vágva szavunkba, melyek ezért aztán egyre bizonytalanabbakká váltak. Mondókánk végén jött a "na mit tetszik hozzá szólni?". Meglepetésünkre a válasz nem volt "nem". Azt mondta, lehet róla szó, mármint a diszkó szervezéséről. Figyelmünkbe ajánlotta még Don Paolót (Lőcse Palit) aki egy pár évvel idősebb, és neki van már tapasztalata e téren.

Nem is habozva sokat, ellátogattunk hozzá a szülei házába, ahol a kapuban fogadott. Rövid bevezető után a teraszon folytattuk a beszélgetést. Meglepetésünkre ő sem mondott nemet. Láttuk tehát, hogy vállalkozásunk már kezdetén is elfogadhatóan halad előre, és óhajunkban mások is osztoznak velünk.

A dolgok lényegét megbeszélve, nekiláttunk hát plakátokat készíteni, modern szójárással air-brush metódussal. Mindegyikről szépen és olvashatóan vigyorgott vissza nagy bettűkkel a felirat DISCO. Ki is lettek azok aztán rakva, minden forgalmasabb helyre.

A várva várt nap kora délutánján nekiláttunk már a terem előkészítésének, melynek akkor még csak felével rendelkeztünk. Az elképzelések szerint egyik részében tánc, míg a másikban asztalitenisz és biliárd folyt volna.

Tüzet raktunk a két dobkályhában és kisepertünk, miközben Paolo is megérkezett. Hozott egy pár cuccot, miből aztán próbálgatva ezt-azt még forrasztani kellett, végűl összeállitottunk valamit, ami zenét szolgáltatott.

Don Paolo Majak márkájú orosz, orsósmagnója szolgált zenegépként, s a csillogó fémdobozba zárt erősítő, bár lámpái melegedtek, hűségesen árasztotta el a termet hangjával. Egy icurka-picurkát torzít, mondtam magamban, de mindegy, csak bírja, "fő a buli, oszt kész"! Akkor a részleteket senki sem tartotta fontosnak.

Elérkezett hát a várva várt pillanat, és megnyílt a Club a táncolni vágyó fiatalok előtt.

Mindent előkészítve, feszülten vártuk, hogy jön-e majd valaki. ÉS JÖTTEK. Jöttek a jóbarátok, osztálytársak, ismerősök, és voltunk is már vagy 20 - 25-en. Ment a zene is, csak épp még táncolni nem mert senki. Összenéztünk hát egy páran, mi a fiúk, érezve, most nekünk lépni kell. Kissé pirult arccal, de felkértük végül a lányokat táncolni. Így indítottuk útjára az új érát. Minden kicsi volt, meg egyszerű, de a mienk volt, és csak ez számított.

Miután végeztünk és hazamentem, sokáig csak feküdtem ágyamban. Egy addig ismeretlen érzés nem hagyott aludni. Akkor még nem kerestem logikus magyarázatot rá, csak feküdtem, és hagytam rám szállni a jóleső meleget. Erősen akartam, hogy mindannak, amit azon az estén elkezdtünk, folytatása legyen. Ez aztán így is történt.

Az otthoni edzéshez nem kell más, csak egy kis akaraterő. Nem kell rohannunk, hogy időben odaérjünk az edzésre, és persze nem kerül semmibe.

Kiindulóhelyzet: oldalfekvésben fejünket fektessük karunkra, vagy könyököljünk fel, és kezünkkel támasszuk meg fejünket. Ha a bal oldalunkon fekszünk, húzzuk fel a magunk elő behajlított bal lábunkat, úgy, hogy derékszöget zárjon be. A jobb lábunkat emeljük a magasba, majd engedjük vissza, de ne engedjük le teljesen, csípőmagasságban állítsuk meg a lábat.

A feladatot kombinálhatjuk úgy, hogy a lábemelést két, esetleg három lépcsőben végezzük, majd végül a magasba tartott lábat egészen apró mozdulatokkal emelgetjük. Végezzük ugyanezt a másik lábunkkal is. Ne lendületből, hanem izomból dolgozzunk. Gyakorlat közben hasunkat húzzuk be, csípőnket tartsuk egyenesen!

A gyakorlat nem túl nehéz, és kíméli a derekat. Feküdjünk hanyatt, behajlított lábunkat húzzuk fel a talajon, karjainkat tegyük törzsünk mellé vagy csípőnk alá. A jobb lábunkat behajlítva húzzuk a mellkasra, engedjük vissza a talajra, majd következik a másik láb. A lábváltogatás legyen folyamatos. Nehezíthetjük a gyakorlatot, ha a lábfelhúzás közben fejünket (kezünkkel a tarkót megtámasztva) megemelve tartjuk. Figyeljünk arra, hogy derekunkat szorítsuk a talajra.

Marad a kiindulóhelyzet.Tarkóra tett kézzel felső testünket emeljük meg, a lapockát is tartsuk a levegőben. Maradjunk pár másodperig így, majd ereszkedjünk vissza, de hátunk ne érintse a talajt. A gyakorlatot variálhatjuk: az emelkedés történhet két lépcsőben, és végül a magasba tartott felsőtestet apró mozdulatokkal emelgethetjük.

A borogatásnak három eszköze van: egy nedves ruha, egy száraz ruha, mindez lerögzítve egy meleg sállal. Kétféle borogatás létezik: hideg és meleg. Fontos tudni, hogy a hideg borogatás nem használ hidegrázás, a meleg pedig nem jó láz esetén.

Bronchitis, asztma, bordafájdalmak, tüdőgyulladás esetén mellkasunkra helyezzünk hideg vagy meleg borogatást. A hideget 45 percig, a meleget 30 percig tartsuk ott.

Mandula- vagy nyelőcsőgyulladás esetén a fenti borogatást a nyakra helyezzük. Cseréljük félóránként, de hagyhatjuk éjszakára.

A test melegborogatását gyomor- és bélbántalmak, hasmenés, székrekedés, máj- és epebajok esetén használjuk. Javasolt a svédkeserű használata is. A borogatást vegyük le egy óra után, fél órát szüneteljünk, majd helyezzük fel ismét. Lábunkhoz helyezzünk melegvizes üveget.

Gyulladások és láz esetén a combra helyezzünk hideg borogatást. Álmatlanság, magas vérnyomás, fejfájás, gyulladt visszér esetén is alkalmazhatjuk a borogatást, ilyenkor hagyjuk több ideig.

Vigyázat, isiász, vízhólyaggyulladás, hidegérzékenység esetén árthat a borogatás! Az almaecetes és vizes borogatások sok esetben jó hatásúak, de vigyáznunk kell a bőrbetegségekre és sebekre.

Osszuk be időnket, mindig induljunk el idejében, hogy elérjünk oda, ahová szeretnénk. Ne várjuk meg a határidők leteltét.

Minden napot éljünk meg teljes egészében. Mindig a mai nappal foglalkozzunk, a tegnapon már nem változtathatunk, a holnap pedig még nem jött el.

A mindennapok rohanásában néha álljunk meg, egyszerűen ne csináljunk semmit – hagyjuk megpihenni izmainkat. Néha pihenjünk a következőképpen: feküdjünk hanyatt az ágyra, tegyünk egy könyvet a fejünk alá, térdeinket hajlítsuk be, kezünket pihentessük a hasunkon. Maradjunk így 10-20 percig.

Ha sokáig kell lábon állnunk, a következőképpen tegyük: két talpunk között kb. 20 cm távolság legyen. Egyik lábunkat helyezzük a másik elé, súlyunkat a hátsó lábunkra helyezve. Álljuk egész talpunkon.

Ha sokáig kell széken ülnünk, ne üljünk mereven, ne nyomjuk ki mellkasunkat, ne üljünk görbe tartással, és ne dőljünk egyik oldalunkra sem. Vállaink legyenek egy vonalban, fejünket tartsuk egyenesen. Lábainkat helyezzük el szimmetrikusan.

Néha figyeljünk a légzésünkre. Végezzük a következő gyakorlatot: szívjuk be gyorsan a levegőt, és fújjuk ki, mintha egy gyertyát fújnánk el. Súgva mondjuk azt, hogy ahh, erőltetés nélkül, természetesen, nyelvünkkel szájpadlásunkon, hegyével két fogsorunk között, anélkül, hogy megfeszítenénk arcunk izmait.

Tegyünk a ruhák öblítővizébe kevés sót. Télen meggátolja a ruhák megfagyását, nyáron pedig felfrissíti a színeket.

Mivel a sok munka után lazítás jön, az óév méltó búcsúztatására összegyűltünk mi, a MADISZ tagjai is. Úgy gondoltuk, hogy az egész évi munka után megérdemlünk egy kis szórakozást.

Mivel egész évben elég nagy sikerrel tevékenykedtünk, sok pozitív visszajelzéssel, megérdemeltük ezt a kis kikapcsolódást. Arról is tanúbizonyságot tettünk, hogy tudunk kulturáltan szórakozni és mulatni.

Emelte a szilveszter színvonalát az is, hogy vendégeink voltak a Szatmári MADISZ-tól és a Kolozsvári MIT részéről is. Nagyon jól érezték magukat körünkben, amire az elhangzott dicsérő szavakból következtettünk. Nagyon elégedettek voltak a Tasnádi MADISZ elmúlt évi tevékenységével. Fiataljaink szívélyesen fogadták a vendégeket, és mindent megtettek annak érdekében, hogy 2003 szilvesztere feledhetetlen élmény maradjon mindenki számára.

A MADISZ nagy lendülettel és odaadással kezdte meg ezévi munkáját. Az első esemény ebben az évben a 2004-es tervezet megbeszélése, valamint a vezetőség megújítása volt. Az új vezetőség három társelnökből áll: Bata Sándor, Váradi Róbert és Váradi Levente. Az új vezetőséget egyhangúlag választottuk meg. Az új társelnökök ígéretet tettek, hogy odaadásukkal méltóbb helyre emelik e szervezet munkáját. Bízunk benne, hogy ők mindent megtesznek a talponmaradásért ebben a szűkös gazdasági és anyagi helyzetben. A tapasztalat és az odaadás ötvözésével nagyobb sikereket fogunk elérni ebben az évben.

A választás után kezdődött a MADISZ születésnapját megünneplő, éjfélig tartó buli, ahol fiataljaink jókedvűen mulattak és szórakoztak. A születésnap színvonalát az is emelte, hogy a résztvevők "jöttek, lettek, hoztak, ettek", tehát volt mit fogyasztani is.

Most újra lázas készülődés folyik a MADISZ házatáján, mivel fiataljaink készülődnek az elmaradhatatlan farsangi előadásra, amely a Művelődési Házban lesz megtartva február 21-én, du. 17 órakor.

Egy kis ízelítő a "MADISZ-farsang 2004" műsorából: vidám jelenetek, tánc, jelmezverseny, versek és a hagyományok megőrzéséért a farsangi fánk sem fog elmaradni. Tehát műsorunk szórakoztató lesz, hasonlóan az eddigi farsangi előadásainkhoz. Bízunk benne, hogy a város apraja-nagyja ott lesz, és hogy kellemes szórakozásban lesz része.

Ebben az évben még sok tevékenységünk lesz, melyek már hagyománynak örvendenek: Föld nap, sakkverseny, termésnap stb. Reméljük, hogy sikerünk lesz, és önök egyre többen jönnek el rendezvényeinkre.

A napközis gyermekek összevont csoportban járnak az óvodába. A nagycsoportban 6-7 évesek vannak: Bátori Krisztina, Bálint Konrád, Gózner Ingrid, Gulácsik Bernadett, Irimiás Márk, Hamza Patrícia, Kocsis Olivér, Nagy Csenge, Osan Gergő, Reiz Helga, Ruff Gergő, Smid Yvette, Szabó Márk és Szilágyi András. A középső csoportot az 5 évesek alkotják: Bálint Dávid, Hegyi Barbara, Rendes Márk és Szőnyi-Nagy Kriszta. A kiscsoportosok, 4 éves korig: Berki Ingrid, Boldizsár-Tóth Tamás, Danciu Márk, Dénes Edina, Gózner Márk, Mészáros Lóránd és Pászti Kevin.

Az óvónénik, Barabás Jutka és Oros Ancika segítségével farsangi versikéket tanulnak, és a témával kapcsolatos rajzokat készítenek.

A barátposzáta egyike leggyakoribb énekesmadarainknak. Kedveli az ember közelségét, szívesen fészkel parkokban és nagyobb kertekben, így állandóan "szem előtt" van, és oltalmazása mindenki számára megoldható feladat.

A barátposzáta (barátka, barátka poszáta) a verébnél karcsúbb, szürke madár. A hímeknek fekete, a tojóknak vörhenyesbarna a sapkájuk. A fiatalok fejtetője a tojókéhoz hasonló.

A barátposzáták korán érkeznek. Március második felében többnyire a hímek bukkanak fel először a költőhelyeken, a tojók valamivel később követik őket, meleg, valóban tavaszias időben. A hímek rövidesen énekelni kezdenek, eleinte halkan, röviden, de április elején már mindenfelől hallatszik a messzire hangzó barátkakórus. Ha a környékre macska téved, vagy valami más, gyanús dolog történik, a hím és a tojó izgatottan csetteg, miközben fejtollait jellegzetesen felmereszti. A barátposzáta éneke az egyik legszebb hazai madárhang.

Az első költésre április-májusban, a másodikra június-júliusban kerül sor. A hím több fészek építésébe is belekezd, s gyakran ezeken a félig kész kezdeményeken, az úgynevezett füttyfészkeken próbál egy tojót magához csalogatni. A végleges otthont az utóbbi választja ki, amelyet azután közösen fejeznek be.

A rendszerint április végén lerakott öt, vörhenyesfehér alapon foltozott tojáson mindkét madár ül. Éjszaka mindig a tojó marad a fészken, napközben főként a párja tart "szolgálatot". A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, s mindkét szülő szorgalmasan eteti őket pókokkal és rovarokkal. A fiatalok már kéthetes koruk előtt elhagyják a fészket.

A barátposzáta rovarevő madár, ám alig fejezi be a költést, olyan helyet keres, ahol érni kezdenek a fekete bodza bogyói. Az augusztusi és szeptemberi bodzások legjellemzőbb és leggyakoribb madara éppen a barátka. Ebben az időszakban szinte kizárólag a lédús, fekete bogyókkal táplálkozik – ezt a levelekre fröccsent lilás ürülékek is tanúsítják.

A telelőhelyek iránt kevéssé hűséges ez a madár. Az Európában fészkelő állomány jelentős része a mediterráneumben telel, de a gyűrűzések adatai szerint Afrika középső tájaira is eljutnak a barátposzáták.

Hazánkban az őszi vonulás főként szeptemberben zajlik, de októberben is rendszeresen láthatunk barátkákat, sőt, áttelelő egyedek is akadnak. Elsősorban a hímek maradnak itt.

A barátposzáta nem szorul külön védelemre. Előnyös, ha kertünk napos sarkába bodzabokrot telepítünk, s a meleg nyári hónapokban fürdési lehetőséget biztosítunk neki. A madárfürdőt természetszerűleg a környéken fészkelő valamennyi szárnyas örömmel látogatja.

Több megyére kiterjedő furcsa dombok cifrázzák a pusztát határon innen és túl. Némelyikük alig emelkedik ki az asztallap simaságú rónaságból, mások akár 50 méter átmérőjű körben nyolc-kilenc méter magasak is lehetnek. Tasnádhoz legközelebb Szilágypérben találhatunk egy ilyen halmot, mely védetté is van nyilvánítva. Nem tudjuk, sikerült-e már a tudósoknak feltárniuk, megfejteniük a Partiumban található halmok titkát.

Vajon mind mesterséges úton keletkezett-e? Mind egy korban jött létre? Mi célból? Tájékozódási pontok lehettek, vagy hírközlésre szánták őket? Esetleg temetkezési helyként szolgáltak? Miféle rendszer szerint épültek? Fel van-e térképezve, hol vannak ilyen halmok Európában? Akik rendelkeznek a témával kapcsolatos írásokkal, esetleg ismerik a halmok titkait, kérjük, osszák meg ismereteiket velünk is, olvasókkal.

Jelentkezésüket várjuk a szerkesztőségben, vagy a 0261-827292-es telefonszámon.

E hónap első nevezetes napja Gyertyaszentelő (febr. 2.). A csízió szerint ekkor időfordulás várható: az enyheséget fagynak, illetve a fagyot enyheségnek kell felváltania. A megfigyelések szerint, ha ezen a napon enyhe az idő, akkor később még visszatér a hideg, és hosszú lesz a tél.

A Dorottya naphoz (febr. 6.) kapcsolódó időjárási regula szerint "Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja", vagyis ha ekkor hideg van, Julianna napra (febr. 16.) megenyhül az idő.

Bálint nap (febr. 14.) a kotló sikeres ültetésének napja. Ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor jó termés lesz. Az ekkor ültetett facsemete hamarabb gyökerezik.

Zsuzsanna (febr. 19.) elviszi a havat a néphit szerint, és ha ezen a napon megszólalnak a pacsirták, akkor közeleg a tavasz. Ellenkező esetben tovább tart a rossz idő.

Ha azonban Zsuzsanna nem viszi el a jeget és a havat, akkor majd Mátyás (febr. 24.) végez vele. Ugyanis Mátyás napja a február havi időjárás-fordulás ideje. Ekkor az enyheséget fagy, a fagyot pedig enyheség váltja fel. Ezért mondja a regula: "Jégtörő Mátyás ha nem talál jeget, akkor csinál."

Február 22-vel kapocsolatos néphit, hogy "Ha ezen a napon csúnya az idő, akkor üszkös lesz a gabona."

A Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület keretein belül működő és a Fluid Group Hagen cég támogatását élvező ifjúsági labdarugó csapat mozgalmas és eredményekben gazdag évet tudhat maga mögött.

A 2003-as korosztályos bajnokságban, melyben tizenkét csapat vett részt, az ötödik he-lyen végeztek, olyan csapatokat megelőzve mint az F.C. Olimpia, Nagykárolyi Sportiskola, Negresti-i Oasul, Szatmári Sportiskola III. E bajnokságban az FGH-Telejuniors a következő kerettel vett részt: Butean Zoltán, Tóga Gergő – kapusok, Vízer József, Târlea Marius, Véber Gábor, Hegyi Roland, Lascu Andrei – hátvédek, Lőcse Levente, Silaghi Raul, Nagy Zoltán, Rus Alex, Elek Roland – középpályások, Madai Tamás, Matei Adrian, Schnellemperger Marius, Grieb Cristian, Besa Andrei, Mocan Alex.

A bajnokság huszonegy mérkőzéséből tizenhármat megnyertek, nyolcat veszítettek el, valamint 45-34 gólaránnyal és 52 ponttal zártak. A legérdekesebb eredmények közül a következőket említjük meg:

Szatmári Sportiskola III – FGH-Telejuniors	2-4	1-4
F.C. Olimpia - FGH-Telejuniors	0-2	0-3
FGH-Telejuniors – Szatmári Somesul	3-0	1-3
FGH-Telejuniors – Negresti-i Oasul	3-0	1-2
Nagykárolyi Sportiskola - FGH-Telejuniors	2-3	1-2

A csapat legjobb góllövői a tavalyi évben a következők voltak: Mocan Alex, Madai Tamás, Matei Adrian, Véber Gábor, Lőcse Levente, Silaghi Raul.

A hivatalos bajnoki mérkőzéseken kívül a csapat tizenhárom felkészítő jellegű, barátságos mérkőzést is játszott, melyből tíz győzelemmel végződött, valamint három kupán vett részt (a nagykárolyi Ghenceanu Kupa, a tasnádi Dömötör Attila Emléktorna, Margitta Kupa). A Tasnádon megszervezett Dömötör Attila Emléktornát nagyon izgalmas meccsek után nyerte meg a csapat, a következő eredményekkel:

FGH-Telejuniors – Margittai Bihoreana	2-1
FGH-Telejuniors – Érmihályfalvai Unirea	3-0
FGH-Telejuniors – Nagykárolyi Victoria	1-0

Köszönetet mondunk mindazoknak a tasnádi cégeknek és magánszemélyeknek, akik a segítségükkel hozzájárultak a 2003-ban elért eredményekhez.

Nagy örömömre szolgált, hogy felfedeztem az interneten a lapot, annál is inkább, mert én is Tasnádról származom. Nevem Harsányi Ilona (sz. Csepei Ilona) Jelenleg Budapesten élek.

Kifejezetten örülök a Költői próbálkozások rovatnak, ugyanis nagyon kedvelem az irodalmat, illetve örvendek, hogy helyt adnak az ifjú irodalmároknak. Gondolom, hogy majd lesz mód novella közlésére is a lapban.

Üdvözlöm a kezdeményezést, jól esik így haza látogatni. További sok sikert kíván és boldog újesztendőt is egyben,

Távollétemben is szeretek tájékozódni szülővárosomról. Egy nap olvasgattam a lapot az Interneten, és találtam egy cikket, ami nagyon megtetszett. Az "Azok az évek úgy 80 körül..." című írás nagyon elgondolkodtatott. Igaz, én nem abban az időben kezdtem el érdeklődni a zene iránt, talán még meg sem voltam, mikor az Edda nagy lendülettel belopta magát a fiatalság szívébe. Hiába telt el annyi év, a mai fiatalság is ismeri és teli torokból énekli ezeket a dalokat. Manapság a diszkóban nem hallani ilyen zenét, sajnos. Esetleg házibulikon megesik, hogy elhangzik egy-egy Edda, Republic dal. Azt is észrevettem, hogy a nálam pár évvel fiatalabbak már nem ismerik ezeket a slágereket. Talán a mi generációnk az utolsó, amely "megfertőződött e kórral?" Remélem, hogy nem veszítik el varázsukat ezek a dalok, ha már ennyi generáció közkedvelt slágerei voltak. Még ennyit mondanék: "Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt." Ez régebben jelmondatom volt.

Szeretnék egy olyan rovatot olvasni a lapban, ahova az olvasók megjegyzéseket, kritikákat küldenek be. Gondolom, nem vagyok egyedüli az olvasók közül, aki szívesen hozzászólna bizonyos témákhoz. Tasnádról távolra kerültek is írhatnának a lapba.

Örömmel fogadtuk leveleiket, megjegyzéseiket. Jó érzés tapasztalni, hogy Tasnádról rég elszármazottak is olvassák lapunkat, és kellemes perceket tudunk szerezni nekik, talán hasznos információkkal tudjuk ellátni őket.

A javasolt két rovat, ha nem is állandó jelleggel, de már létezik lapunkban. A beérkezett olvasói megjegyzéseket épp a jelen rovatban tesszük közzé, a Tasnádról elszármazottak írásait is nagy örömmel közöljük, akár a Nosztalgiázzunk, akár más rovatokban.

Felhívjuk minden olvasónk figyelmét, hogy nagyon szívesen vesszük észrevételeiket, öteleteiket lapunkkal kapcsolatban, és bármelyik rovatunkhoz várjuk írásaikat!

Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásban részesülhet az, a pályázat benyújtásáig 18. életévét be nem töltött kiskorú, aki Romániában működő oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányait magyar nyelven folytatja; valamint az, aki fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesül, és a lakóhelyének megfelelő közigazgatási egységben nincs megfelelő szintű magyar nyelvű oktatás.

Mindkét támogatás megpályázható a fenti feltételt teljesítő egy gyermek után is.

Az adatlapot a pályázó szülő vagy nevelőszülő tölti ki nyomtatott nagybetűkkel.

Miután a pályázó szülő vagy nevelőszülő kitöltötte az adatlapot, össze kell állítania a pályázati csomagot. Ennek tartalmaznia kell az adatlap mellett a csatolandó mellékleteket:

-a szülő vagy nevelőszülő személyazonossági igazolványának fénymásolatát

-a kiskorú születési bizonyítványának vagy személyazonossági igazolványának fénymásolatát

Az így összeállított pályázati csomagot az Iskola Alapítványnak címzett borítékba kell tenni, és ezt ajánlott formában kell postázni a borítékon feltüntetett postacímre.

Hallgatói támogatásban részesülhet az a hallgató, aki Romániában működő felsőoktatási intézményben egészben, vagy részben magyar nyelven folytatja tanulmányait.

A pályázati formanyomtatványokat tartalmazó borítékban található az Iskola Alapítvány területi irodáinak címjegyzéke. A hallgató válassza ki a lakóhelyének megfelelő területi iroda címét és erre a címre postázza ajánlott formában a pályázati csomagot. Kötelezően csatolandó mellékletek:

-az iskolalátogatási igazolás a hallgató által látogatott felsőfokú oktatási intézménytől.

Az igazolásnak kötelezően tartalmaznia kell: az oktatási intézmény, évfolyam, kar, szak megnevezését, és az oktatás nyelvét. Amennyiben részben tanul magyar nyelven, tartalmaznia kell a magyar nyelven tanult tárgyak megnevezését is.

Formanyomtatványokat, valamint bővebb felvilágosítást a tasnádi RMDSZ irodájában lehet kapni, hétköznapokon 8.00-15.00 óra között.

Végre mindnyájan elhelyezkedtünk, volt lakásunk, kosztunk. Tanulhattunk volna szorgalmasabban is. A kedvenc tantárgyaimat (magyar irodalom, történelem) teljes erőbedobással tanultam. A többivel sem volt baj, csak az orosz nyelvvel. Egy magyarul nem tudó orosz nő (kb. 50-55 éves lehetett) tanította. Angelescu Tatjánának hívták. Eleinte teszett neki, hogy tudtam a Vörös Moszkva indulót. Valahogy így kezdődött (most is tudom): "Utre kraszit nezsnyem szvietem, scene dre neve Kremlja..." Meg egy tengerészdalt: "Szpajetye druzia, vegy zavtrav pajot ujgyom vredva szvetnij pajot"- kezdetűt. A refrénje: "Paroscsaj jubi máij gorod u hogyim zavtrav more stb." Most is tudom mindkettőt végig. Meg is tanítottam mindezekre az osztálytársaimat is. Különben sok más dalra megtanítottam őket: Tescelli szerenád, Schubert szerenád, Serrentoi emlék, a velencei gondolások dala (olaszul is), különböző nóták, kuplék, melyek egy részét a nővéremtől meg az apámtól tanultam. Szerettek is az osztálytársaim. Szünetekben, ha nem is akartam kimenni az udvarra, megfogtak hatan-nyolcan, erőszakkal lecipeltek az emeletről. Hiszen én voltam a karmester. A tanítóképzősök voltak a volt internátus egyik szárnyában, nekik adtunk elő egyes dalműveket, többször 3-4 hangra. Én adtam meg a tónust, és vezényeltem. Nagyon vidámak és pajkosak voltunk (fiatalok). Mindenféle tréfát, "kitolást" megengedtünk magunknak.

Tatjánával, az orosztanárnővel ott rontottam el a dolgot, hogy egyszer cudar jókedvemben kiabálni kezdtem az osztályban, hogy eladó az oroszkönyvem, ki veszi meg, nekem nincs rá szükségem. Ezt ő meghallotta. Bár nem nagyon tudott magyarul, ezt megértette. Addig szimpatizált velem, de ekkor meggyűlölt. El is kezdett nyaggatni oroszból, úgyannyira, hogy félévkor elbuktatott (pedig tudtam annyit, mint a többiek). Azt hiszem, kitolás volt az egész. Tudtam én azt, hogy a tanár csak azt nem buktatja el, akit nem akar.

Az iskola UTM vezetői - Somogyi Sándor és Herskovics Nándor - utolsó éves diákok voltak. Nekem nagyon antipatikusak voltak már az elejétől. Hamisítatlan karrieristák voltak. Somogyi középtermetű, szemüveges, kissé bandzsító, de éles eszű fiú volt. Úgy tudom, hogy elég jól beszélt franciául, egy kevéssé németül is. Herskovics zsidó gyerek volt. Vala-hogy megúszta Auschwitzot. Németül jól tudott, de már az angolt is törte. Úgy vettem észre, hogy tele volt a szíve gyűlölettel a keresztények iránt. Hirtelenszőke, vöröseshajú, kissé raccsoló, középtermetű, jól tanuló diák volt. Volt még a vezetőségben egy Kiss Jancsi és egy Kerekes Tibor nevezetű is. Ez utóbbi Palinak volt osztálytársa, komoly posztja volt a városi UTM vezetésében.

Hát ezek voltak, akik az én tönkretételemben a főszerepet vitték. Nem él már a szívemben semmiféle gyűlölet irántuk. Szinte sajnálom őket!

Különben is Somogyi már rég meghalt (talán 15-20 éve). Talán még az 50. évét sem érte meg. Úgy hallottam, hogy még az édesanyja is elítélte viselkedése miatt.

Később tartományi főtanfelügyelő lett Nagybánya tartományban. Nagyon sokan rettegtek tőle. Rengeteget ivott, elzüllött. Sokszor jött inspekcióba Tasnádra is. Most egy kicsit előre megyek az ő méltatásában. Talán úgy 55-56-ban egyszer Palival Nagykárolyból tértünk haza vonaton. Együtt utaztunk Somogyival. Amikor meglátott bennünket, odajött, és kezet nyújtott nekem is. Nem fogadtam el a jobbját, pedig valami bocsánatkérésfélét is mormolt az orra alatt. Pali nagy vehemenciával megtámadta:

-Te egy rongy ember vagy, Sanyi! – olvasta fejére a bűneit. – Mit vétett neked az öcsém, fékezett talán a karrieredben? Veszélyeztette a rendszer kialakulását? Nevetséges!

Szegény Sanyi szólni akart, talán exkuzálni magát, de Pali nem engedte szóhoz jutni:

-Neked semmit sem jelentett a 8 évi nevelés a Wesselényi kollégiumban, átgázoltál mindenkin, aki azt az erkölcsöt akarta átmenteni! Mondd, nem szégyelled magad? Hogy tudsz kezet nyújtani annak, akinek a jövőjét teljesen tönkretett