Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Ma közkeletű szó, hogy történeti időket élünk. Advent végén, szentkarácsony éjjelén s ünnepén Jeremiás próféta (9,23) figyelmeztetése harsog a fülünkben: "Ne dics-kedjék a bölcs az ő bölcsességében, ne dicsekedjék az erős az ő erősségében, és ne dicsekedjék a gazdag az ő gazdagságában, hanem abban dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy tud és ismer engem, hogy én vagyok az Úr."

Nagy korok és nagy emberek akárhányszor ösztönösen megérezték, hogy csak úgy tudják a történelmet befolyásolni, ha Istenükkel szövetkeznek. Aki azonban meg akarja találni Istenét, és szövetkezni akar vele a történelmi ma nagy hadi felvonulásában, annak Izraellé kell válnia (Gen. 32,22 - 2): összes erőinek megfeszülésével kérnie kell, míg meg nem áldja. Ennek pedig most van az ideje karácsony alkalmával, amikor böl-csőjében felénk nyújtja mindkét áldó kezét.

A legu-tóbbi püspöki szinódus, mely a püspökök feladataival foglalkozott, hangoztatta, hogy minden püs-pöknek egyik legfontosabb feladata, hogy ébren tartsa a reményt hívei szívében. Babits Mihály, híres költőnk is Karácsonyi ének c. versében mindannyiunk nevében így könyörög betlehemi kisdedünkhöz:

"Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt."

A karácsonyi Kisjézus négy nagy ajándékot hozott az emberiségnek születésével: hitet az igaz Istenben, békességet a föld lakóinak, szeretetet egymás iránt és reményt az örök életben. Vajon melyik fontosabb?

Engedjétek meg, hogy ennek szemléltetésére elmondjak egy szép tanmesét: Egyik templomban a hívek buzgósága folytán templomnyitástól zárásig állandóan négy gyertya égett. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amint egymással beszélgettek. Azt mondta az első: ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos, az emberek egy része ma már hitetlen, fölöslegesnek tart. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. A második azt mondta: ÉN VAGYOK A BÉKE! Az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni, hiszen valahol mindig békétlenség van a világban, egyének és népek között. Hamarosan vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van reám. Ezzel ki is aludt. Ekkor hirtelen belépett a templomba egy gyermek, ki sokszor tett itt látogatást. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mind a négynek és mindig. Elkeseredésében sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: ÉN VAGYOK A REMÉNY! A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új, égő életre keltette a többit is.

Tegyünk fogadalmat karácsonykor, hogy a mind a négy gyertya lángját égve őrizzük életünkben.

A HITET. Simeon jövendőlése így szólt, mikor a Kisjézust bemutatták a templomban: íme tétetett ez sokak romlására és feltámadására. Az Ő követőinek istengyermekséget szerez, akik nem ismerik el istenségét, ezeknek romlására lesz. Most is két párt van: hívő és hitetlen. Én melyik párthoz tartozom? Ajkammal talán hiszek, de cselekedeteim ellentmondanak szavaimnak? Az eszmei hit tettekben kell testet öltsön. Jakab apostol is erről ír.

A BÉKESSÉGET. Izaiás a békesség fejedelmének nevezi a Messiást. A betlehemi istálló a békesség tanyája. A szegény, egyszerű pásztorok és a gazdag, előkelő napkeleti bölcsek olyan szépen megférnek egymás mellett a kis Jézus jászolánál. A békesség gyertalángját azzal tartsuk ébren, hogy legalább karácsonykor béküljenek ki a haragosok, tegye mindenki jóvá a másoknak okozott kárt, vonja vissza rágalmait stb. Békesség a jóakaratú embereknek!

A SZERETETET. A karácsony főleg a szeretet ünnepe, azért ezt várja el tőlünk legjobban Jézus. A szeretet tettekben nyilvánul meg, leginkább a szegények megsegítésében, de általában a másoknak való örömszerzésben. Szép a hozzátartozók, baráti kör, munkatársak megajándékozása is, de különösen értékes azokkal szemben, ahova semmi érdek nem fűz. Hála Istennek, ennek megnyilvánulásait tapasztalhatjuk társadalmunkban is. De kiküszöbölnivaló is sok van még: gyilkosság, lopás, bosszúállás, gazdasági, politikai és erkölcsi-társadalmi feszültségek kiküszöbölése.

Bármi bajt, ferdeséget, rosszat tapasztalunk időben vagy térben a történelemben, A REMÉNY GYERTYALÁNGJÁT ELOLTANI NEM LEHET Krisztus születése óta. Mert Jézus nemcsak emberré lett érettünk, hanem mindenhatóságában még ennél is többet tett azzal, hogy a kisgyermek szenvedéseitől kezdve az élet minden megpróbáltatásán keresztül akart menni. Ez az Ő uralkodásának kiindulópontja. De az első karácsony óta él, mind az egész emberiségnek, mind az egyéneknek minden megrázkódtatásában a reménység el nem oltható gyertyalángja. Erről bármikor meggyújtható a másik három gyertya is!

Milyen szépen ír Mécs László Legyen világosság c. versében: "A szenvedésnek élet-arca van, s az élet az Isten hőskölteménye."

Ez a történelem nagy valósága: az eleven bekapcsolódás azokba a nagy történelemkezdő és éltető adottságokba, melyek a betlehemi jászolból jöttek. Aki így fölvértezetten állja a jelen viszontagságait, az illúziók nélkül, de nem ideálok nélkül, ujjongó diadalérzéssel néz elébe a győzelmes holnapnak, és imádkozik, dolgozik, küzd érte.

Ezen gondolatokkal kívánok minden testvéremnek nemes örömökben gazdag karácsonyt, és boldogabb 2004-es esztendőt!

-Folynak a kispiac melletti fűtőház fedett piaccsarnokká történő átalakítási munkálatai. Az átadási határidő 2004. február 1.

-A Helyi Tanács rövidesen tárgyalja a 2004-es költségvetést. A javasolt munkálatok között szerepel a leendő sportcsarnok külső munkálatainak (víz, csatorna, elektromos áram, utak és járdák) finanszírozása, illetve az Általános Iskola N. Bãlcescu utcai épülete önálló hőközpontjának megvalósítása.

-A tervek szerint Szilveszter éjszaká-ján tüzijáték lesz városunkban. Ez a határozat a fiatalság kérése alapján született meg.

-Rövidesen megkezdődnek a Helyi Tanács és George Copos üzletember közötti üzleti tárgyalások az üdülőövezetben található egyes beruházások finanszírozása érdekében. A Tanács egyhangú határozata a Polgármesteri Hivatalt ruházta fel a tárgyalások lefolytatására.

-Új székházba költözött a rendőrség. A Câmpului utcai épületben kapott helyet a közlekedésrendészet, a bűnügyi, gazdasági és közbiztonsági osztály is.

-Örömmel tudatjuk, hogy a Lakossági Nyilvántartó Hivatalban beindult az útlevelek készítése. Nyitvatartás pénteki napok kivételével hétköznapokon 12.00-13.00 óra között.

Esketés: nov. 8: Kocsis Szilárd (ref.) és Vizer Enikő (ref.), nov. 22: Dankó József (ref.) és Gáspár Natália (róm. kat.)

Keresztelés: Kerezsi Tibor és Kerezsi Claudia (nov. 16.), szülők: Kerezsi Tibor és Balogh Mária, Varga Rozália és Varga Lili (nov. 30.), szülők: Varga Péter és Hága Zsuzsa, Nagy Erik-Dániel (nov. 30.), szülők: Nagy Szabolcs és Nagy Florina-Simona

Temetés: Alföldi Zoltán, 71 éves (nov. 1.), Bató Gyula, 81 éves (nov. 1.), Somogyi Endréné (Jakab Jolán), 83 éves (nov. 7.) özv. Kulcsár Andrásné (Mészáros Etelka), 79 éves (nov. 15.), Kopányi Jolán, 97 éves (nov. 27.) Filep Rozália, 86 éves (nov. 28.)

Keresztelés: Dankó Alexandra Márni (nov. 29.), szülők: Dankó István, Grãbãnar Szomna Olimpia

Temetés: Merk Ilona, 73 éves (nov. 2.), Délczeg Margit, 73 éves (nov. 3.), Emili Erzsébet, 81 éves (nov. 6.), Sultesz Sándor, 66 éves (nov. 8), Bendel Emma, 72 éves (nov. 26.)

A községnek 1900-ban 275.328 K 60 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 28.963 K 32 f.

A képviselőtestületek gyűléseiről jegyzőkönyvek csak 1877. év óta vannak. (Szabályrendeletek régebbi időből meg éppen nincsenek.) Az 1877. év végén polgármester Dulka Elek, főjegyző Horváth Lajos, tanácsosok: Irófi István és Sántha Dezső, tiszti ügyész Fodor Mihály, közgyám Délczeg László, rendőrkapitány Gáll István, városi orvos dr. Léderer Mózes, számvevő dr. Dondon Gyula, pénztáros Nagy György. A polgármester fizetése 1000, a főjegyzőé 600, a tanácsosoké, tiszti ügyészé 300-300, a rendőrkapitányé 400, számvevőé 200, városi orvosé 50, közgyámé 300, pénztárosé 500, aljegyzőé 300, s iktatóé 300 frt volt.

Az 1878. évi január 13-dikán megejtett tisztújításkor: polgármesterré Irófi Istvánt, tanácsosokká Verzár Józsefet, Somogyi Endrét, tiszteletbeli árvaszéki ülnökökké Irófi Istvánt, és Fodor Mihályt, közgyámmá Délczeg Lászlót, számvevővé dr. Dondon Gyulát, orvossá dr. Léderer Mózest, pénztárossá Nagy Györgyöt, kapitánnyá Gáll Istvánt, tiszti ügyésszé Hunyadi Domokost, iktatóvá id. Kandel Józsefet választották.

Ezen tisztújításkor a város zilált anyagi viszonyaira való tekintettel Verzár József s Somogyi Endre tanácsosok, dr. Dondon Gyula számvevő, Hunyadi Domokos tiszti ügyész és Délczeg László közgyám fizetésükről a város javára egészben lemondtak; Irófi István polgármester fizetéséből évről-évre 300 és Gáll István rendőrkapitány szintén évről-évre 200 forintot ajánlott fel.

Rozs Vendel s társainak az 1878. év elején benyujtott kérelmére szünt meg a rendezett tanács. Az 1877. és 1878. évi képviselőtestületi üléseken ezek a tagok vettek részt: Ábrahám Dávid, Ábrahám János, Cs. Bikfalvi Ferencz, Lajos, Mihály és Sándor, Biró Károly, Délczeg László, dr. Dondon Gyula, Dulka Elek, Erdélyi Ferencz, Farkas Lajos, Frankovics Ignácz, Gáll István, Haupt Farkas, Helei János, Hulka Károly, Hunyady Domokos, Iróffi István, Kandel József ifj., Kiss Bálint, Korda Elek, Léderer Mózes dr., Lővinger Ferencz, Mányi Gergely, Merza János, Müller Sebestyén, Nagy György és Lajos, Neuman Salamon, Nóti Ignácz, Papp Zsigmond, Prépostfi Antal, Rozs Vendel, Róth János, Somogyi Károly, Terebesi János, Tömpe Lajos, Verzár József.A városnak nagyközséggé alakúlása Kozma Endre szolgabíró elnöklete mellett 1879. évi január 2-dikán történt meg, a mikor községi biróvá Rozs Vendelt, albiróvá Kiss Bálintot, főjegyzővé Horváth Lajost, aljegyzővé Laborszki Józsefet, közgyámmá Délczeg Lászlót, pénztárossá id. Kandel Józsefet, orvossá dr. Léderer Mózest, esküdtekké Müller Sebestyént, Frankovics Ignáczot, Kerezsi Lászlót, Nagy Lajost választották.

A nagyközség szabályrendeletileg a községi biró fizetését 300, az albiróét 200, főjegyzőét 600, pénztárosét 500, az orvosét 50, a szülésznőét 20, az esküdtekét 50-50, a közgyámét 200, aljegyzőét 300 forintban állapította meg.

Utczái: Fő-, Hosszú-, Soós-, Szent-János-, Burgó-, Gróf-domb-, Éjszakgödör-, Középgödör-, Délgödör-, Erdőalja-, Tövis-, Újsor-, Kandia-, Cservölgy-, Kender-, Lapos-, Felső-sváb– és Alsó-svábutcza.

Határrészei: Kökényes, Bikalapos, Szomjúhát, Hajnal-hegyalj, Ujhegylaj, Tanarokhegye, Vagyoshegy, Temető-hegy, Csákó-Nádashegy, Konditóhegy, Szélhegy, Bankahegy, Macskahegy és Disznóhegy. Kútjai: Fövény-, Délgödör-utczai, Rákóczi-, Cservölgyi– és Hármaskút a városban; a szőlőhegyeken Csákány– és Filó-kút. A szántóföldeken: Csárda-, Tövis-, Lebuj– és Papi-kút.

Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született a Zemplén vármegyei Borsiban. Atyja korai halála után férfias lelkű anyja, Zrínyi Ilona nevelte. Hiába avatkozott be Lipót király és Kollonics bíboros az ifjú Rákóczi nevelésébe, az ő szívében már kipusztíthatatlanul benne volt a magyarság és a szabadság eszméinek érzése és szeretete. A leendő Nagyságos Fejedelem sorsa éppen olyan keserű volt, mint az osztrák önkényuralom alatt szenvedő magyar nemzeté. Ennek a kettőnek össze kellett találkoznia, hogy egymást megértse, és a kettő együtt ragadjon fegyvert szabadsága, s ezzel együtt a béke áldásaiért.

Sem Munkácson, sem Bécsben, sem a prágai iskolákban nem nevelték a magyar szabadság vezérévé, - és mégis az lett. Érdekes nagyszerűsége a gondviselésnek, hogy éppen ott talált a lélek önmagára, ahol a legjobban igyekeztek azt kiforgatni a maga Istenadta természetes formájából.

Az egyetemi évek után Bécs azt hitte, hogy egészen magához láncolta, de Rákóczi, immár nagykorúként hazajött, átvette birtokait, hogy "találkozzon küldetésével". Az ősi Zrínyi és Báthory vér fellángolt benne.

XIV. Lajos francia király szövet-ségét igyekszik megszerezni, de éppen követe, Longueval császári kapitány árulja el. Elfogják, Bécsújhelyre viszik, ahol kivégzett nagyatyja, Zrínyi Péter szellemével társaloghat. 1701 őszén megszökik, és Lengyelországba menekül, ahol már hű embere, Bercsényi várja. 1703-ban elérkezik az idő, amikor Károlyi Sándorral valamint más magyar nemesekkel kibontják a zászlót, a szabadság zászlaját, "Pro libertate" felirattal, és megindul a harc a szabadságért.

Kicsiny csapattal érkezett Rákóczi az ország határára, ahol nemesi bandériumok helyett elcsigázott rutén és toprongyos magyar bújdosó katonák várták reménységük csillagát. Csakhamar a nemesség is seregestül tódult zászlaja alá, majd a tiszántúli hajdúk, kunok, jászok érkeztek táborába. Tábora így napról-napra növekedve, mint az árvíz zúdult a császári seregekre. Nagy előnyük volt a kurucoknak, hogy XIV. Lajos már megindította a háborút I. Lipót ellen, és az a császári hadak egy részét a franciák ellen küldte. Ez annyira megkönnyítette a kurucok előrenyomulását, hogy rövid idő múlva már Bécs alatt kalandoztak.

1704-ben Erdély is csatlakozott a Dunántúllal a kurucmozgalomhoz. 1705-ben meghalt I. Lipót császár, és utóda, I. József követte a trónon, aki szelídebb természetű volt, és szeretett volna békét kötni, de Rákóczi ragaszkodott a már közölt feltételekhez. Ezért a tárgyalások megszakadtak, ugyanakkor Rákócziék országgyűlést tartottak Onodon, ahol Rákóczi Ferencet Vezérlő Fejedelemmé választották.

Ezen országgyűlésnek leglélekemelőbb jelenete az volt, midőn az eddigi szomorú eseményekre alapozva kimondták, hogy a katolikus, kálvinista, lutheránus vallás, mind "bevett vallás", és vallásáért üldözni senkit sem szabad. Végre megértette minden magyar, hogy egymásnak testvérei, egy hazának édes gyermekei, még ha más felekezethez tartoznak is.

A francia király nem segítette a magyar felkelőket, mert ők maguk is az örökösödési háborúkkal voltak elfoglalva. Így a szabadságharc csillaga hanyatlani kezdett, pedig a vitéz kunok és vezéreik egyik hőstettet a másik után hajtották végre. Bercsényi Miklós hadvezér, Károlyi Sándor generális, Ocskai László, Vak Bottyán, Béry Balogh Ádám, Bezerédy, Esze Tamás híres kuruc vezérek vezették győzelemre Rákóczi hadait. Ők vitézség dolgában messze fölülmúlták a császári hadakat, azonban a kurucok felszereltsége és fegyelmezettsége nagyon is alattamaradt a császári katonaságénak.

Aztán 1711-ben gróf Károlyi Sándor megkötötte az úgynevezett "Szatmári békét". "A majtényi síkon letörött a zászló, tollászkodni szállt alá a fekete holló" szól a kuruc nóta. A szatmári béke biztosította az ország alkotmányát, vallásszabadságot és kegyelmet ígért a kurucoknak, azzal a feltétellel, hogy a királynak hűséget esküsznek.

Azonban Rákóczi, Bercsényi és még sok más kuruc vezér nem tudott belenyugodni ebbe, mert nem látták biztosítottnak a nemzet jogait. Ezért a hűségesküt nem tették le, vállalván inkább a bújdosást idegen országokban. Rákóczi híveivel előbb Lengyelországba, majd Franciaországba és Törökországba ment, ahol a szultán Rodostóban jelölt ki számukra szállást. Itt éltek évekig, amíg lassanként egymásután elhaltak fejedelmük mellől, aki 1735-ben tért meg őseihez.

Azok számára, akik gyűjtik a képeslapokat, üdvözlőlapokat, ritkaságnak számít egy-egy régi, múlt század eleji példány. Az első karácsonyi képeslapok a XIX. század közepe táján jelentek meg. Az első világháborúból különösen sok karácsonyi képeslap maradt fenn, hiszen ez volt akkoriban az üzenetközvetítés egyik leghozzáférhetőbb módja.

A múlt század eleji üdvözletek legkedveltebb alakjai az angyalok, a bájos, mosolygós gyermekek és a kedves, szelíd állatok: őzek, mókusok, nyulak, madárkák. Legtöbbjükön a "Boldog karácsonyi ünnepeket!", "Karácsonyi üdvözlet", "Boldog új évet!" felirat szerepel. Aki tehette, így üdvözölte szeretteit, ismerőseit nagyanyáink korában.

Kérjük olvasóinkat, hogy akik rendelkeznek régi képeslapokkal (nem csak karácsonyiakkal), hozzák be szerkesztőségünkbe, hogy érdekesség gyanánt közzé tehessük őket.

Összefoglalva, a tuberkulózis a régi halálos, kezelhetetlen megbetegedésből ma már jól kezelhető, gyógyítható kórrá vált, amelynek prognózisát egyéni szinten a beteg hozzáállása, egészségi és pszichoszociális státusza, a kezelés következetes folytatása határozza meg, míg a járvány helyzetét a természeti és társadalmi mozgások befolyásolják nagy mértékben.

Aki ma tbc-ben megbetegszik és betartja az utasításokat, végigcsinálja a kezelést, annak 85%-nál nagyobb esélye van a teljes gyógyulásra. Családja és környezete pedig, amennyiben megjelenik az ilyenkor kötelező szűrővizsgálaton, és betartja a higiéniai szabályokat, elvégzi a megelőző és a gyógyító kezelést (ami esetenként változó), reménykedhet mindannyiuk egészségi állapotának teljes helyreállításában.

Végül néhány statisztikai adat: a tbc-s betegek száma Romániában 2002-ben 138,7 %ooo (100.000 lakosból 138,7 beteg) volt (1985-ben csak 55,8 %ooo!! – ez óriási növekedés!); Szatmár megyében 149,1 %ooo, míg Tasnádon és környékén 106,1 %ooo. Ezek az adatok a 2003-as év első felére megyei szinten 158,1 %ooo, míg Tasnád 147,3 %ooo-kel megyei szinten a legkevesebb beteget jegyezte.

A fenti adatokból kitűnik, hogy bár világszinten is egyre nő a betegek száma, Romániának sikerült az ebben az esetben nem túl előkelő első helyek egyikét elfoglalnia, ami sajnos a fertőzés és megbetegedés veszélyének jelentős növekedésére utal. Ennek a problémának a megoldása nemcsak szakorvosi feladat, mivel a járvány csökkentéséhez az életszínvonal növekedése, a stabil társadalmi környezet, az életkörülmények javulása elengedhetetlen.

-2002 szeptembere óta dolgozom a tasnádi középiskolában. 2001-ben végeztem Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, informatika szakon, magyarul, aztán egy kis "kitérő" után elkezdtem a tanárkodást.

-Tulajdonképpen véletlenül lettem informatikus. Az érettségi után a közgazdasági egyetemre akartam felvételizni, de ott időközben megváltoztak a felvételi követelmények, amit a felvételi előtt egy hónappal tudtam meg. Mivel szinte kizárólag a mateket szerettem, nem volt más választásom, mint a matematika-informatika egyetem, és azon belül hál’ Istennek az infóra jutottam be.

-Tömören: igen és nem. Igen azért, mert szép feladat gyerekekkel dolgozni, a világ csodáit és lehetőségeit megismertetni velük, nyomon követni személyiségük fejlődését. A nem pedig természetesen az anyagi oldalra vonatkozik, ezen kívül néha az ember fölösleges korlátokba ütközik, amik visszahúzzák a tevékenységében.

-Inkább beszéljünk "jó" tanárról, mert az "ideális" jelző szerintem szuperlatívusz. Szóval a jó tanár szereti a szakmáját, a tanítást, és a diákjait, mert azt a gyerekek megérzik, ha nem így van. Ezenkívül megpróbál, amennyire lehet, a diákjai életének részesévé válni azáltal, hogy a velük kialakuló kapcsolat nem szorítkozik csupán szakmai térre. És persze fontos szempont a jó felkészültség, igazságosság, felelősségérzet.

-Itt is inkább jó, rendes tanulóról beszélnék. A jó tanulót nem feltétlenül a 10-es átlag jellemzi, hanem az igyekezet, amellyel önmagából a maximumot kihozza. Ez a szerencséseknél persze a 10-es átlag. A jó tanuló órákon figyelmes és tevékeny, érdeklődő, jó magaviseletű, nem fecseg feleslegesen, mert megérti, hogy felelősséggel tartozik társai iránt.

-Megtanítani gondolkodni a diákot, de sajnos a tanítási rendszer elsősorban nem ezt támogatja. Az informatika maga egy olyan tantárgy, amely kialakít egy logikus gondolkodásmódot.

-Viszonylag jó tanuló voltam, de azért azt nem mondom, hogy az előbb megfogalmazott jó tanuló-jellemzők egytől egyik vonatkoztak rám.

-Kedvenc tantárgyam a matematika volt. Minden feladat egy új kihívást jelentett, és sikerélmény töltött el, ha sikerült megoldani. Akkoriban még infót nem tanultunk a suliban. Ezenkívül tetszett a magyar irodalom, filozófia és pszichológia.

-Az osztálytársakkal szuper jól teltek a mindennapok, emlékszem, rengeteget nevettünk és mindig jó volt a hangulat. Általában minden tanár kedvencem volt. Most nagyon érdekes, hogy a másik oldalról látom az iskolát, a volt tanáraim a kollegáim lettek. Jó érzés látni a gyerekek fejlődését, igyekezetét és sikereit.

-Nem szerettem a felelést, dolgozatírást, de gondolom, ezzel minden diák így van. Ezek a dolgok egy kis stresszt vittek az életbe, de hát ugye a stressz az élet sója. Ha nincsenek ezek a dolgok, akkor nincs igyekezet, hajtóerő, ami előre visz.

-Szerintem sok hiányossága van, valahogy nem halad a rendszer a korral. Túl sok felesleges dolgot erőltet a diákokra. Manapság nem az lenne a fontos, hogy minél több adatot tudjon a diák, hanem az, hogy megtanítsuk őket megtalálni az információt, és azzal valamit kezdeni, továbbgondolni. Ezen kívül nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a diákok pályaválasztására. A legtöbb gyerek nem tudja, mihez kezdjen az iskola elvégzése után.

-Sokan elmarasztalják a tasnádi középiskolát, pedig évről-évre bizonyít azzal, hogy sikeresen felvételiző diákok végeznek itt. Szerintem Tasnád nagyon sokat veszítene, ha nem lenne középiskolája. Becsüljük meg azt, amink van, ami a mienk.

Szereplők: Betlehemes, Evangélista, Pásztor 1, Pásztor 2, Pásztor 3, Öreg, Bojtár, Angyal 1, Angyal 2, Szűz Mária, Szent József, Kiskórus

BETLEHEMES: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e bejönni ide Betlehemmel? (Bemennek a szobába, a Betlehemet leteszik az asztalra vagy a földre.)

EVANGÉLISTA: Ebben az időben történt, hogy Augusztusz császár rendeletet bocsátott ki, hogy az egész földkerekséget számlálják össze. József is felment Galilea Názáret nevű városából Júdába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy feljegyeztesse magát Máriával, a feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte egyszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kinn a szabadban és éjnek idején őrizték nyájukat.

BOJTÁR: Már két hete, vagy három Öregapánkat várom. Nézd csak, ott jön! Jól látom?

ÖREG: Tüdős, májas, huppantós jóestét! No, öcsém, van-e hibám vagy károm?

ÖREG: Háromfertály ződre, feküdjünk a földre! Az Öregnek kicsi kell, alig iszik - bukik fel. (Lefekszenek mind és alszanak, halkan szuszognak. Az 1 pásztor lassan sétál, őrködik.)

PÁSZTOR 1: Juhászim, pajtásim, de elaludtatok, ennél a nagy nyájnál egyedül hagytatok! Mind úgy alszik, mint az összeesett duda, ilyen hideg éjjel talán nem is csuda...

PÁSZTOR 1: Milyen szép ma Betlehem, fényességet lát szemem... Egy szép csillag amint száll, rozzant pajtánál megáll. (ének: Mennyből az angyal...)

PÁSZTOR 1: Az áldóját... Ébredjetek, ébredjetek!
(Az 1 pásztor megrázza a többi pásztort, akik az Öreg kivételével felkelnek.)

ANGYAL 1: Égből küldött engem Isten, hogy az örömhírt hirdessem, hiszen ma megszületett, ki megjövendöltetett!

ANGYAL 2: Új örömöt mondunk nektek, kik itt jelen vagytok, megszületett Betlehemben a ti Megváltótok! Rossz istállóban, szalmában, jászolban fekszik a Messiás ebben a nagy fagyban.

PÁSZTOROK: (ébresztik az Öreget) Kelj fel, Öreg, indulás, vár minket a Messiás!

ÖREG: (felül, bosszúsan) Kuratéra, bakatéra, élhetetlen gyurgyóka, babsze kokassa, mit kurjongatsz a fejem fölött, miért nem hagysz már aludni?

ÖREG: Csapófát a nagyapátok térgye alá! Fel bír még az Öreg a maga erejéből is állani.

PÁSZTOR 2: Egy bárányt, egy sajtot! (énekli) Ilyen szegény pásztoroktól elég lészen, elég lészen, Talán még egy aranynál is többet tészen!

EVANGÉLISTA: Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: "Menjünk hát Betlehembe, hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk." Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.(Ének: Pásztorok, pásztorok.... Közben a pásztorok a Betlehemhez mennek.)

PÁSZTOR 3: Bárányt vivő jó társam, menj be te elsőnek, amint lehet tiszteljed, térdhajtással köszöntsed, kérj áldást nyájunkra, malasztot magunkra a kis Jézustól!

BOJTÁR: (énekli) Rossz a Jézus kis csizmája, sír a ködmöne, ázik, fázik, megveszi az Isten hidege. Hogyha volna kiscsizmám Jézuskának od'adnám. Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám. Akkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna. Boldogabb a széles földön senki sem volna.

PÁSZTOR 1: Ott fekszik a jászolban. Nézzen bele jól!
(A pásztorok odatérdelnek a Betlehem elé.)

PÁSZTOR 3: Vedd le pásztor a bundád, takard be a Jézuskát, mert nincs neki bundácskája, ázik, fázik lábacskája.

PÁSZTOR 1: Édes kis Jézuskám, még csak takaród sincs...! Szeretettel adom ajándékul neked kopott pásztorszűröm, én majd az éjszakát nélküle is tűröm!

PÁSZTOR 2: Édes kis Jézuskám, egy kis bárányt hoztam, az alomból szépnek leginkább ezt tudtam!

PÁSZTOR 3: Én is neked adnám kerek kis sajtocskám, de az út hosszú volt, s lukas a tarisznyám. Talán elvesztettem, esetleg megettem? Amíg ideértem, bíz' elfelejtettem...!

PÁSZTOR 1: (a bojtárhoz) Mit adj neki! Ne törd fejed! Fejd a kecskét, hozzál tejet!

MÁRIA: Köszönöm pásztorok, köszönöm tinektek, s kívánom: a mennyben örvendezhessetek, a mennyben mindnyájan jutalmat nyerjetek, s ott örökké tartó örömben éljetek.

JÓZSEF: Köszönjük, fiaim, szép ajándékotok, Isten jutalmazza minden fáradságtok, adja meg orcáját örökké látnotok!

Szeptembertől folytatódott a Tiniturné. Első állomása a magyarcsaholyi kultúrotthon volt, ahová a szüreti bálra kapott meghívást a csapat. A zenés, táncos műsorral sikerült fokozni a báli hangulatot, majd a helybéli bálozókkal együtt eltölteni néhény kellemes órát.

A következő előadásra az érszakácsi szüreti bál alkalmával került sor. A terem zsúfolásig megtelt, a közönség együtt énekelt és táncolt a Teletinikkel.

Hadadon már a teljes turnéprogrammal lépett fel a csapat kb. 100 fős közönség előtt. Az előadás után meghívást kaptak a farsangra is.

Dobrán még nagyobb számú közönség előtt mutatták be a programot. Többszöri visszatapsolás után is nehezen engedték el a Teletiniket, és tavasszal visszavárják őket.

Ha illusztris helyre, mondjuk egy szálloda báltermébe megyünk szilveszterezni, rendszerint a meghívón is szerepel, hogy nagyestélyiben, azaz hosszú estélyi ruhában kell megjelennünk.

Az új trendben a teljesen alakot követő, fel-sliccelt modellek, a szűk, de térdtől bővülő, úgynevezett sellőfazon, valamint az erősen karcsúsított, bő szoknyaszerű ruhák is jelen vannak. A vállrész szabása változatos. A spagetti vállpánt, a szélesebb pánt és a vállpánt nélküli fazon egyaránt kedvelt. A dekoltázs lehet kerek, ovális, szív- vagy V-alakú, illetve szögletes formájú. Gyakran előfordul, hogy a hátoldal nyakkivágása is nagyon mély, akár derékig érő.

Extravagáns stílusú modelleket is választhatunk erre az alkalomra. Ilyen hatása van egy klasszikus szabású ruhának, mely bőrből vagy feszülő sztreccsanyagból készül, vagy ha hagyományos estélyi ruhaanyagunkból nadrágos együttest varratunk.

A harmadik lehetőség az extravagáns hatás elérésére a különböző stílusú ruhadarabok kombinálása.

Hosszú lábú nők szu-perminibe öltözhetnek szilveszterkor, ami magas sarkú szandállal, körömcipővel vagy akár hosszú szárú csizmával is viselhető. Ha a lábból sok látszik, a harisnya is fontos szerepet kap. Egyszínű modellhez mintás szövésű, vagy a ruhával harmonizáló árnyalatú neccha-risnyát választhatunk. Ha a ruha mintás, maradjunk meg a fekete vagy testszínű harisnyáknál.

A koktélruhaként is emlegetett kisestélyi ruha a legjobban kihasználható alkalmi viselet. A szil-veszterkor felavatott ruhadarabot még számos alkalommal — színházba, koncertre, fogadásra fel lehet venni. Vigyázzunk a kiegészítőkre: a táskára, nyakékre és nem utolsósorban a cipőkre!

Hozzávalók kb. 35 darabhoz: 15 dkg étcsokoládé, 30 dkg darált dió vagy mogyoró, 15 dkg cukor, 5 evőkanál gyümölcspálinka, 5 evőkanál vágott dió vagy mogyoró.

A darált diót vagy mogyorót összekeverjük a lereszelt csokoládéval, a cukorral, a pálinkával és annyi vízzel (5-10 evőkanál), hogy jól gyúrható masszát kapjunk. A masszát fólia között kb. fél cm vastagon kinyújtjuk, és csillag alakú formával kiszaggatjuk. A csillagok közepét megszórjuk vágott mogyoróval, kissé belenyomkodjuk, és hideg helyen egy napig szárítjuk.

A csomagokat, de a karácsonyfát is díszíthetjük só-liszt gyurmából készített kis figurákkal.

A gyurmához vegyünk 62 dkg lisztet, 30 dkg sót, és gondosan keverjük össze 1,25 dl vízzel. További 1,25 dl vizet fokozatosan adjunk hozzá a tésztához, amíg összeáll. Gyúródeszkán nyújtsuk ki 6 mm vastagra, és a csillagokat, szíveket, karikákat süteményformákkal szúrjuk ki. Ezután fessük ki a figurákat akrillfestékkel, díszítsük süteménydíszítő színes golyócskákkal, csillagokkal, pöttyökkel.

Kötőtűvel szúrjuk ki a figurákat, ezen keresztül függeszthetjük föl a fára vagy a csomagokra. Sütőben vagy kályha tetején pár órán át szárítsuk, kihűlés után óvatosan szedjük ki a tepsiből, hogy el ne törjenek. Figyeljünk rá, hogy a gyerekek ne nassoljanak ezekből a süteménynek látszó díszekből!

A karácsonyi finomságok mellé meglephetjük vendégeinket, szeretteinket egy-egy különleges itallal is. Egy jó kis házilikőr vagy kávékülönlegesség sokat lendíthet a hangulaton!

Hozzávalók: 4 darab lédús narancs, 25 darab kockacukor, 1 narancs héja, 1 liter vörösbor, 1 pohárka tiszta alkohol.

Elkészítés: a narancsokat meghámozzuk, majd apró darabokra felvágjuk. A narancsdarabokat és a bort egy nagy (1,5 literes), lehetőleg öblös üvegbe töltjük. Jól lezárjuk, és kb. 10 napig hagyjuk összeérni. Minden nap meg kell kavarni, és a kilencedik napon hozzá kell adni a narancshéjat is. A tizedik napon szűrjük át a folyadékot. A leszűrt lében oldjuk fel a kockacukrot, majd öntsük hozzá az alkoholt. Töltsük szép üvegekbe a narancsborunkat, még egy hétig hagyjuk pihenni, érni, aztán már lehet is kínálgatni.

Hozzávalók: 8 tojássárgája, 1/4 liter víz, 3 evőkanál cukor, 1 csipet gyömbér, 1 csipet őrölt szegfűszeg, szárított reszelt citromhéj, fél liter 40%-os rum.

Elkészítés: A vizet felforrósítjuk. A tojássárgáját egy fazékben a cukorral habosra keverjük. A forró, de már nem forrásban lévő vizet állandó kavarás mellett hozzáadjuk a cukros tojáshoz, a gyömbérrel, szegfűszeggel és a citromhéjjel ízesítjük, majd hozzáadjuk az előre kicsit felmelegített rumot. A forró, habos italt előmelegített puncsos poharakba töltjük.

Előmelegített kávéscsészébe rakjunk egy csipet csokoládéreszeléket, 1 teáskanál cukrot és egy likőröspohárnyi rumot. Jó alaposan keverjük össze, és töltsük fel erős, forró kávéval. A tetejére keményre felvert tejszínhabot halmozunk. Rum helyett kerülhet bele whisky vagy konyak is.

Hőálló pohárba rakjunk egy teáskanál vajat, egy darabka citromhéjat és egy darabka narancshéjat, 4 cl fehér rumot és 2 cl édes, felveretlen tejszínt. Ezt öntsük fel forró kávéval, és ízlés szerint édesítsük.

Mint ahogy megszokta a jó gazda, hogy év végén elkészíti az évi mérleget, próbálunk mi is egy ilyen mérleget készíteni a 2003-as évről.

Az év legjelentősebb eseménye az volt, hogy Nagy Pali a MISSZ képviseletében itt tárgyalt Tasnádon. Ezt az eseményt azért is említjük meg elsőnek, mert mindenki örült e rendkívüli eseménynek.

Februárban megrendeztük a már hagyománnyá vált farsangi mulatságot, amelyen Tasnád apraja-nagyja jelen volt, és jól érezte magát. Ezután lelkes csapatunk egy része meghívást kapott Magyarcsaholyba, az ott megrendezett nőnapi műsorra, ahova el is mentünk, és sok élménnyel tértünk haza.

Aztán áprilisban a gyerekek által kedvelt "Földnapi" kirándulásra került sor a Heresztesen, itt a gyerekek játékos vetélkedőkben vettek részt.

Júniusban beigazolódott, hogy a fiatalok komolyabb dolgokban is megállják a helyüket, mert a "Kisokos" vetélkedőn is szívvel-lélekkel mérték össze tudásukat. Szintén júniusban volt egy sakkverseny, ahol sokan hódolhattak szenvedélyüknek, e szép játéknak.

Júliusban vidéki meghívást kaptunk, ahol a fiatalokat egy fellépésre kérték fel. Említésre méltó esemény még a hadadi tábor, ahol szintén több fiatal vett részt. A Város Napján, augusztusban, tanúbizonyságot tettek a fiatalok a tánctudásukról és a kitartásukról is.

Nagy esemény volt még a szervezet számára, hogy a vezetők a magyarországi fiatalok küldötteivel is összeültek Nagyváradon eszmecserére.

Szeptemberben maroknyi csapatunk ellátogatott Ákosra, hogy megnézze a gyönyörű műemlék református templomot. Ugyancsak szeptember hónapban volt a mezőgazdasági termékek bemutatója három kategóriában, ahol mindenki jól érezte magát, aki csak megjelent. Október hónap sem volt unalmasnak mondható, mivel fiataljaink október 11-én a Szent Anna temetőben elhagyott sírokat tettek rendbe és sírköveket súroltak le. Aztán október 18-án folytatták a grófdombi temetőben, szintén nem kis sikerrel.

December 5-én sor került a "Mikulás-sokk"című programra, amelynek folyamán 5 Mikulás és 4 krampusz több mint 40 család tagjainak csalt mosolyt az arcára.

Köszönet mindazon szülőknek és nagyszülőknek, akik egész évben segítették munkánkat.

A november hónap eseményekben gazdag volt a Tasnádi MADISZ számára. Tudjuk, hogy e hónapban ünnepeljük világhírű költőnk, Ady Endre születési évfordulóját, amelyet minden évben megtartunk. Ebben az évben az Ady-zarándoklat időpontja egybeesett a költő 126. születésnapjával.

Mint minden évben, az idén is sokan ellátogattak az Ady-ünnepségre, köztük Tasnádról is szép számban jelentek meg. Szervezetünket a következő tagok: Harmati Andrea, Mizsur Anita, Demeter Mónika, Váradi Róbert, Váradi Levente és a társelnök, Bata Sándor képviselték. A gyerekek nagyon boldogok voltak, hogy e szép ünnepen részt vehettek. A műsor záró akkordjaként következett az emlékmű koszorúzása, a Tasnádi MADISZ itt is képviseltette magát. A koszorút Mizsur Anitta és Váradi Levente helyezte el, és rótta le kegyeletét az emlékmű előtt.

Az örömbe sajnos egyeseknek üröm is vegyült, mert az idén is többen lemaradtak az autóbuszról, éppen úgy, mint eddig minden évben. A MADISZ fiataljainak azonban sikerült teljes létszámban vissza-érkezni a kiindulási helyre. Minden nagyon szép volt, és emlékezetes marad a fiatalok számára. Csak reménykedni tudunk, hogy 2004-ben többen fogunk elzarándokolni Ady Endre szülőfalujába.

November 24. jelentős nap volt fiataljaink számára, mert elérkezett a megígért Katalin-napi meglepetés ideje, melyről nem is feledkeztünk meg.

A városban hét Katalinnak sikerült meglepetést szereznünk, amely valóban "meglepetés" is volt az ünnepeltek számára. Hat fiatal elindult, és egy-egy szál gerberával lepte meg e szép név viselőit. Váradi Róbert és Harmati Andrea Pákai Katalint és Szabó Katalint köszöntötte, aztán Mizsur Anitta és Váradi Levente Szűcs Katalinhoz és Pákai Katalinhoz kopogtattak be a tisztelet és szeretet virágával. Demeter Mónika és Burján Róbert pedig Vécsi Katalint és Nagy Katalint köszöntötték. A MADISZ fiataljainak nevében Bata Sándor társelnök köszöntötte egy bensőséges ünnepség keretei között Mizsur Katalint, ahol minden MADISZ tag részt vett, és ők is szeretettel köszöntötték az ünnepeltet.

Fiataljaink boldogok és elégedettek voltak, mert úgy látták és úgy érezték, hogy mindenütt szeretettel fogadják őket, és az ünnepeltek viselkedéséből arra a következtetésre jutottak, hogy valóban kellemes meglepetést sikerült szerezni a Katalinoknak.

Az ünnepeltek közül többen nem akarták elhinni, hogy valóban nekik szól ez a kis figyelmesség. Reméljük, hogy nem ismertük félre a helyzetet, és valóban az ünnepeltek is elégedettek voltak.

A II. E osztály tanulói már nagyon várják a Karácsonyt. Tanítónénijük, Cseh Rozália segítségével rajzokat, vízfestményeket és színes karácsonyi papírdíszeket készítettek. Mindenki leírta, hogyan várja az ünnepet. Íme közülük néhány:

Dana Melinda (kicsi Melinda): Engem a nagytatám nevel, nagy türelemmel és odaadással tanít, hogy szépen írjak és olvassak. Karácsonyra édességet és egy Cindy-babát szeretnék kapni, anyukámnak pedig egy szép új ruhát szeretnék.

Ungri Zoltán-Csaba: A mi családunk elég nehéz körülmények között él. Öten vagyunk testvérek, és csak apukám dolgozik. Tavasszal új házat szeretnénk építeni, ha lenne rá lehetőségünk. Karácsonyra egy távirányítós kisautót, kisvonatot és sok édességet szeretnék kapni.

Veres Kinga: Anyukám egyedül nevel engem. Nagyon szeretném, ha ő Karácsonyra egy szép függönyt kapna. Én egy sírós babára, meséskönyvre és édességre vágyom, amit, remélem, meg is kapok.

Vanka Tímea: Mi ketten vagyunk testvérek. A húgom, Melinda első osztályos. Sokat segítek neki a házi feladatok elkészítésében és a tanulásban. Én is igyekszem, hogy szépen olvassak és írjak. Van egy kis kedvenc állatom, egy Cirmos cica, vele is sokat játszom. Karácsonyra egy pettyes labdát szeretnék, anyukámnak futóvirágot az ablakba, apukámnak pedig egy új csizmát.

Kerezsi Arnold: Mi hárman vagyunk testvérek, nagymamám nevel bennünket. Már nagyon várom a Karácsonyt, egy távirányítós autót és tankot szeretnék kapni, a nagymamám részére pedig új ruhát és jó egészséget kívánok.

Doda Amálka: Engem a nagymamám sok szeretettel és türelemmel nevel. Jó tanulással és magaviselettel szeretném ezt neki meghálálni. Van egy kismacskám, Jánoska a neve. Karácsonyra sok édességet és egy Barbie-babát szeretnék, nagymamámnak futóvirágot, anyukámnak pedig egy hosszú, meleg télikabátot.

Mezei Ferike (Uvere): Már alig várom, hogy Karácsony legyen. Szeretnék egy távirányítós autót, helikoptert és egy doboz színes ceruzát. Nagyon szeretek rajzolni, és az iskolában szép papírdíszeket készíteni.

Dana Jancsika: Én Karácsonyra távirányítós autót, kisvonatot és homokszállító kocsit szeretnék kapni. Szeretném, ha anyukám is sok ajándékot kapna, egy szép blúzt, színes vázát, és azt szeretném, hogy jó egészségben nevelhessen bennünket.

A II. E osztály tanulói: Dana Melinda, Dana Jancsika, Dana Mónika, Doda Nikolett-Amália, Kerezsi Arnold, Kerezsi Csilla, Mezei Ferenc, Roszkopf István, Roszkopf Mária, Ungri Zoltán-Csaba, Vanka Tímea-Erzsébet, Veres Kinga-Beáta.

A tasnádi "Gemeinsam" Német Ifjúsági Szervezet és a tasnádi Német Demokrata Fórum szervezésében november 14-én megtartották a már hagyománnyá vált Szent Márton-napi "Laternenfest" névre keresztelt lampionos felvonulást.

A rendezvény a hivatalosságok és meghívott vendégek fogadásával indult a Német Demokrata Fórum szék-házában, majd a 19 órakor kezdődő szentmisével folytatódott. A római katolikus templom padjai tele voltak apró gyerekekkel. Kezükben szebbnél szebb, általuk készített lampionokkal és töklámpásokkal lázasan várták, hogy végre meggyújthassák a gyertyát a lampionokban. A mise nekik szólt. P. Selymes József az ő nyelvükön prédikált az életünkben és lelkünkben felcsillanó fény és világosság szerepéről és fontosságáról. A fényi fúvószenekar kezdte a misét, illetve a házigazdák, a Maestoso kórus énekelt.

A mise után még kétszer annyian gyülekeztek kint, a főutcán, mint a templomban, hogy részt vegyenek a lampionos felvonuláson, melynek élén a fúvószenekar haladt.

A tömeg a moziteremig vonult, ahol megtekinthették a német óvodások előadását, a tasnádszántói NDF gyerekcsoportjának összeállítását, majd fellépett a tasnádi Maestoso kórus, a Caroler Accordeon Duett és a kálmándi tánccsoport. A programot a Művelődési Házban hajnalig tartó sváb bál zárta.

A rendezvényen részt vettek Mátészalkáról a Német Kisebbségi Egyesület és a Széchenyi István Általános Iskola képviselői, Johann Schwarz, a NDF regionális szervezetének elnöke, Stefan Kaiser alelnök, Stefan Lerm, a Szatmári NDF elnöke, Johann Müller, a Nagykárolyi NDF elnöke, valamint Rist Gabriella, a Szatmári Gemeinsam elnöke.

E rendezvény sikere bizonyítja, hogy bár kevesen, de mégis maradtak svábok Tasnádon, akik értékelik az ilyen eseményeket, és akár szponzorként is támogatják azokat.

Köszönet illeti a Maestoso kórus vezetőjét, Schmidt Máriát, kitartó munkájáért, és szervezőkészségéért, a tasnádi NDF elnökét, Déri Augusztát, a kórustagok szüleit, akik nagymértékben hozzájárultak a szervezéshez, illetve támogatóinkat: a Wintis II és Biamin kft-ket.

Főtámogató a Szatmári Német Fiatalok Szervezete, a "Gemeinsam" és a NDF nagyszebeni országos szervezete.

Ragyogó napos idő köszöntött ránk november 22-én, az Ady-emlékünnepség napján, nagy költőnk születésének 126. évfordulóján.

Az ünnepség, Érmindszenten, egy szavalattal kezdődött, amelyet Muzsnay Árpád, az EMKE alelnökének megnyitó beszéde követett. Ezután Ft. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke fejtette ki gondolatait. Érkávás alpolgármestere, Csomai Antal, két nyelven köszöntötte az egybegyűlteket. George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Igaz-gatóság vezetője Ady költészetéről beszélt. A tasnádi és bogdándi fiatalok szavalatai után Schömberger Jenő, római szatmári római katolikus megyéspüspök beszélt Ady Istenhez való viszonyulásáról.

A Nagykárolyi Református Egy-község kórusa két énekszámmal lépett fel, majd a Zilahi Wesselényi Miklós Református Kollégium négy diákja tartotta meg emlékműsorát, aztán a magyarországi Mindszentről Venák Katalin küldött tolmácsolta az ottaniak üzenetét, a nagyváradi megyés püspök, Temfli József üdvözletét pedig Pék Sándor tasnádi káplán tolmácsolta.

András Gyula és Marcel Mirea színművészek Ady-versekkel emlékeztek a költőre. Az ünnepség koszorúzással ért véget, melyet Bendel József, tasnádi alpolgármester, RMDSZ-elnök vezetett.

Koszorút helyeztek el: Az Érkávási Polgármesteri Hivatal, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkon-zulátusa, a Szatmár megyei RMDSZ szenátori és képviselő csoportjai, a Megyei Művelődési Igazgatóság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Bihar Megyei RMDSZ, Mindszent város küldött-sége, a szatmárnémeti, tasnádi és érszakácsi RMDSZ-szervezetek, a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal, a Szatmár Megyei Polgári Egyesület, Gencs falu képviselői, a Szentgyörgyi Albert Társaság nagykárolyi fiókja, a Nagykárolyi Kaffka Margit Irodalmi Társaság, a Tasnádi MADISZ, az EMKE és a Kölcsey Kör, dr. Tóth Ilona, Érkávás község családorvosa.

Az idei megemlékezés is méltó volt Ady emlékéhez, a résztvevők emelkedett lélekkel távozhattak a nagy költő szülőhelyéről.

Úgy egyeztünk meg, hogy ha nem kapok megfelelő lakást, egy olyan helyet, ahol más diákok is laknak, akkor ők befogadnak. Tehát a hátterem biztosítva volt, így nyugodtabban járhattam lakást keresni. Amint már említettem, 1-2 hétig jártuk a várost. Por- és áporodott szagú lakásokat kerestünk fel, melyeknek rendszerint öreg emberek voltak a tulajdonosaik. Igaz, a szobák "keleti kényelemmel" voltak berendezve. Csak a kosztolással lett volna baj.

Egy elég közeli utcában (a patak mellett, fentebb, légvonalban alig 300 méterre a gimnáziumtól) lakott egy 32-35 év körüli hölgy. Elég nagy lakása volt, de nem használta ki. Külön bejárata is volt a lakásnak. Nem tudom, volt-e neki családja. Elég jóképű fehérnép volt, talán kishiva-talnok lehetett. Volt egy zongorája. Ottjártunkkor épp egy általam ismert dalt játszott rajta, félvállról állt velem szóba. Ahogy zongorázott, én a háta mögé álltam, s kezdtem dúdolni a dalt: "Ha majd egyszer éjfél tájban ablakodnál húzzák a cigányok /Én pedig a banda mellett lehunyt szemmel álmodozva állok..." Felfigyelt rám. Megjegyezte, hogy nagyon jó hangom van. Kérte, hogy énekeljem el végig a dalt, mert az neki nagyon tetszik. Elénekeltem: "...A cigányok hegedűje bele zúg az éjbe/ Belesír az édes álom tündérmeséjébe..." Azután még a második szakaszát is elénekeltem neki.

Meg volt hatódva (talán csalódott szerelmes lehetett). A végén azt mondta, hogy engem egyedül befogad. A bért is nagyon alacsonyra szabta meg. Még azt is ígérte, hogy megtanít zongorázni. Dehát én többedmagammal szerettem volna szobát bérelni. A többiek húztak is vele, mondván, hogy megtetszettem a hölgynek, még mást is kaphattam volna tőle, nemcsak szállást és kosz-tot. Én akkor 18 éves voltam és nagy idealista. Azt tartottam, hogy ha énnekem az a pretencióm, hogy szűz lányt vegyek feleségül, akkor nekem is önmegtartóztató életet kell élnem (a piaristák nevelése). No meg aztán nagyon is szégyenlős voltam, gyáva és buta is. Pedig hát a "minden órának leszakítsd virágát" (carpe diem) elvét kellett volna kövessem (a mostani eszem szerint), hiszen az ember életének 15-20%-át a szexre vonatkozó gondolatok töltik ki. Ez már így van. Nem maradtam, tovább mentünk.

Végül a Dacia vagy talán a Decebal utcában (a börtön mögötti utcát kötötte össze a Kraszna utcával, fenn a domboldalon, nem messze az iskolától) Herczeg Lajoséknál kaptunk szállást hárman: Buchmüller Anti, Balogh Imre meg én. Elég fiatal házasok voltak, három fiúgyerekkel. Lajos bácsi cipészmester volt vala-mikor. Előbb szakszervezeti vezető, majd a cipész szövetkezet elnöke. Sovány, szikár, nyúlánk, finomvonású 35-40 év körüli férfi volt. Böske néni, a felesége közepes termetű, víg kedé-lyű, kissé molett fiatalasszony. Később kiderült, hogy anyuval egyidős, 37-38 éves. A három fiú: 3-tól 8 éves korig.

Volt egy cselédlányuk is, Juliska, jól megtermett, 20-23 év körüli parasztlány. Az udvarlóját Bárónak hívták. Kacagtuk, hogy a báró jár a herceghez. Az épület egyik szárnya végében volt egy szoba (kb. cipészműhely lehetett valamikor). Olyan 4x4–es nagyságú. Volt, benne szekrény, asztal, székek meg három ágy. Elég olcsón megkaptuk. Jó kosztot adtak, mindig Juliska hozta be a kaját, tálcán. Igazi zilahi iparos család volt, elég jómódban éltek, ha nem is voltak gazdagok.

A szomszédban lakott a nagy-bátyjánál Bekő Tóni (András) osztálytársam. Volt, hogy néha-néha meglátogattuk egymást. A szobatár-saim egy osztállyal lennebb jártak, mint én. Buchmüller Anti tasnádi fiú volt, az apja pintér. Balogh, úgy tu-dom, Tótiba való volt. Elég gyengén tanultak, könnyelműek is voltak. Kártyacsatákat rendeztek a barátaikkal. Velem nem a legjobban értették meg magukat. Később Antiból jogász, majd ügyész lett, Imréből pedig református pap. Buchmüller ezelőtt 7-8 évvel, Balogh pedig 8-10 éve eltávozott az élők sorából.