Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Minden évszaknak megvannak a sajátos eseményei, az ezekhez kapcsolódó képei, színei, melyeket magával hordoz, az anyatermészetnek vagy/és az embereknek köszönhetően. Így van ez az ősszel is.

Az ősz egyik első jele, hogy szeptember derekán megkezdődik az iskola. Ettől kezdve megélénkülnek az utcák a reggeli órákban, hogy aztán délig szinte teljesen kihaljanak. A tasnádi magyarság szempontjából szerencsésnek mondható az idei évkezdés, mert ismét két magyar első osztály indult, és a középiskolában is van IX.-es magyar tagozatú osztály. Szép számmal tanulnak az ország (és nem csak) különböző felsőoktatási intézményeiben tasnádi magyar fiatalok. Az persze már más téma, hogy ők visszajönnek-e ide tanulmányaik befejeztével, elég vonzónak találják-e szülővárosukat ahhoz, hogy álmaikat itt váltsák valóra.

Mezőváros lévén, egy ebben az időszakban nagyon jellemző kép a betakarítás. Ki szüretel, ki kukoricát szed, kihasználva az enyhe, vagy némelykor kifejezetten nyáriasan meleg napokat. Nagyon aszályos volt az idei év, ám a szőlőtermésre nem panaszkodnak, és a kukorica is kikerül. Idén a szép terméssel rendelkező magánszemélyek és mezőgazdasággal foglalkozó cégek közszemlére is tehették dicséretre méltó portékáikat az október 3-án megrendezett Termés Napja alkalmával.

Az őszre gondolva, a téli tüzifáról gondoskodó ember képe is szembetűnik. Mivel pár éve távfűtés nincs a tömbháznegyedekben sem, bizony nem kis gondot okoz az itt élőknek a fa tárolása, a kályhák elhelyezése, a keletkező füst elvezetése. De hát az emberi képzelet határtalan. Nézzünk csak szét nyitott szemmel a városközpontban járva, és igen érdekes megoldásokat láthatunk erre a problémára.

Várjuk hát a telet, a mindent szép hófehérré varázsolót, az ünnephozót, hogy aztán eljöjjön újra a most még annyira távolinak tűnő megújulás, a tavasz.

-Újra megnyílt a sertéspiac. Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy csak állategészségügyi engedéllyel, illetve termelői bizonylattal (redie) rendelkezők adhatnak el állatokat. Szigorú ellenőrzések vannak ezen a téren, és a büntetések igen szigorúak.

-Újra megkérünk mindenkit, aki még nem rendelkezik ingatlanaira vonatkozó tulajdonlappal, hogy jelentkezzék a Polgármesteri Hivatal illetékes osztályán a birtokbatételt bizonyító iratokért.

-Elkelt a "Vointa" Kisipari Szövetkezet asztalosműhelye. Az új tulajdonos megkezdte a javítási munkálatokat, reméljük, rövidesen új munkahelyek létesülnek ezen a részlegen.

-Jó ütemben folynak az új tornaterem építési munkálatai. A legnagyobb gondot a feltöltéshez szükséges föld beszerzése jelenti a távolság és a nagy mennyiség miatt.

-Bár rövidesen vége a strandszezonnak, a munkálatok nem érnek véget. Jelenleg is folyik a parkosítás, október 10. körül pedig egy saját hidegvízű kút fúrása kezdődik.

-Október elején kezdődnek a kb. másfél milliárd lej összértékű munkálatok a város vízművénél. A munkálatok két részben valósulnak meg. Ebben az évben főleg a tömbházak vízellátása fog javulni, míg az állomás felé eső rész a jövő évi munkálatok után számíthat jobb vízellátásra.

-Novembertől Tasnádon is igényelhető az útlevél a Szolgáltatási Központban (volt gyermekkórház épülete) az erre a célra hamarosan berendezendő irodában.

Keresztelés: Szabó Dominik (aug. 24.), szülők: Szabó Lehel és Botos Tünde

Temetés: id. Kürti Sándor, 68 éves (aug. 6.), özv. Fazekas Erzsébet, 72 éves (aug. 13.), Maday István, 38 éves (aug. 19.)

Esketés: szept. 6: Domuca László András (róm. kat.) és Vank Mária Magdolna (ref.), szept. 27: Vass Róbert (ref.) és Délczeg Beáta (ref.)

Keresztelés: Bíró Petra Zsuzsanna (szept. 21.), szülők: Bíró Miklós és Szigeti Melinda

Temetés: Kerezsi Rozália, 59 éves (szept. 8.), Kovács Rozália, 70 éves (szept. 24.)

Esketés: aug. 10: Vass József (róm. kat.) és Hárt Margit (róm. kat.), aug. 30: Sájerli Mihály Gratian (róm. kat.) és Lenghel Alina Ramona (ort.)

Keresztelés: Grebanar Krisztofer Rómeó (aug. 23.), szülők: Grebanar Rómeó János (róm. kat.) és Szécsi Erzsébet (ref.), Grebanar Albert Emánuel (aug. 23.), szülők: Grebanar Adalbert (róm. kat.) és Móda Ramóna (gör. kat..), Farkas Nikolett (aug. 23.), szülők: Farkas György (ref.) és István Ramona (róm. kat.), Érseki Áron (aug. 24.), szülők: Érseki László (róm. kat.) és Bilanici Daniela (ort..), Reiser Henrietta (aug. 31.), szülők: Reiser József (róm. kat.) és Peres Mária (gör. kat.), Nagy Gabriella (aug. 31.), szülők: Nagy Csaba (ref.) és Schömberg Melinda (róm. kat.)

Temetés: Györffy (Funkenhauser) Ilona, 75 éves (aug. 6.), Teffehárdt István, 69 éves (aug. 7.), Hábermüller Péter, 91 éves (aug. 14.), Méhi István Ottó, 48 éves (aug. 24).

Esketés: szept. 6: Domuca László András (róm. kat.) és Vank Mária Magdolna (ref.),

Temetés: dr. Mezei János György, 77 éves (szept. 7.), Jónás Mária, 70 éves (szept. 21.)

A helységben négy elemi népiskola működik: római kath., gör. kath., evang. reform. és izr. A római kath. három, a gör. kath. egy-, az evang. reform. és az izr. két-két tantermű. A törvényhatóság 1895-ben kisdedóvóintézetet szervezett s ennek számára nemrég mintaszerű épületet emelt. Egy községi jellegű iparostanoncziskola is van.

A Szilágyságban Tasnádon volt az első iskola a reformáczió után. Tanítója Szegedi Kiss István.¹

Közép-Szolnok vármegyének 1810-diki szabályrendelete a vármegyének négy nevezetesebb iskoláját említi s ebből kettő Tasnádon van (a másik kettő Zilahon). Az egyik a római katholikusoké, a másik a reformátusoké. A tasnadi ref. iskoláról azt mondja ez a szabályrendelet, hogy "ottan csak két-három alsóbb classisok taníttatnak".² Az elemi fiúiskola két tanteremmel s két tanítói lakással 1807-ben, a leányiskola egy tanteremmel s lakással 1861-ben épült^,3az utóbbit nemrég újjáépítették. Az iskola részére Vékony Ferencz (1838), Ladányi Sándor (1860), Cserei Balázsi Borbála (róm. kath., 1864), Kovács Mihály s neje, Kabós Borbála (érkávási lakosok, 1867), Fodor Mihály (1867), Gáthi Gábor tasnádi rector (1867), Kömes János (1868), dr. Csencs Ferencz (r. kath. orvos, 1870) tettek alapítványokat mintegy 7000 frtig.⁴

Szécsi Mária alapítványát egyházi s iskolai czélokra már említettem.⁵

1644-ben Tasnádon kétszázegy (ebben harminczöt nemes) családot írtak össze. (Szolgálmányaikat már előbb láttuk.⁶) Földmívesek s mesterek.

A tizenhetedik század végén a török pusztítások alig hagytak meg öt-hat családot az egész lakosságból..⁷

1715-ben 13 nemes, 27 jobbágy, összesen 40 háztartás fizetett adót; 1720-ban 12 nemes, 1 jobbágy, 31 taksás, összesen 44 háztartás. A népesség száma ez adatokból következtetve 396 lélek lehetett a pragmatica sanctio korában s az egész lakosság magyar.⁸ A lakosok 1715-ben valamennyien 1/4 telkesek.⁹

Mint Bél Mátyás írja 1753-ban: Taschnád régibb időben sűrűn lakott, termékeny földű város.¹¹

1771-ben Tasnádon Vay Lászlónak egy-egy taksás a taksán s a 12 napi robotton kívűl hat kereszt gabonának a learatására köteles, ha a szükség úgy hozza magával, többet is arat. Itt a taksások száma 122, a jobbágyoké 4, összesen 62 frt 44 dénár taksát fizetnek s 180 a robotos napok száma. Portiót a megyének egyenként némelyik 16 frtig fizet.¹²

1. V. ö. I. k. 533—545
2. V. ö. I. k. 369-370
3. V. ö. Névk. ev. ref. 1874. 52. l
4. U.o. 52-53
5. E mű II. k. 258. l.
6. V. Ö. II. köt. 277. l.
7. Névk. Ref. ev. Ref. 1874. 37. l.
8. Magy. Stat. Közl. XII. köt. 66. és 67. lap
9. U. o. 341. lap
10. E mű I. köt. 158—159.
11. Bél: Comp. 125. l.
12. Bl.

Egymás után hagytam magam után az alvó városokat éjszakai utamon. Minden utasom aludt már, csak magam kalandoztam vissza a múltba. Szorongást tapasztalok,- ébredtem fel a vezetés monotóniájából. Azon vettem észre magam, hogy szülővárosomra gondolok. Röpke pár nap, s eljön a találkozás, villant agyamba. Milyen lesz ? Csalódás, öröm, depresszió, vagy egyszerűen csak jó és meghitt lesz? Jöjjön hát aminek jönnie kell – gondoltam, s azt, hogy ÍGY AKAROM.

Az immár magyarországi barátaink házában töltött pár nap, élményekben gazdag, éjszakába nyúló beszélgetésekkel telt, melyeknek múltunk és mi voltunk a boldog főszereplői.

Aztán eljött a látogatás reggele, melynek már sötétjében útra keltünk. A nap felkeltével együtt közeledtünk a város felé. Már látni lehetett a dombon a két kiemelkedő építményt, melyek a várost az évek hosszú során fémjelezték.

Bár most máshol vívom a mindennapok harcát, és az eltelt húsz év sok mindent elködösít, e kép láttán mégis az a kellemes meghittség töltött el, amit oly nehéz megmagyarázni. Mondatok hosszú sora is csak részleteiben adhatná vissza azt az érzést, ami akkor bennem lángragyúlt.

Átlépve a város peremét, elhagyva a gyárakat, a temetőt, a régen oly hosszúnak tűnő dombon siklottunk fölfelé. Ez itt egy imerős háza, ott egy másiké! - kapkodva mutogattam gyerekemnek a csak rövid ideig felvillanó helyszíneket. Idő sem maradt a magyarázatra, már a városközpontban voltunk.

Mire a régi barátokkal való találkozásra sor került, a kezdeti izgalmakat egy olyan érzés váltotta fel, melyet így írhatnék le: Otthon ülök a fotelemban flanell házikabátban, papucsban, kezemben egy sör, és nézem a meccset a tévében. Úgy folytatódtak a beszélgetések, mintha tegnap váltunk volna el, s úgy éreztem, a húsz esztendő semmit sem koptatott le a kapcsolatokból.

Sokan, kik szülőhelyüket nem hagyták el, nem is tudják, milyen jó érzés az, ha az ember tartozik valahova, ha várják valahol, ha van egy hely, ahol igazán otthon lehet, s nem csak egy folytonos utazó, a globalizáció gyermeke. Én azt hiszem, lassan megtanulom becsülni ezen értékeket. Szikora Robi egyik mondása jut eszembe "…csak akkor értékelünk valamit igazán, ha már elveszítettük…".

Később gyalogosan mutattam be gyerekemnek a "főutcát". Jól esett látni otthonos mozgását, láthatólag hamar megbarátkozott a helyszínnel. Figyelve önmagam, nem tapasztaltam azt a féltő érzést, amit a szülő érez gyerekével szemben, mely mindig annak védelmére ösztönzi. Nem is tapasztalhattam, hiszen mint gyermek, én is mindig biztonságban éreztem itt magam. Döbbenten néztem, milyen rövid idő alatt kiismerte magát a központban, s egyedül el mert távolodni tőlem. Talán átadtam volna neki génjeimben azt, hogy ez az "otthon", és ő felismeri ezt még akkor is, ha soha sem járt itt? Talán!?

Tovább gyalogolva az utcákon, itt-ott megállni látszott az idő. Nyugati mércével mérve a város arculata alig változott. De hát ez mindig viszonylagos, van akinek a változásból soha sem elég. Mint gyerek az ember sok apró, a felnőtt számára látszólag jelentéktelen részletet figyel meg, s rögzít emlékezetében. Nos, én sem voltam ezzel másképp annak idején, s ha most vakon végig kellene mennem ezen helyszíneken, biztosan tudnám: Tasnádon vagyok.

Találkoztam olyan gödrökkel a járdán, melyek még gyerekkorom idejéből maradtak fenn, s olyan épületekkel, melyek vakolatának egy kis részéből is felismerném, hova tartoznak. Ez meglehet, hogy nem mindig pozitívumnak tekinthető, mégis a hazalátogatóban ezek a részletek élesztik fel az emlékeket, s ez teszi az egészet olyan vonzóvá, szimpatikussá.

A főutcán álldogálva, valamikor délután négyóratájt megfagyott az élet, lassan kiürült a város, mintha ragály söpört volna végig rajta. Mai környezetemben ez egy ismeretlen jelenség. Na de így volt ez annak idején is, akkor mint fiatalt zavart, most valahogy már máshová helyeződött a hangsúly életemben. Ismerve a másat, ez most mégis szembetűnőbb volt, mint valaha.

-Hol vannak a señorák? Miért van zárva majd minden üzlet? - kérdezte a gyerek.

-Ez itt így szokás, miért, nem tudom -válaszoltam. Talán kiadatott a titkos jelszó a családi élet megkezdésére, s emiatt vonult mindenki vissza. Valamikor, a nem is olyan távoli jövőben megszűnik majd ez az állapot, s akkor mindenki szaladhat éjjel s nappal a pénze után. -gondoltam hozzá magamban.

Az utóbbi években kizárólag újságokból értesültem a városban történtekről s mi tagadás, az élőben látottak és a természetes, szülőföldel szembeni elfogultság melegebb színekben jelenítették meg a látottakat. Teljesebbé vált a kép az igen kellemes beszélgetések után, melyeket a civil szféráért oly odaadóan munkálkodókkal folytattunk. Számomra ők valóban hozzáértésről tettek tanubizonyságot. Önzetlen odaadásuk elismerésre méltó, és mindenképpen megérdemlik helyüket a városban.

Olyan sok mindent szerettem volna viszontlátni, és még sokmindenkivel találkozni, de a szigorúan tervbe vett egy nap ennek csupán töredékét engedte megvalósítani. Igy az utazók eldöntötték: visszajönnek még, és sok, sok mindenről mesélnek majd.

Néhány külső tényező is döntő befolyással bír a járvány terjedésében: a meteorológiai tényezők, a hideg, nedvesség, a légszennyezés (beleértve a dohányzást is), nagyobb természeti katasztrófák, mint árvizek, földrengés, tűzvész, hosszantartó szárazság. Ezek pozitívan befolyásolják a járvány terjedését.

Évszázados megfigyelés, hogy a forradalmak, háborúk, nagy népvándorlások idején megugrik a betegek száma, de az egyén életében bármely nagyobb változás, mint munkanélküliség, lakhely– és munkahelycsere, alultápláltság, sőt a túltápláltság is, az egészségtelen életkörülmények, a túlzsúfoltság, az egyéni, családi és közösségi tisztaság hiánya, az alacsony kulturális és civilizációs szint mind a tbc melegágyát képezik. Ezért mondják az Egészségügyi Világszervezet szakértői, hogy a tuberkulózis a többokozatú társadalmi betegségek klasszikus példája!

Mindeddig a fertőzésveszélyről beszéltem, mivel ebben a megbetegedésben a fertőzés nem mindig vezet a betegség kialakulásához. Hazánkban a tuberkulózis endemiás megbetegedés, és a fertőzésen a pubertáskor végéig a lakosság majd 90%-a átesik. Mint előbb említettem, a kisgyerekek a legveszélyeztetettebbek. A fejlett országokban ez eltolódott a fiatal felnőttkor felé, és ott a felnőttkori elsődleges fertőzés sem ritka, de a lakosság nagyobbik fele fertőzésmentes!

A fertőzés kimutatására az úgynevezett tuberkulin reakciót használjuk, ami a megölt tbc bacilus bizonyos fehérjéinek bőrbe való fecskendezéséből, és az arra kialakult allergiás reakció leolvasásából áll, 72 óra (3 nap) elteltével. A hiperergiás reakció biztos fertőzést jelent.

Maga a fertőzés lehet teljesen tünetmentes, vagy csak minimális radiológiai elváltozások tapasztalhatók, de előfordulhat bármilyen kórkép az egyszerű megfázásos tünetektől a súlyos tüdő, mellhártya, agyhártyagyulladásig! Ezért van az, hogy a gyerekeknél lehetőleg mindig elvégezzük a tuberkulin próbát. A pozitív reakció további kivizsgálást igényel, míg a hiperergiás reakciónál kötelező a kezelés megkezdése akkor is, ha a gyerek tünetmentes, sőt, kimutatható radiológiai elváltozásai sincsenek, mivel semmi biztosíték nincs arra, hogy a betegség legsúlyosabb formái nem fognak kialakulni a közeljövőben!!! Sőt, ezekben az esetekben kötelező az epidemiológiai ankét elindítása, aminek a célja az elsődleges fertőzésforrás megtalálása. Ez általában a gyerekkel viszonylag szoros kapcsolatban álló beteg felnőtt (lehet az családtag, rokon, szomszéd, a postás, a tanító), aki sokszor maga sem tudja, hogy milyen betegségben szenved! Nemegyszer sikerült így egész betegcsoportokat kiszűrni, elkülöníteni, és meggyógyítani.

A tuberkulózis egy kétfázisú megbetegedés. Az első fázisban történik meg a szervezet légúti megfertőződése, az esetek döntő többségében. Kialakul a tüdőben az u.n. primer komplexum. Ez megtörténhet teljesen tünetmentesen is (lappangó fertőzés), de az egyszerű megfázásos tünetektől kezdve a legsúlyosabb tüdőgyulladásig, akár légzési elégtelenség kórképe is kialakulhat. A továbbiak-ban a szervezet védekezési reakciói is működésbe lépnek, a fertőzést elkülönítik, legyőzik, meszesedéssel izolálják. Csökkent ellenállású szervezet vagy agresszív fertőzés esetén ez nem történik meg. Ilyenkor alakulnak ki a súlyosabb kórképek a legkü-lönbözőbb szövődményekkel, melyek akár a beteg életét is veszélyeztethetik.

Ebben a szakaszban történik meg a kórokozó szóródása a különböző szervekbe, aminek a következtében rövidebb vagy hosszabb lappangási idő után létrejön az egyes szervek másodlagos megbetegedése. Emiatt a primer (gyerekkori) tbc kezelése, akár ha csak a tuberkulinpróba hiperergiája vagy minimális radiológiai elváltozások is vannak, kötelező. Ez gyerektüdőgyógyászati osztályon tör-ténik, intenzív, hosszantartó, és egységes a könnyű és súlyos esetekben egyaránt, csak a szövődmények kezelése egyedi.

Az esetek túlnyomó többségében a fertőzés inaparens, a betegség évekig lappang, sőt az esetek nagy részében a szekunder tbc nem is alakul ki (10 fertőzöttből csak egy betegszik meg).

A betegség második fázisa az, amit az emberek tulajdonképpen tbc-ként ismernek. Ez rövidebb vagy hosszabb idő után következik be, és kialakulásában döntő szerepe van a fentebb felsorolt elősegítő tényezőknek!

Tulajdonképpen arról van szó, hogy a fertőzött embert bizonyos társadalmi, anyagi vagy egészségügyi okok (háború, éhinség, nagy fizikai vagy szellemi stressz, munkahely-változtatás, munkanélküliség, alkoholfogyasztás, dohányzás, hosszas betegségek stb.) kibillentik az egyensúlyi állapotából, és megnő a megbetegedés valószínűsége!

Ritkán, súlyos fertőzés, vagy más, a szervezet ellenállását csökkentő betegségek (AIDS, cukorbetegség stb.) esetén a másodlagos fázis lappangás nélkül követheti az elsőt, és általában súlyos formák kialakulá-sához vezethet. A nyugati országok-ban, ahol az elsődleges fertőzés ideje a fiatal felnőttkor felé tolódott el, ez a forma a gyakoribb.

-Az egyik legrégebbi tanár vagyok itt. Kolozsváron végeztem 1972-ben, a Babes-Bolyai Tudományegyetem filológia karának magyar-francia szakán. Ekkor helyeztek ki a tasnádi iskolába, azóta itt tanítok.

-Az első órámon, amit tartottam, a vezető tanár azt mondta, hogy "Az Isten is tanárnak teremtett." A tanári pálya előtt tettem egy kis kitérőt, ugyanis jogra felvételiztem, de nem vettek fel. Jogásznak nem is lettem volna jó. Ami a tanári szakmához vezetett, az az osztályfőnököm példája volt. Ahhoz a szerencsés nemzedékhez tartoztam, akiket Fényi István magyar tanár tanított. Tartást, szakmai alázatot tanultam tőle.

- Természetesen anyagilag nem, de más szempontból feltétlenül, mivel sokkal több erkölcsi elégtételt ad ez a szakma, mintha például könyvelő lennék. Ha van egy-két ember, aki továbbviszi, amit tanítok, akkor máris megéri. A tanár továbbél a diákjaiban.

-A tanítás egy összetett folyamat. Egy módszert nehéz lenne kiemelni, a fontosabbak: előadás, ráhatás, meggyőzés. A fő cél a képességeket kialakítani, arra tanítani, hogy a gyerekek maguk legyenek képesek ismereteket szerezni, információkat feldolgozni.

-Nem lehet elválasztani a tanárt és az embert, ideális ember pedig nincs, tehát ideális tanár sem. Minden tanár igyekszik a maga módján a legjobbat adni. A tanuló szemszögéből az az ideális tanár, aki keveset kér, követelményekkel nem lép fel, de egy tanár természetesen nem elégedhet meg ezzel.

-Ideális diák sincs. A típus, amit én kedvelek: érdeklődő, fegyelmezett, de az életkorának megfelelően legyen vidám, játékos. A legfontosabb az önfegyelem, érezze, hogy hol kell abbahagyni a játékot. Fontos még a tisztelettudás és a kölcsönös tisztelet a tanár-diák kapcsolatban.

-Elsősorban érdeklődő, jószándékú, becsületes embereket formálni, akik a mai bonyolult világban eligazodnak. A tantárgyamnak megfelelően szeretném az anyanyelv tiszteletére nevelni a tanulókat. Az anyanyelv egy kapaszkodó, egy bástya, amit mindenkinek meg kell őrizni.

-Nem szeretek dicsekedni, de visszagondolva, mindig a legjobbak között voltam, vagy épp a legjobb. Az egyetemen is a második helyen végeztem.

-A nyelveket, humán tantárgyakat szerettem, humán tagozaton is tanultam. Az orosz és a francia voltak a kedvenc idegen nyelveim.

-Az iskolai előadásokat, programokat, osztályok közti versenyeket szerettem. Sokat szerepeltem, szavaltam és énekeltem.

-A következetlenség jellemzi, minden évben változnak a követelmények. Az alapelv az, hogy többféle képességű, kreatív gyerekeket neveljünk. Ez nagyon jó dolog, de a megvalósítás tele van túlkapásokkal. Több év szükséges, hogy a rendszer igazán hatékonnyá váljon.

-Jó iskolának tartom, egy olyan tanári közösséggel, akik nagyon komolyan és lelkiismeretesen dolgoznak.

-A rendszerváltás előtt szinte féltem iskolába jönni. ’89 után ez megszűnt, élet költözött az iskolába, mindenki a munkára összpontosít. A legszebb minden évben az évkezdés, az év elei megújulás, ezt más pálya nem adja meg. Év végén pedig jóleső érzés egy vagy négy évi munka eredményén végigtekinteni.

A Kirbáj szó a Kirchweih-Fest kifejezésből ered, melynek jelentése templomszentelés, más szóval templombúcsú.

A búcsú ünnepe egy különleges alkalom az év többi ünnepei között, hiszen nemcsak a templom felszentelésének az emléknapja, hanem egy kegyelmi alkalom a lélekben való megújulásra (a szentgyónás által). Ez az Egyház tanítása szerint a feloldott bűnök ideigtartó büntetésének, következményeinek a csökkentését vagy eltörlését jelenti.

A templombúcsúnak óriási közösségi jellege van, mert ilyenkor vendégpapok érkeznek, és a szomszédos települések hívei is eljönnek. Így történt ez az idei búcsú alkalmával is, amikor szeptember 14-én délben 12 órakor megkondult a templom harangja, jelezve az ünnepélyes szentmise kezdetét. A szentmise főcelebránsa Matos Ferenc pápai prelátus apát-kanonok úr (aki 1970-1978 között Tasnádon szolgált), az ünnepi szónok pedig Ft. Veres Attila nagymajtényi plébános volt. Eljöttek a nagyváradi, margittai és közelebbi települések hívei, akik részt vettek mind a szentmisén, mind a délután megtartott zenés imatalálkozón.

Jó pár évvel ezelőtt, egy karácsony előtti napon disznót vágtam a téli ünnepekre készülődve. Mellettem az egyik oldalon ott sertepeltélt a Pötyi kutyám, lesvén, mikor kap ő is egy kis rágcsálnivalót. A másik oldalon egy másik, kisebb méretű tarka kutyus ólálkodott. Másnapra virradólag arra lettem figyelmes, hogy a tarka kutya még mindig ott járkál, csak egy kicsit közelebb a konyhához. Odakint őrizte a házat 15 fokos hidegben, vagy inkább az én nőstény kutyámat várta, amely éjszakára a konyhába húzódott a dermesztő hideg elől. Állatszerető ember lévén, beengedtem a kóbor ebet is, vagyis örökbefogadtam.

Elmúlt a tél, beköszöntött a tavasz, és akkor derült ki, hogy a kóbor tarka kutyuli nem is olyan kóbor. Ugyanis megtudtam, hogy egy közeli utcából, egy általam jól ismert gazdától szabadult el láncáról, és keresett menedéket nálunk. Mivel a kutya szabadon járt-kelt mindenhol, ahol csak kedve tartotta, a szomszéd kertben találkozott gazdája két gyerekével. Azok megörültek neki, és annak rendje módja szerint nyakörvet és láncot raktak a nyakára, és hazavitték. Nem tehettem semmit, az állat valóban az ő tulajdonuk volt. Ám cs endes tavaszi estéken szomorúan hallgattuk a feleségemmel (ő is kutyabarát) a volt kutyuskánk fájdalmas ugatását.

Egy tücsökmuzsikás nyári este a nejemmel csendesen üldögéltünk a pincelakásban, és zenét hallgattunk. Egyszer csak halk, majd egyre erősödő lánccsörgést hallottunk. Mi lehet az? – néztünk kérdőleg egymásra. A felelet magától jött, mégpedig a mi Kicsirink - mert mi így neveztük a kutyát – húzta maga után a láncát. Lassan, félénken besomfordált a lakásba. Hozzánk közeledve leengedte füleit, a szemével mintha bocsánatot akart volna kérni, hogy olyan sokáig elmaradt. Másnap beszéltem a gazdájával, aki minden hivatalos papír nélkül örökbe adta nekem a kutyust.

A múlt évben Tasnádon elterjedt a hír, hogy a város utcáin sintérek járnak, és összefogdossák a kóborkutyákat. Mivel a mi Kicsirink a család tagjait mindenhova elkísérte, legtöbbször az utcán tartózkodott. Meg is lett az eredménye. Elkapták a sintérek, és elvitték Szatmárra, amire mi csak pár nap múltával eszméltünk. Nagy volt a szomorúság a családban! A lányom aztán elkeseredésében a Polgármesteri Hivatalban megérdeklődte, hogy hová vihették a kutyát. Miután megkapta a telefonszámot, beszélt a telepvezetővel, aki ígéretet tett a kutya visszahozatalára. Ez meg is történt pár nap elmúltával, és az is kiderült, hogy a sintérek tulajdonképpen nem is sintérek, hanem a "gazdátlan kutyatelep" ügyvezetői, amely a megyeszékhelyen található. Hivatalos, pecsétes dokumentum kíséretében adták örökbe nekem a saját négylábúmat.

Az idén júniusban újra sor került a kutya elfogására, de kisebb utánajárás után hazahozták, és újból örökbe fogadtatták velem. Mindezek után bezártuk az udvarra, megemelve a kaput, kerítést, hogy ne tudjon utánunk szökni. Persze ez – fiúkutya lévén – lehetetlen.

Az idei ősz-téli szezon legnagyobb visszatérője a miniszoknya. Régóta viseljük már a térdig érő darabokat - sokan meg is szerették, így aztán a tervezők nem törölték el végleg a színről, - mégis jobb lesz hozzászokni a gondolathoz, mini nélkül mit sem ér a gardrób. Ugyanígy sláger a miniruha, ami igazán elegáns és nőies lehet, csak meg kell találni az előnyös színt és fazont.
...ami a minihez dukál:

Csizma: egy hosszú szárú, szexis csizma, valljuk be, egyébként sem jön rosszul a hideg hónapokban. Mini szoknya ide vagy oda, az egészséget sosem szabad feláldozni a divat oltárán. Úgy tűnik azonban, nem is lesz erre szükség, csak be kell ruházni egy dögös csizmára.

Harisnya, combfix, lábszárvédő, térdzokni: akinek a csizma esetleg nem elég, és extrémebb, de legalábbis sajátosabb megjelenésre vágyik, vegye ki a videotékából a "Flashdance" című remekművet és lesse meg, miféle csinos kis lábszárvédőkben ropta szerelmi táncát a főhősnő. Nos, ha tetszik, ne habozz, trendi leszel benne a javából. Vannak szolidabb megoldások is, a divatdiktátorok lelkiismerete megnyugodhat, nem szükségszerűen fázik fel az, aki a mini mellett dönt.

Blézer, kosztüm felső vagy inkább a fiúsabb öltönyös variáció, és finom, kötött kardigán: tehát minden, amit a miniszoknya, vagy a mini ruha fölé vehetünk a hidegebb időben. A felsorolt darabok különböző stílust képviselnek: finom, nőies, fiúsan vagány, komoly üzletasszonyos, vagy bohókás... bárki rátalálhat arra, amit aztán kedvencei között fog számontartani.

Dzseki, kabát: rövid dzsekik, rövid kabátok, de a hosszabb is csak térdig ér. Hogy miért? Hát minek az a szexi harisnya, és csizma, na meg a mini, ugye, ha csak akkor látszik, mikor ledobjuk az előszobában a kabátot?!

Vegyünk egy csomó zöld- és egy csomó szép veres nagy, édes szerb paprikát; a magvát és a belét kilökve, vágjuk fel laskára és sózzuk meg. Miután a sóban egy óráig állott, kéz között csavarjuk ki s rakjuk üvegbe soronkint; egy sor zöld, egy sor vörös paprikát, mig tele lesz az üveg. Eközben kissé meg kell nyomkodni, hogy lazán ne legyen benne a paprika. Ha tele van, öntsünk reá forró, sós, de gyönge eczetet és legfelül töltsünk reá egy pár ujjnyi finom tábla-olajat. Végül kössük be hólyag-papirral s tegyük azonnal kamarába használatig.

Apró, de keményfejü piros káposztát vágjunk fel czikkekbe. Tegyünk tele káposztával egy 4 literes ugorkás üve-get, hintsünk közé egy kávéskanál szép veres paprikát és egy kanál sót; azután öntsük az üveget tele nem igen erős eczettel; kössük be az üveg száját hólyag-papirral, tegyük a kamarába, egy hét mulva már használni lehet akár miféle pecsenyéhez; férfiak által igen kedvelt saláta ez, mely nem áll el tovább, mint legfeljebb 2-3 hétig. Hanem mindég lehet ujra késziteni, mert káposzta van egész télen.

A leggyengébb hártyátlan paszulyt a két végén meg kell tisztitani, forró vizben félig meg kell főzni, vigyázva, hogy egész puha ne legyen, mert ugy jó, ha a szál paszulyok épen megmaradnak. A megfőzött paszulyt szitára szedjük ki habszedő kanállal, hogy ugyanabba a vizbe, a melyben főtt és a mely már forró, még több paszulyt is lehessen azonnal befőzni. Ha a paszuly kissé hűlni kezd a szitán, rakjuk be szépen bőszáju literes vagy nagyobb üvegekbe. Készitsünk hozzá levet a saját levéből, a melyben főtt; szedjünk e léből edénybe néhány kanállal és sózzuk meg jól; továbbá eczettel a levet meg kell savanyitani és el kell jól elegyiteni, azután e paszulyos edényeket szinig tele kell vele tölteni olyanformán, hogy a paszulyon felül még vagy két ujjnyi paszulytól ment üres lé legyen, mert főzés közben leapad s akkor hamarébb elromlik. Ha minden üveget megtöltöttünk, öntsünk a lé tetejére egy ujjnyi zsirt, kössük be hólyaggal jó szorosan, azután tegyük forró vizbe s főzzük ki jól vagy egy óra hosszáig. Ekkor vegyük le a tüzről, fedjük be ruhával és hagyjuk a vizzel együtt kihűlni, azután elrakhatjuk.

Egy 5 literes ugorkás üvegbe rakjunk meggyfa levelet, szőlőlevelet, kaprot, borsfüvet, kevés tormát és egy borsószemnyi timsót. Erre rakjunk egy sor igen szép, apró ugorkát, az ugorka felébe tegyünk apró, de szépen megtisztitott s egészben hagyott, sárgarépát, fehér petrezselyem gyökeret, apró kicsi, fehér és tisztitott hagymákat és sárga szinű zöld paszuly csöveket; e vegyes zöldségre rakjunk ujra szintén ugorkákat, az üvegbe szerte széjjel hintsünk egész szem fekete borsot, itt-ott diszitsük friss, apró piros paprikával; igy rakjuk tele az egész ugorkás üveget, arra különösen vigyázva, hogy szépen legyen elrendezve a vegyes zöldség, mert ugy nagyon jól néz ki. Mikor az üveg tele van rakva, töltsük szinig gyönge eczettel; ha erős az eczet, vizzel vegyitsük fel. Sózzuk meg egy kávéskanálnyi sóval, azután kössük be az ugorkás üveget marha hólyaggal. A hólyagot szoritsuk le erős fonállal. Az ugorkás üveget főzzük ki jókora fazék vizben ruhával leteritve, éppen ugy, mint a befőttet szoktuk.

-vigyázzunk, hogy a pincében a bor ne legyen a zöldség, gyümölcs mellett, mert megváltoztatja illatukat, ízüket.

-ha a télire kamrába, pincébe eltett burgonya közé néhány almát helyezünk, a burgonya nem fog kicsírázni. Ugyanazt az eredményt érjük el, ha a krumplit meghintjük egy kis fa elégetéséből származó hamuval

Augusztus 16-án, Tasnád Napján kórusunk a Római Katolikus Templomban koncertet adott két elhunyt kórustag: Mos Krisztián és Schmidt Milán emlékére. A koncert három részből tevődött össze, mely egyházi műveket, magyar, német és román népdal–feldolgozásokat tartalmazott. A befejező részben klasszikus művek hangzottak el.

A templom bejáratánál megtekinthető volt két plakát, melyeken a kórus tagjainak nevét olvashatták az érdeklődők, illetve a 2002–2003–as évi kirándulások útvonalai és fényképek vázolták a kórus tevékenységét.

Augusztus 25. és szeptember 1. között eleget tettünk a Tasnádon már jól ismert dürnsteini Hugo atya ausztriai meghívásának. Hétfőn este, megérkezésünkkor a dürn-steini lakosok vendégszeretetének köszönhetően hármas–négyes csoportokban családoknál szállásoltak el. Kedden a helyi apátság előadótermében adtunk sikeres koncertet.

A szerdai és csütörtöki napot ki–ki vendéglátóival töltötte, legtöbben Sankt Pöltenben, Kremsben városnézésen, a Dunán sétahajózáson, néhányan viszont strandon, vagy vidámparkban voltak, de a dürnsteini vár romjaihoz is sokan látogattak el. Péntektől vasárnapig a herzogenburgi apátság udvarán tartott NÖ KISS (Nyári Gyermekjátékok) rendezvénysorozaton vettünk részt, ahonnan sok itthon is kamatoztatható ötletet "loptunk" el.

Hétfő hajnalban a Duna parti parkolóban találkozott kis csapatunk. Vendéglátóinkkal kört alkotva, kézenfogva elénekeltük a Vater Unsert (Miatyánk), majd búcsút vettünk, és útnak indultunk, de ők azzal engedtek el, hogy visszavárnak bennünket.

folytatja vidékjáró turnéját a Teletinik színjátszócsoport. A tasnádi közönség számára is készülünk két új darabbal, valamint jövő év májusában egy Nóti Károly emlékműsorral, a jeles kabarészerző halálának 50. évfordulójára.

A Teletinik nem marad utánpótlás nélkül, ugyanis szeptemberben VI.-VII. osztályos diákokból álló új csoport kezdte meg a felkészülést.

Újra elérkeztünk az első "ember"-es hónaphoz, újra itt az ősz, és folytathatnám a közhelyeket, de álljunk most itt meg egy kicsit, mert itt van a kutya elásva. Ha ezekről beszélünk, az iskola, az unalmas téli hónapok jutnak eszünkbe, s akaratlanul is sírógörcsöt kapunk. Pedig nem is olyan vészes a helyzet, csak egy kicsit más szemszögből kell nézni a dolgokat. Jane Goldman: Nem könnyű a kamaszélet című könyvében a következőket írja: "... az iskola még akkor is több szempontból hasznos, ha utálod. Sok olyan általános képességet fejleszt ki benned, ami később hasznodra lesz, pl. hogyan foglalkozz rendszeresen olyasmivel, amit utálsz... Az iskola ezenkívül fejleszti az emlékezőtehetséget, segít felfedezni, hogy mi érdekel, és megtanít pár hasznos dolgot, amire később szükséged lesz, úgymint írás, olvasás, számolás." Talán kicsit nevetséges ez, de ha jobban meggondoljuk, van benne igazság.

Az islokakezdésben is felfedezhetünk sok olyan dolgot, ami vonzóvá teszi számunkra azt. Hiszen a nyári vakáció alatt sokat változtak az emberek, esetleg új osztálytársakat, tanárokat kapunk, és a régi barátoknak biztosan sok mesélnivalónk van, mert három hónap alatt rengeteg érdekes esemény történt velünk. Az órák közti szünetek szinte nem is elégségesek erre, ezért jó, ha minél több órát töltünk az iskolában. És ott van a sok izgalmas óra, Columbo módjára kell kiderítenünk, hogy melyik szám illik a kérdőjel helyére, vagy hogy miért nem fut az illető program, de indulhatunk képzeletbeli felfedezőútra Afrikába vagy megtanulhatjuk, hogyan működik a TV, amit egész délután ki nem kapcsolunk. Ilyen és ehhez hasonló érdekes dolgokat tanulunk a suliban, csak egy kicsit más szemmel kell nézni a dolgokat. Ha jobban meggondoljuk, a vakáció ennél sokkal unalmasabb!

Ha valakinek még ezek után sem jött meg a kedve az iskolához, akkor sem kell pánikolni, mert egyszer úgyis eljön a következő vakáció, de addig rengeteg élménnyel lehet gazdagodni. Fel a fejjel tehát! Ugye nem is olyan nagy tragédia ez az iskolakezdés?

Úgy tűnik igen, és ez nagyon jól van így. Idén érettségizett fiataljaink legnagyobb része ugyanis októbertől tovább tanul. Természetesen ez a jelenlegi gazdasági-társadalmi viszonyok következménye, ma már nem lehet munkát találni szakképesítés nélkül (sok esetben még annak birtokában is nehezen, vagy egyáltalán nem). A fiatalok felismerték ezt, és egyetemek, főiskolák, kollégiumok, szakiskolák padjaiba ülnek ősztől.

Tapodi Réka orvosnak, Nagy Zsuzsanna pedig gyógyszerésznek készül Marosvásárhelyen, Dóka István, Kürti Levente és Lukács Levente a marosvásárhelyi illetve kolozsvári informatika egyetemet választották, Mészáros Tünde pszichológiát tanul Kolozsváron, Stocker Bernadett tanítóképzőbe jár Szatmáron, Bendel István és Mizsur Győző vámtisztnek, Hiripi Krisztina és Pákai Katalin fodrásznak, Kis Kinga, Lukács Kinga és Szilágyi Bianka asszisztensnek, Kólák Krisztina pedig gyógyszerész-asszisztensnek tanul Szatmáron. A debreceni szociális asszisztensképzőbe jár Horváth Orsolya, Nagy Loránd, Pákai Tímea és Petkes Tímea. Szabó Sándor szintén Debrecenben tanul és ápoló lesz, Oláh Annamária Nagykárolyban a természetvédelem területén tanul, Knébli Mária pedig szociális munkás lesz, és az ehhez szükséges tudást Nagyváradon fogja megszerezni.

Szeptember 28-án a tasnádi MADISZ első ízben rendezte meg a Tasnád és Tasnád környéki mezőgazdasági termékek bemutatóját. A jelenlévők szórakoztató műsornak valamint bőséges zöldség és gyümölcsbemutatónak lehettek szem- és fültanúi. A sok akadály ellenére mégis megrendezett bemutatón színes műsor, gyümölcskóstoló, tombola, majd batyusbál kárpótolta a mezőn töltött fáradtságot.

A megjelenteket Jászfalvi Katalin tanítónő köszöntötte, majd Mizsur Anita alkalomhoz illő beszámolót olvasott fel a MADISZ évi tevékenységeiről. A műsorcsokrot a MADISZ-fiatalok adták elő nagy sikerrel. Egy kis részletezés: Demeter Mónika Ősz elején c. vers, Harmati Andrea, Mizsur Anita és Szabó Ottó előadásában egy bohózat, Lieb Andrea baromi hírei, aztán Mizsur Anita előadásában a Szeresd a Földet c. vers hangzott el. Végül, de nem utolsó sorban egy színdarab következett, mely az idősebbek arcára is mosolyt csalt, Váradi Levente, Váradi Róbert és Orosz Zsolt előadásában.

A műsoregyveleg után következett a nap fénypontja, vagyis a felhozott termékek megtekintése és zsűrizése, mely öt jelenlevő személyre hárult. A zsűri három kategóriában osztályozott: legnagyobb, legkisebb, legfurább. A három kategória győztese: Bata Sándor, káposzta, Mizsur Anita, paprika és Váradi Ildikó kalapostök.

Az eredményhirdetést, valamint a díjkiosztást a tombolahúzás követte, majd örökzöld dallamok közepette elkezdődött a batyusbál.

Akik ott voltak, jól érezték magukat, akik nem voltak ott, bánhatják, de reméljük, hogy a 2004-es termékbemutatón valamilyen formában ők is részt fognak venni. Köszönet jár Mizsur Katalinnak és Bata Sándornak a fáradtságos munkáért. Bízunk benne, hogy még sok ilyen szórakoztató programban lesz részünk!

Amint megkezdődött a vakáció, június 14-én, szombaton reggel fél 8-kor, a volt IV. D. osztály tanulói tanító néninkkel, Czier Bernadettel kétnapos kirándulásra indultunk. Úticélunk a tordai sóbánya és a Tordai-hasadék volt, a második napon pedig Kolozsvár szépségeit csodálhattuk meg.

Tasnádról kisbusszal indultunk, és egész úton a körülöttünk levő tájat figyeltük. Jó kétórai utazás után első kitűzött célpontunkhoz, a tordai sóbányához érkeztünk. Itt nagyon sok újdonság fogadott. A sóbányában volt egy játszótér, ahol a homokhoz hasonlóan, sóból lehetett várat építeni. Ebben a helyiségben láttunk egy nagy darab fekete kicsiszolt kősót, amit le szerettünk volna fényképezni, de tilos volt. A vezetőnk egy nagyon érdekes dolgot mutatott nekünk: feldobott egy marék sót, és az tüzijátékszerűen hullott le a szemünk láttára. A sóbányából kiérve szokatlan volt a kinti meleg levegő, de nagyon jólesett a benti hideg után.

Utunkat a Tordai-hasadék felé folytattuk, ahol páratlan látványban volt részünk. Végigmentünk a két hegy között. Némely helyen nehéz volt az út, de mindannyian, még a tanító néni 3 éves kislánya, Edina is – ügyesen átjutottunk. A hasadék túloldalán egy patakhoz értünk, amelyben legtöbben meg is fürödtünk. A kisbuszhoz visszaérve folytattuk utunkat és este 9 óra körül Kolozsvárra érkeztünk. A "Bethlen Kata" Kollégiumban a meleg fogadtatás után ajándékot kaptunk a szállásadóinktól. Az első napi fáradtság után mindenki jól aludt, ébredés után pedig finom reggeli várt ránk, majd továbbindultunk.

Kolozsváron először a Botanikus-kertbe látogattunk, ahol sok szép növényt láttunk, és többen felmentünk a csigalépcsőn a kilátó toronyba is. Legjobban a pálmaház tetszett, amelynek egyik termében óriás tavirózsát láttunk, többi termeiben pedig különböző érdekes pálmaféléket csodáltunk meg. Kifelé jövet többen cserepes mimózát vásároltak, amit otthon édesanyjuknak ajándékoztak.

A városon átutazva felértünk a Fellegvárra, ahonnan egész Kolozsvárnak és környékének látványa tárult elénk. Ezután a Mátyás-szobrot, Mátyás király szülőházát és a Szent Mihály templomot tekintettük meg. Kis időt töltve a templomban, kint eleredt az eső, de minket ez nem zavart, hiszen a kisbusszal továbbindultunk. Éhségünket egy Mc Donald’s étteremben csillapítottuk. Sokunk számára ez újdonság és érdekesség volt. Hazaindulás előtt még egy játszótéren is megálltunk, ahol jól hintáztunk, ugráltunk és játszottunk.

Fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk haza Tasnádra. Köszönjük ezt a feledhetetlen két napot tanítónéninknek és szüleinknek, akik mindezt lehetővé tették számunkra.

Az idei tanévben Tasnádon 32 magyar elsős kisdiák kezte el tanulmányait. Ők a következők:

I.D (Czier Bernadett tanítónő osztálya): Ari-Török Gertrúd, Buchmüller Henrietta, Dana Natália, Dana Nádia, Hiripi Rudolf, Irimiás Tímea, Juhász Anita, Kovács Gabriella, Lázár Ádám, Méhi Zsuzsanna, Mészáros Tímea, Moldován István, Pop Titus, Rendes György, Smid Renáta, Végh Krisztián, Zöldesi Annamária.

I.E (Sipos Zsófia tanítónő osztálya): Ackerman Enikő Zsuzsa, Czier Edwin Szilárd, Dankó Olívia, Fóris Boglárka Jácinta, Holczberger Krisztián, Horvát Csilla Katalin, Kovács Ervin, Kovács Roland, Kozma Annamária, Lakatos Norbert, Pop Orsolya, Rozs Aliz, Ruff Zoltán, Szilágyi Ervin Dávid, Vanka Melinda Dina.

Október 7-én a Csengerben megrendezett "Meseszüret" című mesemondó versenyen részt vett két tasnádi II. osztályos tanuló, Tãmas Enya és Vinkler Petra Réka. A gyerekeket Vécsi Erzsébet és Bikfalvi Juliánna tanítónők készítették fel. Petra különdíjat kapott, Enya pedig dicséretben részesült.

Az őszi időszakban napsütésre, szélre, esőre egyaránt számíthatunk, ám ha megfelelő az öltözékünk, a kirándulás mindig kellemes lesz. A szeptember rengeteg színt és sok látnivalót tartogat azok számára, akik nemcsak szeretik a természetet, de megpróbálnak közelebb kerülni hozzá, ellesni néhányat abból a számtalan titokból, amit az erdő, a mező és a vizek birodalma rejteget.

A fák között, az erdőben az őszi lombszíneződés nyújtja a legnagyobb élményt, különösen akkor, ha ezt a folyamatot ugyanazon az erdőn nyomon követjük. Eleinte csak a levelek erezete mentén előtűnő kevés sárgás, vöröses vagy barnás szín jelzi a változást, de ahogy múlnak a hetek, egyre inkább uralkodóvá válnak ezek az őszi színek. A klorofill fokozatosan eltűnik a levelekből, s lassan vörhenyessárga ruhát ölt az erdő. Szeptemberi estéken a szarvasbőgés teszi varázslatos hangulatúvá az erdőt. Gyakran láthatjuk a vaddisznók túrásait, de ezekkel az állatokkal ritkán találkozunk. A konda napközben valamelyik szélvédett sűrűben pihen, s csak szürkületkor jön elő onnét. Az erős kanok külön járnak, de a vadászok megfigyelései szerint néha egy fiatal állattal társulnak. Azt küldik előre, s csak akkor lépnek ki a sűrű lombok küzül, amikor a fiatal társuk már nyugodtan túrkál.

Nagyobb kertek vagy parkok fáin ősszel megjelennek az erdei fülesbaglyok. A nappali órákat a legmagasabb fák ágán töltik, éjszaka pedig a környéken vadásznak pocokra és más ragadozókra.

Langyos szeptemberi estéken, éjszakákon a holdvilágnál láthatunk csapatokban repdeső denevéreket. Közeli épületek padlásáról járnak éjszakai vadászatukra.

Az őszi szántás gyökeres változást hoz létre az apró rágcsálók, rovarok életében. A rágcsálók elvesztik élőhelyeiket és más területekre vándorolnak, a rovarok egy része a földbe kerül, mások a varjak vagy vadgalambok eleségéül szolgálnak.

Az ősz a téli előkészületek ideje. A hörcsögök lassan befejezik raktáraik feltöltését, s októberben lakásaik bejáratát eltömve nyugovóra térnek. Az ürgék már hamarabb eltűnnek, s mély és hosszú álmuk akár hét hónapig is tarthat. Ahhoz, hogy a telet átvészeljék, kellő mennyiségű zsírtartalékra van szükségük. Zsírt halmoznak fel testükben az Afrikába készülő vándormadarak is. Szeptemberben a poszáták, a fülemülék, a kakukkok, a fecskék és más vonuló madarak jóval súlyosabbak, mint a tavaszi, költési időszakban. Az apró énekesek a rendes testtömegük 40 vagy akár 50 százalékának megfelelő zsírmennyiséget is magukra szedhetik, s ehhez mindössze 4-10 napra van szükségük. A zsírtartalék teszi lehetővé, hogy az egyébként 18-20 grammos madarak pihenés nélkül átrepülhessenek a Szahara fölött.

A mezőkön átvezető árkok, utak mentén szeptemberben még érik a fekete bodza, amelynek lédús bogyói táplálékul szolgálnak a madaraknak. A bokrokról lehulló levelek szeptem-berben még laza levélszőnyeget alkotnak. Ez alá fognak bebújni a csigák, rovarok, békák és rágcsálók, hogy a hideget tavaszig átvészeljék.

Októberben a lombhullató fák lombja sárga, barna, piros színben pompázik, úgy tűnik messziről, mintha virágba borult volna. Az erdő sokszínűsége azonban nem tart sokáig, mert lassan-lassan a színes levelek lehullanak, és egyre vastagabb levélszőnyeget alkotnak.

Gyakran szitál az eső, a nap egyre kevesebbet süt, az éjszakák pedig hosszabbodnak.

A bővebb csapadéktól feléled a gyermekláncfű, és néhány újra kezd virágozni. A kertben a rózsatő utolsó bimbója is kibontja szirmait. Egyes növények magva most érik be, mások már el is hullatták, hogy tavasszal újra kikelhessenek az új növények. Az erdő irtásaiban az aljnövényzet közül néhány sárga virágot bont, vagy csak újrasarjad a sok esőtől. Séta közben bojtorjánok, farkasfogak, apróbojtorjánok, bogáncsok ragadnak a pantallónk szárába.

Az erdei egerek, vaddisznók nyomait, túrásait látjuk a tölgyfák alatt, ott, ahol a föld a makkterméstől terített asztal számukra.

A kultúrtájakon ott felejtett napraforgók kalapját már megdézsmálták a seregélyek, verebek, zöldi-békák, tengelicék.

A vizesárkokat, tavakat szegélyező nádasokba megérkeznek az új lakók: a kékcinegék és ökörszemek. A cinegék nádszálról nádszálra röppennek, és szorgalmasan kopácsolnak rajtuk, mert a belül rejtőző lárva mozgását érzékelik. Hegyes csőrükkel kihúzzák a zsákmányt, az ökörszemek pedig pókok után kutatnak. Cserregő vészjeleik a nád között sompolygó rókát vagy görényt jelzik.

Erdei utakon sajnos gyakran lehet látni eltaposott erdei állatokat, mert az autók sebessége miatt nem tudják elkerülni az ütközést. Óvatosan vezessünk, hogy védhessük az állatokat a pusztulástól.

Az ember álmában információkat kaphat a valós világról, ha képes álmait megérteni. Az alábbiakban ismertetek néhány szimbólumot, melyek segítségével megérthetik álmaikat, és az így kapott információt saját hasznukra fordíthatják.

Az álmunkban megjelenő ház, lakás a lelkünk jelképe, és a lakásunkkal kapcsolatban megálmodottak a lelkiállapotunkat tükrözik.

Ha az álmunkban megjelenő ház tiszta, rendezett, takaros, azt jelenti, hogy lelkünk tiszta. Ha viszont piszkos, rendetlen, akkor valami gond van a lelkiállapotunkkal. Ez esetben tegyünk valamit ez ellen, próbáljuk meg rendbehozni lelkivilágunkat és környezetünket is. Összpontosítsunk a szép, kellemes dolgokra, imádkozzunk.

Ha égő vagy omladozó házzal álmodunk, akkor valami rossz fog velünk vagy egyik családtagunkkal történni, tehát legyünk elővigyázatosak! Ha az álomban megjelenő házban hervadt, fonnyadt virágok találhatók, akkor arra kell számítanunk, hogy erőnk el fog hagyni. Ha ezek a virágok szépek, frissek, akkor magánéletünkben, szeretteinkkel való kapcsolatunkban nagy javulásra számíthatunk. Ha álmunkban szép, vidám állatok jelennek meg, akkor a hozzánk közelállóktól pártfogásra számíthatunk. Ha ezek az állatok álmunkban bepiszkítják a lakást, pénzt fogunk kapni. Beteg állattal álmodni a barátok elveszítését jelenti.

Ha azt álmodjuk, hogy sírunk, öröm fog érni, és fordítva. A rémálmaink viszont azt jelentik, hogy nem túl kedvező események elé nézünk.

Ha másvalakinek a lakásával álmodunk, hírt fogunk kapni az illetőről. Ha azt álmodjuk, hogy a szülői házunkban sétálunk, azt jelenti, hogy szüleink, nagyszüleink, akik abban a házban laktak, óvnak minket a túlvilágról.

Ha álmunkban lépcsőkön haladunk felfelé, az lelki felemelkedést jelez és fordítva.

Fontos, hogy álmaink jelentését ne hagyjuk figyelmen kívül, mert lelkiállapotunkra utalnak, és sok bajtól megóvhatnak.

A kontyvirágfélék családjába (Fam. Araceae) tartozó mocsári növény, állítólag Törökországból került hozzánk. A drogot a gyökértörzs alkotja. Az iszapból kiásott vöröses, barnás gyökértörzseket meg kell tisztítani a korhadt részektől, levélmaradványoktól. Hámozva vagy hámozatlanul, szárítva használjuk, aromás kellemes ízű. Aromás keserűanyagai és illóolaja trimetilamin, csersav, akorin, kolin kombinációja révén kitűnő étvágygerjesztő, görcsoldó, epehólyagürítő, frissítő hatású. A gyökér teáját fogyasszuk, szeszes kivonatát mint lábdörzsölőszert vagy lábfürdő formájában ajánljuk. Kifáradás esetén is szünteti az izomgörcsöt.

A vadgesztenyefélék családjába (Fam. Hipocastanaceae) tartozó, őshonos elterjedt díszfa. Drogként a gesztenyefa kérgét, magvát, ritkábban a virágját és levelét használjuk. A kéreg csersav és kumarin tartalma gyomorerősítő, lázcsökkentő hatású és napozó, fényvédő kenőcsök, krémek alapanyaga. Magja sok szaponint, eszcint, flavonokat tartalmaz, kivonata visszér esetén ajánlott. Rokonfajai, hibridjei, pl. a vörösvirágú vadgesztenye (Aesculus pavia) magjában cián-hidrogén található, ezért vigyázat, nem használható!

A liliomfélék családjába (Fam. Lilia-ceae) tartozó, Ázsiából származó ismert termesztett gyógy- és fűszernövény. A drogot a fokhagyma cikkei szolgáltatják, amelyek sok alicint, allil-biszulfidot, B és C vitamint tartalmaznak. Erős baktériumölő hatású, ezért kedvelt népi fertőtlenítő, gyógyászati szer, a szájüreget egyetlen fokhagymacikk rágcsálása képes csíramentesíteni.

Tinktúra formájában 50-60 csepp naponta 2-3-szor a magas vérnyomás és érelmeszesedés ellen is eredményes. A friss levél értágító hatású, de ha állni hagyjuk, értéktelen, mert a vérnyomáscsökkentő anyagok elbomlanak. A fokhagymalé ajánlott a koleszterinszint szabályozására. A tapasztalat szerint meggátolja a rákos sejtek burjánzását, valamint minden sejt osztódását fékezi. Tény, hogy a Mócvidéken és Dobrudzsában, ahol sok fokhagymát fogyasztanak, a rákos megbetegedések valamivel ritkábbak, mint más vidékeken.

Befejezésül megemlítek egy néhány mérgező hatású "gyógynövényt", melyek használata tilos, viszont számos gyógyszer alapanyagaként szolgálnak. Ezeket viccesen "anyósvirágoknak" nevezzük.

A burgonyafélék családjába (Fam. Solanaceae) tartozó erősen mérgező, évelő, lágyszárú növény. Nagy mennyiségű alkaloidát, hioszciamint, atropint, belladonint, szkopolamint tartalmaz. A nadragulya fogyasztása nyomán jelentkező tünetek: pupilla-tágulás, láz, nyugtalanság, rekedtség, hallucinációk, dühöngés, kínzó szomjúságérzet, delírium, kóma. A mérgezés halálos is lehet.

A burgonyafélék családjába (Fam. Solana-ceae) tartozó egyéves növény. A drogot a nö-vény magvai és levelei alkotják, nagy mennyiségű hioszciamint és szkopolamint tartalmaz. Erősen mérgező magvaiból állítják elő az atropint, amelyet szemcseppek formájában pupillatágítóként használnak.

Lápos helyeken előforduló, a tárnics-félék (Gentianaceae) családjába tartozó, évelő növény. A drogot a levelei szolgáltatják, túlságosan erős teája mérgezést okozhat.

A tátogófélék családjába (Fam. Scrophulariceae) tartozó növény, nálunk vadon nem fordul elő, de kertekben, parkokban mint dísznövényt láthatjuk. Használata nyomán fellépő tünetek: emésztési zavarok, reszketés, fejfájás, görcsök, szédülés. Fogyasztása halálos is lehet.

A tátogófélék családjába (Fam. Scro-phulariceae) tartozik, évelő növény. Sok lanatozidot tartalmaz, amely serkenti a szívműködést, a szívizom összehúzódását, aminek következtében a szív dobbanásai ritkulnak. Fogyasztása tilos, csak gyógyszeripari alapanyagként használják.

Hazánkban közismert, a páfrányok osztályába (Filicoprida) tartozó növény, gyökértörzse filicineket és csersavat tartalmaz. Használata szédülést, hányingert, hallucinációt és szívritmuszavarokat okoz.

A burgonyafélék családjába (Fam. Solanaceae) tartozó évelő növény. A drogot a gyökértörzse tartalmazza. Empirikus használata tilos, akár halálos kimenetelű mérgezést is okozhat.

Egyéb mérgező növényekkel is találkozhatunk környezetünkben, mint pl. aranyeső, petunia, oleander, kerti liliom, őszi kikerics, vörös bodza, bürök, kecskerágó, téli magyal, fehérfagyöngy stb.

Ez volt az a csapat, mely kivívta a "C" divízióba jutást. A csapatot segítette játékosokkal a tasnádi kaszárnya.

Akor csapata: Szabó, Török (edző), Máhercz, Szénási, Kaizer I, Roscopf, Bikfalvi, Marincas elnök, Lent: Voicu, Tóth, Szilaghi, Petruzsán, Negrean, Ilies, Mészáros, Micu D, Gyulai, Gherman, Butean, Juhász T., Szűcs. A csapat asszisztense Petkes L. volt.

Ebben az időben párhuzamosan indult a megyei II-ben egy új futballcsapat, a tasnádi "Vointa".

A Szatmárnémeti MADISZ 2003. augusztus 3-11 között Kézműves- és néptánctábort szervezett a hadadi Wesselényi kastélyban. A Tasnádi MADISZ tagjai közül Bata Sándor, Dallos József, Lieb Andrea, Váradi Levente és Váradi Róbert vettek részt a táborozáson. A szatmárnémetiek és tasnádiak mellett Hadadra érkeztek még Nagykároly, Kökényesd és más települések fiataljai is.

A táborban kalotaszegi, valamint szatmári néptáncoktatás folyt, a kézműves foglalkozásokon fafaragást, gyöngyfűzést, nemezelést, kosárfonást és bogozást lehetett tanulni. A napi programban egymást váltotta a tánc- és énekoktatás, valamint a kézműves foglalkozások.

Városunk fiataljainak elmondása szerint jól érezték magukat a táborban, és sok érdekes dolgot tanultak, barátságokat kötöttek.

Idén először rendezték meg városunkban a Termés Napját, 2003. október 3-án.

Az ünnepi piaci nap abban különbözött a szokványostól, hogy a résztvevő cégek és magángazdák válogatott portékákkal, rendezettebb standokkal, valamint némileg olcsóbb áruval várták vásárlóikat a feldíszített piacon. A gyermekek ingyen mustban részesültek, a bográcsban pedig főtt a gulyás a meghívott vendégek részére.

A megye prefektusa az ünnepség alkalmával Tasnádon is megragadta az alkalmat, hogy felhívja a lakosság figyelmét az október 19-én, az alkotmánymódosítás kapcsán megrendezendő népszavazás fontosságára.

Ez időszakban a romániai magyarság életének egyik legfontosabb eseménye az október 19-i referendum. Ezen a napon minden 18 évet betöltött szavazásra jogosult román állampolgárnak alkotmányos joga megjelenni szavazókörzetében, és igennel vagy nemmel szavazni Románia új Alkotmányára.

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan szavaz, ám tudnia kell, milyen következményekkel jár majd számára az új Alkotmány hatályba lépése. Az új alkotmány több olyan kiegészítést tartalmaz, amiért érdemes megszavazni. Ezek közül a számunkra egyik legfontosabb a 119-es cikkely, mely által alkotmányos garanciát kap az anyanyelvnek a helyi közigazgatásban történő használata, mind a helyi önkormányzati, mind a területi, minisztériumi alárendeltségâ hatóságok előtt. A 127/2/4-es cikkely alkotmányos szintre emeli az anyanyelv használatát a bíróságok előtt. Függetlenül attól, hogy ez milyen formában történik (közvetlen módon, élő szóval vagy tolmács útján), nem akadályozhatja az igazság-szolgáltatás menetét, és többletköltséget sem okozhat az érintettek számára.

Most lehetőségünk nyílik egy rossz alkotmány javítására. Az IGEN-szavazat a rossz jobbá tételét, a NEM-szavazat a rossz megőrzését jelenti.

Menjünk el szavazni október 19-én, és szavazzunk IGEN-nel az új alkotmányra!

Örököltem az apámtól a váltólázt (malária), amit ő az albán fronton szerzett az I. világháború alkalmával. Ez a betegség akkoriban minden évben elővett, kivált tavasszal meg ősszel (csak 30-35 éves korom után szabadultam meg tőle). Inkább olyankor vett elő, amikor megerőltető fizikai vagy szellemi munkát végez-tem. A vizsgák izgalmai megtették a magukét. Mire indulnunk kellett volna a kirándulásra, megbetegedtem. 39-40 fokos lázam lett, kirázott a hideg, legyengültem. Váltig mondogattam az osztálytársaimnak, hogy induljanak el nélkülem, ne várjanak rám, hiszen el sem kéredzkedtem hazulról, a cipőm talpa is gyenge, nem vagyok felkészülve az ilyesmire. De ők nem tágítottak. Vagy jössz te is, vagy nem megyünk mi sem! – volt a felelet.

Kivált a lányok babusgattak minden nap, különböző finomságokkal kedveskedtek, még madártejjel is, hogy erősödjem. Végül 3-4 nap után felépültem, indulhattunk. Nem jött az egész osztály, hárman-négyen hiányoztak. Eszku osztályvizsgára készült, Mester Tibi pedig talán a szüleivel utazott valahová.

Felvirradt a nagy nap! Fábián tanár úr vezetésével, egy szakácsnővel is felvértezve indultunk egy kiszuperált világháborút járt teherautóval, - amit lefelé tartani, fölfelé tolni kellett – Csucsa felé. Remek volt a hangulat. Daloltunk, vicceltünk.

Körösrév falutól déli irányban mintegy 3 km-re, a Zichy cseppkő-barlang melletti menedékházban szálltunk meg. Ágyak nem nagyon voltak, szalmát terítettünk le, azon háltunk. Tőlünk alig 30 méterre zúgott a Sebeskörös, mellette a vasútvonal húzódott a falszerű sziklaóriások között. Még egy közeli vízesés is gyönyörködtetett bennünket. Jó kosztunk volt, este tábortűznél szalonnát sütöttünk, daloltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Másnap elindultunk megkeresni, hogy a patak hol száll alá a földbe kivésni a barlangot. Következő nap a barlangba szálltunk alá, helyenként csak kúszva tudtunk előre haladni. Nagy élmény volt ez is. Ha meleg volt, fürödtünk a Sebeskörösben, átúsztuk. Hideg volt a vize. Simonffy Jenő barátommal felkapaszkodtunk egy darabon a sziklára, mert abból egy régi romos megfigyelő bástya állt ki. Kb. még a rómaiak csinálhatták. Nehéz volt feljutni, de megérte. Már sokan járhattak előttünk, mert faszén mara-dékot találtunk. Fel is írtuk a nevünket szénnel a bástya belső falára.

Körösréven, a faluban rendeztünk egy színielőadást. Előadtuk a Krizsó Kati kecskéjét, nagy sikerrel. 2-3 hangra énekszámokat adtunk elő. Én voltam a karmester.

Futballmeccsre is kihívtuk a falubelieket. Az "Öregisten" volt a kapus, én voltam a riporter. Az egész meccset leírtam "érdekfeszítően". Este a tábortűznél felolvastam nagy kacagások közepette. Volt egy kis pocakja Fábiánnak, amikor a mi kapunkra ment a labda, úgy fejeztem ki magam: "a pocak véd, nem gól!".

Egyszer a faluból hazafelé jövet kaptunk egy nagy záport. Levált a cipőm talpa, így nem mehettem el a másnap rendezett gerinctúrára. Egész napos kirándulás volt, és vonattal jöttek visszafelé. Én otthon kuksoltam, nagyon sajnáltam a dolgot.

Aztán eljött a visszatérés napja is. Bekő Tónit Krasznahorvátiban tettük le. Eldaloltuk neki a nótáját. Zilahon épp vásár volt (szombat). Ki voltunk fogyva mind a pénzből, mind az elemózsiából. A vonatra még várni kellett, hát kimentünk a piacra. Árulták a sok szép cseresznyét. Tettük magunkat (2-3 fiú), hogy vásárolni akarunk, megkóstoltuk a kirakott gyümölcsöt, dehát nem nagyon tetszett az "íze", nem vettünk (persze nem volt miből, hiszen a pénz a vonatra kellett). Tovább kóstolgattuk a soron a cseresznyét. Az egyik kofa lefigyelte a dolgot:

-Mi az fiatalemberek, nem ízlik? – szólt oda, de már mosolygott. Erre engem elfogott az "őszinteségi roham", és így feleltem:

–Mert nincs kedvünk hozzá. - s mutattam a pénzhiányt, összedörzsölve a mutató meg a hüvelyk- ujjamat.Kacagtak az asszonyok, s odaadtak ingyen 1-1 litert.

-Hát ne kínlódjanak már annyit – mondták. Jóllaktunk cseresznyével, mehettünk haza.

Itthon nagy munkában voltak a szüleim. Félve mondtam el, hogy miért jövök 2 héttel később haza.

–Dehát miért nem írtad meg? -kérdezték. - Küldtünk volna cipőt is meg pénzt is.

-Féltem, hogy nem fogtok elengedni, hiszen tudtam, hogy sok dolog van itthon: ekekapázás, széna behordása, készülés az aratáshoz stb.

-De ez más – mondta apuka - ilyen alkalma ritkán adódik az embernek, hogy a barátaival, osztálytársaival kirándulhasson és ne is kerüljön olyan sokba. Ki tudja lesz-e még az életedben sokszor ilyen alkalom.

Bizony igazuk volt. Nem hogy sokszor, de később sohasem adódott ilyen lehetőség. Bántam is eléggé, hogy nem volt elég bizalmam a szüleim iránt.

A következő eszmefuttatást egy olvasónk küldte be szerkesztőségünkbe. A mondanivalója valóban elgondolkodtató!

"Barátom kinyitotta felesége komódjának fiókját és ott selyempapírban egy kis csomagot talált, benne egy izgamas női fehérneművel. Még akkor vették, amikor először jártak New York-ban, 8 vagy 9 éve. A felesége soha nem viselte, egy különleges alkalomra tartogatta. Barátom odament az ágyhoz, és a fehérneműt a többi holmihoz tette, amelyeket a temetkezési vállalattól hozott haza. A felesége már halott volt. Aztán hozzám fordult, és azt mondta: "Ne tartogass semmit különleges alkalmakra: amíg élsz, minden nap egy különleges alkalom."

Azóta fülemben csengenek ezek a szavak ... Ezek változtatták meg az életemet. Ma sokkal többet olvasok, mint korábban, és kevesebbet takarítok. Kiülök a teraszomra, és élvezem a tájat anélkül, hogy a kertben lévő gazra figyelnék. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal, és kevesebbet a munkával.

Megértettem, hogy az élet tapasztalatok sorozata, melyeket értékelni kell. Mostantól nem tartogatok semmit későbbre. Minden nap használom a kristálypoharaimat. Ha úgy tetszik, felveszem az új zakómat, amikor vásárolni megyek, és használom kedvenc parfümömet ahelyett, hogy ünnepnapokra tartogatnám. Az olyan kifejezések, mint "majd egy napon" vagy "valamikor" eltűntek a szótáramból. Ha kedvem tartja, mindent itt és most nézek, hallgatok vagy teszek.

Nem tudom, mit tett volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy számára holnap már nem lesz többé (holnap, amit gyakran túl könnyen veszünk). Talán felhívott volna egy pár régi barátot, hogy kiengesztelje őket, vagy bocsánatot kérjen régi viszálykodások miatt. Talán elment volna egy kínai étterembe (a kínai volt a kedvenc étele). Léteznek kis elintézetlen dolgok, melyek nagyon zavarnának, ha tudnám, hogy napjaim meg vannak számlálva. Például idegesítene, ha azokat a barátaimat nem láthatnám többé, akiket én "egyik nap" fel akartam hívni, és azok a levelek is, melyeket "egy napon" meg akartam írni. Idegesítene, hogy hozzátartozóimnak nem mondtam elégszer, hogy mennyire szeretem őket.

Most már nem mulasztok el és nem halogatok semmit, ami az életünkbe örömöt és nevetést hozhat. Azt mondom magamnak, hogy minden nap, minden óra, minden perc különleges.

Ha olvasod e sorokat, add át azoknak az embereknek, akik kedvesek neked. Ha túl elfoglalt lennél ahhoz, hogy egy pár percet szánj arra, hogy ezt az üzenetet másoknak elküldd, és azt mondod magadnak, hogy majd "egyik nap" - a holnap már itt lesz ... és talán már soha nem teheted meg..."

-Az ősz folyamán újraindulnak a Szatmárnémeti Szent István Kör történelmi tárgyú előadásai az RMDSZ székházában. Ezekről időben tájékoztatjuk az érdeklődőket.

-Az idei színi évadban ismét bérletes előadásokon láthatjuk a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadásait Tasnádon. Bérletek igényelhetők az RMDSZ-nél.

-A magyar igazolványhoz szükséges fényképeket október 17-én, 14.00-17.00 óra között az RMDSZ székhá-zában ingyenesen elkészítik. Az igazolvány kérelmezéséhez szükséges nyomtatvány kitölthető hétköznapokon 8.00-15.00 óra között.