Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Június és július a megmérettetések ideje a diákok életében. A nyolcadikosok képességvizsgáznak, és egyben azáltal, hogy iskolát, szakot választanak, nagy részük számára eldől az is, milyen irányban alakul majd a jövőjük.

A tizenkettedikesekre a ballagás és iskolazáró bankett megható és kellemes percei után az érettségi idegpróbáló napjai várnak. Ezután pedig kinek-kinek választása szerint egyetemi és főiskolai felvételi, vagy munkahely-keresés a következő lépés.

Az egyetemisták is ebben az időszakban vizsgáznak. Annak sem könnyű, aki még boldog "kisebbéves", de aki végzős, akire államvizsga, munkahely-keresés vár a közeljövőben, azt már igazán megérinti az ÉLET szele. Az már biztosan tudatában van annak, amit szüleink mindig is mondtak, de nem akartunk hinni nekik: "Addig vagy a legboldogabb, fiam, amíg egyetlen gondod a tanulás."

Minden tasnádi fiatalnak határozott célokat, és azok eléréséhez sok sikert kívánunk!

Ebben az évben a ballagás időpontja június 13., péntek, de. 11 óra. A tasnádi középiskola magyar tagozatán huszonkét diák végez. Ezek a következők: Bendel István, Dóka István, Hiripi Krisztina, Kis Kinga, Kolák Krisztina, Kürti Levente, Lázár Kinga, Lukács Kinga, Lukács Levente, Mészáros Tünde, Mizsur Győző, Nagy Lóránd, Nagy Zsuzsanna, Oláh Hajnal, Pákai Katalin, Pákai Tímea, Petkes Tímea, Stocker Bernadett, Szabó Sándor, Szilágyi Bianka, Tapodi Réka és Véber Henrietta.

-A Polgármesteri Hivatal felkéri mindazokat, akik a kültelki adót kifizették a 2003-as évre, jelenjenek meg a Polgármesteri Hivatalban az összegek átírása vagy visszaigénylése végett.

-Mindazok, akik magántermő szőlőterülettel rendelkeznek, jelentkezzenek a Földügyi Irodában (a Polgármesteri Hivatal épületének földszintjén) egy nyomtatvány kitöltése céljából.

-Minden háztartás köteles a birtokában lévő területen található fákat időnként megnyírni annak megakadályozására, hogy azok a villanyvezetékhez érjenek. Ugyancsak mindenkit felkérünk az árkok takarítására. Fokozott ellenőrzésre számíthat a lakosság.

-Július 30-án adják át a Kolping Szervezet által felszerelt új, minden európai előírásnak megfelelő játszóteret a Győzelem (Victoriei) negyedben. A régi játszótér lebontását június 15. után kezdik el a kolpingos fiatalok. Ezt az üdülőövezet területén szándékszik felállítani a Polgármesteri Hivatal.

Esketés: május 10: Gál József (ref.) és Kuki Andrea (ref.), május 31: Ruff István (róm. kat.) és Vass Erzsébet (ref.)

Keresztelés: Balogh Arnold Dániel (május 4.), szülők: Balogh Arnold (ref.) és Juhász Melinda (róm. kat.), Dankó Alex Adalbert (május 18.), szülők: Dankó Adalbert (ref.) és Ungri Melinda (ref.)

Temetés: Balogh Lászlóné (Erzsébet), 87 éves (május 10.), Vass Béla, 83 éves (május 11.)

Esketés: május 11: Lenghel Gheorghe Radu (ortodox) és Stana Edit Renáta (róm. kat.), május 31: Ruff István (róm. kat.) és Vass Erzsébet (ref.)

Keresztelés: Szilágyi Zsanett Krisztina (május 31.), szülők: Szilágyi Miklós (róm. kat.) és Varga Melinda (róm. kat.)

Temetés: Szilágyi Imre, 44 éves (május 6.), Juhász József, 57 éves (május 9.)

A <<hadi segedelemhez>> való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Tasnád községből a következőket, főbb birtokosok: br. Bánffy György, br. Bánffy László, Cserei Farkasné, br. Bánffi Pál, gr. Bethlen Ferencz, Patai Sámuel, Horváth Zsigmond és Vaji Mária; kisebb birtokosok: br, Vesselényi Farkas, Arats István, Ifjú Bacz Péter, Pap Sándor, gr. Károlyi József és Bálint János; saját telkükön lakó, egyházi adómentes nemesek: Gönczi György Nemes Vadai, Gönczi János, József, András és István, Fenyő György, Halasi Gábor, Hatvani György, Balla Sándor, K. Szabó Ferencz, Verebei János, Hunyadi József, Kapusi György, Heczei Pál prédikátor, Aracs Mihály, Hodászi Pap Demeter, Pap János, idősb Bacz Péter, Szabó Gergely, Márton és József, Bányai József, Kovács Tamás, Toos ? Pap István, Czeglédi Cs. Sándor és Butyán András; más telkén lakó, adómentes nemesek: Vékony József, Hatvani András, Bikfalvi István, János, Ferencz és Pál, Elekes János, Bátori József, Kiss? János, Ari Mihály, Ferencz és János, Ari Török Pál, Lázár György, P. Szabó Ferencz, Asztalos Mihály, Pap Gábor, Bojtor Simon, Filep Péter, Baxa József, Pap Vaszil, Szathmári István és József, Karso László, Keresztesi Ferencz, András, Bálint és József, Cz. Szabó Ferencz, Sz. Kovács János, Modi András, Mile József, Bika András, Barátosi József, H. Pap János, Fülkei János, Berzétei József, Száva Mihály, Újvárosi János és Zalányi Márton; más telkén lakó, adózó nemesek: Balás Márton, Pap László, Pap István, Bucsi István, Fekete Mihály, Rákosi János, Pap András, Szilágyi János, Mészáros Pál, Kádár József, Kálmán János, Kovács István, Erdős Mihály, Debreczeni András, Lápos Mihály, Barta István, K. Kovács Mihály, Kovács Mihály, Szász Mihály, Pápai István, Pap József, Kovács Gábor, Szentesi János, Kecs-keméti János, Fekete István, Fekete János, Sz. Bikfalvi Ferencz, Barabás Máton, Tokai Sándor és Láposi József; fizetést élvezo urasági tisztek: Kis János, Csíkos Áron, Szilágyi Sámuel,és Erdei József udvarbírók, Deák János számtartó, Botos János és Simon János kulcsárok, papok: Thezarovics János róm. kath. és Szatmári Ferencz ref.; kántorok: Diáczek? Alajos róm. kath. Nagy István ref. és Pap János oláh; kereskedő örmények: Versán Márton, Sárga Sándor, Osztián Jákób, Bogdán Páskuj és Praff Mózes; zsidók: Izsák Ábrahám, Mózes Áron, Won? Mihály, Brenner Simon, Jákób Dávid és Áron Jákób; molnárok: Molnár Vaszil Cserei, Marosán Demeter malommester és Orbai Mihály Vai.¹

A Fekete, Pap, Kovács, Kálmán, Keresztesi, Balázs, Barta, Láposi, Rákosi, Debreczeni, Bikfalvi, Kádár, F. Kovács, Barabás, Balog, Barátosi, Szentesi, Szász, Fina, Toka, K. Kovács, Csata, Halász, Mészáros és Mándoki adózó nemes családok tagjait írták össze 1805-ben, mint fegyverfoghatókat; összesen 43-at.² Lovasnak vették föl a Balla-, Halasi-, Kapusi-, Bende-, Bikfalvi-, Major-, Túri-, Veres-, Hunyadi-, Erdély- és Kádár-családok tagjait, összesen 12-t; gyalogosnak pedig a Bátori-, Hatvani-, Bacz-, Fülkei-, Pap-, Hadászi-, Györfy-, Cz. Szabó-, Újvárosi-, Zalányi-, Boda-, Vadai-, Mile-, Barta-, Sós-, Gönczi-, Bikfalvi-, Módi-, Répás-, Elekes-, Debreczeni-, Szabó-, Nagy-, Asztalos-, Bojtor-, Szatmári-, Barta-, Ari-, Aracs-, Császlai-, Baksa-, Kis-, Zoltán-, Vékony-, Helmeczi-, Veres-, Czeglédi-, Németi-, Kacsó-, Lázár-, Dancs-, Szilágyi- és Buzás-családok tagjait; összesen 56-ot.³ E családok tagjai, 105 - en, ekkor (okt. 19) homagiális esküt is tettek.⁴

A következőkben felsorolt tanácsok egy aláírás nélküli lapon kerültek a kezembe. Úgy érzem, minden szülő, nevelő, tanár és tanító találhat benne megfontolandó gondolatokat, melyek segíthetik abban, hogy a fiatalokat helyes módon indítsák el életútjukon.

A fiatal hibáit nem hallgatja el, de nem is ítéli el őt azokért. Próbálja megérteni őt, ami nem azt jelenti, hogy egyetért vele mindenben.

Őszintén elfogadja a fiatalt mint embert, tiszteli őt, fontosnak tartja meglátásait, bontakozó értékrendjét.

Segíti a fiatalt, hogy tapasztalatát egyre világosabban lássa és kifejezze, elfogadja, magáévá tegye, kapcsolatba hozza eddigi tapsztalataival, mert arra akarja építeni a párbeszédet, ami elengedhetetlen az értékek továbbadásához.

Olyan kérdéseket tesz fel, amelyek segítik a fiatalt, hogy bizonyos mértékig felfedezhesse eddigi tapasztalataiból a szóban forgó értékeket.

Csak olyan kihívások elé állítja a fiatalt, amelyek összhangban vannak kapcsolatuk mélységével és meghittségével.

Optimista beállítottságával úgy tud hatni a fiatalra, hogy az nem hibáinak kiküszöbölésére, hanem jó oldalainak erősítésére helyezze a hangsúlyt.

Törekszik arra, hogy a fiatal önmagától fedezze fel a szóban forgó értéket.

Hisz abban, hogy a fiatalt elsősorban a Szentlélek irányítja, magát csak alvállalkozónak tartja.

Hisz abban, hogy a fiatal rendelkezik mindazzal, ami szükséges értékrendjének kialakításához. Ezért nem akarja saját értékrendjét ráerőltetni.

Mivel tudatában van annak, hogy értékrendje sokban befolyásolja a fiatalt, őszintén törekszik annak megvalósítására, és vigyáz arra, hogy élete rendben legyen.

Beszélgetéseik során a fiatal tapasztalja, hogy nemcsak tőle kérik a krisztusi érték szerinti életet, hanem arra szülei és nevelői is őszintén törekednek.

Nagyon fontos szabaddá tenni a fiatalt, mert csak úgy lehet továbbadni értékeket.

Az értékek felfedezéséhez és továbbadásához nem rábeszélésre, hanem tapasztalatszerzésre van szükség, és arra, hogy mindehhez hozzásegítsük a fiatalokat.

Segíti a fiatalt visszatekinteni arra, hogy bizonyos értékek milyen mértékben valósultak már meg életében.

Segíti a fiatalt, hogy megfontolt mérlegelés után saját értékrendje alapján, szabadon hozzon döntéseket.

Segíti a fiatalt, hogy szabadon, szeretettel és örömmel cselekedjen, és megtalálja tetteinek igazi értékeit.

Nem csak támasza akar lenni a fiatalnak, hanem képes szeretettel kihívások elé állítani.

A gyülekezetek életének egyik rendkívül fontos alkalma a konfirmáció, az úrvacsorai közösség új tagjainak hitvallástétele. Ez nem a gyermekek oktató-nevelői munkájának a lezárása, hanem a gyülekezeti életbe való beépülés alkalma.

De mi is az a konfirmáció? Felfedezőút, a hitre jutás alkalma, bizonyságtétel.

Valóban lehet felfedező út, amelyen megtaláljuk, felfedezzük Istent, úgy, mint egykor Jákób álmában, vagy Mózes az égő csipkebokorban, vagy Tamás, aki Jézus sebeit érintette, vagy az üldöző Saul, a későbbi Pál apostol a damaszkuszi úton. Isten maga az, aki segíti az embert, hogy megtalálja az utat hozzá, hogy felfedezze Őt, és hogy megértse, a vele való közösség olyan értékes, mint a Jézus példázatában szereplő elrejtett kincs, vagy igazgyöngy. Ezzel mindenki nyertes lesz, mert "aki kér, mind kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik." (Mt. 7:8.)

Manapság már minden 13 – 14 éves ifjú lekonfirmál, bár sokszor eléggé gyenge és kierőszakolt a bizonyságtétel. Sőt sokan csak azért járnak a konfirmáció előkészítőre, mert muszáj, a szülei parancsolták, hogy menjen, vagy a nagyszülőktől értékes ajándék ígérkezik, esetleg az általános műveltséghez tartozik, mert ezen is túl kell esni. Sajnos ma már itt is az a lényeg legtöbb esetben, hogy most az egyszer essünk túl rajta, kapjunk minél több ajándékot, aztán majd öregkorban ráérünk megint Istennel meg a templommal foglalkozni. Túl fejlett világunkban nem vagyunk képesek meglátni, sőt gyermekeinkkel sem megláttatni, hogy maga a konfirmáció az ajándék, nem csak azért, mert ezáltal a gyülekezet felnőtt tagjává válik a lekonfirmált, hanem azért is, mert egyáltalán konfirmálhat. Hányan és hányan fellázadnak az ellen, hogy iskolai vallásóra is van, meg a templomba is kell menni vallásórára, még egy hetedikesnek is. Miért nem lehet a kettőt összekötni, egy helyen megtartani.

Egy másik igen elterjedt vélemény, bármennyire meglepő, még a mi kis városunkban is, hogy azért van iskolai és egyházi vallásóra is, mert nem ugyanazt tanulják mind a két helyen, hanem "egyebet". Ilyen megjegyzések és vélemények hallatán mindig az jut eszembe, hogy milyen könnyű megszokni a jót, és elfelejteni a rosszat. Gondolok itt arra, hogy alig 14 évvel ezelőtt, körülbelül amikor az idei konfirmándusok születtek, még nagyon is veszélyes volt konfirmálni, sőt egyáltalán templomba járni. A szülőnek, ha olyan helyen dolgozott, akár az állásába is kerülhetett, ha "elkapták" templomba menni, imádkozni, ha gyermeke bizonyságot tett.

Akkoriban értékelték az emberek a lehetőséget, hogy templomba járhatnak. Sokkal többen érezték szükségét annak, hogy Istennel találkozhassanak, ezért titokban is lekonfirmáltatták gyerme-keiket. Sokkal jobban átérezték a jelentőségét annak, hogy gyermekeik Jézus Krisztus Egyházának tagjai lettek, és az úrvacsorázó gyülekezettel együtt részesülhetnek a megbocsátó Szeretet lelki ajándékaiban.

Ebben az évben 19-en tettek tanúbizonyságot hitükről, és fogadástételükben megígérték, hogy a keresztyén református egyház hívő tagjai lesznek. Név szerint: Antal Kinga, Balla Kinga, Burián Róbert, Czégeni Albina, Dallos József, Doloczki Lukács Lénárd László, Erdei Kinga, Hegyi Rolland, Karasi Beáta, Kis Ildikó, Kovács Orsolya, Lózer Éva, Morar Timea, Orosz Attila, Örsi Renáta, Rézműves István, Sipos Miklós, Szabó Zsolt, Váradi Levente.

Kívánjuk nekik és hozzátartozóiknak, hogy a Mindenható Isten kegyelmében részesüljenek, Jézus Krisztus ingyen áldozata által.

Második és harmadik osztályban a hittanosok az elsőáldozásra készülnek fel. Különféle leckékben folyamatosan haladnak előre Jézus életének megismerésében, a szentmise megértésében. A szülőnek feladata és kötelessége, hogy személyesen részt vegyen gyermeke elsőáldozásra való felkészítésében.

Minden arra irányul a közvetlen előkészület alatt, hogy a gyermek megértse Krisztus táplálékát, megtapasztalja a kegyelmi élet erejét és szépségét.

Törekedni kell arra, hogy a liturgia megünneplése testvéries, családias légkörben történjék, hogy a gyermek saját szintjén be tudjon kapcsolódni, és így az élménnyé válhasson számára. Törekedni kell arra is, hogy a külsőségek ne legyenek túlhangsúlyozva, mert egyébként ez köti le a gyermek figyelmét, nem a hozzá érkezo Jézus Krisztus.

Egyházközségünkben az idén tizenegy gyermek részesült e fontos és kitüntető előrehaladásban, az első szentáldozásban: Ari-Török Renáta, Butean Tímea, Erdei Sándor, Geiger Levente, Grieb Krisztián, Mellau Gabriella-Réka, Mészáros Norbert-Loránd, Orosz Rolland-Tibor, Pató Géza-Róbert, Rozs Norbert-Loránd, Sava Miklós-Ottó.

Ha nem vagy benne biztos, hogy melyek a számodra legelőnyösebb árnyalatok, ha sminkelni akarsz, akkor olvasd el az alábbi javaslatokat.

A szem hangsúlyozásánál a lágyságra kell törekedniük, ezért a szőke és világosvörös hajúak válasszanak halványabb árnyalatú szemceruzát: khaki, topáz vagy bronzszínben. A szem felső és alsó részénél is húzzunk vékony vonalat, amit felül maszatoljunk el, a modern összhatás kedvéért. A szemhéjpúder esetében a melegebb, természetes árnyalatokat részesítsük előnyben: homok, arany-bézs, topáz. Az egészet pedig dobjuk fel barna szempillaspirállal, illetve a sötétszemű szőkék esetén tengerészkék árnyalatúval. De csak a felső pillákon használjuk!

Ami az ajkakat illeti, a világos hajúaknál könnyen megesik, hogy a bőr tónusába beleveszlik a túl természetesre sikerült rúzs. Hogy karakteresebb legyen az ajkad színe, először sötétebb árnyalatú ajakkontúr ceruzát használj, de ne csak körvonalazásra, hanem teljes egészében. Majd meleg, vörösesbarna árnyalatú ceruzával rajzold körbe a szád vonalát, ezután sötét méz vagy whisky színű rúzzsal hangsúlyozd.

A barnáknak elég erőteljes a kontraszt a hajuk és bőrük között, így sokszor már természetes állapotban is "drámai" a hatás. Természetesen ők is viselhetnek erős színeket a szemhéjon vagy az ajkakon, de csak vagy az egyiken, vagy a másikon. Egyszerre mindkettő hangsúlyozása túl sok.

A szemek esetében a legjobb, ha erőteljes szilva, vagy szeder árnyalatot használunk. Ha a bőr árnyalata barnásabb, akkor a sötétebb lila és viola illik hozzá, ha fehér, akkor inkább ezen színek világos árnyalatai.

A kékes árnyalatok alkalmazásánál előbb mindenképpen célszerű egy világos hidratáló alapozóval elfedni a szem alatti karikákat. A szín felvitelekor középről induljunk ki, a belső szemzugba, ill. a szempilláknál sötétebb árnyalat kerüljön, majd fokozatosan felfelé haladva világosabb. Szemkontúr ceruzánál a mazsola, illetve a barna árnyalat javasolt, a felsőrészen, szempillaspirál esetén pedig a barnás-fekete.

Rúzsnál narancsos színt alkalmazzunk, ha sötétre sminkeltük a szemünk. Terrakotta, illetve kávés árnyalatot pedig akkor, ha inkább a szánkat kívánjuk hangsúlyozni.

Ebben az időben ne felejtsük el gyűjteni a csalánt, zsurlót, mentát, lúdlábfüvet (libatop), citromfüvet, rebarbarát, galagonya levelet és virágot (a szívre), zsályát, keserűfüvet, bodzát és pásztortáskát (gyulladások ellen).

A gyógynövényeket a harmat felszáradása után, napsütéses időben szedjük. Szárítsuk őket száraz helyen, de nem tűző napsütésben, hogy színüket megtartsák. Ebben az időszakban készíthetünk tinktúrákat, szörpöket, szirupokat, növényi ecetet, gyógyhatású borokat, masszázs-olajokat.

Hozzávalók négy személy részére: 50 dkg murok, 50 dkg fehér retek, 4 tojás, 1 dl tej, 8 dkg reszelt sajt, 2 dkg margarin, só, bors, szerecsendió.

A karikára vágott murkot és retket külön-külön megfőzzük, leszűrjük, hagyjuk kihűlni. A tepsit kikenjük a margarinnal. Az alját meghintjük reszelt sajttal, erre pedig ráhelyezzük rétegekben a murkot és retket. A tojásokat felverjük a tejjel, fűszerezzük, belekeverjük a maradék reszelt sajtot, és a zöldségrétegekre öntjük. Forró sütőben kb. 20 perc alatt összerotyogtatjuk. Melegen vagy hidegen, húshoz köretként vagy előételként tálaljuk.

Júniusban a természet gyökeresen átváltozik. A májusi fagyosszentek, és főként Orbán napja (május 25.) után gyors felmelegedés kezdődik, amely nem enyhül augusztus közepéig.

Június 8-án van Medárd napja. Népi megfigyelés szerint, ha ezen a napon esik az eső, negyven napig nem hagyja abba. Ez a szabály így természetszerűleg nem áll, de, mint minden megfigyelésnek, van valóság-alapja: "a deákok hordozzák az esőt", azaz a vakáció idejére jön meg az égi áldás. Jeles nap még június 29, Péter és Pál napja, amikor a már sárga gabonatáblákon megkezdődik az aratás.

A hónap közepén befejeződik a tanítás, ettől kezdve rohamosan nő a kirándulóhelyek látogatottsága, és az erdőben, mezőkön, vagy a vizek partján hétköznapokon is találkozhatunk túrázó hátizsákos fiatalokkal. Ezek a kirándulások nagyon fontosak, mert így ismerik és szeretik meg a fiatalok a természetet.

A szaporodás időszakában a legtöbb állat fokozottan érzékeny: féltik otthonukat, tojásaikat, kölykeiket vagy fiókáikat, s nem egy közülük emberi háborgatás, érintés esetén el is hagyja őket. Kirándulás során tehát fontos szabály, hogy ne nyúljunk a tojásokhoz, őzgidákhoz, madárfiókákhoz, ne háborgassuk a természetet, csak néma csendben csodáljuk, és tanuljunk tőle.

A gólyafészkekben júniusra kikelnek a gólyafiókák. Az öreg madarak rendszeresen megjelennek a közeli réteken, ahol a közhittel ellentétben nemcsak békákat és siklókat, de nagyon sok rovart, apró rágcsálót és földigilisztát is fognak. A sárgarigó fiókái június végére elhagyják fészküket, és ekkortájt flótáznak az öreg madarak a leggyönyörűbben.

Ha valaki a fák törzsén feketéllő harkályodúkat figyeli, előbb-utóbb biztosan lát olyat, amely-nek bejárati tágas nyílását a csuszka sárral a saját testméretére szűkítette le, elfoglalva azt. A csuszka másik fészekkonkurrense a seregély, ám a kőkeményre száradt sár biztos védelmet nyújt a veszélyes fészekfoglaló ellen. A csuszkapárok másodszor júniusban költenek. Eső utáni napokban szorgalmasan, megszállottként dolgoznak a sárból, míg száraz időben – építőanyag híján – szüneteltetik a munkát.

Az odvas fákban a csókák is ekkor költenek. A közeli odúk madarai rendszeresen összejárnak, és valamelyik odvas fán gyülekeznek, de a párok együtt maradnak. A csóka egész életére köt "házasságot", és így a két madár élete végéig összetart.

A tisztások környékén fellelhető csalánon biztosan ráakadunk az Atalanta-lepkére, vagy Admirál-pillangóra, melynek fehéren és narancspirosan mintázott, bársonyosan fekete szárnyai vannak. Hernyói a csalánon fejlődnek. Júniusban a hernyók erjedő gyümölcs vagy sérült fatörzs nedves felületein elülső lábaikkal – melyeken az ízlelőszerveik vannak – tapogatják ki, és szívják fel a táplálékot.

Amikor a réteken vagy kiskertekben a nyári virágokban gyönyörködünk, gyakran látunk egy kis bundás rovart, amely kolibri módjára egy helyben áll a levegőben a tarka szirmok előtt. Hosszan előrenyúló szívókájával nektárral táplálkozik. Ez a pöször-légy. Kitűnően repül, és a zengőlegyekhez hasonlóan lebegni is tud. A szegélyes pöszörlegyet barna szárnyairól és virágos, néha egészen fehér bundájáról ismerhetjük fel.

Az erdőkben az a legjellemzőbb ebben az időszakban, hogy egyre több a fiatal állat. A szarvasborjak június második felében már anyjukkal járnak. A vadmalacok követik anyjukat keresztül-kasul az erdőben. Az erdőt átszelő úttesten is keresztülhaladhatnak, így a nem eléggé óvatos gépkocsivezető könnyen elgázolhatja őket.

A mocsár, tó, vizes terület valósággal vonzza az állatokat. A tó fölött szitakötők cikáznak. Esténként békák kuruttyolnak, szúnyogok döngenek, denevérek csaponganak. A mocsári teknősök júniusban rakják le tojásaikat a gondosan kikapart talajmélyedésbe. Nyár végén kikelnek majd a fiatal teknősök, és megkezdik önálló életüket.

Június vége felé petéznek a szarvasbogarak, és a kikelő lárvák kereken öt évig fejlődnek rejtetten, mire kifejlett "igazi" szarvasbogár lesz belőlük.

Szél jár a kertben
reggeltől estig,
mikor az órák
a bimbókat festik,
tegnap még zárva,
kinyílnak mára,
violakék és
rezedasárga.

Pünkösdi rózsa
nyit virradóra,
bíborsziromra
méhecske száll,
majd forró délre
kinyílik félve,
s illatban áll a
liliomszál.

A Föld Napja alkalmából az iskolások által készített rajzok a Művelődési Házban tekinthetők meg. A kiállításra összesen 25 rajz gyűlt össze. A zsűri, Buzura Susana és Tóga Judit tanárnők a díjakat a következőknek ítélte oda:

I.-IV. osztályosok: első díj: IV. C és III. A, második díj: II. A és II. D, harmadik díj: IV. B és IV. D.

V.-VIII. osztályosok: első díj: VII. A és VII. E, második díj: VII. C és VII. B, harmadik díj: VI. B és V. D.

Bikfalvi Juliánna szervező a tanulóknak jutalmul filmeket, fényképalbumokat, rajztömböket, határidőnaplókat adott át, valamint minden osztály kapott egy labdát. A rajzverseny szervezését és díjazását a Tasnádi Bíró Lajos Ökológiai Társaság támogatta.

Kis városkánk központjában sétálgatva, feltekintve a szegénység ködfelhőin át, különös dologra lettem figyelmes. Az egyik tömbház homlokzatának egy része szépen meg volt fosztva a vakolattól.

-Hurrá, vége a szegénységnek! Újravakolják a tömbházak külső burkolatát! – ujjongtam. Közelebb merészkedtem, kíváncsi voltam, milyen újfajta eljárással dolgoznak, ugyanis nem láttam sehol állványzatot felszerelve.

Szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy nem felújításról van szó, hanem bizony a vakolat teljes terjedelmében, a saját maga súlyától hullott a járdára. Még szerencse, hogy abban a pillanatban nem volt alatta senki, morfondíroztam.

Tovább ballagva eszembe jutott, hogy Tasnád városa tulajdonképpen egy nagy, termálvizet tartalmazó földalatti tó felett fekszik. Lásd a tasnádi és környékbeli termálvíz-forrásokat. Azonban e nagy tó felett létezik több, egymástól független kicsi tavacska.

-Hát a tömbházak pincéiben, amelyeket a városgazdálkodási vállalat lát el bőségesen ivóvízzel, (úgy, hogy a felsőbb emeleteken néha napokig nincs víz) karöltve egyes (tisztelet a kivételnek) nemtörődöm lakástulajdonosokkal, akik besegítenek mindenféle más anyaggal, amit a szennyvízcsatornába öntenek. Ehhez hozzájárulnak az eltörött vagy elavult vízvezetékcsövek és szennyvízelvezető csatornák, biztosítva azt, hogy a tavacskák vízhozama ne csökkenjen, inkább növekedjen. Ha már turisztikai központ vagyunk, legalább legyünk megfelelőképpen ellátva mindenféle nevezetességgel – gondolják.

Mindent összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy városunk utcáit járva nagyon vigyázzunk magunkra, hogy a tömbházak vakolata, netán az egész tömbház, vagy a régi vendéglő erkélye nehogy ránk szakadjon. Ugyanis, ha ez így megy tovább, a több mint száz évre tervezett lakásokat még unokáink sem fogják látni.

-A tasnádi MADISZ 1998-ban alakult meg, a szatmárnémeti MADISZ fiókszervezeteként. Akkor egy nagyon összetartó csapat voltunk, de idővel sokan egyetemre kerültek, vagy dolgozni kezdtek, és így kezdett szétesni a szervezet.

-Mivel éreztük, hogy az egész nem úgy működik, ahogyan kellene, úgy döntöttünk, hogy újraalakulunk. Ez 2003. március 22-én történt meg, ugyanekkor választottak meg engem elnöknek.

-23 éves vagyok. 1999-ben érettségiztem itt, Tasnádon. Szatmárnémetiben elvégeztem a Gyógyszerészeti Technikumot, és 2001-től a tasnádi Edelweis Gyógyszertárban dolgozom.

-Alelnök: Czier Bernadett, pénztá-ros: Kis Kinga, további vezetőségi tagok: Bata Sándor, Horváth Beáta, Kürti Levente, Nagy István, Nagy Lóránd, Némethy Norbert, Vass Norbert és Véber Henrietta. További kb. 50 tagunk van, de szeretnénk bővíteni a taglétszámot.

-Anyagilag nagyon rossz helyzetben vagyunk. Mindent a saját erőnkből csinálunk. Mivel fiókszervezet vagyunk, nem bírunk önálló jogi személyiséggel, ezért nincs módunk rá, hogy saját pénzalapokhoz jussunk.

-Elsősorban a fiatalság hozzáállásán kell változtatnunk. Aztán új tagokat szeretnék toborozni, a kor nem fontos, az a lényeg, hogy sokan legyünk. Több programot szeretnénk szervezni, és jobb kapcsolatot létrehozni az RMDSZ helyi szervezetével. Ezek mellett jó lenne az irodát is felújítani.

-A programokról az elnökség dönt, a fiatalok segíthetnek javaslataikkal, ötleteikkel, a szervezésben és a MADISZ népszerűsítésében.

-Milyen programokat szerveztetek ebben az évben, és milyen terveitek vannak a továbbiakban?

-A hangsúlyt a kulturális- és sportrendezvényekre fektetjük. Az idei első programot farsangkor szerveztük, ezt követte a Föld Napi és természetvédelmi kirándulás. Tervezünk még logikai és ügyességi vetélkedőket, sakkversenyt, a nyár folyamán pedig autóbuszos kirándulást. Tasnád Napján is résztveszünk valamilyen formában. Lesz még szünidőt záró buli, Katalin-bál, Mikulás-buli.

-Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a MADISZ vezetéséhez!

Eszembe jut az első nap, amikor még kézen fogva vittek szüleim az iskolába. Már akkor úgy éreztem, utálok iskolába járni.

De most eljött ez a nap is, amikor végleg elhagyom az iskolát. Bár sohasem gondoltam volna ezt magamról, de fáj… Fáj, mert soha többé nem leszünk azok, akik voltunk. Fáj, mert Ady szavait idézve "szép kis társaság volt", bár egyik léhább, mint a másik, de ezek voltunk mi huszonketten. Közöttünk a veszekedés, de a szórakozás is mindig napirenden volt.

Szép évek voltak ezek, fiatalságunk évei… És igen, éltünk, mert sírtunk és nevettünk, összevesztünk és kibékültünk, tiltakoztunk és a magunk módján szerettünk. Mára már csak az emlékek maradnak, no meg a barátságok, amelyeket ez a való világ hozott létre, emberek, kik különböző egyéniségek, de mégis egymás mellett éltek a "játék" végéig.

Ezt a pár évet összefoglalni szavakban? Nem lehet. Egyedül az osztályterem lenne képes, azonban annak falai örök hűséget esküdtek, titkainkról örökre hallgatni fognak. Ők tudják, hogy volt egyszer egy híres nevezetes XII. B osztály, akik nem riadtak meg semmitől. Bár sok tervük összedolt, mégis talpon maradtak. Most reszkető lábbal, de fiatal, erős szívvel, annak tudatában, hogy minden ember értékes valahol, nekivágnak álmaik megvalósításának, és hiszik, hogy útjukban minden akadályt legyőznek majd!

"Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok"
(Bonanza Banzáj)

A tasnádi MADISZ idén június 7-én szervezte meg a Kisokos vetélkedőt. Ez egy olyan vetélkedő, amely a diákok általános műveltségbeli tudását méri fel, és igyekszik emelni is azt.

Ezen a versenyen az V., VI. és VII. osztályosok mérték össze tudásukat Tasnádról és Magyarcsaholyból.

A résztvevő 12 csapat nagy izgalommal várta a kérdéseket. A verseny három fordulóból állt. Az első két körben a versenyzőknek írásban kellett bizonyítaniuk tudásukat. Az első fordulóban iskolai tantárgyakból voltak a kérdések. A második forduló kérdései az általános műveltséget mérték. Míg a zsűri javított, a versenyzők néhány szendvics és üdíto mellett gyűjtöttek erőt a következő fordulóhoz.

A harmadik forduló szóbeli megmérettetés volt. A kérdések leginkább a fiatalok érdeklodési területeiről voltak: film, sport, helyismeret, illemtan, földrajz, történelem stb. Ide már csak 3 csapat jutott, mert közben a kisebb pontszámot elérők kiestek. A döntőbe jutott három csapat: Juniorok (Schmidt Réka, Stocker Valter, Portik Zsuzsa, Simon Melinda és Lőcse Levente - V. osztály), Farkasok (Mizsur Anita, Harmati Andrea, Fazekas Edina, Gáti Anita, Schmidt Timea - VI. osztály) és Ördögök (Györffy Gabriella, Stocker Ottó, Váradi Levente, Orosz Zsolt, Gózner Artúr - VII. osztály). A versenyt az Ördögök nyerték. A három győztes csapat tagjai az ajándékcsomagok mellett többnapos ingyenes belépőjegyet kaptak a termálstrandra.

A feladatok értékelését a legnagyobbrészt tanárokból álló zsűri végezte. A műsorvezető Némethy Norbert volt, aki Bata Sándorral együtt szervezte a versenyt.

Gratulálunk a nyerteseknek, és köszönjük a szervezőknek a szórakoztató programot!

Pákai Zsuzsanna IV.D: "Ez az osztályterem a mi második otthonunk, mert majdnem fél napot itt töltünk. A tanító néni pedig a második anyukánk, mert minden jóra és szépre megtanít. Néha szigorú, de igazából kedves és nagyon szereti a gyerekeket. Az osztálytársaim számomra olyanok, mintha testvéreim lennének. Ha valaki beteg, olyan, mintha a testvérem lenne beteg."

Butean Andrea IV.D: "Számomra ez alatt a négy év alatt úgy tűnt, mintha az osztály egy nagy család lett volna, a tanító néni az édesanyánk, mi pedig a gyermekei. Igaz, volt amikor látni sem akart minket, mert rosszul viselkedtünk. Azért, mikor elmentünk kirándulni, mindig egyetértettünk mindenben."

Bendel Zita IV.D: "Nagyon sok élményt köszönhetünk a tanító néninek. Harmadikban elvitt a Székelyföldre egy kirándulásra, ahol sokat buliztunk. Már nagyobbak vagyunk, és még mindig jó szívvel emlékezünk erre. Remélem, hogy a mostani kirándulás is tetszeni fog mindenkinek."

Paulik Hilda Éva IV.D: "A vakáció közeledtével sokat gondolok az elmúlt tanévre. Sok csoport-tevékenységben vettünk részt, amelyek feladatait lelkesen hajtottuk végre: előadásokra, versenyekre készültünk, múzeumban, színházban voltunk, és sokat kirándultunk.

Kicsit szomorúan gondolok a vakációra, mert el kell válnom az iskolától, ahová négy évig jártam. A tanító nénitől is nehéz elbúcsúzni."

Grieb Gábor IV.D: "A IV. osztály nagyon hamar eltelt. Már itt is vagyunk az utolsó hetekben, amikor el kell búcsúznunk a tanító néninktől, és új tanárokkal kell megismerkednünk. Remélem, az V. osztály is jó lesz. Már nem Czier Bernadett tanító néni fog tanítani, de ígérjük, hogy még találkozunk!"

Oláh Bernadette Cecília IV.E: "Mikor megkezdődött az iskola, az anyukám elmagyarázta, hogy mostantól komoly felelősség van a vállamon. Ez alatt a négy év alatt, ahhoz, hogy kedves, jó gyermek legyek, mindig meg kellett tanulni a leckét, leírni a házi feladatot, és rendbetenni a táskát. Nagyon sok szép élményben volt részünk. Ezeket az élményeket egy különös napsugár világította be: Sípos Zsófia, a tanító nénink. Most, hogy következik az V. osztály, tovább visszük szívünkben ezt a napsugarat.

Sok gyermek fél az V. osztálytól, de sokan örülnek neki. Lesz benne rossz és jó is. Rossz lesz az, hogy szabad időnket fel kell áldozzuk a tanulás miatt, de jó dolog az, hogy a szívünkben ezután is kicsik fogunk maradni."

Elmúlt egy év, és öt nyolcadik osztály újra a nagy megmérettetés előtt áll. Az idei, vagyis az ötödik, egyben utolsó képességvizsga nagy fejfájást okoz minden nyolcadikosnak. Most bizonyságot kell tennünk mindarról, amit nyolc évig súlykoltak belénk a tanárok.

Mindenki nagyon várja a vakációt, az új iskolát, új tanárokat, de mégis nehéz lesz az elválás ettől az iskolától. Attól az iskolától, ahová diákéveink legszebb emlékei fűznek, ahol jóban-rosszban együtt voltunk, barátainkkal segítettük egymást, ahol nézeteltéréseink voltak, ahol megdorgáltak, vagy épp megvigasztaltak a tanárok, és ahol életünk legszebb éveit töltöttük.

Ki ne emlékezne arra az érzésre, amit akkor éltünk át, amikor először átléptük az iskola kapuját, tele csodálkozással, kíváncsisággal és egy kis büszkeséggel, mert azért már "nagy kislányok" és "nagy kisfiúk" lettünk.

Aztán az elemi iskolának vége lett, és 1999 őszén egy új iskola kapujában álltunk, még nagyobb csodálkozással, kíváncsisággal, esetleg félelemmel, és persze büszkeséggel, mert még nagyobb "kislányok és kisfiúk" lettünk. Lassan aztán elmaradt a "kis-" szócska, bátrabbak lettünk, néha feleseltünk a tanároknak, és elszemtelenedtünk.

Reméljük, tanáraink megbocsátottak minden csínytevésért, amit elkövettünk, azért, hogy annyiszor megbántottuk őket, de tudniuk kell, hogy nem szánt szándékkal tettük, hanem csak azért, mert még mindig gyerekek vagyunk, és eljár a szánk ha kell, ha nem.

Én azt hiszem, hogy most minden nyolcadikos álma az, hogy sikerüljön a vizsgája, és bejuthasson abba a középiskolába, ahol tovább szeretné folytatni tanulmányait. Remélem, ez az álma mindenkinek teljesülni fog.

Ősszel belépünk a nagy betűs ÉLET-be, - ahogy a tanáraink is mondják - , és újabb tudományokkal ismerkedünk meg. A tasnádi végzősök nagy többsége a tasnádi középiskolában akarja folytatni tanulmányait, de vannak, akik Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, más megyében vagy Magyarországon szeretnének továbbtanulni.

Az idén megrendezett magyar tantárgyolimpia megyei szakaszán a tasnádi középiskola X.-es tanulói a következő eredményeket érték el: Iszkakof Andrea: 7,50, Szabó Edina: 7,00. Az általános iskolából a magyar megyei szakaszán Maday Anikó (VIII. D) dícséretben részesült.Matematikából a megyei szakaszon Merk Erik (VII. D) szintén dí-cséretben részesült. Vallásból a megyei megmérettetésen Maday Anikó (VIII. D) II., Doloczki-Lukács Lénárd (VII. E) I., és Szabó Edina (X. B) I. helyezést ért el.

A Zrínyi Ilona matematikaversenyen a csapatversenyben szépen teljesítettek diákjaink. A III. osztály csapata (Erdei Róbert, Orosz Rolland, Andreica Zsolt) 11., a IV. osztályosok (Grieb Gábor, Mile László, Bendel Szabolcs) 7., az V.osztályosok (Vizer Arnold, Lőcse Levente, Portik Zsuzsa) 4., a VI.osztályosok (Varga Levente, Tóga Gergő, Oláh Attila) 8., A VII. osztályosok (Váradi Levente, Doloczky-Lukács Lénárd, Györffy Gabriella) 6., A VIII.-osztályosok (Sütő Emese, Oláh Orsolya, Maday Anikó) pedig 3. helyezést értek el.

-Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban végeztem tanulmányaimat 1976-ban. 1987 óta dolgozom a tasnádi iskolában.

-A tanítói szakmát szüleim, rokonaim javaslatára választottam, hisz a családban jó páran szellemi munkával foglalkoztak, néhányan a tanügyben is dolgoztak. Jómagam gyer-mekkoromban mozdonyvezető szerettem volna lenni, és ez a vonzódás a gépek valamint az utazás iránt mindmáig megmaradt.

-Tanítónak lenni megérte, főleg a múltban, amikor tiszteletben és anyagiakban is több jutott a "fáklyahordozóknak". A ma "nemzet-napszámosai" számára elbillent a "mérleg nyelve". Kevesebb szülő emel kalapot előttük, ugyanakkor kevesebb az osztályban a magasba lendülő kéz, mely elégtételt jelentene a tanítók számára.

-A módszerek megválasztása igen fontos az elemi osztályokban. Minden órán megpróbálunk mozgásos tevékenységeket beiktatni az óra mozzanataiba. Hogy érdekfelkeltőbb legyen a tananyag, gyakran humoros történetekkel "itatjuk át". A rend és fegyelem terén sokat vet a latba a tanító tekintélye is. Ugyanakkor egy igazi tanítónak be kell tartania tanítványainak tett minden ígéretét.

-Az ideális tanító egyet jelent a gyerekek számára, és mást a szülőknek. A gyerekeknek érezniük kell a kisugárzást, szeretetet és igazságosságot a jutalmak és büntetések terén. A szülők pedig a sokoldalúságán, gyakorlatiasságán, valamint az elvárások megvalósulásán mérik le az oktató-nevelő munkát.

-Az ideális tanuló egy ciklus végére beférkőzik a tanító szívébe és "egyazon húrokat penget", azaz igazi énjét adja.

-A szellemi táplálék átadását az adott feltételekhez igazodva, ugyanakkor a tanulók lelki világának a "csiszolását".

-Főleg az irodalom és zene érdekelt. Innen ered eddigi újságírói tevékenységem, valamint a több hangszeren való játék. Ezen hajlam tanulóimra is jó hatással volt, hisz eddigi tanítványaim gyereklapot szerkesztenek, tucatnyian pedig szépen furulyáznak a délutáni iskolai körön.

-Diákéveim alatt tanáraimmal és diáktársaimmal gyakran felutaztunk a kolozsvári színház előadásait megnézni; találkozókra jártunk az UTUNK és KORUNK folyóiratok szerkesztőivel. Nagyon szerettem a Nagyenyed környéki hétvégi kirándulásokat (ezen tájakra minden tanulómat elkalauzolom); az Alma Mater zenekarával és színjátszó csoportjával való kiruccanásokat, az évvégi tanár-diák focimeccseket, tornabemutatókat. Egyszóval szerettem Nagyenyed szellemét.

-Nem szerettem az évvégi kötelező hónapos közmunkákat, mert "más malmára hajtották a vizet". Ugyancsak nem tetszettek az iskola idősebb diákjainak a kisebbekkel való élcelődései. Soha nem kedveltem "a ló hátáról beszélőket".

-A jelenlegi rendszer inkább szópuffogtatás, és nem eléggé hatékony. Viszont egy vérbeli lelkiismeretes tanító vagy tanár azzá tudja tenni. Az akarat és anyagiak terén vannak a legnagyobb akadályok. Igy továbbra is a gyerek a szenvedő alany.

-Az általános iskola eredményei jók, de hatékonyabb munkát lehetne kifejteni megfelelő szemléltető anyagok biztosításával (vagy ahhoz való hozzáféréssel). Ugyanakkor jó lenne a közös cél érdekében jobban összefogni, főleg ami a nebulók nevelését érinti. Bízom benne, hogy itteni pályafutásom alatt ez is be fog következni.

-Én is kívánok számodra kitartást, és tartalmasabb tanári-tanítói véleményeket!

Minden tárgy, ami a lakásban található, összefüggésben van a ház lakójával. Az ember felel azért, amit saját kezűleg elért. Két típusú tárgy fordulhat elő a lakásunkban, melyek előzetes akaratunktól függetlenül kerültek oda: a talált tárgyak és az ajándékok. Ezek különböző energiatöltéssel rendelekeznek, ezért különbözőképpen kell foglalkoznunk velük.

A talált tárgyakkal vigyáznunk kell. Soha ne vigyünk haza semmilyen éles talált tárgyat, mert ezek negatív energiát sugároznak. Ne vigyük haza a talált ékszer-keresztecskét sem, és semmilyen éles fémtárgyat. Ne használjunk talált zsebkendőt, ruhaneműt, mert ezek az előző gazdájuk energiatöltetének nyomait viselik magukon. Vigyázat a kövekkel, fémtárgyakkal is, mert a lakásba jutva, ellenségünkké válhatnak. Ugyanígy kell bánni azokkal a tárgyakkal, amelyeket valaki nálunk felejtett. A lehető legrövidebb időn belül juttassuk vissza gazdájukhoz, vagy égessük el őket. Az örökölt tárgyakat alaposan mossuk és fertőtlenítsük. Ha előző gazdájuk beteg volt, vagy rosszindulatú, az ő lelkülete a tárggyal együtt átszállhat ránk. Ennek jelei: fejfájás, gyakran kiejtjük a kezünkből a különböző tárgyakat, veszekszünk, nem alszunk jól, nincs úgymond "szerencsénk" gondjaink megoldásában.

Az ajándékok, ha azokat nagy gonddal és szeretettel választottuk ki a megajándékozott számára, még ha nagyon olcsó dolgokról van is szó, jótékony hatással lesznek arra, aki kapja őket. Sokkal inkább, mint bármilyen drága, értékes ajándék, ha csak kötelességből ajándékozunk meg vele valakit.

A családtagtól kapott, örökölt ékszer mindig szerencsét hoz. A nem családtagtól ajándékba kapott köves gyűrű talán eleinte nem hoz szerencsét, de idővel kialakul az összhang, és segíteni fog minket. Általában a bronzból, rézből, aranyból és más sárga fémből készült tárgyak pozitív energiát sugároznak.

Soha ne sajnáljuk elajándékozni a dolgainkat, adjuk őket szeretettel. Lopott tárgyakat ne tartsunk meg, mert az eredeti tulajdonos minden bizonnyal rossz szándékkal gondol az eltulajdonítóra, és ez nem tesz jót nekünk.

Következésképp bánjunk óvatosan a talált és idegen tárgyakkal, és ne tartsuk őket a lakásban, mert nem biztos, hogy jótékony hatással lesznek ránk.

A Közel-Kelet tudósai, gondolkodói a középkor első századaiban átmentették a haladó ókori hagyományokat. Sok felvilágosult arab tudós időtálló értékeket alkotott, mert nem kötötték őket a keresztény istenhit dogmái. Az arabok megszállta országokban orvosi iskolák, kórházak, akadémiák alakultak, pl. Toledóban, Cordobában, Kairóban, Sevillában. Itt fejlődött ki a mai kémia őse, az alkémia, később pedig a gyógyszerészet. Harun al Rashid bagdadi kalifa volt a bizánci hagyományok híres ápolója, az arab világ legkiemelkedőbb orvos egyénisége. Ibn Szina, latinosan Avicenna (980-1037) farmakológiával foglalkozott, és alkémiai kísérletek eredmé-nyeként nyert kémiai vegyületek, valamint gyógynövények használatát ajánlotta kora betegségeire.

Európa a V.-XV. században a keresztény középkor fejlődési szakaszát élte, a katolikus egyház egyeduralma rányomta szempontrendszerét a társadalmi élet minden területére. A gyógyászat is az istenhit függvénye volt, mégis, a vallásos hitbuzgalom mellett éppen a kolostorokban élt to-vább a tudományosságnak bizonyos formája: Isten adományaival, a gyógynövényekkel való gyógyítás. Ennek egy szép példája Arany János "Szent László füve" című népmonda-feldol-gozása. A kolostorkertek ágyásaiban gyakran gyógynövényeket is termesztettek, melyek fedezték a szükségleteket.

Nagy Károly német-római császár a VIII. században a királyi feudumokon kötelezővé tette a gyógynövények termesztését. A lovagkor harcai során szerzett sebeket, járványok okozta megbetegedéseket a természetből gyűjtött növényi anyagokkal orvosolták. A keresztes háborúk során új, Európában addig ismeretlen fűszerek, gyógynövények jöttek divatba. Az arab kultúra átsugárzott Európába, sok városban (Rómában, Firenzében, Bolognában, Kölnben, Lipcsében, Prágában, Bázelben, Krakkóban, Budán) orvosi egyetemeket alapítottak, ezeken erdélyi diákok is tanultak. A korabeli városok gyógyszerészeinek, orvosainak tevékenységét rendeletek és hivatali eskük szabályozták, virágzott az alkímia is, és sok értékes felfedezés született.

Hazai viszonylatban az első írott gyógynövény-kódexet egy ferencrendi szerzetes írta, melyben egy latin-perzsa-kun növényszótár is van. Ebben sok gyógy- és fűszernövényt sorol fel, úgy mint: gyömbér, bors, indigó, kámfor, fahéj, aloe, rózsaolaj stb. Az első erdélyi gyógyszertárakat a szászok alapították, de erről következő lapszámunkban számolunk be.

Most következzen néhány május-június hónapban időszerű gyógynövény leírása:

Tarackbúza, kutyaperje, búzaperje (Agropyron repens) – a pázsit-fűfélék családjába tartozó évelő növény. Közönséges vetési gyom, kertekben, ugarokon, kaszálókon gyakori. Drogként a tarackbúza tarackjait, "rizómáit" szokták használni. Nagyon sok illóolajat, A és B vitamint, káliumsókat, kovasavat, almasavat, fruktózt és egyéb értékes anyagokat tartalmaz. Teakeverékként vizelethajtó, vértisztító hatásáért használják. Inzulin tartalmának köszönhetően cukorbaj ellen javallott. Enyhíti a máj, vese, húgyhólyag bántalmait is.

Nagybojtorján (Arctium loppa) – közönséges gyomnövény, más néven keserűlapu – a fészkesvirágzatúak családjába tartozó kétéves lágyszárú növény. Gyakori gyomnövény kertjeinkben is. A drogot a gyökér képezi, nagy mennyiségű, 30-40% inzulint, glukózt, illóolajat, gyantát, keserűanyagot tartalmaz.

A gyökér főzete bőrbetegségek, nehezen gyógyuló sebek, sömör, bőrviszketés, reuma esetén javallott. Vértisztító, epe- és vesekő oldó, az évekig tartó kúra rákos daganatok ellen is hatékony lehet. Népi gyógyászati szer, klinikailag alkalmazhatósága nem bizonyított. A kozmetikai ipar használja hajszeszek alkotórészeként, mert csökkenti a bőr zsírosságát, megakadályozza a hajhullást, és egészségesen tartja a bőrfelületet.

A hatvanas évek elejétől a tasnádi csapat már bajnokságban játszott, pontosabban a regionális bajnokságban. A 14 benevezett csapatból, az 1962-1963-as bajnokságban a 6. helyen végeztek. A csapat körüli ügyintézést Petz János végezte, a szállítását egy nyitott fedelű gépjárművel oldották meg. A meccsek után mindig együtt ünnepelt, vagy bánkódott a csapat a feleségek és barátnők kíséretében, egy közös étkezés keretein belül.

A kor csapata: Mezősi, Balog (edző), Kovács, Haita, Gózner, Darida, Petz, Pákai Gy., Mátyás, Pákai S., Szilágyi Á., Vonház, Dobrán, Szűcs, Szilágyi I., Nyesti, Dull, Roatis.

Több éves szünet után az idei évadban újra élvezhette a tasnádi közönség a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának vendégjátékait.

Három előadást nézhettünk meg: Presser - Stevanovity Dusán: A padlás című musicaljét, Móricz Zsigmond: Búzakalász című tragikomédiáját, valamint Karácsony Benő: A rút kiskacsa című vígjátékát.

A társulat és a kiszállások szervezői örömmel állapították meg, hogy mindhárom előadáson gyakorlatilag teltház volt a tasnádi moziteremben.

Lőrincz Ágnes, a társulat vezetőjének ígérete szerint a következő évadban is alkalmunk lesz színházi előadásokat élvezni Tasnádon. Erről bővebb felvilágosítással szeptemberben szolgálunk az RMDSZ irodájában.

Június 1 – 30 között Görbe Éva szatmárnémeti művész textília-munkáit csodálhatják meg az érdeklődők a Városi Múzeumben.

Görbe Éva 1957-ben született Szatmárnémetiben. 1978 – ban elvégezte a Testnevelési Főiskolát Bukarestben. Jelenleg testnevelő tanár a Szatmárnémeti Hám János iskolaközpontban. 6 éve foglalkozik babakészítéssel. Kiállításai voltak 1995-ben és 1996-ben a szatmárnémeti RMDSZ klubban, 1999-ben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban megrendezett Véndiáktalálkozón, 2000-ben Svédországban, valamint 2001-ben a Szatmár Megyei Művészeti Múzeumban.

Egy kalap alatt című kiállításának tárgyát textíliából készült babák, tárgyak képezik. Megtekinthetők: mesefigurák: "Hófehérke és a hét törpe", "Hamupipőke", "Piroska és a farkas", "Jancsi és Juliska", "Hüvelyk Matyi"; irodalmi hősök: Nyilas Misi, Gulliver; valamint pillanatképek: lakodalmi mulatság, sportolók, közös Európa.

A kiállítás megtekinthető hétköznapokon 10.00 -18.00 óra között. A jegyek ára gyerekeknek 5.000 lej, felnőtteknek 10.000 lej.

Görbe Éva babakiállításának megtekintése kellemes időtöltés lehet gyereknek és felnőttnek egyaránt.

A tasnádi Nyugdíjasok Önsegélyző Szervezete egy, a nyugdíjasok támogatását megcélzó szociális szervezet. Tagjai nyugdíjasok, valamint más, szociális segélyben részesülő személyek: betegnyugdíjasok, tsz-nyugdíjasok, munkanélküliek, háztartásbeliek stb.

Az egyesület tagsági díjat fizető tagjait úgy segíti, hogy 20%-os évi kamatra kölcsönöket ad nekik, valamint fokozottan rászoruló, vagy komoly egészségügyi problémákkal küzdő tagjait vissza nem fizetendő pénzösszegekkel támogatja. Ezen kívül adott esetben visszafizeti a tagsági díjat, elhalálozás esetén a családnak támogatást ad, valamint az üdülőjegyek árának bizonyos százalékát is visszafizeti, ezt mind saját pénzalapokból.

A közeljövőben szándékunkban áll újra megnyitni a nyugdíjasok klubját a Caisilor utca 4-es szám alatti épületben, valamint az iparos nyugdíjasok műhelyeit. E célból máris megemlíthetjük Mezősi Erzsébet fodrász-szalonját, amely saját lakhelyén, a Bãlcescu utca 12-es szám alatt működik, valamint a Szabó Csaba órásműhelyét, amely az egyesület székhelyén nyílik hamarosan.

Sikerült elérnünk, hogy a havi 2.000.000 lejnél kisebb nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasok minden hétfőn ingyenesen látogathatják a helyi termálfürdőt. Az erre vonatkozó határozatot a Helyi Tanács 2002. július 25-én fogadta el, Gózner Károly tanácsos javaslatára.

Reméljük, hogy a továbbiakban is sikerül együttműködnünk a Városi Tanáccsal nyugdíjasaink érdekében. Minden érdeklődőt szeretettel várunk hétköznapokon 9.00–13.00 óra között.

Közben az idő telt-múlt. A kínai kommunista csapatok már szinte a tengerbe szorították Csang-Kaj-Sek hadseregét. Abban az időben jelent meg a Ludas Matyiban egy kép, amely Csang-Kaj-Seket ábrázolta, amint lá-zasan csomagol, tömi a bőröndjeit. Odamegy Matyi, és megkérdi tőle: "Mi az, Seki: se szmoking, se háló-ing?" "Az semmi, de se Peking, se Nanking!" – felete a vezér. Bizony már azokat is elfoglalták Mao csapatai.

Egy márciusi, vagy talán áprilisi délután üzenetet kaptunk, hogy a Tapody fiúk menjenek le az állomásra, mert valaki beszélni szeretne velük. Le is mentünk Pali unokatestvéremmel. Ott nagy kavarodás várt bennünket. Rengeteg ember, kicsi, nagy vegyesen. Sírások, vigasztalások. Szinte fejbevert a látvány. A kitelepített földbirtokosok, az úgynevezett "nagykulákok" csatlakozásra vártak. Lakatos Karcsi akart beszélni Palival (rokonságban voltak), egy üzenetet bízott rá, hogy adja át az apjának, Lakatos bácsinak. Az valahol, vala-hogy útközben lemaradt. "Nézzétek, - mondta, - milyenek a kezeim. Éjt nappallá téve dolgoztam, hogy befejezhessem a vetést meg az őszi szántást. Mindent rendbetettem, és most mehetek világgá, egy szál ruhában egy bőrönddel. Micsoda kétszínűség, embertelenség, amit velünk művelnek! Hát nincs Isten az Égben?" Szegény Karcsi, nagyon el volt keseredve. Közben bejött a vonat. "Kazári úr, Kazári úr!" – kiabált a szomszéd után. Félt, hogy elveszítik egymást a sokaságban. Alig tudtunk elbúcsúzni (nem is láttam Karcsit azóta.). Sok-sok év telt el azóta, de gyakran fülembe cseng a "Kazári úr, Kazári úr!" kiáltás, ami úgy hatott, mint valami sikoltás. Búsan, megilletődve mentünk vissza Palival az internátusba. Vajon minket és család-jainkat mikor fognak kitelepíteni, elhurcolni?

A zilahi vendéglőből egy zenészt neveztek ki a Lakatos tanyára állami biztosnak. Később találkoztunk vele (mert Pali mindent kinyomozott). Ő mesélte, hogyan lepték meg éjjel a családot. A 100-120 hold fölterületnél többel rendelkezőket szedték össze. Ez a zenész állami helytartó volt a tanyán, amíg a leltározást elvégezték. Nem volt hibás szegény, mentegette is magát. Ő is parancsra cselekedett. Azt sem tudta, hová viszik, majd csak az illető községházán, Magyarcsaholyban tudta meg, hogy miről is van szó.

Ott oktatták ki a teendőkről. Elmondta, hogy a kitelepítetteket összpontosítják valamenyik nagyvárosban, azután kényszerlakhelyre telepítik. Úgy bántak velük, mint valami birkákkal. Lakatosék Szászrégenbe kerültek. Hazajönni nem volt szabad, de Lakatos bácsi többször is hazaszökött gyógyítani a betegeit, mert korábban szép eredményeket ért el a gyógyításban különböző gyógyteákkal. Karcsi később, 40 éves kora körül ott nősült meg. Egy gyárban dolgozott. Nem tudom, lettek-e gyerekei, de már több mint 15 éve hallottam, hogy meghalt. Túl lehetett már a 70-en is.

Amikor vakációra hazajöttem, érdekes dolgokat meséltek a szüleim és ismerőseim a deportálásról. Volt egy egyedül gazdálkozó asszony, talán valamelyik Balázsi. Úgy emlékszem, Juci néninek hívták. 50 éven felül járt, termetes asszony volt. Amikor éjjel kopogtattak az ajtaján a kitelepítők, ő rögtön tudta, hogy nagy baj van. Gyorsan csomagolni kezdett. Értékes tárgyakat, ékszereket csomagolt össze. A türelmetlen zörgetőket pedig csillapította közben: "Várjatok egy cseppet, hiszen ilyen rövid idő alatt úgysem fogyok le, sok szappan lesz belőlem úgyis." Úgy gondolta, hogy miként a zsidókból, belőlük is szappant fognak főzni.

Egy pár hétig a deportálások után mély döbbenet uralkodott a nép között, aztán lassan napirendre tértek fölötte. Ilyen az ember. Hamar felejt. Aki itt maradt, inkább annak örült, hogy őt nem vitték el. A totalitárius rendszer vezetői mesterei voltak a megfélemlítésnek. Erre épült az egész rendszer. Hiszen a megfélemlített ember már nem egész ember, hanem akarat és méltóság nélküli lény. Úgy lehet terelgetni, mint a birkákat.

A kollégiumban is csillapodtak a kedélyek egy idő múltán. Tabutémává vált a deportálás, nem volt ajánlatos róla beszélni. Amiről pedig nem beszélnek, az nincs is – ugyebár?!

2001. szeptemberében, az amerikai terrortámadások után, az ősz, mely általában oly kellemessé teszi éltünket, elsötétült a megrázó események árnyékában. Milyen más is lett a világ azokban a napokban, mikor attól tartottunk, a terrorizmus eluralkodik az emberiség felett, és kitör a vallások háborúja!

E megrázó események egy rég olvasott G. Orwell regényt elevenítettek fel bennem, az "1984" címűt.

Véletlen műve volt, hogy annak idején az a regény a kezembe került. Az évszám életem egy fontos eseményére utalt, róla olvasni akarva vásároltam meg a könyvet. Rövid böngészés után azonban kiderült, hogy itt valami egész másról van szó, mint amit én képzeltem. Az író 1948-ban mint futurisztikus látomás bocsátotta világgá vízióit, egy olyan világról, ahol a Big Brother (nagy testvér) mindent ellenőrzése alá véve, uralja az állam polgárait. Irányítja azok gondolatait, véleményét, épp úgy, mint a mindig újra és újra átírt történelmet, melyet a célnak megfelelően átértelmeznek.

Noha én személy szerint e regény létezéséről a "rendszerváltás" előtt nem értesültem, a múltra gondolva azt hiszem, hogy voltak már akkor is olyanok, kik e művet nemcsak olvasták, tanulmányozták, talán még hittek is benne, és megpróbálták azt a valóságba is átültetni. Itt részletek ismertetése nélkül, szolgáljon példaként mindenkinek a maga múltja.

Most viszont, mikor az új világ mezején legeljük zamatos szabadságunkat, nem mi vagyunk-e azok, kik viselkedésünkkel, újra visszaáhítjuk "dicső múltunkat"? Nem mi vágyunk-e az állandó elérhetőségre, visszük mindenhová mobiltelefonunkat, vezetjük be az Internetet, és állítunk fel kamerákat?

Tudja-e azt minden telefonáló, hogy 15 méternyi pontossággal lokalizálni tudja a beszélőt a telefontársaság, és azt, hogy az adatokat egy ideig tárolja. Igy figyelemel és és az adatokat egy ideig tárolja. Igy figyelemmel kísérhető nemcsak az, amit beszél, de az is, hogy mikor és hol tartózkodik.

Elektronikus postánk csak látszatát kelti a privát szférának. Adatainkat rögzítik a társaságok, és azok bármikor ellenőrizhetők.

A technikai forradalomra szükség van, minden új iránt nyitottnak kell lennünk, mégis vigyáznunk kell, hogy fejlődésünk a helyes úton haladjon.

Mikor e sorokat befejezve kikapcsolom a számítógépet, és leoltom a képernyőt, a gép még feltesz egy utolsó kérdést.

Igen! Most az adatok tengerének ideiglenes hajótöröttjévé válok, s kimegyek a parkba nézni, miképp vetődnek a nap sugarai a földre ... OFF-LINE.

Oros Tibor 43 éves tasnádi lakos, a 9 éves Roland édesapja, veseműködési elégtelenségben szenved. 2002 óta művesekezelésre szorul, hetente három alkalommal van szüksége a gép segítségére.

Családja nagyon szeretne veseátültetéssel segíteni betegén, de mivel donoruk nincs, a költségek minden erőfeszítésüket meghaladják.

Aki úgy érzi, hogy segíteni tudna, kérjük, juttassa el adományát az alábbi bankszámlára: BCR Tasnád, 459000290401, Oros Tiberiu Traian, vagy a tasnádi Caritas irodájába.

Felkérjük mindazon olvasóinkat, akik a régi Tasnádot, tasnádiakat ábrázoló képekkel rendelkeznek, vagy olyan történeteket tudnak, amelyek érdekesek lehetnek városunk lakói számára, jelenjenek meg a szerkesztőségben. Képeiket, történeteiket közölni szeretnénk lapunk hasábjain.

Az Oceán 2000 kft két asztalos szakmunkást alkalmaz. Érdeklődni a következő telefonszámokon lehet: 0744/644807. 0745/634573, 827711

Új és használt számítógépek és számítógépalkatrészek 1-3 évig terjedő garanciával eladók. Érdeklődni a 0740-057791-es telefonszámon.

Eladó rendelésre készült egyedi, diófurnéros hálószobabútor, festett konyhabútor és festett hálószobabútor.

Szabó Csaba órásműhelye a közeljövőben nyílik meg a Caisilor utca 4-es szám alatt, az egykori Nyugdíjasok Klubja épületében.