Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

A farsang évente visszatérő időszak, amelyben önfeledten, a vigasságnak, az örömnek próbálunk élni. Tudatosan, vagy néha kevésbé tudatosan, a bennünk munkáló vágyainkat szeretnénk ilyenkor - a vízkereszttől húshagyókeddig tartó napokban - megvalósulva látni.

Pszichológiai szempontból tekintve - a bálok, a mulatságok, a vigasság mellett - a farsang gondolatkörébe tartozik önmagunk felszabadultabb megmutatásának, de némileg elrejtésének is a vágya. Farsangi mulatságaink tartozéka a jelmez és az álarc. Kultúrtörténeti és fejlődés-lélektani szempontból is érdekes ez a jelenség. Varázserőt tulajdonítunk az álarcoknak, a jelmezeknek. Egy kicsit azzá akarunk válni, amit magunkra öltünk.

Mindnyájunkat a saját vágyvilágunk ösztönöz. A kisgyerek felveszi az anyja ruháját, a kisfiú belelép az apa nagy cipőjébe. Ilyenkor azt gondolja a kislány, hogy ő tényleg a mama, a fiú pedig, hogy ő tényleg a papa, s megpróbálnak úgy is viselkedni. Kicsit így vagyunk a jelmezeinkkel is. A vágyaink "báloztatják" velünk ezeket a jelmezeket, mert egy kicsit mások szeretnénk lenni. Hiszen jó lenne sokszor erősnek látszani, elrejteni a gyengeségeinket, a nem megmutathatónak vélt oldalainkat, azt gondolva, hogy sokkal kedvezőbben értékelne a környezetünk, ha olyan szépek lennénk, mint amilyenné a jelmez varázsol.

Ugyanakkor a jelmez meg is véd. Abban a pillanatban nem ér a nevem, és akit a jelmez megmutat, annak a nevében cselekszem. Tetteimért nem én felelek, hanem az, akinek látszani akarok.

Viselünk-e álarcot a hétköznapi életben? Vagy pedig egyszerűen csak arcaink vannak, amelyek mind rólunk szólnak, és a helyzeteknek megfelelően képessé tesznek arra, hogy a másik emberrel kapcsolatba lépjünk? A különböző helyzetekben másként viselkedünk. Mi magunk vagyunk mindig, arcaink nem mindig szükségképpen álarcok.

Előfordul azonban, hogy hétköznapi álarcaink kifejezetten mások megtévesztésére szolgálnak. Amikor valaminek a látszatát akarom kelteni, tudva, hogy az tőlem teljesen idegen. Előnyt szeretnék elérni, vagy azt, hogy megfeleljek a környezet elvárásainak. A hétköznapi életben az álarc kifejezetten veszélyes. Rádermedhet az ember arcára, és akkor a személy elveszti a kapcsolatát belső lényegével. Mert hiszen az ember személyisége legmélyéből meríti önmagát, azt juttatja érvényre a különböző élethelyzetekben. Ennek pedig az a feltétele, hogy a megmutatott arcaink valóban hozzánk tartozzanak.

Nehezen nézünk szembe önmagunkkal. Nem könnyű elfogadni önmagunkat és korlátainkat. Senki sem tökéletes születése pillanatában, de a személyiségünket valamiképpen ki kell bontakoztatnunk, meg kell valósítanunk, fel kell fedeznünk a magunk értékeit, és az értékeinket kamatoztatni kellene.

Az emberi élet első időszakában ez úgy történik, hogy nevelnek bennünket. Tizenéves korában az ember megpróbálja az értékeket felfedezni és figyelmét saját magára fordítani, hogy az értékei után kutasson. Megtapasztalja, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Az értékek mellett a határokat is figyelembe kell venni. Márpedig emberi gyengeségből csak a jót, a tökéleteset szeretnénk elfogadni. Azt, ami könnyen, erőfeszítés nélkül széppé és értékessé tehet minket a külvilág számára. Az, hogy el tudjuk-e fogadni önmagunkat, teljesen attól függ, hogy milyen az Istennel való kapcsolatunk. Tudjuk-e olyan szemmel nézni magunkat, mint ahogyan a Teremtő, Elfogadó és Szerető Isten tud minket nézni. Ahogy ő itt és most elfogad engem a korlátaimmal, a lehetőségeimmel, a pillanatnyilag megvalósuló önmagammal, vagyis amilyen vagyok. Képes vagyok-e én ezt a szeretetet úgy viszonozni, hogy szeretettel elfogadom magam, mint a kibontakozás lehetőségét?

Meddig nevelhető az ember? Amíg él! Amíg önmagával, a környezetével és természetesen az Istennel aktív kapcsolatban van. Az ember alakítható, bár a nagy változás fiatalkorban könnyebb, hiszen az idősebb ember szokásrendszere már megszilárdultabb.

Nem lehet elég korán kezdeni, és soha nem késő elkezdeni, hogy szokásrendünket megváltoztassuk, értékeket fogadjunk el, és aszerint alakítsuk életünk további részét.

Visszatérve a farsanghoz, sőt már előre tekintve a közelgő böjtre is, érdemes önismeret céljából elgondolkodni azon, milyenek is a mi vágyott jelmezeink, vágyott arcaink? Milyenek azok a jelmezek, amelyeket soha nem vennénk fel? Milyenek azok az álarcok, azok az arcaink, amelyeket soha senkinek nem szeretnénk megmutatni? Mert akár azokkal a jelmezekkel és arcokkal szembesülünk, amelyek az ideált képviselik számunkra, akár pedig azokkal, amelyeket semmiféleképpen nem akarunk magunkra ölteni, mind a kettő rólunk szól.

Hamar elmúlik a hangos vigasság időszaka. Utána egy sokkal csendesebb idő következik, amelyben az igazi ideálkép felé vezető úton az önvizsgálat sok értékes információt adhat számunkra. Nekünk, keresztény embereknek nagyon nagy ajándékunk van: Jézus Krisztus, aki Megváltó, ugyanakkor egy teljes értékű emberi életet is élt. Ő keresztény örömünk és reményünk forrása.

Nem az ő életét kell megvalósítanunk, hanem a miénket, és önmagunkból a saját talentumaink szerint kell kidolgoznunk egy életen át ennek a Krisztus-arcnak a ránk eső vonását.

-Előtanulmány készül 36 új, egy- és kétszobás lakás építésére a Piactér melletti közművesített telken. A Tanács a finanszírozást az Állami Lakásügynökség révén akarja megoldani.

-Átadták a 30 fiatal család számára felújított Győzelem negyedbeli 2-es számú tömbházat. A kivitelezési költségek 5 milliárd lejre tehetők, míg a Városi Tanács hozzájárulása 500 millió lej. Ez utóbbi összeg a víz-, csatornahálózat, és villamos áram bevezetésének összege.

-Véget ért a mezőgazdasági összeírás. Egy pár adat az összesítésből: mezőgazdasági célból használt terület 6900 ha, sertések száma 7000, juhok száma 3300, szarvasmarháké 1250 darab.

-Újra lesz kedvezményes gázolaj-kiutalás a mezőgazdasági célokra használt területeknek az arányában. Kellő időben tájékoztatjuk a gazdákat a rendelet alkalmazási módjáról.

Oktatási, szemléltető-, valamint taneszközök rendelhetők és vásárolhatók a magyarországi Diákvilág Taneszközgyártó és Forgalmazó Bt romániai leányvállalatánál. Érdeklődni Bikfalvi Juliánna tanítónőnél vagy az RMDSZ székházában lehet.

Keresztelés: Babos Edmond (dec. 22.), szülők: Babos Adorján és Galántai Erika, Harmati Laura Henrietta (dec. 26.), szülők: Harmati Szabolcs és Ardelean Delia.

Temetés: Szabó Géza, 32 éves (dec. 14.), Dana Sándor, 73 éves (dec. 27.), Dankó Zoltán, 61 éves (dec. 28.)

Keresztelés: Dana Sándor (jan. 1.), szülők: Dana József és Kerezsi Ilona,

Temetés: Varga Lídia, 62 éves (jan. 3.), Takács Mária, 70 éves (jan. 7.), özv. Pató Anna, 82 éves (jan. 27.)

Temetés: Molnár (Császár) Mária, 73 éves (dec. 7.), Schmidt Milán Erik, 17 éves (dec. 10), Asztalos (Domokos) Veronika, 92 éves (dec. 17.), Merk Imre, 78 éves (dec. 24.)

Temetés: Asztalos (Kreiter) Anna, 60 éves (jan. 4.), Schnellemperger József, 58 éves (jan. 5.), Paulik Anita Krisztina, 21 éves (jan. 21.), Dömötör Attila Róbert, 23 éves (jan. 21.), Schmidt József, 84 éves (jan. 21.), Baumgartner József, 85 éves (jan. 26.) tükör

Az épület-adók megállapításakor, városon az alábbi értékek 0,2%-át, falvakon 0,1%-át kell fizetni.

A) a) Beton, tégla, kő, vagy hasonló anyagól készült épületek:
Víz- és villanyvezetékkel, csatornarendszerrel, fűtéssel rendelkező épületek (összkomfort) esetén:
Épület-típus:****) "C":
6.095.000 lej/m²
5.830.000 lej/m²
5.565.000 lej/m²
5.300.000 lej/m²
"B" épülettípus
5.565.000 lej/m²
5.300.000 lej/m²
5.035.000 lej/m²
4.770.000 lej/m²
- Víz- és villanyvezetékkel, csatornarendszerrel, vagy fűtéssel nem rendelkező épületek esetén:
"C" épülettípus
3.565.000 lej/m²
3.410.000 lej/m²
3.255.000 lej/m²
3.100.000 lej/m²
"B" épülettípus:
3.255.000 lej/m²
3.100.000 lej/m²
2.945.000 lej/m²
2.790.000 lej/m²

A) - Víz- és villanyvezetékkel, csatornarendszerrel, fűtéssel rendelkező épületek:
"C" épülettípus
1.610.000 lej/m²
1.540.000 lej/m²
1.470.000 lej/m²
1.400.000 lej/m²
"B" épülettípus
1.470.000 lej/m²
1.400.000 lej/m²
1.330.000 lej/m²
1.260.000 lej/m²
Víz- és villanyvezetékkel, vagy csatornarendszerrel nem rendelkező épületek:
"C" épülettípus
1.035.000 lej/m²
990.000 lej/m²
945.000 lej/m²
900.000 lej/m²
"B" épülettípus
945.000 lej/m²
900.000 lej/m²
855.000 lej/m²
810.000 lej/m²

A) Kőből, téglából, betonból épültek:
- víz-, villanyvezetékkel rendelkező épületek esetében:
1.035.000 lej/m²
990.000 lej/m²
945.000 lej/m²
900.000 lej/m²
-víz-, villanyvezeték nélküli épületeknél:
920.000 lej/m²
880.000 lej/m²
840.000 lej/m²
880.000 lej/m²

A) víz-, villanyvezetékkel, csőrendszerrel rendelkező épületek:
575.000 lej/m²
550.000 lej/m²
525.000 lej/m²
500.000 lej/m²
Víz- és villanyhálózattal nem rendelkező épületek esetén:
345.000 lej/m²
330.000 lej/m²
315.000 lej/m²
300.000 lej/m²

3. Tetőtéri vagy alagsorban kialakított épületrészek esetén az adó értéke az épületcsoport adójának 75 %-a.

4. Más célra kialakított tetőtéri vagy alagsori helyiségek adója az épületcsoport adójának 50 %-a.

A) - Víz- villanyvezetékkel, összkomforttal***) rendelkező épületek:
"C" típusú épületek:
5.565.000 lej/m²
5.300.000 lej/m²
Víz- és villanyvezeték nélküli épületek:
"C" típusú épület:
3.255.000 lej/m²
3.100.000 lej/m²

A) Víz-, villanyvezeték, összkomfort:
"C" típusú épületek:
1.470.000 lej/m²
1.400.000 lej/m²
Víz- és villanyvezeték nélküli épületek:
"C" típusú épületek:
945.000 lej/m²
900.000 lej/m²

A) Víz,- villany-, csatornarendszerrel rendelkező épületek:
"C" típusú épület:
945.000 lej/m²
900.000 lej/m²
Víz- és villanyvezetékkel nem rendelkező épületek:
"C" típusú épület:
840.000 lej/m²
800.000 lej/m²

A) Víz-, villanyvezetékkel, összkomforttal rendelkező épületek:
525.000 lej/m²
500.000 lej/m²
Víz-, villanyhálózattal nem rendelkező épületek:
315.000 lej/m²
300.000 lej/m²

3. A tetőtéri vagy alagsori lakások adója megfelel az épületcsoport adójának 75 %-nak.

4. Más célokra kialakított tetőtéri vagy alagsori helységek adója: az épületcsoport adójának 50 %-a.

*) Azon épületek, melyeknek külső kerülete nem lemérhető, a hasznos alapterület kiszámítására használandó az 1,2-es átalakítási együttható.
**) Az adózandó érték arányosan csökken az építési idővel a következőképpen:
1950-ben, vagy korábban épített ingatlanok esetén 15 %-kal csökken.
1951-1977 között épült ingatlanok esetén 5 %-kal csökken
***) Ha e feltételeket nem teljesíti, az adózandó érték kiszámolásánál, a víz-, csatorna-, villamos energia- és fűtés-rendszerrel nem rendelkező ingatlanok esetét veszik figyelembe.
****) Háromszintesnél, valamint 8 lakrésznél nagyobb tömbházak esetén, a kijavítási együttható 0,10-del csökken.
"C"- Háromszintesnél, valamint 8 lakrészesnél kisebb épületek.
"B"- Háromszintesnél, valamint 8 lakrészesnél nagyobb épületek.

A-zóna: 3.700 lej/m²
B-zóna: 2.500 lej/m²
C-zóna: 1.200 lej/m²
D-zóna: 700 lej/m²
Környező falvak: A-zóna: 400 lej/m²
Környező falvak: B-zóna: 300 lej/m²

2. Építkezési engedély kiállítása - az engedélyezett építkezés összérté-kének 1 %-a *)

- lakóépületek és gazdasági melléképületek esetén az illeték 50 %-kal csökken

3. Geotechnikai tanulmányozásokhoz, topográfiai (helyrajzi) felmérésekhez, bányászati kitermelésekhez szükséges engedélyek kiállítása, illeték: 48.000 lei.

4. Alapmunkálatok elvégzéséhez - munkatelep szervezése - szükséges építkezési engedély kiállítása, ha ezen tevékenység nem volt engedélyeztetve ezekkel egyidőben, illeték: az engedélyezett építkezési összérték 3 %-a.

5. Sátor-, lakókocsi-táborok szervezéséhez szükséges építkezési engedély kibocsátása, illeték: az engedélyezett építkezési összérték 2 %-a.

6. Közterületen felállítandó elárusító bódék, kiállítási helységek, valamint cégek hirdetőtábláihoz, reklámaihoz szükséges építkezési engedélyek kibocsátása.

-részleges épületbontás esetén a fizetendő illeték arányos a felépített épület lebontandó részének területével.

8. A városrendészeti igazolvány, valamint az építkezési engedély meghosszabbítása.

9. Víz-, csatornázás-, gáz-, fűtés-, villamos energia-, telefon- és kábeltelevízió-hálózathoz való csatlakozási engedély kiállítása.

10. A városrendészeti- és területrendezési szakbizottság véleményezésének kiállítása a polgármester által.

11. Utca- és címjegyzékre vonatkozó igazolvány kiállítása. Illeték: 61.000 lej

*) Az engedélyezett építkezés összértéke az a bevallott, reális építkezési összeg, ami magába foglalja az ehhez kapcsolódó berendezések értékét is.

**) Jogi személyek esetén az adózandó érték megfelel a legfrissebb leltári értékkel.

Múlt hónapban volt 58 éve, hogy elkezdődött Tasnád történelmének talán leggyászosabb időszaka. Ekkor volt a "deportálás", amikoris több mint 400 tasnádi sváb eredetű nőt és férfit elvittek az oroszok a németek által lebombázott Oroszországba kényszermunkára.

Az egész az emberek félrevezetésével, szó szerint tőrbecsalásával történt. 1945. január 3. volt, vasárnap. Előzetesen kihirdették, hogy szavazás lesz a moziteremben, a község közigazgatásáról kell dönteni. Ott gyülekeztünk hát a helyszínen, jómagam is 18 évesen. Az orosz katonák jelenléte nem lepett meg, hiszen háborús időket éltünk. Egyre többen voltunk már a teremben, a szavazás mégsem akart elkezdődni, bár minden készen állt, az urnák stb. Aztán egyszer csak megjelent egy magas rangú tiszt, Tasnád katonai főparancsnoka, aki utasítást adott, hogy tolmácsolják az egybegyűlteknek, miről is van szó. Akkor derült ki, hogy félrevezetés, gazemberség az egész. Nem szavazni fogunk, hanem a lebombázott Debrecenbe visznek bennünket, romeltakarításra. Elővették azoknak a névsorát, akiket el szándékoztak hurcolni. Kijelentették azt is, hogy akinek elhangzik a neve, és nem jelentkezik, azt statáriális eljárás szerint a helyszínen agyonlövik. Persze, mindenki, aki hallotta a nevét, jelentkezett, mert nagyon meg voltunk ijedve. Aztán kivezettek bennünket a főutcára, és géppisztolyos orosz katonák kíséretében levittek a kaszárnyába.

Sok családból mindkét szülő megjelent a "szavazáson", a gyerekek otthon maradtak a nagyszülőkkel. Ott voltunk fiatal fiúk, lányok, és nem tudtuk, mi vár ránk. Sokkoló érzés volt. Az otthonmaradtak nem tudták elképzelni, miért nem térünk haza azon a vasárnapon. Senki sem sejtette akkor, hogy többségünk 5 kerek évig nem láthatja az otthonát, a közben felcseperedő gyermekeit, sőt, sokan soha többé nem térnek haza…

A kaszárnyában három napig voltunk. Közben értesítették hozzátartozóinkat, és felszólították őket, hogy három hétre való élelmet és ruhát hozzanak nekünk. Csak a kerítésen keresztül, a katonák jelenlétében találkozhattunk pár percre. Aztán eljött 6-a, amikor éjjel kettőkor ébresztettek bennünket. Dermesztő hideg volt, szinte derékig érő hó, mikor elindultunk a téli éjszaka közepén gyalog, mindenki a kis batyujával a kezében, a hátán. Gyalog mentünk, orosz géppisztolyos lovaskatonák felügyelete alatt. Elindultunk, sokan a halálba. Az állomás felé vezető úton betértünk Szántó felé. Miután hazakerültünk tudtuk meg az itthonmaradtaktól, hogy abban az órában esett le a katolikus templom tornyáról a gömb és a kereszt. Nem volt pedig semmilyen erősebb légmozgás. Talán a Jóisten adott jelt ezáltal.

Mi csak gyalogoltunk, elhagytuk Szántót, Kőröst, Endrédet is. Este volt már, talán 9-10 körül, mikor megérkeztünk Szaniszlóra. Éhesek voltunk, fáradtak, és dermedtek a hidegtől. Az iskolában és a művelődési házban kaptunk szállást, az asszonyok bent, a férfiak pedig ki hol tudott.

Másnap reggel bevagoníroztak bennünket. Egy hosszú, kb. 10-15 nagy tehervagonból álló szerelvényt megtöltöttek emberekkel. Itt már a környező falvakból is voltak "kiválasztottak". Vagy 40 ember fért egy vagonba. Ekkor még mindig azt hittük, Debrecenbe visznek. Igazán gyanús akkor kezdett lenni az egész, amikor rájöttünk, hogy más irányba indultunk el. Hogy ki mit érzett, és gondolt, nem tudom. De egyértelmű lett utazásunk célja, amikor Focsani-ba értünk, és ott vonatunkat áttették a közismerten csak Oroszországban használt szélesebb vágányra…

Csisztekováig vagy 2500-3000 km az út, amit vagy 15 nap alatt tettünk meg. A vagonban hideg volt. Összeszuszakolva álltunk ott, aki a vagon falához nyomódott, annak odafagyott a ruhája. Azon a télen mínusz 30 fokot is mértek… A vagon padozatán középen volt egy 20-25 cm-es kivágott lyuk, ahol mindennapi dolgainkat elvégezhettük. A lelakatolt vagont naponta egyszer kinyitották, bedobtak 2-3 orosz kenyeret meg egy veder vizet, és az otthonról hozott étellel együtt ezen éltünk. Csisztekovában lágerekbe helyeztek bennünket, és ott tudatosult bennünk, mi történik velünk, és hogy rajtunk kívül még talán százezrekkel követték el ezt az igazságtalanságot, megtorlásul a németekkel szemben.

Sorsunk kilátástalan volt, és elmondhatatlanul szomorú. Hosszú, hosszú kényszerkirándulás volt ez. Tele éhezéssel, megaláztatásokkal, néha kilátástalan betegségekkel, kínlódással. De legalább ennyire nagy volt a lelki fájdalom is: hogy mi lehet az otthon maradt szülőkkel, a gyermekekkel, mindazzal, ami egész addigi életünknek értelmet adott. Sokan odavesztek közülünk, mások, mint jómagam is, fiatalságunk legszebb éveit áldoztuk Oroszországnak. Aztán hazatértünk, akinek szerencséje volt, az 2-3 év után, mások 5 év után. Újrakezdtük az életet, mert újra kellett kezdeni, de ezek az évek örökre, mélyen belevésődtek a lelkünkbe. Ezt az írást megemlékezésnek szántuk, mindenki tiszteletére, aki megélte azt a kegyetlen időt, de főleg azokéra, akik soha nem térhettek vissza szeretteikhez.

Szomorú szívvel nézhettük meg pár héttel ezelőtt a magyar televízióban az 1943-ban a Don-kanyarnál történt harcokról szóló dokumentumfilmet. Mint megtudhattuk, 150.000 ártatlan ember esett el ott, köztük tasnádiak is. Adózzunk emléküknek tisztelettel és kegyelettel.

Adja Isten, hogy utódaink soha ne élhessenek át ilyen, vagy ehhez hasonló kegyetlenségeket, azt a megaláztatást, amikor az embert egyenértékűnek minősítették a legvadabb állattal. Az ott elesett halottainknak, akiknek tetemét az állatok falták fel, adjon a Jóisten békés nyugodalmat, a hozzátartozóiknak pedig beletörődést!

Az idősebbek közül sokan azt vallják, hogy ez a világ gyökeresen megváltozott, a régi értékek, értékrendek ma már mit sem érnek. Tényleg minden másképp van manapság? Olyan emberi, erkölcsi értékek, mint a becsület, igazság, szeretet, tisztelet ma már semmitmondó üres szavak lennének? Eltűnt volna a fegyelem? Vagy kiment volna a divatból?

A fegyelemhez való viszony rengeteget változott az elmúlt évtizedek során. Ha visszatekintünk a neveléselmélet történetébe, kezdetben a nevelési tanácsok a testi fenyítést javasolták, mint hatékony oktatási módszert. Később neves pedagógusok meg azt írták, hogy "a gyerekben fel sem merülhet a gondolat, hogy az akarata esetleg érvényesülhet." Idővel ezek a neveléselméletek megdőltek, és új irányzatok jöttek divatba, amelyek a tekintélyellenes nevelési módot hirdették, túlzott egyéni szabadságot adva (hagyva) a gyermeknek. E két nevelési irányzat a pedagógia történetében a két végletet tükrözi. Napjainkban pedig sok szülő és pedagógus az arany középutat igyekszik megtalálni, ahol a gyermek pozitív tulajdonságai kerülnek előtérbe, egyéni szabadságot adva bizonyos határokon belül.

Sok szülő azonban nem törődik a mindig változó nevelési irányzatokkal, és titkon csak egyet remél: hogy a szemtelen kölyök végre engedelmeskedni fog, és a szülői tekintély helyreáll.

A csupán tekintélyre alapozott, és erőszakkal kicsikart fegyelem nem megoldás, mint ahogyan a teljes ráhagyás sem. Az önfegyelem a kulcsszó. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy meddig mehetnek el, maguktól kell kijelölniük a határokat. Csak így lehet együtt élni másokkal.

A modern társadalom számos negatívuma pusztán a hiányzó önfegyelemnek köszönhető: a kábítószer, a vandalizmus, az erőszak, a különböző függőségek.

Gyermekeinknek nem azt kell megtanulniuk, hogy vakon betartsák az általunk szabott korlátokat, hanem meg kell érteniük ezeket, és tekintettel kell lenniük rájuk. Jelöljünk ki minél kevesebb korlátot, annyit, amennyi valóban szükséges, és határoljuk körül őket pontosan, egyszerűen, megdönthetetlenül. Az értelmes korlátokat tisztelni kell. Az engedetlenségnek világos következményekkel kell járnia, amelyeket előre közlünk. Pl. "Tudod, hogy aggódunk, ha nem vagy itthon a megbeszélt időpontban. Ha még egyszer elkésel, másnap nem mehetsz sehova!"

Gondoljunk arra, hogy gyermekeink elsősorban a jó példából tanulnak. Tartsuk mi is magunkat a megbeszélt korlátokhoz, illetve a következményekhez be nem tartásuk esetén. Magyarázzuk el, hogy a felnőttekre is vonatkoznak bizonyos szabályok a családon belül, a munkahelyen, egy társaságban.

Az egyházon belül létjogosultsága van a viccnek, a humornak. Egy vallásos tartalmú viccben sokszor több hit rejlik, mint egy rutinosan eldarált Miatyánkban. A humortalan bibliai tanítás ugyanolyan száraz, mint a humor nélküli élet. Sokszor a feszültség légköre vesz körül bennünket, templomainkban is komor arcú keresztyéneket látunk. Sokak szerint nem szabad a templomban nevetni. A hit, biblia, egyház csak a humor területén kívül létezhetnek? Ezért nem csoda, hogy az evangélium örömüzenetét sem tudjuk elsajátítani. Pedig Isten előtt kedves a jókedv, Ő boldog arcokat akar látni, tehát színe előtt nem tilos a hitből áradó nevetés, humor.

A humor ott születik, ahol az ember önkritikával képes meglátni a maga kicsinységét. A valódi humor titka a Krisztus örömében való élet. Maga Jézus is gyakran használta a humort tanításaiban. Krisztus humorának nyilvánvaló célja a dolgok megvilágítása és magyarázata volt, nem pedig az, hogy bántson. Azonban a megbántódás néha elkerülhetetlen, különösen, ha az emberi gőgöt teszi nevetségessé. Jézus célja a vétek leleplezése, és ezáltal az igazság feltárása.

Jézus e módszere különösen a XVI. századi reformáció alatt virágzott. A reformátorok olyan karikatúrákat rajzoltak szavaikkal, amelyeknek még ma is nevettető erejük van. Kálvin is arra figyelmeztet, hogy Istenről mindig tisztelettel szóljunk, de a babonák olyanok, hogy akarva-akaratlan megnevettetnek. Így a humor az evangélium természetes előkészítője. Hozzájárul, hogy szívünkben felébredjen a bánat amiatt, amik vagyunk és a vágy arra, amikké válhatunk az evangélium elfogadása által.

A humor értéke az, hogy megtöri a feszültséget, így használata az élet minden területén jogos, de csínján kell bánnunk vele. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy miközben másokon nevetünk, magunkat is kinevetjük, belátva saját hibáinkat.

Jézus példáján felbuzdulva, e havi lapszámunkban – mivel itt a farsang - kicsit humorizálunk. Önmagunkat kinevetve, olyan elszólásokat, vicceket válogattunk, amelyek bizonyítják keresztyén életünk hiányosságait. (Azt azért meg kell jegyeznem, hogy szerencsére ezek nem Tasnádon hangzottak el, de tanulhatunk belőlük.)

Az egyházi évben a vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszak a farsang időszaka. Minthogy ebben az időben a mezőgazdasági munkák aránylag könnyebbek voltak, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A fontosabb ünnepnapok ebben az időben: január 6-án vízkereszt, január 22-én Vince napja, február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napja.

A farsang hossza a Húsvéthoz igazodik. A farsangi ünnepkör történetéről többet tudunk, mint más népszokások múltjáról, mert az egyházi és világi hatóságok egy véleményen voltak a farsanggal kapcsolatosan, amire a sok tilalmi rendeletből következtethetünk. A farsang rendbontással, zajos lármázással járt, tehát a "rossz, tiltandó szokások" közé tartozott. Ennek ellenére a mai napig is szinte változatlan kedvvel űzik.

- Isten 6 nap alatt teremtette a világot, de ez nem 24 óra, hanem 6 időzóna.

- Emberileg Dávidnak semmi esélye nem volt Góliáttal szemben. A filiszteus ugyanis nagy marha ember volt.

- A bárka oldalán nem volt ablak, ezért az utasok nem láthatták az árvízkárosultakat.

- Noé előbb egy varjút küldött ki a bárkából, de abból nem lett békegalamb.

- Ábrahám elindult Izsákkal a Mórija hegyére, de akkor még nem tudhatta, hogy Isten csak viccelt.

- Sára meghalt. Ábrahám újra megnősült, mert komolyan vette, hogy nagy nép atyja lesz.

Miért szamárháton vonult be Jézus Jeruzsálembe?
- Mert a papok ellopták a lovát.

Mit csináltak a zsidók, mikor éheztek a pusztában?
- Levágták az aranyborjút.

Mi a tanulság a bűneset történetéből?
- Aki megeszi az almát, az nem kap paradicsomot.

Mikor a gyermek Jézus elvesződött, az anyja felkiáltott: Jézus Mária, elveszett a gyermek!

Sosem láttam olyan hideg hallgatókat, mint ti atyámfiai. Inkább szerettek kocsmába menni, verekedni, káromkodni. Bezzeg a szomszéd falusi hívek, nem olyan hideg keresztyének, mint ti, mert azok, ha a harang szól, úgy rohannak a templomba, mint a gargazénusuk disznói a tengerbe.

Higgyétek el, atyámfiai, hogyha Isten a mi időnkben minden felfuvalkodott kevély embert barommá változtatna, mint Nabukodonozort régen, hajh – úgy a széna erősen megdrágulna.

Az Isten sokféleképpen szól az emberekhez. Szól a fákban, füvekben, a természetben, szólt Bálám szamara által, sőt még a lelkészek által is…

Ha Istvánnak hívnák a pápát, hogyan búcsúznának el tőle?
Pá Pista!

Tyúktojást ajándékozott a papné az anyjának, és mondja a férjének:
- Anyósod el van ragadtatva tőled! Te vagy a legkedvesebb veje.
- Na-na – válaszol a lelkész – békegalamb-tenyésztésre még nem szántam rá magam!

Az "Alkotás Háza" Szatmár Megyei Képzőművészek Egyesülete 2002-ben színes képekkel illusztrált kiadványt jelentetett meg, melyben bemutatja tagjait. A kiadványból kitűnik, hogy az egyesület amatőr képzőművészei számára az alkotás túllép a hobby keretein. Fiatalság és lendület jellemzi munkáikat. Az egyesület fennállásának 25 éve alatt a csoport néhány kiemelkedő tagja jelentős alkotásokkal gazdagította a "festészet nagytermét". Kis városunk számára komoly jelentőséggel bír az, hogy a bemutatott 34 művész között négy tasnádival is találkozhatunk: Buzura Susana, Kiss Edith, Sabãu Vasile-Dorinel, Vass Csaba.

Buzura Susana festőművész 1959. április 19-én született egy Szilágy megyei faluban. Tanulmányait a nagybányai Művészeti Liceumban végezte, jelenleg rajztanár Tasnádon. Kiállításai Tasnádon, Szatmáron és Csengerben voltak. Ebben az évben egyéni kiállítást tervez Tasnádon. A nyár idejére alkotótábort szeretne szervezni, tehetséges gyerekek számára.

Kiss Edith festő- és textilművész, 1955. május 2-án született Tas-nádon. A Szatmárnémeti Képzőművészeti Liceumban tanult. Szatmárnémetiben többször kiállította alkotásait, egyéni tárlatai voltak Tasnádon és Nagykárolyban, alkotótáborokban vett részt Vámfaluban és Avasfelsőfaluban. Az idén október 22-re tervez egyéni dekoratív szőttes kiállítást Tasnádon.

Sabãu Vasile-Dorinel festő-, grafikusművész. 1966. szeptember 30-án született Tasnádon. Művészi tudását önképzéssel szerezte. Csoportos kiállításokon vett részt Szatmáron, Tas-nádon, Bukarestben, Hódmezővásárhelyen. Mivel az idén fejezi be számítástechnikai tanulmányait, egyéni kiállítása év végére vagy a jövő év elejére várható, viszont néhány alkotását egy virtuális Web-galériában fogja bemutatni az Interneten.

Vass Csaba 1958. június 3-án született Tasnádon. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Liceumban végezte. Egyéni kiállításai voltak Tasnádon, Nagykárolyban, Hódmezővásárhelyen és csoportosak Csengerben, Tasnádon, Szatmárnémetiben. Alkotótáborokban vett részt Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön. A 2003-as év nyarára egyéni kiállítást tervez. Továbbra is szeretné segíteni az ifjú tehetségeket. A Városi Múzeumot reklámgrafikai alkotásokkal fogja támogatni. Szívesen részt venne alkotótáborokban, valamint a város művelődési életében ebben az évben is tevékenyen szerepet vállal.

Az említett művészek alkotásait az idei évre tervezett egyéni kiállításokon kívül csoportos tárlatokon is megtekinthetjük majd Tasnádon illetve Szatmárnémetiben az Alkotás Háza" szervezésében "A tavasz színei" és "Az ősz színei" címmel.

Három tehetséges ifjú alkotásaiból nyílt február 1-én kiállítás a tasnádi múzeumban. Mindhárman a Szatmárnémeti Művészeti Liceum tanulói: Vass Erika harmadéves, Silaghi Leonardo és Vaida Cosmin másodévesek.

Vass Erika olaj tanulmányképekkel és dekoratív alakos kompozícióval jelentkezett. Érdekes a képek koloralisztikája és egy mély lírai belsőt sejtetnek. Silaghi Leonardo Szatmár környéki vendégművész-palánta, ötletes kompozíciókat és szintén olaj portrétanulmányokat állított ki. Tájképekkel is próbálkozott, ugyanúgy, mint Vaida Cosmin helybeli alkotó, nem kis sikerrel.

Reménykeltők Cosmin tanulmányképei, ami a plakátötletet is adta. Sokoldalúságát dicséri, hogy ő az, aki grafikákkal (ceruzarajz és linóleummetszet), valamint kisplasztikákkal is jelentkezett.

Mindhármuknak gratulálunk, és sok sikert kívánunk pályájukon! Szívesen látunk tőlük máskor is alkotásokat egyéni vagy csoportos tárlatokon.

Adjuk meg szervezetünknek és testünknek az őt megillető tiszteletet, mert életmódunk – az örökölt jellemvonásoktól függetlenül – óriási hatással van öregedésünk folyamatára. A következőkben ismertetünk néhány módszert, amelyek segítségével lelassíthatjuk az öregedést.

1. Elterjedt téves elképzelés az, hogy a ráncok az öregedés elkerülhetetlen velejárói. Valóban, a bőr az idő múlásával veszít rugalmasságából, a zsírmirigyek zsírtartalma csökken, ezáltal a bőr felületi rétege szárazabb lesz, megráncosodik. E folyamat lelassítása érdekében használjunk aloe vera-t vagy kókuszolajat tartalmazó hidratáló krémeket. Ezek azonban csak akkor fejtik ki hatásukat, ha előzőleg arcbőrünket uborkalével vagy szeszes vízzel megtisztítjuk, majd a krémet belemasszírozzuk arcbőrünkbe. A masszázst a következőképpen végezzük: szemöldökünktől lefelé az állunkig, majd innen felfelé. Végezzük ezt erőteljesen, mindkét kezünkkel kilencszer. Érezni fogjuk, hogy arcunkban felgyorsul a vérkeringés, javul bőrünk oxigén-ellátása. Ez a masszázs jót tesz fejfájás, vagy orrvérzés esetén is.

2. Szintén tévhit az, hogy a kor előrehaladtával testsúlyunk természetes módon növekszik. Méreteink csak akkor nőnek, ha nem megfelelő táplálkozás által testünk anyagcseréje megváltozik. Ezt elkerülendő étkezzünk mértékkel, tornásszunk, hogy fölös kalóriáink elégjenek. Testünk így szép marad nyugdíjas korunkra is.

3. Az évek múltával ízületeink "megrozsdásodhatnak", izmaink petyhüdtté válnak. De ennek sem kell feltétlenül megtörténnie. Rendszeres testmozgással formában tarthatjuk testünket. Vigyázzunk testsúlyunkra, mert a fölösleges kg-ok megterhelik a csontrendszerünket és ízületeinket.

4. Melleink szépégére is vigyáznunk kell. Öltözködés alakalmával minden reggel és este tenyerünkkel masszírozzuk meg melleinket. Ezáltal idejében észrevehetünk bármiféle változást is, ami betegségre utalhat.

5. Hajunk megritkulhat a káros vegyi anyagokat tartalmazó samponok, festékek, dauer, fonás hatására. Ne fésüljük hajunkat túlzottan erőteljesen, használjunk legömbölyített végű tűkből álló hajkefét. Fésűnk ne legyen túl sűrű fogú. Hajmosás után még nedves állapotban fésüljük meg hajunkat, ne tépjük. Ajánlatos háziszappant és csalánkivonatot tartalmazó sampont használni.

6. Ne hanyagoljuk kezünk, körmeink ápolását sem. Kézmosás után kenjük be kezünket hidratáló krémmel, ez pótolni fogja az elveszített zsírréteget.

7. Vigyázzunk fogainkra! Rendszeresen járjunk fogorvoshoz. Fogkrémen kívül mossunk fogat néha szódabikarbonáttal is. Ez megerősíti a fogínyünket, és fehéríti a fogakat.

8. Ne bánjunk könnyelműen testünkkel! Ne dohányozzunk, alkoholt csak mértékkel fogyasszunk, kerüljük az ártalmas anyagokat tartalmazó élelmiszereket. Naponta masszírozzuk, csipkedjük, dörzsöljük fájó testrészeinket. Ezzel serkentjük a vérkeringést, és az erő szabadon fog áramlani izmainkban.

9. Éljünk tevékeny, egészséges életet, mert testünk erre lett teremtve. Ugyanakkor végezzünk szellemi tevékenységet is. Ne kívánjunk senkinek rosszat, ne gondoljunk senkire haraggal, és imádkozzunk Istenhez, hogy adjon erőt minden élethelyzetben!

Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy voltak-e kizárólag erre az ünnepre készített ételek - sajnos nem sok ismeret áll rendelkezésünkre. Az biztos, hogy sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok-sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték. Az is biztos, hogy a farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben például azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Ismert a szalagos változata, ez az eredeti farsangi fánk, továbbá a rózsafánk, a forgácsfánk, más néven csöröge, és a cseh fánk, más néven talkedli vagy kőttes fánk, csak hogy néhányat említsünk. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, melyről egyes vidékeken azt tartották, hogy akkor hoz szerencsét, ha jól nyúlik. Következzék most ennek megfelelően három recept: egy könnyen elkészíthető rétes, melyet még nyújtani sem kell, egy hagyományos forgácsfánk és a rózsafánk.

Rétestészta tetszőleges töltelékkel: A mennyiségek öt rúd rétes elkészítéséhez elegendők.

Hozzávalók: a tésztához: 1 tojás, 1 pohár tejföl, annyi rétesliszt, amennyit fölvesz, egy csipetnyi só, majd a tészta megkenéséhez 1 kis kocka Ráma margarin és 2 evőkanál rétesliszt.

A tésztához a hozzávalókat összekeverjük, majd a lágy tésztát nyújtófával vékonyra kinyújtjuk. A margarint a kevés rétesliszttel jól kikavarjuk és a kinyújtott tésztára kenjük. Az így elkészített tésztát felcsavarjuk, fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük. Célszerű a sütés előtti estén ezt elkészíteni. Másnap 5 egyenlő részre vágjuk. Töltés előtt vékonyra kinyújtjuk és a hagyományos módon elkészített tölteléket (túró, mák, dió, alma) a kinyújtott tészta közepére halmozzuk. Ezt követően először a tészta alsó szélét hajtjuk fel, majd pedig a felső szélét hajtjuk vissza. A tetejét zsiradékkal megkenjük és előmelegített sütőben magas hőmérsékleten pirosra sütjük.

A forgácsfánk (csöröge) hozzávalói (kb. 25 darabhoz): 40 dkg finomliszt, 1 dkg vaj, 1 csapott evőkanál cukor, só, 1 dl rum, 1 dl tejföl, 1 tojássárgája.

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval rugalmas tésztává gyúrjuk. Két részre osztjuk és letakarva, hűtőszekrényben legalább 1 órát pihentetjük. Utána a tésztát enyhén belisztezett deszkán késfok vastagságúra nyújtjuk és derelyemetszővel vagy késsel kb. 10 centi hosszú, 4-5 centi széles lapokra szabjuk; közepüket hosszában is bevágjuk. Ezen a nyíláson a tészta egyik rövidebb oldalát (végét) átbújtatjuk; azaz mint egy masnit áthúzzuk. Amikor az összes tésztát előkészítettük, egy lábasba olajat töltünk és megforrósítjuk. A fánkokat pirosra sütjük, végül szalvétára szedve lecsöpögtetjük. Vaníliás porcukorral meghintve, rummal ízesített barackíz kíséretében tálaljuk. Egy nappal a tálalás előtt elkészíthető.

A rózsafánk tésztájának hozzávalói, gyúrása és sütése a forgácsfánknál leírtakkal megegyezik, csak formájában különbözik tőle. A kb. 2 mm vastagságúra kinyújtott tésztát 3 különböző nagyságú kerek vagy cakkos formával kiszúrjuk. A legnagyobb tésztakorongok szélét (a cakkosakat nem kell) hatszor, a közepeset ötször, a legkisebbet pedig négyszer bevágjuk, mert sütésnél csak így nyílnak majd szét. A legnagyobb lapot kézbe vesszük, a közepét tojásfehérjével megkenjük, és a közepes lapot belenyomjuk. Utóbbit is megkenjük a tojásfehérjével, hogy egy kis tésztakorongot is ráragaszthassunk. A forgácsfánknál megadott mennyiségből kb. 16 rózsafánkot illeszthetünk így össze, melyeket közepesen forró olajban megsütünk. Szalvétára szedve lecsöpögtetjük, vaníliás porcukorral megszórjuk és rummal ízesített barackízzel kínáljuk. Egy nappal előbb elkészíthető.

"Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfennénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott....., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek."

A megerőltető terepmunka és az időnként visszatérő maláriás lázrohamok mindjobban aláásták Bíró egészségét. Kétévi új-guineai tartózkodás után a német orvosok tanácsára a magas fekvésű jávai Buitenzorgba utazott pihenni, majd visszatérése után a Huon-félszigeten folytatta gyűjtőmunkáját. Bázisa a Finschhafen melletti Simbang volt, ahonnan mélyen behatolt a szárazföldre olyan törzsekhez, ahol ő volt az első európai kutató, így igen értékes etnológiai anyaggal térhetett vissza.

Lázas betegsége újra elhatalmasodott, ezért 1899 vége felé visszatért Stephanortba. Itt találkozott Robert Koch doktorral, a későbbi Nobel-díjas német bakteriológussal, aki éppen a malária tanulmányozására érkezett Új-Guineába. Bíró nagyon súlyos állapotban volt, alig tudott mozogni, testét tenyérnyi fájdalmas daganatok borították. Koch kezelésbe vette honfitársunkat, és sikerült meggyógyítania.

Bíró ismét nagy erővel folytatta a gyűjtőmunkát. 1900 folyamán Koch és a német kormányzó társaságában körüljárta Új-Mecklenburg (Új-Írország) szigetet, majd egy dán kobrakereső meghívására az Új-Pomeránia- (Új-Britannia) szigettől északra fekvő Vitu- vagy French-szigetekre utazott. Mivel egészségi állapota ismét romlott, a dán kobrakereskedővel egyhónapi felfrissülésre az ausztráliai Sydney-be ment. Visszatérte után 1901-ben az Astrolabe-öböl környékén, valamint a Sepik és Ramu folyók torkolatánál tevékenykedett.

Ezzel be is fejezte küldetését. 1901. december 27-én végleg búcsút vett Új-Guineatól. Az utazás hazáig nyolc hónapig tartott, mert több helyen megszakította útját. (főleg Indiában és Arábiában), így közel hétévi távollét után 1902. augusztus 27-én érkezett vissza Magyarországra.

Bíró Lajos páratlanul gazdag anyaggal gyarapította a nemzetközi tudományt, elsősorban a zoológiát és a kibontakozásban levő etnológiát. Állattani gyűjtése mintegy 200.000 darabból állt, s bár a szakemberek tucatjai láttak hozzá a feldolgozáshoz, ez a munka máig sem fejeződött be. Több mint 2000 új, korábban ismeretlen állatfaj került elő a gyűjteményből, s közülük mintegy 150 örökíti meg gyűjtőjük nevét. A hazajutott néprajzi tárgyak száma 6000 körüli, ezzel a budapesti Néprajzi Múzeum a világ egyik leggazdagabb új-guineai gyűjtemény tulajdonosa lett.

A korabeli hivatalos szervek Bíró Lajos áldozatos munkásságát nem méltányolták érdemeinek megfelelően. Csupán szerény fizetésű "tiszteletbeli múzeumi őr" állást adtak neki, mert hivatalos múzeumi kinevezéséhez hiányzott a rendeletileg megkövetelt egyetemi diploma. Szerény, késői vigasz volt számára, hogy 1926-ban a botanikus Györffy István professzor javaslatára a szegedi tudományegyetem tiszteletbeli doktorává fogadta. Szinte elfeledve, 75 éves korában hunyt el Budapesten.

"Senki sem lehet próféta a saját hazájában " – tartja a mondás, amely különösen igaz Bíró Lajos esetében! Míg honfitársai hamar elfeledték, s munkássága közönybe veszett, addig a német B. Hagen, aki a Német Új-Guinea Társaság orvosaként maga is gyűjtött a gyarmaton, s később a frankfurti Néprajzi Múzeum igazgatója lett, 1899-ben Wiesbadenben megjelent könyvében ezt írta:

"Akik eddig Új-Guineában zoológia gyűjtést végeztek, igen jó és érdemes gyűjtők, munkájuknak sokat köszönhetünk, de egyikük sem volt tudományosan képzett zoológus. Csak egy olyant ismerek, a magyar Bíró Lajost, aki nagy energiával, vasszorgalommal és tudományos rátermettséggel végezte gyarmatunk állattani kutatását."

Az előző lapszámban hat II. E osztályos tanuló Mikulásról írt fogalmazását olvashattátok, illetve rajzaikat láthattátok. Ahhoz, hogy jobban megismerhessétek őket, újabb írásokat küldtek be.

Az osztály tanulói: Boldizsár Tamás, Dankó Dóra, Fóris Kinga, Grieb Dániel Róbert, Györffy Anna, Holzberger Csaba, Kabai Richárd, Kabai Róbert, Kovács Andrea, Láng Oproiu Gábor, Mezei Katalin, Módi Daiana, Molnár Orsolya, Oláh László Róbert, Oprea Roland, Rozs Andrea, Sípos Ottó és Ungri Dávid szeretnek számolni fejben, és írásban feladatokat megoldani, román és angol nyelven beszélni. Mind jó barátok, és segítik egymást a tanulásban és a tevékenységekben. Oláh László Róbert csak tavaly tavasszal iratkozott be az osztályba, mivel azelőtt Nagybányán lakott és járt iskolába. Az osztály tanulói már első perctől fogva megszerették, befogadták maguk közé. Az új osztálytárs barátságos, szorgalmas, szereti társait és tanítónénijüket, Bikfalvi Juliannát.

Első osztály végére mindenki megtanult olvasni. Azóta a tanítónéni irányításával beiratkoztak a városi, valamint az iskolai könyvtárba, ahonnan újabb és újabb könyveket kölcsönöznek és olvasnak ki.

A tanuláson kívül kedvelik az ünnepélyekre való készülődést is. Már négy kis előadást tartottak, amelyeken szüleik, családtagjaik is részt vettek: Anyák Napján, az évzáró ünnepségen és a karácsonyi ünnepek alkalmával. A legutóbbi karácsonyi előadást filmen is rögzítették, és később az osztályban található videókészülék segítségével felidézték az eseményeket. A filmre, mely kérésre átmásolható is lesz, a következő iskolai évek fontosabb eseményeit is rögzíteni szeretnék.

A tanulók szeretnek rajzolni, festeni is. A Szatmári Friss Újság Gyermekóra rovatában jelentek meg rajzaik. Nagyon kedvelik a tanulmányi kirándulásokat. A Föld Napján a közeli erdőbe és a Bikarétre kirándultak, ahol a természetet csodálták meg, és megfigyeléseket végeztek. Tavaly ősszel tanító-nénijük vezetésével Nagykárolyba és környékére látogattak el. Múzeumokat, templomokat tekintettek meg. A szobrok előtt rövid ismertetőt hallgattak meg, verseket mondtak el, megtekintették a Károlyi család sírboltját is Kaplonyban. A szatmári béke emlékművénél a nagymajtényi síkon felidézték azokat az eseményeket, amelyek alkalmával a szabadságharcosok letették a fegyvert. Nagykárolyban délelőtt kézműves tevékenységen vettek részt, este pedig a színházban a nemzetközi tánctalálkozóra érkező tánccsoportok műsorát nézték meg. Még sok ilyen élménydús kirándulást szeretnének rendezni.

Nemrég farsangi ünnepséget szerveztek, melynek keretében mesejelmezeket mutattak be. Aztán következett a játék és a tánc, azaz a farsangi mulatság.

A Valentin-nap a legfiatalabb ünnepünk. Ifjú és szerelmes. Ilyenkor köszöntjük kedvesünket, szerelmünket. Szebbnél szebb üzeneteket küldünk egymásnak. Lássunk most néhány szerelmes gondolatot nagyjainktól:

"Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb." (Carnegie)

"Őrizd meg a választás jogát. Azt kell magadhoz láncolni, aki neked tetszik, nem, akinek te tetszel." (Géraldy)

"Minden alkalommal, amikor szerelmesek leszünk, először szeretünk valakit igazán." (Wilde)

"Hogy a férfi vagy a nő szerelmét tartósan megőrizhessük, ahhoz az kell, hogy az első hódítás után is naponta újra meg újra meghódítsuk őket." (Mantegazza)

Valentin-napon mit mond a polipfiú a poliplánynak?
-Megkérném a kezedet, a kezedet, a kezedet, a kezedet. . .

Két barátnő beszélget:
-Képzeld, betápláltam a számítógépembe az ideális fiú adatait, most várom, hogy kidobjon egy nevet.
-Csak nehogy a végén a számítógéppel menj moziba!

Odaég a tej, kifut a kádból a víz, ötvenedszer olvasod el ugyanazt a sort, mert gondolatban egész máshol jársz.

A különböző horoszkópokból kikeresed a horoszkópját, csak hogy megtudd, hogyan alakulnak majd a dolgai.

Akkor is felhívod otthon, ha csupán az üzenetrögzítőről hallhatod a hangját.

Esténként nem tudsz elaludni, mert 105-ödször is felidézed magadban azt a nevetőgödröcskét a szája szegletében.

Már délben elkezded próbálgatni a ruhádat és a sminkedet, ha este randizol vele.

Megugrik a mobilszámlád a rengeteg SMS miatt, a hívottak listáján pedig szinte kizárólag az ő száma szerepel.

A barátnőid már előre félnek a veled való találkozástól, mert már kívülről fújják a fiúd összes jó tulajdonságát.

Ötmásodpercenként ellenőrzöd, működik-e a telefonod, ha nem a megbeszélt időpontban hív fel.

Lemondja a haverjaival tervezett közös számítógépes játékot, hogy elmehessen este sétálni.

Hirtelen kék nadrágot és piros pulcsit vesz fel, hogy ezzel is jelezze: színt vitt az életébe.

Nem mer elmenni otthonról, mert bármikor megcsörrenhet a telefon, vagy véletlenül meglátogathatják.

Őrülten nekilát kitakarítani a szobáját, mert ciki lenne, ha a kedves előtt rendetlennek tűnne.

Két órával korábban kel fel, hogy tökéletesen nézzen ki, mikor elindul a suliba.

... mert kinyúlt pólóban és bő nadrágban is szuper szexisek. Lásd Robbie Williamst!

... mert manipulálhatók. Egy szempilla-rebegtetés és máris a szánkról olvassák le a kívánságainkat.

... mert ha szerelmesek, igazi bohócokká válnak. Még kanalat is próbálnak egyensúlyozni az orrukon, hogy elkápráztassanak minket.

... mert technikai érzéküknek megfelelően kapcsokból, pontokból és vesszőkből csodálatos e-maileket gyártanak, minden szűkszavúságuk ellenére.

... mert van egy különleges "kivert kutya" pillantásuk. Egyetlen bocsánatkérő üzenet a pillák mögül, s mi máris elfelejtjük, mit is tett.

... mert nagyon szívesen játsszák előttünk a sofőrt. Így aztán nem is meglepő, hogy ki számunkra az abszolút vezető.

... mert folyton furcsa szerelmi vallomásokat tesznek. Pl. "Ööö, olyan, ööö, olyan szépen rágózol."

... mert lovagiasak velünk szemben. Kinyitják előttünk az ajtót és vesznek nekünk mozijegyet.

... mert soha nem sírnák el magukat azért, hogy megszánjuk őket. Ha ők sírni kezdenek, akkor minimum meghalt a kedvenc aranyhörcsögük.

... mert sokkal több időt töltenek el a fürdőszobában, hogy még rendetlenebbnek, lazábbnak tűnjenek. A természetesség mindenek felett!

... mert inkább leharapják a nyelvüket, mintsem hogy az érzelmeikről beszéljenek.

... mert mindenből világbajnokságot csinálnak, például távköpés, kerítésugrás.

... mert soha nem hajtják le a vécéülőkét, és józanul is folyton mellé céloznak.

... mert csak akkor veszik észre, hogy valami nem működik a kapcsolatunkban, ha már ott a lábukon az útilapu.

... mert a második helyre szorulunk, ha még fel kell hívniuk az egyik haverjukat, el kell olvasniuk valamit a focimagazinban, vagy telepíteniük kell még egy programot a számítógépükre.

Tasnádról Guth Gergely azok között volt, a kiket 1441 máj. 9-dikén ügyvédeinek vallott Filpesi Mihály.¹

1447-ben a kolozsmonostori konvent jelentést tesz az országnagyok parancsára Máté erdélyi püspök javára. Csaholyi László fia, Máté, és emberei ellen megejtett vizsgálatról, kik Thasnad középszolnoki birtokból marhát hajtottak el.² Az erdélyi püspök kérelmére Czengi (Csögi?)Imrét és Lászlót és Zerényi (Perényi?) Pétert (küldték ki, küldőkül említve Dengelegi Bernát s négy bírótársa Szolnok megyéből) Tasnádra, hogy a hatalmaskodásból eredő bűntényt megállapítsák.³

A nagyváradi káptalan (1454 máj.1.) László király parancsára Balásházi György és Balázs részére bejárta és újra meghatárolta Tasnád birtokot. (A határok közt előfordul Eresztvény (Erstwen) erdő, Aszúvölgy, (Azywvelg), Szentmiklós (Zentymiklós) birtok, Csákó (Chakas) cserjés, Udvarág (Udwarag) völgy.⁴

Az erdélyi püspök Thasnad birtokáról Bályoki Szénás Szilveszter, ökröket, lovakat hajtatott el, a püspököt megverte és megsebesítette; de a püspök 1456 jun. 2-diki kijelentése szerint mindezekért teljes elégtételt adott.⁵

1459 jun. 3-dikán Horváthi Peres László és Iloswai István deák Thasnad oppidumra nézve pereskedéseiknek véget vetve egyezségre lépnek. Peres László megbízottja testvére, Tamás.⁶

Miklós, erdélyi püspök Tasnád birtokára telepítette a Középszolnoki Kene birtokbeli jobbágyokat, a miért ellene 1463-ban vizsgálatot tartottak Csaholyi László és János fiai javára.⁷

Tasnádon 1468-ban püspöki udvarbíró Nagy Ferencz. Neki adta zálogba már előbb háromszáz forintért némely szatmárvármegyei birtokait Károlyi László, ki e birtokokra, mint 1468 okt. 16-dikán a szentjogi konvent előtt vallja, még újabb kétszáz forintot vett föl ugyancsak Nagy Ferencztől.⁸

Az erdélyi püspök tasnádi jószágán hatalmaskodtak és elhajtottak róla ezerkétszáz juhot Csaholyi Pál és emberei, a kiket ezért 1468 okt. 29-dikén és decz. 24-dikén a király elé idéznek. Tasnádról és Kegyéről száz ökröt Bályoki Szilveszter és neje meg emberei hajtottak el.⁹

Az ókori népek gyógynövényismerete elég magas fokú volt, de mai értelemben gyógynövényhasználatról nem beszélhetünk. Egyiptomban a betegeket a templomok szentélyeiben vizsgálták, és innen irányították az úgynevezett "illetékes szakorvosokhoz", akik jól képzettek lehettek. Rajtuk kívül népi orvosok is működtek. Az óegyiptomiaktól a Kr. e. XX. századból fennmaradt kahuni papirusz sokszáz orvosi receptet tartalmaz, amelyek sok növényi eredetű anyagról beszámolnak. Használták többek között a kamillavirágot, a mentát, mint nyugtatót és gyulladásgátlót, a ricinust, mint emésztésserkentőt, hashajtót, szélhajtót, a koriandert és ürmöt, mint hashajtót. Sok illóolajos növényt használtak, mint a kömény, ánizs, édeskömény, sáfrány. A piramisok építésénél részt vett egyiptomi rabszolgák étrendjében szerepelt a hagyma és fokhagyma, mint jó fertőtlenítő és féregűző. Az indiai kender magja, a mandragóra gyökere ismert kábító-, nyugtató- és altatószer volt és ilyen célból termesztették a mákot is. A gyógyászatban a belek kiürítése szakrális fontosságú volt, erre használták a borókát, mint kitűnő hashajtót. A sebekre mézet és különleges olajokat használtak.

A gyógyászatban a növények mellett használtak állati és ásványi eredetű anyagokat is. Természetesen a sokistenhit miatt számtalan babona, hiedelem, vagy pl. templomi szertartás is közrejátszott a gyógyításban. Használták a tömjént, gyantákat, olajokat, vizes kivonatokat, sebtapaszokat, sörbe áztatva a drogokat, tinktúrákat.

Az egyiptomi gyógyászat hagyományait Kr. e. 334-ben a macedón-görög hódítás, a hellenisztikus kultúra előretörése homályosította el, bár az egyiptomi kultúra egy részét a görögök is átvették. Az akkori korszerűbb materialista filozófiai megalapozottságú görög orvostudomány vívmányaival kiszorította a klasszikus egyiptomi gyógyászatot, mely a középkor folyamán az arab hódításokkal feledésbe is merült. Jó példa az, hogy Dioszkorilész görög származású római orvos a "De materia medica"-ban 570 gyógynövényt ír le, és ezek közül 80 egyiptomit említ.

A sumérek Kr. e. 6000 körül már használtak gyógynövényeket. Kr. e. 5000 körül a babilóniaiak és az asszírok egy kezdetleges gyógynövényszótárt is összeállítottak. Ninivében egy botanikus kert volt gyógynövényekkel és fűszernövényekkel. A Ninivében felfedezett könyvtár a Kr. e. VII. században több mint 20.000 sumér-akhád ékírással írott agyagtábla sok orvosi előírást is tartalmaz. Más babilóniai források is utalnak arra, hogy a Tigris és az Eufrátesz környékén az ókoriak sok gyógynövényt használtak. Így pl. Kr. e. 2700-ban leírták a mák termesztésének és feldolgozásának a módját. Kutatások kimutatták, hogy az ókori Asszíriában a Kr. e. második évezredben kb. 200-300 gyógyszert használtak, a felhasznált gyógyszerek 90%-a gyógynövény volt. Ezek azonosak az egyiptomiak által használt gyógynövényekkel: fokhagyma, hagyma, tengeri hagyma, kömény, mustár, mák, indiai kender, mandragóra stb. A babilóniaiak gyógynövény-kereskedelemmel is foglalkoztak, a drogárusoknak külön utcájuk is volt.

A Kr. e. III. évezredben a Sárga folyó és a Kék folyó völgyében kialakult kínai rabszolgatartó társadalomban gyógynövény-kultúrával foglalkoztak.

A bazsalikom levele, virága, magja kitűnő köhögés, megfázás, grippa ellen. 10-12 megmosott, összezúzott levelet lassú tűzön addig pároljunk, amíg megpuhul. Adjunk hozzá 1 csésze forró vizet, és főzzük 2-3 percig. Egy kiskanál mézzel ízesítve, langyosan igyuk meg. A bazsalikom hatékony álmatlanság ellen, megnyugtatja az idegeket, és elűzi a rovarokat a lakásból.

A fahéj megfázások, hörghurut esetén használható. Egy kiskanál fahéjat, ugyanannyi gyömbért, feketeborsot, szerecsendió és szegfűszeget keverjünk össze 3 kiskanál cukorral. Ebből a keverékből vegyünk be naponta kétszer 1-1 késhegynyit, mézbe keverve. A fahéj hatékony álmatlanság, grippa, bőrproblémák, fogfájás és émelygés esetén is.

A szegfűszeg az asztma kitűnő ellenszere. 5 csepp szegfűszeg-olajat, és egy gerezd összetört fokhagymát keverjünk el 1 kiskanál mézzel. Lefekvés előtt fogyasszuk el. A szegfűszeg hatékony rossz szagú lehelet, fogínygyulladás és émelygés esetén is. Ha fáj a hátunk, dörzsöljük be szegfűszeg-olajjal.

A menta emésztési zavarok, émelygés, hasmenés, rossz szagú lehelet, pattanásos arcbőr esetén alkalmazható. Tea vagy olaj formájában használjuk. Pattanásos arcbőrünkre összetört mentalevél-pakolást tegyünk.

Tapody Lukács Ottó nyugalmazott közgazdász 1931-ben született Tasnádon. Általános iskolai tanulmányait Tasnádon végezte, a középiskolát pedig Kolozsváron, a Piarista Gimnáziumban kezdte el 1947-ben. Egy év elteltével azonban, mivel bezárták az egyházi iskolákat, tanulmányait Zilahon, a 2-es számú Elméleti Liceumben kényszerült folytatni. Ennek az időszaknak a megörökítéséhez fogott hozzá, amikor 2001-ben elkezdte emlékiratainak megírásá