Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Alig pár napja temettük a forradalom legnagyobb halottját, Ady Endrét. Ebben a cikkben szeretnék méltó emléket állítani szellemi vezérünknek, példaképünknek. Most közöljük azt a riportot, melyet még a szanatóriumban készítettem Ady Endrével. Így Önök is átérezhetik a halálba készülődő költő gondolatait, érzéseit, fájdalmát, halálfélelmét, gyengeségét, és ugyanakkor életerejét is.

-Koraérett, makacs, rossz kölyök voltam, de úgynevezett iskola szemefénye. A mesék igéztek meg, a verseket nem kedveltem. De azért verset már írtam akkor, amikor még a nagybetűket nem ismertem. Hétéves koromban írtam az első versemet. Súlyos ifjúkori bűnöm volt a poézis, lakolnom kellett érte.

-Az a tény, hogy Érmindszenten, majd Nagykárolyban és Zilahon, hol református, hol katolikus iskolákba jártam, jellememre meghatározó hatással volt. Más lelkű lettem volna, ha nem borul rám a két, egymással ellentétes szemléletű nevelés. A pályaválasztó elhatározás Debrecenben érlelődött meg bennem. Debreceni tartózkodásom jegyzett el későbbi hivatásommal, az újságírással.

-Aztán Nagyváradra került mint újságíró. Hogy tetszett Nagyvárad szellemi élete, kultúrája? Milyen témák foglalkoztatták akkoriban?

-Nagyvárad nagy hatást gyakorolt rám. Itt találkoztam először a polgárosodás modern formái-

val, melyeknek fényében a zilahi és debreceni évek falun töltött időnek tűntek. Várad iránti rajongásom nem lokálpatrióta természetű, hiszen nem vagyok ősváradi. De szeretem, becsülöm, és sokra tartom azt a várost, mert merész, munkás és modern. Nagyváradi publicisztikámra jellemzű volt az antiklerikalizmus is. Egy kis séta című cikkemért az egyház fogházbüntetésre és pénzbüntetésre ítélt.

-Már Zilahon a felvilágosult, modern szellemű tanáraim hívták fel a figyelmemet a századvég új irodalmi törekvéseire. Vajda János, Reviczky, Tolnai Lajos nevével és műveivel ekkor találkoztam először. Szent elődömet Vajda Jánosban – Gina költőjében ismertem fel.

-Aztán Párizsba utazik. Elmesélné, hogy milyen körülmények között került kapcsolatba Párizzsal?

-Számomra az hozta el a megváltást, hogy találkoztam a nagy szerelemmel. 1903 augusztusában ismerkedtem meg Dióssy Ödön feleségével, Brüll Adéllal (Lédával). Ő célt adott elvágyódásomnak, nagy álmú terveimnek. 1904 és 1911 között hétszer jártam Párizsban, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

-A francia költők megértésében Léda segített. Gyengén beszéltem franciául, s emiatt nem kerestem a francia művészvilággal a személyes kapcsolatot. Párizsi napjaimat szorgos munkával töltöttem. Első látogatásom során több mint kétszáz cikket, közel húsz novellát küldtem haza budapesti lapokhoz.

-Párizs volt a mővészetek központja. Párizs Bakony volt számomra. Itt rejtőztem el a korabeli maradi magyar valóság elől. Minél inkább Párizs fiának éreztem magam, annál kínzóbb volt számomra az élmény, hogy költőként csakis a másik, az otthontalan világhoz tartozhattam.

Sorsközösségem s az ebből fakadó művészi mondanivalóm és küldetésem csakis ahhoz a valósághoz fűzhet, amely éppen a polgárosult Nyugat felől nézve tűnik egyre riasztóbbnak, elmaradottabbnak. Párizsban a pénz zuhogott, csillogott, lihegett és ujjongott. A pénz, amely keveseké, a boldogoké, az erősöké volt. Ott, ahol zuhogott az élet, a fény, a pénz, nem volt állandósága semminek, aminek nem volt pénzértéke. Később – többszöri látogatás után – csökkent bennem a francia polgári demokratizmus iránti lobogó ámulatom, mert rá kellett jönnöm, hogy a polgári demokratizmus mennyi álságot s mennyi antihumánumot rejteget, s a csillogó felszín alatt milyen társadalmi és emberi feszültségek húzódnak meg.

-Feldúlta a közvélemény – főként a hivatalos kritika – érzékenységét. Verseim a kortársakat meghökkentő nyíltsággal szóltak a szerelem olyan vonatkozásairól, amelyekről költészetben szólni nem engedett a kor ízlése.

-1905-ben munkatársa lettem a Budapesti Naplónak. Akkoriban adtam ki legtöbb versemet. Anyagi helyzetem 1907 végén meglendült, megválni kényszerültem a Budapesti Naplótól, és több lapnak is felajánlkoztam. 1908 januárjában a Nyugat közölte néhány művemet. Később főmunkatársa, majd szerkesztője lettem e lapnak.

-1908 tavaszán rész vettem Nagyváradon a Holnap nevű irodalmi társaság megalapításában, amely Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla és az én verseimből is antológiát jelentetett meg ez év szeptemberében. A versgyűjtemény felért egy hadüzenettel, s a konzervatív irodalmi fórumok kíméletlen támadását váltotta ki. Politikai ambícióimat nem elégítette ki a politikától magát tudatosan távol tartó Nyugat. Ezért más lapoknak is szívesen dolgoztam.

-Egyre gyakrabban kerültem szanatóriumi ápolásra, hogy rendbe hozzák idegeimet, legyengült fizikumomat. A szertelen életmód, a narkotikumok, a kicsapongások felőrölték erőmet. Aztán valaminek vége szakadt, és valami elkezdődött… Vége szakadt a Léda-szerelemnek.

-1912 áprilisában egy újabb heves összecsapás után szakítottam Lédával. Két verssel búcsúztam tőle: egy elégikus, fájdalmas vallomással és egy átkozódó, kegyetlen leszámolással.

-Hirtelen szabaddá váltam, és rajzottak körülöttem a nők. 1914 áprilisában meglátogattam Csucsán a kastély fiatal, romantikus kisasszonyát, Boncza Bertát, akivel 1911 óta leveleztem. Új nevet adtam neki, a Csacsinszkából neveztem el Csinszkának.

-Nagyváradon – éppen a Polgári Radikális Pártot megalapító ülésen – ért a hír Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról. Válságos időszak következett az életemben.

-Hosszas utánajárással 1915 márciusában megtartottuk az esküvőt. Családra, otthonra vágytam, és Csinszka nemcsak ennek az otthonnak a nyugalmát, a családi élet melegét jelentette, hanem megtartó érzelmi egyensúlyt is a háború poklában. De később ellentétekkel, feszültségekkel voltak tele e házasság mindennapjai. Szinte pokollá tettük egymás életét.

-Én már egy évtizede megjósoltam, hogy az uralkodó osztályok önző politikája előbb-utóbb katasztrófába sodorja a népet. A katasztrófát hírül adó nappal valami végzetesen új, félelmes korszak köszöntött be. Az első pillanattól elleneztem a háborút, elítéltem a nacionalista ujjongást. Gyűlöltem a vérontást, az emberi javak pusztítását. Fájt, hogy a magyarság félrevezetetten, idegen érdekért mesebeli hősiességgel harcol, vérzik el a harctereken. Iszonyú megpróbáltatást jelentett számomra az Erdély elleni román támadás 1916 augusztusában. 1917 elején Boncza Miklós meghalt, mi szeptemberben Budapestre költöztünk. Többször is hitet tettem amellett, hogy az egymás mellett élő népek nyelve különbözik, de érdekük, sorsuk, vágyaik azonosak: egyaránt a haladásért, társadalmi és nemzeti felszabadításért küzdenek.

-A háború végét már nagybetegen értem meg, s azóta is itt, a szanatóriumban töltöm a mindennapjaimat. 1914 óta nem jelent meg verseskötetem, s Hatvany Lajos bíztatására és az ő támogatásával újabb válogatást készítettem elő, ami még 1918 augusztusában megjelent.

-Legtöbbet gondolkodással töltöm az időmet, visszaemlékezek a múltamra: bűneimre, erényeimre. Még most is írok verseket, csak az tud megnyugtatni egy kicsit.

-Ez olyan kérdés, amire nem tudok pontos választ adni. Mondhatnám, hogy nem akarok meghalni, mert félek a haláltól, de ugyanakkor kíváncsi is vagyok rá, hogy milyen. Már sokféleképpen megtapasztaltam a halált, és most érzem, hogy közel van már az igazi is. Már annyit szenvedtem itt a Földön, hogy ott csak jobb lehet, vagy még ennél is rosszabb(?). Most már bánom, hogy annyit vétkeztem, de ha nem így tettem volna, nem jött volna felszínre igazi énem, és nem tudtam volna megmutatni mindenkinek, hogy ki vagyok, és hogy miért jöttem erre a világra.

Ő azért jött, hogy az avult értelmeket, az avult valóságot nyugtalanítsa és megváltoztassa. Szerette volna, ha mindenki annak látná, ami. Azért jött, hogy megírjon olyan dolgokat, amiket csak ő tudott megírni.

-folyik a birtoklevelek kiosztása a Polgármesteri Hivatalban. Akik eddig még nem kapták kézhez, kérjük, jelentkezzenek.

-még tartanak az utolsó munkálatok a Győzelem negyedbeli 2-es tömbház átadása érdekében. Aszfaltozták az utcai járdát, az udvar pedig rendezés alatt áll.

-a kórház hővezetékének megkárosodása miatt sajnálatos módon nem indították be a fűtést az általános iskolában. A hiba elhárításán dolgoznak.

-hamarosan újra nehézségekkel kell megküzdeniük a Kolozsvárra utazóknak. Értesüléseink szerint ugyanis az illetékes szervek ismét megváltoztatni készülnek az egyetlen Tasnádon is áthaladó gyorsvonat útvonalát. Erdei D. István parlamenti képviselő és Szabó Károly szenátor tárgyalnak ennek megakadályozása érdekében a Közlekedési Minisztériumban. Reméljük, sikerrel járnak.

-A nagykárolyi Nyugdíjosztály képviseloi november hónap folyamán 13-án és 27-én várják az érdeklodoket a Muvelodési Házban. Aki iratait szeretné benyújtani, vagy csupán információt igényel, megteheti 9.00-14.00 óra között ezeken a napokon, valamint minden második szerdai napon.

-Furó Erika, a Caritas Egyesület munkatársa a Dürnstein Egészségügyi Központban rendelő szakorvosok órarendjéről tájékoztatott. Dr. Sejk Mónika belgyógyász hétfőn és pénteken 13.00 órától, csütörtökön pedig 15.00 órától rendel. Dr. Peter Viorica neuro-pszichiáter és dr. Vida Aneta kardiológus csütörtökön 16.00 órától várja a betegeket. Dr. Todea Barbu orr-fül-gégész szakorvoshoz pénteken 14.30-tól fordulhatnak problémáikkal. A szakrendelés ára 50.000 lej, az orr-fül-gégészeten 60.000 lej. A kardiológiai vizsgálathoz szükséges EKG-t 30.000 lejért készítik el.

-István Renáta, az üdülőövezetben működő tájékoztató iroda munkatársa elmondása szerint szeptember hónap folyamán 3000 felnőtt- és 1000 gyerek-jegyet adtak el a strandon. Az őszi hónapokban az övezet bejáratánál tujafákat ültettek, kellemesebbé téve ezáltal a környezetet.

-November 18-án, hétfőn du. 15 órai kezdettel a Városi Múzeum kiállítótermében sor kerül Kiss Edith helyi képzőművész kiállításának megnyitójára. A december 10-ig látogatható tárlaton festmények, szőnyegtervek és szőnyegek tekinthetők meg.

Az Illyés Közalapítvány folyó év tavaszán pályázatot írt ki iskolai felszerelések támogatására. Bikfal-vi Juliánna tanítónő sikeresen pályázott a Tasnádi Általános Iskola számára egy televízió és videó csomag megnyeréséért. Október elején a Szovátai Teleki Oktatási Központ közreműködésével le is szállították a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tulajdonát képező, de az iskola használatában maradó korszerű készülékeket.

További cél marad oktató-nevelői videokazetták vásárlása, beszerzése, avagy másolása. A megfelelő filmanyagot a megfelelő időben használva, a nevelők még hatékonyabban járulhatnak hozzá a tanulók neveléséhez, általános műveltségük fejlesztéséhez.

Esketés: okt. 19: Karasi Károly (ref.) és Bátori Edit Krisztina (ref.) okt. 26: Kovács Attila (ref.) és Todoran Raluca (ort.), okt. 27: Pãscuta Cãlin (ort.) és Csapó Mónika (ref.)

Keresztelés: Erdei Kitty (okt. 6.), szülők: Erdei Attila és Fábián Erzsébet, Dana Zoltán László (okt. 19.), szülők: Dana Zoltán és Dana Piroska, Hamza Katalin Erzsébet és Klára Beáta (okt. 19.), szülők: Hamza Tibor és Ungri Katalin, Varga Norbert Károly (okt. 27.), szülők: Varga Albert és Varga Ildikó.

Keresztelés: Demeter Tibor István (okt. 6), szülok: Demeter Tibor (ref.) és Jurasek Renáta (r. kat), Smid Kitty Mariann (okt. 20.), szülők: Smid László (r. kat.) és Ghiurcut Zsuzsanna (ref.)

Temetés: Rozs István, 78 éves (okt. 7.), Mellán György, 78 éves (okt. 25.)

-November 15-án, szombaton, a Tasnádi Német Fórum Szent Márton-napi ünnepséget szervez, melynek keretében az este 19.00 órakor kezdődő szentmise után lampionos felvonulás következik. A menet a római katolikus templom elől indul, a következő útvonalon: Főutca, Bãlcescu utca, Sãlãjan utca, Lãcrãmioarelor utca felső szakasza, és a buszmegállónál visszafordulnak. A felvonulás hangulatos térzenével zárul a Polgármesteri Hivatal előtti téren. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.

Ebben az idoben településünknek kb. 6-7000 lakosa volt. Foglalkozásuk szerint: értelmiségiek, iparosok és gazdálkodók.

Tasnád nagyközség volt (1967-ig), és közigazgatásilag a községháza irányítása alatt volt, a mostani Városi Kórház épületében. A községházát a községi bíró vezette. Itt dolgozott még a jegyző, a kisbíró, néhány adóbehajtó, könyvelő, valamint a piaci cédulaárusok. Emlékezetem szerint hosszú ideig Pusztai László volt a községi bíró, Pfáf Lajos és Pál Erzsike pedig könyvelők. Az ingatlanok után akkoriban is adót kellett fizetni, az iparosok pedig iparadót fizettek. Ezek megtörténését felügyelték az adóbehajtók (végrehajtók).

Akik szekérrel, fogattal rendelkeztek, azok szükség esetén "önkéntes munka" gyanánt hozzájárultak a közmunkákhoz (mind az egyház, mind a község javára) szükséges anyagok szállításához.

A rendfenntartás a csendőrök dolga volt. A csendőrség, mint azt már említettük, a mostani Câmpului utca felső részén volt, szemben a Keresztessy-féle házzal. Mindössze két (!) csendőr volt Tasnádon: egy őrmester (hosszú évekig Albu őrmester) és egy alkalmazott, mégis eredményes volt a munkájuk.

A középületek felsorolásakor a bankokat is meg kell említenünk. Az első bank Tasnádon a "Vulturul" volt, a katolikus templom bejáratával szembeni sarkon. A II. világháború végén ez az intézmény megszűnt, az épületet lebontották. Egy másik bank a későbbi körzeti (most családi) orvosi rendelők épületében működött. Itt Kulcsár János és Kósa Magdolna voltak az igazgatók. A mostani fogászat és "fenti" gyógyszertár épületében szintén pénzintézmény működött, ezt az örmény származású Zonda István vezette.

A bíróság a jelenlegi általános iskola (bírósági iskola) épületében működött. Az udvarában található épület, mely ma tanulók klubja, a börtön volt. A bíróságon dolgoztak Oros Sever, dr. Muresan és Orbán Mihály táblabírók, valamint Ardelean Gavril, Hoblea Nicolae és Hoblea Gheorghe irodai alkalmazottak.

A helyi művelődési élet (részben) a mozi és színház termében folyt, melyet Merza István működtetett. A szerepeket Antal Lujzika tanította be. Kulturális tevékenység folyt még a különböző egyletekben is. A legény-, a református-, az iparosok egylete könyvtárral is rendelkezett. Itt műsoros összejöveteleket, bálokat rendeztek.

A római katolikus egyház feje Lang Pál plébános, a negyvenes évek elején pedig Osvald tisztelendő volt. A református egyháznál a 30-as évek elején-közepén Bereczky József lelkész, később pedig Kulcsár tiszteletes. A görög-katolikus plébános Muresan lelkiatya. A zsidó egyház rabbiját Betnaftólinak hívták.

Azokban az években Tasnádon csak elemi iskolák voltak, felekezetenként jártak ide a gyerekek. I-VII osztály volt, ezek befejezése után a tanulók abszolváló vizsgát tettek. Ez a mai érettségihez volt hasonló. A római katolikus iskola a "Sós utcán" még mindig áll, az iskola műhelyei működnek benne. Kotvász tanító, a Spinher nővérek tanítottak itt, és még egy Annuska nevű tanítónő is, akinek a családi nevére már nem emlékszem.

A református gyerekek a jelenlegi Stefan cel Mare utcán, a Kraszna utca bejáratánál, balra álló épületbe (alsó iskola) jártak, valamint a Bãlcescu utcán található óvoda telkén ma már nem álló épületbe. Itt az igazgató Székely Sándor tanító volt, tanítónők pedig Bartha Mariska és Székely Sándorné.

A román iskola a jelenlegi központi iskola (piros téglás) épülete volt. Itt egy Onac nevű tanítóra emlékszem, akinek a felesége is tanított.

Az óvoda emlékezetem szerint a jelenlegi napközis óvoda épületében működött, ide járt minden felekezetű gyerek.

Napjaink váltakozó időjárása nagyon sok embernek károsan hat az egészségére. Meghűlés, nátha, influenza gyakran lép fel, és nem tudunk mit kezdeni, hová fordulni, ha már túl sokan várakoznak a családi orvosunk rendelője előtt. Sokkal hatásosabb megelőzni ezeket a megbetegedéseket, mint beszedni a sok gyógyszert vagy injekciókat.

-fokozhatjuk a szervezet ellenálló képességét a meghűlésekkel szemben, ha naponta egy gerezd nyers, összetört fokhagymát eszünk.

-fogyasszunk sok C-vitamin tartalmú gyümölcsöt, zöldséget: grapefruitot, feketeribizlit, burgonyát, kiwit, narancsot, zöldpaprikát, petrezselymet.

-jól tesszük, ha mindenféle meghűlés esetén tormás bort fogyasztunk, minden reggel éhgyomorra egy kávéskanállal.

-jól felmelegít és a megfázást elkerülhetjük, ha borsos tejet vagy jó meleg teát iszunk: fél kávéskanál bors egy csésze forró tejbe, vagy forrásban levő vízbe. Forrón, kis kortyokban fogyasszuk.

-ha átfáztunk, gyorsan segít egy forró zuhany és egy olyan forró lábfürdő, amelybe egy evőkanál mustárlisztet keverünk.

Hatásos fürdők és inhalálások hűlés esetén: Mindenféle meghűlés esetén hatásos, ha esténként 15 perces inhalálást végzünk, és meleg fürdőt veszünk. Inhalálhatunk: eukaliptusz, kamilla vagy kámforolaj, levendula, borsmenta, fenyőtűlevél, kakukkfű gyógynövényekből készült teával. Hozzá legalkalmasabbak az alábbi fürdők:

-fenyőtűlevél fürdő – elkészítési módja: 1 kg tűlevelet és tobozt 3 l vízzel forraljunk fel, fél óra elteltével adjuk a fürdővízhez.

-a kakukkfűfürdő elkészítésének módja: 1 csésze gyógynövényt rakjunk egy vászonzacskóba, és lógassuk egy liter lobogó vízbe. 10 percig hagyjuk állni, majd adjuk hozzá a fürdővízhez.

Jó hatású italok: szederszirup, bodzabogyólé kakukkfűteával, feketeribizlilé, meleg de nem forró mézes tej, mézzel édesített citromlé, mézes hagymalé (naponta többször, kanalazva fogyasszuk). A mézes hagymalé torokfájás esetén hatásos, de cukorbetegeknek nem ajánlatos.

Elmulaszthatók a meghűléses betegségek és a torokfájások, ha tisztára mosott szilvafaleveleket vörösborban megfőzünk, és gyógyitalként fogyasztjuk.

Gyógyteák: csalán-, csipkebogyó-, martilapu-, hársfavirág-, zsálya-, cickafarka- lándzsás útifűlevél-teák.

A fenti gyógyteák sok citromlével és mézzel kiválóan alkalmasak a meghűléses betegségek tüneteinek enyhítésére. 1-2 óránként fogyasszunk melegen egy csészével belőlük.

Házi feladatok! Ki ne ismerné őket? Kinek ne zavarta volna meg gyermekkora legszebb pillanatait a leckeírás? Manapság a házi feladatok naponta megzavarják a családi békét. Stresszes gyerekek, ideges szülők – szükséges ez? Igen, szükséges a házi feladat, a tanulás szerves része, az iskolában tanultak megerősítése, gyakorlása. Ha a tanár, tanító nem ad házi feladatot a mai, nem éppen öntudatos gyerekek úgy tekintik, nincs semmi tanulnivaló, s nagy részük ki sem nyitja a tankönyveket.

Az igazság az, hogy a házi feladatok okozta probléma nem a tanárok, szülők vagy a gyerekek hibája, hanem fejlődési probléma, amely az iskola kezdetével jelenik meg. Az óvoda végéig a legtöbb gyerek kis herceg és hercegnő. Minden körülöttük forog. A napjaikat játékkal és a szülőkkel való közös programokkal töltik. Az iskolakezdés mindezt alapvetően megváltoztatja. A gyerek hirtelen csak egy lesz a sok közül, a gyermeki önzést nem nézik el a pedagógusok, itt mindenki egy közösség tagja, és ennek megfelelően kell viselkednie. Amíg az iskola újszerű és érdekes, addig nincs gond. De a már rutinná vált iskola teher, a házi feladatok az élet komoly oldalához tartoznak. Elvárjuk a gyerektől, hogy értékes szabadidejét számára értelmetlennek látszó dolgokra pazarolja. S mivel a nap második részében hiányzik a tanári tekintély, a leckeírás sokszor elmarad. A gyereknek egyszeriben el kell fogadnia, hogy egy "idegen" által meghatározott tevékenységet kell folytatnia, amely aligha szórakoztató számára.

A gyerekeknek szülői, pedagógusi segítséggel meg kell tanulniuk önmagukat motiválni. Itt az ideje, hogy megtanulják a különbséget a "munka" és a "szabadidő" között. S ezzel együtt eltűnik a gyermekkor egyik darabkája.

Ebben a nehéz időszakban, az élet egyik újabb fejezetében megértést, segítséget, támogatást kell adnunk gyermekeinknek. Itt nemcsak a tananyagról van szó, amellyel meg kell küzdeniük, hanem arról is, hogy gyermekünk ekkor teszi meg az első lépést afelé, hogy önálló, munkaképes ember legyen.

-a gyereknek már első osztálytól kezdve legyen egy saját szobája vagy sarka, kuckója, ahol nyugodtan tanulhat, és amely állandó. Itt nincs helyük a játékszereknek vagy más figyelemelvonó tárgyaknak (tévé, videó, rádió).

-próbáljuk kivédeni, hogy a tévé, rádió, háziállatok, családtagok zavarják a gyereket tanulás közben. Az lenne a legjobb, ha ebben az időben tilos lenne televíziót nézni vagy lármázni a család többi tagjának.

-figyeljük meg, mikor tanul gyermekünk a legeredményesebben. Ez legyen a tanulás, a házi feladatok elkészítésének ideje. A következő napirend tűnik ideálisnak: ebéd, rövid kikapcsolódás, házi feladatok, szabadidő. A túlzott mozgásigényű gyerekeknek feltétlenül szükségük van egy kis "akcióra" az ebéd és a tanulás között (max. 30 perc).

-30-50 perc tanulás után szükség van egy kis szünetre. Ilyenkor egy kicsit játszani, mozogni kell, hogy utána a gyerek jobban tudjon összpontosítani. A tévézés azonban nem célravezető, mert a gyerek figyelmét, gondolatait más irányba tereli, és nehéz utána ismét folytatni a munkát.

-a házi feladatok elsősorban a gyerek feladatai. Ne álljunk egyfolytában mellette, ne tegyünk megjegyzéseket, ne próbáljuk helyette megoldani a feladatokat. A mostani tananyag lényegesen különbözik a 20-30 évvel ezelőtti tananyagtól, így sok olyan dologgal találkoznak a szülők, amelyekről még nem is hallottak. Ne próbáljanak tűzön-vízen át megoldást keresni, miközben idegességük egyre inkább fokozódik. Kérjenek segítséget telefonon tanártól, tanítótól, osztálytárstól, vagy vonják felelősségre a gyermeket az órán való figyelmetlensége miatt. Ha elmulasztott odafigyelni az iskolában, vállalja a következményeket.

-ha a gyerek odafigyelt, de mégsem értette meg az anyagot, bátorítsuk arra, hogy kérje meg tanítóját, tanárát az anyag (feladat, lecke) újbóli elmagyarázására., megelőzve a nagyobb lemaradást.

-az ideális otthoni tanulás három lépésben történik. Előbb a gyermek többször átolvassa az új leckét, füzetből, könyvből egyaránt, majd amikor ezt megértette, megtanulta, akkor készíti el az írásbeli házi feladatokat. Ez jóval időtakarékosabb és eredményesebb módszer, mint a fordítottja, hiszen így már tudja a megoldás lépéseit. Végül a harmadik lépés az, hogy a szülő ellenőrzi az elkészített, megtanult lecke minőségét.

Luther írásainak és beszédeinek jellege, valamint a reformátornak a környezetével kialakított kapcsolata élete során erősen megváltozott. Ezek alapján Luther életét több nagy szakaszra lehet felosztani.

Az első szakaszhoz tartozik, Luther gyermekkora, az egyetemi évei és az az időszak, amit ágoston rendi szerzetesként töltött el. E korszak jellegzetessége a vallásos élmény keresése volt. Luther később a Wittenbergi egyetem professzora lett.

A döntő felismerések után Luther felismerte, hogy a világban és az egyházban sok minden nincs rendben. Szerette volna a visszaéléseket megszüntetni, de ezzel az egyházban heves reakciót váltott ki.

Ezután Luthert a választófejedelem parancsára elrabolták és Wartburgba vitték. A reformáció mozgalma több magas rangú vezetőt magával ragadott és megállíthatatlanul terjedt. Később Luther visszatérhetett Wittenbergbe, a rajongókat és szektásokat meggyőzni és saját gondolatait megvalósítani.

Az öregedő reformátor utolsó éveiben sem kevésbé tetterős, de írásaiban és szavaiban egyértelmuen érződik a rezignáció és indulatosság

VI. Papszentelés: Van végül két olyan szentség, amely sajátos élethivatásra képesít. Egyik a püspök- és papszentelés szentsége. A püspök kézfeltétele és imája által Krisztus fogad be egy új tagot apostolainak testületébe, részesíti az apostolok hivatásában (igehirdetés, az egyházközség irányítása, misézés és a többi szentség kiszolgáltatása), és megerősíti a hivatása méltó végzéséhez szükséges kegyelmekkel.

VII. Házasság: A másik ilyen szentség a házasság. Ebben Krisztus arra segíti a házasulandókat, hogy házaséletüket a hit és szeretet gyakorlati megvalósításaként éljék. "Holtomiglan, holtodiglan" hűséget esküdni egymásnak, és ezt az esküt örömmel megtartani, csak akkor lehet, ha az esküvőnél maga Isten a tanú, aki a benne bízó hitvestársakat soha el nem hagyja, hanem kegyelmének erejével segíti. Így lesz egymás iránti szeretetünk annak a szeretetnek mása, amellyel Krisztus szereti Egyházát (Efézusiaknak 5, 25-33.)

A házasság szentségét a vőlegény és a menyasszony szolgáltatja ki egymásnak: kettőjük "igen"-je az a jelképes cselekmény, amellyel Krisztus kegyelmét közvetítik egymásnak, hogy ezentúl a krisztusi szeretet formájában éljék meg. A család az Egyház eleven sejtje, legkisebb, de legfontosabb egysége.

Így halottak napja havában az ember elgondolkodik, hogy csak ilyenkor jutnak-e eszünkbe szeretteink, akik már nincsenek közöttünk. Nem csoda, ha ilyen érzésünk támad, hiszen ebben az időszakban tele vannak a temetők élőkkel. Ilyenkor mindig fontos az embereknek, hogy szeretteik sírja "szép, tiszta, rendes" legyen. De vajon nem kellett volna máskor (már előbb) kifejeznünk eltávozottaink iránti érzéseinket? Vagy ezek csak a lelkiismeret megnyugtatására szóló pótcselekvések? Kérdések sorozata, ami felmerül ilyenkor bennünk, halott szeretteinkkel kapcsolatban.

De azok, akikkel minden nap együtt élünk, eszünkbe jutnak-e? Arra is kellene ilyenkor gondolnunk, hogy nekünk még nem késő rendezni "számlánkat". Velük még van lehetőségünk megbeszélni, mindazt, amiért, elvesztésük után esetleg lelkiismeretünk megnyugtatására szükséges pótcselekvéseket kellene tennünk.

Egy másik komoly és sok fejtörést okozó kérdés: mi is az igazi halál? A hívő ember jól tudja erre a választ. A bűn miatt mindannyian úgy megromlottunk, hogy örök halálra vagyunk méltók. De ebből kiszabadulhat az, aki hittel elfogadja Jézus Krisztusnak kereszten elvégzett megváltását, és annak csak a testi halált kell elszenvednie. Az viszont, aki mindezt nem képes szabad akaratából elfogadni, és a magáévá tenni, a lelki halál állapotában él már itt a földön. Ennek következtében pedig az örök halál részese.

Feltevődik tehát a következő kérdés: ki igazán halott? Sajnos a mai kor emberének életvitelét és gondolkodását ismerve, a válasz majdnem egyértelmű: mindenki! Ez azért így mégis csak sarkított válasz. Jó tudni, hogy vannak olyan embertársaink, akik méltóképpen viselik a keresztény – keresztyén nevet. Ők azok, akik már itt a földön is részesei az örökéletnek. Miről ismerjük fel őket? Nincsenek igazán különös ismertető jegyeik. Ha csak nem az, hogy az ő szeretteiknek sírhalmai nemcsak halottak napja környékén szépek, és nemcsak kivilágításkor fénylenek a gyertyák világától, hanem az év többi napjain is fénylenek a szeretet, a tiszteletadás, a megbecsülés fényeitől.

Jó lenne, ha ezeknek a kérdéseknek a tudatában állnánk meg szeretteink sírjai mellett a megemlékezések idején, és ha ezek az alkalmak nemcsak évente egyszer - kétszer adódnának.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Tarlóból fújdogál a szél,
Egy-egy lehulló falevél
Szállongva széltől szárnyra kap.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
A múlt bús romjai közül
Emlékek szálldosnak körül
S lelkem borzadva felriad.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Emlékezés – hulló falevél,
Temetőből a kósza szél,
Felébredés kripták alatt.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Enyészet közeleg, jön a tél,
Szállong az emlék, falevél
S reszketve széltől szárnyra kap.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Romok közül a szellemek
Alvó szívet ébresztenek.
Ébredés a kripták alatt…

Szüleim azt szerették volna, hogy könyvelő legyek, én viszont nem vagyok ilyen beállítottságú, hiányzott volna a kreativitás. Szeretem az embereket, a mindennapi dolgokat, a ruhákat, melyek színt visznek az életbe. Hogy szüleim óhajának eleget tegyek, felvételiztem Kolozsvárra könyvelőségire, de ugyanakkor Szatmárra is divattervezőnek. Mindkét helyre bejutottam, de az álmaimra hallgatva az utóbbit választottam. Egy divattervező barátnőm ajánlotta ezt a szatmári iskolát, és nagyon örülök, hogy hallgattam rá. Nem csupán művészetként tanultuk a divattervezést, szakmaként is. Két évig a Mondialaban gyakorlatoztunk, ahol egy nagyon szigorú mesternő ügyelt arra, hogy minden részletet megtanuljunk. Német minőséget várt el tőlünk, hogy az elkészült ruha kívül–belül jól mutasson. Erre a mai napig nagyon vigyázok. A gyakorlaton kívül rengeteget tanultunk a gépekről, a tervezésről, sőt még az ember pszichológiájáról is.

Ha valakinek ruhát varrok, azzal elbeszélgetek, mert nem elég, hogy tudom, mi áll jól neki, rá kell jönnöm, hogyan akar kinézni, elegáns, kihívó vagy szexis akar lenni, és ehhez kell igazodnom. Alakul közöttünk egy láthatatlan kapocs, mely nem szakad meg azzal, hogy megvarrtam a ruhát. Meghallgatom, hogy hogyan érezte magát benne, felfigyeltek–e rá? Muszáj időt szakítani ilyesmire. Különben, ha valahová megyek, utazom, szeretem nézni az embereket. Megfigyelem mit árul el az öltözködésük, hogy mennyire harmonizál az egész, és megpróbálom kikövetkeztetni, hogy mivel foglalkoznak.

A 20-30 év közöttiek azok, akiknél jobban érvényesíteni tudom az elképzeléseimet. Szeretem a London-divatot, mely hóbortos, extravagáns, és ez a korosztály szívesen elfogadja. Többször előfordult már, hogy az idősebbek megrémültek a fiatalságomtól, nem hitték el, hogy tudok varrni, míg meg nem nézték munkáimat. Ők már inkább a megszokotthoz ragaszkodnak. Bár az igényeket mindig meghallgatom, és tiszteletben tartom, minden ruhába beleadok egy csipetnyit magamból is.

Egy részük ad a megjelenésre, mások viszont belemélyednek a sok gondba, problémába, és nem fektetnek hangsúlyt az öltözködésre. Pedig ez sokszor nem a pénztől függ, hiszen régi ruhát egy kis kiegészítéssel, egy övvel, sállal, gombokkal, gyönggyel, bőrdarabokkal divatossá lehet varázsolni. Ugyanazt a ruhadarabot lehet sportosan is és elegánsan is viselni, csak egy kis figyelem kell és fantázia.

Ami a leginkább vonzó számomra, hogy mindig van valami új ebben a szakmában, mindig van valami, ami még szebb, ezt nem lehet megunni. Szezononként változnak az anyagok, mind másképp viselkedik, ezt ki kell tapasztalni. Mikor bemegyek egy méteráru üzletbe, rögtön tervezek, és alig várom, hogy megvalósítsam. Mindenféle ruhanemű elkészítését vállalom, főleg nőknek, de varrok ágytakarót, függönyt, párnát, sőt akár jelmezeket is. A legizgalmasabbak a próbák, ott dől el, hogy milyen lesz a modell. Állandóan ötletesnek kell lenni, hogy minden jól sikerüljön. Én nem 8 órát dolgozom naponta, hanem sokkal többet, nem a pénzért, inkább kihívásnak tekintem, állandóan bizonyítani akarok saját magamnak.

A legnagyobb nehézséget az idő jelenti. Minden nap reggel 7-től délután 5-ig dolgozom, de nagyon sokszor túlórázom is. Amit felvállaltam, azt mindig megcsinálom, inkább nem alszom. Az az első, hogy a kliensek elégedetten távozzanak, hogy a szavamat betartsam. Ez becsületkérdés. Talán azt tudnám még nehézségként említeni, amikor kisebb anyagot hoznak a szükségesnél, és mégis ki kell hoznom belőle a kért ruhát. Ilyenkor hasonlít a munka a varázslathoz.

A család részéről sok segítséget kapok. A férjem nagyon türelmes, míg túlórázom, ő viseli az otthoni terheket. Édesapámnak köszönhetem a műhelyemet. Anyukám besegít tanácsaival, ha kell a két kezével, de van, hogy velem éjszakázik, és az ő biztatása adja a lendületet. A barátok közül többen elfordulnak, elidegenednek, ha nincs időm, a család viszont állandó támasz, elviseli akár a hóbortokat, szeszélyeket is, és kiáll mellettem.

Sok-sok álmom van, de kicsi lépesekkel igyekszem megvalósítani őket. Szeretnék divatbemutatót és egy kisebb üzletet Tasnádon. Azért szeretném a divatbemutatót, mert ott magamat adhatom, kifejezhetem a ruhákban azt, amit érzek.

Kívánok sok sikert a további munkádhoz, és azt, hogy mihamarabb tudósíthassunk a divatbemutatódról!

Ez a táj divatot diktál. Cornwall: meleg színek, puha kelmék. A nyugalom szelíd vidéke: a dél-angliai grófság meghitt hangulata stílszeru hátteret kínál a szupernoies divathoz.

Cornwallban a hétköznapi élet rendje a legizgágább turistát is hamar a hagyományhoz igazítja. A kötelezo délutáni teázásból nem lehet kimaradni! Napos idoben mindenki rohan a szabadba: az itt élok kedvenc hobbija a kertészkedés.

Cornwallban még mindig népszeru a hagyományos brit sport, a krikett. A hétvége a kirándulásé: a sziklákhoz, a tengerpartra.

Cornwall: romantikus és rusztikus. A modellekhez felhasznált anyag a gyapjúszövet és a puha tweed. Néhány modell:

A Spencerkabát nevét egy grófi családnak köszönheti. A derékig éro mintás felsorészhez óriási leveheto gallér is tartozik, hosszú szálú szormébol.

Szoknya: lendületes lépésekkel az osz felé! Kellemesen melegít, és garantáltan divatos a selyembársonyból tervezett földig éro bo szoknya. Csípoben még feszül, alatta egyre szélesebben bovül.

Olyan idosebb emberek számára, akiknek meggyengült a hallásuk: langyos, eros orbáncfu-teával mossák ki fülüket, majd csepegtessenek bele 2-3 csepp orbáncfu-olajat. Ezután ujjukkal nyomják meg a fülkagyló arc feloli részét, és tartsák nyomva, míg másik kezük középso ujjával 30-szor megütögetik a fülük hátsó részét. Doboló zajt fognak hallani. Végezzék ezt naponta.

A szívizomzat megerősítése céljából masszírozzuk bal kezünk kisujját.

Vérnyomásunkat úgy szabályozhatjuk, hogy jobb kezünk középső ujját dörzsölgetjük. Végezzük naponta többször ezeket a gyakorlatokat, és hamarosan az eredmény észlelhető lesz.

Végtagjaink vérkeringését a következoképpen serkenthetjük: összes ujjainkat felhasználva masszírozzuk végig karjaink és lábszáraink belso részét fentrol lefelé, külso részüket pedig lentrol felfelé. Végezzük ezt 15-ször, naponta 2 alkalommal. Jobban fogjuk érezni magunkat, nem fog zsibbadni kezünk-lábunk.

Ha szemünk fáj, fáradt, gyakoroljuk a következoket: mozdulatlan fejjel, emeljük fel szemhéjunkat háromszor, majd nézzünk lefelé, a mellkasunk felé, utána pedig ugyanannyiszor jobbra majd balra. Ezután körözzünk szemgolyónkkal szintén háromszor balról jobbra (egészen a szemünk sarkáig), majd fordítva. A végén dörzsöljük össze tenyerünket, és helyezzük szemünkre 10 percig, tenyerünkkel a szemhéjakon. Ha rendszeresen végezzük ezt a gyakorlatot, szemünk javulni fog, látásunk tisztul. Szemünknek nagyon jót tesz, ha néha 1 csepp citromlét csepegtetünk bele. Kicsit csípni fog!

-igyunk meg naponta 2 liter magnéziummal dúsított vizet és viseljünk mágnes-korongokat a talpunkon.

-fogyasszunk naponta 8 gramm útilapumagot, és igyunk 2-3 csésze útilaputeát, valamint 1 kanál szirupot.

-végezzünk 6 hetes reteklé-kúrát: Kezdjük napi 1 dl-rel, és a harmadik hét végére fokozatosan emeljük az adagot 4 dl-re. Ezután 3 hét alatt fokozatosan csökkentsük vissza 1 dl-re.

-gyors módszer az epekövek eltávolítására: 6 kanál finomra darált kapormagot keverjünk bele 1 kg mézbe.

Tíz nap elmúltával kezdjük a kúrát: naponta háromszor, a főétkezések előtt 1 órával vegyünk be belőle 2 kiskanállal.

"A növény hasonlít azokhoz az önfejű emberekhez, akiknél mindent elérhetünk, ha természetüknek megfelelően bánunk velük." (Goethe)

A szobanövények, és az előírásos ápolás mellett állandó gondoskodást is igényelnek. Ezért akik zöld lakótársaikat csak díszítő elemnek tekintik, de nem ápolják gondosan, ritkán érezhetik azt az örömöt, amit növényeik éveken át tartó fejlődése okoz. Különösen nagy örömöt szereznek a növények, ha nem csak megfelelően ápoljuk, de ügyesen el is rendezzük őket a lakásban.

A növényeket a lakás jellegéhez igazodva válasszuk meg. A tágas és magas szobák a nagyra növő szobanövényeknek szolgálnak alkalmas környezetül, mint pl. a szobafikusz, pálmák, a szobafenyő stb. A kis levelű zöldnövények a modern belső terekbe illenek jól. A napjainkban elterjedt berendezés azonban leginkább a határozott körvonalú, nagy hatású levél-dísznövények: a csodacserje, a buzogányvirág, pálmák számára ideális. Legtöbbjük az egyszerű háttér és visszafogott színek mögött mutat a legjobban. A legnagyobb levelek mintás falnál is érvényesülnek, feltéve, hogy a levélméret a fal mintájával kielégítő ellentétet alkot. Egy élénk színű vagy feltűnő levélrajzú növény azonban optikai összevisszaságot eredményezne, ha gazdag és merész színezetű háttér elé helyeznénk.

A növények választékának állandó bővítése helyett inkább arra törekedjünk, hogy velük és számukra kiegyensúlyozott körülményeket teremtsünk a lakásban. Ez kevésbé a divat diktálta fajtákon, sokkal inkább azon a belátáson alapul, hogy a növények életkörnyezetünk részét alkotják, és velük együtt lakni hasznos és kellemes is egyben.

Most induló sorozatunkban néhány, a szobanövények ápolásával kapcsolatos érdekes és fontos tudnivalóról olvashatnak az érdeklődők.

Hozzávalók: 2-3 paradicsom, 2-3 paprika, 10 dkg zöld olajbogyó (ezt kihagyhatjuk), 2-3 keményre főtt tojás, 1 doboz olajos szardínia konzerv, főtt kukorica, főtt zöldborsó, 1 hagyma, 1-2 friss vagy savanyú uborka, 1-2 gerezd fokhagyma. A zöldségeket felvágjuk, a kukoricát és borsót (ha konzerv) leöblítjük, levét leöntjük. Mindezeket összekeverjük a szardíniával, valamint egy fél citrom levével és egy kanál almaecettel. Ízlés szerint sózzuk. A szardínia konzerv olaján kívül több olajat nem adunk hozzá.

Ezt a salátát ajánlott naponta, de legalább heti 2-3 alkalommal fogyasztani, hogy szervezetünk minimális vitaminszükségletét biztosítsuk.

A denevérek nagyon fontos szerepet töltenek be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A denevér, mint tudjuk, az egyedüli éjszakai rovarevő ragadozó emlős. Így rendkívül hasznos szerepe van a tápláléklánc folyamatában. Ugyanakkor a denevérek jó élettani mutatók (bioindikátorok), tehát jelenlétük (vagy hiányuk) utal egy élőhely általános természeti állapotára (tisztaságára vagy szennyezettségére).

Míg Nyugat-Európa bizonyos országaiban egyes denevérfajok kipusztultak (a világon létezo 32-bol), Románia (eddigi ismeretek alapján) viszonylag jól áll a repülo emlosök faj- és egyedszámát tekintve.

A nemzetközileg védettnek nyilvánított állatfaj adatbankját a közeljövoben hazánkban is össze fogják állítani, hiszen már két éve annak, hogy a Román Parlament elfogadta a denevérvédelmi törvényt, és csatlakozott a nemzetközi eloírásokhoz.

A Romániai Denevérvédő Egyesület székhelye Szatmárnémetiben van. Ez az egyesület az ország denevér-populációjának felmérését télen kezdi meg, partnerségben az Erdélyi Múzeum Egyesülettel (EME) és az Angol Denevérvédelmi Tröszttel (BCT, azaz Bat Conservation Trust) együttműködve.

Első lépésként a denevérvédők továbbképzési tanfolyamokat biztosítanak azoknak, akik érdeklődnek a denevérvédelem iránt. A tanfolyamokon a résztvevők terepgyakorlatokat végeznek, alapfokú ismereteket szereznek a denevérek biológiájáról, a fajok elkülönítéséről és a felmérés folyamatának mikéntjéről. Az Egyesület tagjai felveszik a kapcsolatot számos romániai intézménnyel: egyetemekkel, barlangász klubokkal, erdészeti főiskolákkal, múzeumokkal.

Így több ember kapcsolódhat be a felmérési tevékenységbe, és járulhat hozzá a denevérek védelméhez az ország minden táján.

A fejlett országokban sok (több ezer) önkéntes dolgozik jelen pillanatban is ilyen felméréseken. Angliában 8 ezer, Hollandiában közel 12 ezer személy járul hozzá a felmérések elkészítéséhez, s legalább ennyien tartják fontosnak a denevérvédelmet.

Az ország számos egyetemén, főiskoláján tanulnak tasnádi fiatalok. Várható, hogy városunkban is lesz felmérés. Reméljük, hogy a lakosság, megértve a denevérvédelem fontosságát, nem fogja elkergetni, vagy megölni a padlásra, ólba, színbe, pincébe behúzódó ártatlan állatokat, hanem értesíti a denevérek hollétéről Szodoray-Parádi Farkast, az Egyesület elnökét a 0722-689-369-es telefonszámon. Az önkéntes denevérvédők és felmérést végzők nála jelentkezhetnek.

Cipőt, fegyverszíjat, bőrsarkú könyvet, vadásztáskát, örökös vastag penész borít, pedig szellős helyre állítom.

Enyvezett skatulyáim már mind szétestek. könyveimről már kívülről látom, hogy a könyvkötő melyiket csinálta enyvvel, melyiket keményítővel.

Éppen annyi bajom van a vasneművel. Ha nincs vastagon beolajozva, másnap már vastagon rozsdás.

A legrosszabb következménye a nedvességnek azonban mégiscsak a láz. Ez ellen nincs hova menekülni, ezt a levegő hozza.

Én ittlétem 21. napján kötöttem vele ismeretséget, azóta nemigen hagyjuk el egymást. Legtöbbször csak 38-39 fokú volt, csak egyszer ment fel 40 fokra. Persze esszük a chinint, néha 6-8 grammot naponkint. Akkor azután nem a láztól, hanem az orvosságtól vagyunk betegek.

Lázkor az a legfőbb igyekezetünk, hogy minél előbb s minél többet izzadjunk. Ha egyszer az izzadás beállt, akkor már nincs mit félni.

A lázat ezidőszerint átlag minden hatodik napon kapom meg. De a múlt héten négy nap egyfolytában tartott, szerencsére nem több 39 fokosnál. Azonban úgy elkínzott, hogy azon kezdtem gondolkozni, hogy a száraz idő beálltáig, májusig ne térjek-e vissza Singaporeba; itt úgyse tehetek addig nagyobb kirándulásokat. És ha már most, az első két hónap végen, ilyen meghátrálás nem volna szégyen, tán meg is tettem volna."

Az ismétlődő lázrohamok ellenére Bíró Lajos megkezdte a rendszeres zoológia gyűjtést. Először a lakhelye mögött emelkedő Hansemann- (Adalbert-) hegység lejtőin dolgozott, majd csónakon egyre távolabbi vadonba merészkedett. Egy ismerősének meghívását kihasználva, eljutott a 600 kilométerre nyugatra fekvő Berlinhafenbe (Aitape). Munkája közben főleg a hangyákkal gyűlt meg a baja.

Nagy veszteség érte a Bíró Lajos nevét viselő Ökológiai Társaságot, hiszen elveszítette alapítóját és elnökét, Benedek Zoltán nagykárolyi író-tanárt.

A 75 éves nyugalmazott földrajztanár volt az indítványozója, szervezője számos tevékenységnek, ő tartotta a kapcsolatot több magyarországi és hazai szervezettel, alapítvánnyal. Ő volt az, aki pályázatokat nyert a társaság számára, a rendezvények részköltségeinek fedezésére.

A fáradhatatlan munkatárs elvesztése nagy űrt hagyott maga után. Emléke örökké szívünkben fog élni.

Ebben a lapszámban a nagy és előkészítő csoportos óvodásokat ismerhetitek meg. Fecske Elvira óvónéni elmondása szerint nagyon ügyes gyerekek, szeretnek tanulni, játszani, kirándulni. A parkban sétálva megfigyelték a fákat, növényeket, színes faleveleket gyűjtöttek. Ezekből ragasztással szép kézimunkákat készítettek.

A csoport nagyobb részét a jövőre iskolába induló, 6 éves gyerekek alkotják. Gyakorlófüzeteikben az írásjelekkel és a matematika alapelemeivel ismerkednek, 10-ig már mind tudnak összeadni.

Kovács Ervin legjobban a matematikát szereti. Már olvas, összead, és ismeri az órát. Dankó Olívia szépen rajzol, kedvence a mesehallgatás. Zöldesi Annamária leginkább énekelni, mesét hallgatni és mesélni szeret. Mészáros Tímea rajzban és versmondásban a legjobb. Szépen mondja el a nemrégen tanult "A tücsök és a hangya" című verset. Ackermann Zsuzsika szeret rajzolni, ragasztani, írni, mesélni. Ő minden nap Újtasnádról jár be az óvodába. Hangosan, szépen szavalja a "Toamna" című román verset is. Szilágyi Ervin-Dávid kedvenc foglalkozásai a gyurmázás, írás, színezés, festegetés. Végh Krisztián szintén nagyon szeret vízfestékkel dolgozni. Játékos, beszédes, már várja a telet, hogy kint szánkózhasson, hógolyózhasson. Fóris Boglárka-Jácinta jó matekes, és szépen beszél románul. Szeret tanulni, írni, nagyon kedveli az iskolai előkészítő feladatokat. Kovács Roland mindannyiuk közül a legmagasabb. Leginkább számolni, festeni, rajzolni és kirándulni szeret. Ruff Zolika is szépen rajzol és ír, szeret mesélni és jó matekes. Juhász Kinga is leginkább mesélni szeret, Pop Orsolya pedig szépen ír és rajzol.

A gyermekek sok szép éneket tanulnak. Jókedvvel éneklik a "Sárgul már a falevél…" kezdetű dalt. Bár nagyon mozgékonyak, mégis szófogadóak, mindig hallgatnak az óvónénire. Még az öt kis ötéves is nagyon fegyelmezett, pedig ők jövőre még nem is mennek iskolába.

Ők: Méhi Zsuzsika, Nagy Evelyn-Kitty, Szász Mónika, Molnár Kinga és Galiger Norbert-Kristóf. Zsuzsika szépen ír, rajzol, szeret mesét mondani, Evelyn pedig festeni, írni, ragasztani, mesét hallgatni. Szépen, hangosan mondja el Petőfi Sándor "Ősz elején" című versét. Kinga leginkább gyurmázni, festeni, mesét hallgatni szeret. Mónika csak december végén tölti az 5 évet, de nagyon ügyes, már ismeri a számokat, és szeret írni, vízfestékkel festeni, mesélni. A legkisebb mindannyiuk közül Norbi, ő csak februárban lesz 5 éves. Nagyon jól beilleszkedett a csoportba, ügyesen ír, rajzol, írásjeleket gyakorol.

A gyermekek összeszokott csoportot alkotnak, szeretnek együtt játszani, tanulni, és mindig megvédik egymást.

Az ily jövevény lakosok pedig azon városban mulatozni és lakozni kényteleníttetnek, hogy onnan máshova ne mehessenek; továbbra bírót közönséges szavazatból magok válaszszanak a mely bíró minden közöttük megeshető, törvényes dogokat megvizsgáljon és meg is ítéljen, úgy mindazonáltal. Hogy a mely rész a bírónak ítéletével meg nem elégszik, fellebbezhessen a tasnádi tiszthez és azon fellebbezés mindjárt általbocsáttassék. A vétekben forgó dolgokban pedig, ú.m. gyilkosságban, lopásban, tolvajságban, emberölésben, égetésben és erőszaktételben a tiszt a bíróval együtt az ítélettételben jelen legyen és minden törvényből kifolyt büntetésből a tiszt két részt vegyen, a bíró pedig harmadikat. Ha valami tasnádi ember magzat nélkül meghal, szabadsága legyen az ő ingó-bingó jószágát annak adni, a kinek akarja, csakhogy földesurának hagyjon egy három esztendős marhát. Ha azon tasnádi lakosok között valamely véletlen dolog esnék, esteli harangozás után tisztnek és bírónak a gonosztevőnek házára legyen szabad menni, kivévén mindazonáltal a főbenjáró dolgokat, t.i. lopásokat, tolvajkodásokat, erőszaktételeket és égetéseket, melyeknek okait és cselekvőit akárminemű időben a tiszt és bíró megfoghassák. Ha valamely vidék, vagy pedig lakos valakit valamely adósság miatt törvényre von, a bíró tartozik a panaszkodó félnek ítéletet és igazságot szolgáltatni. Ha valaki a város földén magának szőlőt ültet, azt a szőlőt tőle semminemű vétkeért nem vehetik el, <<kivévén mindazonáltal a halálos sententiakat>>, melyekben a bűnös mind fejét, mind jószágát elveszti. A mi évenként fölvétetni szokott adót illeti: a tasnádi lakosok földesuroknak csak száz magyar forinttal tartozzanak, a mely összeg két részletben: Szent Márton püspök és Szent György napján fizetendő. Megújítja, de kiveszi atyja leveléből azt az egy czikkelyt, mely a szabados jobbágyok jogaira vonatkozik s e tekintetben az 1588. évi medgyesi országgyűlés végzéseihez szabják magukat.

Báthori Zsigmondnak 1589-ben márcz. 13-dikán kelt szabadságos levelét, mely szerint Tasnád város eleitől fogva szabadsággal élt, <<hogy egy v. ispánnak is vagy bírónak nem volt hatalmukban, hogy azon városba bemenjenek és a male factorok t.i. gyilkosok, lopók, paráznák, gyújtogatók és több egyéb gonoszságnak cselekedői iránt eskessenek és tudakolhassanak, hanem az olyanokat egyedül a város tiszteinek és törvényhozó bíráinak volt mindenkor hatalmok, hogy megbüntessék>>, annak okáért e régi szabadságukban és szabad jogukban őket megerősíti s elrendeli, hogy e szabadságukban minden háborgatás és akadály nélkül élhessenek: Rákóczi György 1639-ben máj. 2-dikán megújítja, úgy azonban, hogy a <<tasnádi lakosok s azoknak minden következő maradéki magok közt az ilyen malefactorok iránt esketni, azokat üldözni s megfogni s a megfogottakat cselekedeteik szerint érdemlett büntetéssel megbüntetni, minden kedvezés nélkül tartozzanak>>; különben ebbeli szabadságukat elvesztik.

Bethlen Gábor is adott 1618-ban kiváltságlevelet, a mint alább látni fogjuk.

1764-ben Tasnád város tanácsa elismerő és biztosító levelet ad arról, hogy Tasnád városának báró Bánfi Farkasnál talált privilegialis levelét – Vay László és Mihály beleegyezésével - magához vette a város.

Iskolatársaimmal ibolyát szedtünk a Macskahegyen. Bolyongásunk közben egy sárgahomokos gödrös helyhez értünk. (Ma beépített terület.) Ekkor az egyik lány, Somogyi Erzsike elmesélte, hogy itt van Rákóczi pincéjének bejárata. Ez az alagút elvezet Erdődig és a nagykárolyi Kálváriáig. Rákóczi építtette, a törökök elől itt bujdosott. Az ellenséget azzal tévesztette meg, hogy a lova lábára fordítva verette fel a patkót. Ezt a titkot a lánya elárulta, ezért az apja megátkozta. A monda szerint a lánynak itt kell élnie a pincében, és varrnia kell a menyasszonyi ruháját, de minden évben csak egyet ölthet rajta. Megszabadíthatná az átok alól az az ember, aki vállalkozna rá, hogy bemegy az alagútba, s ott megcsókol három szörnyet (kígyót, békát stb.), ami a járat három elágazásánál elébe jön.

Elmesélte 1950 körül Somogyi Erzsébet 10-12 éves, aki a nagyanyjától hallotta.

Városban szeretnek élni, vagy inkább város szélén, vidéken? A várost kedvelő emberek általában társaságbelibbek, a vidéken élőket viszont ez kevésbé jellemzi, ők szeretik a csendet.

Ha modern házunkat régi bútorokkal rendezzük be, ez belső szilárdságra és kitartásra utal, ugyanakkor valamiféle szellemi kettősségre: arra, hogy igazi énünket mélyen elrejtjük az emberek elől. Az elegáns, fényűzően berendezett lakás tulajdonosa általában életét a vagyon utáni harcban éli le. Az egyszerű körülmények között élők viszont lélekben is egyszerűbbek és magányosak.

Az óvatos, gyanakvó emberek erős kapukkal, ajtókkal látják el házukat, a társaságbeliek viszont nagy gondot fordítanak a vendégszoba berendezésére. Az értelmiségiek, egész életükben tanuló típusú emberek saját irodát, könyvtárat rendeznek be a lakásukban.

Bizonyos lakások múzeumra hasonlítanak: kínos rend uralkodik, mindig minden a helyén van, hogy szinte félünk megmoccanni, nehogy valamit felborítsunk, tönkretegyünk. Az ilyen lakás tulajdonosa általában merev jellemű rögeszmékkel rendelkező személyiség. Jobban érezzük magunkat vendégként is egy olyan lakásban, amely hasznos tárgyakkal van tele, még ha nem is tökéletes rendben. Ez lakójának tevékeny, önmagával és a környezetével harmóniában élő jellemére utal.

Nagyon fontos, hogy szeressük azt a helyet, ahol élünk, hogy az igazi otthon legyen számunkra. Ha nem megyünk szívesen haza, nem vagyunk otthon boldogok, nem tudunk aludni, megbetegszünk.

Mindennapi tevékenységeinkre is vigyázzunk: főzés közben ne veszekedjünk, idegeskedjünk, mert ez megérződik majd az ételen, nehezen emészthető lesz, epekrízist okozhat, megfájdul tőle a fejünk. Ha főznünk kell, ne érezzük azt terhes kötelességnek. Gondoljunk szeretteinkre, akiknek örömöt okozunk vele, és akkor minden bizonnyal jobban is fog sikerülni, finomabb lesz az étel.

Ha otthonunkban nem érezzük jól magunkat, unatkozunk, ha egyre arra vágyunk, hogy elmehessünk hazulról, akkor valami nincs rendben. Talán az előző lakó boldogtalanul élt ott, de az is lehet, hogy nekünk vannak gondjaink saját magunkkal vagy családunkkal. Próbáljunk javítani a helyzeten. Ha a lakásban valaki(k) szenvedtek, akkor az energiapotenciál kevés és káros. Változtassuk meg lakásunkat. Fessük át a falakat, esetleg verjünk ki, építsünk át falrészeket.

Cseréljük le, rendezzük át a bútorokat, szőnyegeket, takarókat, függönyöket. Helyezzünk el nagy növényeket a szoba sarkaiba. Rendezzünk kellemes zenés összejöveteleket, égessünk levendula, rozmaring illatú gyertyákat, pálcikákat.

Válogassuk meg barátainkat! Lakásunk harmóniáját megzavarhatja egy rossz indulatú, irigy, pletykás vendég. Gondolkozzunk pozitívan minden helyzetben, mert egy kiegyensúlyozott ember összhangot teremt maga körül.

Az áloé (Aloe arborescens) dél-afrikai eredetű trópusi növény, a liliomfélék családjából, nálunk dísznövényként ismert. Drognyerés céljából csak a három évnél idősebb egyedek levelei gyűjthetők.

A kisajtolt növényi nedvet napon szárítjuk, vagy főzés által sűrítjük. A drog mélyzöld gyanta, pikkelyes törésű, feketés árnyalatú, gyantát, illóolajakat tartalmaz.

Erős hashajtó, de víztisztító hatása is van. Terhes nőknek, gyerekeknek, vesebajosoknak tilos használni, mert bélgörcsöket okozhat. Huzamosabb használata aranyeret idézhet elő.

Napjainkban az állatgyógyászatban hashajtóként használják, valamint sebek, fekélyek gyógyítására, de gyomor- és bélrák esetén is hatékony. Levélnedve a benne foglalt gyanta miatt elősegíti a nehezen gyógyuló sebek hegedését.

A fokhagyma (Allium sativum) Egyiptomban az ókor óta ismert és termesztett fűszer- és gyógynövény, valószínűleg Elő-Ázsiából, Kelet-Indiából származik. A liliomfélék családjába tartozó, 60-80 cm-re megnövő, közismert növény.

A drogot a fokhagyma cikkei tartalmazzák. B és C-vitamin tartalma miatt hasznos, de erős baktériumölő hatású és általános fertőtlenítő népi gyógyszer. Illóolajának az a tulajdonsága, hogy az emésztőrendszerbe kerülve kiválasztódik a bőr pórusain, ezért egyetlen fokhagymacikk öt percig tartó rágcsálása képes teljesen csíramentesíteni a szájüreget.

Tinktúra formájában 25-40 csepp napi 2-3 alkalommal történő fogyasztása eredményes a magas vérnyomás és érelmeszesedés ellen, bélfertőzésen átesett betegek esetén szabályozza a bélflóra újraképződését. Kitűnő féregűző, és jól gyógyítja a krónikus fertőzéseket. Dohányosoknak tüdőtisztítóként ajánlott. A tapasztalat az, hogy meggátolja a rákos sejtek elburjánzását, de más sejtek osztódását is fékezi.

Zsebibaba: Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebi babának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói - elsősorban édesanyja - nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebi baba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.

Nyuszi: Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait - heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással - levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly: A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudálékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebi babát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is.

Róbert Gida: személyisége ellentmondásos, de nagy valószínűséggel egy idegbeteg pszichiáter lehet, aki összehozta a fenti elmeotthont...

Politikai szempontból a társadalomban hagyományosan két nagy szereplőt különböztetünk meg: egyfelől az államot és másfelől a polgári (civil) társadalmat. Ennek a kettős modellnek megfelelően gazdasági szempontból a társadalmat közérdekű és magánérdekű részekre (szektorokra) osztjuk fel. Ezt a hagyományos megkülönböztetést tükrözi a kontinentális jogrendszereknek közjogra és magánjogra való felosztása. Ez a kettős modell azonban ma már mind politikai, mind gazdasági, mind pedig jogi szempontból idejét múltnak tekinthető. A fejlett nyugati országokban ugyanis a polgári társadalom illetve a gazdaság magánszektora két jól megkülönböztethető további részből áll: egy haszonérdekelt (forprofit) és egy nem haszonérdekelt (nonprofit) szektorból.

Ennek a nem haszonérdekelt és nem kormányzati (harmadik) szektornak a jelentősége a fejlett nyugati államokban ma már elsősorban gazdasági természető. A magántulajdonon nyugvó piacgazdaság és az államtól független polgári társadalom kialakulásának időszakában azonban a polgári önszerveződések (városi és szakmai önkormányzatok, oktatási intézmények és értelmiségi klubok, egyleti és szövetkezeti mozgalmak) fontos politikai szerepet játszottak. E szerep lényege a piacgazdaság és a jogállamiság alapvető intézményeinek (politikai szabadságjogok, polgári igazságszolgáltatás, versenyszabályok, fogyasztóvédelem stb.) kiküzdése és védelmezése volt. Ez a szerep a polgári társadalom fejlődése során nem szűnt meg, a gazdasági válságok és a politikai feszültségek idején felerősödött, majd a békés fellendülések idején visszaszorult. A fejlődő országokban és az autoriter rendszerekben azonban ez a szerep mindmáig időszerű.

Ezt a szerepet töltötték be a nonprofit - magyar kifejezéssel közcélú - szervezetek a közép– és kelet-európai egypárt-rendszerek utolsó időszakában is, amikor politikai pártokat még nem lehetett létrehozni, de az államtól független közcélú szervezeteket már igen. A jogállam kialakítását és a piacgazdaság stabilizálását követően azonban sokan úgy vélik, hogy a pártállam bukásával együtt a közcélú szervezetek politikai szerepe is megszűnt, és - a nyugat-európai viszonyokhoz hasonlóan - a nonprofit szektorra elsősorban gazdasági szerep vár. Ez a vélekedés azonban figyelmen kívül hagyja azt a történelmi tapasztalatot, mely szerint a magántulajdonon nyugvó piacgazdaság önmagában még nem biztosítja a polgári társadalom demokratikus fejlődését. A kormányzati és üzleti szektorok közé ékelt helyzetüknél fogva a nonprofit szektorok a világ minden táján a demokrácia tartalékai.

Közép– és Kelet-Európában az újonnan létrejött demokratikus pártok és intézmények formális legitimitása még gyenge, a hagyományos bürokratikus elitek és struktúrák informális ereje pedig töretlen. A demokrácia erőforrásai ma még nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva Európában. A közép-európai országok nonprofit szektorai jelenleg még olyan szervezeti erőforrások, amelyek társadalmi értéke messze meghaladja e szektorok anyagi alapjait és gazdasági teljesítményét.

Gazdasági szempontból a nonprofit szektor a piacgazdaságok tökéletesítésének eszköze, amely a korai piacgazdaságokban bizonyos hiányzó szolgáltatások pótlása érdekében született. A nonprofit szervezetek eredetileg olyan szükségletek kielégítésére jöttek létre, amelyeket a piaci szolgáltatók azért nem elégítettek ki, mert rövid távon az nem hozott számukra üzleti hasznot (nyereséget), az állam pedig azért nem látott el, mert hosszabb távon az nem növelte a kincstár bevételeit (adó-bevételeket). A kapitalizmus korai szakaszában ezek a szolgáltatások döntően a társadalom kiszolgáltatott és nélkülöző rétegeinek létfenntartását biztosították (például szegény– és árvaházak, önképző és önsegélyző szervezetek), ezért Angliában a nonprofit szervezeteket mindmáig jótékonysági szervezeteknek (charities) nevezik.

A magánjótékonyság (charitas) azonban nem bizonyult megfelelő anyagi és szervezeti alapnak az alapvető szociális ellátások biztosítására. A XIX. század rohamos iparosodása a század második felére Európában a szociális közállapotok korlátaiba ütközött: a magas munkanélküliség, a nagyfokú szegénység, a széleskörű írástudatlanság és a fertőző betegségek nem segítették elő a szakképzett munkaerő és a fizetőképes kereslet jelentős növekedését. Ezért a császári Németországban az alapvető szociális szolgáltatások egy részét az állam átvállalta a jótékonysági szervezetektől, más részt pedig hivatásrendi szervezeteinek támogatásán keresztül biztosította.

A német társadalom azonban két világháborúban fizette meg az árát annak, hogy a polgárság szervezetei a mindenkori hatalom szolgálatába álltak. A polgárság megszervezése ugyanis nemcsak a szociális helyzet javítására, hanem a háborús mozgósításra is alkalmasnak bizonyult. A második világháborút követően a nyugat-európai kormányok egyik jelentős felismerése volt, hogy a nonprofit szervezetek állami irányítás alá kerülése komoly veszélyeket rejt a demokráciára nézve. Ezt a felismerést a fejlett nyugati országokban a nonprofit szervezetek egységes jogi kereteinek kialakítása követte, aminek eredményeként az állami beavatkozás korlátozottá, a költségvetési támogatás nyilvánossá, a szervezetek tevékenysége pedig átláthatóvá és elszámoltathatóvá vált.

Összeállította: Tóga István
Felhasznált irodalom: DemNet: Kézikönyv civil szervezetek és önkormányzatok számára

A XIX. században a céh-rendszer folyományaként a mesterséget "inasként" tanuló, az országot járó fiatalok befogadása, felkarolása céljából Adolph Kolping (1813-1865) római katolikus lelkipásztor 1846-ban a németországi Köln melletti Elberfeldben megnyitotta háza kapuit a fiatalok számára. Így nyílt meg a mára már világméretu Kolping-ház hálózat elso intézménye (akkor még legényegylet néven). Kolping példáját egyre többen követték, a támogatási rendszer bovült, a fiatalok különbözo képzéseken is részt vehettek ezekben a házakban, melyek nyitva álltak mindenki számára. Napjainkban többszáz Kolping-család létezik világszerte. Céljuk azonos: rávezetni, megtanítani a fiatalokat keresztény szellemben értékes életet élni. Megtanítani oket, hogy képesek legyenek segíteni magukon. A Kolping család fo jellemzoi: világi, családi, életre felkészíto és formáló, demokratikus, társadalmi és nevelésügyi közösség.

November 3-án, vasárnap, ünnepélyes szentmise és zászlóavató ünnepség keretében Romániában kilencvennegyedikként megalakult a Tasnádi Kolping család. Jelen volt Eduard Dobre, a romániai Kolping-szövetség elnöke, Alfred Weiss, a bécsi Kolping vezetoje, valamint Werner Kessler és munkatársai a németországi Kolping-családok képviseletében. A Pék Sándor római katolikus káplán lelki vezetésével muködo szövetség világi elnökét, Jászfalvi Hajnalka óvónot kérdeztem a szervezet történetérol, tevékenységérol, céljairól.

-Pár évvel ezelott megismerkedtem egy baráti társasággal, akik évek óta támogatják városunkat. Közülük többen is Kolping-tagok, és beszélgetéseink révén sikerült pontos képet kapnom a Kolping szövetség muködésérol. A megalakításra irányuló konkrét tervek idén nyáron születtek meg bennünk, amikor szerencsém volt részt venni (hat romániai társammal együtt) egy, a világ különbözo tájairól érkezett fiatalok számára szervezett Kolping-táborban. Sokat tanultunk az ott töltött ido alatt: a magabiztosság, bátorság, pozitív gondolkodás, kreativitás, családi, emberi kapcsolatok megerosítése volt a cél. Megfogott a szellemiség, az eszme. Ott hallott kedvenc idézetem: "Aki bátorságot mutat, az másokban is bátorságot ébreszt." (Adolph Kolping) Hazahozott lelkesedésünket sikerült átadnunk néhány tasnádi fiatalnak.

-Elsodleges célunk megismertetni a tasnádiakkal szervezetünket. Tevékenységeinket korra, vallásra való tekintet nélkül fogjuk megszervezni, a helyi igények és persze lehetoségek függvényében. Mivel közülünk többen a tanügyben dolgoznak, eloször is a kisiskolás gyerekeket vonjuk be tevékenységeinkbe. Egy játszóházat szeretnénk nekik kialakítani, ahol iskola utáni foglalkozásokban vehetnek majd részt. Igyekszünk majd a jelenlegi iskolarendszer miatti, valamint az esetleges nevelési hiányokat pótolni közös tanulással, játékokkal. Elso tevékenységként rajzokat fogunk készíteni a gyerekkórház számára. Reméljük, hogy ezzel tudunk segíteni a beteg gyerekeknek, és vidámabbá varázsoljuk a termeket. Decemberre egyéb foglalkozásokat is tervezünk, ezáltal is reméljük jobban megismertetni magunkat a tasnádiakkal. Nyugaton a Kolping-há