Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

2002. júniusában a Szatmárnémeti Civil Szervezetek Forrásközpontja a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesülettel és a Tasnádi Polgármesteri Hivatallal együtt egy közvélemény-kutatást végzett a tasnádi lakosság körében. A "Városfejlesztés közösségi részvétellel – demokrácia helyi szinten" című pályázat keretén belül végzett szociológiai felmérés során 160, 18 év feletti lakost kerestek fel otthonában. A kiválasztott csoport véleménye megközelítőleg tükrözi a helyi lakosságét.

A megkérdezettek 59%-a szerint az életszínvonal alacsony, vagy nagyon alacsony, 33%-uk szerint kielégítő, és csak 8% szerint jó. Nagyon jónak senki sem tartja.

52 % úgy nyilatkozott, hogy rosszabbul él, mint tavaly, 39 % ugyanúgy, és csak 9 % él jobban.

3. Mennyire elégedett a város vezetőségével, a saját lakásával, az e-gészségével, a birtokában levő pénz mennyiségével, a városi közszállítással, az egészségügyi ellátással, a város tisztaságával és a helyi szórakozási lehetőségekkel?

A válaszokat összegezve, a megkérdezettek a lakásukkal vannak leginkább megelégedve, ezután következik a város tisztasága, a saját egészségük, majd a közszállítás és az egészségügyi ellátás. Legnagyobb elégedetlenséggel a pénzhiány, a szórakozási lehetőségek hiánya és a város vezetősége tölti el a nyilatkozókat.

13 % pedig nagyon büszke, 32 % büszke, 36% valamennyire büszke, 19 % viszont nem büszke arra, hogy városunk lakosa.

51%-ot csak kicsit, vagy egyáltalán nem érdekli, 49%-ot viszont nagyon érdekli, mi történik Tasnádon.

A nyilatkozók 14%-a szerint egyáltalán nem, 60%-uk szerint alig érdekli, mi történik itt, 26%-uk szerint viszont a lakosokat nagyon érdekli, mi történik Tasnádon.

A megkérdezettek 55%-a csak akkor megy el a rendezvényekre, ha muszáj, vagy egyáltalán nem is megy el, 41%-a néha, és csupán 4% nyilatkozott úgy, hogy minden rendezvényen jelen van (annak ellenére, hogy 49%-ot bevallása szerint – lásd 5. kérdés - nagyon érdekel, mi történik a városban!!!).

8. Ha egy nagyobb összeget (mondjuk 500 millió lejt) nyerne, mit tenne a pénzével?

A válaszok szerint a lakosság legnagyobb része először is a gyerekeire/szüleire áldozná a pénz nagy részét, aztán házat, autót, háztartási cikkeket vásárolna, felújíttatná a házát (annak ellenére, hogy a 3. kérdésre azt válaszolták, hogy a lakásukkal vannak a legjobban megelégedve!). A megkérdezettek egynegyede vállalkozást indítana, ötöde pedig a pénzt bankban helyezné el. Figyelemre méltó az, hogy csupán elenyésző hányad (10%) gondolt arra, hogy más személyeket, intézményeket támogatna a megnyert összegből.

A nyilatkozók 32%-a kereskedelmi, 22%-a vegyes, 17%-a mezőgazdasági, 7-7%-a építkezési vállalkozást, illetve varrodát nyitna, 17% pedig határozatlan. (Minden harmadik tasnádi a vállalkozást a kereskedelemmel kapcsolja/téveszti össze?)

21-21% jobb iskolákat, illetve új kórházat, 17% fejlett infrastruktúrát, 12% fejlett üdülőövezetet, 8% öregek házát, 6% művelődési központot, 8% szakmai képzési központot, 2% lehetőségeket a roma lakosságnak, és mindössze 3% szeretne munkahelyeket Tasnádon (Érdekes, hogy a legnagyobb problémának a pénzhiányt tartják – 3. kérdés -, mégis a megoldást nem új munkahelyek teremtésében látják a tasnádiak!).

25 % nem tenne semmit, 14% nem biztos benne, hogy mit tenne, 38% önkéntes munkát vállalna, 16% akár anyagi támogatást is adna.

24% szerint nagyon szennyezett, 26% szerint szennyezett, 34% szerint elfogadható, 15% szerint jó, 1% szerint pedig nagyon jó minőségű.

75% szerint nagyon nehéz, 10% szerint nehéz, 3% szerint könnyű lenne, 1% szerint pedig nagyon könnyű lenne munkát kapnia. 11% nem nyilvánított véleményt.

18% szerint egyáltalán nincsenek, 62% szerint túl kevesen vannak, 16% szerint számuk elfogadható a város nagyságához képest, 4% szerint pedig túl sok külföldi befektető van Tasnádon.

26% szerint nem megfelelő a vezetőség, 43% szerint megfelelő, 28% szerint jó, 3% szerint nagyon jó.

A nyilatkozók 34%-a szerint nem gazdálkodnak jól a város erőforrásaival, 41% szerint megfelelően gazdálkodnak, 22% szerint jól, 3 % szerint nagyon jól.

A megkérdezettek 50%-a szerint komoly problémát jelentenek, 22% szerint kis problémát, 24%-ot nem foglalkoztat a romakérdés, 4% viszont lehetőséget lát bennük.

E kérdésre a válaszadók többsége az újságkiadást jelölte meg, ezután következik az Internet-hozzáférés, majd a Telejuniors törpe-futballcsapat és a Teletinik színjátszó csoport.

a. Számítógép-kezelő tanfolyam - 47% szerint nagyon hasznos lenne, 29% szerint egyáltalán nem, 24% pedig tanácstalan.

b. Internet-kezelő tanfolyam – 39% szerint nagyon hasznos lenne, 34% szerint egyáltalán nem, a fennmaradó 27% pedig tanácstalan.

c. Szakmai képzés és továbbképzés – 45% szerint nagyon hasznos lenne, 27% szerint egyáltalán nem, 28% tanácstalan.

d. Szakmai készség-fejlesztés – 20% szerint nagyon hasznos lenne, 33% szerint egyáltalán nem, 47% tanácstalan.

e. Idegen nyelvtanfolyam – 50% szerint nagyon hasznos lenne, 31% szerint egyáltalán nem, 19% tanácstalan

21% akár 20.000 lejt is fizetne óránként, 20% 10.000 lejt, 8% pedig 5.000 lejt. 21% csak akkor venne részt a tanfolyamokon, ha ingyenesek lennének, 35% pedig semmiképp sem venne részt.

Kor: 9%-uk 18-25 év közötti, 28%-uk 26-35 év közötti, 18%-uk 36-45 év közötti, 24%-uk 46-60 év közötti, 21%-uk pedig 60 év feletti

Családtagok száma szempontjából: 11% egytagú, 25% kéttagú, 25% háromtagú, 26% négytagú, 9% öttagú, 4% pedig több, mint öttagú családból származott.

Iskolai végzettség szempontjából: 2% iskolázatlan, 28% 4-8 osztállyal, 57% közép- és szakiskolai végzettséggel, 13%-uk pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezett.

Családi állapot szerint: 9%-uk egyedül élő, 76%-uk házas, 3%-uk élettársi viszonyban élő, 9%-uk elvált, 8%-uk pedig özvegy volt.

Foglalkozás szerint: 23% munkás, 35% nyugdíjas, 11% háztartásbeli, 8% munkanélküli, 10% értelmiségi, 5% vállalkozó, 4% egészségügyben dolgozik, 3% diák, 1% állami hivatalnok.

-Útjavítások folynak városunkban a Closca, Belsugului, valamint a Petru Maior utcán (Cservölgy) és Tasnád-szarvadon.

-a Tanács a tervezett sportcsarnok építéséhez szükséges telket megvásárolna. A számításba jövő telkek közül a választás a Hajnal negyedben levő Egészségügyi Központ melletti telekre esett. A tervek szerint a csarnok mellett parkolók létesülnek.

-jól haladnak a kivitelezési munkálatok az Állami Lakásügynökség által finanszírozott Győzelem negyedbeli 2. számú tömbháznál. A kivitelező Domínium kft. október végére ígéri a munkálatok befejezését.

-bár a szokatlanul esős augusztusi időjárás nem kedvezett a turistaforgalomnak, a termálstrand szép gazdasági eredményekkel dicsekedhet. A jegyek eladásából eddig befolyt összeg megközelíti a 2 milliárd lejt.

-az iskolákban készülnek az új tanév megkezdésére. Festenek, mázolnak, és tervben vannak tető- és épületgépészeti munkák is.

-augusztus 9-én Sződemeteren megrendezték a hagyományos Kölcsey-emlékünnepséget. Beszédet mondott Erdei D. István parlamenti képviselő Szatmárnémetiből, Gajdos István, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának elnöke, az Ukrán Legfelsőbb Nemzeti Tanács képviselője Beregszászból, valamint Kötő József, az EMKE elnöke Kolozsvárról. Fellépett a Nagykárolyi Kalazanci Szent József Templom énekkara, a Szilágypéri "Budai Ézsaiás" vegyeskar, valamint a tasnádi Maestoso kórus.

-augusztus 15-én, a Tasnád Városnapi rendezvények keretében, a Városi Múzeumban megnyílt Buzura Raluca képzőművészeti középiskolás tanuló kiállítása. A hónap folyamán még megtekinthető.

-megjelent Boros Ernő: "Mindennap eljött a halál" - Szatmár megyeiek a földvári fogolytáborban című könyve, az "Otthonom Szatmár megye" sorozat 15. köteteként

Schmidt László, 88 éves (július 10.), Merk Mária, 62 éves (július 15.), Merk Márton, 82 éves (július 19.), Kállai Margit, 53 éves (július 22.), Vécsi Rozália, 75 éves (július 24.), Paulik Gyula, 78 éves (július 25. Csány), Nagy-Tóth Ilona, 73 éves (július 28.)

-A XX. század közepén léteztek Tasnádon (is) olyan iparágak, melyek sajnos mára már kihaltak – meséli Bulbuk Jóska bácsi -. Ma már szinte kizárólag gyárilag előállított termékeket vásárolhatunk. Annak idején éltek, dolgoztak itt mesterek, iparosok, akiknél meg lehetett rendelni a használati, ruházati cikkeket. Így igazán minőségi, tartós termékekhez lehetett jutni, mert természetesen az iparosnak érdekében állt a legjobb munkát végezni, kiadni a kezéből, hogy megőrizze jó hírnevét és megrendelőit. Manapság már sajnos nem nagyon találkozni ezzel a gondolkodásmóddal.

Ha ezelőtt 40-50 évvel tasnádi lakosként egy új kalapot akartam magamnak gyapjúból, vagy valamilyen más anyagból, elmentem egy kalaposhoz. Az megmérte a fejemet, megmondta a kalap árát, valamint az időpontot, amikor kész lesz. Ha a kész kalap valamiért nem felelt meg, nem kellett átvennem. A legismertebb férfikalaposok emlékezetem szerint Dömötör Ignác és bizonyos Lakatos bácsi voltak. A nők számára Lévi Eszter készítette a kalapokat.

Ha egy pár kitűnő bőrcipőre volt szükségem, cipészhez: Fecser Antalhoz, Rácz Lajoshoz, Veres Istvánhoz, Funkenhauser Jánoshoz, Ágoston Józsefhez, Bendel Sándorhoz vagy Wieder Slajmihoz mehettem, akik a divatlapból általam kiválasztott modellt napok alatt elkészítették. Ők nőknek és férfiaknak is dolgoztak.

Ha vásznakra, szőnyegekre volt szükség, a Weiszer családhoz fordultak a tasnádiak. Kisebb futószőnyegeket többen is meg tudtak szőni, de komoly szövőgépük csak Weiszeréknek volt.

Különlegesen szép mesterség volt a fazekasoké. Abban az időben a háztartásokban sok égetett cserépedényt használtak. A töltött káposztát 5-10 literes, külső részén dróthálóval bevont agyagedényben főzték. Ebben volt a legfinomabb ez az étel, és sokáig nem hűlt ki (érdekes megemlítenünk, hogy a töltött káposztát szokás szerint kenyérsütéskor készítették, a kenyérrel együtt tették a káposztát a kemencébe). Szintén agyagból készült korsóban vitték ki a vizet a munkások a mezőre. Meleg napokon is sokáig hidegen tartotta a vizet. A leghíresebb tasnádi fazekasok voltak: Vinkler János és Szabó Jenő az Újsoron, Kapusi József és Stier Bálint pedig az Észak-Gödör utcán. Ők az agyagot a Macskahegy oldalában még mindig létező 15-20 m mély agyagos-gödrökből termelték ki és otthon, saját kemencéikben égették ki.

A különböző állatbőröket a tímárok készítették ki. Neves tasnádi tímárok: Mogyorósi Béla, a Katona-testvérek: Tógyer, Péter és István, Sajgi Béla, Kürti József, Bikfalvi József, Kója István, Bekecs József, Jeremi bácsi, Kulcsár bácsi és a Tóth-testvérek. A marha, borjú, disznó, vadak bőréből táskák, bőröndök, csizmák, bakancsok, cipőtalp, cséplőgépek meghajtó szíja, lószerszám készült, a nyest, görény, ürge, nyúl és egyéb prémesek bőréből pedig kabátbélések, gallérok. Ez természetesen már más mesterek dolga volt.

A bőröndös és kárpitos mesterek a kikészített bőrből, vászonból, papondekliből (vastag préselt papírból) bőröndöket, táskákat készítettek. Ők kárpitozták a foteleket, töltött székeket, ágyakat, a konfliskocsik ülését. Ez utóbbiakat lószőrrel, és a leforrázott disznók szőrével töltötték meg. Nálunk Kapusi Pál, id. Kapusi Zsigmond fia foglalkozott e tevékenységgel.

A csizmadiák csizmákat, bakancsokat készítettek. Portékájukat vásár napján a csizmadiaszínben kínálták megvételre. A csizmadiaszín azon a helyen állt, ahol most az RMDSZ irodája működik. Kb. 50-60 m hosszú lehetett, és több részre volt osztva, minden iparos külön részt foglalt el. A lábbeliket hosszú rudakra fűzve hozták fel a színbe. A tasnádi mesterek: Szabó Géza, Várdai Sándor, Kuki Sándor, Szűcs Károly, Sainer Ioan.

A szíjgyártók (bőrdíszművesek) lószerszámokat, nadrágszíjakat, bőrdísztárgyakat készítettek. A 30-as évek elején Kapusi Zsigmondra emlékszem, aki fiának, ifj. Zsigmondnak adta át a mesterséget. Ő 1945-ig, a deportálásig tevékenykedett szíjgyártóként.

Kádármester (pintér) sem nagyon létezik már Tasnádon. Ők készítették a hordókat, kádakat, dézsákat, favedreket, kádalávalókat, káposztásdézsákat, fejsze- és kapanyeleket, a szőlőpréshez szükséges faalkatrészeket megrendelésre. Ez úgy történt, hogy a faanyagot a megrendelő vitte, vagy a mester maga termelte ki az erdőben. A hordókat általában tölgyfából és eperfából készítették. A legjobb kádárok a négy Buchmüller-testvér: Sándor, Antal, Vendel és István, Schmidt Márton, a Pekári-testvérek, Maurer János, Kiss István voltak.

A ló- és szarvasmarha (bivaly, ökör)- patkolása a kovács dolga volt. Ennek is megvolt a fortélya. A lovakat egyszerű volt patkolni, csupán valakinek sorra fel kellett emelnie a ló lábait, míg a kovács dolgozott. A szarvasmarhák viszont nem tűrték ezt, ezért ezeknek kikötötték a fejét, lábait, és gurtnikkal, csigákkal felemelték a talaj fölé (kalodában), hogy a patkolás megtörténhessen. A kovács ezen kívül mindenféle vasmunkát végzett, vasülőn fúrta, munkálta meg a felhevített fémet. Kovácsoltvas kerítések készítéséhez nagyobb szakértelem szükségeltetett, ezért ilyet Tasnádon nem készítettek. Nevesebb kovácsok: Asztalán Károly, Zimmerman bácsi, Kiskasza László, Kis György, Pákai Béla, Stróli Jenő, Gáspár Lajos és az édesapja.

Egy teljesen kihalt mesterség a kötélverő is. Művelőik kenderkócból köteleket, vastag gurtnikat készítettek. A Kádár-testvérek voltak az utolsók az e mesterséget űzők között.

Nagyon sok gyermeknek szereztek örömöt a "mézeskalácsosok", akik áruikat maguk sütötték. A vásárból szüleik "vásárfiaként" színes mézespogácsákból fűzött gyöngyöket, különféle állat- és babafigurákat, cukorfütyülőket, csavart cukorkákat vittek a gyerekeknek. A legények kedveseiket meglepték egy-egy mézeskalács-szívvel, melynek közepén tükör volt. Ezeket az apróságokat Molnár András és családja, valamint id. Serbán János készítették.

A kerékgyártók a szekerek, targoncák számára kerekeket, vagy akár egész szekereket gyártottak fából. A legnevezetesebbek Havas István, Panics László és Pekári bácsi voltak.

Sajnos, a régi iparosok kiöregedtek, elhaltak, és velük elveszett az a munkaszellem is, amit ők képviseltek: a becsületes, "mindent a megrendelőért", minőségi, tartós munkát eredményező szellem.

Többezer gombafaj létezik, melyek különféle mérgezési tünetcsoportokat okoznak. A veszélyes fajokból egyetlen gomba egy részének elfogyasztása is halálos kimenetelű mérgezést idézhet elő.

A mérgező gombák által okozott tünetek és a mérgezés lefolyása alapján 5 típust különböztetünk meg.

A gyilkos galóca és változatai: a fehér galóca, hegyes kalapú galóca, a Galerina fajok (turján gombák) okozzák. A mérgezést a gombában található amatoxinok (amanitin) és fallotoxinok (falloidin, fallizin) váltják ki. A gyilkos galóca amanitin tartalma több tényezőtől függ, és évről évre változik. A falloidin májkárosító és gyomor-bélrendszeri tünetek kiváltója. A fallizin súlyos kemolízist okoz. Ha a gyilkos galócát valaki nyersen fogyasztja (pl. salátának), e vérsejtoldó hatással is számolni kell. A toxinok főzéssel, szárítással nem pusztulnak el, s még évek múltán is halálos mérgezést okoznak. Leggyakrabban a csiperkegombával tévesztik össze.

Tünetek: 8-24 órás lappangási idő után a mérgezés két stádiumban zajlik. Első stádium: csillapíthatatlan hányás, hasmenés, rizslészerű széklet, kiszáradás, izomgyengeség, izomgörcsök, vérnyomásesés, ájulás. Gyerekeknél és öregeknél a kiszáradás korán alakul ki (veseelégtelenséggel), ezeket sokszor megelőzi a keringés összeomlása.

Második stádium: ha a beteg az előzőt túlélte, 1-2 nap jobbanlét után, a májkárosodás jeleként egyre fokozódó sárgaság észlelhető. Ez kómához vezethet, néha vesekárosodás sietteti a beteg halálát.

A susulyka-féle gombák fogyasztása okozza. Apró csiperkével vagy szegfűgombával szokták összetéveszteni.

Tünetek: 15-60 perces lappangási idő után nyál és orrfolyás, hányinger, hányás, szűk pupillák, erős izzadás, hasi görcsök, lábikra görcs, kiszáradás, lassú szívverés jelentkezik.

Tünetek: 1-2 órai lappangás után kipirult száraz bőr és nyálkahártyák, szájszárazság, gyorsult szívverés, delírium, hallucináció mutatkozik.

A következő típusú gombák okozzák: világító tölcsérgomba, sátán tinóru, farkas tinóru, nagy döggomba, galambgombafélék, tejelőfélék.

Tünetek: 1-2 óra lappangási idő után hányás, hasmenés, hasi kólika, gyomorfájás, fejfájás.

E csoport nevét nem onnan kapta, hogy mind a lappangási idő, mind a súlyosság alapján átmeneti a kép a falloid típusú és a többi gombák okozta mérgezés között. A mérgezést a közönséges papsapkagombában található giromitrin okozza.

Tünetei: 4-6 órás lappangási idő után a falloid típushoz hasonló, de sokkal enyhébb mérgezés keletkezik. A halálos kimenetel ritka.

Gombás étel fogyasztása után hosszabb vagy rövidebb lappangási idővel jelentkező rosszullét esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Lehetőleg tájékoztassuk az orvost a következőkről:

-ez előbbi esetben: látta-e gombaszakértő a gombát, az utóbbi esetben: hol vásárolták?

- mikor szedték vagy vásárolták, mikor készítették el, és mikor ették meg?

- hogyan készítették el (pörköltnek, salátának)? Nyers fogyasztás esetén a termolabilis (hőérzékeny) toxinok hatása is érvényesül.

- a gomba fogyasztása után mennyi idővel jelentkeztek a mérgezési tünetek?

- a betegek tudnak-e gyomor- vagy nyombélfekélyükről, illetve epekövükről?

-A fizika és kémia mindig közel állt hozzám, azonkívül nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, különösen olyanokkal, akiknek jól működik az agyuk.

-Anyagilag természetesen nem. Ha szereted ezt a hivatást, akkor eszmeileg mindenképp megéri, de ha nem szeretsz tanár lenni, azt a diákok megérzik, és ők sem fognak szeretni, és az általad tanított tantárgy sem lesz a kedvencük.

-Mivel a diák is ember, megpróbálom megérteni őt, u-gyanakkor megértetni magam, hogy ezáltal elfogadják a tantárgyamat is. A diákban ki kell alakulnia a tanulásra való késztetésnek, ami a tantárgy iránti szeretet, vagy az, hogy érettségiznie kell belőle.

-A diákok szempontjából: szabad kezet adni a diákoknak (persze ez nem lenne jó). Én egy robot típusnak képzelem el, egy ember-robotnak, de ilyen nincs. Objektív és igazságos, saját problémáit az iskola kapuin kívül hagyja, mindent megtesz azért, hogy diákjaiból kihozza a legjobb teljesítményt.

-Olyan, aki óráról órára készül, de vannak kiválasztott tantárgyai, szeret szórakozni. Sajnos manapság az ilyen diákoknak nem marad idejük szórakozásra, mintha eltűnt volna az igazi gyermekkor.

-IX. osztályban a tanuló kilép a gyerekkorból, 18 évesen pedig felnőtt, tehát a feladatom: a gyerekekből normális felnőtteket formálni. Ha régi diákjaim felkeresnek, és sikereikről beszámolnak, az mindig örömmel tölt el. Ilyenkor érzem, munkám nem volt hiábavaló.

Az óvoda megkezdése fordulópont a gyermek és az édesanya életében egyaránt, hiszen a két-három éven keresztüli egész napos együttlétnek vége szakad. Ez az első elszakadás a felmérések szerint az anyáknak nehezebb, mint a gyerekeknek. Kétségek kínozzák őket, amelyek megnehezítik ezt az időszakot: elég érett-e már az óvodára? Tud-e alkalmazkodni a követelményekhez? Fogja-e szeretni az étrendet, vagy éhen marad? Nem fogják-e bántani a csoporttársai?

Ezekre a kérdésekre az első napokban még nem tudunk válaszolni, de bizalommal, optimizmussal felvértezve vigyük csemeténket az óvodába vagy napközibe. Aggodalmainkat, kétségeinket, túlzott ragaszkodásunkat leplezzük, mert a gyermek megérzi, és mindez elbizonytalanítja. Ha nehéz szívvel válunk meg csemeténktől, akkor a gyermeknek is beilleszkedési problémái lesznek. Ha viszont hajlandóak vagyunk a lelki köteléket kissé meglazítani, a gyerek önállóbb és függetlenebb lesz, egyszóval: óvodaérett.

Az óvodaérettségnek nincsenek szilárd szabályai. Az életkor a legkevésbé biztos kapaszkodó. Kétéves gyerekek, akiknek testvérük már óvodába jár, gond nélkül mennek óvodába, ugyanakkor a négyéves egykéknek sokszor nehézségeik vannak.

3. Legyenek már jatszóházban vagy barátoknál tett látogatásokon szerzett tapasztalatai.

4. Töltsön néha egy kis időt (szülők nélkül) barátoknál, nagyszülőknél.

5. Akarjon egyedül megbirkózni a mindennapos dolgokkal ( pl. a sapka felvétele, cipő lehúzása).

A sikeres óvodakezdéshez már hónapokkal a nagy nap előtt el kell kezdeni a felkészülést. Erősítsük a gyermekünk önállóságát és öntudatát. Bízzunk meg benne. Hagyjuk, hogy maga vegye le a kabátját, vegye fel a papucsát, rakja el a játékait. Gyakoroljuk az elszakadást. Vigyük el a gyereket gyakran barátokhoz, nagyszülőkhöz. Alakítsuk ügyesen a gyerek kapcsolatait más gyerekekkel. Támogassuk a kölcsönös látogatásokat.

Beszélgessünk a gyerekkel idejében az óvodáról. Válaszoljunk kérdéseire. Azt is beszéljük meg, ha a gyerek kijelenti, hogy nem akar odamenni. Vegyünk közösen uzsonnás dobozt, óvodai táskát, engedjük meg, hogy ezeket a gyerek válassza ki.

A megfelelő, tudatos felkészüléssel elérhetjük, hogy ez a nagy lépés az új tapasztalatok felé gyermekünk számára izgalmas legyen, ne terhelő.

Tippek és trükkök, hogy az óvoda pozitív élményt nyújtson a gyermek számára:

-nézzük meg gyermekünkkel az óvodát, amikor a gyerekek kint játszanak. Magyarázzunk el neki mindent. Kérdezzük meg az óvodában, hogy vannak-e nyitott napok, amikor a szülők óvoda előtt álló gyermekükkel részt vehetnek a tevékenységeken.

-nézegessünk együtt témába vágó képeskönyveket. Beszéljünk nagyobb gyerekekről, akik már óvodába járnak. Mozgassuk a képzeletét, keltsük fel érdeklődését.

-ne ígérjünk a gyereknek semmit (játék, édesség) azért, hogy elmenjen az óvodába. Ha "lefizetjük" őket ajándékkal, akkor miattunk marad ott, és az óvodát érdektelennek gondolja.

-minél nehezebb a búcsú, legyen annál rövidebb. Akkor is, ha a gyerek sír: magyarázzuk el, hogy délután érte jövünk, aztán egy rövid búcsú és viszontlátásra. Semmi esetre se vigyük haza, ha sírni kezd. A vigasztalás az óvónő dolga.

-beszéljünk az óvónővel már az első néhány hét után arról, hogyan viselkedik gyermekünk, miután elbúcsúzunk tőle. Ha könnyei néhány perccel távozásunk után felszáradnak, akkor tulajdonképpen tetszik neki az óvoda.

-beszélgessünk a gyerekkel az óvodai élményekről. Van olyan gyermek, aki néhány perc alatt "leadja" a nap eseményeit, más egyáltalán nem hajlandó az óvodáról mesélni.

-soha ne beszéljünk óvodai problémákról más anyával a gyerek jelenlétében.

-soha ne fenyegetőzzünk az óvodával semmilyen formában. A "várj csak, majd az óvodában leszoktatnak erről" kijelentés és az ehhez hasonlók nem könnyítik meg az óvodába lépést.

Városunkban egy napközi, illetve két óvoda várja szeptember 15-től a gyerekeket. A napköziben (7-16.00 óra között) kb. 13.000 lej/nap ellenében csemetéink napi három étkezésben részesülnek. A napközis csoport mellett még normál programú óvodás csoport is működik. Egy másik épületben egy német tannyelvű csoport is választható, illetve a "fenti" óvoda is szeretettel várja a gyerekeket reggel nyolctól déli egy óráig.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt a házigazdája 2002 augusztusában a Református Világszövetség (RVSZ) hét – nyolc évenként sorra kerülő, európai területi nagygyűlésének. A kontinens mintegy tízmilliós reformátusságát felölelő európai Egyháznak e rendezvénye rendkívüli alkalomként szolgált arra, hogy romániai református egyházunkat bemutassuk a világnak.

A nagyváradi RVSZ – nagygyűlés nem csak a helyszín miatt volt fontos számunkra, a napirendjén szereplő témák is növelték jelentőségét. A nagygyűlés központi témája: Az élet teljessége – Egyetemes látás, helyi cselekvés.

A nagygyűlés küldöttei és meghívottai augusztus 17-én és 18-án Egyházunk gyülekezeteiben tettek látogatást, hirdetve Isten Igéjét.

Augusztus 18-án, vasárnap este 8 órakor került sor a nagygyűlés nyitó-istentiszteletére, a nagyváradi Sport-csarnokban. Augusztus 19-én, este 8 órakor volt a Nagyváradi Színházban a romániai magyar reformátusság életét bemutató gálaelőadás nyilvános főpróbája.

A munkavégzés törvénybe iktatott társadalmi kötelessége minden embernek. Isten az ember számára szép feladatot adott, amikor reá bízta a teremtett mindenséget, hogy "művelje és őrizze azt". Az ember eredetileg Isten munkatársa volt, a bűn miatt azonban béres lett, és partizán módján a maga hasznára sajátította ki a munkát és feladatait.

Nem az emberek találták ki, hogy "aki nem dolgozik, az ne is egyék", hanem Isten Igéje jelentette ezt be és ki, hogy aki munkálkodik, mint munkás: "méltó a maga jutalmára". Isten a munkát eszköznek és nem célnak szánta. Ha ez nem így van, a munka is bálvánnyá lesz.

Az ember a munkára nézve is felborította a teremtés rendjét, amelyben a munkavégzés 6 napra szól. (II. Móz. 20:9.) Lassan inkább 1-2 napot dolgozik az ember, és a többit "piheni". A tétlenség, a naplopás, a munkátalan életmód nem egyezik meg Isten akaratával. Maga Krisztus jelenti, hogy "az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom." (Ján. 5:17.) A bűncselekmények melegágya a munkakerülés, melynek szinte kedvez korunk, mikor a felelőtlen tékozlás miatt "elfogynak" az energiaforrások, kiapadnak a bányák, s a legszentebb értékei közt Isten általános kegyelmének, az ember munkája "haszontalanná" lett.

Isten gondolatai nem egyeznek meg a mieinkével, mert az Ige szerint a munka sok, "a munkás kevés", vagyis az Isten országa szempontjából a munkába állhatók közül a legtöbben nem akarnak beállni az Isten aratásába, holott: "az aratni való sok, de a munkás kevés." (Mt. 9:37.)

Az emberek egyik végletből a másikba esnek. Némelyek úgy elmerülnek a munkában, hogy nincs idejük "meghalni" sem, mások úgy jutnak anyagi előnyökhöz, hogy kihasználják a másik ember munkavégzését, így lopva meg egymást. A világ gondjai elnehezítik az emberek gondolkozását, és az aggodalom megöli a jóravaló igyekezetet. E miatt az ember "lelkében kárt vall". Noha sokan azt hiszik, hogy rendben van a szénájuk, egyszer csak ott "állnak" a halálos ágynál, s elsiratják saját magukat, mert kénytelenek belátni, hogy hiábavaló volt a fáradozásuk, semmit el nem vihetnek, s kimaradt életükből a legfontosabb megismerése: "az Úré a föld és annak teljessége!" A legfontosabb cél eltévesztése miatt, nem olyan eledelért munkálkodtak az emberek, amely megmarad, hanem amely elvész. (Ján. 6:27.)

A hívő emberek tudják, hogy munkájuk nem hiábavaló az Úrban, s mindent, amit tesznek, Isten dicsőségére munkálnak. (I. Kor. 15:58.) Az álnok és gonosz munkások ellenségei Istennek és minden embernek. (II. Kor. 11:13.) "Krisztus elvégezte a Munkát", hogy mi is az Ő munkájába állhassunk, és munkatársai lehessünk. (Ján. 4:38.)

Az ember egyéni felépítése meghatározza azt, hogy szervezetünk milyen betegségekre hajlamos.

A korábbi lapszámainkban ismertetett ájurvédikus embertípusok esetén ez a következőképpen alakul:

A Kapha típusú egyének hajlamosak a mandulagyulladásra, orrmelléküregek, hörgők, epehólyag megbetegedéseire, tüdőbetegségekre, májproblémákra, savtúltengésre, gyulladásos betegségekre. A Pitta típusúak bőrbetegségekre, csalánkiütésre hajlamosak. A Vata típusúak: puffadások, lombáris fájdalmak, ízületi gyulladás, az ülőideg gyulladása, bénulás, idegi eredetű fájdalmakra hajlamosak. A Vata betegségek nagy része a vastagbélből származik (vigyá-zat a székrekedésre!), a Pitta típusú emberek betegségei a vékonybélből erednek, nekik az étkezésre kell figyelniük, hogy ne legyen gyulladásos bélbetegségük. A Kapha típusúak betegségei viszont a gyomorból származnak, nekik a pszichikai állapotukat kell figyelemmel kísérniük.

A pszichikai állapotunk meghatározza fizikai állapotunkat, és különböző betegségeket okozhat. Bizonyos lelkiállapotban legyengül az immunrendszer, és a szervezet megbetegedhet. Ezért a Vata típusú emberek kerüljék a félelem érzését, a Pitta típusúak a dühöt, haragot, a Kapha típusúak viszont az irigységet, és kapzsiságot.

Pattanások, mitesszerek eltüntetésére végezzük el a következő 2-3 hetes kúrát. Naponta váltakozva félórás friss paradicsom-pakolást, illetve összetört sóskapakolást helyezzünk az arcra, majd mossuk le hideg vízzel. Ne használjunk szappant! Naponta fogyasszanak néhány cikk friss karalábét. Ezen kívül naponta mossuk meg arcunkat cikória-főzettel, amit egy maréknyi cikóriának egy csésze vízzel való leforrázása által nyerünk.

Hajhullás ellen 10 napon át esténként erőteljesen dörzsöljük be fejbőrünket olívaolajjal, majd kössük be egy kendővel, vagy könnyű sapkát húzzunk rá.

Bármilyen immunrendszeri probléma esetén a szervezet megerősítése érdekében végezzünk fürj-tojás kúrát.

Általában a fürjtojást nyersen kell fogyasztani, reggel éhgyomorra, 30 perccel reggeli előtt, egy kiskanál mézbe, vagy egy csésze tejbe keverve. Felnőttek és fiatalok fogyasszák az egész tojást, 3 év alatti gyerekeknek azonban csak a sárgáját adjuk. Javasolt a kúrát évente kétszer, közben 4-6 hónapos pihenéssel elvégezni. A kúra nagy előnye, hogy nincsenek mellékhatásai, és a fürj-tojás nem tartalmaz koleszterint.

Tinktúrák és olajok. Ez az időszak a legmegfelelőbb a tinktúrák és olajok készítésére. Ezek minden növény esetén nagyjából hasonlóan készülnek. Egy befőttes üveget töltsünk meg friss vagy szárított növénnyel.

Kb. 80-90%-ig töltsünk rá olajat (ha olajat akarunk készíteni), vagy 50 –90 fokos szeszt (tinktúrához). Az üvegeket helyezzük sötét helyre a tinktúrák, és napos helyre az olajok esetén 10-14 napra. A következő növényekből készíthetünk tinktúrát vagy olajat: kapor, cickafark, csombor, zsálya, menta, mezei zsurló, gesztenyevirág, orgona, körömvirág, martilapu (vigyázat, belsőleg mérgező!), zellerlevél, kamilla, orbáncfű, kakukkfű, bojtorján, nyírfa, galagonya stb. A kapott szereket különböző masszázsok, borogatások, ecsetelés esetén használhatjuk. Következő lapszámainkban ismertetjük, hogy milyen betegségek esetén használhatjuk őket. Fontos tudnunk, hogy ezek nemcsak könnyen elkészíthető, pénztárca-kímélő szerek, de nincsenek mellékhatásaik sem.

Gaulteria procumbens Észak- Amerikából származik, az erikafélék családjából. Mutatós törpecserje, ami semmilyen formában nem szereti a meszes talajt és a lúgos vizet. Kis növésű növény, kitűnően használható talajtakarásra. Saját magát szaporítja a föld alatt terjeszkedő gyökerei révén. Tavasszal és nyár elején hozza fehér, halvány rózsaszínnel díszített kancsó alakú virágait. Ősz elején formás, skarlátvörös, és apró gyümölcsök jelennek meg rajta, ezek nem ehetők. Örökzöld, a leghidegebb téli mínuszokat is jól bírja, gyümölcseit a legnagyobb hidegben is megtartja.

Félárnyékos helyen neveljük, ha ez nem áll módunkban, akkor gyökérlabdáját tartsuk állandóan nedvesen. Télen óvatosan locsoljuk, épp csak nedvesítsük meg talaját. Mindig lágy, mészmentes vízzel öntözzük, hogy a levelek sárgulását és a növény pusztulását megelőzzük.

Elég, ha kétévente átültetjük, tőzeg, mészmentes, agyagos föld és folyami homok keverékébe. Tápoldatozni egy növekedési időszak alatt csupán háromszor kell, ilyenkor káliumban gazdag oldatot használjunk.

Több hetes kemény próba és szülinapi előadásunk után nagyon jól jött egy kis kikapcsolódás. Több kirándulási lehetőség is szóba került. Mikor eldöntöttük, hogy hol nyaralunk, lelkesen elkezdtünk készülődni. Kalotaszentkirályra mentünk néhány napra, épp abban az időszakban, amikor a néptánctábor zajlott a faluban.

Az utazás a vonaton nagyon jól telt, hisz itt mindenki jóban van mindenkivel. Sokan közülünk még nem voltak ilyen hosszú úton vonattal, ezért nagy élmény volt a hegyek között, alagutakon keresztül utazni. Fényképezőgépeink állandó készenlétben álltak, hogy megörökítsék a Nyugati-Kárpátok csodálatos tájait.

Estére, amikor megérkeztünk, egész fogadóbizottság jött elénk: Varga tanár úr és felesége, valamint a házigazdák, akik szállásunkról és étkeztetésünkről gondoskodtak. (itt meg kell jegyeznünk, hogy gyerekeikkel, Melindával és Ferikével, nagyon jó barátságba kerültünk.)

Megdöbbentő látvány volt a szénapadlás, de amikor tanárnőink kijelentették, hogy ők ott alszanak, mi is bátorságot kaptunk, és lassanként, harmadik éjszakára az egész társaság kiszállingózott a szénába, üresen hagyva a rendelkezésünkre álló összkomfortos házat. Eleinte azért óvakodtunk a szénapadlástól, mert attól féltünk, hogy "állatokkal" találkozunk. Semmi ilyet nem tapasztaltunk, csak utolsó éjszaka jelent meg a vicc kedvéért egy zöld sáska, a fiúk körében nagy rémületet keltve.

Az ennivaló sem volt elhanyagolható, hiszen egy teljesen új ízvilágot ismerhettünk meg, vagy csak nekünk tűnt annak, mert itthon is ugyanezeket az ennivalókat fogyasztjuk. De ott mégis jobban esett!

Az egyedüli zavaró tényező, a sok éjszakai esőzés volt, mert emiatt nappal nem indulhattunk el kirándulni a hegyekbe. De minden rosszban van valami jó, így az esőben is volt. Lehetőségünk nyílt megtanulni együtt élni, alkalmazkodni, néha kitalálni egymás gondolatait. Különösen tetszett, a szénapadlás fedele alatt előadni a saját magunk által összeállított jeleneteket, és mi tagadás jól esett a dicséret a házigazdák és a tanárok: a Varga házaspár, valamint a Lőrincz és Kató házaspár részéről, akik a harmadik naptól voltak velünk.

A házigazdánk fiától egy számunkra eddig ismeretlen csoportjátékot tanultunk, amit azóta is nagyon szívesen gyakorolunk. Minél többször játsszuk, annál inkább meglepődünk azon, hogy mennyire meg lehet ismerni az embereket arckifejezésükről, beszédmódjukból, testtartásukból, viselkedésükből.

A táncházak alkalmával nemzetiségünk jellegzetes tánckultúráját ismerhettük meg. Egészen zavarba jöttünk, amikor valaki franciául, japánul, angolul, németül, esetleg oroszul szólt hozzánk. A délelőtti táncoktatáskor mindig ott voltunk, és próbáltuk ellesni a tánclépéseket. Rájöttünk, hogy ez komoly tanulást igényel. Ezért úgy döntöttünk, hogy jövőre tevékeny részesei leszünk a tánctábornak. Ha külföldiek meg tudják tanulni, úgy, hogy versenyre is kiálljanak a mi táncainkkal, akkor mi is képesek vagyunk rá, már csak azért is, hogy a tasnádi közönség előtt is bemutathassuk, hogyan szórakoznak a más vidéken élő magyarok.

Ottlétünk alatt megtekinthettük a helyi jellegzetességeket: a református templomot, Ady Endre mellszobrát azon a helyen, ahol "A Kalota partján" című versét írta, valamint a népviseletet és a kalotaszegi szobát. Ez utóbbit Varga tanár úr és ott élő rokonsága jóvoltából láthattuk. De nem csak a szemünknek kedveztek, hanem a gyomrunknak is, hiszen eredeti kürtőskaláccsal láttak vendégül bennünket.

Utolsó nap úgy döntöttünk, hogy adunk még egy esélyt az időjárásnak, és egy nappal meghosszabbítjuk ottlétünket, hogy túrázhassunk végre. Ez bejött, és mondhatjuk, hogy nyaralásunk "tetőpontja" a "Hármas kősziklához" való kirándulás volt. A faluból elindulva egy jó kis távolság megtétele után a hegy lábánál levő tónál pihentünk meg, majd felmásztunk az egyik sziklára, és onnan beláttuk az egész csodálatos tájat: a Kalota környéki falvakat, a Vigyázó (Vlãdeasa) hegységet, valamint megfigyelhettük a különbséget a tipikus román és magyar falvak elhelyezkedése között.

Nyaralásunk egész ideje alatt nagyon jól szórakoztunk, jó volt a hangulat. Örültünk, hogy nem szóltak ránk a szomszédok, annak ellenére, hogy zajosak voltunk. Nagyon sajnáltuk, hogy haza kellett jönnünk, de úgy indultunk (búcsúkönnyeket ejtve), hogy jövőre ismét ellátogatunk erre a csodálatos helyre.

Ki gondolná, hogy ez a Hollywood-i filmcsillag immár 51 esztendős, pedig ez így igaz. Szexepilje töretlenül elbűvöli a hölgyeket, pedig igazán nem egy machóról van szó. Gérard Depardieu amellett, hogy világhírű filmszínész és producer, az egyik legnagyobb borkedvelő és bortermesztő is.

Akárcsak néhány pályatársa, ő is grundos fiúként kezdte életét és ez a kaland- és szabadságvággyal teli ember, csak a színészetben találta meg élete értelmét. Egy szegény francia családban született, vidéki kereskedelmi ügynökként kezdte karrierjét, de aztán kézbe fogta a vándorbotot, Párizsba költözött, ahol azonnal belevetette magát a színinövendékek csöppet sem rózsás életébe. A 60-as években a kávéházi színjátszás megújításán fáradozott s ebben olyan híressé lett partnerek segítették mint Miou-Miou és Patrick Davaero.

Az évek folyamán hazájában nemzeti hőssé nőtte ki magát, de szerte Európában is hihetetlen népszerűségre tett szert. Az amerikai piacot a "Zöld kártya" című filmmel hódította meg, és még hiányos angoltudása sem okozott komolyabb problémát, sőt, hölgyrajongói tábora egyre csak nőtt.

A 80-as és 90-es években ő lett a francia színészek példaképe s ezt Franciaország a legmagasabb ottani kitüntetéssel díjazta a "Chavalier du Legion d"Honneur"-rel. Rengeteg alakot formált már meg a filmvásznon, mint például: Cyrano figuráját az 1990-es "Cyrano de Bergerac" c. filmben, amelyért többek közt egy OSCAR jelölést is bezsebelhetett, de volt alkalma megformálni Rodin szerepét az "Utolsó Metró"-ban, s arra is volt példa, hogy a legendás Kolumbusz Kristóf bőrébe bújjon az "1492 - A Paradicsom meghódítása" című alkotásban.

Depardieu mindenhol feltalálta magát, azaz éppolyan hitelességgel ábrázol értelmiségi alakokat, mint népi figurákat. Egy igazi reneszánsz ember, akihez közel állnak a vígjátékok és a drámák. Ez a lenyűgöző tehetség nem érte be a színészet adta lehetőségekkel, úgy érezte, ki kell próbálnia magát a világot jelentő deszkákon is. Több filmet írt és rendezett, mint például az 1984-es "Tartuffe"-t is. A "Vasálarcos" című feldolgozásban Porthos szerepét játszotta olyan híres sztárok mellett mint Leonardo di Caprio, John Malkovitch, Jeremy Irons, és Gabriel Byrne.

Erről a szerepről ezt nyilatkozta: "Ez a karakter nagyon hasonlít rám: elege van mindenből, de a humora megmaradt. Porthos nem akar megöregedni, teli van élettel, ezért nehéz számára elfogadni az öregedés tényét"

Több díjat tudhat magáénak, mint például az Arany Glóbuszt is, melyet a "Zöld Kártya" című filmjéért kapott, de akár említhetnénk az 1993-as velencei fesztiválon nyert Arany Oroszlán díjat is.

Magánélete az utóbbi években egyre több témát adott a bulvársajtónak. Több évtizedes házassága alatt, a sokat szenvedett felesége, Elisabeth mellett több hölggyel is összeszűrte a levet, sőt egy etióp szépség még gyereket is szült neki. Azonban mára már szerelmi afférjai elcsendesültek, mert Depardieu is úgy gondolja, hogy a színésznő-modell Carole Bouqett mellett megtalálta a boldogságot. Első házasságából két gyereke született, egy fiú és egy lány. Guillome követte apját nemcsak a színészi pályán, hanem zűrös magánéletében is. Az évtized elején kacérkodott a kábítószerekkel és majdnem túladagolta magát, mára már úgy tűnik lehiggadt és egyre többet forgat.

A Magyar Tudományos Akadémia, a diákok unszolásának engedve, úgy döntött, hogy módosítja a helyesírási szabályokat, mert végül is belátták, hogy az eddigi szigorú törvények csak elszegényítik a magyar nyelvet, és romlásba döntik a tanuló ifjúságot.

5) A diáknak, ha nincs kedve kimondani az illető szót, használhatja az izé kifejezést, szóval izé…

8) A múlt időt ezentúl a szóhoz írt "tej" szócskával jelöljük: aludttej, forralttej,…

9) Ezentúl kötelező lesz "és"-sel kezdeni a mondatokat, "de" csak szolidan. És ha nincs kedvünk hozzá? De van!

10) A tanulók ezentúl a helyesírási gyakorlatok helyett HELYESREPÜLÉSI gyakorlatokat fognak végezni, szárnyalva a boldogságban.

Néhány nagyváradi katolikus pap és hitoktató immár 10 éve megszervezi az úgynevezett "bogártábort". Az évi két alkalommal megrendezett, egy-egy hetes eseményen 8-18 éves diákok vesznek részt. A tábor cél-ja az ifjúság lelki ápolása, jóra nevelése. Témája: a szeretet, szerelem, barátság a hit tükrében. Egy résztvevő kisdiák így emlékszik az idei táborra:

"A bogártábort idén a tasnádszántói plébánián rendezték meg 150 gyermek részvételével. Ez alkalommal a téma a szeretet volt, ezért mindenki megpróbált barátságos és kedves lenni.

Július 5-én, hétfőn kezdődött a tábor. Megérkezésünk után tíz fős csoportokba osztottak bennünket. Minden csoportban volt egy "főbogár" és két "segédbogár", valamint a kisbogarak. Először minden új és ismeretlen volt, de hamar megszoktuk. Az első este nem volt túl kellemes, nagyon nehezen tudtunk elaludni. Ezért másnap reggel mindenki nagyon bágyadt volt. Aztán megérkezett az autóbusz, ami a tasnádi strandra vitt bennünket. Nagyot lubickoltunk, mindenki jól elfáradt. Ezen a napon misén is részt vettünk.

Szerdán volt az első nagy beszélgetés, melynek témája a barátság volt. Ezután sor került a sportverseny első részére, melyet másnap fejeztünk be. Csütörtökön a sportversenyt egy izgalmas akadályverseny követte. Ez úgy történt, hogy a helybélieket előbb kivitték a verseny színhelyére, és elbújtatták őket az erdőben. Később tőlük tudtuk meg, mi a tennivalónk. Az én csoportomnak egy kalandos utazásban volt része traktorral és szekérrel a zuhogó esőben.

Másnap karkötőket és egyéb apróságokat készítettünk, aztán pedig missziót végeztünk: végigjártuk a falut, és meghívtuk az embereket a szombaton tartandó búcsúmisére. Aznap volt a tábortűz is, mivel az volt az utolsó esténk a táborban.

Szombaton búcsúzkodtunk, majd következett a záró szentmise. A mise végén megáldottuk a főbogarakat, ők is minket, meg a szakács nénit és Czier doktor urat, akik nagyon sokat segítettek nekünk. Köszönjük Szűcs Attila atyának, és mindenkinek, aki segített e barátságon alapuló tábor létrejöttében.

Így telt el ez a hét, amely nem csak játék és szórakozás volt, hanem új barátságok kezdete is."

Az ember a természet része. A vasbetonból épített tömbházak falai közül az ember a természetbe vágyik. A fáradt, a túlhajszolt, beteg ember még inkább igényli a természetben való tartózkodást. Nem hiába építették régen a kórházakat, klinikákat a városközponttól kissé távol eső erdőbe (gondoljunk Debrecenre, Nyíregyházára, Marosvásárhelyre stb.).

Nyíregyházán járva tapasztaltam, hogy ott a közeli erdőben több km hosszú, irányítótáblákkal ellátott erdei földút áll a sportolni, kocogni vágyók, kerékpárosok, kutyasétáltatók, barangolók rendelkezésére. A helyenként található padra, lócára le is ülhetnek a pihenni vágyók. Ahol pedig kiépített tűzhely van, ott erdei padok, szeméttárolók is vannak.

Szintén az erdőben van egy játszótér csupa fából készült építményekkel felszerelve. Helyenként ízléses tetők, "menedékhelyek" védik a kirándulókat az esetleges esőtől.

Tasnád és környékének lakossága is imádja az erdőt. Csak valahogy úgy érezzük, hogy tiltott helyen járunk, hiszen nálunk sehol nincs a turisták számára kijelölve az a hely, ahol nyugodtan letelepedhet, elidőzhet, barangolhat az ember.

Megkérdeztem Balogh Sándor erdészmérnöktől, az Erdészeti Hivatal főmérnökétől, hogy a Tasnád környéki erdőkben mihez tartsuk magunkat. Elmondása szerint a törvény értelmében az erdő szélén (50 m-re a fáktól) rakhatunk tüzet. Távozáskor a tüzet el kell oltani, el kell földelni. A sorompóval ellátott utakra autóval csak engedéllyel tanácsos bemenni, mert megtörténhet, hogy közben lezárják a sorompót, és ki már nem tudunk jönni. A mérnök úr szavai szerint a heresztesi tisztáson (ahol régen a majálisok folytak) szabad tartózkodni, a gyerekeknek játszani, tüzet gyújtani. Más források szerint azonban ez a tisztás magánterület.

Jó volna, ha az Erdészeti Hivatal és a Városi Tanács tájékoztatná a lakosságot arról, hogy hol és milyen formában tölthetik el szabadidejüket a lakosok, ha az erdő csendjére vágynak. Egy parkerdő kialakítása a turisták számára nálunk csak álom maradhat?

Megjegyzés: Vigyázzunk, a zöldben való tartózkodás magával hordozza a kullancsfertőzés veszélyét!

Bizonyára sokan hallottak Bíró Lajos természettudósról, aki Tasnád szülötteként Új-Guineában tevékenykedett a XX. század elején. Úgy véljük, szükséges lenne kicsit behatóbban megismernünk az ő életét és munkásságát. Ezért folytatásokban közöljük Balázs Dénes "Magyar utazók Ausztráliában, Óceániában és a Sarkvidéken" című kötetének Bíró Lajosról szóló részét.

Bíró Lajos (1856-1931) a szilágysági Tasnádon, szegény sorsú asztalosmester hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot. A természet iránti szeretetet gimnáziumi tanára, Török Ferenc oltotta beléje, akivel gyakran járta az erdőket, hegyeket, s tőle tanulta meg a rovargyűjtést és a növénytartósítás módját. Fokozta az ifjú önbizalmát, hogy ő nyerte meg azt a pályázatot, amelyet Debrecen rovarainak összegyűjtésére és rendezésére írtak ki. Már akkor felcsillant benne a vágy: eljutni a trópusokra, ahol oly csodálatos lepkéket, rovarokat és sokféle egzotikus állatot lehet látni, gyűjteni. Családja szűkös anyagi helyzete azonban teljesen kilátástalanná tette, hogy valaha is összegyűjthessen annyi pénzt, amennyi egy ilyen nagy utazáshoz szükséges.

Álmai valóra váltásáért kétféle életúttal kísérletezett. Jelentkezett papnövendéknek, mert abban reménykedett, hogy mint hittérítő eljuthat a trópusi területek misszióiba. Amikor ez a lehetőség bizonytalanná vált, otthagyta a debreceni református teológiát. Ezután tanítói, nevelői állást vállalt, hogy így teremtse elő az egyetemi természettudományi tanulmányai megkezdéséhez szükséges pénzt, de a vizsgákig már nem jutott el.

Ifjúkori hányódtatásai közben szorgalmasan gyűjtögette a hazai tájak, különösen Erdély és Horvátország rovarait: több tudományos dolgozata is megjelent. Pártfogója, Chyzer Kornél miniszteri tanácsos, a nagy tekintélyű természettudós segítségével érdeklődéséhez közel álló állást kapott: filoxérabiztosnak nevezték ki a budapesti Rovartani Állomáson. Nagy tervét, a trópusi gyűjtőutat továbbra sem adta fel. Rovargyűjteménye ekkorra már 20.000 darabot számlált, és úgy vélte, hogy annak eladásából előteremtheti az utazás pénzügyi fedezetét.

A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik. Külföldön nagyon kedvelt évelő növény, nálunk azonban alig ismert, különlegességnek számít. Gondosan ápolva akár 20-25 évig is egy helyben nevelhető. Éppen ezért, a kert védett, félreeső részén keressünk számára helyet.

Termése apró bogyó, de nem ezt, hanem a földből előtörő, gyenge hajtásait fogyasztják. Kétlaki növény, néha hímnős virágú. Gyökérrendszere különbözik a többi zöldségektől: vannak bojtos, szívó és raktározó gyökerei is. A gyökértörzsből törnek elő a spárga fogyasztható részei, a spárgasípok. Ha a sípokat nem szedjük le, szárak fejlődnek belőlük, amik elérhetik az 50-150 cm-t.

A termesztési tényezők tekintetében a spárga igényesnek mondható. Vízigényes növény, de nem tűri a pangó vizeket. Istállótrágyázás feltétlenül szükséges. Leginkább a laza, mélyrétegű, homokos vagy vályogos talajokat kedveli. Nátrium és kálium igénye magas, foszforigénye közepes.

Magvetéssel szaporítjuk. A talajt ősszel trágyázzuk, és 30 cm mélyen felássuk. A spárga vethető ősszel vagy tavasszal. Mivel a magja lassan csírázik, vetés előtt 5-6 napig langyos vízben áztassuk. Vetéskor tanácsos sorjelző növényt használni (hónapos retek, saláta). Sortávolság 25-30 cm, folyóméterenként 18-20 magot vetünk. Következő év nyarán a növénykéket 8-10 cm-re ritkítjuk, talaját gyommentesen tartjuk, sekélyen kapáljuk, s ha szükséges, öntözzük. Az első két évben a palántákat neveljük, a telepítés a harmadik év tavaszán történik. Előtte a talajt 35-40 cm mélyen forgatjuk és trágyázzuk. A sortávolság 100-130 cm. Észak-dél irányban 40 cm mély árkot ásunk. Az árokban 50 cm-ként érett trágyát kupacolunk, erre ültetjük a spárgapalántákat, majd a töveket 10-15 cm földréteggel takarjuk. Az árkot a telepítés évében fokozatosan töltjük fel. A telepítést követő második évben folytatjuk a gyomirtást, ha szükséges, öntözzük. A harmadik év koratavaszán a töveket bakhátszerűen feltöltjük földdel. A bakhát alatt fejlődik a fogyasztható rész, a spárgasíp. Áprilistól folyamatosan szedhető. A sípok fejlődésére a bakhát tetején megjelenő repedésekből lehet következtetni. Szedés után a bakhátakat lebontjuk, a területet megtrágyázzuk, majd visszatöltögetjük. Júniustól szüntessük be a begyűjtést. A felsorolt munkálatokat ezután minden évben végezzük el.

A spárgának magas fehérjetartalma van, kitűnik szénhidrát – karotin -, C, B1, B2 vitamin tartalmával, található benne vas és foszfor vegyület is. Vesebántalmak gyógyítására alkalmas. Készíthető belőle leves, püré, főzelék, saláta.

A paszuly (Phascolus vulgaris), a hüvelyesek családjába tartozó közismert növény. A drogot az érett paszuly (bab) fehéres színű, magvak nélküli "héja", megszáradt hüvelye adja. Szerves savakat, fehérjéket tartalmaz, valamint nagy mennyiségű mikroelemet és C-vitamint. Teája vízhajtó hatású, csökkenti a vérnyomást, a vércukorszintet, serkenti a szívműködést. Cukorbaj elleni tea: egyenlő résznyi paszulyhéj, vörös áfonyalevél és lenmag keverékéből 6 evőkanálnyit 1 liter vízben három órán át főzünk, étkezés előtt 2-3 dl-t fogyasztunk belőle.

Az orbáncfű (Hipericum perforatum) az orbánfűfélék családjába tartozik.

A növény 50-80 cm magas, erdei tisztásokon, cserjésekben, sőt, még az udvarokon is előfordul. Más hozzá hasonló fajokat, mint a mocsári, pettyes vagy borzas orbáncfű nem kell gyűjteni, mert értéktelenek.

A drogot a növény virágzáskor (július-augusztus) gyűjtött, maximum 20 cm-es hajtásrészei adják. Teája epetisztító, májbaj, ideggyengeség, krónikus szívbaj esetén ajánlott. Elkészítési módja: 1 kanálnyi orbáncfüvet 3 percig főzünk, leszűrés után mézzel édesítjük, és kortyonként isszuk.

Krónikus epehólyag-gyulladás, gyomorfekély esetén esetleg ugyanolyan mennyiségű cickafarkfűvel keverve hasznos.

Nyálkaoldó, vizelethajtó, veseműködést serkentő hatása is van. Szellemi kimerültségben szenvedőknek frissítőként ajánlott. Emellett vérzések, visszerek és gyulladások bevált ellenszere. Hipericin tartalma miatt fényérzékenységet, allergiát okozhat, de csak a nagyobb adagnak van kellemetlen hatása az emberre. Ugyancsak hipericin tartalma miatt a depresszió szüntetőjeként is használják.

A szagos rozmaring az ajakos-virágúak családjába tartozó, vadon élő mediterrán növény. Hazánkban kedvelt, falusi házak táján termesztett félcserje. Egyéves növény, a telet csak melegházban tudja átvészelni. Drogként levelét vagy virágját használjuk. Epeürítő-serkentőként használják, kenőcs formájában szívtájéki fájdalmak, fulladás esetén hatékony. Erős tea-forrázata kimerültség, fáradtság, búskomorság esetén hasznos, emellett féreghajtó, görcsoldó, emésztésjavító, menstruációs zavarokat enyhítő, szélhajtó hatású. Szárított leveleit molyirtásra is használhatjuk.

A konyhaművészetben nagyanyáink a vadhúsok pácolására is használták, együtt a fokhagymával, kakukkfűvel, zsályával, csomborral.

Született július 28-án, az immár második alkalommal megrendezett Stocker Ottó emlékkupán. A házigazda Tasnádszántón kívül egy-egy csapattal képviseltette magát Erdőd, Királydaróc és Tasnád is. Az ünnepség hangulatát állandó zenével és szurkolással tartották fenn a szervezők és drukkerek. Talán ezért is szerepelt olyan jól a tasnádi csapat.

Az első mérkőzés a házigazdák és a királydaróci csapat között zajlott, ami igazán jó iramú és fordulatos meccs volt. Az első félidő végén a házigazdák 0:1-re, tehát vesztésre álltak, ám a második félidőben fordult a kocka, és a mérkőzés végére három látványosan szép góllal a szántaiak győztek, így nyugodtan térhettek az árnyékba pihenni, hiszen bejutottak a döntőbe.

A második mérkőzésen a tasnádiaknak nehéz ellenféllel kellett szembe nézniük, mivel az erdődi csapat mindig is erős volt, de most meghazudtolta jóhírét. Egy élénk első félidő után a tasnádiak kétgólos előnyre tettek szert, amit a második félidőben okosan taktikázva, jó védekezéssel meg is tartottak. Így jutottak másodikként a döntőbe. Ezt a mérkőzést egy félórás szünet követte.

Szünet után először a harmadik helyért játszottak az előző mérkőzés vesztesei. Mindkét csapat derekasan küzdött. Végül az erdődi csapat bizonyult erősebbnek, és 2:1-re győzött a daróciak ellen.

Persze a döntő bizonyult a legnagyobb csemegének. A két jószomszéd küzdött meg egymással. A múlt évi győztes házigazdákon látszott, hogy otthon akarják tartani a kupát, ám a tasnádiak jobb formában voltak, és már az első félidőben 3:1 arányban vezettek, ami a mérkőzés végére 5:2 lett. Így nyerték meg a II. Stocker Ottó emlékkupát.

A mérkőzést követő ünnepélyes díjátadást és fotózást a helyi művelődési házban megrendezett közös ebéd követte.

Reméljük, csapatunk a továbbiakban is sikeresen fog szerepelni, annál inkább, mivel az idei "D divíziós" bajnokságon a tasnádiak célkitűzése az első 5 hely valamelyike. A tasnádi Unirea kerete az idei bajnokságra: Pop, Farcãu, Roskopf, Zsidó Csaba, Nicã, Niculescu, Marusca, Petrariu, Rãcãsan, Maslinca, Moldovan, nagy Nyegrán, Boer, Barta, Zsidó Lóránd, Sipos és Nagy Pavel. Edző: Asztalos László, klubigazgató: Gheorghe Nitã.

A Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület által működtetett és a Flouid Group Hagen támogatását élvező FGH-Telejuniors serdülő labdarúgócsapat szeptember 1-én kezdi meg mérkőzéseit a korosztályos bajnokságban a következő program szerint: szeptember 1-én 11 órai kezdettel Fényi FROHLICU-FGH Telejuniors, 6-án 16 órától FGH Telejuniors-OLIMPIA’91, 11-én 11 órától SOMESUL-FGH Telejuniors, 16-án 16 órától FGH Telejuniors - Negresti OASUL, 21-én 11 órától Szatmári Sportiskola’89-FGH Telejuniors, 28-án 16 órától FGH Telejuniors-OLIMPIA’88, október 4-én 15 órától FGH Telejuniors-Nagykárolyi VICTORIA, 11-én 11 órától Szatmári Sportiskola’90-FGH Telejuniors, 21-én 15 órától Szatmári FLAMURA-FGH Telejuniors, 25-én 15 órától FGH Telejuniors-Szatmári Sportiskola’88, november 4-én 15 órától Nagykárolyi Sportiskola-FGH Telejuniors. Tavasszal kerül sor a visszavágókra.

Többnyire foglaltak voltak a strand területén található fa- illetve téglaházak, és a hétvégék közeledtével a később érkezők magánszemélyeknél béreltek szobákat.

Szép számban érkeztek sátrakkal is vendégek, 2567-en. E hónapban 10.362 gyerek és 20.280 felnőtt töltötte szabadidejét a tasnádi üdülőövezetben.

Újdonságként megemlíteném a júliusi tanácsgyűlés idevonatkozó határozatát, miszerint a tasnádi, valamint a városhoz tartozó falvak nyugdíjas lakói hétfői napokon ingyenesen léphetnek be a strand területére a nyugdíjszelvény és a személyi igazolvány felmutatása ellenében.

Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy az augusztusi hónap még nagyobb számban fogja a fürdővendégeket csalogatni. Úgy legyen!

A turisztikai idény idején a Magyarcsaholyba járó autóbuszok megállnak a strandnál mind jövet, mind menet. Ezek a járművek 11.15-kor, 14.30-kor és 15.55-kor indulnak az autóbusz megállóból. Visszafele jövet 12.30-kor és 15.45-kor veszik fel a városközpontba utazni kívánó strandolókat. Ezek a buszok csak hét közben közlekednek.

Hétvégén az állomásra járó járművekkel juthatunk le az üdülőövezetbe. Ezek 5.30-kor, 10.00-kor, 12.00-kor, 16.10-kor és 17.00 órakor indulnak a buszmegállóból, és a vasútállomás útbaejtése után lemennek az üdülőövezethez. Természetesen visszaforduláskor felveszik a központba kívánkozó utasokat.

Rendszeresen olvasom a Tasnádi Tükör Internetes oldalait, így próbálok tudomást szerezni azokról a dolgokról, amelyek távollétem alatt otthon történnek. Most azonban nem tudom megállni, hogy csak néma olvasója legyek az újságnak.

Őszintén szólva kicsit felháborított a "Miért mentek el, ha itthon is maradhattok?" című cikk, hiszen ez a téma már évek óta időszerű Tasná-don, és mégsem javul, sőt egyre romlik a helyzet. Ha jól tudom, az én évfolyamom volt az első, hosszú ideje, amelyikkel nem indult magyar tagozat a tasnádi liceumban, azóta is nagyon gyenge, ha van is (ez nem minden osztály esetében igaz - a szerk. megj.). Nem csodálom, hogy maradinak nevezik! Természetesen ez több tényező következménye. Többek között az, hogy fiatal tanárok nem jönnek egy ilyen "poros" városba tanítani. És ez itt egy ördögi kör, hiszen ha nincs élet, senkit sem vonz a város, ha pedig senki sem hoz bele életet, akkor nem is lesz benne. De az iskola vezetősége is hibás, mert sok esetben ki sem írjak a szabad helyeket a versenyvizsgák előtt.

Úgy érzem, hogy nem pusztán a diákok hibája, hogy gyenge a liceumi oktatás otthon, és szerintem ez egy olyan folyamat, amit nem lehet megállítani egyszerű felhívásokkal, vagy azzal, hogy a diákoknak lelkiismeret-furdalást okozunk, ha esetleg többre vágynak, mint amit az otthoni liceum adhat. Sőt, úgy érzem, jobb a tasnádi közösségnek, ha fiataljaink a "nagyvilágból" ötletekkel térnek haza, nem is beszélve a diákok személyiségfejlődéséről és bővülő látókörükről. Itt eszembe jut a múltkori számban megjelent Madisz-felhívás, amihez szintén sokat tudnék hozzáfűzni, de nem szeretnék senkit megsérteni kritikámmal. Röviden: Tasnád nem ad lehetőséget az újabb ötletek megvalósítására, bármennyire is szépítgetjük a dolgot. Be kell látnom, hogy az utóbbi időben sok érdekes dolgot láttam az újságban, de ami igazán figyelemre méltó, az sajnos főleg a kisdiákokhoz szólt. Ez is egy kezdés, és talán sokkal könnyebb, mert van egy szervező személy (vagy több). A nagyobbak esete már problematikusabb, hiszen ők is beleszólnak bizonyos dolgokba, és így a sok ötletből nem lesz semmi. A Madisz nagyon jó közeg lenne az ifjú diákok javaslatainak megvalósítására, ha valóban nyitott lenne, és nem egy szűk baráti kör, ahova bejutni igencsak nehéz.

Kritikámmal építeni szeretnék, és nem rombolni, emellett biztos vagyok benne, hogy más is egyetért velem ezekben a dolgokban, hiszen kaptam már ilyen jellegű visszajelzéseket. Csak azt nem tudom, mégis miért az ellenkezője áll az újságban?...

A hibavadász verseny részeredményei a következők: Geiger Jácinta: 20 pont, Mészáros Boglárka: 8 pont.

Munkatársi versenyünkben az állás a következő: Simon Melinda: 25 pont, dr. Pászti Erika, Furó Erika, István Renáta, Balogh Margareta: 20 pont, Györffy Katalin, Hegedűs István lp, Somogyi Ildikó, András Zoltán, dr. Kiffer Erzsébet: 15 pont, Vas Erika, Jack, Varga Levente, dr. Birtalan Szilárd, Czier Bernadett, Csókási István, Gál Gabriella: 10 pont, Bodor Zoltán, Holczman Hilda, Mészáros Boglárka, Déri Auguszta, Merk Erika, Fábiánné Pászti Magdolna, Szabó Edina, Kiskasza Kinga, Fóris Katalin, Sükösd László, Szűcs Katalin, Bata Sándor, Doloczki Lukács Lénárd László, Cseh Gabriella, Vécsi Erzsébet és Dömötör Mária, Czumbil Mónika, Barta Szabolcs, Maday Anikó és Sütő Emese, Anita, Bogi és Orsi: 5 pont.

Az összegyűjtött 25 pontért Simon Melinda 3 hónapos újság-előfizetésben részesül . Gratulálunk!

A Szatmárnémeti "Partiumi Magyar Napok" rendezvénysorozat keretén belül 2002. szeptember 1-én este 9 órai kezdettel a Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvarán koncertezik a magyarországi Republic együttes.

Jegyek kaphatók Tasnádon is az RMDSZ székházában. Egy jegy ára 100.000 lej, nyolc vagy több jegy vásárlása esetén 80.000 lej.

Az iroda nyitvatartási ideje hétköznapokon 8-15.00 óra között. Telefon: 825652.