Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tasnaditukor@yahoo.com

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.tasnad.ro!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

Nemzeti öntudatunk egyik legmeghatározóbb ünnepét üljük Március 15-én. E dátumtól kezdve, úgy politikailag, mint a magyar szellemiség szempontjából vizsgálva, egy új korszak elméleti alapjait rakták le a 48-as forradalmárok. Ekkora összefogás azóta sem volt tapasztalható a magyar történelemben. Bár nem volt hozzánk kegyes ezeknek az eseményeknek a végkifejlete, mégis úgy marad meg emlékezetünkben, hogy a jelenben átértékelve képesek legyünk kiállni alapvető emberi és társadalmi jogaink mellett. Az a nép, melyet nem hagynak élni, ellehetetlenítik helyzetét, elkeseredésében nem riad vissza semmitől. Ma már más szelek fújnak: emberi jogokról, felszabadult, és az egyháztól eltávolodott életről beszélhetünk, melyeknek politikai hátterében különösen ebben az országban a modern rabszolgaság jelei ütötték fel fejüket.

Jézus tanításában kiállt az elnyomottak és a kisemmizettek jogai mellett. Arról is tanúságot tett, hogy egyetlen ember életéért is kár lenne olyan véres harcokban, melyek az ország területén élő más népek elnyomására irányuló politikán alapulnak. A legnemesebb emberi feladat legyőzni önmagunkat, és erre csak akkor vagyunk képesek, ha megtaláljuk az ajándékba kapott élet értelmét. Lehetséges, hogy ideális társadalom soha nem is fog kialakulni, és sokan lesznek vesztesek, kevesebben győztesek, de a mi emberi méltóságunk igénye, hogy ne adjuk fel mindazt, ami jobbá teheti világunkat.

A magyar nemzet tanulsága mindezekből az eseményekből, hogy soha nem szabad feladni a reményt. Még ha mindent, amit építünk, lerombolhatnak is, - méltóságunkat, hitünket, lelki szabadságunkat nem tudják elvenni tőlünk.

Az ifjúság 1848. március 14-én este a PILVAX nevű kávéházban vette hírét a bécsi forradalomnak. Majdnem éjfélt ütött az óra. Vajda János kulcsra zárta az ajtókat, hogy határozat nélkül el ne mehessenek, s meg is állapították, hogy mit fognak holnap tenni. Az a holnap volt március tizenötödike.

Petőfi is készült valamivel másnapra. Egy gondosan összehajtott papirost vett elő, a Nemzeti dal kéziratát. Egy jurátus, Szikra Ferenc belekukkantott, s ez elég volt neki ahhoz, hogy meglássa a költemény első sorait: „Rajta magyar, hí a haza".

Barátom - szólt Petőfihez - előbb talpra kell állítani a magyar népet, aztán rajta!

A költő hallgatott a tanácsra, megváltoztatta az első sort, s másnap az egész országon végigzengett a TALPRA MAGYAR !

¨ 2002. februárjától kezdődően a Szatmárnémeti Nyugdíjosztály képviselői havonta két alkalommal ügyfélfogadást tartanak a Tasnádi Művelődési Házban. Márciusban 13-án és 27-én 9.00-14.00 között várják az érdeklődőket nyugdíjazással, nyugdíjjal kapcsolatos kérdéseikkel, valamint ezeken a napokon átveszik a nyugdíjaztatáshoz szükséges iratokat is.

¨ a Victoriamob rt. felvesz 2 számítógépkezelőt, egy főkönyvelőt, valamint 5 személyt a szabászat-gáter osztályra.

¨ a 2002. február 8 – 10 között megrendezett „Szatmárnémeti Német Kulturális Napok" keretén belül 10-én, vasárnap a Szatmárnémeti Római Katolikus Székesegyház adott helyet egy egyházi zene koncertnek. A magas művészeti élményt nyújtó előadáson fellépett a Szatmárnémeti Német Fórum kórusa, a Szatmári Püspökségi kórus, a Nagykárolyi Collegium Suebicum Sathmarense valamint a Tasnádi Maestoso ifjúsági kórus.

¨ március 2-án ökumenikus kórus-seregszemlét tartottak a Szatmárnémeti Római Katolikus Székesegyházban, melyen mintegy 13 romániai és magyarországi résztvevő között szerepelt a tasnádi Maestoso kórus is. A rendezvényt a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az EMKE és a Romániai Magyar Dalosszövetség szervezte.

¨ március 6 – 31 között a Tasnádi Városi Múzeumban „A tavasz érkezése" címmel képzőművészeti kiállítás tekinthető meg: Kiss Edith, Buzura Susana, Sabãu Vasile, Vass Csaba, Mille László és Debreczeni Sándor festményeiből. A múzeum nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig, valamint vasárnap 9-16.00 óra között, szombaton pedig 9-től 14.00 óráig. Belépődíj: felnőtteknek 10.000 lej, gyerekeknek 5.000 lej.

A református egyházközségben 2002. februárjában egy temetés volt: Murányi Katalin (febr. 4)

Temetés: Merk Erzsébet, 85 éves (jan. 6), Veiszer József, 74 éves (jan. 14), Merk Ferenc, 53 éves (jan. 24), Schönberg József, 73 éves (jan. 30), Apáczai Mária, 58 éves (jan. 31)

Keresztelés: Grieb Eduárd Alfréd (febr. 2), szülők: Grieb Attila András és Cosma Daniela; Albert Codruta Jozefina (febr. 9), szülők: Albert József Rémusz és Bora Corina Codruta.

Nagybőjti lelkigyakorlatot tart 2002. március 21-23 között, este 18.00 órától a római katolikus templomban Petrisor Constantin szilágycsehi plébános.

A fiataloknak tart lelkigyakorlatot Csilik atya március 18-20 között, este 18.00 órai kezdettel a római katolikus templomban.

A városi tanács február 28-i gyűlésén megszavazta a 2002. évi javítási és beruházási munkálatok listáját, és ezen munkálatok kivitelezési költségvetését. Előreláthatóan az év folyamán a város nagyon szűk keretekkel fog gazdálkodni. Erre magyarázatot ad a kevés helyi bevétel, valamint a központi költségvetésből leosztott pénzalap soványsága. Mindezeket figyelembe véve a következő javítási munkálatokat szavazták meg :

· tonna zúzott kő vásárlása útburkolatok készítésére (315.000.000 lej)

· a M. Sadoveanu utca szilárd burkolatú levezető sáncainak kijavítása (106.000.000 lej)

· a Lãcrãmioarelor utcai általános iskola részére, önálló hőközpont kialakí-tásának tervezete (300.000.000 lej)

· a Victoria negyedbeli 2-es tömbház munkálatainak kivitelezési terve (28.000.000 lej)

1742-diki tanúvallatás szerint Tasnádon a Hosszú-utczában udvarháza van br. Wesselényi Ferenczné Rhédei Zsuzsánnának. E tanúvallatás szerint két curia van. Az első a kőudvarház a Szent János-utczában, keletről a Fenyő, nyugotról a Juhász nevű nemes telek szomszédságában: hossza negyven nyolczadfél, szélessége 17 regalis singnyi. Ez volt a régi Rákóczi-curia, mely régóta romban van s melyet Boros Kata újíttatott meg. A második kuria fából épült udvarház, szomszédos vele északról Aracs Szabó György telke, nyugotról a piaczra letérő Szent János-utcza. Ezt a curiát <<maga fogta fel>> Boros Kata. Mind a tasnádi, mind a kékeczi praediumon levő majorsági szántóföldeket és kaszáló réteket a két ágon levő birtokosok (Báthori és Gálffi?) között egyenlően osztották fel.¹

1751-ben egyszerre hosszú névsor jő elénk a tasnádi s krasznai uradalmak ügyével.

(…) 1752-ben Tasnád városban és a hozzá tartozó falvak részbirtokaiban s egyéb javakban tényleges birtokosok: báró L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet, báró Hadadi Wesselényi Ferenczné Rhédei Zsuzsánna, gróf Kis-Rédei Rhédei Farkas és gr. Borosjenői Székely László meg Ádám, Vajai Vay László és Mihály.²

A Tasnád városában fekvő részbirtokot 1779-ben Nagykárolyi Károlyi Antalnak adják.³ A városra nézve Lónyai Ferencz, mint neje, Panyaloki Galambos Sára megbizottja, örökös vallomást tett N.-Károlyi Károlyi Ferencz gr. számára: de ez ellen tiltakozik Barcsai László és az ellen is, hogy e városba beiktassák Károlyi Antalt.⁴

Vajai Vay László évi 4200 rhenus forintért bérbe adja hat évre kölcsönös felelősségre az egész jószágát, ú.m.: Tasnád mezőváros felét több érdemdíjúl kapott nemes telekkel együtt és tartozékait: a középszolnoki Csög, Kisfalu, Gyöngy, Szarvad, Balázsháza, Zölcze, Magyar-, Középső- és Oláh-Csaholy, Babucza, Szoldobágy, Új-Német és Kávás részbirtokokat és az idetartozó részeket, továbbá a krasznavármegyei Almás és több szatmárvármegyei telkét Revicki Józsefnek, Szotyori Kerekes Józsefnek és feleségeiknek, meg mindkét ágbeli örököseiknek, csak a Tasnádon levő két majorságbeli szőlőjét: az Újhegyen levőt és a sanádi nevűt tartván meg magának.⁵

Két évtized sem telik el, már új költséget igényel a templom. Jellemző híveinknek az Istenháza iránt való szeretetére, hogy a legnyomasztóbb körülmények között, amidőn az egyház könnyelmű gazdálkodás miatt elveszett tőkéinek és súlyos adósságainak törlesztése alatt verejtékeznek, határozzák el 1884-ben a templomkert bekerítését. 1888-ban évenként megújuló kivetéssel és gyűjtéssel alapot teremtenek a templomház befedéséhez. 1892-ben el is készül a fedél és pedig bádogból. A zsindely fedéltől végleg elment a kedvük, amikor a templom udvarán levő gubásszín kigyulladt s ettől a templomfedél is tüzet fogott, úgy, hogy a templomot az újabb leégéstől csak a derék Blaha Ferenc ácsmester mentette meg áldozatos és bátor tűzoltói munkájával.

A toronyfedél megújítására, a templomház külső és belső kijavítására 1895-től kezdve három éven át az egyházi adó 100%-át vetik. Ez nem csekély terhet jelent, ha meggondoljuk, hogy a rendes évi egyházi adóból minden egyes lélekre, még a cservölgyi cigány csecsemőt sem hagyva ki, több mint egy forint esik. A nehézségeket azonban leküzdi a Bartha Dezső lelkész erős keze, céltudatos vezetése és szónoki tehetsége. A hívek kifizetik a terhes rovatalt, sőt önként is adakoznak. A még hiányzó pénzt országos gyűjtéssel pótolják. A felejthetetlen érdemű Dulka Elek tb. főgondnok által újra telepített egyházi szőlő is segít olyanformán, hogy ennek jövedelmével törlesztik az egyes alapítványokból az építkezéshez kölcsönvett összegeket. Így 1896-ban végbemegy a toronyfedél megújítása, amelyet Szongoth János bádogos mester végez. 1902-ben a Keresztessy Sámuel szakavatott vezetése mellett Harmathi Pál vállalkozó elkészíti a templomház új mennyezetét , lebontja a kis hajó székelyfaragásos, faoszlopokon álló karzatát, amely rozoga és különben is elüt a templom stílusától, kitakarítja, kijavítja a templom falait kívűl-belűl, a meglazúlt pilléreket összekapcsolja a falakkal, megépíti a déli oldalon a csinos portálét.

Kár, hogy a kis hajó alatti beomlott sírbolt feltárását, anyagi eszközök hijján, nem tették lehetővé. Pedig valószinű, hogy érdekes történelmi dokumentumok kerültek volna az eseményekben gazdag templom üregeiből napvilágra. A műemlékek országos bizottságára hárúlt volna a feltárás feladata.

Az említett építkezésekből fennmaradt adósságot pár év alatt kifizetik. Hozzájárul ehhez Tasnád szülötte, az európai hírű utazó, Biró Lajos is, aki egy Tasnádon tartott felolvasásának jövedelmét, 400 koronát ajándékoz ide 1904-ben.

Az adakozási kedv nem lankad egy pillanatra sem. Megszűnés nélkül csörgedezik, mint egy szent folyam a Krisztus által megszentelt szívekből. Hegyi Mihályné sz. Józsa Eufrozina asszony egy nagy ezüst kelyhet és egy kenyérosztó ezüst tányért készíttet 1902-ben az úrvacsorához. Lelkes asszonyaink és leányaink szép terítőkkel díszítik a szent asztalt és a szószéket. Veszprémi Ferenc kurátor, a szorgalomnak, a kálvinista becsületességnek, mély vallásosságnak és áldozatkészségnek ez a megtestesült példája, 1909-ben ezer koronát ad az orgona-alapra, majd végrendeletében 2000 koronát a templom-kerítésre, Botfalvi Nagy Sámuel és neje 500 koronát adnak 1911-ben szintén orgonára.

Bulbuk Jóska bácsi tősgyökeres tasnádi. Olyan ember, aki mindig tájékozott, érdeklődik az ország-világban történtek, valamint az itthoni események iránt. Ezért kértem meg őt, hogy a második világháborút megelőző időszak Tasnádjáról meséljen.

-Tasnád nagyközség volt, kb. 6000-6500-an laktak itt. A lakosságot négy nemzetiség alkotta: kb. 3000-3500 magyar (a magyarok - református vallásúak és a sváb eredetű magyarok - katolikusok), kb. 2000 román, mintegy 600 zsidó és kb. 500-600 roma. E népek, bár egymás mellett éltek a településen, többé-kevésbé megőrizték nemzetiségüket, sokkal inkább, mint manapság. A zsidókra és a romákra különösen jellemző volt az összetartás.

A magyarság sváb eredetű része elsősorban a Hosszú (Lãcrãmioarelor) utca alsó részén, a Laposon, a Sváb utcában (Câmpului), a Kis és Nagy Kender utcán (Eminescu) és a Petőfi (Livezilor) utca alsó részén lakott. Ők mind katolikusok voltak. Legnagyobbrészt földjeik megművelésével, állattartással foglalkoztak. Jól gazdálkodtak.

A református magyarság nagy része az Újsoron (Avram Iancu utca), a Kandián (Rozelor utca), a Gödör utcákon (Horea, Closca, Stefan cel Mare) és Kisdebrecenben tömörült. Természetesen a község más részein is laktak magyarok.

A magyarságból kerültek ki a legjobb iparosok, mesteremberek, a tasnádi ipar kb. 90%-át ők tették ki.

A zsidók nagyon ügyes kereskedők voltak. Néhányuk tanult, és ügyvéd, orvos lett belőlük. Kevesen foglalkoztak mezőgazdasággal, egy Jónás Sándor nevűre emlékszem csupán, aki ebből élt. Az ipar sem foglalkoztatta őket: Stróli Jenő kovácsot és egy Sternberg nevű asztalost tudok említeni, talán nem is voltak többen.

A romák a Cservölgyben laktak, nagyon mostoha körülmények között. Egyesek a kóbor kutyák összegyűjtésével foglalkoztak (kutyasintérek voltak). Az ügyesebb kezűek vályogot vetettek, mások zenélésből éltek meg. A legtehetségesebb zenészek: Dankó Pista, Dankó Béla, Csókás Jóska, Ungri Hansi voltak. Nem volt anyagi kötelezettségük a város felé, nem fizettek illetéket, ennek ellenében a pénteki vásár után ők takarították a piacteret és a község néhány központi utcáját. Érdekes volt az, hogy seprés közben végig énekeltek, magyar és cigány nyelven. Gyönyörű hangjuk volt, több szólamban énekeltek. A romák nem jártak iskolába, nagyon kevés kivétellel írástudatlanok maradtak.

A különböző népcsoportok külön iskolaépületekbe jártak: a katolikusok a Sós utcára (V. Sãlãjan), a reformátusok a Gödör utcára (Stefan cel Mare), majd az új épületbe, a N. Bãlcescu utcára, ahol most óvoda van. A mai „piros téglás iskola" volt az állami iskola, a román gyerekek itt tanultak. A zsidók iskolája pedig a Heider udvarban volt. Ez egy ma már nem létező kis utcácska volt, mely a Gróf domb felső részét kötötte össze a Hosszú utcával. A zsidó közélet e városrészben folyt: itt volt a templom, az iskola, a szórakozóhelyek.

Az elkülönített iskolák eredményeképp a különböző nemzetiségű fiatalok más-más helyeken szórakoztak, és nem is nagyon ismerték egymást. Egy-egy román-magyar vegyesházasság előfordult, de hogy a zsidók a gojokkal (keresztényekkel) házasodtak volna, arról hallani sem lehetett.

-Bár Tasnád csupán község volt, sokkal pezsgőbb volt itt az élet, mint manapság. Tevékenyebbek voltak az emberek. Mára, mintha minden elértéktelenedett volna. Menjünk csak végig képzeletben a 60 évvel ezelőtti Tasnád Fő utcáján, és hasonlítsuk össze a mostani képpel.

A katolikus templommal szembeni saroképületben, melyben pár éve még rőfösüzlet működött (most viszont a tér szégyenfoltja), volt a Vulturul Bank. Innen felfelé az utcán elindulva most tömbházak vannak. Ezek helyén a következők álltak: Rosenberg Jenő vegyeskereskedése, mellette Kása borbélysága, majd Hettig üzlete, aki cipőgyártáshoz szükséges alapanyagokat árusított. Langsner vaskereskedése következett, majd Antal Lujzika dohányárudája, végül Kálmán Dávid készruhaüzlete. Itt következett a Royal vendéglő és hotel, mely annak idején még az utca ékességének számított. A mai általános iskola épületében működött a bíróság, belső udvarán a börtönnel. Innen fölfelé még állnak az egykori épületek: a Merk József borbélyüzlete, majd Krémer József úriszabósága. Ma is órás dolgozik abban a kicsi műhelyben, mely annak idején egy zsidó órásmester műhelye volt, sajnos a nevére már nem emlékszem. A mostani fogászat helyén, ha emlékezetem nem csal, közjegyzőség működött. Ezután következett Weiss Ármin üvegesboltja, Lővinger nyomdája és Szeifrid Gyula fényképész-műhelye. Az utca tetején, a sarkon, ahol most a görög-katolikus templom áll, Verdes (később Balogh Gyula) mészárszéke volt.

Az utca másik oldalán, a sarkon egy nagy épületben az Antal-testvérek vasüzlete állt a raktárral, a belső udvarban a lakásukkal. A mostani Mezőgazdasági Bank épületében cipészüzlet volt, a Wieder, majd Fecser tulajdona (a műhelye a mai „Katonák Háza" épületében). A Kereskedelmi Bank épületének emeletén Schwartz Dávid ügyvédi irodája működött, a földszinten pedig Hunyadi Albert kocsmája. Ezután következett a Bölöny-testvérek rádiójavító műhelye, Ruff András szabósága, Horváth órásműhelye, Almási László rőfösüzlete, Egeressy Gábor hentesüzlete, id. Kapusi Zsigmond és fiai (Zsiga és Pali) szíjgyártó- és bőröndös műhelye és üzlete, Rácz Lajos cipő-megrendelő üzlete, majd Bendel szabósága.

A mai park helyén volt a kastély udvara és a kastély, amelynek bizonyos Fischer volt a tulajdonosa abban az időben.

A szájszárazság gyakori és fokozódó probléma, milliók küszködnek vele.

Tünetei: a beteg éjszaka gyakran felébred szomjúság miatt, fogínyfájdalmat érez, nyúlós, száraz, égő érzése van a szájban, rágási, ízlelési, beszédbeli nehézségekkel küzd, rossz lehelete, kellemetlen szájszaga van, ajkai berepednek, nyelve száraz, irritálódott.

A szájszárazság fontos probléma, egyrészt, mivel nemcsak a szájüregi állapotot, hanem az általános egészségi állapotot is ronthatja, és jelentősen befolyásolhatja az életminőséget is. Másrészt pedig tudjuk, hogy a nyálnak szerepe van a falat sikamlóssá tételében, lenyelésében, megemésztésében. Megvédi a fogakat a fogszuvasodástól, megakadályozza a szájban található baktériumok túlzott elszaporodását, ezáltal megelőzi a fertőzést.

A szájszárazság megjelenhet bizonyos gyógyszerek szedésének mellékhatásaként. Kb. 400 ilyen gyógyszer ismeretes. Mivel a kor előrehaladtával többféle gyógyszert szedünk (vérnyomáscsökkentőket stb.), egyre inkább kitesszük magunkat e betegség kialakulásának. A fej és a nyak sérülései károsíthatják a nyáltermelést szabályozó idegeket, de szájszárazságot okozhat a cukorbetegség, a HIV-vírus és az AIDS is.

-kerüljük a száraz ételek (pl. aprósütemények, sós keksz) fogyasztását.

-ételeink tartalmazzanak minél több folyadékot! Mártásokkal, szószokkal, joghurttal, margarinnal, majonézzel az ételt könnyebben nyelhetővé tehetjük.

-fogyasszunk sok puha ételt: püréket, párolt húsokat, sajtokat, savanyú gyümölcsöket (pl. citrom), zöldségeket, fagylaltot.

Tudom, nem a leghálásabb feladat olyan fogyóeszközről beszélni, mint a pénz. A pénz nem boldogít, de boldogulni sem lehet nélküle.

Gyermekeink „ingyenes" taníttatása nagyon pénzigényes feladat. Nagy érvágás a különböző tanszerek (füzetek, írószerszámok stb.), a kötelezően megvásárlandó tankönyvek és munkafüzetek beszerzése sokszor csillagászati összegekre rúgó áruk miatt, nem beszélve az iskolaalapba fizetendő összegről.

Az egyetemi és főiskolai tandíjakról sem beszélhetünk úgy, mint aprópénzről. Sok szülő egy év alatt nem keres annyit, amennyit tandíjként ki kellene fizetnie. Ezért sokan meg sem próbálják a továbbtanulást, még ha képességük lenne is hozzá.

Nem a szülők hibája, ha nem tudnak onnan adni, ahol nincs. A szülők közel 90 %-a éhbérért dolgozik (már ha egyáltalán van munkahelye), sokszor a mindennapi kenyér megvásárlása is gondot jelent számukra. E családokban a magas önköltségekre, az iskolai költségekre, (osztályfestés, tornaterem berendezés, korszerűsítés) nem sok, vagy éppen semmi nem jut. A másik véglet, amikor a nehezen befizetett garasainknak gyermekeink nem látják hasznát. Fizetünk másológép (xerox) és számítástechnikai berendezések vásárlására, de gyermekünk vagy nem tanul informatikát (mert ez választott tantárgy és nem kötelező), vagy mire odanő, a géppark elavul. A másolónak se sok hasznát veszik, mert nem működik rendesen, és túl régi ahhoz, hogy javítani lehessen. És újra pénz, pénz és pénz…

Addig, míg gondok vannak a téli fűtéssel, (egy időben olyan hideg volt az osztálytermekben, hogy a gyerekek kabátban ültek, és így sokszor lehetetlen volt a munka), míg az alsó tagozat tízegynéhány év után először jut tornateremhez 2002 januárjában, nem lehet korszerű oktatásról beszélni. Hogy keményen fejezzem ki magam, oktatásnak nehezen nevezhető az, ahol az elemi feltételek hiányoznak. És akkor hangoztathatjuk, hogy „a jövő záloga az ifjúság". De megtettünk-e mindent ezért a „zálogért"? S ha nem, ki érte a felelős?

Ha pedig a tanügy fenntartására nem jut pénz, akkor ne állítsák, hogy az oktatás ingyenes, inkább szégyen nélkül kérjék meg a tanítás árát, úgy, mint sok nyugati országban, mert aki fizet, parancsol. S a szülő választhat, hogy gyermekét korszerű, vagy elavult iskolára bízza, a pénztárcájától függően.

Bizonyára sok szülő tapasztalja azt, hogy gyereke válogat, a kedvenc ételén kívül máshoz alig nyúl hozzá, de amint feláll az asztaltól, tömi magát ropival, keksszel, csokival.

Annak, hogy sok gyerek rosszul eszik, számos oka lehet. Leggyakrabban akkor fordul ez elő, ha a szülők nagyon akarják, hogy egyen. Édesanyaként igyekszünk csemeténknek minél változatosabb, egészségesebb étrendet kialakítani, de úgy érezzük, minden fáradságunk hiábavaló volt, amikor gyermekünk turkál az ételben, félretolja a tányért, vagy egyszerűen közli velünk, hogy: „nem kell". Ez a sarkalatos pont: most vagy elveszítjük önuralmunkat, vagy higgadtan gondolkodunk és cselekszünk. Nem vezet eredményre, ha indulatosan nem hagyjuk a gyereket felállni az asztaltól, míg néhány kanál ételt belé nem „tömünk", mert a gyermek természetes ösztöne azt parancsolja, hogy dacoljon, ha erőszakosan akarják rávenni valamire. Ezek után egyre kevésbé fogja élvezni az étkezéseket, és egyre kisebb lesz az étvágya.

Viselkedjünk tehát higgadtan, ha csemeténk nem akar enni. Vegyük el szó nélkül előle a tányért, de tegyük el a ropit, kekszet, csokit is. Pocakja így üresen marad, és valószínűleg a következő étkezéskor éhesebben ül majd asztalhoz. Ekkor sem szabad erőltetnünk, válogasson kedvére az elé tett ételekből, ne tulajdonítsunk neki jelentőséget. A gyerek érzi majd, hogy nincs nyomás alatt, és jóízűen fog enni annyit, amennyire szüksége van.

A gyerek táplálkozásmódjának kialakításában szerepet játszik a közvetlen környezete, a családja által meghatározott étkezési szokások. A gyerekek utánzással tanulnak: azt szeretik, vagy nem szeretik, amit a szüleik. A szülők példát mutatnak a csemetéiknek, ezért nem mindegy, milyen táplálkozási szokásokat „örökítenek" tovább. Ha az étrend egyhangú, a gyerek ragaszkodni fog a megszokott ételekhez, és az új, ismeretlen fogásokat gyakran elutasítja.

Ha a gyerek válogat, vagy éppenséggel állandóan eszik, az a szülők hibája. Ahol az asztalnál állandó a zaklatottság, a gyerek nem lesz jó evő. Vigyázzunk a saját étkezési szokásainkra, hiszen az evés többet jelent puszta táplálékfelvételnél. Törekedjünk arra, hogy az étkezés kellemes élmény legyen gyerek és felnőtt számára egyaránt.

-mihelyt kisbabánk megtanul ülni, ültessük étkezéskor az asztalhoz. Így kevesebbet fog nyűgösködni, és megtanulja étkezési szokásainkat is.

-a gyereknek legyen külön tányérja, pohara, evőeszköze, lehetőleg színes és műanyag. Szívesebben eszik abból, amiről tudja, hogy csakis az övé.

-ha a gyerek nagyobbacska, bízzunk rá apróbb feladatokat (terítés, kenyér megkenése), így segítjük az önállóság és a saját ízlés kialakulását.

-a túlzottan eleven gyerekek nem tudnak nyugodtan enni. Ezért gondoskodjunk róla, hogy a vad játékokat jóval étkezés előtt hagyják abba, és pakolják el játékaikat. Evés közben nem tévézünk. Aki készen van, az is ülve marad, és megvárja a többieket.

-egyéves korától a gyereknek már nincs szüksége külön bébiételekre. Ha a szülők ráhangolódnak a gyerek szükségleteire, mindenki eheti ugyanazt.

-minden étkezés végén legyen valami finomság: joghurt, gyümölcs, befőtt, puding, keksz vagy csoki. Fontos, hogy ne a desszerttel lakjunk jól, csak zárjuk le vele az étkezést.

-aki nem eszik rendesen, turkál az ételben vagy hisztizik, az lemondhat a desszertről, illetve következő étkezésig csak inni kap. Soha ne mondjuk azt, hogy "örülök, ha legalább valamit eszik." Maradjunk következetesek, így a későbbi étkezésnél már biztosan nem lesz gond az étvággyal.

-a gyerek tányérját ne rakjuk tele ennivalóval, mert akkor az az érzése, hogy sohasem lesz képes mindent megenni, s már kedvetlenül kezd az evéshez.

-minden étkezés elején szánjunk egy pillanatot a nyugalomra. Ha a család nem vallásos, hogy asztali áldást mondanának, lehet az egy közösen kitalált mondóka. Ehhez mindannyian fogjuk meg egymás kezét.

Ott nyugodott Jézus holtteste, abban a sírban, ahová Nikodémus és Arimatei József temették. Ajkai lezárultak. Elnémultak igéi, amiket étlen-szomjan hallgatott a nép. Szemei becsukódtak, szerető szíve megszűnt dobogni.

Ellenségei örömünnepet ültek. Nem a nemzet rabszolgaságból való szabadulását, hanem a kárörömet a gyűlölt próféta halálán…

Tanításának elvetett magvai nem zsendülnek kalászba, a szőlővesszők, amiket ültetett, nem hoznak termést, tanítványai szétszélednek. Szégyenleni fogják Mesterüket, aki mint gonosztevő halt meg…

E hihetetlen hiedelmekre, mint nyílt égből villámcsapás érte őket a sírt őrző katonák jelentése: „Villám és földrengés közepette kiemelkedett a lepecsételt sírból. Később egy angyal eltávolította a lepecsételt követ…"

Mit tesz a gyáva hazudozó? Pénzt ad a katonáknak szidás helyett, és egy ostoba átlátszó hazugságra bíztatja őket: „Mondjátok: amíg aludtunk, tanítványai eljöttek és elvitték a holttestet". Feleletünk: Ha aludtatok, miről tudtok tanuskodni? Ha pedig nem, miért hagytátok?

A későbbi farizeusok találtak újabb mentséget megátalkodásukra: „Jézus nem halt meg. Tetszhalott volt. A szikla-üreg hűvösségében magához tért, eltávolította a követ a sírnyílástól." Hát, alaposabban senkit még nem kínoztak halálra. Különben is halálát hivatalosan megállapították: "Egyik katona lándzsájával átdöfte szívét, amelyből vér és víz ömlött." – jegyzi fel János apostol szem- és fültanú.

A hazugság egy másik változata: tanítványai szentül hittek Jézus jóslatában: „Harmadnapra feltámadok!" – mondotta. A szentírás tizenegyedik jelenését említi az Úr feltámadása után. Egy ízben együtt étkezett Apostolaival. A kétkedő Tamásnak megmutatta sebhelyeit. Péternek megbocsátotta kishitűségét. Kísértetekkel, szellemekkel senki nem ül asztalhoz. A jelenések 40 nap múlva megszűntek. Jézus mennybeszállott. Atyja dicsőségében él és uralkodik örökkön-örökké.

Amíg a Feltámadás Jézus ellenségei számára megszégyenülést, zavart, félelmet jelentett a bosszúállás bekövetkezésétől, Krisztus hívei számára határtalan öröm: hitük bizonysága. A megdicsőült Feltámadott láttára határtalan öröm töltött be sokakat: Édesanyja visszakapta a legjobb Gyermeket, Magdolna az imádott Mestert, Lázár házanépe a hűséges Barátot. Az Apostolok: Ők lesznek hivatalos tanúi és hirdetői a feltámadásnak. A feltámadt üdvözítő nem várja, hogy tanítványai keressék meg, ő maga újra és újra felkeresi közösségüket. Ezekről a látogatásokról az Evangélium ezt írja: „Megörvendeztek a tanítványok igen nagy örömmel" ők lesznek a feltámadás tanúi. Utasítja őket: maradjanak együtt az utolsó vacsora termében, imádkozva. A mennybemenetel utáni tizedik napon, külső jelekkel az Isten lelkének sugallatára, Péter kiáll a nagytömegű zarándoksereg elé. Beszél a Feltámadásról. Később az összes Apostol a Lélek erejétől elragadva hirdeti és vértanúságával pecsételi meg az IGAZSÁGOT: „Hinniük kell azoknak, akik életükkel áldoznak az igazságokért, amiket hirdettek." – írja a szentimentális Rousseau.

A feltámadott Krisztus csodáját nem csak Ő magán, hanem számtalan hívén tapasztalhatjuk. Ő a gyengék, betegek, halni készülők egyetlen reménye. Ő erősségük és vigasztalásuk. Sírkeresztünkre azt véssük: „Itt nyugszik a boldog feltámadás reményében."

Február 11-17 között ökumenikus imahetet tartott a Tasnádi Református egyházközség, egybekötve a tasnádszarvadi református egyházközséggel. Az imahét fő témája: „Nálad van az élet forrása."

Az első nap Crainic Marin Vasile, ortodox esperes, a lelkipásztor feladatáról beszélt, ami abban áll, hogy Isten Igéjét kell tolmácsolnia minden ember számára, úgy, hogy megváltoztassa ezt a világot Isten akarata szerint. A jó pásztor példája szerint a lelkész is felel minden emberért. A lelkész Isten embere, aki kapcsolatot teremt az ég és föld között.

Pãrãu Valer, görög katolikus parókus arról beszélt, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, ezért kell, hogy szeressük egymást. Elhangzott az is, hogy Isten előtt nincsenek vallások, reformátusok vagy görög katolikusok. Isten előtt csak ember van, aki vagy hisz Istenben vagy nem. Tehát nekünk is egy Atyánk van, ezért együtt kell élnünk szeretetben.

Szerdán, Báthory Gyula, gencsi református lelkész, az aggodalmaskodásról szólt. Elmondta, az a baj, hogy mi mindig a holnapért aggódunk. Az ember feladata, azonban az, hogy Istenre bízza napjait, mert Ő mindig velünk van. A ma a mienk és ez csodálatos, a holnap pedig még az Istené. Ahogy a pusztában vándorló népének Isten megadott mindent, úgy megad nekünk is mindent, pont akkor, amikor szükségünk van rá, csak kérnünk kell.

Bodor Zoltán, római katolikus káplán, a testvéri szeretetről beszélt. Elmondta, hogy bár néhány évszázaddal ezelőtt nagy ellentétek voltak a reformátusok és a katolikusok között, ma már sok minden egybeköt bennünket, például együtt imádkozhatunk. Meg kell lássuk az életünkben a jót, hálásnak kell lennünk Istennek mindazért, amit tőle kaptunk.

Pénteken, Bóné Lajos, nyugalmazott lelkipásztor-esperes igehirdetése a 36. Zsoltárra épült fel, amelyben ez olvasható: „Nálad van az életnek forrása." Elhangzott, hogy a tudomány fejlődése, a kutatások még a tanultabb embereket is megingatják abban a hitben, amit már évezredek óta vallunk. Ismerhetjük a természet titkait, de tudnunk kell, hogy minden Istentől van, nélküle csak káosz, összevisszaság van az életünkben. Az emberek között sok a különbség, de van bennünk egy közös: mind bűnösek vagyunk. Ameddig nem hisszük el, hogy Isten az életnek forrása, addig csak botladozunk az egész emberiséget beborító sötétségben.

Isten a könyörületesség forrása. Jézus minden tette az Isten hozzánk lehajló könyörületességének bizonysága. Jézus eljön hozzánk is, gyógyulást hoz, és ha egyszer a lelkünkre sötétség borul, nem maradunk egyedül, Isten mindig velünk lesz.

Hegedűs István, tasnádi református lelkipásztor, a boldog emberről beszélt, arról, hogy van boldogság és boldogtalanság útja, és Isten mindig megmutatja a jó utat. Sokan pénzben, élvezetekben, hatalomban, hírnévben keresik a boldogságot, de rájönnek, hogy az igazi boldogság nem ezekben a dolgokban rejlik. Nekünk az a feladatunk, hogy jó gyümölcsöket teremjünk Isten dicsőségére, és embertársaink javára. Végül a lelkész megköszönte Istennek a hét minden áldását.

Tudnunk kell, hogy ez az imahét egyben bűnbánati hét is volt, így a hét végén, vasárnap magunkhoz vehettük Isten szeretetének örök életet adó jegyeit.

Az imahét alkalmával szavalatok is elhangzottak leendő konfirmándus ifjaink részéről.

Lehet, hogy túl rövid volt ez a hét, hiszen csak egy református lelkész került sorra más településről. Reméljük a következő alakalommal még több református lelkészt is meg hallgathatunk.

Köszönettel és hálával tartozunk Istennek, aki segített abban, hogy együtt imádkozzunk, közelebb kerüljünk embertársainkhoz, megtanított arra, hogy mi testvérek vagyunk. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szolgálatot végeztek ez imahét alkalmával.

Városunk apraja és nagyja nagy izgalommal készült a minden évben megrendezett „Farsangi műsorra", melyet idén február 9-én, délután 5 órakor tartottak a mozi termében.

A zsúfolásig megtelt terem nézőinek szórakoztatását az V.-VIII. osztályos tanulók biztosították változatos és sokoldalú műsorukkal.

Már a bejáratnál tapasztalhattuk tanáraink lelkesedését és áldozatkészségét, ami a szervezés minden mozzanatában való tevékeny részvételben nyilvánult meg: jegyárusításban, rendfenntartásban, jelmezek elbírálásában, és a műsor gördülékeny lefolyásában való segédkezésben.

Öt óra után néhány perccel fölgördült a függöny, és a Kék Duna keringő dallamára a tavasz frissességét, zsongását hívták életre az V. osztályos lányok.

A farsanghoz tartozik a jókedv, vidámság és tréfa, melynek hangulata végigvonult az egész műsoron. A tanulók által előadott vicc-csokrokon, az iskolai életről szóló monológokon, valamint a tréfás népmesék mókás jelenetein önfeledten derült a közönség.

A műsor változatossá tételéhez hozzájárultak az angolul előadott könnyűzenei számok.

Az előadás fénypontja a jelmezverseny volt, melyen macskától kezdve pólyásbabáig jelmezek kavalkádját sorakoztatták föl a diákok. A jelmezek ötletességét bizonyította, hogy a zsűri igen nehéz helyzetben volt ezek elbírálásakor.

A pálmát Dallos Józsika vitte el pólyásbaba jelmezével, de ennek a jelmezversenynek nem voltak vesztesei, hiszen a szervezők minden résztvevőt megajándékoztak.

A „Teletinik" színjátszó csoport áldozatos munkája is meghozta gyümölcsét. Most sem csalódtunk bennük. Kánkánjukkal valamint „Iskolai jelenetek" című összeállításukkal vidám perceket szereztek a közönségnek. A sokszínű diákéletet, a maga derűs bájával és fintoraival jelenítették meg a VII. osztályos tanulók. Előadásuk színvonalát emelte Gáti Andrea és Oláh Orsolya szólóéneke. Az egész jelenet során a könnyedség, természetesség uralkodott, bizonyítván a csapat művészi tehetségét.

A tasnádi roma közösség hagyományait elevenítette fel a VIII. E osztály lányainak pergő ritmusú, élettel teli tánca, ugyanakkor nem maradt el a fiúk break-bemutatója sem, melynek koreográfiáját ők maguk állították össze.

Az előadás gazdagításához hozzájárultak a VI. osztályosok színdarabjai is.

A két és fél órás műsor zárószáma egy fergeteges magyar tánc bemutatása volt, mely a magyar népi tánc jellegzetes motívumait ötvözte.

A közönség tetszését a folytonos, ütemes taps jelezte, mely ékes bizonyítéka annak, hogy igény van ilyen tartalmú műsorok rendezésére.

Köszönetet mondunk az irányító tanároknak, szülőknek, V-VIII. osztályos tanulóknak, az ajándékokat biztosító üzletvezetőknek, és reméljük, máskor is tanúi lehetünk sokoldalú művészi megnyilvánulásaiknak.

1989. május 2-án születtem, a VI.E osztályba járok. Nincs különösebb hobbim, de szeretek zenét hallgatni, énekelni, érdekes könyveket olvasni. Tagja vagyok a Maestoso kórusnak. Tetszenek az extrém sportok, de sajnos ezek közül még egyiket sem próbáltam. Szeretem az állatokat, a természetet, szívesen kirándulok. Szabadidőm egy részét tévézéssel töltöm.

Szerencsére rengeteg barátom van, közülük a legjobb Irimiás Réka. Különösen jó, hogy édesanyámat is barátnőmnek tekinthetem, és bármi gondom, örömöm van, megoszthatom vele. Az osztályomból szinte mindenkivel jóban vagyok, persze vannak kivételek. Kedvenc tantárgyam nincs, de igyekszem mindenből készülni. Vonzanak a kalandok. Sokan furcsának tartanak, amiért szeretek bolondozni, pedig én csak szórakozom.

A jövőmmel kapcsolatban még nincs pontos elképzelésem, de mindenképpen valami érdekes, változatos hivatást fogok választani, mert nem szeretem az egyhangúságot.

A tavasszal együtt a mosoly, a vidám életérzés is elérkezik. Bár még szürkeségével szomorít a télutó, zöldülnek a tavaszi divat első friss hajtásai. A vitaminkúra az öltözködésben is hatásos! Várjuk tetőtől talpig zöldben a ragyogó jó időt!

A tavasz slágerszíne hamvas, akár az érett őszibarack. De választhatjuk bátran az izgalmas pirost is, mely a szenvedély és a kaland jelképe, maga a csábítás és az erő: egyszerre elbűvölő és kihívó. Ő a színek királynője! Az anyagokat kellemes tapintás, puhaság jellemzi, merészen új színekben.

Újra előtérbe kerül a farmer. Kellemes városi viselet ez a megunhatatlan kék vászon, mely újra fénykorát éli. Sokféle, változatos színű ruhadarab készülhet belőle, de tavasszal a népszerű kék uralja a divatot. Világos vonalak, kifinomult szabás, visszafogott részletmegoldások: az egyszerűség művészete. A farmer időtlen: klasszikus és elegáns.

Újdonság a combközépig érő, könnyű ingkabát. Mini és maxi szoknyákhoz, de nadrághoz is ideális viselet. A laza szabás és az elegáns színjátszó anyag összjátéka határozza meg a kényelmes ruhadarab rafinált összhatását. Hozzájárulhat ehhez a kis gallér, rejtett gombolás, és a szinte észrevétlen szegélyes zsebek. Minden korosztály viselheti, különböző kiegészítőkkel. A fiataloknak javasoljuk hozzá a miniszoknyát vagy a kényelmes és sportos nadrágot. Idősebbek társítsák maxi szoknyával vagy egy elegáns nadrággal. Telt alkatúaknak előnyös viselet, mert az alakot körültáncoló bősége jótékonyan elfedi a kisebb-nagyobb domborulatokat.

Idén is elbűvölő az alak vonalát követő, fiatalos stílusú, klasszikus tubusruha. Ismertetőjegyei: csónaknyak, hangsúlyos derékvonal. Hosszúsága kortól és testalkattól függően változó. A fiatalok viseljenek minit és térden felül érőt, a középkorosztály pedig a térdet tenyérnyivel takaró hosszúságot. Idősebbeknek és kissé molett testalkatúaknak nem ajánlatos e viselet, mivel rendkívül követi a test vonalát.

A régi ruhadarabok az új stílusúakkal összeállítva is divatosak lehetnek. Nem akar megválni őszi-téli kedvenc ruháitól? Nem is kell! A legújabb stílusnak megfelelő holmikkal kiegészítve tavasszal is divatosakká tehetők:

-fényes szatén miniszoknyához: a rövid kabát a szekrényben marad, helyette bújjunk kényelmes kapucnis pólóba.

-a kívül viselt blúz nemesen egyszerű hatást kölcsönöz a hajtásokkal bővülő elegáns nadrágnak. Akinek az alakja megengedi, bátran hagyja nyitva a blúz alsó gombjait, és mutassa meg a feszes hasát.

-fogyasszunk naponta 3 kiskanál pollengranulátumot. Ez megerősíti az immunrendszerünket.

-tartsunk vitaminkúrákat: szedjünk B1, B6, E forte, A+D3 tablettákat, kálcium pezsgőtablettát, magnézium pezsgőtablettát.

Gyakori fejfájás jelentkezhet a tavaszi időszakban a máj és az epe miatt, mivel a máj tárolja a szervezetben fel nem dolgozott méreganyagokat. A fájdalom a homloktól a halánték felé húzódik, körbe a fejen, a nyak, vállak felé, innen pedig lehúzódik a csípőre, majd a lábakra, amelyek elnehezednek. A nyak és a vállak megmerevednek, a halánték lüktet. Egyes személyek isiászt kapnak csípőjükben a fejfájás hatására.

E fájdalomegyüttest a következőképpen kezelhetjük: középső ujjunkkal nyomjuk meg és könnyedén dörzsölgessük halántékunkat. Ezután bal kezünkkel fogjuk meg nyakunk jobb oldalát a tarkónk felől, és próbáljuk balra elcsavarni. Végezzük el ezt ellenkező irányban is. A következő gyakorlat: néhányszor húzzuk fel felváltva vállainkat erőteljesen, majd csípőre tett kézzel húzzuk vállainkat előre-hátra. Ezután az otthon található legnagyobb fakanállal ütögessük lábunk külső részét fentről lefelé egészen a sarkunkig olyan erősen, hogy kicsit fájjon.

Néhányszor ismételjük meg ezt a gyakorlatsort, és el fog múlni a fájdalom, fáradtság, szédülés, és a vérkeringésünk is rendbejön. Szívünk oxigénellátása javul, gyors szívdobogásunk elmúlik, arcunk sápadtsága eltűnik.

-este 19.00 óra után igyunk meg egy pohár tejet, amelybe egy kanál mézet kevertünk.

-lefekvés után becsukott szemmel képzeljünk el egy nagy iskolai táblát, amelyre épp a 3-as számot kezdjük felírni. Mielőtt befejeznénk, elalszunk.

-néhány nyers burgonyát mossunk meg jól, reszeljük meg, és nyomjuk ki a levét. Igyunk ebből naponta 2-3 alkalommal fél decit étkezés előtt.

-egy liter vízben főzzünk egy kiskanál gyömbért fél órán át, majd szűrjük le. Miután kihűlt, édesíthetjük mézzel. Ebből igyunk naponta 3 pohárral. Gyomorfekély esetén is jó eredményhez vezet.

25 dkg mézet, 15 dkg vajat vagy margarint 20 dkg cukorral addig melegítünk, amíg a cukor fel nem olvad. A tűzről levéve belekeverünk 50 dkg lisztet, 2 dl tejszínt, 1 tojást, egy sütőport, majd sima tésztává dolgozzuk. 20 dkg mákot 2 dl tejben 5 dkg cukorral felfőzünk.

A tésztát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, majd rásimítjuk a mákkrémet. Előmelegített sütőben megsütjük. A kihűlt tésztát rombusz alakú darabokra vágjuk fel. 40 dkg fehér csokoládét gőz fölött felolvasztunk, és a rombuszokat félig belemártjuk. Díszítésül a még folyékony csokoládéba a rombusz közepén belenyomunk egy-egy szem mogyorót.

Osztályunk a helyi középiskola matematika-informatika szakát végzi. Annak ellenére, hogy az osztály létszáma a tanév kezdetekor igen kevés volt, mostanra már 25-en vagyunk, hála a más iskolákból hozzánk beiratkozott diákoknak. Osztályunk vegyes összetételű, mivel a tasnádi diákok mellett még Magyarcsaholyból, Ákosról, Érszakácsiból, Tasnádszarvadról, Tasnádszán-tóról és Pelekesziből is vannak társaink. Ez azonban nem akadálya annak, hogy kellemes legyen a hangulat, és tanulmányainkban eredményesek legyünk. Osztálytermünk méretét tekintve kicsi, de ez minket még inkább hozzásegít ahhoz, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki egymás között.

Ebben a félévben a mi osztályunk átlaga volt a legnagyobb a kilencedik osztályok között. Erre nagyon büszkék vagyunk, de az érdem az osztályfőnökünknek és a tanárainknak is köszönhető, akik igazán mindent megtettek értünk.

Ezúttal is köszönetet mondunk volt tanárainknak az általános iskolából munkájukért és segítségükért, amellyel "bejuttattak" minket a középiskolába.

Az iskolai tanulmányok mellett részt veszünk logikai, valamint tantárgyversenyeken, és igyekszünk jó eredményeket elérni mind városi, mind megyei szinten. Tevékenyen részt veszünk a sportéletben is.

Reméljük, hogy a jövőben is szép eredményeink lesznek, és meg tudjuk őrizni a jó kapcsolatot tanárainkkal is. Büszkék akarunk lenni arra, hogy a IX.B osztály diákjai vagyunk!

Osztályunk névsora: Albert Adorján, Balla István, Balogh Krisztina, Barta Szabolcs Oszkár, Csirák Krisztián, Dallos Ildikó, Fóris Réka, Harmati Zsuzsa, Hegyi Norbert, Iszkakof Andrea, Kasza Beáta, Kopányi Lehel, Kovács Brigitta, Kovács Orsolya, Kun Erika, Maier Gábor, Mészáros Anna, Mogyorósi Melinda, Morár Tibi, Oláh Hajnalka, Szabó Edina, Székely-Orosz Attila, Tar József, Teffenhárdt István, Veiszer Roland. Osztályfőnökünk: Ruff Zsófia.

Következő lapszámainkban a Tasnádon tanító tanárokat fogjuk bemutatni. Először Csizek Tibor matematika-fizika szakos tanárral beszélgettem.

-Tanulmányaimat Szatmárnémetiben a Fiú Liceumban végeztem, majd Kolozsváron tanultam tovább a Bolyai Magyar Tudományegyetemen, amelyet utolsó évben Babes-Bolyai Tudományegyetemnek neveztek. Negyvenkét éve vagyok tanár, mindezt Dobos Ernő matematikatanáromnak és Tere Géza fizikatanáromnak köszönhetem, akik megszerettették velem e két tantárgyat. A matematikában felfedeztem a logikus gondolkozást, a fizikában pedig a gyakorlatot, a mindennapi életet.

-1958-ban alakult meg a Liceum. 1960-ban Szilágyi Béla itteni matematikatanár megkért, hogy jöjjek fizikát tanítani. 1964-ig fizikát tanítottam, majd matematikát is. 1964-1984 között az iskola aligazgatója voltam. Most nyugdíjas vagyok, de vállaltam, hogy fél normában továbbra is tanítok. Emellett jelenleg is én felelek a magyar tagozaton folyó munkáért.

-A tanárkodást nem csak mesterségnek, de hivatásnak is tartom. Szeretek fiatalokkal foglalkozni, és szeretem a matematikát, mivel gondolkodás, kitartás, szépség van benne.

-Anyagilag nem, viszont örömöt jelent olyasvalamivel foglalkozni, amit szeretek. Örülök, ha látom, hogy a munkámnak eredménye van.

-Fő célom az, hogy úgy magyarázzak, hogy a diákok megértsenek, elsajátítsák a tananyagot, ezért szigorú is vagyok.

-Csak képzeletben van ilyen, de bárki megpróbálhat azzá válni. Egy tanárnak úgy kell tanítani, hogy diákjai bármilyen megmérettetésen megállják a helyüket.

-Egy fiatal feladata, hogy elsajátítsa, amit kell, de találja fel magát az életben is, sportoljon, szeresse az irodalmat, és otthon is segítsen a mindennapi munkában. Az én diákjaim között is vannak ilyenek.

- Úgy érzem, meg kell tennem mindent azért, hogy középiskolánkban évente induljon magyar tagozat. Ezért rendszeresen elmegyek a környékbeli általános iskolákba, hogy népszerűsítsem intézményünket. Ezt, mint tanár és városi tanácstag, feladatomnak érzem, és igyekszem megtenni, amit tudok.

Mennyire szoros a kapcsolatod a barátoddal? Szigorúan fogod párodat, vagy túlságosan is szabadjára engeded? Most megtudhatod milyenek a férfit megtartó módszereid!

A pasidnak munkába kell mennie. Csörög a vekker, de Ő füle botját sem mozdítja. Mire te:

A pasid nagyon szórakozott egyén, rá tudnád-e bírni, hogy figyelmesebb legyen?

a) természetesen igen, másképp miért is nyaggatnád folyton, hogy hívjon fel, ha már egyszer megígérte;

b) az attól függ, ha megmondod neki mi zavar, az már az ő dolga, hogy változ-tat-e rossz szokásain;

A barátod felöntött a garatra, és látod, hogy az ötödik sörét rendeli. Erre te:

a) megkérem a pincért, legyen olyan kedves, és ne adjon több italt a barátomnak;

b) felhúzott szemöldökkel megkérdezem, hogy egész biztosan meg akarja inni az ötödik sörét;

Nagyon fontos buliba vagytok hivatalosak. Észreveszed, hogy a pasid nadrágja és inge üti egymást.

a) Motornak a szerelő. Ha a motort kellőképpen rendben tartod, csúcsteljesítményt várhatsz tőle;

A barátod meghív vacsorázni, és váratlanul megkéri a kezed. Hogyan válaszolsz?

1) a-0 b-1 c-2
2) a-0 b-2 c-1
3) a-2 b-0 c-1
4) a-2 b-1 c-0
5) a-1 b-0 c-2
6) a-1 b-2 c-0
7) a-2 b-0 c-1
8) a-0 b-2 c-1
9) a-2 b-1 c-0

Folyamatosan azon aggódsz, hogyha nem avatkozol közbe Ő - és vele együtt a kapcsolatod is - darabjaira hullik szét. Ha az esetek 90%-ban te döntesz, az elenyésző 10%-ban pedig ő, viszonyotok sokkal inkább anya és fia kapcsolatához fog hasonlítani. Ha számít rá, hogy állandóan ilyen nagy mértékben beleavatkozol az életébe, ellustul és aligha fog erőfeszítéseket tenni, hogy maga oldja meg problémáit.

Olyan bizalmasa vagy a pasidnak, aki törődő, de nem uralkodó. Még ha ellenedre is vannak barátod nyilvánvaló hibái, mindig olyan formában közlöd vele azt, hogy úgy érezheti: az ő választásán múlik, követi-e tanácsaidat vagy nem. Ennek eredményeképpen úgy érzi, hogy segíteni akarsz neki, és nem pedig a pasinevelő módszered kísérleti nyulaként kezeled őt.

Hát nyűgnek biztosan nem nevezne a pasid, ám egyikőtöknek sem ártana, ha kicsit jobban beleavatkoznál az életébe. Túlságosan szabadjára engeded, pedig a legjobb kapcsolatok adok-veszek elven alapszanak. Az hagyján, hogy nem fog tisztelni ezért, mert teljes szabadságot engedsz neki, de ez a hozzáállásod azt az üzenetet közvetíti, hogy nem kívánsz az életének részese lenni. Gondold át, mire vágysz a kapcsolatodban, és adj neki hangot!

Ebben a hónapban rovatunkat a ti verseitek, rajzaitok alapján állítottuk össze.

Bármikor hozzátok, vagy küldjétek be írásaitokat, rajzaitokat a Teleházba, hogy közölhessük őket lapunkban.

Krisztus urunk föltámadott,
Hirdetik az angyalok.
Jó hangulat és békesség
Legyen mindig nálatok.
E jókívánság után
Locsolkodni akarok.
Öntözöm a kislányokat,
Hímes tojást adjatok!

Ma nyílt meg az égnek
ragyogó kebele,
Ma szállt le a földre
az égnek szelleme.
Locsolódni jöttem,
rózsavizet hoztam,
Vigyázzatok lányok,
megöntözlek nyomban.

Édesanya mosogat,
A kislánya veletart.
Édesapa horgászik,
A két gyerek labdázik.

Ákom-bákom berkenye,
Szagos Húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!

Ma jöttem tojásért,
Holnap jövök lányért.
Ha nem adnak tojáskát,
Ülü vigye tyúkocskát.

Én kis diák vagyok.
Sokat nem óstálok,
Egy pár tojást várok,
S azzal elsétálok.

Mikor felkel, minden éled,
Életre kel a természet.
Mozdul növény, állat, ember,
Levegő, víz, felhő, tenger.
(a nap)

Előző lapszámunkban olvashattak a téli esték hasznos és egyben szórakoztató időtöltéséről, a fonóról. Említettük, hogy szomszédságban lakó asszonyok, lányok összegyűltek, és fontak. Miért volt erre szükség, mi volt az a fonás?

A világháborúk következtében sok család maradt férfiak nélkül, kereseti lehetőség nélkül. Az itthon maradtakat ruházni kellett, és ez a feladat az anyákra hárult. Nem volt könnyű dolguk, mert a ruházati cikkek nagyon drágák voltak, nem is igen lehetett kapni ilyesmit. Ezért, főként falun úgy segítettek magukon az otthoniak, hogy maguk teremtették meg az öltözködéshez és a háztartáshoz szükséges anyagokat.

Ehhez elsősorban rostnövényekre (kender, len, gyapot) volt szükség. A mi vidékünkön főként a kender termesztése terjedt el. A tavasszal sűrűre elvetett kendermagból magas szárú növény fejlődött ki. Virágzáskor ezt kinyűtték, vagy sarlóval levágták, és kiterítették a földre, hogy levelei, virágai jól megszáradjanak. Ezután deszkákhoz csapkodva leverték róluk a leveleket, virágokat, csak a kemény rostos szár maradt. Ezt kévékbe kötötték, és elvitték valamilyen folyóvízhez. A mederbe jó mélyen karókat vertek, amelyekhez hosszú, erős rudakat kötöttek. Ezek közé rakták a kenderkévéket, és fölül hosszú rudakkal rögzítették, nehogy a víz sodrása elvigye a kendert. Három-négy héten át hagyták ázni a kendert, majd kimosták, azaz lemosták a kévékről a rájuk rakódott iszapot. Az így kiázott kendert szekérrel hazavitték. Otthon minden kévét külön szétteregettek, hogy a fehérre ázott és mosott kender kiszáradjon. Amikor már teljesen száraz volt, „megtörték", azaz „tilolták", ami abból állt, hogy a kemény, fás részeket tilókkal darabokra, pozdorjává törték, majd kirázták. Így maradt meg a kenderrost. Ezt a rostot még „meg-dörzsölték", hogy kihulljon belőle a legapróbb pozdorja is. A „dörzsölő" nem túl hideg őszi estéken volt, amikor a tornácon a lányok mezítláb taposták a kenderrostokat, és ki-kirázták, míg a rostok tiszták maradtak.

Természetesen vidám szórakozás volt ez is, hiszen gyümölccsel, csörögével, fánkkal, borral kínálták a munkálkodókat. A fiúk is megjelentek, és „tették a szépet" a gyorslábú lányoknak.

A további eljárás már kicsivel nehezebb volt, mivel minden maradék kócot ki kellett fésülni, hogy a fonáshoz szép egyenes szálú legyen a rost. A fésülés vagy kártolás "gere-ben" (deszkába sűrűn bevert nagyon hegyes szögek) segítségével történt. A gereben hegyes fogai kifésülték előbb a vastagabb szálú rostot, amiből vastagabb fonalat fontak. Ebből készült a pokróc, a zsák, az edénytörlő ruha. Legvégén maradt a finom, vékonyszálú szösz, melyből szép, egyenletes és vékony fonalat lehetett fonni. Ebből szőtték az eladó lányok „staférungját": lepedőket, asztalterítőket, törölközőket, alsó és felső ruhaneműket, a férfiaknak bő gatyákat, felső ingeket, mellényeket.

A növényi rostok fonallá varázslásának a művelete volt a fonás. Ezáltal a szálas anyagokból fonalak készültek. Legrégibb eszköze a gyalog- vagy simaorsó. Ezzel a munkafolyam időszakos. A jobb kéz előbb megpedri az orsót, azután az orsó sodró hatására a guzsalyra kötött kenderszöszből (gyapjúból) egyenlő vastagságú szalagot enged a balkéz, és végül felgombolyítja a megfont fonaldarabot az orsóra. Ez addig folytatódott, amíg az orsóra jó sok fonal került, és bírta a kéz, ezután orsót cseréltek. Egy-egy este 5-6 orsót is telefontak az ügyes kezű lányok, asszonyok. Valamivel gyorsabban lehetett fonni a rokkával, ahol a szárnyas orsót a lábbal hajtott kerék forgatta, és a fonónőnek csak a guzsalyról kihúzott szálakat kellett egyengetnie.

Ez a fonásmód csak a kender, gyapjú és len fonására volt használható. A gyapotfonás már modernebb gépeket igényelt, amelyeket feltalálók szerkesztettek, újítottak, és máig korszerűsítik őket.

Természetesen, amíg a fonalból vászon lett, sok más műveleten kellett átmennie, amiről egy másik lapszámunkban írunk majd.

Mi, gyerekek, a II. Világháború idején bizony örültünk, ha színes kenderfonalból szőtt kockás vagy csíkos ruhákat viselhettünk. Nem csak a ruhánk, de még a nyári cipőnk is ilyen kendervászon felsőből készült, amelynek talpát kukoricacsuhából fonták.

Így a tavasz közeledtével, amikor a hó már elolvadt, s megkezdődtek a tavaszi nagytakarítások, a kiskertek rendbetétele, szembetűnő, hogy a közterületek mennyire szemetesek. Mintha nem lenne gazdájuk. Az első szellő papír- és műanyagzacskók sokaságát emeli a magasba, s egyre „illatosabbak" a lakótelepek szemétlerakói. Pedig lehetne ez másképp is.

Az elmúlt nyáron abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pár hetet eltöltöttem egy magyarországi kisvárosban, a Komárom-Esztergom megyei Oroszlányban. Ez a város, amely Tatabányától alig 18 km-re helyezkedik el, a természeti szépségekben gazdag Vértes hegy lankáira épült. Nevét az Árpádházi uralkodókkal rokon Csák nemzetség címerállatáról, az oroszlánról kapta. Ezen a vidéken már a legrégebbi időkben is laktak emberek. Napjainkban kb. 21 ezren élnek ebben a komfortossá fejlődött kisvárosban.

Azt, hogy hogyan sikerült a szemétkérdést megoldani ezen a településen, nem tudom, csak a végeredménnyel találkoztam. Mind a lakótelepi, mind a külvárosi részen, az utcákon számtalan kitűnő állapotban lévő billenőtetős szemetest láttam, amit hetente háromszor szállítottak el.

A közterületek karbantartását, kezelését valamint a szemétszállítást is magáncég végzi. Korszerű autókkal és komoly gépi felszereléssel, kezdve a motoros kaszától és kapától, a fűnyíróig. Minden talpalatnyi helyet kihasználnak parkok és virágágyások létrehozására, s ezeket rendben is tartják. A lakótelepi lakások ablakai virággal vannak tele. Ugyanez igaz a magánházakra is, ahol nem ritka a borostyánnal, repkénnyel és tűzvirággal befuttatott kerítés és házfal. Az önkormányzat támogatja ezeket a megmozdulásokat, a legvirágosabb erkély, ablak, a legtisztább porta címeket adományozva, ami némi pénzjutalommal és egy kifüggeszthető táblával jár. A lakosok egymással versengve küzdenek ezért a megtiszteltetésért.

Ezzel szemben nálunk szinte mindenütt burjánzik a gyom (tisztelet a kivételnek); a lakótelepeken "könnyebb" az ablakon kihajítani a szemetet, mint levinni. A szemeteskukákat jó, ha egy héten egyszer elviszik, és sajnos egyik lyukasabb, mint a másik. A Győzelem (Victoriei) negyedben 436 lakásra hat szemeteskuka (konténer) jut, ami nagyon kevés, de még rosszabb a helyzet a Hajnal (Zorilor) és a N.Iorga negyedekben, ahol még ennyi sincs. Tudok olyan utcáról is, ahová télidőben be sem mertek hajtani a szemeteskocsival, mert félő volt, hogy ott ragadnak.

Vajon nem lenne jó városunk vezetőinek, s tanácsosainak ellátogatni olyan helyekre, mint amilyen Oroszlány is, tapasztalatcserére? Hátha akkor itt is változna valami és javulna a helyzet. Hiszek benne, hogy egy kicsit több odafigyeléssel, jobb irányítással itt is sok minden jobban menne, mert: „nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell."

Tevékenységünk megszervezésével igyekezzünk kihasználni a napfényt. Egészségünk megőrzése érdekében aludjunk 6-8 órát éjszaka. Ha sokszor éjszakázunk, előbb-utóbb nappal kell majd aludnunk. Mindenképpen jó elkerülni ezt a szokást!

A hűtőszekrényt hűvös, és ne fűtött, vagy napos helyen tartsuk. Az ajtajának jól kell zárnia, különben nagy az energiaveszteség. A képződött jégréteget rendszeresen olvasszuk le, mert úgy jobban hűt. A termosztátot soha ne állítsuk hidegebbre, mint szükséges. Az ajánlott hőmérséklet 7⁰C. Meleg ételt ne tegyünk be, mert azonnal bekapcsol.

Sütés-főzésnél is sok energiát lehet megtakarítani kis odafigyeléssel. Ne főzzük „agyon" az ételt. Ha már felforrt, azonnal tegyük kis lángra. Takarékon is pontosan annyi idő alatt fog megfőni az étel, mint nagy lángon, de kevesebb gázt fog fogyasztani. Használjunk kuktát vagy modern főzőedényeket. Egy-két személy részére főzzünk vagy melegítsünk mikrohullámú sütőben. Nagy mennyiségű étel főzésénél hagyományos tűzhelyet vagy katlant célszerű alkalmazni. Kompótfőzés, -cukrozás, -tartósítás helyett inkább napon aszaljuk a gyümölcsöket. Egészségesebb és gazdaságosabb is.

A növénytermesztésnél, állattenyésztésnél használjunk esővizet. A legolcsóbb locsolóvíz az esővíz. Kár nem hasznosítani! Ha nem géppel akarunk mosni, nyáron használhatjuk az esővizet. Sokkal lágyabb, mint a vezetékes víz, és jobban tisztít. Sötét színű, főleg fekete edényben a nap energiáját felhasználva akár fel is melegíthetjük. Friss levegőn, napon, a természet közelségében kellemes időtöltés lehet a házi és kerti munka!

Nem csoda, ha a tömbházak lakóinak nagy része vágyik arra, hogy kertes házban lakjék.

A káposztafélék családjába tartozik, a karfiol közeli rokona. Sok A és C vitamint tartalmaz, és igen gazdag ásványi sókban. Termesztése korábban Dél-Európára korlátozódott, innen került Észak-Európába és Amerikába, ahol a karfiolnál jobban elterjedt és keresettebb. Nálunk kevesen ismerik.

Jellegzetessége a zöld színű virágzat, amely hosszabb száron nő, mint a karfiol, lényegesen lazább rózsát (virágkezdeményt) fejleszt, amelyeket még kinyílás előtt kell levágni fogyasztás céljából. Egyes fajtái még enyhe teleken is folyamatosan fejlődnek.

Magját március második felétől május derekáig vethetjük melegágyba vagy szabadföldi hidegágyba, 5-6 gr/m² magot szórunk. Vetőmagja a kereskedelemben kapható, külföldről nagyobb választékot hoznak be.

Az öthetes palántákat jól megmunkált földbe, állandó helyre ültetjük, m²-enként 3-4 tövet, 50 cm-es távolságra. Az erős fény nem árt neki, és vízigénye igen nagy. A növény ápolása kapálásból és öntözésből áll. Nagy, vastag szárat növeszt, és óriási a lombfelülete. Augusztus végétől a nitrogénes műtrágyázást meghálálja.

Az első tömött rózsát a tetején neveli. Szedése akkor kezdhető, ha a hajtásrészek elérték a 20 cm-t. Ezután az oldalhajtásokon kisebb rózsák jelennek meg. Védőnövénye a zeller, minden harmadik palánta után ültessünk egy tő zellert.

A karfiolhoz hasonlóan készíthetünk belőle leveseket. Bármilyen zöldséggel főzhetjük együtt, csak kissé később tegyük bele az ételbe, mert hamar megfő, és túlfőzés esetén szétesik. Finom egytálételek, saláták is készíthetők belőle.

A medvehagyma (Allium ursinum) a tavasz első hírnökei közé tartozik. Elődeink sási hagymának, cigányhagymának, vagy poszhagy-mának is nevezték. Hatalmas gyógyerő szunnyad benne, és a nép azt tartja, hogy téli álmuk után a medvék is ezt keresik, hogy gyomrukat megtisztítsák vele. E gyógynövény külső tulajdonságai megegyeznek a fokhagymáéval, de gyógyereje sokkal nagyobb.

A medvehagyma „teremtőnk ajándéka", hozzájárul szervezetünk megtisztításához és salaktalanításához. Levelei élénkzöldek, hosszú nyelűek, lándzsa alakúak, a gyöngyvirágéra és az őszi kikericsére h