Tasnádi Tükör

Lapunk havonta jelenik meg.
Kérjük, írja meg véleményét a lapunkban olvasottakról.
E–mail címünk: tt@tct.p5net.ro

Románián kívül élő olvasóink családi jellegű hirdetéseit — elhalálozás, megemlékezés, köszöntő, stb. — díjmentesen közöljük, amennyiben a név és lakcím feltüntetésével eljuttatják azokat e–mail címünkre.

Ugyanakkor szíves figyelmébe ajánljuk a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületet, amelynek egyik programjaként felvállalja a Tasnádi Teleház működtetését.

A kitűzött céljaink eléréséhez és a tevékenységeink megvalósításához Ön is hozzájárulhat, amennyiben bármilyen kis összeget átutal az egyesületünk számlájára, amely a következő: "Asociatia Civilă pentru Dezvoltare Comunitară Tăsnad - Banca Comercială Română, Filiala Tăsnad, cont: 2511.1-1037.1/ROL".

Ha kíváncsi a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesületre és tevékenységeire, látogassa meg honlapunkat: www.telecentru.org!

Köszönjük.

Lapunk megjelenését az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatja.

"Ünnep, oly szép, gyertya, ha ég
A szeretet asztalánál
Ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
Ezt nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell."

A téli ünnepek közeledtével szinte mindenki azon igyekszik, hogy mivel is tudná családtagjait és barátait megörvendeztetni.

Járjuk az üzleteket keresve a legmegfelelőbb ajándékot, és hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk a legfontosabbról, a SZERETETRŐL. Mert mit ér a legdrágább ajándék szív nélkül?

Elanyagiasodott világunkban szinte minden a pénz körül forog, de sokszor egy jó szó többet ér minden pénznél. Ha bánatos vagyok, netán szomorú, a pénz nem vigasztal, egy barátságos szó többet segít, mint a legszebben becsomagolt ajándék.

Kényes feladatnak, és valljuk be, sokszor kényszernek érezzük az ajándékozást, örömöt akarván szerezni másoknak és nem akarva lemaradni családtagjaink mögött. Versengünk kié a drágább, ezért jobb ajándék, (még akkor is, ha a megajándékozott semmi hasznát sem veszi) és fellélegzünk, ha túl vagyunk rajta. Pedig régi vicc, (nem én találtam ki) egy szál virág szebben beszél… Nem állja meg helyét az sem, hogy pénzen mindent meg lehet venni, csak tudni kell, hol kell vásárolni. Az ilyesminek senki nem örül, sem az ajándékozó, sem a megajándékozott. Akkor meg mire jó?

Nemrég olvastam egy statisztikai kimutatást, mi szerint a kereskedelem a téli ünnepek környékén valósítja meg bevételeinek több mint 50 százalékát. Nekünk marad a fáradságos keresgélés és sokszor az elégedetlenség amiatt, hogy nem mindig találjuk meg az elképzelt meglepetést.

Ugyan kinek is mondhatnám el, hogy a szeretet nem egyenlő az ajándékkal? Az ennél sokkal értékesebb és fontosabb. Az egyetlen, amiért megéri fáradozni!

Várva és remélve telnek napjaink. Várjuk a csodát, ami soha nem jön el, és remélünk egy szebb és jobb élet lehetőségében. Közben az egyetlen csodát, a szeretetet, amely megszépíthetné szürke hétköznapjainkat, és fényt adhat ünnepeinknek, szép csendben elfelejtjük. Így december táján elővesszük, leporoljuk, felöltve a karácsonyi lelkületet, mert így szokás.

Feldíszítjük otthonainkat, környezetünket, fenyőfát állítunk és emlékezünk régvolt Karácsonyokra, amikor szinte minden "szebb és jobb" volt. Talán társadalmunk idősebb tagjait kellene megkérdezni, miért volt szebb a gyermekkori fenyőfa, miért volt édesebb akkor a szaloncukor, a kandírozott gyümölcs és a mézeskalács?

Azt hiszem, megtaláltam a választ erre a kérdésre. Nagyanyáink és nagyapáink ismertek egy több évszázados titkot, ami nem más, mint a szeretet, és nem csak Karácsonykor éltek vele, hanem mindennapjaik része volt. Gondoljunk vissza a nyáresténként hazahozott "madárlátta" kenyérre vagy gyümölcsre, a zsebbe dugott cukorkákra.

Miért feledkeztünk meg róla? Amikor felkészítettek bennünket az életre, az útravalónak szánt tarisznyába szeretetüket is beletették. Igaz, nem volt fényes és csillogó papírba csomagolva, talán azért is hagytuk a tarisznyánk mélyén porosodni. De még mindig nem késő, ha jól belekotorászunk életünk útravaló tarisznyájába, még megtalálhatjuk, hacsak ki nem szórtuk útközben valamelyik hirtelen kanyarban, vagy megtorpanásnál, nem tulajdonítva neki túlzott fontosságot, hisz annyi mindent elhagytunk már amúgy is, és ez a kis "apróság" fel sem tűnik.

Pedig már 2000 évvel ezelőtt leírta Szent Pál: "…ha minden titkot és minden tudományt ismerek is,…szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok."

Mert a szeretet az nem kér, hanem ad, nem bánt csak simogat. Nem fél, nem ijeszt, csupán bátorít. Tűző nyárban enyhet, fagyos, hideg télben fényt ad. Szívet és lelket melegít. A szeretet nem önző. Ha szeretnek, jobbá lehetek, ha szeretek, és bízok embertársaimban, teljesebb életet élhetek. Tehát a szeretet élni tanít, és életre nevel.

Szeretet… mennyi íze és zöngéje van e szónak. Elkoptatni nem lehet, mert életünk egyetlen fontos célja és feladata. Szeretni önmagunk legyőzése árán is megéri. Aki szeret, annak nem céltalan az élete.

Úgy éljünk, hogy megtaláljuk életünk célját. Ennek reményében kívánok mindenkinek szeretetben és békében gazdag Karácsonyt, és sikeres, boldog Új Esztendőt!

A háború jelei itt vidéken is egyre jobban megmutatkoztak. Édesapámat – bár elmúlt 40 éves – behívták katonának. A lakosságot kötelezték, hogy óvóhelyet készítsen, próba légiriadókat tartottak, a szirénák megszólalásakor el kellett foglaljuk helyünket az óvóhelyen. A fontosabb élelmiszereket jegyre adták.

Elérkezett 1944. április elseje, s vele együtt a hír, hogy a tanév véget ért, hirtelen egyik napról a másikra befejeződött a tanítás. Akik vidékiek voltak, azoknak megmondták, hogy igyekezzenek minél hamarabb haza. Mi, gyermekek nem tudtuk mire vélni az egészet, de sokan örültek, hogy nem kell iskolába járni. (…)

Háborús hangulatban telt el 1944 nyara, s nagy bizonytalanságban kezdtük meg ősszel a tanévet. Községünk közelében is harcok voltak, sokszor egész közelről hallatszott az ágyúszó. A német katonaság vonult vissza, októberben láttuk meg nyomukban a román meg az orosz katonákat.

A tanítás nagyon rendszertelenül folyt, a szülők féltettek bennünket, s nem nagyon engedtek iskolába, az utcára is alig mertünk kimenni. Rengeteg katona, hadifogoly, székelyföldi menekült vonult keresztül a községen, le is táboroztak napokra. Az osztályokban egyik nap sem volt meg a teljes létszám, be sem írtak hiányzónak.

1945. januárjában nagy veszteség érte községünket. 3-án szavazásra hívták a felnőtt lakosságot a moziterembe. A terem bejáratánál, s az egész épület körül fegyveres orosz katonák álltak. Bemenni lehetett, de kijönni nem. 1200 embernek a nevét olvasták fel, főként a német hangzásúakat. Ezeket levitték a domb aljában épült kaszárnyába, onnan egy hét múlva tehervagonokban a Szovjetunióba szállították őket robotra. Szüleim késő este kerültek haza és mesélték el, hogy milyen szörnyű órákat éltek át. Két osztálytársnőmet is elvitték, ők 16 évesek voltak.

Emiatt a tanítás szünetelt, csak 24-én kezdődött meg. Nem minden tantárgyból vettünk új leckét, általában ismételtünk, hogy a hiányzók ne maradjanak le a tanulásban. Február elején napokig nem mertünk iskolába menni, mert az a hír járta, hogy Nagykárolyból 35 gimnazistát vittek el robotra. Aztán kiderült, hogy csak rémhír volt. 1-én az iskolaépületet elvették búzaraktárnak, a tanulást egy magánházban folytattuk, alig fértünk el a helyiségekben. Itt és ekkor kezdtük meg a francia nyelv tanulását. (…)

Júniusban vége lett ennek a zűrzavaros tanévnek. 21-én levizsgáztunk, s napok múlva, mikor elkészült az új pecsételő, megkaptuk a bizonyítványt is.

A tanév végén szép rajzkiállítást rendeztünk, rajztanárunk, Keresztessy Sámuel festőművész vezetésével, aki a nagybányai festőiskola egykori növendéke, községünk szülötte és neves művésze volt. A kiállításnak sikere és sok látogatója volt. (…)

A tanítás szeptember 29-én kezdődött meg, iskolánk most már mint algimnázium működött. Latinul is tanultunk a francia és román nyelv mellett.

Megalakult az önképzőkör, én voltam a jegyzője. Rendszeresen tartottunk gyűléseket, voltak, akik saját alkotásaikat olvasták fel.

Az élet kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba, a fiatalok műkedvelő előadásokat, bálokat rendeztek. Mi, negyedikesek segítettünk a tombolát, büfét megszervezni, de a bálban nem maradhattunk. (…)

Eltelt a tanév, 1946. június végén vizsgáztunk. Közben eldöntöttem, hogy megvalósítom régi álmomat, és tanítónő leszek. Tasnádról és környékéről azok, akik tovább folytatták tanulmányaikat, mind Szatmárnémetibe mentek már az előző években is. Én Nagyváradra mentem, gondolván, hogy ősszel beköltözünk a házunkba. Még két osztálytársnőm jött oda. Édesanyám már előzőleg volt érdeklődni a Szent Orsolya tanítóképzőben, a kérvényt is beadta. Egy ismerős családnál szálltunk meg, akkor voltam először Váradon. A háború nyomai még nagyon látszottak.

A felvételi vizsga június 25-én kezdődött. Arra emlékszem, hogy a magyar írásbelin Mikes Kelemenről kellett írni, vagy egy fogalmazást "Miért választottam a tanítónői pályát?" címmel. Én az utóbbit írtam, mert Mikesről nem tanultunk. Gondolom, azokban a zavaros időkben nem volt egységes tanterv. Tankönyvünk sem volt, mindent jegyzeteltünk.

A felvételi sikerült, kimondhatatlanul boldog voltam. A zárda épülete, az ott uralkodó légkör, a rend, fegyelem nagy hatással volt rám. Érdeklődve néztem a sok táblát a folyosókon, különösen megragadott az egyiknek a mottója: "Testvéreknek, akik az éjben járnak, az Isten küldött szentjánosbogárnak." A megilletődéstől és a tisztelettől alig mertem megszólalni az igazgatónő, M. Jozefa előtt.

Mikor a felvételiről visszajöttünk, itthon lezajlott a ballagás. Este bankett volt a vendéglőben, éjjel 1-ig tartott a tánc. Elkészült a tablónk, rajzkiállítás is volt. Aztán szétszéledtünk. Van olyan osztálytársam, akivel azóta sem találkoztam.

Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb és leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állítása nem számít régi szokásnak.

A különböző ünnepek során a fák, örökzöld növények szerepe minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti. Valamint kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik.

A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a XVII. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak, és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát, és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.

Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik. Egy Strasbourg-i polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.

Magyarországon csak a XIX. század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Először csak a nemesi családoknál - először Brunswick Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben -, később a módosabb polgároknál is elterjedt. A parasztok körében a XX. században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa-állítás.

Van, ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza.

A karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács volt. Az 1880-as években jelent meg az üvegdísz. Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdíszekkel, szaloncukorral, színes égőkkel.

Ünnepi asztal: Karácsonykor nagy jelentősége van az ünnepi asztal megterítésének. A néphiedelem szerint a karácsonyi abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott. Az asztal alatt szalmát helyeztek el, a betlehemi jászolra emlékezve és emlékeztetve. Tettek ide gabonával teli kosarat is. Mára ez a hagyomány feledésbe merült. Az ünnepek alatt több időt tölt együtt a család. Szánjunk a terítésre is több időt. Zöldre, pirosra festett cserepekbe nagyon szép díszek készíthetők. Mindegyik változatban a gyertyák színéhez igazítjuk a kellékeket. Pl. a piros cserepes dísz jól mutat mikulásvirággal, hímzett abroszon.

Ünnepi teríték: A szépen díszített ünnepi asztal hangulatát fokozhatjuk a megfelelően, ízlésesen megtervezett, elrendezett terítékkel.

A gyerekek asztalát zöld kartonból vágott fenyőfa alátéttel, szaloncukor formájú szalvétával, kis koszorúval díszíthetjük.

Reggelihez, uzsonnához való a piros műanyagtányér, evőeszköz. Dísze a karácsonyi szalvéta, az almába szúrt égő gyertya, a piros almával díszített koszorú.

Ebédhez, vacsorához nagyon hangulatos ilyenkor a piros, zöld, sárga és fehér színösszeállítás. Az egyszerű asztalterítőt színes szalvétákkal tarkítjuk, amelyeket hajtogatva (dupla legyező, csúcsos legyező, tulipán, püspöksüveg alakúra) a tányérra vagy a pohárba teszünk. Kis tálkába helyezett fenyőágak, gömböcskékkel, füzérekkel díszítve jól mutatnak az ünnepi asztalon. A hangulatvilágítást az asztal közepére helyezett gyertya biztosítja. Ilyen színes terítékkel az egyszerű, fehér tányérok is mutatósak lesznek.

Természetesen alkotásunk a megfelelően választott ünnepi ételekkel, italokkal lesz teljes.

Asztali koszorúk: A meghitt karácsony mindannyiunk számára kivételes ajándék. Fontos, hogy szépen tudjuk ünnepelni. Ehhez hozzátartozik az ünnep színterének látványa is. A téli napforduló idején a friss zöldnövény jelképezi a megújulást. Az örökzöld tuja, a fenyő utánozhatatlan illatot áraszt a lakásban. Készíthetünk az ágakból koszorút asztalunkra. Elkészítéséhez többféle alap alkalmazható. Készítsünk szalma-, moha-, drót- és fűzfaágból font koszorút. Az elkészítésnél meghatározó a gyertyák színe. Általában az arany, az ezüst, a fehér, a piros és a kék színek kedveltek. Az utóbbi időben népszerűek a kellemes illatú, különböző színben kapható mézgyertyák.

A zöld színű mézgyertyák jól illenek a szalmából készült alaphoz. A fehér gyertyás asztali koszorú szépségét az alatta lévő csipkeabrosz hangsúlyozza. Összeállításhoz használhatunk ezüst gyöngyöt, apró ajándékdobozt, gömböket, tobozt, néhány levelet és szárított virágot. Ügyeljünk a kellékek elhelyezésére.

A tujából készült koszorúalapra hosszú arany gyertyákat tűzzünk. Hozzáillő szalaggal, tobozzal, eukaliptuszlevéllel díszíthetjük. Egy magában álló gyertyát is feldíszíthetünk egy szál tujával, egy darabka fakéreggel.

Egy cserépköcsög vagy váza is alkalmas arra, hogy örökzöldekkel, termésekkel, piros kockás masnival ünnepivé varázsolja a szobát.

Ajtóra, ablakra függeszthető díszek: A függesztékek, függeszthető díszek külön hangulatot varázsolnak meghitt, családi otthonunkba. Igyekezzünk készítésüknél az egyszerűségre, melegségre törekedni, de emellett a csillogást, a látványt természeti anyagok felhasználásával fokozzuk. Szalmakoszorú alapot készíthetünk, dróttal rögzíthetjük rá a különböző kellékeket. A lelógó aranyzsinórra tobozt, selyemfenyőt, tuját tehetünk. Díszíthetünk különféle örökzöldekkel, borostyánlevéllel, tobozokkal. Használhatunk színes szalagokat, gyertyákat, szárazvirágokat, előre elkészített kis dísztárgyakat (zsákocskák, szívecskék, egyéb alakzatok), de alkalmazhatunk különféle műanyagból készített gyöngyöket, kisebb tárgyakat. Felfüggesztéshez színes szalagot, madzagot használunk

Ajándékozás: A karácsonyi ajándékozás szokása nem új keletű. Már a rómaiaknál is szokás volt a téli napforduló alkalmából ajándékot adni. A középkorban a földesurak megajándékozták szolgáikat, hűbéreseiket. Szent Miklós püspök a legenda szerint három szegény leány ablakába egy-egy zsákocska aranyat tett, amelyből azok jól mentek férjhez. A XVI. század óta december hatodikán a gyerekek ajándékot kapnak, karácsonykor pedig a kis Jézus hozza, ahogy születésekor ő is kapott aranyat, tömjént, mirhát a három királytól.

Az ajándékozás tulajdonképpen nem más, mint a szeretet jelképe. Ajándékozni öröm, aki ad, az másoknak szerez örömet, és érezteti, hogy a másik nincs egyedül.

-"Ajándék lónak ne nézd a fogát", azaz nem az ajándék tárgya, hanem annak szándéka a lényeg.

-a kapott ajándékot az ajándékozó előtt illik kibontani és örömünket kifejezni.

-a kapott ajándékot ismét elajándékozni udvariatlanság. Ha mégis ezt tesszük, vigyázzunk, nehogy később feledékenységből ugyanahhoz a személyhez ajándékként visszakerüljön.

-a nem indokolt, túlzott értékű ajándék kínos helyzetbe hozza az ajándékozottat.

Ajándékcsomagolás: Az ajándékok megvétele után nem mindig telik színes csomagolópapírra. Az egyszerű írópapír vagy színespapír felhasználásával is készíthetünk vidám, hangulatos csomagolást. A színes papírt elég, ha ezüst, vagy arany fonallal, vagy a virágcsomagolásból megmaradt vékony szalaggal, esetleg masnival átkötjük, és kis névjegykártyát, jókívánságot mellékelünk hozzá.

Az egyszerű fehér papírra vízfestékkel vagy színes filctollal ízlésünknek megfelelő díszítést készíthetünk, majd színes maradék fonallal, vagy több különböző színű fonalból sodort zsinórral átkötjük. Aki ügyesen tud papírt hajtogatni, színes papírból tulipánt, rózsát vagy különböző figurákat készíthet és ezt helyezi díszítésként a fehér papírra.

Sokszor egy drága ajándéknak kevésbé örülünk, mint egy olyannak, amit saját kezűleg készítettek nekünk.

Bendel Jóska bácsi és Ilonka néni gyerekként élték át a második világháború borzalmait. Szívesen mesélnek a boldog békeidőkről, családi eseményekről, ünnepekről, a tasnádiak akkori életéről. Elsőként a téli ünnepekről kérdeztem őket.

-Gyerekkorom karácsonyait felidézve – meséli Ilonka néni - először az Adventben most is szokásos hajnali "rorate" misék (aranymise, Szűz Mária miséje) jutnak eszembe. Utcai világítás nem lévén, bádoglámpába helyezett gyertyákkal mentünk – öregek, fiatalok, gyerekek – a téli hajnalban a templomba. Ez volt a karácsony közeledtének első jele. Enyhébb napokon a szőlőt fedni induló napszámosok kapáikat a mise idejére kívülről a templom falának támasztották, és utána indultak dolgukra. Még egy kép nagyon tisztán él emlékeimben. A hosszú téli estéken, míg apu kinn az állatokat látta el, öcsémmel, Karcsival a konyhában a kanapén ültünk a lámpafénynél, jó anyánk pedig főzte a vacsorát, és énekelte a gyönyörű adventi, karácsonyi énekeket.

Aztán a készülődés: akkoriban házilag szőtt rongyszőnyegeket használtak, és ezeket mindenki gondosan kimosta az ünnepre. Disznót vágtak, abból készült az ünnepi ebéd, vacsora. Kalácsot, beiglit sütöttek, s apró száraz süteményeket, amihez kevés cukor kellett. A liszt, tojás, zsír, tej kikerült otthon, de a cukrot meg kellett vásárolni. A cukor, édesség ritka kincsnek számított.

Akkoriban nem volt ilyen zajos, rohanó a világ, kicsik és nagyok igazán tudták várni az ünnepet és készülődni rá. Nem volt tévé, rádió, a gyerekek a szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak, és nagyon sokáig hitték a karácsonyi csodát, hogy majd eljön a Jézuska személyesen megajándékozni őket. Mi otthon, gyerekként addig nyaggattuk apánkat, amíg ki nem vitt a kapuba egy kis kosár szénát, hogy a szánt húzó szamárnak legyen mit ennie, amíg a Jézuska behozza nekünk a karácsonyfát.

Sokkal szerényebb ajándékokat kaptunk, mint a mai gyerekek: sapkát, sálat, amire épp szükség volt, nagy ritkán játékot, de bárminek nagyon tudtunk örülni. Nekem egyetlen babám volt, egy kék fodros ruhás, amit egyszer a "Jézuska hozott", és évekig nagyon nagy becsben tartottam. Elsős koromban kaptam első meséskönyvemet, a "Piroska és a farkas"-t. A karácsony este bensőséges, meleg családi ünnep volt.

-Mi heten voltunk testvérek – emlékszik vissza Jóska bácsi -, és, hogy a karácsonyfa fel ne boruljon a gyerekek nagy sürgölődése közepette, apu a tetejét hozzárögzítette a keresztgerendához. Akkoriban alma, aranyozott dió, szalmából és papírcsillagokból készített füzérek, csillagszóró, gyertya díszítette a fát, tetején angyalhaj-csillaggal. Mi, fiúk csoportokba verődve Szentestén már alkonyatkor elindultunk a csillaggal "betlehemezni" a rokonokhoz, ismerősökhöz. Ilyenkor főképp diót kaptunk és egy-egy szelet diós vagy mákos kiflit. Karácsonykor mindig volt betlehemi szerep a templomban. Emlékszem, hogy éveken át Szommer Margit alakította Szűz Máriát, neki megfelelő megjelenése volt hozzá.

A háború után a legnehezebb időszak 1945-ben köszöntött ránk, amikor községünkből kb. 480 személyt elvittek Oroszországba munkaszolgálatra. Csak néhány beteg asszony és az öregek meg a gyerekek maradtak itthon. Engem 17 évesen vittek el. Voltak hasonló korú lányok, sőt, terhes nők is közöttünk. Különösen szomorú volt ott a karácsony. A bányából hazaérkezve megmosakodtunk, elénekeltünk egy pár ünnepi éneket, az asszonyok sírtak, mind sírtunk. Aztán mindenki ment tovább dolgozni.

-Én 9 éves voltam, öcsém, Karcsi 7, húgom, Magda pedig 2, amikor a szüleinket elvitték – folytatja Ilonka néni -. Idősebb rokonokhoz kerültünk, hárman három különböző családhoz. El sem lehet mondani, milyen volt számunkra így a karácsony, a szüleink, a szülői szeretet hiányában. Nagy volt a szegénység, nem lehetett ruhát sem kapni. Ajándékba egy-egy lepedőből varrt inget kaptunk. Aki kabátot kapott karácsonyra, nagyon gazdagnak számított.

Anyánk 4 év múlva került haza, apánk 5 év múlva. Máig emlékszem arra az énekre, amit anyám Oroszországban tanult, és megtanított nekünk is:

Ma már másképp ünnepelünk. Nagy a készülődés, és a rohanás ünnepek előtt. A karácsonyfa csillogóbb, és rengeteg ajándékot kapnak a gyerekek. Nem is tudnak annyira örülni. De az mindegy, hogy mennyi ajándék kerül a fa alá, a legfontosabb, hogy együtt legyen a család szeretetben, békességben. Soha, egyetlen gyereknek se kelljen a szülei nélkül töltenie a karácsonyt!

A nyugati ember számára az egyik legfontosabb ünnep a Karácsony, melynek ma már kettévált a jelentéstartalma.

Egy furcsa tudathasadásos állapot ez, amely az egész mai társadalom életét jellemzi. Maga a teológia is sokat foglalkozott a test és a lélek viszonyával, melyben az ember nem tudja, hogyan egyeztesse Isten tökéletességét a maga tökéletlenségével. Az Istenről szóló beszéd, mivel emberi gondolatok, érzések vagy sugalmazások szüleményei, nem fedhetik azt a valóságot, amely az anyagi világ mögött rejlik. Éppen ezért ez egy művészet, ugyanakkor játék, amelyben meg vannak adva a szabályok, adottak a játékosok, és egyszer csak beüthet egy sakk-matt, vagyis hogyan tovább, és minek?

A Karácsony mindenek előtt az emberi gondoskodás, szeretet kifejezése. Jézust köszöntjük, aki felvállalta az emberi fejlődés minden mozzanatát, rászorult az anyai gondoskodásra, megélte testének fogyatékosságait, és befogadta az emberi szeretetet. Innen jön a Karácsony varázsa, vagyis mi ajándékozzuk meg Jézust, aki maga is ajándék. Ez pedig azt jelenti, hogy tovább kell adni, s annak, aki ad, már ajándék az örömszerzés lehetősége.

Kinek ne melegítené fel a szívét akár a lelkesedő gyermekek csillogó szeme, akár egy felnőtt öröme. A törés onnan származik, hogy az önzetlen ajándék, csak egy tárgyra van korlátozva, és nem arra a tényre, hogy mindannyian egymás ajándékai vagyunk. Viszont ahhoz, hogy megérthessük ezt, elsősorban nem a kisgyermeket kell látnunk a jászolban, hanem a feltámadt Krisztust, akinél nagyobb ajándék nincs.

Szent István a hét diakónus egyike. Legelőször szenvedett vértanúságot Krisztusért. Ünnepe nem előre elgondolt terv szerint, hanem a történeti fejlődés szerint került Karácsony második napjára. Az Isteni gondviselésnek tanítása rejlik ebben számunkra, mely sokszor a látszólagos véletlenekben nyilvánul meg. Mintha csak arra készítene elő, hogy Krisztus követésének útja a vértanúság útja.

Szent János dicsőségéből semmi sem hiányzik: apostol (az Úr legkedvesebb tanítványa), evangélista, próféta és vértanú. Ő a Szűzanya gondozója az Úr Jézus halála után.

A betlehemi kisded köré csodálatos sereg gyülekezik. Ott van Isten legszebb csillaga, a boldogságos Szűzanya, az igaz Szent József, a vértanú Szent István és Szent János. Ma új sereg veszi körül: a betlehemi ártatlanok serege, kik halálukkal tettek vallomást, hogy ez a gyermek, aki istállóban született, KIRÁLY.

Az Ószövetségben túlnyomórészt Isten Ígéretéről van szó. Egyedül az Ő ígérete vehető bizonyosra: "Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy azt ne teljesítené." (IV.Móz.23:19.) Ígéretének kezességét Ő maga jelenti, ezért lehetett bízni benne. Az, hogy Isten mindig beteljesíti ígéretét, az Ő szövetségi hűségével magyarázható. Isten részéről az ígéret gyakran elhangzott, a mindenkori helyzetnek és kornak megfelelően, újabb és újabb formában, a bűnesettől kezdve, a próféták koráig. Eszerint az ószövetségi hagyomány minden rétegében megtaláljuk Isten ígéreteit: az őstörténetekben, az ősatyáknál, a honfoglaló nép életében, a történetírásban, a bölcsességirodalomban, de legfőképpen a prófétai hagyományban. Összefoglalva: Isten ígérete az üdvesemény alapja, és közvetlenül a váltságra vonatkozik. Izráel a törvény által adott szövetségi hűséget újra és újra megszegte, Isten azonban, népének minden hűtlenkedése ellenére is új szövetséget akar kötni vele. Ezek az ígéretek a megígért Messiás-Megváltó alakjaiban öltenek konkrét formát. Isten erre úgy készíti fel népét, hogy megújítja a szíveket.

PÁLYÁZAT! A következőkben Isten néhány Ígéretének bibliai helyét adjuk meg. Azon kedves olvasóink között, akik a pontos idézeteket 2002. január 15-ig eljuttatják szerkesztőségünkbe, ajándékot sorsolunk ki.

1. Már a Paradicsomban, a bűnbeesés után, halljuk az első örömhírt Krisztusról, akit már itt úgy mutat be az Ige, mint győztest a Sátán fölött, és mint aki meg fogja szabadítani az embert a Sátán hatalmából: I.Móz.3:15.

2. Nóéval egy új nemzedék kezdődik, fia Sém lesz az ígéretek hordozója: I.Móz.9:26.

3. Egészen Nóéig minden emberrel kapcsolatban van, Ábrahámban azonban kiválaszt magának egy népet, és Ábrahám magjában áldatnak majd meg a föld minden népei: I.Móz.12:2-3.

4. Jákob, menekülésekor szintén ígéretet kap Istentől, megismétlődik az Ábrahámnak tett ígéret: I.Móz.28:14.

6. Mózes maga is Megváltót ígér, aki egy próféta személyében jelenik meg: V.Móz.18:15.

7. Ézsaiás elmondja róla, hogy szűztől születik majd, és már mint kisgyermeket "Immánuel"-nek nevezik, ami azt jelenti "Velünk az Isten", és a többi nevét is felsorolja: Ézs: 7:14. , 9:6-7. , 11:1.

8. Jeremiás a következőképpen ír róla, mikor Izráel hűtlen pásztorainak megbüntetéséről szól: Jer. 23:56.

9. Ezékiel üdvösségünk "szarváról" és mint jó pásztorról beszél az eljövendő Megváltóról: Ezék.34:22-23.

10. Dániel a Messiás örökkévaló országát jövendöli meg: Dán. 2:44.

12. Zakariás beszél a Messiás eljövendő királyi uralmáról Jeruzsálemben: Zak.14:9.

13. Malakiás a megígért Király és Megváltó ítéletéről és uralmáról ír: Mal.4:2, 5-6

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világában végtelen örömök
Lobognak, zengnek – mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud
anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik: - vagy mint rostán a szem,
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a
Titok!

János, evangélista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az Ige.
S az Ige testté lőn.

Az ember bűnei révén elszakadt Istentől, megsértette szövetséges Urát, semmibe vette akaratát. Isten szívében nagy ellentét feszült: Ő a tökéletes Igazság, és a teljes Szeretet. Ha igazságának enged szabad folyást, akkor a törvénysértő embert halálra és kárhozatra kell vetnie. De hol marad akkor szeretete? Viszont, ha szemet huny a bűn felett, és szeretetét árasztja az emberre, megcsúfolva marad szentsége és igazsága.

Mi legyen a megoldás, hogy igazsága se csorbuljon, és szeretete is érvényesüljön? Ki tegyen eleget Isten igazságának?

Ember nem vállalkozhatik rá, mert az eredendő bűn révén Isten ítélete alatt áll. Egyik vízbefuló nem tudja kimenteni a másikat. Egyik koldus nem lehet kezes a másik koldusért.

Angyal talán? Ő sem, mert a bűnt ember követte el, tehát embernek kell lakolnia.

Ezért maga a Szentháromság második személye lesz emberré. A Szentlélektől fogantatik és Szűztől születik, így nem tapad hozzá Ádám öröksége, az eredendő bűn. Így egyszerre Isten Fia és ember fia lesz. Élete jól példázza az Isten iránti tökéletes engedelmességet, halála pedig - mint szeplőtlen és hibátlan bárányé -, méltó engesztelő áldozat a világ bűneiért.

A teljes keresztyén hitvallás azt tanítja, hogy Jézus Krisztus Isten és ember egy személyben! Maga a Karácsony ünnepe is kifejezi ezt a kettősséget.

Karácsonykor két párhuzamos eseménysort láthatunk magunk előtt. Az egyik: tündöklő fény, angyalsereg jelenése, mennyei híradás; a másik: a fáradtan vánszorgó szentcsalád, az elutasítás, az istálló, a jászol szalmája, a szegényes pólya. Ez a kettő együtt hirdeti: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.

A Krisztus várás emlékére ünnepeljük a Karácsony előtti 4 hetet, az Adventet: "adventus domini" = az Úr eljövetele. A négy adventi vasárnap jelképezi azt a négy évezredet, amely a zsidó időszámításban a Krisztus születését megelőzi.

A Messiás-váradalom egész Izráel történetére jellemző volt, de a legerőteljesebb Jézus születésének korában volt. Az adott politikai helyzetben, az elnyomás súlyos évtizedeiben Izraelnek az volt egyetlen reménysége, váradalma, hogy Isten végre elküldi a Messiást, hogy Izráelt megmentse. Állandóan a Messiásra gondoltak. A farizeusok és az írástudók gondosan tanulmányozták a Szentírást abból a szempontból, hogy mit találhatnak a Messiás eljövetelének idejére nézve. Mikor kell a Messiásnak eljönnie és mi lesz a feladata? Jeruzsálem iskoláiban rendszeresen foglalkoztak az eljövendő Messiás programjával. Egyetértettek abban, hogy a Messiásnak, aki Dávid fia, vagyis Dávid leszármazottja lesz, és az égből száll a földre, bűntelen embernek kell lennie. Isten hatalma lesz benne, azért győzni fog minden ellensége felett. Izráel népét újra egyesíti.

Úgy képzelték el, hogy a Messiás olyan lesz, mint annak idején Mózes volt, egy második Mózes lesz. Erre pont Mózes szavai miatt gondoltak, aki így szólt: "Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened, te közüled, a te atyádfiai közül olyat, mint én: azt hallgassátok." Ahogy Isten, Mózes elküldésével megszabadította Izráelt az egyiptomi rabszolgaságból, a fáraó kezéből, úgy szabadítja meg Izráelt a rómaiak hatalmából. Amit annak idején Mózes tett, azt teszi most majd a Messiás. Sok tanítómester azt tanította, hogy a Messiás egész földi élete olyan lesz, mint Mózes élete volt. Amikor Mózes született, senki sem tudta, hogy ez a kisgyermek lesz Izráel szabadítója. A Messiás is úgy születik majd meg, hogy senki se tud róla.

Ahogy Mózest a fáraó palotájában nevelték fel, a Messiást is hasonló körülmények között, a római császár palotájában nevelik majd, de gyorsan visszatér Izráelbe, megjelenik a nép előtt. "De jól tudjuk honnan való ez, mikor pedig eljön a Krisztus, senki sem tudja, honnan való." -olvashatjuk ezzel kapcsolatosan a Ján. 7:27-et.

Úgy képzelték, hogy a Messiás csodát tesz majd, nagyobbakat, mint Mózes. Ő is ad majd égi jeleket, pl. kenyéresőt ad az égből: "Mondának azért neki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: mennyei kenyeret adott vala enniök?" (Ján. 6:30-31.)

Az egész nép előtt kétségtelenül bizonyossá lett, hogy Ő az a Messiás, akit Isten küldött Királynak. Szavának kardjával elűzi az ellenséget Izráel földjéről, megtisztítja Jeruzsálemet, és ítéletet tart a népek felett. Azután pedig elkövetkezik a Messiás uralma, amiről a próféták írtak.

Így gondolkozott, ábrándozott a nép a Messiásról. Valahányszor beleütköztek a római katonákba, vagy Heródes kegyetlensége keserítette őket, azzal vigasztalták magukat és egymást, hogy jön a Messiás, nem sok idő van már hátra eljöveteléig. Talán már itt is van, csak a megfelelő időpontra vár, amikor Isten jelt ad neki a cselekvésre. Akkor azután megmutatja magát a templomban az egész népnek, és eljön Isten Országa erre a földre.

Nekünk ma már csak 4 hét az advent, a várakozás ideje. Mi már tudjuk, hogy valóban, és azt is, hogy hogyan jött el a Messiás. De vajon mennyiben különbözik a mi Messiás várásunk a 2000 évvel ezelőtti zsidókétól? Mi is azt a Messiást várjuk, aki a mi elképzeléseinket váltja valóra, vagy azt, akit Isten miattunk, a mi ÉLETÜNK érdekében küldött hozzánk? A várakozásnak a külső nyoma jól látszik, de vajon szívünk mélyén is úgy várakozunk, mint ahogy látszik? Avagy a látszat csal?

Tíz eset közül kilencben a viták azzal végződnek, hogy mindegyik fél még jobban meg van győződve a saját kétségtelen igazáról, mint valaha. Ezért nem maradhatunk felül semmiféle vitában. Ha elveszítjük, elveszítjük. Ha megnyerjük, akkor is elveszítjük. Miért? Nos, képzeljük el, hogy diadalt aratunk a másikon, leromboljuk az érveit, és bebizonyítjuk neki, hogy nem egészen épelméjű. Akkor mi lesz a helyzet? Mi nagyszerűen érezzük magunkat, de neki felkeltettük a kisebbrendűségi érzését, megsértettük a büszkeségét. De a siker nem lesz teljes, mert így nem valószínű, hogy megszerezzük ellenfelünk jóindulatát. Nekünk kell tehát eldöntenünk, melyiket szeretnénk inkább: az elvi, színpadias győzelmet valaki felett, vagy a jóakaratát? Ritkán kaphatjuk meg mindkettőt.

Buddha szerint: "A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget." A félreértésnek pedig sohasem a vitatkozás, hanem a tapintat, a diplomácia, a békítés és belátás, amellyel átlátjuk a másik szempontjait is.

Lincoln szerint: "Ha valaki vinni akarja valamire, nem vesztegetheti az idejét patvarkodásra. Nem vállalhatja a vita következményeit, azt, hogy kijön a sodrából, és elveszíti az önuralmát. … Inkább térjen ki az útban egy kutya elől, mintsem megharaptassa magát, bizonyítván, hogy joga van az úton járni. Még ha megöli is a kutyát, a harapást ez sem gyógyítja meg."

Tehát jegyezzük meg: csupán egyetlen módon tudjuk hasznát venni bármiféle vitának: úgy, hogy elkerüljük.

(Dale Carnegie: How to Win Friends and Influence People alapján)
Buchmüller Ildikó

Az "AB" csoporthoz hasonlóan, intenzív érzelmi életet él, azzal a különbséggel, hogy nem rendelkezik olyan kifinomult alkalmazkodóképességgel. Ezt inkább társától várja el. Szinte állandóan kapcsolatot keres másokkal, de ebben nem csak érzelmei befolyásolják, hanem az ésszerűség - sokszor a számítás is. Munkatársaival, lakóhelyi környezetével is szinte pillanatok alatt közvetlen, jó kapcsolatot tud kiépíteni. Ez a kapcsolatteremtő készség segíti az üzleti életben is. Feltűnően sok "0" vércsoportú férfi és nő dolgozik az üzleti munkakörben. Sok film-, tévésztár is e csoportba tartozik, mivel a művészi tehetség keresztülvitele erővel és jelentős mértékű gyakorlati érzékkel párosul. Üzleti szimata úgyszólván sohasem hagyja cserben, tevékenykedjen akár művészként akár üzletemberként. Siker utáni vágyának a gyökere szinte félelmetes erejű energiája, tevékeny jelleme. Állandóan mozgásban van, nem hagyja magát nyugodni. Mindig a sikerhez, elismeréshez vezető lépcső következő fokára szeretne lépni. Céljait mindig szem előtt tartja, és képes mindent ennek alárendelni.

Sohasem adja fel. Ha a körülmények folytán kénytelen előrehaladását szüneteltetni, de később zöld utat kap, visszafojtott energiái szinte robbannak. A szerelemben általában sikeres. Csak addig engedi át magát az érzelmeknek, amíg a kapcsolatnak valamilyen gyakorlati haszna is van; így szinte elérhetetlen számára, hogy egy szerelmet teljes átéléssel éljen meg.

Kedvezőtlen esetben az ész elnyomja nála az érzelmeket, s ilyenkor képes érdekházasságot kötni - persze a társát ilyenkor is biztosítja érzelmeiről.

"A civilizációs betegségek nagy része a helytelen étkezés következtében jelenik meg, és hasonló módon gyógyítható: helyes étkezés által. "

1. 20 dkg 3-5 éves aloé-levelet daráljunk le, keverjük össze 20 dkg mézzel és 1 liter édes vörös borral. Hagyjuk állni 5 napig hideg és sötét helyen, légmentesen lezárva. Használat előtt jól rázzuk fel. Két héten át a napi főétkezések előtt egy órával vegyünk be belőle (a felnőttek egy nagykanállal, gyerekek egy kiskanállal). Csak akkor fogyasszuk el az egész mennyiséget, ha feltétlenül szükséges, de mindenképp legalább két hétig szedjük. Hatása nagyon gyorsan jelentkezik.

2. Este helyezzünk a fülünkbe egy-egy felmelegített fokhagymagerezdet, majd dugjuk be szeszes vattával, és kössük be a fejünket éjszakára egy meleg gyapjúkendővel.

5. Ha nagy lázunk van, igyunk bodzateát: már az első csésze lehúzza a lázat. Néhány napon át kortyolgassunk bodza- és hársteát, mézzel és minél több citrommal ízesítve.

6. A bedugult orr kitisztul, ha égetett cukrot vagy égetett kukoricalisztet szagolunk.

7. A hideg évszakban feltétlenül fogyasszunk naponta citromot, vagy C vitamint.

9. Az ételekhez, amikor csak lehet, használjunk borsot, csípős paprikát, gyömbért, tormát, sáfrányt, mert ezek hozzájárulnak az orr járatainak kidugaszolásához, és elősegítik ezek kitisztulását.

Az immunrendszer gyengesége: Ha fáradtnak, kedvetlennek, erőtlennek érezzük magunkat, nem alszunk jól, ez az immunrendszer legyengülésének a jele, amit a következőképpen hozhatunk rendbe:

-fogyasszunk ginzenget (gyógyszertárban, gyógynövényszaküzletben kapható), csipkebogyó-teát és lekvárt, fürjtojást, tengeri algát (gyógynövényszaküzletből), feketeribizli bort, ribizli lekvárt, szörpöt, propoliszt (25-50 cseppet kenyérre vagy cukorra cseppentve), déligyümölcsöket: citromot, grapefruitot, narancsot, kiwit.

-szintén immunrendszer-erősítő a pollen-granulátum. Egy kiskanál pollent és egy kiskanál mézet fogyasszunk el reggelente éhgyomorra, és ezután 10 percig ne együnk-igyunk semmit. Egy ilyen kúrához 20 dkg pollen szükséges, ősztől tavaszig bármikor bátran végezhetjük. Több más jótékony hatása is van: tisztítja a vért, a májat, epét, vesét.

Gyertya desszert: 20 dkg kristálycukorból és másfél deci vízből sűrű cukorszirupot főzünk. 20 dkg vajat habosra keverünk, és a lehűtött szirupot lassú keverés közben hozzáöntjük. Egy evőkanál kakaóval ízesítjük Egyszerű, vagy diós lapos piskótát sütünk. Miután kihűlt, 5-6 centis korongokat szaggatunk belőle, és néhányat (attól függően, mekkora gyertyákat akarunk készíteni) összeragasztjuk a csokikrémmel. Az így kapott hengereket lehetőleg rácsra állítjuk, majd tetszőleges színű cukormázzal többször meglocsoljuk. A cukormázt porcukorból és citromléből készítjük, de vigyázzunk, hogy ne legyen híg. Ha nem használunk ételfestéket, fehér gyertyákat tudunk készíteni. A gyertya kanócát fogvájóval jelölhetjük.

Csengő és csillag: 5 tojásfehérjét kemény habbá verünk 1 mokkáskanál citromlével és 5 evőkanál kristálycukorral. Utána lassan kavargatva hozzáadunk 5 evőkanál porcukrot. A kapott habot nyomózsákba töltjük, és sütőlapra nyomjuk a formákat. Ha két réteget nyomunk egymásra, vastagabb, tetszetősebb lesz a dísz. A csillagnál úgy járunk el, mintha ötágú csillagot rajzolnánk anélkül, hogy felemelnénk közben a nyomózsákot. A csengőhöz elnyújtott félkört kell rajzolnunk, alul, középen a nyelve. Csokimáz vonalkákat húzunk rá, vagy színes cukorkákkal megszórjuk, és előmelegített sütőben szárítjuk a habformákat. Fenyőfára kitűnő dísz, csak cérnát kell fűzni bele.

Adventi koszorú: 1 dl langyos tejben kb. 1 dkg élesztőt elkeverünk, hozzáadunk egy evőkanál cukrot, két evőkanál lisztet, és megkelesztjük. 25 dkg liszthez hozzáadunk egy tojássárgáját, egy evőkanál megolvasztott vajat, a megkelt kovászt, és jól kidolgozzuk. Cipót formálunk a tésztából és megkelesztjük. Közben 25 dkg darált diót ízlés szerint megcukrozunk, és reszelt citromhéjat adunk hozzá. A megkelt tésztából egy zsömlényit leveszünk, a többit kinyújtjuk, a dióval meghintjük, és feltekerjük, mint a bejglit. Kivajazott, kilisztezett tepsibe kör alakúra formálva beletesszük, és a találkozási pontnál kissé összenyomkodjuk. A félretett tésztából négy téglalapot nyújtunk, négy masnit készítünk, a gyertyák alá négy kerek formát, és díszítőelemként rárakjuk őket a koszorúra. Pihentetés után egy felvert tojással megkenjük, majd előmelegített sütőben megsütjük.

Hozzávalók: 30 dkg finomliszt, 10 dkg porcukor, 1 tojás, 1 evőkanál margarin, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 10 dkg méz, fűszerek (tetszés szerint: fahéj, szegfűszeg, sáfrány, ánizs, vaníliapor, reszelt citrom- és narancshéj, szegfűbors, gyömbér). Az összegyúrt masszát kinyújtjuk, és különböző alakokat szaggatunk ki. Miután megsültek, többféleképpen díszíthetjük a kapott figurákat. A mézeskalács cérnára felfűzve szép karácsonyfadísz. E célból bevonhatjuk cukormázzal vagy kakaómázzal. A cukormáz a következőképpen készül: kevés cukrot főzzünk fel annyi vízben, amennyi ellepi. A híg szirupot lassú tűzön folyamatosan addig kavargassuk, amíg az ujjunkkal érintve vékony szálat húz. Ezzel a mázzal kenjük be a mézest, és tegyük száradni langyos, nyitott ajtajú sütőbe. Fehér, márványszerű bevonatot kapunk.

A kakaómázhoz egy tojásfehérjét kb. ugyanolyan mennyiségű porcukorral és egy csapott kávéskanál kakaóval simára keverjük.

Különösen szép dísz az írott mézeskalács. Ehhez nagyon keményre vert cukros tojáshabot használjunk, amit töltsünk egy műanyag zacskóba. Kössük el szorosan a zacskót, a sarkát pedig vágjuk le úgy, hogy kb. 1-2 mm-es lyukat kapjunk. A díszítés már csak a kézügyességünkön és képzelőerőnkön múlik. Egyszerűbben úgy is díszíthetjük mézeskalács-figuránkat, hogy sütés előtt mogyorószemeket szúrunk beléjük.

(…)A tasnádi udvarházhoz ezek a szőlők, szántóföldek, kaszálórétek tartoztak:

Szőlők. Az udvarház alatt van egy szőlő, melynek egyik részét kert-szőlőnek, a másikát pedig Macskahegynek hívják. A szőlőben dió-, szilva-, körte- és almafák is vannak. Megterem ez a szőlő, mikor <<derekas>> termése van, másfélszáz tasnádi csebret. Még nagyobb szőlő van a Szőlőkertalja nevű szőlőhegyen, kisebb a Tile nevű hegyen, melyet Hunyadi szőlőnek hívnak s mely előbb Szodorai Istváné volt. A Cservölgyi hegyen, a Cservölgyi szorosfélen is vannak szőlők, különféle gyümölcsfával.

Szántóföldek. A határt három fordulóra művelik. Az első forduló Szilvás, a második Szántó, a harmadik Kávás felé van, ezer, ezerháromszáz, ezerszáz vékásak.

Kaszálórétek. A város alatt van a Püspök-rét (egy nap alatt negyven kaszás lekaszálhatja). A <<Tó mellett a Kenye nevű helyen>> (16 kaszás). A Gátalja-rét két darabból áll (20 kaszás). A <<Kékeden>> túl Kávás felé van a Nagyrét (1000 kaszás), mindig tilalmasban tartják. Osonnai János rétje Balázsháza felé a Macskahegy alatt 12 kaszás.

Erdő, Szilvás felé, a csűröskerten kívül van. Öreg széles fás makkos tölgyerdő, melyet alerdőnek hívnak, négyszáz disznó meghízhatik rajta. (…)

Halastó van a tasnádi határon Kenye¹ nevű helyen, egy öreg gyalmos, hináros, nádas, sullyomos öreg tó, melyet nem gyalamolhatni a sok gaztól.

Malom van a fenn megírt tó gátján, egy malomház, jó, zsendelyes, boronából rakott, melyben van felülcsapó kétkövű malom, minden készségével, vas csapjaival, korongjaival, <<esztendő által igen kicsiny jövedelmet>> hajt. (…)

Tasnád birtoklásának következő korszaka, mint láttuk, a Rákócziakra esik.

1657 november 1-sején, miután II. Rákóczi György Lengyelországban megveretvén, az erdélyi fejedelemségről letétetett, hogy tisztességesen megélhessen, többek közt a tasnádi jószágot is a Rákóczi-háznak engedte a fejérvári országgyűlés.² <<Rákóczinak, fiának és nejének fénye fentartására Görgényt 22,000, Gyalut 40,000, Csanádot, stb 24,000 tallérba inscribálák. Fogarast nála hagyták: ezenkívül balázsfalvi, radnóti, székelyhídi, sólyomkői, tasnádi, örményesi jószágait biztosíták, mintegy hat-hét ezer jobbágy urává tevék; kötelezék továbbá magokat, hogy magyarhoni uradalmai megtartásában, ha kell, védelmezik.>>³ 1658 augusztus 2-dikán a tasnádi curiáról ír levelet Rákóczi György Rhédei Ferencznek a Zakareszka Anna temetésére vonatkozólag.⁴

^4.Gergely Samu: II. Rákóczi György küzdelemi történetéhez. (Történelmi Tár, 1893. évf. 327. l. )

Persze a torony építéséről egyidejűleg szó sem lehetett megfelelő anyagi erők hijján. Így is a legteljesebb elismerés illeti őseinket, hogy azokban a nehéz időkben, a hívek megcsappant száma és nagy szegénysége dacára, az eredeti méreteket (kis hajó, vagyis régi szentély 13,20 m hosszú, 6,62 m széles és 12,27 m magas, a nagy hajó hossza 24,60 m, szélessége 10,65 m és magassága 12,40 m) és építési stílust (a hanyatlásban levő késői gót) hűségesen megtartották és érvényesítették, egyetlen módosítással, hogy t.i. a nagy hajó boltozatos menyezete helyett egyszerű, lapos deszka-menyezetet csináltak. Ezt az építészeti szempontból sajnálatos módosítást menti az a körülmény, hogy a kis hajó boltíves menyezete változatlanul fennmaradt s viszont a nagy hajó menyezetének eredeti formája igazolva maradt a nagy hajó oldalfalain meghagyott falívek által, amelyekre a boltozat hálózata támaszkodott.

A gyülekezetnek nagy segítségére volt tekintélyével, tanácsaival s anyagi áldozataival az egyház akkori két érdemes patrónusa ifj. Way László ny. ezredes és báró Bánffy Farkas, úgy a templom építésében, mint annak felszerelésében. A nemes bárónak több pénz és természetbeli adományát említik meg egyházunk régi írásai. Way óbester tasnádi egyházunk iránt táplált érzéseiről tanuskodik egyebek között az az ezüst kenyérosztó tányér, amelyet ő ajándékozott 1775-ben, továbbá az 1780-ban templomunk számára általa Kassáról vásárolt orgona. De legbeszédesebb bizonysága a Way ezredes egyházunk iránti szeretetének, egyszersmind kálvinista hithűségének, az a félelmet nem ismerő közbelépés, amellyel az akkor divatos templom-foglalások idején veszélyeztetett templomunkat híveink számára biztosította. (...)

A hirtelen támadt vihar veszély nélkül elmult, folytathatják a templomi munkájukat buzgó őseink. 1779-ben papi széket állíttatnak. 1783-ban a templom külső falait szedik rendbe, a pilléreket megjavítják, a sekrestyét, amelyre a mi szertartásaink szerint úgy sincs szükség, lebontják.

1794-ben kis hijján kárba vész a templomépítők áldozatos munkássága. Szentháromság vasárnapján, a délelőtti istentisztelet alatt, villám csap a templomba, a szószékkel szemben ülő Gönczi Dávid uramat agyonüti, szomszédjai egy kis szédülés árán megmenekülnek és a templom is épen marad.

1795-ben készíttették azt a kis harangot, mely 1843-ban újra öntve ma is hirdeti tornyunkban az Isten dicsőségét.

Ilyenkor decemberben mindenki gondol a közelgő karácsonyra. A szeretet ünnepén megajándékozzuk szeretteinket. Van, aki vásárol valamit, mások saját kezűleg készítik el, amit a fa alá tesznek. Most egy olyan ajándékról szeretnék egy pár szót szólni, amelyhez nem szükséges semmi. Ezzel mindenki megajándékozhatja azokat, akiket szeret. Lényege a következő idézetben olvasható:

E két verssorból kiderül, mit kell tennünk: szépen élni e szép világon! Szépen élni, de nem csak karácsony este, hanem életünk minden napján. Ez lenne az igazi ajándék mindenki számára.

Ajándék a gyerektől a szülőnek: szót fogadni, jól viselkedni, segíteni. Tehát szépen élni gyerekként. Ajándék embertől embernek: tisztelni, szeretni, segíteni embertársainkat.

Ha ilyen ajándékokat tennénk a fa alá, akkor életünk minden napja igazi karácsony lehetne.

Bár az idézett verssorban az áll: "S nem lehet.", legalább próbáljuk meg. Talán mégis sikerülni fog. Hiszen a közmondás is azt tartja, hogy: "Próba – szerencse."

Hógolyó, hógolyó csillogón, fehéren
Gyorsan, akár a szél, száll a levegőben.
Gyerekek éneke hallatszik vidáman,
Fehér bomba repül feléd nagyon gyorsan.

Hóember, hóember orra répából van
Építsd óriásra, jó kedvvel, vidáman!
Gombjai legyenek mind fekete szénből,
Fején a kalapja, egy lyukas edényből.

Gyors szánkó, gyors szánkó suhan el a jégen,
Vastalpa szikrát szór a nagy fehérségben
Büszkén ül utasa a szánkó nyergében
Jól tudja, hogy ő győz ezen a versenyen.

Itt a tél, itt a tél, hamar beköszöntött,
Rénszarvas, száncsengő, Télapó is eljött.
Minden egyes fáról eltűntek a fészkek,
Zöld fenyők ruhái fehérrel egészek.

Gizella árva kislány volt. Szüleit három éves korában veszítette el. Nagyszüleivel élt, akik nagyon szegények voltak. Minden ünnepkor szomorúan gondolt vissza szüleire.

Eljött ismét a karácsony. A kislány álma egy karácsonyfa volt, amit eddig még soha nem kapott meg. Karácsonykor Gizella elment sétálni. Séta közben bepillantott egy ház ablakán. Látta, hogy az asztalon hatalmas, gyönyörű karácsonyfa áll, alatta rengeteg ajándék. Az idő telt, ő még mindig ott állt, nézte a boldog családot és a fenyőfát, amely az ő karácsonyi álma volt. Szeméből úgy hulltak a könnyek, mint a záporeső.

A család észrevette, hogy valaki áll az ablak előtt, kimentek hozzá, és megkérdezték, miért sír? Gizella elmondta, hogy azért, mert nincs karácsonyfájuk. Elmondta, hogy szülei meghaltak, nagyszülei pedig nagyon betegek. A család, akinek nem volt gyermeke, megsajnálta Gizellát, és befogadta őt is meg nagyszüleit is a házába.

Gizellának beteljesedett az álma. Meleg otthona lett, és megkapta várva várt karácsonyfáját.

Narancsba szurkáljatok szegfűszegeket. Kössétek át fehér vagy színes csipkével, és függesszétek a karácsonyfára.

Készítsetek szalmavirág-füzért, a virágok közé szalmaszálakat fűzhettek. Hangulatossá teszi a fát.

Napraforgó bele apró darabkákra vágva és piros vagy sárga cérnára fűzve szintén gyönyörű!

Alma-Mikulás: Könnyen elkészthető az alma-Mikulás. Törzse egy szép piros alma, feje egy dió, amelyet pálcikával rögzítettek az almához. Süveget piros papírból készíthettek a fejére. Vattából szakállat, bajuszt és szemöldököt ragasszatok a fejre. Végül egy darab drótot vonjatok be fényes papírral, szúrjátok az almába, ez lesz a botja.

Megtörtént a lányom lakodalma odafönn a domboldalon, a tömbházak árnyékában, nem volt semmi baj. A dínomdánom forgatagában mindenki mulatott, ki-ki a maga vérmérséklete szerint. Örült a násznép, hogy erre a kis időre elfelejtette a mindennapi gondokat, bajokat. Rég nem látott családok, ismerősök, barátok találkoztak újra egymással, vagy éppen egymást soha nem látott emberek ismerkedtek meg és kötöttek barátságot.

Mindennek az életben, ami elkezdődött, vége is van egyszer, hát a mi dáridónknak is vége lett. Legjobban az új pár örült, amikor a nászajándékként kapott jónéhány milliócskával a tarsolyában térhetett otthonába.

-Mi legyen a pénzzel? – tevődött fel a kérdés. Talán helyezzük el egy bankban?

-Az nem lesz jó. – adódott önmagától a válasz. A bankok csődöt szoktak mondani.

Így hát az új házasok elindultak vásárolni. Először a tasnádi üzleteket látogatták meg színes tévé, aragáztűzhely megvásárlása végett. Kiválasztották a megfelelő árucikkeket, de az árcédulákat megpillantva rájöttek, hogy az a sok-sok pénz nem is olyan sok.

Némi tanácskozás után a mi ifjaink felkerekedtek, és beutaztak a Tasnádhoz legközelebb eső városba, ahol sikerült is megvásárolniuk a fent említett tárgyakat, és ráadásul sokkal olcsóbban, mint azt itthon tehették volna. Az eladó, látván örömüket, valamint megtudván, hogy fiatal házasok, a cég ajándékaként egy habverőt nyújtott át nekik sok szerencsét kívánva.

Most, a karácsonyi ünnepek közeledtével, megcsörrentve a pénztárcánkban lapuló garasocskákat, mi is betérünk városunk üzleteibe szeretteinknek vásárolni egyet s mást. A fentiekből okulva, bizony nem árt jó alaposan körülnézni a boltokban, hogy hol kapjuk meg olcsóbban a jobb minőségű vásárfiát. Mert természetesen nálunk is van sokféle üzlet. Ismerkedjünk hát meg minél több kereskedelmi egységgel, hátha mi is kapunk ajándékba egy cukorfütyülőt. Így talán még egy üveg újévi pezsgőre is futja, egy szebb és gazdagabb jövő köszöntésére.

Mint ígértem, ebben a lapszámban ismertetem néhány gyógynövény felhasználási módját.

Nadálytő-bor: 4-5 levelet apróra vagdalunk, és 1 liter fehérborban 6 hétig állni hagyjuk. Kitűnő szer tüdőbetegségek ellen.

Pépes pakolás: a megszárított gyökeret finomra daráljuk, és mozsárban porrá zúzzuk. Ezután vízzel és néhány csepp étolajjal péppé keverjük, meglangyosítjuk. Egy vászonkendőre felkenjük a pépet, és még mielőtt kihűlt, a beteg testrészre helyezzük. 2-3 órán át hagyjuk a pakolást.

Tea: Fél liter vízbe beáztatunk 2 kávéskanálnyi szárított levelet. 10-12 órát állni hagyjuk. Langyosan, napi 1,5 – 2 litert fogyasztunk belőle.

Levél borogatás: A friss tiszta leveleket 1-2 óráig a beteg testrészre helyezzük.

Fürdővízhez: 500 – 600 g szárított levelet vízben 10 – 12 órán át állni hagyunk, aztán felforraljuk, és a fürdővízhez öntjük.

Tinktúra: egy üveget megtöltünk felvágott gyökérdarabokkal, majd felöntjük pálinkával és 14-15 napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután felkenhető a beteg testrészre, vagy fogyasztható.

A fekete nadálytő gyökere több hatóanyagot tartalmaz, mint a levelei. A felsorolt készítmények kitűnően alkalmazhatók reuma, ízületi gyulladások, köszvénybántalmak, érgörcs, íngyulladás, visszér esetén, csonterősítő hatású, elősegíti a hegképződést, zúzódások, nehezen gyógyuló sebek (Kapassy- szarkóma) esetén alkalmazzák. A tinktúrát használják "karcinóma" sejtburjánzás, rákos megbetegedések esetén is. Ebben az esetben 10-20 grammot fogyasszunk el étkezés előtt.

A pépes pakolást bőr- és emlőrák esetén, felsebzésekre alkalmazzák, mert szövetlágyító és hámképző hatású.

Ne felejtsük el, hogy a fekete nadálytő gyógynövény, és nem antibiotikum. Egy pakolástól vagy teától nem gyógyulunk meg, hosszabb ideig kell alkalmaznunk a kezelést.

A levendulán kívül a zsálya az egyetlen gyógynövény, amely meggátolja az éjszakai izzadást, erősíti a szervezetet, megvéd a szélhűdéstől, ajánlott mirigy-megbetegedések, görcsök, gerincvelőbántalmak, máj- és gyomorproblémák, puffadás esetén. Nyálkátlanítja a légzőszerveket, megszünteti a hasmenést, bélzavarokat és étvágygerjesztő hatású.

Ecet: Egy literes üveget megtöltünk zsályavirággal, ecetet öntünk rá és 14-15 napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk.

Fürdő: 200-300 g zsályalevelet 10-12 órán át áztatunk, majd felforraljuk, és a fürdővízhez öntjük.

Ne felejtsük el, hogy a zsálya pompás fűszernövény is, az eleink használták az igen zsíros ételekhez, disznó- liba- és pulykasülthöz, valamint vadpecsenyéhez a kakukkfű és borsfű adalékaként.

A drogot a bogyó tartalmazza, a növényvilág egyik legtöbb C-vitamint tartalmazó növénye. Drogja erősíti a szervezetet tea, szörp, íz formájában. Hatékony vesebántalmak esetén, cukorbajosok is fogyaszthatják. A teáját nem kell forralni, csak 10-12 órán át hagyjuk állni a bogyókat a vízben, aztán melegítsük meg, mert a C-vitamin magas hőfokon felbomlik.

A fenyők, az 5-8 éves csemeték védelmében szeretném néhány dologra felhívni a kedves olvasók figyelmét. Elgondolkoztak-e azon, hogy így ünnep előtt hány ezer fenyőfát vágnak ki? Gyökerük nélkül, mint élettelen tárgyakat eladják őket. Mennyivel szebb, zöldebb, hangulatosabb, kellemesebb volna a környezetünk, főleg télen, ha több fenyőfát ültetnénk!

Ehhez földlabdával ellátott gyökeres fenyőt kell vásárolnunk. Sajnos, környékünkön ilyet jelen pillanatban nem találunk, és addig a kereskedők ilyet nem is fognak árulni, míg mi, vásárlók, nem kérjük, keressük.

Ha arra gondolunk, hogy a fenyő örökzöld, rügyeiből tavasszal fenyőszirupot készíthetünk, télen-nyáron a madarak búvóhelyet találnak ágai között, és maga a látványa is szemet gyönyörködtető, akkor megéri, hogy minél többet ültessünk közterületekre is. Nyugaton magánkertekben is termesztik a fenyőt, és, mivel van rá kereslet, gyökérrel is árulják. Karácsonykor edénybe ültetve, feldíszítik a hűvösebb előszobában, kora tavasztól pedig újra zöldellhet a parkosított telek északosabb részében.

Kérjünk olyan fenyőt, amelynek gyökere vászonhálóval összefogott földben található! A kereslet befolyásolni fogja a kínálatot. Hosszú folyamat lesz, de egyszer el kell kezdeni. Kezdjük az idén!

A nagy hideg, havazás beálltával a madarak éheznek és fáznak. Egy kis időráfordítással segíthetünk rajtuk. Az ablakból pedig megelégedetten gyönyörködhetünk a lakmározásukban.

Disznóvágáskor egy darab hájat, szalonnát akasszunk a fára (sós szalonnát nem szabad!). Készíthetünk átlyukasztott dióból és szárított gyümölcsből vagy nyers almaszeletekből és burgonyakarikákból füzért, amit szintén fára akaszthatunk. Öröm látni a kis madarakat, amint vidáman hintáznak a füzéren, és csipegetik a finom csemegét. A madarak azt is szívesen fogadják, ha fenyőtobozt vagy kukoricacsutkát megkenünk zsírral, meghempergetjük madáreledelben (kása, morzsa, magvak), majd felakasztjuk a fára Egy másik ötlet: olvasztott zsiradékba tegyünk magvakat és hagyjuk kihűlni. Ezt lapos műanyag dobozba (pl. margarinos dobozba) téve, a peremére 4 lyukat ejtve, madzag segítségével felfüggeszthetjük.

Óvóhelyet úgy függeszthetünk a fára, hogy egy nagy kartondobozt oldalára fordítunk, és a tetejét az átázás ellen műanyagfedéllel látjuk el.

Várjuk olvasóink ötleteit madaraink megóvására, etetésére vonatkozóan. A tél két-három hónapig még biztosan eltart. Addig folyamatosan jótékonykodhatunk.

Üdvözlök minden tasnádit. Talán sokan emlékeznek még rám, annak ellenére, hogy 1993 - ban elkerültem szeretett kisvárosomból. Az Unirea futballcsapat anyagi helyzetéről szóló októberi cikkhez vagy jelentéshez szeretnék egy pár mondatot hozzáfűzni.

Tisztelt Uraim! Van egy aranyszabály, melyet Önök is bizonyára jól ismernek: ha van pénz, van foci is, de ahhoz, hogy pénz legyen, először focit kell nyújtani és nem a tenyerünket. Emlékezzünk vissza a nyolcvanas évekre, mikor még "Chimia" néven futott a csapat. Nem múlt el hazai mérkőzés teltház és lelkes szurkolók nélkül, akik nem sajnálták az akkori igen borsos jegyet megváltani, hogy kedvenc csapatukkal örüljenek a győzelemnek, esetleg keseregjenek a vereségen, mely hazai pályán igen ritka volt. Én már csak tudom, mivel 5 évet kergettem azt a bizonyos bőrgolyót, kisebb - nagyobb sikerrel. Mint ifi tag, példaképemnek tekintettem az akkori nagyokat: Pákai I-II, Veres, Bádon, Tudor, Maslinca II, (elnézést, akit kihagytam), mivel volt foci. Hol volt pénz, hol nem, azzal is megelégedtek sokszor, ha kaptak egy teli gázpalackot. Sosem felejtem el azokat az állapotokat. A közlekedési járművet (autóbusznak nem nevezném), mellyel hajnali 5-6-kor indultunk a megmérettetésre, és soha nem volt biztos az érkezésünk. De vállaltunk minden nehézséget, csakhogy áldozhassunk a foci oltárán, szeretetből és fanatizmusból.

Igen, tisztelt sporttársak, pályafutásom alatt 5 (azaz öt) lejt kaptunk egy mérkőzésért, amiből 2 fagyit tudtunk venni. Szégyelltük elvenni, de nem akartuk akkori edzőnket, Pákai Csabát megbántani, mivel nem érdemelte volna meg.

Úgyhogy kedves futballista kollégák, lehet, hogy ellenszenvet váltok ki eme kijelentésemmel, de produkáljatok eredményt, és a város bizonyára hálás lesz érte. Én is úgy edzettem, hogy vittem magammal labdát, cipőt, melegítőt. Sőt, volt tél mikor rövidnadrágban és pólóban edzettünk.

A szakvezetéshez: annak idején nagyon sok jó képességű katona kapott helyett a csapatban, pénz nélkül, csak hogy játszhasson. Ez most nem működik?

Előző lapszámunkból értesülhettek egy novemberben tartandó kulturális előadásról, amelyet a tasnádi amatőr diákszínjátszó csoport szervez. Az előadás sikeresen lezajlott, s most néhány mondatban ecsetelni szeretném a részleteket.

Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a Teletiniknek nem ez volt az első nyilvános megmérettetése. Az idegenben elért sikerük után fellelkesülve a Teletinik újabb célként tűzték maguk elé, hogy itthon is bemutatkoznak, és megpróbálják a tasnádi közönséget is meghódítani. Így nem a megérdemelt pihenés következett a színjátszó kör életében, hanem a munka. Ez azzal járt, hogy rengeteget próbálták a már előadott színdarabot, de új műsorszámokat is tanultak, hogy a közönségnek egy színes, változatos előadást tudjanak nyújtani.

Egyre közeledett a kitűzött időpont, s ezzel együtt nőtt a feszültség, az izgalom a csapatban. Feltették magukban a kérdést: vajon sikerünk lesz-e? megnyerjük-e a tasnádi közönség szívét?

Eljött a várva várt szombat. A szervezők lázasan végezték a dolgukat, helyükre kerültek a díszletek, kellékek, jelmezek. Szülők, tanárok, meghívottak igyekeztek munkájukat befejezni és időre elkészülni.

Öt óra volt. A moziterem gyorsan megtelt, itt-ott maradt egy-egy üres szék. A függöny felgördülése után a tehetséges tinédzserek napjaink jól hangzó popzenéjére "ropták" a divatos táncot, ami nagyon jól állt nekik. A fárasztó táncbemutató után következett a díjazott színmű előadása. Szerencsés volt Arany János "A bajusz" című művének kiválasztása. A szereplők jellemét és a darab régies hangulatát a gyerekeknek sikerült hűen tolmácsolni. Ezt bizonyította a közönség gyakori tapsa. Az előadást színessé és vidámmá tették az elhangzott viccek, amiken a közönség nagyokat derült. Nagy tetszésnek örvendtek a tanárokat és diákokat parodizáló iskola-jelenetek is. A rendezők ötletességét bizonyította a 60-as és 70-es évek hangulatát idéző zene és tánc. Azokban a percekben a diákok színpaddá varázsolták szinte az egész termet, táncra perdítve tanáraikat. A közönség soraiban néhányan örömkönnyeket hullattak, meghatódván gyermekeik, tanítványaik sikerétől.

Zárógondolatként elmondhatjuk, hogy mindnyájunk számára felejthetetlen marad a jólsikerült előadás. Gratulálunk a Teletiniknek és mindazoknak, akik valamilyen formában résztvettek az előadás megszervezésében.