Vezetõ: Deák Kornélia

1993. őszén Técsőre érkezett Král Edit gyógypedagódus. akitől először hallottunk a Hit és Fény közösségről. Técsőn még abban az évben megtartottuk az első találkozót. Nem sokkal a técsői Almáskert közösség létrejötte után, megalakult a huszti Sziklavár közösség.

A találkozókat rendszeresen, havonta egyszer szervezzük meg. Közben segítőink különböző lelkigyakorlatokon vettek részt, megismerkedtek a magyarországi Hit és Fény közösségekkel. Nyáron megszerveztük első közös kirándulásunkat a Szinevéri-tóra.

Egy év elteltével Editnek sajnos vissza kellett utaznia Magyarországra, de továbbra is soszor meglátogatta közösségeinket.

Feledhetetlen volt Jean Vanier lelkigyakorlata Dobogókőn, melyen a kárpátaljai közösségekből is részt vett néhány család. Ott hallhattunk először az Ukrajnában már működő lembergi közösségekről és Kuspeta Zenyáról, az ukrajnai Hit és Fény vezetőjéről.

A két "kis" közösség szemmel láthatóan megerősödött. A családok új közösségre leltek; érezhettek. hogy összetartoznak, mint egy nagy család. A fiatal segítők pedig új barátokkal lettek gazdagabbak.

Mindezek ellenére a Hit és Fény létezésének harmadik és negyedik éve kritikus időszaknak bizonyult, és kérdésessé vált, hogy lesz- egyáltalán Hit és Fény a jövőben.

A találkozók egyre ritkábbak lettek, kevés volt a segítő, lelkiatyánk egyáltalán nem volt, így a csoportvezetőknek igen nehéz volt a munkájukat végezni.

Azonnali segítségre volt szükségünk.

Ekkor Kuspeta Zenya Král Edittel együtt Huszton mindkét közösség számára egy lelkigyakorlatot szervezett. Ott hallottunk a lembergi közösségek működéséről, széleskörű tevékenységéről.

Részt vettünk több lelkigyakorlaton, lembergi találkozón, rengeteget tanultunk, mert minden jó ötletre, tapasztalatra szükségünk volt.

1998 áprilisán a vezetők gyűlésén Bruchovicsban ünnepélyesen elismerték közösségeinket, mint egyenjogú nemzetközi Hit és Fény közösségeket.

1998-ban Técsőn és Huszton megtartottuk első vezető-választásunkat. Hidász Ferenc atya vállalta életünk lelki igazgatását, növekedésünkben is sokat segített, mindig támaszt nyújtott a szükséges pillanatokban, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Ma a técsői Almáskert közösségnek 10 családja van, a huszti Sziklavár közösségnek pedig 11.

Havonta egyszer találkozunk, nyaranta együtt táborozik a két közösség, részt veszünk a lelkigyakorlatokon, búcsúkon, és nagyon sok jó segítővel vagyunk körülvéve, akikkel öröm együttműködni.

Így nőttünk, növekedtünk, együtt nevettünk, együtt szomorkodtunk. Úgy telt el ez a tíz év, hogy észre sem vettük. Egész könyvet lehetne írni az apró örömökről, csodákról, melyeket együtt éltünk át. Mindegyik barátunknak megvan a maga varázslatos kis világa. Nem színészkednek, de szerepet játszani bármikor készek.

Beszámoló a Hit és Fény kárpátaljai megalakulásának
10. évfordulóján tartott ünnepségrõl

Bustyaháza, 2003. szeptember 20.

Már nyáron, a táborban fontolgatni kezdtük a 10 éves találkozó módját, programját. Végül majd két héttel a találkozó előtt, a huszti közösség segítőivel közösen megbeszéltük a nagy nap programját.

Eljött a várva várt péntek este. A próbák ellenére úgy éreztük, nem vagyunk még igazán felkészülve. A lányok vidáman próbálták a tánclépéseket, mindenki izgalommal várta a másnapot. "Mindent megbeszéltünk?" - kérdezi Nelli, s bár a válasz igen volt, saját magunk nyugtatására újra és újra leellenőriztünk mindent: a tortát megrendeltük, a termet feldíszítettük, az oltárt előkészítettük, az ajándékokat becsomagoltuk ... Jöhetnek a vendégek.

Szombat reggel ...

Megérkeztek a vendégek Bustyaházára, a templomkert megtelt a zajos kis társasággal. Mindegyik sarkában kis csoportok, régi és új barátok találkoznak ismét. Megérkezett Edit, Klári, Géza, Zenya, Toma atya, Olenka, Vladiszlav, Uljana és a barátok és segítők mindegyik ukrajnai közösségből.

A találkozót ünnepi szentmisével kezdtük, utána a teremben a vezetők röviden elmondták a két közösség sorsának rövid történetét. Következett az előadás, ahol a gyerekek más formában mesélték el ugyanezt. A szereplők kipirult arccal álltak a színpadon és alig várták, hogy bemutassák tudásukat. Egyik oldalt kivirult az almáskert, mellette felépült a sziklavár. Azt nem lehet elmondani, milyen lelkesedéssel emelte Marica a magasba az almafa ágait, hogy "nyílt ki" a tenyerén a virág, hogyan építette Árpi és Klári  a sziklavár falait. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy nagyon ügyesen játszották el szerepüket mindannyian.

Ezután jött az ebéd és a vidám délután. Volt ott minden: csárdás, császtuska, versmondás és dalolás. Mindenki adott egy kis részt önmagából.

Késő estig tartott a mulatság. Majd nagy kört alkotva elmondtuk az esti imát, hálát adtunk a jó Istennek barátainkért, szüleinkért, segítőinkért, a jó időért, a mosolygós arcokért, egyszóval mindenért ...

Sokaknak köszönhetjük közösségeink létezését. Mindenkinek külön-külön is megköszönhetnénk, de azt hiszem elsősorban a jó Istennek, mert a Hit és Fény közösség az a hely ahol növekedhetünk, kinyithatjuk egymás felé szívünket, közelebb kerülhetünk Istenhez, és jobban megismerhetjük Őt.

D. N. és E. M.