A 2011. december 2-án benyújtott tanácsi határozattervezetet  a Nemzeti Liberális Párt baksai tanácsosai: Cosmin Cighi, Vasile Popit, Vasile Catuna, Alin Muresan és Vasile Samsodan nyújtották be. A határozattervezet benyújtásának indoklása még várat magára. A polgármester, aki egyben a helyi Nemzeti Liberális Párt elnöke is  ,,értetlenül áll a történtek előtt“. ,,Nem tudom, hogy miért hozták meg ezt a döntést. Ez a helyi tanács döntése és abba én nem szólhatok bele.”-nyilatkozta a polgármester.

Lapzártánkig a leváltás indoklását a Szilágy Megyei Prefektúrára sem továbbították. Egy biztos, hogy a jelenlegi jogszabályok értelmében a törvény nem kötelezi a tanács tagjait döntésük megindoklására.

Lapunk megkeresésére Bóné Vilmos, az RMDSZ szilágyballai szervezetének elnöke szerint a leváltás hátterében a polgármester és a pártfogói piszkos, tisztességtelen ügyletei és az ellenük folytatott ügyészségi vizsgálat állhat. ,,A december 5-ei gyűlésen a Baksa községi Nemzeti Liberális Párt tonácsosai által előterjesztett határozattervezetnek egyetlen napirendi pontja volt, Denjén Katalin alpolgármester leváltása. A gyűlés alkalmával érveinket nem voltak hajlandóak meghallgatni, de nekik sem volt semmilyen indoklásuk a döntésük alátámasztására. A válasz egy szóból állt: ,,CSAK!”. Szokás szerint csak szavaztak. Végül 7-5 arányban megszavazták a leváltást, így december 5-től Szilágyballának nincs alpolgármestere Baksa Község Polgármesteri Hivatalában. Szerintünk a leváltás hátterében a baksai polgármester kétes üzelmei állnak, jelenleg is több büntetőjogi pere van folyamatban, és nem akarja, hogy Demjén Katalinnak is betekintése legyen a polgármesteri hivatal könyvelési és kifizetési irataiba. Fél a leleplezéstől?!”- nyilatkozta az elnök.

A tanácsülést követően Cosmin Cighi ,,off the record” arra hivatkozott, hogy ,,Demjén Katalin a vizsgálódások során úgy nyilatkozott, hogy a polgármesteri hivatalnál nem dolgoznak konstruktívan, hanem öncélú kihágásokat követnek el, de ezeket még nem tudja bizonyítani. A baksai hivatalban nincs szükség olyan személyre, aki utánunk spionkodik és minden ügyletünkről tudni akar.”- szögezte le az ügyészségi vizsgálat alatt álló községi tanácsos.

Máté József

Kezdeményezésünkkel segítséget kívánunk nyújtani ahhoz, hogy a szórványban élő gyerekek magyar nyelven olvashassanak és tanulhassanak. Ezzel megerősítjük azt, hogy a népszámlálás során megfogalmazott Minden magyar számít számunkra nem csak egy üres jelszó: könyvadományozási akciónkkal ezt ismételten tartalommal töltjük fel – jelentette be, kolozsvári sajtóértekezletén Kovács Péter főtitkár. Az RMDSZ Főtitkárságának Program és Ifjúsági Főosztálya december 5. és 9. között 14 szórványkollégiumhoz juttat 2100 példányt (kollégiumonként 150 db. könyvet) azokból a könyvekből, kiadványokból, amelyek a Communitas Alapítvány támogatásával jelentek meg az elmúlt években. Kovács hangsúlyozta: kizárólag erdélyi magyar szerzők szépirodalmi, tudományos, hiánypótló, valamint jubileumi, ünnepi munkái szerepelnek az akcióban. „Ezáltal is folytatni szeretnénk az erdélyi magyar irodalom, kultúra támogatását, az itt élő írók, költők munkáinak megjelentetésében és terjesztésében egyaránt részt kívánunk vállalni. Ez nem újdonság, hiszen a Szövetség a Communitas Alapítvány révén évek óta támogatja az erdélyi magyar könyvkiadókat: 2003-tól 46,5 milliárd régi lejt ítéltünk meg pályázati úton működésük elősegítésére” – fogalmazott a főtitkár.

Bodor László, a Program és Ifjúsági Főosztályt vezető főtitkárhelyettes emlékeztetett arra, hogy a Szövetség Főtitkársága idén júniusban megszervezte az I. Kolozsvári Magyar Könyvnapokat, amelynek keretén belül hasonlóképpen könyvgyűjtési akciót bonyolított le. „A felajánlott könyveket a besztercei szórványkollégiumnak juttattuk el, a pozitív visszajelzések arra késztettek bennünket, hogy ezt a mozgalmat mindenképpen továbbvigyük” – mondta Bodor, aki vázolta a könyvadományok eljuttatásának útvonalát is.

Ezek szerint december 6-án, kedden a Szamosardói Szórványkollégiumban (Németh László Alapítvány, Szamosardó) jártak, majd Zsobokon megajándékozták a Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központot (Zsobok). Innen a kalotaszentkirályi Ady Endre Szórványkollégiumba látogattak (Ady Endre Kulturális Egyesület, Szentkirály). Megyénkben elkísérte a csapatot Szilágyi Róbert-István az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke.

Ezen a héten több szórványközpontot látogattak meg Déstől Segesvárig, Szamosújvártól és a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványtól Déváig és Nagyszebenig.

„A program a jövő évben is folytatódni fog, ekkor a szórványban működő Magyar Házakat fogjuk könyvadományokkal támogatni” – összegzett Bodor László.

(Hírszerk)

Mint ismeretes, 2007. szeptember 14-én hatalmas robbanás történt Zilahon az E24-es tömbházban, amely teljesen lakhatatlanná vált, utólag lebontották. 19 család mindenét elvesztette, és egy 14 éves lány illetve egy 20 éves fiatalember holttestét ásták ki a romok alól.

Az ügyészségi vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a robbanás a gázszolgáltató hibájából történt. A kárvallottak negyedik éve járták a bíróságot igazukat keresve.

A Nagyváradra helyezett perben a váradi bíróság helyt adott keresetüknek, és a tavaly decemberben határozott: a gázszolgáltató 5 alkalmazottját ötévi börtönbüntetéssel sújtotta. Az öt éve albérletben lakó érintett családoknak kártérítést ítélt meg, és erkölcsi kártérítésként a kifizetésig eltelt időszak minden napjáért fejenként 50-100 eurót határozott meg.

A cég és az alkalmazottak a táblabíróságra fellebbezett, egy év után most született ítélet: a vádlottak börtönbüntetését leszállították három évre, de azt sem kell letölteniük, mert letöltését felfüggesztették. Az erkölcsi kártérítést a teljes időszakra egy összegben határozták meg: 2.000 euró személyenként. Ennyit ér a kárvallottak négy évnyi kálváriája, egész életük eredményének elvesztése, az újrakezdés kínja.

Szerencsére az anyagi kártérítés mértékéhez nem nyúlt a táblabíróság, de megítélt összegekből aligha pótolható a veszteség.

Ide kívánkozik egy másik bírósági hír: egy megyei törvényszéki elnöknek több mint 10.000 lej a havi fizetése. Az adat nyilvános, szerepel a köztisztviselők vagyonnyilatkozataiban. Ennél kevesebbet a nagyváradi táblabírák sem kapnak. Ez több, mint havi 2.000 euro.

(Hírszerk)

A szigorú feltételek ellenére majdnem 10.000 család kap fűtéstámogatást a megyében. A Szilágy Megyei Szociális Szolgáltatások Ügynökségének adatai szerint a megyében 9.973 család kap fűtéstámogatást. A tavaly még 11.700 család kapott ilyen támogatást, a jelenlegi szám mintegy 40%-kal kevesebb, mint a két évvel ezelőtt támogatottak száma. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kevesebb rászoruló család van a megyében. A jelenség inkább a feltételek szigorodásával magyarázható.

A fűtéstámogatásokat igénylők zömmel vidékiek. A fával történő fűtésre 6.925 család, a gázfűtési támogatásra 2.899 család jogosult, a többiek a központi fűtéstámogatást kapják.

A közigazgatási egységek szerint a legtöbb kérvény (343) Perecsenből érkezett. Krasznáról 292, Sarmaságról 288, Szilágyszegről 249, Nagyderzsidáról 228, Cigányiból és Haraklányból egyenként 217, Szamosudvarhelyről 203.

Az ügynökség szóvivője szerint következik a fűtéspótlék igényléséhez mellékelt vagyonnyilatkozatok ellenőrzése. Szúrópróbaszerűen a kérvények 60%-át a helyszínen ellenőrzik az önkormányzatok szociális munkásai, hogy a nyilatkozatban megjelölt vagyoni helyzet megfelel-e a valóságnak.

Karácsonyfa

Mintegy 17.000 fenyőfát fog forgalmazni a Szilágy Megyei Erdészeti Igazgatóság. Szóvivőjük szerint a fenyőket a saját faiskolájukból vágják ki, és mindenki számára elérhető áron kerül a kereskedelembe.

A másfél méteresek nagyjából 14 lejbe, a 3 méteresek sem lesznek drágábbak 25 lejnél.

Az igazgatóság a megye területén lévő 6 körzeti központban (ocol silvic) fogja forgalmazni a fenyőket. A kegtőbbet Szilágycsehben.

Iskolapénz

A Szilágy Megyei Tanfelügyelőség átutalta az ingázó líceumi diákok számára a utazási segélyt. Még a múlt hónapban kértek kimutatást a líceumoktól az ingázó diákok létszámáról illetve az ehhez tartozó költségek mértékéről.

A hét elején kiutalták a pénzt az iskoláknak, a diákok felvehetik a költségtérítést.

Igaz, hogy a tavalyi – 2010-2011-es – tanév márciustól júniusig terjedő időszakára. Ez jár azoknak is, akik már érettségiztek júniusban.

Jobb későn, mint soha…

Dézsi Attila 37 éves jogász, 2004 óta tevékeny tagja a Hunyad megyei politikai és közéletnek.  2010. június 1-én nevezték ki Hunyad megye prefektusává. 2009 és 2010 között a Román Kormány Főtitkárságán dolgozott kormányzati szakértőkén, 2006 és 2009 között alprefektusi tisztséget töltött be, 2005 és 2006 között pedig a Hunyad Megyei Prefektúra főtitkára volt.

Mint ismeretes, a múlt héten lezajlott tárgyalássorozaton a koalíciós partnerek abban állapodtak meg, hogy az RMDSZ támogatja a Demokrata Liberális Párt jelöltjét a Szenátus elnöki tisztségére, cserében pedig a Szövetség nevesítheti a kormányfőtitkárt. Így egy olyan pozíciót vesz át az RMDSZ, amelyet mostanig mindig a miniszterelnök pártjából jött személyek töltöttek be.

Ezeket a sorokat Kőváry László írta le 1840-ben a Tájképek utazási rajzokban című munkáját bevezetendő. Kőváry László egyesek szerint tehetségtelen dilettáns, mások szerint kiváló történettudós, igazi polihisztor volt. Bálint József szavaival: „utazó, statisztikus, néprajztudós, családtörténész, régész, közgazdász, szabadságharcos, Habsburg-ellenes összeesküvő, újságíró, politikus, műemlékfelügyelő, biztosítási szakember, tankönyvszerző, irodalomtörténész, történetíró…“

Ezenfelül azonban, korához híven igazi romantikus is, aki észreveszi ennek a tájnak megkapó szépségét, ugyanakkor tárgyilagos megfigyelő, aki a szépség mögött a vidék s lakói karakterét is látja, láttatja.

Több mint másfél évszázaddal a fent leírtak után, noha sok minden másképpen van már, a Szilágyság még mindig szép és szeretetre méltó. A táj természetesen sokat változott, főleg az ember mohó térfoglalása nyomán, de a falvak ma is éppen úgy húzódnak meg a szelíd dombok alján, a síkságból kimagasló tornyaikkal, vagy éppen a völgyek rejtekén. A két nép, mely századok óta együtt él itt, sajátos kultúrát hozott létre. Templomaik nagyon is különböznek, házaik, gazdasági épületeik a hasonló foglalkozás okán már jóval kevésbé. A magyar falvakat a reformátusok fehér tornyai uralják, a románok legtöbbször dombtetőn csúcsosodó fatemplomaik védelmét élvezik.

A magyar templomok java része középkori alapítású, sokuk többé-kevésbé meg is őrizte gótikus, vagy éppen korábbi stílusát, részleteit. A tizennyolcadik század fellendülése hozta az új, vagy éppen teljesen átépített templomokat magyaroknál, románoknál egyaránt. A templomok körül gyülekező házakat itt is ott is gyümölcsfák veszik körül, melyek a szőlőkkel együtt a domboldalakat is elfoglalják. Ez a szelíd ligetesség, mely néhol váltakozik csupán szántóföldekkel, ma is jellemzi a Szilágyságot.

De, úgy tűnik, nagyon előre siettünk…

Hiszen még azt sem tudjuk, mit nevezünk, mit nevezhetünk Szilágyságnak. Néprajzi szempontból az „igazi“ Szilágyságnak a Tövishát számít, mely kiegészül a Kraszna vidékével és a Felső-Berettyó mentével, sőt, egyes kutatók szerint még az Érmellékkel is.  Mindezek a területek nem tartoztak a szorosan vett Erdélyhez, hanem a Partiumhoz; közigazgatási és történeti értelemben így képezvén a fejedelemség-kori Erdély részét. Szilágy megyét, mely a legjobban megközelíti a történeti és néprajzi Szilágyság kiterjedését, a kiegyezés után hozták létre Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékből valamint a Kővár-vidék egy részéből, sőt tasnádi járása az Érmellék egy részét is magában foglalta. Ez a megye változatlan formában a két világháború közötti Romániában is létezett. A mai Szilágy megye területe kevesebb és több is a hajdaninál, hiszen szilágysági települések kerültek Szatmár és Máramaros megyékhez, és kalotaszegi és Almás menti falvak tartoznak Kolozs helyett immár Szilágy megyéhez.

Az utazás, melyet ebben a könyvben megörökítünk, a történelmi Szilágy megye területének hatvanhat települését érinti. Célja elsősorban az épített örökség, a múlt megmaradt emlékeinek feltérképezése és bemutatása, de legalább ilyen fontos az emberek alkotta környezet és a természeti környezet harmonikus kapcsolatának feltárása. A táj és a település, az épület és épített vagy táji környezetének viszonya ugyanis nem csupán az építészet és az építészek problémája, hanem a napjainkra megkerülhetetlenné vált és oly sokat emlegetett „fenntartható fejlődés“, vagy még egyszerűbben fogalmazva: fennmaradásunk egyik alapkérdése is.

Utazásaim során rajzok készültek és nem fényképek, mégpedig szám szerint 152 darab, melyek javát válogattam a kötet 85 lapjára. Ezzel a hosszadalmasabb, de sokkal élvezetesebb és főleg sokkal szubjektívebb módszerrel a tizenkilencedik századi, vagy még korábbi elődeim nyomában kívántam haladni. A rajz elkészítése a téma alaposabb előzetes felmérését igényli és annak mélyebb megismerését és megértését eredményezi. Remélem, hogy az olvasó, a néző élvezettel szenteli majd figyelmét ennek a ma már nehezebben befogadható ábrázolásnak.

A könyv, vagy inkább kísérőfüzet szövege ugyancsak a hagyományt követi. Az illusztrációk mellé másoktól kerül az írások többsége, magam csak röviden és a jelen helyzetet tömören vázolva kívántam a szöveges lapokon jelen lenni. Azokat a korábbi, útirajzokat, ismertetéseket, leírásokat és művészi igényű szövegeket akartam az egyes  helyekhez csatolni, melyek színesítik és valódi ismeretekkel gazdagítják az olvasót. Nem kívántam száraz és szakszerű lenni, bátorítanám Önöket, hogy olvassák el, de legalább lapozzák fel az idézetek forrásait, elsősorban Petri Mór magvas monográfiáját, de Bunyitay Vince, Kőváry László, Boér Miklós, Debreczeni László és a többiek vonatkozó (és más egyéb) munkáit is.

Végül, de nem utolsó sorban: miért éppen Szilágyság?

Ez a vidék, a magyar múlt  ,,és igen, a jelen “ egyik fontos pontja és tényezője nagyon kevéssé ismert a magyarországi közönség előtt. Mindannyian felmondjuk Ady Endre versét a „hepehupás vén Szilágyról“, talán tudjuk azt is, hogy az ecsedi és somlyai Báthoriak előneve nem a Balaton-felvidékre, hanem Szilágysomlyóra utal, talán hallottunk a goroszlói csatáról is, mely évtizedekre, vagy inkább évszázadokra megpecsételte a magyar Erdély sorsát, és mégis… a Szilágyság nem „valódi” Erdély, noha a magyar köztudatban a Romániához csatolt területeket Erdély néven ismerik. Nem esik útba a Székelyföldre vagy Erdély belsejébe menet, még annyira sem, mint a Kalotaszeg. És főleg azért, mert fogalmunk sincs, hogy az izgalmas és „egzotikus“ román világa mellett mennyi és milyen igazi magyarságot rejt és őriz ez a mintegy 2000 négyzetkilométernyi földdarab. Közelsége ellenére távol van tehát. Ezt a távolságot szeretném áthidalni, vagy méginkább lecsökkenteni ezzel a könyvvel.

Lássuk tehát először az útijegyzeteket és az idézeteket, majd a rajzokat, melyeknek mindegyike a helyszínen készült, és a pillanaton túl a maradandót is igyekszik megragadni.

Wagner Péter, Budapest

Visszatekintés

Mintegy kiértékelve az elmúlt évet, elmondható, hogy a játszóház-projekt sikeresen elérte kitűzött célját. Komoly és kemény munka nyomán megvalósult a zilahi gyerekek számára oly nagy sikernek örvendő játszóház állandósulása. És, persze mostanra már minden zilahi oviban és kisiskolás körökben tudnak a gyerekek a múzeumi játszóházról, járnak is sokan rendszeresen az alkalmakra.

Elmondhatjuk, hogy igyekezetünk meghozta eredményét, a visszajelzések is efelől győznek meg. Egyszóval, a Játszóház kedvelt szabadidős programmá vált Zilahon. Köszönet érte elsősorban a szervezőknek, de a támogatóknak és a szülőknek is!

A háttér

Néhány gondolat erejéig, hadd elevenítsük fel, mi is indította el a szervezőkben a program megtervezésének igényét. Társadalmunkban általában, de Zilahon fokozottab mértékben, olyan korban, amikor az egészséges közösség megélésének lehetőségei egyre korlátozottabbak – és ez leginkább az új generációk számára nagy veszély - minden mai szülőnek nagy kihívást jelent biztosítania gyermeke számára a közösségi hovatartozás, a kulturális önazonosság kialakulásának egészséges feltételeit.  Főleg a leginkább befolyásoló összetevő, a szabadidő értékes, építő jellegű eltöltésének terén. Lehetőségeink, tehetségünk, felké-szültségünk, de civiltársadalmi elkötele-zettségünk is közrejátszottak abban, hogy megpróbáljunk segíteni e kihívásban zilahi magyar közösségünknek. Ugyanakkor fiatal szülőkként érintettek és erdekeltek is vagyunk abban, hogy utódainknak egészséges társadalmi-kulturális közeget teremtsünk. A felmerült hiány pótlására ilyenként a játszóház gondolata ideális lehetőségnek bizonyult.

A mukatársak

2011. februárjától kezdődően zilahi fiatal értelmiségi szülők és barátaik, mindnyájan szakképzett pedagógusok, eltervezték és el is indították a Zilahi Játszóház-projektet. Jónéhányan közülük civil szervezetek önkéntesei is, akik idáig is tevékenykedtek kulturális valamint ifjúsági vonalon zilahi programok kapcsán mint kezdeményezők vagy munkatársak. Emellett néptáncoktatói, bábszakkörvezetői, játszóházvezetői, népi hangszerismereti, tájegységközpontú népi játék- és táncismereti szakképzettséggel, népi kézművesműhely-vezetési szak-képzettséggel rendelkeznek, elismert tanárok, óvónők és tanítónők. Az indulásnál segítettek és azóta is hűen kitartanak a projekt mellett a fő partner, a Zilahi Megyei Történelmi és Művészeti Múzeum mellett a Táncoska Egyesület, a Pro Musica Egyesület valamint a Zilahi Ifjúsági Tanács.  A pályázatírás és elszámolás feladatát a Katakomba Társaság vállalta.

A terv

Hosszútávú célunkként tűztük ki gyermekeink erkölcsi, társadalmi és kulturális értékeink mentén történő nevelését szabadidejük hasznos eltöltése által. Ebben a helyszín kiválasztása is jellegzetes volt: a zilahi művészeti múzeum. Vízióját tekintve a Zilahon működő játszóház a hagyományos népi játékokat és kézművességre alapozott kézimunkás foglalkozásokat vonja be a programba, ugyanakkor a bábjáték módszerével mesekultúránk ápolását is célul tűzi ki, népi játékok és néptáncok által már-már elfeledett tánckultúránkat, hangszeres kíséretben zajló énektanulás által énekkultúránkat éleszti fel, mindezt kreativitást, önkifejezést stimuláló csoportos tevékenységek által. Ez ügyben a múzeum környezete ideális térnek tűnik, mert amellett hogy megközelíthetősége is egyszerű (városközpont), adottságainál fogva már nagyon fiatalon a művészet világába vonja be gyermekeinket, ami hosszú távon művészetkedvelő, kultúraszerető közösségünknek garantált utánpótlást jelent. A népszerűsítés terén pedagógusok, óvónők, tanítónők közreműködése segít. A havonta egyszeri alkalomnak elképzelt játszóház a 2011. év folyamán idáig kilencszer került megrendezésre (nyári vakációban nem tartottunk), 30-50-80 gyerek és 10 munkatárs részvételével. A program megvalósításának kellékeit, eszközeit, valamint a terembérlést és a pedagógus munkatársak honoráriumát jelentő anyagi hátteret a belépődíjakból származó bevételből fedeztük, ami jobbára az eszközök és kellékek beszerzését, valamint a médiakiadásokat (plakát, szórólap) fedezte, így a munkatársak tiszteletdíja többnyire elmaradt, vagy nagyon csekély összegben valósult meg.

A támogató

A Katakomba társaság által megírt pályázat nyomán a projekt fejlesztése a Bethlen Gábor Alaptól elnyert támogatás által lehetővé vált. Mindez a népi játszóházakhoz szükséges specifikus kellékek beszerzését, a kiemelt programként beiktatott egyszer megtartandó bábszínház megszervezését, az állandó programpontok kellékeinek beszerzését,  valamint a munkatársak honoráriumára fordítandó összegek részleges fedezését biztosítja. A támogatás elnyerése által elérhető fejlesztés várhatóan növeli a program hatékonyságát.

December 10-én, tehát JÁTSZÓHÁZ a zilahi művészeti múzeumban! Reggel 10-től 13 óráig foglalkozunk a gyerekekkel. Megtaláltok a Facebook-on is Zilahi Játszóház címen!

A közreműködő kollegáknak és támogatóinknak, valamint a szülőknek köszönet eddigi erőfeszítéseikért. Irántunk és a Játszóház iránt nyilvánítot bizalmukat szeretnénk ezután is meghálálni

Kósa Andrea – pszihopedagógus, a zilahi Mihai Eminescu Általános Iskola logopédusa

Rózsa Etelka – pszihopedagógus, néptáncoktató, a Iuliu Maniu Általános Iskola logopédusa

Antal Erika – óvónő, a zilahi Református Óvoda munkatársa

Szalai Ildikó - tanítónő, zilahi Avram Iancu Sportlíceum munkatársa

Gáspár Anna – zenetanár, a Zilahi Művészeti Líceum munkatársa

Bikfalvi Adél  – óvónő, a zilahi 1-es számú óvoda munkatársa

Schmidt Anna – némettanár, a zilahi Simion Barnutiu általános iskola munkatársa

Schmidt Melinda –filológus, kézművesfoglalkozás társvezetője

Rózsa Róbert – néptáncoktató, Táncoska Egyesület elnöke

Szabó Attila – muzeológus, a zilahi művészeti múzeum szakvezetője

Szerda délután ezekkel a szavakkal nyitotta meg dr. Váradi Izabella, a Nevelési, Kutatási, és Sportminisztérium tanácsosa a vetélkedőt, aki elmondta, hogy Nagybánya, Arad és Nagyvárad után Zilah vállalta az évente megrendezett Nemzetközi Magyar Nyelv és Kultúra Kárpát-medencei Vetélkedő házigazdai szerepét. A vetélkedő célja a nemzeti identitástudatunk megerősítése, fejlesztése és bővítése a nemzetrészek egészében. Fontos a személyes tapasztalat, a találkozás, amely bővíti nemzeti látóterünket.

A bukaresti minisztérium nevében köszöntötte a megjelent magyarországiakat, szerbiaiakat, szlovákiaiakat, és természetesen a Székelyföldről érkezetteket. Joggal, hiszen a minisztérium nem csak erkölcsi támogatást nyújt, hanem a teljes anyagi fedezetet is biztosította.

Végh Sándor prefektus is üdvözölte a megnyitón jelenlevőket, és biztosított mindenkit arról, hogy a Román Kormány mindent megtesz azért, hogy itt minden szinten jó körülmények között és minőségi szinten történjen az oktatás, és mindenki itthon érezze magát. Körvonalazta a tanügyi törvényben elért eredményeket, amelyek újabb lehetőséget nyújtanak az anyanyelvi oktatás számára.

Köszöntő szavaiban Seres Dénes képviselő az anyanyelv fontosságára hívta fel a figyelmet. Annak ellenére, hogy a megye magyarságának aránya nem éri el a 24%-ot, igen erősen él itt az identitástudat. Zilahon már tartottak országos magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyt, és itt zajlottak a Magyar Nyelv Napja rendezvényei is. Most nemzetközi vetélkedő házigazdája a szilágysági magyar közösség.

„Kevesen vagyunk, de rengeteg értékkel és értékes emberekkel rendelkezik a régió.” – mondotta a képviselő. Szórványnak tekinthetnek bennünket, de oktatási téren holtversenyben Maros megyével vagyunk egy szinten.

Szabó István főtanfelügyelő-helyettes a város és a megye irodalmi vonatkozásait emlegette, mondván, hogy talán meg is érdemeljük ezt a megtiszteltetést, amely a rendezvénnyel jár. Szavai szerint talán nem is vagyunk annyira kisebbségben.

Sojka Attila alpolgármester jelezte, hogy a város minden ehhez hasonló rendezvény házigazdai tisztségét szívesen vállalja, és üdvözölte a meghívottakat. Az anyanyelvi rendezvények mellett emlegette, hogy itt zajlott a református kollégiumok országos vallásversenye, és Zilahon tartották a tanévnyitó országos ünnepséget is.

Hasonló véleményen volt Dana Coţa alpolgármester is, aki üdvözletében magyarul is elmondta: szeretné megtanulni a nyelvet, és reméli, hogy a város megfelel az elvárásoknak.

Kővári László zenetanár és tanítványának rövid koncertje után pihenni térhettek a diákok.

Másnap kezdődött a hivatalos írásbeli, majd utána Zsibóra kirándultak a diákok, szombaton délelőtt pedig Szilágysomlyón és környékén ismerkedtek a vidék történelmével, műemlékeivel.

Közben irodalmi sétára is sor került a városban, a Református Wesselényi Kollégium történelmének egy szeletével is ismerkedhettek, de gitárest és más szórakoztató rendezvényeken is megtapasztalhatták a vendégek, hogy nem is vagyunk annyira kisebbségben.

J.L.

Hétfőn sokkal nyugodtabb légkörben zajlott Szilágy Megye Tanácsának rendes ülése. Az előző ülésen Szabó István tanácsos interpellációjára is választ kapott. Egy hónappal ezelőtt heves vita tárgyát képezte a megyei utakon közlekedő túlsúlyos járművek önkényeskedése. Nem csak száguldoznak kisebb földrengést okozva, hanem az engedélyben megjelölt útvonalat sem tartják be. A helyzet tisztázását kérte Szabó István.

A hétfőn nyilvános vitán kapott választ kérdéseire.

– Most sokkal civilizáltabb körülmények között lehetett megbeszélni ezt a problémát, igaz most nem volt jelen az a tanácsos, aki azt kiabálta a múltkor, azt akarom, hogy halljanak éhen a szállítók? Pedig csak a törvényesség betartását kértem.

A válaszban részletezték, hogy két hely van kiépítve a megyében az elektronikus szőnyegmérlegek számára, ahol a súlykorlátozást ellenőrizhetik. A korábbi ellenőrzések alkalmával eddig 65.000 lej büntetést róttak ki. Hiába védekeztek azzal, hogy ezt a pénzt a megyei utak javítására költik, ebből még egy kilométernyi aszfaltra sem futja, pedig több tíz – ha nem száz – kilométernyi utat tesznek így tönkre.

Az ellenőrzések gyakorlatilag hatástalanok, két ok miatt. Ez egyik az, hogy az első megbüntetett vezető rádión vagy mobiltelefonon azonnal értesíti társait, és mindenki leáll amíg tart az ellenőrzés. A másik akadály pedig törvénykezési: csak a helyi rendőr jelenlétében lehet megállítani a járművet. Az pedig alig félóra elteltével más elfoglaltságára hivatkozva elmegy.

Megoldásként körvonalazódott egy partneri megállapodás megkötése a közlekedésrendészettel az ellenőrzésekre, vagy pedig törvénymódosítással lehetővé kell tenni az ellenőrzést nem rendőri szervek jelenléte nélkül is.

A legjobb megoldás viszont egy olyan szállítási kultúra kialakítása, amely hozzáférhetővé teszi mások számára is a jó minőségű úthálózatot.

Szabó István szerint az ülés másik fontos napirendi pontja volt a megye költségvetés-kiigazítása. Jelentős támogatást – összesen mintegy 400.000 lejt – kaptak az egyházak (esperesi hivatalok), jelentős összegeket kaptak a nyertes pályázattal rendelkező önkormányzatok, hogy tudják kifizetni az önrészt, illetve a nem támogatható költségeket. Ugyanakkor a polgármesteri hivatalok működése is biztosított az év végéig.

A városi tanács is ülésezett

Sojka Attila alpolgármester a napirendi pontok közül fontosnak tartotta megemlíteni az Ifjúsági Klub helyzetét. A Kraszna utca elején lévő épületet december 20-án kellene átadja az felújítást végző vállalkozó, de még kért 3 hónapnyi halasztást. A munkálatok 80%-a készen van. Az épület felszerelésére most újabb 95.000 lejt különített el a helyi tanács.

Arra a kérdésre, miért vágták ki a Kraszna utca elején a évszázados fákat, az alpolgármester azt válaszolta, hogy közveszélyeseknek minősítették azokat, mert a közepük korhadt volt, egy szélvihar kidönthette volna a fákat. Helyükre a tavasszal ezüstfenyőket és hársfákat fognak ültetni.

J.L.

– Íme, itt beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven, amely sehol a világon nem él úgy, mint ebben a kicsiny tündérkertben. Itt vagyunk, egy maroknyi diák és tanár a kárpát-medencei magyarságból, hogy innen is tovább vigyük nagyjaink, Ady Endre és Wesselényi báró szellemiségét és anyanyelvét, mert – Kosztolányit idézve – „csak anyanyelvemen lehetek igazán én”. Meg kell találnunk saját igazi énünket ahhoz, hogy részei lehessünk az európai kultúra sokszínű világának, amelyben erős várunk a nyelv. Ünnep a mai nap, mint minden esemény, amelyen hangsúlyt fektetünk itt, a Kárpát-medencében a magyar nyelv és oktatás megőrzéséért, ápolásáért és fejlesztéséért. Ezért nyertese mindenki a találkozónak, hiszen új ismeretségeket kötöttek, új ismeretanyaggal találkoztak, amelyek az összetartozás tudatát erősítik.

Berszán István professzor értékelő szavaiból sok bíztatás áradt:

– Ahogy olvastam dolgozataitokat, amint végig néztem és hallgattam azt, amit az alternatív vetélkedőn kigondoltatok, meg szeretnélek erősíteni mindebben. Az ilyen többnapos rendezvény – csúcstalálkozó – alkalmával lehetőség van a magyar irodalommal, kultúrával való találkozásra. Együtt lélegeztetek a Látó szerkesztőivel, és közben egymással is találkoztatok. Tehát mégsem öncélú elefántcsont-torony az irodalom, hanem valami, aminek sokmindenhez köze van. Ha megtanul valaki olyan igényesen tájékozódni, ahogyan egy írás értelmezésekor történik, egy Szilágyi István regényben vagy egy Hervay Gizella versben, az élethez, kapcsolataitokhoz is másképpen viszonyul. A Látó-est kapcsán pedig próbáljatok meg magatok is tapasztalatokat szerezni az írásban, az önkifejezés fontos eszközében. És jó lenne, ha a magyar közösségek más hasonló rendezvényeken is találkozhatnának.

Végezetül dr. Váradi Izabella megköszönte a szervezők munkáját, akik minden erejükkel azon fáradoztak, hogy mindenki jól érezze magát, és a verseny is gördülékenyen, nehézségek nélkül bonyolódjon le.

A vetélkedő alkalmával mindenki ajándékot kapott, senki nem maradt jutalom nélkül, de a legnagyobb érték a találkozás volt.

J.L.

Az alternatív versenyen a különböző tájegységek diákjaiból állították össze a csapatokat, ebben az esetben tehát nem lehet egyértelműen vidékekhez kötni a helyezést. Ebben az esetben a sikeres együttműködést és annak eredményét díjazta a zsűri.

A Kárpát-medencére kiterjedő magyar nyelv és kultúra tantárgyversenyének eredményhirdetése

I. díj – Juhász-Boylan Kincső, a csíkszeredai „Nagy Imre” Általános Iskola VIII. osztályos tanulója;

Boér Máté, a sepsiszentgyörgyi „Székely Mikó” Főgimnázium XI. osztályos tanulója;

Codău Ana-Maria, a marosvásárhelyi „Bolyai Farkas” Elméleti Líceum XII. osztályos tanulója.

II. díj – Lekner Emese Magyarországról, a Sárospataki „Árpád vezér” Gimnázium VIII. osztályos tanulója;

Dénes Anna, a székelyudvarhelyi „Tamási Áron” Elméleti Líceum IX. osztályos tanulója;

Roşu Cristina, a sepsiszentgyörgyi „Székely Mikó” Főgimnázium X. osztályos tanulója;

Bordi Eszter, a marosvásárhelyi „Bolyai Farkas” Elméleti Líceum XII. osztályos tanulója;

Dobos Annamária, a székelykeresztúri „Orbán Balázs” Elméleti Líceum XII. osztályos tanulója.

III. díj – Fülöp Andrea, a kézdivásárhelyi „Nagy Mózes” elméleti Líceum X. osztályos tanulója.

Dicsérő oklevelet kapott Buksa Emese, a marosvásárhelyi „Bolyai Farkas” Elméleti Líceum IX. osztályos tanulója; Páll Katinka Pálma, a marosvásárhelyi „Bolyai Farkas” Elméleti Líceum XI. osztályos tanulója; Kovács Dalma, a Sárospataki „Árpád vezér” Gimnázium XI. osztályos tanulója.

Különdíj:

- Dékány Máté, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium IX. osztályos tanulója (Szerbia);

- Suszter Attila, a Királyhelmeci Magyar Tannyelvű Alapiskola XI. osztályos tanulója (Szlovákia);

- Mike Barnabás, a kaposvári „Lórántffy Zsuzsanna” Református Általános Iskola és Gimnázium X. osztályos tanulója.

Az ilosvai lakosok megszervezték immár 11. alkalommal a Selymesilosvai Falunapokat, ugyanakkor a római katolikus templom felújítása során templomszentelésre került sor.

Ezen várva várt eseményeken olyan rangos meghívottak jelentek meg, mint:  Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke, Végh Sándor prefektus, Csóka Tibor, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke, Szilágyi Róbert, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének ügyvezető elnöke.

Ugyanakkor megtisztelő jelenlétével örvendeztetett az ünnepi ebéden Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke. A meghívottak köszöntötték a népes vendégsereget. Végh Sándor prefektus méltatta a faluban történő változásokat, fejlesztéseket, hisz az ilosvai lakosoknak majdnem minden évben alkalmuk volt ünnepelni egy-egy projekt, munkálat kivitelezése kapcsán. Csóka Tibor megyei tanács alelnök a jövőbeli fejlesztésekről beszélt, a falu fellendülését szolgáló terveket lelkes tapssal fogadta az egybegyűlt vendégsereg.

Az ünnepi ebédet kulturális műsor követte, felléptek a Kéknefelejcs és az  Illegetők néptánccsoport. Az ünnepi hangulat megteremtésében sokat segített az Ilosvai Selymes Péter Általános Iskola és óvoda diákjainak előadása,  amelyre nagy lelkesedéssel készültek a gyerekek és a pedagógusok. Az előadásokat követően éjfélig mulattak, ünnepelhettek az ilosvaiak és a vendégek, feledve ezáltal a fáradtságos előkészületet. A kapott segítség és támogatásoknak köszönhetően igazán egy gondtalan ünneplést ülhettünk meg vasárnap. Köszönet érte!

Templomszentelés Selymesilosván

Kneck József ilosvai plébánosnak szívügye volt a római katolikus templom felújítása, ehhez kapott anyagi segítséget az egyházmegyénk püspöki hivatalától.

2011 szeptemberében kezdődött a római katolikus templom teljes felújítása Selymesilosván. 3 hónap, 12 ember és a katolikus hívek összefogásával íme a végeredmény ! (A fotón látható)

2011. vasárnap, november 20-án falunappal egybekötve megtörtént a római katolikus templomszentelés is. Gyönyörű, lélekmelegítő, lélekfelemelő ünnepség volt a zsúfolásig megtelt templomban. Az ünnepi misét Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke vezette, segédkezett Kneck József ilosvai plébános és a meghívott római katolikus papok.

Az ünnepi szentmisét követően Csóka Tibor megyei tanács alelnök elmondta, hogy további anyagi támogatásra számíthatnak a hívek a megyei tanács részéről, hogy tovább folytathassák a belső munkálatokat a megújult templomban.

A diákok három korcsoportban mérhették össze tehetségüket, kellékek és színészi játék nélkül, 3-5 perces népmesével illetve balladával (IX-XII.osztályosok) kápráztathatták el a népes közönséget.

A verseny megnyitójára a Székely Nemzeti Múzeum Bartók termében került sor, ahol folytatódott az I-IV. osztályosok mesemondása. A résztvevők legnépesebb táborát az elemi osztályos tanulók alkották, 39 fővel, a gimnazisták 27-en voltak.

Megyénket négy tanuló, a megyei szakaszon első és második helyezést elért diákok képviselték e rangos megmérettetésen. A perecseni Józsa Róbert II. osztályos, (Józsa Mónika tanítványa), a zsibói Molnár Zoltán-Tibor II.osztályos, (Nagy Ágnes Magdolna tanítványa), a zilahi Bogdán Ágnes IV. osztályos, (Abrudan Ottilia Tünde  tanítványa) és a varsolci Sámel Izabella V.osztályos (Vicsai Zsolt tanítványa).

Tanulóink kitűnően teljesíttek, ennek köszönhetően Józsa Balázs dícsérettel, Bogdán Ágnes dícsérettel, Molnár Zoltán-Tibor I. helyezéssel térhetett haza.

Köszönet a szervezőknek, akik kézműves foglalkozással, táncházzal tették teljessé e három csodálatos napot.

Nagy Ágnes Magdolna, Octavian Goga Iskolaközpont, Zsibó

A megyei elődöntő Márkus László tanfelügyelő és Orbán Anikó tanítónő szervezésében Szilágysomlyón, a Báthory István  Magyar Tannyelvű Általános Iskolában zajlott. A tanulók a meseírásra jellemző megadott szempontok alapján, valamint véletlenszerűen kiválasztott szavak felhasználásával kellett  mesét alkossanak max. 120 perc alatt. Az alkotásokat Nagyváradon pedagógusokból és írókból álló zsűri bírálta el. A megyei forduló legjobb meseíró diákja meghívást kapott a 2011. november 25-27. között megrendezésre kerülő határon átívelő döntőre, Nagyváradra.

Öröm volt számomra, hogy a felhívásra osztályomból négy bátor , ügyes tanulóm jelentkezett, és vállalták a megmérettetést:  Nagy Endre, Nyegrán Tamás, Orosz Balázs és Szűcs Dorottya-Zsanett . Bár  a gyerekek  a meseírás és verseny követelményeinek eleget tettek, a zsűri a legsikeresebb alkotásnak a Dorottya írását nyilvánította. Így a novemberi, határon átívelő mesevetélkedőn Szilágy megyét  Szűcs Dorottya –Zsanett, a  Báthory István  Magyar Tannyelvű Általános Iskola IV. A osztályos tanulója  képviselte.

November 25-én,  a  péntek délutáni megnyitón Tunyogi Katalin főszervező, a Pertinax Egyesület elnöke köszöntött mindenkit és elmondta : a 27 gyermek és kísérő tanáraik tizenhét olyan megyéből érkeztek, ahol magyar nyelven is folyik tanítás, valamint Pest megyéből is.

Pásztor Gabriella államtanácsos, a verseny fővédnöke  is  üdvözölte a jelenlevőket, arra kérve mindenkit, hogy vigyék el hírét ennek a nagyszerű rendezvénynek, mely pozitív hatással  van a tanulók fejlődésére , s mivel a versenyzők hasonló korú gyerekeknél lesznek elszállásolva,  baráti kapcsolatok kialakítását is lehetővé teszi.

A verseny első napján a negyedikes gyermekek még nem meseíró tehetségüket kellett bizonyítsák, hanem előadótehetségüket, ugyanis bemutatkozásuk során abból a meséből kellett egy rövid színpadi produkciót összeállítsanak és előadjanak, amellyel a döntőbe kerültek.

A változatos programokat a Napsugár fénye is beragyogta, hiszen a Napsugár szerkesztőség fáradhatatlan tagjai mindig jelen vannak azokon az eseményeken , ahol a gyerekekért , az anyanyelvért tenni lehet. Zsigmond Emese a Napsugár  gyermeklap főszerkesztője, a tőle megszokott meleg szavakkal köszöntötte a ,,mesével mesére nevelő “ tanító néniket, a meséjüket nemcsak megírni, de eljátszani is tudó gyerekeket.

Miután a vendeglátó gyerekek vidám hangulatban összeismerkedtek a versenyzőkkel,  az est hátralevő részét  játékkal töltötték el otthonaikban,  családi körben. Mi, pedagógusok, pedig egy Ady Endre emlékműsoron vettünk részt.

A verseny másnapján került sor az igazi megmérettetésre, amikor is a gyerekek mesét írtak a tíz megadott szó felhasználásával: torony, nyugalom, olajos, mazsola, izgalmas, alszik, tojás, volt, dobókocka, kender. A pontozás során értékelték az eredetiséget, az ötletességet, a mesei fordulatokat, a helyesírást, a cím és a tartalom kapcsolatát. Az egyik megkötés az volt, hogy a mesének az írója is szereplője kellett legyen. A verseny után Tóth Ágnes és Trifán László Macskadomb című cédéjének bemutatására került sor.

A várva várt pillanat délután jött el, amikor elkezdődött a díjkiosztó gála. Tunyogi Katalin, a rendezvény főszervezője elmondta, hogy a zsűrinek nehéz dolga volt a sorrend kialakításakor, hiszen sok remek munka készült a délelőtt során. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere mesei fordulatokkal teleszőtt köszöntővel fordult a közönség felé. Elmondta: „mindannyian győztesek vagytok, de nem csak ti, hanem a szülők, a pedagógusok és természetesen mi mindannyian. Biztosak lehettek benne, hogy papírra vetett gondolataitok itt maradnak.” Tunyogi Katalin köszönetet mondott azoknak a családoknak, akik befogadták a más megyéből érkezőket, a pedagógusoknak, akik elkísérték és felkészítették a gyerekeket, és Iosif Vulcan Tanítóképző négy diákjának, akik a rendezvény lebonyolításában végig segítettek. Zsigmond Emese, a Napsugár folyóirat főszerkesztője, a zsűri elnöke a javítás során összeírt tréfás megfogalmazásokból szemezgetett. A nyertesek kihírdetése előtt, a különdíjasokat szólították. Különdíjat ajánlott fel a Napsugár Kiadó és Alapítvány, a Tanoda Egyesület, a Piticot Alapítvány, a Pertinax Egyesület és Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat. A díjkiosztót színesebbé varázsolták a fellépők előadásai, amely rövid szüneteket is teremtett az eredményhírdetésben, az izgalmakat megnövelte. Darabont Vera többször is énekelt népdalokat, a Francisc Hubic Művészeti Iskola balettcsoportjainak táncai is nagy sikert arattak, valamint Révész Balázs harmadikos tanuló mondott el egy mesét.

Mi sem jöttünk haza üres kézzel, boldogan vettük át és szorongattuk kezünkben a Napsugár által felajánlott különdíjat, amelyet Zsigmond Emese főszerkesztő és Salamon Károly terjesztő adtak át. Felejthetetlen, élményekben gazdag, értékes napokként könyveltük  el a  Nagyváradon eltöltött rövid időt. Befejezésül minden olvasónak figyelmébe ajánlom az emlékverseny mottóját:,, A mese világában a csoda természetes dolog, a földi élet törvényei nem érvényesek, és a világ hibáit ki lehet javítani- következésképpen egy jobb világot épít az, aki naponta elolvas egy mesét, vagy akár meseírói tehetséggel bír.”

Szodorai Melinda, tanítónő, Báthory István  Magyar Tannyelvű Általános Iskola, Szilágysomlyó

A Látó a Romániai Írók Szövetsége és a Maros Megyei Tanács szépirodalmi, havonta megjelenő folyóirata. A lapot Kovacs András Ferenc főszerkesztő , költő mutatta be. Az 1990-ben alapított kiadvány első főszerkesztője Markó Béla költő volt, őt követte Gálfalvi György, a lap jelenlegi vezetője egyben a versrovat szerkesztője is. Jelen volt helyettese, Szabó Róbert Csaba szilágybagosi származású fiatal prózaíró; Demény Péter költő, az esszé rovat felelőse; Láng Zsolt a kritika, Vida Gábor a próza rovat szerkesztője.

A felovasó esten sorrendben röviden bemutatkoztak, majd legújabb köteteiket mutatták be és olvastak verseket, prózát. Vida Gábor humorral töltött vallomása egykori bentlakási diáktörténetével érthetően tetszést aratott.

Prózai alkotást, szilágysági kötődésű novellát olvasott „A bölényvadász” címmel a harmadik kötetes Szabó Róbert Csaba. Írása az Erdélyi Fejedelemség korát idézi históriai nyelvezettel, eseménye a Berekjó – ma Berettyó – vidékén Valkótól Ippig terjedő szilágysági kistérség. Láng Zsolt író, költő (a kilencvenes évek elején a Szilágyság hetilapban is közölt) több kötetét ismertette, egyik művéből a Kovács András Ferenccel készült interjút olvasta fel, s a képzeletbeli interjú alanyával a távoli jövőt vetítette előre. Demény Péter és Kovács András Ferenc verseit nagy tapssal méltatta a hallgatóság.

Mielőtt vásárra és dedikációra került volna sor, a hallgatóság kérdéseire válaszolt a főszerkesztő. A Látó ugyanis nem csak hazai, hanem határainkon kívüli szerzők írásait is közli. Érthetően kapcsolatot tart más folyóiratokkal, köztük a rangos Korunk című havilappal, együtt tartottak a közelmúltban Kolozsváron szépirodalmi rendezvényt. Elhangzott név szerint a kárpátaljai Vári Fábián Lászlóval szervezett felolvasóest, valamint a budapesti Eszterházy Péter prózaíró neve, aki nem egy alkalommal volt a Látó szervezte találkozó vendége.   A Látó ugyanis fellépési lehetőséget nyújtott több hazai illetve a Kárpát-medencében élő és alkotó szerzőnek.

A szerkesztőgárdával érkezett Zilahra a Látó legfrissebb, novemberi lapszáma, vásárlóból sem volt hiány. Végül annyit, a lapban ezúttal is olvashatók a zilahi származású, Szatmárnémetiben élő Simonfy József versei.

Fejér László

A zsűri elnöke, Berszán István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének vezetője értékelte olvasóink számára a tantárgyversenyt.

– A kimondottan irodalmi része írásbeli próbát jelentett, ezen kívül volt egy olyan része is a vetélkedőnek, amelyben „irodalomközeli” feladatokat kellett megoldani, és ebben együtt kellett dolgozniuk. Az írásbeli mindenki egyéni feladatát jelentette korcsoportonként. A vetélkedőn pedig az volt az elképzelés, hogy olyan csapatokat állítsunk össze, amelyben találkozhatnak a különböző városokból érkezett versenyzők. Igazából volt egy harmadik része is a programoknak, a Látó-est, gitárest. Olyan kulturális programsorozatról beszélhetünk, amelyben most az irodalom volt a viszonyítási pont, ahonnan indulunk, ahova visszatérünk.

– Milyennek ítéli a diákok teljesítményét?

– A tételeket előkészítő országos bizottság nagyon jó munkát végzett az írók kiválasztásával illetve a hozzákapcsolt feladatokkal a helyi jellegzetességeket is figyelembe vették. Szilágyi István és Hervay Gizella volt a fő téma. Figyelembe vették a tárgyi tudás mellett azt is, mit tud kezdeni a szöveggel a diák. Korosztályokra lebontva kreatív értelmezési és olyan szövegalkotási feladatok voltak, amelyek alkalmasak a diákok képességeinek felmérésére. Sok alternatív versenyen vettem részt eddig, mintegy 13 éve, és sokszor meglepődhetünk azon, hogy ilyen zsenge korban mennyire kiforrottan gondolkodnak, mennyire tájékozottak a gyerekek. Itt is volt legalább két olyan dolgozat, amelyre felkaptam a fejem: ez igen!

– Érezhető volt-e a más kulturális közösségekből érkezett diákok teljesítménye közötti különbség, például egy szlovákiai vagy egy marosvásárhelyi diák között, hiszen más közegből jöttek?

– Erre két válasz lehetséges. Az elsőt halkabban mondom, mert a javítótanárok talán jobban rálátnak erre. De érződött, hogy az erdélyi gyerekek többet tudnak az erdélyi írókról. A tárgyi tájékozottságból kiderült, hogy Szilágyi Istvánról vagy Hervay Gizelláról egy marosvásárhelyi nyilván többet tud, mint egy zentai. A szóbeli alternatív vetélkedőkön feltűnt, hogy átlagban a Magyarországról jött diákok sokkal könnyebben fejezték ki magukat. Itt is volt ingadozás, volt olyan erdélyi gyerek, aki felveszi velük a versenyt, de láttam, hogy a Magyarországról jött diákok a rögtönzött jelenetekben vagy a csapat bemutatásában, valaminek megindoklásában termé-szetesebben, folyékonyabban beszéltek. Látszik, olyan közegből érkeztek, amelyben a nyelvhasználat minden feltétele adott volt éveken át, és sejtjeikbe ivódott a nyelv. Ehhez képest az erdélyi gyerekek sokkal megfontoltabban, és hellyel-közzel akadozva fejezték ki magukat. Ez nekem egy kicsit feltűnt, de nyilván köztük is voltak kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok, akik valamely régió tájnyelvét beszélték nem csak kiejtési szinten, hanem reprodukálták az ottani beszédszokásokat is annyira, hogy szinte színházi élmény volt, és ez meglátszott a közönségen is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az erdélyi diákok nem tudnak beszélni, de én hallottam a finom különbséget. A magyarországi szóban sokkal könnye-debben fejezte ki magát. Lehet, hogy ez írásban már nem érződik. Legalábbis az általam elolvasott dolgozatok között nem volt ilyen különbség.

Ugyanaz a gyerek, egy lány, aki fantasztikusan mintázta a pletykáló székely nénik stí1usát, amikor bemutatta csapatát, sokkal nehezebben boldogult. Megpróbált igazodni egy olyan standard nyelvhez, az elvárásokhoz, ami az iskolában bizonyos mértékig elkerülhetetlen. Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség arra, hogy a saját regionális nyelvén kívül az irodalmi nyelvet is elsajátítsa, csak vigyázni kell, hogy ne bántsa a kettő egymást. Lehet, hogy ez pont az a kor, amikor nem könnyű tájékozódni a kettő között.

– Érezhető volt ez a Szlovákiából vagy Szerbiából érkezettek között is?

– Nem tűnt fel annyira, de tévedhetek, mert vegyes csoportok voltak, de feltűnt mennyire sokféleképpen ejtik a szavakat egy-egy csapat tagjai.

Az irodalom felől közelítve elmondanám, hogy sokszor elhangzik az írott szó térvesztése a számítógépes, világhálós információs lehetőségek ellenében. Állítólag ma már nem olvasnak az emberek, a fiatalok egyre kevésbé, állítólag az is történelmi jelenség, hogy a nyomtatott könyv fölött eljárt az idő, most a számítógép és a média világa következik. De azt látom, nem annyira történelmi távolság van a már/még nem olvasó vagy a már/még olvasó emberek között, mint inkább gyakorlati a távolság. Ha nem tanítjuk meg gyerekeinket irodalmat olvasni, akkor persze, hogy nem tudnak. Nagy feladatot látok a szülők, az iskola, a tanárok vállán az irodalomolvasás tanításában. Ez azt jelenti, hogy kicsi koruktól kezdve meg kell tanuljanak figyelni, követni egy ilyen igényes művet. Az írásgyakorlat is ide tartozik. Elnéztem a gyerekeimet – szülőként mondom – mekkora mozgásteret nyer egy olyan gyerek, aki megtanul irodalmat olvasni. Mennyi jó megfigyelés, beszélgetés és a tájékozottságnak milyen igénye adódik abból, ha valaki olvas. Mert az irodalom olvasása, és írása akár, a gyakorlati tájékozódás szempontjából felbe-csülhetetlen többletet nyújt.  Milyen történéseket tud valaki követni, mivel tud kapcsolatot teremteni, hány féleképpen tud figyelni, milyen kérdéseket tesz fel az események kapcsán, ez mind fontos, mert befolyásolja kapcsolatrendszerét az életben, és az egész életének beren-dezésében, értékrendjében, tájéko-zódásában. Ez ott van minden esetben, nem csak akkor, amikor ül a könyv előtt.

Azért örülök az ilyen versenyeknek, mert azon kívül, hogy itt előadásokat is tartunk számukra, találkoznak próbahelyzetekkel, jön a Látó. A kultúra hirtelen összesűrűsödik körülöttük. De az, hogy látják egymást, ahol az egykorúak közösségében van tétje a kultúrának, ez nagyon fontos. Vannak olyanok, akiket elsodor a baráti társaság, amelyben nem olvasnak, és nincs tétje egy regényről vagy versről beszélni, egyáltalán az élet olyan történéseiről, amelyek nem a bejáratott domináns rítusaikhoz tartoznak, azaz, hogy ki mit vett meg, vagy mit látott, milyen SMS-t írt. Ezek nem tartalmas, lényegi dolgok.

Az derül ki egy ilyen héten, hogy mennyi minden van még ami várja őket azon kívül, ami folyik a csapból. Ilyenkor kiderül, hogy nem érdemes beszűkülni ilyen domináns rítusokba. Így fogalmazok, mert minden kultúrának vannak domináns rítusai, és a művészet abban segít, hogy tágítja mozgásterünket. Nem arról van szó, hogy ne értsen a számítógéphez, de tudjon olvasni is. Ez látszott a Látó szerkesztőségével való találkozón is. Nagyon szerencsés ez a felállás most a Látónál, mert sikerült olyan intenzív kapcsolatot teremteni a szerzők és a közönség között, hogy látszott: együtt élnek, lélegzenek az irodalommal, a felolvasott szövegekkel. Ez érzékelhető volt a teremben, és ez nagyon jó. A személyes beszélgetéseken, a dedikálások alkalmával is olyan forgalom volt az asztal előtt, hogy nem lehetett közlekedni.

- Köszönjük az értékelést.

Józsa László

Szilágy megye eddig két országos tantárgyversenynek is házigazdája volt. 2002-ben Zilahon volt a ,,Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny” országos döntője, 2006-ban pedig a Magyar Nyelv Napjának országos rendezvényei is itt zajlottak. Most szintén Zilah lesz a házigazdája a ,,Nemzetközi Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra tantárgyversenynek”. A versenyre két romániai csapat nevezhet be az országos tantárgyversenyen első és második helyezést elért diákok közül. Két magyarországi csapat jelezte részvételét Sárospatakról és Kaposvárról. Szlovákiából Királyhelmecről, és Délvidékről, Zentáról is érkezik egy-egy csapat. Mindenik csapatban hat diák és a kísérőtanárok vesznek részt. A rendezvény elnöke Berszán István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének vezetője. Alelnöke pedig Váradi Izabella, az oktatási minisztérium tanácsosa. A rendezvényt a Nevelési, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium támogatja. A rendezvényt teljes egészében a bukaresti oktatási minisztérium finanszírozza.

A megnyitó ünnepség szerdán délután 6 órakor kezdődött a Zilahi Polgármesteri Hivatal tükörtermében.

Csütörtökön délelőtt pedig a Silvania Főgimnáziumban kezdődik a vetélkedő. Utána a tíz tagú zsűri elemzi a dolgozatokat, addig a diákok és az őket kísérő tanárok Zsibóra látogatnak a Wesselényi emlékhelyekre.

A találkozó érdekes része a ma, péntek délelőtt zajló alternatív vetélkedő, amely három korcsoportban bonyolódik, erdélyi magyar költő és író munkásságából. Az egyenként háromtagú csoportokat véletlenszerűen állították össze még szerdán, tehát egy csoportba kerültek a különböző tájegységek diákjai. Ugyanekkor kapták meg a feladatokat is, amelyekből mára, péntekre fel kellett készüljenek. Az ismerkedésre, barátkozásra és a csoportmunkára való nevelést célozza, ugyanakkor e vetélkedő játékosabban, elsősorban a diákok kreativitására épít. A résztvevők teljesen nyíltan, egymás előtt mutatják be, hogyan oldották meg feladataikat. Egy-egy korosztályra 40-50 perc jut. Utána Berszán István egy órás csoportos foglalkozása következik a tőle megszokott szokatlan módon.

A VII.-VIII. osztályosok témája Hervay Gizella: Kobak Könyve című kötete. A IX.-X. osztályosok szintén a költőnő verseiből készülnek Az idő kerek kötet alapján. A nagyobbak pedig Szilágy István: Kő hull apadó kútba című regényéből készülnek.

A vendégek pénteken délután a Silvania Főgimnáziumban László László tanár előadását hallgathatják ,,Iskola, Szilágyság, filmvetítés” címmel, hiszen Zilahon először használt a filmvetítést a Református Wesselényi Kollégiumban, még az 1910-es években.

Délután 5 órától pedig a Wesselényi Kollégium dísztermében a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztőivel és munkatársaival találkozhatnak az érdeklődők. Itt lesz Demény Péter, Láng Zsolt, Szabó Róbert Csaba, Vida Gábor és Kovács András Ferenc.

Holnap, szombaton délelőtt a vendégek Szilágysomlyó és környéke emlékhelyeivel ismerkednek, majd ebéd után zilahi irodalmi sétára indulnak, első sorban Ady Endre nyomában.

Az eredményhirdetés, díjkiosztás és a záróünnepség délután 5 órakor kezdődik a városháza tükörtermében, majd vacsora után a főgimnázium pincéjében gitáresten szórakozhatnak a vendégek.

A vasárnapi reggeli után készülődhetnek a hazautazásra.

Jó alkalom lesz ez is arra, hogy viszonylag kevésbé ismert Partium és a Szilágyság értékeit, történelmi, irodalmi és építészeti emlékeit megismertessük a székelyföldi és a határainkon túl élő magyar diákokkal és tanárokkal.

J.L.

2011. november 22-én a Képviselőház, mint döntő ház, elfogadta Seres Dénes RMDSz-es képviselő törvénymódosító kezdeményezését, melynek értelmében módosul az 1996. évi 119-es, anyakönyvekről szóló törvény.

A kiegészítés értelmében bővül a 3-ik cikkben felsorolt tisztségek lajstroma, mely a polgármester által delegálható tisztségeket tartalmazza. A bővítés eredményeként a polgármester távollétében az alpolgármester is betöltheti az anyakönyvvezetői funkciót.

Ez nagy jelentőséggel bír a romániai kisebbségi magyarság számára, mivel ez azt jelenti, hogy az alpolgármester is eskethet, mégpedig magyarul! Főleg azon önkormányzatokban jelent könnyebbséget, ahol egy adott kisebbség alpolgármesterrel rendelkezik, mivel ő az, aki ismeri az adott nemzetiség (pl. magyar) nyelvét és tökéletesen el tudja látni a polgári esketés feladatát.

Az új rendelkezés összhangban áll a 2001. évi 215-ös, közigazgatási törvénnyel, amely a kisebbségi nyelvek önkormányzatokban való használatát is biztosítja.

Eme új lehetőség bővíti a kisebbségi jogok körét, és szimbolikus jelentőséggel is bír, mivel a fiatal pár számára felemelő érzést nyújt a „boldogító igen” anyanyelven való kimondása.

Ez az RMDSZ által kivívott előírás hatalmas áttörést jelent, hiszen egy adott kisebbségi jognak a Polgári Törvénykönyvbe való foglalása nemcsak kiterjeszti, de erősebb jogi biztosítékkal is ellátja azt. Míg eddig az anyanyelven történő házasságkötést csupán a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok helyi közigazgatásban való anyanyelvhasználatáról szóló kormányrendelet szabályozta, mára már törvénybe foglaltatott, hogy nemcsak a 20%-on felüli kisebbségi lakosságot számláló településeken, hanem bárhol megilleti ez a jog közösségünk tagjait. Ugyanakkor, mostantól a szertartás levezetése történhet kizárólag magyar nyelven, eltörölve az eddig kötelező kétnyelvű ceremóniát.

(Hírszerk)