A testvértelepülés
Mészáros Zoltán, Tiszavárkony polgármestere a Szilágyság olvasói számára ismerteti a települését és a Perecsennel tartott kapcsolatot is jellemzi.
2008. szeptember 26. | Vidékeink |
Vidékeink
Két hét alatt játszótér és útavatás Szilágyerkeden
Két hét leforgása alatt immár másodszor örvendhetett a szilágyerkedi közösség, ezúttal főleg a gyerekek: míg augusztus utolsó napján községi utat, szeptember 14-én játszóteret avattak a faluban. A játszótér a helyi közösség, valamint a civil és az üzleti szféra példás összefogásával jött létre. tovább »
2008. szeptember 19. | Vidékeink |
Szüreti mulatság Sámsonban
A Szilágysámsoni Napok alkalmával adták át az új óvodát. Ebben a teljesen új, minden svájci igényt is kielégítő épületben fognak játszani a gyerekek és az első osztályosok is itt kapnak egy termet. A gyerekek máris otthon érezték magukat az új épületben.
2008. szeptember 19. | Vidékeink |
A gazdák érdekében
Seres Dénes képviselő jó hírrel érkezett a szerkesztőségbe. Az RMDSZ parlamenti képviseletének köszönhetően a gazdák érdekében sikerült átvinni a Képviselőház szakbizottságában a törvénytervezetet, amely szerint megnövelik a luxusadó nélkül kifőzhető pálinkamennyiséget. tovább »
2008. szeptember 19. | Vidékeink |
A közösség kovászai
Birtalan József a Bagosi Bánffy Napok alkalmával nyilatkozott a Szilágyság olvasóinak életéről, gyökereiről, hitvallásáról és terveiről. tovább »
2008. szeptember 19. | Vidékeink |
Néptánctábor Szilágyzoványon
A Szilágyság múltheti számában Fejér László újsáíró cikkében olvashattak a Szilágyzoványon megtartott augusztus 24-i ünnepségről, amely magába foglalta a Sarepta Diakóniai és Kulturális Központ megszentelését, felavatását, valamint az azt megelőző héten megrendezett néptánctábor gálaműsorát is. A továbbiakban ez utóbbi rendezvényre térnék ki, ugyanis a falu kulturális életében jelentős szerepet kapott.
A tánctáborról való beszélgetésünk során említette meg Kiss Miklós lelkipásztor, hogy a tánctábor gondolatát legelőször a zoványi születésű Soós Árpád vetette fel. A Debreceni Filharmóniában zenélő muzsikus szükségesnek látta, hogy az egykori zenés hagyományokat felelevenítsék, és a mai generációval megismertessék. A pályázatírás során éppen ezért egyik fontos célkitűzésként fogalmazták meg a hagyományőrzés és –átadás kulturális-nevelési feladatát, hogy mindezzel egyfajta folyamatosságot biztosítsanak az egykori népi tudás és a mai kultúra között.
A táborban a Berettyó-felvidék fiataljai vehettek részt, ily módon a zoványi fiatalok mellett az ippi és a nagyfalui táncosok is képviselték e kistájat. A tánctábor megtartása előtt a helyi ifjúság egy kistérségi találkozón mutatta be tánctudását a magyarországi Megyerben , Csíki Elemér és felesége, Helga irányításával, ezáltal is készülve, tapasztalatot szerezve a zoványi tánctáborra.
A fent említett házaspár táncoktatása jóvoltából a helybeli kisiskolások és az ifjaink szert tettek egy jól megalapozott tánctudásra, amely segítette, még hatékonyabbá tette a tánctáborban elkezdett munkát.
A tábor vezetője, Soós Árpád mellett felesége, Gizella és a Debrecenből érkezett Vámosi István tanította naponta a több mint 80 gyermeket a falu kultúrházában, főként a szilágysági csárdás lépéseire, amelyeket a vasárnapi gálaműsorra sikeresen el is sajátítottak a gyermekek és ifjak. A szilágysági népdalok tanítását a szintén Debrecenben élő, de erdélyi elődökkel rendelkező Bárdos Ildikó népdalénekes vezette Juhász Erikával, s a zenei kíséretet a debreceni Pirók együttes biztosította Molnár Miklós prímás irányításával.
A háromnapos táncoktatás egyik mozzanataként kell megemlítenünk a kézműves foglalkozást, amelyet Nagy Éva varsolci tanárnő vezetett a helyi pedagógusok közreműködésével.
Az egész napot átfogó tartalmas tevékenység késő estébe nyúló mulatsággal folytatódott a diakóniai központ épületében, ahol a hétvégére nemzetközi jellegű találkozó lett, hiszen a folyamatosan érkező vendégek nem csupán Erdélyt, az anyaországot, de Hollandiát is képviselték, akik érdeklődéssel és elismerően fogadták a gazdag zenei anyaggal és mozgáskultúrával rendelkező szilágysági hagyományokat.
A vasárnapi avatóünnepséget követően délután került sor annak a frissen szerzett tudásnak a bemutatására, amelyet néhány rövid nap alatt szereztek a táncoskedvű zoványiak, és tegyem hozzá, zoványi származású gyerekek is, ugyanis ezeken az alkalmakon a faluból elszármazottak gyermekei, unokái is részt vettek.
Meleg Vilmos és társulata zenés-szórakoztató műsora után a Gógánfa testvértelepülésről érkezett vendégek zenés összeállítását hallgathattuk meg. A tánctábor gálaműsorát Csíki Elemér és Helga tanítványainak néptáncelőadása vezette be, bizonyságot téve az összeszokott lépésekkel, páros táncformákkal az alapos felkészülésről. A tánctáborban résztvevők szilágysági motívumokra épülő csárdása a kultúrház egész terét betöltötte, akárcsak az élőzene és a népi hangszerek autentikus hangzása, amely a harmonikus mozdulatokat kísérte. Gyermekeket énekelni, táncolni látni mindig megható érzés, tisztán érkezik a befogadóhoz mindaz a tudás, élményanyag, amelyet bemutatni szeretnének. Itt azonban más is megfogalmazódott kimondva- kimondatlanul: hosszú ideje hiányzik közösségünk kulturális életéből a hiteles népzene megléte és annak átörökítése. Ez pedig megtörténhetett, és a közös beszélgetések során kiderült, hogy táncoktatók, táncosok, szervezők és a közösség tagjai részéről megerősítést kapott az az igény, hogy hagyományos jellegűvé kell tenni a néptánctábort Szilágyzoványon.
Sokan tettek azért, hogy az első létrejöhessen: elsősorban a lelkészházaspár, Kiss Miklós és felesége, Juliánna; a helyi presbitérium közössége; A Sarepta-konyha személyzete; a helybeli pedagógusok, ifjak, a falu segítőkész tagjai.
A szellemi és kétkezi munka mellett meg kell említenünk Benthuizen és Ureterp holland testvértelepüléseket, a Communitas Alapítványt, a Magyarországi Miniszteri Hivatalt, Srankó Károly szilágysomlyói vállakozót, Nemes Attila vállalkozót, a Zoványi Egyházközség Sarepta Diakóniai Központját, illetve a gyülekezetet, akik adományaikkal, anyagi támogatásukkal elősegítették, hogy ez a közösségi ügy megvalósulhasson.
Papp Éva
2008. szeptember 12. | Vidékeink |
VIII. Bagosi Bánffy Napok - 2008. szeptember 6-7.
Szeptember első hétvégéje ünnep a szilágybagosiak számára. Hogy miért? Ha velem tartanak, elmesélem részletesen!
Azért, mert immáron nyolcadik alkalommal, ilyenkor került megrendezésre a falunapok. Idén, az eddigiektől kissé eltérve, hivatalosan kicsivel később kezdődött meg az eseménysorozat. Amint említettem csak hivatalosan, mert aki éppen már reggel unatkozott volna, az is talált magának elfoglaltságot. Ugyanis már reggel 9 órakor elkezdődtek az új füves sportpályán a focibajnokság mérkőzései. Összesen 5 csapat mérte össze tudását: a Borzás City Juniorok csapata, a Bagosi Juniorok csapata, a Tökösök, a Bumm és a Bagosi Öregfiúk. Ahogy az öregfiúk csapatkapitánya szerint történelmet írtak, mert most első alkalommal ők nyerték meg az amúgy vándorkupát. Az ifi kategóriában a borzásiak bizonyultak jobbnak. tovább »
Krasznai Napok
Még nem int búcsút az ősz a nyárnak, amikor ismét reánk köszöntenek újra a Krasznai Napok. Szeptember 5-7. között júliusi hőségben köszöntött ránk az ünnep a maga hangulatával, izgalmaival.
Pénteken délután a Bokrétások és Tinikomédiások járták a falut szekérrel, kocsival, autóval, hogy mindenki tudtára adják, a hétvége faluünnep. A napnyugtával pedig magyarországi vendégeinket köszöntöttük, ahol az Imrehegy, Akasztó és Kiskunlacháza küldöttségeinek vezetői tolmácsolták a települések üdvözletét. tovább »
Szilágysomlyói képek
Lassan-lassan vége van a nyárnak, a szabadságos időszaknak és kezdődik egy újabb dolgosabb szakasz. A politikában is ,,nehéz” ősz várható, mely november 30-án teljesedik ki, akkor lehet majd tudni 4 évig milyen felállásban lesznek majd az országot vezetők.
Sajnos Romániában megszokott praktika, hogy választások alkalmából és körül ,,kijátszák a magyar kártyát” azaz velünk riogatnak vagy minket hoznak fel negatív példának. tovább »
2008. szeptember 12. | Vidékeink |
Egyre több és jobb vörösbort iszunk
Románia bortermelésének 60%-a a fehér borokra alapszik, azok közül is leginkább az édesebb nedűk a felkapottabbak. Ovidiu Gheorghe, a Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége elnöke szerint azonban az uniós csatlakozás után a lakosságot egyre inkább befolyásolták a külföldi trendek, ami a borfogyasztást illeti: ez azt jelenti, hogy a korábban közkedvelt félédes, félszáraz borok helyett egyre inkább a szárazak lesznek népszerűek. És bár a fehér bor nem veszítette el első helyét, a vörös feltörekvőben. Ez abból is látszik, hogy egyre nagyobb területeken termelnek kékszőlőt. A fogyasztói szokások megváltozásának egyik oka az egészségügyi szempontok előtérbe kerülése. tovább »
2008. szeptember 12. | Vidékeink |