Következetesség a következetlenségben

Akár angyalinak is mondhatnánk azt a bájos lazaságot, amellyel Traian Băsescu rendszerint figyelmen kívül hagy nyilvánvaló tényeket, megcáfolja saját gesztusait, szavait – ha nem lehetnének akár pokolian rossz következményei is. Most éppen Koszovó kapcsán, a közép- és délkelet-európai államfők múlt hét végi varsói csúcstalálkozója, pontosabban annak Románia általi bojkottálása alkalmával figyelhettünk fel ismét minderre.

A román államfő nem vett részt az összejövetelen, mivel arra meghívást kapott a Bukarest által el nem ismert Koszovó vezetője is. Elhatározásában az sem ingatta meg, hogy az összejövetelen nem kisebb személyiség, mint Barack Obama is megjelent.

Anakronisztikus Erdély-féltése miatt Románia Koszovó ügyében is a rossz oldalra állt, egyebek között Szlovákia, Görögország, Spanyolország, Ciprus, vagyis olyan országok mellé, amelyeknek szintén van némi vaj a fejükön nemzeti kisebbségeik jogainak biztosítását illetően.

Egy okkal több tehát, hogy Washington ne vegye jó néven a román államfő kihívó gesztusát, aki mellesleg jó ideje kilincsel a Fehér Háznál, egy aprócska meghívásért. Most viszont alkalma nyílt volna – ha nem is Washingtonban, de legalább a lengyel fővárosban – rövid ideig akár személyesen is elbeszélgetni a Fehér Ház – és nem mellesleg a világ – urával. Akivel az esetleges washingtoni fogadás mellett olyan, szintén nem lényegtelen kérdésekről is szót ejthetett volna, mint a román állampolgárok amerikai vízumkényszerének megszüntetése.

Állítása – miszerint ha elfogadja a varsói meghívást, akkor legközelebb a szakadár Transznisztria elnökének oldalán találta volna magát – szépítően fogalmazva is nevetséges. Aligha ez a félelme vezette tehát elhamarkodott döntésében; inkább arról van szó, hogy ezúttal is a maga sajátos módján értelmezi a tényeket. Koszovó kapcsán elvi szilárdságról beszél, miközben a Románia által el nem ismert állam területén román csendőrök és rendőrök állomásoznak a nemzetközi békefenntartó alakulat kötelekében.

Az az érve sem tartható, hogy nem ülhet le egy asztalhoz az ENSZ által el nem ismert állam vezetőjével, hiszen román államfőként háromszor is találkozott a Palesztin Nemzeti Hatóság elnökével, Mahmud Abbásszal, akinek országa szintén nem elismert tagja az ENSZ-nek, csupán megfigyelői státusszal rendelkezik a világszervezetben. (Arról nem is beszélve, hogy nemrégiben azzal a Palesztinával nevezte szomszédosnak Izraelt, amely országként még csak nem hivatalosan sem létezik).

Következetlenségére most azzal tette fel a koronát, ott lesz Rómában az egységes olasz állam létrejöttének 150. évfordulóján – annak ellenére, hogy azon a koszovói elnök is részt vesz.

Így aztán a román államfő legfeljebb egyetlen dologban mondható következetesnek: a következetlenségben.

Bogdán Tibor

2011. június 10. | Közérdekű