Irodalom és képzőművészet Szilágycsehben
Május 21-én a Tövishát Kulturális Társaság kulturális rendezvényén Szentimrei Jenő költő, író, irodalomszervező, lapszerkesztő, az Erdélyi Helikon alapító tagja gazdag életművével ismerkedtek a város irodalom és művészet kedvelői. Hiánypótlónak bizonyult a rendezvény, hisz az iskolában nem tanítják Szentimrei munkásságát, jobb esetben megemlítik a nevét az erdélyiség kulturális képviselői között.
A rendezvényen összekapcsolódott Szentimrei emlékezete című előadás által az erdélyi magyar irodalom, és Wagner Péter budapestiYbl-díjas építész, grafikus kiállítása révén, a képzőművészet, a mezőségi táj, a Mezőség épített kulturális öröksége.
Wagner Péter grafikus művész neve nem ismeretlen a szilágycsehi közösség előtt, hisz 2008 decemberében szilágysági pasztellképeit hozta el hozzánk
A mezőségi tárlatot H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója nyitotta meg és Szőke Henriette énekelt mezőségi népdalokat.
A szilágycsehi kiállításon a 2009-2010-ben készült grafikák egy része látható, ugyanis a másik résznek Szilágysomlyó adott otthont.
A Szilágysági útirajzok 2008-as tárlatnyitóján meghatottan hallgattuk az alkotó vallomását:
- Szeretem a Szilágyságot, szeretem a szilágysági embert - mondta akkor az otthonról haza, a Budapestről Szilágyságba jött művész.
Most a Mezőségre kalauzol el bennünket Wagner Péter. Itt nemcsak láttat a grafikus, hanem hangulatokat rögzít és szinte halljuk a képzőművész személyiségén átszűrt tudósítást: szereti és félti ezt a tájat. Mi is halljuk a mélyből jövő jajkiáltást. Volt olyan látogató, aki nem tudott elmozdulni az olyan alkotások elől, melyek a múló idő rombolását, a málló vakolatot, a torony nélküli templomot hozzák előtérbe. Hatott a hely szelleme, lelke, nyilvánvaló volt az üzenet is: itt már senki sem mond imát, mert nincs már, aki mondjon.
Wagner Péter arra buzdította a közönséget, menjenek el, látogassanak el arra a vidékre, ahol már csak szórványban él a magyarság. Egyfajta leltározás a kiállítás, az értékek felmutatása, megőrzése az utánunk jövők számára is.
– Szeretném mindenki figyelmét ide irányítani, az érdeklődő rokonszenvet felébreszteni, az elmúlást, a nyomtalan beolvadást késleltetni, az értékeket tudatosítani- határozza meg ars poeticáját a kiállító budapesti művész.
Szentimrei Jenő szellemi hagyatékának ápolásáról a Szentimrei Alapítvány kuratóriumának két állandó tagja: Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője és H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója beszélt. A Szilágycsehi Magyar Házban jelenlevő hetven érdeklődő meggyőződhetett a család szerepéről az értékközvetítésben. Így valósulhat meg a Szentimrei Jenő által a Városok, emberek című önéletírása előszavában megfogalmazott írói szándék: „Világítani szeretnék, ha még olyan halványan, előttetek e könyvvel”. Az említett könyvet egyik unokájának, Szabó Bálintnak ajánlotta.
Különben a család évében mindenki biztos, újragondolja az értékrend tiszteletben tartását, a feladatok rangsorolását.
A rendezvény befejező részében Szabó Zsolt és H. Szabó Gyula bemutatta Szentimrei Jenő köteteit és a költő halálának 50. évfordulója alkalmából kiadott könyveket, majd Benkő Levente történész ismertette a legújabb könyvét.
A szilágycsehi közönség vásárolhatott szép könyveket ballagási ajándékként.
Minden elismerés és köszönet azoknak a szilágycsehieknek, akik érdemesnek tartották, hogy jelen legyenek, és bár sok más rendezvény is zajlott, és a kiskertekben is akadt munka bőven, velünk voltak.
Vida Katalin
2011. május 27. | Címlap