300 éve ért véget a kuruc szabadságharc

1711 – A szatmári békeszerződés értelmében – melynek végleges szövegét április 29-én fogadták el a Károlyi Sándor kurucfőparancsnok és Pálffy János császári tábornagy által vezetett hosszas tárgyalások után – a kuruc hadsereg a nagymajtényi síkon leteszi zászlóit a császári hadsereg előtt, és fegyvereit megtartva hazaoszlik. Károlyi Sándor, a kuruc hadsereg főparancsnoka, és Pálffy János császári tábornagy, főparancsnok Szatmár városában megkötik a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződést.A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében (ekkor az orosz I. Péter cárral tárgyalt). A békeszerződést Szatmárnémetiben a Vécsey palotában írták alá a nemesség képviselői. Az aláírás támaszául szolgált Szatmári-asztal-t, amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik.

A szerződés legfontosabb intézkedései:

- megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek

- a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak

- a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat,

- vallásszabadságot ígérnek,

- Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását.

Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdag) száműzik.

Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.

A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról.

I. József az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő1710-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett. Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

Január 31-én Vaján, a Vay-kastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, majd 1711. február 21-én Lengye-lországba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főpa-rancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek. A majtényi síkon április 30-án a kurucok (magyarok) letették a fegyvert. A szatmári béke büntetlenséget ígért a kurucok számára.

Közkegyelmet biztosított.

A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.

A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.

Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.

A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.

2011. április 28. | Címlap