Utca a semmibe

A zilahi tanácsülésen hétfő délután nem a napirendi pontokkal kezdték a szavazást, hanem a Malom-dombi lakosok meghallgatásával. A Mintegy tucatnyi lakos jött el támogatni felszólalójukat, aki felolvasta a panaszokat. Igen sok dolog hiányzik az eredetileg „zöldnek” kikiáltott lakónegyedben. Ebből eddig az igazi „zöld” jelző valós, hiszen szinte semmiféle infrastrukturális fejlesztést nem végeztek.

Az Észak-Ligeti negyedtől nyugatra, a Meteorológia utcától a gumigyár mögé lenyúló helyen új lakóparkot alakítottak ki, az utcáknak is nevet adtak, már mintegy 100 ház áll ott. A polgármester szavai szerint most is hetente adnak ki építkezési engedélyt arra a területre.

A lakosok viszont nagyon mostoha körülmények között élnek. Az utak járhatatlanok, különösen esőzések után. Van olyan utca, ahova a szemételszállító autó sem tud behajtani, egy híd is hiányzik az elvezető árok fölött. A postás a szomszédoktól kérdezi meg, ki hol lakik, mert sem utcanévtábla, sem házszám nincs. Nem létezik közvilágítás, nincsen járda, sőt, a lakások számára az áramszolgáltatással is baj van. Transzformátorállomás hiányában olyan nagy a feszültségingadozás, hogy sokszor a háztartási gépek sem indulnak be.

A polgármester megnyugtatta a panaszosokat: gondjaikat már megoldották, hiszen készen vannak a tervek a helyzet orvoslására, csak nincs pénz a megvalósításra. Az utcanév-táblákat pedig megrendelték, de még nem készültek el. Most pénzügyi források után néznek, hogy a többi hiányosságot is orvosolják.
A Malom-dombiak megköszönték a figyelmességet és a türelmet, de megjegyezték, hogy nem csak az  Meszes negyedi új lakosok élnek a városban.
Utánanéztünk, és csakugyan teljesen új lakónegyed épült a mezőgazdasági igazgatóság épülete mögött. A lakónegyed a kis lőtértől nyúlik párhuzamosan a Király utcával a volt gyümölcsösben.
Nem sajnáltuk a fáradságot, és végigmentünk néhány utcán. A domboldalba vájt kiépített út nem kerülhetett kevés pénzbe, hiszen a talajcsúszás ellen a mindkét oldalon folyamatos betonfallal kellett megerősíteni a talajt. Tökéletesen aszfaltozott út, kiépített járda, negyvenméterenként új lámpaoszlopok korszerű világítótestekkel. De nem az egyetlen ilyen utca a környéken, ahol alig lakik valaki. Az út a mezőgazdasági igazgatóság végétől indul, mintegy fél kilométeren a református temető fölött ér véget. Véget ér: azaz van egy forduló, ahol a sétakocsikázók tolatás nélkül meg tudnak fordulni. Ezen a mintegy 500 méteres sávon összesen két ház áll az utca bal oldalán, a domb felé még egyetlen ház sem áll. Igaz, már kihagyták a telektulajdonosok számára a támaszfalban a kocsifelhajtókat. Sok telken ki van téve a tábla: Eladó telek. Ezzel az infrastruktúrával (minden szolgáltatás biztosított) megsokszorozódik ilyen helyen a telkek ára, és ez sem mindegy. A közvilágítás pedig irigylésre méltó, az utca teljes hosszában minden este a közvilágítási program keretében jól látnak a gyümölcsfák az út két oldalán.
Az ilyen utcákat megirigyelheti nem csak a mellőzött új lakónegyed, de a tömbházak között is már sok helyen nem lehet közlekedni a gödrök és a sár miatt. Elfogadható, hogy az új lakónegyedek számára is biztosítani kell a köz-szolgáltatásokat. Még akkor is, ha csak két ház áll az utcában. De érthetetlen miért hanyagolódnak el a többszáz család életét megnehezítő utak a olyan lakónegyedekben, ahol gyerekkocsival sem lehet közlekedni.
Józsa László

2011. március 25. | Címlap