Március 15. Zsibón
Ünnepi istentisztelettel indult idén Zsibón az 1848-1849-es szabságharcra való megemlékezés, március 15-én, a református templomban. Molnár Endre református lelkész igehirdetés után köszöntötte az ünneplő gyülekezetet és méltatta elődeink hősies kiállását a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében, kiemelvén e jeles nap történelmi jelentőségét. Az alkalomhoz illő megható beszédet ünneplő diákokból és hívekből alló népes gyülekezet hallgatta.
Az istentiszteletet követően ünnepi műsorra került sor a magyar tagozaton tanuló zsibói diákok előadásában. Szívből jövő hazafias dalokat és verseket hallottunk. A nemzet költője, Petőfi Sándor verseit szavalták, valamint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc irodalmát idéző verses-dalos összeállítással tisztelegtek mindazok előtt, akik a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjére tették fel életüket.
Habár apadóban van közösségünk, a versek és a buzgó dalok hallatán megerősödött bennünk a remény, hogy gyerekeink tovább fogják vinni 1848-szellemét.
Köszönet jár a felkészítő tanügyi kádereknek, Pap Izabella magyar szakos tanárnőnek, Romocea Judith tanítónőnek és Molnár Ilona óvónőnek, akik át tudták adni gyerekeinknek 1848 üzenetét és megértetni velük, hogy ők napjaink márciusi ifjai, akik tovább kell vigyék a összetartozás és a nemzeti öntudat eszméit. Molnár Zoltán, egyházunk kántora szolgáltatta az alkalomhoz illő zenei alapot.
Beszédet mondott Csatlós Sándor RMDSZ-tanácsos, aki felszólalásában kitért az 1848 szabadságharc jelentőségére, de az elmúlt 21 év vívmányaira is, kiemelvén, hogy amit elértünk, együtt értük el.
Az elhangzott beszédek az összefogás és a szolidaritás erejét hangsúlyozták. Egy nemzet csak akkor lehet erős, ha képes összefogni és egyet akarni. A nemzet legfőbb mércéje, legfontosabb jellemzője a szolidaritás. Ha a nehéz pillanatokban képesek vagyunk félretenni sérelmet, bántást, nézeteltérést, haragot és hiúságot, és össze tudunk fogni, akkor valóban egy nemzet vagyunk. 1848 márciusában a fiatalok tetteire, a márciusi ifjak áldozatára volt szükség. Ma is azokra a fiatalokra van mindenek előtt szükség, akik megértik és látják, hogy egy új úton indult el a közösségünk. Olyan fiatalokra, akik vállalják a változást, akik dolgoznak érte.
A műsor után a gyülekezet kivonult a templomkertbe, és a Szózat dallamára elhelyezte virágkoszorúit Wesselényi Miklós szobránál.
A Székely himnusz szívből jövő eléneklésével zárult az ünnepi megemlékezés.
Reméljük, hogy mindazok, akik a magyar forradalom és szabadságharc 163. évfordulóját velünk együtt ünnepelték, lelkiekben gazdagabbakká váltak és feltöltődve néznek a jövő felé.
Csatlós Sándor
2011. március 25. | Vidékeink