Decentralizálódik a mezőgazdasági ágazat

„Azért jöttem, hogy személyesen tapasztaljam meg a mezőgazdaság helyzetét és gyakorlatát a vidéken, érezzük meg a valós mezőgazdaság pulzusát. De nincs időnk visszatekinteni, mert elveszítjük a jövőt.” – jelentette ki Adrian Rădulescu államtitkár a Mezőgazdasági Minisztériumot képviseletében az elmúlt héten pénteken, a Szilágy Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság zsúfolásig megtelt üléstermében.

Fő téma a mezőgazdasági kamarák megalakulása volt, de megbeszélésen nem sok kérdésre kaptak kielégítő választ a gazdák.

Az államtitkár rövid ismertetőjében elmondta, hogy gázolajra idén nem igényelhető támogatás; tavaly a juh- és kecsketenyésztők 92 százaléka részesült valamilyen mértékű támogatásban; 800 ezer mezőgazdász kapott termőföld-alapú támogatást, Szilágy megyében 1.100 farmer ebben a hónapban kapja meg ezt a támogatást. A bankok támogatják a rizstermesztést, hiszen Románia 12 ezer hektárnyi rizsföldjeivel a második legnagyobb európai rizstermesztő. Idén kibocsátanak majd egy kormányhatározatot 47 gazda számára, aki még nem kapta meg a járó Sapard-támogatást. A sertéseket és szárnyasokat tenyésztők támogatásának helyzete csak a tavaly tisztázódott. A kifizetési ügynökségek pedig kiadják az igazolást a termelőknek, ha banki kölcsönért folyamodnak.

A mezőgazdasági költségvetést három évre tervezték, és a lehető legnagyobb támogatási lehetőségekkel számoltak.

A mezőgazdasági kamarák.

Az államtitkár szerint nem kormányzati szervek lesznek, a kormánynak semmi köze működésükhöz. Egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy lesznek községi, körzeti, megyei, regionális (ebből nyolc lesz az országban) és országos struktúrái. A kérdések alapján kiderült, hogy a megalakítását előíró törvénynek még nem jelent meg az alkalmazási módszertana. Senki nem tudja, milyen szervezési kerettel, hogyan fog mindez működni. Radulescu elmondta, hogy annyit lehet tudni, hogy minden termelő, aki szerepel a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökség nyilvántartásában, kötelezően tagja lesz. A kamarák költségvetését a tagok kötelező tagdíjából fogják fedezni, tehát a minisztérium erre nem költ pénzt. A kamarák költségvetését pedig a szervezetek fogják meghatározni a bevételek és az igények függvényében. Egyelőre csak a vezetőség megválasztásának a metodológiája ismeretes. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy fel lehessen állítani az országos struktúrát.  A személyzeti keretről, a működési szabályzatról a helyi illetve a többi kamarai struktúrák fognak határozni.

Kérdés marad, hogyan fognak egymáshoz illeszkedni ezek a szervezetek, ha mindenki másképpen képzeli a helyi működést vagy struktúrát?

Jobban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az Unió mezőgazdaságában ezekben az években nagy változások lesznek. Egyre nagyobb az igény az olyan gabonára, amely a bioüzemanyag nyersanyagát, a metanolt adja, s különböző energianövényeket (mint az energiafűz vagy nyárfa) is egyre inkább termesztenek.

A mezőgazdaságot jobban össze kell kapcsolni a vidékfejlesztéssel és a faluturizmussal, mert egyre többen akarnak helyi friss húst, sajtot, tejet, bort, gyümölcsöt vásárolni és fogyasztani, ugyanis a nagyáruházakba gyakran ezer kilométerekről hozzák az árut. Mindehhez a szakoktatásnak is „fel kell nőnie”, a fejlesztés a kamarák feladata lesz.

Különösen a kommunikáción kell javítani, elsősorban az uniós pályázatok tekintetében, hogy a gazdák időben tudják, mit mikor kell megpályázni. Az sem árt, ha az eddigieknél több segítséget kapnak a projektek elkészítéséhez.

Valós támogatásra, s nem pedig még több agrárbürokratára van szükség, hogy a mezőgazdaság kilábaljon a nehézségekből, behozza nagy lemaradását a többi uniós országhoz viszonyítva. Antal István szatmári állattenyésztési mérnök (megyei „főlovász”) úgy látja: a kamarák akkor lesznek sikeresek, ha a termelők mellett szoros kapcsolatot építenek ki a mezőgazdasági szakmai (civil) szervezetekkel, a lótenyésztőktől a méhészekig, a szőlészektől a kisállattenyésztőkig.

Személyzet

Az egyik termelő nehezményezte, hogy át kell venni az eddigi mezőgazdasági tanácsadó irodák személyzetét. Nehezményezte, hogy az a kormányzati szervezet, amellyel eddig harcoltak, most ugyanazt fogja tenni, mint eddig. Az államtitkár megnyugtatott mindenkit: a mezőgazdasági tanácsadó irodák személyzetét egy évig kell megtartsa a kamara, ez alatt az állam kifizeti a bérkeretet. Utána a helyiek határoznak, hogy megtartják-e vagy sem.

Az egyik hozzászóló a mezőgazdasági igazgatóság létét is megkérdőjelezte: semmit sem tesznek a mezőgazdaságért. Az intézmény egyik alkalmazottja kifejtette: nélkülünk tönkre megy a mezőgazdaság.

A viták természetesen a termelők és a minisztérium által elképzelt struktúra elképzelései között voltak. Egyesek ragaszkodtak a már feleslegessé vált régi struktúrákhoz, a termelők pedig saját érdekvédelmükhöz. Az államtitkár többször kényszerült arra, hogy a nem egészen átgondolt rendelkezések következményeivel szembesüljön. Többször ígérte meg, hogy jogszabály-módosítást fog kezdeményezni.

A mezőgazdasági termelésben sok ellentmondás tapasztalható, mindezekkel tele van a média. Nehezményezik, hogy nincs kihasználva az ország termelői kapacitása, ugyanakkor külföldi termékekkel vannak tele a nagyáruházak.

Az államtitkár ezzel szemben a gazdákat hibáztatta: szövetkezve jobb értékesítési feltételeket érhettek volna el. Miért nem szövetkeztek?! A mezőgazdasági kamarák ezt is megoldhatják, hiszen jogi személyként léphetnek fel a termelők érdekében.

János Bácsi

Az egyik kérdező a piacon áruló kistermelő helyzetére kérdezett rá, mert hiányolta, hogy csak nagy farmokról, helyzetükről, támogatási és érvényesülési lehetőségeikről beszél az államtitkár, megfeledkezik a piacon áruló János Bácsiról.

A válasz megdöbbentő volt számomra: „Álljon fel János Bácsi, ha itt van.” Természetesen nem volt ott.

Tehát nincs miről beszéljünk…

Józsa László

2011. február 11. | Közéletünk