Önkényes vízszolgáltató

A Zilahot is kiszolgáló Szamos vízszolgáltató igazgatója, Marcel Zaharia újabb fenyegetőzésekkel jelent meg a megye egyik napilapjában (Magazin Salajean).

A lap adatai szerint eddig Zilahon az 1.100 tömbházból 81 tömbház „lakóbizottsága” kötötte meg a kollektív keretszerződést. Ennek következtében még január 28-ig haladékot kapott a város lakóinak 90%-a a szerződés megkötésére. Tehát három hét alatt a maradék 1019 tömbház lakóbizottsága kell megkösse a kollektív elvtársias szerződést. Ellenkező esetben felfüggesztik a vízszolgáltatást.

Marcel Zaharia igazgató arra hivatkozik, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy ha egyszer a vízszolgáltató társaság elfogadta a saját szabályzatát, akkor ezt a másik fél – a szolgáltatások haszonélvezője – ne fogadja el. Logikus gondolatmenet…

Azt is emlegeti, hogy utólag a lakosság védelmében újabb kiegészítéseket toldottak a keretszerződéshez: a társaság kötelezi magát arra, hogy a vízszolgáltatás időleges felfüggesztését előre közölje a lakossággal. (Ezt eddig nem tette meg?) Hasonlóképpen megtéríti a lakosoknak a társaság által okozott károkat (ez kérdéses, hiszen mindeddig arra hivatkoztak, hogy rendelkezési joguk a tömbházak előtti vízóráig terjed, tehát ez hogyan védheti meg az egyes lakásokat a társaság „vízkáraitól”?)

Az igazgató szerint ez a helyzet a lakók hanyagsága miatt keletkezett. Sajnos, sem az illető napilap, sem a „közszolgálati” társaság nem reagál az olvasók bejegyzéseire, amelyek szerint a rendelkezés (vagy akár a jogszabály?) a lakosság megkérdezése nélkül született, nem beszélve arról, hogy alkotmányellenesnek tekintik azt, hogy a szomszéd helyett fizesse ki valaki az igénybevett szolgáltatás díját. Sokan azt nehezményezték, hogy nem lehet egyoldalúan módosításra kötelezni egy szerződést aláírt másik felet. Az említett napilap kommentároldalán minden bejegyzés a rendelet elleni tiltakozás. Többen kérdőre vonják a város polgármesterét, amiért kiszolgálja ezt a diktatórikus részvénytársaságot. Egyikük megkérdezi, hogy miért nem utcaszinten vagy város szinten alkalmazzák ezt az elvet, hiszen ez még könnyebbé tenné a társaság dolgát. „Mi lenne, ha a polgármester utcájában nem szolgáltatnak vizet, mert az egyik villa lakója nem fizetett?” Szerintem ez nem gond, mert van miből,  nem hiszem, hogy abban az utcában oly sok munkanélküli lakna…

A kommentárok másik része újabb típusú kommunizmust emleget, mások azt hangsúlyozzák, hogy a lakóközösségek bomlasztása a cél azzal, hogy egymásnak ugrasztják a szomszédokat.

Arra viszont senki nem emlékezett, hogy a helyi közigazgatási törvényben szerepel a közszolgáltatások kötelezettsége. Hiába hivatkozik arra a polgármesteri hivatal, hogy ezt a szolgáltatást „koncesszionálta”, a kötelezettség törvény szerint megmarad. Tehát, ha a szolgáltatást bérelő cég ennek a törvényileg megszabott kötelezettségnek nem tud megfelelni, akkor ez a jog elvileg megvonható tőle. Hogyan alkalmazzuk akkor a sokat emlegetett 215-ös helyi közigazgatási törvényt?

Eddig is törvényes lehetősége volt és van a társaságnak arra, hogy bírósági úton kényszervégrehajtással jusson hozzá a pénzéhez, ha valaki nem fizet. Beperelheti a nemfizető lakosokat, és kényszervégrehajtást kérhet. Most ezt akarja áthárítani a szomszédokra zsarolással: az sem fog vizet kapni, aki rendesen fizet, ha nem fizet a szomszédja helyett, és utána pereli a szomszédját, hogy a pénzéhez jusson. Ki vállalja ezt a szerencsétlen szomszédjával szemben?

Igaz, lehetnek rosszhiszemű nemfizetők is, de kétséges, hogy a lakosság döntő többsége az lenne. Ebben az esetben viszont a kilakoltatás, árverezés ódiumát vállalja a vízszolgáltató társaság, ne a közvetlen szomszéd. (Jobb helyeken ez ellen is véd a törvény, vagy szociális juttatással kompenzál.)

Az így is nagy díjakhoz még egy kényelmességi elem is társul.

Kérdés: mi lesz, ha a városba több mint 1.000 tömbház nem hajlandó a társaság kénye-kedve szerint ugrálni január végéig? Mit lát majd a polgármester a csorgóknál? Vagy mi történik, ha lakosság bepereli a polgármesteri hivatalt a törvényben előírt kötelezettség megszegéséért? Vagy pedig Zilah megint a vízért sorbanállók városa lesz?

Nemrégen a város polgármestere azt is megjegyezte, hogy egyedül Zilahon nem fizetnek esővíz-elveztési díjat. Ez is alkotmányossági aggályokat vethet fel, hiszen alapelv, hogy csak az elvégzett szolgáltatás számlázható. De mi van akkor, ha hónapokig aszály van? Avagy jogosan követelhetjük, hogy szereljenek vízórát az esőcsatornára, vagy esetleg kártérítésért perelhető az esőelvezetési díjat számlázó akkor, ha nem vezeti el a vizet és árvíz önti el a város főterét?

Joggal tekinthetjük teljesen önkényesnek a vízszolgáltató eljárását. Ehhez hasonló indokokra egyetlen más közösségi szolgáltató sem hivatkozott. Pedig gázt, áramot, közösségi információ-rendszereket (ez is alkotmányos jog), telefont, stb. használ a lakosság. Ennek ellenértékét, a szereléseket és órákat pedig a tömbházon belül, a lakások előtt helyezték el, fel sem tevődött az a probléma, hogy az magánterület, és a szolgáltató nem léphet be oda. Egyetlen esetben sem tevődött fel a Marcel Zaharia igazgató által felvetett problémakör, miszerint ez lakóközösségi ügy lenne. Minden esetben megmaradt az alkotmányos egyéni felelősség. A Szamos Vízügyi Társaság kivétel…

Józsa László

2011. január 14. | Fórum