Angyaljárás: de miből?!

Megérkezett Karácsony. Vártuk is, meg nem is. Ha a szép családi együttlétekre gondolunk, a gyermekek csillogó szemére, akkor azt mondhatjuk, hogy jó a Karácsony. Örülünk érkezésének. Ha viszont a nehéz anyagi helyzetre gondolunk, a sok kiadásra, a fárasztó készületekre, akkor sokan kihagynák most ezt az ünnepet.

A legtöbb helyről azt olvassuk és halljuk, hogy idén kevesebb jut a karácsonyfa alá, az ünnepi asztalra, mint más években. Szegényebb, a válságtól befolyásolt az ünnep. És teljesen érthető sokak aggodalma, kétségbeesése, tartozásoktól való félelme.

Mégis azt kell mondanom, hogy az idei karácsony semmivel sem szegényebb a tavalyinál, vagy az évekkel ezelőttinél. Mert rá kell ébrednünk arra, hogy nem szabad az anyagiak befolyásolják az ünnep lényegét. Angyaljárást várunk. És nem arra kell gondolnunk, hogy miből, honnan? Hanem arra, hogy Isten idén is elküldi angyalait azért, hogy szószékekről, betegágyaknál, betlehemezők és kántálók hangján keresztül belekiáltsa mindenki szívébe: Megszületett a Messiás. Van Megváltónk, van ajándékunk, van kincsünk, amit senki nem vehet el tőlünk.

Szánjunk annyi időt ezen a Karácsonyon is, hogy egy kicsit elcsendesedve, Istennek megháláljuk ezt a gazdag ajándékot. Érezzük át mindannyian azt a boldog érzést, hogy – minden külső nehézség ellenére – meggazdagított minket az Úr. Jézus Krisztusban kaptunk egy testvért, egy jó barátot, egy jó pásztor, egy jó Mestert, egy Vigasztalót, és Vele együtt mindent megkaptunk, amire csak szükségünk lehet.

Nem az a legfontosabb, hogy mi lesz a fa alatt, mi lesz az ünnepi asztalon, mennyink marad számlákra és egyéb kiadásokra, hanem az, hogy mi van a szívünkben, és mi marad meg az ünnep után a lelkünkben. Keressük az alkalmakat arra, hogy Istennel és egymással elbeszélgessünk, szeretet-kapcsolatot ápoljunk, és a szeretetet ne csupán szóban és énekben hangoztassuk, hanem megéljük ez ünnepen.

Kívánok gazdag angyaljárást mindannyiuk otthonában, szívében, hogy elmondhassák: nálam is járt az Angyal, és hozott szeretetet, békességet, hitet, reménységet.

Szőnyi Levente, esperes

2010. december 23. | Hitélet