Irodalmi piknik: A marosvásárhelyi Látó szerkesztői Zilahon

Pennabűvészek irodalmi piknike: A marosvásárhelyi Látó szerkesztői Zilahon

Találkozások. Beszélgetések. Írók. Olvasatok címmel rendhagyó irodalomórára került sor Zilahon 2010. november 18-án, a Ioan Sima Művészeti Múzeumban.

,,Az olvasás olyan piknik, ahova a  szerző hozza a szavakat és az olvasó a jelentést”, idézte Roland Barthes szavait Lakatos István, magyartanár az irodalmi játékteret megteremtő bevezetőjében.

Az irodalom-kedvelő közönség öt kiváló pennabűvész, a Látó szépirodalmi folyóirat szerzőinek társaságában léphetett a teremtett világ bűvkörébe: Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Vida Gábor, Demény Péter és Szabó Róbert Csaba irodalmi estjét a lap főszerkesztője, Kovács András Ferenc (közkedvelt költői nevén KAF) vezette.

A Kossuth-díjas  költő, esszéíró, műfordító főszerkesztő felvezető szövegében ismertette a lap történetét. A hajdani Igaz Szóból sarjadó Látó többször is arculatot váltott – szerkesztők és külalak szempontjából. 2008 januárjától viseli mostani arcát, melynek újszerűsége a lapszámonkénti meglepetések melléklete is. A legutóbbi lapszám kísérője például egy plakát, amely Krasznahorkai Lászlót, a Kossuth-díjas kortárs magyar írót ábrázolja. KAF bemutatta a Látó antológiáját is, címe: A hibátlanság vágya. Elmondta, 1991 óta Látó-díjat osztanak, mely egy négy kategóriában kiosztott Batsányi plakett, mindig decemberben kerül kiosztásra. A Látó sikeres tevékenysége a Látó Irodalmi Színpad, a havonta megrendezett író-olvasó találkozó, már mintegy 125 hazai és külföldi meghívottjuk volt. A főszerkesztő ezek után megkérte írótársait, fogalmazzák meg tömören, mivel foglalkoznak.

Vida Gábor, a Látó prózarovatának szerkesztője – huncut mosollyal ajkán – kijelentette: két „haszontalan dolog” foglalkoztatja, a  hegymászás és az irodalom. Bölcsészhallgató kora óta ír. „Még mindig kirándulni szeretek jobban”, zárta bemutatkozását, habár most is egy irodalmi piknik résztvevőjeként láttuk őt vendégül…

A szilágybagosi Szabó Róbert Csabát, a lap jelenlegi ifjú főszerkesztő-helyettesét a Szilágyság katapultálta Marosvásárhelyre ( KAF megjegyzése).

Láng Zsolt, a kritikarovat vezetője, a Pálcikaember megteremtője elárulta a közönségnek, nem szereti olvasni saját könyveit, mert minduntalan újraírná őket. Szerinte a kortárs irodalom olyan nyelvet tud adni, ami élő, ezekben a szövegekben érződik az írói nyelv lüktetése, a kortárs irodalom olyan, mint a „tojás héj nélkül, csak hártyája van, borzalmas látvány, de szép”.

Demény Péter, az esszérovat munkatársa kissé továbbmerészkedett a képzettársításban: az előbbiek alapján a szerkesztő-szerző egyfajta kotló? A YouTube mintájára, a Quimby együttes slágereire hivatkozva a navigáló közönség egyetértő mosolytengerében elmondta, a kortárs irodalom az a meglepetés, amit jó „csak úgy leemelni a polcról”.

KAF-ról megtudtuk, szenvedélyes képeslapgyűjtő, színházkedvelő.

A felhangosított névjegykártyák után a felolvasás következett. Elsőként Vida Gábor Hogyan lettem szabadelvű? című novelláját hallgattuk meg. A felnőttkor a vakság egy formája, fogalmazódott meg a kivilágított múzeumteremben… „Aki látni akar, sötétben is láthat mindent”, indult útjára egy aforizma.

Szabó Róbert Csaba prózai írása is nagy sikert aratott, hiszen a többnyire líceumi diákokból álló közönség saját érzés- s tapasztalatvilágára ismerhetett a facér-kacér hősű, lendületes novellában (Címe: Mint egy lámpa gyúlt ki elméjében ).

Demény Péter igen nagy sikerrel olvasta fel négy versét (Utóbb a friss verseket tartalmazó gépelt oldalak is dedikáltattak és persze szárnyra keltek).  A fél flakon (Éneklő Borz Könyvek, Kolozsvár, 2007.) című kötetében jelent meg alábbi költeménye:

Lélekhomok

Úgy hiányzott a kedves mosolyod,

és szemed melegbarna csillogása,

lelkemnek nem volt semmi harca ott,

nem ütközhettem semmilyen határba.

ez persze jót tett, mint a kényelem,

csak olykor kanyarodott el a sétám,

csak olykor égetett a szerelem,

akár a Nap a lángbaborult Krétán.

Sorsom vagy-e vagy inkább végzetem,

vagy utamon egy újabb kegyelem,

vagy szívem-testem-lelkem furcsa vágya?

S hogy szeretlek, azt vajon elhiszed?

Ültem a parton, néztem a vizet,

s beleírtalak lelkem homokjába.

A Láng Zsolt álal felolvasott Kondér című szatirikus hangvételű írás az identitáskérdést tárgyalja. A szerző nézőpontja alapján az erdélyi olvasóknak nyújtja a legösszetettebb jelentést, ennek ellenére sok nyelvre lefordították.

Kovács András Ferenc a humor, a nyelvjáték és az érdes igazságokra rácsattintó, nyelvtörő rímek mestere:

Überallesbadeni nyelvtanászok

Ad nótám:

„Még énekelünk, Cezarománia!”

Egy igaz nagyváradinak,

s tán valódibb vásárhelyinek:

Gáspárik Attila színész úrnak

Küldöm elszántan, kész kabaréként!

A nyelv az Antikrisztusé:

Kinyilatkoztat, karba zeng!

S benyal megannyi friss Fouché:

A szó korrekt, a kor passzent,

A korpa szent.

Disznók elé a drága nyelv

Szétszóratik, mint pörge gyöngy!

A textus újra rágva nyelt:

Kitart a szó, a több pörönty,

A hős göröngy.

Közszájon forg a nyelvi gép:

Laszófajozgat, csak privát…

Strapál életre kelt igét:

Kvád vadrigót, gót kvadrigát!

Nincs elvi gát.

Szólít a szomjú borjúszáj:

Fenét lehel, s nem énekel.

Muszájtalan forr kormuszáj:

Mené, tekel, mené, tekel …

Mennétek el.

Aszály a száj, habog-hebeg,

De nyelvbe bűnt csak ő marat!

Ha szól papod, csapod csepeg:

A víz szakad, s a cső marad.

A cső marad.

A szó kiszáll, mint zebrapinty:

Nem töpreng, nem henyél, hanem

Nyelvével bármit megtapinty,

Hiszen nyelvében él a nem …

Ha kell, ha nem.

(In: Kovács András Ferenc: Überallesbadeni dalnokversenyek, Koinónia, Kolozsvár, 2005)

A felolvasást meghitt beszélgetések, könyvvásár és dedikálások követték.

A sikeres rendezvényt a Ioan Sima Művészeti Műzeum, a Pro Zilah Egyesület és a Communitas Alapítvány támogatták.

Kovács Tünde, Szabó Katalin

2010. november 26. | Kultúra