Taszít a város zaja

Október 21-én, csütörtökön ismét kulturális esemény színhelye volt a szilágycsehi Magyar Ház. Nagyon sokan eljöttek, hogy találkozzanak a Kairosz Kiadónál 2009-ben megjelent Befejezetlenül című könyv szerzőjével, a népszerű televíziós műsorvezetővel, Farkas Boglárkával.

Már a találkozó első perceiben kiderült, hogy bár csak a képernyőről ismerik a vendéget a szilágycsehiek, de erdélyiként már nagyon régen számon tartják, figyelemmel kísérik munkáját, hisz anyai nagybátyja hosszú ideig a helyi középiskola tanára volt. Az összetartozás érzése, a szerző egyénisége, a vallomásokat jellemző őszinteség, nyitottság lehet a magyarázata a közel másfél órás találkozó meghitt, bensőséges hangulatának.

A kolozsvári születésű, íróként most bemutatkozó műsorvezetővel Sebesi Karen Attila beszélgetett. A beszélgetés, illetve felolvasás során a közönség bepillanthatott a televíziózás kulisszáiba, de a könyv novelláinak helyszínei is megelevenedtek. Erdélyiség, kolozsváriság lehetne a közös címkéje a helyszíneknek.

1991 óta Budapesten élő Farkas Boglárka nagy szeretettel beszélt az 1992 és 2005 között a Duna Televíziónál eltöltött, Csoóri Sándor és Sára Sándor nevével fémjelzett évekről. Családias hangulat, segítőkészség, az értékek szolgálata jellemezte az ottani munkát, vallja az egykori munkatárs. Ez a munkaköri környezet kapaszkodót is jelentett a kisebbségi létből gyermekfejjel kilépő erdélyinek, hisz csak illúzió, hogy könnyebb a beilleszkedés, ha ismered az ország nyelvét- válaszolta Farkas Boglárka kérdésünkre. 2005-től a Hír Televízió munkatársa. „Ez a döntés szakmailag előrelépést jelentett”- magyarázta az est vendége, hisz gyakran a hírek folyamatos váltakozása miatt előzetesen el nem olvasott szövegeket is be kell mondania, sőt akár változtathat is a szövegen.

Mindenképpen fontosnak tartja a hiteles közlést. A képernyő zárt világa nem zavarja – válaszolta egyik kérdésünkre az ismert bemondónő – sőt, egy biztos pontot, a rendet jelenti, az élete többi területén is erre törekszik. A celebség, a trendiség ellenében kitart az értékek mellett. Kötetének hátlapján is erre utaló négy sor olvasható: „Ha iszom – csak jó borokat iszom. És azt is lassan, ízlelgetve. Vágyom a ráérős sétákra, és mérhetetlenül taszít a város zaja. Mindennél fontosabb lett a béke és a biztonság. Na meg a békés és biztonságos csend.”

A 117 oldalas kötetben olvashatunk prózai írásokat és verseket is. A szerző elmondása szerint nem törekedett tudatosan a műfaj megválasztására, hanem hol versben fogalmazott meg könnyebben egy gondolatot, hol pedig a gyermekkori élmények, örömök, a későbbi döntési helyzetek leírása prózában kívánkoztak. Az írások közül vannak olyanok, amelyek régebben születtek, mások újabbak, az utóbbi években többször elővette és csiszolgatta, majd 2009-ben elengedte őket. Egyelőre nem tervezi újabb kötet kiadását, bár a számítógépében lapulnak még versek és prózai alkotások is.

Vida Katalin

2010. október 29. | Vidékeink