A Szilágysági Kultúra Hete

A hét magyar rendezvényére 2010. október 26-án, fél hatkor, a „Ioan Sima” galériában került sor. Szabó Vilmos pasztelljei alatt, a Kőváry család, apa és leánya, zongorán valamint furulyán előadott Telemann és Kodály művekkel emeltek ki a hétköznapok nyüzsgéséből.

Fejér László  a szilágysági tollforgatók rangos fórumát, a Hepehupa folyóiratot mutatta be és a következő számra vonatkozó elképzeléseiről beszélt. Az egyik társszerző, Kerekes Edit a „Szerelem” című verset olvasta föl.

A székelyföldi Bernád Ilona többkötetes szerző. Bejárta a Kárpát medencét és a nagyvilágot. A „Magyarok Amerikája” és  ,,Egészségünkért” című köteteit kiállítva az „Élő népi gyógyászatunk” című többszáz oldalas művét ismertette. Hittel és hihetően, mert „a hagyomány a tudomány őre”. A népi gyógyászat a magyar kultúra és a hagyományos életmód része volt, és elvei most is utat mutathatnak a módszereit kereső orvostudománynak. Sok a tennivaló, mert népünknek nemcsak testi, hanem lelki egészségi állapota is (a kettő nem választható el) rossz. Az önpusztító megnyilvánulások – az öngyilkosságok aránya Romániában a székelyföldi megyékben a legmagasabb, ugyanakkor rendkívül  alacsony a magyarság körében a születési arány.

Szünetben Major István, a Color Print Nyomda igazgatója a szép nyomtatványai mellett finom borral is megvendégelt minket.

Üdítően adták elő műsorukat a perecseni és a szilágysomlyói „kis Szederinda” 8-11 éves citerásai. Meggyőző volt a „nagy Szederinda”. Ők már 12-16 évesek és átpengették magukat a Kárpát medencén Kézdivásárhelytől Bécsig. A zilahiak is átvették ritmusukat és velük dúdoltak. Széman Rózsa és Gáspár Attila zenetanár munkáját dícséri a gyerekek: Bacsadi Blanka, Dull Brigitta, Kiss Ágota, Oláh Júlia, Pernes Aliz, Sallay Márta, Sallay Péter, Sájter Bernadett, Sájter Zsolt, Szodorai Rita teljesitménye. Szemelvények elgondolkodtató műsorukból:

„Katonának úgy jó volna,

Ha a puska sonka volna.

Tölténytáska boroskulacs volna,

A hadnagy is szép lány volna.”

„Istenben ragyogjon minden igaz ember,

Dícsérő éneket fölségének zengjen.

Boldog dal csendüljön citerán és hárfán,

Új ének szálljon föl vidám zene húrján…”

Befejezésül, Somlyóig szabadon összeállított harsány vokális zenei egyveleggel múlatták az időt.

Alkalmas-e népdalaink, népdalzsoltáraink dallam-, humor- és hitvilága  a már génjeinkbe ivódott pesszimizmusunk legyőzésére?

Sallay Károly

2010. október 29. | Közéletünk