Markó Béla egyetemi tanévnyitó beszéde

Régi igazság, hogy ha egy ország be akarja hozni a lemaradását, és valóban távlatosan gondolkodik, akkor az oktatásba fektet be a legtöbbet, hiszen kiművelt fők, erős értelmiség nélkül nem lehet a gazdaságot sem megmozdítani. Számos példa van erre világszerte, mint ahogy az ellenkezője is jól bizonyítható, hogy aki elhanyagolja az iskoláit és egyetemeit, annak nincsen esélye a szegénységből való kilábalásra.

Megfelelő költségvetés nélkül nehéz színvonalas oktatást biztosítani. Mint ahogy legalább ennyire fontosak azok a törvényes keretek, amelyek az oktatás intézményes működését szabályozzák, és amelyek lehetővé teszik, hogy bármely pillanatban jó döntések szülessenek egy iskolában vagy egyetemen.

Látszólag olyan pillanatban beszélek erről, amikor az egyik feltétel legalábbis, a jó költségvetés nehezen látszik teljesíthetőnek. Ez igaz. De szeretném Önöknek elmondani, hogy még válsághelyzetben is úgy kell gondolkodnia annak a kormánynak, amelyet itt képviselek, hogy az oktatás kevésbé szenvedje meg a rossz költségvetési helyzetet. Vannak olyan célok, amelyeket még ilyenkor sem adhatunk fel, és ezek között a legelső az én véleményem szerint az oktatás minősége. Ugyanakkor pedig semmi akadálya nincs annak, hogy a másik feltételt, tanügyi rendszerünk reformját végigvigyük, és olyan új tanügyi törvényt fogadjunk el, amely valóban biztosítéka, hogy az iskolák és egyetemek irányítása a lehető legjobban történjék.

Én a jelenlegi időszak legfontosabb prioritásának általában a közigazgatás decentralizációját tartom, és ezen belül rendkívül fontos a döntések decentralizációja éppen az oktatásban. Ezt a reformot nem halaszthatjuk tovább, és az ősszel mindenképpen el kell fogadnunk az új oktatási törvényt, akár úgy is, hogy a kormány felelősséget vállal érte. Ennek a törvénynek két nagyon fontos reformcélt kell szolgálnia: egyrészt az iskolákról szóló döntést a helyi közösségek kezébe kell adni olymódon, hogy az önkormányzatok, a pedagógusok és szülők képviseletéből álló vezetőtanácsok minden fontos döntést meghozhassanak, beleértve az iskolaigazgatók kinevezését is, másrészt pedig tágítani kell az egyetemi autonómia kereteit és biztosítani a felsőoktatás teljes beilleszkedését egy közös európai rendszerbe, amelyben minden egyetem rész és egész egyszerre, része egy Európai Uniós folyamatos együttműködésnek, de ugyanakkor önálló, autonóm entitás.

Ismétlem, mi ezt a törvényt az ősszel mindenképpen el akarjuk fogadtatni. (…)

Megkérdezhetné valaki, hogy miért pontosan egy művészeti egyetem kapcsán beszélek az oktatás elsődleges szerepéről egy ország, egy nemzet, egy közösség fellendítésében. Hiszen piacgazdaságban élünk, ahol sokak számára a kultúra, a művészet afféle fényűzésnek, fölösleges nyűgnek tűnhet. Sokszor tapasztaltam én is ilyen szemléletet. Szerintem a piacgazdaság törvényeinek alávetni a kultúrát, a művészetet nem szabad, és ha általában fontos az oktatás, akkor én állítom, hogy a művészeti oktatás különösen fontos. Egy társadalom szellemi épségének és egészségének, kiegyensúlyozott jövőképének a mércéje, hogy mennyire tudja megbecsülni a kulturális és művészeti értékteremtést. Hiszen sok minden, amit teszünk, múlandó, de az igazi művészi érték, a műalkotás maradandó. Akár úgy mint tárgy, akár úgy mint élmény. (…)

(Elhangzott Marosvásárhelyen október 3-án)

2010. október 08. | Közérdekű