Találkozó és könyvbemutató Nagyfaluban

Lelkiekben gazdagodtak a hétvégén a Szilágynagyfaluba érkező vendégek. Szombaton Sólyomkőváron 260 személy vett részt a Szilágy Megyei Református Nőszövetség Találkozóján, amelyet a kémeri lelkésznő, Paniti Eszter szervezett meg. A találkozó Máthé envangéliumának 7.ik részének felolvasásával kezdődött, amelyről Pakurár Júlia tasnádi lelkésznő beszélt, majd  Hegedűs Zsuzsánna magyarországi lelkésznő János evangéliumáról prédikált.

„Bár az idő kedvezőtlen volt, a teremben áradt a béke és a szeretet, a jelenlévők szeméből sugárzott a boldogság” – mondta Nemes Karolina, a nagyfalui nőszövetség egyik, talán legidősebb tagja, aki e jeles nap alkalmából bemutatta a napokban megjelent első verseskötetét, amelynek címe: Hogy legyen hited - olvasd. A könyvet megspórolt pénzéből adta ki, s „mert az Isten megsegített, a bevétel felét az egyháznak adományozom” – mondta. Verseskönyvét egyelőre Nagyfaluban lehet megvásárolni.

A találkozón részt vett a réti gyülekezet énekkara, a Tálentum együttes, Lukács József esperes, és Szőnyi Levente, újonnan megválasztott esperes is.

Az egyházi rendezvény vasárnap délelőtt Nagyfaluban, a református templomban folytatódott, ahol közel 35 koltói vendég volt jelen. Az istentiszteletet Varga Károly koltói esperes tartotta, aki elmondta, hogy ismeretsége a helyi esperessel hosszú évekre nyúlik vissza, mert annak idején együtt jártak teológiára. A templomban rövid előadást tartott az énekkar és szavalatok hangzottak el.

Nagyfalu poétája

Nemes Karolina, a falu Lina nénije lassan a 80. életévéhez közeledik, de aki vele találkozik, beszélget, jóértelemben lehet irigy rá. Viselkedésében, beszédében, gondolataiban megtalálni az örök fiatalságot, s annak titkát, amely szerinte nem lehet más, mint a hit. Ez vezérelte egész életén át. Bár érték megpróbáltatások, nehézségek, a hitet soha nem adta fel. Legnagyobb vigasza pedig a két fia: Misi és ahogy nevezi, Istvánka voltak. Nem telt el úgy nap, hogy ne imádkozott volna. Talán ez segítette mindig, ha valamilyen akadály elé került. Már fiatal korában kezdett el verseket írni, több százat, amelyből néhány, sajnos, az évek folyamán elveszett. Azonban most összegyűjtött 80-at, amelyet elmondása szerint szintén az Isten segítségével sikerült a napokban kiadatnia. Mint mondta, fiatal korában nem volt lehetősége a tanulásra, de az évek folyamán minden nap tanult valamit, sőt, közel a 80-hoz, még a számítógépkezelést is megtanulná -mondta. Verseskötete hátlapján rövid önéletrajzában így mutatja be önmagát: „Születtem 1931-ben, egy eléggé népes családban. 13-an voltunk testvérek, én vagyok a 12-ik. Nagyapám az Alföldről jött az 1800-as években. Második házasságából született az apám Kisrátonban, 1886-ban. Apám és anyám egyidősek voltak. Mikor én születtem, ők 45-ik évükben jártak. Amire én elértem azt az időt, hogy tanulni menjek, már öregek voltak. Gyerekkori álmom volt, hogy tanuljak, de sajnos nem sikerült…  Nagyon szerettem mindig a verseket. Mikor az időm engedte, írtam. Sok helyen jártam, és sok helyen szavaltam a saját költeményeimet. Most pedig megsegített a  Jó Isten, így mások is olvashatják a verseimet.

Íme egy vers a könyvből:

Milyen is az élet?

Az élet olyan, mint egy hatalmas tenger,

Egy csónakban ülve tűnődik ott az ember.

Ha a hullám kemény , összeszorul a szíve,

Pillanatra megáll, mi is lesz most vele?

A kétségbeesés lassan meg is szűnik,

Mert a reményből egy fény rásugárzik.

Ez a picinyke fény, ez táplál mindenkit,

Bármilyen nehéz is, remélni megtanít.

Álmodni sok szépet, ó milyen édes ez!

Szép lassan kiderül, hogy csalódás az élet,

Mert boldogság kevés van, nincs miért sokat várni,

Megpróbáltatás jön, azt is ki kell állni!

Szeretni dolgozni, szeretni a munkát,

Így aztán megkapni Istentől az áldást.

Mert Isten nélkül nagyon sivár ez az élet,

Ha Istenben bízol, mindent átvészelhetsz.

Megtanulsz élni, megtanulsz remélni,

Így tanulsz meg igazán Istenbe vetett hittel élni!

Kulcsár Mária

2010. szeptember 24. | Vidékeink