„Emlékezzél meg az ősidőkről!” (5Móz 32:7)

Ezzel a jelmondattal ünnepelte a szilágyperecseni magyar baptista gyülekezet fennállásának százéves évfordulóját 2010. augusztus 22-én. Előző nap a Perecsenből elszármazottak találkozója volt, amelyre 312 vendég jelentkezett be. Vasárnap több mint 1000 személy jelenlétével ünnepelt a gyülekezet, akiket ebédkor vendégül láttak. A meghívott vendégek között ott volt a helyi református egyház lelkésze és kántora, a román és roma baptista gyülekezet misszionáriusa, az RMDSZ és a Prefektúra képviselői (Fekere Szabó András szenátor, Seres Dénes képviselő, Végh Sándor prefektus), valamint Boncidai Csaba polgármester, akik röviden köszöntötték az ünneplő gyülekezetet. Erre az alkalomra megjelent a gyülekezet története is, írott formában, 316 oldalon.

A reformáció harmadik ágaként ismert anabaptisták számítanak a mai baptisták szellemi utódjainak. Az első anabaptista csoportok egymástól függetlenül, több helyen jöttek létre, Svájcban Conrad Grebel (1498-1526), Felix Manz (1498-1527) és Georg Blaurock (1492-1536) munkássága nyomán, Hollandiában Menno Simons (1496-1561), Ausztriában pedig a nagy teológus, dr. Balthasar Hubmaier (1481-1528) tanítása és prédikálása nyomán. Ezek rendre mártírhalált haltak hitükért: némelyeket a római katolikus egyház, mások a reformált egyház üldözése vitt a halálba. Luther, Kálvin és Zwingli, a reformáció főbb vezetői, nem voltak készek az elkezdett úton teljesen végigmenni, mivel nehéz volt lemondani a népegyházi jellegről és a gyer-mekkeresztségről.

Ezt a hiányosságot pótolták az anabaptisták, akik Erdélyben is letelepedtek (főképp Alvincen) Bethlen Gábor fejedelem engedélyével, a XVI századtól kezdődően. A magyar ana-baptistáknak is van mártírjuk: Fisher András (†1540), aki Lőcsén, Körmöcbányán és Krasznahorka várában hirdette a hitvalló keresztséget. Őt Bebek Ferenc gömöri ispán- és várkapitány fogatta el, majd Krasznahorka várfokáról a mélybe dobatta. Dávid Ferenc is fordított és kiadott egy röpiratot „Könyvecske az igaz keresztyéni keresztségről” címmel 1570-ben, de az anabaptista hitet nem vállalta fel nyíltan, valószínű munkatársai hatására.

Az első baptista gyülekezet az anabaptista mozgalom vérbefojtása után, 1609-ben alakult Amsterdamban, majd a Brit szigetekre, onnan pedig Amerikába (1639-től) terjedt tovább. Európában jóval később, 1834-től Hamburgból terjedt el, Gerhard Oncken bemerítkezését követően. Őt tekinthetjük az európai baptista misszió atyjának. Tőle származik a híres mondás: „Jeder baptist ein missionar!” – Minden baptista egy misszionárius! Általa tértek meg és merítkeztek alá az első magyar baptisták, Rottmayer János, Vojka János, Scharschmidt Károly, Marschall János és Hornung Antal, akik először Budapesten telepedtek le. Az 1848-as forradalom leverése után az osztrák önkény igyekezett eltiporni a kibontakozó baptista missziót, de a kis gyülekezet túlélte ezt is. 1866-ban Rottmayer János Kolozsvárra költözött, és egyik bibliaárus munkatársa, Novák Antal által tért meg Kornya Mihály Nagyszalontán 1875-ben, aki a legtöbb erdélyi baptista gyülekezetet alapította.

A szilágyperecseni gyülekezet 1910-ben alakult, Péntek Pál megtérésével, aki kovácsmester volt a faluban. Korábban feleségével együtt Szilágyzoványról költöztek ide. A következő évben 12-en, majd 1912-ben előbb 15-en, ősszel pedig újabb csoportban Kulcsár István is bemerítkezett, aki gyülekezetünk prédikátora és lelkipásztora volt 47 éven át. Minden évben több tucat új megtérővel szaporodott a gyülekezet, és 1919-ben megvásárolták a régi postaépületet imaházhelynek. Ekkor már 125 tagja volt a gyülekezetnek. A régi épület lebontása után a második baptista templom is felépült ezen a helyen.

Az új szellemi mozgalom mozgásba hozta az egész községet. Vitatták, védték, támadták a hívőket. Volt, aki szimpatizált velük, volt, aki ellenséges maradt. Mi lesz ebből? Haraszti István iskolaigazgató a Bibliából Gamáliel tanácsát idézte (ApCsel 5:38-39): „Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.”

1930. július 29-én volt a legnagyobb bemerítés Szilágyperecsenben: 84-en merítkeztek alá, amikor 2500 főnyi tömeg gyűlt össze, akiket a perecseniek megvendégeltek. Az első imaházmegnyitón, 1933. szept. 3-án „csak” 82 fehérruhás keresztelendő volt, és „csak” 2000 vendég…

A román nyelvű gyülekezet is szinte együtt alakult a magyarral. Ők 1914-ben békében különváltak. 1913-ban alakult a Vasárnapi Iskola, 1914-ben az énekkar, 1943-ban a pengetős-szimfonikus zenekar, 1947-ben pedig a fúvóskar. Jelenleg az énekkarnak 60 tagja van, a fúvóskarnak pedig 33. Klasszikus orgonát is vásárolt a gyülekezet 1953-ban, amelynek újjáépítése két év múlva fejeződik be. Az új orgonának 33 regisztere lesz, két manuálon és a pedálon. A szilágyperecseni magyar baptista gyülekezet jelenleg 321 tagot számlál.

A gyülekezet lelkipásztorai voltak: Kulcsár István (kezdettől 1960-ig), Kiss László (1961-1965), Kulcsár Sándor (1965-1967), Balázs József (1967-1975), Both József (1975-1977), Torma János (1979-1996), Nagy István (1999-2007) és dr. Borzási István (1998-mostanig).

Borzási István

2010. augusztus 27. | Közéletünk