Párbeszéd a művészetben
A Szilágyságban történt
Új helyszínen, a Zilahtól mintegy húsz kilométerre fekvő Kusaly nevű faluban szervezték idén a szilágysági alkotókat tömörítő Ipp Art alkotótábor tizennegyedik kiadását.
„Elsősorban szilágysági képzőművészek számára jött létre ez a tábor – mesélte az ÚMSZ-nek Szabó Attila zilahi festőművész, a hétvégén zárult tábor szervezője –, de mindig részt vettek olyan alkotók is, akiket máshonnan hívtunk meg. Hiszen semmiképpen sem akarunk elszigetelődni, a művészetben, akárcsak az élet megannyi területén, életbevágóan fontos a kommunikáció, a párbeszéd”.
Az idén a meghívott vendégek között volt Burai István debreceni művész is, aki a képalkotás több műfaját is kipróbálta. „El kellett teljen néhány nap, amíg megtaláltam a témát – mesélte lapunknak a magyarországi képzőművész – hiszen itt más a táj, másak a formák, számomra az Alföld az ismerős világ”. De aztán sikerült megtalálnia a témát, amint azt a táborban készült több munkája is bizonyítja.
Bejárta a falut, vázlataiban lerajzolt különböző házakat, háztartásokat, tájformákat, majd a szállásadó panzióba visszatérve tusrajzaiban „kitöltötte a vázlatokat”. Kusaly a Tövishátnak is nevezett tájegységben helyezkedik el, nagy múltú falu, amelynek nevét már a tizenharmadik századi iratokban is említik.
A település ma is látható templomát, amely a szilágysági barokk építészet remeke 1426-ban szentelték fel – a templom mellett híres kolostor is működött, gazdag könyvtárral. A századok során többször is módosított templom volt az egyik legvonzóbb téma a képzőművészek számára is.
A templom melletti, fából készült haranglábban dolgozott Székely Géza kolozsvári alkotó is, aki eddig különböző grafikai technikákat használt illetve olajfestményeket alkotott. A táborban új eljárást próbált ki, akvarellel dolgozott. A kollegák értékelése szerint az ő keze alatt az akvarell teljesen egyéni arcot kapott.
Az alkotói munka mellett volt idő a különböző beszélgetésekre, vitákra is. Voltak fiatal művészek, akik amellett érveltek, hogy ki kell lépni a már bejáratottnak tűnő figuratív eljárásokból. Mások velük ellentétben épp a figuratív festészetet látják az egyetlen járható útnak, hiszen az absztrakt művészet és a különböző akcióművészetek túl műviek, önismétlésbe fulladnak.
„Nem mindig születnek nagy művek. Van olyan, mint a zongoristánál, naponta kell gyakorolnom, hogy formában tartsam magam. Ezek a gyakorlatok számomra a rajz” – mondta lapunknak Starmüller Katalin, a Kolozsvári Magyar Opera díszlettervezője.
Roma-Cola a Porolissumban
Kiállítást nyitottak meg a régészeti lelőhelyen kolozsvári képzőművészek
Roma-Cola címmel kiállítást szervezett a Szilágy megyei római kori lelőhely, a Porolissum romjai között kolozsvári képzőművészek egy álló csoportja. A kiállítás címére rímelve egy tógába öltöztetett kólásüveg díszelgett a kiállítás plakátján.
Roma-Cola címmel kiállítást szervezett a Szilágy megyei római kori lelőhely, a Porolissum romjai között kolozsvári képzőművészek egy álló csoportja. A kiállítás címére rímelve egy tógába öltöztetett kólásüveg díszelgett a kiállítás plakátján.
A művészek a történelmi múltat és a jelent vetették össze munkáikban, humorral, könnyedséggel és sok helyen iróniával. A monumentális múlt romjaihoz ugyanúgy játékosan közelítettek, mint a jelen eseményeihez, a dicső múlt és a kétes jelen egyaránt idézőjelbe került.
„Az itt látható munkák egy négynapos workshopnak az eredményei, alapja az archeológusokkal való együttműködés volt. Maga az ötlet is úgy született meg, hogy több alkalommal találkoztunk a zilahi régészekkel, beszélgettünk, és egyszer csak eljutottunk oda, hogy ezekben a romokban, leletekben óriási vizuális lehetőségek vannak, és felismertük azt, hogy ezeket a hatalmas kincseket szinte csak a szűkön vett szakma ismeri” – mesélt az ÚMSZ-nek a munkák születéséről Dorel Găină fotográfus, egyetemi tanár.
A Szilágy megyei római kori lelőhely, a Porolissum romjai között tartottak performanszot
Modellek és informátorok
Porolissum – az ország egyik legnagyobb római kori lelőhelye – Zilahtól mintegy 12 kilométerre helyezkedik el, Mojgrád nevű falu határában. A város központja katonai centrum volt, emellé települt az idők folyamán egy egész város, amely mai becslések szerint mintegy húszezer lakost fogadott magába. Az itt található erőd fontos központ volt a Római Birodalmat a Barbaricumtól elválasztó határvonaon.
Több évtizedes ásatások után egy egész város romjai kezdenek felszínre bukkanni. Már a nyolcvanas évek óta látható a nagyszabású amfiteátrum, amelyet Bajusz István professzor vezetésével tártak fel, több kapu, bástya is megtekinthető. Jelenleg szakemberek, hazai és külföldi diákok közreműködésével két helyszínen is folynak az ásatások: a város piacterén, a fórumon, illetve Mitrász szentélyénél.
„Reméljük, hogy sikerül az itt készült munkákból egy impozáns, igényes képes albumot összeállítani, amelyben a művészek szabadabb megközelítése kiegészíti a történészek szakmai megalapozottságú tanulmányait” – mondta el lapunknak Szabó Attila, a Zilahi művészeti múzeum vezetője, ugyanakkor a workshop ötletgazdája.
A megnyitó alkalmával az ásatások kapcsán benépesült táborban megállt a munka, és a táborlakók összegyűltek megtekinteni azokat az alkotásokat, amelyeknek elkészültében maguk is részt vettek, néha modellként, néha informátorként. „Nem merném múltnak nevezni azt, amit itt Porolissumban láthatunk” – foglalta össze Dorel Găină találóan, a szabadtéri kiállításon látott munkák is ezt bizonyítják.
Baló Levente (ÚMSz)
2010. augusztus 13. | Kultúra