Szentesen citerázott a Szederinda

A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda citerásai egy hetes citeratáborban vettek részt, amelyet a szentesi Zöldág Mozgáskultúra és Sport Egyesület szervezett 2010. június 27.-július 3. között. A csodaszép környezet, a rendezett és folyamatosan felújított szentesi városközpont, a környéken meglátogatott gazdag történelmi, honfoglalás-kori emlékekkel bővelkedő települések megannyi csodálatos ismerettel gazdagították hagyományainkra igen nyitott és fogékony citerásainkat. A Zöldág MSE-nek komoly hagyományai vannak a sikeres nyári rendezvények szervezésében. Amint azt Hankó Györgyné Paksi Márta elnök-asszonytól megtudtuk, idén tizedik alkalommal rendezték meg a Ki játszik ilyet? népi játék, néptánc és népzene tábort.A rendezvénysorozatba a Szederinda is azonnal bekapcsolódott, vasárnap, június 27.-én a délelőtti református istentiszteleten citerázhattunk Isten dicsőségére, a lelkészházaspár, a szolgáló nt. Kovách Péter és az ágendázó nt. Kováchné Mészáros Erzsébet, valamint a hívek nagy gyö-nyörűségére, a Belvárosi Nagytemplomban. Istentisztelet után meghívták citerásainkat, hogy a nemrég visszaszolgáltatott és csodálatosan felújított Református Öregotthon lakóit is örvendeztessék meg műsorukkal, amelyben genfi zsoltárok, dicséretek, szilágysági és szentesi népdalok szerepeltek, utóbbiak a Derzsi Kovács Jenő (1889-1969) helybéli népdalgyűjtő hagyatékából, aki Kolozsváron szerzett tanári oklevelet.

A szakmai foglalkozások délelőtt folytak a Zöldág MSE termeiben, Hankó Györgyné, Darabosné Horváth Ildikó, Széman Rózsa és Bara Jusztina irányítása alatt, valamint a Kurca-parti művelődési házban, ahol alulírotthoz, az intézmény szakirányítója, Mélykútiné Némerth Kornélia is bekapcsolódott a kezdő citerásaink elindításába. A kézműves foglalkozások, a gyermekjátékok, népi táncok és szokások olyan érdekességekkel gazdagították a résztvevőket, amelyek fontosak minden hagyományainkat tisztelő számára. Hankóné a jó pedagógus ráérzésével állította össze a foglalkozásokat, és nagy rugalmassággal változtatott, amikor arra szükség volt, hogy a lehető legjobbat, legtöbbet láthassuk meg az általuk ismert, őrzött, igen gazdag és nagy hozzáértéssel rendszerezett hagyo-mányaikból.

A délutáni programok is igen gazdagok, változatosak voltak, amelyekben helyet kapott a strandolás is, a Magyarország egyik legnagyobb, leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező Posta múzeuma, a hajdani zsinagógából átalakított Városi Könyvtár. Az eredeti tervek alapján felújított, a zilahival egy időben, ugyanazon terv alapján épült, de napjainkban sokkal jobban karban tartott egykori, Vármegyeházában működő Levéltárat, amelyet maga a nagytudású igazgató, főlevéltáros Labádi Lajos mutatott be, részletes magyarázatokat fűzve a legfontosabb gyűjteményekhez, rit-kaságokhoz. A Vármegyeháza emeletén ma a Koszta József Múzeum működik, ahol helytörténeti, régészeti részleg és időszakos képzőművészeti kiállításokat láthat a mindenkori látogató.

A szerdai napon ellátogattunk Tiszaalpárra. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint Árpád fejedelem döntő győzelmet aratott Alpár mezején Zalán vezér csapatai fölött, és birtokukba vették a Kárpát-medence déli részét, azaz visszatértek jogos tulajdonukba. Gyönyörű kilátás nyílik az alpári földvár magaslatairól a Tiszai-tőzeglápra, ahol az idei áradások hatására felduzzadt vízszint paradicsomi állapotokat biztosított nagyon sok védett madárnak a Holt-Tisza területén. Elkísért bennünket a környék híres tekerőse, a szilágyságban is megfordult Balla Tibor népművész, aki többször is megörvendeztetett játékával. Ő mutatta be tekerős-tanítványait, akikkel egy bemutatót is rögtönöztek tiszteletünkre, valamint a tekerőlant készítő mestert is megismerhettük általa, Repáruk Dezsőt.

Az Árpád-fejedelemről elnevezett művelődési házban a citerások megtanultak és tekerő-kísérettel rögzítettek két tiszaalpári népdalt, a helység leghíresebb tekerősének, a több hangszeren játszó, tekerőkészítő, ezermesternek (aki még műfogsort is készített magának, amikor MTV-szereplésre hívták meg a csodálói) a néhai Bársony Mihály (1915 – 1989) hagyatékából.

A tiszaalpári és a közelben végzett ásatások során előkerültek olyan leletek, amelyek segítségével rekonstruáltak egy Árpád-kori települést, a lakóházat, az állatok-karámját, a tűzhelyeket, a kemencéket, a sövény-kerítéseket, a sövénnyel bélelt kutat, a vízelvezető rendszert stb. A nagy hőségben felfrissülést jelentett mindenkinek bemenni abba, a földszint alá kb. egy méterrel süllyesztett lakóházba, amelyben őseink megoldották a téli fűtést, az étkezést, a házi munkát, a gyermeknevelést, az alvást és a nyári hűsölést. Ott és akkor úgy érezte minden látogató, hogy lenne jó néhány olyan dolog, amit meg kellene tanulnunk őseinktől: legfőképpen az összefogást, hogy ismét birtokba vehessük örökségünket.

Csodálatos volt az egy hetet felölelő rendezvényen megállapítani, hogy egy zenei anyanyelvet beszélünk, hogy hamar eltanuljuk egymás jó szokásait, évszázados hagyományait, és hogy minden tevé-kenységben ki tudjuk egészíteni egymás munkáját, főleg, ha olyan hozzáértők vezetik ezeket, mint szentesi házigazdáink. Ha működik ez fiataljaink között, akkor magasabb szinten is kell működjön, amint ezt alá is támasztotta az ott kapott jó hír, miszerint a Magyar Országgyülés 344 szavazattal (mindössze három ellenszavazattal és öt tartózkodással) elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Ez pedig Bőjte Csaba szavai szerint egy új korszak kezdetét jelenti a Kárpát-medencében, az egymás befogadásának korszakát.

Gáspár Attila

Zilah, 2010. július 13.

2010. július 16. | Művelődés