Önállóan, felelősséggel

A Szövetségi Képviselők Tanácsa legutóbbi ülését követően néhány hazai lapkommentár elsősorban a Markó–Frunda-véleménykülönbségre összpontosított, és már-már valamiféle visszafordíthatatlan szakadást véltek felfedezni az RMDSZ vezetésében.

Pedig egy demokratikus szervezetben mi sem természetesebb, mint hogy többen, többféleképpen látják ugyanazoknak a problémaköröknek a megoldását és voltaképpen mindenféle személyes sérelmet vagy tekintélyelvűséget kizáró, igazi viták vezetnek a legjobb megoldások felé, amelyekért – a közös döntéshozatal után – azoknak is tenniük kell, akik esetleg más véleményen voltak.

Így működik, legalábbis így kellene működnie annak a demokráciának, amelyről oly sokat beszélünk, és amely csak így szolgálhatja a köz és a közösség javát. Ami esetünkben azt is jelenti: az RMDSZ-nek az a döntése, hogy a kormánykoalícióban marad, hogy beleegyezik a megszorító intézkedések adott részébe, hogy saját gazdaságélénkítő csomaggal keres kiutat a válságból, hogy alkalmasnak látja az időt az államszerkezet mélyreható átalakítására és az erőteljesebb decentralizációra, közép- és hosszú távon a romániai magyarság javát szolgálja.

A hasonló döntések nyilvánvalóan közéleti bátorságot, de ugyanakkor derűlátást is feltételeznek: a szervezet vezetősége bízik abban, hogy az ország néhány esztendőn belüli talpra állása csökkenti majd a költségcsökkentésekkel együtt járó szavazatvesztések kockázatát és a romániai magyar parlamenti részvétel továbbra sem lesz veszélyben.

Az RMDSZ tehát ezúttal is, saját felelőssége tudatában, önállóan politizál, és erre a kitételre érdemes felfigyelni más vonatkozásokban is. Jól észrevehetők ugyanis olyan törekvések is, miszerint valamiféle, minden tekintetben egységes magyar nemzetpolitikában a Kárpát-medencei magyar közösségek politikai képviseletei ne mellé-, hanem alárendelt szerepet játsszanak, azaz csupán azt visszhangozzák, amelyet egyetlen központból sugároznak feléjük.

Az RMDSZ számára – amint ezt magyarországi kormányoktól függetlenül már nem egyszer megmutatta – nem az utóbbi, hanem az előbbi a követendő út: akár a romániai, akár a magyarországi politikai erőkkel a teljesen egyenértékű partnerség.

Ami voltaképpen azt jelenti: a romániai magyar nemzeti közösség alapvető érdekein alapuló politikáját az RMDSZ önállóan dolgozza ki, és a célokhoz kereshet társakat, de nem neki mondják meg, hogy mit kell tennie, hanem mindezeket saját valóság- és helyzetismerete alapján határozza meg.

Az ilyesfajta önálló cselekvés nem hátrányt, nem elszigetelődést, hanem éppenséggel az önállóság méltóságából, ha úgy tetszik, az önrendelkezési törekvésekből fakadó erőt jelent. És tévedés ne essék: ez az önrendelkezés nem egyetlen, hanem többszempontú viszonylatrendszerben értendő és csupán így képes felmutatni saját értékeit.

Székedi Ferenc, ÚMSz

2010. július 16. | Közéletünk