Érték és hagyomány

A Kárpát-medencei Irodalmi Karavánt a magyar oktatási minisztérium tette lehetővé, célja az, hogy a magyarság értelmisége találkozzon, megismerje egymást, kapcsolatot teremtsen a nemzetrészek között. Erdélyben a szervezési részt az EMKE vállalta. Számomra jelzésértékű, hogy Erdélyben eddig két más országban élő irodalmi személyiség járt három városban. A három helyszín pedig minden esetben Marosvásárhely, Kolozsvár, és a Szilágyság. Most a szlovéniaiak és kárpátaljaiak után a szlovákiai magyar szerkesztők találkoztak velünk Szilágysomlyón. A beszélgetésből helyszűke miatt csak egy kis ízelítőt tudunk közölni.

Az EMKE- Magyar Házban a házigazda Széman Péter mutatta be a hallgatóságnak a pozsonyi vendégeket, a beszélgetés levezetését Kántor Lajos vezette, aki alig két éve adta át a kolozsvári Korunk társadalomtudományi folyóirat főszer-kesztői feladatait.

Kántor Lajos: Kisebbségként mi is sokáig próbálkoztunk a híd szereppel, ezt nem mi találtuk ki, már Németh Lászlónál megjelenik, de ez a híd szerep megbukott, manapság már nem is nagyon szoktuk használni. Ez viszont nálatok sikeres. Mi ennek a magyarázata?

Szente Lajos: Mi 1989 után nem szajkóztuk magyarságunkat, hanem egyszerűen megéltük. Ez természetes módon jelentkezett, nem volt előre kispekulált koncepciója. Lett egy szlovák baráti körünk, amely az évek folyamán egyre szélesedett. A Kalligram Kiadó nem csak magyar könyveket ad ki, hanem a szlovák értelmiség krémje felé is nyitott, akikkel közösen utáljuk Meciart és a mostaniakat is. Kezdtük fordítni egymást minden erőltetettség nélkül, minden teljesen természetesen alakult. Eddig a Kalligram 1200 könyvet adott ki, ebből 600 magyar és 600 szlovák nyelvű. (…)

Szigeti László: A Kalligramot Göncz Árpád a 10. évfordulón a minőség kiadójának nevezte. Adam Michnik lengyel költő a szabadságénak. Talán azért, mert nincsenek kanonizált szempontjaink. Ebbe a mederbe sok minden belefér, de mellőzzük a magyar társadalomban létező vitákat, amelyekre intézmények épülnek. Mi mások vagyunk. (…)

Trianon legsúlyosabb szellemi következményeként irodalmi központok tüntek el és túlzottan minden Budapest felé csúszott, de több szempontra, több perspektívára van szükség. Pozsonyból vagy Kolozsvárról másképpen látszanak a dolgok, mint Budapestről. A többféle kultúrközpontok megerősödése nélkül a magyar kultúra nem lehet többszólamú, és ezt már ismerjük…

Csehi Zoltán: Akkor leszünk irodalom, a azt Párizsban, Berlinben és Londonban is annak tartják. Van olyan alkotás, amely semmit sem mond a franciáknak, de számunkra történelmi és nemzetiségi értékkel bír – de ennek semmi köze az esztétikához. (…)

Mészáros Sándor: Fontos a hagyományokra, önmagunkra  folyamatos rákérdezés. Erről írt Ady Endre és Arany János is: lépjünk át saját hibáinkon. (…)

2010. június 11. | Vendégoldal